Ajax-loader

'francia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Katherine Pancol - A ​krokodilok sárga szeme
Amikor ​krónikus munkakerülő férje lelép, hogy a szeretőjével krokodilfarmot nyisson Afrikában, Joséphine Cortès egyedül marad két gyerekével, a magabiztos és gyönyörű tinédzser Hortense-szal és a visszahúzódó, gyermeklelkű Zoéval. Rá hárul a lehetetlennek tűnő feladat, hogy az irodalomtanári fizetéséből eltartsa magát és a gyerekeket, és megőrizze a családi stabilitást. Eközben nővére, a gyönyörű Iris Párizs legmenőbb környéken lakik gazdag férjével. Látszólag megvan mindene, mégis jobban unatkozik, mint valaha. Egy újabb unalmasnak ígérkező vacsorán azonban mindkettejük élete megváltozik: Iris kiblöfföl magának egy felkérést egy történelmi romantikus regény megírására, majd megteszi Joséphine-nek a maga visszautasíthatatlan ajánlatát: ha megírja a regényt, de átengedi a nővérének a dicsőséget, övé lehet minden bevétel. Az alku tökéletesnek tűnt, ám arra egyikőjük sem számított, hogy a könyv a szezon legnagyobb irodalmi szenzációja lesz.

Émile Zola - Tisztes ​úriház
A ​pénzre és szerelemre éhes, de az élet dolgaiban tapasztalatlan Octave egy tisztes úriházban bérel lakást a nagy lehetőségek Párizsában. Csinos fiatalember, aki elsősorban a nők révén szeretne karriert csinálni. A korabeli polgárokat az önzés, pletykálkodás, kapzsiság és irigység fűti, így elvegyülve Octave könnyen jut vagyonhoz, testi szerelemhez, dicsőséghez; ha ügyesen használja alantas eszközeit, és megválogatja barátait, de még inkább ellenségeit. Az egyik legnagyobb hatású francia író mesterműve kíméletlenül leplezi le kora képmutatását, erkölcsi hanyatlását. Octave visszás sikertörténete tökéletesen példázza, hogy egy tisztességtelen világban csak tisztességtelen eszközökkel lehet érvényesülni.

Jules Supervielle - A ​gyermekrabló
Szabad-e ​gyerekeket elragadni egy nyüzsgő világvárosban? Miért gondolja a dél-amerikai születésű, szolid házasságban élő Bigua ezredes, hogy a gyerekrablás magasztos dolog? Meddig lehet harmonikus családot fenntartani sok-sok talált gyerekkel? Az öregedő Bigua azt hiszi, mindörökre, csakhogy a sors közbeszól. A gyerekekből kiütköznek öröklött tulajdonságaik, s az ezredes is megperzselődik: beleszeret nevelt lányába. A fordulatokban bővelkedő regény legfőbb ereje lélektani hitelessége, varázslatos költőisége. A művet Rónay György nagyszerű fordításában adjuk közre. A XX. század nagy francia költője, a magyar ’56 egyik legtekintélyesebb védelmezője, A jászol szamara meg az ökre című megható karácsonyi elbeszélés szerzője Dél-Amerikában született 1884-ben, s Párizsban halt meg 1960-ban. 1924-ben, amikor a Gyermekrabló első része megjelent, hatalmas sikert aratott. S ugyancsak gyorsan elterjedt a híre az 1930-as folytatásnak. Számos világnyelvre lefordították. Nem véletlenül. Remek az alapötlet, s pompás a megírás. Bigua ezredest és különös családját nem lehet nem szeretni.

Francia_%e2%80%8bszak%c3%a1csk%c3%b6nyv
Francia ​szakácskönyv Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Francia ​szakácskönyv
A ​francia konyha - mint minden, ami francia - könnyed, szellemes és elegáns. A mennyiséggel szemben mindig a minőségen van a hangsúly. Nem véletlen, hogy olyan nagy hatással volt szinte minden nemzeti konyhára - s hogy a konyhaművészet nemzetközi nyelve a francia. Életrendünket nem csak változatosabbá, de könnyebbé és vitaminban gazdagabbá is tehetjük, ha francia ételeket főzünk. Az ízek kiegyensúlyozottsága és harmóniája gyorsan megszeretti velünk a francia salátákat, pástétomokat és húsokat. Könyvünkben több száz recept segíti felfedezni a francia konyha világát.

Gaston Mauger - Cours ​de Langue et de Civilisation Françaises 1.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Marguerite Duras - A ​szerető
Néhány ​éve az egyik francia könyvkiadó azzal bízta meg a Naphosszat a fákon, az Oroszlánszáj és több más sikeres könyv íróját, hogy írjon magyarázó szöveget fiatalkori fényképeihez. Végül mégsem igazi képaláírásokból született meg a könyv: az írónő emlékezete "hívta elő" azt a sosem volt fényképet, amely albumbeli fotóknál is élesebben örökít meg egy pillanatot. Az emlékképbe az vésődött bele, hogy Marguerite Duras tizenöt és fél éves korában a saigoni kompon megismerkedett egy nála tíz évvel idősebb, dúsgazdag kínai férfival... Az első szeretővel való szeretetlen-szenvedélyes viszonyáról, a családi tűzfészekről, a 20-as, 30-as évek Indokínájáról szól a regény, amely az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban: több mint másfél millió példányban kelt el, és 1984-ben elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t.

Henri Perruchot - Manet ​élete
„Ismeretes, ​hogy milyen hatást váltanak ki Édouard Ma-net munkái a Szalonban. Egyszerűen fölperzselik a falat, amelyre fölakasztották őket! És körülöttük ott díszelegnek a divatos művész-cukrászok édességei, a kandiscukor fák és a kalácstészta házak ... Édouard Manet-nak már ki van jelölve a helye a Louvre-ban, akárcsak Courbet-nak, akárcsak minden szenvedélyes és hajhatatlan temperamentumú művésznek ... Lehet, hogy e magasztaló sorok íróját éppúgy ki fogják nevetni, mint ahogy kinevették a festőt. Az idő mindkettőnkért bosszút áll majd. Mert van egy örök igazság, s ez az alapja kritikusi működésemnek: kizárólag az igazi temperamentumok élik túl a múló korszakokat, és ők uralkodnak rajtuk. Lehetetlen – értik? lehetetlen –, hogy Édouard Manet előbb-utóbb ne győzzön, és el ne tiporja az őt környező satnya és középszerű festőcskéket." (Zola, 1865)

Boris Vian - Öljünk ​meg minden rohadékot!
Az ​Öljünk meg minden rohadékot erotikus-fantasztikus-krimi. Hőse, a fiatal rock Bailey, akit csak a body building érdekel, barátjával Gary Kiliannal, a Call riporterével - akaratán kívül - sötét bűnténybe bonyolódik. Felfedezik Markus Schutz doktor laboratóriumát, ahol eugenetikus kísérleteket folytatnak, mint a náci táborokban, s egy új emberfajtát, a szépembereket akarják létrehozni. Doktor Schutz ugyanis elhatározza, hogy megöl minden rondát (szóhasználatában rohadékot), hogy megnemesítse az emberiséget. A történetbe két F.B.I. ügynök, egy hatalmas kutya és számos lány is belekeveredik. Az F.B.I. ügynököket csak a titokzatos doktor, hősünket csak az alvás, a lányokat csak hősünk apollói teste érdekli. Izgalom, feszültség, meglepő fordulatok, szarkasztikus viani humor, fanyar életbölcselet jellemzi ezt a nem mindennapi könyvet, amelynek szemléletét talán a Boris Vian-i mottóval jellemezhetnénk a legjobban: "Élni tudni annyi: mint röhögni a halálon, s meghalni a röhögéstől"

Stendhal - Vörös ​és fehér
Lucien ​Leuwen előtt minden lehetőség nyitva áll, de ő saját erejéből szeretne boldogulni. Pályáját katonai karrierrel kezdi, majd miután - a republikánusokkal való kapcsolata és radikalizmusa miatt - kiutasították az Ecole Polytechnique-ből, gazdag és cinikus apja segítségével a polgári életben, állami szolgálatban próbál érvényesülni, anélkül azonban, hogy lényének valódi értékeit feladná. „Halljad az alapelvet: minden kormány [...] mindig, mindenben hazudik. [...] Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint erkölcsi érzékenységedet." A restauráció korában így hangzott a francia elit hitvallása, ilyen alapelvekre épült az erkölcsi-politikai teológia. Stendhal a becsvágy, a tisztesség és a szerelem közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú regényén keresztül is Lajos Fülöp korának, az 1830-as évek Franciaországának polgári társadalma fölött mond ítéletet. Ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, e regényben a vörös és fehér a köztársaságpárti forradalmiságot és a maradiságot jelképezi.

Philippe Erlanger - Richelieu ​I-II.
IV. ​Henriknek, az első Bourbon-uralkodónak meggyilkolása után a hírhedt Medici Mária lett a régens, s az ország teljhatalmú ura egy idegen kegyenc, Concini. De őt is hamar utoléri a végzet: meggyilkolják, feleségét pedig boszorkányként megégetik. E gyilkosságok után kerül uralomra a biszexuális, kiegyesúlyozatlan XIII. Lajos, s ismét kegyencuralom kezdődik... Ekkor kellett végleg eldőlnie, hogy az ország a feudális anarchiába és széttagoltságba süllyed-e, ami a Habsburgok hegemóniáját hozta volna magával világszerte, vagy pedig talpra áll, egységes nemzetté kovácsolódva, és elfoglalja az őt megillető helyet a népek nagy családjában, esetleg mintaállamként. Az elkeseredett belső és külső harcokban - hiszen Európa-szerte a harmicéves háború dúlt - egy nagyratörő, eszközeiben nem válogatós vidéki nemesivadék, Lucon püspöke (majd az ország bíborosa) tüneményes pályát fut be a király első minisztereként, legyőzve a széthúzó belső erőket. Rossznyelvek szerint ő is kegyencként, Medici Mária szeretőjeként kezdte. A rendkívüli politikai tehetség azonban nem volt szimpatikus ember, okkal, ok nélkül gyűlölet vette körül, s mint a kötetből látható, a politikai nagyság nem esett össze szükségképpen az emberi nagysággal. A finomkodó barokk-udvari kultúrának, a kibontakozó klasszicizmusnak a felszíne alatt vad ellentétek feszültek. Igaz, Franciaország naggyá lett, de a jövendő még nagyobb változásainak csírái már érlelődtek. - A kötet maradandó élményt nyújt az olvasónak, mert a való élet számtalan, szinte már hihetetlen politikai, diplomáciai, személyi titkai, intrikái, szenvedélyes és feledhetetlen nagy szerelmei közel hozzák a számunkra ismeretlen, de egész Európa számára sorsdöntő korszakot, melynek legmarkánsabb és legsikeresebb, győztes egyénisége éppen a kötet címadója: Richelieu bíboros volt.

Antoine Leiris - Csak ​azért sem gyűlöllek titeket
Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért. Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket. Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg. Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Jean_mattern_szeptember
elérhető
7

Jean Mattern - Szeptember
Hamarosan ​tizenegy éve lesz, hogy a lányunk meghalt, de azt hiszem, szerette volna ezt a tervemet, büszke lett volna rám. Ez a gondolat újabb gondolatot szült, bekapcsoltam a számítógépet, és tudtam már, hogy az emlékezetem szeszélye szerint kell leírnom az eseményeket, hanyagolva a hivatalos kronológiát. Hogy megadjam a tisztességet a tizenegy sportolónak, akiknek még a nevét sem merik nyilvánosan kiejteni, attól félvén, hogy ettől megkeseredik az ünnepi hangulat; de azért is, hogy visszacsaljak a fénybe egy férfit, akiről még soha nem meséltem senkinek; aki a tizenegy koporsóval együtt éppen olyan végérvényesen eltűnt az életemből, mintha őt is meggyilkolták volna a fürtstenfeldbruck-i katonai repülőtér kifutópályáján. Sam Cole volt a neve. Egy újságíró, hajdani tudósító emlékszik vissza és írja meg napról napra 1972 szeptemberének történéseit, amikor a müncheni olimpián palesztin terroristák tartanak fogva majd ölnek meg tizenegy izraeli sportolót. Mattern regénye nem csupán személyes hangvételű tudósítás a tragikus eseményekről, hanem egy megdöbbentő és felkavaró kaland története is, melybe az elbeszélő a túszdráma közepette sodródik egy ismeretlennel. Jean Mattern 1965-ban született, közép-európai eredetű családban. Párizsban él és dolgozik. Első három regényét számos nyelvre lefordították. A Szeptember a negyedik, magyar nyelven a harmadik megjelent regénye.

Françoise Sagan - Ein ​Schloss in Schweden
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Jean-Paul Sartre - Egy ​vezér gyermekkora / A fal / A szavak
A ​nemrég elhunyt világhírű francia író három rövidebb írását gyűjti egybe ez a kötet. Az első, a címadó, egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. - A második történet, A fal, a spanyol polgárháborúban játszódik: egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakáját. lidércnyomásos elmélkedéseiben visszatükröződő életét ábrázolja. - A szavak-ban, ebben az emlékiratnak szánt nagyszerű önvallomásban Sartre a tulajdon gyermekkoráról, gyermekélményeiről, különös, bolondos és rokonszenves családjáról s a tulajdon íróvá válásának kezdeményeiről vall csillogó egyszerűséggel, megindító és megdöbbentő nyíltsággal.

Louis Aragon - Az ​omnibusz utasai
Ingerült ​szóváltások, lappangó gyűlölködés, egy elhibázott házasság lassan gyülemlő mérgei, amelyek megtámadják a lélek rostjait. Céltalan és unalmas szürkeségében kegyetlen világ. A regény főszereplője, Pierre Mercadier, úgy érzi, nem birja már tovább ezt az életet. Már-már megváltást ígérő, hirtelen fellobbanó viharos férfiszerelmének kudarca után menekül, otthagyja családját. Párizs, Velence, Monte-Carlo, a játék vad szenvedélye, még egy utolsó beteljesületlen szerelem. És nincs feloldozás: lassan kipusztul belőle minden emberi érzés, csak a féktelen önzés tébolya marad, s az értelmetlen öregség riasztó magánya, torkot markoló félelmei. Bűnös Mercadier, vagy áldozata a bűnösöknek, a lélektelen kornak? Aragon erre úgy felel, hogy megrajzolja hősét, olyan bonyolultnak, sokrétűnek, amilyen az eleven ember. S köré személyesen összefonódó, szétágazó sorsokat, a századforduló Franciaországának egész színes, nyüzsgő életét.

Guy de Maupassant - Az ​őrült asszony
- ​Szalonkák... - szólalt meg elgondolkozva Mathieu d'Endolin. - A szalonkáról jut eszembe ez a nagyon szomorú háborús történet... Ismeritek a házamat Cormeliben... Amikor a poroszok előretörtek, oda húzódtam. Szomszédom egy megháborodott, szerencsétlen nő volt, szörnyű csapások zavarták meg az eszét. Nagyon régen - talán huszonöt éves lehetett ekkor - egyetlen hónap alatt vesztette el apját, férjét és újszülött gyermekét. Ahová a halál egyszer bekopogtat, oda rendszerint hamarosan visszatér, mint aki már ismeri a járást. A szerencsétlen fiatal nőt szinte kiütötte az életből a sok csapás, ágynak esett, hat hétig eszméletlenül vergődött. A rettenetes, válságos napokat tompa kábultság követte, az asszony mozdulatlanul feküdt, alig evett valamit, a tekintete rebbent csak néha. Ha fel akarták ültetni, szívszaggatóan kiabálni kezdett, mintha az életére törnének. Hagyták, hadd feküdjék, többé nem bolygatták, legfeljebb akkor, ha ágyneműt váltottak, és a matracait megforgatták.

1484173_761686373847733_1407331811_n
elérhető
47

Émile Zola - Nana
Fauchery ​írása … egy fiatal lány története volt, aki alkoholisták negyedik-ötödik generációjából született, vérét megrontotta a nyomor és az ivás tartós örökletessége, mely benne a nőiség kóros túltengésébe csapott át. Egy külvárosban nőtt fel, a párizsi utcakövön; és nagyra, szépre, bujára nőve, mint a trágyadombon hajtatott növény, bosszút állt a koldusokért és az elhagyatottakért, akiktől származott. … Természeti erő lett belőle, a pusztítás kovásza…” Ő Nana, a Variétés Színház ünnepelt dívája, a buja szőke Vénusz, akinek lábai előtt ott hever egész Párizs. Fiatalok és vének, arisztokraták és polgárok, gazdagok és szegények, nősek és nőtlenek. És Nana ádáz kéjjel és dühvel tapod rajtuk. Mohón habzsolja és herdálja az életet, keze között hatalmas vagyonok olvadnak el, hószín combjai szorításában férfiak tucatjai vergődnek és zúzódnak halálra. Az olcsó utcalányból lett luxusprostituált tündöklése és bukása egybeesik a második császárság végnapjaival, a porosz–francia háború kitörésével. A Nana megírása idején pornográf műnek számított. Olyannak, amely azután klasszikus regénnyé nemesedett.

Edmond Goncourt - Jules Goncourt - Germinie ​Lacerteux
Párizs... ​XVI. Lajos, forradalom, Napóleon, 1830 júliusa, polgárkirályság... Egy pártában maradt nemeskisasszony és egy jobb sorsra érdemes apátlan-anyátlan kis parasztlány története tárul elénk a történelem forgatagában. De főként a cselédlányé. Germinie ártatlan gyermek még, mikor megrontják, és már felnőtt, amikor szenvedélyesen beleszeret egy kamaszfiúba. A fiúból önző, számító, az öregedő nőt aljasul kihasználó férfi lesz, Germinie azonban egyre kétségbeesetten kapaszkodik belé. És minthogy a fiú végül is eltaszítja magától, ő pedig nem tud többé szerelem nélkül élni, lealjasul: csal, hazudik, iszik, és az utcán koldul szerelemet. Bántja ezért a lelkiismeret, viaskodik, küszködik - de mindhiába: az egyszer elszabadult szenvedély nem engedi többé, és menthetetlenül pusztulásba sodorja. A maguk korában híres és elismert Gonsourt fivérek az elsők, akik a francia regényben céltudatosan választják hőseikül a legszegényebb, legelesettebb szereplőket, azokat, akiket könyörtelenül megragad és kiforgat valójukból a züllött nagyvárosi élet, amelynek - éppen a Goncourt fivérek nyomdokán - Zola lesz majd oly hiteles és drámai festője.

Guy de Maupassant - Maupassant ​válogatott novellái I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Stendhal - Bizalmas ​írások
Stendhal ​élete minden említésre méltó eseményéről, fordulatáról beszámoló naplójegyzetei és gazdag levelezése nemcsak életművének utólag fölmérhető arányaitól kapják hitelüket, érdekességüket. Ugyanazzal a megfigyelő szenvedéllyel, amellyel a világ felé fordul, önmagáról is följegyez minden följegyezhetőt, kínos vagy kedves apróságot, társasági sikert vagy kudarcot, kisfiúsan érzelmes epekedést és trágárul megfogalmazott szerelmi kalandot, nagy szemléleti fölismeréseket, művészi terveket, és ezek a nem nyilvánosságnak szánt bizalmas írások, napló- és levélrészletek nemcsak Stendhalt, az embert hozzák bizalmas közelségbe olvasójukhoz, hanem az egész stendhali művet is új és gazdagon árnyalt személyi és történelmi-társadalmi összefüggésekbe ágyazzák.

%c3%89mile_zola-a_hajsza
elérhető
7

Émile Zola - A ​hajsza
Napóleon ​Lajos államcsínyének sikere után megkezdődik a "császári hajtóvadászat" élvezetekre, nőkre, milliókra. Gyanús forrásokból eredő szennyes aranyáradat önti el Párizst, az ismeretlenség mélyéből felszínre vetve a plassans-i Pierre Rougon egyik fiát, Aristide Saccard-t, az újsütetű milliomost, aki szédületes spekulációkban szerezte vagyonát. Felesége, Renée, unalomtól való rettegésében viszonyt kezd mostohafiával, a se férfi, se nő Maxime-mal. Torz, beteg, kificamodott jellemek mindenfelé... A férfiak komolysága, a nők mosolya, még a fiatalok vidámsága is elvadult emberi szenvedélyeket, feneketlen romlottságot takar, s egy "tébolyult kor tébolyult embereinek" beteges elfajzását tárja az olvasó elé.

Émile Zola - Rougonék ​szerencséje
Zola ​nagy regényciklusai közül kétségkívül a Rougon-Macquart sorozat a leghíresebb, a legértékesebb. Ennek a húszkötetes ciklusnak, amely 1871-től 1893-ig íródott, a szerző szándéka szerint voltaképpen az lett volna a hivatása, hogy Zola biológiai - átörökléstani - elméletét illusztrálja. A kisszerű terv kereteit azonban szerencsére - mint már annyiszor - szétfeszített a zolai művészi igény és tehetség: a Rougon-Macquart sorozatból a második császárság társadalmának hatalmas körképe lett. A Rougonék szerencséje ennek a sorozatnak az első darabja, ebben a kötetben szerzi meg a Rougon család azt a társadalmi pozíciót és vagyont, amely a "dinasztia" alapja lesz. A III. Napóleon államcsínyét megelőző nyugtalan, magasztos és szennyes kor ez: a haldokló köztársaság védelmére felkelt tömeg hősi története, nemesek, papok kétarcú mesterkedéseinek, a feltörekvő, pénzsóvár, rangkórságos kispolgárok kicsinyes cselszövényeinek, Miette és Silvére áhítatos, lobogó, szűzi szerelmének története ez a könyv...

François Villon - A ​nagy testamentum
Villon ​azok közé a nagy lírikusok közé tartozik, akiknek élete és költészete elválaszthatatlan, akiknek lírájából nemcsak egy személyiséget, hanem egy személyes sorsot is megismerünk, s akiknek költészete híven tükrözi életük regényét.

Albert Camus - Közöny ​/ A bukás
"Hinni ​akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet." (Albert Camus)

Simone de Beauvoir - A ​megtört asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julien Green - Adrienne ​Mesurat
" ​- Mért akarsz szerencsétlenné tenni? - kérdezte Adrienne. - Szerencsétlenné! - rikoltotta Germaine. - Hát én, azt hiszed, én nem vagyok szerencsétlen?" Szerencsétlen áldozatok Green hősnői. Áldozatok, akiket a nyomasztó és ellenséges kisváros, a zsarnok szülői ház és saját magányuk kétségbeesett tettekre sarkall. Andrienne félig akart, félig véletlen gyilkosság árán próbál szabadulni a ránehezdő nyomás alól, de bűnéért iszonyatosan bűnhődik.

René Barjavel - A ​nagy titok
Különös, ​varázslatos könyv Barjavel regénye. Egyik vonulata egy misztérium talán még helyesebben sci-fi... A másik szálon Kennedy meggyilkolása, De Gaulle figurája, és mindenekelőtt Nehru, e nagy formátumú indiai államfő szerepel. Természetesen mindez csupán az író fantáziája által teremtett világban, amelyből nem hiányozhat egy - titokzatos eseményekben bővelkedő - nagy szerelem története.

Catherine Millet - Catherine ​M. szexuális élete
Az ​ismert francia művészettörténész, Catherine Millet arra vállalkozott, hogy elbeszéli saját szexuális életét. Méghozzá zavarba ejtő nyíltsággal és egyértelműséggel. A Catherine M . szexuális élete minden idők egyik legmerészebb és legmegdöbbentőbb könyve, az erotikus irodalom unikális darabja. Ha Freud olvasta volna C. M. könyvét, egész koncepcióját sutba dobta volna a női szexualitásról. Catherine M.-nek számtalan alkalmi partnere mellett vannak állandó társai (akikkel csoportos szexet és mindenféle egyebet is űz), azonban a nagybetűs Szerelem mint olyan soha fel sem merül lehetőségként kapcsolataiban. Szeret a férfiaknak örömet szerezni és szeret maga is örömet kapni tőlük. Ennek különféle módjait számtalan történetben örökíti meg, miközban mindent a nevén nevez. Szexuális fantáziálásairól, maszturbációi során szerzett részletes és alapos megfigyeléseiről is beszámol. És ezenközben nem közönséges, sokkal inkább tárgyilagos. Catherine M. szexuális életéből tanulni is lehet. Nem szexuális fogásokat, hanem a partnerhez, a másik emberhez való elfogulatlan és - bármily szokatlan is egy erotikus munkával kapcsolatban ezt kiemelni, de - tiszteletteljes viszonyulást. Akiben a gyöpös előítéleteknél és fülledt tabuknál nagyobb a kíváncsiság a lehető és létező emberi dolgok iránt, az nagy élvezettel fogja olvasni ezt a könyvet.

Henri_troyat_-_fellegj%c3%a1r%c3%b3
elérhető
2

Henri Troyat - Fellegjáró
Marguerite ​már túl van az ötvenen, hajadon, mégsincs benne semmi vénlányos. Germaine éppen az ellentéte gátlásos, érzékeny barátnőjének; ő mindig tettre kész, szándékaitól eltántoríthatatlan, gyakorlati érzéke sosem hagyja cserben. Együtt élnek egy kényelmes kertes lakásban Párizs szívében. Tökéletes a harmónia: Germaine imád uralkodni, és Marguerite készséggel hagyja, hogy uralkodjanak fölötte. Ebbe az idillbe robban be az új albérlő, a játékos, könnyed Paul, és kedves szélhámosságával kiragadja Marguerite-et zsarnoki barátnője bűvköréből. Együtt álmodoznak, játszadoznak, el-elrugaszkodnak a valóságtól, gondtalanul élnek, mígnem - amúgy játékosan - kitessékelik Germaine-t a világból. Gyilkos-e Paul, vagy felelőtlen kisgyerek, vagy tán játékos ördögfióka, akire nem érvényesek az erkölcs törvényei? - ezekre a kérdésekre az olvasónak kell megtalálnia a feleletet.

Émile Zola - Párizs ​gyomra
A ​Párizs gyomra a párizsi Vásárcsarnok regénye. Ellendarabja Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának. Ahogy Hugo, a francia romantika atyja, a középkor szellemét próbálja visszavarázsolni a Notre-Dame-nak, ennek a templom-ősnek a felidézésével, úgy idézi meg Zola, az irodalmi naturalizmus magvetője, a modern Vásárcsarnok szellemét, hogy hirdesse az új művészetet, a begyöpösödött nyárspolgári ízlés ellen lázadó impresszionizmust. A harsogó színekben, vad zsivajokban és émelyítő szagokban tobzódó hatalmas Vásárcsarnok a színtere annak a társadalmi-politikai konfliktusnak, amely a Cayenne-ből menekült forradalmár, Florent és az élet nyárspolgári örömeit élvező, kövér hentesmesterné, a \szép Lisa\ között feszül. Két világnézet, két magatartás, két jellem ütközik itt meg. Ellentétük Zola tollán a Soványak és Kövérek allegorikus párviadalává tágul, és a \sovány\ Florent vereségéhez vezet. Zola, az elnyomottak, az üldözöttek ügyének bátor szószólója ezzel a művével is elszántan harcol a társadalmi haladásért, és leleplezi a második császárság burzsoáziájának undorító, szemforgató nyárspolgári \tisztességét\.

Raymond Queneau - Zazie ​a metrón
- ​Igazán bűbájosak a bakfisok - mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a vértanúságot. Ha nem szereti a gyermekeket - szólt közbe az özvegy -, miért vállalja a nevelésüket? - Ez meglehetősen hosszú történet - mondotta Gabriel. - Mesélje el - nógatta a hölgy. - Köszönöm - hárította el a mesét Zazie -, már hallottam. - De én nem - szögezte le a hölgy. Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a válasz? - Mondtam már, hogy nem, nem és nem. - Eléggé következetes a gondolkodásmódja - jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami eredetit mondott. Milyen makacs, valóságos kis öszvér - állapította meg elérzékenyülten Gabriel. Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé találó megjegyzéssel rukkolt elő: - Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait. A „jótulajdonságait” szót idézőjelek között gügyögte. - A seggem lyukának vannak jótulajdonságai - dünnyögte Zazie. - Jó szimatja van - ismerte el Gabriel. - Tulajdonképpen csak tegnap szakadt a nyakamba. - Látom. - Ugyan mit lát? - kérdezte csípősen Zazie. - Ő talán tudja? - kérdezte vissza vállvonogatva Gabriel. Figyelembe se véve ezt az inkább lekicsinylő közbevetést, az özvegy hozzáfűzte: - Az unokahúga? - Pontosan - hangzott Gabriel válasza. - Ő pedig a nénikém - tette hozzá Zazie, aki ezt az élcet eléggé újnak képzelte, ám ez ifjú korát tekintve, menthető...

Kollekciók