Ajax-loader

'szovjet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Borisz Zubkov - Gépek ​és képek
Körülnéztél ​már, hányféle gép zúg, zakatol, dübörög vagy csak egyszerűen dolgozik körülötted? Gondolkoztál már azon, miért lehet ezt a sok, egymástól különböző eszközt gépnek nevezni? A szovjet szerző megmutatja neked az azonosságot, az állandóságot a gépek szerkezetében. De elmondja neked azt is, hogyan tökéletesítette az ember a kereket, a csigát, a láncot. Evvel párhuzamosan költözött az ember a kunyhóból felhőkarcolóba, dobta el a faltörő kost, és szerelte fel a gépre a lánctalpat. És hogy mi köze van a denevérnek a felhőkarcolóhoz? Mindezt megtudod, ha elolvasod ezt a színes könyvecskét. Ugye hogy megérte?

John Reed - Tíz ​nap, amely megrengette a világot
Könyvem ​egy darab sűrített történelem - történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat. A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban. Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából elengedhetetlen. Sok kérdés merül majd fel az olvasóban. Mi a bolsevizmus? Miféle kormányformát hoztak létre a bolsevikok? Ha a bolsevikok a novemberi forradalom előtt az alkotmányozó gyűlés mellett voltak, miért oszlatták fel később fegyveres erővel? És ha a burzsoázia ellenezte az alkotmányozó gyűlést addig, amíg a bolsevizmus veszélye nyilvánvalóvá nem vált, miért támogatta később?

Ivan Jefremov - A ​borotva éle
A ​"borotva éle" - szimbólum: azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza meg regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit. Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait. A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az óindiai művészet kezdeteihez, hogy pontosabban megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala. A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik le egy kalandos nőszöktetés; látjuk, hogyan verekszenek meg erőművészek túlerőben lévő fogdmegekkel; megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövő pisztolyt. A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű és rendkívüli sorsú nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat - a vizes törülköző megszárad rajtuk! Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyeken szovjet írók még nemigen jártak.

Emmanuil Kazakevics - Két ​ember a sztyeppen
Akár ​egy élet különböző állomásainak is tekinthetők a sajnos oly fiatalon elhunyt Kazakevics e kötetben összegyűjtött kisregényei: a _Két ember a Sztyeppen_, a _Csillag_ és a _Napvilágnál_. A két első témája a háború egy-egy drámai pillanata, az egyik a kezdeti visszavonulás, a másik a diadalmas előretörés időszakában. Mindkettő hőse inkább "antihősnek" látszik az első pillantásra: a németek félelmes előretörésétől fejét vesztő tapasztalatlan, fiatal tiszt is a "vakmerő", "hidegvérű" felderítő legendás alakjával teljesen ellentétesnek látszó Travkin hadnagy is. Még inkább ellenkezik a hősi sémával a _Napvilágnál_ főszereplője, akit két ember szemével ábrázol az író: özvegye túlzottan szerény, kicsit ügyefogyott könyvmolynak ismerte életében, bajtársa pedig, aki végigjárta vele a háború keserves útjait, ügyesnek és bátornak, erősnek és találékonynak. "A hős utóélete" - talán így nevezhetjük ezt a történetet. A háború hétköznapjainak hőséé. _Az apa látogatása fiánál_ már békében játszódó, derűsen kezdődő történet, melynek egy látszólag jelentéktelen eseményt elbeszélő lapjai kegyetlen élességgel leplezik le a régmúlt lappangva tovább élő maradványait.

Alekszandr Bek - A ​volokolamszki országút
Bek ​egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.

Alekszandr Csakovszkij - Távoli ​csillagfény
Tizenegy ​évvel a második világháború után Zavjalov szovjet repülőtiszt egy meglepő véletlen folytán arról értesül, hogy életének egyetlen nagy szerelmese - akiről tudta, hogy elesett a fronton - ma is életben van. Felkutatására indul, de a lány megtalálása sokkal nehezebbnek bizonyul, mint eleinte látszott. A szerelmesét kereső férfi, nyomon követve Olga Mironova életének állomásait, mind több és több emberrel kerül kapcsolatba, megismeri gondjaikat, örömeiket, s elbeszéléseikből feltárul előtte egy szerény, önfeláldozó, az igazságért mindig bátran kiálló szovjet lány élete. A főhőssel együtt az olvasó is betekintést nyer a mai szovjet életbe. Milyen politikai és erkölcsi problémák foglalkoztatják ma a szovjet társadalmat? - erre a kérdésre kapunk választ egy fordulatos, izgalmakban bővelkedő, finom líraiságú történet kapcsán. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel fogja kísérni a regény hőseinek életútját, akik közül többeket igaztalanul meghurcoltak a bizalmatlanság és gyanakvás éveiben, de akik sérelmeik ellenére is meg tudnak maradni önmagukhoz és elveikhez hű, töretlen hitű embereknek.

Vlagyimir Iljics Lenin - Marx, ​Engels, marxizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Aranyborjú
- ​Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról? - De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején "üzlettársa" elmetszette a torkát! Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól. S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

Danyiil Granyin - A ​bölény
Tyimofejev-Reszovszkijról, ​a szovjet genetika sokáig méltatlanul elhallgatott kiválóságáról szól Granyin szépírói eszközökkel megformált, a húszas-harmincas éveket új szempontú megközelítésben tárgyaló, számtalan izgalmas tényt felsorakoztató dokumentumregénye. "Élő kapocs volt Európa és Amerika híres tudósai között. A tankönyvekből és enciklopédiákból ismert tudósok a barátai - egyidejűleg tartozott a nyugati meg az orosz tudományhoz... Nem akarta, hogy úgy tartsák számon, mint akinek a neve attól hírhedett, hogy a háborúban Németországban élt, hogy a fasizmus évei alatt ott dolgozott... Nagy hangon hirdette, hogy Liszenko egy Raszputyin, és tette ezt abban az évben, amikor újra Liszenko lett a kegyenc." A Bölény baráti köréhez tartozott Vavilov, a Nobel-díjas Niels Bohr, Herman Muller és Heisenberg is. Az ő portréik tovább gazdagítják ennek az öntörvényű, belső szabadságát mindvégig megőrző tudós személyiségének a képét.

Ivan Pagyerin - A ​főirányban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csingiz Ajtmatov - Korai ​darvak
1943 ​tavaszán korán érkeztek a darvak Kirgíziába, hozták a tavaszt, a jó időt, melyre olyan nagy szüksége volt Szultanmuratnak. Óriási munka várta. Egy még soha meg nem munkált földet kellett felszántania társaival meg a jó lovaival. Jól halad a munka, ám egy éjszaka rablók támadják meg őket. Harc kezdődik, igazi harc. Ajtmatov legújabb kisregénye, a Korai darvak egy kirgiz falu életét eleveníti fel a háború második évéből. a másodiknak közölt kisregény, Az első tanító - film is készült belőle - szintén Kirgíziába vezet el, csak sokkal korábbi időkbe, amikor tanítónak lenni, különösen első tanítónak, valóban merész és páratlan vállalkozás volt e távoli vidéken.

Mihajlo Sztelmah - Igazság ​és hamisság
Egy ​a fasisztáktól lerombolt és a béke beköszöntésével újjáéledő falu sorsának tükrében mond ítéletet a háborúról. Végső fokon azonban mégsem csak háborús regény. A német betörést mint sorsfordulót ábrázolja, melyben élesebben, kontrasztosabban merülnek fel az alapkérdések. A regény hőse a bátor és furfangos Marko Besszmertnij - a "halhatatlan" -, aki sebesülten hazafelé a háborúból, felveszi a küzdelmet a vezető pozíciókba beférkőzött bürokratákkal és élősködőkkel. Az író kimondatlanul is arra világít rá, hogy a kiskirálykodó és a néptől elidegenedett vezetők milyen nagy károkat okoztak a személyi kultusz idejében. Ugyanakkor minden sorával azt igazolja, hogy az egyszerű kommunistákban és a nép alkotó erejében ott feszül a szocializmus megújulásának ígérete.

Tanszek
elérhető
2

I. Grekova - A ​tanszék
1962-ben ​debütált I. Grekova már első elbeszélésével feltűnést keltett, de csak nagy sokára derült ki, hogy az orosz ipszilon elnevezeséből képzett írói álnév mögött Jelena Wentzel rejlik, eredeti hivatása szerint az alkalmazott matematika professzora. Azóta Kísérlet című regényét és A hölgyfodrász című elbeszéléskötetét a magyar olvasóközönség is megismerhette. Szépirodalmi műveinek témáit elsősorban a tudományos pályán szerzett tapasztalataiból meríti, új kisregényének is egy főiskolai matematikai tanszék a színhelye. Alapszituációját tekintve roppant egyszerűnek látszhat a regény. Csakhogy I. Grekovánál sohasem csak a puszta történet a fontos. Mert akár a mai nő hivatásbeli és magánéleti gondjairól beszél, akár a tudományos élet terültén uralkodó morális viszonyokat vizsgálja - mindkettő sarkalatos kérdése a regénynek -, az emberi kapcsolatok és a való élethelyzetek szinte tudományosan alapos látleletét adja. Biztos kézzel vezeti a cselekményt, és mozgatja korántsem egydimenziójú hőseit, stílusában férfias szókimondás, szelíd líraiság váltakozik iróniába hajló humorral - mindig a közéleti mondanivaló hőfokának megfelelően.

Vjacseszlav Siskov - Elszállt ​a sötétség
"-Felteszem ​saját aranyfogamat - jelenti be komoran, kitátja száját, s megmutatja partnereinek hat aranyfogát. A fogait sorban gyorsan eljátssza. A valutázó hájas képén könnycseppek peregnek, a kétségbeesés ráncai szabdalják gyöngyöző homlokát. Fekete kecskeszakálla szánalomraméltóan remeg. - Legyen szíves, Andrej Andrejics, feküdjék le egy kis időre. Legyen oly nagylelkű, s tátsa ki a száját. Szélesebbre...Még jobban! Tátsd már ki teljesen! A szakértő egy szöggel villámgyorsan kipiszkálja az aranyfogakat. A cella röhög. Andrej Andrejics arccal lefelé, nyögve az ágyra zuhan. Válla remeg. A játék változatlan hévvel folyik tovább. A Gróf váratlanul kifigyelte, hogy Ducus Pjotr, aki a bankot adja, anélkül hogy a paklira pillantott volna, elkapta a legfelső lapot, s a pakli aljára dugta. - Csalsz! - üvöltötte a Gróf, s torkon ragadta Ducus Pjotrot. A bankot adó játékos hadonászni kezdett, hörgött. Egyszerre öten estek neki Ványka Grófnak, Csecsetka lázasan cibálta fel magára elvesztett ingét. A Gróf perdült egyet, s mind az öten lerepültek róla, akár medvéről a kutyakölykök. Egyik markával a gallérjánál, a másikkal a gatyájánál megragadta Ducus Pjotrot, s olyan erővel vágta neki az illemhelyet eltakaró spanyolfalhoz, hogy a deszkák, akár az üveg, száthasadtak, s a bankos feje beleragadt a keletkezett lyukba. - Őrség! Tolvajok! - üvöltötte Ducus Pjotr."

Vjacseszlav Siskov - A ​munka
"Ülj ​le, te, haramiaképű mögém, aztán szorosan kapaszkodj a nyakamba, amíg a fülednél fogva, mint egy békát, a mocsárba nem hajítlak. Mert én mérges természetű ember vagyok!...A jellemem nagyon is szúrós...Elintézlek!" A haramia megrémült, ismét összerondította magát, mint a mi Zsorzsikunk...Markolavna, forduljon egy kicsinység félre, én most a férfi népségnek mesélek. Teljesen és egészében. - Nem, nem. Nem szükséges. Folytasd csak - biztatták a férfiak s a nevető Markolavna is. - Na, jól van. Elindultunk tehát a haramiával. Nos megyünk és megyünk...Hogy mi történt aztán, rögtön eszembe jut... Pfuj! - Tetveskin Mérnök szipogni kezdett, piszkos kezével megvakarta fejét, s tüstént észbe kapott. - Vagy úgy! Szóval megyünk, megyünk... A haramia ott ül mögöttem, az övemet fogja. S érzem, srácok, hogy mindkét szeméből záporzik a hátamra a könnye, a hátamra, vállamra - kopp-kopp-kopp. Erre annyira megsajnáltam, hiszen mégiscsak a dolgozó osztály gyermeke, egy lovas gazda. S bár sajnálom, gondoltam, rá kell ijeszteni. Így szólok hozzá: "Ne szipogj. A proletár Moszkva nem hisz a könnyeknek. Jobb, ha téged, te bandita, elviszlek a Vasorrú Bába kunyhójához, s mint a mesében, borcsot főzök belőled" Erre ő: "A Vasorrú Bába másodízigleni nagynéném." Mit tagadjam, egy pillantara elfogott a félsz, a programot azonban minimum teljesítenem kell: "Mostanság rendeleti úton megszüntették a nagynéniket."

Jonas Avyžius - Elveszett ​hajlék
A ​történelem förgetege ugyancsak megpörgette a litván népet az 1941-43-as években. Alighogy visszaállították a szovjetrendszert Litvániában, a hitleri fasizmus - megint villámháborús győzelemben reménykedve - lerohanta a balti köztársaságot. Sokan megtántorodtak, és a háromfelé vezető elágazásnál vagy az együttműködés mocsarába süppedő, de egyelőre a legkényelmesebbnek látszó ösvényre kanyarodtak, vagy a sehová se vivő középútra léptek; a legvilágosabban látók és a legmerészebbek a legmeredekebbet: az ellenállás útját választották. Avyzius szélesen hömpölygő epikája egyetlen litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait vonultatja fel, az ő sorsukkal, viselkedésükkel példázza egész társadalmi osztályok és rétegek magatartását, jó vagy rossz végzetét. A nácik lakájává szegődött, mégis a független Litvánia illúzióját kergető Adomas, a rendőrfőnök megpróbál ugyan két széken ülni, de a pad alá esik: az erkölcsi mocsárba, majd a szellemi megsemmisülés szélére - a bolondokházába kerül. A humanista Gediminas, a történelemtanár és költő hosszú-hosszú szenvedés után, a fasiszta pokol bugyrainak megjártával döbben rá, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Csak Marius, a partizán tudja kezdettől fogva, melyik út vezet el nemzetének boldogulásához: a harc vállalása, hogy - bár iszonyú áldozatok árán - a többi testvérnép közösségében végre a litván is nyugtot jelent. Még sok-sok egyéni, egyszersmind típusnak is szánt figura népesíti be az 1976-ban Lenin-díjjal kitüntetett, a Szovjetunió népeinek összetartozását bizonyító alkotást.

Vera Panova - Hány ​óra van?
Nyolc ​évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány. Az Útitársak, a Messzi utca, a Ha majd visszatérsz című művek után e hagyatékból előkerült kisregény nemcsak az írónő portréját árnyalja, hanem a negyvenes évek szovjet irodalmáról kialakított elképzeléseinket is.

Gavriil Trojepolszkij - Feketefülű ​fehér Bim
"Azt ​a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem - csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!" - gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér. Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt mondta, hogy nagyon büdösek, úgyhogy a lakásban lehetetlen eltűrni, s egy idegen lánynak adta. Ha törik, ha szakad, én úgyis megkeresem Bimet, ha most nem is engedtek el. Ha én egyszer megmondtam, hiába minden, úgyis megtalálom. Még ha Anna Pavlovna meg is haragszik, én azt se bánom."

Konsztantyin Szimonov - Nem ​születünk katonának
Aki ​olvasta a világhírű szovjet író, Konsztantyin Szimonov hazánkban is nagy sikert aratott művét, az Élők és holtak-at, vagy látta a belőle készült filmalkotást - bizonyára örömmel veszi kézbe a mű folytatását, amelynek jól ismert hőseit: a fronton újra magára találó Szincovot, a mindig józanul gondolkozó, megfontolt és nagyon rokonszenves Szerpilin tábornokot, a partizánmunkában életét kockáztató Tánya orvosnőt és a többieket másfél évvel később látjuk viszont a Honvédő Háború talán legizgalmasabb és legdrámaibb szakaszában - a sztálingrádi csatában. Az író ebben a művében is hű marad kitűzött céljához: a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, nagyon őszintén beszéli el a harcok drámai történetét és hősei sorsát, s a maga teljességében ábrázolja a háború borzalmaiba kényszerített ember helytállását - de gyengeségét, megingásait is. A regény a Lenin-díjas szerző háborús trilógiájának második kötete.

Vlagyimir Szavcsenko - Monomah ​sapkája
"...Amikor ​beléptem a laboratóriumba, a felső világítás égett, csak a nagyfeszültségű áramkör sérült meg. A helyiségben olyan bűz terjengett, mint a kórházakban szokott lenni, erős hányingert kaptam. Az első, amit észrevettem: egy meztelen ember fekszik egy felborult tartályban, a feje és a karjai kilógnak, a fején egy fémből készült berendezés. A tartályból valami folyik, leginkább sűrű vérre emlékeztetett. A második egy diák, új fiú, látásból ismerem, mellette fekszik, arccal fölfelé, kezeit szétdobva. Odarohantam a tartályban fekvőhöz, kihúztam. Még meleg volt, és az egész teste síkos, alig lehetett megfogni. Megrángattam: úgy tűnt, már nem él..." - így kezdődik a regény egyik szereplőjének bírósági vallomása, majd az azután kezdődő rendőrségi nyomozás értetlenül áll a tudományos kutatóintézetben történő rejtélyes események előtt. A szovjet sci-fi író a fantasztikus irodalom egyik alaptémáját, az ember mesterséges reprodukálását dolgozza föl, mely örökké izgatta az alkotók fantáziáját. Az ezzel kapcsolatos természettudományos, erkölcsi, filozófiai veszélyek végiggondolása izgalmas szellemi kalandot ígér az olvasónak.

Covers_101344
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Városka ​a burnótos szelencében
Egy ​nép lelkéről semmi sem ad igazabb képet, mint az irodalma. Különösen a gyerekeknek szóló irodalom, melyben könny és humor, valóság és képzelet, tanulság és szórakoztatás egyaránt vegyül. Ez a kötet a szovjet-orosz irodalom klasszikusainak és mai ifjúsági íróinak legjelesebb munkáiból készült válogatás. A gyermek és világa áll a középpontjában a más-más szerzőtől és más-más időszakból való, de mindenkor művészi erővel ábrázolt történeteknek. A könyvet a legjobb fordítók tolmácsolásában olvashatjuk Reich Károly kitűnő grafikáival.

Lazar Karelin - A ​kígyóvadász
Lazar ​karelin új könyvét, A kígyóvadászt nagy érdeklődéssel és sok-sok vitával fogadták a Szovjetunióban. Hőse, Pável Sorohov közgaszdászból lett élelmiszeráruház-igazgató eltéved a kereskedelem útvesztőjében és ezért keményen megfizet. Az igazi büntetés talán nem is a börtön, hanem azok számonkérése, akikhez még mindig kötődik: a fia, a nővére, gyerekkori barátja. Sikerül-e új életet kezdenie? Ehhez az kell, hogy erkölcsi normái megváltozzanak, szakítson a régivel, amely -ahogy ez már lenni szokott- utána nyúl, bosszút áll a különbön. A hős erkölcsi vívódásait árnyaltan ábrázolja Karelin. Sorsának ilyetén alakulásáért nem kizárólag önmaga felelős. Minthogy a regény problematikája nálunk is aktuális, bízvást ajánljuk a magyar olvasónak.

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Szasa Szokolov - Bolondok ​iskolája
Szasa ​Szokolov regénye még a hetvenes évek elején íródott, az USA-ban 1976-ban került kiadásra, az író hazájában pedig csupán 1989-ben látott napvilágot. A szovjet hétköznapok elevenednek meg egy nyaralótelep életén keresztül a történetben, melyet egy kisegítő iskola névtelen, skizofrén tanulója mesél el. A telep és az iskola kisszerűségével, banalitásával szemben igazi szabadságot csak a képzelet jelent, meg a különc mezítlábas földrajztanár, Norvégov a maga különös meséivel és Véta Arkagyevna iránt táplált szerelmével. A varázslatos hangulatú, lírai hangvételű áradó próza fokozza a nyers valóság és a képzelet határán játszódó mű olvasmányosságát - minden irodalomkedvelő olvasónak érdemes ajánlani.

Nyikolaj Nyikolajevics Jakovlev - Pearl ​Harbor rejtélye
1941. ​december 7-én a japán légierő meglepetésszerűen megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. Ez a nap az Egyesült Államok történelmébe úgy került be, mint a "szégyen napja". Több mint két és félezer amerikai esett áldozatul. A hivatalos amerikai propaganda akkor úgy magyarázta az eseményeket, hogy Japán elaltatva Washington éberségét, orvul, alattomosan támadott. A második világháború befejezése után kiderült, hogy Washingtonban feltétlenül tudniuk kellett Japánnak arról a szándékáról, hogy bármi áron megtámadja az Egyesült Államokat. Hogy ennek ellenére mégis miért kerülhetett sor Pearl Harborra, azt különböző időszakokban nyolc hivatalos bizottság vizsgálta. Az Egyesült Államokban mind a mai napig nem ért véget a vita. Néhány történész azt állítja, hogy Roosevelt szándékosan hagyta odáig fejlődni a dolgokat, hogy indoka legyen a békeszerető amerikai nézet belerántani a háborúba. A könyv három fejezetben tárja az olvasó elé, hogy miért érte váratlanul az Egyesült Államokat a japán agresszió. Az első fejezet leírja a Pearl Harborral kapcsolatos hadi cselekményeket, ahogyan azokat a kortársak látták, a második a jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok alapján bemutatja, mi volt a politikai indítéka annak, hogy az amerikai stratégák elkövették ezt hadtörténetben példa nélkül álló baklövést, a harmadik fejezet röviden vázolja az 1941. december 7-ével kapcsolatos amerikai vélemények különböző változatait. A Pearl Harbor elleni támadás története lebilincselő olvasmány.

Makszim Gorkij - Éjjeli ​menedékhely
Az ​Éjjeli menedékhely Gorkij leghíresebb, a világ minden nagyobb színházában játszott színműve a tőkés társadalom aljára sodródott emberek sorsát tárja fel páratlan emberábrázoló és megelevenítő erővel. Alakjainak vergődő-megnyugvó hullámzásából két hang szól hozzánk, a kapitalizmus kíméletlen kritikája, a kapitalizmusé, mely korai vagy kései formációjában is az emberek nagy tömegét rántja le a "fenékre", de kihalljuk belőle a szocialista humanizmus hitét is, melynek legfőbb tartalma: az ember felszabadíthatja magát mindenféle elnyomás alól.

Nyikolaj Dubov - Miért ​rosszak az emberek?
Gyönyörű ​a tenger. De hát milyennek is látná egy kisfiú, aki először jut el anyjával, apjával a Fekete-tengerhez?! Még ha súlyos csalódások érik is... Mert először figyel fel arra, milyen önző, kapzsi, undorítóan rátarti némely felnőtt, először döbben rá, milyen nagyok a vagyoni és rangbéli különbségek még ma is a nyaralók és a halászok között... És mégis! A fiú megedződik, sikerül megőriznie magában a hitet: majd ha felnő, megtalálja a helyét, azt az ő saját csillagát, amiről az "asztromókus" regélt...

Covers_149900
Csillagok ​órája Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Csillagok ​órája
Hatvan ​év költészetét öleli fel antológiánk, anyagát tizenöt szovjet köztársaság több mint kétszáz költőjének verseiből válogattunk. A huszonhat nép, nemzetiség alkotói a szovjet költészet fő áramába tartoztak, de a magyar olvasó többjük nevével e kötet lapjain találkozik először. A versek olykor messzi tájak emberének érzéseiről, sorsáról vallanak, de e sokszínű költői dallamvilágban korunk emberének egyetemes gondjaival találkozunk. Reméljük, a felfedezés örömével ismerkedik az olvasó a keleti hagyományokat folytató azerbajdzsán, kazah, kirgiz, tadzsik, türkmén, üzbég lírikusokkal, a nyugat-európai hatásokat befogadó baltikumi költőkkel és a keleti-nyugati hatásokat ötvöző grúz, örmény lírával. A magyar műfordítás-irodalom és könyvkiadás hagyományait folytatva beszámolunk arról, ami a Kardos László szerkesztette, 1955-ben megjelent A Szovjet Költészet Antológiája című válogatás után a szovjet költészet és a magyar költői fodítás találkozásából született.

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij - Az ​acélt megedzik
"A ​forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül. A vonagló földet felszakító új áradatból mint az élet himnusza szökken fel a lelkek hitvallása, - és visszhangja egyre zeng, noha a hősök már holtak. A jövő époszainak és dalainak ihletőivé, héroszaivá növekednek - a gazdag nyarak aratása, melyeknek a forradalom kora volt nyers kora-tavasza. Ezek közül az emberek közül való Osztrovszkij - egy az élettől izzó, hősi himnuszok között. Gide nem értette meg őt, mikor meghatott csodálattal így írja le látogatását: "megszakadt szinte minden szál, amely a külvilághoz fűzné s lelkének nincs semerre útja. S mikor kezet nyújtott Osztrovszkijnak, Gide úgy érezte, hogy "az élettel fűzi össze". Hogyan lehet az, hogy Gide nem érezte ujjain a tett fáklyájának lángját. Osztrovszkij a tett és a küzdelem lobogó lángja - és ez a láng egyre növekedett és egyre hatalmasabb, míg körülötte egyre sötétebb az éj s egyre fojtogatóbb a halál."

Pavel Ovszjanyin - Mussolini ​végnapjai
A ​történelemnek a magyar olvasóközönség által kevéssé ismert, drámai feszültséggel, izgalommal teljes lapjait eleveníti fel ez a mű: az olaszországi fasiszta diktatúra összeomlását. Feleleveníti a szó szoros értelmében: az olvasó szeme előtt egy borzalmas - mert valóban megtörtént - tragikomédia jeleneteiként peregnek le az események: Olaszország csatlakozása a Szovjetunió elleni rablóháborúhoz, a két vesztésre álló diktátor, Hitler és Mussolini marakodásai, a Duce elleni összeesküvés érlelődése, Mussolini letartóztatása, Skorzeny "hőstette": Mussolini kiszabadítása, majd a német megszállás és a "salói köztársaság" véres és szégyenteljes hónapjai, s végül a nép igazságos bosszújának beteljesülése. A szerző nem törekszik arra, hogy hosszadalmas történelmi elemzésekkel adjon tudományos hitelt művének, de a párbeszédek, az események megjelenítése - noha olyan izgalmasak, fordulatosak, mintha írói fantázia szüleményei lennének - mindvégig híven követi a történelmi forrásokat.

Arkagyij P. Gajdar - Csuk ​és Gek
Csuk ​és Gek, a két rosszcsont Moszkvában lakik a mamával, apjuk pedig egy távoli kutatóállomáson dolgozik. Annyi a munkája, hogy még karácsonyra sem látogathat haza, így hát a család kerekedik fel a hosszú és kalandos utazásra. Csakhogy a két kis gézengúz eltitkol egy fontos táviratot, s ebből nagy galiba lesz. A klasszikus gyermekíró kedves elbeszéléséből népszerű film készült. Csuk és Gek történetén a mai papák, mamák, sőt nagymamák is jól szórakoztak - amikor még ők tanultak olvasni.

Kollekciók