Ajax-loader

'színház' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mephisto
elérhető
5

Klaus Mann - Mephisto
Mephisto ​Klaus Mann hatodik regénye, amely 1936-ban jelent meg az amszterdami Querido kiadónál. Az első németországi kiadásra csak 1956-ban a kelet-berlini Aufbau-Verlagnál került sor. A regény Hendrik Höfgen színész kétes karrierjéről szól, illetve színészi és társadalmi felemelkedéséről a Harmadik Birodalomban, és ezen keresztül egy tipikus jelenséget mutat be: a német szellem behódolását a fasizmusnak.

William Somerset Maugham - Színház
A ​"Színház" című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne. Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. (ekultura.hu) A mozik nemrégiben mutatták be a regényből készült Csodálatos Júlia című filmet, melyet Szabó István rendezett.

Johann Wolfgang Goethe - Wilhelm ​Meister tanulóévei
A ​Wilhelm Meister ugyanúgy végigkísérte Goethe egész pályáját, mint a Faust. Készült mindenekelőtt egy ősváltozata, a Wilhelm Meister színházi küldetése, amely töredékes maradt, majd a weimari klasszicizmus delelőjén megszületett az ősváltozatot lényegbevágóan módosító és e más koncepció jegyében beteljesítő Tanulóévek, végül évtizedes öregkori munkálatok gyűjtőmedencéjeként a regény műfaji kereteit feszegető Vándorévek. A Faust-tal e több részes regény úgy is összevethető, hogy hasonlóan ahhoz, a "kisvilágban" kezdődik, egy Goethe-korabeli polgárifjú színészi és költői szárnypróbálgatásaival, majd az inkább szellemi, mint anyagi értelemben vett "nagyvilágon" át a hős útja egy utópisztikus pedagógiai tartományba visz. A Wilhelm Meister mint a német klasszicizmus prózai foglalata és a német fejlődésregény őstípusa az európai irodalom- és művelődéstörténet egyik alappillére. De egyszersmind regény, amelyben Goethe eleven, emlékezetes alakok, váratlan fordulatok, csodás véletlenek és érzelmes jelenetek során át szegődteti eszméi és hősei megbűvölt hívévé olvasóját.

Molnár Gál Péter - Latinovits
Nem ​született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit azonban éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna... Józan volt ez őrült világban. S ha mégis őrültnek látták ellenzői, és betegnek az őt valóban féltők, csak annyira volt betegnek mondható, amennyire Hamlet királyfi, aki a szellem kitűzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban.

Latinovits Zoltán - Emlékszem ​a röpülés boldogságára
Latinovits ​Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a _Ködszurkáló_val is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus "felvonásvég". Latinovits írja egyhelyütt: "A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek." Nagy László szép szavával megkoronázott "színészkirály" kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.

Baráth Viktória - Első ​tánc
Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért? Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi - egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg. Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján? Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért? Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. Egy történet szívvel-lélekkel.

Molnár Gál Péter - A ​Latabárok
Azért ​választódott e könyv témájául a Latabár-család története, mert nemzedékenkénti jelenlétük színháztörténetünkben kirajzolja annak folyamatosságát. Nyomon követhetjük életrajzaikban és játékmódjuk megvizsgálásában színjátszásunk mozgásirányait, megtagadásait, újrakezdéseit, új fordulatait és megőrzött hagyományait. A nemzetközi színháztörténetben is ritkaságszámba menő, hogy az állandó színjátszás kezdeteitől napjainkig céhszerű zártságban, kisiparosi testközelben volna vizsgálható az egymást követő színésznemzedékekben a hagyomány fölhasználási módja és a vele való sáfárkodás. Latabárék esetében vér szerinti leszármazást tapinthatunk ki a színháztörténet hosszában. Természetesen: nem a vér szerinti öröklés érdekel bennünket. Csak a hagyományok megőrzésének az a korai színházi korszakra emlékeztető családiassága, mint amit az olasz komédia idején tapasztaltunk, ahol egy-egy komédiás család üzleti titokként őrzi a komikus fogások színpadi hatáselemeinek gyűjteményét, és az apjuktól-nagyapjuktól örökölt effektus-arzenált ki-ki korának szükségletei szerint veszi elő és használja föl. M. G. P.

Koltai Tamás - Major ​Tamás
Itt ​van tehát a "Tanár úr", nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban - előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül "csak" rendezőként - , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.

Patrick Quentin - Rejtély ​a színházban
"Ott ​feküdt, furcsán szétterpesztett lábbal. Letérdeltem mellé. Gyors mozdulatokkal ülő helyzetbe támasztottam, hogy megnézhessük a hátát. Azon sem volt seb. Eddie lassan visszaeresztette a földre a testet. Megmarkoltam a csuklóját, kitapintottam a pulzusát. Természetesen nem volt pulzusa. Tudtam előre. Első perctől kezdve tudtam, hogy halott."

Horv%c3%a1th_teri_-_s%c3%a1ri-gy%c3%b6p
elérhető
0

Horváth Teri - Sári-gyöp
Horváth ​Teri írja könyvéről: "Ha szíves olvasóm kérdőre von engem, miért írok, gondolkodóba esem: talán önmagamnak. Talán édesapám elfáradt földműveskeze vezeti a tollam, tőle örököltem mesélő kedvemet, szókincsemet. Édesanyámtól jó emlékezetemet és érzékenységemet. Úgy szeretem az emberi szót, mint a madarak énekét. Szeretek írni, mert megkönnyülök tőle, mint a fájdalom a sírástól. Szeretek emlékezni, képzelődni - mesterségem a színészet. Elképzelt lényeket kell életre keltenem, vérrokon bennem a leírt szó és a kimondott szó. Fennhangon írok. Úgy mondom tollamba történeteimet, mintha mellettem állna valaki. Mintha hallgatna valaki. Úgy látszik, nekem az íráshoz közönség kell. Előtódulnak az én világomból asszonyok, emberek, jönnek-mennek, látni ttudom őket, mint tesznek-vesznek. Hallom a hangjukat. Késztetnek engem: róluk írjak, helyettük beszéljek. Ne henyéljek! Írok hogy ne múljék el nyomtalanul a végtelen időben az általam ismert világ. Mert ennek tudója és látója én vagyok... Írok, mert megnyugszom tőle. Talán fölösleges energiaforrásaim fakadnak föl bennem, ha kevésnek érzem a színházi feladatokat. Tévedés ne essék! Nem akarok író lenni. De valamiképpen igazságot szeretnék szolgáltatni áldozatos, agyonszidott nemzedékemnek. Írásaimból nem akarok sem pénzt, sem dicsőséget... Elég nekem az az elismerés, amit pályám folyamán kaptam a közönségemtől. S ezt köszönöm. Tovább írok folyton, kútforrásom a változó világ s az ember. Az eleven jelen. Idestova harminc esztendőt töltöttem el Budapesten, a színházi életben. Szeretnék írni nagy elődeinkről. Elevenekről és holtakról. Ahogyan én láttam őket, ahogyan én ismertem nagy színészeinket. A kulisszák mögött az öltözőkben és a rivaldafényben. Annyi, de annyi a mondanivalóm! Érzek magamban annyi erőt, hogy megírjam a küzdelmes, helyenként örömmel telt felnőttkort!"

N%c3%a1das_p%c3%a9ter_-_n%c3%a9z%c5%91t%c3%a9r
elérhető
3

Nádas Péter - Nézőtér
"És ​ugyanígy, ha műtárgyat nézek vagy könyvet olvasok. Nem érdekel, hogy a festő két ecsetvonás között aludt-e vagy szeretkezett, semmi közöm hozzá, hogy két frámai mondat között az író a gyomrát fájlalte-e vagy ásított. Ezek magányos dolgok, egyedül kell csinálni, a befogadásuk is elyen. A színház viszont nemcsak szerepet játszó színész testi adottságait és intim képességeit kalkulálja be, hanem azt is, hogy ezeknek az adottságoknak és képességeknek a megnyilvánulását több száz különböző mindenféleségű, de az intimitásra egyként érzékeny ember fogja figyelni, egyetlen sötét burokba zárva. A színház az egyetlen igazán közösségi művészet. A rituális összelélegeztetés művészete."

Benedek Marcell - Könyv ​és színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csáki Judit - Alföldi ​színháza
Nemzeti ​Színház, 2008-2013. Sokunk színházi és színháztörténeti ismerete nem tud fölidézni még egy ennyire sikeres és tartalmas öt esztendőt a Nemzeti Színház történetéből. Csupa remek előadás? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Csupa rendkívüli színész? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Új közönség? Igen. Nemzetközi terep? Igen. Milyen igazgató Alföldi? Hogyan változott az extravagáns celeb megfontolt, érett vezetővé? Botrányok? Dögivel. Parlamenti szereplés? Szinte "repertoárdarab". Csúcsok? Szép számmal. Bukás? Akad. Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája. Moliere, Shakespeare, Schiller. Heiner Müller, Klaus Mann, Martin Sperr, John Osborne. És mit mondanak mások? Írók, rendezők, színészek, bentről és kintről. Megszólalnak - van véleményük. Nevek. Udvaros, Závada, Serban, Rába, Sinkó, Törőcsik, Ascher, Térey, Mohácsi, Esterházy, Znamenák, Parti Nagy, Nádasdy, Gergye, Radnay - és sokan mások. Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja. Alföldi színháza - öt nemzeti év.

Gwr2005
Guinness ​World Records 2005 Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Guinness ​World Records 2005
A ​Guinness World Records idén ünnepli 50. születésnapját! Jubileumi kiadás a legizgalmasabb rekordokkal és a legmegdöbbentőbb képekkel a világ minden tájáról. Ezenfelül exkluzív interjúkat olvashatnak a rekorderekkel, továbbá külön fejezeteket szentelünk minden idők legnagyobb hatású teljesítményeinek. Többek között megtudhatjuk: melyik a világ leggyorsabb autója, mekkora a valaha élt legmagasabb ember, melyik a világ legnagyobb pókja, melyik minden idők legsikeresebb popegyüttese stb.

Karcsai Kulcsár István - Így ​élt Déryné
A ​színház a múlt század (XIX.) első felében, a reformkor forrongó, lelkes éveiben Magyarországon a magyar nyelvért, a társadalmi haladásért, a szabad hazáért folytatott küzdelem egyik legfőbb eszköze volt. A kor nagy színművészeinek sorából kiemelkedik Déryné Széppataki Róza alakja, aki a magyar színházi kultúra megteremtése és a hazai operakultusz terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Legendás alakját és a körülötte zajló mozgalmas életet idézi fel Karcsai Kulcsár István írása. Párbeszédei, színes leírásai révén gyakran szinte regényesnek tűnik, valójában minden szava hiteles; eredeti forrásművekre, így elsősorban Déryné híres Emlékezéseire támaszkodik.

Hermann István - Évadok ​tanúsága
A ​magyar színházi fejlődés egyik eredménye, hogy most már nem fehér holló a magyar dráma színpadjainkon. De legalább ilyen fontos az, hogy a magyar dráma felsorakozott a líra mögé a magyar irodalmi fejlődésben, hogy egyes példáiban már külföldön is ismert. De ennél is fontosabb, hogy a magyar dráma részt vesz már a nemzeti történelmi tudat alakításában, komoly szerepe van a közművelődésben. Sajnos, viszonylag kevesebb a magyar drámaírásban is megnyilvánuló elemző visszhangja. Pedig a visszhang - noha a színházterem akusztikájában előnytelen - a társadalmi akusztikában nagyon is hozzátartozik a fejlődéshez. Hermann István könyve: a visszhang, mely vitázó hangjával tudatosítja, elemzi a drámai értékeket, és épp eltökéltségével járul hozzá ahhoz, hogy ezek az értékek megmaradjanak. Az éles kritika is ezt célozza. Az értékelés határozottsága teheti világossá, hogy mi a maradandó, és mi a hamar pusztuló. Ebben a meggyőződésben számol be Hermann István szenvedélyes könyve a magyar dráma és a magyar színpad utolsó évtizedének legfontosabb irányairól.

John Mortimer - Will ​Shakespeare
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Eretnek ​esszék
Eretnek ​esszék! A cím magyarázatra szorul. Az irodalmi élet egészségének föltétele, hogy megbontsuk azt a sok megmerevedett értékelést, amit irodalomtörténészek, kritikusok úgy adnak kézrők kézre, hogy az ujjlenyomatuk sem látszik meg rajta. Vigyázat! - metafora, tehát nem szóról szóra értendő." Ezek a "neveletlen" esszék, cikkek és kritikák mind arról tanúskodnak, hogy szerzőjük képtelen némán tudomásul venni a képtelenségeket: akár rosszul rendezett színdarabbal, akár üres, dagályos műelemzésekkel, alaptalanul támadt s egyre csak kerekedő legendákkal, vagy nyelvünket pusztító szódivatokkal találkozik. Tekintélye csak az igazi, "megfogható" értékeknek van előtte, más autoritást még csak hallgatólagosan sem ismer el.

Huszti Péter - Királyok ​az alagútban
"Agyonforgatott ​példányok, kigépelt szerepek hátoldalára jegyzetelgettem gondjaimat, örömeimet cigarettaszünetekben és az előadások utáni éjszakai csendben. Egy-egy váratlanul felizzó pillanat, reménytelennek látszó vajúdás után életre kelt jelenet örömét, botorkáló rendelkezőpróbák hangulatát, éjszakai beszélgetések foszlányait, elkeseredett viták tanulságait, arcokat, mozdulatokat, színeket, dallamokat, melyek mind-mind segítettek megrajzolni szerepem arcvonásait. Összerakosgatva a jegyzeteket magam is elcsodálkoztam, hogy mennyiféle-fajta - látszólag egymástól idegen - anyagból gyúródott: az álmodozó-hazudozó baklovas Peer Gynt, az elbűvölően veszélyes, fékevesztett Jago, a Mégis, kineket az élete? lenyűgözően heroikus Ken Harrisonja, a tépelődő-önpusztító Trepljov, a valóság felett suhanó Lajos király, a hajlíthatatlan, érckemény spanyol Ferdinánd, s a többiek, akiknek kölcsönbe kapott életét éltem, sorsát szenvedtem, vonásait viseltem. Ha észrevétlenül is, de nyomot hagytak bennem, s így óhatatlanul szerepeimben is, barátságok, találkozások, mesterek, társak, városok, utazások. Így került vallomásaim gyűjteményébe Illés Endre és Várkonyi Zoltán, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Sütő András, Feleki Kamill portréja, és így őrzöm egy-két város, néhány felkavaró utazás emlékét, amelyektől egy kicsit másképp látom a világot, a színházat, s talán kissé másképp látom magamat is."

Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Lotto ​és Mathilde gyönyörűek, fiatalok, tehetségesek. Megismerkedésük után két héttel titokban házasodnak össze. Nem sokat várat magára Lotto dúsgazdag anyjának válasza, aki kitagadja a fiát. Az ifjú házasok kénytelenek egy New York-i szuterénben nyomorogni, ám barátaik támogatása és beteljesült szerelmük mégis boldoggá teszi őket. Alig telik el egy évtized, Lotto már ünnepelt drámaíró, akinek karrierjét Mathilde nyíltan és titokban is segíti. Ahogy végigkísérjük közös életük több mint húsz évét, lassan feltárulnak kapcsolatuk rejtett dimenziói is: a félelmek, hazugságok, és a játszmák, amikkel életben tartják a házasságot. Groff regényében finoman, már-már pókhálószerűen szövődnek egybe két ember világának szálai, és fokozatosan ismerjük meg egy nem mindennapi kötelék valódi mozgatórugóit. Lauren Groff 1978-ban született Copperstownban, jelenleg Floridában él férjével és két fiukkal. 2008 óta jelennek meg írásai, a Vágy és végzet a harmadik regénye, amelyet számos díjjal tüntettek ki, és mostanra harminc országban olvasható.

Cora Carmack - Szakítópróba
Szüzesség. Bliss ​Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban... Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Gál György Sándor - Operák ​könyve II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Verebes_istv%c3%a1n_-_maya
elérhető
4

Verebes István - Maya
Volt ​egyszer egy mutatós, nyurga, de főleg különös lány, aki mindenáron színésznő akart lenni. Az is lett. És volt egy színész-rendező, akit első látásra elbűvölt a lány. Talán azért is, mert magamagából is felfedezhetett benne valamit. Ez a könyv róluk szól, a ma negyvennyolc éves színésznőről és az ötvenhat éves színész-rendezőről, aki elhatározza, hogy – mint egy rejtélyt, vagy inkább rejtvényt – megfejti Mayát, a kivételest, a kivételt. Oknyomozói kíváncsisággal és szenvedéllyel feltárja magánéletét, sorra veszi pályafutása legfontosabb mozzanatait. Ez a könyv Magyarországon íródott, ezért az elé a színházi világ elé is tükröt tart, amelyben ők ketten léteznek és alkotnak. És azt kutatja, hogy ez a színész-rendező által legnagyobbnak tartott magyar színésznő miért nem futott be olyan pályát, amilyet különleges tehetsége indokolt volna. Mert ha Maya fél évszázaddal előbb születik, bizonyára világsztár lesz. Legalábbis a színész-rendező így képzeli. És el is képzeli, mi lett volna, ha...

William Shakespeare - Hamlet, ​dán királyfi
William ​Shakespeare (1564-1616) műveiben minden megvan ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig. Örökké modern klasszikus. Nincs mit leporolni róla, mert drámáinak érvényességét az emberi természet, színrevitelüket a fölényes színpadi ismeret garantálja. Élő színházban gondolkodva írta műveit – a reneszánsz kor színházi szokásainak megfelelően. A színpad fejedelme volt életében, a reneszánsz dráma virágzása idején, s az maradt halála után is.

Laurence Olivier - Egy ​színész vallomásai
Sir ​Laurence Olivier, minden idők egyik legkiválóbb Shakespeare-színésze, filmművész és rendező vall ebben a kötetben életéről és pályájáról, barátairól, szerelmeiről és házasságairól, sikereiről és kudarcairól - szerényen, tárgyilagosan, közvetlen hangon, sok-sok humorral és öniróniával. "Larry", egy szegény vidéki lelkész fia, tizenöt éves korában lépett először színpadra - mindjárt a stratfordi Shakespeare Emlékszínházban -, hogy aztán meredeken felívelő, ragyogó pályát fusson be, s az Old Vic nagy hírű társulatával Sydneytől Moszkváig, Londontól New Yorkig, filmjeivel pedig (mint azok rendezője, főszereplője, vagy éppen mindkettő) világszerte osztatlan sikert arasson. Legendás Hamlet-, V. Henrik- és III. Richárd-alakítása mellet Ibsen, Csehov, G. B. Shaw, a kortárs szerzők közül Osborne és Noel Coward darabjaiban, s még számtalan más szerepben nyújtott maradandó élményt a közönségnek. Színészi és filmrendezői munkája, közéleti szereplése, de mindenekelőtt varázslatos egyénisége révén olyan személyiségekkel került többnyire meghitt, baráti kapcsolatba, mint Sir Winston Churchill, Sir John Gielgud, Marilyn Monroe, Katharine Hepburn, Peter Brook, Ingmar Bergman "és sokan mások". Nem kevés elismerésben volt része: Oscar-díjas, 1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben pedig főnemesi rangra emelték, a Lordok Házának tagja lett; 1973-ban mégsem egészen önszántából vált meg a Nemzeti Színház igazgatói székétől - a Nemzetiétől, amelynek létrehozásában oroszlánrésze volt, s amelyet tizenegy éven át irányított. Ennek körülményeit ugyanolyan őszintén feltárja, mint gyakran viharos magánéletének fájdalmas-tragikus vagy örömteli mozzanatait, mulatságos anekdotái és okos elemzései pedig a színjátszás és a filmkészítés műhelytitkaiba engednek bepillantást. Lebilincselően érdekes memoárkötete, amelynek megírásában emlékezetén kívül hosszú éveken át vezetett naplójára támaszkodott, azokhoz is közel hozza ezt a nagyszerű színészt, akik esetleg még csak ezután látják őt valamelyik filmjében.

Ignácz Rózsa - Róza ​leányasszony
Ignácz ​Rózsa közelről ismeri a színház világát és a magyar színészet történetét. Ebben a regényében két színész: Benke József és leánya, Laborfalvi Róza élettörténetén keresztül a magyar színjátszás kezdeteit mutatja be. Legendás színészek elevenednek meg: Lendvay, Hivatal Anikó, Kántorné, Déryné... és híres írók: Jókai, Petőfi, Szigligeti, akik mind szinte romantikus küzdelmet folytatnak a magyar színjátszásért és rajta keresztül az egész magyar irodalomért és kultúráért. Ignácz Rózsa terjedelmes történelmi regényének mellékleteként metszetek és fényképek mutatják be az akkori Pestet, a színházat, a színészeket.

Péchy Blanka - Jászai ​Mari
Harmadik ​kiadásban jelenik meg Péchy Blanka nagy sikerű Jászai-életrajza, mely az életrajzi apróságokon, személyes emlékeken túl feldolgozza Jászai egész szellemi hagyatékát, a tanár, az előadó, a tudatos alkotó művész, sőt az író életművét. Nem kevésbé érdekes azonban Jászainak, az embernek, az asszonynak portréja, szerelmi életének leplezetlen, őszinte, mégis tapintatos, mélységesen emberi bemutatása, melyből sok belső vívódásán keresztül szintén a művésznő nagy egyénisége bontakozik ki, immár megtisztulva a tömérdek ízléstelen mendemonda sallangjától... Péchy Blanka könyvében a szemtanú élményszerű tapasztalata a kutató gondosságával, a visszaemlékező lelkes barátnő érzelmi gazdagsága a krónikaíró személytelen tárgyilagosságával egyesül. Jászai színészi arculatát pedig a mesterségével tudatosan is foglalkozó művész szakmai hozzáértésével sikerül visszaidéznie.Írásművészete és a visszaemlékezések elevensége a távoli múlttá foszlott eseményeket is szemléltetően idézi a mai olvasó elé, s valósággal megeleveníti a legmúlékonyabb művészet, a színjátszás legnagyobb magyar alakját.

Karcsai Kulcsár István - Louis ​Jouvet
"Nekem ​csak egy mesterségem van; nem voltam és nem vagyok más, mint színházi ember" - írja önmagáról Louis Jouvet, századunk francia színházának és filmművészetének jeles egyénisége. Vérbeli színházi ember, kiváló rendező, ragyogó színész, díszlettervező, színházszervezőm a párizsi művészvilág közismert és körülrajongott egyénisége.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Máté Gábor - Színházi ​naplók
Máté ​Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába, közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali naplóírásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről, szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: "De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül - úgy látszik - mindig igaz szöveg, néha ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik." A könyv a közelmúlt magyar színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.

Jacqueline West - Csal ​minden álom
Jaye ​törött koponyával, lüktető fejfájással ébred fel egy síbalesetből és egyre inkább kicsúszik a kezéből a valóság. Mivel eltökélte magában, hogy eljátssza a Szentivánéji álom iskolai előadásában az egyik főszerepet, hazudik a nővérének, az anyukájának, az orvosainak. Azzal nyugtatgatja őket, hogy jól van. Jól van. Ha bárki tudná az igazat - hogy azt képzeli, Shakespeare és alakjai követik a kórházi ágytól az osztályteremig - véget érne minden. Majdnem sikerrel jár az alakoskodás, amikor Rómeó felbukkan az anatómia órán. És kiderül róla, hogy száz százalékban valóságos. Jaye-nek hirtelen választania kell, hogy mindenkinek vagy csak magának hazudozik a továbbiakban. Az őt mágnesként vonzó fiú, a hódoló szerepében újra felbukkanó gyermekkori barát és a családja legsötétebb titkai között őrlődve Jaye élete összekeveredik Shakespeare leghíresebb drámáival, és már ő maga sem tudja megmondani, hol ér véget az igazság és hol kezdődik a színjáték. Nemsokára, a titkos találkák után és a szédítő első csókkal párhuzamosan, még veszélyesebb dolgok következnek. Mi valóságos, mi játszódik csupán a lány fejében és mit számít az egész, ha Jaye olyan végzet felé sodródik, amit szemlátomást nem tud irányítani?

Sas József - Józsi, ​hol vagy?
Ne ​vegyék meg ezt a könyvet! Ne vegyék meg,ha nem érdekli önöket egy utcagyerekből lett kabarészínész, hanglemezen is kapható nótás kapitány, alkalmi színpadi szerző története! Ne vegyék meg, ha utánam akarják csinálni, de vegyék meg ha kíváncsiak rá, én hogyan csináltam! Sok jó marhaság van benne. Nincsenek titkaim. Csak sztorijaim vannak. De minden sztori mélyén lappan egy titok, egy emberé, egy korszaké, egy tájé. A régi festők képük sarkába mintázták saját magukat, örök emlékeztetőül. Én szerénytelenebb voltam náluk, egy kicsit a kép közepe felé tolakodtam, de nyugodtan mondhatom, hogy nálam a mellékalakok a fontosak. A kísértet. Azok, akik itthagytak minket, azok, akik még pályatársaim. Nos, ha érdekli önöket az ő sorsuk néhány epizódja, mégis csak vegyék meg ezt a könyvet!

Kollekciók