Ajax-loader

'szociográfia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Nagy_lajos_-_kiskunhalom_(millenniumi_k%c3%b6nyvt%c3%a1r)
elérhető
0

Nagy Lajos - Kiskunhalom
Ez ​a könyv a két háború közti magyar írószociográfiai irodalom úttörő, klasszikus remeke, írója szülőfalujáról, Apostagról. Egyetlen nap leltára, hajnaltól hajnalig tartó huszonnégy óra eseménymozaikjainak egymáshoz illesztése, 1932. augusztus tizenhetedikén, szerdán. „Kemény, öröm és szépség nélküli élet bontakozik ki ebben a falu-monográfiában. - írta a Kiskunhalomról 1934-ben Bálint György. - Ridegség, gőg és kapzsiság egyrészről, fásultság, kétségbeesés, kényszerű, eltompult megalázkodás másrészről: ez Kiskunhalom életének lelki tartalma.” József Attila pedig baráti levélben így jellemezte a könyvet: „Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerűsége. Mert nem az a végzetszerű, hogy a hős a végén elbukik, hanem hogy a hős egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős.”

Bernt Engelmann - Günter Wallraff - Önök ​ott fenn, mi itt lenn
Nyugat-Németország ​társadalmának két szélsõ pólusát vetíti elénk megbízható források és közvetlen élmények alapján a szerzõpár. Egyfelõl az ipari és a bankvilágnak a közéletre legnagyobb befolyást gyakorló hatalmasságait, másfelõl a gazdasági csoda igazi megteremtõit, a nekik alárendelt, kiszolgáltatott munkásokat, alkalmazottakat. Engelmann bemutatja a Kruppok, a Thurn und Taxis hercegek, a sütõporáról híres Oetker család mesés vagyonának keletkezését, szertefoszlatja a róluk terjesztett legendákat. Egyeseknél egészen a középkorig visszanyúlva tárja fel az olykor véres akciókat, amelyekkel megalapozták a család hatalmát. Wallraff általában közvetlenül szerezte be riportjai anyagát. Nemegyszer hamis papírok felhasználásával állt valamelyik család, cég vagy konszern szolgálatába. Leírta például, hogy kézbesítõként milyen tapasztalatokat szerzett egy biztosító konszernél, vagy novíciusként az egyik hercegi család kolostorában. A könyv közelnézetben tárja elénk a vagyonszerzésben gátlástalan bank- és iparbárók társasági életét, magánrepülõgépeikkel, palotáikkal, hobbijaikkal, nagyúri allûrjeikkel, feudális hajlamaikkal...

Szentiványi Kálmán - Angyalföldi ​rapszódia
_Előszó_ Részlet ​a könyvből: Didergős kora tavaszi délelőtt Angyalföldön. Fakón fénylenek az utcai lámpák. Hideg borongás, lehetne akár ősz is. Éledezik,majd elfúj a szél, szúrós permet szitál; mintha összehúzódna az egész világ. Geréb Ferenc szorongva indult el a Váci útról, vállalkozását reménytelennek látja. Mintha nem is ővele, valaki mással zötykölődne a majdnem üres busz a külvárosban. Szemben az ülésen, a műbőr támlán éles késsel karcolt szív és dülöngélő betűk: "Szeretlek, Éva!" Kanyarodott még egyet az utca, ez már Angyalföld legszéle, földszintes, falusias vidék. Megtorpantak egy téren, körbefordult a busz. Az ásítozó sofőr kicserélte a táblát: "Garázsmenet!" Geréb lekászálódott, mint aki mély álomból kapaszkodik fel, Cipelte a régi típusú, nehéz magnót. S vele van az aktatáskája, a szokásos teherrel, kéziratok, könyvek, folyóiratok. Elbámészkodott, korábban kellett volna leszállnia. Az utasok már elbandukoltak. Geréb egy bóklászó öregember után lódult. Az a hallókészülékére mutatott, és legyintett, hogy rossz, rángatta füle mögött a fekete zsinórt. Hát otthagyta a süket öreget, és eléje térdelt egy nyurga szőke nőnek, aki talpig gyászban volt, virágot vitt. Ő sem hallott a Hajóépítők utcájáról, pedig a környéken lakik. Geréb futva elért egy középkorú asszonyságot. Az szóhoz sem engedte jutni, ingerülten rásziszegett, ha nem hagyja békén, rendőrért kiált, szidta a mocsok huligánokat. Emberünk visszaóvakodott a végállomásra. Az a busz eltűnt már. A lemezfülkében a borostás képű forgalmista szunyókált. Felriadt a zörgetésre. Ásított egy nagyot. Mutatta, hogy az üvegen át rosszul hall. Hajóépítők utcája? Sejtelme sincs róla. Ezen a környéken nem ismeretes.

Covers_86784
Magyar ​Mozaik '86 Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Magyar ​Mozaik '86
Vadonatúj, ​mégis tizenöt évfolyamra visszatekintő kötetet tart a kezében, kedves Olvasó. Magyar Mozaik címmel eddig soha nem jelent meg riportantológia Magyarországon, tehát a cím ismeretlen Ön előtt. De bizonyára emlékszik még egy Írószemmel című kiadványra, mely 1970 és 1984 között rendszeresen jelentkezett az ünnepi könyvhéten, társaival, a Szép Versekkel, a Körképpel és a Rivaldával együtt. A Magyar Mozaik az időközben megszűnt Írószemmel utódjának vallja magát, bár közben kiadót változtatott. Az Írószemmel című riportválogatást az eladott példányok száma és a sajtóvisszhang tanúsága szerint a közvélemény érdeklődéssel fogadta. Igaz, a kritikusok évről évre vitatták a kötet válogatásának szempontjait, és azt is felemlegették, hogy a cím pontatlan, mert a közölt riportok nem írók, hanem újságírók művei. Úgy gondoljuk, hogy nem a szerzők között, csak jó és rossz riportok és szociográfiák között érdemes különbséget tenni. Most, amikor antológiánk címet változtatott, reméljük, a Magyar Mozaik pontosan fejezi ki azt a célunkat, hogy a hazai valóságról szeretnénk tükröt tartani az olvasó elé. Reméljük, a most útjára induló Magyar Mozaik ugyanúgy megtalálja majd a közönségét, mint az elődje, s teljesíti küldetését: megismertet azzal a világgal, melyben mindannyian élünk.

Csörsz István - Sírig ​tartsd a pofád
_Első ​rész, 1971_ BŐRLÁBÚ: Ez a könyv újabb ló lesz a tömeg alá a hosszúhajúak ellen, éppen úgy, mint az Abbázia-galeri ügye vagy a Halálfejesek című film. Lesz egy nagyon vékony réteg, amelyik elgondolkodik rajta, de a többség még jobban gyűlöl majd bennünket. Nekem ugyan nem hiányzott soha, hogy elismerjenek. Gondoljanak még piszkosabbnak, még szemetebbnek. Annál boldogabb leszek. PATKÁNY: Sokan lesznek olyanok, akik hülyeségnek tartják az egészet. Egyszerűen nem hiszik el. Aki meg elhiszi, az magában tartja. Mit tudnának csinálni? Küldenek száz forintot postán? ZORD KHÁN: Engem speciel nem érdekel ez a könyv. Sem ez, sem más, és nem is fűzök hozzá illúziókat, hogy megjelenik-e, vagy nem jelenik meg. Az effajta ifjúságot úgy mérik fel erkölcsileg, hogy a társadalom legelvetemültebb része, de tulajdonképpen nem tudnak róluk semmit. Nekem ez a történet csak rossz emlékeket táplál, és azt hiszem, így vannak vele a többiek is. Nincs rá kilátás, hogy jobb legyen. Azoknak, akiknek mondana valamit, úgyse kerül kezükbe ez a könyv, már csak azért sem, mert az a réteg egyáltalán nem olvas. _Második rész, 1982_ BŐRLÁBÚ: Az egykori bálványok mind ledőltek. Nincs a fiataloknak egy példaképe. Nincs, akit utánoz. Nincs, akire felnéz. PATKÁNY: Elfogadtak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vagyunk már értéktelen emberek. A Zord Khánra ugyanúgy szükség van, mint rám. A társadalomban. Hogy a munkája mellett mit csinál, az a magánügye. ZORD KHÁN: Tudom, hogy nem jegyzik azt az értéket, amit én kiragadtam az életből, de nekem érték volt. Én ezzel mértem. Nekem alumínium bögre jutott, nem érdekes, de belemerítettem. A sűrűjébe. Kész.

Galgóczi Erzsébet - Bizonyíték ​nincs
Válogatott ​novellák Nincs még egy olyan konok búvára a kortársi életnek, mint Galgóczi Erzsébet. Írói világát a kezdetektől máig a falun élő és onnan "kinőtt", elszármazott emberek népesítik be. Elbeszéléseiből mindig kisüt a napra kész tényismeret, de mögötte ott áll a gazdag írói tudás-tapasztalás a valóságról és az emberről; innen az ábrázolás mélysége és általánosító ereje. A leírást, a cselekményt szemlélettel megtoldani - erre minden írónak szüksége van. A kortársak és kortárs-események íróját tárgyválasztása ennél is többre: ítélkezésre, kiállásra, kritikára kötelezi, sőt kényszeríti. Galgóczi Erzsébetnél domináns ez a kényszer. Innen fakad írásainak sodrása, belső feszültsége, drámaisága és lírája. Bizonyíték rá a kötet minden darabja, szám szerint nyolc elbeszélés és a Tizenegy több mint három címet viselő tévéjáték.

Szabó Magda - Régimódi ​történet
Anyámat ​1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke – mindketten így hívtuk anyámat – mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre.” Kétségbeesetten hárítottam a csendes biztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkező, szintén hallgatag estén se tette, csak annyit mondott: „Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy megmutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkő a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnőtt.” Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elűzni a gondolatát is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha ő akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplői és szemlélői. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának főszereplőit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testemből adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten először látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén.

Csák Gyula - A ​szikföld sóhaja
A ​megjelenés idején annyit vitatott Mélytengeri áramlás szerzője - regények, drámák után - ezúttal ismét szociográfiai jellegű munkával jelentkezik: szűkebb pártiájának, szülőföldjének, Püspökladánynak múltját, félmúltját és részben jelenét térképezte föl, féltő aggodalommal. Munkáját személyes, úgyszólván lírai indulat, jó értelemben vett lokálpatriótai érdekeltség, hevület inspirálta. Az őt fölnevelő, bonyodalmas áttételekkel sorsává nőtt táj vonzásra érett - évtizedek múltán - stúdiummá, nyomozó szenvedéllyé. Kivallatja nagyközségi rangra emelkedett szülőfaluja és a környező tanyavilág történelmét, hiteles forrásokat kutatva, közvetlen népi forrásokat hasznosítva, hogy így, lépésről lépésre eljusson a szívéhez nőtt helység viszonylagos elmaradottságának, ma még nem egészen megoldott fejlődészavarainak értelmezéséhez, a lelkiismeretes írótól joggal elvárható erkölcsi segítségnyújtáshoz. A múlt minden meghatározó mozzanatát számba véve elemzi a helyi polgárosulás gyengéit, a földrajzi adottságokat, a réges-régi mulasztásokat, hogy a szocialista területfejlesztésnek támpontokat adhasson. Személyes emberi érdekeltsége révén beleírja könyvébe önéletrajzát is, amely így hitelesíti a tárgyi kutatások etikumát, szocialista eszmeiségét.

Miskolczi Miklós - Hazudni ​boldog hitvest
A ​szerző azt kutatja, hogy a monogámként megbukott házasságok hogyan próbálják túlélni önnön válságukat, hogyan és miért, meddig képesek tartósulni titkolt vagy nyíltan vállalt külső kapcsolatok terheivel. Sorra veszi a megromlott házasságokban fellépő etikai, jogi, gazdasági szempontokat, szól a lélektani tényezőkről, a gyerekek szerepéről. Felvázolja, milyen az élet egy-egy ilyen házasságban, milyen jelenségek villámlanak belül, amikor kívülről és távolról még teljesnek látszhat a nyugalom.

Moldova György - Ellenszél ​I-II.
Jó ​szélre szüksége van a vitorlásnak, az ellenszél akadályozza gyors haladását. A társadalmi ellenszél pedig a fejlődés gátlója. Moldova György riportjai (hajósok éneke, Tisztelet Komlónak, Az Őrség panasza) az ellenszélre figyelmeztetnek; jól tudja az író, hogy a mindenkori pontos időjárásjelentés a biztos hajózáshoz elengedhetetlenül szükséges információ

Lábass Endre - Vándorparadicsom
E ​történetek elbeszélője egy nyári hajnalon világgá ment, és egyből talált is egy kis tavat vízityúkokkal. Gumiorrú kínai tornacipőben kelt át a parkok harmatos füvén, s nem sejtette, hogy harminc év múlva majd mosolygós kínai szomszédok között éldegél, és a Napházban Mao Taj pálinkát iszik velük. Járt a Meseország nevű játékboltban, az Ördögpadláson és a Csillárpadláson lakott, betonszobrászokkal, karalábézsonglőrökkel barátkozott, megtudta, hogy ellopták az Indián nevét, és legszebb lovain idegenek lovagolnak a dombok között. Elolvasta a Pesti harmonikás összedrótozott dalait, szenesekkel dominózott a Ragyásban, krokodil-könnyeket sírt a Kétlukúban, és egy éjjel túrós palacsintát evett és gint ivott a Klauzál téri Aladdinlámpa-javítóval. Meleg nyári estéken a Szemétház előtt üldögélt, s ha erőt gyűjtött, néha még világgá ment egy kicsit, de már elindult hazafelé, az ötven felé. Mire aztán nagyjából hazatért, jócskán megváltozott, s mint egy világutazónak, valóban különös mesékkel lett tele a feje. A Matróz csárdában mindig megpuszilta a fekete hajú csaposné, ha náluk járt hosszúlépéseket inni. Nem tiltakozott, jó volt úgy megérkezni, mint aki messze földről tért haza. Egy este a poharat a huzatos terasz bádogasztalára téve hozzáhajolt az asszony: Merre hajóztál, drága? Most honnan jöttél? Hoztál valamit? Végig tengerésznek hitte. Istenem, milyen jó volt tévedésének messzi világában kitalált életet élni. Hazatért hát, és nekiült egy kusza, pesti hajónaplót írni.

Illyés Gyula - Puszták ​népe / Ebéd a kastélyban
A ​Puszták népe a két világháború közötti magyar irodalom egyik legeredetibb alkotása, a szociografikus irodalom remekműve. Illyés 1935-ben írta, s először a Válasz közölte folytatásokban, majd egy évvel később a Nyugat kiadója jelentette meg könyvalakban. A Puszták népé-ben önéletrajz, gyermekkori emlék, családtörténet a szakszerűen hiteles, szociográfiai érvényességű leírással, a dunántúli nagybirtokokon élő cselédség – e „mélytengeri világ” – életének feltárásával forr össze, s akár regénynek is nevezhető – önéletrajzinak természetesen. De mégsem csak regény: a kor szociográfiai ihletésű irodalmának talán egyetlen alkotásában sem érezhető jobban, hogy íróját mennyire nem „irodalmi” kérdések izgatták. Mint ahogy a Puszták népé-hez – a történelem jóvoltából – szervesen, mondhatni sorsszerűen illeszkedő folytatása az önéletrajzi regénynek, a negyedszázaddal későbben papírra vetett Ebéd a kastélyban sem kizárólag a földjét-rangját vesztett gróffal való találkozás szépírói fotográfiája csupán, hanem történelmi számvetés is a nép és a forradalom sorskérdéseivel kapcsolatban.

Miskolczi Miklós - Színlelni ​boldog szeretőt / Hazudni boldog hitvest
"Dodi ​kijelentette, hogy végleg nálam marad. Másnap tőlem ment dolgozni, hozzám járt haza. Így volt két hétig. A felesége naponta telefonált, érdeklődött, hogy jól vagyunk-e, nem történt-e bajunk, szükségünk van-e valamire, meg ilyesmiket,és érdekes, a hangjában sosem éreztem gúnyt. Megnyugtattam, hogy ha Dodi egyszer el akar tőlem menni, csak hozzá fogom küldeni. Sehová máshová. Később Dodi munkahelyére is telefonált, megvárta a hivatal előtt, ráküldött egy-két barátot. Egy délután aztán beállítottak hozzám mind a ketten és közölték, hogy ők hazapakolnak. Gondolom, valami nagy jelenetet vártak, de én erős voltam, és szótlanul kezdtem összerámolni Dodi holmiját. Ettől aztán ideges lett a fiú és megint a feleségét akarta elküldeni, mondván, hogy ezt a viselkedést nekünk kettőnknek kell tisztázni. - Értsd meg - mondta a feleségének -,most négyszemközt kell maradnom Lilivel. Valamit tisztáznunk kell. Megesküdött, hogy az asszony nyugodt lehet, velem ő már soha az életbe nem fog lefeküdni, de a feleség sem volt bolond. - Én ezt a lakást nélküled nem hagyom el. Ha kell, itt alszom, itt ébredek, de nem maradsz vele kettesben. Ezt értsd meg - Leült a kanapé legbelső sarkába, és valóban ott ült másnap reggelig. Akkor aztán hazamentek. Dodi még jött volna egy párszor, persze feleség nélkül, de nekem már elegem volt. Pedig szerettem. Úgy tudom, gyerekük született és vidékre költöztek."

Zombori Attila - Szexpiaci ​körséta
Mindjárt ​az első este szerencsénk volt. Felcsíptünk két japánt, akik köztudottan a legjobb vendégek. Borzasztóan gátlásosak, csak sandítanak a lányokra azzal a ferde szemükkel, nem mernek megszólítani senkit. Ha meg odamegy hozzájuk az ember, egy perc alatt rátérnek a lényegre, s megkérdezik, hogy mennyi? És villámgyorsak az ágyban. Ez pedig nem utolsó szempont. Meg vannak őrülve a nagymellű nőkért. Na, felvittük a japánokat az én lakásomra. Szó nélkül letették a 100-100 dollárt, aztán szépen eldiliztünk velük. Nem is tűnt munkának a dolog. Nem jutott az eszembe, hogy én most pénzt keresek. Akkoriban még nem csináltam olyan vadul a dolgot, mint később. Etettük, itattuk a japánokat, aztán persze megkapták azt is, amiért fizettek és szépen, sűrű meghajlások közepette távoztak. Igen elégedettek voltak. Mit mondjak - mi is.

Miskolczi Miklós - Színlelni ​boldog szeretőt
A ​szerző a szociográfiaszerű írásában a házasságban élők külső párkapcsolatait, e kapcsolatok kialakulásának okait és indítékait, jellemzőit és tartalmi alakulását vizsgálja. Megállapítja, hogy bár nincs kutatási adat e kapcsolatok számszerűségéről, még megfelelő elnevezése sincs, mégis sajátos társadalmi jelenségről van szó. A külső párkapcsolatokat a szerző főbb jellemzőik alapján két csoportra osztja. Az általa "nemszerelemnek" nevezett külső szexuális kapcsolatban elegendő hivatkozási alap az egymás iránti szimpátia. Jellegzetesen racionalista kapcsolat ez, kimarad belőle a szerelem. Az "újszerelmek" címszó alatt a szerző a törvényes házassággal gátolt viszonyok között kialakult kölcsönös szerelem történetét, tartalmát, szerkezetét, sajátosságait, konfliktusait, személyiségformáló erejét kutatja. Társadalmunk a meglévő házasság (család) összetartásában és nem az új szerelem megélését hozó feltételek előteremtésében érdekelt. A szerző fejtegetései során gyakran hivatkozik a szakirodalomra, sőt segítségül hívja a szépirodalmat Homérosztól Gyurkó Lászlóig és Tornai Józsefig. Saját kutatásainál interjúkra, vallomásokra, levelekre és beszélgetésekre támaszkodik.

Darvas József - A ​legnagyobb magyar falu
Orosháza ​múltját s a harmincas évek nyomasztó jelenét állítja az olvasó elé Darvas József ebben a kitűnő szociográfiában. Könyvéről így ír a rövid bevezetőben: "Ez az írás voltaképpen kísérlet a falu társadalmi viszonyainak tárgyilagos és teljes megmutatására. A tárgyi föltételek adva voltak a munka elvégzésére. Eddigi életem legnagyobb részét lent töltöttem a falun, ott él az anyám, ott élnek testvéreim, rokonaim: egyszerű cselédemberek, mezőgazdasági munkások, féliparos-félparaszt proletárok. Közöttük éltem hosszú időn keresztül, és nem tudtam, hogy milyen vadbozótos vidéken élek... Az éveken keresztül belém ivódott élmények fölbuktak a tudat alól, és elrendeződve egy érdekes világképét tükrözték bennem. Ezt a világot próbáltam megmutatni eddigi írásaimban: regényeimben, novelláimban is."

Veres Péter - Az ​Alföld parasztsága
A ​szociológiai és szépírói indítékkal megírt könyv a két világháború közötti alföldi magyar parasztság kilátástalan jövőjének hiteles dokumentuma még akkor is, ha ez a mű a dunántúli egykés, pusztuló magyarsággal szemben a helytálló parasztság társadalmát kívánta bemutatni, s a közöttük lejátszódó folyamatokat érzékeltetni. Veres Péter saját életén keresztül közvetlenül érzékelte osztályos sorstársai , a parasztság társadalom alatti helyzetét. Könyvében ennek ellenére nem a parasztság nyomorúságos mindennapjait dokumentálja, hanem az ezt előidéző okok feltárására tesz kísérletet. A viszonylag kis terjedelmű könyv öt részre oszlik. A táj és a nép bemutatása után az Alföldön élő parasztság kultúrájával és erkölcsével foglalkozik. Elemzését az alföldi parasztság jövőjével zárja és úgy látja, hogy ha a jövőt "pozitív, haladó értelemben vesszük, úgy az alföldi parasztságnak, mint ilyennek jövője nincs". Ennek következtében pedig, ha társadalmi rendszer- változás - felszabadulás - nem következik be: elpusztul.

Végh Antal - Ha ​az Isten Nyulat adott...
Két ​szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít. Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat. Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.

Andrassew Iván - Prolilét-ra
"Miért ​szégyen ma melósnak lenni? Miért SZÉGYEN? Abból érzem ezt, ha bárkivel dumálok előbb-utóbb megkérdezi: - És te mivel foglalkozol? Amikor megmondom neki, ráfagy az arcára a mosoly. Az eddigi kedvessége úgy... alábbhagy. Nagyon sűrűn jönnek hozzánk a vágóvonalra látogatóba. Irtózattal néznek. Nagy vagyok mocskos, de úgy állnak ott, mintha majmot néznének az állatkertben. - Nézd már: emberi formája van, de mégis milyen más mint mi! Hát ez a munkás." Pál János 32 éves vágóhídi munkás 46 beszélgetésben mondja el élettörténetét egy érdeklődő újságírónak, Andrassew Ivánnak. A kötetről, melynek néhány részlete már megjelent folyóiratban, antológiában így ír egyik olvasója: "Nem tételeket és száraz igazságokat nyújt ez a könyv, hanem életet és életszemléletet, s ennek az utóbbinak a középpontjában egy dogmától mentes, de határozott erkölcsi értékrend áll, szemben a züllés, a szétesés, a cinizmus, a korrupció társadalmat emésztő jelenségeivel."

László Lajos - A ​busók földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kőváry Sz. Gyula - Visszaszámlálás
Az ​1990-es év fordulatokat hozott a világnak. Érzékelhető változások örömökkel és megannyi tragédiával. A problémák, amiből több volt mint a jóból, elárasztották a mindennapokat. Az emberek mindenképp és mindenhogy a kiutat keresték. Akik megtalálták foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá, de a többség továbra is üldöző maradt. A kisebbség nem válogatott az eszközökben, mindent felhasznált az ügy érdekében. Számukra céljuk egyértelmű és világos: hatalmat, ha kell minden áron. A gyorsuló világban, még a jelentős horderejű dolgok is bepiszkolódtak. Az emberi érdekek összemostak és behálóztak mindent. A legfőbb érték az ember és élete sem nyomott sokat a latban. A pénz mint eszköz és ezen keresztül emberek ereje, betört mindenhová. A haladás egyik motorja sem tudott kitérni előle. Erre a sorsra jutott a tudomány is, amit felhasználtak és kihasználtak. Ez a történet arról szól, hogy a miért válnak a rossz ügyek esetleges leleplezőjévé. Akik nem ismernek sem embert sem istent, azok elől csak rövid ideig volt ez a pálya elzárva. Rálépve, biztos talajt érezve lábuk alatt gátlástalanul menetelnek, félreállítva mindazokat, akik a haladás érdekében félretették mindazt, ami számukra kedves. Ők a tudomány oltárán áldoznak, így segítve milliárd és milliárd embertársuknak abban, hogy roskadozó világukban megtalálják a túlélés eszközeit.

Covers_77958
Asszonyok ​könyve Ismeretlen szerző
elérhető
6

Ismeretlen szerző - Asszonyok ​könyve
"E ​realista fogantatású történetek, melyeket parasztasszonyoktól magnószalagról jegyeztem le, megrázó vallomások a múltbeli parasztcsalád életéről. Drámák és konfliktusok, melyek férj-feleség, szülő-gyermek, öregek és fiatalok együttéléséből születik. Egyféle családszociográfia, melyet a belülről való láttatás, az élmény, az intimitás jellemez. Feltűnő jegyük az intenzív érzésvilág, mely minden asszonyi vallomásból árad; a szavak, a mondatok mögött indulatok lobognak, elfojtott vágyak sejlenek fel. Olyan vallomásfüzér ez, melyet az elbeszélők nem közösségnek szántak, s talán csak egy megrendült pillanatban avatnak be fájdalmas titkaikba egy-egy megbízható és együttérző személyt. Ezáltal az elbeszélések óhatatlanul is olyan mélylélektani indítékokról árulkodnak, melyeket az elbeszélő talán nem is sejt. Bár egyedisorsok villannak elénk, a történetekhez fűzött reflexiók és kommentárok, a közösségi gondolkodásmód, értékítélet jegyeit is magukon hordozzák.Egészében véve a sok egyéni sorstörténet, kaleidoszkópszerűen ugyan, az asszonyok szemével látott és láttatott egységes világot tár elénk. Egyben ismeretlen szellemi tájakról való híradással is szolgál arról: hogyan szerettek, szenvedtek, küzdöttek és vállalták az életet ezek az egyszerű, de erős asszonyok! A kötet még meglepetéssel is szolgál: a megélt történeteket népi elbeszélésekké avatja a kimondás belső kényszere, a paraszti gondolkodásmód epikus természete, valamint az egyéni tehetség. "

Lakatos Menyhért - Füstös ​képek
A ​Füstös képek a magyar irodalom gyöngyszeme, amely hozzávetõlegesen 30 országban jelent meg. A Füstös képek ma is aktuális, mert olyan történelmi hiteleséggel bír, amely szinte dokumentum hiteleséggel tárja elénk a cigányok életét. Elementáris erõvel, drámai feszültséggel jeleníti meg a romák mindennapi küzdelmét: az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel, az emberi gyûlölettel, még egymás között is, mert az életben maradásért való mindennapi harc a gyûlölet pestiséig terjesztette.

Fekete Gyula - Levelek ​a magányról
Elöljáróban ​azt mondanám ajánlásul: íme, egy élő metszet a társadalmi tudatról, szemléletről, közérzetről. Akár mint az Éljünk magunknak? (Szépirodalmi, 1972) vagy a Minden megvan? (Tankönyvkiadó, 1973) - ugyancsak a Nők Lapjában lezajlott - viták feldolgozása. Megszerettem ezt a fajta szociográfiát. A társadalmi közérzet szondázásának, a közvélemény-kutatásnak, a szociológiai felmérésnek több lehetséges, kipróbált - általam is kipróbált - módszere közül ehhez vonzódom leginkább... Az ilyen élő metszet a jelen társadalmáról mindig tartogat meglepetést. És a meglepetésen innen is: olyan új keletű sejtelmeket, aggodalmakat, reményeket dokumentál, amelyek a "levegőben lógnak", míg friss tapasztalatban, életanyagban nem kapnak meggyőző hitelesítést.

Lakatos Menyhért - Akik ​élni akartak
A ​Füstös képek, az első magyar cigányregény szerzője azt firtatja könyvében hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi változásokból "mennyi az igaz" - a cigányokra nézve., Másképpen mondva: kedvezőbbre fordult-e a cigányság helyzete. A választ szokatlan, mégis jelképpé növő történettel keresi meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga keserves erőfeszítése árán, minden "külső" segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadítaná a nyomorúságos cigánysorstól, és kiválthatná az évszázadok óta tartó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kiforgatja a helyi termelőszövetkezet, kiforgatja a gyanakvás,az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki: "mennyi is igaz" az említett változásokból. Mégis a kudarc ellenére, valamilyen átalakulás kezdődött el a telep életében. Ha anyagi és életforma-természetű hasznot nem is húztak a téglakészítésből a telep lakói, olyat azonban, amelynek erkölcsi és magatartásbeli értéke van, igen: ugyanis a munka, mondhatni: a teremtő cselekvés segítette őket abban hogy szabaduljanak némileg a régestelen-régen természetükké rögződött babonáktól, rossz szokásoktól és vonásoktól, és eljussanak addig a belátásig, miszerint vissza lehet ugyan álmodni olyannak a világot mint amilyen a múltban volt , "de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet."

Boldizsár Iván - A ​lebegők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vlagyimir Cvetov - A ​kolostorkert tizenötödik köve
A ​szovjet szerző nyolc évet töltött tudósítóként Japánban, az ott szerzett tapasztalatok alapján próbálja eligazítani az olvasót a mai japán valóság jelenségei között. Egy angol utazó századunk elején ezt írta: "Ha valaki hat hetet töltött Japánban, mindent ért. Ha hat hónapot, akkor már kezd kételkedni. Ha pedig hat évet, akkor már semmiben sem biztos." Nos, e kötet szerzője a Japánban eltöltött nyolc éve "ellenére" bele mert vágni ebbe a munkába. Az olvasó ítélje meg, hogy ez mennyire sikerült.

Szulofoldem_magyarorszag
Szülőföldem ​Magyarország Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Szülőföldem ​Magyarország
Talán ​az egyetlen téma, amelyről minden magyar költőnek, írónak van szép és fontos, közérdekű s mégis szemérmesen vallomásos jellegű mondanivalója: a szülőföld, a gyermekkor ízei, tájai, hangulatai, emlékezetes figurái, embert nevelő élményei. Kötetünkben irodalmunk több mint félszáz reprezentánsa mondja el, milyen táj, milyen utcák emlékét őrzi a tarsolyában, mit kapott tágabb és szűkebb szülőhazájától, hogyan sáfárkodott az induláskor reá bízott kincsekkel. Van, akinél csaknem prózavers kerekedik a vallomásból; mások már-már novellává színezik az emlékezést; akad, aki riportot, szociográfiát ír, s akad, aki oly közvetlenül mesél nekünk hajdani élményeiről, mintha jóbarátként társaságunkban ülne. Egy bizonyos: íróink, ha szülőföldjükről, gyermekkorukról szólnak, önmagukat is képesek felülmúlni. Válogatásunk ezeket az írásokat gyűjti csokorba. A kötet lapjain felbukkan az országnak szinte minden tája, tájegysége, városa, falva - kis túlzással bízvást állíthatjuk, hogy teljes a körkép. Nagy érzelmi töltésű, széles skálán mozgó, szines gazdag írások gyűjteményét tartja kezében az olvasó; a hazaszeretet mély és korszerű megnyilatkozásait s egyúttal élő irodalmunk rokonszenves önarcképét is.

Ember Mária - Aktavers ​és egyéb történetek
Gyilkosok ​és áldozatok, szerelmesek és szétválni kívánók; a közelmúlt és a jelen figurái, álmaink és mindennapjaink vágyai és történései, szentendrei románcok és útközben megélt epizódok sorakoznak és váltakoznak e komoly, izgalmas és őszinte könyv lapjain...Magvető Könyvkiadó

Csalog Zsolt - Fel ​a kezekkel!
Csalog ​Zsolt legújabb kötetében - egyebek közt - narkós, sátánimádó, jehovista és strici vallomását olvashatjuk, de megismerhetjük a fiatal rendőrjárőr vagy a gyámügyi jogász nézeteit is a társadalom peremére szédült, bűnbe tévedt emberekről, s a kényszerítő közegről, amelyben a félresodródók száma egyre dagad.

Franka Tibor - Mélykuti Attila - Kinek ​van? Kinek nincs?
Bejártuk ​az országot. Megtettünk 15 ezer 635 kilométert. Voltunk 286 településen. Beszélgettünk ezernél több emberrel. Megkérdeztük tőlük: miből élnek...

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Kollekciók