Ajax-loader

'színház' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Fenákel Judit - Magántörténet
"... ​csak egysaroknyi út a tetejétől megfosztott, állványrengeteggel körülbástyázott színházig, az állványokra háron helyen is fölerősítették a Vigyázat, életveszély, közlekedés a túloldalon! táblákat. Nem mulasztja el naponta körüljárni az elhagyott épületet, gondosan elolvassa és figyelmen kívül hagyja az óvatosságra intő táblákat, a színház körül a járda csupa törmelék, hullott vakolatdarab, már az utcaseprők is feladták a küzdelmet a makacs romosodással. Stílusos halál lenne egyszer összecsuklani egy vakolatomlástól. Természetesen nem akar meghalni, csak a színészképzelet forgatja le újra és újra azt a kicsit régimódi jelenetet, amiben Hornok Mihály m. b. színházigazgató a színház romjai között leli halálát."

Selmeczi Mari - Randevú ​a Broadwayn
Jack ​Strimmer, a középkorú, sikeres Broadway-rendező egy új musical bemutatására készül, amelyben Thomas Banks, a körülrajongott bonviván és a színház új üdvöskéje, a gyönyörű Fanny Caron játsszák a főszerepet. Jack boldogan éli kétlaki életét: otthon szerető, szép, fiatal feleség és két aranyos gyerek várja, egyébként pedig egyik színésznő követi a másikat az ágyában. Fannyt is kiszemelte már magának, ám ekkor borzalmas dolog történik: Thomast megmérgezik – csak a gyors orvosi beavatkozás menti meg az életét –, és a fiatal színésznőt is támadás éri. A rendőrség nyomozni kezd a két gyilkossági kísérlet ügyében. A szálak a távoli múltba és távoli országokba vezetnek, és a hősöknek mélyen eltemetett, megrázó családi titkokkal kell szembesülniük. De vajon elégtételt lehet-e venni a múltért? Selmeczi Mari eddig megjelent könyveiben elsősorban újszerű látásmódjával és ellenállhatatlan humorával hódította meg az olvasókat. A humor ebből a színház bennfentes világát megrajzoló,váratlan fordulatokban bővelkedő krimiből sem hiányzik. A szerelmi és bűnügyi szálak ügyes összefonásával, a szex és az izgalmak mesteri adagolásával talán a magyar romantikus krimi műfaját teremti meg az írónő új regényében.

Covers_41181
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Esztergályos ​Cecília - Meddig vagyok?!
- ​Szerinted te voltál a hibás abba, hogy tönkrement öt házasságod? - Nem. - A férfiak? - Ők sem. - Akkor? - Ilyen vagyok. Sokszor kell nekifutnom a rajtnak, hogy egyszer beérjek. Nekem soha életemben elsőre még nem sikerült semmi. Ha véletlenül sikerült, akkor az nyilván nem én voltam. - Ennyi tapasztalat után te mit mondasz, van igazi férfi? - Van. - És ki az? - Akiről eszembe jut, hogy nő vagyok! Férjeiről, gyerekkoráról, otthonáról, hivatásáról, hitvallásáról és nem utolsó sorban Szépnéről, egyszóval önmagáról vall Esztergályos Cecília.

Covers_90688
elérhető
1

Kellér Dezső - Leltár
Maugham, ​amikor nyugalomba vonult, így nyilatkozott: - Semmi sem természetesebb, mint hogy egy jó ízlésű ember bizonyos koron túl abbahagyja a színdarabírást. Az én esetemben ugyanez vonatkozik a konferálásra" - írja Kellér Dezső. Leltár című könyvében naplójegyzeteit gyűjtötte össze az író, a magyar kabaré nagy korszakainak egyik legfontosabb szereplője és szemtanúja. Kellér színesen, érdekesen, feszes pesti magyarsággal kelti életre a fővárosnak azt a korszakát, amikor a kávéház még irodalmi központ volt, az írók, a színészek, a bohémek, a sportolók még érdeklődtek egymás iránt, amikor a Fészekben még nevettek és beszélgettek a látogatók. Híres emberek életéből elevenednek meg epizódok a Leltár-ban, s nyomukban megjelenik előttünk az elmúlt fél évszázad magyar művészeti élete. A New York kávéház, a lóversenypálya, a pesti Broadway, a Vidám Színpad, a Fészek - Kellér életének megannyi állomása forrásértékű színhely, az író aforizmái, vitákat (például a Csárdáskirálynő-affért) kommentáló megjegyzései, szellemes közhelygyűjteménye pedig élvezetes olvasmány mindenkinek, akit nemcsak a színházi intimitások, hanem a művészélet pezsgése is érdekel.

Antal Gábor - Dajka ​Margit
"Ha ​azt kérdezi, meg tudom-e magyarázni, amit csinálok, akkor azt felelem, hogy nem. A színész játssza el szerepét, az megmagyaráz mindent. Nyilatkozni is azért nem szeretek, mert nem tudok. De készülök szerepeimre. Sokat olvasok hozzájuk a korról, meg a kor irodalmát, erre szükségem van, mert nem tudom, hol és mikor, de felhasználom, valamiképp hat rám." - (Magyar Hírlap, 1975. április 14.)

Kántor Lajos - Kötő József - Magyar ​színház Erdélyben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fedor Ágnes - A ​primadonna feltámadása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rejtő Jenő (P. Howard) - Ezen ​egy éjszaka
A ​kínai császár vadul szitkozódott, mert koronázási bíborpalástja hónaljban kissé bevágott. - Kemnitzer, maga dög - mondá az uralkodó -, ez nem az első eset! Nincs szíve hozzá több anyagot beleadni ezekbe a rongyokba. - Tévedés, Gál úr! - tiltakozott a szabó. - Ha egyszer ingujjban tetszett próbálni a palástot, akkor nem csoda, hogy most vág, amikor a ruha fölé veszi. Tessék a kabátot levetni, és úgy csinálni a koronázást. - Maga tanít engem koronázni? - ordította magánkívül őfelsége. - Azzal törődjön inkább, hogy ilyen kacatból nem lehet kétmilliméternyit kiengedni! - Nem áll! - hördült fel szabóiparosi önérzetébe gázoltan Kemnitzer. - Ha egyszer ingujjra tetszett próbálni, akkor zakóra bevág a karlyuk! Csodát én nem tudok csinálni, kérem! - De tud! Maga valami varázslattal megcsinálja azt a csodát, hogy még mindig nem rúgták ki innen, és magától kölcsönzik ezeket az ócskaságokat! Ez nagyobb csoda, mint a napéjegyenlőség! De ha a hattyúszárnyak is bevágnak hónaljban, maga szélhámos, akkor eljátszhatja az operaparódiát helyettem!

Salamon Béla - Hej, ​színművész!
"Eleinte ​nagyon vonakodtak, de azután hosszas huzavona után, 1922. szeptember 5-én bemutatták a Vonósnégyes-t. A darab sikeréről nem kell beszélnem. - Írja Salamon Béla önéletrajzi visszaemlékezéseiben. - Száznyolcvanhatszor játszottuk egymás után, egyre fokozódó sikerrel." Tegyük hozzá: nem múló sikerrel, hiszen a Vonósnégyes, Salamon Béla egyéni varázsának köszönhetően, örökbecsű darabja maradt a kabarénak a nagyszerű komikus haláláig, a televízió jóvoltából pedig újra és újra közkedvelt élménye most is a nézők millióinak. Kötetünk az 1939-ben megjelent Hej, színművész! életrajzi emlékezéseit tartalmazza - amelyből megtudjuk, hogyan lett a kereskedőségedből a magyar kabarévilág kiemelkedő személyisége -, továbbá mindazon anekdotáit is, amik megtörtént események ugyan, de Salamon Béla sajátos tálalásában rögzítődtek, és részben életrajzi emlékezéseihez kapcsolódnak. "Nekünk Salamont az ég küldte kedélybetegség ellen - írja Kellér Dezső 1939-ben a visszamlékezésekhez kapcsolódva. - Akérmilyenek a gazdasági és egyéb viszonyok, ő mindig derűsen és vidáman nézi az életet. Talán nemcsak a maga, de a mi kedvünkért is. Úgy tesz velünk, mint a hozzátartozó a beteggel, kerüli a szomorú témát, tapintatosan mindig másról beszél és vicceket mond. Ha egyszer, egy csúnya napon elpusztulna a világ, minden rommá dőlne és az utcákon kecskék legelnének, fogadom, hogy Salamon akkor is ezzel jönne: - Hallottátok, mit mondtam tegnap a kecskéknek?"

Szentgyörgyi Rita - Bruce ​Willis
"A ​hírnév olyan, mint egy sebhely. Nem fáj, de egy percre sem feledkezhetsz meg róla" És ő imádja a hírnevet.

Borito
Kedves ​Bajor Gizi! Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Kedves ​Bajor Gizi!
Egy-egy ​nagy színművész alakja, személyisége minden időkben a kor érdeklődésének, álmainak mintegy megtestesítője, a társadalom legkülönbözőbb irányaiból jövő sugarakat fölfogó gyűjtőlencse. Bajor Gizi, a XX. század egyik legnagyobb magyar színésznője is ilyen fókusz a népszerűség és rajongás, csodálat és irigység középpontjában. Élete és művészete minden magyar olvasóhoz közelálló téma, az idősebb nemzedékek számára nagy személye élmény. Bajor rendkívüli tehetség és egyéniség volt: a színész maradéktalan megtestesülése, aki a valóságos életben is játszott, alakított, s a színpadon valóságos életet termetet. A Bajor-hagyaték sokszáz levele közül kötetünkben azokat válogattuk össze, amelyek nemcsak művészetére, hanem életének egymást követő szakaszaira is világot vetnek, nemcsak századunk kulturális, művészeti és politikai életének híres alakjaitól származó írásokat, hanem névtelen rajongól leveleit is. Gábor Miklós, évekig Bajor pályatársa, "rendhagyó előszavában" személyes élményeivel, érzéseivel gazdagítja, színesíti a mindnyájunk tudatában élő Bajor-portrét.

Bécsy Tamás - "E ​kor nekünk szülőnk és megölőnk"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kerényi Mária - Neményi ​Lili
Ez ​a könyv nemcsak sztárokról divatos nagy nevekről szól, hanem a színészet sok-sok alázatos szolgájáról, akik leírhatatlan nyomort is vállalva, erős-szívós gyökereikkel a haza földjébe, az anyanyelvbe kapaszkodva segítették a magyar színészet virágbaborulását. Kis névtelenekről, akik nagy művészek voltak. Neményi Lili

Sólyom Ildikó - ...ami ​a moSólyom mögött van
Sok ​éve egy szőke kislányt felvettek a főiskolára, szája szögletében két keserű vonás. Ígérték sokan, hogy eltüntetik, majd egy idő múlva szinte ugyanazok úgy vélték, egyszerűbb eltüntetni, láthatatlanná tenni a viselőjét. Mert így nem kell észrevenni és másnak sem kell megmutatni sem a vonást, sem magát az arcot. De parancsszóval nem lehet sem mosolyt, sem hitet eltüntetni. Mosoly és hit belülről táplálkozik. Van, bármi történjék is.

Arthur Schnitzler - Kornis Mihály - Körbe-körbe ​/ Körmagyar
Ez ​a könyv arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószínűleg a világ létének utolsó pillanatáig. (Vannak ugyan tekintélyek, akik azt tanítják, hogy a kör előbb kihűl, mint a föld, de én azt hiszem, a dolog tart véges-végig.) Az élet legfontosabb tárgya, ténye és ügye tehát a téma, amelyet Schnitzler Arthúr - német, de a világ legelső új íróinak egyike - könnyű párbeszédekben földolgozott. Frivol olvasónak, első tekintetre, ezek a dialógusok frivolaknak tetszhetnek. De ha belemélyed a könyvbe, hamarosan meggyőződik, hogy ez nem érzékiséget csiklandó, mulattató dialógusok gyűjteménye, hanem egy vakmerő és végeredményben inkább szomorú tanköltemény ama bizonyos körről, amelyről őszintébben, keményebben, közvetlenebbül nem beszélt még senki. Schnitzler, nemhiába orvos és természettudós: okmányokat gyűjtött itt össze, olyan dokumentumokat, amelyből a jövő helyreállíthatja a mi szellemi és érzéki életünk természetrajzát, a ma pedig: láthatja, megismerheti és értheti azt. Amire a gyanakvó és álszenteskedő azt mondhatja: nos, ez a tudomány feladata és nem a költőé, menjen az orvos úr, írja meg latinul, mint ahogy régi jó szokás és hagyja meg a társadalomnak az ő erkölcseit - lepel alatt tovább rothadni - és ne bántsa az asszonyok és a gyermekek illúzióit!

Covers_111477
elérhető
0

Horváth Teri - Sári-gyöp
Horváth ​Teri írja könyvéről: "Ha szíves olvasóm kérdőre von engem, miért írok, gondolkodóba esem: talán önmagamnak. Talán édesapám elfáradt földműveskeze vezeti a tollam, tőle örököltem mesélő kedvemet, szókincsemet. Édesanyámtól jó emlékezetemet és érzékenységemet. Úgy szeretem az emberi szót, mint a madarak énekét. Szeretek írni, mert megkönnyülök tőle, mint a fájdalom a sírástól. Szeretek emlékezni, képzelődni - mesterségem a színészet. Elképzelt lényeket kell életre keltenem, vérrokon bennem a leírt szó és a kimondott szó. Fennhangon írok. Úgy mondom tollamba történeteimet, mintha mellettem állna valaki. Mintha hallgatna valaki. Úgy látszik, nekem az íráshoz közönség kell. Előtódulnak az én világomból asszonyok, emberek, jönnek-mennek, látni ttudom őket, mint tesznek-vesznek. Hallom a hangjukat. Késztetnek engem: róluk írjak, helyettük beszéljek. Ne henyéljek! Írok hogy ne múljék el nyomtalanul a végtelen időben az általam ismert világ. Mert ennek tudója és látója én vagyok... Írok, mert megnyugszom tőle. Talán fölösleges energiaforrásaim fakadnak föl bennem, ha kevésnek érzem a színházi feladatokat. Tévedés ne essék! Nem akarok író lenni. De valamiképpen igazságot szeretnék szolgáltatni áldozatos, agyonszidott nemzedékemnek. Írásaimból nem akarok sem pénzt, sem dicsőséget... Elég nekem az az elismerés, amit pályám folyamán kaptam a közönségemtől. S ezt köszönöm. Tovább írok folyton, kútforrásom a változó világ s az ember. Az eleven jelen. Idestova harminc esztendőt töltöttem el Budapesten, a színházi életben. Szeretnék írni nagy elődeinkről. Elevenekről és holtakról. Ahogyan én láttam őket, ahogyan én ismertem nagy színészeinket. A kulisszák mögött az öltözőkben és a rivaldafényben. Annyi, de annyi a mondanivalóm! Érzek magamban annyi erőt, hogy megírjam a küzdelmes, helyenként örömmel telt felnőttkort!"

Marosi Katalin - Miért ​kell veszíteni?
A ​nárciszok ringató lágy ölén, ahol a friss hegyi levegő vár, ott érzi csak igazán biztonságban magát az ifjú színész, nem pedig kedvese ölelő karjaiban. Az ifjú színészt az álmai teszik különlegessé és sokszor nem is a tehetsége, hanem a furcsa képzelgései miatt kerül a címlapra. _MINDIG MENEKÜLNIE KELL..._ Magyar gyökerei lévén még ebben a kis országban is bujdosik, de mindig van valami, ami visszahívja Amerikába. _De vajon mit tehet, ha már mindenki meghalna érte, de mégsem tud boldog lenni, mert nem érzi a többi ember szeretetét?_

Koltai Róbert - Nagy ​utazás
Csak ​a legjobbakkal foglalkozom. A Koltai. Fogalom, mind a közönség mind a szakma körében. Minden műfajban a minőség védjegye. A Sose halunk meg tíz évre visszamenően megdöntött minden nézettségi rekordot, amit magyar film elért. Nincs olyan ember ma, aki ne ismerné őt, vagy a moziból, vagy a rádiókabaréból. Ez a könyv megkísérli bemutatni, hogy a tanárait parodizáló kisdiákból hogyan lesz színészpalánta, majd jobb híján vidéki színész. Miért érzi egyszercsak kevésnek azt, hogy mindössze eljátssza a ráosztott szerepet? Miért vágyik szorosabb kapcsolatra a közönséggel? Miért lesz kabarészámok előadója és szerzője? Miért érzi, hogy számára az "egész" talán még fontosabb, mint a saját szerepe? Miért érzi azt, hogy a gyermekkorában rajongva figyelt nagybácsi figurája filmre kívánkozik, mégpedig olyan filmre, amit saját maga rendez? Egy alkoholistának vagy egy drogosnak nagyon nehéz arról beszélnie, amivel nemcsak a saját életét veszélyeztette, hanem családjáét is. Nagyon nehéz szembenézni a saját legrosszabb énünkkel. Lehet, hogy velem is valami hasonló volt a helyzet a szerencsejátékot illetően, amely miatt nagyon sok borzasztóságot éltem át... Soha nem tudtam "kicsiben" játszani! Majdnem mindig az egész életem volt a tét - a pillanatnyi egzisztenciám. Bár a tények ellenem beszélnek, mégsem tartottam magamat soha szerencsejátékosnak... Csak olyanfajta embernek, akinek a létezése minden pillanatához tétek, kockázatok és veszélyek kellenek. Vagy a bennem lévő örök játékos keveselte, hogy csak mások által megírt, megrendezett - akár remekül kitalált - színpadi vagy filmbeli helyzetekben kellett megfelelnie. Nagy szerencsémre az összes bennem szunnyadó játékszenvedélyt egy csapásra kioltotta, pontosabban jó irányba terelte életem legösszetettebb és legszebb feladata, a Sose halunk meg.

Palotai Erzsi - Költők, ​versek, találkozások
Kinek ​lehetnek bensőségesebb élményei a műről, mint annak, aki nemcsak elolvasta, de megtanulta? Aki a maga élményét egyedül, minden eszköz nélkül olyan feszültségűvé transzponálta, hogy egy sokaság közös élményévé tehetett? Aki rákényszerült, hogy hangsúlyokkal és szünetekkel kövesse a mű belső hullámmozgását, átvilágítsa legrejtettebb titkait, értelmezze áttekinthetetlen utalásrendszerét. És kinek lehetnek bensőségesebb élményei a művészekről - írókról, költőkről -, mint annak, aki egész életét közöttük töltötte, és ezerszer lehetett teremtője, velük együtt részese a pillanatnak, amikor a néma, mozdulatlan szövegből újjászületik a hangos, lüktető élmény? Palotai Erzsi könyve egy művész könyve - művekről, művészekről. Írásai egyszerre novellák és esszék: történetekkel kezdődik, történetekkel folytatódik valamennyi, és az esszéisztikus részek, az elemzések ezek közé, az embereket, helyzeteket idéző töredéknovellák közé illeszkednek, a történetek tanulságául, magyarázataképpen. Amit a novellista mond, nem módosítja, nem enyhíti a kritikus megállapításait, hanem érthetővé teszi: az emberi lényeget világítja át, amelyből a művészi eredmény születik, és amely olykor gátja is lehet a művészi kibontakozásnak. Novella és esszé így eggyé ötvöződik: egy művész érzékenységének és szorongásainak, hiúságának és odaadásának az ismerete, megértése nélkül a művészetéről rajzolt kép is csonka volna. Palotai Erzsi emlékeinek közvetítésével egy másik arcát ismerjük meg a jól ismert verseknek és az ismerni vélt alkotóknak: egy másik Ascher Oszkárral, egy másik Veres Péterrel, egy másik Füst Milánnal ismerkedünk.

Enyedi Sándor - Déryné ​erdélyi színpadokon
A ​magyar vándorszínészet legendás alakja, Déryné Széppataki Róza 1823 decemberében lépett fel először Kolozsvárt a Farkas utcai kőszínházban, amikor is: "a nézők száma felülmúlta az ezen játékszín első kinyittatásakorit, és sokaknak be nem férhetvén, szomorúan kelle onnan visszatérniek". Bár szerződése hat hétre szól, három és fél évig, 1827 májusáig marad Kolozsváron. Az ezutáni években is gyakran tagja a társulatnak, sőt az 1840-41-es évadban igazgatója is. "A színészet krónikájának első nyilvános színi asszonykormánya" az ő nevéhez és ehhez a színházhoz fűződik. Déryné pályájának utolsó szakaszában - 1840-1846 között - majdnem kizárólag Erdélyben játszik. Csaknem minden nagyobb erdélyi városban vendégszerepel. Marosvásárhely, Brassó, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Pécska, Máramarossziget, Nagybánya, Dés, Szamosújvár, Torda, Nagyenyed, Zalatna, Abrudbánya, Csernáton, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely közönségének kedvence. A szerző a fennmaradt színlapok és hírlapi tudósítások alapján összeállította Déryné erdélyi szerepeinek adattárát és közli az 1842. augusztus 12-i kéziratban maradt interjút.

Kellér Andor - Bal ​négyes páholy
A ​színtér: Budapest színházi világa az első világháború előtti évektől a harmincas évek derekáig, a társadalmi háttér: ami finoman sejtetve, de az események logikáját,a történet hullámzását determinálva ott húzódik a cselekmény mögött, a Monarchia felbomlásának évei, a háború, az ellenforradalom, a magyar kapitalizmus utolsó időszaka. Apró mozaikokból épül fel, kis jelenetek, történetek, anekdoták ezernyi részletéből alakul ki a regény: élvezetes, szórakoztató olvasmány s egyben dokumentum is, nemcsak a modern magyar színjátszásról, a kor színházi életéről, hanem arról a társadalomról is, amely Kellér hősének különös életpályáját lehetővé tette...

Gellért Endre - Helyünk ​a deszkákon
Szkénetéka ​sorozatunk új kötete a felszabadulás utáni magyar színházi élet kiemelkedő egyéniségének, Gellért Endrének színi témájú írásait tartalmazza. A válogatás végigköveti a teljes életpályát: az első rendezéstől a Peer Gyntig. Tartalmazza Gellért Endre saját szövegezésű műsorajánlatait, a jelentősebb műsorajánlatait, a jelentősebb folyóiratokban publikált tanulmányait, valamint a kor színházi vitáiban elhangzott előadásait, felszólalásait és kínai színházi útinaplóját. A kötetet a Fáklyaláng és a Volpone ügyelői naplója valamint a Peer Gynt egy rendező-példány részlete egészíti ki. A tanulmányértékű összefoglalókat és magyarázó jegyzeteket Molnár Gál Péter írta.

Ngaio Marsh - Fény ​kialszik!
London ​egyik előkelő színházában baljós előjelekkel folynak a Macbeth próbái. A színészek ugyan mindent elkövetnek, hogy elhárítsák a "rontást" - nem idéznek a darabból, a címét sem mondják ki, sőt babonából még azt is elkerülik, hogy nevén nevezzék a két főhőst - mégis egyre több nyugtalanító esemény zavarja meg a legkülönfélébb személyi ellentétek miatt amúgy is feszültséggel terhes próbákat: hol egy levágott fej tűnik fel a legváratlanabb helyeken, hogy az egyik boszorkány kellékzsákjából kerül elő egy lenyakazott patkánytetem, hol egy furcsa helyre letett kard okoz fájdalmas balesetet; s a baljóslatú előjeleknek mintegy betetőzéseképpen valaki egy névtelen levelet csempész a színház titkárának az asztalára: "Gyilkos fia a társulatban:" A rossz előjelek ellenére a premier eget verő siker. VÉGRE! MAKULÁTLAN MACBETH!, lelkendezik a kritika. A darab hetekig megy táblás házakkal, mígnem az egyik előadáson bekövetkezik a katasztrófa... A nézőtéren éppen ott ül Alleyn főfelügyelő a Scotland Yardról. Azonnal kezébe veszi a nyomozást. Nincsen könnyű dolga, hiszen jóformán mindenki gyanús, s mindenkinek megdönthetetlen alibije van. S a nyomozás már-már vakvágányra fut... A Fény kialszik! az 1982-ben elhunyt Ngaio Marsh utolsó regénye. Az írónő, akit az angol detektívregény-irodalom legnagyobbjai közt tertanak számon, de aki egyben színésznő és rendező is volt, mestri tudással és lenyűgöző terepismerettel bontja ki izgalmas, makulátlan logikával felépített, némi elegáns iróniát sem nélkülöző, s a kulisszák világába is élményszerű bepillantást engedő történetét.

Kellér Dezső - Fogom ​a függönyt
"A ​konferanszié személye hozzá van nőve a függönyhöz. Így ábrázolják a fényképek, és így élnek az emberek tudatában is. Hogy fogják a függönyt. Neves elődeim is fogták. Nagy Endre is, Békeffy is" - így kezdi Kellér Dezső e könyvhöz írt előszavát, amelyben megindokolja, miért fogja ő is a függönyt. De ezúttal nem a nézőhöz szól, hanem az olvasóhoz, nem élőszóval, hanem írásban, tehát: - függöny nélkül. Mégis majdnem bizonyos, hogy az olvasó nemcsak az ő félszeg tartását, rekedtes hangját, jellegzetes gesztusait képzeli hozzá majd az írásos szöveghez, hanem a függönyt is, mert olvasás közben is úgy érzi, mintha konferanszié a függönybe kapaszkodva beszélne hozzá. Akár ifjúsága színhelyéről, a "Csikágó"-ról, vagy a New York kávéház "civil" vendégeiről mesél, akár barátaira és kedvenceire emlékezik, Honthy Hannára, az operett királynőjére, szerzőtársára, Békeffi Istvánra, a játékos Komlós Vilire és másokra. Szintúgy a konferanszié szól hozzánk, amikor elmondja, hogyan találta fel a maszek szót, vagy amikor feltárja a kabarédal műhelyét, rövid naplójegyzeteiben pedig konferanszok poénjait lehet felfedezni. De akadnak a könyvben valóságos konferanszok is, amelyek az elmúlt években a kabér függönye előtt hangzottak el. Ami pedig a Kellér-tréfákat illeti, nem kétséges, hogy a kedves olvasó a csattanóra szinte látja maga előtt az összecsapodó függönyt, és talán hallja is a közönség tapsát.

K%c3%b6nyv_136
A ​borzasztó torony Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - A ​borzasztó torony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bános Tibor - Jávor ​Pál
1940 ​karácsonyán az egyik színházi képeslap körkérdéssel forult néhány divatos, népszerű színészhez, meséljék el röviden pályafutásuk történetét. Jávor is a megkérdezettek között volt. Versben válaszolt: Aradról jöttem, kis kosárral, Keserűséggel telt pohárral! Pályaudvaron háltam este, Kíntól, nyomortól összeesve - Kóboroltam a pesti járdát, A gazdag várost néztem árván. Sok volt a kín, kevés az álom, Ezt az utat még egyre járom - Ma több siker és jobb falat vár, De ifjúságom elszaladt már... Jávor ekkor, 1940-ben volt sikerei csúcsán. Imádó közönsége valóságos legendát font köréje. Jávor - maga sem tagadta - élvezte a népszerűséget, tett is érte egyet-mást, de lassan nyomasztóvá vált számára, amikor egyre inkább felismerte, hogy a legenda nem is őt, hanem egy szerepet, egy bábot, egy álmot illet. Nem akart ilyen báb lenni, színésznek, művésznek tudta magán filmen s színpadon. A könyv ennek a legendának a története.

Molnár Gál Péter - Latinovits
Nem ​született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit azonban éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna... Józan volt ez őrült világban. S ha mégis őrültnek látták ellenzői, és betegnek az őt valóban féltők, csak annyira volt betegnek mondható, amennyire Hamlet királyfi, aki a szellem kitűzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban.

A. Mitta - J. Dunszkij - V. Frid - Ragyogj, ​ragyogj csillagom
"A ​kerek tonettszéken egy revolver és egy zsebkendő hevert. A szék tágas és komor, szürke boltozatú pince sarkában állt A három másik sarokban, ugyanilyen székeken, három tiszt ült. szemük bekötve, mindegyik revolvert tartott kezében. A pince közepén Forműtőm állt csüggedt fejjel és elveszetten. - Te vagy a kakukk, mi meg a vadászok - magyarázta neki a törzs kapitány. - Kakukkolsz, mi meg a hangod felé lövünk. Minden tárban három töltény van. Ha megmaradsz, kutya szerencséd van! -Nem marad meg - mondta nyomatékkal a sarokból egyfehér kaukázusi köpenyes tiszt. A törzskapitány odament a szabad székhez, bekötötte szemét a zsebkendővel, és fölvette a revolvert. - Uraim, kezdjük. Forműtőm csak állt középen, nem tudta rászánni magát, hogy megmozduljon. Négy halál meredt rá a revolvercsövek üres szemével. - Ne rontsd el a játékunkat! - rivallt rá mérgesen a törzs kapitány. - Kakukk vagy, hát kakukkolj!... Ha hallgatsz, leveszem a kötést a szememről, és falhoz váglak, mint egy kutyakölyköt! - Ka-kukk! - szólalt meg rekedten Forműtőm. - Bum! Bum! Bum! Bum! - feleltek rá négyfelől a revolverek."

Covers_69195
Ki ​kicsoda - Színészek Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Ki ​kicsoda - Színészek
A ​színpad és a filmvászon leghíresebb magyar és külföldi művészeit mutatjuk be olvasóinknak kislexikonunkban. Nem foglalkozunk a szöveg- és forgatókönyvírókkal, operatőrökkel, díszlettervezőkkel, producerekkel, dramaturgokkal - bár tudjuk, nélkülük nem születhettek volna meg a felsorolt alkotások. A rendezők közül azokat említjük, akik aktív színészként is ismertek. Igyekszünk e sztárok minden fontos szerepét felsorolni - természetesen az összest nem tudjuk, erre három kislexikon is szűkös lenne. Könyvünket iránytűnek szánjuk az élő és már halhatatlan eladóművészek világába: - reméljük, hogy sikerül az alaptájékoztatást megadni olvasóinknak a több, mint 300 szócikk segítségével.

Hollós Korvin Lajos - Komédiások
Az ​olvasó e kisregény főalakjaiban bizonnyal felismerni véli egy közel másfél évtized előtti tragédia szereplőit. Ezért az író nyomatékosan előrebocsátja, 1. hogy a megtörtént tragédia csupán a lehetőséget, az atmoszférát, a keretet sugallta egy még ma sem megoldott társadalmi probléma - egy még ma is virulens, lappangva ható kórokozó - földerítésére, 2. ennélfogva a regénybeli történet csakis annyiban követi a valóságosat, amennyiben az író céljához szükséges - javarészt tehát a képzelet terméke - , amiként koholt a szereplők lélekrajza is, az első személyben író szereplő egészében, továbbá események, jellemek - az utóbbiak több jellemből kivont tipizált sűrítések - s ami legfontosabb: a regény mondanivalóját magában foglaló IV. fejezet: a terjedelmileg is döntő "Napló" teljes egészében írói koholmány; az ezt megelőző fejezetek, a valóságos históriából átvett mozzanatokkal együtt, csupán e fiktív "Napló" előkészítése, bevezetése, 3. a valóságos történetből vett modelljeit az író személyesen egyáltalán nem ismerte, a regénybeli szereplők a fölvetett - bár meg nem oldott - probléma jelképei csak, 4. mindezért azt az olvasót, ki kulcsregényt gyanítana e könyvben, az író arra kéri, ne méltassa munkáját elolvasásra.

Covers_123467
elérhető
0

Móricz Lili - Pasziánsz
„Az ​élet is társasjáték, igaz? Nem élünk magányosan, mint Robinson. Bár neki is volt egy alattvalója. De hol van itt a labda hoci-nesze? Ki adja vissza pontosan a kezedbe, hogy még csak ne is kelljen fáradni miatta? Ki adta vissza neked vagy nekem? Pedig milyen szép, pontos ívben repítettük ... Nem szeretem az olajozott előadásokat, azok mindig gyanúsak. Szeretem a váratlant. Nem a labdajátékot, hanem a párbajt. A szúrás is társasjáték, hiszen minimum két ember kell hozzá. De a szúrást ki kell parírozni. Ébernek kell lenni és koncentráltnak. A színésznek ezt a játékot kell játszani. Dobja a labdát, igazán, őszintén, életszerűen. Nyersen. Dobja a labdát, mindig csak dobja."

Esztergályos Cecilia - Adj ​békét, Uram!
Biztosan ​a balett is az oka, mert ha a táncban például ugrasz és nem kap el a partnered, akkor igen nagyot esel. Én mindent a jóistentől kapok. Akkoriban, amikor 1986-ban megjelent az Adj békét, Uram! című könyvem, még egyáltalán nem volt divat kiejteni az Úristen nevét. Pedig a hit az embernek megadja azt a csodát, hogy élni tudjon.

Kollekciók