Ajax-loader

'vajdaság' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Burány Béla - A ​legkisebb királylány kívánsága
88 ​erotikus vajdasági népmese

Baráth Katalin - A ​fekete zongora
A ​Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili - késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora. A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak. Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet? A 100 éves Nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül.

Elizabeth Mittelstaedt - Poros ​úton mezítláb
Elizabeth ​Mittelstaedt a Lydia magazin alapítója már gyermekként sokat hallott Jézusról, és bár fiatalon újjászületett, az élet igazán kemény, embert próbáló küzdelmeit mégsem tudta elkerülni. Egy kis vajdasági, magyarlakta faluban nőtt fel a kommunizmus ideje alatt, ahonnan tizenhét évesen Ausztriába disszidált (a szülei tudta nélkül) a szabadabb élet reményében. Ami azonban ott várt rá, sokkal inkább rémálomnak nevezhető. Ez után az első, fájdalmas csalódással járó „kaland” után fedezte fel Isten megbocsátó szeretetét... A „Poros úton mezítláb” című önéletrajzi könyve végigvezeti az olvasót nagy kitérőkkel teli utazásán: a poros kis falu egyszerű tanyájától egészen élete álmának beteljesedéséig, hogy az egész világot elérje a nyomtatott szó erején keresztül. Ebből az izgalmas, inspiráló könyvből megtudhatjuk hogyan is vált a ceruzáját becsben tartó, egyszerű kislányból egy vezető keresztény magazin alapítójává és főszerkesztőjévé, aki világszerte százezrek életére van hatással ma is. „Amikor szemügyre veszem a cipők sorát, melyeket életutam egy-egy szakaszában hordtam, látom, milyen messzire is jutottam. Nagy mélységeket és szívfájdalmakat is megtapasztaltam… ám még nagyobb volt a magasság, ahová Isten szeretete és megtartó ereje repített.” „Ahogy végigjártam az emlékezés útját, megdöbbenve láttam, milyen gyakran történt, hogy a legmélyebb kudarcok és csalódások idején – amikor már azt hittem, itt a vég – Isten elmélyítette a Vele való kapcsolatomat és az elhívásomat. Ezért ne vesd meg te sem azokat a sötét időszakokat, mikor úgy érzed, meghalnak az álmaid. Arrafelé visz ugyanis az ösvény az Ő bőséges életéhez, a hit, a szabadság és a megbocsátás életéhez.”

Gion Nándor - Sortűz ​egy fekete bivalyért
A ​II. világháború utáni években, egy magyar faluban, új fiú érkezik a 7. c-be. Miközben ismerkedik a falu lakóival, egyre többet tud meg a részeges tanító, a csapodár tanítóné, a magányos énektanárnő, a mindenéből kiforgatott, bölcs gróf, a joviális plébános, valamint a tragikus sorsú bivalyos múltjáról és jelenéről.

Sinkó Ervin - Áron ​szerelme I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aaron Blumm - Csáth ​kocsit hajt
„Zsákutca-szerű” ​történeteket találunk a Csáth kocsit hajt című kötetben, írója történeteket mond el, de nem kerek történetek ezek, jellemeket is megrajzol ugyan, mégsem hajlik el a regény felé, hanem saját meghatározása szerint rövidprózát ír. Nem hagyományos novellákkal találkozunk tehát a kötetben, hanem olyan történetekkel, melyeknek nincs csattanója, melyeknek hősei sajátos módon jól érzik magukat a „zsákutcában” is, és nem vágyódnak el különösképp, hisz tudják, az egész világ egy zsákutca.

Maurits Ferenc - Miniatűr ​galéria
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Burány Béla - Szomjas ​a vakló
"A ​szűzlány Hát a régi időbe nagyon nagyba mënt az, hogy ha valaki mëgnősűt, hogy szűz lëgyën a lány! No, az ëgyik asszonnak is férhű mënt a lánya. Jó e is mút a lakodalom, de lássa az asszon, hogy nagy gondba van a mënyasszon. Mëgkérdëzi a lányát: – Mi bajod? Aszongya a lány: – Jaj, édësanyám, ojan bajba vagyok! Nemsoká lë kő fekünni, oszt mi lësz, ha a Jóska megtudja, hogy nem vagyok szűz? Hát ëgy kicsit gondba esëtt az asszony is, de aztán kigondóták, hogy majd az asszon odakészít ëgy üveg piros tintát, oszt mëgma-gyarázta a lánnak, hogy mikó évégezték a dógot, csak vëgye ki a gyugót, oszt löttyentse lë az ágyat, hogy lássa a vőlegény, hogy még szűz vót. No, úgy is vót. Az asszony bë a kamrába, le a pócrú az üvegët, oszt bë, ahun majd alszanak a fiatalok. Úgy is vót, ahogy mëgbeszéték. Mikó évégezték a dógot, a lány odanyút az üvegé oszt jó bëfröcskőte az ágyat. Hát mikó rëggé főkel, nézi a vőlegény, hát tiszta ződ az ágy! Hát szalad mingyá, híjja az örömanyát, hogy mi történt? – Hát édës fiam! – csapott patáliát az asszony. – Ijen-ojan nagy faszú vagy, oszt ráfakajtottad a lányomra az epét. Hát ki tëhet arrú?"

Celler Kiss Tamás - Anyaméh
Az ​Anyaméh az alig húszéves szerző első kötete, mégis határozottan és egyéni módon ötvözi a lírai képalkotás és az epikus szervezőelv elemeit. A naplózó regényvers vagy versben írt irodalmi filmforgatókönyv egyéni módon szemlél és értelmez. Akár az illusztrációk szerzője, Bakos Anita a maga palimpszeszt-képsorával. Együtt világot teremtenek a gyermekvágyás és az anyahiány relációján.

Covers_98279
Akácok ​alatt Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Akácok ​alatt
A ​kötet integráló szemlélettel veszi számba a délvidéki magyar irodalom egészét, az ezen tájegység irodalmával foglalkozó, a sajátos tájhangulatot megragadó régi és új írói generáció, az elszármazottak és odaköltözöttek, az elcsatolás előtt és után publikáló, a magyar életből a kisebbségi létbe került írók írásait.

Gion Nándor - Latroknak ​is játszott
1898-ban ​indul Gion Nándor regényfolyamának cselekménye és a kilencszázötvenes években fejeződik be. Családregény, faluregény, kisebbségi regény, (anti)hősregény. Helyszíne a többnemzetiségű bácskai Szenttamás, az író szülőfaluja, mely egy század alatt öt impériumváltást élt meg - ebből négyet érint a regényfolyam -, miközben lakói jóformán ki sem mozdulnak a faluból.

Covers_319349
Huszonnyolc Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Huszonnyolc
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Barlog Károly - Maxim
A ​klasszikusokat leszámítva nem nagyon ismerem a vajdasági prózairodalmat – úgy általában a prózairodalomnál többet foglalkozom a költészettel. Úgy is lehet mondani, hogy verseket olvasok. A prózából leginkább az marad meg hosszabb időre a háztartási kánonomban, amiből a költészetet sem sajnálták: biztos vagyok benne, hogy Kosztolányi Esti Kornélja vagy a Karinthy-publicisztika nálam tökéletes helyen van a verses polcon. Barlog Károlyt nemrég ismertem meg, olyan nagy elfogultsággal tehát nem vagyok vádolható: önmagában a szimpátia még nem veszi rá az embert, hogy prózát olvasson, már ha korábban se nagyon tette. A személy, a személyiség, az asztalnál megismerhető ember viszont sokat elárul arról, amit ír, így hát, amikor kezembe került a készülőfélben lévő kötet, bele is lapoztam. Azonnal világos lett, hogy a költészetes prózával van dolgom. Nem olyan fajtával, amelynek a költészet amolyan diszfunkcionális, ráadásul sok olvasót elbizonytalanító tartozéka. A költészet itt játék, hangfestés, korfestés, viszonyfestés – egy nagyapa-unoka kapcsolatot nagyon pontosan le lehet írni pár József Attila-áthallással, tőle való, megváltoztatott idézettel, és itt nem is az a lényeg, hogy J. A. ismert poéta hivatkozva legyen, tehát nem afféle műveltségfitogtatásról van szó (amúgy se lehet az, hiszen egy gyerekek által is ismert verset citál), hanem hogy J. A. sorai Barlog Károly szövegtestén, vagy inkább úgy mondom: szöveghullámai között, az eredeti kontextusból kiragadva is képesek költőiek lenni, megerősítve a befogadó szöveget, de nem nőve fölé. Nem tudtam, hogy művelnek ma is ilyen prózát, nem tudtam, hogy a Vajdaságban, és nem tudtam, hogy ilyen fiatalon. Nagyon fontos a hagyomány, nagyon fontos a saját ősök számontartása, nagyon fontos a történelem ismerete (mind makro-, mind mikroszinten) – de nagyon fontos, hogy a szerző önző is legyen, és legyőzze ezeket, föléjük nőjön, meg tudja magyarázni, el tudja velünk hitetni, hogy mért pont ő lett felkenve arra, hogy ezeket tárgyalja, miért az ő neve van odaírva a címlapra, hivalkodjon vele, hogy mit tud ő, csak ő, egyedül ő olyat, amit mi nem tudunk, milyen szerzői eszköztára van, abból mit akar bemutatni és mit takar el. Barlog Károly merít a családból, a történelemből, a vidékiségből és a határon túliságból egyszerre – és meg tudott győzni, hogy ezeket a történeteket ezzel a kulturális (történelem, hagyományok, szociológia, család stb.) aláfestéssel egyedül neki van joga elmondani. És ezzel sokan lesznek még így. Van egy érzésem, hogy a szakmai elismerésen felül az olvasó bizalmához se kell sok, éppen csak egy csipetnyi törődés, amit igazán megérdemel ez a szöveg – de sokkal jobban hangzik ez a termék, amely most a piacra kerül. SZÁLINGER Balázs

Lovas Ildikó - Cenzúra ​alatti
Hogyan ​lesz egy aradi vagonlakóból a megnyíló Broadway mozi gépésze? Megalázó-e segítséget kérni és bűn-e belekapaszkodni a kínálkozó lehetőségbe egy rossz korban? Milyen nagyanya lesz abból a tanító nőből, aki szíve szerint apáca lett volna, ha nem oszlatják fel az apácarendeket? Mindezekre a kérdésekre keres lehetséges választ Lovas Ildikó legújabb regényében, a tőle megszokott módon, nem egyetlen megoldásba kapaszkodva, de megengedve a választás lehetőségét. Ezért lehetséges, hogy a főhős, Kiss Piroska népművelő, miközben életének fordulópontjához érve döntéshelyzetbe kerül, nemcsak arra jön rá, hogy akkor is lehet templomba járni, ha nevetséges, és akkor sem kell jógázni, h elegáns, hanem arra is, hogy nagyszülei életének a megismerése legalább olyan fontos, mint az, hogy szerelme ellenében se adja fel mindazt, amit őt azzá tette, akinek megismerhetjük e regény lapjain.

Tolnai Ottó - Virág ​utca 3
Kutyám ​mind jobban vérző, spriccelő farka. Az első vérszeplők a fehér bútoron, kislányom és Kitti arcán, a szobanövények nagy levelein, a könyvek gerincén, a porcelán Buddhán, a hófehér pintyőkén. Mintha golyótalálat érné, egy nagyobb csöpp Bem homlokán. Ki titokban, ki idegesen tiltakozva törli le, maszatolja el őket. Menekülnének, de már késő, félnek, ha mozdulnak, torkuknak ugrik a veszett fekete állat. Vérpettyek, foltok a képen, a fehér dogon. Csurom vér már a szoba, az egész Virág utca 3. Pánik. Akárha egy nagy vérengzés, öldöklés színhelyén lennénk. A pintyőke sebből kiesett tamponként hull a porcelán tálba, és pirosra festi vizét. Kis hintája üresen, nyikorogva himbálódzik. Kislányom vértócsában, mozdulatlanul. Fölé állok és beszórom liszttel. A kutya úgy ugrál, úgy játszik faltól falig, mint Ucellonál és Velickovicnál, nem lehet megállapítani, valóban megveszett-e, avagy csak játszik, boldog, hogy benn lehet közöttünk, örül a vendégeknek.

Mirnics Zsuzsa - Ellopott ​csillagok
"Anyu, ​a tehetséges csillagász külföldi ösztöndíjal három évre elutazik, Ani falura kerül a nagymamához, apu beletemetkezik a munkába, sokszor hetekig se jár haza és mi lesz Liával, a tizenhat éves gimnazista kamaszlánnyal, aki a válás pillanatában még nem tudja, mit jelent hónapokon át egyedül ténferegni a négy fal között, s éjjelenként felriadni az egyedüllét neszeire. Lia életének néhány hónapjában próbáltam felvillantani korunk fiataljainak nagy problémáját:a magányt; megmutatni a felbomló családot, mely már képtelen betölteni a nevelő szerepét, s a közösséget,mely még nem tudja magára vállalni a ráeső részt. Magányosnak, elhagyatottnak lenni súlyos teher még akkor is, ha a szülők jogos érvényesülésüket keresik. Ezt próbáltam felvillantani Lia sorsában, s rajta keresztül jelezni a sok százezer magára hagyatott kamasz világát."

Mirnics Zsuzsa - Égig ​érő fák
Regényéről ​ezt mondja Mirnics Zsuzsa: "A kamaszlányok cseppet sem könnyű sorsát vittem papírra. Vallani próbáltam mindarról, ami engem tizennégy éves korom után formált. Igaz, én nem voltam Lóci, engem nem zártak be négyszobás, portalan, illatos világba. Középiskolás koromban albérletben laktam, magam kerestem meg a rávalót, és sokszor lemondtam a vacsoráról egy-egy színházjegyért. Diákkorom néhány alakját és a mai fiatalok problémáit próbáltam regényemben eggyé kovácsolni. Nekem is volt egy Tóth Évim, egy Sipos tanárnőm, egy Laci bácsim, s a felnőtté válás viharos éveiben ugyanazok az érzések kísértek végig, amelyek a mai tizennégy-tizenhét éves lányokat: barátság, mások csodálata, olykor kínzó elbizonytalanodás, lázadás a képmutatás ellen, útkeresés, szerelem. Ezt a világot építettem Kardoss Lóci története köré."

Aleksandar Tisma - Blahm ​könyve
A ​történet hőse, Miroslav Blahm sok hányattatás után végül is túlélte a második világháborút. Belső monológia során újraéli az "eltűnt időt", s az olvasó így egyszerre ismerkedik meg a tizenhét éves fiúval, aki még nem tudja, mi vár rá, s a megtört emberrel, aki az újjáépült Novi Sad utcáit járva felidézi a múltat. Az emlékezés folyamata a fiatalember szüleinek, rokonainak, ismerőseinek sorát követi halálukig: az újvidéki razzia lényegében a regény kulminációs pontja. A könyv alapproblémája lélektani jellegű: a szerző azt kutatja, hogyan viselkednek az emberek a borzalmak, a halál árnyékában.

Gion Nándor - A ​kárókatonák még nem jöttek vissza
Az ​ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Burány Béla - Piros ​a tromf
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Krekity Olga - Interjúlázban
A ​huszadik század nyolcvanas éveiben Krekity Olga (a szabadkai 7 Nap fiatal újságírója, korábbi középiskolai magyartanár) állt elő azzal az ötlettel, hogy egy irodalmi „beszélgető könyvet” kellene összeállítani, valami olyasmit, mint Hornyik Miklós könyve (Beszélgetés írókkal, 1982), amelyet érdeklődő kutatók, olvasók, oktatók, diákok egyaránt forgathatnak. Krekity Olga egyik volt kolléganőjét, egy akkori szabadkai középiskolai magyartanárt (engem) kért fel kísérőnek és útitársnak. Vonzó ötletnek tűnt, nem sokáig tépelődtünk rajta, máris lázasan és céltudatosan terveztünk. Megkezdődött tehát az évekig tartó interjúláz, egy olyan periódus, amikor egy fiatal újságíró és egy magyartanár rendszeresen vonatozott Pestre. A befogadás szempontjából figyelmet érdelemel az interjúk szerkezete, sőt maga a kötetkompozíció. Különösen izgalmasak azok az interjúszövegek, amelyek csapongást sugallnak, holott a felépítés tervszerű munka eredménye. Az interjúkészítés Krekity Olga esetében nem tekinthető lezárt folyamatnak, ez a tevékenység további kihívásokat jelent a folytatódó újságírói pályán. A szerző napjainkban a szülőföld szellemi életére, kortárs művészeire, illetve a szülőföldünkre látogató magyarországi szerzőkre figyel. „De már szerintem az is egy óriási optimizmus – fejtette ki a nyolcvanas évek közepén Mándy Iván -, hogy leülök egy darab cetlivel az asztalhoz, és megpróbálok írni.” A cetlit azóta többnyire felcserélte a számítógép, de a Mándy-féle nézőpont alapján megállapítható, hogy az interjú a kérdező szemszögéből hasonlóan optimista hozzáállást igénylő, átmentő, önértelemzésre ösztönző műfaj. Az interjúk sok esetben valamilyen alakalom kapcsán keletkeztek, az adott alkalom vagy megbízás azonban csak ürügy az interjúkészítésre, maga a beszélgetés egy-egy heti újságírói interjúban is elmélyültté válik. Krekity Olga „villáminterjúnak” nevezi ezt a terjedelmi szempontból behatárolt, ám egy-egy problémát vagy arcélet tudatos precízséggel felvillantó interjútípust.

Szegedi-Szabó Béla - Örmény ​ének
Szegedi ​az elkülönböző költői beszéd kiváló ismerője. Világa valamiféle aktuális, modern anakronizmusban teljesül ki. Erről tanúskodnak témái, ilyenek a képek, amelyekbe belép, és ilyen a nyelv is, amelyen megszólal, és amely a némaságot megnevezi.

Vékás János - Magyarok ​a Vajdaságban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jódal Kálmán - Agressiva
"A ​Sinkó Ervin-díjas (1994) Jódal Kálmán prózaírói és művészeti kritikusi munkássága különleges helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban. Az újvidéki alkotó műveiben kiemelt szerepet kap a nemzeti tradíció problematikája, melyben koncentráltan jelenik meg az intermedialitás, a kultúraközöttiség, a többségi és kisebbségi pozíciók határhelyzeteinek, a testi és nemi szerepek felcserélhetőségének tapasztalata. Az (ön)reprezentációról alkotható elképzelések nyitottsága, az önviszonyulás elemi igényének interaktív jellege az identitásképzés, a poliglottia és a multikulturalizmus térségi művészeti-irodalmi jelenségeihez hasonló módon közelítő horvát, szerb és szlovén alkotók műveinek kontextusában egyaránt jelentősnek mutatja a szerző tevékenységét. Jódal Kálmán hősei Danilo Kiš etnikai csodabogarának, Svetlana Slapšak jugózombijának, Végel László állatkerti kalicka nélküli kentaurjának és Balázs Attila Yugo-Szinbádjának társaságához tartoznak, az élet és a halál körzeteit pásztázva járnak a nyomukban, termékenyen kiélezve és kiélvezve az elkülönülések, az eltörlődések, a beolvadás tehertételeit, a zene és a szerek mámorát, végletesen ütköztetve, kimerítve a nyelvi és a kulturális köztesség, a testi és a nemi átlényegülések szélsőségeit." (Ilia Mihály és Virág Zoltán recenziójából)

Szekeres László - Amit ​az idő eltemetett
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Kálmán - Összjáték
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_234653
elérhető
0

Németh István - Vadalma
"Mi ​maradt meg a gyermekkoromból? - teszem föl a nagy kérdést, s a választ bizony alig tudom értelmes szavakba foglalni. Nem is könnyű ez. Mert hiszen erre a kérdésre kerestem a feleletet ebben a könyvben is, amely arról az ártatlannak tűnő nyugtalanságról szól, arról a könnyen bekalandozható zöld ligetről, ahol még minden édes ízű és bódító illatú, de ahol a tündérkert gyümölcsfái már suttyomban érlelni kezdik fanyar terméseiket. Már ebből is látszik, hogy nem lélegzetelállító történetet akartam elmondani, mert őszintén próbáltam szólni a már nem is olyan nagyon őszinte és ártatlan gyerekekről. Hősömet a városból a faluba küldtem vissza, oda, ahol én is éltem valamikor, amikor még úgy éreztem, hogy a föld egy összetörhetetlen színes üveggolyó. Vagy vadalma. Lám, az is milyen csábító, míg bele nem harap az emberfia! Mégis, most azt szeretném, ha megkóstolnátok ezt a Vadalmát."

Gion Nándor - Virágos ​katona
Ősz ​hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem őket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket. - Milyen régi történeteket? - néztek rám csodálkozva. - Hatvan-hetven évvel ezelőtti történeteket - mondtam. Sok mindent összeolvastam már arról a korról, a századfordulóról és a századelőről, tudom, hogy mennyibe került akkoriban egy mázsa búza, mekkorák voltak a munkabérek, és milyen politikai pártok tevékenykedtek. Sok kérdést tettem fel az öreg embereknek, türelmesen meghallgattak, de nem válaszoltak a kérdéseimre - csak arról beszéltek, amit érdemesnek tartottak feleleveníteni, arról sem sokat. Beszéltek egy rablógyilkosról. Beszéltek egy falábú verklisről, egy álmodozó falusi kanászról, egy német molnárcsaládról. - Hatvankilós zsákokat hordtam a malom padlására - mondta egy szép arcú öregasszony. A legszebb öregasszony, akit valaha láttam.

Bencsik Orsolya - Több ​élet
Bencsik ​Orsolya új könyve lenyűgöző látomás: szétírt lányregény és megrázó családelbeszélés egyszerre. Egy olyan világ tárul elénk, amelyben megejtő szépséggel válnak elbeszélhetővé a sertéstenyésztés mindennapjai, a generációs konfliktusok vagy épp a párkeresés nehézségei. Egy összetéveszthetetlenül fanyar hang szólal meg itt: de vajon elbeszélhetjük-e felmenőink helyett a családunk történetét? Bencsik Orsolya könyvében mindenből több van: több irodalom, több együttérzés, több szatíra - több élet.

Vilagpor
elérhető
1

Tolnai Ottó - Világpor
Tolnai ​Ottó Kossuth-díjas költő, író 1940-ben született Magyarkanizsán. Palicson (Szerbia) él. A jugoszláviai magyar irodalom korszakalkotó csúcsteljesítménye a Világpor, megjelenésekor, 1980-ban az akkor még szorosan záró vasfüggöny miatt Magyarországon nem kerülhetett könyvforgalomba, nem válhatott részévé a hazai irodalmi kánonnak. Az újjászülető Világpor felfedező expedícióra hívja az olvasót: hogyan lesz elpusztított és pusztuló világaink nyelvi sivatagából a költői alkímia révén ezer színben világló új lehetőség: virágpor. A Világpor Tolnai Ottó életműsorozatának első kötete a Jelenkor Kiadónál.

Sirbik Attila - St. ​Euphemia
Hogyan ​és mire eszmél egy vajdasági kamasz a kilencvenes években? Arra, hogy se eszme, se történet nem jutott már neki. Zabhegyezés helyett hungarocell a torkodba, avagy Hitchcockba oltott Tarr Béla. De főként háború és háború. Sirbik Attila szövege generációs kulcsregény. Ez a generáció családi nihilből érkezik a vidéki punkba, ugyanakkor Lajkó Félixék ellopott dobszerkója és a drogos őrjöngések csupán futó örömöt jelentenek. Mintha minden kihágás pótcselekvés lenne, hogy ne kelljen szembenézni az értelmét vesztett világgal, amelynek rendjét szétforgácsolta a háborús kataklizma. Mert jobb híján a Jugoszláv Hadsereg nevel fel, ha bevonulsz, ha nem, az eredmény ugyanaz: élőhalottként bolyongsz a hallucináció valóságában. Nemes Z. Márió

Bozsik Péter - A ​pálinka dicsérete és más történetek
Vajdasági ​és magyarországi élethelyzetek, olykor tipikus, másszor ellenkezőleg: bizarr, egyszeri, egyedi vagy egyszerűen váratlan jelenségek ihlette novellákat, illetve mini-novellákat tartalmaz a kötet.

Kollekciók