Ajax-loader

'tanatológia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Tóth Gábor Ákos - Elengedlek ​végre
Ahogy ​telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket, ha még élnek. Ez a könyv azokhoz szól, akik akarnak, és tudnak tenni idősebb szeretteikért, hogy amikor azok elmennek - mert ez elkerülhetetlen -, ne kelljen ostorozni, vádolni magukat a ki nem mondott szavakért, az elmulasztott gesztusokért.

Nagy Bandó András - Vár ​rád Toscana
„A ​Sosemvolt Toscana második kötetének neveztem, hiszen a folytatása lehetetlen. Halász Bódog meghalt, a megszületett unokája alig 5 éves. Soha annyi olvasói levelet nem kaptam, mint amennyi a Sosemvolt-ra, a Sosemvolt-ról. Rájöttem, akkor is hátborzongatónak és végtelenül bátornak érzik Bódog hozzáállását, ha példaadónak és követhetőnek tartják. Ott maradt az olvasókban a kérdés. Milyen ember ez a Halász? Hogyan gondolkodik? Mit gondol valójában a halálról, a meghalásról, legfőképp arról, hogy ő került sorra. Magyarázattal tartoztam, de immár nem tartozom, ott lesz a válasz a Vár rád Toscanában.” (Nagy Bandó András)

Elisabeth Kübler-Ross - A ​halál és a hozzá vezető út
Ez ​az érzékeny könyv a modern társadalmak egyik elhallgatott problémájáról, a halállal való emberi viaskodásról mond el sok bátor gondolatot. Megjelenése óta klasszikussá vált a "thanatológia" pszichológiai és szociálpszichológiai szakirodalmában. Az elvallástalanodott, modernizálódott társadalomban a halál eseménye, sőt puszta lehetősége heves rossz érzést vált ki, bár a "művi" halál valósággal hemzseg a képernyőn. Nehezebb a halállal való megbékélés, mint korábban. A halál közeledtére adott tipikus reakciókról s a követendő emberi magatartásokról senki sem értekezett a szerzőnél mesteribben és megértőbben. Az újabban miszticizmusra is hajló Kübler-Ross hervadhatatlan érdeme, hogy rendkívüli empatikus készséggel és nagy pszichológiai tudással elemez olyan lelkiállapotokat, amelyek alaposabb ismerete nemcsak a pszichológusok, orvosok és ápolók számára fontos, hanem valamennyiünket segítheti és gazdagíthatja. A kötetet dr. Buda Béla előszava vezeti be.

Polcz_alaine_-_kit_sirattok
Kit ​siratok? Mit siratok? Ismeretlen szerző
55

Ismeretlen szerző - Kit ​siratok? Mit siratok?
A ​legnevesebb magyar thanatológus könyvének címe, e két rövid, staccatós kérdőmondat már önmagában is elgondolkodtató. Az elsővel szembesülve még nagyjából "képben van" a Polcz Alaine munkásságát ismerő olvasó, de a második kérdőmondat talán elbizonytalanítja... De e kötet vallomás-sorozatából kiderül, hogy nemcsak elveszített, elhunyt szeretteinket sirathatjuk igazi, valódi gyásszal, sőt néha tébolyító, sorsot, kegyetlen végzetet, akár a Mindenhatót is káromló, eszelősen ismételgetett, sértődött "miért?"-ekkel, hanem ugyanúgy sirathatjuk egy szeretve-megszokott élethelyzet tragikus, önhibánkon kívüli megszűnését, így a szűkebb pátria történelmileg igazságtalan elvesztését, de még egy hozzánk közelálló, családtaggá fogadott négylábú pusztulását is, aki igazi társunk volt hosszú évekig - és értette a köztünk kialakult - közös fajnyelvet helyettesítő, ám mégis valódi, bensőséges kommunikációt. De sirathatjuk a minket elhagyó kedvest is, aki továbbél ugyan, akár elérhető földrajzi közelségben hozzánk, csak éppen nem velünk. Sőt sirathatjuk saját, családban betöltött hajdani szerepünk megszűnését is, holott valamennyien életben vagyunk-maradtunk, "csak" éppen egy manapság már mindennapinak tűnő válás robbantott ki - mondjuk - az apaszerepből, amely érzelmi és értelmi énünk integráns részévé vált. Szilárd Gabriella

Wunibald Müller - Gyász ​idején
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Popper Péter - Fáj-e ​meghalni?
A ​pszichológus-közíró szerző ebben a művében a halálról, a halálfélelemről, a test és lélek viszonyáról, az öngyilkosságról, az erkölcsi világrendről, a haldoklásról és a gyászról szól. Válaszolni próbál olyan kérdésekre, hogy mit tegyünk a halálfélelemmel, miben érdemes hinnünk, és mi az a kevés, amit az "ismeretlen birodalomról" tudhatunk.

Horváth Andrea - Angyalok ​hídján
A ​haldoklás lelki-szellemi folyamatairól, a halál misztériumáról mereng művében a szerző megrendítő személyes élményei kapcsán, amelyek közül a legerősebb szeretett kutyája, Asztró, valamint egy jó barát elvesztése volt. Az utóbbit - akit könyvében Sebastiánnak nevez - akkor ismerte meg, amikor az már halálosan beteg volt: mindössze harminc évesen a leukémia egy gyógyíthatatlan fajtájában szenvedett. Az érdeklődés azonban nem csak az eltávozóknak járó tiszteletteljes figyelem volt - a nekik jutó időben mély és igaz barátság szövődött közöttük, amelynek során sokszor és sokat beszélgettek az elmúlásról. A felidézett dialógusokon kívül olyan témakörökről elmélkedik, mint egymás elengedése, a gyermekkori halál vagy a gyász folyamata.

Lorna St. Aubyn - A ​gyógyító halál
A ​kérdés nem az, hogy meghalunk-e vagy sem, vagy hogy miért halunk meg, bár közvetetten erre is kapunk választ a könyvben, hanem az, hogy HOGYAN HALUNK MEG? Halálunk pillanata magában foglalja életünk eszenciáját, amely evolúciónk spirál-ösvényén következő életszakaszunk kiinduló pontja is egyúttal. Ha elfogadjuk, hogy halálunk életünk folyamának természetes velejárója, akkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy az arra való felkészülés, leélt életünk tudatos összegzése, befejezetlen dolgaink rendezése, ki nem mondott gondolataink és érzéseink megosztása az utolsó pillanatig lehetőséget ad a fejlődésre. Így válhat GYÓGYÍTÓ erővé önmagunk és környezetünk számára saját halálunk és szeretteink halála. A HALÁL nem más, mint csodálatos lehetőség az újrakezdésre, lelkünk újabb izgalmas utazásának megkezdésére.

Polcz Alaine - Bitó László - Az ​utolsó mérföld
"Minden ​pátosz és homály nélkül beszélnek a haláltudatról, az elmúlástól való félelemről, a fájdalomról, a fájdalomtól való félelemről, a halálfélelemről, a fájdalomküszöbről, a fájdalom csillapításáról, az emberi méltóságról, a halál kívánásáról, az önrendelkezés jogáról, az eutanáziáról és az euteliáról, a palliatív medicináról, csupa praktikus dologról, ám valójában a meghalás esztétikájáról és etikájáról beszélnek. A létezésről, mint szenvedésről, és a létezésről, mint örömről. Még a szenvedés öröméről is." (Nádas Péter)

Polcz Alaine - Nem ​trappolok tovább
Polcz ​Alaine annak a felkavaró küzdelemnek a stációit rögzíti folyamatosan diktált halálnaplójában, amelyet földi élete utolsó mérföldjén neki is meg kellett tennie. Testi-lelki szenvedésének sok kétellyel, félelemmel, életszeretettel, lemondással és bizakodással, belenyugvással és kétségbeeséssel váltakozó fázisaiban saját halála megoszthatatlan élményét, a haláltusa magányának tapasztalatait rögzíti, amíg ereje engedi a végső elcsendesedés előtt.

Polcz Alaine - Egész ​lényeddel
"Egész ​lényeddel" című könyve férjéhez, – a néhány éve elhunyt – Mészöly Miklós íróhoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk – házasságuk – több, mint ötven évéről, a halálra való készülődésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól." A cím nagyon kifejező, hisz a könyv végsősoron "az ember egész lényében élő szeretetről szól". Az írónő saját bevallása szerint a szerelemről ír könyvet. De a nagy kérdés kutatásán kívül beavat férje egy-egy írásába, illetve azok hátterébe. Kik voltak az egyes szereplők mögött lévő valós személyek, illetve hogyan gondolta Mészöly azt, amit leírt. Azon túl, hogy Polcz Alaine leírta házasságukat, megragadott valamit minden szerelem és minden kapcsolat történéséből is; azt, hogy képtelenek vagyunk kilépni önmagunkból, nem ismerjük igazán a másikat: "Ez az élet, az irodalom, a szerelem, a hit története, történése. Néhány dolgot megértünk az egészből – majdnem mindig ez történik –, de a teljességet? Egyáltalában lehet a teljességet megélni, megérteni? Legnagyobb akadálya ennek, hogy elsősorban (és mindig) önmagunkat, saját érzéseinket tudjuk átélni – főként a szerelemben –, a másikét nem." Összegezve: ez a könyv Polcz Alaine – a gondoskodó hitves, a meghalással foglalkozó szakember és a kíméletlenül őszinte írónő – tanúságtétele.

Kökényesi György - Ha ​majd egyszer találkozunk
Kökényesi ​György Ha majd egyszer találkozunk Hangoskönyv melléklettel, szépirodalom. Lírai hangú történet egy mai asszony életéről, szerelméről és csalódásáról, mindennapi harcairól és küzdelméről egy rettegett, alattomos kórral, melyben sok-sokezernyi sorstársához hasonlóan vereséget szenvedett. A szerző nem elsőkönyves, korábbi, nagy példányszámban kiadott, sporttal foglalkozó könyve néhány hónap alatt elfogyott a polcokról. Jelen műve egyszerű hangon, megrázó közelségbe hozza napjaink egyik legfélelmetesebb betegségét. "Úgy élj, hogy merj visszanézni, merd megismételni a szavaidat, hogy sose kelljen szégyenkezned. Ne kelljen magyarázkodnod - ha majd egyszer találkozunk."

Pilling János - dr. Zatik István - Ács Géza - Meghaltam ​- és élek
Mi ​történik velünk, ha meghalunk? A halál végleges megsemmisülés-e, vagy létezésünk valamilyen formában folytatódik? Az emberiség legősibb kérdései ezek. Néhány évtizeddel ezelőtt figyeltek fel arra, hogy a klinikai halál állapotából visszatérő emberek beszámolói tartalmaznak visszatérő elemeket. "... nagy sebességgel rohantam át egy alagúton... majd szeretetet, melegséget árasztó Fénylényt pillantottam meg, amilyent még sohasem láttam..." A kezdeti elutasítás után mára már elegendő bizonyíték gyűlt össze arra, hogy a halál közeli élményeknek nevezett jelenség valóban létezik. Az érdeklődés ma már a mindenki által elfogadható magyarázat megkeresésére irányul.

Norbert Elias - A ​haldoklók magányossága
Földünk ​mulandó teremtményei közül egyedül az ember számára okoz gondot a halál. Az ember a születés, a fiatalság, a nemi érés, a betegség, az öregség és a halál dolgában osztozik az állatokkal, de valamennyi élőlénytől eltérően csak ő _tudja,_ hogy meg fog halni. A halálra vonatkozó felfogás, illetve az embereknek az elmúláshoz való viszonya minduntalan változik, többek között a várható élettartam hosszától és az individualizáció szintjétől függően. A modern felfogású esszé legérdekesebb mozzanata talán annak az ellentmondásosnak tűnő helyzetnek a leírása, hogy a mai modern társadalmakban a halálra készülők hamar elmagányosodnak, hamar felbomlik a kapocs köztük és szeretteik között. Norbert Elias német szociológus (1897-1990). 1933-ban Hitler elől Párizsba, majd Angliába emigrál. Fő művét - _Über den Prozess der Zivilisation (A civilizáció folyamata,_ Bp., Gondolat, 1987) - 1937-1939-ben írja, ám csak 1969-ben válik ismertté világszerte. Ezt követően alakul ki róla az a vélekedés, miszerint Elias "a világ egyik legeredetibb és legélesebb szociológiai elméje". Több egyetemen tanít, végül Amszterdamban telepszik le. Kései könyveit és nagyesszéit többnyire megint csak anyanyelvén, németül írja, így _A haldoklók magányosságá_t is.

Herbie Brennan - A ​halál
A ​könyv a halállal és a halál utáni léttel kapcsolatos legaggasztóbb kérdésekre ad választ. E lebilincselő nyomozás a történelem- és természettudományra, a pszichológiára és a vallásra támaszkodva keresi a választ a halállal és az utána következő ismeretlennel kapcsolatos kérdésekre. A szerző nemcsak a szívroham, a bubópestis, az ebola vagy a hadviselés miatt bekövetkező halál biológiai hátterét mutatja be, hanem azt is, miként válik az élő szervezet, oszló tetemmé. Áttekinti a halál kicselezésére irányuló tudományos erőfeszítéseket a krionikától a klónozáson át az élet jövőbeni, atomokból történő reprodukálásig. S vajon mi történik a lélekkel a halál után? Brennan elénk tárja a keleti és nyugati kultúrák túlvilági életről, mennyországról, pokolról és újjászületésről alkotott nézeteit. A test és a lélek kapcsolatának vizsgálata révén nyert kutatási eredmények felsorakoztatásával pedig a lélek halál utáni túlélése mellett érvel. A látható és hallható szellemjelenségektől, a médiumokról, a holtakkal történő rádiós kommunikációról, a testen kívüli élményekről szóló történetek új távlatokat nyitnak, s végül a halálközeli élmények bemutatásával a szerző olyan közel visz bennünket a nagy ismeretlenhez, amilyen közel az emberiség eddig jutott.

Feuer Mária - A ​nagy megpróbáltatás
A ​súlyos, olykor halálos betegség világába vezeti el olvasóját az ismert pszichopedagógus. Abból a meggondolásból indul ki, hogy "nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a betegség". A feladat elsősorban a beteg, sőt a haldokló méltóságának megőrzése, ma is, amikor a halált nem tudjuk a hagyományos módon vállalni, elhárítjuk terheit, és megpróbáljuk kirekeszteni mindennapi életünkből. A könyv foglalkozik a félelem és a szorongás feldolgozásának reális lehetőségeivel, elkerülve a szokásos általánosságokat, frázisokat és szentimentalizmust.

Polcz Alaine - Meghalok ​én is?
A ​megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.

Werner Huemer - Segítőként ​a halálos ágynál
Mit ​él át az ember röviddel a halála előtt? Hogyan segíthetünk az olyan embereknek, akiknek el kell búcsúzniuk ettől a világtól? Mi vár ránk a halál után? Ez a könyv hospice-segítők halálos betegek gondozása során szerzett tapasztalatairól és különleges megtapasztalásairól számol be, továbbá foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy van-e élet a halál után, melyre meglepően meggyőző választ ad. A könyv konkrét segítséget nyújt az élethez azáltal a tudás által, melyet Abd-ru-shin „Grál-üzenet” című művében közvetített a Teremtésről, valamint a szerzők személyes és gyakorlati tapasztalatai alapján. • Előadások Abd-ru-shintól • Írások Sieglinde Fuchs-tól, Waltraud Großétól és Werner Huemertől

Polcz Alaine - Ideje ​a meghalásnak
A ​halál hosszú ideig tabu volt. Orvosegyetemen nem tanították a haldoklók ellátását, pszichológusoknak sem. Így aztán orvos, nővér, családtagok, barátok egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudnak mit kezdeni a haldoklóval, őszinte szó helyett szerepet játszanak, nem tudnak segíteni a szenvedő problémáinak megoldásában. Ügyetlenül küszködünk mindnyájan, hogy aztán magunk is egyedül maradjunk, mikor szembesülnünk kell. A különböző történelmi koroknak és civilizációknak megvolt a halál- és gyászrítusa. A mai modern ember keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és feldolgozni a halál problémáját, megadni méltóságát és emberségét a halálhoz vezető útnak, a halálélménynek.E könyv témája ez az izgalmas út: miközben a múlt emberének halálviszonyát vizsgáljuk, azt is kutatjuk, mi az oka annak, hogy a mai ember annyira zavart, tanácstalan a halállal szemben. (Polcz Alaine)

M. Scott Peck - A ​lélek tagadása
Öregedés, ​fájdalom, haldoklás. Olyan fogalmak ezek, amelyek minden embert foglalkoztathatnak, hiszen mindannyiunk életéhez hozzá tartoznak. Az eutanázia, a méltó halál sok véget nem érő vitára adott és ad alkalmat. Hol van a határ a gyilkosság, az öngyilkosság, a természetes halál és az eutanázia között? Az élet elvétele és a meghalni hagyás között? M. Scott Peck korunk egyik fő problémájának az elvilágiasodást tartja, a materialista világnézet eluralkodását, a lélek tagadását. Fájdalomkerülő, a halált és az öregedést elutasító kultúránk az eutanázia engedélyezésével nem csak szabad utat ad a visszaéléseknek, de megfosztja az embert a haldoklás ideje alatti tapasztalási folyamattól, élete egyik legintenzívebb fejlődési lehetőségétől.

Sziebig Tímea - A ​halál Édes illata
Az ​lehettem, aki először olvasta e könyv kéziratát, melynek oldalain átívelő tanulságsorozat súlyát az adja, hogy a szerző egy olyan témát önt szavakba, ami a világon mindenkit érint. Ez az írás az elmúlásról, az elválásról szól, ami azt jelenti, hogy az egyik percben még mondhatsz, adhatsz, a szívedet kiteheted, a következőben pedig már késő. A távozó lelkek csak azt vihetik magukkal, ami itt a földön megtörténik velük, mi csomagoljuk nekik az útravalót, úgy, ahogyan ők is tették egész életükben. Az elmulasztott cselekedetek, a meg nem hozott döntések súlyát cipelni a még hátralévő időnkön keresztül pedig több, mint fáradságos. Adott korokban és civilizációkban élt vagy élők kivételével az emberek félik a halált. Félnek a biztostól, félnek a bizonytalantól. Talán éppen ezért, a halál ismeretlen mivoltából adódóan, bekövetkezésének körülményei bevalljuk, nem valljuk mindenkit foglalkoztatnak, némelyeket tudatosan, a kor előrehaladtával egyre erősebben, másokat tudat alatt. Mert az utunk Egy. Ez a könyv nem szabadidő kitöltést, vagy unaloműzést, hanem a lélek megnyugtatását hivatott szolgálni. S mindezt nem legendák és fikciók mentén teszi, hanem személyes tapasztalatot ad át a legmélyebb érzésektől vezérelve. Beavat egy példaértékű anya-lánya kapcsolat elválásának időszakába, olyan érzékletesen kifejezve a történteket, ahogyan azokat leírni csak lehetséges. A halál sokkal többet érdemel, mint amennyi említést teszünk róla. Itt nem a rádió- és TV-csatornák véres híreire gondolok, hanem arra, ahogyan az elmúlás személyes életünkben megtörténik, arra, amikor valaki lelke a szemünk láttára lép át a másik világba, vagy arra, hogyan, milyen formában juthatnak el hozzánk szeretteink üzenetei odaátról. A könyv egyedülálló módon próbál segíteni a félelemmel, bizonytalansággal való küzdelmünkben, azzal, miként Sziebig Tímea a legbensőbb tapasztalásait osztja meg az olvasóval, úgy ahogyan eddig mások még nem tették. Igyekszik jó sejteket ültetni a lelkek mélyére megnyugtatásul a tekintetben, hogy az elmúlás nem a világvége. Sokan lesznek, akik akkor döbbennek majd rá, amikor valamilyen módon kezükbe kerül ez a könyv, hogy tudat alatt már régen vártak rá. A leírtak értékét, hitelességét azoknak a családtagoknak, barátoknak, és a könyvben megnyilvánuló többi segítő embernek az eseményekkel kapcsolatos leírása növeli, amelyek alkalmat adnak az olvasónak arra, hogy ne kizárólag Tímea által elmondottak, hanem más hozzátartozók szemszögéből is láthassák, átélhessék a könyvben olvasható rendkívül nehéz, ugyanakkor csodálatos időszakot.

Marie de Hennezel - Mindhalálig ​méltósággal
Nap ​mint nap ezrek és ezrek halnak meg félelemben, kínok között, közönytől övezve, olyanok, akik nyilvánvalóan azt szeretnék, hogy nagyobb szakértelemmel, több emberséggel ápolják őket, hogy enyhítsék testi-lelki fájdalmaikat. Figyelembe véve a népesség elöregedését és az orvostudomány gyors ütemű fejlődését, néhány év elteltével még többen szorulunk majd - gyakran elhúzódó és orvosi felügyelettel zajló - élet végi ellátásra. Muszáj tehát meghozni a szükséges döntéseket! Vajon azt a változatot fogadjuk el, mely szerint szükség van a jogi keretek kidolgozására annak érdekében, hogy mindazok meghalhassanak, akik nem akarnak tovább élni, mert úgy érzik, magányosak, mindenki elhagyta őket, akikkel csak baja van a társadalomnak, és akik helyett talán majd mások döntik el, hogy nincs értelme tovább élniük? Vagy inkább válasszuk azt, hogy megteremtjük a súlyos élet végi esetek kezelésére valóban alkalmas politika föltételeit oly módon, hogy jó előre számba vesszük a fölmerülő kérdéseket, a legszélesebb körben meghonosítjuk a palliatív kezelési módszert, és kifejlesztjük a haldoklógondozás kultúráját azért, hogy mindhalálig méltóságban élhessünk? Marie de Hennezel A pszichológus és szakíró Marie de Hennezel - akinek A halál művészete és a A meghitt halál című művét is ismerheti már a magyar olvasó - a "mindhalálig méltóságban eltöltött életért" folytatott elméleti munkássága és küzdelme révén vált ismertté. Az eutanáziát Marie de Hennezel elítéli. A halál ugyan elháríthatatlan, de a szenvedést, rettegést enyhíteni lehet és kell, s a haldokló és környezete kölcsönösen sokat nyújthat még egymásnak. Ez az életidő módot nyújt az együttlétre, a tisztázásra, a búcsúra, s a minőségi élethez feltétlenül hozzátartozik a hátramaradók számára is. Marie de Hennezel kis könyve hozzásegíthet a szemléletváltáshoz, és éppen azért érdekes, mert nem irodalmi-filozofikus igényű, szónoki hevületű, hanem tárgyilagos írás.

Polcz Alaine - A ​halál iskolája
Ebben ​a könyvében elemzi, hogy mit tudnak a gyermekek a halálról, hogyan halnak meg hogyan viselkednek a szülők; mit jelent a család egészének a hosszú, gyógyíthatatlan betegség. Milyen feszültségek, konfliktusok lépnek fel; milyenek a patológiás és normális gyászreakciók. Az egyes esszék különböző időkben íródtak, átfedések előfordulnak, mindegyik önmagában is olvasható. Továbbá tükröződik az írás éveinek halálszemlélete is – ami egyúttal halálszemléletünk alakulásának is az útja.

Lakner Judit - Halál ​a századfordulón
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eugenia Rico - Fehér ​halál
Eugenia ​Rico (1972, Asturias) a fiatal spanyol írónemzedék képviselője. Jogot, nemzetközi kapcsolatokat, forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult. Fehér halál című művének megírását egy fájdalmas, személyes élmény ihlette: tizenhat éves öccsének az elvesztése. Az egész életét meghatározó pillanat volt ez, hiszen ekkor vált felnőtté, íróvá. A belső monológ villanásszerű gondolatokból, elmélkedésekből, visszaemlékezésekből áll, amelyek kivétel nélkül Alfredóhoz és tizennégy évvel korábban bekövetkezett halálához kapcsolódnak, mégis kirajzolódik belőlük egy család, egy társadalmi réteg élete, története. A téma kapcsán óhatatlanul felvetődik az irodalomban oly sokszor körüljárt kérdés: mi az idő? Ezt a megfoghatatlan, örök és általános, ugyanakkor nagyon is egyéni metafizikai fogalmat az írónő is a maga módján próbálja vizualizálni, amikor így ír róla: "Most már tudom, hogy az idő ilyen volt. Sok szoba egymás mellett. A múlt szobája, a jelené, a jövőé. És midegyik ugyanabban az időben létezik. Próbáltam szobát cserélni, hogy ne kelljen úgy átaraszolnom a napkon, mint egy hernyónak... Mitől vagyunk azok, akik vagyunk?... Az út végén ugyanaz a kérdésem, és még mindig nem tudom a választ."

Polcz Alaine - Gyermek ​a halál kapujában
A ​könyv egy kamaszfiú haldoklásának megrendítő, ugyanakkor számtalan tanulsággal szolgáló története: a súlyosan beteg gyermek küzdelme betegséggel, halállal. Átütő erejű, hiteles képet kapunk a folyamatról - olyan, mintha magunk is részesei lennénk az eseményeknek: együtt kételkedünk, reménykedünk, haragszunk és félünk Marcival és környezetével, birkózunk a halállal. A család és a szakemberek (pszichológus, orvos, ápolószemélyzet) ritkán képesek megfelelően kezelni a közelgő halál tényét: rémületük és bizonytalanságuk tovább mélyíti a gyermek félelmét. Az édesanyával például olyan váratlanul és kertelés nélkül közölték Marci diagnózisát, hogy a traumától öngyilkosságot kísérelt meg, napokig nem tudott odamenni a betegágyhoz. A fiú halála óta harminc év telt el, és a szerző azt a folyamatot is elemzi, ahogyan e hosszú idő alatt Marci elvesztését feldolgozták családjának tagjai, hiszen a halállal való szembenézés: örök.

Bitó László - Boldogabb ​élet - jó halál
Életről ​- Halálról; Fiatalságról - Öregségről; Fejlődésről - Korosodásról; Túlélésről - Túlvilágról; Élettanról - Lélektanról; Életvágyról - Halálvágyról; Jó életről - Jó halálról Athenaeum 2000 kiadó. Hivatalos bemutató 2005, április 22, pénteken volt 17 és 18 óra között a budapesti Nemzetközi Könyv-fesztiválon Polcz Alaine, Voronkina Tatjána, Czeizel Endre, Palugyai István és a szerző részvételével.

Véda Bháratí - Bhísma
Szvámí ​Véda Bháratí az ősi és a modern tudás nagyszerű ötvözetét hozta létre. Hőse, Bhísma, a Mahábhárata hérosza, akinek életéről és kivételes haláláról mesélve a szerző a szanszkrit kultúra lenyűgöző gazdagságát tárja elénk. Bhísma történetének ugyanakkor jelenkori üzenete is van. A halálról, a mindenkori halálról beszél. Ezt a témát bontják ki a kötet második részében a halálról szóló elmélkedések, előadások és versek. Legtöbbjük egy szeretett személy vagy tanítvány halála alkalmából íródott. Lírai alanyuk nem a világhírű tudós, hanem az érző ember, aki saját fájdalmát is felmutatva tud vigaszt nyújtani és tanítani a halál természetéről. A magyar olvasóközönség először kap ízelítőt Szvámí Véda Bháratí mélységesen humanista, filozófiai és esztétikai értékekben egyaránt gazdag költészetéből.

Mészáros Emese - Végtelenül ​- Beszélgetések a halál közelségéről
Nem ​vagyok sem tudós, sem irodalmár. Nem fogok roppant okos értekezésekkel előhozakodni a halállal kapcsolatos biológiai vagy pszichológiai folyamatokról, s az irodalom szentélyében élőket sem hozom majd lázba míves stílusommal. Újságíró vagyok, aki kíváncsi az emberekre, mert szereti őket. Szeretem magunkat. Hiszen mindannyiunknak ugyanaz fáj titkon: a lét és nemlét sötét megválaszolatlan kérdései. Olyan utazásra hívom az olvasót, amelyet egymás gondolataiban teszünk. Szeretném megmutatni, hogyan látjuk a halálunkat az életből és az életünket a halálból. Ez itt egy tükör. Indulatokat válthat ki, amit benne látunk. Belenézve azonban kiderül, hogy bár a valóságaink különböznek, ez szinte mindegy. A valóságunk úgyis csak illúzió. Olyan, amilyennek mi látjuk a világot. És természetesen másként látjuk. Ugyanis a lényeg önmagunk fölött van. Az élet sokszor azért fáj nagyon, mert elfelejtettük a valódi, emberfeletti valóságot és a játékszabályt: minden lépésünknek következménye van. Beszélgetéseim olykor felkavaróak, olykor megnyugtatóak. E könyvben nyitva áll a lehetőség, hogy mindenki levonhassa a számára megfelelő következtetéseket.

Hegedűs Katalin - Létezik-e ​jó halál?
Vajon ​aki nagyon beteg, tudja-e, hogy meg fog halni? Mitől fél elsősorban? Miről szeretne beszélni velünk, családtagokkal, ápolókkal, orvosokkal? Hogyan kezdjük el a beszélgetést a nagybeteggel? Mit válaszoljunk neki a kínos kérdéseit hallva? A hagyományos szemléletmód még mindig sokszor akadályozza a nyílt kommunikációt. Pedig mennyivel könnyebb, ha meg lehet osztani a felelősséget orvos és beteg között! A rossz hírek közlésének, a haldokló betegekkel való beszélgetéseknek már nagyon jó protokolljai vannak, mégis a súlyos betegek legtöbbször magukra maradnak a kérdéseikkel. Ugyanakkor egyre többen akarnak előre dönteni arról, hogyan kívánnak meghalni, de sokan nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Terjed a világban az életvégi ellátások előre tervezése, arra az időszakra vonatkozóan, amikor már esetleg nem leszünk döntésképes helyzetben. Vajon mi legyen választásunk: az életfenntartó kezelések visszautasítása vagy a hospice a megfelelő megoldás? Magyarországon is vannak kezdeményezések az élet végének tervezésére, sőt ehhez a törvényi háttér is adott. Mindezek mellett ki törődik a legsúlyosabb betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók és a magukra maradt hozzátartozók lelkével? Ezekre a fontos kérdésekre keresi a választ a könyv.

Paul Ricoeur - Egészen ​a halálig
„A ​halál valóban az élet vége abban az időben, amely közös számomra, aki élek, és azok számára, akik majd túlélnek engem. A halálon túli élet a többiek. […]az élet iránti szeretet átvitele a másikra. Szeretni a másikat, aki engem túlél. […] A bizalom a kegyelemben. Semmi nem jár nekem. Semmit nem várok önmagam számára; semmit nem kérek; lemondtam – próbálok lemondani! – a követelésről, a követelőzésről. Azt mondom: Isten, azzá teszel, amivé akarsz. Talán semmivé. Elfogadom, hogy többé nem leszek. Akkor feltámad egy másik reménység, amely más, mint a továbblétezés iránti vágy.”

Covers_116792
Letakart ​tükör Ismeretlen szerző
18

Ismeretlen szerző - Letakart ​tükör
Az ​elmúlás gondolata valamennyiünket - akarva-akaratlanul is foglalkoztat. Miközben a társadalom egésze sokkal kevesebbet tud a gyászról, mint a régebbi korok emberei, addig egy szűkebb szakmai csoport korábban soha nem látott mélységű tapasztalatokat, ismereteket mutat fel erről a területről, amelyek segítségével egyre többet tesz a gyászolók, a veszteséget szenvedők segítése érdekében. Ez a könyv egyfajta szembesülés lenyomata. A halállal való találkozás, a haldoklókkal való foglalkozás során a meghalásról, a halálról alkotott elképzelésekben újabb, szebb, világosabb kép körvonalai kezdenek kibontakozni. A halált eddig kívülről láttuk. Ma már üdvös kezdeményezések vannak, hogy a halált "kimentsük" a némaság, a hallgatás falai közül. Kötetünkben azoknak a szakembereknek a tanulmányaiból, esszéiből válogattunk, akik megtapasztalták a halál mezsgyéjét, közelről láthatták a gyászolók szenvédeseit, s munkájuk során segítő kapcsolatba kerültek velük. A gyász kulturális sajátosságainak áttekintése nyilvánvalóvá teszi, hogy új hagyományok csak akkor válhatnak megtartó erővé a gyász folyamatában, ha képesek betölteni a régi rítusok szerepét, fontosságát.

Kollekciók