Ajax-loader

'emigráns' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Kabdebó Tamás - Róma ​szolgáló leánya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Miloš Crnjanski - London ​regénye
Egy ​jelentős jugoszláv író vallomása ez a regény az emigránsok sorsáról, az idegen környezetben talaját vesztett ember testi-lelki megrokkanásáról, sorvasztó, gyilkos magányáról. A szerő, aki a második világháború idején maga is az emigránsok sorsát választotta, és csak több évtizedes hontalanság után tért vissza hazájába, nem közvetlenül a maga élményeiről beszél - egy oroszt választott hőséül, aki a Forradalom győzelme után hagyta el hazáját. Ez a származása révén arisztokrata, de egész magatartásában, minden ízében humanista és demokrata orosz a második világháború után Londonban a legnagyobb nyomor és kétségbeeés közepette végiggondolja az életét, és mert egyre tisztábban kristályosdik ki benne a meggyőződés, hogy végzetes hibát követett el, amikor otthagyta Oroszországot, és mert tudja, hogy az annyira áhított visszatérést emigráns társainak intrikája megakadályozná - levonja tévedésének végső tanulságát. Crnjanski nagy írói leleménnyel és nyelvi bravúrral teremti meg regénye különös atmoszféráját, elemző mélységgel tárja fel egy kivételesen rokonszenves egyéniség vergődését, és hiteles képet ad az újjáéledő Londonról s az emigránsok belső felbomlásáról.

Vladimir Nabokov - Szólj, ​emlékezet!
A ​Szólj, emlékezet!-nek 1966-ban jelent meg a végleges változata, amikor Nabokov – főként a Lolitá-nak köszönhetően – már a világ legismertebb írói közé tartozott. A sokak által a világirodalom legművészibb önéletrajzának tartott regény különös lélektani feszültségét a paradicsomi gyermekkor utáni sóvárgás, az emigránslétből az oroszországi évekre való visszatekintés nosztalgiája adja. Megismerkedhetünk Nabokov szüleivel, egy idilli polgári élettel a XX. század első éveiben, különös fénytörésben, egy érzékeny gyerek szemén keresztül látjuk a kor politikai csatározásait, ragyogó portrékat olvashatunk a nevelőnőkről és tanárokról, akiket Nabokov az emlékezet múzsája, Mnémoszüné segítségével bámulatos élethűségben varázsol elénk… Megtudhatjuk, hogyan kezdődtek Nabokov egész életen át tartó szenvedélyei: a lepkék, a sakkfeladványok és az irodalom iránti rajongása… S azt is, ki volt ifjúkori szerelme, akinek alakja ilyen-olyan metamorfózisok nyomán oly sok regényében megjelenik. Majd jönnek az 1917-es zűrzavaros események és a Nabokov-család emigrálása; a cambridge-i évek, a berlini élet és az első írói sikerek; a berlini orosz irodalmi emigráció képei: Bunyin és Hodaszevics alakja… S aztán a nagy szerelem – melyről Nabokov hallgat, de érezni, hogy minden sora mögött ott van Vera, a felesége –, Dmitrij fiuk születése és első évei: a legapróbb mozzanatokig fölidézett idő csodája: „Tudod, még mindig érzem a csuklómban a gyermekkocsi-tologató fortélyainak emlékét: könnyed nyomás a fogantyún, és a kocsi máris ágaskodik, felkecmereg az útpadkára.” A Szólj, emlékezet leginkább a sors finom belső motívumainak feltárása, semmint hagyományos önéletrajz: a szó egyik legnagyobb XX. századi mesterének különlegesen érzékeny remekműve.

Makra Zoltán - Honvédelmi ​miniszterek szolgálatában
Emigrációs ​kiadás. Dr. Makra Zoltán Aradon született. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányai után állami szolgálatba lépett. Állásából 1949. január 31-én bocsátották el. Ezt követően nyugatra emigrált és azóta Münchenben él. Korán bekapcsolódott az emigráció politikai tevékenységébe. Az első nyomtatott emigrációs hetilapnak, a Hungáriának 1950-ben előbb kiadója, majd felelős szerkesztője lett. 1955-ben az Extra Hungária folyóirat főszerkesztője. E lapok munkatársai az akkori magyar újságírás legkiválóbbjai voltak Kovách Aladártól, Stankovich Viktoron és Vaszary Gáboron keresztül Zathureczky Gyuláig. 1956 végén támogatta a Nemzetőr megalapítását, majd annak belső munkatársa lett és német nyelvű változatának a Donau Bote-nak a főszerkesztője. A Hungária naptárainak felelős szerkesztője; társszerkesztője és kiadója a magyar hadifoglyok sorsát a világ elé táró Fehér Könyvnek (White Book), valamint a magyarországi deportálásokat tárgyaló Fekete Könyvnek (Black Book). A Fehér Könyv magyar, angol és spanyol, a Fekete Könyv angol nyelven jelent meg. Az emigrációban élő kelet-európai újságírókat összefogó Szabad Újságírók Szövetségének (Verband der Freien Presse) több éven át elnöke, majd főtitkára. Főtitkára az európai magyar emigrációt összefogó Európai Szabad Magyar Kongresszusnak.

Sárközi Mátyás - Csé
Sárközi ​Mátyás főhőse, az esszéista-novellista Cs. Szabó László jeles ígéretként indult Szerb Antal és Halász Gábor triászából. A Nyugat állandó szerzője volt, s már harmincegy évesen Baumgarten-díjas. A Rádió irodalmi osztályvezetőjeként alapozta meg a magyar médiában az igényes kultúraközvetítést. Hatalmas erudíciója elismert védjegye volt kortársai körében. 1949-ben kezdte meg emigrációját először Olaszországban, majd Angliába hívták, ahol a BBC Magyar Osztályának volt évtizedeken át munkatársa, rovatvezetője. Emellett az emigrációban kifejtett, a magyar írókat, költőket, értelmiséget összetartó munkássága, országhatárokon átívelő kultúrmissziója tette nevét legendássá. E könyv szerzője, Sárközi Mátyás fiatal ’56-os menekültként került „Londonországba”, s néhány éven belül Csé rádiós kollégája lett a BBC magyar részlegén. Így a mindennapok közelségéből, a barátsággá nemesedő évtizedes munkakapcsolat nyomán alkothatta meg róla hiteles könyvbeli portréját, a tőle megszokott élvezetes, szeretetteljes, humoros, anekdotázó stílusban, ám igen gondosan összegyűjtött filológiai jegyzetapparátust mozgatva.

Fenyő Miksa - Jézus ​is D. P. volt
"Emigrációm ​első esztendejében láttam a regényíráshoz, s 1951-ben, hetvennégy éves koromban fejeztem be Rómában... Jézus is D.P. volt - ez volt a címe. Akkor még mindenki tudta, hogy D. P. displaced persont jelent, valakit, akit a sors eltávolított a maga helyéről, tehát hazájából..." - olvashatjuk Fenyõ Miksa 1994-ben megjelent Önéletrajzom című könyvében.

Melinda Nadj Abonji - Tauben ​fliegen auf
Es ​ist ein schokoladenbrauner Chevrolet mit Schweizer Kennzeichen, mit dem sie zur allgemeinen Überraschung ins Dorf einfahren, und die Dorfstraße ist wirklich nicht gemacht für einen solchen Wagen. Sie, das ist die Familie Kocsis, und das Dorf liegt in der Vojvodina im Norden Serbiens, dort, wo die ungarische Minderheit lebt, zu der auch diese Familie gehört. Oder, richtiger, gehörte. Denn sie sind vor etlichen Jahren schon ausgewandert in die Schweiz, erst der Vater und dann, sobald es erlaubt war, auch die Mutter mit den beiden Töchtern, Nomi und Ildeko, und Ildeko ist es, die das hier alles erzählt. So auch den Besuch im Dorf, der dann nicht der einzige bleibt, Hochzeiten und Tod rufen sie jedesmal wieder zurück ins Dorf, wo Mamika und all die anderen Verwandten leben, solange sie leben. Zuhause ist die Familie Kocsis also in der Schweiz, aber es ist ein schwieriges Zuhause, von Heimat gar nicht zu reden, obwohl sie doch die Cafeteria betreiben und obwohl die Kinder dort aufgewachsen sind. Die Eltern haben es immerhin geschafft, aber die Schweiz schafft manchmal die Töchter, Ildiko vor allem, sie sind zwar dort angekommen, aber nicht immer angenommen. Es genügt schon, den Streitigkeiten ihrer Angestellten aus den verschiedenen ehemals jugoslawischen Republiken zuzuhören, um sich nicht mehr zu wundern über ein seltsames Europa, das einander nicht wahrnehmen will. Bleiben da wirklich nur die Liebe und der Rückzug ins angeblich private Leben?

Kovács István - Honvédek, ​hírszerzők, légionisták
,,1891. ​június 15-én Felicjan Szybalski, az 1849-ben Magyarországon harcolt lengyel légió 2. dzsidásezredének egykori tisztje gazdagon díszített fényképalbumot ajándékozott a Nemzeti Múzeum könyvtárának. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött album a magyar szabadságharc több mint százhúsz lengyel résztvevőjének fotóját tartalmazza. Plohn József mellett így Szybalski nevéhez fűződik a ,,világcsoda-küzdelemben vérrel áldozók" arcképcsarnokának megteremtése. Plohn József masinája elé állította, ültette az öreg honvédeket, a gazdag vállalkozó, művészetpártoló ,,Felicjan úr" pedig 1888. március 15-én újsághirdetésben kérte egykori bajtársait, hogy fényképüket, rövid életrajz kíséretében küldjék el neki. Az Oszmán Birodalomban 1849 késő nyarán oltalomra talált lengyel menekültek névsorán kívül - amelyet parancsnokuk, Józef Wysocki tábornok tett közzé emlékiratában - a Szybalski-album fotói sarkalltak arra, hogy a szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi adatait összegyűjtsem. Amikor huszonnyolc évvel ezelőtt a kutatásba fogtam, nem gondoltam, hogy e munka évtizedekig fog tartani, és azt sem, hogy több mint 3400 ember életét örökíthetem meg. Van, akiét egy mondattal, van, akiét tíz oldalon..."

John Lukacs - Magyar ​írások
Lukács ​János 1946-ban, huszonhárom esztendős fiatalemberként hagyta el Magyarországot. Az Egyesült Államokban telepedett le, teremtett magának otthont, alapított családot, s ott vált, tanítással és írással töltött hosszú évtizedek alatt, világszerte ismert és megbecsült történésszé. John Lukacs néven, angolul írt könyvei az 1990-es évektől idehaza is rendre megjelennek fordításban. "Írok magyar lélekkel, európai szellemmel, angol nyelven, Amerikában. Szép logikusan hangzik. Talán igaz." Ezeket a mondatokat 1967-ben vetette papírra, az Irodalmi Újság című emigráns folyóiratban közölt széljegyzetében. Magyarul. Azóta eltelt negyven év, és napvilágot látott majd' ugyanannyi magyar írása - e kötetben összegyűjtve olvashatók -, melyek ékesen tanúsítják, hogy John Lukacs nemcsak szülőhazájával, hanem anyanyelvével is megőrizte bensőséges kapcsolatát. Hosszabb-rövidebb lélegzetű, változatos témájú előadások, tanulmányok, esszék, hozzászólások, megemlékezések, recenziók, karcolatok sorakoznak a kötetben, egy gazdag (történet) írói pálya alkalom szülte, de korántsem mellékes termékei. Az írásokat három laza tematikai csoportba rendezve, s azokon belül időrendben közöljük, mindegyiknél feltüntetve a forrást.

Michael Cunningham - Flesh ​and Blood
In ​Flesh and Blood, Michael Cunningham takes us on a masterful journey through four generations of the Stassos family as he examines the dynamics of a family struggling to "come of age" in the 20th century. In 1950, Constantine Stassos, a Greek immigrant laborer, marries Mary Cuccio, an Italian-American girl, and together they produce three children: Susan, an ambitious beauty, Billy, a brilliant homosexual, and Zoe, a wild child. Over the years, a web of tangled longings, love, inadequacies and unfulfilled dreams unfolds as Mary and Constantine's marriage fails and Susan, Billy, and Zoe leave to make families of their own. Zoe raises a child with the help of a transvestite, Billy makes a life with another man, and Susan raises a son conceived in secret, each extending the meaning of family and love. With the power of a Greek tragedy, the story builds to a heartbreaking crescendo, allowing a glimpse into contemporary life which will echo in one's heart for years to come.

Kuné Gyula - Egy ​szabadságharcos emlékiratai
Egy ​könyv, ami Amerikában jelent meg 1911-ben. Egy könyv a magyar szabadságról, az amerikai polgárháborúról és a porosz-francia összecsapásról. Az egyetlen könyv, amelyben együtt szerepel Bem, Kossuth, Lincoln, Ulysses Grant, Moltke és Bismarck. Az egyetlen emlékirat, amelyben egyszerre jelenik meg Buda, Világos, New York, Washington, Berlin, Párizs és Sedan. És a Közel-Kelet. Az egyetlen memoár, ami három háború személyes története. Hogy mi köti össze mindezeket? A szerző maga, Kuné Gyula, avagy Julian Kuné, az erdélyi származású honvéd, aki 1849-ben követte Bem apót Szíriába. Innen aztán Bristol és London következett, majd Amerika. A polgárháború után újfent Európa, ezúttal a korabeli kontinensviadal, a világháborúkat megelőző legnagyobb európai háború véres mindennapjai: a francia-porosz összecsapás, Párizs ostroma, a francia kapituláció. Kuné nemcsak koronatanúja, hanem tudósítója is az eseményeknek, hiszen európai visszatérésére már újságíróként kerít sort, s afféle oknyomozó riporterként vonul ki a frontvonalra. A szerző lenyűgöző életútjának pontos lenyomata e kivételes beszámoló, mely nem csak a történelem iránt érdeklődőknek izgalmas olvasmány. Mintha egy Than Mór-festményen keresgélnék a részleteket, olyan részletes egyik-másik leírás. Szinte ott vagyunk Aleppóban a Bem számára végzetes csatában, vagy Lincoln springfieldi hivatalában, vagy az amerikai Sheridan tábornokkal Versailles-ban: Kuné mesél, megfigyel, részletez, és jó tollú zsurnalistaként kiválóan ábrázol. Írása egyszerre magántörténelem és reflexió a világpolitika nagyszínpadán lejátszódó drámákról és tragédiákról. Egy szelet a Történelemből, a 19. század egyik legizgalmasabb harminc évéről. "Engem is magával ragadott a magyar szabadságharcnak első riadója. Leírom tehát hűen azokat az eseményeket, amelyek akkor oly nagy hatással voltak reám. Valamint leírom a világtörténelemnek ama halhatatlan nagy alakjait, akikkel közelebbről érintkeztem, és irántuk örök csodálattal eltelve, mintegy ellenállhatatlan erőtől vezetve, követtem őket."

Várdy Huszár Ágnes - Nyár ​Itáliában
A ​Clevelandben élő Kathleen Mátrai már az esküvőjét tervezgeti egy jóravaló amerikai fiúval, mikor rég látott nagynénje, Sári néni meghívja egy hónapra az olasz Riviérára. Itt ismerkedik meg Lászlóval, az Olaszországban élő gazdaságtörténésszel, aki lángra lobbantja szívét. A szerelmi történet mellett bepillantást nyerhetünk a 80-as évek amerikai és olasz emigrációjának hétköznapjaiba, megismerhetjük sajátos viszonyukat az „óhazához”.

Kádár Lynn Katalin - Eckhardt ​Tibor amerikai évei 1941-1972
1941 ​tavaszán a két világháború közötti Magyarország közismert kisgazda politikusa, Eckhardt Tibor az Egyesült Államokba távozott, hogy ottani kapcsolatai révén elősegítse hazája átállását a náciellenes koalíció oldalára. Kitűzött célját különböző okok miatt azonban nem sikerült elérnie, sőt a második világháborút követően az is lehetetlenné vált, hogy visszatérjen Magyarországra. A kérlelhetetlenül náci- és kommunista-ellenes Eckhardt ezt követően tevékeny szerepet vállalt a nyugati magyar emigráció politikai életében és egészen 1972-es haláláig küzdött hazája szovjet megszállás alóli felszabadításáért. Kádár Lynn Katalin amerikai magyar történész műve Eckhardt életének azt a több mint három évtizedét tekinti át, amelyet a politikus emigrációban kényszerült tölteni. Az eddig ismeretlen források felhasználásával készült munka bepillantást nyújt a különböző nemzetiségű emigráns szervezetek második világháború alatti, egymás ellen folytatott harcába éppúgy, mint a nyugaton működő különböző magyar politikai csoportok rivalizálásába. Emellett végigkövethetjük azt is, milyen eszközökkel igyekezett a Szovjetunió kiépülő közép-kelet-európai pozíciói védelmében minden olyan törekvést és politikai csoportot marginalizálni még Amerikában is, amely nem volt hajlandó elfogadni Moszkva térhódítását. Az Eckhardt Tibor fordulatokkal teli amerikai éveit bemutató munka függelékében eredeti dokumentumok, illetve érdekes képanyag segít teljesebb képet alkotni az emigráns politikus életének utolsó harmincegy esztendejéről. A szerzőről Kádár Lynn Katalin Budapesten született, majd a II. világháború végén családjával együtt Németországon át az Egyesült Államokba emigrált. Egyetemi tanulmányait a Colorado Egyetemen és a saint louisi Washington Egyetemen végezte. Ezt követően az üzleti életben működött, illetve közgazdaságtant oktatott a Lindenwood Egyetemen. Történelemtudományi doktori tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 2005-ben szerzett PhD-fokozatot. Fő kutatási területe az 1945 utáni magyar politikai emigráció, illetve az Egyesült Államok és Közép-Európa hidegháborús viszonyának története.

Kemenes Géfin László - Fehérlófia
Népmesei ​hőstársaival, Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval ‘56-ban kitántorgott Fehérlófia is Ámerikába - miként megannyi magyar a XX. század lélekcserélő próbái nyomán. Mitikussá növelt emigránslétük kalandsorozata e posztmodern epopeia, bevezetés az epiko-lírikus Géfin-enciklopédiába. Fehérlófia körül kavarog a történelem, Nabukodonozortól az ötvenes évek újzsarnokaiig - ó áldott gyermekkor - s tovább. A historikumban él, s a történelem ölt testet általa: megélt és képzelt tapasztalatok a kivetettségben. Több kultúra hőse ő, amint benne is egymást erősítve, békésen együtt munkál Balassi és Swift, Babits és Borroughs, Tótfalusi Kis Miklós és Ezra Pound, Bartók és Borges szellemisége. Ahol jelen van az Ómagyar Mária-siralom és a Bánk bán, onnan nem hiányozhat az Átokföld vagy a Finnegan’s Wake, de a Cantók sem. Így teljes Fehérlófia világa.

Bessie Head - A ​Question of Power
In ​the village of Motabeng, Botswana - the place of sand - Elizabeth and her son have made their new home, far away from their old life in South Africa. But the past cannot be conveniently left behind at the border. Even though she may be free to reinvent herself in this new country, Elizabeth's mixed racial heritage and urban ways mark her as an outsider. A mind-bending novel that takes the reader in and out of sanity, this semi-autobiographical work tracks Elizabeth's struggle to emerge from the oppressive social situation in which she finds herself and from the nightmares and hallucinations that torment her.

Zalán Magda - Daccapo
1965 ​elejétől 2001 végéig élt külföldön, két kontinens három országának három (és fél) nagyvárosában. Nem ennek a harminchat évnek a történetét írta meg, csak a többszöri újrakezdés eseményeit az „első kapavágástól" addig, amíg valóban azt érezte, megérkezett, nekikezdhet az új életnek. Daccapo, ahogy kották végén áll, ha a zeneszerző, akármilyen anyanyelvű, azt akarja mondani, hogy megint elölről. A szabadság, bátorság és újrakezdés története. Meg hogy ne adjuk fel.

Ismeretlen szerző - Fényképezte ​Zsigmond Vilmos / Photographed by Vilmos Zsigmond
A ​kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett el érdeklődni komolyabban a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című, több nyelven is kiadott műve. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte, így lehetősége volt megtanulni a fotózás laborálási eljárásait is. Ezek a tanulságok aztán operatőri munkájában tovább értek, fejlődtek, és alkalmazásukkal jött létre e nagyszerű filmes életmű, melynek indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywood-nak nevezett filmtörténeti periódussal. A mintegy 150 darabot számláló fotóanyag az 1950-es években indul, és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.

Barbara Kingsolver - The ​Lacuna
Mexico, ​1935. When young Harrison Shepherd takes a job in the house of Frida Kahlo and Diego Rivera, he is an inadvertent witness to their revolutionary talk. Then a newly exiled Trotsky arrives in the house, and Shepherd is an obvious choice to become his secretary. Years later, Shepherd has become an international star. His fame brings the unwanted attentions of the American authorities and Shepherd's attempts at anonymity are futile as he is drawn into a conflict of historic proportions.

Balla András - Disszidol
Egy ​férfi betér a háztartási boltba és az eladóhoz fordul: - Tessék mondani, disszidol van? - Micsoda kérem? - Disszidol. - Disszidol? Talán szidol! - javítja ki az eladó. - Mindegy az, csak pucolni lehessen! - sürgeti a férfi. Ez a könyv a fenti viccben szereplő, lassan kiveszőfélben levő fogalommal, a disszidálással kíván foglalkozni. Pontosabban a mi disszidálásunk történetével. Azoknak ajánlom, akiknek nem volt alkalmuk, bátorságuk, kedvük hozzá, de mindig kacérkodtak a gondolattal. Akik pedig végigjárták ezt az utat, összevehetik sorsuk alakulását az itt leírtakkal. Kérem mindazok türelmét, akik az alcímben jelzettekre kíváncsiak, hogy tartsanak ki a XI. részig, mert úgy érzem, az előzmények ismeretére feltétlenül szükség van. A szereplők valóságos személyek, így aztán kegyeletből, szimpátiából, vagy a jól felfogott saját érdekemből, elhallgattam a vezetéknevüket. Csak a minisztereket volt bátorságom nevükön nevezni. Kérem, disszidáljanak újra velem!

Dragan Todorović - Diary ​of Interrupted Days
On ​April 22, 1999, one month into the NATO offensive against Serbia, Boris Bulie stands on the last barely functioning bridge over the Danube into Belgrade, watching bombs fall on the city he used to call home. His hired car has broken down on the bridge, and though his instincts command him to run to one side of the river or the other to escape the NATO jets, he stands transfixed by the surreal power of the scene. He is also transfixed by the waves of painful and bittersweet memories that brought him to his current impasse. Many novels would quickly wilt under the load of such a dramatically symbolic opening, but debut novelist Dragan Todorovic (author of the non-fiction work The Book of Revenge) wisely returns the action to a more human scale, moving the story back in time to the first of several interconnecting narratives that will, by the novel’s equally powerful ending, return the reader to Boris’s vigil above the Danube. The second chapter opens in 1992. Serbian nationalist Slobodan Milosevic has seized power in a still-united Yugoslavia, but the cracks in the federation are growing every day. Provinces are threatening to become republics, ethnic borders are being drawn down the middle of ancient villages, and the Serbian-dominated army is propping up local militias, ostensibly to protect ethnic Serbians in Croatia and Bosnia. Belgrade, a city that has survived hundreds of wars and rebellions and clampdowns, is still, as Boris’s friend Sara reflects, “smart, lazy, informed, misguided Belgrade. Gossipy, benevolent, slow-rocking city.” But at a peace rally/concert in the city’s core, Boris, an artist whose work viciously parodies the excesses of the Milosevic regime, is attacked by Serbian nationalist skinheads, escaping with a few cuts and bruises and the certainty that he is living in a country “crossbreeding xenophobia with paranoia.” Headlining the concert is the enigmatic and wildly popular singer-songwriter Johnny, Sara’s longtime lover and Boris’s best friend. Johnny’s anti-war songs have attracted the attention of Milosevic’s secret police, who threaten to jail Johnny, Sara, and Boris on drug charges if the singer refuses a short tour of duty in the reserve army – strictly for propaganda purposes, he is assured. Johnny will do his time in the reserves, tell the local press that the Serbian forces are not the monsters the world media has made them out to be, and then return to his life of touring and songwriting. Johnny’s reluctant assent lands him behind the lines in Croatia fighting side by side with a private Serbian militia commanded by a sociopathic gangster known as The Candyman. The trauma and geographical distances of war splinter Johnny’s connections to Sara and Boris, who emigrate to Toronto to escape the violence. Impatient readers may initially be put off by the novel’s time shifts and deliberately fractured narrative structure, but Todorovic is after something more intriguing than the typical dramatic arc of war, dislocation, and memory. Like a postmodern visual artist, he uses a collage technique to deconstruct – without resorting to the distancing effects of deconstructivism – the linear narratives that we use to define and understand political and military conflicts, narratives that too often leave out the idiosyncracies and personal associations of the combatants and civilians on the ground. Diary of Interrupted Days bristles with the energy of those too-human personality tics, subjective reactions, and interpretations. The characters engage in erotically charged intimacies with tenderness and droll black humour before retreating into the protectionist postures of the traumatized. All of the novel’s multiple characters are delineated with the same degree of insight and sympathy, even The Candyman, who, while holding a pistol to Johnny’s head, is described as possessing an “oddly gentle face, as if the gun belonged to another person, someone who happened to share the same hands.” Todorovic laces the characters’ revolving narratives with surreal imagery, as when he describes the imploding air vacuum that proceeds an explosion: “The explosive burns the oxygen in the air, creating a strong vacuum that … draws everything towards the centre of the explosion. The bomb kills then hugs.” There are also passages of unexpected beauty. As Boris looks down on the Danube from the damaged bridge, he reflects, “Small rivers are leafy-green, and bigger ones turn grayish. This river had the steely surface of power.” Here the unmistakable rhythms of poetry create a resonant series of images that do not break ranks with the precision of prose. Todorovic’s fiction debut deserves the same acclaim as Rawi Hage’s De Niro’s Game, a novel that took readers on an equally compelling descent into a war zone.

F. Rácz Kálmán - Köd ​a Szajnán
F. ​Rácz Kálmán új elbeszélései a pontos, illúziótlan megfigyelésből fakadnak. Történetei csak látszólag hétköznapiak: ez az író valójában a felszín alatt megbújó, majd váratlanul előtoluló próbatételekre írányítja figyelmét, s az élet szomorú furcsaságait, jó és rossz meglepetéseit fürkészi. Írásainak szereplői sokáig gyanútlanul élnek egy másíthatatlannak tűnő életformában, majd egy eseménytelennek ígérkező napon rájönnek: gyávaságuk, kényelmességük tartja őket vissza a változtatástól. F. Rácz azokra a pillanatokra tereli az olvasó érdeklődését, amelyek után tanácstalan hősei már nem érzik, nem érezhetik jól magukat a bőrükben. Erőssége az írónak a mai emberek "lelki" életében való otthonosság s a légkörteremtés finom művészete. Az elbeszélésekhez szerencsésen társul a Köd a Szajnán című kisregény: a harmincas években Franciaországba szakadt magyarok magányosságának, hazavágyódásának felidézésével.

Márton László - l'égiposta
Márton ​László 1934-ben született Budapesten. 1948 és 1951 között Izraelben, majd 1956 után Angliában és Franciaországban él. A Sorbonne-on doktorál. Első novellája 1953-ban az Irodalmi Újságban látott nyomdafestéket, 1956 után a nyugati emigráció folyóirataiban és az újvidéki Hídban publikál. A Magyar Műhely egyik alapítója és tíz évig társszerkesztője. Prózája a hatvanas években tudatosan távolodik a hazai konvencióktól, áttöri a hagyományos elbeszélés határait. Egyszerre közelít az új regényhez, Joyce hagyatékához és a prózavershez. Fordításaiban, tanulmányaiban is elsősorban a huszadik századi avantgarde felé fordul. Ez a kötet a szerző (szigorú) visszatekintése 1956 és 1986 között keletkezett szövegeire.

Antalóczy Zoltán - Amerikai ​Bábel
A ​hidegháború után különös helyzet állt elő a világban, amennyiben Oroszország fokozatosan amerikanizálódik, az Egyesült Államok pedig fokozatosan bolsevizálódik. Amerika ma már nem egy demokrácia, hanem egy Birodalom módján viselkedik. Ezért osztja meg tudatosan Európát is, [...] mivel a Birodalom nem szereti ha egy másik Birodalommal találja magát szembe, nevezzék azt akár Európának is. Pedig azt már az első amerikai elnök, George Washington - amidőn 1799-ben búcsút vett az amerikai néptől - azt mondotta: „Maradjunk távol az európai politikától.”

Dénes György - Egy ​komornyik vallomásai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karátson Endre - Első ​személyben
Vajon ​az, aki első személyben beszél, kelthet-e olyan elidegenítő hatást, mint az, akiről nem sok jót mondanak harmadik személyben? A kérdésre hivatottan az olvasó válaszolhat, aszerint, hogy az elbeszélővel azonosul szívesebben vagy a szereplővel. Ám ha, mint a jelen kötetben is, a kettő ugyanaz a rossz vért szülő figura, miképpen szabadulhat az olvasó a visszás befolyástól? Egyáltalán érdemesnek tartja-e kikeveredni a kelepcéből, s ha igen, miért? Fölösleges-e tisztázni felelősséget, elvárni, netalán sürgetni némi töredelmet? Feltehetőleg minden azon múlik, milyen közel engedi az olvasó magához azokat, akik a narráció tükréből kísértőn kitekintenek rá, illetve mennyire akarja őket távol tartani magától.

Chimamanda Ngozi Adichie - Americanah ​(angol)
As ​teenagers in Lagos, Ifemelu and Obinze fall in love. Their Nigeria is under military dictatorship, and people are fleeing the country if they can. The self-assured Ifemelu departs for America. There she suffers defeats and triumphs, finds and loses relationships, all the while feeling the weight of something she never thought of back home: race. Obinze had hoped to join her, but post-9/11 America will not let him in, and he plunges into a dangerous, undocumented life in London. Thirteen years later, Obinze is a wealthy man in a newly democratic Nigeria, while Ifemelu has achieved success as a blogger. But after so long apart and so many changes, will they find the courage to meet again, face to face? Fearless, gripping, spanning three continents and numerous lives, ‘Americanah’ is a richly told story of love and expectation set in today’s globalized world.

Cristina Henriquez - The ​Book of Unknown Americans
After ​their daughter Maribel suffers a near-fatal accident, the Riveras leave México and come to America. But upon settling at Redwood Apartments, a two-story cinderblock complex just off a highway in Delaware, they discover that Maribel's recovery - the piece of the American Dream on which they've pinned all their hopes - will not be easy. Every task seems to confront them with language, racial, and cultural obstacles. At Redwood also lives Mayor Toro, a high school sophomore whose family arrived from Panamà fifteen years ago. Mayor sees in Maribel something others do not: that beyond her lovely face, and beneath the damage she's sustained, is a gentle, funny, and wise spirit. But as the two grow closer, violence casts a shadow over all their futures in America. Peopled with deeply sympathetic characters, this poignant yet unsentimental tale of young love tells a riveting story of unflinching honesty and humanity that offers a resonant new definition of what it means to be an American.

Rónai András - Csillag ​a Bocskain
Rónai ​András 1932-ben született Budapesten. Tízéves korában lépett először a világot jelentő deszkákra Lakner bácsi gyermekszínházában. 1949 óta Izraelben él, ahol a Nemzeti Színház - Habima - vezető művészévé vált. Az új hazájában, és idehaza is többszörösen kitüntetett művész közel kétszáz színházi szerepet játszott el, és negyven izraeli, amerikai és német filmben szerepelt. Könyvében a legmegrázóbb eseményeket is mintha enyhe mosollyal kísérné. A keményen politizáló és erotikus epizódokkal telitűzdelt, csevegő stílusban megírt korrajz szórakoztató olvasmány. A művész kiváló humorral és rendkívüli emberábrázoló képességgel írja le korunk viharos, mégis itt-ott napsütéses eseményeit. A(z) Csillag a bocskain (Könyv) szerzője Rónai András.

Jolan Foldes - The ​Street of the Fishing Cat
Hungarian ​refugees in Paris love Paris, overcome immigrant difficulties, make friends of emigres from other parts of Europe, all in a turmoil in the aftermath of WW I and the lead-up, as it turns out, to WW II and the Cold War and all that.

Victor Serge - L'Affaire ​Toulaév
Dans ​la froideur d'une nuit moscovite, le camarade Toulaev, un apparatchik de haut rang, est abattu en pleine rue. L'enquête commence et la machine bureaucratique du parti-État stalinien enclenche ses rouages totalitaires. Les suspects, arrêtés et interrogés les uns après les autres, sont pris dans les mailles d'un filet qui étend ses ramifications jusqu'à Paris et Barcelone. Ces inculpés, dont Victor Serge fait le portrait saisissant, n'ont de commun que l'innocence du crime dont on les accuse. Avec ce roman rédigé entre 1940 et 1942, véritable classique méconnu de la littérature du XXe siècle, Victor Serge signe l'un des plus forts récits jamais écrits sur les procès de Moscou et les purges staliniennes, dont il offre ici une fresque panoramique, complexe et belle malgré sa noirceur. Ici se joue la comédie humaine d'un État policier, le roman noir d'une révolution trahie qui dévore ses propres enfants en leur faisant confesser des crimes qu'ils n'ont pas commis. Au-delà de sa dimension historique, le livre expose, avec une subtilité que seule permet la fiction, les mécanismes sociaux et psychologiques qui rendent possible la soumission à la tyrannie - mais aussi la résistance.

Szabó Zoltán - 1956: ​Korszakváltás
Kevés ​magyar író foglalkozott annyit a magyarsággal itthon és az emigrációban, mint a falukutatóként induló, író-szociográfus Szabó Zoltán. Ebben a kötetben az 1956-os forradalomról és szabadságharcról a Szabad Európa Rádió londoni tudósítójaként készített reflexiói, utólag született tanulmányai, cikkei, valamint 1944-45-ben papírra vetett emlékirata kapott helyet. A "szellemi honvédelem" soha nem fáradó bajnoka több száz kilométernyi messzeségben is együtt élt a forradalom lázában égő Magyarországgal. Erről tanúskodnak a Küszöbön című fejezetben olvasható, 1956. október 24. és december 28. között a Szabad Európa Rádióban elhangzott napi jelentései is, melyek korábban a Magyar Füzetek (Párizs - New Jersey, 1988.) sorozatban láttak napvilágot. A Kívülről 11 részből álló emlékirat(töredék), mely a londoni Irodalmi Újságban látott napvilágot 1957 folyamán. Az Ezerkilencszázötvenhat című előadása 1977 nyarán, a Genfben megrendezett I. Dies Academicus Hungaricus Genevensis tudományos konferencián hangzott el. Az Appendix I. '56-os cikkek gyűjteménye, olyan elegyes írásokat tartalmaz, melyek részben a Küszöbről és a Kívülről között keletkeztek, részben később, de mindenképpen a forradalom témaköréhez tartoznak. A Korszakváltás című 1944-45-ös "emlékiratát" a Szabad Európa Rádió folytatásban közölte 1975-ben. Formailag kronologikus életrajznak tűnik, valójában az értékek "fejlődésregényének" tekinthető, mely arról tanúskodik, hogy Szabó Zoltán 1956-ban azokat a történelmi értékeket fedezte fel a forradalomban, amelyekért a háborút követő demokratikus kibontakozás során küzdött. A kötetet Kenedi János rendezte sajtó alá, figyelembe véve Czigány Lóránt és András Sándor eddigi filológiai munkáit.

Ferdinandy György - Egy ​sima, egy fordított
A ​bolondok királya c. apa-regénye (2007) után az ismert József Attila-díjas író ezúttal édesanyjának állít emléket. Keserű számvetés ez a könyv a húszévesen világgá futott és őszülő halántékkal hazatért fiútól, aki úgy érzi, hogy sem okosabbá, sem bölcsebbé nem tették az évek.

Kollekciók