Ajax-loader

'történetfüzér' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Giovanni Boccaccio - Dekameron
A ​Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Giovanni Boccaccio - Boccaccio ​művei
Hat ​évszázaddal ezelőtt írta Boccaccio, a nagy olasz író, a novellairodalom atyja, világhírű elbeszéléseit. Dekameron címmel egybegyűjtött borsos történetei azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemes urak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Altay Margit - Amit ​az óra mesél
,,Budapest ​felszabadult. A háború pusztító vihara elvonult a város fölül. "Ha ez az óra mesélni tudna" – sóhajt fel Vargha Marika édesanyja, mikor megpillantja romba dőlt kis lakásuk szinte egyetlen ép darabját: a százéves faliórát. Altay Margit, a népszerű írónő, leányregényében nyomon követi az öreg óra kalandos életútját. Az óra történetéhez három szerencsétlen sorsú lány: a Tirolban élő Mária, a milánói Beatrice és a magyar Erzsébet szomorú szerelmi regénye kapcsolódik. A százéves óra – annyi hajdani boldogtalanság tanúja –, ma a beteljesült, boldog szerelmek idejét éli, s vidám ketyegése Marika otthonának meghitt kísérőzenéje."

Navarrai Margit - Heptameron
A ​nagy esőzés veszteglésre kényszerít egy francia nemes urakból és úri hölgyekből álló társaságot egy dél-franciaországi apátságban. Hogy unalmukat elűzzék, elhatározzák: amíg el nem készül a megáradt folyón átvezető híd, igaz történetekkel mulattatják majd önmagukat s egymást. - A tíz napra tervezett pihenő napi tíz történetében megelevenedik a színes francia reneszánsz, I. Ferenc király uralkodásának mozgalmas kora. Erőszakos és kegyetlen hercegek, jámbor és bölcs fejedelmek, sima szavú udvaroncok, csalafinta udvarhölgyek, felszarvazott férjek és kikapós menyecskék, kéjre és pénzre sóvárgó csuhás barátok, furfangos kereskedők, ármányos ügyvédek, együgyű parasztok mulatságos vagy drámai alakját kelti életre Margit királyasszony tolla. S ami különös pikantériával fűszerezi a történeteket: a szereplők többnyire valóságos személyek, a királyi család és közvetlen környezete. - Mese és valóság, szelídség és kegyetlenség, bosszú és megbocsátás, vidám érzékiség és komor önsanyargatás, derűs istentagadás és mély vallásosság keveredik a Heptameron lapjain, a szerző szándékosan naiv, elbájolóan suta, meg-megtorpanó, neki-nekiiramodó előadásában. - Margit navarrai királyasszony korának egyik legműveltebb, legokosabb asszonya volt: a mai olvasót is elbűvöli szellemével és bájával, üde érzelmességével és szenvedélyes igazságszeretetével.

Mészöly Miklós - Pontos ​történetek, útközben
Nem ​sokat tudunk meg hősnőjéről a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül. Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Sorsok, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból, s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes, a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken, csöndes tragédiákon és közömbös emberi mozdulatokon. Mégis teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt - s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondhatatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat. Figyelemmel és szeretettel tartozunk egymásnak: ember voltunk felelősségre kötelez.

Ráth-Végh István - Tarka ​históriák
Az ​ismert író művelődéstörténeti műveinek sorozatában negyedik kötetként jelenik meg ez a könyv. Anyagát az író korábban kiadott Kalandorok és titokzatos történetek, Bolond ünnep, Mendemondák és történeti hazugságok című műveiből állította össze a kiadó. A könyv elvezeti olvasóját régmúlt korok életének olyan területeire, melyet mai gondolkodásunkkal megérteni is nehezen tudunk. Rejtelmes sorsú emberek, a társadalom fegyelmét nehezen tűrő társaságok, a közélet, a tudományok és művészetek ferdeségei ismerhetők meg e műből. E művet is élvezhetővé teszi az író humora, derűs szemlélete és szellemes iróniája.

Révay József - Százarcú ​ókor
Az ​ókornak nem száz, hanem sok ezer arca elevenedik meg ebben a könyvben: Révay József, a tudós és az író színes képekben eleveníti fel és hozza közel olvasóihoz az ókori emberek életét. Mi mindenről olvashatunk benne? Mükénéről és Krétáról, az egyiptomi birodalomról Kleopátra korában, az antik Rómáról s híres nagyjairól, Caesarról és Ciceróról, életük történelmi nevezetességű napjainak szinte minden percéről, a pannóniai latin városok hétköznapjairól, királynőkről, hősökről és rabszolgákról, könnyeikről és örömeikről, történelmi tetteikről, munkájukról, szórakozásaikról, s még arról is: mit ettek, és az mennyibe került. Különösen szépek azok a részek, ahol az itáliai, afrikai és a mai Magyarország vagy Közép-Európa területén található római városokról ír. A tudós író sok évtizedes tudományos munkásságának válogatott ókor-élményeit a szó teljes értelmében élményként adja át mind fiatal, mind pedig idősebb olvasóinak. Emberségével, tudásával és őszinte lelkesedésével egyaránt hat az olvasók kíváncsi érdeklődésére és érzelmeire.

Grecsó Krisztián - Jelmezbál
Két ​lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

Paulo Coelho - Mint ​az áradó folyó
Életünk ​olyan, mint egy hol lassan és méltóságteljesen hömpölygő, hol vadul áradó folyó. E kötet lapjain Paulo Coelho élete folyójának egy-egy szakaszán folytatott elmélkedéseit osztja meg olvasóival. A gyűjtemény hosszabb s rövidebb lélegzetű írások füzére, melyek gondolkodásra késztetnek az életről, a halálról, a választás szabadságáról, az elvesztett és a megtalált szerelemről. Egyik történet humoros, a másik komoly, de mindegyik azt kutatja, milyen igazán élni. Arra biztatnak, hogy igyekezzünk álmainkat életünk valóságává tenni, s a Személyes Történetünket soha ne veszítsük szem elől.

Françoise Sagan - Örök ​emlékül
Sagan, ​a hazájában mindmáig népszerű bestseller szerző, akit mi a "Jóreggelt búbánat" és a "Kushadó kutya" c. regényeiből ismerhettük meg, Magyarországon emlékei legjavát nyújtva át ezúttal olvasóinak. Szárnyaló fantáziával, üdén csapongva kutatja fel azokat a mozzanatokat amelyek ha nem is a legtanulságosabbak, mindenesetre igen szórakoztatóak: így képes az autósztrádán száguldó sportkocsiból egy stílusbravúrral Orson Welles-hez, Sartre-hoz vendégségbe invitálni, és nőiességét egy pillanatra sem feledve, némi öngúnnyal "elcsacsogni" írói kudarcait és persze fényes sikereit.

Jan Potocki - Kaland ​a Sierra Morénában
Potocki ​regénye a francia felvilágosodás szellemében, a nagy francia gondolkodók - Diderot, Montesquieu, Rousseau, Voltaire - gondolatai, a deista filozófia jegyében íródott, technikája olyan, mint az Ezeregyéjszaká-é: egymásba fonódó elbeszélések füzére, de emlékeztet a XVIII. században divatossá lett francia pikareszk és erkölcsi regények technikájára is. Potocki könyvét nemcsak az izgalmas, olykor hátborzongató kalandok hosszú sora teszi érdekfeszítő olvasmánnyá, hanem az egzotikus tájak mesteri leírása, a gyakran ironikusan előadott kalandok valóság-hátterének föltárása is. Nem utolsósorban pedig az, hogy lebilincselő olvasmányossága mellett hű ábrázolása a korabeli Európának, elsősorban a spanyol életnek és politikai-társadalmi viszonyoknak.

Tolnai Kálmán - Az ​oroszlán barlangjában
"Annak, ​aki a titkosszolgálat sakktábláján játszik - függetlenül az adott történelmi, társadalmi viszonyoktól - átlagon felüli képzelőerővel, analizáló képességekkel kell rendelkeznie. A gyors helyzetfelismerés, a helyes véleményalkotás, a hatásos cselekvés elengedhetetlen része az eredményes hírszerző és kémelhárító munkának. A titkosszolgálatok tevékenysége gyakorlatilag gyors, helyes és nem utolsósorban hatásos rögtönzések időzített sorozatából tevődnek össze. Mozzanataiból nem hiányozhat a kezdeményezés. Ez nem mond ellent annak, hogy az eredményért néha hetekig, hónapokig idegeket, fizikumot megfeszítően kell fáradozni." Harangozó Szilveszter

William Somerset Maugham - Ashenden, ​a hírszerző
"Öszegyűjtött ​elbeszéléseim e kötetének - a harmadiknak - némiképp eltér a felépítése a többiétől - írja W. S. Maugham. Amazokba gyűjtöttem a maláj szigetvilágban játszódó novelláimat. Csakhogy írtam én egy csokor elbeszélést, amely a brit hírszerzés egy ügynökének kalandjairól mesél, az első világháború idején. Ezt az ügynököt Ashendennek neveztem el. Minthogy az elbeszélések mind képzeletemnek ehhez a szülöttéhez kapcsolódnak, hosszúságuk ellenére is úgy véltem helyesnek, ha egy kötetbe sorolom valamennyit. A háborúban szerzett élményeimen alapulnak, de nagyon kérem az olvasót: higgye el, hogy a kötet darabjai nem a franciák által reportage-nak, tudósításnak minősülő műfajhoz tartoznak - a képzelet terméke valamennyi. A valóság nem jó mesemondó. Találomra kezdi a történetet, jóval a kezdet előtt, következetlenül csapong, aztán a semmibe vész, az eldolgozatlan szálak meg csak úgy lógnak belőle - befejezése nincs. A hírszerző munkája általában igen egyhangú. Nagy része merőben haszontalan. az elbeszélőnek hiányos és lényegtelen anyagot kínál, az író dolga, hogy összefüggést teremtsen a részletek között, hogy az elbeszélést drámaisággal ruházza fel, és hogy az egészet hihetővé tegye. Nos - ezen igyekeztem jómagam is e kötet novelláiban." Európa Könyvkiadó, 1986

Wilhelm Hauff - A ​spessarti fogadó
Híres ​- vagy inkább hírhedt - hely ez a spessarti fogadó! Mintha az erdei utak csak idáig vezetnének. Sok utas száll meg itt, és sok bizony soha nem jut tovább... Mit történik a fogadóban, mi nem - kiderül ennek a híres, régi regénynek a lapjairól. _A spessarti fogadó_ból nemhiába készült film is - az elmúlt években nagy sikerrel játszották a mozik -, hiszen az izgalmas kerettörténetben még izgalmasabb tündérmesék, kísértethistóriák, különös, fantasztikus történetek kergetik egymást. - A múlt század elején fiatalon elhunyt német regényírót ezentúl nemcsak a kisgyerekek ismerik majd (hiszen ő írta _A gólyakalifa_ és _A kis Mukk_ c. meséket), hanem a serdültebbek is barátjukká fogadják.

Szunyogh Szabolcs - Jeruzsálem ​lovagjai
Marco ​Polo, a világutazó hihetetlen dolgokat mesél a velencei polgároknak a nagy mongol birodalomról, annak udvaráról, Kubiláj kánról, India kincseiről, sohasem látott állatokról. De egyetlen szavát semhiszik el! György úr, egy történetesen magyar származású nemes Írországban leereszkedik abba a barlangba, amely a korabeli hit szerint a túlvilág kapuja. Neki elhiszik, hogy találkozott az arkangyalokkal. Babonák, véres harcok, rettegés és hősi bátorság jellemzik ezt a kort. Jeruzsálem bevételére induló keresztes lovagok, örök szegénységet vállaló szerzetesek, hölgyük szerelméért a mindent vállaló trubadúrok ennek a könyvben a szereplői. De megjelennek a középkor szenvedői is, koldusok, vakok, leprások, akiknek Till Eulenspiegel, a tréfacsináló szabad szegénylegény szolgáltat igazságot.

Mark Twain - The ​Adventures of Tom Sawyer
An ​idyllic snapshot of a boy's childhood along the banks of the Mississippi River, Twain's The Adventures of Tom Sawyer is the author's work that comes closest to his boyhood experiences of growing up in Hannibal in the 1840s. Mischievous and full of energy, Tom enjoys childish pranks and pastimes with his friends, Huck Finn, the town outcast and Joe Harper, his best friend. However, at the town graveyard, Huck and Tom witness a murder, carried out by local vagabond Injun Joe. They vow never to tell a soul about what they have seen and so begins their journey into adulthood as Tom wrestles with his own morality, guilt and anxiety. A 'coming of age' tale, it is through Tom's adventures and relationships with others that he becomes more responsible and more aware of his own inner conflict. Through the central characters of Tom and Huck, Twain satirises the moral rigidity of society and adult hypocrisy, whilst at the same time giving a nostalgic portrayal of a young boy's journey into adulthood.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Béklyók ​és barátok
Kolozsvári ​Grandpierre Emil önéletrajzi regényciklusának legújabb darabja a közelmúlt izgalmas drámai időszakát mutatja be egy nagy szerelem, majd házasság tükrében. Bár a regény lapjait át-meg átszövi e teljes emberi kapcsolat finom lírája, mégis elsődleges társadalomkritikájának indulata, ereje és gazdagsága határozza meg jellegét és művészi értékét. Könnyedén, szellemesen, de egyben maró iróniáival pellengérezik ki az ötvenes évek tipikus negatív figuráit: az elvakult káderest, a tehetségtelen, de törtető bürokraták, a túlbuzgó funkcionáriust. S éppígy hű krónikása a "korszak illemtanából" eltorzult szemléletéből fakadó groteszk helyzeteknek is. A látszólag spontánul felvázolt képek, odavetett anekdoták, történetek a szerző üdítően fanyar, természetes sodrású, rafináltan közvetlen előadásmódjában megtelnek sorsokkal, élettel, mélységet és élességet kapnak. A legszemélyesebb ügyek szinte észrevétlenül válnak fontos közüggyé, formálódnak "gonddal megtervezett társadalmi körképpé". Hiszen - mint már Bóka László is megállapította - Kolozsvári Grandpierre oly "élesen látja a közeli tárgyakat, mint a rövidlátó, s írói morálja az, hogy nem fut meg az éles kép elől, hogy impresszionista színfolttá szépítse, hanem szavait élezi ki, hogy minél pontosabban metsszék a valóságot. Feladatának azt tartja, hogy a valóság igazságát és hangulatát egyetlen eszközzel, a kifejezés lelkiismeretes pontosságával fejezze ki. Hisz az igazi író nem eszményít és nem torzít: ábrázol.

Władysław Zambrzycki - A ​jámbor tévelygők szállása
E ​történetnek négy jó barát a hőse - négy szelíd öregúr. Varsóban kitört a felkelés, és ők egy kölcsönkönyvtárban vészelik át a harci eseményeket. Nappal ott vannak az események sűrűjében, esténként pedig beszélgetéssel töltik az időt, múltjuk rendkívüli kalandjait, meghökkentő históriáit elevenítik fel. A vallás, a babonák és a tudományok körüli viták fűszerezik az éjfélbe nyúló csevegéseket. Különféle furcsaságok, szellemes történetek, mulatságos epizódok, tréfálkozások követik egymást, és a varsói felkelés drámai keretében a kölcsönkönyvtár helyisége, "a jámbor tévelygők szállása", Anatole France-i derűs, kissé szkeptikus légkörrel telik meg. A szerzőnek magyarul már megjelent egy műve, A mi Boldogasszonyunk. és sikert aratott.

Halász Zoltán - Mesélő ​szakácskönyv
Helyezkedjünk ​el a karosszékben, dőljünk hátra kényelmesen. Hagyjuk, hogy peregni kezdjenek a levesekről, húsokról, salátákról, tésztákról szóló történetek színes filmkockái. S amikor valamelyik történet kellőképpen felgerjesztette érdeklődését és étvágyát, kedves Olvasó, lapozza fel a receptjét, mely mindig a történet végén található, és készítse el saját maga, szerettei, barátai számára. A szerző őszinte reménye, hogy ily módon kedvére valóbb lesz a főzés-sütés, és ízletesebb az étel, amit végül majd elfogyasztanak.

Gárdonyi Géza - Az ​én falum
Az ​elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált "kövi emberektől". Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

Imreh Lajos - Sáska ​Sógor
A _Kilenc ​kéve hány kalangya?_ kötet után újabb székely anekdotagyűjteményt tart kezében az olvasó. A sepsikőröspataki Imreh Lajos tréfás történeteit teszi közzé fia, ifj. Imreh Lajos tordai tanár. Imreh Lajos született tréfamondó egyéniség volt. Természetesen humorának alapja a székely tréfálkozó, komédiázó, mókázó hajlam és derűs életszemlélet. Tamási Áron akár róla is mintázhatta volna Ábelét. A tréfamester humoros történeteinek indítékait mindig valamilyen sajátságos helyzet, magatartás, szokatlan felfogás szolgáltatta. Tréfás megjegyzései, hozzáfűzései nemcsak szórakoztattak, hanem neveltek is. A népi tréfa természetéből, a székely tréfálkozó kedvéből s a tréfamondó lelke derűjéből, mindent kifigurázó hajlamából adódott, hogy azonnal üstökön ragadta az élet kínálta alkalmakat a heccelődésre, évődésre, ugratásra. Remélhetőleg Imreh Lajos térfái sok derűs percet szereznek az olvasóknak is, s akkor a gyűjtő, a gondozó és a kiadó fáradsága nem volt hiábavaló.

András László - Titkos ​küldetés
A ​Titkos küldetés nem hátborzongató kémhistória. Még csak nem is a golyóálló hős egyszeri bravúros kalandja, hanem egy író vallomása önmagáról. Mégis valódi kalandokról szólnak a kötet írásai, ahol nem a főhős az üldöző, hanem őt üldözik. Illegalitásban, bujkálásokban, szökésekben, franciaországi, észak-afrikai, spanyol börtönben, gyűjtőtáborban, illetve az idegenlégióban mindig az ő bőrére megy a játszma. "...A bizonyosnak vélt halál elől menekülve szöktem át több határon gyalog, lélekvesztőn és vonat alatt, a fűtőcsövön lovagolva... Perzselődtem 72 Celsius-fokon szaharai hőségben teljes menetfelszereléssel és egy Lebel-puskával a vállamon, de fagyott már ujjaimhoz a Vogézekben harminckét fokos fagyban favágóként gyűjtött rőzse... Egy ízben hetekig járt a nyomomban Muller inspektor a casablancai prefektúráról, hogy elfogjon... térdeltem hosszú órákat ájtatos révületben imádkozva a mirandai koncentrációs tábor kápolnabarakkjának lépcsőjén őrként, míg lengyel barátaim odabent az oltár alatt ásták a tábor falán kívülre vezető alagutat..." A kötet írásai persze másfajta kalandokat is kínálnak az olvasónak. Nem kevésbé izgalmas és nyaktörő szellemi kalandozásokat a képzelet és a józan ész birodalmában, amelyek a titkon vágyott, mégis kényszerű embersorsot teljessé teszik: a gondolkodó, érző, eszményekért lelkesedő és cselekvő író derűből és öniróniából, lírából, szigorú logikával felépített eszmefuttatásokból ötvözött belső önarcképét.

Bánffy Miklós - Fortéjos ​Deák Boldizsár Memoriáléja
„Az ​apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója – az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában” – írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ „másik arcát”? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Konsztantyin Szimonov - Különtudósítónk ​jelenti
Szimovov ​három szép, a Nagy Honvédő Háború idején játszódó elbeszélését Lopatin haditudósító őrnagy figurája fűzi egybe, aki szerkesztője utasításait követve utazik egyik hadszíntérről a másikra, s így ismerkedik meg más és más helyzetekkel és hősökkel. Egy-egy ilyen hős, jellegzetes figura köré épül mindegyik elbeszélés, egy-egy jellem bontakozik ki előttünk az események során. (...) Szimonov megrázó őszinteséggel keresi a hősiesség, a helytállás és árulás objektív és pszichikai mozgatóit, és a kérdéseire kapott válaszok vádlóan mutatnak a személyi kultusz korszakának hibás gyakorlatára.

Moldova György - Ésszel ​fél az ember
Ebben ​a harmincegy, hamisítatlan Moldova-humorral megírott történetben a sporttól az irodalmi életig, a filmgyártástól a szállodaiparig mindenki megkapja azt, ami megilleti. Az író ezúttal sem fukarkodik a csípős megjegyzésekkel, ha jártában-keltében fonák jelenségekkel, visszaélésekkel, negatívumokkal találkozik. Leleplezi a nagyhírű focista gyengéit, a gazdag téeszek pöffeszkedő vezetőit, maliciózus portrét fest a meggazdagodás útjára lépett zöldségesről, butikosról, autókereskedőről. Megcsipkedi a grafomán sajtólevelezőket, a disszidens magyarokat, a felületes újságírókat. Egy valakiről már-már szemérmes tisztelettel ír: a nemrégiben elhunyt Kardos Györgyről, a Magvető volt igazgatójáról. Felidézi Az élet oly rövid és a Che Guevara naplója megírásának körülményeit is. A remek kiszólásokkal, viccekkel tarkított történeteket az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Kertész P. Balázs - Különös ​mendemondák Hallgatag Erikről
Ambrose ​Montanu - Különös mendemondák Hallgatag Erikről - elektronikus könyv „A GX-00-ás űrszektor, amint azt besorolási száma is egyértelműen mutatja, csupán egy a Galaktika számos félreeső helye közül. Egyetlen nevezetessége a Hétcsillagos Űrvándorhoz címzett fogadó - ez azonban éppen elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a GX-00 Galaktika-szerte elterjedt és megalapozott jóhírét, valamint a mindenkori tulajdonos bőséges megélhetését. „Azért az sem mellékes" - ahogy maga a Főnök is szokta mondogatni. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a Hétcsillagos Űrvándor elnevezés nem a nyomtalanul eltűnt felderítőknek, nem is méltóképp feledett admirálisoknak állít emléket, hanem a hasonló nevű konyaknak."

Moldova György - Gázlámpák ​alatt
Az ​irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért: ha valaki mesélt a Kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott ripotoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: "Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülök, hogy egy kutyával több van a világon." Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától.

Koppány József - Baktai György - A ​néma és a többiek
- ​Rajtam vannak! Csak ennyit kiáltott a gégemikrofonba John Forrestay, s máris bukófordulóba vitte a gépét. A bombázókötelék, amelynek a kíséretéhez tartozott, így valahol fölötte maradt, de - legalábbis egy időre - elmaradtak üldözői is, a két német vadászgép. John jól tudta: nem sikerült lerázni őket, s abban is hiába reménykedik, hogy teljes fordulattal ő kerüljön mögéjük... A gép megrázkódott, a motor füstölni kezdett. "Eltaláltak! - villant Forrestay agyába a felismerés. - Lassú voltam..." A gép szárnyaszegett madárként zuhanásba ment át, kormányozhatatlanná vált. A két német gép elhúzott fölötte.

Szabó László - Gyilkosság ​- megrendelésre
"Fél ​6-kor fékezett az étterem előtt egy hatalmas fekete Lincoln. A járdához állt. A kocsi ajtaja kinyílt, a sofőr kiugrott, és kinyitotta előkelő utasa előtt a hátsó ajtót. Ebben a pillanatban a három esőkabátos automata pisztolyokból golyózáport zúdított a sofőrre és Paul Castellanóra, mivel ő volt az előkelő utas. Óriási pánik tört ki. A járókelők a földre vetették magukat, ordítva, segítségért kiáltva a közeli kapualjakban kerestek menedéket. A lövöldözésben nemcsak a gépkocsi vezetője és utasa, hanem néhány járókelő is kilehelte lelkét. Pár másodpercig tartott mindössze a gyilkos golyózápor, aztán a három gengszter vagy száz méteren át furakodott a tömegben. Embereim annyit láttak még, hogy egy várakozó autóba szálltak mind a hárman. Nem siettek, higgadtan csináltak mindent. A halott sofőr, Thomas Bilotti közvetlen munkatársa volt Paul Castellanónak. Jobb kezében még az ajtó kulcsát szorongatta. Főnöke, Paul Castellano, aki néhány évig a keresztapák keresztapja, az amerikai maffiát irányító bizottság feje, a Gambino-klán vezetője volt, szintén ott ázott a saját vérében. A járókelők szörnyülködve nézték. Nem tudták, ki ő. De sejtették, hogy valamilyen maffialeszámolás történt, olyan hidegvérrel csináltak mindent. Castellano még halálában is félelmetes volt, ahogy a nyitott kocsiajtó előtt ült a járdán, a feje az autó első ülésére hanyatlott. Hat golyó végzett vele. A vértől kialudt szivarját szorongatta."

Johann Wolfgang Goethe - Unterhaltungen ​deutscher Ausgewanderten
Seit ​fünf oder sechs Monaten hatte ich bemerkt, so oft ich über die kleine Brücke ging—denn zu der Zeit war der Pont neuf noch nicht erbauet—, daß eine schöne Krämerin, deren Laden an einem Schilde mit zwei Engeln kenntlich war, sich tief und wiederholt vor mir neigte und mir so weit nachsah, als sie nur konnte. Ihr Betragen fiel mir auf, ich sah sie gleichfalls an und dankte ihr sorgfältig. Einst ritt ich von Fontainebleau nach Paris, und als ich wieder die kleine Brücke heraufkam, trat sie an ihre Ladentüre und sagte zu mir, indem ich vorbeiritt: "Mein Herr, Ihre Dienerin!" Ich erwiderte ihren Gruß, und indem ich mich von Zeit zu Zeit umsah, hatte sie sich weiter vorgelehnt, um mir so weit als möglich nachzusehen. Ein Bedienter nebst einem Postillon folgten mir, die ich noch diesen Abend mit Briefen an einige Damen nach Fontainebleau zurückschicken wollte. Auf meinen Befehl stieg der Bediente ab und ging zu der jungen Frau, ihr in meinem Namen zu sagen, daß ich ihre Neigung, mich zu sehen und zu grüßen, bemerkt hätte; ich wollte, wenn sie wünschte, mich näher kennenzulernen, sie aufsuchen, wo sie verlangte. Sie antwortete dem Bedienten, er hätte ihr keine bessere Neuigkeit bringen können, sie wollte kommen, wohin ich sie bestellte, nur mit der Bedingung, daß sie eine Nacht mit mir unter einer Decke zubringen dürfte.

Toroczkay András - Búcsú ​Éhestől
Ki ​ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Szvetlana Alekszijevics - Nők ​a tűzvonalban
A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Kollekciók