Ajax-loader

'néprajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Béres András - Arra ​van egy kőhíd rakva...
Béres ​András az elmúlt harminc év alatt sok időt töltött a hortobágyi pusztán és a környéken élő pásztorok között. Ez a könyv gyűjtőútjai egyik eredménye, amelyben egy elmúló - napjainkra megváltozott - sajátos életformáról ad képet. A csikósok,a gulyások, a juhászok, a disznópásztorok "személyesen mutatkoznak be", a valaha elmondott, magnetofonszalagon rögzített történeteiket olvashatjuk a könyv lapjain. Mesélnek a híres csikós számadó, Czinege János tetteiről, az egymás megleckéztetésére kieszelt huncutságokról, a boszorkányos cselekedetekről, a pásztortársadalom kemény igazságtevéseiről, a pusztai asszonyok sorsáról. Az Olvasót a történetmozaikok teljes képpé formálásában a gazdag illusztrációs anyag segíti.

Lengyel Dénes - Régi ​magyar mondák
Lengyel ​Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le - ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.

Haroun Tazieff - Víz ​és tűz
A ​Calypso francia kutatóhajón számos igen neves tudós vállalkozott arra, hogy külön hajószemélyzet nélkül, mindegyik a maga tudományágának megfelelő kutatásokat végezzen a Vörös-tengeren. Tazieff, e könyv szerzője, őt elsősorban a korall-szigetek létrejötte foglalkoztatta. A könyv második része a közép-afrikai vulkánok világába vezet, ahova a szerző néhány társával izgalmas kalandokon át jut el. A szerző humanista érzésű, haladó szellemű tudós, aki mély rokonszenvvel és együttérzéssel ír a bennszülöttek sorsáról is.

Koncsek László - Bibliai ​földeken
A ​bibliai földekről, Izraelről szól ez a könyv, erről az egyedülállóan érdekes országról, ahol a napfény keveredik az árnyékkal, ahol a sok évezredes múlt omladozó emlékei között egy új élet bontakozik ki felfokozott reményekkel és várakozásokkal, és ahol sok belső feszültség, ellentét és konfliktus is dúlja a népet. A szerző érzékletesen írja le a megkapóan szép judeai és galileai tájakat, Jeruzsálemet, a megosztott várost, a Holt-tenger dermedt világát, vén arab városok ezeregyéjszakai romantikáját, a tengerpart párájában buján tenyésző ültetvényeket. Megemlékezik a sivatag homokja alá temetett évezredes kultúrákról, bibliai emlékekről, zsidók, filiszteusok, kanaániták, arabok és keresztesek titkait rejtegető öreg romokról s a máról, a homokon és kövön új országot építők erőfeszítéseiről, eredményeiről.

Hans Schomburgk - Sátrak ​Afrikában
Hans ​Schomburgk, a híres német Afrika-kutató oroszlánvadász nevét jól ismeri a magyar olvasóközönség A vadon érverése c., az utóbbi években több kiadást megért könyvéből. A Sátrak Afrikában a szerző tizedik, 1956-os afrikai útjáról szól, amelynek folyamán Fokvárosból Ugandán keresztül Mombasáig járta be a Fekete-földrészt. Schomburgk első ízben hatvan évvel ezelőtt, 1896-ban, tizenhét éves korában járt Afrikában. Ebben a könyvében nemcsak legújabb expedíciójának történetét mondja el a híres nagyvad-vadász, hanem visszaemlékezések formájában régi expedícióinak legérdekesebb eseményeiről is beszámol. Összehasonlítja a hatvan, ötven, illetve harminc év előtti Afrikát a maival. Így ez a könyv útirajz is, meg bizonyos fokig önéletrajz is: Afrika néprajzának, állatainak, tájainak kutatásában eltöltött gazdag, kalandos élettörténet. Emellett a könyv élményszerű és sok tekintetben eredeti módon nyújt bepillantást Dél- és Kelet-Afrika múltjába, jelenébe, fejlődésébe. A szerző elviszi az olvasót a rezervátumukban élő afrikai őslakók közé, akik sok régi szokásukat megőrizték, a környező világtól azonban nem függetleníthetik magukat. Hozzájuk is betör a modern élet, amit Schomburgk bizonyos rezignációval vesz tudomásul. És csaknem ugyanez a helyzet a védett területen élő állatok világában is. A vadon élő elefántok, oroszlánok, orrszarvúak száma erősen megritkult. De még így is csodálatos, varázslatos világ ez, a vadállatok utolsó menedéke. Schomburgk, aki szívesen vezeti magát öreg afrikainak, olyan vonzóan, olyan szeretettel ír az afrikai emberekről, tájakról, nagyvadakról, hogy az olvasó szinte maga előtt látja ezt a hajdan egzotikus és ma mindinkább modernizálódó vidéket.

Napk
elérhető
0

Rudolf Itsz - Napköve
Leningrádban, ​a Néva partján, a Vasziljevszkij-szigeten áll az I. Péter alapította Kunstkamera épülete, amely ma a leningrádi Néprajzi Múzeum párját ritkítóan gazdag és értékes gyűjteményének ad helyet. Könyvünk néprajztudós szerzője egy-egy kiállítási tárgy történetét mondja el sajátos műfajú néprajzi elbeszéléseiben, amelyeknek nem titkolt célja, hogy megismertessék az olvasót olyan távoli népek életével, szellemi és anyagi kultúrájával, mint Kamcsatka őslakói, az alaszkai tlingitek, a tűzföldi indiánok, az aztékok vagy az afrikai azandék, s alkalmat talál arra is, hogy bemutassa a néprajzkutatók munkáját, és megszerettesse a fiatal olvasóval a néprajz érdekfeszítő és mélyen emberi tudományát.

Kósa László - Szemerkényi Ágnes - Apáról ​fiúra
A ​néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz - kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.

Inge Pollack - Gyere ​az indiánok közé
A ​Nagy Kaland váratlanul robbant be Inge Pollack életébe, Erich Wustmann, az ismert néprajzkutató, számos könyv szerzője, aki már több alkalommal vezetett expedíciót Dél- Amerikába, Bad Liebensteinben kezeltette beteg szívét. Itt ismerkedett meg a fiatal laboránsnővel, s "rábeszélte", hogy kísérje el őt újabb kutatóútjára. Inge Pollack közvetlen hangon, megkapóan számol be élményeiről, kalandjairól. Emberi melegséggel és asszonyi érzékenységgel írja le találkozásait szeretetre méltó emberekkel, ősi kultúrákkal és a lenyűgöző Természettel.

Covers_434244
Hortobágy Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Hortobágy
A ​könyv írásai a Hortobágy évszázadokat hordozó hétköznapjait, délibáb nélküli, valóságos arcát ráják az olvasó elé. Bemutatják természetrajzát, halastavait, vizeit. Megvallatják e táj növény- és állatvilágát, hajdan híres állattenyésztését. Világhírű vadászatokról, népszokásokról, növénytermesztésről, állattenyésztésről és a természetvédelmi hortobágyi feladatokról is olvashatunk.

Bengt Danielsson - Bumeráng-expedíció
Bengt ​Danielsson az 1947. évi nevezetes Kon-Tiki-expedíció egyik résztvevője volt. Azóta mint fáradhatatlan világjáró és szenvedélyes Polinézia-kutató vált híressé. A polinéziai szigeteken töltött éveiről szól magyarul is megjelent, népszerű két könyve: A boldog sziget és az Elfelejtett szigetek. A "Bumeráng-expedíció"-ban a svéd etnológus ausztráliai útjáról számol be. 1956-ban autóval az egész kontinenst megkerülte, hogy megismerje az őslakók jelenlegi életkörülményeit, és tanulmányozza, mennyire tudtak beilleszkedni a fehérek társadalmába. Kutatóútja során nemcsak az őslakók telepeit kereste fel, hanem érintette Ausztráliának majdnem valamennyi nagyvárosát és számos kisebb helységet is. Könyvéből az ausztráliai élet sok jellegzetes vonását ismerhetjük meg. Élményeit és viszontagságait a tőle megszokott fanyar humorral, színesen és szórakoztatóan beszéli el.

Covers_90193
elérhető
4

Jens Bjerre - Kalahári
1957-ben ​Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. - Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életetmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze - főleg fűből - madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az asszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikra. Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, táncolt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal, tánccal könyörögtek esőért a hosszú száraz évszak után. Elbeszélgetett a varázslóval hiedelmeikről, plasztikus képet mutat a kis csoport megkapó közösségi életéről, szokásairól. Ismerteti a busmanok családi és temetkezési szertartásaikat. Érdekes például, hogy csak minden harmadik-negyedik újszülöttet hagynak életben, a többit születésük után elpusztítják. Az anya ugyanis - megfelelő táplálék hiányában - négyéves koráig szoptatja gyerekét, és a közben született kicsinyeit nem tudná felnevelni. Bjerre sok szép busman mesét, naív költeményt közöl könyvében.

Miloslav Stingl - A ​nyugalmazott emberevők szigetei
"Szeretném ​megérteni e világot, amelyben élek. Szeretném meglátni és megismerni valamennyi arculatát... Ezért utazom..."- írja könyve bevezető részében a kiváló csehszlovák néprajzkutató, Miloslav Stingl. Könyve Melanézia távoli szigeteire vezeti el olvasóit, megismertetvén őket az itt élő népek életével, múltjával, műveltségével. A kítűnő tudós, aki az Indiánok tomahawk nélkül c. művével már bemutatkozott a magyar olvasóknak, 1968-ban járt e távoli szigetvilágban, s e művében útjának első feléről számol be olvasóinak. Miért élt itt oly soká az emberevés barbár szokása? Hogyan gyártották a kagylópénzeket ? Miképp ült össze az első pápua parlament? Mi jellemzi az itt használt nemzetközi pidgin nyelvet? Hogyan harcoltak a melanéziaiak a japán hódítók ellen? S még hosszan lehetne folytatni a témákat, melyekről Miloslav Stingl e könyvében ismereteket ad. A gazdag és érdekes tartalmú könyvet az író saját fényképei díszítik.

Ludwig Kohl-Larsen - Szimbo Janira - Szimbót ​hallgatom
Kohl-Larsen, ​az ismert német orvos, etnográfus, archeológus és Afrika-kutató az afrikai ősembert kutató ásatások során megbarátkozik egyik munkásával, a még ma is a kelet-afrikai isszanszu törzs tagjával, Szimbo Janirával, és ráveszi ezt az egyszerű embert, mesélje el élete történetét. - Huszonhat estén keresztül, munka után leülnek a tábortűz mellé, és Szimbo mesél, Kohl-Larsen pedig lejegyzi szó szerint a hallottakat. - A könyv legfőbb vonzereje, hogy az olvasó nem kételkedik abban, Kohl-Larsen valóban szó szerint, minden változtatás nélkül írta le az isszanszu néger elbeszéléseit életéről. Ilyen egyszerűen, egyéni hangnemben civilizált ember semmiképpen sem tud beszélni az őskori kultúrfokon álló afrikai néger életéről - ezt valóban Szimbo mondta el és pontosan így. Egyszerű élet történetét ismerjük meg, mely nem bővelkedik drámai eseményekben, de minden bizonnyal ilyen az afrikai falvak lakói túlnyomó többségének az élete. Szimbo - bár az írásjeleket nem ismeri, és olyan őserdei faluban nőtt fel, amelyet elkerültek mind a misszionáriusok, mind a kereskedők - eredeti mesélhetőség, vallomása mindvégig lebilincselő olvasmány. Különösen érdekesek gyermekkori élményei, amelyek a könyv mintegy harmadát teszik ki.Egészen meghökkentő, mennyire egyformák vagyunk mi emberek az alapvető érzések, tulajdonságok tekintetében. Janira vallomásaiból kiderül, hogy a kisgyerek szülőhöz fűződő kapcsolata szinte teljesen azonos, akár az őserdő belsejében, akár valamely európai nagyvárosban él. Látjuk, mennyire hasonlóak a korai gyermekkor első élményei, mennyire azonos a környezet; mennyire hasonlóak a testvéri szeretet és a testvéri vetélkedés indítékai, habár itt esetleg iskolai eredmények, ott meg nyúlvadászati eredmények képezik a vetélkedés tárgyát -, mindkét esetben a szülői elismerés a cél. Rádöbbenünk, arra, hogy a játékok, gyermekcsínyek, a felkészülés az életre az annyira különböző külső körülmények ellenére is, lényegileg mennyire azonosak. Sok könyvben olvastuk európai etnográfus leírását a férfivá avatás ceremóniájáról, a természeti népek házaséletéről, temetésről, születésről, a varázsló tevékenységéről. Ebben a könyvben szinte egyedülálló élményben van részünk: nem tudós megfigyelő, hanem egy isszanszu néger elbeszéléséből értesülünk ezekről az eseményekről. Janira primitív földművelő, állattenyésztő törzs tagja, amely állandó viszályban él a harcias masszáiokkal. Ez utóbbiak nem művelik a földet, de aratáskor betoppannak a földművelő törzsek területére, és erőszakkal szerzik meg a létfenntartásukhoz szükséges terményeket, állatokat. Az isszanszuk igazi és legfélelmetesebb ellenségei azonban a fehérek, akik adót szednek tőlük és kényszermunkába hajtják őket, és ha a kiszabott munkát nem végzik el, a kibokóval, az állatbőrből készült korbáccsal kegyetlenül megverhetik őket. Megdöbbentően érzékletes képet nyerünk arról, hogy mit jelent a két-három évenként rendszeresen pusztító éhínség a természeti népeknél. Megismerkedünk Janira teherhordó korában szerzett tapasztalataival. Kohl-Larsen írói módszerét, a szerénységet, amellyel megállja, hogy egy betűt se tegyen hozzá vagy vegyen el a bantu-néger szavaiból, csak dicsérni lehet. A maga mondanivalóját nem Szimbo szájába adja, hanem a minden fejezet elé vagy után írt megjegyzéseiben ismerteti.

Guy Piazzini - Akik ​túlélték a vízözönt
Mesebeli ​sárkányokra emlékeztető óriásgíkok, nomád fejvadászok ... ezek a lengedás lények nem holmi álmodozók képzeletében születtek, és nem tűntek el örökre az őskor homáylában. Még ma is léteznek! Egy fiatal francia kutató, Guy Piazzini három bajtársával rájuk talált, és meg akarta ismerni életüket. Indonézia embernemjárta szigetein, Bornezó áthatolhatatlan dzsungelében élnek ezek az őskori lények, amelyek lassan, de visszavonulhatatlanul kipusztulnak egy olyan világban, amelyben már rég eltűntek létfeltételeik. A négy fiatal tudós hónapokig tanulmányozta az állatok viselkedését, hosszú ideig együtt éltek a punan törzzsel, akinek tagjai nemrégiben még a fejvadászat szokásainak is hódoltak. A négy francia fiatalember kivívta a primitív emberek bizalmát, részt vettek vadászataikon, kultikus szertartásaikon, megfigyelhették családi életüket, megismerték örömeiket, bánataikat. Piazzini mély emberséggel, szeretettel ír ezekről az egyszerű, jóindulatú emberekről. Könyve nemcsak izgalmas kalandokban bővelkedő útleírás és néprajzi tanulmány, hanem egyben meleg emberi dokumentum.

L. V. Saposnyikova - A ​dzsungel ösvényei
Ha ​Indiáról hallunk, a mesés India jelenik meg lelki szemeink előtt. Csodálatosan faragott templomok, különös istenek, mesebeli paloták villannak elénk, vagy esetleg a nagyvárosok nyomorgói, a remek kézművesek, a fürge kereskedők világa. És a kasztrendszerbe merevült világ. Ritkán gondolunk arra, hogy nem egyetlen India van, hanem talán annyi, amennyi szemszögből egy országot nézni lehet. Saposnyikovának köszönhetően egy szinte teljesen ismeretlen Indiával ismerkedünk meg, a hinduizmus kereteibe be nem illeszthető nagyon-nagyon ősi Indiával. Az ősközösségből szinte alig kilépett törzsek világával. Az Univerzum Könyvtár olvasói egy ilyen India-mozaikkal, egy ilyen részlettel megismerkedhettek már a "Kék-hegyek törzsének titkai" c. kötetben, amely a todák világába, Nilgiri-hegyei közé vezette el az olvasókat. Most újabb utazásra hívjuk önöket a remek szovjet néprajzkutató avatott vezetésével. Ez alkalommal Kerala és Orissza állam őserdeibe, ahol a matriachátus fokát szinte még meg sem haladt törzsek élnek, és vívják élethalálharcukat a létüket fenyegető modern világgal, és természetesen a zord természeti erőkkel is. A szerző, aki együtt él és együtt érez hőseivel, közel hozza hozzánk a mannanokat, a kadarokat, mudugarokat, bondókat, khondokat és gadabákat. Megismerjük mindennapi életüket, hiedelmeiket, legendáikat, isteneiket, világnézetüket és nem kevésbé érdekes egyéni sorsukat is. Egy-egy ember sorsát részletesebben is bemutatja, s ezen át még jobban megérthetjük, hogy ez a soha nem látott India, ez a nagyon ősi világ milyen gondokkal küzd, és hogy a modern India milyen erőfeszítésekkel próbálja pusztulásukat feltartóztatni. Szimbolikusan azt is mondhatnánk, hogy a "Természet Vöröskönyvéhez" hasonlóan ezeket a népeket az "Emberiség Vöröskönyvébe" kellett bejegyezni. Ajánljuk mindenkinek, aki szeret utazni, távoli világokat megismerni, aki szereti a bátor és erős, becsületes embereket.

676835_5
elérhető
14

Ismeretlen szerző - Hegyet ​hágék, lőtőt lépék
"...Hatalmas ​kincs birtokába jutottunk most, ezek a legtisztább népköltészetté vedlett imák nemcsak történeti múltunk, de költészeti-múltunk a nép szívéből kitemetődött lángoló aranyleletei, erejük, igézetük, tisztaságuk, mint az aranyláncoké és a tiszta csontoké. Íme, a nép szívébe temetődött múlt-idő kristály-koporsója fölnyittatott, s e koporsóban a költészet eleven égő virága van, nem költészet-tetemek sárga hamva, emlék-hullák zöld pora. Én népköltészetünk legfénylőbb rétegéhez hasonlónak mondom ezeket az imákat, amikben a nép élt, s amik századokon át népünkben éltek titokban. És szépségük és erejük nemcsak tartalmaikban van, de n y e l v ü k b e n is, mert hallván őket, oly erővel ráz meg népem b e sz é l t ny e l v é n e k gyönyörűsége, bátorsága, tisztasága és látomásossága, hogy költő szívemben ámuldozva és szégyenkezve csak édesdeden mosolyogni és könnyezni tudok, mint Bartók Béla zene-örvényeiben, lángoló látomásaiban." (Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. Új Írás, 1970) "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt egy esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy népi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-öt ezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen az övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű >utolsó pillanat< megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akitől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak ... Munkája nyomán egy nem létezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." (Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972.)

001
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Kis ​magyar néprajz a rádióban
Az ​eddig megjelent néprajzi ismeretterjesztő műveknél átfogóbb, ugyanakkor rézsletgazdagabb képet ad a gyűjtemény: a jól ismert témák mellett - mint a népművészet, a népköltészet - az anyagi kultúra, a társadalmi szokások létrejöttét, változásást is megmutatja. Nemcsak a csillogást, a színt, a pompát, a népi kultúra egyszerűségében is varázslatos voltát mutatja meg, hanem a hátteret is.

László Lajos - A ​busók földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aleksander Lech Godlewski - A ​déli tengereken
Aleksander ​Lech Godłewski, lengyel Óceánia-kutató érdekes világ, a Fidzsi-szigetek, Szamoa, a Tonga-szigetek, a Hawaii-szigetek és Tahiti népeit, életüket és szokásaikat mutatja be az olvasónak. Több ízben járt Óceániában, e műve nem szokványos útleírás, inkább sok ismeretet adó, de egyúttal olvasmányos néprajzi tudósítás. Vannak, akik a nyugati országokból menekülve itt keresik, Polinézia szigetein a boldogságot. Erről is szól a szerző. Emberek - szokások Óceániában: ez a könyv zárófejezete.

Miloslav Stingl - Keresztül-kasul ​Mikronézián
Miloslav ​Stingl cseh néprajzkutató írásait ismeri már a magyar olvasóközönség, de "Világjárók" sorozatunkban ez az első kötete. Könyvében a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület alá tartozó ismeretlen mikronéziai szigetvilágot mutatja be, a Csendes-óceánban elszórt 2141 szigetet Új-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között. Szigeteket, melyek "úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjaiban, mint a vízbe vetett koszorúk." Stingl szigetről szigetre utazik ebben a különös világban, és mesél rejtélyekről, melyeket még nem fejtett meg a tudomány (Nan Madol, a palaui üvegpénz), különös szertartásokról (a netti varázslónők), legendákról (a kígyó, amely elhozta a bölcsesség korát), a társadalmi hierarchiáról (a fésű nélküli emberek)... Bikini és Eniwetok - az amerikai atomkísérletek színtere - lakosainak sorsáról és a hidrogénbomba hamujába "belekóstolt" japán halászok kálváriájáról. A szerző nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jelenben kirajzolódó jövőt is bemutatja olvasóinak. "Az emberiség egyszer igénybe veszi a tengerek roppant kincseit, és a kis Mikronézia, amelyhez az óceánnak oly roppant nagy területe tartozik, hasznát veszi majd ennek a gazdagságnak. Szerencsés utat, Mikronézia!"

Thor Heyerdahl - A ​Kon-Tikitől a Raig
Az ​érdeklődő magyar olvasó emlékezetében Thor Heyerdahl nevének hallatán merész és lenyűgözően elmesélt óceáni és Húsvétszigeti expedícióinak élményei villannak fel. Három, magyarra lefordított könyve - a Tutajjal a Csendes-óceánon, az Aku-Aku és A Ra-expedíciók - több kiadásban és rendkívül nagy példányszámban jelent meg Magyarországon és az egész világon. Ezek az expedíciók és élményszerű leírásaik azonban csak háttérül szolgálnak ahhoz a tudományos tevékenységhez, amelyet Heyerdahl a polinéziai, ill. - újabban a mexikói kultúrák eredetének felkutatása terén kifejtett. Az első spanyol csendes-óceáni felfedező utak óta törik a fejüket a tudósok azon, hogy mikor és honnét népesült be a hatalmas területen szétszórt polinéziai szigetvilág. A norvég Thor Heyerdahl személyes megfigyelése alapján már 1941-ben publikálta elméletét, mely szerint a bevándorlók két egymást követő hullámban jutottak el Polinéziába. Az első csoport i. e. 500 táján keletről, Dél-Amerikából érkezett balsafa-tutajon, a második 500 esztendővel később, kettős csónakokon Ázsiából a természete- áramlatok és a széljárás irányát követve - ,Hawaiit északról megkerülve, Brit-Kolumbián keresztül. A fiatal, lelkes zoológusnak ezt az elméletét a szaktudósok elvetették, mondván, hogy a dél-amerikai indiánok tutajai és nádcsónakjai nem voltak alkalmasak ilyen hatalma-, távolságok leküzdésére. Erre azután Heyerdahl a második világháború után - amelyben ejtőernyősként szolgált a norvég hadseregben a Kon-Tiki-expedíció során, élete kockáztatásával bizonyította be ellenfelei álláspontjának tarthatatlanságát. A Tulajjal a Csendes-óceánon, az expedíció élményeit ismertető könyv, 57 nyelven jelent meg, és a róla készült filmet Oscar-díjjal tüntették ki. Az utóbbi években Heyerdahl azt a kérdést kutatta, mivel magyarázhatók a polinéziai, amerikai és kelet-mediterráni kultúrák egyezései. Az egymástól független, párhuzamos fejlődést hirdető izolacionisták álláspontja szerint az Európát, ill. Észak-Afrikát Amerikától elválasztó Atlanti-óceánt az ókorban senki sem szelhette át. Ezt a nézetet cáfolta meg Heyerdahl az ókori egyiptomiak által használt papiruszcsónakhoz hasonló, két Ra-tutajon megtett expedícióival. A sikerek mellett Heyerdahl elkeseredett ellenállással is találkozott Kevés kortárstudósnak kellett a tudományos elismerésért ilyen kemény harcot vívnia, míg végül a szakmai közvélemény is elfogadta egyes tételeit és expedíciójának meg ásatásainak eredményeit. Úgy véljük, helyes és méltányos, ha az olvasó, aki oly nagy érdeklődéssel követte a Kon-Tiki és a két Ra útját, ebben a könyvben legalább egy reprezentatív válogatás erejéig megismerkedik azokkal a tudományos művekkel, amelyekben Heyerdahl elméleteit kifejti. Ezúttal az olvasó egy szellemi kalandnak válik résztvevőjévé, és ez a kaland úgy hisszük nem kevésbé izgalmas. mint az életveszélyes tengeri expedíciók. Emellett betekintést nyerhet a polinéziai és a mexikói kultúrák eredetével kapcsolatos, lenyűgöző tudományos kutatásokba is.

Sipos Gergő - Szent ​Domonkos kertje
1854. ​Rejtélyes hírek érkeznek a szabadságharc elveszett gyémántjai felől. Fenyvessy Mártont, a törvényen kívüli kémhálózat ügynökét — egy úgynevezett “kísértetet” — küldik értük. Ő azonban holtan találja az egyetlen embert, aki ismerte a politikai és gazdasági okokból is jelentős kincsek rejtekhelyét. Ezért megkezdődik a versenyfutás az idővel, és Mártonnak minden ügyességére és logikai érzékére szüksége lesz ahhoz, hogy megfejtse a hátrahagyott jeleket, melyekkel a kincsvadászok már évek óta sikertelenül próbálkoznak. Minderre csupán néhány órája van, mielőtt leszáll az éj. Ebben a feszült hangulatú történelmi krimiben, hidegvérű gyilkosságokon, áruláson és összeesküvéseken keresztül vezet az ösvény Szent Domonkos kertjébe, amely titkait csak az arra érdemesek előtt tárja fel.

Küllős Imola - Betyárok ​könyve
Rózsa ​Sándor, Sobri Jóska, Angyal Bandi, Vidróczki a 19. század népi kultúrájában a szabadságot, a társadalmi és a szociális igazságtalanság elleni lázadást képviselték. Tetteik balladákban, ponyvairodalomban örökítődtek meg. A róluk alkotott kép fokozatosan módosult a mesélők vágyai, illetve az írók szándékai szerint. Küllős Imola saját gyűjtései és irodalmi források alapján foglalja össze mindazt, amit tudunk vagy sejtünk régi betyárjainkról. Igyekszik lehántani a valóságra rárakódott rétegeket és megmutatni: kik is voltak valójában ezek az emberek, miért lettek törvényen kívülivé, hogyan éltek és buktak el.

Covers_36513
elérhető
5

Boglár Lajos - Wahari
Wahari, ​a piaroák legfőbb kultúrhérosza, minden állat és növény teremtője, aki minden anyagban jelen van. Az őserdőben vadállatot űző indián férfi s az ültetvényeken verejtékező indián asszony minduntalan találkozik Wahari teremtményeivel és mitikus ellenfele Kwojmoj, a Mérges Kígyó gonosz alattvalóival, ártó szellemével. Boglár Lajos a dél-amerikai indiánok nemzetközileg is méltán elismert kutatója két ízben töltött hosszú hónapokat az Orinoco őserdeiben élő piaroa indiánoknál, vagy ahogyan ők nevezik magukat, az erdei embereknél. Együtt élt és dolgozott velük, megismerte szokásaikat, hiedelemvilágukat, részt vett titkos, kultikus szertartásaikon. AWahari egy természeti nép szinte még érintetlen állapotában való megismerésének eleven krónikája. A könyv előszavát és utószavát Halmos István írta, aki 1967-68-ban, Boglár Lajos kutatótársa volt a piaroák között.

Elspeth Huxley - E ​fényes Eldorádó a déli ég alatt
Ebben ​a könyvben Huxley asszony maradandó képet fest Ausztráliáról, erről a friss élettől buzgó, ősi kontinensről, amit keresztül-kasul beutazott. Könnyed, olvasmányos stílusban közli megfigyeléseit az országról és emberi meg állati lakóiról, múltjáról és jelenéről. Életre kelti ezt a csodálatos földrészt, ahol minden megtalálható: ragyogó napsütés, mérhetetlen természeti kincsek, erőteljes, szabad emberek, bevándorlók és bennszülöttek.

V. K. Arszenyev - Derszu ​Uzala
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas - valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert - s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Miloslav Stingl - A ​maja városok
Titokzatos ​múltú nép életével és művészetével ismerteti meg magyar olvasóit a kitűnő csehszlovák író és kutató Miloslav Stingl, akinek korábban kiadott művei, az _Indiánok tomahawk nélkül_ (1970), _A nyugalmazott emberevők szigetei_ (1972), és _Az utolsó paradicsom_ (1975) címűek nagy sikert arattak nálunk. Prágából indult el a Yucatán-félszigetre, hogy tanulmányozza a maja indiánok történelmét. Honnan jöttek a maják, s mikor telepedtek meg mai hazájukba? Miképpen építették nagyszerű városaikat, melyekbe palotákat, templomokat, a társadalmi élet igényeit szolgáló csodálatos szépségű épületeket emeltek? Milyen eszközökkel művelték meg földjeiket, s mi jellemezte kultúrájukat és tudományukat? Hogyan pusztította el életmódjukat a spanyol hódítók áradata, s miképpen élnek ma? A gazdag képanyag jól kiegészíti a könyv mondanivalóját.

Jurij Kazakov - Északi ​napló
„Most ​már tudom, hogy kudarccal végződő vadászatról csak jó író mer írni. Mert számára az elbeszélésben nem a zsákmány a fontos, hanem a felhők, az emberek, a füst illata, a sár, a pihenők, az útközben folytatott beszélgetések, meg sok efféle... Azok az írók, akik nem forgatják elég magabiztosan a tollat, úgy vélik, mi az ördögnek írjanak, ha az elbeszélés végén nem dörren el a nagyszerű lövés, és nem bukfencezik fel a mezei nyúl, vagy nem válik ki a sorból a vadruca..." Kazakov Északi naplójában nem dörren el a lövés és nincs vadászzsákmány. Finom költői ceruzarajzok ezek az írások, s ha mégis van hősük, az mindig az ember. Vagy maga a szerző — az ő érzelmei, rokonszenvei és ellenszenvei, hangulatai és gondolatai. Vagy a komor északi táj egyszerű embere — hajósok, halászok, magányos tanyák vendéglátó gazdái, útitársak és barátok. Tizenkét év számos északi utazásának élményeit rögzíti ez a napló. Pátosztalan, hiteles beszámoló a tengert és a folyók torkolatát felkavaró viharokról, a halászatról, a munka szépségéről és nehézségérői, az északi emberek kemény, szigorú jelleméről, a halászhajók hétköznapjairól, az utazás öröméről, a nyenyec őslakosság szokásairól, a Kalevala utolsó énekeseiről, az erdőről, a kövekről, a fákról... Kazakov nagyszerűen érti a természetet, észak rideg szépségét, könyve mégis elsősorban az emberek életéről való elmélkedés, a hétköznapok igazságának keresése.

L. V. Saposnyikova - A ​Kék-hegyek törzseinek titkai
India ​déli részén, a kéklő Nilgiri-hegyek között él egy titokzatos nép, a todák. Az európaiak csak alig kétszáz éve tudnak róluk, s csupán néhány száz főt számlálnak, s mégis etnográfusok tucatjai keresték fel őket, vaskos monográfiákat szenteltek ennek az elszigelten élő népnek. Hipotézis hipotézis után dőlt meg, amelyek pedig mind azt igyekeztek felderíteni, hogy kik a todák és honnan jöttek. Ezekre az egyszerű kérdésekre máig sem lehet végleges választ adni, ezt Saposnyikova sem adja meg. Ez a törzs parányi, alig számlál 800 főt. Századunk közepéig, amíg India gyarmat volt, úgy tűnt, hogy könyörtelenül kipusztulásra is ítélt, hiszen a civilizáció erőszakosan tört be életébe, megfosztotta földjétől, élete alapvető pillérétől is, a hatalamas bivalycsordáktól. S amit a todák a gyarmatosító hatalamaktól kaptak, még pusztítóbb volt, vérbaj és alkohol. A szabad India sikerrel fogott neki gyógyításuknak. 1650 körül még erős, gazdag, minden szükségessel rendelekző nép volt, akit Nilgiri többii törzsei a Föld urának ismertek el, mert szerintük: Nilgiribe elsőnek a todák jöttek. A todák nagylelkű urai voltak a földnek, szívesen megosztották földjeiket a jövevényekkel, és ezen az alapon épült ki a kapcsolatuk, amely mindenki számára gyümölcsöző volt, az állattenyésztő toda pásztoroknak csak úgy, mint a földművelő és kézműves kotáknak, badagáknak, sőt még a varázslók törzsének, a kurumbáknak is. Ez azonban már szinte csak a múlt, a gyarmati hatalmak szembefordították a törzseket, nemcsak a todák földhöz való jogát vitatták el (ez is rejlett eredetük lázas kutatása mögött, mert ha sikerül bizonyítani, hogy nem régi jövevények, akkor jogalap születik földjeik elrablásához, és az angol urak "kényesek" voltak a jogalapra). A kötet első részében a remek tollú etnográfusnőm keresztül a todák vallanak magukról, életmódjukról, szokásaikról, hiedelmeikről, legendáikról. Járunk toda házakban, megismerjük a családot, a munkamegosztást, a férfiak és a nők helyzetét, elkísérjük a halott todát utolsó útjára, és a fiatalt a templom elé, ahol a hajnal első sugaránál kapja meg a nevét, és az első intelmet: légy jó, légy nagylelkü. De elmegyünk esküvőre is, ahol a menyasszony egy csapásra három férjet kap. Három pompás fivért. Találkozunk olyan idős todákkal is, akik nemcsak családjukat vesztették el, hanem nemzetségüket is, de olyannal nem találkozhatunk, akit a törzs magára hagyott volna, mert a todák életében sok ezer éves szokások és hgyományok az uralkodók, ezek a javak megosztását és nem felhalmozását parancsolták. A kötet második részébena todák eredetének kérdését igyekszik feltárni a szerző, hatalmas történelmi, etnográfiai, és régészeti anyagra támaszkodva, és természetesen a saját kutatásait is felhasználva. Saját kutatásai köz tartozik egy kirándulás, amelynek az a célja, hogy eljusson Amanodrba, a holtak országába. A toda hagyományok őrzői remekül tudják az odavezető utat, sőt azt is,hogy az út egy-egy szakaszán mi vár az eltávozottra, aki elindul, hogy életét tovább élje az elhunyt rokonai között, egészen addig, amíg térdig nem kopik a lába, mert akkor Jon isten, a holtak ura visszaküldi, hogy újra szülessen. Olvasóink kezébe igen érdekes útikönyvet adunk, amely térben a Nilgiribe visz, időben pedig úgy időszámításunk előtt vagy kétezer esztendőbe, mivel a mai todák tulajdonképpen jelentős változás nélkül azt az életet folytatják, amit Nilgiriben letelepedett őseink alakítottak ki, megérkezésükkor.

Oláh Andor - "Újhold, ​új király!"
Népi ​kultúránk hivatalos elismeréséből a magyar népi orvoslásnak eddig nem sok jutott. Aki tanult ember létére komolyan veszi a tanulatlan parasztorvosokat, harmadfélszáz év illetékeseinek szemében veszedelmes kuruzslók szekerét tolja. Ugyanakkor egy-egy különleges adottságú gyógyító, egy-egy rák elleni csodagyógyszer hírére a fél ország lázba jön. Ez a könyv nem ajánl csodagyógyszereket: kipróbálásra semmilyen gyógyszert, gyógymódot nem ajánl. Ehelyett igyekszik minél teljesebb képet adni a hagyományos orvoslás "természetes" és "babonás" gyógymódjairól, népünk kórtani és egészségtani nézeteiről, hiedelmeiről, mindenekelőtt pedig szeretné megvilágítani - a samanisztikus széltan, a hippokratészi nedvtan és az újkori fizikális kórok-tan hármas egységében felvázolni - a magyar népi orvoslás előítéleteinktől elhomályosított rendező elveit. A hagyományos gyógyítás tényezője szavaival, gesztusaival, egész személyiségével a gyógyító maga. Oláh Andor mély rokonszenvvel ír a betegeikben bizalmat ébresztő, velük egy nyelven beszélő, testüket-lelküket szívvel-lélekkel gyógyító nagy tudású öregekről - javasokról, helyre tevőkről, kenőasszonyokról és a többi falusi specialistáról --, akiknek ösztönös pszichoszomatikus szemléletét mai medicinánk megörökölni és megalapozni látszik. A magyar népi orvoslás első részletes életrajzát vitaébresztőként s az orvosnéprajz-kutatók értékmentő munkájának összefoglalásaként kommendálja az Olvasónak a Gondolat Könyvkiadó.

Jean de Léry - Jean ​de Léry utazása Brazília földjére
1556. ​november 15-én a normandiai Honfleur kikötőjéből "a Király őfelsége költségén" felszerelt "három szép hajó" futott ki a nyílt tengerre, s útnak indult "Nyugat-India, azaz Brazília" földje felé. A hajók egyikén utazott az akkor huszonhárom éves protestáns prédikátor, Jean de Léry is, hogy néhány vállalkozó szellemű társával együtt majd a brazíliai "vademberek"-nek hirdesse "Isten igaz igéjét". A vállalkozás, nemcsak Léry életében, hanem a francia történelemben nagy kalandnak számít. Franciaország ugyanis ezekben az években gyarmatot akart alapítani a frissen felfedezett Brazíliában. A tervek, sem Léryé - a vadak megtérítését illetően -, sem a francia uralkodóosztályé - a gyarmatalapítást illetően -, nem sikerültek. De a néprajztudomány és az útleírás-irodalom egy rendkívül érdekes, értékes, és a mai napig olvasmányos művel lett gazdagabb. Léry utinaplója hiteles és igen élvezetes beszámoló a XVI. századi tengeri utazás viszontagságairól, kalóztámadásokról és éhínségről, a brazíliai emberevő indiánok életmódjáról, szokásairól, erkölcseiről, egyszóval mindarról, amit egy jó szemű és művelt megfigyelő akkoriban tapasztalhatott. Ebből adunk most - magyar nyelven első ízben - bő válogatást az Útikalandok olvasóinak.

Covers_82653
A ​finnugor őshaza nyomában Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - A ​finnugor őshaza nyomában
Az ​őshaza-kutatás témája már középkori krónikáinak íróit is foglalkoztatta, a tudományos kutatások azonban csak a XVIII. században kezdődtek el. Nagyon messzire kellett visszamenni az időben, s erre a hosszú útra csakis több tudományág összefogásával lehetett vállalkozni; néprajzkutatók, régészek, nyelvészek kutatták vándorló őseink útját, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó megtelepedési helyeit. A témával foglalkozó munkák ma már több-kevesebb biztonsággal eligazítanak bennünket a kérdések szövevényében. Kötetünk szemelvényanyaga kiterjed az őstörténet minden szakaszára, a legtávolabbi korszaktól, a finnugor együttélés korától a honfoglalást megelőző korig. Könyvünk nemcsak tudományos hitelességűszemelvénygyűjtemény, hanem érdekes, színes olvasmány is: Reguly Antal, Hunfalvy Pál, Vámbéry Ármin, Sebestyén Gyula, Gombocz Zoltán és mások vitatkoznak benne őseink útjáról.

Kollekciók