Ajax-loader

'ókori róma' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Julius Caesar - Iulius Caesar feljegyzései
A gall háborúról és a polgárháborúról készült FELJEGYZÉSEK szerzője, Caius Iulius Caesar a világtörténelem egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb egyénisége. Róma történetének fordulópontján kortársait megelőző politikai éleslátással felismerte az államformaváltás elkerülhetetlenségét – de nem számolt azzal, hogy a hagyományos köztársasági rend díszleteinek átformálása sérti az ősi római szabadság-illúziót. Ezért a figyelmetlenségéért sújtott le rá a huszonhárom tőrdöfés, és ezért maradt zseniális tervének megvalósítása a tehetségtelenebb utódra – Augustusra. A FELJEGYZÉSEK, a memoár-irodalomnak ez az évezredeken át utánzott mintaképe Caesar galliai hadjáratának és Cn. Pompeius ellen vívott küzdelmének hűvösen tárgyilagos naplója. „Caesarnak az a képessége, hogy könnyűszerrel tudott győzni, felismerhető írásmódján is” – írta róla Herder. Valóban, a FELJEGYZÉSEK nem összekapkodott hadijelentések gyűjteménye, hanem művészi igényességgel, könnyed egyszerűséggel megformált írásmű. A szenvtelen harmadik személyű elbeszélés, az elegáns stílus, a valóság részleteihez ragaszkodó aprólékos pontosság, a háborúk jogos voltának félelmetesen okos bizonygatása mögött azonban gyakran felizzik Caesar önmaga-igazolásának szenvedélye. A két „kötet” legfőbb értéke éppen ennek a világtörténelmet alakító szenvedélynek emberi hitelességében és feszültségében rejlik.

Titus Livius - A római nép története a város alapításától I-IV.
Tartalom Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában - akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével... Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke.... De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni. Szerb Antal

Kollekciók