Ajax-loader

'publicisztika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


33x10
elérhető
0

Nádor Tamás - 33x10
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Igor Janke - Hajrá, ​magyarok!
A ​lengyel konzervatív újságíró és blogger, Igor Janke munkája alaposabb, tárgyilagosabb, informatívabb és jobb könyv minden, eddig idehaza megjelent Orbán Viktor-életrajznál. (...) A szerzőt nem kötik gúzsba személyes érdekek, belpolitikai és közéleti összefonódások. Szubjektív, saját élményeken és következtetéseken alapuló, egyben korrekt könyvet akart írni, közölve és megvizsgálva az alanyára nézve nem túl hízelgő információkat is. Mint mondja, nem rajongója Orbán Viktornak, és a könyvből kitűnik, hogy a magyarországi zsigeri előítéleteknek sem rabja. Nem befolyásolja őt sem a hívők üres rajongása, sem az Orbán-fóbiások vak gyűlölete. (...) Igazolva érezhetik a véleményüket azok is, akik a magyar miniszterelnökben a hatalmi technikák hidegvérű, nem egyszer könyörtelen sakkjátékosát látják, de azoknak sem kell csalódniuk, akik a különleges tehetségű és teljesítményű, a keresztény és nemzeti értékek mellett mélyen elkötelezett, európai léptékű politikust tisztelik Orbán Viktorban. (...) Lengyelországban páratlan sikert aratott a könyv, elismeréssel fogadták a jobb- és baloldali kritikusok egyaránt, ami jelen esetben a legnagyobb dicséret. Nincs kétségünk afelől, hogy a magyaroknak is tetszeni fog!

Peter Sheldon - A ​rászedett Nagy Ő elhallgatott titkai
A ​történet egy része Noszály ismerőseinek, barátainak, csajainak elmondásán, a róla gyűjtött információkon és összehordott pletykákon alapul, a többi - ezt mindig külön is jelzem - az írói fantázia műve.

Nagy Péter - Örömök ​és haragok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres_p%c3%a9ter_jelenid%c5%91
elérhető
0

Veres Péter - Jelenidő
Ha ​egy-két szóval akarjuk jellemezni Veres Péter új kötetét, először az _őszinteség_ szó ötlik föl bennünk, aztán versenyre kél vele a _bölcsesség,_ de máris az _emberség_ jut eszünkbe, jelzőjéül pedig a _paraszti_ éppúgy odakívánkozik, mint a _szocialista._ Igen: egy bölcs, öreg parasztember mondja el itt véleményét kíméletlen őszinteséggel - s a "kíméletlen" szó elsősorban önmaga dolgaira, az írói önvizsgálatra vonatkozik, ám épp ez jogosítja fel napjaink megannyi általános kérdéseiben ugyanilyen határozott, ámbár sok esetben vitára ingerlő véleménymondásra, sőt ítéletre is. A paraszti és szocialista gondolkodás több mint fél évszázados szerves egysége és mélyenjáró gyakorlata alapján ma is frissen reagál Veres Péter mindarra, ami társadalomban, politikában, erkölcsben, gazdaságban, irodalomban történik - városokban, falvakban és tanyákon, országszerte -, fiatalok és idősebbek, szocialisták és polgárok, vezetők és dolgozó tömegek, alkotók és bürokraták köreiben. Kongresszusokról éppúgy szó esik, mint élettanról, aszályról éppúgy, mint gépesítésről, őstörténetről éppúgy, mint egzisztencializmusról, a Bibliáról vagy Hérodotoszról éppúgy, mint Gorkijról és Goldingról...

Esterházy Péter - Egy ​kékharisnya följegyzéseiből
A ​kötet az 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy-írásokat tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és időrendben az Élet és Irodalom-beli "kékharisnyákat", melyek így talán a (velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki, mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.

Parti Nagy Lajos - Fülkefor ​és vidéke
,,Egyszer ​volt, hol nem volt, avvót, hogy mán szabad választások keretibe kitakarodtak a magyarok fődjirűl a tatárok, oszt I. Fülkefor lett a kerál. Vót es öröm, vígan zakatót a Nemzeti Együttműködés Rendszere, Rolex karóra se jobban. Még pár bakarasz, pár csipisz iramodás, oszt eppoly jó lesz minékünk, mint Kádár apánk alatt az annóba, teprenkedett a nép, mer mind azt látta a keráli tévébe, hogy siker hág sikerre, sarkalat sarkalatra, és kalap. Rendes, istenfélő magyar nép vót, nem úgy, mint az előző, emmán tutta, hogy csak az lessz, ami bé vagyon ígérve, megszorítás penig nem vót, amíg meg nem haltak." Ez a könyv az első évet, az első 53 írást tartalmazza abból a sorozatból, amit 2011 áprilisában kezdtem el írni az Élet és Irodalom Páratlan oldalán, Magyar mesék címmel. Ezek természetesen álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanzák, glosszák a helyzet margójára. Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába ,,becsatornázzam" az írói, állampolgári köz-érzetemet.

Gaál Gábor - Vidéki ​történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Esterházy Péter - Egy ​kék haris
Senkit ​ne tévesszen meg a megnyirbált cím: valódi "kékharisnyák" olvashatók ebben a kötetben is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák: glosszák, jegyzetek, esszéisztikus elmélkedések. A tárgy pedig ezúttal is _bármi_, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kor lélegzik ezekben az írásokban, néha éppenséggel légszomjjal küzdve, máskor megnyugodva. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség. S hogy ez miért van így, arra áttételesen választ kapunk a kötetet záró nagyívű esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, _hagyományról és egyéniség_ről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Amely "nem a nyelvből jön, hanem a szerzőből, vagyis mindig személyes, mindig bravúros. Stílus és nem létezés." ___Esterházy írói személyiségét, emberi karakterét árnyalja olvasói számára a Petri György által készített interjú.

Varga S. József - Zseb ​és lélek
A ​Szerző eddigi köteteihez hasonlóan ebben a könyvében is a kisemberek hétköznapjairól, öröméről, bánatáról, küzdelméről szól. Sajnos a kötet megjelenését a Szerző már nem érhette meg. Búcsúztatóján Bodor Pál így emlékezett róla: „Nemcsak azt gyászolom, aki volt, noha kitűnő volt, hanem legalább annyira azt, aki lehetett volna. Jól írta meg mindazt, amit muszáj volt, hát még azt hogyan írta volna meg, amit rajta kívül senki sem követelt tőle. Halottunk nagyobb, jelentősebb, mint aki életében volt.”

Pic-1
elérhető
42

Kepes András - Világkép
Mi ​végre vagyunk a Földön? Miért szeret és miért gyűlöl az ember? Megérthetjük-e egymást valaha? Mi jön a halál után? Mi a jó és mi a rossz? Mit jelent a szabadság? És a szerelem? A család? Ezekre a kérdésekre megannyi jó választ adhatunk, de csak az igazán jó kérdések maradnak meg örökre. Néha egy rosszul feltett kérdésre is van okos válasz, ha sikerül elhajolni a kérdés elől. Ebben a könyvben életem, találkozásaim, olvasmányaim apró darabkáiból próbálom összeilleszteni magamnak azt a lélekvesztőt, amin mint Afrika partjairól a fuldokló menekültek átvergődünk a 21. századba. Valami ilyesmi, azt hiszem, a világkép. Mindenkinek van világképe, legfeljebb még nem rakta össze tudatosan az ismereteiből, félelmeiből és a reményeiből. Meg mások világképeiből, amelyek halomban hevernek bennünk, és irányítanak anélkül, hogy tudnánk. Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Későbbi munkái és televíziós pályafutása (így pl. Világfalu című sorozata) során is rengeteg tapasztalatot gyűjtött a különböző kultúrák egymáshoz való viszonyával, a beilleszkedés nehézségeivel kapcsolatban. Jelen kötete egyfajta GPS-ként segít eligazodni az olvasónak zűrzavaros világunkban.

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Tom Wolfe - Kandírozott ​mandarinzselészínű áramvonal
A ​kritikusok a popművészet, a képregény, esszévetületének tartják. Miről tudósít Wolfe az új, ismeretlen szavakat, tényeket, híreket, fogalmakat barokk bőséggel ontó, mégis "formássá" regulázott esszéiben? Arról az erőfeszítésről, melyet az agyontechnicizált amerikai tömegtársadalomban az egyes rétegek, nemzedékek a maguk szubkultúrájának, életforma-rituáléjának kialakításáért tesznek. Vagyis a formáról, a szent mindennapok ceremóniájáról.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Bognár József - Hordót ​a sajtónak!
Ez ​a könyv a közelmúlt megidézése, a rendszerváltozás ellentmondásainak bemutatása. A megszálló csapatok kivonulása után sem szabadult fel a magyarság. A modern társadalmi élet fontos gócait magyarellenes erők bitorolják. Jellemző rájuk, hogy már magától a nemzet fogalmától is undorodnak. A gyűlölet által bekerített magyarságot belülről fojtogatják: nacionalistának, sovinisztának, antiszemitának, fasisztának, antidemokratikusnak, nyugatellenesnek stb. nevezik. A rágalmazás célja a pártállam alatt szerzett kiváltságok megerősítése. Marxista szocializmus helyett most a liberális bozótba szeretnék beterelni a magyarságot, hogy sivatagi vad ösztöneiket korlátlanul kiélhessék.

Szatmári Jenő István - Majdnem ​halott újságíró nem hazudik
Csizmadia ​Ervin politológus a Népszabadságban, 1995 májusában azt írta: kár, hogy akik tudtak a dolgokról, azok közül senki sem mert őszinte lenni. Nos Csizmadia úr, íme: valaki mert. Igaz azon az áron, hogy az életből is kilép. De így még talán elgondolkodik az ország: mi is történt-történik itt valójában? Itt is, ott is, mindenütt. 6 évig. Ezt hívják politikának. Valóban ezt. Kár. Akkor ennél Kádár is jobb volt. Mert akkor legalább sokan tudták, hogy mi ellen vannak. Most már ez sem biztos. Hogy hogyan tovább? Nem tudom, és már nem is akarom tudni. Szegény Magyarország, te még megtudod. Vagy - váloztatsz rajta. Úgy legyen. Ámen.

Ungvári Tamás - Lezáratlan ​nyomozás
"Ha ​valakit az ismeretlen felfedezése hajt, önéletrajzot ír. Micsoda átláthatatlan sötét erdő, úgy hívják, személyiség. Akit a legkevésbé ismerek, holott együtt élek vele réges-rég: önmagam. Ezt a valakit először eltakarta a feladat, tudni, művelődni, továbbadni az olvasói élményt, megküzdeni egy idegen szöveg magyarításával. Aztán többször újjászülettem életem során, egy friss szerelem vagy egy-egy esztendőkig tartó külföldi utazás és tartózkodás alkalmából. Gyermekkoromban a vészidőkben meggyilkolt magyar költő sorai lüktettek bennem, a Thomas Mannt fordító Sárközi Györgyé: "Néha úgy előrenyargal az élet, hogy tétova talyigán el nem éred. Kergetned kell váltott lovakkal, haragba jutni önmagammal." Micsoda alak az olyan, aki nem önmagára haragszik első renden, mielőtt másokra támad? Rövidre fogva - az én életrajzom története elsősorban a munkámé, a könyveimé, a fordításaimé. Valamennyi egy-egy kaland és felfedezés emléke: az angol klasszikusok, a poétika története, a saját munkáim vagy idegen szerzők világának meghódítása az Ügynök halálától az A miniszter félrelép komédiájáig. Az önéletrajz azzal a személlyel vívott meg, aki mindezt úgy hozta létre, hogy két világégés tanúja volt, szerelmes, csalódott, majd felfedezte magának az állandóság varázsát. A Lezáratlan nyomozás persze mégsem tanulmány önmagamról, messze van a rejtett öndicsérettől vagy éppen mellverdeső gyónástól. Az ember a saját önéletrajzának foglya, a sztorija az önmaga előli meneküléseké, megrendüléseké, újrafelfedezéseké. Sztori, a sarokban én, miközben megy a mozi, a második világháború, fasizmus, kommunizmus, ezerkilencszázötvenhat, a fal leomlása, Cambridge, Amerika. Egy életen át haragban voltam önmagammal. Most elmesélem kibékülésünk történetét." Ungvári Tamás

Fekete_gyula_sarkcsillag
elérhető
0

Fekete Gyula - Sarkcsillag
A ​kötet szinte mindenegy darabja nyilvánosságot kapott már a sajtóban vagy a rádióban, sőt nem egy közülük viharokat is kavart, megpezsdítette publicisztikánk állóvizeit, kötetté szerveződve azonban mégsem a naponta látott ismerősök szenvtelenségével, netán unalmával köszönnek vissza. A népi plebejus hagyományokon felnőtt írónemzedék tagjaként Fekete Gyula sem mondott le soha arról a jogáról, sőt felelősségéről, hogy beleszóljon a gondjaira bízott közösség sorskérdéseibe. Nem a napi hírek krónikásául szegődött, feladatköre, melyet az életből kihasított magának, meghaladja a tudósítóét, akit csupán a napi kérdések és feladatok izgatnak. Ő mindig azokat a törvényszerűségeket kutatja, amelyek történelemmé formálják a mindennapokat, s mindig azokat a feladatokat tartja aktuálisnak, amelyek egy közösség, kis és nagy közösség - család, munkahely, szervezeti formák, nemzet - ügyét képviselik, legyen az literátori gond, művelődési vagy közoktatásügyi probléma, gazdaságpolitikai kérdés vagy társadalomtudományi. Egyszóval minden érdekli, ami a ma emberét foglalkoztatja. Okadatol, érvel, tiltakozik vagy elismer, dicsér, lelkesedik, de mindig a forradalom, a nép, a nemzet ügyei iránt érzett erkölcsi, eszmei elkötelezettség jegyében. Mindig a haladás irányát jelző Sarkcsillagot követve.

Pethő Tibor - Kölcsönben ​a jövő
A ​kiváló publicista a magyar hírlapírás legnemesebb hagyományait követő cikkeit gyűjti kötetbe: szinte szépírói eszközökkel szól számtalan témáról, s mindebből valósággal világkép kerekedik ki, mégpedig a való világ képe: mindnyájunk gondjaival és reményeivel. Szó van bel- és külpolitikáról, a természettudományok legfrissebb eredményeiről, a világot fenyegető veszedelmekről, a modern technika okozta megannyi károsodásról, hadiiparról, környezetszennyezésről. Vannak e kötetben filozófiával, vallással foglalkozó írások, és sok szó esik a magyarságnak a világban elfoglalt helyéről, múltunkról, jelenünkről, jövőnkről, ezzel kapcsolatban egyházpolitikáról, népfrontról s nem utolsósorban az értelmiésg helyzetéről és szerepéről, sőt a jövőkép egészéről.

Megyesi Gusztáv - Mekkora ​egy törpe?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Para-Kovács Imre - Én-teriőr
"Összefoglalom ​én a tanulságokat, ha már nem akad más vállalkozó, ezzel mintegy lezárva az évezredet, egyben új irányt kijelölve, tehát oldás és köpés, a könnyebb befogadás végett röviden, pedig be lehetne fűteni alaposan a témáról írható könyvekkel, de most ez a kétezer-kétszáz leütés marad. Elsősorban arra hívnám fel becses figyelmüket, hogy a felnőtté válás nem evidencia, amit az évek múlása önmagában kivált, szó sincs róla, a felnőtté váláshoz meg kell gazdagodni, mert a szegény örökre szolga és gyermek marad, akinek mindenki beleugat az életébe, aki csak elhalad a szuterén ablaka előtt, az beszól, hogy néném/bátyám, ezt csináld! meg azt csináld!, és akkor csinálni kell, mert különben megverik, vagy csak beköpnek az ablakon, ami rossz, de semmit sem lehet ellene tenni, úgyhogy csinálni kell, amit mondanak, és ez nem jellemző a felnőttekre."

Móra Ferenc - Hannibál ​föltámasztása / Ezek az évek (1914-1933)
,,A ​hadifogságos tanár hazajön, ír egy értesítői programértekezést a zámai csatáról, azt fejtegeti benne, hogy mi lett volna a világból, ha Hannibál győzött volna, akadémiai pálmát vár, parlamenti interpellációt kap a "sémi világeszme propagálásáért" ;mivel senki a világon el nem olvasta a tanulmányát, maga az interpelláló sem, öngyilkos akar lenni, de a felesége megsúgja neki az örvendetes titkot, és erre megnyugszik abban a hitben, hogy majd a fia fogja föltámasztani Hannibált, aki a civilizációt képviseli a barbár katonákkal, Rómával szemben.-Ez a meséje Hannibál föltámasztásának- írta Móra Ferenc Supka Gézának 1924-ben. " A Szegedi Napló megszűnése után, főként a szabadkőművesek Budapesten megjelenő napilapjába, a Világba dolgozik. 1911-ben ő maga is a szabadkőművesek sorába lépett. Nevét már eddig is ismerték, de valójában most, a húszas években kapcsolódik be a fővárosi napilapon keresztül az élő irodalom vérkeringésébe. Írásait most ismerik meg szélesebb körökben. A Világ megszűnése után a Magyar Hírlap lett a Fóruma." - olvasható publicisztikai tevékenységének színteréről A magyar irodalom története hatodik kötetében. Az Ezek az évek Móra Ferenc 1914 és 1933 között írt vezércikkeinek válogatott gyűjteménye.

Déry Tibor - Újabb ​napok hordaléka
A ​napok hordaléka és az Újabb napok hordaléka, Déry Tibor cikkeinek gyűjteményei nagy sikert arattak. Déry Tibor ezekben az írásokban életének apróbb eseményeiről szólt - de nem is annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásáról stb. Gyűjteményünk az 1975. május - 1977. június között keletkezett "hordalék"-okat foglalja magába, az előző kötetek szerves folytatásaként és fejezéseként. Déry Tibor most is jegyzeteket rótt korunk nagy problémái vagy az őt foglalkoztató személyesebb kérdések margójára: a tamáshegyi kert tenyészete mintegy az élet jelképeként jelenik meg tűnődéseiben, ember és állat, ember és természet kapcsolatáról elmélkedett, kommentálta a tévében és a napilapok hasábjain érkező híreket, kivált azokat, melyek az emberiség elvadult ösztöneiről értesítenek, elmondta véleményét a gerontológiáról, a riói karneválról, az igazságszolgáltatás érvényéről és kudarcairól, VI. Pál pápa nyilatkozatáról, beszámolt jugoszláviai utazásáról - változatos, színes témákról. Kiemelkedik a gazdag gyűjteményből Déry Tibor: Jegyzetek a múlandóságról című megrendítő tanulmánya. A "hordalékok" és Déry Tibor életműve ezzel a kötettel lezárul. Az író 1977 őszén meghalt.

Gádor Béla - Nehéz ​szatírát írni
Előrebocsátom, ​hogy nem vagyok barátja a könyvek elé írt Előszóknak, még akkor sem, ha a könyv végére teszik, és Utóhangnak nevezik el. Szerintem nem illdomos dolog az olvasót élvezetének gyakorlásában útmutatásokkal befolyásolni. Mégis kénytelen vagyok a nyájas Olvasót ezzel az előszófélével néhány mondat erejéig terhelni; egyrészt mert fontosnak tartom bizonyos magyarázatok előrebocsátását, másrészt pedig azért, mert a Kiadóm ragaszkodik ehhez, és a Kiadókkal nem szokás vitatkozni. Előkészítem tehát az Olvasót arra, hogy ebben a kötetben un. humoros írásokat fog találni, amelyek nevettető hatásúak, az író minden szándéka nélkül. Az író, akit humoristának is szokás nevezni, nem tett mást, mint hogy feljegyezte az élet néhány jelenségét úgy, ahogy látta őket, és ha azok mégis humorosnak tűnnek, nem az írásokban, hanem az írójuk szemében van a hiba. Tulajdonképpen kevesen tudják, hogy a humorista és a lírai költő semmiben sem különböznek egymástól, legfeljebb abban, hogy a humorista nem tiszteli annyira önmagát. Mind a kettő az életet figyelgeti, és igyekszik benne elhelyezni saját személyét, mindkettő a maga módján. A humorista is, mint a költő, az indulataiból táplálkozik, és az a fő gondja, hogy javítson valamit az életen. És vakon bízik benne mind a kettő, hogy ez sikerülni is fog neki. Az itt következő humoreszkek nem mostanában születtek, az 1949-től 1954-ig terjedő hat évnyi időszak terméséből vannak kiválogatva. Az Olvasó bizonyára észreveszi majd, hogy sok olyan tünet ellen hadakoznak ezek az írások, amelyek már megváltoztak, lecsökkentek vagy éppenséggel kivesztek életünkből. Ezzel nem óhajtom az Olvasóban azt a látszatot kelteni, mintha az élet nagy változásait a humoristák idéznék elő. Jól tudom, hogy van ebben némi szerepe a történelmi szükségszerűségnek is. De vajon a humoreszkek nincsenek a történelmi szükségszerűség körén belül? De bizony ott vannak. És ha csak egy icipici szerepük van abban, hogy a rossz jóra forduljon, akkor én meg vagyok elégedve. Nekem ennyi elég.

Komlós János - Fő ​a fejünk
"Hiszek ​a butaságban" - ilyen meghökkentő állítással kezdődik a népszerű szerző sokszínű kötette. Ezt az egyet azonban ne higgyék el az olvasók - Komlós csak megpörgette azt a felismerést, hogy a butaság ellen, a rossz beidegződések, a jó- és rosszhiszemű hazugságok ellen mindig is küzdeni kell. Az időszerű gondokat történelmi távlatból villantja fel, s meggyőző eszességgel állítja elénk jó néhány, úgyszólván történelmi gondunk időszerűségét. Komlós János új könyve egy előadóművész, eredeti hangú konferanszié önálló szövegei, illetve egy szuverén tartású íróbuplicista sajátos hangütésű konferanszai. Ezekkel a fortélyos logikájú, frappáns igazságú írásokkal Komlós elhivatott folytatója Nagy Endre vagy napjainkban Kellér Dezső művészetének - főleg azzal, hogy rögtönzésnek tűnő riposztjaiban is a kifejezés, a nyelv, az igazmondás szépirodalmi színvonalára törekszik.

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Nádasdy Ádám - A ​vastagbőrű mimóza
Nádasdy ​nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. "Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit." Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam. Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a... hát azt hiszem, a szerelemből. Hová máshová, mint egy fülszövegbe írhatnám: Nagy szerző nagy szerelmes könyve. Róla meg még azt: A lélek, a test, a nyelv mérnöke. (Esterházy Péter)

Mircea Sintimbreanu - A ​nagyszünet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Sötét ​bújócska
Kosztolányi ​publicisztikája része írói munkájának, nem melléktermék: az élet apró eseményeit, jelenségeit, különös vagy természetes gesztusait, derűs vagy bús pillanatait, jelentéktelennek látszó, de bonyolult összefüggéseket rejtő kis tragédiáit és kis örömeit senki sem emelte a művészi alkotás olyan magasságába hírlapi írásaiban, mint Kosztolányi. Remekbe készült miniatűrjeiből kitetszik: képzett, sőt tudós esztéta írta őket, olyan művész, aki ismeri a típusalkotás törvényeit; megírt figuráit - ha mégoly furcsák vagy egyéniek is - társadalmi és történelmi kötöttségek és lelki adottságok határozzák meg; így éri el, hogy a groteszkben vagy legalábbis az egyediben általános emberi, társadalmi és történelmi igazságokat mutasson meg. A nagy művész keze nyoma van minden hírlapi írásán. Gyűjteményünket Réz Pál, a Kosztolányi-életmű kitűnő ismerője állította össze, akárcsak sorozatunk eddigi köteteit, az Álom és ólom címűt, a Füst-öt, a Hattyú-t, az Én, te, ő-t, továbbá a Nyelv és lélek címűt. Kötetünk Kosztolányinak 1933 és 1936 között írt hírlapi cikkeit és a Zsivajgó természet remekművű miniatűrjeit tartalmazza.

Déry Tibor - A ​napok hordaléka
Déry ​Tibor 1964-től 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb - eddig kiadatlan írással is kiegészített - gyűjteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeiről szólt - de nem annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondol: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oy távol eső témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élő, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelősségérzete, önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelőtt mesterségének tisztelete. "Mit őrizzen meg az író fiatalságából késő napjaira is? - kérdi Déry Tibor. - Egyet őrizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülődöm." Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életműsorozat utolsó kötetében összegyűjtött írásai is.

Földes Mihály - Viharos ​tavasz
Több ​volt viharos emberöltőnél az a néhány évtized, amely az első világháborúval kezdődött és napjainkban teremt új szintéziseket. Foglalkoztat a kérdés, miként élt az egyszerű ember a történelmi zivatarokban. Több hangjátékot, drámát és regényt írtam a nagy idők "névtelen" hőseiről (Honvágy, Kigyúl a csillag, Újpesti partizánok). Sok mindent láttam és átéltem azokkal együtt, akikről írok. Felgereblyézve az idők avarját, megtanultam a beszédes igazságot: érhette bármily katasztrófa a "kis" emberek, mindig gyorsan talpra álltak. Ezért a múló idővel egyre nőnek a szemeben, halhatatlanná váltak, mert tetteik nyoma nem vész el soha. Nem lehet ez másként, hiszen az alkotó ember optimizmusa vezérelte őket izgalmas életútjukon. Erről igyekszem egybeválogatni néhány pillanatképet a "Viharos tavasz" lapjain.

Kollekciók