'történetfüzér' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Szalay Lenke - Mogyoró ​és a Fiú
Mogyoró ​már nyolcadik osztályos. Benne is, társnőiben is rejtve érlelődik már valami más, valami eddig ismeretlen, amely a gyermekkorból kivezet. Előbb az elvonulási vágy, a külön "kuckó" láza szállja meg őt és őrsének tagjait, majd annak elülte után feltűnnek a felnőttviselkedés problémái és érzelmi feszültségei, hogy végül belépjen Mogyoró életébe a Fiú s vele a lelki átalakulást megpecsételő szerelem. Ezzel a tiszta, szép és nagy érzéssel búcsúzik el Mogyoró kislánykorától - s búcsúzik el egyben az olvasótól is. A regényt Görög Júlia illusztrálta.

Wilhelm Hauff - Wilhelm Hauff - A ​spessarti fogadó
Híres ​- vagy inkább hírhedt - hely ez a spessarti fogadó! Mintha az erdei utak csak idáig vezetnének. Sok utas száll meg itt, és sok bizony soha nem jut tovább... Mit történik a fogadóban, mi nem - kiderül ennek a híres, régi regénynek a lapjairól. _A spessarti fogadó_ból nemhiába készült film is - az elmúlt években nagy sikerrel játszották a mozik -, hiszen az izgalmas kerettörténetben még izgalmasabb tündérmesék, kísértethistóriák, különös, fantasztikus történetek kergetik egymást. - A múlt század elején fiatalon elhunyt német regényírót ezentúl nemcsak a kisgyerekek ismerik majd (hiszen ő írta _A gólyakalifa_ és _A kis Mukk_ c. meséket), hanem a serdültebbek is barátjukká fogadják.

Dom Augustin Calmet - Angyalokról, ​démonokról, szellemekről, valamint vámpírokról és kísértetekről
A ​XX. század végén ismét sokakat izgat a megmagyarázhatatlan, természetfölötti jelenségekkel foglalkozó irodalom. Ez a könyv meglepetés e témakörben, mivel az ész, a fény, a világosság századának tartott felvilágosodás korában, 1746-ban látott először napvilágot. Szerzője, a lotaringiai bencés apát, Dom Augustin Calmet, a felvilágosodás másként gondolkodója, kora uralkodó szellemének ellentmondva kutatta és írta le a földöntúli lényekről szóló rémisztő, vérfagyasztó történeteket. Példáit - a korabeli felfogás szerint - a vámpírok szülőhazájából, Közép-Európából szedegette össze. Az elbeszélteket mindazon tudnivalókkal kiegészítette, amelyeket a különféle szellemi lények - legyenek bár a menny, illetve a pokol küldöttei - megjelenési formájáról, azaz felismerhetőségéről tudni tanácsos. Calmet művét nem egyszerűen tudományos munkának, hanem a korabeli olvasónak szóló gyakorlati útmutatónak szánta. Miután sohasem járt Magyarországon, sem pedig a könyvében említett területeken, mulatságos lehet a magyar olvasó számára, hogy hajdani eleinkkel, mint valami egzotikus ázsiai lényekkel szembesülhet. A szerző számos megtörtént esetet sorol fel - elrettentő példa gyanánt -, okulásul a nyájas olvasónak. Művelődéstörténet és a könnyű műfaj keveredik Calmet írásaiban, s ez a keverék mindenféleképpen kellemes, szórakoztató olvasmányt ígér.

Anthony De Mello - A ​csend szava
Anthony ​de Mello jezsuita atya könyvét vallásilag összetett környezetben írta, hogy más vallásúakat, agnosztikusokat és ateistákat segítsen lelki fejlődésükben. A könyvet nem azért írta, hogy keresztény tanokat és dogmákat magyarázó kézikönyvként olvassák a katolikus hívek.

Isaac Asimov - Én, ​a robot
A ​robotika három törvénye 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba. Ezzel a három egyszerű szabállyal Asimov mindörökre megváltoztatta a robotokról alkotott képünket. A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusának számító Én, a robot összekapcsolódó történetek füzérében mutatja be a robotok útját a primitív kezdetektől kezdve a nem is olyan távoli jövő tökéletességéig – ahol már jóformán az emberiségre sincsen szükség. A novellákban találkozhatunk őrült, humoros és gondolatolvasó robotokkal, robot politikusokkal és olyan robotokkal, amelyek titkon irányítják a világot, és valamennyi történetet a tudományos tények és a science fiction jellegzetes keveréke jellemzi, ami Asimov védjegyévé vált.

Jón Kalman Stefánsson - Nyári ​fény, aztán leszáll az éj
Egy ​teljesen átlagosnak mondható nyugat-izlandi falucskában a végtelen nyári nappalokat követő hosszú téli éjszakák különös dolgokat idéznek elő: a Kötöttárugyár igazgatója miután egy éjszaka latinul álmodik, az örökkévalóságra szegezi tekintetét, és lemond a földi boldogságról, egy öregembert szertefúj a szél, és madáreledellé változtatja, egy politikust elnyel a sötétség, az életét számokban mérő könyvelő ráeszmél, hogy képtelen megszámolni az arcán lecsorgó könnycseppeket, a helyi gazdabolt raktárában pedig mintha kísértet járna, ami nem is lenne csoda, hiszen egy régi bűntett színhelyére épült. A fény és árnyék váltakozásának időtlen világában, ahol az égen úszó felhők és a tenger hullámainak ritmusában folyik az élet, a szív sötét sikátoraiban tévelygő emberek olyan örök kérdésekkel szembesülnek, mint az emberiség sorsa, a szerelem, a magány és a halál. Jón Kalman Stefánsson, a szürke hétköznapok izgalmainak krónikása a megszokottnál könnyedebb, egymáshoz lazán kapcsolódó történetek füzéréből álló regényében a falucska lakóinak életén keresztül a vágy mibenlétét és az élet értelmét kísérli meg körbetapogatni.

Gárdonyi Géza - Az ​én falum
Az ​elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált "kövi emberektől". Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

Giovanni Boccaccio - Dekameron
A ​Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Hét fiatal hölgy és három ifjú mesél tíz napon át - a pestis elől menekülve - kies vidéki kastélyukban idillikus, szellemes, vidám és erotikus történeteket, amelyek a szerelem mindenhatóságáról szólnak. A nagy számú, színes képanyag híres művészek alkotásai, amelyek a középkortól a barokkig az akkor kor életszemléletét illusztrálják.

Marcel Aymé - Nem ​ér a nevem
A ​fehér ökörnek nem kellett felkapaszkodni az esővízgyűjtő peremére, elég volt, ha egyik lábát föltette a fejőszékre, és már kiálthatta is: "nem ér a nevem". Marinette és Delphine, két pajkos francia kislány ugyanis egy szép nyári napon azt találta ki, hogy a gazdaság jó dolgos ökreit megtanítja olvasni meg társasjátékot játszani. És ebből majdnem nagy baj lett. Hogyan tanították meg az állatokat játszani? Úgy, hogy beszéltek velük. Mert ebben a furcsa mesevilágban nem csak a gyerekek beszélnek az állatokkal "emberi nyelven", hanem a szülők is, csak éppen a gyerekek kicsit jobban értik meg őket, mint a felnőttek. És az állatok is sokszor segítenek nekik rendbehozni a dolgokat, amikor éppen engedetlenek voltak és bajt csináltak. Marcel Aymé francia író - aki hazájában és nálunk is híressé érdekes elbeszéléseivel, különös színdarabjával - írta ezt a négy furcsa, szórakoztató, jelentős irodalmi értékű mesét, melyeket Bartócz Ilona fordított magyar nyelvre, és Heinzelmann Emma groteszk, bájos rajzaival jelentet meg a Móra Ferenc Könyvkiadó.

Kordos Szabolcs - Taxisvilág, ​Hungary
Pszichológusok, ​csibészek, titkok őrzői. Ők azok, akik mindent tudnak a városról, lakóiról, a szépségekről és a mocsokról. Kordos Szabolcs, a nagy sikerű Luxushotel, Hungary szerzője ezúttal a taxisok és sofőrök zárt világába enged bepillantást. Hallgassa meg az éjszaka hangjait, üljön be a hátsó ülésre a maffiózók, az életüket elsíró háziasszonyok, dolgozó lányok, piacozó kínaiak, partira igyekvő sztárok mellé. Ragadják meg a milliárdos Ferrarijának kormányát és vegyenek részt egy lesötétített limuzin útján. Álljon be a drosztra, és tudjon meg mindent a hiénák, a ferihegyi és a pályaudvari csaták hátteréről. A Taxisvilág, Hungary lebilincselő, emberi és főleg tanulságos olvasmány egy olyan világról, amelyről csak hisszük, hogy ismerjük.

Mészöly Miklós - Pontos ​történetek, útközben
Nem ​sokat tudunk meg hősnőjéről a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül. Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Sorsok, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból, s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes, a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken, csöndes tragédiákon és közömbös emberi mozdulatokon. Mégis teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt - s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondhatatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat. Figyelemmel és szeretettel tartozunk egymásnak: ember voltunk felelősségre kötelez.

Anthony De Mello - A ​madár dala
"Ez ​a könyv a legkülönfélébb meggyőződésű embereknek íródott: vallásosaknak és nem vallásosaknak egyaránt. De nem titkolhatom el az olvasó előtt, hogy én a Katolikus Egyház papja vagyok. Szabadon vándoroltam a különféle misztikus hagyományokban, olyanokban is, amelyek nem is vallásosak. Nagyon nagy hatással voltak rám, gazdagítottak. De mégis vissza-visszatérek az Egyházamhoz, mert ő az én lelki otthonom; és bár mélységesen, esetenként szégyenkezve is, tudatában vagyok egyházam korlátainak, alkalmankénti szűklátókörűségének, azt is tudom, hogy ez az egyház az, amelyik formált, s azzá tett, aki ma vagyok."

Tolnai Kálmán - Bitófa ​a börtön udvarán
A ​szerző, aki mint résztvevő maga is aktívan közreműködött a hírszerzők leleplezésében, alapos jártasságot szerzett a titkos háborúk útvesztőiben. Izgalmas, valósághű történeteit dokumentumok, valamint Schellenberg vallomásai alapján mutatja be, mindvégig lebilincselően érdekesen. A kötetben szereplő események csúcsának tekinthető az izraeli titkosszolgálat akciója Adolf Eichmann náci tömeggyilkos elfogásáról és bíróság elé állításáról. A szerző páratlanul hitelesen, aprólékosan ábrázolja a nem veszélytelen vállalkozást,amíg Eichmannt sikerül bitófára juttatniuk.

Szvetlana Alekszijevics - Nők ​a tűzvonalban
A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Szabó László - Gyilkosság ​- megrendelésre
"Fél ​6-kor fékezett az étterem előtt egy hatalmas fekete Lincoln. A járdához állt. A kocsi ajtaja kinyílt, a sofőr kiugrott, és kinyitotta előkelő utasa előtt a hátsó ajtót. Ebben a pillanatban a három esőkabátos automata pisztolyokból golyózáport zúdított a sofőrre és Paul Castellanóra, mivel ő volt az előkelő utas. Óriási pánik tört ki. A járókelők a földre vetették magukat, ordítva, segítségért kiáltva a közeli kapualjakban kerestek menedéket. A lövöldözésben nemcsak a gépkocsi vezetője és utasa, hanem néhány járókelő is kilehelte lelkét. Pár másodpercig tartott mindössze a gyilkos golyózápor, aztán a három gengszter vagy száz méteren át furakodott a tömegben. Embereim annyit láttak még, hogy egy várakozó autóba szálltak mind a hárman. Nem siettek, higgadtan csináltak mindent. A halott sofőr, Thomas Bilotti közvetlen munkatársa volt Paul Castellanónak. Jobb kezében még az ajtó kulcsát szorongatta. Főnöke, Paul Castellano, aki néhány évig a keresztapák keresztapja, az amerikai maffiát irányító bizottság feje, a Gambino-klán vezetője volt, szintén ott ázott a saját vérében. A járókelők szörnyülködve nézték. Nem tudták, ki ő. De sejtették, hogy valamilyen maffialeszámolás történt, olyan hidegvérrel csináltak mindent. Castellano még halálában is félelmetes volt, ahogy a nyitott kocsiajtó előtt ült a járdán, a feje az autó első ülésére hanyatlott. Hat golyó végzett vele. A vértől kialudt szivarját szorongatta."

Grecsó Krisztián - Jelmezbál
Két ​lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

Françoise Sagan - Örök ​emlékül
Sagan, ​a hazájában mindmáig népszerű bestseller szerző, akit mi a "Jóreggelt búbánat" és a "Kushadó kutya" c. regényeiből ismerhettük meg, Magyarországon emlékei legjavát nyújtva át ezúttal olvasóinak. Szárnyaló fantáziával, üdén csapongva kutatja fel azokat a mozzanatokat amelyek ha nem is a legtanulságosabbak, mindenesetre igen szórakoztatóak: így képes az autósztrádán száguldó sportkocsiból egy stílusbravúrral Orson Welles-hez, Sartre-hoz vendégségbe invitálni, és nőiességét egy pillanatra sem feledve, némi öngúnnyal "elcsacsogni" írói kudarcait és persze fényes sikereit.

Paulo Coelho - Mint ​az áradó folyó
Életünk ​olyan, mint egy hol lassan és méltóságteljesen hömpölygő, hol vadul áradó folyó. E kötet lapjain Paulo Coelho élete folyójának egy-egy szakaszán folytatott elmélkedéseit osztja meg olvasóival. A gyűjtemény hosszabb s rövidebb lélegzetű írások füzére, melyek gondolkodásra késztetnek az életről, a halálról, a választás szabadságáról, az elvesztett és a megtalált szerelemről. Egyik történet humoros, a másik komoly, de mindegyik azt kutatja, milyen igazán élni. Arra biztatnak, hogy igyekezzünk álmainkat életünk valóságává tenni, s a Személyes Történetünket soha ne veszítsük szem elől.

Jan Potocki - Kaland ​a Sierra Morenában
Potocki ​regénye a francia felvilágosodás szellemében, a nagy francia gondolkodók - Diderot, Montesquieu, Rousseau, Voltaire - gondolatai, a deista filozófia jegyében íródott, technikája olyan, mint az Ezeregyéjszaká-é: egymásba fonódó elbeszélések füzére, de emlékeztet a XVIII. században divatossá lett francia pikareszk és erkölcsi regények technikájára is. Potocki könyvét nemcsak az izgalmas, olykor hátborzongató kalandok hosszú sora teszi érdekfeszítő olvasmánnyá, hanem az egzotikus tájak mesteri leírása, a gyakran ironikusan előadott kalandok valóság-hátterének föltárása is. Nem utolsósorban pedig az, hogy lebilincselő olvasmányossága mellett hű ábrázolása a korabeli Európának, elsősorban a spanyol életnek és politikai-társadalmi viszonyoknak.

Szunyogh Szabolcs - Jeruzsálem ​lovagjai
Marco ​Polo, a világutazó hihetetlen dolgokat mesél a velencei polgároknak a nagy mongol birodalomról, annak udvaráról, Kubiláj kánról, India kincseiről, sohasem látott állatokról. De egyetlen szavát semhiszik el! György úr, egy történetesen magyar származású nemes Írországban leereszkedik abba a barlangba, amely a korabeli hit szerint a túlvilág kapuja. Neki elhiszik, hogy találkozott az arkangyalokkal. Babonák, véres harcok, rettegés és hősi bátorság jellemzik ezt a kort. Jeruzsálem bevételére induló keresztes lovagok, örök szegénységet vállaló szerzetesek, hölgyük szerelméért a mindent vállaló trubadúrok ennek a könyvben a szereplői. De megjelennek a középkor szenvedői is, koldusok, vakok, leprások, akiknek Till Eulenspiegel, a tréfacsináló szabad szegénylegény szolgáltat igazságot.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Béklyók ​és barátok
Kolozsvári ​Grandpierre Emil önéletrajzi regényciklusának legújabb darabja a közelmúlt izgalmas drámai időszakát mutatja be egy nagy szerelem, majd házasság tükrében. Bár a regény lapjait át-meg átszövi e teljes emberi kapcsolat finom lírája, mégis elsődleges társadalomkritikájának indulata, ereje és gazdagsága határozza meg jellegét és művészi értékét. Könnyedén, szellemesen, de egyben maró iróniáival pellengérezik ki az ötvenes évek tipikus negatív figuráit: az elvakult káderest, a tehetségtelen, de törtető bürokraták, a túlbuzgó funkcionáriust. S éppígy hű krónikása a "korszak illemtanából" eltorzult szemléletéből fakadó groteszk helyzeteknek is. A látszólag spontánul felvázolt képek, odavetett anekdoták, történetek a szerző üdítően fanyar, természetes sodrású, rafináltan közvetlen előadásmódjában megtelnek sorsokkal, élettel, mélységet és élességet kapnak. A legszemélyesebb ügyek szinte észrevétlenül válnak fontos közüggyé, formálódnak "gonddal megtervezett társadalmi körképpé". Hiszen - mint már Bóka László is megállapította - Kolozsvári Grandpierre oly "élesen látja a közeli tárgyakat, mint a rövidlátó, s írói morálja az, hogy nem fut meg az éles kép elől, hogy impresszionista színfolttá szépítse, hanem szavait élezi ki, hogy minél pontosabban metsszék a valóságot. Feladatának azt tartja, hogy a valóság igazságát és hangulatát egyetlen eszközzel, a kifejezés lelkiismeretes pontosságával fejezze ki. Hisz az igazi író nem eszményít és nem torzít: ábrázol.

Władysław Zambrzycki - A ​jámbor tévelygők szállása
E ​történetnek négy jó barát a hőse - négy szelíd öregúr. Varsóban kitört a felkelés, és ők egy kölcsönkönyvtárban vészelik át a harci eseményeket. Nappal ott vannak az események sűrűjében, esténként pedig beszélgetéssel töltik az időt, múltjuk rendkívüli kalandjait, meghökkentő históriáit elevenítik fel. A vallás, a babonák és a tudományok körüli viták fűszerezik az éjfélbe nyúló csevegéseket. Különféle furcsaságok, szellemes történetek, mulatságos epizódok, tréfálkozások követik egymást, és a varsói felkelés drámai keretében a kölcsönkönyvtár helyisége, "a jámbor tévelygők szállása", Anatole France-i derűs, kissé szkeptikus légkörrel telik meg. A szerzőnek magyarul már megjelent egy műve, A mi Boldogasszonyunk. és sikert aratott.

Imreh Lajos - Sáska ​Sógor
A _Kilenc ​kéve hány kalangya?_ kötet után újabb székely anekdotagyűjteményt tart kezében az olvasó. A sepsikőröspataki Imreh Lajos tréfás történeteit teszi közzé fia, ifj. Imreh Lajos tordai tanár. Imreh Lajos született tréfamondó egyéniség volt. Természetesen humorának alapja a székely tréfálkozó, komédiázó, mókázó hajlam és derűs életszemlélet. Tamási Áron akár róla is mintázhatta volna Ábelét. A tréfamester humoros történeteinek indítékait mindig valamilyen sajátságos helyzet, magatartás, szokatlan felfogás szolgáltatta. Tréfás megjegyzései, hozzáfűzései nemcsak szórakoztattak, hanem neveltek is. A népi tréfa természetéből, a székely tréfálkozó kedvéből s a tréfamondó lelke derűjéből, mindent kifigurázó hajlamából adódott, hogy azonnal üstökön ragadta az élet kínálta alkalmakat a heccelődésre, évődésre, ugratásra. Remélhetőleg Imreh Lajos térfái sok derűs percet szereznek az olvasóknak is, s akkor a gyűjtő, a gondozó és a kiadó fáradsága nem volt hiábavaló.

Koppány József - Baktai György - A ​néma és a többiek
- ​Rajtam vannak! Csak ennyit kiáltott a gégemikrofonba John Forrestay, s máris bukófordulóba vitte a gépét. A bombázókötelék, amelynek a kíséretéhez tartozott, így valahol fölötte maradt, de - legalábbis egy időre - elmaradtak üldözői is, a két német vadászgép. John jól tudta: nem sikerült lerázni őket, s abban is hiába reménykedik, hogy teljes fordulattal ő kerüljön mögéjük... A gép megrázkódott, a motor füstölni kezdett. "Eltaláltak! - villant Forrestay agyába a felismerés. - Lassú voltam..." A gép szárnyaszegett madárként zuhanásba ment át, kormányozhatatlanná vált. A két német gép elhúzott fölötte.

Milorad Pavić - Kazár ​szótár
A _Kazár ​szótár_t úgy is lehet olvasni, "mint minden olyan kis nép metaforáját, melynek sorsát magasabb erők harca határozza meg - írta Pavić a regényéről. - A kis népek, mint mi, a szerbek, mindig idegen ideológiák fenyegetése alatt élnek." A lexikonformában megírt regény a kazárok történetét meséli el, amely a hetedik-nyolcadik század körül nem is volt olyan kis nép; jókora birodalmat építettek ki a Kaukázus környékén, ahol valamikor, ki tudja, mennyi ideig, az ősmagyarok is velük együtt éltek - legalábbis egy részük (akik talán szintén felvették a zsidó vallást). A kazároknak három vallás, a kereszténység, az iszlám és a judaizmus között kellett választaniuk - s e választás történetét meséli el Pavić a maga ravasz módján, három kitalált könyv anyagát összedolgozva, egymásra vetítve, s egyben új mitológiát kidolgozva, amelyben az egyébként alig-alig kibogozható történelmi tények az író fantáziájából származó alakokkal, történetekkel, népi és vallási hagyományokkal keverednek. A _Kazár szótár_ 1984-ben jelent meg, s azóta is a modern irodalom olyan klasszikusának számít, mint, mondjuk, _A rózsa neve_ Umberto Ecótól. Olvasása különleges élmény: egyszerre merülhetünk a történelem mélyére és egy különleges látásmódú író fantáziájának sejtelmes virtuális valóságába.

Bánffy Miklós - Fortéjos ​Deák Boldizsár Memoriáléja
„Az ​apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója – az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában” – írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ „másik arcát”? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Konsztantyin Szimonov - Különtudósítónk ​jelenti
Szimovov ​három szép, a Nagy Honvédő Háború idején játszódó elbeszélését Lopatin haditudósító őrnagy figurája fűzi egybe, aki szerkesztője utasításait követve utazik egyik hadszíntérről a másikra, s így ismerkedik meg más és más helyzetekkel és hősökkel. Egy-egy ilyen hős, jellegzetes figura köré épül mindegyik elbeszélés, egy-egy jellem bontakozik ki előttünk az események során. (...) Szimonov megrázó őszinteséggel keresi a hősiesség, a helytállás és árulás objektív és pszichikai mozgatóit, és a kérdéseire kapott válaszok vádlóan mutatnak a személyi kultusz korszakának hibás gyakorlatára.

Moldova György - Ésszel ​fél az ember
Ebben ​a harmincegy, hamisítatlan Moldova-humorral megírott történetben a sporttól az irodalmi életig, a filmgyártástól a szállodaiparig mindenki megkapja azt, ami megilleti. Az író ezúttal sem fukarkodik a csípős megjegyzésekkel, ha jártában-keltében fonák jelenségekkel, visszaélésekkel, negatívumokkal találkozik. Leleplezi a nagyhírű focista gyengéit, a gazdag téeszek pöffeszkedő vezetőit, maliciózus portrét fest a meggazdagodás útjára lépett zöldségesről, butikosról, autókereskedőről. Megcsipkedi a grafomán sajtólevelezőket, a disszidens magyarokat, a felületes újságírókat. Egy valakiről már-már szemérmes tisztelettel ír: a nemrégiben elhunyt Kardos Györgyről, a Magvető volt igazgatójáról. Felidézi Az élet oly rövid és a Che Guevara naplója megírásának körülményeit is. A remek kiszólásokkal, viccekkel tarkított történeteket az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt
Az ​irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért: ha valaki mesélt a Kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott ripotoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: "Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülök, hogy egy kutyával több van a világon." Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától.

Johann Wolfgang Goethe - Unterhaltungen ​deutscher Ausgewanderten
Seit ​fünf oder sechs Monaten hatte ich bemerkt, so oft ich über die kleine Brücke ging—denn zu der Zeit war der Pont neuf noch nicht erbauet—, daß eine schöne Krämerin, deren Laden an einem Schilde mit zwei Engeln kenntlich war, sich tief und wiederholt vor mir neigte und mir so weit nachsah, als sie nur konnte. Ihr Betragen fiel mir auf, ich sah sie gleichfalls an und dankte ihr sorgfältig. Einst ritt ich von Fontainebleau nach Paris, und als ich wieder die kleine Brücke heraufkam, trat sie an ihre Ladentüre und sagte zu mir, indem ich vorbeiritt: "Mein Herr, Ihre Dienerin!" Ich erwiderte ihren Gruß, und indem ich mich von Zeit zu Zeit umsah, hatte sie sich weiter vorgelehnt, um mir so weit als möglich nachzusehen. Ein Bedienter nebst einem Postillon folgten mir, die ich noch diesen Abend mit Briefen an einige Damen nach Fontainebleau zurückschicken wollte. Auf meinen Befehl stieg der Bediente ab und ging zu der jungen Frau, ihr in meinem Namen zu sagen, daß ich ihre Neigung, mich zu sehen und zu grüßen, bemerkt hätte; ich wollte, wenn sie wünschte, mich näher kennenzulernen, sie aufsuchen, wo sie verlangte. Sie antwortete dem Bedienten, er hätte ihr keine bessere Neuigkeit bringen können, sie wollte kommen, wohin ich sie bestellte, nur mit der Bedingung, daß sie eine Nacht mit mir unter einer Decke zubringen dürfte.

Toroczkay András - Búcsú ​Éhestől
Ki ​ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Margaret Atwood - Rendbomlás
A _Rendbomlás_ ​novellái gondosan albumba rendezett pillanatfelvételekként mesélik el a kanadai Nell sorsát az ötvenes évektől napjainkig. Nellnek már kiskamaszként meg kell birkóznia anyja veszélyeztetett terhességének nehézségeivel, majd jóval fiatalabb húga mentális gondjaival. Fiatalkori én- és útkeresése után társra talál, s egy gyökeresen új életforma felfedezése során gyökeresen új problémákkal szembesül, végül pedig idősödő szüleihez fűződő viszonyát kell átgondolnia. Nem sorsfordító események drámai elbeszélése a _Rendbomlás_, hanem hétköznapiságukban is sokrétű történeteké, melyekből szinte észrevétlenül áll össze egy nő képe, aki – bár világának rendje időről időre felbomlik – szüntelenül keresi az utat egy új egyensúly felé. A szerzőtől megszokottnál líraibb és személyesebb hangvételű, bensőséges humorú kötet meggyőző bizonyítéka annak, hogy Atwood nem csupán korunk meghatározó regényírója, de a novella műfajának is nagymestere. "Sosem tettem túl magam a másodikos olvasókönyvön, amelyben szerepelt egy apa, aki mindennap bejárt dolgozni, és autót vezetett, egy anya, aki kötényt hordott, és sütött, valamint két gyerek – egy fiú, egy lány –, egy kutya meg egy macska, és ők mind egy fodros függönyös, fehér házban éldegéltek. Bár egyik házban sem volt ilyen függöny, ahol laktam, az egész eleve elrendeltnek tűnt. Nem cél volt, nem olyasmi, amire törekednem kell: ez a függöny egyszer csak felbukkan majd az életemben, mert ez a sors akarata. A jövőm nem lenne teljes – nem, nem lenne normális –, ha nem szerepelne benne ilyen függöny, és minden, ami hozzá kapcsolódik."