'tanmese' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Ismeretlen szerző - Az ​Ezeregyéjszaka legszebb meséi
Seherezád ​mesél, ezer és egy éjszakán át mesél az álmatlan, haragos szultánnak. Meséit akkor kezdi, amikor a szultán kertjében megszólalnak a bülbülszavú fülemülék. És a mese csak akkor ér véget, mikor fölhangzik a rigók hajnali pityegése. Ezeregy mesét mond Seherezád, de egyetlen meséje is több színnel ragyog, mint a mesék szépséges úrnőjének koronája; pedig abban olyan gyémántok csillognak, amiket Szindbád, a mesék hajósa hozott a Kígyók Szigetéről. Seherezád mesél, és amikor meséit hallgatjuk, mi is Szindbáddal együtt hajózunk csodálatos szigetekre.

Oscar Wilde - A ​boldog herceg és más mesék
Egy ​csalogány halálra sebzetten dalol egy szerelmes ifjúért. Egy köztéri szobor arcán könnyek gördülnek alá, leveti aranyköpenyét, drágakődíszeit, és a szegényeknek ajándékozza. Egy gyerek megtagadja az anyját, s ezért sorsa mindaddig bünteti, amíg keservesen meg nem bánja vétkét... Oscar Wilde, a ragyogó tollú, irónikus dandy ezekben a gyönyörűen szomorú mesékben a másik, a nagyon sebezhető oldaláról mutatkozik meg. A boldog herceg több mint száz éve jelent meg először, olvasói mindmáig felnőttek és gyerekek egyaránt.

George Orwell - Állatfarm
MINDEN ​ÁLLAT EGYENLŐ? UGYAN MÁR. VANNAK KÖZTÜK EGYENLŐBBEK IS. Orwell 1943-44-ben írott műve minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol major a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát. A maguk igazgatta farmon élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A szerző a „Tündérmese” alcímet adta regényének, mely eredetileg a sztálini korszak szatírája volt, de az emberek és az állatok minden diktátor alatt ugyanolyanok.

Anthony De Mello - A ​szív ébredése
Anthony ​De Mello szerint olyanok vagyunk, mint a ketrecében le s föl járkáló medve. Még ha a rácsok eltűnnek is, mi akkor is is ugyanazon a kis területen járkálunk tovább. Félünk kimenni, és azt gondoljuk, hogy csak úgy juthatunk ki, ha vég nélkül próbálkozunk és gondolkodunk. Ez a komoly lelkivezető és gyógyító azonban más utat ajánl. A szív ébredése, amely a Szárnyalás folytatása, több mint kétszázat tartalmaz Anthony De Mello kedvenc történeteiből. Akár buddhista történetek, vagy hindu mesék, iszlám mondások vagy keresztény példabeszédek, a De Mello által választott történetek biztosan behatolnak az olvasó szívébe.

Jean de La Fontaine - A ​tücsök és a hangya
La ​Fontaine-nek, a XVII. század nagy francia mesélőjének neve nem teljesen ismeretlen a magyar gyerekek számára, hiszen antológiákban már olvashatták egy-egy meséjét prózai vagy verses feldolgozásban. La Fontaine költői nagysága azonban megérdemli, hogy meséit - amelyek ma már a gyermekirodalom klasszikus darabjai közé sorolhatók - tudatosan megismertessük a magyar gyerekekkel. Ezért legszebb húsz állatmeséjét önálló kötetbe gyűjtöttük össze. Az eredetileg verses formában íródott meséket Rónay György művészi tolmácsolásában, könnyű ütemezésű verselésben olvashatjuk. És ahogy La Fontaine a verselésnek, a mesélésnek, úgy Jean Effel az ecsetkezelésnek híres, klasszikus mestere. Kötetünket az ő színes illusztrációi ékesítik, amelyeket La Fontaine meséihez készített.

Aesopus - Az ​egér és az oroszlán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anthony De Mello - A ​csend szava
Anthony ​de Mello jezsuita atya könyvét vallásilag összetett környezetben írta, hogy más vallásúakat, agnosztikusokat és ateistákat segítsen lelki fejlődésükben. A könyvet nem azért írta, hogy keresztény tanokat és dogmákat magyarázó kézikönyvként olvassák a katolikus hívek.

Ismeretlen szerző - Létünk ​indái
Számtalan ​lét, számtalan test – tengernyi szenvedés, tengernyi tapasztalat. Buddha, a Megvilágosodott emlékszik korábbi életeire, és kísérletet tesz arra, hogy tanításaival felnyissa a még semmit sem látók szemét arra, hogy másoknak mi is csupán "mások" vagyunk. Arra, hogy nincs új a nap alatt: minden, ami van, hajdan is létezett, minden, ami van, majdan is létezni fog. Sorsok, életek, élmények: mindegyik másnak látszik, mégis mind ugyanolyan. Fel kell ismerni a világot a porszemben, fel kell ismerni a "minden"-t az "egyetlen"-ben. Fel kell ismerni az igazságokat. "Amíg nem ismerjük és nem értjük meg a négy igazságot, mindaddig az újbóli megszületések szomorú és kietlen útját kell járnunk. Melyik ez a négy igazság? a szenvedés igazsága, a szenvedés okának igazsága, a szenvedés megszüntetésének igazsága, és azon útnak igazsága, mely a szenvedés megszűnéséhez vezet…" – tanítja a Megvilágosodott.

Ismeretlen szerző - Az ​ezeregy éjszaka meséi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Mesélj ​nekem lustákról és szorgalmasokról
Ebben ​a kötetben olyan népszerű klasszikusok mellett, mint a Hamupipőke, vagy A suszter manóinak története, olyan kevésbé ismert mesék is helyet kaptak, mint Az árvánszületett vagy a Békapásztor. Móra Ferenc, a Grimm testvérek, valamint a népmesék hol szorgalmas, hol lusta szereplői elevenednek meg a kötet lapjain. Izgalmas, tanulságos olvasmány az egész családnak.

Ismeretlen szerző - 12 ​kedvenc - Tanulságos mesék
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anthony De Mello - A ​madár dala
"Ez ​a könyv a legkülönfélébb meggyőződésű embereknek íródott: vallásosaknak és nem vallásosaknak egyaránt. De nem titkolhatom el az olvasó előtt, hogy én a Katolikus Egyház papja vagyok. Szabadon vándoroltam a különféle misztikus hagyományokban, olyanokban is, amelyek nem is vallásosak. Nagyon nagy hatással voltak rám, gazdagítottak. De mégis vissza-visszatérek az Egyházamhoz, mert ő az én lelki otthonom; és bár mélységesen, esetenként szégyenkezve is, tudatában vagyok egyházam korlátainak, alkalmankénti szűklátókörűségének, azt is tudom, hogy ez az egyház az, amelyik formált, s azzá tett, aki ma vagyok."

James Thurber - A ​fehér szarvas
"A ​humor az érzések zűrzavara, amiről csak távlatból lehet higgadtan beszélni" - így hangzik James Thurber amerikai humorista művészi hitvallása. Az Ohio-állambeli Columbusban született, de New York volt szellemi hazája: a New Yorker című folyóirat szerkesztőségében dolgozott, a lap hasábjain láttak napvilágot első művei - írások, rajzok egyaránt -, és ugyanebben a szerkesztőségben bábáskokott nem egy nagy amerikai író "születésénél". Amikor Thurber 1927-ben a szerkesztőség tagja lett, a New Yorker jóformán egyebet sem nyújtott, mint fényűzési cikkek pompás hirdetéseit. Két év múltán Thurber a lap ügyvezető szerkesztője lett, és a folyóiratban kemény írói fegyelemhez szoktatott tehetségek bukkantak fel, az "elveszett nemzedék" legjobb költői és prózaírói - köztük F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway. Maga Thurber eközben zavartalanul írta bájosan bárgyú és kandi módon együgyű humoreszkjeit, amelyek a maguk módján éppannyit mondanak kora amerikai valóságáról, mint nem egy "komoly" kortársa. Karikatúráinak fókakezű, csapott vállú, nyaktalan emberkéi, hegyes orrú, bubifrizurás, úrhatnám nőcskéi pedig szinte botrányosan leleplezőek. De volt ennek a sokoldalú szerzőnek más arca is: bűbájos, humoros gyerekmeséket is írt - a felnőtteknek szóló tanmeséket. Kötetünk darabjai Thurbernek valamennyi jellegzetes műfajából adnak ízelítőt: A fehér szarvas az elvarázsolt erdőben játszódó tündérmese - némi malíciával fűszerezve; a Modern tanmesék meg az Újabb modern tanmesék arról pletykálnak, hogyan vélekedett a "nem-politizáló" humorista kora valóságáról - a többi pedig arról, milyennek látta a kor- és kartársait.

George Orwell - Animal ​Farm
Mr ​Jones of Manor Farm is so lazy and drunken that one day he forgets to feed his livestock. The ensuing rebellion under the leadership of the pigs Napoleon and Wellington leads to the animals taking over the farm. Vowing to eliminate the terrible inequities of the farmyard, the renamed Animal Farm is organized to benefit all who walk on four legs. But as time passes, the ideals of the rebellion are corrupted, then forgotten. And something new and unexpected emerges. "Animal Farm" - the history of a revolution that went wrong - is George Orwell's brilliant satire on the corrupting influence of power.

Oscar Wilde - A ​boldog herceg
A ​leginkább dráma- és esszéíróként ismert Oscar Wilde eredetileg két külön kötetben megjelent kilenc történetét tartja kezében az Olvasó, amiket a szerző saját gyermekeinek írt. Kár lenne azonban azt gondolnunk, hogy kizárólag gyerekeknek érdemes kézbe venni a gyűjteményt. Ezek a keserédes tanulságokkal szolgáló, különc mesék mindannyiunkhoz szólnak, miközben Wilde varázsnyelvén festenek képet az emberi lélek leggyarlóbb és legnemesebb vonásairól. A szerző életigenlése, végletekig humánus hitvallása minden oldalon, minden bekezdésben, minden mondatban tükröt tart elénk, önvizsgálatra késztet és gyönyörködtet.

Richard Bach - Illúziók
Mi ​lenne, ha egy rendkívüli valakire bukkannék, mondjuk egy Sziddhártha vagy egy Jézus jelenne meg most, itt a mi időnkben, és hatalma lenne a világ összes illúziói felett, mert neki megadatott ismerni a mögöttük lapuló valóságot? És mi volna, ha találkozhatnék vele, ha ő is egy kétfedelűvel repülne, és ugyanazon a placcon szállna le, mint én? (Részlet)

Hideyuki Kikuchi - Saiko Takaki - D, ​a vámpírvadász 2.
Tepes ​álmos kis falva felett egy ősi, romba dőlt építmény magasodik, melyet egykoron a Nemesség emelt. Egy nap négy falusi gyerek téved a várromhoz, akik nyomtalanul eltűnnek, majd pár héttel később rejtélyes körülmények között újra felbukkannak. Azonban a négy gyerekből csak három jön vissza, ráadásul semmire sem emlékeznek abból, ami velük történt. Tíz évvel később új vámpírfaj jelenik meg, amely, úgy tűnik, nappal is tud vadászni. Mivel elvesztették a nappali fény nyújtotta menedéket, pánik és tömeghisztéria tör ki a városka lakói között, ami zavargásokat és lincshangulatot idéz elő. A zűrzavar közepette egy titokzatos vámpírvadászt hívnak a faluba, akit csak „D” néven ismernek. Vajon meg tudja-e fejteni az élőhalottak újonnan keletkezett képességeinek rejtélyét, és felfedi-e, milyen kapcsolat fűzi az eltűnt gyerekeket az ódon romokhoz? Hideyuki Kikuchi története, a D, a vámpírvadász, melyet Saiko Takaki adaptált képregénynyé, vérfagyasztó horror, szörnyetegekkel és mutánsokkal, amelyeket csak antihősünk sajátos, hatékony szörnyirtó módszerei képesek megfékezni. Takaki mesterien illusztrált portréja Kikuchi félig ember, félig vámpír szörnyvadászáról a horror és a fantasztikum határán egyensúlyoz. D, a vámpírvadász egyedi hangvételű kalandjai minden eddiginél messzebbre tolják a valóság határait, és merőben újszerű világba kalauzolják az olvasót.

Hideyuki Kikuchi - Saiko Takaki - D, ​a vámpírvadász 4.
Az ​elveszett paradicsom… Végtelen vándorútja során D, a titokzatos vámpírvadász egy idilli, lebegő városba érkezik, melynek utópisztikus társadalma biztonságos magasságban repül az életveszélyes Határvidék felett. Mielőtt a lebegő városba lépne, a vadász megmenti Lorit, egy család utolsó túlélőjét, és közben találkozik a több mint gyanús VIII. Plutóval. D-t a polgármester hívatja magához, hogy munkával bízza meg: lánya nyakán harapásnyomokat találtak, tehát az eddig biztos menedéknek tűnő városban vámpír garázdálkodik. Ahogy egyre több városlakó válik élőhalottá, kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. A polgármesternek és Lorinak is köze van a rejtélyes eseményekhez, de hogy pontosan mi a szerepük, azt D-nek kell kiderítenie. És VIII. Pluto vajon hogyan illik a képbe? A D, a vámpírvadász negyedik kötetében a tudományos fantasztikum randevúzik a halállal, mutáns szörnyetegek lakomáznak, és ismeretlen vámpírerők ébrednek – ha D meg nem állítja őket. Sok sikert, vámpírvadász!

Robert Aitken - Holló ​zenmester
"Egyszer, ​miután Robert Aitken - más néven Aitken röshi, ahogyan szerető tanítványai között ismert - befejezte a felolvasást a szövegből, amit a Kedves olvasó a kezében tart, megkérdezte, ott, a hallgatóság előtt, honnan jönnek ezek a történetek. "Egy mélységes álomból" - felelte. Ez akkor egy álmoskönyv, és amikor olvassuk, mi is belépünk ebbe az álomvilágba, ami az idők kezdete előttre nyúlik vissza, amikor az állatok beszéltek, kutatták és magyarázták a legmélyebb igazságot. (...)" (Nelson Foster)

Esopus - Esopus ​fabulái
Csak ​föltételezhetjük, hogy 1510 körül született, humanista neve Gabriel Pannonius Pesthinus, s a "Mysser nemzetből való". A bécsi egyetem hallgatója volt; tanára Brassicanus, aki egy helyütt megemlíti, hogy Janus Pannonoius kilenc epigrammájához a "mi ifjú Pannóniai Gáborunk, ez erkölcsei és tudománya ékességeivel egyaránt kiváló ifjú jóvoltából" jutott hozzá. Élete továbbra is homályban pereg az utókor számára. Kutatóink legföljebb csak föltételeznek, találgatnak sorsát illetően. Abban azonban immáron másfél évszázada megegyeznek, hogy Pesti Gábor meséi a magyar nyelvű irodalom legszebb, legértékesebb lapjaira tartoznak. Mégis hozzáférhetetlenek. Az 1536-os első kiadás után 1858-ban jelentek meg Toldy Ferenc gondozásában,, majd 1950-ben néhány száz példányban, fakszimilében. Ez a mű a magyarnyelvűség egyik úttörője, nagyszerű olvasmány, s könyvritkaság is egyben. Nem kevés indok tehát, hogy a Magyar Hírmondóban közkinccsé váljék.

Richard Bach - Jonathan, ​a sirály / Jonathan Livingstone Seagull
Jonathan ​nem hétköznapi sirály: a repülést nem a túlélés eszközének, hanem az önismeret útjának, az igazi szabadság kulcsának tekinti. Szokványostól eltérő életútja, mely eleinte megbotránkoztatást vált ki a közösség tagjaiból, egyre több sirály elé állít követendő példát. Jonathan szívhez szóló története természetesen az emberi kiteljesedés lelkesítő parabolája. Richard Bach ezoterikus körökben klasszikusnak számító regénye most olyan, új zárófejezettel bővítve jelenik meg, amelyet a szerző eddig nem tett közkinccsé.

Paul White - A ​buyufa alatt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heltai Gáspár - Száz ​fabula
HELTAI ​GÁSPÁR MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI S MIND TESTI JÓKAT! Szerető uraim és szerelmes atyámfiai! Ím, gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó meg értheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé szerzöttem és utána vetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküssebbíteni: és vélem, hogy ha valaki e fabulákat jó szűvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külenb-külenb szép és hasznos tanóságok vadnak benne. De noha ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony nem igen kicsiny és alávaló), és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak be lőle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lésznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza és gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ezokaért semmit nem mondok, hanem ezt: hogyha az én munkám nekik nem tetszik: ottan üljenek le, és csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem. Ha ezokaért én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával járt volt: nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vén ember hozzávötte volna az ő gyermek fiát, és elejbe vötte volna az ő egyetlen egy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek, és megneveték a szegény vén embert, mondván: – Bezzeg, bolond ageb ez! Lá, mint hajtja előtte a szamárt! Nem tud az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültötni. Mely nehezen járhat ő maga is, csak alég ballaghatik. Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és őmaga utána ballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: – Bezzeg, bolond vén ember ez, mert csak alég ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültötte fel reája: maga a gyermek könnyebb volna és könnyebben járhatna, hogynem őmaga. Hallván ezt a szegény vén ember, ismég megmásolá tanácsát, és leszállítá a gyermeket, és őmaga üle fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek, mondának: – Micsoda hitván, kegyetlen vén ember ez! Ím, őmaga felült a szamárra, és utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám, ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket. A vén ember, hallván e beszédöket megharagvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé ültötte azt a szamárra, és elindula a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: – Micsoda bolond és kegyetlen vén ember ez! Lám, a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljön reá; ez kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vén ember és bolond. Hallván ezt a szegény vén ember, mondá: – E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom a módot, hogy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék. És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat nyújta által, és monda a fiának: – Jer, vigyük el: netalám e mód tetszik nékik. És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt. Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdének, és mondának: – Ó, bolond vén ember, mind fiastól, ím mint viszik a szamárt! Ki látott soha olyan dolgot? Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen elhordozná őket a szamár. De látod-é, mint bolondultanak meg mindketten! Hallván ezt a szegény vén ember, igen megbúsula, és monda a fiának: – Ördeg győzi ezeknek kedvekre cseleködni! Ha imezt műveljük, nem jó; ha amazt műveljük, az sem jó; ha imígy cseleköszünk, nem tetszik nékik, ha amúgy cseleköszünk, az sem jó. Sem ekképpen, sem amakképpen nem jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tőle! És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vén ember az ő fiacskájával pénz nélkül és szamár nélkül hazatére. Ha ezokaért énfelőlem és az én munkám felől így kezdnek ítílni, nincs mit tönnem: el kell azt is tűrnem. Miérthogy tudom, és bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik semmit: de mind azáltal nem szinte olyan kába leszek, mint a szegény vén ember, hogy munkámat efféle harapásokért és mérges ítíletekért a tűzbe vessem, avagy a vízbe hányjam. Vaj nem. Hanem megérem avval, hogy jószándékból és jó lelkiismeretből cseleköszem; és afféle írigy lángú irigyöknek mondom: dicatis meliora. De mindazáltal hiszem, hogy vadnak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám, és kik jó hasznot vesznek belőle, miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem, melyet megspéköltem és megékesítöttem szentírásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal és közbeszédökkel. Ajánlom magamat a jámboroknak minden munkáimmal egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

Anthony De Mello - Abszurd ​egypercesek
A ​következő történetek mindegyikét csak egy percbe kerül elolvasni. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy felébresszen. A lapok közt elrejtve - nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és a légkörében - ott van az a Bölcsesség, amelyet nem lehet emberi...

John Kotter - Olvad ​a jéghegyünk!
Az ​Olvad a jéghegyünk! egyszerű kis tanmese arról, hogyan kell helyesen viselkedni a szüntelenül változó világban. A John Kotter harvardi professzor díjnyertes könyvén alapuló történet már több ezer embernek és vállalatnak segített. A tanmese egy antarktiszi pingvinkolóniáról szól. Egy csoportnyi császárpingvin élete sok-sok éve semmit sem változott. Ekkor azonban egy kíváncsi madár észrevesz egy potenciálisan pusztító veszélyt, amely otthonukat fenyegeti – és először szinte senki sem figyel rá. A történet szereplői, Fred, Alice, Louis, Buddy, a Professzor és NemNem hasonlítanak olyan emberekre, akiket ismerünk – vagy éppen saját magunkra. A mese a változással szembeni ellenállásról és hősies tettekről szól, látszólag leküzdhetetlen akadályokról és a legokosabb taktikákról, melyekkel azok legyőzhetők. Ez a történet különféle formákban körülöttünk is megtörténik – de a pingvinek a nagyon is valós kihívásokat sokkal jobban kezelik, mint a legtöbb ember. Az Olvad a jéghegyünk! azon az úttörő munkán alapul, amely megmutatja, hogyan valósítható meg a szükséges változás bármilyen csoportban nyolc lépés segítségével. Ez a mindenki számára élvezetes történet egyúttal felbecsülhetetlen segítséget ad egyre gyorsabban változó világunk megértéséhez. John Kotter a vezetés és a változás guruja a Harvard Business Schoolon. Tizenegy könyv szerzője, melyek vagy díjat nyertek, vagy bestsellerek lettek. Kotter professzor előadásokat és szemináriumokat tart a Harvardon és szerte a világon. A Massachusetts állambeli Cambridge-ben él feleségével, Nancy Dearmannel, lányával, Caroline-nal és fiával, Jonathannel. Holger Rathgeber igazi modern globális menedzser. A Becton Dickinsonnál, a világ egyik vezető gyógyászati technológiai vállalatánál dolgozik. Rathgeber Németországban született, Frankfurtban. Karrierjének első éveit Ázsiában töltötte. 2004 óta a New York állambeli White Plains városában él feleségével, Juttával és fiaival, Daniellel és Bennyvel. „Akár üzleti vállalkozásban, akár az élet vállalkozásában dolgozik, legyen vezérigazgató vagy középiskolás diák, ez a történet mindenkinek ad valamit.” Dr. Spencer Johnson, a Hová lett a sajtom? című könyv szerzőjének előszavából. "Megrendeltem és szétosztottam hatvan példányt, aztán értékeltem, milyen hatással van a változási erőfeszítéseinkre, majd… rendeltem még ötszáz példányt. Kincs ez a könyv.” Heidi King, Védelmi Minisztérium „Az Olvad a jéghegyünk! megírásával az volt a célunk, hogy kihasználjuk a jó történeteknek a magatartásra gyakorolt hihetetlen hatalmát – az egyének és csoportjaik eredményesebbek lesznek a változások kezelésében és a jobb eredmények elérésében.” A szerzők meggyőződése, hogy a világnak sokkal több ember sokkal több tettére van szüksége – jól informált, elkötelezett és lelkes emberek tetteire, melyek segítenek nekünk egyre jobban változó korunkban.

Ismeretlen szerző - Az ​ezeregyéjszaka meséi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Leszkai András - Eredmény ​és ráadás
Elérkeztünk ​a Moha bácsi meséit bemutató sorozat utolsó darabjához. Az idős, bölcs Moha bácsi - miként hajdan, az ő gyermekkorában Földigszakáll bácsi - már a falu nagyapjaként nevelgeti, terelgeti Törpeháza kisebb és nagyobb lakóit. Kiderül például, hogy bizonyos esetekben a cseresznye, a szalámi, a ködmön és a könyv egy és ugyanaz. Megtudhatjuk, hogyan változott Moha bácsi rövid időre Noha bácsivá, valamint azt is, hogy aki igazán meg akarja ismerni a világot, azt nemcsak a gyűjtemények érdeklik, hanem maga a gyűjtő is, s a tapintat legalább annyira fontos, mint a tapintás. S végül a kötet utolsó, szomorkás elbeszéléséből arra is választ kapunk, hogy mikor kell szólni, és mikor kell tudni hallgatni - még akkor is, ha az igazságot hallgatjuk el.

Michael G. Skinner - A ​Halál memoárja
Mindannyian ​elvesztettünk már valakit. Ez a könyv segít, hogy könnyebben feldolgozzuk a veszteséget, miközben rávilágít az Élet fontosabb kérdéseire a mindennapokban a tanmeséken keresztül.

Paul Scheerbart - Lesabéndio
A ​Lesanbédio, az 1913-ban írt aszteroidregény világát a Pallas nevű égitest önmaguk is végletekig rugalmas testű lakói állandóan változtatják, tökéletesítik, míg végre megindul a (sokféle szimbólumként magyarázható) nagy toronyépítés, melynek csúcspontja a legfőbb alkotónak- a címszereplőnek- átváltozása, eggyé válása a Mindenséggel.

Mikszáth Kálmán - A ​jó palócok
A ​művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

Johanna Braun - Günter Braun - A ​nagy varázsló tévedése
A ​képzeletbeli Plikáto országot már régóta a nagy varázsló kormányozza diktatórikus módszerekkel. Legfőbb irányelve, hogy a társadalmi életet és a termelést egyaránt gépekkel, kibernetikai eszközökkel irányítsa. Az emberek esetleges ellenállását úgy igyekszik kikerülni, hogy számukra már a kisgyermek kortól kezdve kötelezővé teszi egy bizonyos gyümölcs fogyasztását, mely nyugtató, bódító hatású, és egyúttal az agyat is eltompítja. A nép ily módon passzívan és elégedetten tűri sorsát, az emberek idejük nagy részét kellemes szórakozással, elektronikus játékokkal és bódító gyümölcsléivással töltik, mígnem egy kamasz ifjú elhatározza, hogy nem eszi meg a gyümölcsöt...

Kálmán Mikszáth - The ​Good People of Palocz
It ​was a thick, foggy morning; the fog seemed densest in the precincts of the Court House. It had enveloped completely this gloomy building, making it look more repellent than ever. It had settled there as if with a fixed determination to remain. The very air in the hall smelt of this damp fog, and even the whisky whose odour permeated the entire place was giving way to it. The circular ventilator in the highest window-pane was choked by it, and revolved but slowly. The judges leaned wearily back in their comfortable chairs; one closed his eyes, and sleepily listened to the scratching of the clerk’s pen; another yawningly drummed with his pencil on the green table, whilst the president, balancing his glasses on the tip of his nose, was mopping his perspiring brow with his handkerchief. In the interval of rest this noble gentleman perspired freely he scrutinized fixedly the door, through which but a few moments previous those people interested in the case just tried had passed.