Ajax-loader

'emigráns' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mikes Kelemen - Mikes ​Kelemen művei
Törökországi ​levelek Misszilis levelek Mulatságos napok

Johanna Adorjan - Exkluzív ​szerelem
Együtt ​éltünk. Együtt megyünk. Szerettünk titeket nagyon. Mami. Két ember, akik együtt öregedtek meg, elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A férj halálos beteg, felesége képtelen nélküle élni. 1991 őszén, egy októberi vasárnapon véghez is viszik tervüket. Kutyájukat egy ismerősre bízzák, lakásukat szépen kitakarítják, becsomagolják a karácsonyi ajándékokat, mindent elrendeznek. Kéz a kézben megy Vera és István a halálba, végső megpecsételéseként egy különleges szerelemnek, mely az egész világot kizárta, a gyermekeiket is beleértve. Johanna Adorján, az unoka a történtek után 18 évvel tapintatosan és mélységes szeretettel próbálja rekonstruálni nagyszüleinek utolsó napját. S miközben így tesz, felidézi a magyar származású zsidó házaspár viszontagságokkal teli életét, az üldöztetések, a kommunista évek, 1956 sorsfordító eseményeit, majd emigrációjukat Dániába, ahol új életet kezdhettek. A mozaikszerűen kirajzolódó családtörténet arra is lehetőséget ad az írónőnek, hogy felkutassa saját gyökereit közelebb kerüljön magyar és zsidó származásához.

Wass Albert - Magyar ​pólus
Segítsetek ​megőrizni és magosra tartani a fáklyát! Ha ez a tűz kialszik, sötétben marad a nemzet! Segítsetek megteremteni azt a független és szabad magyar szellemi pólust, mely méltó módon képviselhesse a világ közvéleménye előtt a hazájából kiüldözött ezeréves magyar humanista kultúrát és tovább vigye azt a szellemi irányvonalat, mely egy Balassán, egy Vörösmartyn, egy Arany Jánoson, egy Petőfin, egy Ady Endrén és egy Babits Mihályon keresztül mindenkor az egyetemes emberi jogokat és igazságokat hirdette. Ne koldusalamizsnával segítsetek, hanem öntudatos és céltudatos kötelességvállalással, melynek parancsa véretekben él és kötelez! (Wass Albert 1947-es Nyílt leveléből) Újabban fölkutatott versek, novellák, tárcák, közéleti írások, beszédek, interjúk és levelek segítik megértenünk, hogy ki volt valójában a teljes magyar nemzet és az emberiség számára Wass Albert. Mit vesztettünk kényszer-emigrációja távollétében és mit nyerhetünk szellemi jelenlétével, művei és életcéljai megismerésével? Turcsány Péter, a könyv összeállítója

Vécsey Aurél - Keserű ​magyar sors - Emigráció
Emigráció: ​kibujdosás, kivándorlás (később disszidálás), különböző (gazdasági, politikai, vallási stb.) okokból az anyaország területéről. A magyar emigránsok, menekültek olyan honfitársaink, akik a lábukkal szavaztak – tartja a mondás. Magyarországon a XVIII. század elejétől s aztán fokozott ütemben a XIX. század közepétől sűrűn voltak ilyen "voksolások". Csak az utóbbi 150 évben az egyik emigrációs-menekülési hullám követte a másikat, csupán az első világháború előtt közel másfél millió magyar állampolgár "tántorgott" ki Amerikába, az Újvilágba szerencsét próbálni. Akik ekkoriban szálltak hajóra, még nem szándékoztak véglegesen letelepedni új hazájukban, egyetlen céljuk volt csupán: enyhíteni kínzó nyomorúságukon, ideiglenes vendégmunkásként vállalva akár a legnehezebb munkát, a legembertelenebb körülményeket is. Reményeik szerint haza kívántak térni, akadt akiknek ez sikerült is, de legtöbben testben, lélekben megtörve, idegen földben elhantolva, elfeledve nyugszanak. "Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél." Márai Sándor

Sárközi Mátyás - Levelek ​Zugligetből
A ​könyv a szerző emigrációja első kilenc (1956-1965) esztendejének történetét dolgozza fel sajátos módon: egyrészt tartalmazza Sárközi Mátyás regényszerűen megfogalmazott visszaemlékezéseit, másrészt édesanyja, Sárköziné Molnár Márta (Molnár Ferenc lánya), a budai Zugligetből hozzá írt leveleit. Ezért azután az adott időszak párhuzamos történetét olvashatjuk, két helyszínről. A szerző igen fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen szánta rá magát, hogy elhagyja szülőhazáját, és más országban próbáljon szerencsét. Londonba ment, ahol először távoli rokonok segítségével, majd önállóan kezdett új életet. Grafikus iskolába iratkozott, tanulta a nyelvet, azt követően pedig - beilleszkedve a helyi magyar emigráns entellektüell réteg életébe - maga is újságíró, író, valamint a Szabad Európa rádió munkatársa lett Cs. Szabó László mellett. Eközben, Magyarországon maradt édesanyja leveleiből egy furcsa, nehéz világ bontakozik ki: az otthon maradt művészelit maradék szellemi szabadságáért a maga módján küzdő világa, amit talán másképp fel sem lehetett dolgozni, mint ahogyan ezt Molnár Márta tette, a levelekből áradó, töretlen derűvel, intelligenciával, fanyar humorral. A sorok között békés harmóniában fér meg a málnalekvárfőzés Bibóék letartóztatásával, Panni kutya Illyés Gyula, Moldova György, Janikovszky Éva, Darvas Lili magánéleti-irodalmi pletykáival, életre-halálra menő perek és feljelentések a tortasütéssel és hólapátolással. Két élet bontakozik ki tehát előttünk: egy érzékeny fiúé Nyugat-Európában és egy csodálatos humorú és erejű asszonyé Magyarországon. A 20. század második felének magyar irodalmában jártas olvasóknak külön ínyencséget jelenthet a legnagyobb kortárs szerzők, közéleti figurák magánéletének egy-egy fölvillanása.

George Szirtes - George ​Szirtes versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tardos Tibor - A ​tengervíz sós
Azt ​a címet is adhattam volna a könyvnek: "A Nagy Riport". Személyemre jellemző naivitással kíváncsisággal leírom percről-percre a sorsomat, a nyugatról hazatért író kalandjait a Rákosi-féle Magyarországon. Attól a naptól, ahogyan híres riporter lesz az az ember, amíg tömlöcbe nem vetik, és Déry, Háy, Zelk társaságában el nem ítélik.

Clément Lépidis - Az ​örmény
Hosszú, ​fárasztó utazás után ott gubbaszt a félhomályos párizsi lépcsőházban a Törökországból kivándorló fiatal örmény cipészmunkás, és várja volt honfitársa Yetwart hazatértét. Így kezdődik Aram Tokatlérian hol szomorú, hol szívszorongató, hol pedig vidám és színes új élete Párizs egyik külső kerületében, Belleville-ben, amely otthont ad, kenyeret ad a kelet felől menekülő, bevándorló kisembereknek. És az olvasó előtt kis ablak nyílik a harmicas évek politikai feszültségekkel teli nyugat-európai világára: a színházakban még Josephine Bakert, Maurice Chevalier-t ünneplik, de már közben gyülekeznek a felhők Spanyolország fölött, és előrevetik árnyékukat a második világháború szenvedései és megpróbáltatásai. Hogyan talál igaz barátokra, forró szeretőre egy francia nő oldalán, hogyan fejlődik gondolkodása, hogyan járja ki az érzelmek és a súlyos megpróbáltatások, az üldöztetések és helytállás "iskoláját" ez a kedves, jóindulatú, álmodozó örmény - ezt tudjuk meg ebből a sokszínű, sok szereplőjű, életképekben és fordulatokban gazdag kisregényből.

Somlyói Tóth Tibor - Diplomácia ​és emigráció "Kossuthiana"
Volt-e ​önálló külpolitika elgondolása a magyar szabadságharc vezetőjének, s a polgári és függetlenségi gondolat hogyan illeszkedett a forrongó Európa diplomáciai viszonyai közé? Mi az igazság a Kossuth ellen tervezett törökországi merénylet kapcsán - hogyan vallanak erről a kamarilla titkos iratai? Miféle pártérdekek fogságába kerül a szabadságharc vezére amerikai diadalútján - állást kell-e foglalnia a rabszolgatartás kérdésében? Hogyan készülődik az angol tőrvényhozás nemes konzervativizmusának fedezékében Kossuth az új felkelésre, s miféle vitákat robbant ki titkos cselszövése Őfelsége parlamentjében? Izgalmas esszéfüzérében többek között ezekre a kérdésekre keres választ a fiatal történettudós - de a könyv végén feltűnik Kossuth portréja is, akinek áruba kell bocsátania könyvtárát, hogy megélhetési gondjain enyhíteni tudjon, s akinek utolsó éveiről líraian megindító naplóban számol be a Turinba látogató Herman Ottóné.

Wass Albert - Tavaszi ​szél és más színművek
"Hallod ​a tavaszi szelet? Törvény, hogy zúgassa a fákat. Rügyeket bontson, vizeket árasszon, illatot kavarjon. Fákat is döntsön, korhadó fákat. Isten törvénye, egyetlen törvény. S ha ettől elszakad az ember, akkor elvéti az ösvényt s eltéved a világban"... "Ha az én szememmel látná a körülöttünk élőket, az ország felett szaporodó bajokat, a fajtám lassú sorvadását, ha mindezt az én szememmel látná, ha igazán társam, igazán asszonyom lenne, akkor segítene tisztogatni, láttatni, akkor velem szárnyalna, mint a szél, amelyik vizeket áraszt, új életeket serkent"... (Részletek a Tavaszi szélből)Wass Albert családja és rokonsága sokat tett Erdély és Kolozsvár magyar színházi életéért. Az író maga is több drámai művet írt, s ezek közül a legkülönbet - amely az erdélyi nemzetrész trianoni fájdalmait s a politikai változások haláltáncát dolgozza fel - éppen 1944 karácsonyán készült műsorára tűzni a budapesti Nemzeti Színház. A nagyszerű posztumusz-mű végre a kezünkben van, s előadóira vár.

Wass Albert - Karácsonyi ​üzenetek / A Temető megindul
Az ​életműsorozat új kötete tartalmazza az ifjú költő 1933-ban, A Temető megindul címmel írott és Marosvásárhelyen előadott vers-oratóriumát, amely emlék és tiltakozás a XX. század háborús szörnyűségei ellen, és szegénnyé nyomorított népei mellett. Ugyanakkor ajándék is olvasóinknak Wass Albert karácsonyi írásainak gyűjteménye, közöttük a szintén először újrapublikált Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához összeállítás megrázó üzeneteivel.

Obersovszky Gyula - Azt ​megírni nem lehet
Obersovszky ​Gyula tagja annak a becsapott nemzedéknek, mely a háború után oly nagy lelkesedéssel készült a „prófétáktól” meghirdetett szebb jövőre, hogy aztán keservesen csalatkozzék, s fiatalon megtört pályával, életét szellemi száműzetésben fejezze be. A költő 1927-ben született Pécsett. Már elemi iskolás korában írogatni kezd, alig kamaszodván, elhagyja otthonát, bejárja az egész országot – mindennel megpróbálkozik. A háború utáni évek ott találják őt is a népi kollégisták soraiban, az akkor alakuló Horvát Árpád Színművészeti Főiskolán tanul rendezést, dramaturgiát. Évfolyam- és kollégistatársai a háború utáni korszak színjátszásának magvát alkotják. Az „ötvenmilliós világégés” után ő is telve megváltó eszmékkel, nagy reményekkel és lelkesedéssel indul pályáján. Népművelőként járja Kelet-Magyarországot, népitánc- és színjátszó-csoportokat szervez, ír, rendez, újságokat hív életre. Egyidejűleg a Hajdú-Bihar Megyei Napló szerkesztője. Az 1954 körül éledező revizionista törekvések ő rá sem maradnak hatástalanul. 1955-ben az Újságírószövetség felkérésére cikket ír a vidéki újságírás helyzetéről. A cikk éles hangja nem illik az akkortájt hirtelen megváltozó politikai légkörbe – elveszti állását, s eltűnik a közélet színpadáról. Legközelebb már csak mint az „Igazság” főszerkesztőjével találkozhat vele az olvasó. 1956 után az Élünk c. illegális lap szerkesztéséért halálra ítélik. Az ítéletet nem hajtják végre, 57 nyarán kegyelmet kap, büntetése életfogytiglanra változik. A siralomházban eltöltött hónapok felőrlik idegeit, de talán a legszebb, leghatásosabb versei is ekkor születnek. 1963-ban, egy általános amnesztia folytán. ő is kiszabadul. Kisemmizve egyedül áll egy időközben megváltozott világban, s csupán néhány jó barát segítségére számíthat. A termékeny börtönévek után, az áhított szabadság új élményanyaggal tölti el, költészetes észrevehetően megváltozik. A megálmodott, olykor idealizált valóság tárgyiasul, megfoghatóbbá, materialisztikusabbá válik. Drámái is kérlelhetetlenebbek lesznek. A következő évtizedek költészetében kiábrándultságérzet és egy töretlen hitből sarjadó lelkesedés sajátos keveréke lépten-nyomon fellelhető. Ez idő tájt lírai versek már csak ritkábban fakadnak tollából, inkább hosszabb lélegzetű írásokra koncentrál, melyek – jellegüknél fogva – érettebb, rendszerező-tapasztalatösszegző karakterével már inkább összhangban állnak. „Polgári” foglalkozása mindvégig – napjainkban is – az újságírás. E kötetben közzétett válogatás – Obersovszky Gyula lírai verseinek egy csokra – rövid áttekintést ad a némaságra ítélt költő fiatalkori munkáiról.

Richard Wagner - Kivándorlási ​kérelem
"Mi ​volt itt ma már megint. A főnök. úgy tíz körül. tombolva jött vissza a pártbizottságról, Nyilván megint letolták! Megint túl kevés a pártpolitika az újságban. Azt szeretnék. ha az újság csak riportokból állna. Ipar. mezőgazdaság. teljesítmények, Punktum Mit olvassanak akkor az emberek? Megint csökkent a példányszám, Ilyesmikről beszélgettek a büféasztaloknál. ha éppen nem volt mit venni. Mert ha volt. akkor a legtöbben sorban álltak. Tizenkettőtől kezdtek kiürülni a szerkesztőségi szobák, Egy hir járta be az emeleteket. Ma csirke van."

Váry Éva - Életeim... ​otthonaim
Váry ​Éva élete hétköznapi, de egyúttal mégis különleges történet. A szerző Budapesten született, gyermekfejjel élte át a második világháborút, kamaszként, egyetemistaként a Rákosi-érát. Rövid házasság után, az 1956-os forradalmat követően várandósan Ausztriába szökött, és egy bécsi menekülttáborban szülte meg kislányát. Kaliforniában kezdett új életet. Sokan érkeztek Amerikába egy csecsemővel és egyetlen útitáskával, de Váry Éva azon kevesek egyike, aki megvalósította az amerikai álmot: nyelvtudás nélküli gyári munkásból "amerikanizált" vegyésztechnikus lett, majd vegyészmérnöki diplomája mellé doktori fokozatot szerzett. Közben édesanyja segítségével, Magyarországon maradt férje nélkül nevelte kislányát. Egy kedvező állásajánlat lehetővé tette számára, hogy úttörő női szakemberként egyre följebb jusson a ranglétrán, és végül az első magasbeosztású női vezetője legyen az Egyesült Államok legnagyobb vegyipari vállalatának. Önéletrajza egyszerre mutatja be a gyermeke jólétét minden más elé helyező anya életét, és a keményen dolgozó női vezető magányát. Váry Éva az elsők között volt, akinek sikerült áttörnie azt az "üvegplafont", amely az Egyesült Államokban még az 1970-es és 80-as években is korlátozta a nők szakmai előrejutását.

B. N. Alekszandrovszkij - Idegen ​földeken
Érdekes ​és számunkra még mindig kevéssé ismert világba vezet Alekszandrovszkij orosz orvos könyve: a két világháború közötti évek "orosz Párizsába". A szerző, mint sok tízezer más orosz, aki szemben állt a proletárforradalommal, nem értette meg lényegét és céljait, vagy egyszerűen félt a forrongó hazában várható problémáktól és megpróbáltatásoktól, 1920-ban nekivágott a nagyvilágnak, s azután negyedszázadon át ette az emigránsok keserű tenyerét. Párizsban különben sok orosz élt: zárt, sajátos világban, a külön "orosz Párizsban". Ott élt köztük Alekszandrovszkij is, s mint orvos, igen sok honfitársát ismerte, figyelemmel kísérte sorsuk alakulását. Könyve, amelyet már otthon, a Szovjetunióban, hazatérése után írt, őszintén és a résztvevő közvetlenségével, indulataival és érzelmeivel ábrázolja az emigránséletet. Egyben kifejezi a hosszú hányódás után hazatért ember boldogságát, aki már nem is merte remélni, hogy egyszer még megláthatja Moszkvát, a Névát, a Volgát vagy Szaratovot...

Szántó Gábor - Láthatatlan ​gyökerek
Gyakran ​hallunk olyanokról, akik elhagyták Magyarországot, viszonylag kevesebbet azokról, akik visszatértek. Gyakran találkozunk olyanokkal, akik a nacionalizmust vélik hazaszeretetnek, és ritkábban azokkal, akik nagy szavak nélkül, egyszerűen és kitéphetetlenül gyökereznek a szülőföldjükben. sokszor talán még maguk sem tudnak erről, csak azután döbbennek rá, mikor már elmentek. Szántó Gábor könyve valóságos embereket, sorsokat idéz elénk, különös utakat, kalandokat, tévedéseket és felismeréseket.

Molnár Ferenc - Útitárs ​a száműzetésben
A ​század első felében Molnár Ferenc nevét itthon és külföldön is megtanulták. 1939-ben azonban el kellett hagynia hazáját, a fasizálódás elől Svájcba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt, New Yorkban halt meg 1952-ben. Utolsó műve ez a kötet, amelynek eredeti kéziratát - a kiadói utószó szerint - New Yorkban sem sikerül föllelni, ezért az Útitárs a száműzetésben - magyar író alkotásához képest szokatlan módon - fordításban jelent meg először Magyarországon, 1958-ban. ; A "Jegyzetek egy önéletrajzhoz" alcímet viselő kötet a megkésett szerelem, az igaz barátság krónikája. Önvádtól terhes emlékezés ez Vandára, a szerző titkárnőjére, aki tökéletes útitársként kísérte az írót, egészen addig, amíg korai halála (1947) el nem szólította Molnár Ferenc mellől. "Vanda meghalt - életem fénye kialudt" - írja emlékező sorainak kezdetén a szerző. Majd Vanda alakja, jelleme formálódik teljessé, a kínlódva életrehívott emlékezés jelen idejűségében. Ez a törékeny teremtés, aki hallatlan tehetsége, empátiája révén minden rezdülését képes volt "fogni" szeretett főnökének, olyan feltétlen odaadással, érzékenységgel és megejtő őszinteséggel - mégis szinte észrevétlenül - állt Molnár mellett, amellyel hallatlan biztonságot adott munkaadójának. Molnár érzelmeit a - Vanda halála után értelmezett - szemérmes, plátói szerelem hatotta át, ám ennek a belsőleg és külsőleg is tökéletesen tiszta nőnek a testét soha, csakis a lelkét "ölelhette" meg. Az önéletrajzi jegyzetek végén olvasható drámarészlet, halottsirató méltó emléket állít ennek, a páratlan kisugárzású asszonynak, aki földi mércével szinte nem is volt mérhető, hiszen leginkább a szentekhez, angyalokhoz volt hasonlatos. Lírai képsorokban elevenednek meg a munkában eltöltött amerikai esztendők, és a krónikás szomorú számvetése "És íme, ez a vége az ellenállhatatlan kényszerből íródott töredékes, zavaros, soha meg nem írandó, halva született színdarab-vázlatnak". - Molnár Ferenc életművének megkerülhetetlen darabja a kötet.

Antoine de Saint-Exupéry - Levél ​egy túszhoz
Franciaország ​határozottan nem volt számomra sem elvont istennő, sem történelmi fogalom, test volt, melytől függtem, kapcsolatrendszer, mely irányított, pólusok összessége, mely megrajzolta szívem domborzatát. Szükségem volt rá, hogy önmagamnál szilárdabbnak és tartósabbnak érezzem azokat, akikre szükségem volt, hogy tájékozódjam a világban. Hogy tudjam, hova térek vissza. Hogy létezzek.

Miska János - Magyar ​tavasz Kanadában
A ​magyar emigránsok sokat köszönhetnek az őket befogadó Kanadának, de ez kölcsönös. A kitelepült, tudásukat és képességeiket magukkal vivő honfitársainknak is osztályrész jutott abban, hogy a kanadai tudományos és kulturális életet ma a világ élvonalához számítják. Mit vittek magukkal a kivándorlók, az emigránsok az óhazából, mit adtak és mit kaptak Kanadától? Hogyan látja és éli meg mindezt Miska János, az '56-ban kitelepedett nyírségi író, szerkesztő, műfordító, könyvtáros, kultúraszervező – és még sorolhatnánk a kiérdemelt és megszerzett titulusokat, elismeréseket –, akinek a legfontosabb szándéka, hogy a Kanadában élő magyarság megőrizze önazonosság-tudatát és a szülőföldhöz való kötődéseit. Az olvasó olyan kivételes gyűjteményt tart a kezében, amely bepillantást enged a kanadai magyar élet számos olyan eseményébe, amely a magyarok írók, művészek, alkotók hírét emlékezetessé teszik.

Téri Tamás - Zöldfalu
Téri ​Tamás magyar emigráns szülők gyermekeként a Szovjetunióban született. Egy emigránsoktól lakott házban gyerekfejjel ismeri meg a sztálini időszak rettegett éveit, éli át ismerősök elhurcolását, öngyilkosságba menekülését, apja letartóztatását. A háborúról kényszerevakuáltként az Urálon túli kazah faluban szerez életre szóló élményeket. A háború végén mindössze tizenhárom éves. A felnőttek sorsát, tragédiáit, szerelmeit koraérett kis emberként követi nyomon. Nem mindennapi korról, alig ismert helyszínről, szokatlan nézőpontból ír igen jó, lengyeljózsefi mélységeket érintő regényt a szerző, a kor áldozatainak, szüleinek ajánlva művét.

Alexander Lenard - Völgy ​a világ végén
Harminc ​éve hunyt el Lénárd Sándor író, költő, aki kalandos élete során bejárta Európát, végül 1952-ben Brazíliába költözött. Latinra fordította a Micimackót, ezzel vált világhírűvé. A jubileum alkalmából kezdjük el Lénárd műveinek újboli kiadását. A Völgy a világ végén a brazil őserdőben, egy kis faluban játszódik. Szépirodalmi önéletírásban a szerző beszámol az őslakosok, a telepesek és a saját életéről, elmeséli milyen orvosnak lenni a világ végén. Az érdekes történetek mellett, megható emberséggel írja meg a honvágy természetrajzát.

Thassy Jenő - Veszélyes ​vidék
Thassy ​Jenő 1920-ban született, régi magyar földbirtokos családban. Édesapját Dél-Magyarországon, Drávatamásiban levő kúriájában 1919-ben, még a trianoni határ megvonása előtt, szerb katonák megölték. A Horthy-korszak megszilárdította társadalmi keretek között - "gazdálkodás, katonaság álltak nyitva előttem, diplomáciához nem volt elég vagyonunk", emlékszik gyerekkorára - előbb a jezsuitáknál tanult, majd a Ludovikára került. Fiatal tisztként érte a háború; neveltetésénél és alkatánál fogva ekkor barátaival együtt a hagyományos emberiesség táborát választotta, s a nyilasuralom alatt már aktív ellenálló volt, üldözöttek, zsidók és mások életét mentette meg a sajátját kockáztatva. 1946-ban, huszonhat évesen szülőhazájának elhagyására kényszerült - csaknem öt esztendőt töltött Franciaországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1952-től a Szabad Európa rádió munkatársa, 1973-tól mindmáig pedig az Amerika Hangja magyar osztályán dolgozik. Több regényt, számos novellát és egy színdarabot írt; első regénye Franciaországban jelent meg, és 1953-ban a Prix des Lectures díjjal tüntették ki; első angol nyelvű regényét 1961-ben adták ki New Yorkban; az a huszonöt éven át formálódó, nagyszabású műve, amelynek önéletrajzi változatát most kezében tartja az Olvasó, magyarul, magyar közönségnek íródott. Lebilincselő korrajz, önéletrajz, memoár és "kalandregény" egy sorsdöntő történelmi korszakból, az 1920-1945 közötti évekből - összegzés és számvetés.

Szabó Zoltán - Diaszpóranemzet
A ​század nagy magyar íróinak Szabó Zoltán (1912 -1984) a legkevésbé ismert és a leginkább félreértett alakja, noha emigrációjáig, 1947-ig hét könyve és több mint ezer publikációja jelent meg idehaza, köztük olyanok, mint A tardi helyzet vagy a Cifra nyomorúság, amelyeknek alapján a politikai közvélemény a népi írók körébe sorolta. Az emigrációban Szabó Zoltán közel tíz éven át, többszöri nekirugaszkodással, mintegy nézetei összefoglalásaként írta ezt a művét a nép és nemzet, az ország és haza problémaköréről a filozófia és a személyes életrajz határműfajában. A sokszorosan átírt, néha szinte kibetűzhetetlen kéziratot András Sándor, egykori tanítványa rendezte sajtó alá.

Mark Collins - Hazátlanok
Mark ​Collins regénye, a Hazátlanok egy olyan történetet mesél el, néhány hétköznapi, egyszerű ember sorsán keresztül, ami nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet, hiszen az 1956-os forradalom utóéletének egy eddig elhallgatott, szinte elfelejtett epizódjáról rántja le a leplet. Lovas Sándor és társai a levert forradalmat követő megtorlás elől menekülnek Ausztriába, majd onnan jutnak tovább a távoli, ismeretlen, és - mint hamar meglátják - szegény Írországba. A smaragd sziget ezekben az években nem igazán ragyogott: munkanélküliség, nélkülözés és reménytelenség jellemezte, az ideérkező menekülteknek is ebben kellett tehát osztozniuk. Az évekig táborba zárt Lovasék végül nem találtak más kiutat, éhségsztrájkba kezdtek. Collins körültekintően, alapos kutatómunka után megírt regénye nem pusztán remek olvasmány, de egyben a fiatal ír szerző személyességgel átitatott visszaemlékezése magyar nagyszülei történetére.

Lénárd Sándor - Családtörténeteim
Lénárd ​Sándor író, költő, fordító és orvos (1910-1972) élete az örökös újrakezdés jegyében telt el: háromszor cserélt hazát és nyelvet, amikor az első világháború után szülővárosából, Budapestről Bécsbe, onnan az Anschluss elől menekülve Rómába, végül a hidegháborús Európából egy brazíliai faluba, Donna Emmába került. Magyar olvasói a hatvanas évek végén ismerték meg. Megjelentek a brazíliai remeteségéről hírt adó memoárregényei - Völgy a világ végén; Egy nap a láthatatlan házban -, melyekben az őserdő peremén levő kis falu orvos-patikusaként megélt mindennapjairól számol be, illetve a Római történetek, melyben az olaszországi háborús éveket rajzolja meg. Ám ezekben a művekben csak töredékesen esik szó élete első éveinek két színhelyéről . Ez a hiánypótló, a Lénárd-képet kiegészítő, magyarázó és sokban megvilágító kötet, a fiaihoz írt két levelét, és néhány versét mutatja be. Fényt vet Lénárd életének első, a nagyközönség előtt ismeretlen időszakára, a gyermekkorra, a családi legendákra, egyszóval az író gyökereire.

Kasza Lajos - Budapesttől ​Washingtonig
A ​könyv életrajznak készült, de kilép az egy személy világából és érdekes korrajz lett.

Dubravka Ugrešić - A ​feltétel nélküli kapituláció múzeuma
A ​nemzetközi hírű és számos európai díjjal kitüntetett horvát írónő - ez a Susan Sontag szavaival "villámgyors reflexű ... haragvó és bánatos... szeretni való" művész - megkapóan érzelmes "amatőr" gesztussal magát az elbeszélőt tette sajátos szerkezetű regényének hősévé. A száműzöttet, akinek emigránsléte nem valamiféle véletlenek véletlen következménye, hanem a sors. Az emigránsnak nincs otthona, csak egy bőröndje, benne - a legszükségesebbek közt - néhány régi fényképpel. Az épp aktuális berlini, müncheni, New York-i életénél pedig fontosabb, hogy életrajza van. Az emigráns emlékszik, figyel, ír. Osztályozni próbálja a tárgyait, pontosan úgy, ahogy egy fiókra való régi fényképet szortírozna az ember. Az eltűnt évtizedek, egy szétmállott szülőföld szétguruló és soha többé egybe nem söpörhető lim-lomát. Kelet-közép-európai kacatokat. Életrajzokat. A szintén emigráns anyjáét, a barátnőit, a szerelmeiét. Ahogy egy futó lisszaboni kaland - a hervadó asszony és az aranyifjú gyanús románca - is végső soron belőlük építkezik. Könyvének sajátosan tagolt szerkezetével Dubravka Ugrešic mintegy azt szemlélteti, hogy mesélni nehéz - és aztán mesél. Akárhogy is, de a töredékek megannyi pazarul megírt, kerekded novellaként is olvashatók. Fontos, hogy a könyvbeli képletes és valóságos múzeumokban (mint például a címben megidézett ex-kelet-berlini háborús múzeumban) nemcsak a metaforává lett ex-Jugoszlávia, hanem a magunk töredékeire is ráismerünk. De a legjobb történetek némelyikén angyalszárnyak suhannak át, és ezt szó szerint kell érteni.

Szemjon Reznyik - A ​velizsi vérvád
1989-ben, ​amikor az Interart Kiadó úgy döntött, hogy megjelenteti Szemjon Reznyik, az Amerikában élő orosz zsidó író könyvét, valamennyien azt hittük, hogy csak egy remek regényt adunk az olvasó kezébe. Olyat, amelyről biztosan tudni lehet, hogy ötven év múlva is ott lesz a helye a könyvtárak polcain. Mentségünkre legyen mondva: csakugyan nem túl gyakori, hogy ma valaki fergeteges, kacagtató-könnyeztető regényt ír... Az "A velizsi vérvád" fordításával és nyomdai munkálataival eltelt rövid idő alatt történtek hatására most úgy tűnik, mintha ez a politikai gondjainktól nemrég még csillagtávolinak tűnő, varázslatos 19. századi történet kifejezetten magyar megrendelésre, a hazai politikai-társadalmi helyzet heves kihívásaira adott válaszként, "méretre" készült volna. Pedig a kihívás, amely 1979-ben a regény megírására késztette az akkor még nem Washingtonban, hanem Moszkvában élő írót, nem a mai magyar, hanem az 1960-as évek közepétől kibontakozó szovjet politika volt. Reznyik válaszát a magyar olvasók ismerhetik meg előbb; a Szovjetunióban a regény még nem jelenhetett meg.

Jean Mattern - Tejjel-mézzel
Azon ​a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű. A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé. Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről – és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.

Dobai Péter - Csontmolnárok
Az ​író adta alcíme szerint "múlt századi magyar regény": párbeszédekből és egymást peregve váltogató jelentekből fölépített modern dráma vagy filmdráma is. Történik: 1849-50-ben Bulgáriában és Törökországban. Szereplők: magyar és lengyel emigránsok, tábornokok, tisztek, családtagok, kalandorok, diplomaták. De a Szabadságharc bukásának okait kereső, tényekre és dokumentumokra alapított történelmi tanulmány is ez a regény: igazát Kossuth Lajos önéletrajzi és politikai jegyzetei, kiáltványok, röplapok, adatok, forráskutatásból merített tények bizonyítják. A mű kettőssége egy célt szolgál: a forradalmárság típusvizsgálatát. Olyan szituációban, amely végletes próbára teszi a forradalmárt. A bukás utáni légűrben, a kilátástalan emigrációban vagy állforradalmárnak bizonyul az, aki a forradalom kavargásában és a győzelem reményében forradalmárnak látszott, vagy gyöngének bizonyul, és önmagát pusztító "csontmolnár" - rá válik, vagy - forradalmár marad, mert elkötelezte magát a forradalmi eszmének. Valamennyi típus fölvonul ebben a regényben, s az író a bukottakkal és bukásra ítéltekkel három igazi hőst szembesít: Bem tábornokot, Bem egyik józan, hű, kemény tisztjét, s harmadiknak azt, akinek amerikai sírján ez lesz a fejfa fölirata: "COMMUNISTA".

Frédéric Lamoth - Budapesti ​ködharangok
"Magyarul ​beszélő személyi titkárt keresek." Ez a hirdetés kelti fel a genfi egyetemista, Francois Karolyi figyelmét, s így kerül alkalmazásába egy éltes, tolószékhez kötött 56-os menekültnek, Georges Tóthnak. A kezdeti regényfelolvasásokat mindinkább bensőséges beszélgetések váltják fel, amelyek során tanúi leszünk a halálára készülő férfi megszállottsággal határos, ám szinte hangtalan ütközetének, amit nyomasztó emlékeinek lidérceivel szemben kell megvívnia...

Szabó Miklós - Foglalkozásuk: ​emigráns
1957 ​őszén a nyugati sajtó, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió hideglelősen írt és beszélt Szabó Miklós hirtelen és nyomtalan eltűnéséről. A félelemre minden okuk megvolt. Hiszen Szabó Miklós hazatérésével a kinti magyar politikai emigráció egy volt bennfentese, egy polgári politikus, az ő szempontjukból "kebelbeli" erősítette meg mindazt, amit a tőkés nyugatról, annak a szocialista országok ellen szervezett aknamunkájáról és a magyar politikai emigrációnak a legagresszívebb imperialista körökkel való szoros összefonódásáról éveken át mondottunk. A Szabó Miklós által feltárt tények és adatok vitathatatlanok és cáfolhatatlanok. A könyv cáfolatát adja többek között az ENSZ törvénytelen ötös bizottsága arcátlan hazug jelentésének a magyarországi eseményekről. Kínos pontossággal bemutatja mindazokat, akiknek születését egykor magyar anyakönyvekben jegyezték fel, de akik soha, még itthon sem voltak magyarok, most pedig a tőkés nyugaton dollárért, fontért, svájci frankért és nyugatnémet márkáért szolgálják a magyar nép s minden nép ellenségeit. Azt is megtudjuk e könyvből, hogy mit tesz a magyar emigráció "elitje" a kicsábított, kibolondított kisemberekért. Semmit. Épp ez volt Szabó Miklós keserves csalódásának egyik fő oka. A nagyferenceknek, a királybéláknak, a kővágóknak és a többieknek odakinn épp úgy nincsen semmi közük a kisembereknek, mint ahogyan itthon sem volt. A demokrácia és a humanizmus illúzióival telve ment Szabó Miklós nyugatra, de odakint megfosztották ezektől az illúzióktól. Arra tanították, hogy szélsőjobboldalinak, fasisztának, lelkiismeretlen hazaárulónak kell lennie annak, aki az emigrációban érvényesülni akar. Odakint, idegenben döbbent rá Szabó Miklós arra, hogy itthon a helye minden becsületes magyarnak és hazamenekült a becstelenség elől. Az aljasság, tülekedés, összeesküvés, idegen gazdák helyett kegyének keresése helyett - hazajött. Könyve érdekes olvasmány.

Kollekciók