'szociográfia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
"Egy ​tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével." Kosztolányi Dezső Édes Annája nem véletlenül vált a magyar irodalom egyik legismertebb nőalakjává, története pedig klasszikus olvasmánnyá. A regény ugyanis számos olyan kérdést és problémakört vet fel, amely jóval túlmutat a krisztinavárosi cselédlány élettörténetén, s így megjelenése után közel száz évvel is épp olyan fontossággal és aktualitással bír, mint a maga korában.

Berkovits György - Terepszemle
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Moldova György - Az ​Őrség panasza
Fél ​évig laktam az Őrség központjában, Őriszentpéteren. Fent a Baksaszeren béreltem egy szobát - havi négyszázért -, macskahímzéses díszpárnák és tetőig nedves falak között. Reggelenként átmozgattam a hidegtől merev ízületeimet, és útnak indultam, bejártam a vidéket, és próbáltam megismerkedni az emberekkel. Elment a nap, este egy sötét réten kellett átvágnom, ha esett az eső, nem láttam az orromig, a lábammal tapogatódzva kerestem a nedves házhoz vezető ösvény kikopott nyomait, fák között vitt, a talpam alatt cseresznye, alma, majd szilva nyomódott szét. Harminc-negyven teli jegyzettömbbel jöttem haza, itthon is próbáltam kiegészíteni az anyagot, mégsem vagyok meggyőződve, hogy alapos munkát végeztem. Egy-egy falura csak néhány nap, legfeljebb két hét jutott, mindig szégyenkezve és elégedetlenül búcsúztam el, belátom, hogy egy-egy közösség megismeréséhez évek kellenek, vagy talán egy teljes élet.

Nagy Lajos - Kiskunhalom
Ez ​a könyv a két háború közti magyar írószociográfiai irodalom úttörő, klasszikus remeke, írója szülőfalujáról, Apostagról. Egyetlen nap leltára, hajnaltól hajnalig tartó huszonnégy óra eseménymozaikjainak egymáshoz illesztése, 1932. augusztus tizenhetedikén, szerdán. „Kemény, öröm és szépség nélküli élet bontakozik ki ebben a falu-monográfiában. - írta a Kiskunhalomról 1934-ben Bálint György. - Ridegség, gőg és kapzsiság egyrészről, fásultság, kétségbeesés, kényszerű, eltompult megalázkodás másrészről: ez Kiskunhalom életének lelki tartalma.” József Attila pedig baráti levélben így jellemezte a könyvet: „Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerűsége. Mert nem az a végzetszerű, hogy a hős a végén elbukik, hanem hogy a hős egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős.”

Miskolczi Miklós - Színlelni ​boldog szeretőt
A ​szerző a szociográfiaszerű írásában a házasságban élők külső párkapcsolatait, e kapcsolatok kialakulásának okait és indítékait, jellemzőit és tartalmi alakulását vizsgálja. Megállapítja, hogy bár nincs kutatási adat e kapcsolatok számszerűségéről, még megfelelő elnevezése sincs, mégis sajátos társadalmi jelenségről van szó. A külső párkapcsolatokat a szerző főbb jellemzőik alapján két csoportra osztja. Az általa "nemszerelemnek" nevezett külső szexuális kapcsolatban elegendő hivatkozási alap az egymás iránti szimpátia. Jellegzetesen racionalista kapcsolat ez, kimarad belőle a szerelem. Az "újszerelmek" címszó alatt a szerző a törvényes házassággal gátolt viszonyok között kialakult kölcsönös szerelem történetét, tartalmát, szerkezetét, sajátosságait, konfliktusait, személyiségformáló erejét kutatja. Társadalmunk a meglévő házasság (család) összetartásában és nem az új szerelem megélését hozó feltételek előteremtésében érdekelt. A szerző fejtegetései során gyakran hivatkozik a szakirodalomra, sőt segítségül hívja a szépirodalmat Homérosztól Gyurkó Lászlóig és Tornai Józsefig. Saját kutatásainál interjúkra, vallomásokra, levelekre és beszélgetésekre támaszkodik.

Szentiványi Kálmán - Angyalföldi ​rapszódia
_Előszó_ Részlet ​a könyvből: Didergős kora tavaszi délelőtt Angyalföldön. Fakón fénylenek az utcai lámpák. Hideg borongás, lehetne akár ősz is. Éledezik,majd elfúj a szél, szúrós permet szitál; mintha összehúzódna az egész világ. Geréb Ferenc szorongva indult el a Váci útról, vállalkozását reménytelennek látja. Mintha nem is ővele, valaki mással zötykölődne a majdnem üres busz a külvárosban. Szemben az ülésen, a műbőr támlán éles késsel karcolt szív és dülöngélő betűk: "Szeretlek, Éva!" Kanyarodott még egyet az utca, ez már Angyalföld legszéle, földszintes, falusias vidék. Megtorpantak egy téren, körbefordult a busz. Az ásítozó sofőr kicserélte a táblát: "Garázsmenet!" Geréb lekászálódott, mint aki mély álomból kapaszkodik fel, Cipelte a régi típusú, nehéz magnót. S vele van az aktatáskája, a szokásos teherrel, kéziratok, könyvek, folyóiratok. Elbámészkodott, korábban kellett volna leszállnia. Az utasok már elbandukoltak. Geréb egy bóklászó öregember után lódult. Az a hallókészülékére mutatott, és legyintett, hogy rossz, rángatta füle mögött a fekete zsinórt. Hát otthagyta a süket öreget, és eléje térdelt egy nyurga szőke nőnek, aki talpig gyászban volt, virágot vitt. Ő sem hallott a Hajóépítők utcájáról, pedig a környéken lakik. Geréb futva elért egy középkorú asszonyságot. Az szóhoz sem engedte jutni, ingerülten rásziszegett, ha nem hagyja békén, rendőrért kiált, szidta a mocsok huligánokat. Emberünk visszaóvakodott a végállomásra. Az a busz eltűnt már. A lemezfülkében a borostás képű forgalmista szunyókált. Felriadt a zörgetésre. Ásított egy nagyot. Mutatta, hogy az üvegen át rosszul hall. Hajóépítők utcája? Sejtelme sincs róla. Ezen a környéken nem ismeretes.

Lábass Endre - Vándorparadicsom
E ​történetek elbeszélője egy nyári hajnalon világgá ment, és egyből talált is egy kis tavat vízityúkokkal. Gumiorrú kínai tornacipőben kelt át a parkok harmatos füvén, s nem sejtette, hogy harminc év múlva majd mosolygós kínai szomszédok között éldegél, és a Napházban Mao Taj pálinkát iszik velük. Járt a Meseország nevű játékboltban, az Ördögpadláson és a Csillárpadláson lakott, betonszobrászokkal, karalábézsonglőrökkel barátkozott, megtudta, hogy ellopták az Indián nevét, és legszebb lovain idegenek lovagolnak a dombok között. Elolvasta a Pesti harmonikás összedrótozott dalait, szenesekkel dominózott a Ragyásban, krokodil-könnyeket sírt a Kétlukúban, és egy éjjel túrós palacsintát evett és gint ivott a Klauzál téri Aladdinlámpa-javítóval. Meleg nyári estéken a Szemétház előtt üldögélt, s ha erőt gyűjtött, néha még világgá ment egy kicsit, de már elindult hazafelé, az ötven felé. Mire aztán nagyjából hazatért, jócskán megváltozott, s mint egy világutazónak, valóban különös mesékkel lett tele a feje. A Matróz csárdában mindig megpuszilta a fekete hajú csaposné, ha náluk járt hosszúlépéseket inni. Nem tiltakozott, jó volt úgy megérkezni, mint aki messze földről tért haza. Egy este a poharat a huzatos terasz bádogasztalára téve hozzáhajolt az asszony: Merre hajóztál, drága? Most honnan jöttél? Hoztál valamit? Végig tengerésznek hitte. Istenem, milyen jó volt tévedésének messzi világában kitalált életet élni. Hazatért hát, és nekiült egy kusza, pesti hajónaplót írni.

Illyés Gyula - Puszták ​népe / Ebéd a kastélyban
A ​Puszták népe a két világháború közötti magyar irodalom egyik legeredetibb alkotása, a szociografikus irodalom remekműve. Illyés 1935-ben írta, s először a Válasz közölte folytatásokban, majd egy évvel később a Nyugat kiadója jelentette meg könyvalakban. A Puszták népé-ben önéletrajz, gyermekkori emlék, családtörténet a szakszerűen hiteles, szociográfiai érvényességű leírással, a dunántúli nagybirtokokon élő cselédség – e „mélytengeri világ” – életének feltárásával forr össze, s akár regénynek is nevezhető – önéletrajzinak természetesen. De mégsem csak regény: a kor szociográfiai ihletésű irodalmának talán egyetlen alkotásában sem érezhető jobban, hogy íróját mennyire nem „irodalmi” kérdések izgatták. Mint ahogy a Puszták népé-hez – a történelem jóvoltából – szervesen, mondhatni sorsszerűen illeszkedő folytatása az önéletrajzi regénynek, a negyedszázaddal későbben papírra vetett Ebéd a kastélyban sem kizárólag a földjét-rangját vesztett gróffal való találkozás szépírói fotográfiája csupán, hanem történelmi számvetés is a nép és a forradalom sorskérdéseivel kapcsolatban.

Miskolczi Miklós - Színlelni ​boldog szeretőt / Hazudni boldog hitvest
"Dodi ​kijelentette, hogy végleg nálam marad. Másnap tőlem ment dolgozni, hozzám járt haza. Így volt két hétig. A felesége naponta telefonált, érdeklődött, hogy jól vagyunk-e, nem történt-e bajunk, szükségünk van-e valamire, meg ilyesmiket,és érdekes, a hangjában sosem éreztem gúnyt. Megnyugtattam, hogy ha Dodi egyszer el akar tőlem menni, csak hozzá fogom küldeni. Sehová máshová. Később Dodi munkahelyére is telefonált, megvárta a hivatal előtt, ráküldött egy-két barátot. Egy délután aztán beállítottak hozzám mind a ketten és közölték, hogy ők hazapakolnak. Gondolom, valami nagy jelenetet vártak, de én erős voltam, és szótlanul kezdtem összerámolni Dodi holmiját. Ettől aztán ideges lett a fiú és megint a feleségét akarta elküldeni, mondván, hogy ezt a viselkedést nekünk kettőnknek kell tisztázni. - Értsd meg - mondta a feleségének -,most négyszemközt kell maradnom Lilivel. Valamit tisztáznunk kell. Megesküdött, hogy az asszony nyugodt lehet, velem ő már soha az életbe nem fog lefeküdni, de a feleség sem volt bolond. - Én ezt a lakást nélküled nem hagyom el. Ha kell, itt alszom, itt ébredek, de nem maradsz vele kettesben. Ezt értsd meg - Leült a kanapé legbelső sarkába, és valóban ott ült másnap reggelig. Akkor aztán hazamentek. Dodi még jött volna egy párszor, persze feleség nélkül, de nekem már elegem volt. Pedig szerettem. Úgy tudom, gyerekük született és vidékre költöztek."

Zombori Attila - Szexpiaci ​körséta
Mindjárt ​az első este szerencsénk volt. Felcsíptünk két japánt, akik köztudottan a legjobb vendégek. Borzasztóan gátlásosak, csak sandítanak a lányokra azzal a ferde szemükkel, nem mernek megszólítani senkit. Ha meg odamegy hozzájuk az ember, egy perc alatt rátérnek a lényegre, s megkérdezik, hogy mennyi? És villámgyorsak az ágyban. Ez pedig nem utolsó szempont. Meg vannak őrülve a nagymellű nőkért. Na, felvittük a japánokat az én lakásomra. Szó nélkül letették a 100-100 dollárt, aztán szépen eldiliztünk velük. Nem is tűnt munkának a dolog. Nem jutott az eszembe, hogy én most pénzt keresek. Akkoriban még nem csináltam olyan vadul a dolgot, mint később. Etettük, itattuk a japánokat, aztán persze megkapták azt is, amiért fizettek és szépen, sűrű meghajlások közepette távoztak. Igen elégedettek voltak. Mit mondjak - mi is.

Tar Sándor - A ​mi utcánk
"Valami ​lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben." "Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György "Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám

Darvas József - A ​legnagyobb magyar falu
Orosháza ​múltját s a harmincas évek nyomasztó jelenét állítja az olvasó elé Darvas József ebben a kitűnő szociográfiában. Könyvéről így ír a rövid bevezetőben: "Ez az írás voltaképpen kísérlet a falu társadalmi viszonyainak tárgyilagos és teljes megmutatására. A tárgyi föltételek adva voltak a munka elvégzésére. Eddigi életem legnagyobb részét lent töltöttem a falun, ott él az anyám, ott élnek testvéreim, rokonaim: egyszerű cselédemberek, mezőgazdasági munkások, féliparos-félparaszt proletárok. Közöttük éltem hosszú időn keresztül, és nem tudtam, hogy milyen vadbozótos vidéken élek... Az éveken keresztül belém ivódott élmények fölbuktak a tudat alól, és elrendeződve egy érdekes világképét tükrözték bennem. Ezt a világot próbáltam megmutatni eddigi írásaimban: regényeimben, novelláimban is."

Veres Péter - Az ​Alföld parasztsága
A ​szociológiai és szépírói indítékkal megírt könyv a két világháború közötti alföldi magyar parasztság kilátástalan jövőjének hiteles dokumentuma még akkor is, ha ez a mű a dunántúli egykés, pusztuló magyarsággal szemben a helytálló parasztság társadalmát kívánta bemutatni, s a közöttük lejátszódó folyamatokat érzékeltetni. Veres Péter saját életén keresztül közvetlenül érzékelte osztályos sorstársai , a parasztság társadalom alatti helyzetét. Könyvében ennek ellenére nem a parasztság nyomorúságos mindennapjait dokumentálja, hanem az ezt előidéző okok feltárására tesz kísérletet. A viszonylag kis terjedelmű könyv öt részre oszlik. A táj és a nép bemutatása után az Alföldön élő parasztság kultúrájával és erkölcsével foglalkozik. Elemzését az alföldi parasztság jövőjével zárja és úgy látja, hogy ha a jövőt "pozitív, haladó értelemben vesszük, úgy az alföldi parasztságnak, mint ilyennek jövője nincs". Ennek következtében pedig, ha társadalmi rendszer- változás - felszabadulás - nem következik be: elpusztul.

Végh Antal - Ha ​az Isten Nyulat adott...
Két ​szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít. Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat. Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.

Móricz Zsigmond - Betyár
Avar ​Jani, szegény parasztlegény, a századforduló táján betyár-rajtaütéssel ijeszti az urakat. Betör egy grófi házba, kirabolja a jelenlevőket - s közben furcsa, szemérmes szerelem szövődik közte és Dea, a fiatal gróf jegyese között. Avar Jani lázongó nyugtalanságának, a magyar falu döbbenetes nyomorának, az Amerikába kivándorló százezreknek, az arisztokraták üres léha életének és ennek a furcsa szerelemnek regénye a Betyár. "A szegény embernek joga van lopni" - vallotta Móricz, mert a lopásban a társadalmi lázadás kezdetleges és kényszerű formáját látta. A paraszti mélységből szakad ki a regény élő, hús-vér hőse: megint csak a magányos lázadás jelképe, mint a Sárarany vagy a Rózsa Sándor központi alakja. A Betyár Móricz legnépszerűbb könyvei közül való: izgalmas története, a furcsa-romantikus szerelem, a nyomort leíró drámai jelenetek emelik érdekes olvasmánnyá.

Szilasi László - A ​harmadik híd
A ​hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság. És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha. Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó. (Darvasi László)

Fekete Gyula - Levelek ​a magányról
Elöljáróban ​azt mondanám ajánlásul: íme, egy élő metszet a társadalmi tudatról, szemléletről, közérzetről. Akár mint az Éljünk magunknak? (Szépirodalmi, 1972) vagy a Minden megvan? (Tankönyvkiadó, 1973) - ugyancsak a Nők Lapjában lezajlott - viták feldolgozása. Megszerettem ezt a fajta szociográfiát. A társadalmi közérzet szondázásának, a közvélemény-kutatásnak, a szociológiai felmérésnek több lehetséges, kipróbált - általam is kipróbált - módszere közül ehhez vonzódom leginkább... Az ilyen élő metszet a jelen társadalmáról mindig tartogat meglepetést. És a meglepetésen innen is: olyan új keletű sejtelmeket, aggodalmakat, reményeket dokumentál, amelyek a "levegőben lógnak", míg friss tapasztalatban, életanyagban nem kapnak meggyőző hitelesítést.

Lakatos Menyhért - Akik ​élni akartak
A ​Füstös képek, az első magyar cigányregény szerzője azt firtatja könyvében hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi változásokból "mennyi az igaz" - a cigányokra nézve., Másképpen mondva: kedvezőbbre fordult-e a cigányság helyzete. A választ szokatlan, mégis jelképpé növő történettel keresi meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga keserves erőfeszítése árán, minden "külső" segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadítaná a nyomorúságos cigánysorstól, és kiválthatná az évszázadok óta tartó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kiforgatja a helyi termelőszövetkezet, kiforgatja a gyanakvás,az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki: "mennyi is igaz" az említett változásokból. Mégis a kudarc ellenére, valamilyen átalakulás kezdődött el a telep életében. Ha anyagi és életforma-természetű hasznot nem is húztak a téglakészítésből a telep lakói, olyat azonban, amelynek erkölcsi és magatartásbeli értéke van, igen: ugyanis a munka, mondhatni: a teremtő cselekvés segítette őket abban hogy szabaduljanak némileg a régestelen-régen természetükké rögződött babonáktól, rossz szokásoktól és vonásoktól, és eljussanak addig a belátásig, miszerint vissza lehet ugyan álmodni olyannak a világot mint amilyen a múltban volt , "de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet."

Boldizsár Iván - A ​lebegők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vlagyimir Cvetov - A ​kolostorkert tizenötödik köve
A ​szovjet szerző nyolc évet töltött tudósítóként Japánban, az ott szerzett tapasztalatok alapján próbálja eligazítani az olvasót a mai japán valóság jelenségei között. Egy angol utazó századunk elején ezt írta: "Ha valaki hat hetet töltött Japánban, mindent ért. Ha hat hónapot, akkor már kezd kételkedni. Ha pedig hat évet, akkor már semmiben sem biztos." Nos, e kötet szerzője a Japánban eltöltött nyolc éve "ellenére" bele mert vágni ebbe a munkába. Az olvasó ítélje meg, hogy ez mennyire sikerült.

Ismeretlen szerző - Szülőföldem ​Magyarország
Talán ​az egyetlen téma, amelyről minden magyar költőnek, írónak van szép és fontos, közérdekű s mégis szemérmesen vallomásos jellegű mondanivalója: a szülőföld, a gyermekkor ízei, tájai, hangulatai, emlékezetes figurái, embert nevelő élményei. Kötetünkben irodalmunk több mint félszáz reprezentánsa mondja el, milyen táj, milyen utcák emlékét őrzi a tarsolyában, mit kapott tágabb és szűkebb szülőhazájától, hogyan sáfárkodott az induláskor reá bízott kincsekkel. Van, akinél csaknem prózavers kerekedik a vallomásból; mások már-már novellává színezik az emlékezést; akad, aki riportot, szociográfiát ír, s akad, aki oly közvetlenül mesél nekünk hajdani élményeiről, mintha jóbarátként társaságunkban ülne. Egy bizonyos: íróink, ha szülőföldjükről, gyermekkorukról szólnak, önmagukat is képesek felülmúlni. Válogatásunk ezeket az írásokat gyűjti csokorba. A kötet lapjain felbukkan az országnak szinte minden tája, tájegysége, városa, falva - kis túlzással bízvást állíthatjuk, hogy teljes a körkép. Nagy érzelmi töltésű, széles skálán mozgó, szines gazdag írások gyűjteményét tartja kezében az olvasó; a hazaszeretet mély és korszerű megnyilatkozásait s egyúttal élő irodalmunk rokonszenves önarcképét is.

Ember Mária - Aktavers ​és egyéb történetek
Gyilkosok ​és áldozatok, szerelmesek és szétválni kívánók; a közelmúlt és a jelen figurái, álmaink és mindennapjaink vágyai és történései, szentendrei románcok és útközben megélt epizódok sorakoznak és váltakoznak e komoly, izgalmas és őszinte könyv lapjain...Magvető Könyvkiadó

Csalog Zsolt - Fel ​a kezekkel!
Csalog ​Zsolt legújabb kötetében - egyebek közt - narkós, sátánimádó, jehovista és strici vallomását olvashatjuk, de megismerhetjük a fiatal rendőrjárőr vagy a gyámügyi jogász nézeteit is a társadalom peremére szédült, bűnbe tévedt emberekről, s a kényszerítő közegről, amelyben a félresodródók száma egyre dagad.

Borbély Szilárd - Nincstelenek
Borbély ​Szilárd (1963–2014) regénye 2013-ban jelent meg először, azonnal a kortárs magyar irodalom alapművévé vált. A Jelenkor Kiadó Borbély Szilárd-életműsorozata a _Nincstelenek_ új kiadásával indul, mely a szerző javításaival lát napvilágot. „Borbély könyve nem arról szól, hogy milyen a falu, hanem arról: milyen (lehet) a gyermekkor; nem arról, hogyan él a falu, hanem arról: hogyan hat a (ez a) falu egy gyermekre; nem arról, hogy a falu és a szegénység kibírhatatlan, hanem arról: a falu és szegénység körében a gyermekkor kibírhatatlan.” Margócsy István _(2000)_

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1974
Közhellyel ​kell kezdenünk az Írószemmel, 1974 bemutatását: a legszárnyalóbb írói fantáziát is képes felülmúlni a valóság izgalmasságban, érdekességben, színességben,. S még valami: a körülöttünk zajló élet, a valóság, amelyben élünk, általában csak részleteit mutatja meg nekünk, elfedve az egész társadalom nagyobb összefüggéseit, forrongásait, nagyszerű szépségeit, esetleg fájdalmas vajúdásait. Mint már évek óta a hasonló címmel megjelenő riportgyűjteményeket, ezt a kötetünket is igyekeztünk úgy összeállítani, hogy képet adjon a mai magyar valóság jelentős áramlásairól. Irodalmi szociográfiákat közlünk írók és témájukhoz írói igénnyel nyúló újságírók tollából az 1974-es esztendőt, leginkább jellemző jelenségekről, tömegeket foglalkoztató társadalmi kérdésekről, így például a népesedéspolitikáról, a családvédelemről, a munkásosztály művelődéséről stb. Szó esik más problémákról is, amelyek ugyan szintén tömegeket érintenek, de nem állnak a közfigyelem középpontjában: az urbanizációról, a tudatváltozás jelenségeiról, a cigánykérdésről stb. S mert a kötet összeállításakor már a felszabadulás harmadik évfordulójára való készülődés légkörében élt az ország, hangsúlyosan szerepel a gyűjteményben néhány olyan írás, amely a három évtizeddel ezelőtti idők eseményeire emlékeztet.

László Lajos - Esték ​a klubban
Huszonéveseket ​kerestem meg dunántúli és alföldi üzemekben, gyárakban, bányákban, gazdaságokban, otthonukban és szórakozás közben, hogy megtudjam, mit csinálnak szabad idejükben. Találkoztam egyetemet végzett munkással, aki csehókban próbálta "kipihenni" fáradalmait; megismerkedtem tehenésszel, aki a fejés előtti szünetben trigonometriát tanul a szénaboglya tövében. Végletek? Tagadhatatlan. De a végtelenbe merülő határok közt a vágyak és törekvések milliónyi változata található. E vágyak eredőit, megvalósulásait és akadályait igyekeztem feltárni. A fiatalok nagy színskálájú válaszait, magatartásformáit, olykor megejtő sorsuk drámáját találhatja az olvasó a kötetben. És azt, hogy az egyén, noha küzdelmet vív önmagával és szűkebb környezetével, nem nélkülözi a társadalmi segítséget.

Parti Nagy Lajos - Mi ​történt avagy sem
„A ​legjobb tréning a valóság.” – mondja nekünk Parti Nagy Lajos új elbeszéléskötetének egyik szereplője. „Legjobb póráz az ember!” – tudjuk meg egy másiktól. Hogy igazuk van-e vagy sem, döntse el mindenki maga. Parti Nagy újabb novelláiban rengeteg minden történik napjaink és tegnapjaink holnaptalan Magyarországán Tömpemizsértől Budapesten és az elbeszélői tudat álomperonjain át Csőpépig. Véletlen találkozások, vétlen balesetek, szándék nélküli csodák, lépték nélküli dumák. Régi ismerősök. Angyalok és házmesterek. Az anyanyelvi figurák a magyar nyelv korábban nem ismert mélységeit és lehetőségeit tárják elénk. Parti Nagy műhelyében megint olyan nyelvek születtek, melyekben a margón lévők argója, a megalázottak dadogása a legváratlanabb pillanatokban egészül ki a hétköznapok lírájával és a szerző frenetikus leleményeivel. A karneváli groteszk is így kerül egy szaggatottan pontos vonalba Parti Nagy szociális realizmusával. Ez a civilpróza kegyetlenül pontos lát- és létlelet mindnyájunk mai Magyarországáról.

Siklós László - Válunk, ​válogatunk
Így ​kezdődik:... tánc, táborozás, Balaton, klubest, mozi, csónakázás, Ifjúsági Park; szerelmek szövődése, lobogó-lángoló vagy higgadtabb kapcsolatok szövevénye, amelyek egy része minőségileg átváltozik; a csókból, az ölelésből - műszakok, túlórázás, maszekolás, fusizás után - tökgyalu, húskiemelő villa, vállfa, szemetesbadella, előszobafal, televízió, könyv, szőnyeg, bútor, egyszóval otthon lesz; s a minőségi változások sorrendje úgy hozná magával, hogy a tárgyak visszaváltozzanak meghitt estékké, családi örömmé, házastársi szeretetté, de e ponton a lendület megtörik, az utolsó fázis minőségi változása elmarad, az addig mormolt, duruzsolt, harsányan énekelt varázsszavakat sokszor elfelejtik... A kötet riportjai olyan fiatalokról szólnak, akik már elfelejtették a varázsszavakat - és elváltak.

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1979
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1981
Az ​Ünnepi Könyvhét egyik állandó szereplője az előző év riportterméséből reprezentatív válogatást nyújtó Írószemmel. Minthogy az 1981-es esztendőben egy kissé háttérbe szorult a riport, s egyes izgalmas kérdések inkább az irodalmi publicisztikában kaptak hangot, műfajilag tágítottuk kötetünket. A dolgozó ember teljesítményét, munkahelyi közérzetét munkájának körülményei, az üzemi demokrácia színvonala határozza meg. Ez indokolja, hogy válogatásunk több darabja is ebből a témakörből való. Mindennapi életünk megkeserítője, a civilizáció árnyéka a környezetszennyeződés. Teszünk-e ellene olyan mértékben, ahogyan ezt saját és utódaink egészsége megkívánná? A nyolcvanas években tágabb lehetőség nyílt az egyéni vállalkozásokra. Mire képes az anyagi érdekeltség, az igazi munkakedv, megvalósultak-e a vállalkozók reményei? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a riporterek. Természetesen most sem feledkeztünk meg a szociálpolitikailag nagyobb odafigyelést igénylő rétegek gondjairól.

Moldova György - A ​pénz szaga
"Kamionos ​- milliomos", "Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!" - és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az "élet királyait". Én több mint két évet töltöttem el a kamionok "anyósülésein" kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet - ezek a kamionos életforma útjelzői. Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai. Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

Pünkösti Árpád - Pofa ​be!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.