Ajax-loader

'orosz történelem' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Par%c3%a1zs_id%c5%91k
Parázs ​idők Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Parázs ​idők
"Emlékeztek ​a polgárháború kezdetére, első heteire?... Azok voltak ám a parázs idők!" Alekszej Tolsztoj szavait akár mottónak írhatnánk kötetünk elejére: mind a tizennyolc elbeszélést Október és az utána következő viharos, felejthetetlen esztendők ihlették. De nem múltba visszatekintő emlékezések ezek az új korszak születéséről, a harcok tüzében edződő új ember első tétova lépéseiről, örömeiről-hányattatásairól. Azok szólnak hozzánk, akik fegyverrel vagy tollal a kezükben ott álltak a forradalom bölcsőjénél, s mindennapjaik egybefonódtak a történelemformáló eseményekkel, amint ezt önéletrajzuk is tanúsítja: "... A föld alatti lőszerraktár fehérre meszelt lejárata... Valahol dühösen morognak az ágyúk... Puskámat a raktár ajtajához támasztottam, leültem egy gerendára, elővettem a füzetemet, s írtam az Omszk védelme című darabom utolsó felvonását" (Vszevolod Ivanov). "... Voltam katona a román fronton, aztán szolgáltam a Csekában, a Közoktatási Népbiztosságnál, élelmiszer-begyűjtő osztagnál 1918-ban, a Jegyenics ellen harcoló Északi Hadseregben, az Első Lovashadseregben, az Odesszai Kormányzósági Pártbizottságnál..." (Iszaak Babel). "Az októberi forradalom Odesszában ért: a katonai kórházban... Legfrissebb sebesülésemet gyógykezeljék... 1919-ben behívtak a Vörös Hadseregbe, s egy ideig ütegparancsnokként működtem a Lozovaja-Poltava vonalon folyó harcokban..." (Valentyin Katajev). "A polgárháború idején a Don mentén éltem, 1920-ban léptem szolgálatba, utána ide-oda vetődtem a Don-vidéken. Sokáig az élelmiszer-begyűjtésnél dolgoztam. 1929-ig mindenféle bandák garázdálkodtak a Donnál, azokat kergettem, s néha ők kergettek meg minket. Minden ment a maga rendjén." (Mihail Solohov). A "parázs idők" fegyverrel-tollal csatázó íróinak közvetlen élményekből fakadó novellái ma is a híradás friss, forró izgalmát árasztják.

Linda Himelstein - A ​vodkakirály
A ​Vodkakirály Pjotr Szmirnovnak és családjának lenyűgöző története, amelyből megtudhatjuk, hogyan lett a szegény jobbágyfiúból a világ egyik leghíresebb márkanevének megteremtője és egyben Oroszország egyik leggazdagabb embere. A regény középpontjában Szmirnov, a zseniális üzletember áll, aki korát megelőzve ismerte fel a reklám és az információ jelentőségét, és akinek ravasz húzásaival sikerült mindig egy lépéssel versenytársai előtt járnia. A több mint négyéves kutatómunka után írt regény ezt a hihetetlen életutat és a Smirnoff név további sorsát meséli el tárgyilagos és rendkívül élvezetes stílusban. „Oroszországban a vodka legalább annyira hozzátartozott a mindennapi élethez, mint az étel vagy a téli fagy. Használták fizetség helyett, kenőpénzként és a tűzvonalban harcoló katonák bátorítására is. De az úgynevezett „élet vizét” adták a vajúdó asszonyoknak és az újszülött csecsemőknek is, ha semmilyen más gyógymóddal nem sikerült lecsillapítani őket. Bevett gyakorlat volt vodkát használni ösztönzőnek, ha mozgósítani kellett a közösséget, hogy felépítsenek egy templomot, betakarítsák a termést vagy építsenek egy hidat. A cári kormány, amely ellenőrzése alatt tartotta a vodkaipart, szentesítette és bátorította ezeket a gyakorlatokat. Minél több vodka fogyott, annál több pénz került az államkaszszába. Szmirnov születésekor a vodkaivás már nemzeti hagyománynak számított. Ráadásul óriási üzlet is volt, a belőle származó állami bevételek még a sóból szerzett összegeket is felülmúlták. A vodkára kivetett adókból befolyó pénz fedezte az állami kiadások egyharmadát és békeidőben Oroszország védelmének költségét. Szmirnov fiatalon felismerte a vodkában rejlő lehetőségeket, és elhatározta, hogy egy napon ebből fog meggazdagodni. Halálakor Pjotr Szmirnov az ország legnagyobb vodkakészítője volt. Birodalmának értékét 20 millió rubelre (mai értéken körülbelül 265 millió dollárra) becsülték. Oroszország legnagyobb szeszforgalmazójának – a cári udvar beszállítójának – vodkásüvegei Svédországtól Spanyolországig minden király asztalán megtalálhatóak voltak. Személyes vagyona, amelyhez hozzátartozott két jókora ház, két nyaraló, egy gyár valamint számos üzlet, raktár és pince, meghaladta a 10 millió rubelt (nagyjából 132,7 millió dollárt), amivel ő volt Oroszország egyik leggazdagabb embere.” Szmirnov 1831-ben született egy kis faluban több száz kilométerre Moszkvától. 1898-ban bekövetkezett halálakor uralkodóknak kijáró külsőségek között temették el.

Walter Bukowsky - Orosz ​rulett
A ​történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére. Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen. A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni. A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.

Marina Vlady - Az ​én cseresznyéskertem
A ​regény négy orosz nő életét ábrázolja négy nemzedéken keresztül. Elszegényedett arisztokrata művészcsaládból származnak, mindegyikük megszállott, patetikusak és furcsák, érzelmesek, humorosak, művészlelkűek. Akár előadóművészek, akár elhivatott pedagógusok, áthatja őket az igazságérzet, s a lelkükbe ivódott a meg nem alkuvás. Életüket végigkíséri egy mozgalmas évszázad a Romanovok uralkodásának végétől Sztalin bukásáig, Oroszország mélyétől Moszkván és Szentpéterváron át Párizs külvárosáig. Más szóval attól kezdve, hogy Csehov megírta a Cseresznyéskertet, amely a XIX. század végén elsőként mutatta be a hagyományos orosz társadalom megingását, egészen addig, amíg egy fiatal színésznő a XX. század második felében fellép ugyanebben a darabban...

Edvard Radzinszkij - Volt ​egyszer egy gáláns évszázad
Radzinszkijt ​mindig a történelem rejtélyei izgatták. Az utolsó orosz cárról és Sztálinról írt világsikerű műveiben is titkokat próbált megfejteni. Ebben a könyvében, fantizáját szabadon engedve rajzolja elénk a XVIII. század, a gáláns évszázad néhány rendkívüli személyiségét. Ki volt Tarakanova hercegnő? Szélhámos trónkövetelő, vagy valóban az utolsó Romanov? Ki és mi okozhatta Mozart halálát? Ki volt Casanova?

Ismeretlen szerző - A ​Szovjetunió Kommunista Pártjának története
Ez ​a könyv az SZKP történetének rövid összefoglalását tartalmazza. Első kiadását tanárok, propagandisták, tudományos dolgozók számos tanácskozáson megvitatták. Ennek a kiadásnak a megmunkálása során felhasználtuk a XXII. kongresszus anyagát, a pártarchívum újabb anyagait, figyelembe vettük a tankönyvvel kapcsolatos vitákban elhangzott kívánságokat és észrevételeket. Alaposabban kifejtettük azt a kérdést, hogy keletkezett és fejlődött ki Sztálin személyének kultusza, milyen nagy kárt okozott a pártnak és az országnak, és hogyan harcol a párt következményeinek leküzdéséért. Ezért a könyv bizonyos kiegészítéseket, újabb tényeket tartalmaz.

John Reed - Tíz ​nap, amely megrengette a világot
Könyvem ​egy darab sűrített történelem - történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat. A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban. Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából elengedhetetlen. Sok kérdés merül majd fel az olvasóban. Mi a bolsevizmus? Miféle kormányformát hoztak létre a bolsevikok? Ha a bolsevikok a novemberi forradalom előtt az alkotmányozó gyűlés mellett voltak, miért oszlatták fel később fegyveres erővel? És ha a burzsoázia ellenezte az alkotmányozó gyűlést addig, amíg a bolsevizmus veszélye nyilvánvalóvá nem vált, miért támogatta később?

Földes Péter - A ​Nagy Október
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Colin Falconer - Anasztázia
Sanghaj, ​1921. Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni. A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe - de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen? "Némelyik férfi nem szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot..." A nemzetközi hírű bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén átívelő meséjét - és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik legremekebbjét tárja elénk.

Földi Pál - Titkos ​diplomácia - Német-orosz kapcsolatok a történelem tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Isaac Deutscher - Sztálin
A ​Sztálinnak ez a kiadása csaknem húsz évvel a könyv megírása után lát napvilágot. Amikor befejeztem a munkát, 1948 nyarán, Sztálin még hatalmának csúcsán volt, az egész világon csodálták és féltek tőle, saját országában pedig szédítő kultusz övezte. S akkor még a világ is egészen másképp festett. A Szovjetunió még nem volt nukleáris hatalom, még várrni kellett a kínai forrdalom győzelmére, s még éppen csak megjelentek az újságok címoldalán a Sztálin és Tito közötti szakítás hírei. Sztálin életútjának értékelését a könyv utolsó oldalain a következő szavakkal vezettem be: "Itt megszakítjuk Sztálin életének és munkásságának történetét... a dráma csak most kezd kiteljesedni, s még nem tudjuk, az utolsó felvonás milyen új perspektívába helyezi majd az előzőket."

Vlagyimir Zsirinovszkij - Oroszország ​sorsáról
Oroszország ​sorsáról - ezt a címet adta "hármaskönyvének" Zsirinovszkij. Pedig ő is tudja, hogy Oroszország sorsa mindig többet jelent Oroszország sorsánál. Európa sorsát jelenti? A világét? Oroszország ismét előre menekül? Mi elől? Hová? Meddig? Ez a könyv Zsirinovszkij válasza a kérdésekre. De a programot megvalósíthatja más is.

Trócsányi Zoltán - Észak ​nomádjai
Hölgyeim ​és uraim, vegyék fel legmelegebb ruháikat, ha van prémes bundájuk, ne sajnálják előszedni a naftalinból, s ha van jó meleg teveszőr vagy akár jegesmedvebőr-takarójuk, terítsék magukra, mert oly vidékekre utazunk, - túl a 60. északi szélességi fokon, túl a sarkkörön, sőt túl a 70. északi szélességi fokon is - ahol sokszor a legvastagabb, legmelegebb ruha is kevés az Északi Jeges-tenger fagyos szele ellen. Jöhet hóförgeteg, amely nulláslisztté őrli a havat s a ruházat legparányibb résén keresztül orozva belopja a nyakunkba vagy a hónunk alá. Jöhet olyan hideg, hogy orrunk percek alatt hófehérré fagy és nincs ellene más védekezés, mint felkapnia kutyaszánkó vágtatása közben egy marék havat és dörzsölni, dörzsölni addig, amíg meg nem pirosodik. Rénszarvas szánkó vágtat velünk szélsebesen a félhomályban a csikorgó vagy már keményre fagyott havon s közben a Jeges-tenger felől félelmetesen visító orkán támad. Lehetetlen tovább folytatni az utat a hósivatagon, - meg kell állni, a szánkókból védőfalat kell építeni a szél komiszsága ellen, mögé kell bújni és várni kell, várni, - természetesen nem meleg szobában, hanem ott kint, a szabad ég alatt, ötvenfokos hidegben, amíg a szél ereje gyöngül és tovább lehet folytatnia kéjutazást Szibéria végtelen hómezőin. A rénszarvasok pihenés közben nekiállnak, hogy lábukkal a hó alól zuzmót kaparjanak ki maguknak ; őket nem feszélyezi a hóvihar s a bennszülött nomád kísérő gondtalanul csihol magának tüzet tűzszerszámából. Pipára gyujt, nagyot húz pálinkásbutykosából és egykedvűen várja, hogy vége legyen a viharnak. Neki mindegy, hány napig üvölt az orkán, nincs sietős dolga, akár egy hétig is elüldögél egyhelyben, ha van elegendő szárított hala vagy rénszarvashúsa, de ha nincs, akkor sem esik kétségbe. Egyszerűen levágja valamelyik kövérebb rénszarvasát, megissza meleg vérét és ha nem tudja megfőzni húsát, jóízűen elfogyasztja nyersen is. Az út, amelyre vállalkozunk, a legkevésbbé sem kies, - ahogy romantikus utazók szokták ajánlgatni útleírásaikat, de érdekesebb és izgalmasabb, sőt veszélyesebb is, mint az afrikai utazások, vagy legalább is éppen olyan veszélyes, bár itt igazán a legkevésbbé sem kell napszúrástól tartani. Ha nálunk a hőmérő lesüllyed mínusz húsz Celsius-fokra, katasztrófának érezzük, behúzódunk lakásunkba és nehezen szánjuk rá magunkat, hogy önként kimozduljunk a házból ; lemondunk a kávéházról, a megszokott délutáni kaláberről, mert odakint kellemetlen, riasztó, kétségbeejtő veszélyesen hideg az idő. ezen az úton, amelyre most indulunk, a húszfokos, szélcsendes hideg balzsamos, enyhe simogatás, amely mellett észak bennszülött nomádja kitűnően érzi magát. A gyerekek vidáman hancúroznak a hóban, a felnőttek kiülnek a sátor elé pipázni, a legény szerelmesen szorongat] a kezét szíve választottjának, s eszük ágában sincs dideregni, panaszkodni az időjárás ellen. Különös, számunkra érthetetlen világ ez. Tízhónapos tél, kéthónapos nyár. A föld az ember számára itt úgyszólván semmit sem terem. A Jeges-tenger partvidékének mocsaras, sík tundrái hallal, vaddal bőségesen ellátják azt a kevés embert, akit sorsa iderendelt posztnak az északi szélekre, de sorsuk növényi táplálékot elfelejtett adysi nekik. Hal és vad szárítva, füstölve, főve vagy egészen nyersen - a tápláléka az ittlakó nomád népeknek, akik közül igen sokan még a kenyeret sem ízlelték meg soha, nem is szólva azokról a növényi táplálékokról, amelyek Közép-Szibériában állandó olcsó tápláléka a legszegényebb embernek is. Mi, akik szegénységről és gazdagságról oly sokat gondolkozunk és oly sokat beszélünk, el sem tudjuk képzelni ezeknek az embereknek az életét, akiknek minden vagyona és kizárólagos életfenntartó eszköze a rénszarvas. Rénszarvasbőrből készül a ruhája, inge, sapkája és csizmája egyaránt, rénszarvasbőrből készül a sátortakarója és télen, amikor már elfogyott a szárított hala, egyetlen tápláléka a rénszarvashús. Rénszarvasban fejezik ki a gazdagságot, de a gazdag embernek nagy vagyonából egyéb haszna nincs, mint hogy több pálinkát tud venni az orosz kereskedőktől (akik ezzel az árucikkükkel a legészakibb vidékekre is elhatolnak), mint a szegények. Hatvan fok hideg. Dermesztő szél az északi. Jeges-tenger felől. Vad rénszarvascsordák. Szamojéd szánkók vágtatnak a tundrán. Tunguzok lovagolnak rénszarvasaikon. Csukcsok kutyaszánkói siklanak végig a havon. Kék róka. Hermelin. Hód. Coboly. Hattyúk. Dunnakacsák. - Szélcsendes idő. A délibáb csodálatos filmeket perget a hó felett az utas szeme előtt. óriás rénszarvasok és kutyák vágtatnak a levegőben, lábukkal felfelé. Gyönyörű kastélyok, várak jelennek meg. Az utas megdörzsöli a szemét: nem tudja, ébren van-e vagy álmodik, vagy egyszerűen káprázik a szeme? A láthatár szélén délfelé, mint a későn kelő lump, megjelenik a nap, hogy délután két órakor újra lenyugodjék. Hamar beáll az éjszaka és fent az égboltozat északi szegélyén tündéri tűzijátékban villódzik az északifény. A szivárvány összes színei vibrálnak, a legfurcsább tarkaságban és geometriai formákban. Végigvágtatunk, - hol rénszarvas-, hol kutyaszánkókon az Ob, Jeniszei, Chatanga, Lena, Indigirka, Korkodon, Kolyma, Anday völgyén, vagy ha. be vannak már fagyva e folyók és folyamok, hátukon, a jég hátán, - távol vagyunk hazulról, feledünk, otthon hagytuk mindennapi valóságos vagy képzelt bajainkat, panaszainkat és sirámainkat. Fent vagyunk a tundrákon, a szibériai erdőöv, a Taiga felett. Itt laknak, óriási területeken szétszórva a vogulok, osztjákok, szamojédek, dolgánok, jakutok, lamutok, jukagirok, korjákok, csukcsok, giljakok és kamcsadálok. Évezredes civilizációnk kényelméből mély sajnálkozással látjuk ezeknek az északi nomádoknak sanyarú életét, ők azonban talán semmivel sem boldogtalanabbak, mint mi, akik kedvezőbb éghajlati viszonyok között, sokszor a legnagyobb kényelemben töltjük életünket. Nekik is van sok évezredeken át kialakult kultúrájuk, - a rénszarvaskultúra, amely kétségkívül kevésbbé komplikált és kevésbbé kifinomodott, mint a mi kultúránk, azonban mégis megad észak nomádjának mindent, amit képzeletével el tud érni. Kivéve a pálinkát, amelyet a szomjas nomád mégis csak kénytelen délebben lakó embertársaitól vásárolni. Hol a boldogság? Hol él nyugodtabb, harmonikusabb életet az ember? Ott-e vajjon, ahol a kultúrának számtalan olyan áldása van, amelyről az emberek tömegeinek túlnyomó többsége csak tud, de nem részesül benne, vagy ott-e, ahol a kultúra áldásairól az embereknek nincs tudomásuk s igényeiket általában ki tudják elégíteni? Talán ezeknek az örökös hóban-fagyban élő embereknek neon is lenne ma sem semmi bajuk, ha a civilizáció szele meg nem legyinti őket alkohol és vérbaj formájában, mert - legalább is a háború előtti időkig - alig kaptak egyebet az európai kultúrától. Észak nomádjairól szól ez a könyv, de ezeknek a népeknek egyes törzsei enyhébb, délibb vidékeken maradtak vagy ide lehúzódtak, és már nem rénszarvas-nomádok, hanem egyhelyben lakó, állattenyésztő népek. Ilyenek a vogulok és az osztjákok s ezért könyvünkben, bár csak Észak nomádjaival óhajtottunk foglalkozni, e népek képének teljességéért leírjuk a délebbre lakó, letelepült vogulok és osztjákok életét is. Az irodalom, - amely Szibériával foglalkozik, végtelenül nagy - mint Szibéria hósivatagjai. Ezrekre és ezrekre rúg azoknak az útleírásoknak, természetrajzi, természettudományi, nyelvészeti, néprajzi, történeti, gazda sági, statisztikai, halászati, vadászati, túrisztikai munkáknak, tanulmányoknak, cikkeknek a száma, amelyek Szibériáról szólnak. Ezeknek csak futólagos áttekintése és ismertetése is kisebb könyvtárat terme ki. Ezért ebben a könyvben megválogattam, megrostáltam az anyagot. Azokat az útleírásokat és tudományos munkákat használtam fel, amelyeken át a legvilágosabb képet rajzolhattam meg az északi Jeges-tenger partvidékének lakóiról, Észak nomádjairól. Mert - el kell árulnom - hogy ez a mű nem egy szibériai kirándulás vagy expedíció úti naplója. De talán jobb is, hogy nem az. Egyetlen ember, még ha hosszú éveket tölt is Szibériában, nem láthat annyit, mint az a sok sok, különböző műveltségű, szakképzettségű és érdeklődésű utazó, aki úti élményeit szebbnél-szebb könyvekben írta meg. Több mint négyszáz év óta izgatja az oroszokat Szibéria rejtelmes titokzatossága, s azóta Szibériát teljesen leigázta a cári hatalom, orosz közigazgatás alá jutottak nemcsak a középázsiai török-tatár törzsek, hanem a feljebb lakó mongol, mandzsu fajtájú népek és a Szibéria legészakibb részén lakó különféle fajtájú arktikus népek is: Rengeteg hivatalos jelentés is készült Szibériáról, hiszen Oroszország itt nem az embereket akarta hatalma alá hajtani, akikből mindenkor igen kevés haszna volt, hanem a földet, amelynek rengeteg szene, vasa, mindenféle drága kincse van, a végtelen kiterjedésű erdőket, a hatalmas hegységeket és az északi Jeges-tenger partvidéki tundráit, amelyeknek, ha egyelőre talán nem is sejtik a mélyében lappangó kincseit, ezek birtoklásának mindenesetre meg van az a haszna, hogy Oroszországé az Északi Jeges-tenger partvidéke és kezében van az északi hajózás lehetősége, az északi tengeri útnak a maga. számára való biztosítása. Persze, ez az út egyelőre nem valami nagyjelentőségű, de azzá válhatik, ha egyszer a jég útjának az egyes időszakokban való irányát pontosan fogják tudni. Művem célja megismertetni az olvasót az Északi Jeges-tenger partvidéke lakóinak nomád világával. E nomád népek történetével, multjával és jelenével, vallási, néprajzi viszonyaival, életformáival, hajdan és most. S midőn e művet a magyar olvasóközönség elé bocsátom, nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem e népek egyik legnagyobb modern kutatójáról, a jelen év elején elhalt Kai Donnerről, nekem huszonöt éven át kedves jó barátomról, aki, amikor 1911-ben első szibériai útjára indult, a szamojédek tanulmányozására, útjának minden fontosabb állomásáról küldött levelet vagy legalább levelezőlapot, s aztán, amikor több évi tanulmányútja után hazatért Finnországba, minden művét baráti ajánlásokkal küldötte meg nekem. Kai Donner 1908-ban több hónapot töltött Pesten körünkben, lelkes barátja volt hazánknak, tartotta velünk a közeli rokonságot s most, amikor e könyvemben finn nyelven írt Siperia című nagy művének alapos kritikai rostán átszűrt tudományos eredményeit felhasználom, nem fojthatom el mély meghatottságomat korai elmúlása felett. Kai Donner elsősorban nyelvtudós volt, de Siperia című művében a rénszarvas-kultúrában élő északnyugatszibériai nomád népek összes problémáit igyekszik megvilágítani és műve, amely, sajnos, egyelőre csak finn nyelven jelent meg, a szibériai problematikának számtalan részletkérdését oldja meg, vagy próbálja megoldani, utat mutatván vele a további kutatásoknak. Ez volt munkám egyik irányítója, részben forrása ; de természetesen felhasználtam számos útleírást, amelyek Észak nomádjairól a XVIII. század óta megjelentek. Egyébként forrásaimat a mű egyes fejezeteiben elárulom. Nem titkolom el, hogy források alapján dolgoztam. Alaposan kiaknáztam ezeket a forrásokat, mert az volt a célom, hogy mennél közvetlenebb impressziókat nyujtsak az olvasónak az észak különös világáról. Sajnálom, hogy ezek az impressziók nem egyéni impressziók. Vagy - hogy egészen őszinte legyek - talán nem is sajnálom. Könyvem elolvasása után sokan meg fogják érteni, miért nem sajnálom. Hölgyeim és uraim, vegyék elő legmelegebb ruháikat, bundáikat, teveszőr-plédjeiket, indulunk vissza, rég letűnt századokba és hosszú századok útján járjuk végig észak-Szibéria kietlen hómezőit! (Előszó)

Alekszandr Szergejevics Puskin - A ​kapitány lánya
Puskin ​korszakos jelentőségűt alkotott minden műfajban. Dosztojevszkij "vezérlő teremtő szellemnek" nevezi őt, Belinszkij az orosz élet "enciklopédiájának" minősíti az Anyegin-t, a későbbi méltatók Puskin "irodalomalapító" életművétől számítják az új orosz irodalmat, az egységes irodalmi nyelvet s a Belinszkij, Dobroljubov és Csernisevszkij munkáiban kiteljesedő esztétikai gondolkodás kezdetét. "Puskin mindig az egész határt nézte" - írta róla Németh László. Kötetünkbe tíz kisregényét, illetve elbeszélését válogattuk.

Edvard Radzinszkij - Az ​utolsó cár
Az ​1918. július 16-ról 17-re virradó éjszakán II. Miklós lemondott orosz cárt, Alekszandra Fjodorovna cárnét és gyermekeiket a jekatyerinburgi Ipatyev-házban kivégezték a bolsevikok. A Romanov-dinasztia háromszáz éves uralkodásának vetett véget ez a büszke forradalmár öntudattal elkövetett cár- és gyermekgyilkosság. II. Miklós különös személyiségéről és az uralkodásához fűződő legendákról (különösen Rasztputyin) "sztarec" alakjáról) korábban is születtek regények, filmek, történészi munkák, de a történész-drámaíró Edvard Radzinszkij az első, aki - tizennyolc éves, fáradhatatlan kutatómunka eredményeként - igazán hitelesen, mindvégig a korábban hétpecsétes titokként őrzött korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és a résztvevők beszámolóit felhasználva rajzolta meg a cári birodalom pusztulásának végnapjait, s szinte percről percre rekonstruálta a gyilkosság éjszakáját.

Harmat Endre - Gyilkosság ​a palotában
Grigorij ​Jefimovics Raszputyin(1869. január 22. – 1916. december 29.) orosz szerzetes, aki életének utolsó éveire nagy befolyást gyakorolt a cári családra: „minden oroszok cárjára”, II. Miklósra, nejére Alexandra cárnéra és egyetlen fiukra, a beteg Alekszej cárevicsre. Raszputyint gyakran hívták az „őrült pap”-nak, annak ellenére, hogy sosem állt az egyház szolgálatában (házasságát sem titkolta). Az udvarban sokan (főleg a nők) varázslatos erőt tulajdonítottak neki, a pletykákra építve különös szexuális vonzóereje miatt, míg a ma történelemírása őt tekinti a Romanov-dinasztia és vele a cári Oroszország összeomlása egyik kiváltójának, mivel erőteljesen rontotta a család tekintélyét.

Lucien Murat hercegné - Nagy ​Katalin cárnő szerelmi élete
Nagy ​Katalin cárnőt a kiemelkedő politikust, s a nőt egyszerre mutatja be, izgalmas - a budoárok függönye mögötti cselszövéseket is feltáró - történelmi regény. Nagyon izgalmas, nagyon szórakoztató, s sok izgalmas \'kulisszatitkot\' tudhatunk meg

Köves Erzsébet - Az ​orosz dilemma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Serena Vitale - A ​jégpalota
Serena ​Vitale olasz írónő különleges könyvet kínál olvasóinak: kimondatlanul is azt a megfejthetetlen rejtélyt igyekszik, ha nem is megoldani, de legalább izgalmas és romantikus példákkal bemutatni, mely évszázadok óta izgatja az európai embert: a nagy orosz, misztikus, bűnös és megváltásra váró lélekről, a duhaj mulatozások, kápráztató fényűzések és beláthatatlan, havas pusztaságok hőseiről, a férfifaló cárnőről és a világ elől inkognitóba vonult, vezeklő cárról, a szent orosz együgyűről és a kártyavirtuóz párbajhősről idéz fel lenyűgöző történeteket, s a sor még folytatható, hiszen nem kevesebb, mint húsz különös karakter sorakozik fel a könyv lapjain. Az írónő színes és izgalmas panoptikumot varázsol a XVIII. és XIX. század orosz históriájának ismert és kevéssé ismert figuráiból. Előbb diszkréten ponyvaízű történetek következnek a törvénytelen cárleányról, a legendás életű orosz Cartouche-ról, az emberevő földbirtokosnéról, majd előlép a valódi történelem: Nagy Katalin cárnőről és legendás szeretőiről, a balsorsú Pál cárról, a forrófejű dekabristákról s a hírhedett amerikás Tolsztoj grófról, Puskin barátjáról tudhatunk meg különös tényeket. Olvasás közben, amikor már-már a szárnyaló írói fantáziának tudnánk be az események hihetetlennek tetsző sorsfordulóit, a krónikás elbeszélésében izgalmas korabeli idézetek következnek, hiszen a szerző valamennyi legendás történetére a levéltárak mélyén bukkant, s a valóság ez esetben felülmúlja a fantáziát. Ez a szokatlan műfajú könyv egyaránt szól az érdeklődő olvasóhoz és az orosz kultúrával foglalkozó szakemberekhez.

Krausz Tamás - A ​cártól a komisszárokig
A ​könyv vérfagyasztó jelenettel indul: néhány előkelő származású férfi meggyilkolja Raszputyint, a züllött papot, aki befolyása alatt tartotta a cári családot, véleményük szerint a németekkel való kiegyezést szorgalmazta az udvarnál. Raszputyin mintegy szimbolizálta a régi cári Oroszország bomlását, amely már rég megérett a "tisztító viharra"... S a vihar bekövetkezett. Krausz Tamás korabeli források és visszaemlékezések alapján tárja elénk az 1917. évi februári forradalom fergeteges napjait, majd azt követően a nyári politikai harcokat. Bemutatja a korabeli pártokat, portrét rajzol a legizgalmasabb személyiségekről. A pártok képviselte tömegek mozgását nyomon követve jut el a végkifejletig, a proletárforradalom győzelméig, melyet a bolsevik vezérkar szervezett meg, irányított, s a munkás- és katonatömegek hajtottak végre forradalmi katonai bizottságaikkal, komisszárjaikkal az élen.

Béládi László - Krausz Tamás - Sztálin
Ki ​volt Sztálin? Lángelméjű vezér avagy - mint Trockij állította - a "forradalom sírásója". Sztálin "működésének" egyre több tárgyi bizonyítéka kerül napvilágra (árulkodó dokumentumoktól tömegsírokig), életművének ugyanakkor elvitathatatlan végeredménye a megnyert világháború és hazájának világhatalommá fejlesztése. Sztálinról, az emberről - feltehetőleg autentikus források hiányában - csak mozaikokat kapunk a könyvből, a legtöbbet még gyermek- és ifjúkoráról. A későbbiekben külön fejezetet szentelnek a Sztálin-jelenség személyi jegyeinek amely azonban terjedelmileg nyúlfarknyi és tartalmilag sem a mű kiemelkedő része. Mindennek ellenére részletes kép rajzolódik ki a forradalom után hirtelen magasba ívelő Sztálin-karrierről. Az értelmiségi típusú forradalmárokkal szemben Sztálin a szervező forradalmár típusát személyesítette meg, akinek szervező zsenije az apparátus építésében teljesedett ki és aki természetesen az általa megszervezett pozíciókat magának tartotta meg. A létrejött apparátusok továbbépítésével később apránként felmorzsolta a demokráciát és az apparátusba saját embereit ültette. Ellenlábasait pedig, elsőként a régi lenini gárdát, Lenin munka- és fegyvertársait a nagy kirakatperekkel és az azokat követő tisztogatásokkal elpusztította. A könyv részletesen ismerteti a terrorhullámok masinériáját, éppúgy mint Sztálin ügybuzgó és hűséges munkatársainak (Molotov, Berija, Visinszkij, Kaganovics és Zsdanov) viselt dolgait. Szól Sztálin háborús szerepéről, felelősségéről és karizmatikus hatásáról, valamint a háború utáni újabb terrorpszichózisról (az írók és művészek elleni zsdanovi kirohanások, a "leningrádi-ügy" hátteréről). A könyv utolsó fejezete a sztálinizmus mérlegét megvonva magvas tanulságot is kínál.

Richard Lourie - Sztálin ​önéletírása
Joszif ​Sztálin, a terror, a koncepciós perek sátáni mestere az önéletrajzát írja. A szüleiről és az iskoláiról ír, a szövetségeseiről és a szerelmeiről, s arról, hogy az egykori Joszif Dzsugasvili, a jelentéktelen vidéki forradalmár, akinek már gyermekkorában az irgalmat nem ismerő Rettegett Iván volt az eszményképe, hogyan lett Oroszország kíméletlen ura. Sztálin azonban a félelmeiről is ír. Igen, a korlátlan hatalmú Sztálin fél. A távoli Mexikóvárosban ugyanis Lev Trockij hozzáfogott, hogy megírja Sztálin életrajzát. És Trockij az egyetlen, aki lerombolhatja a hatalomnak azon misztériumát, melynek révén Sztálin uralkodik, és fölfedheti azt a bűnt, amely még Sztálint is a porba sújtja...

Maurice Paléologue - A ​cárok Oroszországa az első világháború alatt
Maurice ​Paléologue 1913-tól 1917 májusáig a Francia Köztársaság szentpétervári nagykövete volt, a háború alatt a szövetséges országok legfontosabbikának nagy hatalmú képviselője II. Miklós mellett. A szarajevói merénylet előestéjétől, 1914 júliusától fogva naplót vezetett. Feljegyzése az óvatos és lojális diplomata politikai helyzetrajzának és az érzékeny magánember megfigyeléseinek és gondolatainak ötvözete. A tehetséges és nagystílű diplomata-államférfitól, olykor szándéka ellenére, értesülünk róla, hogy egy béna óriás-bürokrácia miért kénytelen fiai millióinak vérével korrigálni az államgépezet hibáit, hogy hogyan kerülnek országrészek és népcsoportok a másik ország hatalmába a harmadik ország érdekei miatt, hogy nagyhatalmi étvágyában és győztes-kegyetlenségében néha mennyire hasonlít egymásra egy keleti dispotikus állam-szörny és egy kecses nyugati demokrácia. A művelt, elegáns, gunyoros, szellemes és fölényes világfi pedig elénk rajzolja a lovagias és korlátolt Miklós cár, a szegény hisztérikus cárné, a gyönge cárevics, a szépséges nagyhercegnők, a csoda-kék-szemű Raszputyin finom portréit, a derengő északi tájakat, az orosz "ancien régime" utolsó pillanatainak elegáns enteriőrjeit, pompás udvari és vallási ünnepségeit, a nyomorúság és fényűzés, a besugórendszer és bizantinizmus birodalmának különösségeit. S utolsó hónapjaiban a mélyből feltörő roppant hullámok, a februári forradalom és a kettős hatalom hatalmas, elnagyolt vázlatait.

Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij - Első ​Sándor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Debra Dean - Leningrádi ​Madonnák
Marina, ​az Ermitázs tárlatvezetője 1941-ben, a leningrádi ostrom idején a páratlan műkincsek megóvásáért fáradozik. A parancs szerint ki kell emelni a festményeket a keretből és biztonságos helyre kell őket szállítani. Az üres kereteket mementóként visszaakasztják eredeti helyükre - reménykedve abban, hogy a műkincsek egykor visszatérhetnek méltó helyükre. Amikor a Luftwaffe bombái hullani kezdenek, Marina a fantázia világában talál menedéket a rettegés, az éhezés és a feltartóztathatatlan halál elől. Ecsetvonásról ecsetvonásra felidézi és emlékezetébe vési a csodálatos remekműveket, a pompás aktokat, az angyalokat, az isteni nyugalommal mosolygó Madonnákat... Debra Dean merész hangvételű, megindító története új színt jelent az amerikai regényirodalomban. Méltán volt 2007 sikerkönyve a nemzetközi könyvpiacon.

Zsoldos Péter - Portré ​négy ülésben
A ​szerző mondja könyvéről: "Először szabályos életrajzi regényt akartam írni Muszorgszkijról, ahogyan azt a műfaj nem biztos, hogy mindig helyes gyakorlata követeli, az ősöknél kezdve, jóval hősünk születése előtt, majd a gyermekkor éveitől kísérni végig a géniuszt a bukásokon és sikereken át a vég tragikus pillanatáig, sőt tovább, a díszsírhely márványáig, hogy az olvasó az utolsó oldal után elégedetten úgy érezze, mindent megtudott az emberiség egy nagy szelleméről, amit tudni érdemes. Azután Muszorgszkij életének tanulmányozása során eljutottam ahhoz a négy naphoz, amikor - alig két héttel halála előtt - a szándékaiban, művészi elképzeléseiben vele oly rokon Repin megfestette róla azt a híres portrét, amely e könyv borítóját is díszíti. Egy ideig csupán a helyzet csábított, a lehetőség, hogy négy délelőtt dialógusaiba sűrítsem azt, amit az orosz művészet e két nagy alakjáról és a körülötte felbukkanó pályatársakról fontosnak tartok elmondani, azután, jobban megismerkedve a dokumentumokkal, a kortársak, pályatársak visszaemlékezéseivel, előbukkant az író számára legizgalmasabb szócska, a "ha", s ezt követte az összegyűjtött ismeretekből fakadó torokszorító felismerés, a bizonytalannak az a bizonyossága, hogy e négy napon is az esetlegességek parányi mozaikköveiből állt össze az, amit utólag - mert így megnyugtatóbb - sorsnak nevezünk."

David Remnick - Lenin ​sírja
Ez ​a könyv az emberi történelem egyik legkegyetlenebb rendszerének végnapjairól szól - azokról az évekről, amikor a szovjet kommunisták fokozatosan elvesztették hatalmukat (ami csak visszatekintve, történelmivé táguló távlatból látszik "viharos gyorsaságúnak"; mindenesetre a küzdelem sokáig kétesélyes volt), és megtörtént az, amit oly kevesen tudtak vagy mertek megjósolni: 1991-ben az augusztusi puccs bukása után a Szovjetunió megszűnt létezni. (...) A Lenin sírjáért Remnick Pulitzer-díjat kapott; egy recenzens "modern Tocqueville"-nek nevezte, egy másik szerint a könyvet máris be lehet sorolni az orosz történelemről szóló alapművek közé.

Kate Furnivall - A ​vörös sál
Kate ​Furnivall új könyve, amely szintén valós események alapján íródott, egy elsöprő erejű szerelmes regény, mely 1933-ban játszódik Oroszországban és a szerző családjának - akik arisztokrata származásuk miatt kénytelenek voltak a forradalom idején hazájukból elmenekülni - történeteit jeleníti meg az olvasók előtt. A megdöbbentő fordulatokban gazdag kötet a végzetes szerelemről s két fiatal nő önzetlen barátságáról, mélyről jövő erejükről és a boldogabb jövő iránti vágyukról szól. A reménytelen helyzet, melybe az országukban dúló ellentétek miatt kerültek, nem töri meg őket, hanem egymást segítve, elképesztően kitartóvá és elszánttá válnak… Szófia Morozovát két dolog tartja még életben a Davinszkij munkatáborban: a remény, hogy egy napon szabad lesz, s a törékeny Anna Fedorinához fűződő barátsága. Az előkelő származású Anna csodás történeteket mesél neki Szentpéterváron töltött varázslatos gyermekkoráról és Vaszilij iránt érzett izzó szerelméről. Ezek a visszaemlékezések segítik őket a borzalmak elviselésében és a túlélésben. Amikor Anna súlyosan megbetegszik, Szófia megfogadja, hogy elszökik a táborból, s megkeresi a lány gyermekkori szerelmét, Vaszilijt, hogy a segítségét kérje barátnője megmentéséhez… Szófia tudja, hogy az élet megváltozott és már semmi nem olyan, mint Anna kislánykorában. A veszélyes keresgélés közben felfedezi az országot behálózó titokzatos hazugságok bonyolult szövedékét, megtapasztalja a bátorság és hűség béklyóját, és a mindent elsöprő szerelem erejét, mely már-már veszélybe sodorja Annának tett ígéretét. Szétszakadva hűség és vágy között, veszély és szenvedély között, Szófia válaszút elé kerül… "A nagy sikerű Orosz szerető c. könyv szerzőjének legújabb műve lenyűgöző bölcsességeket rejt - egy történet, mely a szerelemről, barátságról és hűségről szól, s egyben lélegzetelállító történelmi regény." - The Times

Jurij Davidov - G. ​L. visszatér
Davidov ​legújabb, krimiszerűen izgalmas, sodró lendületű történelmi dokumentumregénye nem a fantázia szüleménye, hanem az író sokéves kutatómunkájának eredménye. A regény főhőse German Lopatyin, Bakunyin és Herzen barátja, Marx harcostársa, az 1860-as évektől elkeseredett harcot folytatott az árulók és provokátorok ellen a tiszta forradalomért, s ily módon kalandokban bővelkedő élettörténete egyben az orosz és részben az európai forradalmi mozgalmak története is. Az írónak nem csupán a legendáktól övezett, kivételes tehetségű hőst sikerült ábrázolnia könyvében, akit a cári Oroszország egész titkosrendőrsége hosszú évtizedeken át fogcsikorgatva hajszolt és üldözött, hanem egyszerű, érző szívű, töretlen jellemű és elszánt akaratú mindennapi embert is, akire társai mindig, mindenkor, mindenben számíthattak.

Koroknai Zsuzsa - Így ​élt Lenin
Lenin ​életének legfontosabb eseményeit és ezekkel együtt az Októberi Forradalom történetét, előzményeit ismeri meg ebből a kötetből az olvasó. Aki elolvassa Lenin e rövid életrajzát, megtudja, hogyan lehet külsőségek nélkül egy nagy ügyet szolgálni, önzetlenül harcolni érte. Koroknai Zsuzsa írása összefoglaló mű, amely emberközelbe hozza Lenint, tanít és értékel, nem farag bálványt hőséből, csupán érzékelteti élete és munkássága jelentőségét. Fontos, hasznos olvasmány mind a diákok, mind a pedagógusok számára. A kötetet mintegy száz korabeli eredeti fénykép illusztrálja.

Szergej Alekszejev - Kis ​történetek nagy időkről
E ​könyv szerzője Szergej Alekszej nemzetközi Andersen-díjas író és történész. Állami díjban részesült kis történetek nagy időkről című írásaiért. Könyvének főhőse az orosz nép. Cselekménye a nép útja a szabadság felé. Az elnyomás elleni harcokon, idegen hódítókkal vívott nagy csatákon át visz ez az út a mába. A történelmi fordulatokban gazdag könyv felnőttekkel, gyerekekkel, egyszerű emberekkel és hősökkel ismertet meg bennünket.

Szőts István - G. ​B. L.
„Az ​Uram, Szőts István 1985-ben fejezte be a Gróf Batthyány Lajos főbenjáró peréről írt forgatókönyvét, melyet a fiatalok nemzeti tudatának erősítésére, és főként 'egy fellobbanó kis mécsesláng'-nak, 'néma főhajtás'-nak szánt az 'ártatlanul megölt első felelős magyar miniszterelnök emléke előtt.' Úgy érzem, az ő végakaratát is teljesítem azzal, hogy a Batthyány Emlékév keretében, ezt az 1987-ben a Magvetőnél megjelent irodalmi forgatókönyvet ismét eljuttatjuk az olvasókhoz.” _Szőtsné Gyenes Mária_

Kollekciók