Ajax-loader

'svájci' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Albert Hofmann - LSD
A ​kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. Az anyarozs származékait kutató Albert Hofmann a negyvenes években a Sandoz laboratóriumában április tizenhatodikán megszakítja munkáját, ugyanis könnyű szédüléssel vegyes nyugtalanság szállja meg. Otthon lefeküdt, bódulatszerű, de nem kellemetlen állapotba merült, amire élénk fantáziálás volt a jellemző. Az alkonyatban csukott szemmel, szakadatlan fantasztikus, rendkívül plasztikus képek, és intenzív, kaleidoszkópszerű színes forgatag lepi meg. Majd ez az állapot két óra múlva eltűnt. A komoly tudós, a kutatóvegyész Hofmann arra gondolt, hogy az ujjbegyére került néhány csepp, és ezért önkísérletre szánta el magát, bevett 0,25 mg vizes oldatot. A laboratóriumból az asszisztensnek kellett hazakísérnie. Idézet a naplóból: „A szédülés és az eszméletvesztés érzése időközben annyira erőssé vált, hogy képtelen voltam egyenesen állni, és le kellett feküdnöm egy szófára. A környezetem ijesztő módon elváltozott. A szobában minden forogni látszott, és a jól ismert tárgyak és bútorok groteszk, többnyire fenyegető alakot öltöttek. Minden folyamatosan mozgásban volt, mintha élne, és mintha belső nyugtalanság töltené el. A szomszéd gonosz, alattomos boszorkány alakját öltötte színes pofával. Hiábavalónak tűnt az akaratom minden erőfeszítése arra, hogy feltartóztassam a külvilág széthullását és énem felolvadását. Egy démon költözött belém és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim ás a lelkem felett.” E kísérlet során bizonyosodott be, hogy az új anyag-az LSD-rendkívül pszichoaktív szer. Hofmann szerint nem volt tudomása arról korábban, hogy létezne olyan anyag, ami ilyen kis mennyiségben mélyreható drámai változáshoz vezetne a külső és belső világ megítélésében. Ráadásul nemcsak hogy nem okozott másnaposságot, hanem a tudós a szer bevétele utáni napon remek fizikai és lelki állapotban érezte magát. Az állatkísérletek nem sokat mondtak a szer pszichikai hatásáról, egereknél csak mozgászavarok voltak megfigyelhetők. Ám azt észrevették, hogy az LSD-vel kezelt macska retteg az egértől. Vizsgálták a szer mérgező hatását. A szerző szerint nem ismeretes olyan eset, mely az LSD mérgezés közvetlen következménye lenne. Ám az LSD veszélyessége nem annak mérgező voltából, hanem pszichikai hatásainak idegenszerűségéből és kiszámíthatatlanságából ered. Hamar rájöttek arra is, hogy az anyag hallucinogén hatása mellett az agy neurofiziológiai funkcióit is befolyásolja. Megkezdődött a komoly kutatás és az LSD származékok előállítása a Sandoz laboratóriumában. Az új szer alkalmazása a pszichiátriában -kezdetben-biztató volt. A hatása hasonlított a meszkalinra, amit az indiánok szakrális drogként használtak, csak éppen az LSD tízezerszer hatásosabb volt, mint a meszkalin. Az LSD pszichofarmakonok között egyedülálló hatáserőssége nem csupán mennyiségi szempontból jelentős, hanem az anyag fontos minőségi jellemzője is, hiszen benne rendkívül specifikus, tehát célzott hatás jelenik meg az emberi pszichére. Arra is következtetett Hofmann és csapata, hogy az LSD a pszichikai és szellemi funkciók legmagasabb szintű irányítóközpontjaira hat. Az LSD pszichikai hatásai, amiket csekély anyagmennyiség is kivált, túl jelentős és sokrétű ahhoz, hogy pusztán az agyi funkciók toxikus módosulásával magyarázhatóak lennének. Ha mindössze az agyra gyakorolt mérgező hatásról lenne szó, akkor az LSD tapasztalatoknak nem pszichológiai és pszichiátriai, hanem pszichopatológiai jelentősége lenne. Az LSD esetében inkább az idegek vezetőképességének módosulásáról, és a neuronok kapcsolódási pontjain (szinapszisokon) tapasztalható események befolyásolásáról van szó, amit a kísérletek is igazoltak. Ilyen módon lehetséges, hogy befolyásoljuk a magasabb pszichikai és szellemi funkciók alapjait kínáló több milliárd agysejt között létező keresztkapcsolatok és átviteli pontok rendkívül komplex rendszerét. Valószínűleg ebben az irányban keresendő az LSD elemei hatásának magyarázata. A kísérletek megindultak a világon. Kutatták a szer orvosi-pszichiátriai alkalmazásának lehetőségeit. Nemcsak a pszichoterápiában használták a befolyásolás elősegítésére, hanem a pszichózisokat is kutatás a segítségével. A számomra legmegdöbbentőbb vizsgálat az volt, amikor haldoklók fájdalomcsillapítására használták. Itt a hatás azon alapult, hogy a páciens elszakadt pszichikailag a testétől, és a fájdalom már egyáltalán nem hatott Mint ismeretes: az LSD a hatvanas években kultuszdrog lett, betiltották, alkalmazására manapság semmi lehetőség nincsen. Az akta lezárva. A reményeknek befellegzett. A könyv ennek a ragyogó, majd megtört pályafutásnak a folyamatát és társadalmi hátterét meséli el, élvezetes, sztorizós formában kosárba A kémiatörténet e klasszikus művében Albert Hofmann az LSD felfedezésének körülményeit írja le, illetve tudósokkal, művészekkel, írókkal és a hippimozgalom jeles képviselőivel lezajlott találkozóiról mesél, akiket az LSD különböző szempontjai érdekelnek. Tudományos mű, amelyet a század egyik igen jelentős szerves anyagokkal foglalkozó kémikusa írt. A kötet azonban nem vegyészeti írás, érdekes olvasmány lehet bárki számára. A kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. "Hiábavalónak tűnt az akaratom minden igyekezete arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött... Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött... Lassan visszatértem a kényelmetlenül idegenszerű világból... Innentől valójában elkezdtem élvezni a - csukott szemem mögött tovább tartó - színek és formák hallatlan játékát." Albert Hofmann 1943. április 19-én, az első tudatosan elvégzett LSD-kísérletről

Carl Gustav Jung - Az ​alkímiai konjunkció
A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung - mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia - amely komolyan vette a jézusi parancsot: "Legyetek... tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" - maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja. A jelen munka - mely először 1955 - 1956-an jelent meg - alkimista kifejezéssel élve nemcsak Jung alkímiai tematikájú munkásságának kvintesszenciája, hanem bátran tekinthető az egész életmű végső konklúziójának is. Ő maga önéletrajzi művében így nyilatkozott róla: Csak ezzel a könyvvel "lett pszichológiám végérvényesen a valóságba állítva, s mint befejezett egész, történelmileg megalapozva. Ezzel teljesítettem feladatomat, elvégeztm munkámat, amely most már megállja a helyét. S abban a pillanatban, amikor elértem a talajt, a számomra tudományosan még felfogható végső határába ütköztem, a transzcendensbe, az önmagában vett archeiptikus lényegbe, amelyről többé már semmiféle tudományos kijelentés nem tehető."

Corinne Hofmann - Visszatérés ​Afrikába
"Idestova ​már tizennégy éve annak, hogy másfél éves lányommal, Napiraijal a karomon elmenekültem Nairobiból. Még magam is alig hiszem, de itt ülök egy repülőgépen, hogy annyi év után újra visszalátogassak Kenyába. Izgatottságomban csak az jár a fejemben, vajon milyen lehet egykori otthonom. Mi maradt meg belőle? Mi minden változott arrafelé? Rá fogok-e ismerni Barsaloira, az észak-kenyai kis falura és az ottani emberekre? Mit fog szólni a volt férjem, a szamburu harcos Lketinga? És a mama? Vajon befogadnak-e újra maguk közé?" - írja a szerzőnő, Corinne Hofmann, akinek Afrikai szeretők című nagy sikerű önéletrajzi regénye az idei év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt idehaza, szinte egész nyáron át uralta a fontosabb sikerlistákat. A világszerte több millió példányban, számos nyelven megjelent regény folytatása szintén bestseller. Corinne Hofmann, aki annak idején egy maszáj harcos szerelméért feladta fényes karrierjét, civilizált hazáját, biztos jövőjét, tizennégy év elteltével visszalátogat az egzotikus Kenyába, hogy szembesüljön múltjával, egykori önmagával és - nem utolsósorban - elhagyott szerelmével…

Corinne Hofmann - Afrikai ​szeretők
A ​huszonhét éves, jómódú svájci üzletasszony kenyai nyaralása alkalmával első pillantásra halálosan beleszeret egy gyönyörű testű, megbabonázó szépségű, félig pucér maszáj vadászba. Környezete és a józan ész ellenére mindent felszámol, ami a nyugati kultúrához köti: lakást, kocsit, üzletet, kapcsolatokat, és elindul vissza, Kenyába, hogy új életet kezdjen.Hozzámegy álmai fekete harcosához, és belemerül egy hihetetlen kalandba, mely ekkor már nem is kaland, hanem számára maga az élet. Megtanulja, mit jelent a szex egy maszáj harcosnak, megtapasztalja, milyenek a mindennapok egy középkori körülmények között tengődő afrikai faluban. Megismeri a szerelem, a küzdés, a szenvedély és a szenvedés legmélyebb bugyrait. Gyermeket szül férjének, maláriát kap, üzletet nyit a faluban, harcol, hogy elfogadtassa magát férje, családja és az egész közösség által.Az Afrikai szeretők története a szappanoperák romantikus meséihez hasonlóan indul, de egy rendkívül erős asszony letehetetlenül izgalmas történetévé válik, aki a szenvedély és az emlékek erejével mesél szerelméről, csalódásairól és harcáról egyetlen gyermekéért.Corinne Hofmann ma ismét Svájcban él, önéletrajzi regénye a német nyelvű könyvpiac történetének egyik legnagyobb sikerévé vált. Svájci mindennapjainak sodrásában néha már ő is alig hiszi el mindazt, amit átélt a kenyai bozótok árnyékában, afrikai szeretője karjai között.

Max Frisch - Stiller
"Nem, ​nem vagyok Stiller" Amióta behoztak ebbe a fogházba, amelyet majd le fogok írni még, naponta elmondom, megesküszöm rá, és whiskyt követelek,; másképp megtagadok minden további vallomást. mert whisky nélkül, ezt már kitapasztaltam, én nem én vagyok hanem hajlok rá, hogy engedjek minden lehetséges jó hatásnak és azt a szerepet játsszam, ami nekik annyira megfelelne, de hozzám semmi köze sincs. És mivel mostani képtelen helyzetemben (városkájuk egyik eltűnt polgárának tartanak!) kizárólag csak az a fontos, hogy rá ne szedhessenek és résen legyek minden baráti kísérletükkel szemben,amellyel idegen bőrbe bújtatnának, s akár gorombaság árán se hagyjam, hogy megvesztegessenek - mondom: mivel most kizárólag az a fontos, hogy ne legyek senki más , csakis az, aki, sajnos, a valóságban vagyok..." "A bíróság ítélete, ahogy várható volt: azonos vagyok a hat éve, kilenc hónapja és huszonegy napja eltűnt Anatol Ludwig Stillerrel, aki zürichi polgár, szobrász, utolsó lakhelye Zürich, Steingartenstrasse II,. nős, felesége Julika Stiller-Tschudy, jelenleg párizsi lakos; és egy halom bírságot rónak ki rám, a szövetségi vámhivatalnok megpofozásárért, mindenféle állampolgári mulasztásokért, a kijelentkezési kötelezettség elmulasztásáért; továbbá: adósságaim vannak, adóhátralék, katonai adó, öregségi- és életbiztosítás, kártérítés egy szövetségi katonai puska megrongálásáért, pótlólag még a perköltségek egyharmada, összesen 9361,05 frank, fizetendő harminc napon belül, a jelen ítélet aláíratása után." "Lemondok az utolsó szó jogáról... Lemondok a fellebbezésről..." Anatol Ludwig Stiller,a regény bonyolult hőse, századunk egyik jellegzetes típusa, az önmaga elől menekülő ember végre vállalja önmagát, s ennek minden nehéz következményét. A regény mondanivalóját a Kierkegaard-mottó summázza: "Lásd, azért oly nehéz önmagunkat választanunk, mert ebben a választásban a tökéletes elkülönülés azonos a legmélyebb folytonossággal, s mert az feltétlenül kizárja minden lehetőségét annak, hogy valami mássá váljunk vagy inkább másvalakivé költsük át magunkat."

John Knittel - Amadeus
Végzetes ​szerelemben és iszonytos bűnben fogant Therese Etienne grófnő fia, Amadeus. Az édesanya tragikus sorsáról szívhez szóló regényt írt John Knittel svájci író. A mostani kötete részben ennek a történetnek a folytatása, de már az új nemzedék regénye. Megtudhatjuk, hogyan próbál a fiú megbirkózni a szülők bűne miatt őt is körülvevő előítéletekkel, valamint azokkal az akadályokkal, amelyeket a jómódú, de konzervatív svájci polgárok gördítenek az építész zseni Amadeus világmegváltó tervei elé. Ebben a küzdelemben méltó társa lesz egy szép és zenerajongó fiatal nő, Pauline, aki hősiesen száll szembe mindazokkal, akik Amadeus munkáját és kettejük boldogságát igyekeznek lehetetlenné tenni.

Corinne Hofmann - Búcsú ​Afrikától
Corinne ​Hofmann feladva fényes karrierjét, biztos jövőjét, kényelmes európai életét, egy maszáj harcos szerelméért az egzotikus Kenyába költözött, és egy kislányt szült.. A szerzőnő ma ismét Svájcban él. Az Afrikai szeretők, illetve a Visszatérés Afrikába című önéletrajzi regényei világraszóló sikert értek el. A több mint húsz nyelvre lefordított, milliós példányszámban kiadott, és nagyszerűen megfilmesített élettörténet harmadik része Corinne harcát mutatja be kislányáért, akit férje tudta nélkül, afrikai családja és a törvény ellenében "lopva" menekített ki Kenyából, amikor rájött, a szerelem nem minden..

Pascal Mercier - Éjféli ​gyors Lisszabonba
Az ​élet nem az, amit élünk, hanem az, amiről úgy képzeljük, hogy éljük. Raimund Gregorius berni latintanár egy titokzatos nővel való furcsa találkozástól felzaklatva, önmaga számára is váratlanul elhatározza, hogy kilép addigi életéből. Felül az első Lisszabonba induló vonatra, poggyászában egy könyvvel, amelyre véletlenül akadt rá egy antikváriumban. A könyv Amadeu de Prado portugál orvos és költő-filozófus feljegyzéseit tartalmazza magányról, halálról, szerelemről, hivatásról. Gregorius teljesen a könyv és szerzője hatása alá kerül, és Lisszabonba érve, akár egy detektív, felkutatja Prado családját, szerelmeit, barátait és ellenségeit. S miközben keresztül-kasul bejárja a varázslatos portugál fővárost, egy nagyon tehetséges és érzékeny ember küzdelmes, magányos és boldogtalan élete bontakozik ki előtte, jórészt a Salazar-diktatúra idején. A svájci író különleges hangulatú regénye, amelyet sokan Carlos Ruiz Zafón nagy sikerű könyvéhez, A szél árnyékához hasonlítanak, voltaképpen két férfi, két nem mindennapi egyéniség párhuzamos életrajza. Művében Mercier arra keresi a választ, vajon megérthetjük-e egy másik ember életét, s ha igen, akkor ezáltal közelebb tudunk-e kerülni önmagunkhoz is, vagy végleg elveszítjük addigi énünket. Akár így, akár úgy, a megismerés külső és belső útjai tekervényesek és a nyomozás izgalmas.

Erich von Däniken - Ha ​a sírok beszélni tudnának
A ​hagyományokhoz híven ezúttal is rejtélyes dolgok nyomába eredünk. Vajon hihetetlenül gazdag múltunk az akkori emberek tudásának köszönhető vagy az istenek segítségének? Ha isteneknek, kik ők valójában? Däniken ezen műve most jelenik meg először magyarul (tudomásunk szerint), minden kommentár és hozzáfűzött megjegyzések nélkül nyújtjuk át a tisztelt olvasó kezébe, döntse el maga, hogy méltán kísérte-e akkora érdeklődés a tudományos körökben...

Giovanni Orelli - Az ​olasz lányok vonata
A ​II. világháború utáni években olaszok – férfiak, de főként fiatal lányok – érkeznek Svájc egyik határhoz közeli kantonjába. Az őket hozó vonatok mindentudó kalauzának elbeszélésében ismerhetjük meg az itt élők és az ide vetődő, munkát kereső idegen emberek sajátos kis világait. Álomszerű képsorokat láthatunk, beszívhatjuk az Alpok friss levegőillatát, s érzékelhetjük a szorongás és a bizonytalanság a szinte kézzel fogható légkörét. Mindezt a szerző, az 1928-ban Ticino kantonban született Giovanni Orelli lírai, szaggatott stílusa, sajátos svájci olasz nyelvezete, szinte miniatűr jellemrajzai teszik rendkívüli irodalmi élménnyé.

Jonas Lüscher - Kraft
A ​Szilícium-völgy egyik gazdag üzletembere önigazolást keresve 1 millió dolláros versenykonferenciát szervez Stanfordban: bizonyítani kell, hogy a világban minden rendben van, és az emberiség a lehető legjobb irányba halad. Kraft, a középkorú német professzor briliáns elme és kiváló előadó. Semmi kétség, komoly eséllyel utazik a versenyre. A szükség hajtja: második házasságából is szabadulni szeretne, ám egy újabb válás anyagilag tönkretenné. Ami pedig a szakmai becsvágyat illeti, azt éppen hogy le kell győznie, hiszen a bizonyítandó tétel távol áll minden művelt koponyától. A ’80-as évektől kezdve a világtörténelem igazán nagy események részesévé tette, és a világ folyásán töprengve saját életét is végiggondolja. Szerelmeit és a magyar menekült Istvánhoz fűződő barátságát ugyanolyan kíméletlenül kellene megítélnie, mint a világpolitika óriásait, Kohlt, Thatchert vagy Schrödert. Ám sem az életútja, sem a történelem nem segíti őt közelebb a célhoz, azaz a sikerdíjhoz. A középkorú férfinak végtére is döntenie kell: a szabadulásért cserébe hajlandó-e lemenni az örvény aljáig? Jonas Lüscher (1976) német nyelvű svájci író. Kraft című könyve elnyerte a Svájci Könyvdíjat és München városának Tukan-díját.

Joël Dicker - Az ​igazság a Harry Quebert-ügyben
Már ​egész Európát meghódította a fiatal svájci író izgalmas és fordulatos krimije, amely egy tizenöt éves lány halálának körülményeit dolgozza fel. Ezzel a művével Joël Dicker 2012-ben elnyerte a Francia Akadémia irodalmi díját. A regény tartalma: váratlan esemény dúlja fel az amerikai közvéleményt. A híres író és elismert egyetemi tanár, Harry Quebert kertjében megtalálják a három évtizede eltűnt Nola Kellergan holttestét. A gyanúsított Harry Quebert, aki be is vallja, hogy annak idején, harmincnégy évesen szerelmi viszonya volt a tizenöt éves lánnyal. Marcus, a sikeresen induló fiatal író, aki mesterének és példaképének tekinti Quebertet, képtelen elhinni a vádat, és nyomozni kezd. A kisváros lakóinak beszámolóiból, a börtönbeli látogatásokon elhangzottakból egy lebilincselő személyiségű, érzékeny fiatal lány portréja rajzolódik ki. Queberttel őszintén szerették egymást, és azon a végzetes augusztusi estén arra készültek, hogy együtt szöknek Kanadába. A városka többi lakójáról azonban ugyanilyen nehezen képzelhető el, hogy bármelyikük meggyilkolta volna a kedves és segítőkész Nolát. Valakit mégis érzékenyen érint az ügy, Marcus eleinte csak figyelmeztető levélkéket kap, később felgyújtják a kocsiját, végül Quebert házát is, ahova öreg barátja engedélyével beköltözött a nyomozás idejére. Ahogy halad az egyre szövevényesebb ügy feltárása, úgy bontakozik ki egy tragikus szerelmi történet is, felszínre kerülnek Nola személyiségének újabb és újabb rétegei, és gyanúba keveredik szinte mindenki. Az utolsó pillanatig izgalmas és fordulatos regény végén aztán eljutunk az egészen meghökkentő megoldásig, amelyre a kritikusok állítása szerint Hitchcock is büszke lehetett volna.

Monique Schwitter - Egyik ​a másikban
A ​2015-ös Svájci Könyvdíj nyertese Mi a szerelem? Miért jöhet és mehet csak úgy? És hová megy, ha elmegy? Monique Schwitter regényének főhősnője ezt igyekszik kideríteni, amikor feleleveníti régi ismerőseihez, rokonaihoz és barátaihoz fűződő élményeit, és papírra veti korábbi szerelmei történeteit. Kapcsolatok kerülnek a középpontba, emberi és szerelmi kapcsolatok. Schwitter finom érzékenységgel mutatja be, hogy az egyik ember milyen lenyomatot, emlékeket, és persze érzéseket hagyott a másikban. A szerelmi életrajznak induló könyv azonban sokkal több, mint aminek elsőre látszik: a kis mozaikokból összeáll fiktív írónőnk múltja, és kirajzolódik jelene. Az Egyik a másikban rendkívüli regény: merész kísérlet, fortélyos játék az élettel és a fikcióval. A magával ragadó, eleven nyelvezet – minden intenzitása ellenére is – szinte már derűs könnyedséget kölcsönöz a kötetnek.

Erich von Däniken - Találkozás ​az istenekkel
Mítoszok, ​legendák és írásos anyagok is tanúsítják hogy az ősi időkben éltek olyan emberek, akik ismerték a repülés művészetét. Honnan származott tudásuk? Vajon az égből leszálló "istenek" tanították őket? Kenneth Arnold pilóta 1947.június 24-én látta meg az újabb idők első ufóját. A világ egyetlen számítógépén sem tárolnak azzal kapcsolatos adatokat, hány ember került azóta kapcsolatba az "idegenekkel". Kik lehetenk ők? Hol van a hazájuk? Az "istenek" megígérték, hogy egyszer visszatérnek hozzánk. Elérkezett az idő? Olvassa el Eric von Däniken legújabb könyvét, s készüljön fel Ön is a "találkozásra"!

Jacques Piccard - 11000 ​méter mélységben
Helyi ​idő szerint 13 óra 06 perckor a Trieste elérte a Mariana-árok legmélyebb pontját, 10916 métert. A nyomásmérő 1156 atmoszférát mutatott Mindjárt a megérkezésünket követően a fényszóró által megvilágított körbe beúszott egy 30 cm hosszú csontos hal. Nos hát: egyetlen pillanat alatt választ kaptunk arra a kérdésre, amely évtizedek óta foglalkoztatja az oceanográfusokat, hogy lehetséges-e az élet extrém körülmények között. Beigazolódott: az élet a tengerekben és az óceánokban mindenütt, minden mélységben, fejlett szervezeti formában is lehetséges.

Erich von Däniken - Istenek ​ivadékai vagyunk
Bizonyítja-e ​Sába királynőjének szőrös lába a titokzatos szépasszony földönkívüli származását? Óriás volt-e Éva ősanyánk? Mit üzent az emberiségnek a fatimai Szűz Mária? Erich von Däniken izgalmas utazásra hívja olvasóit térben és időben. Nem kevesebbre kíváncsi, mint az élet és elsősorban az értelmes élet eredetére a Földön. Távoli tájakon és távoli évszázadokban kalandozva jut el a Bibliától a génsebészetig, Szaúd-Arábiától Teneriféig, Áron sírjától az UFO-kig. A számos világsikert aratott és világraszóló vitát kiváltott kötet szerzőjének legújabb művét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Joël Dicker - A ​Baltimore fiúk
A ​kamasz Marcus mindennél jobban csodálja két unokafivérét: a szikrázóan intelligens Hillelt és az örökbe fogadott, zabolátlan, ám nyílt szívű Woddyt. Elválaszthatatlan hármasuk egyensúlya felborul, amikor barátságot kötnek a gyönyörű és izgalmas Alexandrával, aki mindegyikük szívét megdobogtatja. Érzéseik azután sem halványulnak, hogy egyetemre mennek, és elkerülhetetlenül sodródni kezdenek a Tragédia felé. Nyolc évvel később Az igazság a Harry Quebert-ügyről elbeszélője visszatér ifjúkora színhelyére, hogy regénnyé formálja a múltat. Amint munka közben újabb és újabb titkok sejlenek fel, lassan kirajzolódik előtte a Tragédia és a családja igazi története; a családé, amelyben az összetartással együtt a féltékenység és a versengés is apáról fiúra száll. Joël Dicker 1985-ben született Svájcban, jogászként végzett, regényeit franciául írja. 2012-ben jelent meg Az igazság a Harry Quebert-ügyben című regénye, melyet több mint harminc nyelvre fordítottak le, és többek között Gouncourt- és Femina-díjra jelölték. Ez a harmadik regénye.

Viragporszoba
elérhető
2

Zoë Jenny - Virágporszoba
" ​- El kellene mennünk innen, Rea. Egy másik országba. - Minek? Sehol se más." A technonemzedék és az ezredforduló európai, jóléti társadalma: széthulló családok, a szex és a drogok csábítása. Egy ifjú svájci írónő zajos nemzetközi sikert arató első regénye. Villódzó képek, fények és árnyak. Egy érzékeny, rémekkel és félelmekkel viaskodó, szeretetre éhes fiatal világa. Jo, akit 3 éves korától apja nevel, érettségi után édesanyja, és egy boldogabb élet keresésére indul. Magányos utazása sodródás emberek és tárgyak, álmok és csalódások között. Lírai, érzékeny regény, egy olyan világról, ahol üvölt a zene, és nem halljuk meg a másikat, ahol szülő és gyermek érzéketlenek egymás iránt, ahol a hófödte hegycsúcsok, kristálytiszta patakok és zöldellő mezők között tombol a magány és a kegyetlenség. Ahol nincs érték, és nincsen szeretet. S ahol mégis élni kell, és szeretni.

John Knittel - Marokkói ​kaland
Valamikor ​a harmincas évek elején egy csöndes avignoni szállodában két kalandvágyó angol hölgy megismerkedik a francia idegenlégió titokzatos tisztjével, Igor őrnaggyal, akiről az a hír járja, hogy orosz hercegi családból származik s hogy nincs nála vakmerőbb férfi az egész légióban. A tiszt egzotikus körutazásra invitálja a hölgyeket. Így kezdődik a Marokkói kaland, amely pusztító szenvedélyekkel folytatódik s ki tudja, hogy ér véget... John Knittel, a Via Mala és a Therese világhírű írója e művében is a rá jellemző lebilincselő stílusban kalauzolja végig olvasóit Észak-Afrika és az emberi lélek ismeretlen tájain.

Werner Schmidli - Az ​árnyak háza
Werner ​Schmidli németül alkotó svájci író modern hangú, modern tördelésű regénye napjainkban játszódik, Bázelban. Főhőse, egy fiatalember, az árnyak házában él: a szülői házban, ahol az anya öngyilkos iett, ahol az apa és a fiú élete szüntelen harc; Gottfried kamaszos hévvel gyűlöli apját, a fiatalság engesztelhetetlenségével. A fiú bekerül az egyik legnagyobb" bázeli vegyi üzembe, a híres Geigy gyógyszergyárba. Becsületesen dolgozik, megismerkedik egy lánnyal - élete lassan rendeződik, de felnőtté válása lemondó megbékélést is jelent.

Verena Wyss - Keskeny ​ösvényen
Egy ​férfi agyonlőtte a feleségét. Bíróság előtt áll. A bíróság szemében inkább áldozat, mint tettes. Az asszony el akarat hagyni a férjét, el akart válni, az asszonynak nem volt elég a dolgos és tisztes családi élet, a szorgalmas szerényeket megillető szűk világ: a tragédiáért ő volt a felelős, a halott. A tragédia megtörtént. A regény valóságra, bírósági dokumentumokra épül. Az írónő szuverén és végletesen feszült regénnyé avatja a dokumentumot, és pontosan érzékelteti, mi történt valójában: egy értelmes, érzékeny, tanulni vágyó, büszke, megalkuvásra képtelen fiatalasszony és egy ösztöneire hallgató, örömét a mindennapos fizikai munkában lelő, magát csak a természetben jól érző férfi - szorongató, szegényes, a munkaadó kényén-kedvén-hegyén múló egisztenciális helyzetben - szükségképpen egymás ellen fordulva. A szabadság és az önmegvalósítás vágya összeütközött az igénytelenséggel, a szerzés és birtoklás primitív vágyával, és az egyik kockára tette az életét, a másik kioltotta.

Svajc
elérhető
0

Fajth Tibor - Svájc
Amióta ​a genfi Rousseau a XVIII. században újból felfedezte a természetet, a tájak szépségeinek emberi kedélyére gyakorolt jótékony hatását, Itália mellett Svájc lett Európa második idegenforgalmi központja. A francia forradalom előtti széplelkek azért keresték fel, hogy a szabad pásztoréletben gyönyörködjenek, a faházas svájci majorságok idilli környezetében, a megközelíthetetlen havas óriásokban. Századunk utazóit nemcsak a varázslatos táj vonzza, hanem Svájc, az a kis ország, amely az örökösen hadakozó nagyhatalmak ütközőpontján megőrizte békéjét, megteremtette a gazdasági csodát.

Nicholas Faith - A ​svájci bankok rejtélyes világa
Nem ​mindennapi könyvet tart most kezében az Olvasó. Nicholas Faith - aki jelenleg az angliai Oxfordban él, és számos közgazdasági folyóirat munkatársa volt, majd a televízió szakértőjeként dolgozott - izgalmas, élvezetes, ismeretterjesztő közgazdasági olvasmánnyal kecsegtet. A könyv rövid történeti áttekintést nyújt a svájci bankrendszer kialakulásának több évszázados történetéről, amelyet a szerző kultúrtörténeti érdekességekkel tesz színesebbé. Miért és hogyan kerültek éppen a svájci bankok a nemzetközi pénzvilág középpontjába? Miért tartalékolják a különböző nemzetek, az üzletemberek és a szélhámosok pénzüket Svájcban? Ezekre és sok más kérdésre is választ kap az Olvasó. E könyvből megtudhatjuk, mennyi az igaz a svájci bankvilágot övező mítoszból, és egyebek közt fény derül arra a pénzügyi botránysorozatra is, amely a hetvenes években zajlott le a nemzetközi pénzpiacokon. Talán legizgalmasabb része a könyvnek, amely a második világháború eseményei és a svájci bankvilág közti kapcsolatokról szól. Számtalan példa bizonyítja, hogy svájci bankok aktívan és tudatosan együttműködtek a fasiszta Németországgal, támogatták a német tőke menekülését és biztonságos elhelyezését. A szerző kellemesen ironikus hangvétele és az a számos alig ismert apróság, amellyel a történeteket fűszerezi, különösen érdekessé teszi ezt a könyvet.

Jürg Federspiel - Mary, ​a halál angyala
"1868. ​január 11-ének kora reggelén a hóförgetegben egy hajó tűnt fel, amelyet a New York-i kikötői hatóságok csak akkor vettek észre, amikor az már megsértette a város felségvizeit... Nemcsak a hajnali szürkület és a hó - volt valami más is, ami megdöbbenést keltett: nem ébresztette fel az álmos, szunyókáló parti őrséget az az örömujjongás, ami máskor általában az Európából érkező emigránshajókról hallatszott... Az utasok között mecklenburgiak, poroszok... s néhány délnémet áttelepülő volt, köztük a 14 éves Mary Mallon, aki a LEIBNITZ nevű gőzös szakácsa lányának mondta magát. A férfi volt az egyetlen a legénységből, aki a viszontagságos utat követően azonnal meghalt - amint később megállapították: tífuszban." - De ki fertőzhette meg az akkoriban még gyógyíthatatlan, Amerikában alig ismert, végzetes betegséggel a hosszú hajóúton? Jürg Federspiel, a neves svájci író (1931), aki személyesen és művei révén is bejárta a világot, egy amerikai orvos-krónikás regénybeli kerettörténete közbeiktatásával s néhány korabeli, eredeti dokumentum segítségével balladai feszültséggel deríti fel Mary mindvégig érdekfeszítő, izgalmas, amerikai történetét, a döbbenetes-meghökkentő emberi poklot, Mary Mallon megtörtént "sztoriját", amelynek a végén kiderül, miért lett a szép, férfihódító nő a "halál angyala".

Friedrich Dürrenmatt - A ​megbízás
Egy ​meg nem nevezett észak-afrikai ország kísérteties sivatagának kísérteties romjánál meggyilkolnak egy elegáns nyugati hölgyet. Ennek a gyilkosságnak az indítékait szeretné kideríteni a híres riporternő, F., aki forgatócsoportjával beutazási és forgatási engedélyt kap a nyilvánvalóan katonák által kormányzott, elnyomott országba. Egy protokolláris felvilágosítás és egy meghatározott útvonalon engedélyezett, szigorúan ellenőrzött forgatás után a stábot finoman kitessékelik az országból. A riporternő azonban, kihasználva a hatalmon lévők egymás közötti harcait, ott marad, és súlyos titkok nyomára bukkan. Dürrenmatt ezúttal is nagyszerű könyvet írt: izgalmasat, korszerűt, krimit és politikát megfelelő mennyiségben adagolva az olvasónak.

Jean Villain - A ​Pireneusoktól a Fokföldig
Jean ​Villain svájci újságíró neve nem ismeretlen Magyarországon. "Franciaországi riportok" című kötetét 1970-ben szívesen fogadta a hazai olvasóközönség. "A Pireneusoktól a Fokföldig" című könyvének témája igen változatos. A szerző spanyolországi és afrikai utazásinak élményeit örökíti meg benne. Az afrikai országok közül Marokkóban, Tunéziában, Egyiptomban és Dél-Afrikában járt. Jean Villain valamennyi riportját jó megfigyelőképesség, éles valóságlátás, az elbeszélés színessége és a dolgozó rétegek iránti szolidaritás jellemzi.

Friedrich Dürrenmatt - A ​fizikusok
Dürrenmatt ​- Beckett-tel ellentétben - a hagyományos dramaturgiára építi abszurd játékait, hogy "őrült" komédiát, úgynevezett paradox színházat kanyarítson belőlük, amilyen a bolondokházában játszódó Fizikusok is, amely a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a "józanok" az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára legyenek. Dürrenmatt ebben a drámában az atomkor tudósainak emberfeletti felelősségéről szól, azonban a zseniális dramaturgiai ötlet helyenként háttérbe szorítja a valódi konfliktust, a fizikusok erkölcsi felelősségének problémáját.

Max Frisch - ... ​és a holtak újra énekelnek
A ​világhírű svájci drámaíró 1945 januárjában írta ezt a darabját - az elsők között szólalt meg a háborús évek tanújaként a nagy világégésről. Huszonegy ártatlan túszt végeznek ki egy falucskában - aggokat, gyermekeket, asszonyokat, s ők énekelnek, míg egymás után eldördülnek a fegyverek. S mindig újra énekelnek, valahányszor csak lövés hallik, vagy valami igazságtalanság történik a földön. A másvilág gomolygó ködéből lépnek elő az alakok, a hangjuk térdre kényszeríti a gyilkosokat a számvetésre a győzteseket. Ez a rekviem a modern dráma új eszközeivel állít emléket a második világháború ártatlan áldozatainak.

Charles-Ferdinand Ramuz - Üldözött ​vad / Ádám és Éva
Alpesi ​lavinákról mondják, hogy néha egy apró madár rebbenő szárnya az okozójuk. Így indulnak Ramuz regényei is. A "hegyvidéki Hamlet" történetét elbeszélő balladás remekműve, az Üldözött vad (1909) vagy az egy emberpár sorsát a boldogságtól a széjjelválásig követő Ádám és Éva (1932), amely "Genezis mitikus regénye" ragyogja körül.

Walter Matthias Diggelmann - Én ​és a falu
Mulatságos ​egy falu ez valahol a svájci-olasz határon, ahol a fő jövedelemkiegészítő forrás az idegenforgalom és a csempészet. Különös figurák panoptikuma ez a falu, ahol korántsem olyan idillikus minden, ahogy ezt az idelátogató olasz és német turisták elképzelik. Tina, Marianne, Alfredo és Marcello, Ildo, Chichi Ponti, Jakob, Tomkowitz Pino Patocchi és a falu többi lakójának problémáit derűben oldja fel W. M. Diggelmann humoros, ironikus, anekdotikus elbeszélésmódja. "Pino Patocchit, miután a rendőrség tizenöt évvel ezelőtt elfogta, négy héten át hazudott, mindent tagadott, ostoba történetekkel traktálta a rendőr-tisztviselőket és az államügyészt, pszichiáter elé utalták, és pszichoteszteket végeztettek vele, többek közt egy asszociációs tesztet. - A jóember -meséli Pino- azt mondja például, hogy karácsonyfa, mire közölnöd kell vele, hogy mi jut erről eszedbe. Szóval, ő azt mondta karácsonyfa, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Ő azt mondta, vasút, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Mindig azt válaszoltam, hogy asszony az ágyban. A pszichiáter mérges lett, megkérdezte, miért mondom mindig azt, hogy asszony az ágyban. Mire azt feleltem, hogy én mindig és mindenütt arra gondolok, hogy asszony az ágyban, és szeretem az asszonyokat az ágyban."

Friedrich Dürrenmatt - A ​nagy Romulus
A ​történelem groteszk ábrázolása végre a nagy lendülettel induló fiatal írót egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt az 1950-ben – huszonkilenc éves korában – írt A Nagy Romulus című „történelmietlen” tragikomédia. A „Nagy Romulus” jelentéktelen, mégis emlékezetes történelmi alak, Romulus Augustulus, az utolsó nyugatrómai császár. A már teljesen legyengült birodalom utolsó uralkodója valójában gyerekember volt, az uralkodás teendőihez nem is érthetett. A népvándorlás diadalmas barbár vezére, Odoaker ellenállás nélkül szállta meg Itáliát, bevonult Rómába, megszűntnek nyilvánította a császárságot és a kiskorú császárt megfosztotta trónjától. De megkímélte életét, sőt egy kellemes vidéki villát bocsátott rendelkezésére, és életfogytig járó jövedelmet biztosított számára. Sokkal későbbi kifejezéssel nyugalomba küldte. Példátlan történelmi példa. – Ez a témája Dürrenmatt komédiájának. Itt azonban Romulus Augustulus idősebb férfi, akit a biztos vég tudatában nem érdekel már az uralkodás, sokkal inkább kedveli a tyúktenyésztést, magát bölcsen ostobának tetteti. A nép pedig már megelégelte az egész ókort, követelik, hogy jöjjön a változás, jöjjön a középkor. Mulatságos célzás az időszakolás régóta közismert korszakváltási dátumára, amely szerint a Nyugatrómai Birodalom bukásával múlt el az ókor, és kezdődött a középkor. A fordulat pillanatait ábrázolja, illetve jelképezi az egész komédia. A császár mindenbe beletörődve várja a diadalmas germán vezér bevonulását. Háta mögött saját mellszobrával ül a trónon, amikor Odoaker belép. A rómaiak főleg azt tudják a germánokról, hogy ők találták fel a nadrágot. A belépő Odoakertől Romulus Augustulus mindenekelőtt azt kérdi, hogy a lábszárait fedő ruhadarab a híres nadrág-e. A győztes vezér meglepve válaszolja, hogy igen, mire a császár azonnal igen praktikusnak találja és már javasolja is, hogy tömegesen gyártani kellene, bizonnyal jó üzlet lenne. Ezzel a beszélgetés azonnal magánügyekre tér. A hódító megtudja, hogy a meghódolt, méghozzá békésen meghódolt császárt leginkább a tyúktenyésztés érdekli. Ez azért lepi meg, mert otthon ő maga is tyúkokat tenyészt. Még kíváncsi is lesz a tenyészetre, és csak úgy mellékesen közli, hogy a legyőzött többé már nem császár, de aggódnia nem kell, biztosítja a békés megélhetését. Ennek tulajdonképpen örül is a trónfosztott császár: nem kell többet törődnie a kényelmetlen uralkodással. Fel is áll a trónról, hóna alá veszi saját szobrát és megnyugodva távozik. – Paródiája ez a nagy korszakváltásoknak, a történelmi alakok magánkedvteléseinek, az iskolai történelemkönyvek anyagának, és szatírája magának a szatirikus ábrázolásoknak. Ez már igazi Dürrenmatt-játék és valódi siker. Az öreg hölgy látogatása című darab Dürrenmatt drámaírói művészetének csúcspontja. Az elszegényedett szülővárosába visszatérő öreg milliárdosnő, aki pénze mindenhatóságának tudatában megvásárolhatja ifjúkori csábítójának halálát a városka tisztes polgáraitól, valóságos megtestesítője a pénz gonosz hatalmának, amely kérlelhetetlenül rombol szét minden erkölcsi gátlást, megfontolást. A háború utáni kisváros, Güllen valahol Nyugat-Európában van. A város kisemberei bűntárssá, cinkossá válnak és a náci tömeghisztéria tipikus jelenségei észlelhetők rajtuk, az öreg hölgy alakjában pedig az amerikai monopoltőkés magatartás és életfelfogás szimbolizálódik.A jegyzeteket Falcsik Mária állította össze.

Walther Kauer - Dobozba ​zárva
Georges ​Knecht svájci állampolgárt - aki munkásból lett értelmiségi, aztán értelmiségiből ismét munkás - elmegyógyintézetben ápolják. Főorvosa utasítja, hogy készítsen önéletrajzi jegyzeteket, és ő megfelel ennek a diagnosztikai vagy terápiai igénynek. Merő véletlen, hogy az intézeti ápolt kéziratára rábukkan egy svájci újságíró. Nem véletlen már, hogy utánajár a kéziratban olvasott eseményeknek, mert amit olvasott, az hallatlanul érdekes is, félelmes is. És végképp nem véletlen, noha megdöbbentő, hogy az újságíró hamarosan ugyanolyan veszélybe kerül, mint került Georges Knecht: őt is üldözőbe veszi egy legyőzhetetlennek látszó, kíméletlen érdekszövetség, az, amelynek Knecht áldozatul esik. Svájcban történik mindez, svájci íróé a mű. Svájc a turisták és hegymászók paradicsoma, történelmien hosszú ideje békés sziget Európában, németek-franciák-olaszok országai közé ékelt, mintaszerűnek tudott köztársasága németeknek-franciáknak-olaszoknak. Svájc a tiszta polgárvárosok, pompás üdülőhelyek és gazdag falvak országa; a városokban nagy nemzetközi bankok székházai, külső kerületeikben világmárka-cikkeikről híres ipartelepek, az üdülőhelyeken fényűző szállodák és takaros családi penziók, a falvakban tejüzemek és sajtgyárak. Mindez igaz, mindez idillivé is teszi bárki szemében az elképzelt vagy csak futólag látott Svájcot. amelynek - ez a regény bizonyítja - hátborzongató rejtett valósága is van. Az író svájci honfitársai is az idillnek, a békés jólét látható jeleinek akartak hinni, eleinte maguk is annak, mert csak igen merev tartózkodással fogadták Walther Kauer regényét. A műnek előbb meg kellett járnia a maga útját mind a két Németországban, sikerré kellett válnia, elkelt példányszámai és kritikai fogadtatása szerint, hogy aztán svájci olvasói se húzódhassanak vissza továbbra is a béke és jólét idilljébe. Ma pedig már európai sikerű ez a regény: korábban ismeretlen író első nagy lélegzetű műve. A siker oka döntően tartalmi ok. Ámbár eszközei szintén hozzájárultak ehhez a sikerhez: az olvasó olykor úgy véli, kalandregényt tart a kezében, olykor úgy, hogy izgalmas krimit. Olykor a Száll a kakukk fészkére fog eszébe jutni: méltó versenytársa a világsikerű amerikai regénynek ez a svájci. Egy kritikusa szerint talán még eredetibb, megrendítőbb is, mert többet mond az intézeti falakon kívüli nyomasztó valóságról, mint annak intézeten belüli tragikus vetületeiről. Más - jóléti-polgári, tehát a baloldali író javára biztosan nem elfogult - kritikusa szerint a XX. századi Svájc új történelemkönyve és társadalomtörténete ez, egy "dogmátlan és svájciatlan" svájci előadásban. A regény utolsó lapjai nem szolgálnak békítő megoldással, nem is bíztatnak vele. Az újságíró azonban, miután földolgozta Knecht jegyzeteit, dokumentumait, és miután ezeket megtűzdelte saját észleléseivel és jegyzeteivel, bővítette egy sor levéllel - Knecht apjának a spanyol polgárháborúból írott leveleivel is -, csatlakozik egy sztrájkhoz, amely Knecht kegyetlen gyáros-főnöke ellen irányul. Ő fejezi be a történetet, amelyet Knecht nem fejezhetett be.

Kollekciók