Ajax-loader

'svájci' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Joël Dicker - Az ​igazság a Harry Quebert-ügyben
Már ​egész Európát meghódította a fiatal svájci író izgalmas és fordulatos krimije, amely egy tizenöt éves lány halálának körülményeit dolgozza fel. Ezzel a művével Joël Dicker 2012-ben elnyerte a Francia Akadémia irodalmi díját. A regény tartalma: váratlan esemény dúlja fel az amerikai közvéleményt. A híres író és elismert egyetemi tanár, Harry Quebert kertjében megtalálják a három évtizede eltűnt Nola Kellergan holttestét. A gyanúsított Harry Quebert, aki be is vallja, hogy annak idején, harmincnégy évesen szerelmi viszonya volt a tizenöt éves lánnyal. Marcus, a sikeresen induló fiatal író, aki mesterének és példaképének tekinti Quebertet, képtelen elhinni a vádat, és nyomozni kezd. A kisváros lakóinak beszámolóiból, a börtönbeli látogatásokon elhangzottakból egy lebilincselő személyiségű, érzékeny fiatal lány portréja rajzolódik ki. Queberttel őszintén szerették egymást, és azon a végzetes augusztusi estén arra készültek, hogy együtt szöknek Kanadába. A városka többi lakójáról azonban ugyanilyen nehezen képzelhető el, hogy bármelyikük meggyilkolta volna a kedves és segítőkész Nolát. Valakit mégis érzékenyen érint az ügy, Marcus eleinte csak figyelmeztető levélkéket kap, később felgyújtják a kocsiját, végül Quebert házát is, ahova öreg barátja engedélyével beköltözött a nyomozás idejére. Ahogy halad az egyre szövevényesebb ügy feltárása, úgy bontakozik ki egy tragikus szerelmi történet is, felszínre kerülnek Nola személyiségének újabb és újabb rétegei, és gyanúba keveredik szinte mindenki. Az utolsó pillanatig izgalmas és fordulatos regény végén aztán eljutunk az egészen meghökkentő megoldásig, amelyre a kritikusok állítása szerint Hitchcock is büszke lehetett volna.

Erich von Däniken - A ​Minden-hatók nyomában
Századunkban, ​különösen azonban az utóbbi évtizedekben, a tudomány eddig soha nem látott fejlődésnek indult. Mindamellett szép számmal akadnak a világtörténelemben olyan rejtélyes kérdések, amelyekre mind a mai napig nem sikerült választ adnunk. Erich von Daniken előszeretettel veszi górcső alá a régészet jelenségeit, amelyek még mindig dacolnak a végleges válaszokkal. Szinte valamennyi újabb föltárás és ásatás tágítja azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek középpontjában az emberiség régi kultúrái állnak. Mi a magyarázata annak, hogy földgolyónkat láthatatlan vonalak egész hálója borítja, amelyek kivétel nélkül történelem előtti időkből származó szent helyeken haladnak keresztül? Miért építettek az emberek kereken hétezer esztendővel ezelőtt csillagászatilag betájolt templomokat? Mi célból tervezték meg Anatóliában a föld alatti városok kusza rendszerét? Ki hordott közel négyszázezer bazalttömböt a polinéziai Nan Madol szigetére? S miért mesélnek a régi hagyományok tanítómesterekről, akik alászálltak a fellegekből, hogy okítsák a fiatal, technikailag még fejletlen emberiséget? Erich von Daniken azt az álláspontot képviseli, hogy évezredekkel ezelőtt Földön kívüli lények landoltak bolygónkon. A földlakók istenekként tisztelték őket, amit számtalan bizonyíték támaszt alá. Mielőtt ezek a rendkívül fejlett technikával rendelkező idegenek ismét útra keltek volna a világmindenség végtelenje felé, technikai, matematikai és csillagászati ismeretek sokaságát hagyták örökül a kőkorszak emberére. Elődeink ezt a tudást fölhasználták építményeik megalkotásánál is, anélkül hogy mögöttes értelmével tisztában lettek volna. Az istenek szándéka szerint majd csak az eljövendő nemzedékeknek kell ezeket az üzeneteket megfejteniök; mindez eddig figyelemre nem méltatott kihívást jelent számunkra. Napjainkban a technikai fejlődés új válaszadás lehetőségét teremti meg, olyanét, amilyenre korábban még gondolni sem lehetett.

Louis de Wohl - Assziszi ​Szent Ferenc
Megismerkedni ​a szentek életével az értő olvasó számára annyit jelent, mint bepillantást nyerni Isten műhelyébe. Ebben a műhelyben megfigyelhetjük, hogya a fúrja-faragja, üti, kalapálja kiválasztottjait a Mester, aki minden időben mintákat ad és hivogató fényeket állít a szentség felé vezető úton, amelyre mindannyiunkat meghívott. Assziszi Szent Ferenc - amint azt a tudomány és a művészet nagyjai egyhangúan vallják Celanói Tamástól Julien Greenig - még a szentek ragyogó társaságában is kitüntetett helyet foglal el. Jellemének eltökéltsége és tisztasága, eszméihez való szigorú ragaszkodása, kiáradó szeretete olyan kisugárzó erővel ruházták fel, amellyel - és ez nem túlzás - átformálta korának, és az utána következő századoknak gondolkodását. Éspedig azzal, hogy Ferencet nézve mindenkinek óhatatlanul maga Krisztus jut az eszébe, Aki a történelem tanúsága szerint mindig akutális volt és marad. A kereszténység története során talán senki sem tudta annyi meggyőző erővel - és oly egyszerű módon - megjeleníteni az emberek előtt Jézust és az Ő tanításának lényegét, mint a "Poverello", Isten szegénykéje. Az egyetlen igazi keresztény Krisztus óta, mondják egyesek: mindenesetre látomás során megkapta Jézus sebeit, jutalmul, és 44 évnyi hányatott élete igazolásául. Különleges életútja - a modern "szent-életrajzok" ismert és népszerű alkotójának e könyve a bizonyíték rá - regényíró tollára kívánkozik. Emberi kíváncsiságunkat izgatja a sommásan talán ismert események miértje és hogyanja, a történések részletei. És Louis de Wohl, az adott kor és az emberi lélek kitűnő ismerője, pompás történelmi tablóba ágyazva eleveníti meg Pietro Bernardone, a gazdag assziszi posztókereskedő fiának valóban rendhagyó történetét: vidám és könnyelmű ifjúságát, csalódását a lovagságról szőtt álmaiban, megtérését, fösvény és értetlen apjával való szakítását. Plaszitkusan lép elénk e lapokról a zsákvászonba öltözött Ferenc, akinek példáját - csodák- csodája! - hamarosan tisztes polgárok, ifjúkori cimborák, sőt neves kisasszonyok is követik; aki ruhát cserél a koldussal, leprásokat ápol, és rongyokban jelenik meg a pápa és a szultán előtt, mégis fogadják. Lépteit csodák és misztikus jelenségek kísérik. És mindebből megtudhatjuk, hogy a kereszténység nem a polgárok biztos üzletmenetét garantáló morál, nem is az "úriemberek" illemkódexe vagy a széplelkek álmodozása. Sokkal inkább vér, tűz és vas, és az Istennel való természetfölötti kapcsolat, mely meghalad minden földi fogalmat. És ami addig emelhet egy embert, hogy a nagy találkozást jelentő elmúlás, a végső próba küszöbén énekkel és testvérként köszöntse a "halál nővért".

Monique Schwitter - Egyik ​a másikban
A ​2015-ös Svájci Könyvdíj nyertese Mi a szerelem? Miért jöhet és mehet csak úgy? És hová megy, ha elmegy? Monique Schwitter regényének főhősnője ezt igyekszik kideríteni, amikor feleleveníti régi ismerőseihez, rokonaihoz és barátaihoz fűződő élményeit, és papírra veti korábbi szerelmei történeteit. Kapcsolatok kerülnek a középpontba, emberi és szerelmi kapcsolatok. Schwitter finom érzékenységgel mutatja be, hogy az egyik ember milyen lenyomatot, emlékeket, és persze érzéseket hagyott a másikban. A szerelmi életrajznak induló könyv azonban sokkal több, mint aminek elsőre látszik: a kis mozaikokból összeáll fiktív írónőnk múltja, és kirajzolódik jelene. Az Egyik a másikban rendkívüli regény: merész kísérlet, fortélyos játék az élettel és a fikcióval. A magával ragadó, eleven nyelvezet – minden intenzitása ellenére is – szinte már derűs könnyedséget kölcsönöz a kötetnek.

Giovanni Orelli - Az ​olasz lányok vonata
A ​II. világháború utáni években olaszok – férfiak, de főként fiatal lányok – érkeznek Svájc egyik határhoz közeli kantonjába. Az őket hozó vonatok mindentudó kalauzának elbeszélésében ismerhetjük meg az itt élők és az ide vetődő, munkát kereső idegen emberek sajátos kis világait. Álomszerű képsorokat láthatunk, beszívhatjuk az Alpok friss levegőillatát, s érzékelhetjük a szorongás és a bizonytalanság a szinte kézzel fogható légkörét. Mindezt a szerző, az 1928-ban Ticino kantonban született Giovanni Orelli lírai, szaggatott stílusa, sajátos svájci olasz nyelvezete, szinte miniatűr jellemrajzai teszik rendkívüli irodalmi élménnyé.

Erich von Däniken - Idegenek ​a világűrből
Erich ​von Däniken és munkatársai könyvükben elénk tárják a földönkívüliek látogatásaival kapcsolatos legújabb leleteket és felfedezéseket, melyek egy részét a hivatalos tudomány elfojtja, illetve csak eltorzítva hozza nyilvánosságra.

Max Frisch - Homo ​Faber
"Nem ​hiszek sorsban és elrendelésben, műszaki ember lévén, megszoktam, hogy a valószínűségek képelteiben gondolkodjam. Még hogy elrendelés! Nem vitatom: ha nincs a tamaulipasi kényszerleszállás, minden másként alakul: nem kerültem volna közelebbi ismeretségbe ezzel az ifjú Henckével, talán sohasem hallottam, volna többé Hannáról, s mind a mai napig nem tudnék róla, hogy apa vagyok...Lehet, hogy Sebeth ma is élne. Nem vitatom: ami történt, több volt egyszeri véletlennél, valóságos láncolata volt ez a véletlennek. De mi köze ennek az elrendeléshez?... A valószínű (vagyis az, hogy a szabályos dobókocka 6 000 000 000 dobásból megközelítően 1 000 000 000 egyest ad) a valószínűtlentől (hogy ugyanazzal a kockával 6 dobásból hat egyest kapunk) nem minőségileg különbözik, csupán gyakoriságának mértéke szerint...Hiszen abban, amit valószínűnek nevezünk, a lehetőség határeseteként a valószínűtlen is bennefoglaltatik..." Max Frischt, a személyiség magatartásformáinak nagy búvárát, mint szinte valamennyi művében, ebben a tudósításnak nevezett regényében is a szabad választás lehetőségével való élés és visszaélés kérdései foglalkoztatják. "Nem azért írok, hogy ábrázoljam, hanem, hogy megismerjem az igazat", mondja magáról Frisch.

Erich von Däniken - Találkozás ​az istenekkel
Mítoszok, ​legendák és írásos anyagok is tanúsítják hogy az ősi időkben éltek olyan emberek, akik ismerték a repülés művészetét. Honnan származott tudásuk? Vajon az égből leszálló "istenek" tanították őket? Kenneth Arnold pilóta 1947.június 24-én látta meg az újabb idők első ufóját. A világ egyetlen számítógépén sem tárolnak azzal kapcsolatos adatokat, hány ember került azóta kapcsolatba az "idegenekkel". Kik lehetenk ők? Hol van a hazájuk? Az "istenek" megígérték, hogy egyszer visszatérnek hozzánk. Elérkezett az idő? Olvassa el Eric von Däniken legújabb könyvét, s készüljön fel Ön is a "találkozásra"!

Jacques Piccard - 11000 ​méter mélységben
Helyi ​idő szerint 13 óra 06 perckor a Trieste elérte a Mariana-árok legmélyebb pontját, 10916 métert. A nyomásmérő 1156 atmoszférát mutatott Mindjárt a megérkezésünket követően a fényszóró által megvilágított körbe beúszott egy 30 cm hosszú csontos hal. Nos hát: egyetlen pillanat alatt választ kaptunk arra a kérdésre, amely évtizedek óta foglalkoztatja az oceanográfusokat, hogy lehetséges-e az élet extrém körülmények között. Beigazolódott: az élet a tengerekben és az óceánokban mindenütt, minden mélységben, fejlett szervezeti formában is lehetséges.

Corinne Hofmann - Búcsú ​Afrikától
Corinne ​Hofmann feladva fényes karrierjét, biztos jövőjét, kényelmes európai életét, egy maszáj harcos szerelméért az egzotikus Kenyába költözött, és egy kislányt szült.. A szerzőnő ma ismét Svájcban él. Az Afrikai szeretők, illetve a Visszatérés Afrikába című önéletrajzi regényei világraszóló sikert értek el. A több mint húsz nyelvre lefordított, milliós példányszámban kiadott, és nagyszerűen megfilmesített élettörténet harmadik része Corinne harcát mutatja be kislányáért, akit férje tudta nélkül, afrikai családja és a törvény ellenében "lopva" menekített ki Kenyából, amikor rájött, a szerelem nem minden..

Corinne Hofmann - Visszatérés ​Afrikába
"Idestova ​már tizennégy éve annak, hogy másfél éves lányommal, Napiraijal a karomon elmenekültem Nairobiból. Még magam is alig hiszem, de itt ülök egy repülőgépen, hogy annyi év után újra visszalátogassak Kenyába. Izgatottságomban csak az jár a fejemben, vajon milyen lehet egykori otthonom. Mi maradt meg belőle? Mi minden változott arrafelé? Rá fogok-e ismerni Barsaloira, az észak-kenyai kis falura és az ottani emberekre? Mit fog szólni a volt férjem, a szamburu harcos Lketinga? És a mama? Vajon befogadnak-e újra maguk közé?" - írja a szerzőnő, Corinne Hofmann, akinek Afrikai szeretők című nagy sikerű önéletrajzi regénye az idei év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt idehaza, szinte egész nyáron át uralta a fontosabb sikerlistákat. A világszerte több millió példányban, számos nyelven megjelent regény folytatása szintén bestseller. Corinne Hofmann, aki annak idején egy maszáj harcos szerelméért feladta fényes karrierjét, civilizált hazáját, biztos jövőjét, tizennégy év elteltével visszalátogat az egzotikus Kenyába, hogy szembesüljön múltjával, egykori önmagával és - nem utolsósorban - elhagyott szerelmével…

Erich von Däniken - Istenek ​ivadékai vagyunk
Bizonyítja-e ​Sába királynőjének szőrös lába a titokzatos szépasszony földönkívüli származását? Óriás volt-e Éva ősanyánk? Mit üzent az emberiségnek a fatimai Szűz Mária? Erich von Däniken izgalmas utazásra hívja olvasóit térben és időben. Nem kevesebbre kíváncsi, mint az élet és elsősorban az értelmes élet eredetére a Földön. Távoli tájakon és távoli évszázadokban kalandozva jut el a Bibliától a génsebészetig, Szaúd-Arábiától Teneriféig, Áron sírjától az UFO-kig. A számos világsikert aratott és világraszóló vitát kiváltott kötet szerzőjének legújabb művét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Joël Dicker - A ​Baltimore fiúk
A ​kamasz Marcus mindennél jobban csodálja két unokafivérét: a szikrázóan intelligens Hillelt és az örökbe fogadott, zabolátlan, ám nyílt szívű Woddyt. Elválaszthatatlan hármasuk egyensúlya felborul, amikor barátságot kötnek a gyönyörű és izgalmas Alexandrával, aki mindegyikük szívét megdobogtatja. Érzéseik azután sem halványulnak, hogy egyetemre mennek, és elkerülhetetlenül sodródni kezdenek a Tragédia felé. Nyolc évvel később Az igazság a Harry Quebert-ügyről elbeszélője visszatér ifjúkora színhelyére, hogy regénnyé formálja a múltat. Amint munka közben újabb és újabb titkok sejlenek fel, lassan kirajzolódik előtte a Tragédia és a családja igazi története; a családé, amelyben az összetartással együtt a féltékenység és a versengés is apáról fiúra száll. Joël Dicker 1985-ben született Svájcban, jogászként végzett, regényeit franciául írja. 2012-ben jelent meg Az igazság a Harry Quebert-ügyben című regénye, melyet több mint harminc nyelvre fordítottak le, és többek között Gouncourt- és Femina-díjra jelölték. Ez a harmadik regénye.

Via_mala
elérhető
16

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

Viragporszoba
elérhető
2

Zoë Jenny - Virágporszoba
" ​- El kellene mennünk innen, Rea. Egy másik országba. - Minek? Sehol se más." A technonemzedék és az ezredforduló európai, jóléti társadalma: széthulló családok, a szex és a drogok csábítása. Egy ifjú svájci írónő zajos nemzetközi sikert arató első regénye. Villódzó képek, fények és árnyak. Egy érzékeny, rémekkel és félelmekkel viaskodó, szeretetre éhes fiatal világa. Jo, akit 3 éves korától apja nevel, érettségi után édesanyja, és egy boldogabb élet keresésére indul. Magányos utazása sodródás emberek és tárgyak, álmok és csalódások között. Lírai, érzékeny regény, egy olyan világról, ahol üvölt a zene, és nem halljuk meg a másikat, ahol szülő és gyermek érzéketlenek egymás iránt, ahol a hófödte hegycsúcsok, kristálytiszta patakok és zöldellő mezők között tombol a magány és a kegyetlenség. Ahol nincs érték, és nincsen szeretet. S ahol mégis élni kell, és szeretni.

Carl Gustav Jung - Föld ​és lélek
Jung, ​századunk első felének híres svájci pszichológusa Freud barátja és követője volt, majd maga is elindított egy új mélylélektani irányzatot. "Föld és lélek" című esszéjében röviden összefoglalja legfontosabb gondolatait. Képet ad a lélek tudatos és tudadattalan összetevőiről, a történelem folyamán feledésbe merült ősi, kollektív tudattartalmakról. Bemutatja a női és férfi lelkialkat eltéréseit, az ellentétes nemről bennünk élő "imagót". Érdekes példákat idézve megvizsgálja, milyen determináció érvényesül a környezet (a föld) és az egyének, illetve a népek lelkialkata között.

John Knittel - Marokkói ​kaland
Valamikor ​a harmincas évek elején egy csöndes avignoni szállodában két kalandvágyó angol hölgy megismerkedik a francia idegenlégió titokzatos tisztjével, Igor őrnaggyal, akiről az a hír járja, hogy orosz hercegi családból származik s hogy nincs nála vakmerőbb férfi az egész légióban. A tiszt egzotikus körutazásra invitálja a hölgyeket. Így kezdődik a Marokkói kaland, amely pusztító szenvedélyekkel folytatódik s ki tudja, hogy ér véget... John Knittel, a Via Mala és a Therese világhírű írója e művében is a rá jellemző lebilincselő stílusban kalauzolja végig olvasóit Észak-Afrika és az emberi lélek ismeretlen tájain.

Demian
elérhető
76

Hermann Hesse - Demian
"Minden ​ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Vajon bűn-e a bűn? Jó-e a jó? Tényleg van szabad akaratunk? Létezik Isten? Mi a valódi szeretet? Kérdések, melyek előbb-utóbb mindnyájan felteszünk. A Demian megjelenése óta a világirodalom egyik fontos műve.

Svajc
elérhető
0

Fajth Tibor - Svájc
Amióta ​a genfi Rousseau a XVIII. században újból felfedezte a természetet, a tájak szépségeinek emberi kedélyére gyakorolt jótékony hatását, Itália mellett Svájc lett Európa második idegenforgalmi központja. A francia forradalom előtti széplelkek azért keresték fel, hogy a szabad pásztoréletben gyönyörködjenek, a faházas svájci majorságok idilli környezetében, a megközelíthetetlen havas óriásokban. Századunk utazóit nemcsak a varázslatos táj vonzza, hanem Svájc, az a kis ország, amely az örökösen hadakozó nagyhatalmak ütközőpontján megőrizte békéjét, megteremtette a gazdasági csodát.

Werner Schmidli - Az ​árnyak háza
Werner ​Schmidli németül alkotó svájci író modern hangú, modern tördelésű regénye napjainkban játszódik, Bázelban. Főhőse, egy fiatalember, az árnyak házában él: a szülői házban, ahol az anya öngyilkos iett, ahol az apa és a fiú élete szüntelen harc; Gottfried kamaszos hévvel gyűlöli apját, a fiatalság engesztelhetetlenségével. A fiú bekerül az egyik legnagyobb" bázeli vegyi üzembe, a híres Geigy gyógyszergyárba. Becsületesen dolgozik, megismerkedik egy lánnyal - élete lassan rendeződik, de felnőtté válása lemondó megbékélést is jelent.

Friedrich Dürrenmatt - A ​nagy Romulus / Az öreg hölgy látogatása
A ​történelem groteszk ábrázolása végre a nagy lendülettel induló fiatal írót egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt az 1950-ben írt, A nagy Romulus című történelmietlen tragikomédia. A nagy Romulus jelentéktelen, mégis emlékezetes történelmi alak, Romulus Augustulus, az utolsó nyugatrómai császár. A már teljesen legyengült birodalom utolsó uralkodója valójában gyerekember volt, az uralkodás teendőihez nem is érthetett. A népvándorlás diadalmas barbár vezére, Odoaker ellenállás nélkül szállta meg Itáliát, bevonult Rómába, megszűntnek nyilvánította a császárságot és a kiskorú császárt megfosztotta trónjától. De megkímélte életét, sőt egy kellemes vidéki villát bocsátott rendelkezésére, és életfogytig járó jövedelmet biztosított számára. Sokkal későbbi kifejezéssel nyugalomba küldte. Példátlan történelmi példa. Ez a témája Dürrenmatt komédiájának...

Verena Wyss - Keskeny ​ösvényen
Egy ​férfi agyonlőtte a feleségét. Bíróság előtt áll. A bíróság szemében inkább áldozat, mint tettes. Az asszony el akarat hagyni a férjét, el akart válni, az asszonynak nem volt elég a dolgos és tisztes családi élet, a szorgalmas szerényeket megillető szűk világ: a tragédiáért ő volt a felelős, a halott. A tragédia megtörtént. A regény valóságra, bírósági dokumentumokra épül. Az írónő szuverén és végletesen feszült regénnyé avatja a dokumentumot, és pontosan érzékelteti, mi történt valójában: egy értelmes, érzékeny, tanulni vágyó, büszke, megalkuvásra képtelen fiatalasszony és egy ösztöneire hallgató, örömét a mindennapos fizikai munkában lelő, magát csak a természetben jól érző férfi - szorongató, szegényes, a munkaadó kényén-kedvén-hegyén múló egisztenciális helyzetben - szükségképpen egymás ellen fordulva. A szabadság és az önmegvalósítás vágya összeütközött az igénytelenséggel, a szerzés és birtoklás primitív vágyával, és az egyik kockára tette az életét, a másik kioltotta.

Nicholas Faith - A ​svájci bankok rejtélyes világa
Nem ​mindennapi könyvet tart most kezében az Olvasó. Nicholas Faith - aki jelenleg az angliai Oxfordban él, és számos közgazdasági folyóirat munkatársa volt, majd a televízió szakértőjeként dolgozott - izgalmas, élvezetes, ismeretterjesztő közgazdasági olvasmánnyal kecsegtet. A könyv rövid történeti áttekintést nyújt a svájci bankrendszer kialakulásának több évszázados történetéről, amelyet a szerző kultúrtörténeti érdekességekkel tesz színesebbé. Miért és hogyan kerültek éppen a svájci bankok a nemzetközi pénzvilág középpontjába? Miért tartalékolják a különböző nemzetek, az üzletemberek és a szélhámosok pénzüket Svájcban? Ezekre és sok más kérdésre is választ kap az Olvasó. E könyvből megtudhatjuk, mennyi az igaz a svájci bankvilágot övező mítoszból, és egyebek közt fény derül arra a pénzügyi botránysorozatra is, amely a hetvenes években zajlott le a nemzetközi pénzpiacokon. Talán legizgalmasabb része a könyvnek, amely a második világháború eseményei és a svájci bankvilág közti kapcsolatokról szól. Számtalan példa bizonyítja, hogy svájci bankok aktívan és tudatosan együttműködtek a fasiszta Németországgal, támogatták a német tőke menekülését és biztonságos elhelyezését. A szerző kellemesen ironikus hangvétele és az a számos alig ismert apróság, amellyel a történeteket fűszerezi, különösen érdekessé teszi ezt a könyvet.

Jürg Federspiel - Mary, ​a halál angyala
"1868. ​január 11-ének kora reggelén a hóförgetegben egy hajó tűnt fel, amelyet a New York-i kikötői hatóságok csak akkor vettek észre, amikor az már megsértette a város felségvizeit... Nemcsak a hajnali szürkület és a hó - volt valami más is, ami megdöbbenést keltett: nem ébresztette fel az álmos, szunyókáló parti őrséget az az örömujjongás, ami máskor általában az Európából érkező emigránshajókról hallatszott... Az utasok között mecklenburgiak, poroszok... s néhány délnémet áttelepülő volt, köztük a 14 éves Mary Mallon, aki a LEIBNITZ nevű gőzös szakácsa lányának mondta magát. A férfi volt az egyetlen a legénységből, aki a viszontagságos utat követően azonnal meghalt - amint később megállapították: tífuszban." - De ki fertőzhette meg az akkoriban még gyógyíthatatlan, Amerikában alig ismert, végzetes betegséggel a hosszú hajóúton? Jürg Federspiel, a neves svájci író (1931), aki személyesen és művei révén is bejárta a világot, egy amerikai orvos-krónikás regénybeli kerettörténete közbeiktatásával s néhány korabeli, eredeti dokumentum segítségével balladai feszültséggel deríti fel Mary mindvégig érdekfeszítő, izgalmas, amerikai történetét, a döbbenetes-meghökkentő emberi poklot, Mary Mallon megtörtént "sztoriját", amelynek a végén kiderül, miért lett a szép, férfihódító nő a "halál angyala".

Friedrich Dürrenmatt - A ​megbízás
Egy ​meg nem nevezett észak-afrikai ország kísérteties sivatagának kísérteties romjánál meggyilkolnak egy elegáns nyugati hölgyet. Ennek a gyilkosságnak az indítékait szeretné kideríteni a híres riporternő, F., aki forgatócsoportjával beutazási és forgatási engedélyt kap a nyilvánvalóan katonák által kormányzott, elnyomott országba. Egy protokolláris felvilágosítás és egy meghatározott útvonalon engedélyezett, szigorúan ellenőrzött forgatás után a stábot finoman kitessékelik az országból. A riporternő azonban, kihasználva a hatalmon lévők egymás közötti harcait, ott marad, és súlyos titkok nyomára bukkan. Dürrenmatt ezúttal is nagyszerű könyvet írt: izgalmasat, korszerűt, krimit és politikát megfelelő mennyiségben adagolva az olvasónak.

Jean Villain - A ​Pireneusoktól a Fokföldig
Jean ​Villain svájci újságíró neve nem ismeretlen Magyarországon. "Franciaországi riportok" című kötetét 1970-ben szívesen fogadta a hazai olvasóközönség. "A Pireneusoktól a Fokföldig" című könyvének témája igen változatos. A szerző spanyolországi és afrikai utazásinak élményeit örökíti meg benne. Az afrikai országok közül Marokkóban, Tunéziában, Egyiptomban és Dél-Afrikában járt. Jean Villain valamennyi riportját jó megfigyelőképesség, éles valóságlátás, az elbeszélés színessége és a dolgozó rétegek iránti szolidaritás jellemzi.

Friedrich Dürrenmatt - A ​fizikusok
Dürrenmatt ​- Beckett-tel ellentétben - a hagyományos dramaturgiára építi abszurd játékait, hogy "őrült" komédiát, úgynevezett paradox színházat kanyarítson belőlük, amilyen a bolondokházában játszódó Fizikusok is, amely a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a "józanok" az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára legyenek. Dürrenmatt ebben a drámában az atomkor tudósainak emberfeletti felelősségéről szól, azonban a zseniális dramaturgiai ötlet helyenként háttérbe szorítja a valódi konfliktust, a fizikusok erkölcsi felelősségének problémáját.

Max Frisch - ... ​és a holtak újra énekelnek
A ​világhírű svájci drámaíró 1945 januárjában írta ezt a darabját - az elsők között szólalt meg a háborús évek tanújaként a nagy világégésről. Huszonegy ártatlan túszt végeznek ki egy falucskában - aggokat, gyermekeket, asszonyokat, s ők énekelnek, míg egymás után eldördülnek a fegyverek. S mindig újra énekelnek, valahányszor csak lövés hallik, vagy valami igazságtalanság történik a földön. A másvilág gomolygó ködéből lépnek elő az alakok, a hangjuk térdre kényszeríti a gyilkosokat a számvetésre a győzteseket. Ez a rekviem a modern dráma új eszközeivel állít emléket a második világháború ártatlan áldozatainak.

Charles-Ferdinand Ramuz - Üldözött ​vad / Ádám és Éva
Alpesi ​lavinákról mondják, hogy néha egy apró madár rebbenő szárnya az okozójuk. Így indulnak Ramuz regényei is. A "hegyvidéki Hamlet" történetét elbeszélő balladás remekműve, az Üldözött vad (1909) vagy az egy emberpár sorsát a boldogságtól a széjjelválásig követő Ádám és Éva (1932), amely "Genezis mitikus regénye" ragyogja körül.

Walter Matthias Diggelmann - Én ​és a falu
Mulatságos ​egy falu ez valahol a svájci-olasz határon, ahol a fő jövedelemkiegészítő forrás az idegenforgalom és a csempészet. Különös figurák panoptikuma ez a falu, ahol korántsem olyan idillikus minden, ahogy ezt az idelátogató olasz és német turisták elképzelik. Tina, Marianne, Alfredo és Marcello, Ildo, Chichi Ponti, Jakob, Tomkowitz Pino Patocchi és a falu többi lakójának problémáit derűben oldja fel W. M. Diggelmann humoros, ironikus, anekdotikus elbeszélésmódja. "Pino Patocchit, miután a rendőrség tizenöt évvel ezelőtt elfogta, négy héten át hazudott, mindent tagadott, ostoba történetekkel traktálta a rendőr-tisztviselőket és az államügyészt, pszichiáter elé utalták, és pszichoteszteket végeztettek vele, többek közt egy asszociációs tesztet. - A jóember -meséli Pino- azt mondja például, hogy karácsonyfa, mire közölnöd kell vele, hogy mi jut erről eszedbe. Szóval, ő azt mondta karácsonyfa, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Ő azt mondta, vasút, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Mindig azt válaszoltam, hogy asszony az ágyban. A pszichiáter mérges lett, megkérdezte, miért mondom mindig azt, hogy asszony az ágyban. Mire azt feleltem, hogy én mindig és mindenütt arra gondolok, hogy asszony az ágyban, és szeretem az asszonyokat az ágyban."

Friedrich Dürrenmatt - A ​nagy Romulus
A ​történelem groteszk ábrázolása végre a nagy lendülettel induló fiatal írót egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt az 1950-ben – huszonkilenc éves korában – írt A Nagy Romulus című „történelmietlen” tragikomédia. A „Nagy Romulus” jelentéktelen, mégis emlékezetes történelmi alak, Romulus Augustulus, az utolsó nyugatrómai császár. A már teljesen legyengült birodalom utolsó uralkodója valójában gyerekember volt, az uralkodás teendőihez nem is érthetett. A népvándorlás diadalmas barbár vezére, Odoaker ellenállás nélkül szállta meg Itáliát, bevonult Rómába, megszűntnek nyilvánította a császárságot és a kiskorú császárt megfosztotta trónjától. De megkímélte életét, sőt egy kellemes vidéki villát bocsátott rendelkezésére, és életfogytig járó jövedelmet biztosított számára. Sokkal későbbi kifejezéssel nyugalomba küldte. Példátlan történelmi példa. – Ez a témája Dürrenmatt komédiájának. Itt azonban Romulus Augustulus idősebb férfi, akit a biztos vég tudatában nem érdekel már az uralkodás, sokkal inkább kedveli a tyúktenyésztést, magát bölcsen ostobának tetteti. A nép pedig már megelégelte az egész ókort, követelik, hogy jöjjön a változás, jöjjön a középkor. Mulatságos célzás az időszakolás régóta közismert korszakváltási dátumára, amely szerint a Nyugatrómai Birodalom bukásával múlt el az ókor, és kezdődött a középkor. A fordulat pillanatait ábrázolja, illetve jelképezi az egész komédia. A császár mindenbe beletörődve várja a diadalmas germán vezér bevonulását. Háta mögött saját mellszobrával ül a trónon, amikor Odoaker belép. A rómaiak főleg azt tudják a germánokról, hogy ők találták fel a nadrágot. A belépő Odoakertől Romulus Augustulus mindenekelőtt azt kérdi, hogy a lábszárait fedő ruhadarab a híres nadrág-e. A győztes vezér meglepve válaszolja, hogy igen, mire a császár azonnal igen praktikusnak találja és már javasolja is, hogy tömegesen gyártani kellene, bizonnyal jó üzlet lenne. Ezzel a beszélgetés azonnal magánügyekre tér. A hódító megtudja, hogy a meghódolt, méghozzá békésen meghódolt császárt leginkább a tyúktenyésztés érdekli. Ez azért lepi meg, mert otthon ő maga is tyúkokat tenyészt. Még kíváncsi is lesz a tenyészetre, és csak úgy mellékesen közli, hogy a legyőzött többé már nem császár, de aggódnia nem kell, biztosítja a békés megélhetését. Ennek tulajdonképpen örül is a trónfosztott császár: nem kell többet törődnie a kényelmetlen uralkodással. Fel is áll a trónról, hóna alá veszi saját szobrát és megnyugodva távozik. – Paródiája ez a nagy korszakváltásoknak, a történelmi alakok magánkedvteléseinek, az iskolai történelemkönyvek anyagának, és szatírája magának a szatirikus ábrázolásoknak. Ez már igazi Dürrenmatt-játék és valódi siker. Az öreg hölgy látogatása című darab Dürrenmatt drámaírói művészetének csúcspontja. Az elszegényedett szülővárosába visszatérő öreg milliárdosnő, aki pénze mindenhatóságának tudatában megvásárolhatja ifjúkori csábítójának halálát a városka tisztes polgáraitól, valóságos megtestesítője a pénz gonosz hatalmának, amely kérlelhetetlenül rombol szét minden erkölcsi gátlást, megfontolást. A háború utáni kisváros, Güllen valahol Nyugat-Európában van. A város kisemberei bűntárssá, cinkossá válnak és a náci tömeghisztéria tipikus jelenségei észlelhetők rajtuk, az öreg hölgy alakjában pedig az amerikai monopoltőkés magatartás és életfelfogás szimbolizálódik.A jegyzeteket Falcsik Mária állította össze.

Walther Kauer - Dobozba ​zárva
Georges ​Knecht svájci állampolgárt - aki munkásból lett értelmiségi, aztán értelmiségiből ismét munkás - elmegyógyintézetben ápolják. Főorvosa utasítja, hogy készítsen önéletrajzi jegyzeteket, és ő megfelel ennek a diagnosztikai vagy terápiai igénynek. Merő véletlen, hogy az intézeti ápolt kéziratára rábukkan egy svájci újságíró. Nem véletlen már, hogy utánajár a kéziratban olvasott eseményeknek, mert amit olvasott, az hallatlanul érdekes is, félelmes is. És végképp nem véletlen, noha megdöbbentő, hogy az újságíró hamarosan ugyanolyan veszélybe kerül, mint került Georges Knecht: őt is üldözőbe veszi egy legyőzhetetlennek látszó, kíméletlen érdekszövetség, az, amelynek Knecht áldozatul esik. Svájcban történik mindez, svájci íróé a mű. Svájc a turisták és hegymászók paradicsoma, történelmien hosszú ideje békés sziget Európában, németek-franciák-olaszok országai közé ékelt, mintaszerűnek tudott köztársasága németeknek-franciáknak-olaszoknak. Svájc a tiszta polgárvárosok, pompás üdülőhelyek és gazdag falvak országa; a városokban nagy nemzetközi bankok székházai, külső kerületeikben világmárka-cikkeikről híres ipartelepek, az üdülőhelyeken fényűző szállodák és takaros családi penziók, a falvakban tejüzemek és sajtgyárak. Mindez igaz, mindez idillivé is teszi bárki szemében az elképzelt vagy csak futólag látott Svájcot. amelynek - ez a regény bizonyítja - hátborzongató rejtett valósága is van. Az író svájci honfitársai is az idillnek, a békés jólét látható jeleinek akartak hinni, eleinte maguk is annak, mert csak igen merev tartózkodással fogadták Walther Kauer regényét. A műnek előbb meg kellett járnia a maga útját mind a két Németországban, sikerré kellett válnia, elkelt példányszámai és kritikai fogadtatása szerint, hogy aztán svájci olvasói se húzódhassanak vissza továbbra is a béke és jólét idilljébe. Ma pedig már európai sikerű ez a regény: korábban ismeretlen író első nagy lélegzetű műve. A siker oka döntően tartalmi ok. Ámbár eszközei szintén hozzájárultak ehhez a sikerhez: az olvasó olykor úgy véli, kalandregényt tart a kezében, olykor úgy, hogy izgalmas krimit. Olykor a Száll a kakukk fészkére fog eszébe jutni: méltó versenytársa a világsikerű amerikai regénynek ez a svájci. Egy kritikusa szerint talán még eredetibb, megrendítőbb is, mert többet mond az intézeti falakon kívüli nyomasztó valóságról, mint annak intézeten belüli tragikus vetületeiről. Más - jóléti-polgári, tehát a baloldali író javára biztosan nem elfogult - kritikusa szerint a XX. századi Svájc új történelemkönyve és társadalomtörténete ez, egy "dogmátlan és svájciatlan" svájci előadásban. A regény utolsó lapjai nem szolgálnak békítő megoldással, nem is bíztatnak vele. Az újságíró azonban, miután földolgozta Knecht jegyzeteit, dokumentumait, és miután ezeket megtűzdelte saját észleléseivel és jegyzeteivel, bővítette egy sor levéllel - Knecht apjának a spanyol polgárháborúból írott leveleivel is -, csatlakozik egy sztrájkhoz, amely Knecht kegyetlen gyáros-főnöke ellen irányul. Ő fejezi be a történetet, amelyet Knecht nem fejezhetett be.

Kollekciók