Ajax-loader

'tárca' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Dénes Zsófia - Ami ​a százból kimaradt
A ​szerző biológiai és szellemi csoda: túl századik életévén, még mindig szellemi kapacitásának birtokában van, még mindig képes az alkotásra, emlékeinek, élményeinek művészi formába öntésére. Ez a kötete egyaránt tartalmaz réges-régen - például a 20-as évek elején, a bécsi emigrációban - keletkezett írásokat, amelyek több mint fél évszázad alatt alámerültek az írásművészet óceánjába, de jelentős találkozásokat, eseményeket örökítettek meg annak idején, továbbá a közelmúltban, folyóiratainkban, újságjainkban megjelent, hangulatos, magával ragadó, impresszionisztikusan színes tárcákat, miniatűr esszéket és egészen friss, új írásokat, amelyek ebben a kötetben kerülnek először közlésre. Tematikájában, sokszínűségében is igazi Dénes Zsófia-kötet: emberségre tanító, érzelemmel telített, morális ihletésű.

Szabó Magda - Nekem ​a titok kell
Szabó ​Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek - megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, "utazik". Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, "ezüst sikert álmodó", "arany csodára váró" érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol "rossz meg jó vegyesen" fordul elő. Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót.

Urbán Ernő - Világunk ​varázsa
"Pörben ​a világgal" írta válogatott novelláinak kötete fölé Urbán Ernő: válogatott riportjait tartalmazó új könyvének címével mintha a régi pört ellenpontozná. Pedig nem így van: a két egymásnak felelő cím egy és ugyanazon élmény, magatartás két vetületére utal. A világgal pörlekedő "világunk varázsa" nevében emel szót, és a varázslat krónikása a pörben is tanú. Urbán Ernő novelláit és riportjait nem választják el éles műfaji határok. Sokszor a riporter általánosítja novellává mondanivalóját (megesett az is, hogy nagy hatású kritikus riportjait az ötvenes években novellának kellett álcáznia), máskor viszont novellára való mondanivalóját áldozza rá, hogy az újságírói beavatkozás igényével tárhasson föl egy-egy ügyet. 1945 óta járja fáradhatatlanul és hivatásszerűen az országot. Az író érzékenységével és a szakember tárgyismeretével figyeli a valóság - mindenekelőtt a paraszti élet - változásait: ezért tudja emberi sorsokban, emberek konfliktusaiban érzékeltetni azt, ami több mint negyedszázad alatt Magyarországon történt. Riportjainak sora nemcsak a valóság krónikája, de a valóságot átformáló politkáé is. Egymáshoz kapcsolódó írásaiból a teljes folyamat rajzolódik ki: az adott helyzet érleli, sürgeti a változásokat, a változtatás szükséglete hívja életre az új programot, és az új program nyomán indul el a meglevőt átalakító fejlődés. Az író maga is benne él a változásban, nemcsak szemmel követi a folyamatot de tudva és akarva résztvevője is: segít feltárni a szükségleteket, sürgeti a változást, propagálja az újat. A hazai riportok négy ciklusát külföldi útirajzok egészítik ki. Urbán Ernő éppoly otthonos magabiztossággal mozog algériai parasztok, mongol pásztorok között, mint a Dunántúl gyerekkorából ismert földjén. Akárhová, akármilyen környezetbe kerül, mindenütt könnyen teremt kapcsolatokat. Mert mindenütt a lényegre kérdez: az életmódra és a munkára.

Parti Nagy Lajos - Fülkefor ​és vidéke
,,Egyszer ​volt, hol nem volt, avvót, hogy mán szabad választások keretibe kitakarodtak a magyarok fődjirűl a tatárok, oszt I. Fülkefor lett a kerál. Vót es öröm, vígan zakatót a Nemzeti Együttműködés Rendszere, Rolex karóra se jobban. Még pár bakarasz, pár csipisz iramodás, oszt eppoly jó lesz minékünk, mint Kádár apánk alatt az annóba, teprenkedett a nép, mer mind azt látta a keráli tévébe, hogy siker hág sikerre, sarkalat sarkalatra, és kalap. Rendes, istenfélő magyar nép vót, nem úgy, mint az előző, emmán tutta, hogy csak az lessz, ami bé vagyon ígérve, megszorítás penig nem vót, amíg meg nem haltak." Ez a könyv az első évet, az első 53 írást tartalmazza abból a sorozatból, amit 2011 áprilisában kezdtem el írni az Élet és Irodalom Páratlan oldalán, Magyar mesék címmel. Ezek természetesen álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanzák, glosszák a helyzet margójára. Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába ,,becsatornázzam" az írói, állampolgári köz-érzetemet.

Schäffer Erzsébet - Káprázat ​az élet!
Vallomásos ​írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében kinéz a világba. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére. Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem mese. Exupéry írja valahol: "Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!" Találjanak rá a csodákra. A könyvben És önmagukban is. Részlet az egyik beszélgetésből: "Sétálunk a nyíregyházi kiserdőben, a gyerekek most szanaszét vannak. Orosz Anikó rám néz: A megoldások az egyszerűségben vannak. Egyszerűen kellene élni. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Hallgatod egy patak csörgedezését. Csak úgy. Megtisztulsz. Amit nézel, azzá leszel. Ha óriásplakátot nézel, plázába jársz, üres leszel. Ha erdőben jársz, ha mozogsz, keringeted az energiáidat, táncolsz, úszol, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel. Nem bonyolult, egyszerű."

Varga S. József - Zseb ​és lélek
A ​Szerző eddigi köteteihez hasonlóan ebben a könyvében is a kisemberek hétköznapjairól, öröméről, bánatáról, küzdelméről szól. Sajnos a kötet megjelenését a Szerző már nem érhette meg. Búcsúztatóján Bodor Pál így emlékezett róla: „Nemcsak azt gyászolom, aki volt, noha kitűnő volt, hanem legalább annyira azt, aki lehetett volna. Jól írta meg mindazt, amit muszáj volt, hát még azt hogyan írta volna meg, amit rajta kívül senki sem követelt tőle. Halottunk nagyobb, jelentősebb, mint aki életében volt.”

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csurka István - Vasárnapi ​menü
A ​népszerű író legújabb elbeszéléseit és tárcáit adja közre ebben a könyvében; mondhatni: következetesen folytatja a kor és a benne való egzisztálás jellemzővé erősödő tüneteinek, jelenségeinek megfigyelését. Csurka István ezúttal is szenvedélyes intellektussal, fanyar humorral, de egyszersmind szellemes játékossággal igyekszik diagnosztizálni, majd közérzetileg és morálisan is mind megnyugtatóbban gyógyítani vagy legalább mérsékelni mindazt,, amit "betegségnek" lát és érzékel.

Keresztury Tibor - Reményfutam
"Kilépve ​bágyadt, délelőtti napra azon gondolkodtam, hogy kerékpárral Fokvárostól Amszterdamig számos helyen járnak, s több tízezer van közülük a kocsmafalnak döntve már ilyentájt. De diplomatatáska a kormányra akasztva csak itt van a világon, a földnek, s a hazának ezen a szegletén, miközben a gazdája odabent a csipesszel összefogott trapéz szövetnadrágban, hamis edzőcipőben ül a gép előtt, nézi a játékgép nővérkéjét elmerengve, s kevertet fogyaszt." Keresztury Tibor 1962-ben született Debrecenben. Gyermek- és kamaszéveit a Miskolc nevű ipari paradicsomban töltötte el, emlékezete szerint boldogan. 1987-ben szerzett diplomát a KLTE magyar-történelem szakán; 1986-tól az Alföld című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2000 januárjától a Magyar Narancs küldő munkatársa. Megjelent könyvei: Félterpeszben (Magvető-JAK, 1991);Szövegkijáratok (Mészáros Sándorral, Széphalom, 1992); Petri György (Kalligram, 1998). Jelen kötetében effektíve a reményt, érdemileg magamagát, műfajilag pedig azt keresi, hogy van-e betölthető tér a tárca, a publicisztika, a napló és a kisprózai eszközökkel operáló hétköznapi élménybeszámoló között. Az írások túlnyomó többsége 1996 októberétől 1999 decemberéig a Magyar Narancs (Mancs) egotrip-rovatában jelent meg.

Péterfy-Novák Éva - A ​rózsaszín ruha
Az ​Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.

Jiří Menzel - Hát, ​még mindig nem tudom...
„A ​minap láttam magamat meg néhány korombeli társamat egy régebbi cseh filmben. Annak idején karcsúbbak voltunk. Társaim arcának változásához hozzászoktam, a magaméhoz nem. Azóta inkább sötétben borotválkozom.” Kötetünk az 1997-ben, illetve 1998-ban a KALLIGRAM Könyvkiadónál magyarul megjelent, több utánnyomást és kiadást megért, két nagy sikerű tárcakönyv, a Hát, nem tudom… és a Hát, nem tudom… másodszor együttes kiadása, kiegészítve a világhírű – Magyarországon is otthonos – szerző azóta született, újabb írásaival. Az Oscar-díjas filmrendező szellemes és elbűvölő, a kisemberek életének fontos kérdéseit megdöbbentő őszinteséggel megfogalmazó, a globalizálódó világban egy hagyományos, jellegzetesen európai értékrendet vállaló és valló könyve remek szatírával ostorozza a pöffeszkedő butaságot, az úrhatnám kispolgáriságot, a talmi csillogást. Tárcáit olvasva úgy érezzük, hogy ezeket a történeteket a szerző valójában nem is Csehországban, hanem valahol a Duna–Tisza közén vetette papírra.

Márai Sándor - Bolhapiac
„...ez ​volt a műfaj, amely az elmúlt harminc évben alkatian legközelebb volt hozzám” - írja Márai Sándor 1953-ban Naplójába, amivel azokra a napilapokban megjelent tárcákra, prózai rajzokra, életképszerű elbeszélésekre utal, melyek évtizedeken keresztül megjelentek az Ujság, később a Pesti Hírlap hasábjain. S valóban: a Bolhapiac általa válogatott írásai fényesre csiszolt műremekek. Ezek között sok hétköznapi helyzetet (utazás vonaton, kávéházi élmény stb.), de csak az érdekeset, a maradandót emeli ki, hol finom iróniával, hol maró gúnnyal vagy éppen az emberi humánumot kifejező részvéttel. E rövid írások hősei különleges egyéniségek, de még inkább magányos emberek, akik közül nem egyben magunkra ismerhetünk, mert sok tekintetben közös a sorsunk. „Aztán belenyugodtam, hogy rokonom. Ember, akit vállalni kell, ő az emberiség szörnyeteg nagynénije, de mégis vállalni kell, őt is, mindenkit.”

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Galsai Pongrác - A ​besurranó szerkesztő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Botházi Mária - Boldogság ​juszt is a tiéd
Miként ​éri el ez a nő, ez a lány, ez a mindannyiunk Marikája, hogy már könyve első negyedénél erős késztetést érzek, hogy felhívjam telefonon? Vagy még jobb: hívjam át egy kávéra? Mert tudom, ő biztosan nem keresne Rendellenőrző Rohambrigádként vizsla szemekkel zsírpacákat a konyhámban. Mert sejtem, hogy ügyet sem vetne a tornyosuló mosogatnivalóra, csak rám figyelne, ahogy kevesen tudnak figyelni. Mindannyiunk marikaságára, kingaságára, néha, sajnos, janiságára is. Azt hiszem, Botházi Mária könyve erre tanít meg leginkább, azon túl, hogy nevessünk a semmiségeken: figyelni. Nem a tárgyakra, hanem egymásra. Tofán Koós Imola, újságíró Botházi Marira szükségünk van. Nem tudok Máriát írni, legfeljebb Mareszt, ahogy a Krónika szerkesztőségében szólítottuk. Már ezekből a megszólításokból is látszik, hogy Mari másképp látja a világot. Hónapokon át röhögtem azon, hogyan kell ünnepi cikket írni, vagy gyermeket nevelni, vagy szőrteleníteni, vagy megfelelni másoknak. Felsorolhatatlan, hogy mi mindenen, és megfizethetetlen az, hogy írásai révén átadhattam magam a felszabadulásnak. Mint Magyari Tivadar esetében. Gondolkodtam, kit írhatnék még, de más nem jutott eszembe. Innen is látszik, mennyire szükségünk van Botházi Marira és az ő világára. Demény Péter, író

Áprily Lajos - Álom ​egy könyvtárról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_43898
elérhető
0

Csurka István - Utasok
Csurka ​István tárcáit és újabb elbeszéléseit gyűjtötte össze ebben a könyvében. Az előbbiek játékos ötletekbe, könnyed eszmefuttatásokba, szórakoztató véleménygesztusokba öltöztetett malíciával és keserű komolysággal pécézik ki és "készítik ki" azokat a jelenségeket, magatartásokat, amelyek sértik, bántják és deformálják (például és leginkább a szellemi, erkölcsi és egziszteciális konformizmus) köz- és magánéletünket. Az utóbbiak, az elbeszélések pedig fanyar, mondhatni száraz lírával rögzítik azokat a körülményeket és kapcsolatokat, amelyekben még a tragédia is közömbössé válik az érzelmileg elfásult emberekben.

Bagoly
elérhető
14

Réti Atilla - Bagolyvár
Bő ​tucat novellát takar a "Bagolyvár", ez a szellemi "udvar", melyben egyszerre van jelen a hagyománytisztelet, a múltidézés, a magántörténelem és az írói elődök meg- és felidézése. Az elsőkötetes Réti Atilla nem tesz mást, csupán mesél. Mesél el- és letűnt dolgokról, eseményekről, tragédiákról, családi drámákról, melyek itt, Kelet-Közép-Európában estek és esnek meg velünk, esendőkkel, ősökkel, felmenőkkel, térben Erdélytől Mosonmagyaróvárig, Lengyelországtól Csallóközig, időben pedig a Monarchiától egészen napjainkig, nagyobb látleletben az ókori bölcsektől a jelenig, e kusza és sajátos, szintén kelet-közép-európai, rendszerváltozásunkig. Vagy módszerváltozásunkig? Fikció és valóság, történetek és vallomások, családi legendáriumok és udvari pletykák: Bagolyvár kicsit (vagy nem kicsit) a miénk is, hiszen a történetek allegorizálnak, a történetek kitekintenek... és összefüggenek és panorámaképpé rendeződnek. És tudjuk, történelem nincs, csak történetek vannak. Réti Atilla történeteit érdemes olvasni. Érdekes olvasni. Ezt bizonyítja a tucatnyi megjelenés rangos lapokban, novellapályázatok első helye (a mű benn a kötetben), és a megírt-megélt-megidézett múlt egyedi interpretálásnak nyelvi igényessége. A kötet ékes bizonyítéka a műfaji megújulásnak: tárcára (tárczára) már- és mégpedig szükségünk van!

Gergely Ágnes - Absztrakt ​tehén
A ​kötet Gergely Ágnesnek, a finom tollú költõnõnek az Élet és Irodalomban megjelent tárcáit fogja össze. A tárcák között az írónõ naplójegyzetei állnak, amelyek otthonainak, munkahelyeinek, utazásainak, szerelmeinek hűlt helyét idézik föl, mindig elõtérben a szakmai és morális problémákkal.

Móra Ferenc - Daru ​utcától a Móra Ferenc utcáig
A ​könyvet maga a szerző állította össze. Önéletrajzi írásait közli egy kötetben, melyekből gyakran visszaköszön szülőfaluja, tanítói, diák- és gyermektársai alakja, és leggyakrabban: az édesanya arcképe. Csalódásait és örömeit megörökítő életképeiben az élőbeszéd elevenségével ható szép magyar nyelvben gyönyörködhetünk .

Darvasi László - Ez ​egy ilyen csúcs
Vajon ​hány élet fér egy életbe? Szív Ernő az Élet és Irodalom és a Délmagyarország munkatársa csaknem negyedszázada. A regényes életű hírlapíró ebben a könyvben azoknak a városoknak a történeteit meséli el, ahol talán otthonosan élt, ám ahol mégsem talált otthonra. Ahány füzet, annyi város, táj és ország. Berlin, Szeged, New York, Flandria vagy épp Sylt szigete csalóka díszletek: valójában a lélek fordulatos bedekkereit olvassuk. Elsirathatjuk Bakó Andrást (Baka István tárcaíró alteregóját), emlékezhetünk Eörsi Istvánra, találkozhatunk Miss Marple-lel, Emily Dickinsonnal és Kolumbusz Kristóffal, miközben bármikor visszatérhetünk Doktor Feketefekete Por és Hamu Restaurantjába. Csákányos angyalokat, fecsegő nyomozókat, nyeretlen és nyertes lottószelvényeket, kicsi nyereségeket és hatalmas veszteségeket, gyászt és szerelmeket találhatunk a könyvben - vagyis mindent, amit valaha tudni akartunk Szív Ernőről, de soha nem mertük megkérdezni.

Fehér Lajos - Diósdi László - Bertalan István - Keszthelyi Zoltán - Árvíz ​1965
Árvíz ​1965. Tárcák, riportok, versek, grafikák, fényképek gyűjteménye felajánlásképpen az árvízkárosultak megsegítésére

Görgey Gábor - Találkozás ​egy fél kutyával
Bizonyosan ​nem tekinthető véletlennek, hogy a tárca, e sajátos műfaj a felvilágosodás eszméinek diadalra jutása után született Franciaországban, a Journal des Débats hasábjain, 1800-ban. Akkoriban a "vonal alatti résznek" nevezték ezeket a széppróza és publicisztikai határmezsgyéjén fogant írásokat, melyek literátori műgonddal járták körül kezdetben az irodalom, majd később a mindennapi élet aktualitásait. Magyarországon Kossuth Pesti Hírlapja honosította meg - olyan sikerrel, hogy a tárcaírás irodalmunk vezéralakjainak vált kedvelt műfajává. A "vonal alatti rész" fórumot jelentett számukra: itt mondhatták el azokat a gondolataikat, amelyek szétfeszítették volna az epika vagy a líra műfaji határait. Görgey Gábor, a kiváló költő és drámaíró a Magyar Nemzet-ben kapta meg ezt a fórumot. E lap hasábjain jelentek meg először e kötet írásai, melyek friss szemmel, nagy nyitottsággal, remek humorral, mély élet- és emberismerettel szólnak tágabb és szűkebb világunk ismert vagy kevéssé ismert jelenségeiről - meggyőzően rehabilitálva egy sokáig mostohán kezelt műfajt. Görgey Gábor tárcáiban szerencsésen keveredik a publicista tárgyilagossága és a költő-drámaíró tiszteletre méltóan indulatos türelmetlensége; mindkettő együttgondolkodásra kényszerít. És ez a tárca lényege - esztétikai próbája! Görgey Gábort minden érdekli: sport, környezetvédelem, film, színház, irodalmi és kulturális életünk jelenségei, de ugyanúgy a pedellusintézmény kihalása vagy a minduntalan elromló telefon, vagy a tömegközlekedés megoldatlan problémái, vagy akár "csak" egy forró szurokkal brutálisan leöntött kutya... Az író ebben a fél kutyában is képes meglátni és észrevétetni azt az intő jelet, mely társadalmunk egészséges közérzetét veszélyeztetheti. Mert e kötet tulajdonképpen egyetlen gondolat köré építkezik: minél ritkábban kelljen fél kutyákkal találkoznunk!

Parti Nagy Lajos - Se ​dobok, se trombiták
"Jelenet ​valami régi francia filmből, talán Truffaut. Ketten beszélgetnek, így emlékszem, s egyikük pironkodva közli, hogy regényeket ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Dobok? Nem, Michel, néz bambán és értetlenül ez a filmbeli regényíró, dobok azok nincsenek. Hát trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát, az igazat megmondva trombiták se. Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!" Ha se dobok, se trombiták - akkor mi marad helyettük? Ha a komponista lemond a fő ritmus- és szólóhangszerről, milyen muzsikát hallunk? Mert egy percig se legyen kétségünk: az író egy hamisítatlan jazzklubba invitál minket e könyv segítségével, ahol vágni lehet a füstöt, a vendégek ujjukkal dobolnak az asztalon, a zenekar pedig őrült improvizációba kezd. A csapos régi ismerősünk, az italt csak enyhén vizezi, a pincérnőbe pedig régóta - és persze reménytelenül - szerelmesek vagyunk. Parti Nagy Lajos e zenekar szólistájaként ismét bebizonyítja, hogy virtuóz mestere mindenféle nyelvi instrumentumnak: négyflekkes írásai között találunk bravúrt bravúrra halmozó tárcát, abszurd minidrámát, könnyed karcolatot, de vérkomoly novellát, és a fokozódó nemzet(köz)i helyzetet elemző jegyzetet is. (Újságíró-tanoncoknak már csak emiatt is kötelező!). A szerző 1990-1993 között írt tárcanovellákat a régi Magyar Napló (akkor még kéthetenként megjelenő irodalmi lap) felkérésére, összesen 66 darabot. A szövegek így egybegyűjtve nemcsak egy nyelvteremtő író szerteágazó érdeklődésének és tevékenységének lenyomatai, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország atmoszféráját is elemi erővel képesek fölidézni.

Nemes György - Elefánt ​a könyvesboltban
Kevés ​az időnk: szeretjük a rövid, de azért sokatmondó - s ha lehet, mulattató - írásokat. A "tárca" klasszikus műfaja ezért nemcsak halhatatlan, hanem újra népszerű, népszerűbb, mint valaha. Nemes György új kötetében csupa olyan kis írás sorakozik föl, amely egyszerre elégíti ki a jól bevált írói-hírlapírói követelményeket és a mai olvasó igényeit. Napjainkról, a modern életről szól, mindnyájunknak. Ezek a rövid, publicisztikai, kritikai megnyilvánulások, személyes reflexiók színes körképpel szolgálnak világunk megannyi jelenségéről, amelyek kapcsán a szerző többé-kevésbé általános érvényű következtetéseket von le, anélkül, hogy nevelni vagy éppen kioktatni akarna. Többnyire valamiféle aktualitáshoz kapcsolódik, lett légyen az akár a világpolitika ilyen vagy olyan fordulata, másszor csak egy-egy könyv vagy futó impresszió. A mindig megnyerő dörmögés megmosolyogtatja az olvasót, de hogy ki az, akin mosolyog: önmaga-e vagy akiről ír, netán valaki más - sokszor ki sem derül, s ez így van rendjén: nem ítélkezni kell, hanem - derűsen - elgondolkozni.

Bodor Ádám - Az ​utolsó szénégetők
Bodor ​Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre ,,feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik ,,elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között. Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.

Kosztolányi Dezső - Mindent ​bevallhatok
_"Költő, ​író egyetlen mondanivalója az élet a maga ezerszínű és ezerhangú_ _gazdagságában..."_ - vallja Kosztolányi. Éppen ez a sokféleség, a témák, műfajok, hangulatok, stílusok változatossága a legfőbb értéke és varázsa a _Mindent bevallhatok_ című kötetnek, amely az írói életmű ritkaság- és újdonságszámba menő darabjait gyűjti egybe. Tárcákat, vallomásokat Kosztolányi tollából, zöld tintával írva, a világ dolgairól, saját életéről, mindennapjairól. Körkérdésekre adott válaszait, amelyekben gyakran egy banális felvetés kapcsán mond el minden titkot, amit tudni és érezni érdemes, például a női ideálról vagy éppen a házasságról. Beszélgetéseket, interjúkat alkotásról, ihletről, művészetről, irodalomról. A feleség, Harmos Ilona, és a fiú, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseit. A kötetből árnyaltan, érzékletesen rajzolódik ki a sokoldalú. halhatatlanná lett művész és az esendő, halandó ember portréja. Egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig. Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: _"Vagyok, ami vagyok."_ És arról, hogy kicsoda is ő valójában. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt vegetáriánus lett, a kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. És különféle tréfákat eszel ki barátai ugratására. Sarkos véleményt formál súlyos erkölcsi kérdésekről, társadalmi problémákról is, a háborúról, bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. _"A szavak... oroszlánok, melyek már_ _óriásokat is széttéptek."_ Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a _Mindent bevallhatok_ című kötet.

Takács Zsuzsa - A ​sóbálvány
A ​kortárs líra egyik legjelentősebb alkotója, Takács Zsuzsa az 1990-es évek vége óta a versek mellett rendszeresen ír prózát is. Friss kötete, A sóbálvány az Élet és Irodalom hasábjain 2016-ban megjelent tárcanovellákat gyűjti egybe. Ezek a látszólag könnyed hangvételű írások távol- és közelmúltunkról, napjainkról és közeljövőnkről szólnak, hangvételük a humor és a groteszk határán mozog; az álom- és víziószerűség talán a legszembetűnőbb vonásuk, s emellett egyfajta olvasónaplóként is felfoghatók. A címben is megidézett visszapillantás a könyv egyik fontos motívuma. A főhős, a szerző alteregójának is tekinthető Z. budapesti értelmiségi, aki - némiképp Gregor Samsára emlékeztető módon - "zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon... rettenetes felfedezést" tesz. Ezután nekilát bolyongani álmaiban és ébrenlétében, e kettő köztes-szövevényes terében, vagy inkább mi magunk bolyongunk szövegről szövegre, lapról lapra Z. világában: hol nekividámodva, hol fanyar mosollyal - mindenesetre mindig van min eltöprengenünk, erről a szerző garantáltan gondoskodik.

Parti Nagy Lajos - Félszép
Félszép? ​Vagy tán egészen az? A szerző maga válogatta kötetbe 1995 és 2018 között különböző lapokban megjelent írásait. Rövidprózák, tárcák, naplócédulák, publicisztikák váltakoznak gazdagon a Félszép oldalain, melynek elsődleges szövegszervező elve az idő. Éves bontás szerint olvashatunk köz- és magánérzet éppen aktuális viszonyairól, láthatjuk, a fikció terepasztalán hogyan születnek meg a beszélő nevű és nyelvünkben élő Parti Nagy-karakterek, hogyan talál rá egy-egy figurára, hogyan vált regisztert és hogyan tömörít össze világokat zsebkendőnyi területen. Ez a hely pillanatnyi hazánk: ahol játszunk, és ahol figyelünk egymásra. Így lesz a Félszép emlékeket és élményeket magába gyűjtő palackposta közös, nem visszaváltható negyedszázadunkról.

Keresztury Tibor - Temetés ​az Ebihalban
„A ​tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú szerelvény - lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek.” Ez Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése, az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük, vagy legalábbis megszelídítettük.

Darvasi László (Szív Ernő) - Az ​irodalom ellenségei
Szív ​Ernő visszatért - miközben soha nem ment el igazán. ___Darvasi László még a kilencvenes években hívta életre újságíró alteregóját, Esti Kornél és Szindbád nem is olyan távoli rokonát: Szív Ernőt, a hírlapírót. Szív Ernő évek óta hetente tájékoztatja a világ legfontosabb történéseiről az újságolvasókat: arról, hogy milyen fantasztikus dolgok tudnak történni a zöldségesnél, egy antikváriumban, Berlinben, New Yorkban vagy épp a múlt időben. Szív Ernő legújabb könyvében az irodalom ellenségei sorakoznak fel: határidők, megrendelések, díjak, a többi író, a számtalan olvasó, vagy épp maga Jézus. Szív Ernőt vendégei ugyanis soha nem hagyják nyugodtan dolgozni: hát így lesznek ők maguk a munka tárgya. ___ _Az irodalom ellenségei_ a Magvető Kiadó Szív Ernő-sorozatának első darabja.

Gárdonyi Géza - Mai ​csodák
"Azt ​mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul."

Kollekciók