Ajax-loader

'festészet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Covers_200846
elérhető
2

Bényi László - Paál
Paál ​László 1846–1879 munkássága

Maurice Choury - Jó ​napot, Courbet úr!
Maurice ​Choury újabb könyvében a realista festőművészet egyik kimagasló alakjával, Gustave Courbet-val foglalkozik. Regényes életrajza, melyet korabeli dokumentumok, kiadatlan kéziratok alapján írt meg, a festőművész alkotói és politikai pályáját rajzolja meg. Choury pontosan nyomon követi a művész életútját, alkotói fejlődését, de dokumentumregényének középpontjába a párizsi kommün éveit, a politikus művész magatartását helyezi. Courbet-nak a realizmus elfogadtatásáért vívott harca szorosan egybefonódik a mindennapok valóságához kötődő politikus ember humánus gondolkodásával, a művészi és a társadalmi valóság igazságát kereső tevékenységével.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Aranyecset
elérhető
22

Dallos Sándor - Aranyecset
Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Dallos Sándor - A ​nap szerelmese
Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Bajomi Lázár Endre - A ​Montmartre
Léon-Paul ​Fargue, a modern festők barátja és Párizs legodaadóbb költő-szolgája tette fel egyszer ezt az ironikus kérdést:"Lakhat-e egy miniszter a Lepic utcában? Berendezkedhet-e egy konzulátus a Damrémont utcában? Nagyon is kétséges. A montmartre-i történelem és legendák hatása olyan erős, hogy ebben a kiváltságos negyedben még a kereskedők szavajárása és lelke is más, s még a tekintetük is gyönyörűségesen titokzatos és felsőbbrendű." És Fargue ehhez még hozzáteszi, amit egyik rajzoló barátja mondott:"A Montmartre virág Párizs gomblyukában." Ezt a virágot nyújtja át az olvasónak Bajomi Lázár Endre, aki csaknem két évtizedig élt Párizsban. A könyv eleven és igen színes anyagából kibontakozik a Montmartre története, majd a XIX. és XX. századi művészettörténet és irodalom egyik fontos és legendás szakasza, nem egy híres vagy hírhedt "izmus" születésének titka. Szórakoztató, érdekes olvasmány, amely egyúttal új ismeretekkel is gazdagítja az olvasót.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Az ​ismeretlen szomszéd
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és az ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv. Ők maguk úti beszámolónál nevezik művüket, amelyben "szóval mondják el, amit ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani.

Gárdonyi Géza - Ida ​regénye
A ​félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják...

Passuth László - A ​harmadik udvarmester
Diego ​Velázquez, a regény csendes hőse látszólag alig lép az események előterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század első felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelőképességével, művészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát. A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari fest minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belső életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában \"soha nem megy le a nap\". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megőrzik nagyravágyását, gőgjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnők egyhangú menetéből kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a \"felség gyönyörének\" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsműhely, paraszti életkép után születik meg talán az első nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövőnők Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos művész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása - fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereplője művész: Rubens, Ribera s Murillo - Bernini mellett, a költőket Lope de Vega, Calderon, Quevedo s Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezővel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.

Benedek István - - ​mondta Krisztina
Amikor ​feleségemmel - évek során - Nápolytól Stockholmig és Amszterdamtól Leningrádig bebarangoltuk Európát, természetesen meglátogattuk az utunkba eső múzeumokat. Mint "szorgalmas tanuló" alaposan felkészültem a múzeumi látogatásokra: elolvastam a művészek életrajzát, a róluk szóló monográfiákat, az általános művészettörténeti fejtegetéseket. Krisztina, háziasszony lévén, nem ért rá ennyit olvasni, és azt is mondta, nem arra kíváncsi mit írtak a festőről, hanem: mit festett? Mit és hogyan? És amit festett, miképpen hat őrá, előtanulmányoktól és előítélettől mentesen. A látvány érdekli, nem a művészettörténetben kialakított nézet. Különben is, majd elmondom a képeknél, amit tudni kell róluk. Aztán ő is elmondja, amit gondol. Tetszett nekem ez a munkafelosztás. Úgy képzeltem, bemutatom Európa festészetét Krisztinának, nagy okosan elmagyarázom mindazt, amit a könyvek szerint tudni illik. Ám a beszélgetés másként alakult, és mi tagadás előképzettségem dacára sokszor én húztam a rövidebbet - pontosabban szólva: nem ő tanult tőlem, hanem én tőle. Krisztina ugyanis vele született ízlésével és józan eszével lépten-nyomon sarokba szorított: olyan kérdéseket tett föl, amelyekre a könyvekben nem találtam feleletet, vagy ha találtam is, nem riadt vissza attól, hogy megkérdőjelezze az iskolás tételeket, sőt olykor-olykor megcáfolja azt, amit a tankönyvek szentesítettek. Véleményének szabadságát semmiféle tekintélyelv, doktrína avagy előzetesen megformált ítélet nem korlátozta, s ez végül engem is arra kényszerített, hogy fejet hajtsak a befolyásolatlan ízlés és természetes gondolkodás érvei előtt. Viszonzásul azonban én is nyújthattam valamit: azt a művelődéstörténeti körképet, amit mégiscsak a könyvek segítségével ismerhetünk meg. Ebben a kötetben azokat a beszélgetéseket foglaltam történeti sorrendbe, amelyeket a múlt század francia festőiről folytattunk Ingres-től Cézanne-ig. Aki figyelemmel kíséri a konvenció és kételkedés e párharcát, feltétlenül jól jár: megismeri egy korszak izgalmas művészettörténeti viaskodását, az impresszionizmus születését, buktatóit, belső és külső problémáit, nehéz küzdelmét és gyors elvirágzását, az impresszionisták és társutasaik gondjait, lelkivilágát, torzsalkodásait, kései sikerüket, ennek örvendetes és káros következményeit; talán kedvet kap ahhoz is, hogy megnézze vagy újra megnézze képeiket - és végül önmaga dönti el: mi tetszik neki és miért.

Henri Perruchot - Manet ​élete
„Ismeretes, ​hogy milyen hatást váltanak ki Édouard Ma-net munkái a Szalonban. Egyszerűen fölperzselik a falat, amelyre fölakasztották őket! És körülöttük ott díszelegnek a divatos művész-cukrászok édességei, a kandiscukor fák és a kalácstészta házak ... Édouard Manet-nak már ki van jelölve a helye a Louvre-ban, akárcsak Courbet-nak, akárcsak minden szenvedélyes és hajhatatlan temperamentumú művésznek ... Lehet, hogy e magasztaló sorok íróját éppúgy ki fogják nevetni, mint ahogy kinevették a festőt. Az idő mindkettőnkért bosszút áll majd. Mert van egy örök igazság, s ez az alapja kritikusi működésemnek: kizárólag az igazi temperamentumok élik túl a múló korszakokat, és ők uralkodnak rajtuk. Lehetetlen – értik? lehetetlen –, hogy Édouard Manet előbb-utóbb ne győzzön, és el ne tiporja az őt környező satnya és középszerű festőcskéket." (Zola, 1865)

Supka Magdolna - Kohán ​György
Akit ​manapság, korunk életveszélyes bűvészinasi fejetlensége közepette, személyes létgondok és félelmek ellenére is le tud kötni a művészetek valamelyike a kikapcsolódásnál mélyebben és tartósabban, azt természetesnek találja, hogy maga a művész sem hagy fel az alkotással. Az ilyen műbarát méltán tekint megilletődve a valóban inspirált, jelentős művek alkotóira, s egyszerűen nem hiszi el, hogy eszményképül valaha azok a jelmondatbéli Múzsák állíttattak, kik "fegyverzajban hallgatni" szoktak. Ebben két okból is kételkedik: egyfelől, mert a mi nemtőink maguk tüzelték a poétát daliás időkben, hogy "fegyvert s vitézt énekeljen", másfelől meg azért, mert a Ciceró-féle latin szövegben sem a "múzsák" szerepelnek, hanem helyettük a "törvények", a "leges" szó olvasható, s így már érthető, hogy ezek, mint a higgadt mérlegelés s a rendfenntartás kezesei, nem kívánnak beleszólni a fontolatlan harci hévbe. A lényeg amúgy is az, hogy a múzsák, az idézet általános használatában, a háborítatlanságot igénylő művészetek nevében kérnek szót időről időre, jelezve, hogy minden korban újra él az igény a szuggesztív, igaz és belsőséges hangra, s az meg is teremti szószólóját, a benső sugallatból születő művészetet.

Theun de Vries - Titkok ​birodalma
Melchior ​Hintham ugyanúgy nőtt fel, mint a többi brabanti fiú a XV. században: templomok és kápolnák harangjainak zúgáságban, körmenetek, védőszentek ünnepei és kivégzések közepette. Ő azonban különösen vonzódott a festőmesterséghez, s tehetségének köszönhetően csakhamar országának határain túl is ismert mester lett. Különös vízikókat látott: éjszaka repülő ördögöket, a lányok szoknyája alatt mozgolódó disznókat, lidérceket vagy épp a Szűzanyát halottsápadtan és hosszan lelógó hajfonatokkal, mint egy szegény parasztlányt. A démoni világ festőjének regényében nem nehéz felfedezni Hieronymus Bosch németalföldi mester fantasztikus világát, szülőföldje történelmének eseményeit. Boschról valójában alig tudunk valamit, képeit ma is oly kevéssé értjük, mint amilyen furcsának találták kortársai, mi is éppúgy eltűnődünk, honnan merítette a pokol kínjait félelmetesen érzékeletesen megjelenítő látomásait, a groteszk alakokat, hibrid lényeket. De a pokol kínjainak ábrázolásánál nem kevésbé titokzatosak az áttetsző gömbökben egymást átkaroló férfiak és nők, az egymásba fonódó, kagylókból, állatokat idéző formákból előbukkanó meztelen testek. Utóbbiak jelentését Vries azzal magyarázza, hogy Melchior Hinthamot, azaz Boscht megérintették az adamiták szektájának eszméi, hitük az anyaméh szentségében és abban, hogy az ősatya, Ádám által átélt paradicsomi állapotot az ölelkezéssel lehet felidézni. A holland Theun de Vries pontos történeti, kultúrtörténeti adatokra, filozóai ismeretkre támaszkodva írt a késő középkor világát élénken kirajzoló, egyszerre hiteles, a valósághoz hű, ugyanakkor izgalmas és elgondolkodtató életrajzi regényt Hieronymus Boschról.

Rembrandt
elérhető
4

Bródy Sándor - Rembrandt
„Rembrandt ​látása munka közben hideg volt. Másképpen nem is lehet. A meglátásban kell lennie annak a benső forróságnak, amely nélkül nincs művészi alkotás. És ennek a meleg mámor-emléknek úgy kell elkönyvelve lenni a lélekben, hogy arról minden pillanatban azsúr legyen. De nézni, amit csinálunk, nem lehet másképp, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel. Még egy jóravaló dal sem születhetik másképpen és az ihlet percnyi őrülete színészeknek termett. Meséljék maguknak, akiknek művészetét a múló és részeg perc öleli magába.” (részlet a könyvből)

William Somerset Maugham - Az ​ördög sarkantyúja
A ​regény főhősének sorsa lényeges vonásaiban Gauguin, a tragikus sorsú francia festő életrajzával egyezik, de Maugham nem művészbiográfiát akart írni, hanem egy sajátos emberi magatartást s az úgynevezett "zseni-típust" bemutatni; Gauguin hányatott élete ehhez csak alkalmas nyersanyagul szolgált. A szerző saját életébe fonva meséli el a különös történetet, melynek olykor maga is aktív szereplője. Charles Strickland, az ízetlen, műveletlen tőzsdés 40 éves korában rövidke levelet ír feleségének, melyben közli, hogy örökre elhagyja. A szerző utána megy, hogy visszahozza, s felfedezi a józan polgárok számára hihetetlen valóságot: azért hagyta el biztos megélhetését, kényelmes életét, hogy festő lehessen. Strickland Párizsban öngyilkosságba kerget egy nőt, tönkreteszi a férjét, majd több évi nyomor és éhezés után Tahitiba megy, ahol végre megtalálja, amit keresett: igazi hazáját, a buja tájat, a nyugalmat, a magányt, itt végre elfogadják olyannak amilyen, s bár félbolondnak nézik, dolgozni hagyják. Itt festi meg legnagyobb műveit. A könyvnek nagy vonzereje a különféle környezetek bemutatása. A főhős tipikus angol polgári miliőből indul, majd a párizsi művészvilágban folytatja, innen a marseille-i kikötő csavargói közé kerül, majd a pittoreszk, barbár Tahiti tárul az olvasó szeme elé, hogy a könyv végén ismét visszakerüljünk a sznob londoni társaságba, ahol az életében megvetett Stricklandet évekkel halála után mint világhírű festőt ünneplik.

William Golding - A ​vétkes visszanéz
A ​Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserbenhagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggondolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette. Megrendítő költői allegória a szabad akaratról, amely most a Golding Művei sorozat záródarabjaként csaknem 30 év múltán jelenik meg ismét. A magyar szöveget az eredetivel egybevetette Osztovits Levente.

Ljudmila-ulickaja-szonyecska-
elérhető
148

Ljudmila Ulickaja - Szonyecska
Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...

Donna Tartt - Az ​Aranypinty
_„Olvastad ​már az Aranypintyet?”_ – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett új könyvvel az amerikai kortárs irodalom egyik legtitokzatosabb ikonikus figurája, és bebizonyította, hogy megérte a várakozást. A könyv páratlan módon rögtön a második helyen nyitott a The New York Times bestsellerlistáján, majd hamarosan első lett, és 40 héten át szerepelt a tíz legolvasottabb könyv között. A kritikusok Az év könyvének választották, és 2014-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Ezzel egy időben megkezdte hódító útját a nemzetközi színtéren is: Finnországban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is bestseller lett, és eddig több mint 30 nyelvre adták el a jogokat, a megfilmesítésért pedig a legnagyobb hollywoodi stúdiók versengtek egymással. A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja. Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni. Donna Tartt (1963) amerikai írónőt már első regénye, a több mint 5 millió példányban elkelt A titkos történet (1992) világhírűvé tette. Második regénye, A kis barát (2002) WH Smith Irodalmi Díjat kapott. A 2014-ben megjelent Aranypinty Pulitzer-díjas lett, és Az év könyvének választották. A megfilmesítés jogait a Warner Bros. filmstúdió vette meg. Donna Tartt 2014-ben szerepelt a Time magazin Az év 100 legbefolyásosabb személyisége listáján.

Barát Endre - Alvó ​Vénusz
Megpróbáltam ​egy a múlt században élt ember, egy nagy művész sorsát felidézni, életművét bemutatni. Valahogyan így próbálják kielemezni - a földre eljutott sugaraikból - égitestek anyagát, természetét a csillagászok. Színképelemzés. ... Véletlenül adódott e hasonlat, mégis találóan hangzik: hiszen a festő színeiben él. Lotz Károly fantáziája, ihlete, tudása, szenvedélye, minden érzése, indulata színek és formák kavargásban mutatkozott meg, s maradt örökül reánk, hogy feltárjuk belőle megközelítő hűséggel életsorsát. Ez a sors megkímélte nyomortól, nélkülözéstől, kortársi közönytől, mellőzéstől, mely annyi pályatársának osztályrésze volt. Életét végigkísérte a siker. Magas megbízásokkal, kitüntetésekkel halmozták el. Életének nyugalmát, látszólag, csak a heves és holtáig nem szűnő munka izgalma kavarta fel. De kevesen tudják, s ma még kevesebben tudják, hogy e nagyon boldognak és elégedettnek hitt férfi megismerte a boldogtalanság, az elégedetlenség, a kétség, az elfojtott szenvedély és az önvád gyötrődéseit is.

Lord Kilbracken - A ​Van Meegeren-dosszié
1941 ​májusában egy ismert nevű festőt tartóztattak le a holland hatóságok. Azzal vádolták, hogy Göring tulajdonába juttatta Jan Vermeer egyik képét. Néhány heti hallgatás után a festő, Han van Meegeren megszólalt. Bevallotta, hogy a képet ő festette, s hozzátette: ő festette az 1937-ben hatalmas feltűnést keltett Krisztus Emmanusban-t azután még hat képet van Vermeer és Frans Hals kézjegyével ellátva. E példátlan méretű botrányról szól az ismert angol újságíró és riporter, Kilbracken könyve. Törvényszéki periratok, újságban megjelent tudósítások, egymással vitatkozó könyvek és több szemtanú vallomására építve mondja el a betegesen hiú, de zseniálisnak mondható képhamisító történetét. Illusztrációkban gazdag műve izgalmas krimi, egyben szórakoztató olvasmány a képzőművészetek iránt érdeklődő olvasó számára.

Daniel Arasse - Festménytörténetek
A ​szerző kitűnő előadó, aki izgalmas képzőművészeti elemzéseit élvezetes rádióadásokban tette hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Festménytörténetek című sorozata 2003. július 28. és augusztus 29. között hangzott el a France Culture adóján. Briliáns elemzést ismerhet meg az olvasó például a Mona Lisáról. Ebben a szerző több meglepetéssel szolgál e számtalanszor leírt festmény hátterével kapcsolatban: felhasználva Leonardo da Vinci legközelebbi munkatársának visszaemlékezését és saját felfedezését a kép és a polihisztor festő térképészeti munkájának kapcsolatáról, megismertet bennünket azzal az összetett szimbólumrendszerrel, amellyel a zseniális művész megkomponálta a boldog fiatalasszony képének hátterét. Megtudjuk, hogy a megrendelő nem kapta meg a festményt, mert annyira megtetszett alkotójának, hogy nem tudott megválni tőle. A legtöbbet elemzett festő Leonardo da Vinci, mintegy főhőse a tanulmánysorozatnak. De sokat megtudunk Tiziano, Raffaelo vagy a későbbiek közül Vermeer, Manet vagy Courbet művészetéről is. Olvasmányos írások ezek, ugyanakkor elmélyült értekezések is egyben a realizmusról, manierizmusról vagy éppen a műalkotások restaurálásáról. A festmények elemzése során Daniel Arasse megtanít bennünket úgy nézni a képeket, hogy varázsuk megelevenedjen és megérintsen.

Mravik László - Felső-itáliai ​quattrocento festmények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

André Malraux - Az ​obszidián fej
Picassót, ​a gondolkodó művészt faggatja ki szinte észrevétlenül André Malraux, a művészettel foglalkozó gondolkodó. A "gyakorló" művész válaszai, frappáns, lényegre törő megfogalmazásai segítik az ő szemlélete kialakulását, amely szerint az alkotás az emberi élet legmagasabb rendű célja, az alkotó tevékenység révén lehet úrrá az ember életen és halálon.

Elizabeth Lowell - A ​múzsa hagyatéka
A ​Tökéletes Összhatás dizájnstúdió tulajdonosa, Sara Medina műkereskedő bejárja a világot, hogy az ügyfeleinek felhajtsa a megfelelő műalkotást. Kényelmes, kifinomult San Franciscó-i életét fényévek választják el szülei tejgazdaságának ínséges világától. Sara keményen megdolgozott azért, hogy kiszabaduljon a vidéki életből, és nem is kíván visszatérni oda, legfeljebb csak egy futó látogatás erejéig. Még egy olyan izgalmas ember kedvéért sem, mint az új ügyfele, Jay Vermilion, akinek több tucat remek festmény van a tulajdonában, amelyek szárnyakat adhatnak Sara karrierjének. Jay nemrég örökölte meg a Vermilion-ranchot, a káprázatos wyomingi Teton-hegység közelében. Miközben Jay megjárt két háborút, az apja irányította a családi birtokot, míg a betegség el nem vette az erejét, majd az életét. Jaynek szent elhatározása, hogy helyreállítja a ranch fényét – több nemzedéknyi ős munkájának gyümölcsét –, ám ehhez először le kell rendeznie az ádáz családi viszályt cselszövő ex-mostohaanyjával és kapzsi féltestvérével. A tét néhai apja képgyűjteménye, amely a tehetséges, de kevéssé ismert festő, Armstrong „Custer” Harris műveiből áll. Jaynek tehát kisebb gondja is nagyobb, mint feleséget találni, és létrehozni a Vermilionok hetedik generációját. Amikor több hónapnyi bensőséges telefonálgatás után Sara és Jay végül személyesen találkoznak, az szerelem első látásra – egy mindkét fél számára alkalmatlan érzelem. A helyzetet tovább bonyolítja egy kettős gyilkosság a hegyekben, és az árulás gyanúja a családon belül. Miközben együttes erővel igyekeznek leleplezni a gyilkost, Sara és Jay tehetetlenek a lángoló szenvedéllyel szemben. Jay egész életében egy olyan nőre vágyott, mint Sara – egy erős, okos, talpraesett asszonyra, aki ugyanúgy otthon van a nyeregben, mint a tűsarkúban –, ám tisztában van vele, hogy Sara nem arra vágyik, amit ő nyújtani tud. És Sara is tudja, hogy nem ő a megfelelő nő Jay számára, még akkor sem, ha látszólag tökéletesen összeillenek. Aztán a gyilkos célba veszi Sarát. És hirtelen Jay, a harcba belefáradt katona rájön, hogy ismét van valami, amiért akár az életét is hajlandó feláldozni…

Lyka Károly - Festészeti ​életünk a millenniumtól az első világháborúig
Rövid ​időszakot, 18 évet fog át sorozatunk legújabb kötete, mégis ez a századfordulós kor művészetünknek talán egyik legváltozatozóbb időszaka. Lyka a korszaknak két kötetet is szentelt, festészetünkkel és szobrászatunkkal külön-külön foglalkozik (a szobrászattal foglalkozó a sorozat következő darabja lesz). A millenniumi ünnepségek pezsgést hoztak művészeti életünkbe, megbízásokkal hívták haza a külföldön alkotó magyar művészeket, s az itthoniak is a korábbiaknál több lehetőséget kaptak. A nemzetközi művészeti irányzatok hazai térhódítása és leszűrődése nyomán megalakultak a művésztelepek. Szolnok, Nagybánya, Gödöllő, Kecskemét, mind sajátos színt képvisel, s mestereinek tevékenysége még a következő korszakot is meghatározza.

Max Seydewitz - Ruth Seydewitz - Hölgy ​hermelinnel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

René Berger - A ​festészet felfedezése I-II.
"Ha ​valamely műalkotás zavarba ejt bennünket, kötelességünk vizsgálat tárgyává tenni a művészt és magunkat is. A helyes magatartás nem az alkotás egyszerű elfogadásán vagy visszautasításán alapul, hanem a megalapozott ítéleten, miben hisz a néző, mert alapos oka van erre. Ilyen jól megalapozott ítéletet kizárólag az esztétikai érték megvizsgálásakor alakíthatunk ki a magunk számára." (René Berger)

Román József - Max ​Ernst
... ​legfontosabb volt számomra a látás gyönyöre. »Nézni« - ez volt a legkedvesebb foglalatosságom. És nem csupán azt figyeltem mohó tekintettel, ami e bámulatos világból kívülről áramlott felém, hanem azt a nyugalanító, titokzatos belső világot is, amely álmaimban villant fel és enyészett el, rendszeresen és követelően. »Tisztán látni« - ez lett lelki egyensúlyom alapvető szükséglete. És tisztánlátásomnak egyetlen eszköz kínálkozott: mindent papírra rögzíteni, ami szemem elé tárul; vagyis rajzolni.

Lyka Károly - A ​művészetek története
Nemzedékek ​sorának szolgált első kalauzul a művészetek világában Lyka Károly műve, A művészetek története. Ötödik kiadásban jelenik most meg a kötet, bizonyítva, hogy az ma is hasznos, útbaigazító olvasmány az európai építészet, festészet és szobrászat múltja iránt érdeklődők számára. Könyvünk a Képzőművészeti Zsebkönyvtár harmadik darabja. Az előző kötetek a képzőművészet eszközeivel, eljárásaival ismertették meg az olvasóinkat, a következő, negyedik mű viszont a kultúrtörténet egyik legjelentősebb korszakába vezet vissza. Jackob Burckhardt, a kitűnő múlt századi történész - A reneszánsz Itáliában című művével - páratlanul nagy ívű panorámát nyitva állítja az olvasó elé a reneszánsz ünnep- és hétköznapjait.

Covers_429005
elérhető
72

Kurt Vonnegut - Kékszakáll
A ​Kékszakállú Herceg mesebeli várában, a lezárt ajtajú szobát nem nyithatja ki senki emberfia. A legfrissebb Vonnegut-regény (1987) főszereplője – örmény származású amerikai festőművész-a pajtáját lakatolta le hetvenhét lakattal. Mit rejteget ott? Kinyitja-e maga, vagy a kíváncsi Circe Berman egyedül fejti meg a titkot? Vonnegut könyve hírnevéhez méltó: izgalmas, kacagtató, megható.

Kovanecz Ilona - Repin, ​Szurikov, Verescsagin
Kedves ​Olvasó! „Az én múzeumom” című kis könyvek új módszert vezetnek be a művészet ismertetésébe. A sorozatot úgy állítottuk össze, hogy minden kötete három-három, klasszikus vagy modern, magyar vagy külföldi mester munkásságát foglalja össze. A művészek megismerését alkotásaikból válogatott hat-hat mű színes reprodukciója is segíti.

Zsilinszky Mihály - A ​széptan előcsarnoka
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók