Ajax-loader

'színház' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Gaston Leroux - Az ​operaház fantomja
"Az ​operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az "igazi" irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a _posztmodern_ előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Hegedüs Géza - Pukánszkyné Kádár Jolán - Staud Géza - A ​színfalak között
Kit ​ne érdekelne a színfalak világa? Ki ne akarta volna már tudni, hogy miféle varázslatok keltik életre a papírról a színpadi hősöket, a drámairodalom minden rangos és kevésbé rangos alakját? Ezekre a kérdésekre ad érdekfeszítő és részletes választ Hegedűs Géza, Pukánszkyné Kádár Jolán és Staud Géza könyve. Megismertetnek a színművészet évezredes múltjának, fejlődésének történetével, bevezetnek a színpad műhelytitkaiba. A színjátszás törvényeinek követelményei és változásai mellett a nagy művészek életútját is nyomon követjük és felidézzük a drámairodalom legszebb lapjait. Szemléletes, izgalmas könyv, amelyet sok fénykép-illusztráció tesz a tartalmi gazdagság mellett rendkívül vonzóvá.

Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Lotto ​és Mathilde gyönyörűek, fiatalok, tehetségesek. Megismerkedésük után két héttel titokban házasodnak össze. Nem sokat várat magára Lotto dúsgazdag anyjának válasza, aki kitagadja a fiát. Az ifjú házasok kénytelenek egy New York-i szuterénben nyomorogni, ám barátaik támogatása és beteljesült szerelmük mégis boldoggá teszi őket. Alig telik el egy évtized, Lotto már ünnepelt drámaíró, akinek karrierjét Mathilde nyíltan és titokban is segíti. Ahogy végigkísérjük közös életük több mint húsz évét, lassan feltárulnak kapcsolatuk rejtett dimenziói is: a félelmek, hazugságok, és a játszmák, amikkel életben tartják a házasságot. Groff regényében finoman, már-már pókhálószerűen szövődnek egybe két ember világának szálai, és fokozatosan ismerjük meg egy nem mindennapi kötelék valódi mozgatórugóit. Lauren Groff 1978-ban született Copperstownban, jelenleg Floridában él férjével és két fiukkal. 2008 óta jelennek meg írásai, a Vágy és végzet a harmadik regénye, amelyet számos díjjal tüntettek ki, és mostanra harminc országban olvasható.

Ungvári Tamás - Modern ​tragikum - tragikus modernség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gál György Sándor - Operák ​könyve II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fuzet003
elérhető
3

Krúdy Gyula - Primadonna
"- ​Apám, én színésznő szeretnék lenni! - rontott rá apjára egy vasárnapon Petráss Ilka, amikor a zárdából atyja látogatására kiengedték." A "sárga hajú, pulykatojásképű, zörgő csontú kassai apácanövendék" mindössze tizennégy esztendős, midőn előáll az ő köreiben szokatlan kívánsággal. S hamarosan felléphet a világot jelentő deszkákra; igaz, egy ideig még szalvétával kell kitömnie a harisnyáját, hogy pipaszárlábát mutatósabbá tegye. Ám kirobbanó tehetsége lenyűgözi a közönséget, s a nyiszlett bakfis nemsokára gyönyörű nővé fejlődik, ő lesz korának, a múlt század végének legünnepeltebb, tisztelt, csodált körülrajongott primadonnája.

Covers_17884
elérhető
4

Verebes István - Maya
Volt ​egyszer egy mutatós, nyurga, de főleg különös lány, aki mindenáron színésznő akart lenni. Az is lett. És volt egy színész-rendező, akit első látásra elbűvölt a lány. Talán azért is, mert magamagából is felfedezhetett benne valamit. Ez a könyv róluk szól, a ma negyvennyolc éves színésznőről és az ötvenhat éves színész-rendezőről, aki elhatározza, hogy – mint egy rejtélyt, vagy inkább rejtvényt – megfejti Mayát, a kivételest, a kivételt. Oknyomozói kíváncsisággal és szenvedéllyel feltárja magánéletét, sorra veszi pályafutása legfontosabb mozzanatait. Ez a könyv Magyarországon íródott, ezért az elé a színházi világ elé is tükröt tart, amelyben ők ketten léteznek és alkotnak. És azt kutatja, hogy ez a színész-rendező által legnagyobbnak tartott magyar színésznő miért nem futott be olyan pályát, amilyet különleges tehetsége indokolt volna. Mert ha Maya fél évszázaddal előbb születik, bizonyára világsztár lesz. Legalábbis a színész-rendező így képzeli. És el is képzeli, mi lett volna, ha...

Tótfalusi István - Operamesék
Véget ​ér a nyitány, fellebben az Operaház nagy függönye, és a színen megjelenik a daliás Tamino, sarkában a félelmetes kígyó. Megszólalnak a varázsos énekhangok, és a néző egyre jobban fülel: miről is énekelnek? Az egyik énekes érthetően ejti ki a szöveget, a másik kevésbé, néha az egész előadás idegen nyelven hangzik el. Épp ezért, aki a halhatatlan operákat igazán élvezni akarja, annak jól kell ismernie történetüket. Ismerkedni az operákkal - ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben - ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben - idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét. Aki a zeneszerzőről és zenéről is tudni szeretne valamit, azt a kötet végi jegyzetek igazítják el.

Laurence Olivier - Egy ​színész vallomásai
Sir ​Laurence Olivier, minden idők egyik legkiválóbb Shakespeare-színésze, filmművész és rendező vall ebben a kötetben életéről és pályájáról, barátairól, szerelmeiről és házasságairól, sikereiről és kudarcairól - szerényen, tárgyilagosan, közvetlen hangon, sok-sok humorral és öniróniával. "Larry", egy szegény vidéki lelkész fia, tizenöt éves korában lépett először színpadra - mindjárt a stratfordi Shakespeare Emlékszínházban -, hogy aztán meredeken felívelő, ragyogó pályát fusson be, s az Old Vic nagy hírű társulatával Sydneytől Moszkváig, Londontól New Yorkig, filmjeivel pedig (mint azok rendezője, főszereplője, vagy éppen mindkettő) világszerte osztatlan sikert arasson. Legendás Hamlet-, V. Henrik- és III. Richárd-alakítása mellet Ibsen, Csehov, G. B. Shaw, a kortárs szerzők közül Osborne és Noel Coward darabjaiban, s még számtalan más szerepben nyújtott maradandó élményt a közönségnek. Színészi és filmrendezői munkája, közéleti szereplése, de mindenekelőtt varázslatos egyénisége révén olyan személyiségekkel került többnyire meghitt, baráti kapcsolatba, mint Sir Winston Churchill, Sir John Gielgud, Marilyn Monroe, Katharine Hepburn, Peter Brook, Ingmar Bergman "és sokan mások". Nem kevés elismerésben volt része: Oscar-díjas, 1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben pedig főnemesi rangra emelték, a Lordok Házának tagja lett; 1973-ban mégsem egészen önszántából vált meg a Nemzeti Színház igazgatói székétől - a Nemzetiétől, amelynek létrehozásában oroszlánrésze volt, s amelyet tizenegy éven át irányított. Ennek körülményeit ugyanolyan őszintén feltárja, mint gyakran viharos magánéletének fájdalmas-tragikus vagy örömteli mozzanatait, mulatságos anekdotái és okos elemzései pedig a színjátszás és a filmkészítés műhelytitkaiba engednek bepillantást. Lebilincselően érdekes memoárkötete, amelynek megírásában emlékezetén kívül hosszú éveken át vezetett naplójára támaszkodott, azokhoz is közel hozza ezt a nagyszerű színészt, akik esetleg még csak ezután látják őt valamelyik filmjében.

Ignácz Rózsa - Róza ​leányasszony
Ignácz ​Rózsa közelről ismeri a színház világát és a magyar színészet történetét. Ebben a regényében két színész: Benke József és leánya, Laborfalvi Róza élettörténetén keresztül a magyar színjátszás kezdeteit mutatja be. Legendás színészek elevenednek meg: Lendvay, Hivatal Anikó, Kántorné, Déryné... és híres írók: Jókai, Petőfi, Szigligeti, akik mind szinte romantikus küzdelmet folytatnak a magyar színjátszásért és rajta keresztül az egész magyar irodalomért és kultúráért. Ignácz Rózsa terjedelmes történelmi regényének mellékleteként metszetek és fényképek mutatják be az akkori Pestet, a színházat, a színészeket.

Péchy Blanka - Jászai ​Mari
Harmadik ​kiadásban jelenik meg Péchy Blanka nagy sikerű Jászai-életrajza, mely az életrajzi apróságokon, személyes emlékeken túl feldolgozza Jászai egész szellemi hagyatékát, a tanár, az előadó, a tudatos alkotó művész, sőt az író életművét. Nem kevésbé érdekes azonban Jászainak, az embernek, az asszonynak portréja, szerelmi életének leplezetlen, őszinte, mégis tapintatos, mélységesen emberi bemutatása, melyből sok belső vívódásán keresztül szintén a művésznő nagy egyénisége bontakozik ki, immár megtisztulva a tömérdek ízléstelen mendemonda sallangjától... Péchy Blanka könyvében a szemtanú élményszerű tapasztalata a kutató gondosságával, a visszaemlékező lelkes barátnő érzelmi gazdagsága a krónikaíró személytelen tárgyilagosságával egyesül. Jászai színészi arculatát pedig a mesterségével tudatosan is foglalkozó művész szakmai hozzáértésével sikerül visszaidéznie.Írásművészete és a visszaemlékezések elevensége a távoli múlttá foszlott eseményeket is szemléltetően idézi a mai olvasó elé, s valósággal megeleveníti a legmúlékonyabb művészet, a színjátszás legnagyobb magyar alakját.

Karcsai Kulcsár István - Louis ​Jouvet
"Nekem ​csak egy mesterségem van; nem voltam és nem vagyok más, mint színházi ember" - írja önmagáról Louis Jouvet, századunk francia színházának és filmművészetének jeles egyénisége. Vérbeli színházi ember, kiváló rendező, ragyogó színész, díszlettervező, színházszervezőm a párizsi művészvilág közismert és körülrajongott egyénisége.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Koltai Tamás - Major ​Tamás
Itt ​van tehát a "Tanár úr", nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban - előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül "csak" rendezőként - , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne - Harry ​Potter és az elátkozott gyermek
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után… Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad. A _Harry Potter és az elátkozott gyermek_, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne. Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor. A _Harry Potter és az elátkozott gyermek_et elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Covers_173981
Görgőszínpad Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Görgőszínpad
Az ​angol középkor egyházi drámájából kíván képet adni e gyűjtemény. Nyolc misztériumjátékot közöl, függelékül pedig verseket, melyek szintén az adott kor és stílusirány fragmentumai. A titokjátékok az üdvtörténet fontosabb eseményeit dolgozzák fel, értelmezésükben újszövetségi alapokra helyezve azokat. A születés, a kereszthalál, a pokoljárás, a feltámadás és az ítélet mint főbb témakörök jelennek meg itt, sajátos dramaturgiájukkal éppúgy szórakoztatva, mint tanítva az érdeklődőt. A játékok alapszövege többnyire a nép ajkán formálódott, nem mentes tehát az ő gondolatvilágukban gyökeret vert, gyakran szellemes hiedelmektől, a Biblia történeteit is sokban "túlhaladó" - de szelleméhez alapjaiban hű - értelmezésektől. Miként saját népköltészetünkben, a szent és profán "jószomszédi viszonya" itt is kimutatható. Határ Győzőt, e titokjátékok egybegyűjtőjét és átköltőjét, nem kell bemutatni a magyar olvasónak. Hogy évtizedek óta Angliában él, szinte képtelenségnek tűnik könyve olvastán... Páratlan megjelenítő erőről, hitelesen archaizáló stílusában is nagy nyelvi frissességről tanúskodnak gyönyörű sorai. (A Kiadó) Amit ebben a kötetben összegyűjtöttem, ízelítő csupán és megint csak igen szontyologva gondolok arra, hogy e kiskevés alapján aligha alkothatni fogalma a roppant szöveganyag, a ciklusok és a változatok igazi terjedelméről. Valamennyi ciklus teljes lefordítása meghaladná erőmet, s amúgy sem az én feladatom. Bizonyára akad majd fiatal tehetség, akinek a képzeletét megragadják ezek a szemelvények, jobban győzi energiával, életidővel, s ezeknél szuggesztívebb és hívebb - mert költőibb tolmácsolásban nagyobbszerű képet ad majd arról, hogy az angol középkor egyházi drámája milyen egyetemes világábrázolás, mekkora közösségi élmény lehetett. (Határ Győző)

Karcsai Kulcsár István - Így ​élt Déryné
A ​színház a múlt század (XIX.) első felében, a reformkor forrongó, lelkes éveiben Magyarországon a magyar nyelvért, a társadalmi haladásért, a szabad hazáért folytatott küzdelem egyik legfőbb eszköze volt. A kor nagy színművészeinek sorából kiemelkedik Déryné Széppataki Róza alakja, aki a magyar színházi kultúra megteremtése és a hazai operakultusz terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Legendás alakját és a körülötte zajló mozgalmas életet idézi fel Karcsai Kulcsár István írása. Párbeszédei, színes leírásai révén gyakran szinte regényesnek tűnik, valójában minden szava hiteles; eredeti forrásművekre, így elsősorban Déryné híres Emlékezéseire támaszkodik.

Földes Anna - Színésznek ​született
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Patrick Quentin - Rejtély ​a színházban
"Ott ​feküdt, furcsán szétterpesztett lábbal. Letérdeltem mellé. Gyors mozdulatokkal ülő helyzetbe támasztottam, hogy megnézhessük a hátát. Azon sem volt seb. Eddie lassan visszaeresztette a földre a testet. Megmarkoltam a csuklóját, kitapintottam a pulzusát. Természetesen nem volt pulzusa. Tudtam előre. Első perctől kezdve tudtam, hogy halott."

Staud Géza - Max ​Reinhardt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Máté Gábor - Színházi ​naplók
Máté ​Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába, közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali naplóírásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről, szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: "De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül - úgy látszik - mindig igaz szöveg, néha ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik." A könyv a közelmúlt magyar színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.

Csáki Judit - Alföldi ​színháza
Nemzeti ​Színház, 2008-2013. Sokunk színházi és színháztörténeti ismerete nem tud fölidézni még egy ennyire sikeres és tartalmas öt esztendőt a Nemzeti Színház történetéből. Csupa remek előadás? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Csupa rendkívüli színész? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Új közönség? Igen. Nemzetközi terep? Igen. Milyen igazgató Alföldi? Hogyan változott az extravagáns celeb megfontolt, érett vezetővé? Botrányok? Dögivel. Parlamenti szereplés? Szinte "repertoárdarab". Csúcsok? Szép számmal. Bukás? Akad. Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája. Moliere, Shakespeare, Schiller. Heiner Müller, Klaus Mann, Martin Sperr, John Osborne. És mit mondanak mások? Írók, rendezők, színészek, bentről és kintről. Megszólalnak - van véleményük. Nevek. Udvaros, Závada, Serban, Rába, Sinkó, Törőcsik, Ascher, Térey, Mohácsi, Esterházy, Znamenák, Parti Nagy, Nádasdy, Gergye, Radnay - és sokan mások. Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja. Alföldi színháza - öt nemzeti év.

Jacqueline West - Csal ​minden álom
Jaye ​törött koponyával, lüktető fejfájással ébred fel egy síbalesetből és egyre inkább kicsúszik a kezéből a valóság. Mivel eltökélte magában, hogy eljátssza a Szentivánéji álom iskolai előadásában az egyik főszerepet, hazudik a nővérének, az anyukájának, az orvosainak. Azzal nyugtatgatja őket, hogy jól van. Jól van. Ha bárki tudná az igazat - hogy azt képzeli, Shakespeare és alakjai követik a kórházi ágytól az osztályteremig - véget érne minden. Majdnem sikerrel jár az alakoskodás, amikor Rómeó felbukkan az anatómia órán. És kiderül róla, hogy száz százalékban valóságos. Jaye-nek hirtelen választania kell, hogy mindenkinek vagy csak magának hazudozik a továbbiakban. Az őt mágnesként vonzó fiú, a hódoló szerepében újra felbukkanó gyermekkori barát és a családja legsötétebb titkai között őrlődve Jaye élete összekeveredik Shakespeare leghíresebb drámáival, és már ő maga sem tudja megmondani, hol ér véget az igazság és hol kezdődik a színjáték. Nemsokára, a titkos találkák után és a szédítő első csókkal párhuzamosan, még veszélyesebb dolgok következnek. Mi valóságos, mi játszódik csupán a lány fejében és mit számít az egész, ha Jaye olyan végzet felé sodródik, amit szemlátomást nem tud irányítani?

Sas József - Józsi, ​hol vagy?
Ne ​vegyék meg ezt a könyvet! Ne vegyék meg,ha nem érdekli önöket egy utcagyerekből lett kabarészínész, hanglemezen is kapható nótás kapitány, alkalmi színpadi szerző története! Ne vegyék meg, ha utánam akarják csinálni, de vegyék meg ha kíváncsiak rá, én hogyan csináltam! Sok jó marhaság van benne. Nincsenek titkaim. Csak sztorijaim vannak. De minden sztori mélyén lappan egy titok, egy emberé, egy korszaké, egy tájé. A régi festők képük sarkába mintázták saját magukat, örök emlékeztetőül. Én szerénytelenebb voltam náluk, egy kicsit a kép közepe felé tolakodtam, de nyugodtan mondhatom, hogy nálam a mellékalakok a fontosak. A kísértet. Azok, akik itthagytak minket, azok, akik még pályatársaim. Nos, ha érdekli önöket az ő sorsuk néhány epizódja, mégis csak vegyék meg ezt a könyvet!

Huszti Péter - Királyok ​az alagútban
"Agyonforgatott ​példányok, kigépelt szerepek hátoldalára jegyzetelgettem gondjaimat, örömeimet cigarettaszünetekben és az előadások utáni éjszakai csendben. Egy-egy váratlanul felizzó pillanat, reménytelennek látszó vajúdás után életre kelt jelenet örömét, botorkáló rendelkezőpróbák hangulatát, éjszakai beszélgetések foszlányait, elkeseredett viták tanulságait, arcokat, mozdulatokat, színeket, dallamokat, melyek mind-mind segítettek megrajzolni szerepem arcvonásait. Összerakosgatva a jegyzeteket magam is elcsodálkoztam, hogy mennyiféle-fajta - látszólag egymástól idegen - anyagból gyúródott: az álmodozó-hazudozó baklovas Peer Gynt, az elbűvölően veszélyes, fékevesztett Jago, a Mégis, kineket az élete? lenyűgözően heroikus Ken Harrisonja, a tépelődő-önpusztító Trepljov, a valóság felett suhanó Lajos király, a hajlíthatatlan, érckemény spanyol Ferdinánd, s a többiek, akiknek kölcsönbe kapott életét éltem, sorsát szenvedtem, vonásait viseltem. Ha észrevétlenül is, de nyomot hagytak bennem, s így óhatatlanul szerepeimben is, barátságok, találkozások, mesterek, társak, városok, utazások. Így került vallomásaim gyűjteményébe Illés Endre és Várkonyi Zoltán, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Sütő András, Feleki Kamill portréja, és így őrzöm egy-két város, néhány felkavaró utazás emlékét, amelyektől egy kicsit másképp látom a világot, a színházat, s talán kissé másképp látom magamat is."

Molnár Gál Péter - A ​Latabárok
Azért ​választódott e könyv témájául a Latabár-család története, mert nemzedékenkénti jelenlétük színháztörténetünkben kirajzolja annak folyamatosságát. Nyomon követhetjük életrajzaikban és játékmódjuk megvizsgálásában színjátszásunk mozgásirányait, megtagadásait, újrakezdéseit, új fordulatait és megőrzött hagyományait. A nemzetközi színháztörténetben is ritkaságszámba menő, hogy az állandó színjátszás kezdeteitől napjainkig céhszerű zártságban, kisiparosi testközelben volna vizsgálható az egymást követő színésznemzedékekben a hagyomány fölhasználási módja és a vele való sáfárkodás. Latabárék esetében vér szerinti leszármazást tapinthatunk ki a színháztörténet hosszában. Természetesen: nem a vér szerinti öröklés érdekel bennünket. Csak a hagyományok megőrzésének az a korai színházi korszakra emlékeztető családiassága, mint amit az olasz komédia idején tapasztaltunk, ahol egy-egy komédiás család üzleti titokként őrzi a komikus fogások színpadi hatáselemeinek gyűjteményét, és az apjuktól-nagyapjuktól örökölt effektus-arzenált ki-ki korának szükségletei szerint veszi elő és használja föl.

Kern András - Bárdos András - Ezt ​nem lehet leírni!
Kern ​András a legnépszerűbb magyar színészek, rendezők, kabarészerzők egyike. Dalszövegíró, énekes, filmes, mulattató. Kern András a legnépszerűbb magyarok egyike. Bárdos András végig élte, végig beszélgette vele az elmúlt fél évet, betegségétől gyógyulásán át magára találásáig. Szenvedélyek, lemondások, depresszió, kilábalás és öröm - Kern zavarba ejtő őszinteséggel mesél életéről, kollégáiról, a magyar színházi életről, filmezésről, tévézésről, sikerekről és bukásokról, karakteres politikai álláspontjáról, a Heti hetesről, általában erről a mi huszadik-huszonegyedik századi életünkről. Élete korrajz: ráismerünk benne a sajátunkra, az elmúlt ötven év történelmére. Mert ő egyszerre Shakespeare III. Richárdja és Weiner elvtárs a kabaréból, a Bűn és bűnhődésből Raszkolnyikov és Kardos doktor a Bujtor-filmekből. Ő énekli, hogy „Lövölde tér, ott mindig hideg van”, és ő fog el hétről hétre egy-egy levelet - új műfajt teremtve a kabaréban. És miközben a Halló, Belváros stílusában, vagy rögtönzött paródiák tucatjaival beszél életéről, miközben nevetünk azon, hogyan lehet megszerezni idehaza egy stégengedélyt, megvásárolni egy szárnyas mosdót, vagy parkolni egy mélygarázsban, szép lassan kirajzolódik az életünk, ezen a cúgos, szeles, hideg, nagy Lövölde téren, amit úgy hívnak: Magyarország.

Covers_98276
elérhető
3

Ismeretlen szerző - Szegedi ​Nemzeti Színház - 1883-1986
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bilicsi Tivadar - "Hol ​vagytok, ti régi játszótársak?..."
Azt ​olvastam valahol, hogy egyszer valamikor mindenkiből anekdota lesz. Jól van ez így, mert ha valaki mint színész lassan vagy gyorsabban a feledés homályába vész is, a róla szóló anekdoták a nevét még hosszú ideig életben tartják. Ez a gondolat adta az ötletet, hogy a már eltávozott pályatársaimra visszaemlékezve, a róluk szóló, róluk terjesztett apró történeteket, adomákat megörökítsem. Nem akarok életrajzot írni róluk - erre vannak nálam hivatottabbak -, csak megpróbálom az anekdota tükrében pár vonással felvázolni színészi és emberi lényüket. Hiszen a színészi alakítás elrepül, de az anekdota megmarad! Amint az olvasó majd észreveszi, egyik-másik történetnek, sztorinak jómagam is szereplője vagyok. Ez természetes, hiszen leginkább az együttműködésünk alatt történt eseményeket iparkodtam leírni. Persze olyan is akad majd, amit másoktól hallottam, vagy ők maguk meséltek el nekem magukról. Fájdalom, az emlékezet véges, és nagyon sok remek históriát elfelejtettem már. Milyen kár, hogy nem jegyeztem fel annak idején őket - de ki gondol fiatal korában ilyesmire? Ma is sokszor eszembe jut, hogy a színház társalgójában, az öltözőkben, a Rádió pagodájában, amikor összejön egy csomó színész, és a jelenetre való várakozás hosszú idejét sztorizással, anekdotázással űzi el, be kellene kapcsolni titokban egy magnetofont, és felvenni a jobbnál jobb történeteket, csattanókat a harsogó nevetéssel együtt. Sajnos sokszor elhangzanak olyan intim, pikáns történetek is, amelyek leírva nem bírnák el a nyomdafestéket, a szókimondást, körülírva pedig nem érnek egy fabatkát sem. De rendszerint a szolidabb históriáknak is nagy sikerük van. Mindenki tud valakiről valamit, amit érdemes elmondani. Erről a másiknak is eszébe jut valami. Vége-hossza nincs a mesélésnek, és csak az ügyelő hívó szava vet véget ennek a tipikus színészmulatságnak. Másnap már vissza is hallja az ember a saját történetét, persze a poént már jól kihegyezte valaki, és úgy adja tovább, de a lényeg megmarad, és szájról szájra jár. Aztán ... lassan feledésbe merül. Ettől szeretném megóvni, megmenteni ezeket a történeteket, kis életképeket, anekdotákat. Tehát írom vég nélkül a visszaemlékezéseimet azokról a színészekről, akikkel együtt játszottam. Nem akarok úgy járni, mint az a híres író, akiről a következő anekdota járja: Az író fiával találkozik egy régi jó barátja, és édesapja egészsége felől érdeklődik. A fiú azt mondja: - Sajnos a papa kórházban van, az idegosztályon. Elvesztette az emlékezőtehetségét. - Ez borzasztó - sopánkodik a barát. - És szegény papa most mit csinál egész nap? - Írja az emlékiaratait - feleli a fia. Node komolyra fordítva a szót: nagyon mulandó, furcsa mesterség a színészet. Művészet, és mégis halandó. A színész csak akkor maradna halhatatlan, ha a közönsége is halhatatlan lenne. A színész nevével elfut az idők hajója - ezt egy vándorszínész mondta, aki halhatatlan lett, ha nem is mint színész, hanem mint költő: Petőfi Sándor. Igaza van Petőfinek, a színész nevével elfut az idők hajója, de sokszor ezek a nevek egy-egy világítótornyot jelentenek az élet tengerén, jelezve, hogy merrefelé kell haladni, hogy partot érjünk, hogy ne tévelyedjünk el. Emlékezetem szerint a Maeterlinek mesejátékából készült filmben, A kék madárban a túlvilágon, kisunokája csodálkozó kérdésére, hogy "Hát te még élsz?" - a régen meghalt Nagypapa azt mondja: "Bizony, fiacskám, csak akkor halunk meg igazán, ha már senki nem beszél rólunk, ha már senki sem emlékszik ránk." Talán ezekkel a szerény visszaemlékezésekkel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy egyik-másik már eltávozott, szeretett kortársam emléke tovább éljen. Befejezésül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az írások terjedelme és sorrendje nem jelent semmiféle értékítéletet. Könyvem nem színháztörténet, hanem kizárólag azoknak az eseményeknek felelevenítése - véges emlékezőtehetségem szerint -, amelyek kollégáimmal való hosszabb-rövidebb együttműködésünk alatt történtek.

Bodor Johanna - Nem ​baj, majd megértem
Az ​1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.

Maurice Pons - Arisztotelész, ​a varga
A ​cím valamilyen klasszikus levegőjű, talán a filozófiával tréfálkozó történetet ígér az olvasónak. De hamarosan kiderül, hogy ez a cím nem egyéb, mint szerzői fogás; a szerző egy készülő regény ötletét vetette a címlapra. "Arisztotelész, a varga" a címe annak a regénynek, a melyet könyvünk egyik hőse ír. A történet ízig-vérig párizsi és mai. Annyira mai, hogy egyik főszereplője - az algériai háború. Nem a harctéren játszódik, de eleven erővel érzékelteti a Francia Kommunista Párt háborúellenes küzdelmét Párizsban és más francia városokban. Nemcsak a háborúról és az áldozatokról esik szó, hanem egy Quartier Latin-beli művész- és értelmiségi társaság számos ügyes-bajos dolgáról, kenyérharcáról, szerelmeiről, egyre sötétülő sorsáról. A regény hősei érdekes és eredeti emberek. Ki a főhős? Nehéz volna eldönteni, de úgy látszik, egy kommunista színész, Barrel, aki színjátszó társaságokat szervez és maga is játszik néha. Lélegzetelállító az az epizód, amikor Barrel társulatának egy premierjét a degaulle-isták szétverik és a rendőrség segítségével meghiúsítják. Ezt az epizódot, mint a többit is, elevenül mozgó szereplők élénkítik, akik valóban a párizsi utcáról, a mai életből léptek a regénybe.

Karády Katalin - Gách Marianne - Mezei András - Zilahy Lajos - Hogyan ​lettem színésznő?
Karády ​Katalin rendkívüli jelenség a magyar film történetében, hiszen népszerűsége még ma is, több évtizedes külföldi távolléte óta is tart. A Halálos tavasz, a Forró mezők, A szűz és a gödölye sztárszerepei és sok más filmje ma már videokazettán terjed, sajátos mély hangja pedig a hanglemezgyűjtők kedvencévé tette. Karádyt a harmincas évek végén fedezték fel. Fellépett a Pesti Színházban, a Vígszínházban és az Operettszínházban, igazi sikereinek valódi területe azonban a film, a rádió, a gramofon. A negyvenes években az amerikai sztárokhoz mérhető hazai sikert aratott. Rajongói még klubot is alapítottak tiszteletére. Élete tele volt fordulattal, romantikus és drámai kalanddal. A német megszállás idején a Gestapo letartóztatta, kegyetlen szenvedés után szabadult. 1949-ben külföldre ment. Sokáig Brazíliában élt, jelenleg New Yorkban lakik. Karády Katalin életének legnagyobb fordulata a feltörés az eseménytelen, szürke hétköznapi életből az áhított csillogó, reflektorfényes színi világba. Naplójában - némi írói támogatással - őszintén írja meg kezdőlépéseit és botladozásait a színpadon. A körülötte kavargó szórakoztatóipar a mai olvasónak is ismerős hangulatot áraszt, nagyon valószínű: a sztárcsinálást napjainkban is hasonló érzelmek és érdekek motiválják. A siker azonban mindig a pályára lépő személyiségétől függ, s ebből Karády jelesre vizsgázott.

Kollekciók