Ajax-loader

'orosz realizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Lev Tolsztoj - Hadzsi ​Murat
A ​népek börtönében a cári Oroszországban nem maradhatott senki emberfia szabad. A Kaukázus festői vidékén élő szilaj hegylakók között is elhintette a zsarnok I. Miklós cár a viszály magvát. A politikai mesterkedéseknek, az erőszakkal szított törzsi villongásoknak esik áldozatul a hajlíthatatlan Hadzsi Murat is, aki még az élete árán sem hódol be a népe szabadságára törő önkényuralomnak. Nincs a korabeli életnek olyan területe, olyan mozzanata, amely elkerülné az író éber figyelmét.

Zsoldos Péter - Portré ​négy ülésben
A ​szerző mondja könyvéről: "Először szabályos életrajzi regényt akartam írni Muszorgszkijról, ahogyan azt a műfaj nem biztos, hogy mindig helyes gyakorlata követeli, az ősöknél kezdve, jóval hősünk születése előtt, majd a gyermekkor éveitől kísérni végig a géniuszt a bukásokon és sikereken át a vég tragikus pillanatáig, sőt tovább, a díszsírhely márványáig, hogy az olvasó az utolsó oldal után elégedetten úgy érezze, mindent megtudott az emberiség egy nagy szelleméről, amit tudni érdemes. Azután Muszorgszkij életének tanulmányozása során eljutottam ahhoz a négy naphoz, amikor - alig két héttel halála előtt - a szándékaiban, művészi elképzeléseiben vele oly rokon Repin megfestette róla azt a híres portrét, amely e könyv borítóját is díszíti. Egy ideig csupán a helyzet csábított, a lehetőség, hogy négy délelőtt dialógusaiba sűrítsem azt, amit az orosz művészet e két nagy alakjáról és a körülötte felbukkanó pályatársakról fontosnak tartok elmondani, azután, jobban megismerkedve a dokumentumokkal, a kortársak, pályatársak visszaemlékezéseivel, előbukkant az író számára legizgalmasabb szócska, a "ha", s ezt követte az összegyűjtött ismeretekből fakadó torokszorító felismerés, a bizonytalannak az a bizonyossága, hogy e négy napon is az esetlegességek parányi mozaikköveiből állt össze az, amit utólag - mert így megnyugtatóbb - sorsnak nevezünk."

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Nagy ​tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak", semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, amely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​az egérlyukból
A ​Feljegyzések az egérlyukból talán az író művészi szempontból legtökéletesebb, legérettebb alkotása. "Odúlakó" hőse rendkívül érdekes figura, aki felismerve a környező világ zűrzavarát, a társadalom fonákságait, feljogosítva érzi magát a hitványságra, hiszen csak azt adja vissza, amit az élettől kapott. Az író azonban nem azonosítja magát odúlakó hősével, s ha szánja is őt, nem fogadja el az egyént az egész világgal szembeállító, abszurd filozófiáját.

A. I. Kuprin - Szulamit
"És ​felövezte a király Szulamitot drága nyakláncokkal, tiszta igazgyöngyökből, amelyeket alattvalói a Perzsa-tengerből halásztak ki, és a lány testének melegétől a gyöngy eleven fényt és finom ragyogást kapott. És a korall is pirosabban csillogott napbarnította mellén, és megélénkült a türkiz ujjain, és kezében sustorgó szikrát szórtak azok a sárga borostyán csecsebecsék, amelyeket a messzi északi tengerpartról hoztak ajándékba Salamon királynak a tiruszi Hirám merész hajósai... És ím, szerelem költözött Salamon király szívébe, a királyok királya és a bölcsek bölcse szívébe: első és utolsó szerelme. Sok évszázad pergett le azóta. Jöttek országok és fejedelmek, s eltűntek nyomtalanul, mint a sivatagon végigsöprő szél. Jöttek hosszú, kegyetlen háborúk, melyek után a hadvezérek nevei évszázadokon át ragyogtak, mint a véres csillagok, de az idő emléküket is elmosta. De a szegény szőlőbeli leányka és a hatalmas király szerelme sohasem múlik el, és nem megy feledésbe, mert erős, mint a halál, a szerelem, mert minden szerető asszony királynő, mert a szerelem gyönyörűséges!" A költői szépségű elbeszélés művészi parafrázisa a salamoni Énekek Éneké-nek: az író újrateremtő fantáziája nyomán színpompás képekben elevenedik meg a véresen kegyetlen és buján érzéki ókori Kelet világa.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​a holtak házából
1849-ben ​Dosztojevszkijt politikai összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélik, amit az utolsó pillanatban kihirdetett cári kegyelem katonai őrizetre változtat. "A holtak házából" az író csak tíz esztendő múlva, 1859-ben szabadul. A regény a személyes tapasztalat hitelével számol be a szibériai fegyenctelepek életéről. Mai szemmel olvasva a művet, nem annyira a benne leírt állapotok (a zsúfolt barakkok, az éjjel-nappal csörgő bilincsek, a káposztalevesben úszkáló csótányok) alig elviselhető nyomorúsága a legmegrázóbb, sokkal inkább annak az embernek a gyötrelme, aki számot ad minderről. Dosztojevszkij csak annyira távolítja el saját személyétől a feljegyzéseket, amennyire a kor irodalmi konvenciói megkövetelik: rövid szerzői előszóban közli, hogy a kéziratot egy Szibériában elhunyt nemesember hagyatékában találta, akit gyilkosság miatt kényszermunkára ítéltek. Maguknak a feljegyzéseknek főhőse viszont nem elsősorban abban különbözik a többiektől, hogy nemesember - más nemesek is vannak a fegyenctelepen -, hanem abban, hogy komolyan vesz bizonyos erkölcsi normákat, amelyeknek pedig itt semmi jelentőségük nincs. A telepen mindent az életben maradás szigorú racionalitása hat át, és ez szinte elképzelhetetlen úgy, hogy az ember ne váljék embergyűlölővé. Ez a tétje a feljegyzéseket papírra vető főhős belső küzdelmének, ez teszi hitelessé tíz éven át nem lankadó kíváncsi figyelmét a többiek iránt, amivel a visszataszító vonások mellett felfedezi az értékeset is, az őrök kijátszásában megnyilatkozó népi furfang megannyi változatát, vagy az emberi méltóságért érzett örök sóvárgás szüntelen - és sokszor torz formákban kiütköző - jelenlétét. Dosztojevszkij művének kivételes jelentősége többek közt éppen abban van, hogy főhőse pontosan látja-ábrázolja a fegyenctelep valamennyi figuráját, mégsem veszíti el a megértés és együttérzés képességét.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Lev Tolsztoj - Kreutzer ​szonáta / Családi boldogság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Lev Tolsztoj - Gazda ​és cseléd / Hadzsi Murat
Ebben ​a kötetben a nagy orosz klasszikus emlékezetesen szép öregkori elbeszéléseit, kisregényeit nyújtjuk át az olvasónak. Tolsztoj e termékeny korszakából való a Hadzsi Murat című híres regény is. A népek börtönében a cári Oroszországban nem maradhatott senki emberfia szabad. A Kaukázus festői vidékén élő szilaj hegylakók között is elhintette a zsarnok I. Miklós cár a viszály magvát. A politikai mesterkedéseknek, az erőszakkal szított törzsi villongásoknak esik áldozatul a hajlíthatatlan Hadzsi Murat is, aki még az élete árán sem hódol be a népe szabadságára törő önkényuralomnak. Nincs a korabeli életnek olyan területe, olyan mozzanata, amely elkerülné az író éber figyelmét. Elemző gonddal vezet végig a meghasonlott Szergij atya élettörténetén, akit a testi vágyak kolostori magányába is elkísérnek. De Tolsztoj számos regényhőse közül mindenkor kimagaslik a romlatlan lelkű, egyszerű orosz paraszt alakja: egyik legmeghatóbb kisregényében, a Gazda és cselédben Nyikita jobbágy élete kockáztatásával próbálja kimenteni urát a halálos hóviharból. A nagyobb lélegzetű regényeken, elbeszéléseken kívül gondos megfigyelőkészségről tanúskodó kisebb írásokat, nemes veretű karcolatokat, pillanatképeket is találunk a Tolsztoj kései alkotásait összefoglaló kötetben.

Anton Pavlovics Csehov - Sirály
Csehov ​a nagy realista orosz irodalom kiemelkedő képviselője. Az elbeszélés műfajában egyedülállót alkotott. Emellett külön értéket képviselnek újszerű dramaturgiával megírt mesteri színművei, melyek közt a legjelentősebbeket e kötet is tartalmazza. Csehov legjobb hősei nem békélnek meg a sekélyességgel, de ugyanakkor nincs erejük ahhoz, hogy legyőzzék. Legfontosabb pszichológiai vonása a tudat és az akarat összeütközése. Lukács György szerint (A modern dráma elmélete): "Csehov drámái a modern irodalom leghalkabb drámái. Alig van bennük mozgás: a mocsár elnyeli az embereket, az egyik erősebben vergődik, a másik gyöngébben; mindegy, el kell süllyednie. Akaratról vagy küzdelemről szó sem lehet. A katasztrófák pedig - már ahol vannak - egészen groteszkül hirtelenek és véletlenekkel telik. Ezeknek az embereknek külső élete csupa véletlen; csak a vég bizonyos és szükségszerű. Egyszerre elcsattan egy lövés és elhangzik egy kiáltás - s utána, megint a régi csend, az orosz sivatag csendje."

Covers_55073
elérhető
3

A. I. Kuprin - Verem
"Egészen ​reggelig száz meg száz, ezer meg ezer férfi jár fel és le ezeken a lépcsőkön. Megfordul itt mindenki: mesterséges izgalmat kereső, csepegő nyálú, rozzant vénemberek és kadétfiúk, meg jóformán gyerek gimnazisták, szakállas családapák, aranykeretes szemüveget viselő, köztiszteletben álló társadalmi kiválóságok, ifjú férjek, szerelmes vőlegények, hírneves, közismert professzorok, tolvajok, gyilkosok, liberális ügyvédek, szigorú erénycsősz-pedagógusok, a női egyenjogúságról hevesen, szenvedélyesen cikkező, haladó írók, detektívek, besúgók, szökött fegyencek, tisztek, egyetemi hallgatók, szociáldemokraták, anarchisták, felbérelt hazafiak, szégyenlősek és arcátlanok, betegek és egészségesek, első próbálkozók és a bűn minden fajtájától elnyűtt, vén kéjencek, derűs tekintetű, szép ifjak, és a természettől gonoszul eltorzított gnómok, süketnémák, vakok, tömpe orrúak, petyhüdt, ernyedt testűek, bűzös leheletűek, kopaszok, reszketők, élősdiekkel ellepett pocakosok, aranyeres majmok. Fesztelenül és egyszerűen beállítanak, mint valami vendéglőbe vagy pályaudvarra, ülnek, dohányoznak, isznak, görcsös igyekezettel vidámságot színlelnek, táncolnak, s ocsmány taglejtésekkel a testi szerelem aktusát utánozzák. Olykor figyelmesen és sokáig válogatnak, máskor durva sietséggel kiragadják valamelyik nőt, és előre tudják, hogy sohasem ütköznek visszautasításba. Türelmetlenül előre fizetnek, és az elődjük testétől még ki nem hűlt nyilvános ágyon céltalanul teljesítik be a világ legnagyobb és legszebb titkát: az új élet nemzését. S a nők közönyös készséggel, egyforma szavakkal betanult, hivatásos mozdulatokkal, gépiesen elégítik ki vágyaikat, hogy nyomban utána, ugyanazon az éjszakán, ugyanolyan szavakkal, mosollyal és mozdulatokkal fogadják a harmadik, negyedik, tizedik férfit, aki nemritkán már sorára vár a közös teremben. Így múlik el az éjszaka. Hajnalra a Jama kissé elcsendesül, és amikor felvirrad a reggel, a néptelen, tágas utca álomba merül, kapui szorosan bezárva, ablakait áthatolhatatlan zsaluk takarják. Alkonyat felé pedig felébrednek a nők, és készülődnek a következő éjszakára. S így élik egyhangúan, napról napra, hónapokon és éveken át a nyilvános háremekben furcsa, valószínűtlen életüket: a társadalom kivetettjei, a családok kitaszítottjai, a közönség gerjedelmének áldozatai, a város fölös kéjvágyának szennycsatornái, a családi becsület oltalmazói - négyszáz ostoba, lusta, hisztérikus, meddő teremtés."

Lev Tolsztoj - Feltámadás
A ​regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni. A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

Lev Tolsztoj - Bál ​után
Ha ​a felmutatott két tolsztoji történetet mint víziót, allegorikus epizódot szemléljük, akkor egy teljesen más értelmezési lehetőségnek a kulcsát kapjuk meg. Az első történetben a megélés a szerelem boldogító érzése, a cselekmény pedig a bál forgataga; a másodikban a passzívum a megkínzott ember tehetetlen szenvedése, az aktívum pedig az erőszak alkalmazása a katonák és az ezredes részéről. Egyrészt ezek állnak egymással szemben mint a megélésen és a cselekményen belüli ellentétességek, másrészt az opponencia abban is megmutatkozik, hogy az első történet egy boldog és önfeledt, míg a második egy nyomasztó és szenvedéstelt élményről számol be.

Lev Tolsztoj - Családi ​boldogság
A ​Családi boldogság-ot az akkor 30 éves fiatal író 1858 decemberében kezdte írni, és 1859 április elején fejezte be. Az életrajzi vonatkozásokban is gazdag művében azt bizonyítja, hogy az igazán boldog családi élet harmóniája milyen erőt, lelki nyugalmat és biztonságot ad, s milyen békés, gyengéd szeretetben egyesíti a férjet, feleséget, szülőket és gyermekeket. A kötet másik kisregényét, Az ördög-öt Tolsztoj harminc évvel később, 1889 őszén, a Kreutzer szonáta befejezése után írta. A két kisregény kölcsönösen kiegészíti, egyben cáfolja is egymást, a Bibliából vett mottója is azonos. A Kreutzer szonáta házasságtörő asszonya a testi szerelem miatt bűnhődik, Az ördög-ben viszont mintha az aszketizmus szellemében ítélkező Tolsztoj maga is elismerné a testi vágyak fékezhetetlen erejét. Az ördög-ben is felbukkannak az író személyes emlékei: házassága előtt viszonya volt egy Jasznaja Poljana-i parasztasszonnyal. Az először betiltott Kreutzer szonáta kiadásához Tolsztoj felesége szerezte meg a cári engedélyt, Az ördög csak az író halála után jelenhetett meg: kéziratát gondosan elrejtette hozzátartozói elől.

A. Leonov - Perov
A ​XIX. század végén, amikor a fejlett tőkés országok kultúrája dekadenciába hajlott, a polgári művészet klasszikus hagyományának, a kritikai realizmusnak Oroszországban akadt a legtöbb méltó folytatója. Közülük való Vaszilij Grigorjevics Perov, aki legszebb képein szinte jelképszerű tömörséggel fogalmazott meg egy-egy általános társadalmi problémát. A tanulmány szerzője A. Lenov szovjet művészettörténész. A könyvet negyvennyolc kép - közötte hat színes nyomat - illusztrálja.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Ördögök
Dosztojevszkij ​életművének vitathatatlanul legellentmondásosabb s mondhatjuk: legmeghökkentőbb darabja az Ördögök. A már teljesen kiforrott, zseniális alkotó szuggesztív művészettel hirdeti benne történelmi téveszméit. Egy akkoriban nagy port felvert bűnügyet: egy titkos anarchista szervezet politikai gyilkosságának történetét dolgozza fel pamfletjében. Szenvedélyes gyűlölettel ostorozza a "nihilizmust" s a nyugat felől fenyegető "szellemi fertőzést" - ám tragikus tévedésbe esik: forradalomellenes vádirat címén csupán a mozgalomtól távol álló anarchista-terrorista csoportok szélsőséges figuráit állítja elénk. A történelem azóta bebizonyította, hogy Dosztojevszkij e felfogása alapvetően hamis - az Ördögök azonban, sajátos módon, mégis szuggesztív hatású; monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Az ​őrült naplója
Gogol ​a "modern", az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen, olykor a groteszkbe hajló humor és a tárgyias fantasztikum. Nem volt az orosz irodalom nagyjai között egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös, utánozhatatlanul egyéni alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában, I. Miklós cár uralkodása idején, kihívó látomásaival, torz alakjainak felvonultatásával - bár maga is belepusztult - siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálam." Kötetünkben a Pétervári elbeszélések című ciklusának valamennyi darabját megtalálja az olvasó, a leghíresebb groteszk elbeszéléseit, amilyen Az orr, A köpönyeg; figuráinak szinte a lehetetlenségig élezett tragikomikuma már az abszurd ábrázolás mai irányzata felé mutat.

Anton Pavlovics Csehov - Cseresznyéskert
A ​Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint "mulatságos" alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetően tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létező világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mindenképpen szomorú. Ami volt, nincs többé! Értékes vagy értéktelen? Akármilyen - elmúlt. A mű valóságos cseresznyéskertje szimbólum is. Érvényes minden emberi életre, törekvésre, érvényes családi életre, érvényes bármilyen életforma megszűnésére. De legfőképp érvényes mint szimbólum, a korabeli Oroszországra. A darab Csehovnak egyik legtöbbet játszott színpadi műve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmű a maga konkrétságán túl - Németh László szavaival élve - "mítoszi csóvával" is bír. A Cseresznyéskert "mítoszi csóvája" egy létező világ eltűnése. Csehov Oroszországa, miként a 19. század, a mélységes mély múltnak kútjába került. Csehov írásai viszont, melyek az akkori emberek apró örömeit, fájdalmait örökítették meg, a jelenhez, a mindenkori mához szólnak. A bennük felmutatott életgazdagság és a sajátságos írói atmoszféra jogán.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​hasonmás
A ​XIX. században, amikor szinte divattá vált a hasonmás-téma, a fiatal Dosztojevszkij fantáziáját is megragadja, és Chamissóhoz, Hoffmannhoz, Gogolhoz hasonlóan ő is megalkotja a maga kettévált életű, megkettőződött tudatú hősét, a tragikus és egyben humoros sorsú Goljadkin urat. A szerencsétlen, balsikerekkel és megaláztatásokkal terhes életű kishivatalnok harca a "másikkal", a sikerekben gazdag, pénzzel, életkedvvel, beteljesült szerelemmel, kitüntetésekkel rendelkező fiatalabb önmagával, törvényszerűen kudarcba, tragédiába torkollik. Az író a drámát szinte teljesen belülről ábrázolja, realizmusa úgy villog, hogy irónia és belső megjelenítés szövődik teljesen egymásba.Az emberi lélek legnagyobb ellenfelével - önmagával: ez a tárgya Goljadkin címzetes tanácsnok út történetének. A lélektani ihletésű epika remeklése csak látszólag fantasztikus történet - valójában, mint az igazi lángelmének minden alkotása, mindnyájunk mindennapi története.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Megalázottak ​és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
A ​Megalázottak és megszomorítottak a szerző első hosszabb lélegzetű regénye. A lírai ihletésű történetet egy író beszéli el, aki mély emberi ragaszkodással próbálja egyengetni szerelmese sorsát, boldogságát, pedig a leány már mást szeret... Dosztojevszkij bámulatos éleslátással rajzolja meg a furcsábbnál furcsább figurák lelki alkatát és történetét; s a társadalom képét, amelyben a megalázottak és megszomorítottak élnek. A Feljegyzések a holtak házából a cári rabtelepen sínylődő író megdöbbentő erejű megnyilatkozása. A XX. századi próza több mestere tekintette példájának Dosztojevszkij e szenvedélyes vádiratát az igazságszolgáltatásban alkalmazott kegyetlen módszerek ellen. Drámai naplója korunk sok olyan időszerű kérdését érinti, aminők századunk irodalmát is élénken foglalkoztatják. Dosztojevszkij páratlan jellemábrázoló művészettel tárja fel a vele együtt raboskodó foglyok lelkivilágát, s kutatja elkövetett vétkük okát.

Lev Tolsztoj - Gyermekkor, ​serdülőkor, ifjúság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko - Maruszja
A ​Maruszja Szibéria egyik távoli zugában játszódik, jakutok, tatárok között, ahová a cári uralom küldte száműzöttjeit, s azok körülményeiknek és természetüknek megfelelően igyekeztek megvetni lábukat a kedvezőtlen, sokszor embertelenül sivár környezetben. Korolenko Maruszjában izgalmas és nagyszabású nőalakot teremtett meg, egy orosz parasztlányt, aki rendes falusi környezetéből és életéből kilendülve, a börtönből megszökve, Szibériában is egy népi közösség és életforma szigorú erkölcsét és olthatatlan vágyát képviseli. Ez a vágy hajtja férfitól férfihoz, míg végül Tyimofej, az elhanyagolt béres - az orosz szegény paraszt remek típusa - mellett találja meg régen elhagyott életének folytatását. A Maruszja, amellett, hogy csodálatos tájakkal és változatos alakok egész sokaságával találkozhatunk benne, érzékletesen és érdekesen mutatja be azt a hivatást, amelyet az orosz száműzöttek Szibéria népei között betöltöttek. Megtaláljuk ebben a kötetben a Kísértést, Korolenko visszaemlékezését börtönéletére, s A vak muzsikust, Korolenko nálunk is régen ismert, megható elbeszélését. Korolenko az a művész, akinek nemcsak egyetemes humanizmusa és haladó társadalomszemlélete, hanem színes, széles realizmusa biztosít kiváló helyet még az orosz elbeszélők nagy sorában is.

Leo Tolstoy - War ​and Peace
At ​a glittering society party in St Petersburg in 1805, conversations are dominated by the prospect of war. Terror swiftly engulfs the country as Napoleon's army marches on Russia, and the lives of three young people are changed for ever. The stories of quixotic Pierre, cynical Andrey and impetuous Natasha interweave with a huge cast, from aristocrats and peasants to soldiers and Napoleon himself. In War and Peace (1863-9), Tolstoy entwines grand themes - conflict and love, birth and death, free will and fate - with unforgettable scenes of nineteenth-century Russia, to create a magnificent epic of human life in all its imperfection and grandeur. Anthony Briggs's superb translation combines stirring, accessible prose with fidelity to Tolstoy's original, while Orlando Figes's afterword discusses the novel's vast scope and depiction of Russian identity. This edition also includes appendices, notes, a list of prominent characters and maps.

Fyodor Dostoevsky - Crime ​and Punishment
A ​dark and compelling study of a young intellectuel tempted towards crime through severe penury.

Lev Tolsztoj - Ifjúságom ​regénye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lev Tolsztoj - Szevasztopoli ​elbeszélések / Albert
1854-56- ​ban, Szevasztopol védelménél ott harcol egy fiatal orosz tiszt. Nemcsak egyszerű szemlélője az eseményeknek: élményeit és véleményét az orosz katonák hősiességéről csakhamar elbeszélésekké formálja. Lev Tolsztoj - mert ő volt a tiszt - írói pályájának még csak kezdetén áll ekkor, de műveire egyre jobban felfigyelnek. Már fiatalon is szenvedélyes igazságkeresés fűti, boncolgatni próbálja az emberi kapcsolatokat, megkísérli feltárni a társadalomban rejlő fonákságokat.Minden művében fellelhetjük ezeket a törekvéseket, akár az orosz paraszt keserves sorsát vetíti elénk megdöbbentő képekben akár a külföldön dőzsölő, léha arisztokrata vagy a kiskirálykodó földesúr alakját mintázza meg. Tolsztoj korai írási között akad olyan elbeszélés, kisregény, amely még csak próbálkozás, előtanulmány későbbi nagy regényeihez, de néhány miniatűr remekmű már sejteti az orosz író-óriás halhatatlan alkotásai.

Lev Tolsztoj - Válogatott ​elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Egy ​vadász feljegyzései
Ivan ​Szergejevics Turgenyev (1818 - 1883) szeret vadászni, és lóháton többet láthat, aki a tájakra kíváncsi. A tapasztalatok alapján egymás után írja novelláit, amelyek az "Egy vadász feljegyzései". Ilyen címen adja át egy fővárosi kiadónak. Ott azonban a cenzúra nem engedélyezi a kiadást, mivel a könyv fő hangsúlya a dolgozó nép méltatlan megaláztatásán van. Akkor a kéziratot Moszkvában nyújtja be egy kiadónak. Ott jól ismerik a család nevét és tekintélyét. A cenzornak eszébe se jut kifogásolni a tábornok fiának a könyvét, talán el sem olvasta. A könyv megjelenik... és a főcenzort cári parancsra kidobják magas hivatalából. A szerző ellen büntetőeljárás indul lázítás címen. A könyv terjesztését is betiltják, de addigra híre széles körökben elterjedt. Kritikusok és olvasók lelkesednek érte. Hivatalnokok és nagybirtokosok fel vannak háborodva, a szülők kétségbe vannak esve. A büntetés kemény hangú, de valójában igen enyhe: egyéves száműzetés, de ezt tekintettel családjára a saját birtokán töltheti.

P%c3%a1rbaj
elérhető
1

A. I. Kuprin - Párbaj
Kuprin ​halhatatlan regénye a századvég Oroszországban, egy vidéken állomásozó ezred tisztjeinek társadalmába vezeti el az olvasót. Furcsa világ tárul fel előttünk: drillszellem, durvaság, züllöttség tenyészik itt, ám néha váratlanul, torz gesztusok mögül, egy-egy megrendítő vagy éppen groteszk jelenetben tisztesség, erkölcsi szépség ragyog fel. A ritka művészi erővel ábrázolt regényalakok galériájának középpontjában egy ifjú hadnagy, Romasov áll. Menekülni szeretne innen, ahol utált, unt szerelem s az ital tartja fogva őt is, de nem csupán tisztább, szebb, hanem regényesebb életről is ábrándozik - s mert álmodozó, kiszolgáltatott a könyörtelen hétköznapokkal szemben. Fennköltségein mosolygunk néha, de őszinte tisztaságvágya a következő pillanatban elfújja az irónia a derűjét alakjáról - ábrándos életidegensége komikus lenne, ha a földre pottyanna képzelgései köréből, de - hínárba zuhan. Különös, nagyravágyó asszonyban ébreszt érzelmeket, akiben végül mégis a nagyravágyás győz: a fiatal hadnagyot áldozza fel, hogy elhagyhassa e fojtogató, kisszerű, sivár környezetet.

Lukács György - Tolsztoj ​és a realizmus fejlődése
"Maxim ​Gorkij idézi fel visszaemlékezéseiben, miként értékelte Lenin Tolsztojt: - Micsoda kolosszus, mi? Micsoda hatalmas ember! Ez aztán a művész, barátocskám... És tudja-e, mi még a bámulatos? Eddig a grófig igazi muzsik nem szerepelt az irodalomban. Aztán félig behunyt szemmel nézett rám, és azt kérdezte: - Kit lehet egész Európában melléje állítani? Maga felelte: - Senkit."

Anton Pavlovics Csehov - Meggyeskert
"A ​realista és az abszurd dráma közötti vékony pengeélen egyensúlyoz Csehov, aki pontosan tudta, hogy haláltáncot ábrázol. Érett darabjaiban béke van, a katonák dologtalanul unatkoznak, háborúról semmi hír, forradalmi mozgolódás nincs, de a cári birodalomnak vége van. Csehov azt is látta, mi következik." Spiró György

Kollekciók