Ajax-loader

'opera' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Fajth Tibor - Nádor Tamás - Puccini
Giacomo ​Puccini a XX. századnak kétségkívül legnépszerűbb operaszerzője. A hétköznapi dolgok, érzések költője. Hőseit, a mindnyájunknak kedves Mimit, Toscát. Pillangókisasszonyt vagy furfangos Gianni Schicchit és ezek sorsát mély együttérzéssel, drámai erővel vagy elragadóan szellemes humorral ábrázolja. Puccini művei könnyen érthetőek, mindenkihez szólnak. Behízelgő dallamai valósággal slágerekké váltak. Zenei nyelvében mégis lépést tartott kora fejlődésével. A zenés színpadnak pedig alig van hozzá mérhető boszorkányos ismerője. A dokumentumokat bőven idéző kötetből az olvasó képet kaphat róla, hogy sikerekben és bukásokban gazdag életútján micsoda küzdelmek árán születtek halhatatlan művei. De bemutatja a könyv Puccinit, a magánembert is: a nők, az autók, a motorok, a vadászat örök szerelmesét.

Daniel Snowman - Placido ​Domingo
Placido ​Domingo minden idők egyik legnagyobb tenoristája, aki érzékeny színészi játékáról és rendkívüli vokális adottságairól egyaránt ismert. Életrajzírója, Daniel Snowman tanít és ír a zenéről, kórusban is énekel, éppannyira különálló és éppannyira profi, hogy az olvasóközönséget is képviseli, s a szakmában is járatos. Általa éppen azokba a dolgokba látunk bele, amikbe mindig is szeretnénk - hogyan készül egy operaelőadás, egy hanglemez, egy operafilm, hogyan él egy gyönyörű hang tulajdonosa manapság. Könyve távolról sem isteníti tárgyát (az ilyesmi a jobb életrajzokban már különben sem divat), hanem szellemsen, szeretettel és sokoldalúan mutat be egy sztárt és egy embert. Nem követhetetlen és unalmas felsorolása a különböző fellépéseknek - már az első fejezetben túljutunk magán az (eddigi) életrajzon. A továbbiakban egy-egy produkció köré csoportosul egy-egy fejezet, a közéjük elhelyezett "felvonásközök" pedig az operaéneklés, vagy még általánosabban az előadóművészet legkülönbözőbb aspektusait, az operaüzem mai működését tárgylaják: reklám, riválisok, sztárélet, nagy operaházak, az operaéneklés korszakai, operafilmek, kirándulások más műfajokba stb. Snowman könyvében egy nagy művész és egy nagy műfaj kerül emberközelbe.

Ormay Imre - Botrány ​az Operában
Történetek ​Mozart "Szöktetés a szerájból", Beethoven "Fidelio", Rossini "A szevillai borbély", Verdi "La Traviata", Wagner "Tannhäuser" és Puccini "Tosca" című operájának bemutató előadásáról.

Gaston Leroux - Az ​operaház fantomja
"Az ​operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az "igazi" irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a _posztmodern_ előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Gaston Leroux - The ​Phantom of the Opera
The ​little known, brilliant original text by Gaston Leroux has been immortalized by screen and stage adaptations. One of the greatest horror stories of all time, The Phantom of the Opera makes compulsive reading. It abounds with wonderful descriptions, extraordinary events, tragedy, horror, pathos, tremendous humour and a gallery of charming minor characters. Leroux's portrait of the hideous musician, crazed by his own extreme ugliness, shows compassionate insight into a criminally insane mind. MUsic infuses the story, enriching the many dimensions of the novel which is steeped in the glamour of life at the Pris Opera. The author's knowledge of the building itself and the extraordinary history of its construction create a basis of realism in the story. Incredible, seeminly supernatural elements are artfully infused with real facts, with references to real people, places and events, so that the novel is a dazzling blend of illusion and reality, between which it is hard to distinguish, so that each chilling moment is intensified. Gaston Leroux was a master of his genre.

Erdődy János - Lammermoori ​Lucia szomorú és igaz története
A ​könyv címe talán meglepi az olvasót, aki Lammermoori Lucia történetét ismerheti Donizetti sokat játszott operájából, de a dalmű alapjául szolgáló Walter Scott regényből is. Most Erdődy János beszéli el ezt a régi históriát - de másképpen. Könyvünk szerzője nem változtatni, még kevésbé javítgatni akarja Scott kitűnő regényét, hanem a történetet másfél évszázaddal későbbi szemszögből nézve mondja el a másfél évszázaddal későbbi közönségnek. Szándékának segítésére tükröt állított a XVIII. század skót nagyurainak vad és vérgőzős világába: Zeno Barbaro, az olasz titkár személyét. Barbaro a Velencei Köztársaság szülötte, politikában és üzleti életben forgolódó, művelt polgár-nemzedékek józan életszemléletének örököse. E másfajta világ neveltje másként látja persze mindazt, amit a véres és szenvedélyes klán-környezetben élő skót urak észre sem vesznek. Könyvünk tehát Zeno Barbaro szemüvegén át, de a mi mai szemünkkel nézi a történetet. Walter Scott regényének egyik fontos, de alig észrevett mondata: "Edgar tizenkét hónapja utazott a kontinensre... úgy hírlett, még jó ideig távol marad, magánügyeit vagy ismeretlen küldetését intézendő". Nos ez a szűkszavú célzás aligha elégíti ki olvasóját. Nagyon fontos ok kell ahhoz, hogy ily sokáig távol marad hazájától és szerelmesétől. Bizonyára valami nagy ügyben jár csak az lehet az a bizonyos "küldetés". Ennek titkát nyomozzuk, Zeno Barbaróval együtt. Barbaro segítségével még felderítünk más, mélyebb titkokat is. Mert már Zeno Barbaro is látja, saját másfajta világának fölényével, "latin-világosságú" gondolkodásával és halvány iróniával szemlélődve, hogy az akkor Európától messze elmaradt Skócia szilaj hűbéreseinek handabandázása mögött valamiféle valóságos hajtóerők vannak: az európai hatalmak évtizedes birkózásában mutatkozó erők. És még valmai! Éppen a regény éveire esik a XVIII. század óriási pénzügyi botránya: John Law papírpénz-kibocsátása és részvénymanővere. Témánkhoz szorosan kapcsolódik a skót bankár személye, hiszen Law egyik bőkező pénzelője volt a Stuart-emigrációnak. Az ő ügyei is alaposan belejátszanak tehát kalandos történetünkbe. Erdődy János párhuzamos szerelmi és politikai történetet írt: Lucia és Edgar szerelmét szerzőnk összekapcsolja a jakobita restaurációs kísérletekkel és Skócia klánjainak az angol fönnhatóság és méginkább egymás ellen folytatott harcával. Könyve a tárgyilagos történelemszemlélet józanságával mutatja be a XVIII. század elejének feszült és bonyolult európai marakodásait, harcait és intrikáit, a pénzügyi és politikai erők tarkaságát, a szenvedélyeket és a higgadt cselszövéseket, a lovagi donkihóték és a számító üzletember-politikusok küzdelmeit...

Gál György Sándor - Operák ​könyve II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tótfalusi István - Operamesék
Véget ​ér a nyitány, fellebben az Operaház nagy függönye, és a színen megjelenik a daliás Tamino, sarkában a félelmetes kígyó. Megszólalnak a varázsos énekhangok, és a néző egyre jobban fülel: miről is énekelnek? Az egyik énekes érthetően ejti ki a szöveget, a másik kevésbé, néha az egész előadás idegen nyelven hangzik el. Épp ezért, aki a halhatatlan operákat igazán élvezni akarja, annak jól kell ismernie történetüket. Ismerkedni az operákkal - ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben - ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben - idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét. Aki a zeneszerzőről és zenéről is tudni szeretne valamit, azt a kötet végi jegyzetek igazítják el.

George Sand - Consuelo
Consuelo ​tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.

Németh Amadé - Operaritkaságok
Ez ​a könyv mindazoknak szól, akik szeretik az operát, és többet szeretnének tudni e sokat vitatott, sokszor elparentált, mégis élénken viruló műfajról, mint egy átlagos operalátogató. Rádióhallgatók és hanglemezbarátok is haszonnal forgathatják. Nem operakalauz, nem operatörténet és nem operaesztétika, bár érinti a műfaj történetének fontosabb állomásait, felvet és megválaszol esztétikai kérdéseket, sőt operatartalmakat is közöl, de nem a megszokott módon. A kötet első része időrendi áttekintés, kronológia, a jelentősebb művek felsorolása a zeneszerzők és szövegírók nevének első megjelenésekor rövid életrajzi vázlattal. Az eddig bemutatott mintegy harmincötezer operából úgy emeltük ki a kronológiába felvett műveket, hogy azokon keresztül feltáruljon az opera fejlődése is. A teljesség igényéről természetesen szó sem lehetett. A kötet második részében kb. 250 opera tömör, lényegre törő ismertetése található rövid értékeléssel és kottapéldákkal.

Laura Lebow - A ​Figaro-gyilkosságok
1786-ban ​Bécsben, II. József császár uralkodásának csúcsán Lorenzo da Ponte, az udvari költő egyben az opera librettistája is. Ez a magas pozíció nem jár együtt kiemelkedő jövedelemmel, és az operavilág végeérhetetlen intrikáitól sem mentesít. Épp ellenkezőleg! Da Ponte egy reggel beugrik a borbélyához, akit épp akkor tartóztatnak le, hogy az adósok börtönébe vessék. Meggondolatlanul beleegyezik, hogy segít a férfi kiszabadításában annak ellenére, hogy neki magának is sürgető feladata van. Egy hete maradt, hogy befejezze a Figaro házasságának librettóját Mozart számára. Da Ponte ellátogat a házba, ahol a borbély menyasszonya dolgozik ? egy gróf otthonába, aki a legmagasabb diplomáciai körökben forog ?, majd visszatér saját szállására, ahonnan az éjszaka kellős közepén elvonszolják. A diplomata fiatal védencét épp akkortájt gyilkolták meg, amikor da Ponte a palotában járt, így ő válik a legfőbb gyanúsítottá. Válaszút elé állítják: vagy elvállalja, hogy beépített ügynökként beköltözik a grófékhoz és felderíti a gyilkos kilétét, vagy őt teszik felelőssé a bűntettért, és felakasztják.

Bókay János - Bohémek ​és pillangók
"Puccini ​a Pillangókisasszony bemutatójakor budapesten volt. Az Andrássy úton valami sétakocsizáskor megállította fogatát és egy leánykának, aki a Tosca zongorakivonatát vitte a hóna alatt, valami ilyenfélét írt a kottájába: "Emlékül Giacomo Puccinitől, a vándor komédiástól". A zeneszerző csapongó temperamentuma, keverve némi pózzal - ez van a kis esetben s az emléksorban. De egyúttal Puccininak, a kedélyembernek őszinte vallomása is. Máskor is mondta, amikor bosszantották, hogy nem igazi muzsikus - hiszen én nem is vagyok az, én színész vagyok, komédiás!... Mikor az Operában három év előtt a Pillangókisasszony premierjén az izgalomtól piros és tüzelő emberi arcokat és megzavarodott szemeket néztem és a tekintetek szemérmetes szégyenkezésében a megindultság titkolózását figyeltem, valóban be kellett látnom, hogy a függöny előtt hajlongó "komédiás" nagyszerű és ritka művész. Ma a legnagyobbak közül való - így írt a századforduló idejének egyik legnagyobb novellistája és zenekritikusa, s csak napjainkban újra felfedezett Csáth Géza Pucciniról, a kortárs szemével. És ennek a "komédiásnak", ennek a "nagyszerű és ritka művésznek" állít emléket regényében a Puccinit ugyancsak a kortárs szemével látó, a mester korát és művészetének népszerűsödését kortársként átélő Bókay János.

C. Orselli - E. Rescigno - R. Garavaglia - R. Tedeschi - G. Lise - R. Celletti - Az ​opera születése
... ​ne becsüljük a zenének azt a fajtáját, mely a szavakat érthetetlenné téve tönkreteszi a vers értelmét, hol megnyújtva, hol megkurtítva a szótagokat, hogy az ellenponthoz igazítsa - a költészetet kerékbe törti. (Giulio Caccini, Firenze 1601)

Ézsiás Erzsébet - Az ​érzelmek papnője
Kedves ​Olvasó! Sokat gondolkodtam azon, egyáltalán minek és kinek kell ez a könyv Rólam? Nem szükséges. Hagyjuk! De sajnáltam Ézsiás Erzsébet fáradságos munkáját, és a szemét nem bírtam nézni ilyen mondataim után. Petőfi szavai jutottak szembe: Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak... De ha segítséget nyújthatok veszteglő lelkeknek, és hitet, erőt adhatok, vállalni kell a sorsomat és megmutatni, hogy merjétek vállalni ti is! A zsákutcából ki lehet jutni, ha felismertük. Az igaz döntéseink mi magunk vagyunk, és ilyenkor az Isten munkálkodik bennünk. Ahogy Babits írja: Minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned. - Pitti Katalin

Gál György Sándor - Somogyi Vilmos - Operettek ​könyve
Az ​operettek színes mesehősei és mesehősnői jelennek meg a könyv lapjain: Bob herceg és Daniló, Marica grófnő és Sybill, Gül Baba és Barinkai... A figurák mögött kirajzolódik valamennyi operett története, tartalma és születésének körülményei. Az írók tömör életrajzi tanulmányokban ismertetik Offenbach, Straussz, Suppé, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrácz, Kálmán Imre, Lehár Ferenc és még sok más zeneszerző életét. Mindazokét, akik szerepet játszottak e népszerű műfaj megteremtésében, kialakításában és diadalmenetében. Az OPERETTEK KÖNYVE lényegesen eltér a könyv előbbi formájától: anyaga kiegészült a XX. század világsikerű külföldi és hazai operettjeinek, musicaljainak ismertetésével. A korrajz is szélesült, hiszen nemcsak a valcerütemben ringatózó Bécs, a kánkántól harsogó Párizs, a modern angol táncoperettet teremtő London, a János Vitéz furulyaszavára felfigyelő Budapest jelenik meg előttünk, hanem korunk zenei arcmása is, mely elválaszthatatlan a jazz, a rok and roll, s a legmodernebb beatmuzsika harsányabb színeitől.

Sheenan
elérhető
0

Vincent Sheean - Verdi
A ​világhírű zeneszerző életútját követhetjük végig a szegény falusi szülőháztól a világhírig.

Rátonyi Róbert - Operett ​I-II.
Tizennégy ​éves koromtól rendszeresen látogattam a főváros színházaiban színrekerülő operettprodukciókat, és az előadásokról saját szórakozásomra jegyzeteket készítettem. Ezek alapján készültek e könyv 1937 utáni operett-ismertetései, melyek a második kötetben egészen napjainkig kalauzolják el az olvasót, felhasználva hazai és külföldi kutatásaim forrásanyagát. 1942-től sorsom és jószerencsém úgy hozta, hogy hosszú időre eljegyeztem magam az operettel, és huszönöt évig tevékeny részese lehettem a magyar operett-színjátszásnak. Így elkerülhetetlenül magam is bekerültem a második kötet szereplői közé. Mindezek ellenére igyekeztem objektivitásomat megőrizni, noha ez nem könnyű! Sok mindenről szerettem volna ebben a két könyvben írni... de nem írhattam sok mindenről... mert sok mindenről írnom kellett. Művekről, szerzőkről, színészekről, rendezőkről, igazgatókról... a korról, amiben éltek, emberi és művészi problémáikról. Talán sikerül fellebbentenem a fátylat, mely ma már kissé túlzottan ráborult mindarra, amit úgy hívunk: Operett.

Németh Amadé - A ​magyar opera története a kezdetektől az Operaház megnyitásáig
Hogyan ​született meg a 18. századi iskoladrámák, "érzékenyjátékok", népszínművek, verbunkosok, csárdások, németes dalok, népies műdalok, valamint a 19. századi olasz és francia minták: Bellini-, Donizetti-, Verdi-, Meyerbeer-hatások ötvözetéből a magyar opera műfaja s annak a sajátos zenei nyelve? Melyek voltak a zenei és társadalmi-politikai feltételei Erkel nagy hatású karnagyi és kiemelkedő operaszerzői munkásságának? Vannak-e erényei a kottatárakban, könyvtárakban porosodó elfelejtett partitúráknak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv szerzője, aki operakalauz-szerű ismertetőjében a kezdetektől az Operaház megnyitásáig (1884) keletkezett és előadott negyvenegy opera szövegét, zenéjét, részletes tartalmát, szereposztását és a korabeli jellemző sajtókritikákat mutatja be egy-egy rövid értékelő kommentárral. Konyvének függelékében a zeneszerzők és szövegírók legfontosabb életrajzi adatairól és a témához kapcsolódó szakirodalomról is tájékoztat. A kiadványt az operakedvelő és történelmi múltunk e korszaka iránt érdeklódó olvasóközönség legszélesebb rétegének ajánljuk.

Várnai Péter - Operalexikon
Ezzel ​a könyvvel az első magyar operalexikont veszi kézbe az olvasó. Tudjuk, hogy a komolyzene kedvelői körében az opera közel négyszáz éves műfaja a legnépszerűbb. És ez természetes is, hiszen az opera nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is ad élményt, benne a zene, a színpad látványa, a jelmezek és a díszletek, a színészi játék és az énekesi bravúr, tehát egyetlen szóval: a zenedráma hat a közönségre. A kötet szerzőjét is a komplexitásnak ez az elve vezette. Nemcsak a művekről és az énekesektől szólnak a címszavak, helyet kaptak köztük a szövegírók, rendezők és tervezők is. Természetesen külön címszavak tájékoztatnak az operatörténet jelentős karmestereiről, valamint a leghíresebb operaházakról és fesztiválokról. Szerepelnek a fontos és népszerű áriák, kettősök és egyéb együttesek kezdő szövegsorai (eredeti nyelven és magyar fordításban), valamint a műfaj és az előadási gyakorlat szakkifejezései. A sokezer címszó ily módon, a zeneszerzők kivételével, az opera műfajáról minden tudnivalót tartalmaz.

Lakatos István - A ​kolozsvári magyar zenés színpad (1792 - 1973)
A ​kötet szerzője - az 1970-ben megjelent Zenetörténeti írások, az 1973-as Seprődi János-kötet, valamint több száz zenei tárgyú cikk, tanulmány és közlemény után - a romániai magyar zenei élet egyik számottevő fejezetének összefoglalására vállalkozik. A közel két évszázados kolozsvári színházban bemutatott és játszott zenés színpadi művek története ugyanis mind zenei, mind művelődéstörténeti szempontból igen jelentős hozzájárulás hazai magyar zenei életünk megismeréséhez. Lakatos István a legnehezebb munkát végezte el egy ilyen történeti áttekintéshez: az adatok összegyűjtését és közzétételét. A kolozsvári zenés színpadi alkotások, bemutatók ez alkalommal nem a prózai színház mellékterületeként jelennek meg. hanem önálló egészként, jelezve azt az utat, amelyet ezek a zenés műfajok (opera, operett, balett, népszínmű, zenés játék stb.) az állandó kolozsvári magyar színjátszás megindulásától, 1792-től kezdve az Állami Magyar Opera mint önálló romániai magyar zenei intézmény létrejöttéig, 1948-ig, majd egészen a színház fennállásának 180. évfordulójáig - amely egyben az új opera fennállásának negyedszázados évfordulója is volt - megtettek. A kötet adatai - a történeti áttekintés és a műsorrend - önmagukért beszélnek. Lakatos István azonban az áttekintés során az alkalmakat felhasználva jelzi a 180 éves fejlődés tendenciáit is, a művészi felfogásban, műsorpolitikában, a karmesterek, énekesek és rendezők munkájának gyakorlatában bekövetkezett változásokat, s ilyenformán számos olyan megállapítást tesz, amelyet - az adatokon túlmenően - az utána jövő zenetörténészek sem hagyhatnak majd figyelmen kívül.

194771
elérhető
4

James M. Cain - Szerenád
John ​Howard Sharp operaénekes. Igaz, hogy elment a hangja, és a bárból is kidobták, ahol eddig dolgozott, de igazi operaénekes: Olaszországban tanult, a világ nagy operaszínpadain lépett föl. Most pedig egy ócska mexikói kávéházban ül, amikor belép egy gyönyörû indián lány. Az indián lányok ritkán szépek, de ez a lány tiszta azték és gyönyörû. Sharpnak amerikai voltán kívül semmije sincs, pénze egy fillér sem, de sikerül felhívnia magára Juana figyelmét. Ám amikor énekelni próbál neki, a lány kirúgja. Legközelebb akkor találkoznak, amikor Juana levélben keresi meg: nyitna egy bordélyt Acapulcóban, és könyvelõnek kellene a férfi. De az odaúton egy váratlan vihar elõl kénytelenek egy templomba menekülni. A vihar, a magaslati levegõ, a szerelem -- ki tudja, mitõl, Sharp hangja visszatér. Eleinte el sem akarja hinni, de aztán sietve Kaliforniába utaznak, és a férfiból néhány hónap leforgása alatt filmsztár lesz. Sajnos szerzõdés köti a filmvállalatához, így amikor meghívja a Metropolitan operaház New Yorkból, nem mehet el. Juana rábeszéli a szerzõdésszegésre. És innen indul útjára kettõjük végzete, ahogy azt egy Cain-mûben várni is lehet. Három leghíresebb könyve (A postás mindig kétszer csenget, Dupla vagy semmi, Mildred Pierce) után, 1956-ban ezt a regényt is megfilmesítették: Anthony Mann rendezte, Sharpot a híres film- és operasztár, Mario Lanza, Juanát pedig maga Joan Fontaine játszotta.

Beniamino Gigli - Beniamino ​Gigli emlékiratai
Beniamino ​Gigli 1890. március 20-án született Recanatiban. Apja sekrestyés volt, így kiskorától a templomi kórusban énekelt. Összekuporgatott pénzéből utazott Rómába. Karrierje üstökösként ívelt felfelé: 1918-ban már a milánói Scala közönsége is őt ünnepelte. 1920-ban debütált a New York-i Metropolitan Operában. Gigli tizenkét évadon keresztül volt a Met vezető tenorja. Olaszországban tárt karokkal fogadta a fasiszta diktátor, Benito Mussolini, Németországban és hazájában is számos film készült főszereplésével. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte 1957. november 30-án bekövetkezett haláláig. Bár azóta tenorok nemzedékei kápráztatták el a közönséget, sokak szerint még mindig ő a legnagyobb. A művészetét őrző felvételekből a technikai hiányosságok ellenére is fogalmat lehet alkotni arról, milyen volt "a világ legszebb tenorhangja".

Dalos László - Simándy ​József - Bánk bán elmondja
Szüksége ​van-e egyáltalán ennek a könyvnek figyelem-felhívó, kedvcsináló "fülszövegre"? Van-e zenebarát, operarajongó az egykori Simándyba szerelmes kislányoktól a megcsontosodott szakmabeliig, aki ne ismerné, ne szeretné Simándy József hangját, művészetét? Ő volt valóban a háború utáni évtizedek első számú operai kedvence, dalszínházunk kétségkívül legnépszerűbb művésze. Akármelyik szerepét énekelte, mindig a legmagasabb rendű operai művészet szem- és fültanúi lehettünk. Simándyt olyan művészek nevelték Simándyvá, mint Klemperer és Ferencsik, Oláh és Nádasdy: a háború utáni Operaház stílust meghatározó karmesterei és rendezői, Az ő munkájuk nyomán, de legalább ennyire a művész vele született zsenialitása és szorgalma, mindig a művészetet szolgáló egyénisége révén jött létre az ideális Bánk bán, Otello, Manrico, Radames, Stolzingi Walther, Florestan és Don José. És most, ebben a könyvben Bánk bán elmondja... Elmeséli életútját az autószerelő műhelytől a világhírig, az első Don Josétól a búcsúest Otellójáig. Elmondja - amennyire szavakkal el lehet mondani -, hogyan lett énekesből művész, hogyan látja az éneklés művészetét. Mindent elmond, amit Simándy Józsefről tudni kell. A szöveggondozó "krónikás": Dalos László

Covers_79207
elérhető
1

Tito Gobbi - Életem
A ​zenei előadóművészet talán minden területén ismerünk olyan zseniális művészeket, akiknek működése szinte sorsforduló. Az ilyen művészek forradalmasítják az előadásmódot, új eszméket honosítanak meg - vagy esetleg nagyon is régieket elevenítenek fel -, de mindenképpen átalakítják nemcsak a művészek, de a közönség ízlését és szemléletét is. A modern operajátszás területén ilyen művész Tito Gobbi. Tulajdonképpen az ő nevéhez kapcsolhatjuk a mai "énekesszínész" fogalom megszületését, hiszen ő volt az első - vagy az elsők közt a legeredményesebb és leghíresebb -, aki nem elégedett meg az emberi énekhang szépségének csillogtatásával, a virtuóz technikával és az operaéneklés többi külsőséges eszközével, hanem azt vallotta, hogy az énekes minden rendelkezésére álló eszközt latba kell hogy vessen egyetlen cél: az ábrázolt figura minél sokoldalúbb megvilágítására. Így Gobbi és követői számára egyaránt fontos és lényeges az ének és a színjáték, a maszk és a jelmez. Az énekben magában pedig nincsen fontosabb feladat, mint a jellemzést szolgáló különböző hangi árnyalatok megvalósítása. Ezt nevezzük összefoglaló néven mai, modern operajátszásnak; s ennek az irányzatnak volt elindítója Tito Gobbi. A nagy művész egyben kitűnő humorú ember is. Emlékiratai számos humoros epizódot tartalmaznak. Színes, olvasmányos lektür ez az életrajz, azt az olvasót is jól elszórakoztatja, aki nem a szakma rejtélyeire kíváncsi. S felvonulnak a lapokon az elmúlt fél évszázad nagy operaénekesei is, élükön Maria Callasszal, korunk legnagyobb Scarpiájának állandó ToscájávaI. Döbbenetes hatású képanyag egészíti ki a szöveget. Ha volt könyv, amelyben az illusztrációs anyag egyenértékű a szöveggel, úgy ez az. Hiszen Gobbi szerepképei lenyűgözően bizonyítják a fentieket : minden szerepében más és más arc néz velünk szembe, más és más karakter tükröződik rajtuk.

Mario Del Monaco - Életem ​és sikereim
Mario ​Del Monaco közel négy évtizeden át énekelt a világ legjelentősebb operaszínpadain, Japántól Amerikáig, a Szovjetuniótól Buenos Airesig. Sikert sikerre halmozott, hírneve, sőt nimbusza csak a legnagyobbakéhoz hasonlítható. Tudatosan építette, formálta, csiszolta művészi egyéniségét, eklekticizmus helyett saját arculatot alakított ki magának. Kezdetben elsősorban olyan operák szerepeit énekelte, mint - többek között - a Bohémélet, Pillangókisasszony, Bajazzók, Tosca, Turandot, Álarcosbál, majd ezt a repertoárt fokozatosan egészítette ki drámaibb-hősibb szerepekkel, melyekben a legemlékezetesebb alakításait nyújtotta: Otelló, Norma, Trubadúr, Aida, Andrea Chénier, Lohengrin és A walkür. Mario Del Monaco Otellója legendás volt - ilyen elsöprő erővel, ilyen belső tűzzel senki más nem alakította ezt a figurát. 427 alkalommal énekelte (többek között Budapesten is) ezt a rendkívül igényes szerepet, ami mér önmagában is egyedülálló teljesítmény. A csodálatos életpálya történetét most első kézből olvashatják. Az önéletírásból rokonszenves, melegszívű, jó humorú egyéniség bontakozik ki előttünk. A pályakezdés immár mulatságosnak tűnő viszontagságai nem egy tanulsággal szolgálhatnak induló énekesek számára. A művész színesen eleveníti meg fergeteges sikerű fellépéseinek számtalan különböző színhelyét. Ragyogó pályájának egyik legintenzívebb korszaka a New York-i Metropolitanben eltöltött tíz esztendő. Érzékletes portrét fest pályatársakról is, például a két nagy vetélytársról, Maria Callasról és Renata Tebaldiról. Mario Del Monaco sokoldalúsága is tanulságos: szívesen és sikerrel filmezett, festményeiből számos kiállítást rendeztek. Művészi pályája töretlen ív, melynek lezárultával világhírtől övezve, elégedetten vonulhatott vissza. Mario Del Monaco hangfelvételeinek élményt adó kiegészítője a művész önéletrajza, melyhez a fordító érdekes magyar vonatkozású fejezetet fűzött.

Németh Amadé - Operakalauz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sans_titre_3
elérhető
3

Franz Werfel - Verdi
Az ​utóbbi évtizedek immár klasszikussá vált zenei tárgyú regényalkotása. Werfel egyedülálló írásművészettel örökített meg egy, az olasz opera legnagyobb mesterének életéből vett epizódot: az öreg Verdi velencei válogatását. Ebben az epizódban azonban benne tükröződik Verdi egész élete és munkássága. Fény derül továbbá az olasz mesternek a német zenedráma legnagyobb alakjával, Richard Wagnerrel való kapcsolatára is. Sokféle emberi sors és történés játszódik le az olvasó előtt e könyvben, s mindegyik csak egy részlete a mester gigantikus emberi és művészi arcképének.

Nádor Tamás - Giacomo ​Puccini
Giacomo ​Puccini századunk legnagyobb operakomponistája. Nagy utat tett meg a luccai orgonista állásától a világhírig, sokat kellett harcolnia művészetének elismertetéséért. Operáinak bemutatói sorra botrányba fulladtak, a kritika nagyon sokáig lebecsülte műveit. A közönség azonban kezdettől lelkesedett Puccini operáiért, szívébe zárta a Manon Lescaut, bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony mély érzelmeket kifejező dallamait. Enrico Caruso, Nelly Melba, Lotte Lehmann, Szamosi Elza páratlan művészete segítette diadalra Puccini műveit, példátlan népszerűségét nagy művészek alapozták meg. Puccini életútját, művészetének fejlődését, operabemutatóinak körülményeit, korát mutatja be e könyv korabeli feljegyzések, hiteles források alapján.

Abody Béla - Tündöklések, ​bukások
Operakritikákat, ​a műfajról szóló írásokat s kritikusi tevékenységének "életrajzát" tartalmazó kötet.

Erdődy János - Háromkirályok ​szolgája
A ​barokk Európa zenei életének három óriása, Jean-Baptiste Lully, Henry Purcell és Antonio Vivaldi vonzáskörében él és dolgozik Erdődy János új regényének főszereplője, Vettore Zorzi. Velencei származású hegedűkészítő és muzsikus, a cremonai Amati-műhelyben tanult. Inasévei után nekivág a világnak. A Napkirály, XIV. Lajos fényes Párizsába utazik, ahol a szellemi élet két fejedelme Moliére és Lully. Lully éppen akkor nyitja meg az első párizsi Operaházat, szerződteti színházához a velencei fiatalembert; Zorzi tanúja és részese a francia opera születésének. Bejut az Évszázad Asszonyának, Ninon de Lenclos-nak meghitt körébe - szerelmi és politikai kalandok között bontakozik ki művészi pályájának első szakasza. Innen a sors átdobja Londonba, ahol a "gavallér-király", II. Károly udvari hegedűse lesz. Baráti és munkatársi viszonyban van Henry Purcellel - majd a nagy angol zeneszerző halála után, már öregedő fejjel, hazautazik Velencébe. Visszavonultan dolgozik hangszerműhelyének falai közt, és már azt hiszi, hogy élete lezárult, hogy a zene két királyának szolgálatában átélt esztendők szépsége csak emlék. De a vénülő mester otthon, szülővárosában találkozik a harmadik nagy alkotóval: Antonio Vivaldi mellé szegődik. Vivaldi a harmadik "király", akinek híve, barátja és segítője Vettore Zorzi, a "háromkirályok szolgája". Már aggastyánkorban van, de Vivaldit is túléli. S a kilencvenedik évén is túljutott Vettore Zorzi megtalálja végre a választ az egész életét betöltő kérdésre: mit jelent mesterré válni? Saját sorsa és a három nagy élet tanulsága adja a feleletet az örök kérdésre. A "Háromkirályok szolgája" egy életerős és gazdag, csillogó és vad európai korszak körképe, és a három nagy művész portrojában három különböző alkotó-típus jelenik meg. S a fények és árnyékok, kalandok és vívódások, bukások és sikerek között formálódik egy ember, aki mások mellett és másokért dolgozik, de mégis megmarad egyéniségnek - mert nagyokat szolgálva, nem személyeket szolgál, hanem a művészetet.

Covers_87194
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Hááát...! ​- 117 színművészünk bakija
Miért ​adtam ezt a címet a könyvemnek? Az egyik prózai színházunk előadásán a nagyon kedves színésznőnknek - a darab rendezése szerint - váratlanul a szoknyája alá nyúlt partnere. Mire ő nőiességében sértve de nem nagyon megdöbbenve, mondhatatlan kedvességgel megszólalt, így: - Hááát...

Tótfalusi István - A ​Nibelung-sztori
Ez ​a könyv a Nibelung-mondák varázslatos világába vezeti az olvasót: északi istenek, óriások, törpék, mágikus erejű gyűrű, Világfa… Tótfalusi István, akinek Operakalauzán és más ismeretterjesztő könyvein generációk nőttek fel, most arra vállalkozott, hogy végigmeséli a Wagner-operafüzér teljes mitológiai hátterét, és mindennek történeti megalapozását is összefoglalja. Az opera világa és az eredeti mondabeli alakok sorsa, a Gyűrű cselvetései úgy szövődnek egybe elbeszélésében, mint az északi fonadékminták motívumai, Schmal Róza illusztrációi pedig remekül megragadják ennek a távoli, titokzatos világnak a hangulatát, és hozzásegítik az olvasót a történet befogadásához.

Kollekciók