Ajax-loader

'publicisztika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Kertész Imre - A ​száműzött nyelv
A ​száműzött nyelv Kertész Imre előadásainak, esszéinek gyűjteménye."Egy ismerősöm nemrégiben megjegyezte, hogy mást mondok az esszéimben, mint a regényeimben, s bevallom, ismerősömnek ez az észrevétele annyira meghökkentett, hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből. Őszintén szólva valószínűleg sohasem írtam volna meg itt következő tanulmányaimat, ha fel nem kérnek rá. És sohasem kértek volna fel rá, ha össze nem omlik Európa másik nagy totalitárius birodalma, amelyet a szocialista melléknévvel illettek. Ez volt a hely ahol magam is éltem, az élet, amely teljes valóságában megismertette velem az illegálisnak nyilvánított normális létezés állapotát... Az itt következő írásokat különben nem tekintem szabályszerű esszéknek. Műfajukat egyszer inkább a ťmegközelitésekŤ szóval jellemeztem, ha ilyen műfaj valójában, persze, nem is ismeretes. Részint azt akartam így kifejezni, hogy egyik írás sem meríti ki teljesen a tárgyát, legföljebb megközeliteni tudja; másrészt pedig, hogy ugyanazt akarják megközeliteni, csupán más oldalról, amit az elbeszélői szövegeim is: a megközelithetetlent." (K.I.)

Molnár Tamás - Spion ​bölcsei
Nagyon ​nagy a baj Molnár Tamással. Az egyik fő baj, hogy - amolyan Krassó-módon - az elnyomó rendszerekkel szemben nem ismert kegyelmet vagy megalkuvást. A másik fő baj, ami talán még kínosabb, hogy - ellentétben Krassó Györggyel - csak nem akarja megtenni a volt bulizó ellenzéknek azt a szívességet, hogy meghal. Hogy ők uralják a terepet. Hogy ők írják az ellenzékiség történetét. Kontroll és ellentmondás nélkül. Ők, akik vigyáztak, csak akkor lépjenek színre, amikor már biztosak lehettek benne: nemzetközi támogatottságuk révén ŐKET nem börtönzik be. Sőt, Soros-lovagokként szorgosan utazgathattak Nyugatra, amikor Molnár Tamás, Bokros Péter és a 301-es parcellában a kopjafákat faragó Inconnu Művészcsoport többi tagja még Balmazújvárosba sem látogathatott el „árnyékaik", m nyomukban lihegő kopók, a D-209-esek nélkül. Amikor végre, a rendszerváltás küszöbén, az 1956-os forradalomról Londonba egy általuk rendezett kiállításra végre kiutazhattak, Demszky Gábor mai főpolgár-mester - akkor D-üzenetek postása - figyelmeztette őket: „Az elvtársak azt üzenik, hogy ne gyertek vissza". A rendszer meg akart szabadulni Molnár Tamáséktól. Nem szabadult meg. Molnár Tamás maradt, és mivel a régi rendszer emberei is maradtak, ma Molnár Tamás annál kínosabb, minél többen olvassák. Könyvalakban pedig kifejezetten robbanékony.

Esterházy Péter - Egy ​kék haris
Senkit ​ne tévesszen meg a megnyirbált cím: valódi "kékharisnyák" olvashatók ebben a kötetben is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák: glosszák, jegyzetek, esszéisztikus elmélkedések. A tárgy pedig ezúttal is _bármi_, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kor lélegzik ezekben az írásokban, néha éppenséggel légszomjjal küzdve, máskor megnyugodva. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség. S hogy ez miért van így, arra áttételesen választ kapunk a kötetet záró nagyívű esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, _hagyományról és egyéniség_ről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Amely "nem a nyelvből jön, hanem a szerzőből, vagyis mindig személyes, mindig bravúros. Stílus és nem létezés." ___Esterházy írói személyiségét, emberi karakterét árnyalja olvasói számára a Petri György által készített interjú.

Pic-1
elérhető
45

Kepes András - Világkép
Mi ​végre vagyunk a Földön? Miért szeret és miért gyűlöl az ember? Megérthetjük-e egymást valaha? Mi jön a halál után? Mi a jó és mi a rossz? Mit jelent a szabadság? És a szerelem? A család? Ezekre a kérdésekre megannyi jó választ adhatunk, de csak az igazán jó kérdések maradnak meg örökre. Néha egy rosszul feltett kérdésre is van okos válasz, ha sikerül elhajolni a kérdés elől. Ebben a könyvben életem, találkozásaim, olvasmányaim apró darabkáiból próbálom összeilleszteni magamnak azt a lélekvesztőt, amin mint Afrika partjairól a fuldokló menekültek átvergődünk a 21. századba. Valami ilyesmi, azt hiszem, a világkép. Mindenkinek van világképe, legfeljebb még nem rakta össze tudatosan az ismereteiből, félelmeiből és a reményeiből. Meg mások világképeiből, amelyek halomban hevernek bennünk, és irányítanak anélkül, hogy tudnánk. Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Későbbi munkái és televíziós pályafutása (így pl. Világfalu című sorozata) során is rengeteg tapasztalatot gyűjtött a különböző kultúrák egymáshoz való viszonyával, a beilleszkedés nehézségeivel kapcsolatban. Jelen kötete egyfajta GPS-ként segít eligazodni az olvasónak zűrzavaros világunkban.

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Tom Wolfe - Kandírozott ​mandarinzselészínű áramvonal
A ​kritikusok a popművészet, a képregény, esszévetületének tartják. Miről tudósít Wolfe az új, ismeretlen szavakat, tényeket, híreket, fogalmakat barokk bőséggel ontó, mégis "formássá" regulázott esszéiben? Arról az erőfeszítésről, melyet az agyontechnicizált amerikai tömegtársadalomban az egyes rétegek, nemzedékek a maguk szubkultúrájának, életforma-rituáléjának kialakításáért tesznek. Vagyis a formáról, a szent mindennapok ceremóniájáról.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Móra Ferenc - Szegedi ​tulipános láda
Köszönöm ​Szegednek, hogy engem fiául fogadott - mondotta Móra Ferenc őt ünneplő barátainak. Nos, a hála sok változatát kimutatta Szeged iránt. Köszönetének foglalata ez a kötet is: Szeged múltjára, társadalmára, kiemelkedő alakjaira, művelődési intézményeire vonatkozó cikkeinek gyűjteménye. Móra Ferenc pályája során Szegedről írni sohasem szűnt meg - valósággal ontotta a Szeged legelemibb érdekeit szolgáló cikkeket. E kötetének írásai elsősorban helytörténeti érdekűek. De nincs olyan téma, amiről Móra Ferenc ne tudott volna írni. Egyéniségének fénye, varázsa átvilágítja az egykori eseményeket, és ebben a fényben közelebbinek látjuk az öregek arcát, alakjukat, viselkedésüket, a történeti hősöket leszállítja talpazatukról: élő egyéniségük erejét érezzük. Az író gazdag, színes képzelete az a híd, mely visszavezet a "régi Szeged" letűnt világába.

Kazimierz Brandys - Levelek ​Z. Asszonyhoz
A ​mai lengyel próza élvonalához tartozó író ezekben a levelekben, melyek mindegyike voltaképpen egy-egy kis esszé, új életet formáló társadalmunk problémáira keres feleletet. A belső monológszerű írásban (mert Z. asszony csak képzeletbeli személy) az író elkalandozik a legkülönbözőbb területekre - szót kerít amerikai filmekre, urbanisztikára, irodalomra, pedagógiára, és így tovább -, de sohasem felszínesen. Hangja könnyed ugyan, de mindenkor elmélyülten kutatja a jelenségek okát, elmélkedéseinek középpontjában morális-filozófiai kérdések állnak: hogyan éljünk, hol az igazság? A Levelek Z. asszonyhoz mintaképe az irodalmi publicisztikának, az írói felelősségérzetnek és a hivatástudatnak. Az eredeti három kötetes anyagból azokat a leveleket válogattuk ki, melyek a magyar olvasók számára is tanulságosak és érdekesek.

Varnus Xaver - Isten ​majd megbocsájt - az a mestersége
"Jól ​tudom, hogy azok legtöbbjének, akik írásaim szabadossága miatt fintorogni fognak, inkább a saját gondolataik szabadossága miatt kellene fintorogniuk. A szívüknek tetszik, amit én írok, csak a szemüket sérti. Amit gondolni nem szégyellsz, mondani se szégyelld! Én egyébként mindig arra szorítottam magam, hogy legyen bátorságom mindent elmondani, amit megtenni van, és soha nem fogadtam el, hogy volnának közölhetetlen gondolatok. Leggonoszabb tetteimet és hajlamaimat sem érzem olyan csúnyának, mint amilyen csúnyának és csúfnak tartom, hogy ne merjem megvallani őket. Ki-ki mértéket tart a vallomásban: tartana inkább a tetteiben!..." (Montaigne)

Bognár József - Hordót ​a sajtónak!
Ez ​a könyv a közelmúlt megidézése, a rendszerváltozás ellentmondásainak bemutatása. A megszálló csapatok kivonulása után sem szabadult fel a magyarság. A modern társadalmi élet fontos gócait magyarellenes erők bitorolják. Jellemző rájuk, hogy már magától a nemzet fogalmától is undorodnak. A gyűlölet által bekerített magyarságot belülről fojtogatják: nacionalistának, sovinisztának, antiszemitának, fasisztának, antidemokratikusnak, nyugatellenesnek stb. nevezik. A rágalmazás célja a pártállam alatt szerzett kiváltságok megerősítése. Marxista szocializmus helyett most a liberális bozótba szeretnék beterelni a magyarságot, hogy sivatagi vad ösztöneiket korlátlanul kiélhessék.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Covers_233441
elérhető
1

Eörsi István - Ürügyeim
„Válogatott ​ürügyeim adtak találkát egymásnak ebben a könyvben – olyan írások, amelyek másról is szólnak, mint amiről szólnak. Száműztem azokat a műbírálataimat és vitacikkeimet, amelyek megmaradtak az írásra késztető alkalom eleve meghatározott keretei között. Ezekben a bölcselkedéseimben az alkalmak, a kiváltó okok: fellibbenthető maszkok. Példaképem a vurstlibeli bandzsa céllövő, aki mellécéloz, hogy találjon. Tudni való, hogy hovatovább mindenhez ürügy kell. Nem lehet csak úgy azt csinálni, amire kedvünk szottyan. Tudja ezt már a furfangos csecsemő is, aki »bömböl, hogy szánassa magát«. Később, amikor gyötörni kezdi a magány, és közösségre áhítozik, megöli apját-anyját, de nem vásottságból vagy pláne rosszindulatból, hanem mert részt akar venni az árvák vacsoráján. Még később, amikor kinőtt már az árvai státusból, szakadatlanul azon iparkodik, hogy társaságképessé tegye gondolatait és érzéseit, még saját használatára is folyvást ürügyeket hajhász, hogy zavartalanul szerethesse önmagát, és nagyvonalúan megbocsáthassa köznapi galádságait. Ürügyeink lehetnek jók és rosszak, alkalmazhatjuk őket jó és rossz célok érdekében. Vélt igazságaink kifecsegéséhez van szükségünk rájuk.”

Szatmári Jenő István - Majdnem ​halott újságíró nem hazudik
Csizmadia ​Ervin politológus a Népszabadságban, 1995 májusában azt írta: kár, hogy akik tudtak a dolgokról, azok közül senki sem mert őszinte lenni. Nos Csizmadia úr, íme: valaki mert. Igaz azon az áron, hogy az életből is kilép. De így még talán elgondolkodik az ország: mi is történt-történik itt valójában? Itt is, ott is, mindenütt. 6 évig. Ezt hívják politikának. Valóban ezt. Kár. Akkor ennél Kádár is jobb volt. Mert akkor legalább sokan tudták, hogy mi ellen vannak. Most már ez sem biztos. Hogy hogyan tovább? Nem tudom, és már nem is akarom tudni. Szegény Magyarország, te még megtudod. Vagy - váloztatsz rajta. Úgy legyen. Ámen.

Para-Kovács Imre - A ​horror vakui
Innék ​egy korty vizet, megtörölném izzadt homlokom, hogy lássák, fárasztó munka a verbáltranszformáció, aztán várnám a következő feladatot, míg ápolóm ki nem jön értem a sátor hűvöséből, és ketrecemhez vezet. Este nyolckor etetés, apróra vágott Heidegger- és Nietzsche-kötetek közé keverve a fehérjedús szójadara, majd megint víz, csak úgy mellékesen, az ostobák nem is sejtik, hogy én a vízből oldom ki a szöveget, a többi szemfényvesztés, ostoba mágikus szokás csupán. Fizetnek érte, pedig ellenük építem a szörnyet. Sanyi segédmunkás kitalált alak, Csillebérc nevű település nem létezik. Vedd meg ezt a könyvet, különben lelövöm a kutyádat! (Para-Kovács Imre)

Franka Tibor - A ​kifosztott ország
Úgy ​lettem újságíró, majd televízió- és rádióriporter, hogy nem állt mögöttem senki, csak előttem. Egy vagyok azok közül a milliók közül, akiknek a sorsát derékba törte az 1990-es rendszerváltoztatás. Nem belekerültünk a demokráciába, hanem sokunk örömére végre belekényszerültünk, ha ez demokrácia egyádltalán... Szüleim nógrádi származású keresztények voltak: az iskola mellett hittanra járattak, haza- és családszeretetre tanítottak. Voltam segédmunkás, üzemvezető, díszlethordó, technikus, zenekarvezető, irodalmi színpad-rendező, újságíró gyakornok, rádiós- és televíziós műsorvezető, főmunkatárs, főszerkesztő, de mindig párton kívüli. 1979-ben, mert magyar zászlót mertem a mátyásföldi Jézus keresztre teríteni, államellenes izgatásért hat hónap szigorított börtönre ítéltek Budapesten. Íróként negyedszázada járom nagy Magyarországot. Azóta élem kifosztott, meghurcolt, elnyomott nemzetem sorsát és történelmét. Kijelölt utamról hiába hívtak, kergettek vagy rúgtak, sohasem tértem le. Életemnél is fontosabbnak tartom annak felismerését és terjesztését, hogy magyarnak lenni nem állapot, hanem küldetés. Könyvemet az elmúlt 23 év során a Magyar Hírlapban, a Magyar Nemzetben, az Esti Hírlapban, az Új Magyarországban, az Új Tükörben, a Képes 7-ben, az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, a Látóhatárban, a Magyar Televízióban, a Magyar Rádióban, és az eddig kiadott négy könyvemben megjelent írásaim és riportjaim közül válogattam.

Covers_346884
elérhető
0

Fekete Gyula - Sarkcsillag
A ​kötet szinte mindenegyes darabja nyilvánosságot kapott már a sajtóban vagy a rádióban, sőt nem egy közülük viharokat is kavart, megpezsdítette publicisztikánk állóvizeit, kötetté szerveződve azonban mégsem a naponta látott ismerősök szenvtelenségével, netán unalmával köszönnek vissza. A népi plebejus hagyományokon felnőtt írónemzedék tagjaként Fekete Gyula sem mondott le soha arról a jogáról, sőt felelősségéről, hogy beleszóljon a gondjaira bízott közösség sorskérdéseibe. Nem a napi hírek krónikásául szegődött, feladatköre, melyet az életből kihasított magának, meghaladja a tudósítóét, akit csupán a napi kérdések és feladatok izgatnak. Ő mindig azokat a törvényszerűségeket kutatja, amelyek történelemmé formálják a mindennapokat, s mindig azokat a feladatokat tarta aktuálisnak, amelyek egy közösség, kis és nagy közösség - család, munkahely, szervezeti formák, nemzet - ügyét képviselik, legyen az literátori gond, művelődési vagy közoktatásügyi probléma, gazdaságpolitikai kérdés vagy társadalomtudományi. Egyszóval minden érdekli, ami a ma emberét foglalkoztatja. Okadatol, érvel, tiltakozik vagy elismer, dicsér, lelkesedik, de mindig a forradalom, a nép, a nemzet ügyei iránt érzett erkölcsi, eszmei elkötelezettség jegyében. Mindig a haladás irányát jelző Sarkcsillagot követve.

Covers_133109
Halhatatlan ​holdlakók Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Halhatatlan ​holdlakók
Léghajóval ​a Holdba. Mi köze van a matematika fejedelmének a kozmikus nyelvhez? Milyen élőlényeket látott Herschell a Holdon? A naplakók égboltja a napfolt? Mire szolgálnak a Hold csatornái? Mi történik, ha Földünk rázuhan a Napra? A bolygók szövetségéről 1849-ben hogyan vélekedtek? Mit ábrázolt a Jamaikában lehullott meteor? Megolvaszthatjuk-e a Hold jegét a Földről? Óriások vagy törpék a Jupiter lakói? Miért boldogok a Mars holdjainak lakói? Ősdzsungelek a Vénuszon? Viselnek-e frakkot a marslakók? A marslakók már köztünk vannak? Őrült fantazmagória a világűr meghódítása? A fantázia győzelme vagy az áltudomány veresége?

Megyesi Gusztáv - Mekkora ​egy törpe?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Para-Kovács Imre - Én-teriőr
"Összefoglalom ​én a tanulságokat, ha már nem akad más vállalkozó, ezzel mintegy lezárva az évezredet, egyben új irányt kijelölve, tehát oldás és köpés, a könnyebb befogadás végett röviden, pedig be lehetne fűteni alaposan a témáról írható könyvekkel, de most ez a kétezer-kétszáz leütés marad. Elsősorban arra hívnám fel becses figyelmüket, hogy a felnőtté válás nem evidencia, amit az évek múlása önmagában kivált, szó sincs róla, a felnőtté váláshoz meg kell gazdagodni, mert a szegény örökre szolga és gyermek marad, akinek mindenki beleugat az életébe, aki csak elhalad a szuterén ablaka előtt, az beszól, hogy néném/bátyám, ezt csináld! meg azt csináld!, és akkor csinálni kell, mert különben megverik, vagy csak beköpnek az ablakon, ami rossz, de semmit sem lehet ellene tenni, úgyhogy csinálni kell, amit mondanak, és ez nem jellemző a felnőttekre."

Déry Tibor - Újabb ​napok hordaléka
A ​napok hordaléka és az Újabb napok hordaléka, Déry Tibor cikkeinek gyűjteményei nagy sikert arattak. Déry Tibor ezekben az írásokban életének apróbb eseményeiről szólt - de nem is annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásáról stb. Gyűjteményünk az 1975. május - 1977. június között keletkezett "hordalék"-okat foglalja magába, az előző kötetek szerves folytatásaként és fejezéseként. Déry Tibor most is jegyzeteket rótt korunk nagy problémái vagy az őt foglalkoztató személyesebb kérdések margójára: a tamáshegyi kert tenyészete mintegy az élet jelképeként jelenik meg tűnődéseiben, ember és állat, ember és természet kapcsolatáról elmélkedett, kommentálta a tévében és a napilapok hasábjain érkező híreket, kivált azokat, melyek az emberiség elvadult ösztöneiről értesítenek, elmondta véleményét a gerontológiáról, a riói karneválról, az igazságszolgáltatás érvényéről és kudarcairól, VI. Pál pápa nyilatkozatáról, beszámolt jugoszláviai utazásáról - változatos, színes témákról. Kiemelkedik a gazdag gyűjteményből Déry Tibor: Jegyzetek a múlandóságról című megrendítő tanulmánya. A "hordalékok" és Déry Tibor életműve ezzel a kötettel lezárul. Az író 1977 őszén meghalt.

Gádor Béla - Nehéz ​szatírát írni
Előrebocsátom, ​hogy nem vagyok barátja a könyvek elé írt Előszóknak, még akkor sem, ha a könyv végére teszik, és Utóhangnak nevezik el. Szerintem nem illdomos dolog az olvasót élvezetének gyakorlásában útmutatásokkal befolyásolni. Mégis kénytelen vagyok a nyájas Olvasót ezzel az előszófélével néhány mondat erejéig terhelni; egyrészt mert fontosnak tartom bizonyos magyarázatok előrebocsátását, másrészt pedig azért, mert a Kiadóm ragaszkodik ehhez, és a Kiadókkal nem szokás vitatkozni. Előkészítem tehát az Olvasót arra, hogy ebben a kötetben un. humoros írásokat fog találni, amelyek nevettető hatásúak, az író minden szándéka nélkül. Az író, akit humoristának is szokás nevezni, nem tett mást, mint hogy feljegyezte az élet néhány jelenségét úgy, ahogy látta őket, és ha azok mégis humorosnak tűnnek, nem az írásokban, hanem az írójuk szemében van a hiba. Tulajdonképpen kevesen tudják, hogy a humorista és a lírai költő semmiben sem különböznek egymástól, legfeljebb abban, hogy a humorista nem tiszteli annyira önmagát. Mind a kettő az életet figyelgeti, és igyekszik benne elhelyezni saját személyét, mindkettő a maga módján. A humorista is, mint a költő, az indulataiból táplálkozik, és az a fő gondja, hogy javítson valamit az életen. És vakon bízik benne mind a kettő, hogy ez sikerülni is fog neki. Az itt következő humoreszkek nem mostanában születtek, az 1949-től 1954-ig terjedő hat évnyi időszak terméséből vannak kiválogatva. Az Olvasó bizonyára észreveszi majd, hogy sok olyan tünet ellen hadakoznak ezek az írások, amelyek már megváltoztak, lecsökkentek vagy éppenséggel kivesztek életünkből. Ezzel nem óhajtom az Olvasóban azt a látszatot kelteni, mintha az élet nagy változásait a humoristák idéznék elő. Jól tudom, hogy van ebben némi szerepe a történelmi szükségszerűségnek is. De vajon a humoreszkek nincsenek a történelmi szükségszerűség körén belül? De bizony ott vannak. És ha csak egy icipici szerepük van abban, hogy a rossz jóra forduljon, akkor én meg vagyok elégedve. Nekem ennyi elég.

Komlós János - Fő ​a fejünk
"Hiszek ​a butaságban" - ilyen meghökkentő állítással kezdődik a népszerű szerző sokszínű kötette. Ezt az egyet azonban ne higgyék el az olvasók - Komlós csak megpörgette azt a felismerést, hogy a butaság ellen, a rossz beidegződések, a jó- és rosszhiszemű hazugságok ellen mindig is küzdeni kell. Az időszerű gondokat történelmi távlatból villantja fel, s meggyőző eszességgel állítja elénk jó néhány, úgyszólván történelmi gondunk időszerűségét. Komlós János új könyve egy előadóművész, eredeti hangú konferanszié önálló szövegei, illetve egy szuverén tartású íróbuplicista sajátos hangütésű konferanszai. Ezekkel a fortélyos logikájú, frappáns igazságú írásokkal Komlós elhivatott folytatója Nagy Endre vagy napjainkban Kellér Dezső művészetének - főleg azzal, hogy rögtönzésnek tűnő riposztjaiban is a kifejezés, a nyelv, az igazmondás szépirodalmi színvonalára törekszik.

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Peter Sheldon - A ​rászedett Nagy Ő elhallgatott titkai
A ​történet egy része Noszály ismerőseinek, barátainak, csajainak elmondásán, a róla gyűjtött információkon és összehordott pletykákon alapul, a többi - ezt mindig külön is jelzem - az írói fantázia műve.

Nádasdy Ádám - A ​vastagbőrű mimóza
"Nádasdy ​nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. "Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit." Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam. Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a... hát azt hiszem, a szerelemből. Hová máshová, mint egy fülszövegbe írhatnám: Nagy szerző nagy szerelmes könyve. Róla meg még azt: A lélek, a test, a nyelv mérnöke." (Esterházy Péter)

Tóth Árpád - Színek, ​változatok
Jeles ​huszadik századi költőklasszikusunk teljes életműve iránt folyamatosan nőtt az érdeklődés az utóbbi évtizedekben. Születésének századik évfordulójára kiadónk Győri János válogatásában és szöveggondozásában olyan kötetet jelentetett meg, mely a nagyközönség figyelmét Tóth Árpád életművének talán kevéssé ismert részére irányítja. Tóth Árpád tanulmányai, esszéi, kritikái, publicisztikai írásai tükrében nem csupán jobban értjük a Nyugat-nemzedék e fényes csillagának költői és műfordítói művészetét, de bepillantást nyerhetünk az esszéista, kritikus, újságíró Tóth Árpád műhelyébe is. A válogatás a teljes Tóth Árpád bemutatására törekszik, s reprezentálja azt a sokoldalú és szenvedélyes érdeklődést, mely a képzőművészettől az irodalomig, a társadalmi problémáktól a hétköznapok gondjaiig terjed ebben a szuverén életműben. Tóth Árpád színes, képszerű, elegáns stílusa még a leheletfinom vázlatokat is átlelkesíti, szinte tévedhetetlen biztonsággal ítélkezik és foglal állást kora intellektuális eseményeit, köznapi történéseit illetően. Sosem kioktató vagy szónokias, ám mindig szórakoztató és elgondolkodtató, vagyis e kötet Tóth Árpádot, a vérbeli esszéistát és publicistát mutatja fel, sokoldalú érdeklődésével, emberi melegségével és szakmai biztonságérzetével.

Mircea Sintimbreanu - A ​nagyszünet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Sötét ​bújócska
Kosztolányi ​publicisztikája része írói munkájának, nem melléktermék: az élet apró eseményeit, jelenségeit, különös vagy természetes gesztusait, derűs vagy bús pillanatait, jelentéktelennek látszó, de bonyolult összefüggéseket rejtő kis tragédiáit és kis örömeit senki sem emelte a művészi alkotás olyan magasságába hírlapi írásaiban, mint Kosztolányi. Remekbe készült miniatűrjeiből kitetszik: képzett, sőt tudós esztéta írta őket, olyan művész, aki ismeri a típusalkotás törvényeit; megírt figuráit - ha mégoly furcsák vagy egyéniek is - társadalmi és történelmi kötöttségek és lelki adottságok határozzák meg; így éri el, hogy a groteszkben vagy legalábbis az egyediben általános emberi, társadalmi és történelmi igazságokat mutasson meg. A nagy művész keze nyoma van minden hírlapi írásán. Gyűjteményünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kitűnő ismerője állította össze, akárcsak sorozatunk eddigi köteteit, az Álom és ólom címűt, a Füst-öt, a Hattyú-t, az Én, te, ő-t, továbbá a Nyelv és lélek címűt. Kötetünk Kosztolányinak 1933 és 1936 között írt hírlapi cikkeit és a Zsivajgó természet remekművű miniatűrjeit tartalmazza.

Covers_16150
elérhető
2

Vitray Tamás - Morzsabál
A ​magyar televíziózás egyik megalapítója, a sportközvetítések első igazi tévériportere gyűjtötte össze írásait, emlékeit e kötetben. Találunk több mint negyven éve készült írást épp úgy, mint az elmúlt közel másfél évtizedben papírra vetett emlékekből készült publicisztikákat is. Az írások zöme a 'Vitray-korszak' fénykorából, a 70-es, 80-as évekből származnak, amikor a sportújságírók nagy mestere már a vetélkedők és akkoriban a politikailag megkérdőjelezett riportsorozatok (pl. 'Ötszemközt') vezetőjeként is sikert aratott. Írásaiban jelen van a szakma profiljának a magabiztossága, az újságíró-tanár humánus szemlélete.

Farkasházy Tivadar - Nem ​értem
Könyvemet ​ajánlom mindazoknak Akik két dolgot nem tudtak elképzelni, hogy elmúlik és ez jön utána. Akik rabok voltak vagy fogvatartók, szóval egymásra vigyáztak. Akik izgalmasnak találták, s még guillotine se volt. Akik magyarok, de nem ez a foglalkozásuk. Akik kíváncsiak, hogyan bukott el az első szabadonválasztott. Akik lusták voltak írni, mit műveltek. Akik az utóbbi években este fél nyolckor szoktak villanyt gyújtani. Akik utálják a könyvjelzőt. Akiknek a következő megállónál le kell szállniuk. Akiknek eső jutott a nyaralásból. Akiknek senki sem olajozza be a hátát. Akiknek a könny a legjobb barát. Akik Fa Nándor és Faulkner közé még be tudnak préselni. Akiknek Szentkuthy nehéz, az Igy gondozd a Moszkvicsodat könnyű. Akiknek billeg az asztaluk. Akik nem szeretnek utána beszélgetni. Akiket érdekel háromféleképpen ugyanaz. Akiknek befér a zsebébe. Akik videóra is minden vacakot felvesznek. Akik inkább olvasnak Wagnert, mint hallgatnak. Akik FTC, vagy MTK, vagy bármilyen drukkerek,. Akik 30 éve arra vágynak, hogy valaki kivigye őket a lóversenyre. Akik apák, de nem hitték. Akik néha furcsa hangulatban. Akik nem is tudják, milyen fent. Akik már látják az alagút végét, csak még nem tudják, melyiket. Akik sajnálják, hogy elmúlt, mégiscsak néggyel kevesebbet ezentúl. Akiknek ez az első rendszerük. Akik elhiszik, hogy értük és nem értem. Farkasházy Tivadar

Déry Tibor - A ​napok hordaléka
Déry ​Tibor 1964-től 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb - eddig kiadatlan írással is kiegészített - gyűjteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeiről szólt - de nem annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondol: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oy távol eső témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élő, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelősségérzete, önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelőtt mesterségének tisztelete. "Mit őrizzen meg az író fiatalságából késő napjaira is? - kérdi Déry Tibor. - Egyet őrizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülődöm." Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életműsorozat utolsó kötetében összegyűjtött írásai is.

Kollekciók