Ajax-loader

'szovjet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


L. A. Bezimenszkij - Hitler ​halála
"Ivan ​Csurakov katona bemászott a melletünk levő bombatölcsérbe, ami mindenféle összeégett papirossal volt teleszórva... - Alezredes elvtárs, innen lábak állnak ki! Elkezdtünk ásni, és két holttestet húztunk ki a tölcsérből. Az egyik férfié volt, a másik nőé, mind a kettő alaposan összeégett állapotban..." Így beszél Klimenko ezredes, a 3. csapásmérő hadsereg 79. lövészhadtestének kémelhárító parancsnoka Hitler és Eva Braun holttestének felfedezéséről. ez 1945. május 4-én Berlinben, a birodalmi kancellária kertjében történt. A könyv félig krimi, félig memoárkötet. Hitlernek és közvetlen környezetének utolsó napjait, öngyilkosságukat, majd tetemeik megtalálását, felboncolását és azonosítását mondja el. Az író, Bezimenszkij, 1945 tavaszán maga is ott volt Berlinben. Szemtanúként szól hát, és szemtanúkat szólaltat meg: szovjet hadvezéreket, felderítőket, újságírókat, filmeseket, kórboncnokokat, stb. A dokumentumok erejébel adja elő a történteket, s egyben sok hamis régi és újabb keletű legendát oszlat el.

Valentyin Katajev - Távolban ​egy fehér vitorla
A ​tenger ködös kékségében mind kisebb lesz nagyapó bárkájának fehér, légiesen könnyű vitorlája. Biztos révbe viszi a menekülő Rogyion Zsukov matrózt, az 1905-ös orosz forradalom bátor harcosát. Két kisfiú néz utána szomorúan és mégis megkönnyebbülten: Petya és Gavrik, akik a matrózt megmentették, rejtegették, s a forradalom leverése után szökését elősegítették. A fiúk maguk is részt vettek a harcokban, s Petya iskolatáskájában töltényt szállítottak a szorongatott helyzetben levő felkelőknek. Odessza hősi korszakáról, halászok, gyári munkások életéről, Petya és Gavrik kalandjairól, felnőttekhez méltó hősiességéről szól Katajev érdekfeszítő könyve, melyet most nyolcadik kiadásban kap kézhez az olvasó

Covers_122249
Galambvadászat Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Galambvadászat
Nyolc ​írás, kisregények és elbeszélések a szovjet kispróza legfrissebb termésből. Nyolc író, ugyanennyi történet, közvetlen vagy közvetett módon hozzánk, a ma emberéhez szól mindegyik. Vaszilij Suksin írása egy anyag kétségbeesett harcát eleveníti meg bűnös fiáért az egész világ ellen. Eduard Sim novellája egy öreg ember hétköznapi legendákkal teleszőtt életéről szól. Nyikolaj Voronov címadó elbeszélése a gyermeki lélek mélységeit és szépségét villantja fel megkapó líraisággal. Natalja Baranszkaja a fiatal értelmiségi nők rohanó, ezernyi gonddal és örömmel teli életét ábrázolja egy hét tükrében, a valóság döbbenetes erejű érzékeltetésével. Fjodor Abramov egy asszony tragédiáját mondja el, aki csalódott a gyermekében, élete félresikerült, s minderre csak nagyon későn, élete végén döbben rá. Ilja Lavrov azt kutatja, hogyan lesz a férfi és nő ösztönös, durva viszonyából szép, emberi kapcsolat, igazi szerelem. Jurij Nagibin és Borisz Vasziljev izgalmas háborús történeteket mondanak el, emlékeztető, gondolatot ébresztő szándékkal.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Aranyborjú
- ​Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról? - De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején "üzlettársa" elmetszette a torkát! Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól. S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

A. M. Vaszilevszkij - A ​vezérkar élén
Vaszilevszkij ​marsall életútjának ismertetésével kezdi emlékiratát, amely az olvasót végigvezeti egy közel három évtizedes úton: a cári hadsereg tisztjének első világháborús éveitől a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének igen felelős posztjáig. Közben az olvasó megismer szinte mindenkit, aki a szovjet katonai életben kimagasló egyéniség volt, és találkozik mindazokkal a problémákkal, amelyet a szovjet államnak meg kellett oldania, hogy az országot és fegyveres erőit felkészítse a német fasizmussal való élethalálharcra. Ebből a lüktető és eseményekben gazdag időszakból a szerző kiemeli az egyik legvitatottabb problémát: a harmincas évek végén folytatott szovjet katonapolitikát. Bírálja mindazokat, akik bűnös felkészületlenségről, elavult katonai szabályzatokról, téves irányú politikai nevelőmunkáról írnak és beszélnek az objektív körülmények kellő ismerete vagy elemzése nélkül Tartalmilag és irodalmilag egyaránt érdekes és értékes részek azok, amelyekben Vaszilevszkij marsall bemutatja a szovjet katonai vezetők, Sztálin, Vorosilov, Zsukov, Rokoszovszij, Malinovszkij, Tyimosenko, Tolbuhin - mindmegannyi nálunk is jól ismert személyiség - mindennapos munkáját, gondjait, emberi tulajdonságait. Mindebből nagyon is világosan áll előttünk a kép: ezek a hadvezérek nem csak térképek fölé hajló "elméleti" irányítók, színes zászlócskákat rakosgató "lángelmék" voltak, hanem a háború gondjából, bajából igen nagy részt vállaló, éjt nappallá tevő küzdő-dolgozó emberek.

Zoja Boguszlavszkaja - Ha ​újra kezdeném
Kórházi ​ágyon fekszik a nagyon tehetséges fiatal fizikus, Szergej Veresztov. Éjjel hozták be súlyos sérüléssel a munkahelyéről, a kutatóintézetből. Felrobbant a berendezés, amellyel kísérleteit végezte. Egyszerű üzemi baleset? Ki a felelős a történtekért? Maga Veresztov? Látszólag igen. Kísérleteit ugyanis titokban végezte, mert az intézet igazgatója egy másik munka befejezéséig megtiltotta ezeknek a kísérleteknek a folytatását. Miért szegte hát meg az utasítást Veresztov? Becsvágyból, fiatalos csakazértisből? Esetleg közrejátszott ebben válságba jutott családi élete, az új szerelem? Ebben a modern kisregényben ezekre a kérdésekre keresi a választ az írónő, illetve keresteti hőseivel. Mert nemcsak a percekre magához térő Veresztov töpreng kínlódva. A kórház folyosóján ott ül Verka, Veresztov felesége, Ánya, a férfi új nagy szerelme és a kutatóintézet igazgatója, a nagytekintélyű tudós. Miközben aggódva lesik a kórterem ajtaját, várják a híreket a sérült állapotáról, önmagukban felidézik a történteket, s mérlegelik saját szerepüket, saját felelősségüket.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Tizenkét ​szék
Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva)

Emmanuil Kazakevics - Két ​ember a sztyeppen
Akár ​egy élet különböző állomásainak is tekinthetők a sajnos oly fiatalon elhunyt Kazakevics e kötetben összegyűjtött kisregényei: a _Két ember a Sztyeppen_, a _Csillag_ és a _Napvilágnál_. A két első témája a háború egy-egy drámai pillanata, az egyik a kezdeti visszavonulás, a másik a diadalmas előretörés időszakában. Mindkettő hőse inkább "antihősnek" látszik az első pillantásra: a németek félelmes előretörésétől fejét vesztő tapasztalatlan, fiatal tiszt is a "vakmerő", "hidegvérű" felderítő legendás alakjával teljesen ellentétesnek látszó Travkin hadnagy is. Még inkább ellenkezik a hősi sémával a _Napvilágnál_ főszereplője, akit két ember szemével ábrázol az író: özvegye túlzottan szerény, kicsit ügyefogyott könyvmolynak ismerte életében, bajtársa pedig, aki végigjárta vele a háború keserves útjait, ügyesnek és bátornak, erősnek és találékonynak. "A hős utóélete" - talán így nevezhetjük ezt a történetet. A háború hétköznapjainak hőséé. _Az apa látogatása fiánál_ már békében játszódó, derűsen kezdődő történet, melynek egy látszólag jelentéktelen eseményt elbeszélő lapjai kegyetlen élességgel leplezik le a régmúlt lappangva tovább élő maradványait.

Covers_149900
Csillagok ​órája Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Csillagok ​órája
Hatvan ​év költészetét öleli fel antológiánk, anyagát tizenöt szovjet köztársaság több mint kétszáz költőjének verseiből válogattunk. A huszonhat nép, nemzetiség alkotói a szovjet költészet fő áramába tartoztak, de a magyar olvasó többjük nevével e kötet lapjain találkozik először. A versek olykor messzi tájak emberének érzéseiről, sorsáról vallanak, de e sokszínű költői dallamvilágban korunk emberének egyetemes gondjaival találkozunk. Reméljük, a felfedezés örömével ismerkedik az olvasó a keleti hagyományokat folytató azerbajdzsán, kazah, kirgiz, tadzsik, türkmén, üzbég lírikusokkal, a nyugat-európai hatásokat befogadó baltikumi költőkkel és a keleti-nyugati hatásokat ötvöző grúz, örmény lírával. A magyar műfordítás-irodalom és könyvkiadás hagyományait folytatva beszámolunk arról, ami a Kardos László szerkesztette, 1955-ben megjelent A Szovjet Költészet Antológiája című válogatás után a szovjet költészet és a magyar költői fodítás találkozásából született.

Katya Petrovszkaja - Talán ​Eszter
Katya ​Petrovszkaja a rokonunk. Úgy ír, ahogyan mi írhatnánk, ha nem mulasztottunk el volna odafigyelni szüleink és nagyszüleink meséire. Katya Petrovszkaja könyve azonban nem családtörténetet, nem történelmi regény, mert - mint minden örökös - ő is szokott mulasztani: mégis képes beszámolni a felejtés és az emlékezés tereiben tett utazásairól. Mi közünk van a felmenőinkhez? Mit kezdünk a ránk hagyott történetek örökségével? Egy dédapa, aki süketnéma gyerekek számára alapít intézetet Varsóban. Egy nagybácsi, aki 1932-ben merényletet követ el Moszkvában a német követ ellen. Egy dédanya - talán Eszter? -, aki 1941-ben a megszállt Kijevben egyedül marad az elmenekült család lakásában... Petrovszkaja történeteiben nem csak a múlt, de a jelen is megelevenedik, minden az emlékezés hatalmas kirakós játékának darabkájává válik - úgy, hogy egy percre sem maradhat kétségünk afelől, hogy ezekhez a történetekhez nekünk is mi közünk lehet.

Jurij Dold-Mihajlik - Ordasok ​között
Ezerkilencszáznegyvenkettőt ​mutat a kalendárium, legvéresebb napjait írja a történelem. Emberek milliói ülnek szorongva rádiókészülékek mellett, embermilliók lesnek tenyérnyi óvóhely-réseken az égre: vajon megérik-e a holnapot? S valahol a keleti fronton egy SS-tiszt költögeti izgatottan a parancsnokát: rendkívüli esemény történt, egy szovjet tiszt átszökött az első vanalon, s magával Berthold ezredessel, a felderítő osztály vezetőjével akar beszélni. Néhány perc múlva olyasmi történik, amire nem számított az ezredes: egykori barátjának, a Szovjetunióba dobott német kémnek életben maradt fia: Heinrich von Goldring áll előtte szovjet tiszti egyenruhában, hogy a Führernek felajánlja hazafias szolgálatait. Ezzel indul a történet. Ki is tulajdonképpen Heinrich von Gonldring? Hogyan sikerül megszereznie a német hadvezetés legféltettebb titkait? Erre ad választ a kítűnő ukrán író páratlanul izgalmas és művészi regénye.

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Borisz Zubkov - Gépek ​és képek
Körülnéztél ​már, hányféle gép zúg, zakatol, dübörög vagy csak egyszerűen dolgozik körülötted? Gondolkoztál már azon, miért lehet ezt a sok, egymástól különböző eszközt gépnek nevezni? A szovjet szerző megmutatja neked az azonosságot, az állandóságot a gépek szerkezetében. De elmondja neked azt is, hogyan tökéletesítette az ember a kereket, a csigát, a láncot. Evvel párhuzamosan költözött az ember a kunyhóból felhőkarcolóba, dobta el a faltörő kost, és szerelte fel a gépre a lánctalpat. És hogy mi köze van a denevérnek a felhőkarcolóhoz? Mindezt megtudod, ha elolvasod ezt a színes könyvecskét. Ugye hogy megérte?

John Reed - Tíz ​nap, amely megrengette a világot
Könyvem ​egy darab sűrített történelem - történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat. A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban. Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából elengedhetetlen. Sok kérdés merül majd fel az olvasóban. Mi a bolsevizmus? Miféle kormányformát hoztak létre a bolsevikok? Ha a bolsevikok a novemberi forradalom előtt az alkotmányozó gyűlés mellett voltak, miért oszlatták fel később fegyveres erővel? És ha a burzsoázia ellenezte az alkotmányozó gyűlést addig, amíg a bolsevizmus veszélye nyilvánvalóvá nem vált, miért támogatta később?

Ivan Jefremov - A ​borotva éle
A ​"borotva éle" - szimbólum: azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza meg regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit. Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait. A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az óindiai művészet kezdeteihez, hogy pontosabban megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala. A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik le egy kalandos nőszöktetés; látjuk, hogyan verekszenek meg erőművészek túlerőben lévő fogdmegekkel; megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövő pisztolyt. A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű és rendkívüli sorsú nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat - a vizes törülköző megszárad rajtuk! Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyeken szovjet írók még nemigen jártak.

Alekszandr Bek - A ​volokolamszki országút
Bek ​egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.

Danyiil Granyin - A ​bölény
Tyimofejev-Reszovszkijról, ​a szovjet genetika sokáig méltatlanul elhallgatott kiválóságáról szól Granyin szépírói eszközökkel megformált, a húszas-harmincas éveket új szempontú megközelítésben tárgyaló, számtalan izgalmas tényt felsorakoztató dokumentumregénye. "Élő kapocs volt Európa és Amerika híres tudósai között. A tankönyvekből és enciklopédiákból ismert tudósok a barátai - egyidejűleg tartozott a nyugati meg az orosz tudományhoz... Nem akarta, hogy úgy tartsák számon, mint akinek a neve attól hírhedett, hogy a háborúban Németországban élt, hogy a fasizmus évei alatt ott dolgozott... Nagy hangon hirdette, hogy Liszenko egy Raszputyin, és tette ezt abban az évben, amikor újra Liszenko lett a kegyenc." A Bölény baráti köréhez tartozott Vavilov, a Nobel-díjas Niels Bohr, Herman Muller és Heisenberg is. Az ő portréik tovább gazdagítják ennek az öntörvényű, belső szabadságát mindvégig megőrző tudós személyiségének a képét.

Ivan Pagyerin - A ​főirányban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jonas Avyžius - Elveszett ​hajlék
A ​történelem förgetege ugyancsak megpörgette a litván népet az 1941-43-as években. Alighogy visszaállították a szovjetrendszert Litvániában, a hitleri fasizmus - megint villámháborús győzelemben reménykedve - lerohanta a balti köztársaságot. Sokan megtántorodtak, és a háromfelé vezető elágazásnál vagy az együttműködés mocsarába süppedő, de egyelőre a legkényelmesebbnek látszó ösvényre kanyarodtak, vagy a sehová se vivő középútra léptek; a legvilágosabban látók és a legmerészebbek a legmeredekebbet: az ellenállás útját választották. Avyzius szélesen hömpölygő epikája egyetlen litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait vonultatja fel, az ő sorsukkal, viselkedésükkel példázza egész társadalmi osztályok és rétegek magatartását, jó vagy rossz végzetét. A nácik lakájává szegődött, mégis a független Litvánia illúzióját kergető Adomas, a rendőrfőnök megpróbál ugyan két széken ülni, de a pad alá esik: az erkölcsi mocsárba, majd a szellemi megsemmisülés szélére - a bolondokházába kerül. A humanista Gediminas, a történelemtanár és költő hosszú-hosszú szenvedés után, a fasiszta pokol bugyrainak megjártával döbben rá, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Csak Marius, a partizán tudja kezdettől fogva, melyik út vezet el nemzetének boldogulásához: a harc vállalása, hogy - bár iszonyú áldozatok árán - a többi testvérnép közösségében végre a litván is nyugtot jelent. Még sok-sok egyéni, egyszersmind típusnak is szánt figura népesíti be az 1976-ban Lenin-díjjal kitüntetett, a Szovjetunió népeinek összetartozását bizonyító alkotást.

Vera Panova - Hány ​óra van?
Nyolc ​évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány. Az Útitársak, a Messzi utca, a Ha majd visszatérsz című művek után e hagyatékból előkerült kisregény nemcsak az írónő portréját árnyalja, hanem a negyvenes évek szovjet irodalmáról kialakított elképzeléseinket is.

Vlagyimir Szavcsenko - Monomah ​sapkája
"...Amikor ​beléptem a laboratóriumba, a felső világítás égett, csak a nagyfeszültségű áramkör sérült meg. A helyiségben olyan bűz terjengett, mint a kórházakban szokott lenni, erős hányingert kaptam. Az első, amit észrevettem: egy meztelen ember fekszik egy felborult tartályban, a feje és a karjai kilógnak, a fején egy fémből készült berendezés. A tartályból valami folyik, leginkább sűrű vérre emlékeztetett. A második egy diák, új fiú, látásból ismerem, mellette fekszik, arccal fölfelé, kezeit szétdobva. Odarohantam a tartályban fekvőhöz, kihúztam. Még meleg volt, és az egész teste síkos, alig lehetett megfogni. Megrángattam: úgy tűnt, már nem él..." - így kezdődik a regény egyik szereplőjének bírósági vallomása, majd az azután kezdődő rendőrségi nyomozás értetlenül áll a tudományos kutatóintézetben történő rejtélyes események előtt. A szovjet sci-fi író a fantasztikus irodalom egyik alaptémáját, az ember mesterséges reprodukálását dolgozza föl, mely örökké izgatta az alkotók fantáziáját. Az ezzel kapcsolatos természettudományos, erkölcsi, filozófiai veszélyek végiggondolása izgalmas szellemi kalandot ígér az olvasónak.

Covers_101344
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Városka ​a burnótos szelencében
Egy ​nép lelkéről semmi sem ad igazabb képet, mint az irodalma. Különösen a gyerekeknek szóló irodalom, melyben könny és humor, valóság és képzelet, tanulság és szórakoztatás egyaránt vegyül. Ez a kötet a szovjet-orosz irodalom klasszikusainak és mai ifjúsági íróinak legjelesebb munkáiból készült válogatás. A gyermek és világa áll a középpontjában a más-más szerzőtől és más-más időszakból való, de mindenkor művészi erővel ábrázolt történeteknek. A könyvet a legjobb fordítók tolmácsolásában olvashatjuk Reich Károly kitűnő grafikáival.

Lazar Karelin - A ​kígyóvadász
Lazar ​karelin új könyvét, A kígyóvadászt nagy érdeklődéssel és sok-sok vitával fogadták a Szovjetunióban. Hőse, Pável Sorohov közgaszdászból lett élelmiszeráruház-igazgató eltéved a kereskedelem útvesztőjében és ezért keményen megfizet. Az igazi büntetés talán nem is a börtön, hanem azok számonkérése, akikhez még mindig kötődik: a fia, a nővére, gyerekkori barátja. Sikerül-e új életet kezdenie? Ehhez az kell, hogy erkölcsi normái megváltozzanak, szakítson a régivel, amely -ahogy ez már lenni szokott- utána nyúl, bosszút áll a különbön. A hős erkölcsi vívódásait árnyaltan ábrázolja Karelin. Sorsának ilyetén alakulásáért nem kizárólag önmaga felelős. Minthogy a regény problematikája nálunk is aktuális, bízvást ajánljuk a magyar olvasónak.

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Szasa Szokolov - Bolondok ​iskolája
Szasa ​Szokolov regénye még a hetvenes évek elején íródott, az USA-ban 1976-ban került kiadásra, az író hazájában pedig csupán 1989-ben látott napvilágot. A szovjet hétköznapok elevenednek meg egy nyaralótelep életén keresztül a történetben, melyet egy kisegítő iskola névtelen, skizofrén tanulója mesél el. A telep és az iskola kisszerűségével, banalitásával szemben igazi szabadságot csak a képzelet jelent, meg a különc mezítlábas földrajztanár, Norvégov a maga különös meséivel és Véta Arkagyevna iránt táplált szerelmével. A varázslatos hangulatú, lírai hangvételű áradó próza fokozza a nyers valóság és a képzelet határán játszódó mű olvasmányosságát - minden irodalomkedvelő olvasónak érdemes ajánlani.

Makszim Gorkij - Éjjeli ​menedékhely
Az ​Éjjeli menedékhely Gorkij leghíresebb, a világ minden nagyobb színházában játszott színműve a tőkés társadalom aljára sodródott emberek sorsát tárja fel páratlan emberábrázoló és megelevenítő erővel. Alakjainak vergődő-megnyugvó hullámzásából két hang szól hozzánk, a kapitalizmus kíméletlen kritikája, a kapitalizmusé, mely korai vagy kései formációjában is az emberek nagy tömegét rántja le a "fenékre", de kihalljuk belőle a szocialista humanizmus hitét is, melynek legfőbb tartalma: az ember felszabadíthatja magát mindenféle elnyomás alól.

Nyikolaj Dubov - Miért ​rosszak az emberek?
Gyönyörű ​a tenger. De hát milyennek is látná egy kisfiú, aki először jut el anyjával, apjával a Fekete-tengerhez?! Még ha súlyos csalódások érik is... Mert először figyel fel arra, milyen önző, kapzsi, undorítóan rátarti némely felnőtt, először döbben rá, milyen nagyok a vagyoni és rangbéli különbségek még ma is a nyaralók és a halászok között... És mégis! A fiú megedződik, sikerül megőriznie magában a hitet: majd ha felnő, megtalálja a helyét, azt az ő saját csillagát, amiről az "asztromókus" regélt...

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij - Az ​acélt megedzik
"A ​forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül. A vonagló földet felszakító új áradatból mint az élet himnusza szökken fel a lelkek hitvallása, - és visszhangja egyre zeng, noha a hősök már holtak. A jövő époszainak és dalainak ihletőivé, héroszaivá növekednek - a gazdag nyarak aratása, melyeknek a forradalom kora volt nyers kora-tavasza. Ezek közül az emberek közül való Osztrovszkij - egy az élettől izzó, hősi himnuszok között. Gide nem értette meg őt, mikor meghatott csodálattal így írja le látogatását: "megszakadt szinte minden szál, amely a külvilághoz fűzné s lelkének nincs semerre útja. S mikor kezet nyújtott Osztrovszkijnak, Gide úgy érezte, hogy "az élettel fűzi össze". Hogyan lehet az, hogy Gide nem érezte ujjain a tett fáklyájának lángját. Osztrovszkij a tett és a küzdelem lobogó lángja - és ez a láng egyre növekedett és egyre hatalmasabb, míg körülötte egyre sötétebb az éj s egyre fojtogatóbb a halál."

Pavel Ovszjanyin - Mussolini ​végnapjai
A ​történelemnek a magyar olvasóközönség által kevéssé ismert, drámai feszültséggel, izgalommal teljes lapjait eleveníti fel ez a mű: az olaszországi fasiszta diktatúra összeomlását. Feleleveníti a szó szoros értelmében: az olvasó szeme előtt egy borzalmas - mert valóban megtörtént - tragikomédia jeleneteiként peregnek le az események: Olaszország csatlakozása a Szovjetunió elleni rablóháborúhoz, a két vesztésre álló diktátor, Hitler és Mussolini marakodásai, a Duce elleni összeesküvés érlelődése, Mussolini letartóztatása, Skorzeny "hőstette": Mussolini kiszabadítása, majd a német megszállás és a "salói köztársaság" véres és szégyenteljes hónapjai, s végül a nép igazságos bosszújának beteljesülése. A szerző nem törekszik arra, hogy hosszadalmas történelmi elemzésekkel adjon tudományos hitelt művének, de a párbeszédek, az események megjelenítése - noha olyan izgalmasak, fordulatosak, mintha írói fantázia szüleményei lennének - mindvégig híven követi a történelmi forrásokat.

Arkagyij P. Gajdar - Csuk ​és Gek
Csuk ​és Gek, a két rosszcsont Moszkvában lakik a mamával, apjuk pedig egy távoli kutatóállomáson dolgozik. Annyi a munkája, hogy még karácsonyra sem látogathat haza, így hát a család kerekedik fel a hosszú és kalandos utazásra. Csakhogy a két kis gézengúz eltitkol egy fontos táviratot, s ebből nagy galiba lesz. A klasszikus gyermekíró kedves elbeszéléséből népszerű film készült. Csuk és Gek történetén a mai papák, mamák, sőt nagymamák is jól szórakoztak - amikor még ők tanultak olvasni.

Alekszandr Fagyejev - Az ​ifjú gárda
Fagyejev ​ma már világhírű regénye, akárcsak nagy sikerű műve a Tizenkilencen is, egy hős kis csapat pusztulását mondja el. A fiatalok vakmerő kalandjai közül is csak a legjellemzőbbeket és a legérdekesebbeket választja ki. Hőseinek lelki fejlődése érdekli elsősorban: hogyan kényszerül elszánt, fegyveres ellenállásra ez a szépségrajongó diákcsapat, amely már nagyrészt jólétben és békés, boldog életben nőtt fel. A szerző igényes tárgykezelése méltán aratott nemzetközi sikert. Az elmondottak hűsége, az ábrázolás érdekessége és szuggesztivitása az alapművek közé emeli regényét. Az embertelenséggel szembeszegülő emberség harcának fenségességét mutatja meg Fagyejev e felejthetetlen olvasói élményt nyújtó könyvében.

Andrej Voznyeszenszkij - Fémszirén
Andrej ​Voznyeszenszkij a fiatal szovjetorosz költőnemzedék tagja. 1934-ben született. Épíítészmérnöki diplomát szerzett. Első két verseskötete, a Mozaikok és a Parabola 1960-ban jelent meeg. A harmadik, a Háromszögletű körte, 1962-ben. Voznyeszenszkij nemzedékének egyik legizgalmasabb alakja. A XX. és XXII. kongresszus nyomán megújuló, mozgalmas szovjet irodalmi életben, a sok, újat próbáló fiatal közt is talán ő kísérletezik legmerészebben új formákkal, új utakkal a szovjet költészetben. Formai kísérleteinek széles a skálája: lírájában benne lüktet a változatos nemzeti népdalritmus is, de híres amerikai ciklusába, a Háromszögletű körté-be már betör a gépek dübörgése, a vad, modern táncok ritmusa, a négerek tam-tam dobja... Kötetünkben egyéb versei mellett közreadjuk a Háromszögletű körte című ciklus java részét, és legfrissebb termése néhány figyelemre méltó darabját.

Kollekciók