Ajax-loader

'portugál' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Luís Miguel Rocha - Az ​utolsó pápa
Az ​utolsó pápa című regény két idősíkon zajló cselekménye Albino Luciani, ismertebb nevén I. János Pál pápa halála köré szövődik. Különös események sora követte egymást azon a bizonyos éjszakán, ám évtizedeken át homály fedte a sejtelmes fejleményeket, és senki sem bolygatta, mi is történhetett valójában. Most azonban fény derül a hazugságokra és a titkokra, és szép lassan összeáll a kép, hogy mi is történt akkor - és miért. Azt gondolják, hogy tudják, kinek a kezében összpontosul az igazi hatalom? Bizonyosak abban, hogy a háttérből ki mozgatja a szálakat? Könnyen lehet, hogy nagyot tévednek... Abban az időben egy titkos szervezet keresztül-kasul behálózta az olasz kormányt, és csápjaik más európai országokba, sőt Dél-Amerikába is elértek. Bizony, a világ legkisebb állama, a Vatikán sem maradt ki belőle...

Fernando Pessoa (Bernardo Soares) - A ​kétségek könyve
A ​világhírű portugál költő filozofikus vallomás-regényének hőse és írója is a szerző egyik alteregója: Bernardo Soarez. Magányos megfigyelésekben, elmélkedésekben, rácsodálkozásokban kiapadhatatlan alkotás.

José Saramago - Vakság
Különös ​kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben... Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból... Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben. Saramago 1998-ban, hetvenhat évesen életművéért s jelentős részben az egész világon óriási sikert arató Vakság-nak köszönhetően elnyerte a Nobel-díjat. Azóta is töretlen alkotókedvvel dolgozik, aminek bizonysága, hogy szinte évente jelentkezik új regénnyel (2004-ben jelentette meg a Vakság folytatását Megvilágosodás címmel), s minden könyve újabb meglepetés: újabb meghökkentő, bizarr ötlet, valamilyen szélsőséges léthelyzet szuggesztív ábrázolása, s ugyanakkor: valami örök, eredendő vakság lenyomata avagy a látásért való állandó küszködését.

Mariana Alcoforado - Portugál ​levelek
"1669-ben ​Párizsban keskeny kis kötet hagyta el a nyomdát... Tartalmát tekintve akár levél formájú regény is lehetett volna, mert a szövegből némi cselekmény bontakozott ki: egy elhagyott nő sikoltotta el lapjain csalódott szíve, zátonyra futott élete fájdalmait. Az áldások, ... ígéretek különös szenvedélyességű mondataiból megtudhatta az olvasó, hogy egy portugál kolostor erkélyéről - valaha - egy apáca lepillantott az országútra, éppen amikor a zárda mellett vonuló ezred egyik tisztje táncoltatni kezdte a lovát. Apáca meg tiszt egymásra feledkeztek, s ez összepillantásból ... ismerkedés, az ismerkedésből vad lobogású viszony lett, míg a tiszt meg nem szegte örök hűséget ígérő szavát..."

Fernão Mendes Pinto - Bolyongás
A ​magyar könyvkiadás régi adósságot törleszt a XVI. század portugál utazó emlékkrónikájának közreadásával. A szerző huszonegy évig tartó bolyongásait örökíti meg "Indiában, Etiópiában, Boldog Arábiákon, Kínában, Tatárországban és számos egyéb helyen az ázsiai végeken", ahol "tizenháromszor kerül fogságba, és tizenhétszer adták el", volt kereskedő, katona, hittérítő, kalóz, diplomata, kém, tengerész, orvos, sőt rabszolga, hajótörött és emberevő is. Közeli barátság fűzte Xavéri Szent Ferenchez, csodálta karizmatikus egyéniségét, felkészültségét, mégsem lett híve a tűzzel-vassal való hittérítésnek. A Bolyongás nemcsak pótolhatatlan kultúrtörténeti dokumentum, hanem nagyszerű kalandregény is, tele izgalmas fordulatokkal és remekül megrajzolt figurával.

Luís de Camões - A ​lusiadák
Nagy ​múltú kis nép a portugál, a XVI. században emlékezetes lapokat írt az új földek és új ismeretek felé, kincsre dicsőségre szomjasan törő európai reneszánsz ember történetébe, és meghatározóan hatott egész földrészek művelődésére. Modern földrajzi világképünk kialakulásának ideje, a felfedezések kora a portugálság nagy pillanata; Camões hőskölteménye, A lusiadák (1572) pedig ennek a nagy pillanatnak világirodalmi jelentőségű bizonylata. A portugál szellem legegyetemesebb érvényű klasszikusa, ez a kétes cimborák közt forgolódó művelt katonaköltő igazi reneszánsz egyéniség volt; szenvedély fűtötte, viharos élete egy dicsőségében is küzdelmes, nagyszerűségében is viszontagságos, hősiességében is nyomorúságos kor jelképe. Remekműve, A lusiadák - Vasco da Gama indiai útja kapcsán - az antik eposz eszközeivel, de olaszos stanzákba foglalt, bensőséges lírával vázolja fel népe sorsát és jellemét, Lusus fiainak, vagyis a portugál világnak hatalmas költői látomását, és olyan mitológiát fogalmaz meg, amely a vitézség, az életerő, a küldetéstudat és a helytállás vonásait rajzolja a portugál nemzet - és az újkori fehér ember - arcképére.

J. R. dos Santos - A ​hetedik pecsét
A ​neves szerző műveiből világszerte több, mint 1 000 000 példányt adtak el! A magyarul 2010-ben megjelent Az isteni formula - Einstein utolsó üzenete című, nagy sikerű, lebilincselő regény után itt a következő... Meggyilkolnak egy tudóst az Antarktiszon, és az Interpol kapcsolatba lép Tomás Noronhával, a portugál történésszel, hogy segítsen megfejteni egy több mint ezeréves rejtélyt, egy bibliai titkot, amit a tettes fölírt egy lapra és otthagyott a holttest mellett… Az Antarktisztól Ausztráliáig röpít minket a magával ragadó regény és bepillantást nyerünk az emberiség túlélését fenyegető változásokba. A hetedik pecsét napjaink tudományos tényein alapszik és szerzője egy olyan felfedezést tár elénk, amely alapjaiban változtathatja meg bolygónk és az emberiség jövőjéről alkotott elképzelésünket.

José Saramago - Káin
Ha ​az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? -kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az Úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna? - kérdezte Izsák. Az Úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló Isten a mi Urunk. Azt hiszem, igen, - válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az Úr mindent megtehet. Hibát vagy bűnt is elkövethet? - kérdezte Izsák. Bizony, hibákat és bűnöket is. Atyám, nem tudom elfogadni ezt a vallást. El kell fogadnod, nincs más választásod, most pedig kéréssel fordulok hozzád, egy alázatos kéréssel. Mi légyen az? Felejtsük el, ami történt. Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni, Atyám. Még látom magamat, ahogy ott fekszem, megkötözve a fahasábokon, és téged, ahogyan felemeled a karod, és a kezedben megcsillan a kés. Nem én voltam az, józan eszemmel nem tennék ilyet. Azt akarod mondani, hogy az Úr elveszi az emberek józan eszét? Igen, nagyon sokszor, csaknem mindig - válaszolta Ábrahám. Akárhogyan is, a te kezedben volt a kés. Az úr mindent előkészített, és az utolsó pillanatban közbelépett. Láttad, ott volt az angyal. Elkésett... José Saramago, a 2010-ben, nyolcvanhét éves korában elhunyt Nobel-díjas író életművének utolsó, nagy vihart kavaró művét tartja a kezében az Olvasó.

José Saramago - A ​kolostor regénye
Egy ​félkarú katona, egy léleklátó asszony és egy fantaszta, repülésről álmodó szerzetes a hőse a legnagyobb élő portugál író történelmi regényének, amelyben mese és valóság keveredik. Miközben az Inkvizíció máglyára küld mindenkit, akire az eretnekség gyanújának akár csak az árnyéka is vetül, ez a három ember keresztény lelkekre vadászik, hogy a segítségükkel emeljék levegőbe a brazil szerzetes repülő szerkezetét. Földi és légi kalandjaik során bejárják egész Portugáliát, amelyet egyetlen hatalmas építőműhellyé változtatott a nagyravágyó uralkodó, V. János, aki a spanyol Escorialnál és a római Szent Péter-bazilikánál is nagyobb építménnyel szerette volna beírni nevét a történelembe. A portugál író mágikusrealista történelmi víziójában megelevenedik előttünk a XVIII. századi Portugália, a fénykorát élő, de már hanyatló világbirodalom központja, ahová még mesés kincsek érkeznek, de léte már éppolyan anakronisztikus a boszorkányüldözéssel és megcsökött hagyományaival a felvilágosodás Európájában, mint az az országot kiszipolyozó építkezés a talmi csillogás ellenére koldusszegény országban.

José Luís Peixoto - Egyetlen ​pillantás nélkül
"Azt ​gondolom: talán marokkal szórják a szenvedést a tömegre, a java talán csak néhányukra hullik, de kevés vagy semmi sem jut a többieknek." José a napba néz és csak töpreng. Az asszonyára gondol és arra, amit az ördög mondott neki róla a kocsmában. És arra a napra gondol, amikor a mezőn elhallgatnak majd a kabócák, a paratölgyek és olajfák zsenge ágai megmerevednek, az égre fordulnak, majd pillanat múltán kővé dermednek. Harminc év múltán José a napba néz és csak töpreng. Az unokabátyja asszonyára gondol és arra, amit az ördög mondott a bátyjának róluk a kocsmában. És arra a pillanatra gondol, amikor már semmi sem lesz a földön, még a bennünket fürkésző tárgyak csöndje sem. A Saramago-díjjal kitüntetett fiatal író regénye egy dél-portugáliai, alentejói, kicsi, zárt faluközösségben élő család két nemzedékének históriája. A középpontban két boldogtalan szerelem története áll, az első főszereplője José és a szénégető lánya, a másodiké José fia José és a szakácsné lánya. A faluban, ahol megállt az idő, két mágikus-félelmes figura, az óriás és a démon jelenítik meg a szerelmeket megnyomorító és boldogtalanná tevő testi-lelki terrort, amellyel senki nem képes szembeszállni. A mellékszálak szerelmi történetei is tragikusak, mindenki meghal, egyetlen alak kivételével - ő az a "férfi, aki az ablaktalan szobába zárva ír", a Száz év magány Melchiadeshez hasonló figurája, aki a történésekkel egy időben írja a család és a falu történetét, s amikor a regény végén mindenki meghal, ő is leteszi a tollat.

J. R. dos Santos - A ​lila pavilon
José ​Rodrígues dos Santos bestseller regényíró, újságíró, egyetemi tanár. 2016 májusában a legjobb portugál írónak választották. Eddig 14 regénye jelent meg, melyeket 20 nyelvre fordítottak le, és több mint kétmillió példányban adtak el. A két világháború közötti időszakban térünk vissza A lótusz virágai című kötetben megismert szereplőkhöz és országokba. A Portugáliában kialakuló Salazar-diktatúra, a nagyhatalmi álmokat dédelgető, militarizálódó Japán, a Kuomintang és Mao Ce-tung között őrlődő Kína és a sztálinizmus alatt szenvedő Oroszország történelmi hátterében hétköznapi emberi sorsokat ismerhetünk meg. A New yorki tőzsdekrach mindenütt felgyorsítja a szélsőségek felé sodródást. Egyre keményebb szorítások alatt, egyre nehezebb boldogulni - éljen az ember Portugáliában, Japánban, Kínában vagy Oroszországban. Régi ismerősként köszön vissza a négy főszereplő, akik immár felnőttként próbálnak meg sikeresen lavírozni ebben a közegben, míg mások gyermekként élik meg ezt a kegyetlen időszakot. Folytatódik a földrészeken, kultúrákon és politikai rendszereken átívelő utazás.

Alice Vieira - Rosa, ​kis húgom, Rosa
Marianának ​nagyon nehéz. Egyszerre csak tele lesz a lakás pelenkával, cuclisüveggel, sírás-rívással, s vele már alig törődik a papa, a mama, a nagymama. Húgocska "érkezett" a házhoz...Mindez persze egy magyar kislánnyal is megeshet, de talán kicsit másképp, Mariana és családja ugyanis Portugáliában él...

José Saramago - Az ​elefánt vándorútja
A ​XVI. század derekán III. János portugál király azzal lepte meg házasulandó unokaöccsét, az osztrák Miksa főherceget, hogy a nászajándékhoz ráadásként küldött neki egy indiai elefántot. Az ajándékozási ceremóniáról igen keveset tudunk, csak néhány forrás emlékezik meg róla. Ezekből a szűkszavú beszámolókból kiindulva az áradó írói fantáziával megáldott José Saramago egykori nagy regényeihez mérhető művet alkotott, lenyűgöző történetbe foglalta az elefánt hosszúra nyúló vándorútját Belémből, a portugál királyi udvarból fél Európán, az Alpok hágóin át az osztrák fővárosba. Nem tudjuk, hogy a könyv olvasása közben mit csodáljunk jobban: elbeszélői stílusát-e, amely írói munkásságának legmaradandóbb pillanatait idézi, a valóságos és kitalált személyek egymás mellett szerepeltetését-e, amelynek révén a valóság és a képzelet oly mértékben egybeolvad, ahogyan csak a legnagyobb művészi alkotásokban szokott, vagy figurateremtő erejét és azt az elnéző derűt, amellyel az iróniára és gunyorosságra hajlamos José Saramago az emberi gyöngeségeket megmutatja. A Nobel-díj odaítélése után tíz évvel megírt Az elefánt vándorútjá-ban Saramago teljes irodalmi fegyverzetében lép újra elénk.

José Maria Eca de Queirós - Amaro ​atya bűne
A ​nagy múlt századi portugál író világhírű regénye egy hivatástudati válsággal küzdő fiatal pap és egy vakbuzgó úrilány tragikus szerelmének története egy álmos kisváros képmutató közegében. A gátlásos és buja Amaro mind mélyebbre süllyed tilalmas mámorukba, és mire végül jóvátehetetlen tettre ragadtatja magát, teljes komorságában tárul fel előttünk a szenteskedő kispolgári erkölcs embertelensége. Eca de Queirós (1845-1900) a modern portugál irodalom legeurópaibb alakja, "patriótába oltott világpolgár", Balzac és Zola művészetének méltó folytatója; írásaiban, melyek a portugál prózát világirodalmi színvonalra emelték, megsemmisítő iróniával fest nagyszabású körképet a múlt század második felének Portugáliájáról. Az _Amaro atya bűne_, ez a széles medrű társadalmi regény, kritikai irányát és stílusát tekintve Eca egész életművének foglalta, egyben a portugál realizmus legkiemelkedőbb, számos hazai és külföldi kiadást megért alkotása.

J. R. dos Santos - A ​632-es kódex
A ​rejtélyes üzenetet egy idős történész hátrahagyott papírjai között találták Rio de Janeiróban. MOLOC NINUDIA OMASTOOS Tomás Noronha, a Lisszaboni Új Egyetem történelemtanára, a régi nyelvek szakértője és kriptoanalitikus, azt a megbízást kapja, hogy fejtse meg ezt a rejtélyes üzenetet. De a benne rejlő titok minden képzeletet felülmúl, és a felfedezések korának legféltettebb titkához vezeti el a portugál történészt: Kolumbusz Kristóf valódi kilétéhez és küldetéséhez. A regény eredeti történelmi dokumentumokon alapszik, és döbbenetes időutazásra invitálja az olvasót, amely tele van kalandokkal, rejtélyekkel és legendákkal, leleplezett titkokkal és titokzatos jelekkel, csalóka látszatokkal és elhallgatott tényekkel: igazi tükörjáték ez, amelyben az illúzió elfedi a valóságot, hogy eltakarja az igazságot. „Regény a történelemről és annak interpretációjáról. A kódok és a rejtély ablakot nyitnak a felfedezésre, a miénkre és a tengerészekére egyaránt. José Rodrigues dos Santos varázslatos könyvet írt, amely egyszerre ismeretterjesztő és szenvedélyes, miközben egy gyönyörű ország kicsinyített útikönyve is.” Shelf Awareness, Amerikai Egyesült Államok „Nagy sztori, rendkívüli befejezéssel.” Kliatt, Amerikai Egyesült Államok „A regény rengeteg érdekes információval szolgál Kolumbuszról és koráról.” The Washington Post, Amerikai Egyesült Államok

J. R. dos Santos - A ​lótusz virágai
A ​XX. század hajnalán, a világ négy táján, Portugáliában, Japánban, Kínában és Oroszországban új világ születik. Mintha csak Karl Marx jóslata, "és ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be" válna valóra az olvasó és a négy központi szereplő, Artur Teixeira, Szatake Fukui, Lian-hua és Nagyezsda döbbent szemei előtt. Négy karizmatikus személyiség, négy nehéz sors és négy lebilincselő történet alkotja A lótusz virágai című regényt.

Al Berto - Tűzvészkert
A ​posztmodern portugál költészet kultikus figurájának búcsúkötete egy felkavaró erejű életmű összegzésével szembesíti az olvasót. Al Berto a beat irodalom lázadásából jutott el a lényegi magány és a radikális idegenség szűkszavú, minimalista költészetéig. A halálos betegség kapujából íródó kötetben ott kísért verseinek minden jellegzetes vonása: a fájdalom, a szenvedés, a kitaszítottság, a homoszexualitás, az öregedés, az álmatlanság és a lét elsivatagosodása. Szívbemarkoló őszinteségű, vallomásos költészet keveredik el egyfajta sajátosan tragikus szereplírával a Tűzvészkert oldalain, ahol egy véget érő élet töredékeiben Rimbaud figurája és hangja együtt vibrál Al Berto későmodern melankóliájával. A Tűzvészkert minden kétséget kizáróan a XX. század végén újjászülető portugál kultúra és irodalom egyik legmeghatározóbb kötete, mindazonáltal egy olyan kiemelkedő lírai teljesítmény, mely Al Bertót nem csak a portugál, hanem egyúttal az európai költészet emblematikus képviselőjévé avatja.

Rui Cardoso Martins - Engedjétek ​át a láthatatlan embert
„Válassza ​inkább az ember mindjárt a poklot, ott biztos nincs akkora bűz.” Egy nap özönvízszerű eső zúdul Lisszabonra, s a belvároshoz közel beomlik a talaj – a szakadékszerű gödörben eltűnik két ember: António, a vak ügyvéd, és João, egy nyolcéves cserkészfiú. A víz a csatornahálózatba sodorja őket, így kénytelenek elindulni Lisszabon bugyraiban lefelé, a folyó irányában, hogy kijáratot találjanak. Ők ketten az évszázadok alatt összeeszkábált város mélyén küzdenek életükért a mocsokban – míg fönt António legjobb barátja, a bibliai csodákat látványos trükkökként megelevenítő különc bűvész a csatornahálózat térképét keresi, melynek alapján megtalálhatják őket. António-t és João-t a történetmondás tartja életben: a vak ügyvéd visszaemlékezésein keresztül terítékre kerül mindaz, ami a modern Portugáliát – vagy általában a modern világot – jellemzi: korrupció, korcs igazságszolgáltatás, a hazugság és csalás tobzódása… Míg Rui Cardoso Martins első regénye, az És ha nagyon meg szeretnék halni az öngyilkosságba menekülő portugál vidék rögvalóságát ábrázolta, második műve a nagyváros átláthatatlan, kusza, veszélyes és mocskos mélyébe vezeti le az olvasót. A regény 2010-ben elnyerte a Portugál Írószövetség Nagydíját, és Cardoso Martinst világszerte a saramago-i hagyomány legígéretesebb, legkiválóbb örökösének tekintik.

José Saramago - Minden ​egyes név
José ​úr segédfogalmazó a Népesség-nyilvántartó Hivatalban. Ötvenéves fejjel ennyire vitte - többre nem hivatott, többre nem is vágyik. Reggeltől estig fogadja az ügyfeleket, vezeti példás ügybuzgalommal élők és holtak nyilvántartási kartonjait. Szabadidejében pedig híres emberekről gyűjt és rendszerez minden elérhető újságcikket, fényképet, adatot. Magánszorgalomból az éjszakát is hivatalban tölti. Egyszer egy híres ember kartonját véletlenül hozzáfogja egy ismeretlen nő kartotéklapját, s akkor keríti csak igazán hatalmába furcsa szenvedélye. A nyomába ered ennek a köznapi sorsnak, megpróbálja feltérképezni, izgalmában lop, csal, hazudik, betör, elhanyagolja a munkáját, s az egyszerűnek látszó kutatásból kalandregénybe illő abszurd történet kerekedik. Számtalan stiláris telitalálat és humor színezi a néha hivatalnokosan barokkos, máskor puritán, de mindvégig lendületes s leginkább az élőbeszéd logikáját, lejtését, árnyalatait követő szöveget. A segédfogalmazó sivár élettörténete Saramago kezén lebilincselő olvasmány. A portugál irodalom nagy öregje 1998-ban elnyerte a Nobel-díjat. Sok nyelven van értő közönsége, sőt lelkes tábora. Magyar fordításban a Kőtutaj, A kolostor regénye, a Ricardo Reis halálának éve, a Lisszabon ostromának históriája és a Vakság című műveit ismerheti meg az olvasó.

Aranyl%c3%a1ncon_f%c3%bcgg%c5%91_kast%c3%a9ly
22

Ismeretlen szerző - Az ​aranyláncon függő kastély
"Saint ​Malóból egyszer útra kelt egy hajó: Marseille-ba tartott. Amikor megérkezett a kikötőbe, a matrózok kivetették a horgonyt, s az véletlenül éppen egy tengeri tündérnek a vállára esett." A francia mesékben a mesebeli hős nem Seholsincs király udvarában él, nem az Óperenciás-tengeren kel át, hanem valóságos francia városokba igyekszik a valóságos tengeren vagy a valóságos hegyvidéken keresztül. Kalandjai mégis csodásak; szirének, tengeri tündérek, arasznyi emberkék - koboldok -, barlangi törpék segítik útján, jutalmazzák "mesébe illően", vagy ha magára haragítja őket, akkor a tenger, a vad hegyek ezer csapásával pusztítják el. Színes, gazdag, romantikus világ a francia, olasz, spanyol, portugál meséké, s ebből a mesekincsből - különösen az olaszból - későbbi európai irodalom hosszú ideig táplálkozik. Olvasóink csokorba gyűjtve találják a legszebb, legjellemzőbb meséket, melyeket Heinzelmann Emma meseien naiv, művészi színvonalú illusztrációi díszítenek.

Lucia nővér - Fatimáról ​beszél Lucia nővér
Lucia ​nővér négy emlékezése magában foglalja az egész fatimai üzenetet: - Az Elsõ Emlékezés, 1935-ben íródott, José Alves Correia da Silva leiriai püspök parancsára. Ebben Lúcia elsõsorban Jácinta jellemét írja le. - A Második Emlékezés, amely 1937-ben keletkezett, bemutatja Fatima történetét, az Angyal és a Szûzanya Szeplõtelen Szívének jelenéseivel. - A Harmadik Emlékezés (1941) Jácinta lelki életérõl beszél és feltárja a Titok elsõ két részét. - A Negyedik (1941) elsõsorban Ferencrõl szól, és megismétli az Angyal és a Szûzanya jelenésének leírását.

José Saramago - Alentejo
Balladás ​hangú regényében José Saramago a Portugália déli részén elterülő Alentejo tartományba vezeti el olvasóit, és egy nincstelen parasztcsalád négy nemzedékének életén keresztül mutatja be az alentejo-i parasztság XX. századi történetét. Az elbeszélt események 1905 körül kezdődnek, ez az évszám azonban a regény során esetlegessé válik, mivel Portugáliának ezen a vidékén az emberek szinte időtlen viszonyok között léteztek évszázadokon át. Életük belesimult a tájba, a természet örök körforgásába, és a létezésüket fojtogató múltba. Nemcsak az elmaradottság, a középkori szinten megrekedt birtokviszonyok miatt, hanem mert a régmúlt idők visszatérő árnyai is folytonosan ott settenkedtek körülöttük, akár a földesurak egymást követő nemzedékeiben továbbélő Lamberto Horques Alemão, a német lovag, aki a XV. században kapta hűbérbirtokul ezt a vidéket I. János királytól, akár az egyház örökös hatalmát képviselő vidéki papok. Ugyanígy a múltat idézik a Mau-Tempo család négy évszázad óta időről-időre kék szemmel megszülető gyermekei is, emlékeztetve arra az ötszáz évvel korábban élt hajadonra, akivel egy forrásnál erővel kedvét töltötte a föld idegen ura…. Saramago jó harminc éve ezzel a már sajátosan egyéni hangú regényével kezdte meg a portugál történelem egy-egy jelentős korszakával foglalkozó műveinek sorát. Nélküle nem volna teljes magyarul sem a Nobel-díjas portugál írónagyság életműve.

Király Rudolf - Portugál-magyar ​kéziszótár
A ​Portugál-magyar kéziszótár kb. 45 000 címszót és 20 000 példát és állandó kifejezést tartalmaz. Szóanyaga elsősorban a Portugáliában beszélt nyelvet veszi alapul, de feltünteti a csak Brazíliában használt fontosabb szavakat is. Miután a Portugáliában beszélt nyelv kiejtése eléggé bonyolult, a címszavak után hangtanilag megközelítő átírásban megtaláljuk kiejtésüket is.

Király Rudolf - Magyar-portugál ​kéziszótár
A ​Magyar-portugál kéziszótár kb. 50 000 címszót és 23 000 példát és állandó kifejezést tartalmaz. Közli a leggyakoribb magyar szólásmódok, sajátos kifejezések, közmondások lehetőleg hű vagy legalábbis megközelítő megfelelőit. Szóanyaga elsősorban a Portugáliában beszélt nyelvet veszi alapul, de feltünteti a csak Brazíliában használt fontosabb szavakat is.

Fernando Pessoa - Arc ​többes számban
A ​20. századi líra talán legizgalmasabb alakjainak egyike a portugál Fernando Pessoa. A "többarcú" költő, a portugál avantgard költészet megteremtője még napjainkban is kibogozásra váró rejtvény a kutatóknak és a töprengésre kész olvasóknak. Költészete magában foglalja a múltba kívánkozó nosztalgiát és egyúttal a modern emberiség válságát, a valóság kritikai vizsgálatát és tagadását, saját darabokra szakadó énje elemzését. A megjelenő verseskötet a három heteronim és a költő "saját maga" versein kívül az "angol versekből" is tartalmaz egy csokorra valót; ezekben a szexualitás különböző aspektusainak nyers, kendőzetlen megjelenítésével Pessoa szinte kiírta magából azokat az érzelmeket, amelyeket szükségtelennek vélt költői munkásságához.

José Saramago - Ricardo ​Reis halálának éve
Ricardo ​Reis képzeletbeli személy, ám nem Saramago ágyából pattant ki. A nagy portugál költő, Fernando Pessoa álmodta meg saját költőtársául. Személyiséget, életművet, szinte teljes életrajzot kreált neki, ám az 1910-es évek végén mintha megfeledkezett volna róla, s megszakadt a történet. Az így megkezdett fonalat vette fel a Nobel-díjas író, José Saramago, hogy befejezze, amit Pessoa elindított, és végül örökre lezárja Ricardo Reis szemét. A szerzőre oly jellemző, meghökkentő alapötletből varázslatos fantáziával megkomponált történet kerekedik, melyet át-meg átsző a hitelesen ábrázolt történelmi háttér.

Rui Cardoso Martins - És ​ha nagyon meg szeretnék halni
„Még ​a halál is plágium” Milyen hely lehet az, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz? Erre a kérdésre keresi a választ a regény narrátora: ki akarja deríteni, hogy szűkebb hazájában, a dél-portugáliai Alentejo régióban miért választja olyan sok ember az öngyilkosságot. A kis faluban élő kamasz fiú, Piszkafa egyre-másra ismeri meg és meséli el az öngyilkosok – és néhány gyilkos – történetét, s az ő nézőpontja, fekete humora fűzi regénnyé a bizarr elbeszéléseket. A lány történetét, aki egyszerre háromféle módon próbált öngyilkos lenni, mégsem sikerült neki, s most tolószékben él; a sírásóét, aki minden épeszű magyarázat nélkül kihantolta egy pár hónapos csecsemő hulláját, majd megölte magát… és így tovább. S a nagy kérdés: van-e logikus magyarázat az öngyilkosságok különlegesen magas arányára Alentejo-ban (vagy épp Magyarországon, mert a regény narrátora ezt a kérdést is felteszi). A fiatal narrátor Portugália afrikai gyarmati háborúinak sötét jelképét hordozza magával: egy kézigránátot, mely megjárta a legvéresebb mészárlásokat; s miközben az internet segítségével kutatja az öngyilkosság különböző válfajait és okait, a híres eseteket és azok hatását (Kurt Cobain öngyilkosságát, Kirillov esetét az Ördögök-ből, Goethe Wertherjét), egyre nagyobb szenvedéllyel próbál szembenézni hazájának bűneivel is. Rui Cardoso Martins 1967-ben született, jó nevű újságíró és forgatókönyvíró, írt vígjáték- és drámasorozatokat, s mozifilmet is. Első regénye nemcsak témájának, de zseniális láttató erejének köszönhetően is nagy portugál és nemzetközi siker lett.

José Saramago - Lisszabon ​ostromának históriája
"... ​könyvem, ne felejtse el, történelmi munka. Valóban így határoznák meg a műfajok hagyományos osztályozása szerint, az én véleményem azonban az, noha nem szándékom más ellentmondásokra rámutatni, hogy minden, ami nem élet, uram, az irodalom. A történelem is, Elsősorban a történelem" Saramago regénye játékos kísérlet a történelmi múlt és a történelemmé érő jelen egybeforrasztására. Raimundo Silva korrektor egy szöveg javítása közben megváltoztat egy szót, és ezzel mintegy átírja Portugália történelmét. De vajon merészsége következtében valóban másfelé fordul-e a történelem kereke, vagy csupán önnön személyes történelmét - esetleg a kettő valamely ötvözetét - tereli új irányba? "...megpróbáljuk rekonstruálni azt a pillanatot, amelyet azért nem tudtunk felismerni, mert az éppen egy másik pillanat rekonstruálása közben telt el, és így tovább, pillanatot pillanat után, az egész regény ez, merő kétségbeesés, meghiúsult szándék, hogy a múlt ne vesszen el véglegesen. Csak arra nem talált még választ az ember, hogy a regény akadályozza-e meg a felejtést, vagy a felejtés képtelensége készteti-e arra, hogy regényeket írjon."

Carlos de Oliveira - Méh ​az esőben
'' ​futásnak eredt. Mikor odaért az emberek a műhely körül tolongtak. Épp, hogy kihúzták a lányt a kútból. Neto doktor áttört a gyülekezeten és ott találta Clarát, a konyha padkájára terítve. Amint meglátta , elkékülve és eltorzulva, minden reményét elvesztette, de azért még megpróbálta feléleszteni. Nagyon is jól tudta, hogy hiába..." A lány és meggyilkolt szerelmese körül elfojtott, kegyetlen indulatok kavarogtak - a komor Silvestre ház, ''társasági'' életének hátterében tragédiák húzódnak meg , cselszövéseiben képmutatás, gyűlölködés és kapzsiság rejtőzik.

Ferreira de Castro - Napfényes ​házikó
Hegyi ​patakok csobognak, madár rikolt az éjszakában, és a bogánccsal altatott tej fanyar illatát árasztó sajtárok közt, a sötét ormok magányában egy árva pásztor álmodik emberi életről, napfényes házikóról, Idalina nyugalmas szerelméről. De a portugál havasok közt - a szó minden értelmében - a farkas az úr, és Horácio reményének útja a szövőgyár még nagyobb megpróbáltatásain át vezet. Ferreira, a mai portugál próza világszerte legismertebb és nálunk is népszerű képviselője, egy viszontagságos élet, brazíliai kalandok, regényes utazások tapasztalatait, egy mélyen érző és bölcs író ember- és népismeretét és társadalommegváltó igyekezetét öntötte bele ebbe a drámaian őszinte regénybe, melyet át- meg átjárnak a csendes fájdalom és az elszánt erőfeszítés dús áramlatai, és amelyet a borongó szépséggel megjelenített, lenyűgöző hitelesség avat irodalmi iskolák felett álló nemes művészetté.

Alves Redol - A ​hétevezős bárka
A ​hétevezős bárká-ban Alcide drámai sorsával szemesíti a regénybeli írót, aki a gyilkossá züllött parasztember életének ellenpontja. Redol a két ember párbeszédében kérdések özönét állítja elénk: vajon az emberiesség és az erkölcs nevében miért és mennyiben kell elmarasztalnunk Alcidest, sorsa alakulásának mennyire meghatározója a tőlünk idegen társadalmi környezet, hogy sodorhatják magukkal az események azt embert, aki alapjában véve egy szociális változás fő erejét képviselő réteghez tartozik, aki nem eleve rosszra rendeltetett, de akinek szabad választása, választási lehetősége nagyon is kétséges. Redol valóságos környezetet ábrázol, jóllehet a keretelbeszélés helyszíne, a körülmények, maga a naptári idő is csak önkényes fikció vagy inkább olyan szimbólum, amelynek segítségével a mai portugál valóság jellemző vonásait ragadja meg, és amely alkalmas arra, hogy az író általánosítva elemezhessen egy olyan figurát, akire századunkban nemcsak egy-egy ország határain belül tekintünk aggódó kérdésekkel eltelve. Redol egy olyan ember jellemrajzát tárja fel, aki az elmúlt évtizedek, sőt napjaink történelmében is oly hitvány szerephez jut a népelnyomó háborúkban.

Graciliano Ramos - Emberfarkas ​/ Aszály
Ramos ​a modern brazil próza egyik legkiválóbb mestere. Emberfarkas című regénye egy nagybirtokos kiskirály első személyben megírt története, egy elhatalmasodó erkölcsi tudathasadás rajza és egy társadalmi osztály külső-belső széthullásának lenyűgöző látlelete. Az Aszály pedig - a brazil Puszták népe - napjaink divatos műfajának a riportregénynek az irodalmi szociográfiájának egyik őse: a félvér pusztalakók életét sűriti drámai képekbe. Ramos feszes, tömör, villodzó stílusa, hűvös, tárgyilagossággal féken tartott szenvedélye, lélektani és társadalmi érzékenysége mindkét művet maradandó élménnyé avatja.

Kollekciók