Ajax-loader

'emlékezet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Kyung-sook Shin - Vigyázzatok ​Anyára!
Amikor ​a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek? A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába.

Viola Shipman - Az ​emlékkarkötő
Lolly ​minden egyes születésnapjára egy medált kapott az édesanyjától, és mellé egy jó tanácsot: semmi sem fontosabb annál, mint hogy a családi emlékeket életben tartsák. Lolly most már hetvenéves, a memóriája egyre megbízhatatlanabb, ezért tudja, kezd kifutni az időből, ha újra meg akarja találni a kapcsolatot a lányával és az unokájával, akik az utóbbi években túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy meglátogassák és meghallgassák a történeteit. Amikor azonban Arden, Lolly lánya váratlan hívást kap az édesanyjával kapcsolatban, azonnal hazasietnek hozzá Laurennel, az unokával. A látogatásuk alatt az idős nő megosztja velük egy-egy medáljának a történetét, és ezek a családi történetek segítenek Lollynak, Ardennek és Laurennek, hogy ismét egymásra találjanak, és ebből a szeretetből merítsenek örömet és hitet.

Cat Clarke - Entangled ​- Összekuszálva
A ​tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik. Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt? Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Umberto Eco - Loana ​királynő titokzatos tüze
A ​kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...

Szegedy-Maszák Marianne - Csókolom ​a kezét
Az ​1955-ben, Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne – felmenői révén – olyan történet birtokosa, ami a „legszélesebb nyilvánosság magánügye”. A Libri Könyvkiadó által megjelentetett „Csókolom a kezét” című kötet angol nyelvű változata tavaly jelent meg New Yorkban. A magyar változat a magyar könyvpiac tavaszi szenzációja kell, hogy legyen. A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója.

Grecsó Krisztián - Mellettem ​elférsz
Grecsó ​Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Merethe Lindstrøm - Csenddé ​vált napok
Merethe ​Lindstrøm (1963, Bergen) nemcsak a kortárs norvég irodalom, de a skandináv irodalom egyik kulcs-szereplője is. Az írónő több mint harminc évvel ezelőtt, 1983-ban debütált, azóta hat novelláskötettel és hét regénnyel állt elő, legutolsó megjelent műve az Arkitekt (2013) c. elbeszélés-antológia, amelyet több díjra jelöltek. Lindstrøm írásai már a kezdetektől felkeltették a kritikusok és a közönség érdeklődését, de az utóbbi években bekerült a norvég irodalom élvonalába, amint ezt több díja is jelzi – például a teljes munkásságát elismerő Dobloug-díj (2008) vagy az Amalie Skram-díj (2012). A nagy áttörést végül a _Csenddé vált napok_ (2011) c. regénye hozta meg, mely elnyerte a rangos Norvég Kritikusok Díját (Kritikerprisen), valamint a skandináv írók legnagyobb elismerését, az Északi Tanács Nagydíját (Nordisk Råds Litteraturpris), és több közönségszavazáson is bekerült a legjobb kortárs irodalmi művek közé. Lindstrøm művei általában az emberi kapcsolatokat vagy éppen ezek hiányát dolgozzák fel. Nem fél feltárni a legfájóbb pontokat, felvetni a legkényesebb kérdéseket. Szereplői finoman megformált, árnyalt alakok, akik saját útkeresésük közben gyakran önmagukat ismerik meg. A _Csenddé vált napok_ egy idős házaspár története, akik hallgatólagos megegyezést kötöttek arról, hogy nem bolygatják a múlt fájó emlékeit. Az idő múlásával azonban a férfi egyre jobban bezárkózik, az asszony pedig próbál áttörni a némaság falán. S van valami, amiről soha nem beszélnek: hogy mi történt a házisegítővel, aki egy időben oly fontos szerepet játszott az életükben, majd végképp eltűnt. Merethe Lindstrøm egy feszes tónusú, sűrített családi drámát ír az elszigeteltségről és elhallgatásról. Két idős ember évtizedeken át tartó kapcsolata és szerelme bontakozik ki a regényben, két ember története, akik hajdanán hoztak egy fontos döntést, amely meghatározta egész későbbi életüket. A múltat pedig nem lehet elhallgatni, óhatatlanul előbukkan. A kevés szóra szorítkozó, precíz nyelvezet, a tárgyilagos, visszafogott stílus, a drámai sejtetésen alapuló történetformálás a skandináv irodalom nagy alkotásai közé emelik a művet. A regényt eddig tizenegy nyelvre fordították le.

Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt ​a kávé kihűl
Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod. 1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 2. Bármit is csinálsz míg "odaát" vagy, a jelent nem változtathatod meg. 3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl. Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Lois Lowry - Az ​emlékek őre
A ​12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát... ___ Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. _Az emlékek őre_ kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Herczeg Ferenc - Herczeg ​Ferenc emlékezései
_Emlékezései_nek ​első része, _A Várhegy_ (1933) gyermek és ifjúkorát, jogászi tanulmányainak és írói indulásának éveit beszéli el, kedélyesen, anekdotázva, humorral és öniróniával. A verseci sváb patikus fia a soknemzetiségű Bánság módosabb polgárságának világába születik bele, a kiegyezés utáni Magyarország ellentmondásos, de prosperáló korszakában. A német kultúrán nevelkedő gyerek fokozatosan válik magyarrá: Herczeg takargatás, öntömjénezés és minden önigazolási szándék nélkül adja elő ennek a folyamatnak lélektani és gyakorlati állomásait. S miközben életének eseményeiről - iskoláiról, bálokról, párbajokról - és fontos szereplőiről - családjáról, tanárairól, barátairól - eleven, színes képet rajzol, egyúttal valóságos enciklopédiáját adja a korabeli kisvárosi sváb, majd kisvárosi magyar, végül a fővárosi polgári, úri középosztályi életmódnak, szokásvilágnak, erkölcsöknek. Emlékezései második része, 1890 és 1914 közötti pályafutását beszéli el. _A gótikus ház_ (1939) - a cím utalás a Parlamentre - már inkább a közéleti Herczeg Ferencnek, a hírlapíró-, szerkesztő-, színházi embernek, a kormánypárti képviselőnek, Tisza István rendíthetetlen hívének életéből mutat - nagyobb elhallgatásokkal, mozaikosabb formában - részleteket. Mivel az író itt többet politizál, nyilvánvalóbban kiütközik gondolkodásának éles konzervatizmusa. Műve azonban önmagát minősíti: annyira nyíltan vállalja a "keresztény, a magyar úri középosztály" valamennyi téveszméjét, hibáját és elfogultságát, hogy forrásértékű munka a szélesebb olvasóközönség számára egy olyan korszakról, olyan elmerült rétegről és olyan szemléletmódról, melyről a mai nemzedékeknek egyre kevesebb információ áll rendelkezésükre.

B. S. Aldrich - És ​lámpást adott kezembe az Úr
Cedartown ​a széles országút mentén terül el. Aki átutaztában elhalad mellette, aligha fogja figyelemre méltatni. Cedartownt csak azok látják szépnek, akik benne élnek, no meg a nebraskai bennszülöttek, akiket - messze vidékeken járván - olykor elfog a honvágy az alacsony, lejtős dombok meg a hullámzó kalásztenger után. A hófúvás meg a havas eső olykor heteken át tartja kegyetlen markában Cedartownt. Máskor meg forró szelek jönnek délnyugat felől és lázt hozó leheletük végigsöpör a városon. Néha hetekig tart a szárazság, máskor hetekig zuhog az eső. De e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is - a frissen kaszált széna, az érett alma szagától és egyéb, fűszeres illatoktól terhesek -, hogy a préri szülötte ezeknél a napoknál szebbeket sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni.

Fenákel Judit - Az ​elhallgatás
Szuggesztív, ​meggyőző írás Fenákel Judit új regénye: Az elhallgatás: s egyben izgalmas, olvasmányos, érdekfeszítő. "A félreértések és magyarázkodások gyakran egész életünket kitöltik - mondja új könyvéről az író. - Hallgassuk végig két ember párbeszédét, rövid idő alatt számtalanszor képesek félreérteni egymás szavait, és kényszerülnek magyarázni önmagukat. Ráadásul az élet nem két személy dialógusa, s minél több szereplő avatkozik a történetbe, annál több alkalom kínálkozik a félreértésre is. Az új félreértés újabb magyarázkodási kényszert vált ki: az említett konfliktus állandóan ismétlődik. Az ember természetesen erre a kihívásra is többféleképpen válaszolhat. Ennek a regénynek hőse a neurózisba menekül. Története - a részletek mozaikszerű s a képzettársítás szeszélyének engedelmeskedő leírásával - egy neurózis magyarázata. Olyan neurózisé, melyet nem szervi elváltozások, de elme károsodása, hanem a gyarapodó élettapasztalatok idéztek elő." A téma "kitalálja" a hozzávaló regénytechnikát. Míg más regényben a történet hitelesítését a fiktív dokumentumforma szolgált, megint másikban az alkattól idegen hőssel való azonosulást a monológ, itt a bonyolultabb társadalmi és lelki folyamatok ábrázolásában az asszociáció szabadsága segítette az írót.

Michael Ende - A ​Végtelen Történet
TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg. Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, "Tedd azt, amit akarsz" túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné. Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

Neil Gaiman - Óceán ​az út végén
AMIKOR ​EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

Blake Crouch - Hamis ​emlékek
A ​valóságot emlékek hozzák létre. Erre kezd rádöbbenni Barry Sutton, a New York-i rendőr, miközben nyomozni kezd a tragikus jelenség után, amit a médiában hamisemlék-szindrómaként emlegetnek. A kór áldozatai egy olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le. Helena Smith neurológus is az emlékek erejében hisz. Egész életét egy olyan technológia megalkotásának szentelte, ami segít az embereknek megőrizni a legértékesebb emlékeiket. Amennyiben sikerrel jár, bárki újra átélheti az első csókját, a gyermeke születését vagy az utolsó pillanatait a haldokló szüleivel. Miközben Barry az igazságot keresi, egy minden betegségnél rémisztőbb ellenféllel találja szemben magát: egy olyan erővel, amely nem csak az elménket támadja meg, hanem magát a múlt szövetét is. És amikor ennek következtében elkezd megsemmisülni az általunk ismert világ, csak neki és Helenának van esélye arra, hogy együtt dolgozva legyőzzék a fenyegetést. De hogyan találhatnának biztos kapaszkodót, amikor maga a valóság is folyamatosan változik és fokozatosan darabjaira hullik szét körülöttük? A _Hamis emlékek_ egyszerre letehetetlen olvasmány és összetett tudományos-fantasztikus rejtvény az időről, az önazonosságról és az emlékezetről. Olyan thriller, amilyet csak Blake Crouch tud kitalálni. Ez a regény vitathatatlanul az eddigi legambiciózusabb, legellenállhatatlanabb munkája.

Fenákel Judit - Lili ​utazásai / Dokumentumok U. M.-ről / Az elhallgatás
"Már ​majd tíz éve épült az én képzeletbeli városom, amikor Lili - a három kisregény közül a megírás sorrendjében az első történet hőse - utazgatni kezdett benne és saját addigvolt életében - mondja e könyv írásairól Fenákel Judit. - A város, amelynek a Várkony nevet adtam, évről évre új lakókkal gyarapodott, terein középületek emelkedtek, folyója partján gesztenyefák nőttek, lett színháza, múzeuma, napilapja, temploma és könyvtára, cukrászdájában gazdát cseréltek a helyi pletykák, fő és mellékutcáin köszöntötték egymást az ismerősök, szerelmek szövődtek és karrierek alakultak bennük, szóval kezdett úgy viselkedni, mint egy valóságos élő város, amelyben a születéstől a halálig minden megtörténhet. Megtörténhet például, hogy Lili a kényszerű megvilágosodás ritka pillanatában bejárva életének majdnem négy évtizedét, minden korábbi döntését hibásnak találja, mert ezek a döntések a kötelességteljesítés erkölcsi parancsára hallgatva egyre távolabb kergették a boldogság lehetőségétől. Megtörténhet, hogy a város fölneveli a maga különcét, Uhrin Mátyást, a Dokumentumok U. M.-ről című kisregény hősét, akinek másságát se méltányolni, se elviselni nem képes, s aki a huszadik század ismeretlen festőjeként vonul be Várkony történetébe. Végül megtörténhet, hogy Forgács Júlia, Az elhallgatás főszereplője mindazon konfliktusok és félreértések elől, amelyekkel már regénybeli elődjei, Lili és U. M. se tudtak megbirkózni, a neurózis súlyos magányába menekül. A közös szülővárosból háromféle sors jelenik meg ebben a kötetben, és háromféle regénytechnika kelti életre a szereplőket. Lilit az emlékképek döbbentik rá tévedéseire, Uhrin Mátyást magnószalagra mondott vallomásokból, levelekből, jegyzőkönyvekből és más fiktív dokumentumokból ismerheti meg az olvasó, Forgács Júlia menekülését pedig az asszociáció szeszélyes játékai nyomán kialakult mozaikszerű szerkezet próbálja megértetni. "Az elmúlt húsz évben az itt összegyűjtötteken kívül más regények is megteremtek képzeletbeli városom talaján, ebben a válogatásban azonban - a hősök hasonló világa és szellemi-lelki közössége miatt - ez a három történet kapott helyet."

Nicholas Sparks - Eltékozolt ​évek
Wilson ​Lewis az átlagemberek hétköznapjait éli, míg egy nap el nem feledkezik egy fontos dátumról: házasságának huszonkilencedik évfordulójáról. Felesége megbántottságát látva rá kell döbbennie: házassága zátonyra futott, s ezért egyedül csak saját magát okolhatja. Felesége édesapjához, Noah Calhounhoz (A Szerelmünk lapjai főszereplőjéhez) fordul tanácsért, aki saját életét hozva fel példaként, megpróbálja rávezetni a helyes útra, hogyan teheti ismét meghitté házasságát. A feleségével eltöltött harminc év azonban túl hosszúnak bizonyul: Wilson már nem emlékszik, hogyan lehet egy nő szívét meghódítani. Apósát és három gyermekét maga mellett tudva próbál meg mindent, hogy megmentse házasságát és felülkerekedjen annak legnagyobb gátján: azon, hogy képtelen kimutatni végtelen szerelmét felesége iránt.... Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton) gyönyörű, megható regényében ismét a szerelem mindenhatóságáról ír, de egyben tanulságul is szolgál: még a legjobb házasság is könnyen zátonyra futhat, ha nem fordítanak kellő figyelmet rá.

Covers_43195
elérhető
1

Zyta Oryszyn - Lidérc
Egy ​isten háta mögötti tóparti lengyel faluban éjszakánként lidérc kísért, akárcsak az ősi babonák, beidegződések és a második világháború minden iszonyata e regény hőseinek emlékezetében. A lüktető ritmusú belső monológokból, melyekben valóság és irrealitás keveredik egymással, két fiatal sorsával ismerkedhetünk meg, akik számára a szerelem szabadulás a kétségbeeséstől, a magánytól, az önmagunkban és a világban rejlő rossztól, és út a többi emberhez. A fiatal írónő szuggesztív képekben villantja föl előttünk a mai lengyel tájat, és felejthetetlen figurákat teremt. Zyta Oryszynt eddig Melodráma című regényéből ismerhette meg a magyar olvasó.

Jodi Picoult - Elrabolt ​az apám
A ​harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket. Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Es%c5%91csin%c3%a1l%c3%b3
elérhető
55

Tan Twan Eng - Esőcsináló
1939, ​Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja. Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. A fiatalember kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy mestere, akinek ő feltétlen hűséget és engedelmességet fogadott, olyan titkokat rejteget, amelyek Philip egész világát romba dönthetik. Mindent kockára kell tennie, hogy megmentse azokat, akiket akaratlanul is halálos veszélybe sodort, és hogy fölfedezze, ki is ő valójában, és mire képes. Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él. 2007-ben jelent meg első regénye, az Esőcsináló, amelyet több nyelvre lefordítottak, és jelölték a Man Booker-díjra. Az Esti ködök kertje 2012-ben elnyerte a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, 2013-ban pedig a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában. „Figyelemreméltó regény az intrikáról és az aikidóról... Eng karakterei éppolyan mélyek és összetettek, mint a kor, amelyben a történetük játszódik, és nagyon gazdag palettából dolgozik, hogy közel hozza hozzánk a háborúnak ezt a kevéssé ismert szegletét... jól kitalált, hihető és magával ragadó.” Publishers Weekly „Tan Twan Eng gyönyörűen megírt és mélyen megindító regénye egyike a legjobbaknak, amelyeket valaha is olvastam... [Az Esőcsináló] nagyszabású, régimódi történet tekervényes cselekménnyel és élő, lenyűgöző karakterekkel... Aki szerint a regény műfaja hanyatlóban van, annak ezt feltétlenül el kell olvasnia!” The Philadelphia Inquirer

Tan Twan Eng - Az ​Esti ködök kertje
Malajzia ​hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti Ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Aritomo, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán megállapodás tart össze, később azonban az egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több…

Reviczky Ádám - Vesztes ​háborúk - megnyert csaták
Reviczky ​Ádám az apjának, az immár legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket e kötetben, amikor élettörténetével nem mindennapi tetteinek krónikájával ismerteti meg az olvasót. Reviczky Imre rövid, alig hatvan évre szabott élete azért válhatott regényessé és erkölcsi példázattá, mert egy adott történeti helyzetben, az emberiség és az embertelenség határmezsgyéjén - katonai karrierje sőt élete kockáztatásával - az emberiség határvidékén maradt partizánként, és így nyerte meg a maga egyszemélyes csatáit, ezrek életét mentve meg a biztos pusztulástól. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségek vallanak e könyvben Reviczky tetteiről. Az életrajz és memoár fontos adalékokat szolgáltat a két világháború s a Horthy-korszak közszelleméről, politikájáról, a tisztikar saját, külön világáról is.

Fenákel Judit - Dokumentumok ​U. M.-ról
Egy ​budapesti múzeum postán hetvenkét festményt kap, valamennyin ugyanaz a kézjegy áll: U.M. A képek felkeltik a szakértők figyelmét, mivel tehetséges, egyedi alkotások, és kiállítást rendeznek belőlük. A nagy siker után egy fiatal művészettörténész, L. G., beszélgetések és dokumentumok alapján megpróbálja rekonstruálni Uhrin Mátyás, a "huszadik századbeli ismeretlen festő" életét, és kideríteni az okát, hogy miért süllyedt eddig el az ismeretlenségben. Sorra járja Uhrin Mátyás szülővárosában a rokonokat, az ismerősöket, volt kollégákat, és vallomásaikból lassacskán kirajzolódik a vádirat a helyenként még ma is élő "kisvárosi szellem" ellen, amelyben az összefonódottság, a kéz-kezet-mos gyakorlat, pöttömnyi zsarnokok és szürke, nyúlszívű karrieristák még ma is tönkre tudnak tenni egy-egy tehetséget.

Kántor Péter - Valahol ​itt
Kántor ​Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos - akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor. Képleírásaiban többek között Vermeer, Van Gogh, Francis Bacon festményei állnak a költemények fókuszpontjában; de Kántor nem leírja a képet, hanem újrateremti azt poétikája eszközeivel. A versben így nemcsak a festmény lesz benne, hanem keret gyanánt a festőt is rákomponálja. Az új kötetben is találkozhatunk a költő különleges figurájával, ahogyan egyszerre fedezi fel a nüanszok örökkévalóságát és a metafizika pillanatnyiságát.

Bán Zsófia - Turul ​és dínó
"Csak ​addig hátrálhatunk, ameddig lehet - de addig muszáj." Bán Zsófia esszéiben a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan "sötét foltjait", miközben önértékük elvitathatatlan. Ami nincs jelen az emlékezetben, amiről az legszívesebben újra meg újra megfeledkezne: a hiány itt a főszereplő, képekben elbeszélve. Filmek, fotók, képzőművészet és irodalom a témája mindegyik szövegnek, és persze bennük a 20. és a 21. század nagy botrányai.

Marosi Katalin - Október, ​tánc, szerelem
Egy ​verscsokor egy ősz emlékére.

Sándor Iván - A ​hetedik nap
,,Nem ​írok történelmi regényt. Az ismétlődő emberi helyzeteket kelepcéket, létösvényeket keresem a história folyamatosságában. A hetedik nap történetei megeshettek volna nemcsak a tizenhetedik században, ahol a regény játszódik, de akár az antik világban,akár a huszonegyedik században. Azért helyeztem alakjaimat a tizenhetedik századba, mert az akkori világ ismerős lehet a mai olvasónak: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek: vasvilág. Otthon érzem magam ebben a korban." Sándor Iván regényében embertömegek kényszerülnek Európa különböző pontjain otthonukat elhagyni. A háborúk egyik központjából, a németalföldi Leidenből két fiatalember, Thomas és Jensen, és egy lány, Eliz, más-más okból és céllal indul el. Sorsuk keresztezi egymást. Egy színész csapattal vándorolnak európai útjain. A hetedik nap a folyamatos kelepcehelyzetekben, választási kényszerekben, az emlékek megőrzéséért folytatott küzdelmeikben ábrázolja őket. Az olvasó velük együtt járhatja be a távoli, de napjainkhoz is szóló felismerésekig vezető útjaikat.

Philippe Sands - Kelet-nyugati ​utca
Amikor ​meghívást kap, hogy tartson előadást az ukrajnai Lvivben, Philippe Sands nemzetközi jogász családja titkos történetének nyomába ered. Eközben egy sor megdöbbentő véletlenre bukkan, melyek arra késztetik, hogy beutazza a fél világot, egészen a nemzetközi jog bölcsőjéig, a nürnbergi per helyszínéig. A kötet mind a négy főszereplője kötődik valamiképpen Lviv városához. Leon Buchholz az anyai nagyapa, aki Lvivben született, de élete nagy részét Franciaországban élte le, és az 1945 előtt történtekről sosem mesélt az unokájának. A másik három szereplő mindegyike jogász: Raphael Lemkin a népirtás, Hersch Lauterpacht az emberiesség elleni bűntett fogalmának megalkotója, különböző időben ugyan, de mindketten a Lvivi Egyetemen folytattak jogi tanulmányokat, valamint Hans Frank, Adolf Hitler jogtanácsosa, aki a második világháború idején a megszállt lengyel területek főkormányzója volt. Ők négyen sosem találkoztak, de összefonódó élettörténetük fontos kordokumentuma a 20. század európai történelmének. A Kelet-nyugati utca felejthetetlen keveréke az emlékiratnak és a történelmi detektívregénynek, elmélkedés arról, milyen sérüléseket okoz az emlékezet, a bűn és a bűntudat generációk egész során át. Philippe Sands (1960) nemzetközi jogász, a University College London professzora. A 2016-ban megjelent Kelet-nyugati utca - A népirtás és az emberiség elleni bűntett fogalmának eredetéről című könyvét 2017-ben az év legjobb tényirodalmi művének választották. A Baillie Gifford Prize for Non-Fiction és a JQ-Wingate Literary Prize nyertese. A Bős-Nagymaros-perben a Magyarországot képviselő nemzetközi jogászok egyike volt.

Hevesi Judit - Hálátlanok ​búcsúja
Jó, ​ha az olvasó felkészül, hogy Hevesi Judit költészete elsőre idegenül fog hatni rá. Ezek a versek semmiben sem emlékeztetnek a nemzedéktársak műveire. Ha előzményeket kellene keresnem, Paul Celan hangját emlegetném, a kortárs magyar költészetben pedig talán Schein Gábor vagy G. István László költészete szolgálhatna kapcsolódási pontként. A sorok mögött szinte felszívódó személyiség nem elsősorban megmutatkozni, hanem megérteni próbál. Feldolgozni a nemzedékeken át cipelt gyászt, szavakat találni a megnevezhetetlen veszteségre. ,,emlékeznem kell / de nem tudom kire" olvassuk az egyik vers felütésében. Nincs ebben a kötetben szójáték, se szemkápráztató formatechnika, csak a tisztánlátás kényszere. Ezek a versek mindig ugyanazt kérdezik monoton makacssággal: vajon mennyit hozunk magunkkal a múlt örökségéből, és mennyit viszünk tovább. Nem próbálnak ironizálni, nem félnek a pátosztól, és bár sokszor légiesen anyagtalanok, soha nem könnyedek. Ezek a versek egyáltalán nem kívánnak tetszeni. Annál többet akarnak. Tóth Krisztina

Milbacher Róbert - Szűz ​Mária jegyese
Egy ​falu valahol Magyarországon, valamikor a közelmúltban vagy a lassított jelenben. Egy hely, ahol minden megtörténik, ami emberrel megtörténhet. Egy kockás füzet, amibe a különc Bizdó Józsika állandóan jegyzetel; azt is, amit lát maga körül, de még inkább azt, amit hall. A történetekben a mendemondák, a pletykák, a tabuk és a hiedelmek működésükben mutatják meg a trauma, az amnézia és a közösségi emlékezet összekapcsolódásait. Elbeszélői nyelve rétegzett: eleven, lendületes és ironikus. A Szűz Mária jegyese ötletesen gondolja újra a novellaciklus műfaji lehetőségeit és kereteit. Ebben a könyvben az otthonos és az otthontalan, az ismerős és az idegen nem ellentétei, hanem inkább következményei egymásnak. Mert mindenkinek jár egy külön bejáratú Macondo.

Kollekciók