Ajax-loader

'kolumbiai' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Juan Pablo Escobar - Apám, ​a drogbáró
A ​családi történeteket mindig hallgatás övezi, és csak az idő múlásával válik kimondhatóvá és meghallhatóvá az igazság. Azt hittük, hogy mostanra már mindent elmondtak Pablo Escobarról, a drogkereskedőről, Latin-Amerika valaha élt legszörnyűbb bűnözőjéről, de ezek a történetek mindig külső szemlélők történetei voltak, sosem az otthon melegéből mesélték el őket. Huszonegy évvel a Medellín kartell fejének halála utá, Juan Pablo Escobar utazásra indul a múltba, amit nem válaszhatott, ami elkerülhetetlenül a sajátja, hogy megmutathassa apja eddig ismeretlen oldalát: egy férfi, aki elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, miközben a családját a végletekig szerette. Ez a fiú nem az apát próbálja mentegetni, nem megváltást keres számára, hiszen a saját története is az erőszak szövedékéből épül fel. Juan Pablo Escobar, jelenlegi nevén Juan Sebastián Marroquín Santos a világtörténelem legismertebb drogkereskedőjének a fia. Medellínben született 1977-ben. Építész és ipari tervezőmérnök. Mint pacifista, párbeszédet és megbékélést kezdeményezett azokkal, akik a nyolcvanas és kilencvenes években lettek apja drogkereskedelemmel kapcsolatos terrorizmusának áldozatai. Gyakran tart előadásokat, szerepelt az ENSZ Nemzetközi Békenapján bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmben, amely "Apám bűnei" (Pecados de mi padre) címen jelent meg 2009-ben.

Gabriel García Márquez - Macondóban ​hull az eső
Gabriel ​García Márquez kolumbiai írót elsősorban regényeiből ismerjük, hiszen az idén negyedszázados Száz év magány és az 1990-ben megjelent Szerelem a kolera idején is hatalmas sikert aratott. A regényíró García Márquez mellett ezért kissé háttérbe is szorult az elbeszélő García Márquez. Pedig a negyvenes-ötvenes években megjelenő első írásaiban már ott szunnyadnak a későbbi nagy művek csírái. Kötetünk, amellyel a hazánkba látogató kolumbiai írót köszöntjük, az elmúlt évtizedekben magyarul megjelent elbeszélésekből és kisregényekből válogat, s néhány eddig ismeretlen írást is közöl. Szeretnénk az olvasót bevezetni García Márquez vegykonyhájába, hogy láthassa, miképpen formálódott lépésről lépésre, hogyan épült föl az élmények mozaikkockáiból a Száz év magány mágikus világa,

Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

Gabriel García Márquez - A ​bölömbikák éjszakája
Ismerős ​világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.

José Eustasio Rivera - Örvény
A ​modern latin-amerikai próza egyik legnagyobb hatású művelője, a kolumbiai Eustasio Rivera iskolát teremtett az amerikai kontinensen regényével, az Örvény-nyel. A megejtő szépségű síkság és a hátborzongató érzékletességgel megfestett, emberfaló őserdő epikus arányú ábrázolása szerencsésen ötvöződik kaucsukgyűjtő rabszolgák életének döbbenetes epizódjaival. Bűzös kigőzölgésű mocsarak, sebes sodrású, zuhatagos folyók, millió ág-bogú, indaszövevények ölelésébe font buja növényzet közt járják végzetes útjukat a regény hősei; léptüket villogó szemek kísérik: a sűrűben megbúvó vadállatok, s a kegyetlenségben rajtuk is túltevő, vérszomjas "kiskirályok", "gumi-milliomosok" tekintete. A megszállottságig fokozódó szenvedélyek, szerelem, féltékenység, vérbosszú, nyereségvágy hajtja-űzi őket, megfordulnak indián tanyákon és kaucsukgyűjtők nyomorúságos szállásain, s ott gyűrűzik körülöttük az őserdő iszonyatos örvénye. Sordó áradású, költői ihletésű képsorok, izgalmas kalandok, apokaliptikus víziók teszik végig lebilincselővé Rivera sok kiadást megért, több nyelvre lefordított klasszikus alkotását.

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. "Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld - mondta a húgom. - De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe." Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.

Gabriel García Márquez - A ​tábornok útvesztője
1830 ​ősze táján, egy kis gőzhajón, mely a Magdalena folyón lefelé igyekszik, Santa Marta felé, Simón Bolívar képzeletben újra átéli a hajdani csaták dicső napjait és a hajdani szerelmek viharos éjszakáit. Az élet lassan elszáll belőle, s életével együtt egy nagy utópiának is vége. De ő, a „Felszabadító” máig is a kontinens egységének és függetlenségének jelképe. Törvényszerű volt, hogy Latin-Amerika legnagyobb írója előbb-utóbb szembesüljön Latin-Amerika történelmének legnagyobb alakjával, és faggatni kezdje. Ő, a nagy mítoszteremtő most visszafelé teszi meg az utat: a mítoszokból bontja ki az egykori embert, és úgy állítja elénk a maga esendőségében, megható illúziók között, hogy elhisszük neki: Simón Bolívar csakis ilyen lehetett. Mindent elhiszünk neki.

Gabriel García Márquez - Bánatos ​kurváim emlékezete
Gabriel ​García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

Gabriel García Márquez - A ​pátriárka alkonya
"Tudom, ​mi adta az ötletet, hogy egyszer megírom egy diktátor történetét. Caracasban történt, 1958 elején, amikor Pérez Jiménez megbukott. Pérez Jiménez akkor már nem volt ott. A kormányzó junta egy mirafloresi villa szalonjában tartott ülést, és az előszobában ott voltunk valamennyien, az összes caracasi újságíró, hajnali négy óra volt: ott töltöttük az egész éjszakát, hogy megtudjuk az ország további sorsát, amely akkor dőlt el, abban a szobában. Egyszer csak, az éjszaka folyamán első ízben, kinyílt az ajtó, és kijött egy katonatiszt, tábori egyenruhában, sáros csizmában, hátrálva, géppisztolyát a szoba felé szegezve, ahol Larrazábal és a többiek éppen eldöntötték Venezuela sorsát, és elhaladt köztünk, újságírók között, hátrálva, abban a csizmában, lement a szőnyeggel borított lépcsőn, beült egy autóban, és elhajtott. Nem tudom, ki volt az a katonatiszt, csak annyit tudok, hogy Santo Domingóba emigrált. De ott, abban a pillanatban, nem is tudom, hogyan, megsejtettem, hogy mi a hatalom. Hogy ez az ember, aki elment egy hajszálnyi kontaktushiba miatt nem kapta meg a hatalmat, és hogy ha meglett volna a kontaktus, akkor ennek az embernek és az egész országnak a sorsa is másképp alakul. Hát akkor mi az a szikra, amely hatalmat gerjeszt? Mi a hatalom? Rejtély! Könyvem diktátora azt mondja róla, hogy olyan, mint "egy tündöklő szombat". " (Gabriel García Márquez)

Juan Gabriel Vásquez - A ​hírnév
A ​hírnévben a kolumbiai író kedvelt témái térnek vissza: a múlt ránk nehezedő súlya, az emlékezet tévedései, életünk és a politika világának sajátos keresztezési pontjai és hogy milyen óriási jelentősége van a közvéleménynek a mai társadalmakban.

Az_%c3%bcld%c3%b6z%c5%91
Az ​üldöző Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Az ​üldöző
Ez ​a nyolc kisregény világhírű írók világhírű alkotása. Mind az utóbbi tizenöt-húsz évben keletkezett. Együttesen a latin-amerikai sokféleség érzékeltetésére és annak a Latin-Amerikában régen érlelődő, de valahogy mégis váratlan hirtelenséggel kivirágzó művészi minőségnek tanúsítására vállalkoznak, amely napjaink nemzetközi könyvpiacának nem lanyhuló szenzációja. A nálunk is jól ismert szerzők - a kubai Carpentier és Novás Calvo, a brazil Guimaraes Rosa és Amado, az argentin Cortázar, a mexikói Rulfo, a kolumbiai García Márquez és a perui Vargas Llosa - műveiben képviselve van a parasztélet és a zajló nagyváros, a hűbéri pangás és a forradalom, a faji és társadalmi kérdés, az élettani és lélektani konfliktus, az erőszak és a humor.

Laura Restrepo - Mennyből ​az angyal
Misztikus ​szerelmi történet Szösziről, a kolumbiai újságírónőről, és Bogota szegénynegyedének titokzatos angyaláról. Szöszi, akit egy állítólagos angyalról írandó cikk miatt küld szerkesztője a negyedbe, nem tudja még, hogy az előtte álló napok a vallás és a szerelem soha nem látott mélységeibe vezetik, s gyökerestül megváltoztatják életét...

Gabriel García Márquez - Söpredék
„Másodszor ​vagyok ebben a szobában. Tíz éve, amikor először jártam itt, ugyanígy volt minden. Olyan, mintha azóta hozzá sem nyúlt volna semmihez, mintha - az óta a távoli reggel óta, amikor ideköltözött Memével - többé nem törődött volna a saját életével. A papírjai ugyanitt hevertek. Az asztal s az a néhány ócska ruhadarab is épp ott volt, ahol most. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Kölyökkel átjöttünk hozzá, hogy helyreállítsuk a békét a hatóság és e között az ember között. Akkorra a banántársaság már teljesen kifacsart bennünket, továbbállt Macondóból, és magával vitte a nekünk hozott szemét szemetjét. S velük a söpredék is odébbállt, s az 1915-ös virágzó Macondónak nyoma sem maradt. Egy tönkrement falu maradt itt nekünk, négy sötét, nyomorúságos bolttal; az emberek ingerültek voltak, nem akadt munka, a virágzó múlt emléke gyötörte őket meg a lesújtó, pangó jelen keserűsége. Jövőjük pedig egyáltalán nem volt, csak egy közelgő, baljós, fenyegető vasárnap, mikorra kitűzték a választásokat."

Álvaro Mutis - Maqroll, ​az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1-2.
A ​kolumbiai Álvaro Mutis, a kortárs latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, 1923-ban született Bogotában, gyerekkora nagy részét Belgiumban töltötte, egyszerre szívta magába az európai és a latin-amerikai kultúrát. 1974-ben elnyerte a Kolumbiai Irodalom Nemzeti Díját, 1989-ben Franciaországban Médici Díjjal tüntették ki a Franciaországban megjelent legjobb külföldi mű szerzőjeként. 1997-ben az Asturias Hercege Irodalmi díj nyertese lett, majd 2001-ben megkapta a Cervantes Díjat, a spanyol irodalom legnagyobb irodalmi kitüntetését. A regényciklus hőse Magroll, a kalandról kalandra hányódó, otthontalan tengerész, a nagy mesélő, a mai idők Szindbádja, valósággal mitikus alak-jává vált a latin-amerikai irodalomnak. Az irodalom-történészek némelyike Don Quijotéhez hasonlítja, s a Búsképű lovag tengereken kóborló rokonát ismeri fel benne.

Ismeretlen szerző - A ​Világ - Ahogy Gabriel García Márquez látja
Hallott ​már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?

Gabriel García Márquez - Baljós ​óra
A ​rothadás bűze lengi be a híres-nevezetes Macondótól nem messze fekvő falut, amely a kolumbiai polgárháború után néhány évvel látszólag békésen szunnyadozik. Ezt a feszült csendet, a baljós nyugalmat zavarják meg a rejtélyes falragaszok, amelyek reggelente megjelennek itt-ott a házak falán, s bár titkot nem árulnak el senkiről csupa olyasmit tesznek közhírré, ami már úgyis jó ideje közszájon forog -, ezek a falragaszok indítják el az események végzetes láncolatát. "Nem a falragaszok okoznak álmatlanságot az embereknek, hanem a falragaszoktól való félelem" - mondja az egyik szereplő, s lassanként azt is megtudjuk, mi is táplálja igazából a falubeliek félelmeit: a rothadás bűze (melyet egy bozótban fennakadt tehén áraszt) már-már emberi alakot ölt, amikor az elöljáró, a véres polgárháborúban győztes új hatalom helyi képviselője rászabadítja a terrort a falura.

Gabriel García Márquez - Titokban ​Chilében
Gabriel ​García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író ebben a könyvében egy különös kalandról készített nem mindennapi riportot. Miguel Littín világhírű chilei filmrendező legújabb filmjének keletkezési körülményeit ismerjük meg, amelyek egyedülállók a filmművészet történetében. A XX.század egyik legutolsó diktatúrája kényszerítette tizenkét éve száműzetésben a kiváló filmművészt, aki megváltoztatott külsővel, csak titokban térhetett vissza hazájába. Az életveszélyt is vállalta, hogy filmet készítsen Chile valóságáról a kegyetlen diktatúra közepette. A történet bővelkedik váratlan, néha hátborzongató kalandokban, az olvasó emberileg is közel kerül a történet főbb szereplőihez. Littín mondta kalandjáról az írónak: "Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó."

Gabriel García Márquez - A ​szerelemről és más démonokról
„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (...) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

Gloria Polo Ortiz - Akit ​villámcsapás ért
A ​kolumbiai orvosnő villámcsapás következtében a klinikai halál állapotába került. A több napon át tartó kómában megrendítő élményekben részesült. Látta felszínes, hitetlen, világias életét az örökkévalóság mérlegén. Az Úrral való találkozása teljesen megváltoztatta. Felgyógyulása is csoda volt, ahogy orvosai tanúsítják, de lelkének megváltoztatása a legnagyobb csoda. Ma járja a világot, és mindenütt tanúságot tesz arról, amit látott és halott. Szavai nyomán hallgatói felismerik, hogy milyen fontos Isten parancsai szerint élni. Plébánosa és püspöke tanúsítják, ahogy ami történt vele az valóság. Áldásukat adják rá, hogy evangelizációs munkáját végezze, Ajánlom mindazoknak, akik komolyan akarnak Isten parancsa szerint élni. (Katona István ajánlása)

German Castro Caycedo - Lelkemet ​az ördögre hagyom
A ​kötet szerzője a kitűnő kolumbiai újságíró German Castro Caycedo munkássága az írott sajtóban és a televízióban országa határain túl is figyelmet keltett. Figyelme korunk társadalmának legégetőbb gondjaira irányul: regényeiben nyomon követhető ennek hiteles tanúsága. A Lelkemet az ördögre hagyom a tényfeltáró újságírás korszerű, pergő ritmusú dokumentumregénye. Lapjain megelevenedik a Yarí folyó természeti szépsége és kegyetlen vadonja, emberek kétségbeesett küzdelme a túlélésért az őserdő könyörtelenségével szemben. Derűs kalandok, a főszereplő kétségei és tanúvallomásai - mind-mind a kitűnő akcióregények velejárói. Ám ez a kötet ennél mélyrehatóbb értékeket is rejt.

Ismeretlen szerző - A ​világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
„A ​világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták »világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve...” (Babits) Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből. E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal. A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.

Angela Becerra - Utolsó ​előtti álom
Ez ​a mesterien megírt regény az érzelmekről szól,melyek az egyes korszakok érdekeit és szabályaitfigyelmen kívül hagyva uralják életünket.Joan Dolgut és Soledad Urdaneta első szerelmüket olyankörnyezetben élik át, ahol minden közéjük áll: atársadalmi osztályok, a szokások, a pénz, még egyóceánis...

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája / Crónica de una muerte anunciada
Angela ​Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette. - Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva. - Santiago Nasar - mondta.

Gabriel García Márquez - Egy ​emberrablás története
"Az ​őr letett egy matracot az ágy mellé, és egy perc múlva már mélyen horkolt; időnként fütyült is hozzá. Késő este volt már. Pacho a sötétben fekve döbbent rá, hogy ez csak az első éjszaka, és ki tudja, hány jön még utána, hiszen bármi megtörténhet vele. María Victoriára gondolt - vagyis Mariavére, ahogy a barátaik hívták - csinos, okos és remek feleségére, aki akkor már két gyerek anyja volt: a húsz hónapos Benjamíné és a héthónapos Gabrielé. Valahol a közelben kukorékolni kezdett egy kakas; Pacho elképedt, hogy milyen rosszul jár a kakas órája. Csak egy tébolyodott kakas kukorékol este tízkor, gondolta. Pacho Santos érzelmes, lobbanékony és könnyen elérzékenyülő ember volt: apjának tökéletes mása. Andrés Escabi, Pacho húgának, Juanitának a férje nem sokkal azelőtt halt meg egy repülőgép-szerencsétlenségben: a Kiadatás Alá Esők felrobbantották a gépet. Pacho akkor, a lesújtó hírre összegyűlt családtagok előtt olyat mondott, amitől mindenkinek végigfutott a hátán a hideg: - Decemberig még valaki meg fog halni közülünk."

Gabriel García Márquez - Az ​ezredes úrnak nincs, aki írjon
Az ​időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet is megjelent.A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak.

Gabriel García Márquez - Nem ​azért jöttem, hogy beszédet mondjak
A ​címmel ellentétben huszonkét beszédet tartalmaz a kötet, és Márquez maga válogatta őket. Az elsőt még 1944-ben mondta el (tizenhét éves volt ekkor!), az utolsót 2007-ben - egy egész élet, egy koherens írói világszemlélet rajzolódik ki belőlük. Márquez saját bevallása szerint két dologtól ódzkodott leginkább: a díjaktól és a beszédektől. Díjakból jócskán kijutott neki, a beszédekről pedig ez a kötet tanúskodik: vérbeli Márquez-írások ezek a szövegek is. Szenvedélyesek, elkötelezettek, hatásosak: minden mozzanatukban magukon viselik a világ egyik legnagyobb élő írójának összetéveszthetetlen kézjegyét.

Laura Restrepo - Leopárd ​a napon
Kolumbia. ​A drogmaffiák. Erőddé átalakított kastélyok, hadsereggé szervezett "katonák". Kaszinók, luxusprostituáltak, dollármilliárdok, és szentségként tisztelt ősi szabályok. Tűz, vér, és sötétben lobogó szerelmek. Mani Monsalve és Nando Barragán. Két drogbáró, unokatestvérek és gyilkoló ellenségek. Bosszú és vérbosszú, és a vérbosszú vérbosszúja, és így tovább, amíg a vérből telik még. A háttérben egy este, egy nő és évszázadok szokásai, babonái, hagyományai. Laura Restrepo Latin-Amerika egyik legfénylőbb irodaImi csillaga, elnyerte a legnevesebb spanyol irodalmi díjat, és többek közt olyan szerzők ajánlását, mint Gabriel García Márquez ("...Laura Restrepo igazi olvasmányélményt nyújt") és Isabell Allende ("...megtanít bennünket arra, hogyan láthatunk a dolgok felszíne mögé, és hogyan ölelhetjük át a valóságot minden érzékünkkel"). A Keresztapa, ahogy García Márquez írta volna...

Germán Guzmán Campos - Camilo ​Torres, a forradalmár pap
Camilo ​Torres, a partizánként hősi halált halt kolumbiai pap neve szimbólummá vált a katolikus keresztények részvételének a latin-amerikai kontinens forradalmi átalakulásának folyamatában és nevét Európában is jelentős tömegek megismerték. Úgyszólván nem is olvasható beszámoló Latin-Amerika helyzetéről általában, vagy katolikus mozgalmáról különösen, amelyben Torres szerepét így vagy úgy ne említenék meg. Harcostársának, Germán Guzmán Camposnak e róla írt életrajzában megismerhetjük Torres életútját, elsősorban azonban ideológiai fejlődését és politikai elkötelezettségének formáit. (A szerző öt éven keresztül Camilo Torres közvetlen környezetében élt.) Egyúttal bepillantunk a politikai és társadalmi problémák mélyére is. E könyvet különösen érdekessé teszi egy sor eddig ismeretlen dokumentum közzététele, amelyekből szinte modellként ismerhetjük meg a latin-amerikai szerkezeti változásokat és az egyház új irányzataival kapcsolatos problémákat. Camilo, bár ismerte az alapvető marxista tanításokat, nem volt marxista. Nála - akárcsak Guzmánnál - háttérbe szorul, vagy ha nem, igen sajátságos az osztályszemlélet. A forradalom okainak vizsgálatánál túlságosan egyszerűsít: kizárólag a nyomorral magyarázza. Nem mondhatjuk, hogy mindez mit sem von le forradalmi tevékenységének értékéből, ám őszinte forradalmi szándékai vitathatatlanok. Az olvasó, aki gondosan olvassa e könyvet, végül is megérti, hogy nem Camilo Torres, a forradalmár pap személye vált szimbólummá, a forradalmi harc ösztönzőjévé, hanem az a cél, amely felé tudatosan törekedett, s amerre törvényszerűen vitte őt az osztályharc logikája. Camilo Torres és Guzmán Campos akarva, akaratlanul azt bizonyítják, hogy a tőkés társadalom valamennyi szintjén, minden egyes intézményében osztályharc folyik, s ez alól nem kivétel az egyház sem.

Angela Becerra - A ​megtagadott szerelmekről
A ​Fiamma dei Fiori és Martín Amador között lévő szerelmi történetet a tenger hullámaihoz lehet hasonlítani. Korbácsol, üt, simogat, nyaldos, jön és megy a felfedezett érzelmek egy hullámzásában, ami elmeríti az olvasót az ellentmondásos érzelmek örvényében. A szerelem és a közöny, a folytonosság és a passzió, a lelkiség és az engedetlenség résztvevői Fiamma dei Fiori életének, egy kitartó és igaz nőének, élete legteljesebb... és legüresebb pillanataiban. Egy gyönyörű szerelmi történet, mely egy kikötői városban játszódik, ahol úgy néz ki, hogy az idő végigkíséri a pár nyugtalanságát. Az élet rezgéseinek kicsordulása, a keresés, az idealizmus, a lehetséges és lehetetlen álmok, örömök és magányok, addig, míg elérjük azt, mit mindannyian kívánunk: megtalálni önmagunkat.

Gabriel García Márquez - Egy ​hajótörött története
Egy ​hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették...

Gerald Martin - Gabriel ​García Márquez
Gabriel ​García Márquez, a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején szerzője az elmúlt ötven év egyik legnagyobb és legnépszerűbb írója, az irodalmi Nobel-díj (1982) mellett egy sereg más kitüntetés birtokosa. Életét és szülőföldjét, Kolumbiát varázslatos regényekké formálta. Gerald Martin nagyszerű életrajza feltárja a könyvek mögött rejlő kemény, lenyűgöző és gyakran humorban gazdag valóságot. Miközben elmeséli a rosszul öltözött, vézna fiatalember történetét, aki a vidéki ismeretlenségből emelkedett fel a nemzetközi hírnév világába, Martin gondosan mérlegeli García Márquez életében a hírnév és az irodalmi minőség, a politika és az írás, valamint a magány és a szerelem közötti feszültséget is. A szerző tizenöt év alatt háromszáznál több emberrel készített interjút, köztük Fidel Castróval és García Márquez családtagjaival. Miközben belemélyed az író világába, sosem veszíti el kritikai nézőpontját. Olyan magával ragadó és sok titkot feltáró könyv született, mint García Márquez nagy hatású újságírói tevékenysége, s ugyanannyira összetett és sodró lendületű, mint bármelyik regénye.

Melba Escobar - A ​szépség háza
Üdvözöljük ​A szépség házában! Ma Karen fog gondoskodni önről. Kapcsolja ki a telefonját. Lazítson, engedje el magát. Bármit mond is, Karen itt lesz, és meghallgatja önt. Minden hölgyet meghallgat, aki itt megfordul. Karen mindig diszkrét. És ön tud titkot tartani? Karen kozmetikus, aki a jobb megélhetés reményében költözik a kolumbiai fővárosba. Miután munkát kap A szépség házában, nemcsak arcmasszázzsal és szőrtelenítéssel foglalkozik, hanem rájön arra is, miért halt meg az egyik vendége. Az intim beszélgetések és vallomások során Karen akaratlanul is a szépülni vágyók bizalmasává válik: egy pszichoanalitikusé, egy kongresszusi képviselő feleségéé, egy híres televíziós műsorvezető nőé és egy vigasztalhatatlan anyáé is, aki az igazságot keresi egy olyan országban, ahol az igazság pénzért vehető. Amikor egy tizenéves lány érkezik a szalonba iskolai egyenruhában, és alkoholtól bűzlik, Karen hallgat. És akkor sem szól semmit, amikor a lány meghal. A szalonban felbukkanók nem különösebben rokonszenvesek, az életük sem irigylésre méltó: a férfiak egoisták és nőgyűlölők, a nők pedig maguk is elfogadják az alávetettséget és a bántalmazást. Egy erőszak és korrupció uralta országban lehet a történeteknek boldog végkifejlete?

Kollekciók