'filmrendező' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

Szabó Z. Pál - Lázadás ​a halál ellen
Mit ​takar a botrányos látvány: a beretvával átvágott szem, a hangyákkal ellepett kéz, a zongorában heverő döglött szamarak? A könyv radikálisan új megvilágításban mutatja be a szürrealista művészet zseniális alkotását. A film ismeretlen mélységeibe vezet a szerző: zárt, hermetikus világba, hogy választ adjon a nyugtalanító kérdésekre.

Nemeskürty István - Ingmar ​Bergman-trilógia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Charlie Chaplin - Életem
Chaplin ​1889-ben Londonban született - sosem mondott le az angol állampolgárságáról – de az élete nagy részét Amerikában élte le, végül Svácjban halt meg 1977 karácsonyán. Minden idők legnagyobb komikusa volt, több mint nyolcvan filmet és a Csavargó figuráját hagyta az utókorra. Erről a hosszú és élménydús időszakról mesél Életem című önéletrajzi művében, amit a hatvanas években a Genfi-tó partján vetett papírra, és amit nálunk negyven éve után adtak ki újra. A bő ötszáz oldal laikusoknak és filmkedvelőknek egyaránt élvezetes olvasmány. Előbbieknek a pikáns részletek magánéletről, szerelmi viszonyairól, utolsó házasságáról egy nála harminchét évvel fiatalabb nővel. Utóbbiak Chaplin szemén keresztül követhetjük végig a film történetét gyakorlatilag a kezdetektől a némafilm haláláig. Emellett Chaplin szavakkal is majdnem olyan jól bánik mint celluloidszalaggal. Az Életem olyan mint a filmjei: egyszerre kell sírni is nevetni rajta.Nagy emberekről írt apróságokban, és kis emberek nagy hibáin keresztül írásban is meg tudja fogni azt ami általános és emberi. A lapokon olyan személyek elevenednek meg újra mint Douglas Fairbanks, Mack Sennett vagy Edna Purviance, akiknek a neve már csak a filmesztétáknak cseng otthonosan és talán csak Mándy Iván ismert mindenkit a könyv szereplői közül. A sok ismerős és anekdota között mégis előbújik maga Chaplin, a a filmről és ez életről vallott véleménye, amit maga egyszer így összegzett: Az élet ha közelről nézed tragikus, de távolabbról nézve komédia. Ezért vállahatta, hogy őszintén írjon a nehéz gyerekkoráról, édesanyja elmezavaráról vagy arról a magyányról és elveszettségtől is, ami újra és újra rátalált, akármilyen gazdag és sikeres volt is. Sajnálat helyett azonban olvassuk tovább a történeteket és szép csendesen a rengeteg anekdotától és intim részlettől az Életem egy színes, de töredezett kaleidoszkóppá válik. Végül az életrajzi adatok helyett csak benyomások maradnak meg: a Csavargó örök embersége és, hogy minden nevetés nélkül telt nap elvesztegetett nap.

Györffy Miklós - Ingmar ​Bergman
"Feneketlen ​szakadék választ el a magyarázóimtól. A motívumoknak ezt a keresését és az elemzésnek ezt a módját az irodalomtól örököltük, az irodalmi kritikától, ahol az őrületig hajszolták. Belehelyezik a művet valamilyen kontextusba, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, s végül a rejtvényt sikerült olyan pompásan megfejteniök, hogy a szerzőnek nem is lehet semmi hozzáfűzni valója..." Bergman sokat nyilatkozik. Nyilatkozataiban előszeretettel hangoztat hasonló kijelentéseket. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elzárkózik művei értelmezése elől, mint a legtöbben, hanem sokszor cáfolja, belemagyarázásának minősíti a kritikusok állításait. Lehet póz is ez az antiintellektuális magatartás, egy ízig-vérig intellektuális művész érthető önvédelmi póza, nemcsak a kritikusokkal, hanem önmagával szemben is...

Oliver Stone - Putyin-interjúk
Oliver ​Stone-nak, az Oscar- és Golden Globe-díjas rendezőnek sikerült elérnie azt, amire a világ számtalan újságírója, hírszervezete és vezetője vágyott – elsőként jutott be úgy az orosz elnökhöz, Vladimir Putyinhoz, hogy hosszú és szerteágazó interjút tudott készíteni vele. A felvételeket az amerikai Showtime televíziós csatorna vetítette le négyrészes dokumentumfilmként, a könyv ezek leiratát tartalmazza, számos kimaradt résszel kiegészítve. A Putyin-interjúk több mint tíz beszélgetésből áll össze – soha korábban az orosz vezető ilyen mélységben és sokrétűen nem nyilatkozott még nyugati riporternek. Nincsenek tabuk, Stone gátlások nélkül, már-már provokatívan kérdez rá az érzékeny témákra is. Két rendkívüli karakter feszül egymásnak, folyamatosan megy a „húzd meg-ereszd meg” játék. Putyin lehetőséget kap arra, hogy elmondja a történeteket az ő saját szemszögéből, ugyanakkor a rendező-újságíró Stone ezeket a történeteket folyamatosan és határozottan megkérdőjelezi, tiszteletteljesen, de céltudatosan aláaknázza. Olyan kényes témák is terítékre kerülnek, mint Oroszország világpolitikában betöltött kontroverzális szerepe, a szíriai Asszad-rezsim támogatásától kezdve egészen a 2016-os amerikai választásokba történő beavatkozásáig. Ám egészen személyes kérdésekről – az elnök családi hátteréről, gyermekkoráról, hatalomra jutásának történetéről – is sokat megtudhatunk. A Putyin-interjúk páratlan bepillantással szolgál két rendkívüli ember – a vezető és a művész – gondolkodásmódjába. A könyv végén alapos jegyzet- és forrásanyag áll azon olvasók rendelkezésére, akik egy-egy témába mélyebben szeretnék beleásni magukat. „Stone műve valóban eléri, hogy másként tekintsünk a dolgokra.” New York Times

Ingmar Bergman - Laterna ​magica
A ​2007. július 30-án elhunyt Ingmar Bergman önéletrajza a filmekből, forgatókönyvekből, színházi rendezésekből álló páratlan életmű záróköve, ismételt igazolása annak a mindig is sejtett ténynek, hogy A nap vége, A csend, a Persona, a Rítus, a Suttogások, sikolyok, a Fanny és Alexander írója és rendezője valódi anyagból, megélt élményekből, tulajdon életéből építette műveit. Önéletírása számos ponton világítja meg mű és alkotó viszonyát, és fényesen bizonyítja, amit magyarul megjelent forgatókönyvei, filmnovellái óta már nálunk is sokan tudnak: hogy Bergman írónak is kivételes tehetségű. Könyörtelen igazságkereső, aki nem kímél senkit és semmit, legkevésbé önmagát. A lényeget kutatja mindenben, így kerülhet könyvében egymás mellé a legnagyobb természetességgel a megalázó testi bajok leírása és Garbo, Chaplin, Karajan, Oliver portrévázlata, a gyermekkori pofonok és a felnőttkori rendőri meghurcoltatás, kamaszkori élmények a náci Németországban, riasztó tapasztalatok a svéd szocialista "pokolban", menedékkeresés és részbeni kirándulás a "demokratikus" Münchenben, siker és kudarc, sírás és nevetés. És, talán mondani sem kell, ítélet nincs: Bergman nem dicsőül meg - sőt ellenkezőleg, inkább az esendő, a szenvedő, a gyarló emberi arcát mutatja.

Federico Fellini - Mesterségem ​a film
... ​álmomban se képzeltem volna, hogy rendező lesz belőlem - vallja magáról korunk egyik legnagyobb filmrendezője. - De aztán az első naptól, attól az első alkalomtól kezdve, hogy kimondtam: "Gép indul! Tessék! Ennyi!", úgy tűnt fel, hogy világéletemben ezt csináltam, mást nem is csinálhattam volna, ez vagyok én, ez az én életem. Ezért van az, hogy amikor forgatok, nem teszek mást, mint követem természetes hajlamomat, vagyis a moziban mesélem el a történeteket, azokat, amelyeket őszinteség és kitaláció, meghökkenteni akarás és vallomásvágy, föloldozást kívánás és szemérmetlen kéjsóvárság, a nevettetni és megindítani akarás kibogozhatatlan keverékével szeretek elmesélni - moralista és próféta, tanú és bohóc..." Ilyen ő prózájában is, ilyennek ismerjük meg elragadó személyiségét ebben a kötetben. Voltaképpen filmjei készülésének története ez, számos fontos, végül kimaradt mozzanat felidézésével. De minthogy Felliniről van szó - természetes, hogy prózája is minduntalan felvillant önéletrajzi elemeket, helyzeteket, különleges emberi arcokat. Úgy, hogy az olvasóban is fel-felrémlenek közben filmjeinek képsorai. A kötetet Fellini hat rajza színesíti.

Ingmar Bergman - Fanny ​és Alexander
Idő: ​a század első évtizede, a helyszín: egy a többitől semmiben sem különböző, álmos svéd kisváros. A jeles tradíciókat őrző és tovább nemesítő színház igazgatója, Oscar Ekdahl hirtelen meghal, maga után hagyva feleségét, a gyönyörű, kitűnő színésznőt, Emilie-t, s három gyermekét, Amandát, Alexandert és Fannyt. Ekkor lép be életükbe a világról és erkölcsről vallott elveit merev kegyetlenséggel élő és alkalmazó Edvard Vergérus püspök, akihez Emilie feleségül megy. A tízéves Alexander és a nyolcéves Fanny sorsa egyszeriben lidércnyomásos fordulatot vesz: gyermekvállaikra iszonyú teherként nehezedik a püspök-gyám embertelen morális terrorja, amely alól csak egy rémtörténetbe illő kifejlet menekíti meg őket... Ingmar Bergman, korunk egyik legnagyobb filmrendezője írónak is kiváló. Az Oscar-díjas film alapanyagául szolgáló forgatókönyv megrendítő olvasmány, önmagában is megálló pompás irodalmi alkotás. A filmet Magyarországon is bemutatják.

Roger Vadim - Szerelmeim: ​Bardot, Deneuve, Fonda
Egyik ​oka, hogy ez a könyv megíródott:\szerettem volna azokról az örömökről és bánatokról, azokról az őrült időkről beszélni, melyeket három figyelemre méltó nő mellett éltem le. Brigitte, Chaterine és Jane: három modern mesebeli hercegnő. A mesék azonban csak ritkán mentesek a kegyetlenségtől, még akkor is, ha végük - szerencsére - többnyire boldog...

F. Scott Fitzgerald - Az ​utolsó cézár
"Az ​utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (...) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak" - írja előszavában Edmund Wilson.

Jurij Barabas - Dovzsenko
Esztétikájának ​és költészetének néhány kérdése

Kovács András Bálint - Metropolis, ​Párizs
"Az ​új hullámnak nem volt esztétikai programja: egyszerűen kísérlet volt arra, hogy újra megtalálja azt a függetlenséget, amit a film 1924 körül veszített el, röviddel a hangosfilm megjelenése előtt, amikor a filmek elkezdtek sokba kerülni." Francois Truffaut "Az új hullámot egy már nem létező filmművészet feletti sajnálkozással és az iránta érzett nosztalgiával is meg lehet határozni." Jean-Luc Godard

Charlotte Chandler - Ez ​csak egy film...
Negyedszázaddal ​halála után Hitchcock jellegzetes munkái ma is azonnal felismerhető, egyedi alkotások maradtak, s filmjei milliókat szórakoztatnak napjainkban is. Chandler intim, de mindenre kiterjedő portréjában megmutatja számunkra az igazi Hitchcockot, a férjet és apát, a tréfamestert, az angol úriembert, a mozi mesterét.

Veress József - Filmrendezők ​arcképcsarnoka
Filmrendezők ​életének, munkásságának rövid összefoglalója.

Gabriel García Márquez - Titokban ​Chilében
Gabriel ​García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író ebben a könyvében egy különös kalandról készített nem mindennapi riportot. Miguel Littín világhírű chilei filmrendező legújabb filmjének keletkezési körülményeit ismerjük meg, amelyek egyedülállók a filmművészet történetében. A XX.század egyik legutolsó diktatúrája kényszerítette tizenkét éve száműzetésben a kiváló filmművészt, aki megváltoztatott külsővel, csak titokban térhetett vissza hazájába. Az életveszélyt is vállalta, hogy filmet készítsen Chile valóságáról a kegyetlen diktatúra közepette. A történet bővelkedik váratlan, néha hátborzongató kalandokban, az olvasó emberileg is közel kerül a történet főbb szereplőihez. Littín mondta kalandjáról az írónak: "Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó."

Mészáros Márta - Kisvilma
A ​kötetben a szerzőnő vall magáról, életéről, munkásságáról.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makk Károly - Szeretni ​kell
Nem ​memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés, és főleg nem vissza. Ha mégis emlékezés, akkor előre. Emlékezés előre a jövőbe, a jövőre. Filmről van szó, filmet látunk és élünk, sok bennük a saját film, ami a mienk, a mi történetünk. A mienk akkor is, ha sem a történet, sem a forgatása idejében még nem éltünk. Az egyik legnagyobb magyar filmrendező 89 évesen emlékezik vissza több mint 70 éves pályájára.

Emir Kusturica - Hogy ​jövök én a képbe?
Olyan ​film aratott győzelmet, ami a Semmiből érkezett, és amit egy Senki rendezett. Ezután csak egy szűkszavú beszámoló következett a Dolly Bellről. Afféle gyarmatosító stílusú viccelődés, nem volt mögötte igazi rossz szándék, leszámítva a tényt, hogy gyarmatosító volt. 1981 körül ez volt a nyugati cool culture nyelvezete. A helyzet azóta megváltozott. Ezúttal, Cannes-ban 1995-ben, az Undergroundot nagyon is egy Valaki rendezte. A kritikákat olvasva erről bőségesen meggyőződhetett az ember, bár nem kevesen tagadták a tényt, hogy én Valaki lennék. Ahogy én magam is. Időnként, szerencsére nem túl gyakran, nem tudtam elhinni a kritikák azon állítását, hogy időközben én is lettem Valaki. A világhírű filmrendező szokatlan, provokatív memoárja! Emir Kusturica szakasztott olyan, amilyenek a filmjei: intenzív, bővérű, provokatív, és távol áll tőle a politikai korrektség. És nála mindig szól a zene. Az Arizonai álmodozók, a Macska-jaj, az Underground rendezője középosztálybeli családba született 1954-ben Szarajevóban, ebben a soknemzetiségű és sokvallású városban. Kamaszkorában a rossz fiúk társaságát kereste, szülei azonban időben közbeléptek, és Prágába küldték a híres FAMU főiskolára, ahol a szakma olyan kiválóságai tanultak annak idején, mint Miloą Forman vagy Jiří Menzel. Első mozifilmje, az Emlékszel Dolly Bellre? (1981) elnyerte a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját és egy csapásra ismertté tette alkotóját. Kusturica önéletrajzában sokféle történetet mesél el. Nem kímél senkit és semmit, ám a zavarba ejtő személyiség és a felkavaró filmek mögött egy mélységesen humanista alkotó húzódik meg, aki egész lelkével követi hazája zaklatott történetének minden rezdülését.

Michael Pye - Linda Myles - Mozi-fenegyerekek
"Az ​a meggyőződésünk, hogy a filmművészetben a gépezet, az ipar, az eszme és a termék eltéphetetlen kapcsolatban áll egymással. Ez kiviláglik azoknak a rendezőknek a munkájából, akik 1977 végére az új Hollywood uralkodóivá váltak. Örökölték a régi nábobok hatalmát és nagy tömegeknek készítenek filmeket. A film múltját tudósként ismerik. Tudás és hatalom, valamint a látványos siker a régi Hollywood igazi gyermekeivé avatja őket." Az új nemzedék derékhada hat főből áll. A hat rendező törzset alkot, közös isteneket és bálványokat imád. Pályájuk, filmjeik, sőt privát életük is egymásba fonódik. Francis Coppola A keresztapa és az Apokalipszis most rendezője: George Lucas a Csillagok háborújáé; Steven Spielberg A harmadik típusú találkozások és a Cápa; John Milius a Dillinger, meg A szél és az oroszlán; Martin Scorsese az Aljas utcák és a Taxisofőr; Brian DePalma a Megszállottság és a Carrie rendezője többek között. John Milius így idézi 1967 Hollywoodját: "Akkor még falak álltak Hollywoodban, csupa klikk uralta a terepet. A gyártásvezetők kemény legények voltak. A filmszerződéseket fogadásokon költötték. Mára mindez elmúlt. A filmgyár manapság már nem szólhat bele a film végső vágásába. Azt hiszem ráébredtek, hogy a film alkotói jóval tovább maradnak a színen, mint a filmgyár igazgatói."

Baló Júlia - Sztárinterjúk ​forgatás közben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Valerie Pascal - Az ​ördög és tanítványa
1946 ​áprilisa. A vasfüggöny mögötti Budapest még csak most kezd magához térni a háború borzalmaiból. A házak lerombolva, az utcákat bombák és lövések nyomai tarkítják, az emberek félve merészkednek ki otthonaikból. Hidvéghy Valéria, az ünnepelt filmszínésznő éppen hazafelé tart. Mit sem sejtve, hogy élete pár pillanaton belül fenekestül felfordul: távirat várja a világhírű filmproducertől, Gabriel Pascaltól. A férfi a ragyogó, csupán filmhíradókból ismert világot testesíti meg - a háborús sötétség tökéletes ellentétét. Az ő világa hollywoodi csillogással, a Ritzben elköltött vacsorákkal teli - Vali számára pedig egy nagy ívű karrier kezdetét jelenti. Gabriel Pascal életét ugyanez a kettősség jellemzi: a magyar, cigány származású fiú zsebében egyetlen fillér nélkül küzdötte fel magát a filmszakma csúcsára. Elérte ugyanis a lehetetlent: elnyerte a magának való, nehéz ember hírében álló drámaíró, George Bernard Shaw bizalmát és barátságát, aki megbízta drámái, köztük a világhírű Pygmalion megfilmesítésével. A befutott filmproducer és a gyönyörű színésznő találkozása sorsszerű: egymásba szeretnek, s ezzel elindul hosszú évtizedeken átívelő kapcsolatuk, melynek során mennyei boldogság és pokoli kínok váltják egymást egyik pillanatról a másikra. Vali - immár Valerie Pascalként - felfedi közös életük titkait, miközben megismerhetjük férje és a huszadik század egyik legnagyszerűbb drámaírójának barátságát és szakmai együttműködését.

Nemes Károly - Luis ​Buñuel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veress József - Grigorij ​Csuhraj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Beszélgetések ​Szabó István filmrendezővel
A ​magyar filmművészet nemzetközileg is talán legismertebb alkotója Szabó István. Számos interjú készült vele Oscar-díj előtt és Oscar-díj után, melyekben a rendező beszél az életéről, mestereiről (Máriássy Félix, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, Makk Károly, Radványi Géza, Ingmar Bergman), legfontosabb filmjeinek (Apa, Álmodozások kora, Bizalom, Mephisto, Redl ezredes, Édes Emma, drága Böbe!) forgatásáról, üzenetéről, azokról a színészekről (Bálint András, Halász Judit, Brandauer stb.), akikkel együtt dolgozott, valamint a filmművészet kimagasló alkotásairól, alkotóiról. Kötetünk ezekből a beszélgetésekből ad szinte regényszerű folyamba szerkesztve átfogó válogatást. Az olvasó megismerheti egy alkotó kulisszatitkait, gondolkodásmódját, véleményét művészetről, erkölcsről, s közben betekintést nyer az elmúlt negyven év hazai és határainkon túli filmművészetébe.

Nemes Károly - Orson ​Welles
"Szeretném, ​ha a közönség és a film között lehetővé válnék az eszmék és információk cseréje. Természetesen egy művelt világban lesznek vagy kétszázmillióan, akiket halálra fognak untatni a mi mai "legnehezebb" filmjeink, de ahogy a dolgok állnak, kevesen fogják hallgatni Mozart zenéjét is. Korlátozott az ilyen közönség. Attól növekszik, amit nyújtanak neki. Táplálni kell az ilyen közönséget, és ezt nem lehet megtenni tizenhatmilliméteres avantgarde filmekkel, mert az ilyesmi túl messze esik a nagyközönségtől. Mindig szintézisre törekszem: csak egyfajta munka iránt érzek szenvedélyt, mert kötelességemnek tartom, hogy őszinte legyek ahhoz az emberhez, aki vagyok: a kísérletező emberhez. Bármilyen mű csak annyiban jó, amennyiben az azt megalkotó embert fejezi ki."

Hernádi Gyula - Jancsó ​Miklós szeretői
"Kedves ​Miklós! Megbeszéltem veled, hogy könyvet írok rólad, amelynek a címe : Jancsó Miklós szeretői lesz. Beleegyeztél. Abba is, hogy nem mutatom meg neked a kéziratot, csak majd a kinyomtatott kész könyvet olvasod el... Remélem tudod, hogy ez a könyv bestseller lesz... Hatalmas ismeretanyag áll rendelkezésemre rólad, igyekeztem úgy válogatni, hogy a legérdekesebb esetek maradjanak meg." (A szerző)

Szőts István - G. ​B. L.
„Az ​Uram, Szőts István 1985-ben fejezte be a Gróf Batthyány Lajos főbenjáró peréről írt forgatókönyvét, melyet a fiatalok nemzeti tudatának erősítésére, és főként 'egy fellobbanó kis mécsesláng'-nak, 'néma főhajtás'-nak szánt az 'ártatlanul megölt első felelős magyar miniszterelnök emléke előtt.' Úgy érzem, az ő végakaratát is teljesítem azzal, hogy a Batthyány Emlékév keretében, ezt az 1987-ben a Magvetőnél megjelent irodalmi forgatókönyvet ismét eljuttatjuk az olvasókhoz.” _Szőtsné Gyenes Mária_

David Lynch - Kristine McKenna - Aminek ​álmodom
Az ​Aminek álmodom teljesen egyedi könyv, amely betekintést nyújt David Lynch életébe és alkotásaiba a szerző saját szavain, vallomásain, filmes nyelvén, valamint a legközelebbi munkatársai, barátai és családtagjai nyilatkozatain keresztül. Ez a könyv egyszerre életrajz és memoár: David Lynch először nyílik meg, hogy elbeszélje életét, amelynek során mindig az volt a legfontosabb számára, hogy kifejezésre juttassa látomásait; és amelynek során szívfájdalmak és vívódások közepette vitte sikerre váratlan és beskatulyázhatatlan művészeti projektjeit. Lynch lírai, közvetlenül és kötetlenül megfogalmazott bekezdésekben tárja fel élményeit, amelyek életrajzi szakaszokkal váltakoznak - ez utóbbiakat a filmrendező közeli munkatársa, Kristine McKenna írta, miután száznál is több új interjút készített: alanyai a megdöbbentően nyílt exfeleségek, rokonok, színészek, ügynökök, zenészek és más munkatársak voltak, akik saját nézőpontjukból mesélték el, hogyan látták az eseményeket. Az Aminek álmodom mérföldkő, egy kötet, amely bemutatja korunk legrejtélyesebb, meghökkentően eredeti művészének életét és gondolkodásmódját, miközben sorra ismerjük meg a Radírfej, a Dűne, a Kék bársony, a Veszett a világ, a Twin Peaks, a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! a Lost Highway - Útvesztőben a Straight Story a Mulholland Drive - A sötétség útja az INLAND EMPIRE és a Twin Peaks: A visszatérés titkait, és a művek hátterében rejlő történeteket.

Quentin Tarantino - Volt ​egyszer egy Hollywood
Ez ​a kötet a Quentin Tarantino két Oscar-díjat nyert, válogatott sztárszínészeket (Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie és Al Pacino) felvonultató kilencedik mozijának továbbgondolása, önálló irodalmi műként is kimagasló regény, mely a filmet jól ismerőknek is megannyi izgalmat tartogat. A Volt egyszer egy… Hollywood című, eddigi talán legszemélyesebb filmjében Tarantino magával ragadó, humoros és kegyetlen korrajzot fest a ’60-as évek végének Amerikájáról, és mindenekelőtt a változásoknak egyre jobban kitett hollywoodi filmiparról, amely a vietnámi háború és a hippimozgalmak közepette is igyekszik fenntartani ragyogó látszatvilágát. Ezt a letűnőben lévő érát személyesíti meg a történet főszereplője, Rick Dalton; az egykoron jobb napokat látott tévészínész, akit többnyire már csak spagettiwesternek epizódszerepeire pályázhat. Hű kaszkadőre és barátja, a homályos múltú Cliff Booth kíséretében járja a forgatásokat, és csúszik egyre mélyebben az alkoholizmusba, mígnem egy nap szomszédjába költözik az új filmes generáció két illusztris képviselője: a rendező Roman Polanski és fiatal színésznő felesége, Sharon Tate, akiktől Dalton karrierjének feltámasztását reméli – ám a háttérben már felsejlik a Manson-család, hogy rémálomba fordítsa a hollywoodi álmot…

K. M. Holmes - Teljesen ​a tiéd
A ​novella a Tiéd a főszerep c. regény folytatása, amelyben betekinthetünk Camie és Miguel kapcsolatának alakulásába. Mindkét fél szemszögéből olvashatjuk a történéseket, egy kicsit jobban megismerve őket, az érzéseiket, a regényben megszokott szókimondó, kendőzetlen megfogalmazásban. A végén pedig Berlinbe keveredünk, hogy megnézzünk egy forgatási napot, amely tartogat meglepetést a főhőseink számára.