Ajax-loader

'néprajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Nagy László - "Sok ​dolgot próbála Bethlen Gábor..."
"... ​ha a hatalom birtokosa úgy akarta, egyszerű házasságtörésért is halálra lehetett ítéltetni főrangú asszonyokat is. Még inkább meg lehetett ezt tenni, ha a "paráznaság" vérfertőzéssel súlyosbodott. Ezek után joggal felmerül a kérdés: ha az 1614-es periratok tanúsága szreint mind a három főrangú asszony (Török Kata, Ijjfu Kata, Báthory Anna) elkövette a vérfertőző paráznaság bűnét, miért kellett elmarasztalásukkal súlyosbítani?... Vajon Báthory Anna megbűvöle volna a Bethlen kíséretében Kerekeiben időző tanácsosokat, hogy azok úgy lássák, mintha a fejedelem mezítelen ropná a táncot az asszonnyal? - amikor pedig ő a valóságban mondjuk éppen államügyeket intézett azzal a csúnya, vörös hajú Mikó Ferenccel... Vagy talán Báthory Anna - a fejedelem akarata ellenére - ilyen ledér dolgokra késztette volna őt valamiféle boszorkányos varázslattal? De hiszen Bethlen tagadta, hogy fejedelemmé választása óta bármikor is táncolt volna az asszonnyal! Ha ez valóban így igaz, akkor csupán a fejedelmi tanácsuraktól származott ez a híresztelés. Ám ebben az esetben miért az asszony volt a bűnös a hazug hír terjesztéséért?"

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clask, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja közben halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húgy éven át járta három kontinens pusztaságait, miután egyetemi képesítés nyert a University of Californián, és két évig bankhivatalnokodott. Három hónapot töltött Borneoban, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrában, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

Béres András - Arra ​van egy kőhíd rakva...
Béres ​András az elmúlt harminc év alatt sok időt töltött a hortobágyi pusztán és a környéken élő pásztorok között. Ez a könyv gyűjtőútjai egyik eredménye, amelyben egy elmúló - napjainkra megváltozott - sajátos életformáról ad képet. A csikósok,a gulyások, a juhászok, a disznópásztorok "személyesen mutatkoznak be", a valaha elmondott, magnetofonszalagon rögzített történeteiket olvashatjuk a könyv lapjain. Mesélnek a híres csikós számadó, Czinege János tetteiről, az egymás megleckéztetésére kieszelt huncutságokról, a boszorkányos cselekedetekről, a pásztortársadalom kemény igazságtevéseiről, a pusztai asszonyok sorsáról. Az Olvasót a történetmozaikok teljes képpé formálásában a gazdag illusztrációs anyag segíti.

Haroun Tazieff - Víz ​és tűz
A ​Calypso francia kutatóhajón számos igen neves tudós vállalkozott arra, hogy külön hajószemélyzet nélkül, mindegyik a maga tudományágának megfelelő kutatásokat végezzen a Vörös-tengeren. Tazieff, e könyv szerzője, őt elsősorban a korall-szigetek létrejötte foglalkoztatta. A könyv második része a közép-afrikai vulkánok világába vezet, ahova a szerző néhány társával izgalmas kalandokon át jut el. A szerző humanista érzésű, haladó szellemű tudós, aki mély rokonszenvvel és együttérzéssel ír a bennszülöttek sorsáról is.

Koncsek László - Bibliai ​földeken
A ​bibliai földekről, Izraelről szól a könyv, erről az egyedülállóan érdekes országról, ahol a sok évezredes múlt omladozó emlékei között egy új élet bontakozik ki felfokozott reményekkel és várakozásokkal, de sok belső feszültség, ellentét és konfliktus is dúlja népét. A szerző érzékletesen írja le a megkapóan szép judeai és galileai tájakat, Jeruzsálemet, a megosztott várost, a Holt-tenger dermedt világát, vén arab városok ezeregyéjszakai romantikáját, a tengerpart párájában buján tenyésző ültetvényeket. Megemlékezik a sivatag homokja alá temetett évezredes kultúrákról, bibliai emlékekről, zsidók, filiszteusok, kanaániták, arabok és keresztesek titkait rejtegető öreg romokról, s a máról, a homokon és kövön új országot építők erőfeszítéseiről, eredményeiről. Koncsek éles szemmel figyeli a modern élet lüktető ritmusát, nem feledkezik meg az új városokról, üzemekről, kibucokról, a daruerdővel koszorúzott nagyforgalmú kikötőkről, a sivatagról, mészköves hegységektől elhódított termőföldekről, újratelepített erdőkről, az öntözőcsatornák kilométereiről, tervekről és álmokról, jó szándékú lelkesedésről és életörömről. Izrael megragadóan szép arca mellett szól egy születőben levő ország vajúdásairól is. A könyv megmutatja a világ minden részéből összeverődött bevándorlók társadalmat feszítő problémáit, a mély ellentmondásokat, bizonytalanságokat, egy országot, amely a maga sajátos eredeténél fogva a világon páratlan gondokkal küzd. Ír a szerző a bevándorlók közötti szakadékokról, a haladást és fejlődést gátló rituális törvények szigorúságairól. Nagyon érdekesen elemzi a bevándorlók által importált nyugati szemlélet orientalizmussal vívott harcát. Bevándorolt magyarokkal is találkozik Koncsek László, akikben az új hazába illeszkedés szándéka és a honvágy idegeket nyűvő kettősséget teremt. Egy utazás tengernyi élményeinek, találkozásoknak, történeteknek, meghitt beszélgetéseknek, emberi sorsoknak, pionír hőstetteknek, a Földközi-tenger napsütésében fürdő szép tájak látványának, bibliai legendákat szülő és az emberiség évezredek messzeségébe vesző történelmet idéző emlékeknek mozaikjaiból állította össze a szerző ezt az útleírást, amely képet ad a napfény és az árnyék, a remények és a konfliktusok országáról - Izraelről.

Hans Schomburgk - Sátrak ​Afrikában
Hans ​Schomburgk, a híres német Afrika-kutató oroszlánvadász nevét jól ismeri a magyar olvasóközönség A vadon érverése c., az utóbbi években több kiadást megért könyvéből. A Sátrak Afrikában a szerző tizedik, 1956-os afrikai útjáról szól, amelynek folyamán Fokvárosból Ugandán keresztül Mombasáig járta be a Fekete-földrészt. Schomburgk első ízben hatvan évvel ezelőtt, 1896-ban, tizenhét éves korában járt Afrikában. Ebben a könyvében nemcsak legújabb expedíciójának történetét mondja el a híres nagyvad-vadász, hanem visszaemlékezések formájában régi expedícióinak legérdekesebb eseményeiről is beszámol. Összehasonlítja a hatvan, ötven, illetve harminc év előtti Afrikát a maival. Így ez a könyv útirajz is, meg bizonyos fokig önéletrajz is: Afrika néprajzának, állatainak, tájainak kutatásában eltöltött gazdag, kalandos élettörténet. Emellett a könyv élményszerű és sok tekintetben eredeti módon nyújt bepillantást Dél- és Kelet-Afrika múltjába, jelenébe, fejlődésébe. A szerző elviszi az olvasót a rezervátumukban élő afrikai őslakók közé, akik sok régi szokásukat megőrizték, a környező világtól azonban nem függetleníthetik magukat. Hozzájuk is betör a modern élet, amit Schomburgk bizonyos rezignációval vesz tudomásul. És csaknem ugyanez a helyzet a védett területen élő állatok világában is. A vadon élő elefántok, oroszlánok, orrszarvúak száma erősen megritkult. De még így is csodálatos, varázslatos világ ez, a vadállatok utolsó menedéke. Schomburgk, aki szívesen vezeti magát öreg afrikainak, olyan vonzóan, olyan szeretettel ír az afrikai emberekről, tájakról, nagyvadakról, hogy az olvasó szinte maga előtt látja ezt a hajdan egzotikus és ma mindinkább modernizálódó vidéket.

Ács Zoltán - Nemzetiségek ​a történelmi Magyarországon
A ​20. századi Közép-Kelet-Európa nemzetiségi, nemzetiségpolitikai történetével egyre több korszerű szemléletű munka foglalkozik. Jóval kevesebb a korábbi évszázadok etnikai viszonyait bemutató, népszerű feldolgozás. A fiatal történész-muzeológus szerző vállalkozása ezen a hiányon enyhít. Arról tájékoztat, milyen népek, etnikumok éltek a Duna-medencében, a történelmi Magyarország területén a honfoglalás idején és utána, a középkorban, majd a török megszállás alatt, miben és mennyiben változtatták meg az ország népességének nemzetiségi összetételét a betelepítések, hogyan bontakoztak ki és milyen következményekkel jártak a nemzeti, nemzetiségi mozgalmak a 19. században, milyen nemzetiségi háttere volt a magyarországi kapitalista fejlődés fellendülésének. A nagyívű áttekintés a nemzetiségek gazdaságtörténetét, még inkább társadalomtörténetét, mondhatnánk úgy is, életrajzát adja.

Napk
elérhető
0

Rudolf Itsz - Napköve
Leningrádban, ​a Néva partján, a Vasziljevszkij-szigeten áll az I. Péter alapította Kunstkamera épülete, amely ma a leningrádi Néprajzi Múzeum párját ritkítóan gazdag és értékes gyűjteményének ad helyet. Könyvünk néprajztudós szerzője egy-egy kiállítási tárgy történetét mondja el sajátos műfajú néprajzi elbeszéléseiben, amelyeknek nem titkolt célja, hogy megismertessék az olvasót olyan távoli népek életével, szellemi és anyagi kultúrájával, mint Kamcsatka őslakói, az alaszkai tlingitek, a tűzföldi indiánok, az aztékok vagy az afrikai azandék, s alkalmat talál arra is, hogy bemutassa a néprajzkutatók munkáját, és megszerettesse a fiatal olvasóval a néprajz érdekfeszítő és mélyen emberi tudományát.

Kósa László - Szemerkényi Ágnes - Apáról ​fiúra
A ​néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz - kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.

Inge Pollack - Gyere ​az indiánok közé
A ​Nagy Kaland váratlanul robbant be Inge Pollack életébe, Erich Wustmann, az ismert néprajzkutató, számos könyv szerzője, aki már több alkalommal vezetett expedíciót Dél- Amerikába, Bad Liebensteinben kezeltette beteg szívét. Itt ismerkedett meg a fiatal laboránsnővel, s "rábeszélte", hogy kísérje el őt újabb kutatóútjára. Inge Pollack közvetlen hangon, megkapóan számol be élményeiről, kalandjairól. Emberi melegséggel és asszonyi érzékenységgel írja le találkozásait szeretetre méltó emberekkel, ősi kultúrákkal és a lenyűgöző Természettel.

Bengt Danielsson - Bumeráng-expedíció
Bengt ​Danielsson az 1947. évi nevezetes Kon-Tiki-expedíció egyik résztvevője volt. Azóta mint fáradhatatlan világjáró és szenvedélyes Polinézia-kutató vált híressé. A polinéziai szigeteken töltött éveiről szól magyarul is megjelent, népszerű két könyve: A boldog sziget és az Elfelejtett szigetek. A "Bumeráng-expedíció"-ban a svéd etnológus ausztráliai útjáról számol be. 1956-ban autóval az egész kontinenst megkerülte, hogy megismerje az őslakók jelenlegi életkörülményeit, és tanulmányozza, mennyire tudtak beilleszkedni a fehérek társadalmába. Kutatóútja során nemcsak az őslakók telepeit kereste fel, hanem érintette Ausztráliának majdnem valamennyi nagyvárosát és számos kisebb helységet is. Könyvéből az ausztráliai élet sok jellegzetes vonását ismerhetjük meg. Élményeit és viszontagságait a tőle megszokott fanyar humorral, színesen és szórakoztatóan beszéli el.

Covers_90193
elérhető
4

Jens Bjerre - Kalahári
1957-ben ​Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. - Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életetmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze - főleg fűből - madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az asszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikra. Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, táncolt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal, tánccal könyörögtek esőért a hosszú száraz évszak után. Elbeszélgetett a varázslóval hiedelmeikről, plasztikus képet mutat a kis csoport megkapó közösségi életéről, szokásairól. Ismerteti a busmanok családi és temetkezési szertartásaikat. Érdekes például, hogy csak minden harmadik-negyedik újszülöttet hagynak életben, a többit születésük után elpusztítják. Az anya ugyanis - megfelelő táplálék hiányában - négyéves koráig szoptatja gyerekét, és a közben született kicsinyeit nem tudná felnevelni. Bjerre sok szép busman mesét, naív költeményt közöl könyvében.

Miloslav Stingl - A ​nyugalmazott emberevők szigetei
"Szeretném ​megérteni e világot, amelyben élek. Szeretném meglátni és megismerni valamennyi arculatát... Ezért utazom..."- írja könyve bevezető részében a kiváló csehszlovák néprajzkutató, Miloslav Stingl. Könyve Melanézia távoli szigeteire vezeti el olvasóit, megismertetvén őket az itt élő népek életével, múltjával, műveltségével. A kítűnő tudós, aki az Indiánok tomahawk nélkül c. művével már bemutatkozott a magyar olvasóknak, 1968-ban járt e távoli szigetvilágban, s e művében útjának első feléről számol be olvasóinak. Miért élt itt oly soká az emberevés barbár szokása? Hogyan gyártották a kagylópénzeket ? Miképp ült össze az első pápua parlament? Mi jellemzi az itt használt nemzetközi pidgin nyelvet? Hogyan harcoltak a melanéziaiak a japán hódítók ellen? S még hosszan lehetne folytatni a témákat, melyekről Miloslav Stingl e könyvében ismereteket ad. A gazdag és érdekes tartalmú könyvet az író saját fényképei díszítik.

Ludwig Kohl-Larsen - Szimbo Janira - Szimbót ​hallgatom
Kohl-Larsen, ​az ismert német orvos, etnográfus, archeológus és Afrika-kutató az afrikai ősembert kutató ásatások során megbarátkozik egyik munkásával, a még ma is a kelet-afrikai isszanszu törzs tagjával, Szimbo Janirával, és ráveszi ezt az egyszerű embert, mesélje el élete történetét. - Huszonhat estén keresztül, munka után leülnek a tábortűz mellé, és Szimbo mesél, Kohl-Larsen pedig lejegyzi szó szerint a hallottakat. - A könyv legfőbb vonzereje, hogy az olvasó nem kételkedik abban, Kohl-Larsen valóban szó szerint, minden változtatás nélkül írta le az isszanszu néger elbeszéléseit életéről. Ilyen egyszerűen, egyéni hangnemben civilizált ember semmiképpen sem tud beszélni az őskori kultúrfokon álló afrikai néger életéről - ezt valóban Szimbo mondta el és pontosan így. Egyszerű élet történetét ismerjük meg, mely nem bővelkedik drámai eseményekben, de minden bizonnyal ilyen az afrikai falvak lakói túlnyomó többségének az élete. Szimbo - bár az írásjeleket nem ismeri, és olyan őserdei faluban nőtt fel, amelyet elkerültek mind a misszionáriusok, mind a kereskedők - eredeti mesélhetőség, vallomása mindvégig lebilincselő olvasmány. Különösen érdekesek gyermekkori élményei, amelyek a könyv mintegy harmadát teszik ki.Egészen meghökkentő, mennyire egyformák vagyunk mi emberek az alapvető érzések, tulajdonságok tekintetében. Janira vallomásaiból kiderül, hogy a kisgyerek szülőhöz fűződő kapcsolata szinte teljesen azonos, akár az őserdő belsejében, akár valamely európai nagyvárosban él. Látjuk, mennyire hasonlóak a korai gyermekkor első élményei, mennyire azonos a környezet; mennyire hasonlóak a testvéri szeretet és a testvéri vetélkedés indítékai, habár itt esetleg iskolai eredmények, ott meg nyúlvadászati eredmények képezik a vetélkedés tárgyát -, mindkét esetben a szülői elismerés a cél. Rádöbbenünk, arra, hogy a játékok, gyermekcsínyek, a felkészülés az életre az annyira különböző külső körülmények ellenére is, lényegileg mennyire azonosak. Sok könyvben olvastuk európai etnográfus leírását a férfivá avatás ceremóniájáról, a természeti népek házaséletéről, temetésről, születésről, a varázsló tevékenységéről. Ebben a könyvben szinte egyedülálló élményben van részünk: nem tudós megfigyelő, hanem egy isszanszu néger elbeszéléséből értesülünk ezekről az eseményekről. Janira primitív földművelő, állattenyésztő törzs tagja, amely állandó viszályban él a harcias masszáiokkal. Ez utóbbiak nem művelik a földet, de aratáskor betoppannak a földművelő törzsek területére, és erőszakkal szerzik meg a létfenntartásukhoz szükséges terményeket, állatokat. Az isszanszuk igazi és legfélelmetesebb ellenségei azonban a fehérek, akik adót szednek tőlük és kényszermunkába hajtják őket, és ha a kiszabott munkát nem végzik el, a kibokóval, az állatbőrből készült korbáccsal kegyetlenül megverhetik őket. Megdöbbentően érzékletes képet nyerünk arról, hogy mit jelent a két-három évenként rendszeresen pusztító éhínség a természeti népeknél. Megismerkedünk Janira teherhordó korában szerzett tapasztalataival. Kohl-Larsen írói módszerét, a szerénységet, amellyel megállja, hogy egy betűt se tegyen hozzá vagy vegyen el a bantu-néger szavaiból, csak dicsérni lehet. A maga mondanivalóját nem Szimbo szájába adja, hanem a minden fejezet elé vagy után írt megjegyzéseiben ismerteti.

L. V. Saposnyikova - A ​dzsungel ösvényei
Ha ​Indiáról hallunk, a mesés India jelenik meg lelki szemeink előtt. Csodálatosan faragott templomok, különös istenek, mesebeli paloták villannak elénk, vagy esetleg a nagyvárosok nyomorgói, a remek kézművesek, a fürge kereskedők világa. És a kasztrendszerbe merevült világ. Ritkán gondolunk arra, hogy nem egyetlen India van, hanem talán annyi, amennyi szemszögből egy országot nézni lehet. Saposnyikovának köszönhetően egy szinte teljesen ismeretlen Indiával ismerkedünk meg, a hinduizmus kereteibe be nem illeszthető nagyon-nagyon ősi Indiával. Az ősközösségből szinte alig kilépett törzsek világával. Az Univerzum Könyvtár olvasói egy ilyen India-mozaikkal, egy ilyen részlettel megismerkedhettek már a "Kék-hegyek törzsének titkai" c. kötetben, amely a todák világába, Nilgiri-hegyei közé vezette el az olvasókat. Most újabb utazásra hívjuk önöket a remek szovjet néprajzkutató avatott vezetésével. Ez alkalommal Kerala és Orissza állam őserdeibe, ahol a matriachátus fokát szinte még meg sem haladt törzsek élnek, és vívják élethalálharcukat a létüket fenyegető modern világgal, és természetesen a zord természeti erőkkel is. A szerző, aki együtt él és együtt érez hőseivel, közel hozza hozzánk a mannanokat, a kadarokat, mudugarokat, bondókat, khondokat és gadabákat. Megismerjük mindennapi életüket, hiedelmeiket, legendáikat, isteneiket, világnézetüket és nem kevésbé érdekes egyéni sorsukat is. Egy-egy ember sorsát részletesebben is bemutatja, s ezen át még jobban megérthetjük, hogy ez a soha nem látott India, ez a nagyon ősi világ milyen gondokkal küzd, és hogy a modern India milyen erőfeszítésekkel próbálja pusztulásukat feltartóztatni. Szimbolikusan azt is mondhatnánk, hogy a "Természet Vöröskönyvéhez" hasonlóan ezeket a népeket az "Emberiség Vöröskönyvébe" kellett bejegyezni. Ajánljuk mindenkinek, aki szeret utazni, távoli világokat megismerni, aki szereti a bátor és erős, becsületes embereket.

Pető Margit - Rozmaring ​ága, virágnak virága
"A ​matyólagziban az első bokrétavivő vitte az aranyozott rozmaringot a vőlegénynek. Az a legnagyobb dicsőség, első bokrétavivőnek lennyi...De csak az első rokon lehetett. Cifra tányérba az aranyrozmaring. A Naggyor Erzsa lagzijába első bokrétavivő vótam. Mintha most is hallanám, Borószile de édesdeden mondta: kislányom te vagy az első, ittég a tányír a rozmaringval e - te vigyed!" Így mesél első személyben a matyó asszonysorsot megszemélyesítő Mari néni, s ahogy ő Borószile hangját szinte hallja, úgy halljuk szinte mi is az övét. Akár arról mesél, hogyan dolgoztak a matyó asszonyok a varróban, akár arról, milyen is a krumpliskalács avagy milyen volt a stafírungja egy matyó menyasszonynak, milyen hímzés dukált a lepedőszélre a gyerekágyat fekvő asszony ágyán, egy pillanatra sem tudjuk kivonni magunkat az elbeszélés varázsa alól. Pető Margit textilszakos iparművész, rajztanár. Édesanyja a régi matyó "íróasszonyok" egyike, akinek a kezén százszámra születtek a hímzésminták, a százféle virág. Ezért e könyv valóban tőről fakadt alkotás.

001
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Kis ​magyar néprajz a rádióban
Az ​eddig megjelent néprajzi ismeretterjesztő műveknél átfogóbb, ugyanakkor rézsletgazdagabb képet ad a gyűjtemény: a jól ismert témák mellett - mint a népművészet, a népköltészet - az anyagi kultúra, a társadalmi szokások létrejöttét, változásást is megmutatja. Nemcsak a csillogást, a színt, a pompát, a népi kultúra egyszerűségében is varázslatos voltát mutatja meg, hanem a hátteret is.

László Lajos - A ​busók földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aleksander Lech Godlewski - A ​déli tengereken
Aleksander ​Lech Godłewski, lengyel Óceánia-kutató érdekes világ, a Fidzsi-szigetek, Szamoa, a Tonga-szigetek, a Hawaii-szigetek és Tahiti népeit, életüket és szokásaikat mutatja be az olvasónak. Több ízben járt Óceániában, e műve nem szokványos útleírás, inkább sok ismeretet adó, de egyúttal olvasmányos néprajzi tudósítás. Vannak, akik a nyugati országokból menekülve itt keresik, Polinézia szigetein a boldogságot. Erről is szól a szerző. Emberek - szokások Óceániában: ez a könyv zárófejezete.

Sipos Gergő - Szent ​Domonkos kertje
1854. ​Rejtélyes hírek érkeznek a szabadságharc elveszett gyémántjai felől. Fenyvessy Mártont, a törvényen kívüli kémhálózat ügynökét — egy úgynevezett “kísértetet” — küldik értük. Ő azonban holtan találja az egyetlen embert, aki ismerte a politikai és gazdasági okokból is jelentős kincsek rejtekhelyét. Ezért megkezdődik a versenyfutás az idővel, és Mártonnak minden ügyességére és logikai érzékére szüksége lesz ahhoz, hogy megfejtse a hátrahagyott jeleket, melyekkel a kincsvadászok már évek óta sikertelenül próbálkoznak. Minderre csupán néhány órája van, mielőtt leszáll az éj. Ebben a feszült hangulatú történelmi krimiben, hidegvérű gyilkosságokon, áruláson és összeesküvéseken keresztül vezet az ösvény Szent Domonkos kertjébe, amely titkait csak az arra érdemesek előtt tárja fel.

Küllős Imola - Betyárok ​könyve
Rózsa ​Sándor, Sobri Jóska, Angyal Bandi, Vidróczki a 19. század népi kultúrájában a szabadságot, a társadalmi és a szociális igazságtalanság elleni lázadást képviselték. Tetteik balladákban, ponyvairodalomban örökítődtek meg. A róluk alkotott kép fokozatosan módosult a mesélők vágyai, illetve az írók szándékai szerint. Küllős Imola saját gyűjtései és irodalmi források alapján foglalja össze mindazt, amit tudunk vagy sejtünk régi betyárjainkról. Igyekszik lehántani a valóságra rárakódott rétegeket és megmutatni: kik is voltak valójában ezek az emberek, miért lettek törvényen kívülivé, hogyan éltek és buktak el.

Jurij Kazakov - Északi ​napló
„Most ​már tudom, hogy kudarccal végződő vadászatról csak jó író mer írni. Mert számára az elbeszélésben nem a zsákmány a fontos, hanem a felhők, az emberek, a füst illata, a sár, a pihenők, az útközben folytatott beszélgetések, meg sok efféle... Azok az írók, akik nem forgatják elég magabiztosan a tollat, úgy vélik, mi az ördögnek írjanak, ha az elbeszélés végén nem dörren el a nagyszerű lövés, és nem bukfencezik fel a mezei nyúl, vagy nem válik ki a sorból a vadruca..." Kazakov Északi naplójában nem dörren el a lövés és nincs vadászzsákmány. Finom költői ceruzarajzok ezek az írások, s ha mégis van hősük, az mindig az ember. Vagy maga a szerző — az ő érzelmei, rokonszenvei és ellenszenvei, hangulatai és gondolatai. Vagy a komor északi táj egyszerű embere — hajósok, halászok, magányos tanyák vendéglátó gazdái, útitársak és barátok. Tizenkét év számos északi utazásának élményeit rögzíti ez a napló. Pátosztalan, hiteles beszámoló a tengert és a folyók torkolatát felkavaró viharokról, a halászatról, a munka szépségéről és nehézségérői, az északi emberek kemény, szigorú jelleméről, a halászhajók hétköznapjairól, az utazás öröméről, a nyenyec őslakosság szokásairól, a Kalevala utolsó énekeseiről, az erdőről, a kövekről, a fákról... Kazakov nagyszerűen érti a természetet, észak rideg szépségét, könyve mégis elsősorban az emberek életéről való elmélkedés, a hétköznapok igazságának keresése.

Jean de Léry - Jean ​de Léry utazása Brazília földjére
1556. ​november 15-én a normandiai Honfleur kikötőjéből "a Király őfelsége költségén" felszerelt "három szép hajó" futott ki a nyílt tengerre, s útnak indult "Nyugat-India, azaz Brazília" földje felé. A hajók egyikén utazott az akkor huszonhárom éves protestáns prédikátor, Jean de Léry is, hogy néhány vállalkozó szellemű társával együtt majd a brazíliai "vademberek"-nek hirdesse "Isten igaz igéjét". A vállalkozás, nemcsak Léry életében, hanem a francia történelemben nagy kalandnak számít. Franciaország ugyanis ezekben az években gyarmatot akart alapítani a frissen felfedezett Brazíliában. A tervek, sem Léryé - a vadak megtérítését illetően -, sem a francia uralkodóosztályé - a gyarmatalapítást illetően -, nem sikerültek. De a néprajztudomány és az útleírás-irodalom egy rendkívül érdekes, értékes, és a mai napig olvasmányos művel lett gazdagabb. Léry utinaplója hiteles és igen élvezetes beszámoló a XVI. századi tengeri utazás viszontagságairól, kalóztámadásokról és éhínségről, a brazíliai emberevő indiánok életmódjáról, szokásairól, erkölcseiről, egyszóval mindarról, amit egy jó szemű és művelt megfigyelő akkoriban tapasztalhatott. Ebből adunk most - magyar nyelven első ízben - bő válogatást az Útikalandok olvasóinak.

Csalog Zsolt - Fel ​a kezekkel!
Csalog ​Zsolt legújabb kötetében - egyebek közt - narkós, sátánimádó, jehovista és strici vallomását olvashatjuk, de megismerhetjük a fiatal rendőrjárőr vagy a gyámügyi jogász nézeteit is a társadalom peremére szédült, bűnbe tévedt emberekről, s a kényszerítő közegről, amelyben a félresodródók száma egyre dagad.

Mircea Eliade - Okkultizmus, ​boszorkányság és kulturális divatok
A ​jelen kötetbe került anyagokat a szerző az utóbbi tíz év alatt írt többtucatnyi előadás és cikk közül válogatta. A tanulmányok többsége amolyan bevezetés; leginkább azzal a céllal íródtak, hogy felidézzenek néhány régebbi, de mostanában elhanyagolt problémát, és új vagy kevésbé ismert szemszögből újra fölelevenítsenek jól ismert vitákat: A világ, a város, a ház; A halál mitológiái; Az okkult és a modern világ; stb. Nyilvánvaló, hogy az utolsó fejezet, a Lélek, fény és mag bizonyos mértékig ellenpontozza a többi tanulmányt. Ez egy tudós folyóirat számára készült, néhány kevésbé ismerős kultúrából származó dokumentumot vonultat fel, kiadós bibliográfiával.

Tüskés Tibor - Szülőföldünk, ​a Dunántúl
A ​Szülőföldünk... sorozat harmadik kötete a Dunántúlról szól. Ezt az országrészt nem is lehetne találóbban jellemezni, mint Keresztury Dezső szavaival: A Dunántúl "azért oly elragadó, mert egyszerre jelen és évmilliós múlt, természet és társadalom, növekedés és alkotás, sors és szabadság, otthon és nagyvilág." Ezt a sajátos világot tárja elénk ez a gazdag irodalmi olvasókönyv, amelyben dunántúli írók, költők, tudósok és művészek írásai találhatók. Megszólal itt a messzi történelmi múlt, régi krónikák lapjairól megelevenednek régi históriák; dicsőséges és vesztett csaták hősei, jelenetei vonulnak el szemünk előtt; kirajzolódnak a szemelvényekből apáink nehéz gondjai, ellentmondásos harcai, a közelmúlt sokszor hiábavaló, olykor eredményes küzdelmei; és megismerjük a Dunántúl változatos, sokszínű mai életét is. Az utolsó fejezetben költők és írók tesznek vallomást a Dunántúlhoz fűződő érzelmeikről. Egyikük a Balatonért vagy a Dunántúl más - oly sokféle! - természeti szépségéért, másikuk kedves városa fényeiért lelkesedik. Van köztük, aki egy vidám gyermekkori emlékét idézi föl, vagy az első gólyáról mesél. Egyesek a keserű múltat siratják, míg mások a tájak és a városok formálóját, az alkotó embert köszöntik. Van, aki a Dunántúl jövőjét rajzolja, színezi, és van, aki - mint Illyés Gyula - a szülőházáról, egy kétablakos kis dunántúli parasztházról ír - de végeredményben valamennyien a hazáról beszélnek. Így válik a Dunántúl mindnyájunk szülőföldjévé, hiszen "A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat, - amikor a régi ház már örökre elmerült".

László Lajos - Jégszikrák
Ha ​jégre csap a csákány, szikrák fröccsennek alóla, akárcsak a tűzzel hevített acélból a kovács pörölye nyomán. E jégszikrák ugyanúgy égethetnek, mint a kovácsműhelyben az izzó fémszilánkok. S hányszor csiholódnak, röppennek fel jégszikrák a lelkekből a történelem csapásai alatt! A kisebbségben élők, a nemzetiségek az elmúlt századokban, de a közelmúltban is, gyakran érezhették a jeges szilánkokat pattantó ütéseket. Talán ezért is, ma már - szerencsére - soha nem tapasztalt energiával keresik önmagukat, egymást s az együttműködés lehetőségét. A magyarországi nemzetiségek rendezett körülmények között, törvényadta jogaikkal élve, önmagukat megőrizve segítenek egybefonni az ismerkedés, a bizalom és a barátság szálait, hogy szoros kötelékké erősítve fűzzék össze a különböző származású, anyanyelvű, szokású embereket. A nemzetiségi emberek - ha őszinte közeledést tapasztalnak - feltárulkoznak, belső kincsük felszikrázik, fényt ad, az írót pedig megajándékozza a számára legnagyobb élménnyel: a fölfedezéssel.

Veadandp0038
A ​magyar anekdotakincs Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - A ​magyar anekdotakincs
Tóth ​Béla azt a föladatot kapta 1882-ben, hogy tudósítson a tiszaeszlári perről. A mendemonda szerint azért esett rá a választás, mert megbízói azt remélték: tárgyilagosságával valamiképp ellensúlyozni fogja az elfogultnak, filoszemitának tartott Eötvös Károlyt. Nem is okozott csalódást. Már ami a tárgyilagosságot illeti. Leutazott a per színhelyére, Nyíregyházára, s első dolga volt, hogy megkeresse a vád tanúját. Erre így emlékezett maga Tóth Béla: "Fél órát beszélgettem a koronatanúval és a fejemet fogva szaladtam le a lépcsőn. Ilyen hallatlan rossz és hazug darabot játszani a világ előtt, Magyarország jó hírnevének rovására. És, hogy még én segítsek az ország ilyen megaláztatásában. Hát huszonöt Dariusnak sincsen annyi kincse, hogy én ezt megcselekedjem." Visszajött Pestre, összeveszett megbízóival, állását is föladta. Máig szóló kemény leckét adva mindazoknak, akik saját hasznuk érdekében szakadatlanul kiárulják nemcsak a tényekre alapuló igazságot, hanem az ország érdekeit, keltve rossz hírét, hozzájárulva lejáratásához - júdáspénzért. Ez az életéből vett apró anekdota az ő anekdotagyűjteménye elé kívánkozik, hiszen jellemzi karakterét. Megfontoltság, körültekintés, ragaszkodás a tisztességhez, a magyar nemzet megbecsülése és érdekeinek szem előtt tartása, még saját előmenetelének kockáztatásával is.

Leskó László - Gammapolison ​innen
Folklórra ​éhes korunkban bizonyosan kelendő lesz Leskó László falufényképe. Mozgófénykép ez, nem egy pillanatot örökít meg, hanem majd fél évszázadot méghozzá sorsdöntő fél évszázadot. Széles tablóján ott vannak még a szépasszonyoknak nevezett kuruzslók, a boszorkák és a kisangyalok is, de megjelennek már a vasparipán lovagló egyszer volt traktoroslányok, meg az ország lakosságának egytizedét kitevő városba járók, meg a modern "bukott lányok" is, meg a "romagyerekből" lett Ormai Sándor is. Leskó László e modellfalu leírásában a legjobbak nyomdokain jár, Nagy Lajosén és Illyés Gyuláén.

India
elérhető
0

Dezséry László - India
Sajátos, ​izgalmas, számunkra egzotikus India... a "Világlótusz Déli Szirma"... valójában egy kontinensnyi ország. Az Indiai Unió országaiban sokféle nép él - s még többféle nyelven beszélnek. Honnan ez a nép, és hogyan élte túl a századok sodrában szinte örökös leigázást? Mi a titka sajátos kultúrájának és ugyancsak sajátos társadalmi problémáinak? Izgalmas kérdések ezek magának Indiának is, az olvasónak pedig e könyv kíván alapos és érdekes eligazítást nyújtani róluk.

Kollekciók