Ajax-loader

'esszé' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Barabás Tibor - Egy ​nép nevelői
Apáczai ​Cseri János Misztótfalusi Kis Miklós Hajnóczy József Báró Wesselényi Miklós Kölcsey Ferenc Bajza József Petőfi Sándor Madách Imre Péterfy Jenő József Attila

Sütő András - Nagyenyedi ​fügevirág
Részlet ​a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű - rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos - fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól - a szétszórtságból - ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.

Kertész Imre - A ​száműzött nyelv
A ​száműzött nyelv Kertész Imre előadásainak, esszéinek gyűjteménye."Egy ismerősöm nemrégiben megjegyezte, hogy mást mondok az esszéimben, mint a regényeimben, s bevallom, ismerősömnek ez az észrevétele annyira meghökkentett, hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből. Őszintén szólva valószínűleg sohasem írtam volna meg itt következő tanulmányaimat, ha fel nem kérnek rá. És sohasem kértek volna fel rá, ha össze nem omlik Európa másik nagy totalitárius birodalma, amelyet a szocialista melléknévvel illettek. Ez volt a hely ahol magam is éltem, az élet, amely teljes valóságában megismertette velem az illegálisnak nyilvánított normális létezés állapotát... Az itt következő írásokat különben nem tekintem szabályszerű esszéknek. Műfajukat egyszer inkább a ťmegközelitésekŤ szóval jellemeztem, ha ilyen műfaj valójában, persze, nem is ismeretes. Részint azt akartam így kifejezni, hogy egyik írás sem meríti ki teljesen a tárgyát, legföljebb megközeliteni tudja; másrészt pedig, hogy ugyanazt akarják megközeliteni, csupán más oldalról, amit az elbeszélői szövegeim is: a megközelithetetlent." (K.I.)

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Arthur Koestler - Sötétség ​délben
A ​Sötétség délben 1940-ben látott először napvilágot, s a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett. Arthur Koestler fiatalon a kommunista mozgalom vehemens elkötelezettje, a "hitehagyás" friss sebének fájdalmával, ugyanakkor éles logikával és az írói képzelet szenvedélyével írta meg ezt a regényt, amelyben a 30-as évek nagy szovjet pereinek emberi kérdéseit kívánta bonckés alá venni. Kulcsregényt írt ugyan, abban az értelemben, hogy a regény olvasója számára világos: a cselekmény a sztálini önkényuralom világában játszódik és hőse, Rubasov sokban hasonlít a koncepciós jogi procedúrák fővádlottjaira (Buharinra, Radekre és másokra), de a regény problematikája túlmutat a publicisztikus aktualitáson, a felületesen felfogott "politikai botrányon". Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik gárda vezető alakjaihoz tartozó, a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is hűen szolgáló, jelentős funkcionárius, egyik napról a másikra egy börtöncellában találja magát. Vádlói hajdani elvbarátai, s a három kihallgatáson keresztül folyó lelki procedúra tétje: Rubasov belátja-e, hogy az ügy a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatkén való önfeláldozást várja tőle. A regényíró meggyőző lélekrajzzal, a mozgalom első évtizedei hatalmi mechanizmusának tényszerű ismeretével, és természetesen a modellszerű események tanúságának megfelelően igennel válaszol erre a kérdésre, írói erényeit azonban abban csillogtatja meg, hogy mindezt képes hitelesen, emberi dimenziói szerint ábrázolni. A sztálini korszak napvilágra kerülő dokumentumai mellett a "tárgyi valóság", a "kulcsregény"-jelleg el is veszti jelentőségét - a modern társadalmi üdvtan abszurd logikájának éles kritikai analízise teremti meg a regény atmoszféráját, és ez biztosítja emberábrázolásának erőteljes hatását is. A regény olvasása revelatív élmény, nem a "perek", hanem a század politikai drámáinak egyik kulcsregénye.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kőrössi P. József - Naplóromok
Réz ​Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Eretnek ​esszék
Eretnek ​esszék! A cím magyarázatra szorul. Az irodalmi élet egészségének föltétele, hogy megbontsuk azt a sok megmerevedett értékelést, amit irodalomtörténészek, kritikusok úgy adnak kézrők kézre, hogy az ujjlenyomatuk sem látszik meg rajta. Vigyázat! - metafora, tehát nem szóról szóra értendő." Ezek a "neveletlen" esszék, cikkek és kritikák mind arról tanúskodnak, hogy szerzőjük képtelen némán tudomásul venni a képtelenségeket: akár rosszul rendezett színdarabbal, akár üres, dagályos műelemzésekkel, alaptalanul támadt s egyre csak kerekedő legendákkal, vagy nyelvünket pusztító szódivatokkal találkozik. Tekintélye csak az igazi, "megfogható" értékeknek van előtte, más autoritást még csak hallgatólagosan sem ismer el.

Arthur Miller - Egy ​brooklyni fiú
Arthur ​Miller számos olyan kritikus hangvételű vagy mély gondolatokat tartalmazó esszét, cikket és tanulmányt írt, amelyekkel ugyanolyan mély hatást gyakorol olvasóira, mint darabjaival a színházak közönségére. E kötetben korábban kiadatlan - esetenként önéletrajz jellegű - munkáit gyűjtöttük össze, amelyek világosan, drámai kegyetlenséggel, időnként mérnöki precizitással domborítják ki a 20. század második felének bizonyos eseményeit. Az esszék némelyike megvilágítja a világot egykor és azóta is foglalkoztató történések meghökkentő hátterét, egyéb művei az egyre sikeresebbé váló író életének jeleneteit mutatják be. Miller érdekes, időnként sokkoló véleményt formált a világháborúról, a holokausztról, az antiszemitizmusról, az 50-es és 60-as években Kelet-Európában zajló eseményekről. Erősen foglalkoztatta, hogy a harcokból hősként vagy vesztesként hazatérő katonák hogyan képesek visszailleszkedni a civil hétköznapokba, megvizsgálta azt a hisztérikus antikommunizmust, amely bizonyos időszakban Amerikát

Malcolm Cowley - Nyolcvan ​év magasából
Malcolm ​Cowley (1898) Költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, melyet kritikusként és irodalomtörténészként az amerikai \elveszett nemzedék\ elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának a szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingway-nek, Faulknernek és a többieknek - róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusai magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai.

Kurt Vonnegut - Mi ​szép, ha nem ez?
Igazi ​meglepetés ez a kötet. Szónoklatok lejegyzett gyűjteménye. A szónok pedig nem más, mint Kurt Vonnegut, kora legkeresettebb, legnépszerűbb, legviccesebb diplomaosztója. A gazdag amerikai és angol egyetemek ősi és szép hagyománya, hogy a végzősöket életre szólóan emlékezetes tanévzáró ünnepélyen búcsúztatják. Ex-miniszterelnökök, ENSZ-főtitkárok, jeles színészek köszöntik a véndiákokat. Pénz nem számít. Vonnegut esetében maga a tananyag elevenedett meg és szólt a mikrofonokból. Diákok, tanárok és szülők olyan útravalót kaptak tőle, amely csakugyan felejthetetlen maradt. Most mi is megismerkedhetünk a 20. század egyik leghatásosabb tanítójának szépséges, tanulságos, egyszerre komoly és alpári, gyengéd, mégis kegyetlenül őszinte előadásaival. Az életmű eddig ismeretlen tájai várják Vonnegut hazai rajongóit.

Candace Bushnell - Szex ​és New York
"Isten ​hozott az elveszített ártatlanság korában!... Első az önvédelem és a jó üzlet. Ámor meg elhúzhat a jó büdös francba." - Íme New York, Manhattan, a felső tízezer, a kulturális elit világa. A kivételezettek nemegyszer botrányos szexuális szokásairól most egy kívülálló rántja le falrengető humorral a leplet. A Candace Bushnell, angol újságírónő által írt, szellemes és brutálisan őszinte kötet bemutatja azt a manhattani réteget, akik csapatostul lepik el a partikat, bárokat, klubokat. A különböző történetekben a szerző saját élményeit, tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Carrie, az ifjú írónő folyton rosszkor és rossz helyen keresi a szerelmet. Mr. Big, az iparmágnás egyik értelmetlen partnerkapcsolatból sodródik céltalanul a másikba. Samantha Jones, a negyvenes éveit taposó filmproducer a nők azon nemzedékéről mesél, akik egyetlen dolgot tanultak meg nagyon jól az életben: a szépség és a fiatalság múlandó. A "modellezők" csakis és kizárólag fotogén "dilis csajokkal" hajlandóak randevúzni és ágyba bújni. No meg a "biciklis bölcsészek", akik már jócskán benne járnak a korban, s közlekedési eszközükön kívül csak a hátizsákjukhoz ragaszkondnak nagyon.

Kamarás István - Varga Csaba - A ​szerelemről - komolyan
Ősi ​témáról, kétneműnek születő emberek egymás iránt fellobbanó szenvedélyéről szólnak e kötet írásai. Filozófiai, szociológiai, lélektani vagy irodalmi-esszéírói megformálásban olyan személyiségek mondanak véleményt a szerelemélmény mai helyzetéről, mint Ancsel Éva, Buda Béla, H. Sas Judit, Mérei Ferenc, Miskolczi Miklós, Nyíri Tamás, Radnóti Sándor vagy Szilágyi Ákos. Létezhet-e szerelem a modern világban? Mi az individualitás és a szolidaritás részaránya a modern szerelemben? Hányszor lehetünk szerelmesek életünkben? Mi a tiszta erotika, és mi a házasság viszonya a szerelmi élményhez? Milyen szerelemképük van a faluközösségben élő embereknek, s milyen a mai városi fiataloknak? Az egymással is vitázó írások nagyon sok elgondolkodtató érvet és bizonyságot fogalmaznak meg a szerelemélmény mai problematikusságáról, és kikezdhetetlen jövőjéről.

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Nemeskürty István - Önfia ​vágta sebét
A ​kötet Nemeskürty három történelmi esszéjét tartalmazza. A Krónika Dózsa György tetteiről című ismeretterjesztő munka a források nyújtotta lehetőségekkel gondosan gazdálkodva mutatja be a parasztforradalomhoz vezető közállapotokat és a korszak politikai tényezőinek portréját. Ez történt Mohács után című munkájában Nemeskürty ráirányítja a figyelmet a mohácsi csatavesztéstől János király haláláig terjedő, történetíróilag alig feldolgozott korszak problémáira. A 16. század első fele Nemeskürty-féle krónikájának harmadik tagja az Elfelejtett évtized. Ebben a korszakban (1542-1552) Fráter György, az önálló erdélyi állam megalapítója tesz kisérletet a három részre szakadt ország egységének a helyreállítására. A terv megbukik, Ferdinánd meggyilkolja György barátot, majd az egyes várak hős védelme ellenére, huszonhat évvel Mohács után elkezdődik a török hódoltság kora.

Száraz György - Egy ​előítélet nyomában
_Száraz ​György_ (1930-1987) vallomásos történelmi nagyesszéje ma is éppen olyan eleven, mint első megjelenésekor volt. Az elmúlt két évtizedben, a demokrácia esztendeiben rengeteg könyv, cikk és tanulmány látott napvilágot a magyar-zsidó közös múlt témakörében. Ezek közt találunk jó, rossz és közepes szakmunkákat, unalmas és érdekfeszítő dokumentumköteteteket, tudományos és áltudományos műveket vagy éppen szélsőséges nézeteket megformázó füzeteket. Száraz György írásának nagyságát az is mutatja, hogy az elmúlt évek során semmit sem fakult, ebből a szabad világban született, hatalmas anyagból is kimagaslik emberségével, tiszta logikájával. ___ _"Minden esetben nehezemre esett leírni: »mi és ők«, »itt és ott«. De hát muszáj volt: e nélkül képtelen lettem volna megértetni magam. Csakis azért használtam ezt a viszolyogtató ellentétpárt, hogy kimondva megsemmisítsem. Primitív néphit és modern pszichoterápia: ki kell mondani a démon nevét, beszélni kell a neurózis okairól, hogy megtörjön a rontás, oldódjék a görcs."_

Krzysztof Varga - Turulpörkölt
Krzysztof ​Varga (1968) Varsóban élő lengyel író, két kisregénye már magyarul is olvasható (Tequila, Fejlődésregény, 2008). Két regény között tett néhány hasznos budapesti kitérőt, ezek eredménye a Turulpörkölt, amely hamarosan több országban is módosíthatja a Magyarországról kialakult képet. A műben van bőven terepszemle, a kis számú turisztikai célponttól távoli helyekről készült beszámoló, nem hiányzik belőle Kazincbarcika és az Ormánság sem. Krzysztof Varga hosszú hónapok alatt tökéletesen ráhangolódott az itteni élet ritmusára, átlátja a mai társadalmi folyamatokat, bizonyos eseményeknek olyan közeli szemtanúja volt, hogy még a könnygázból is jutott neki. Tudja, mi van a kirakatban és mi porosodik a pincében. Az elmélyült turulmadár-számláláshoz persze személyes motiváció is kellett. Enélkül nem tudta volna újra felfedezni azt a világot, amelyet apja, Varga Béla gyerekkorában megismertetett vele, nem tudta volna újra megtanulni azt a nyelvet, amelyben már gyerekkorában is elég jól eligazodott. E személyes érintettség miatt a nézőpont mintha egyszerre lenne külső és belső, mintha a színes látszatvilág mögötti folyamatokat gyakran belülről magyarázná olvasóinak. A jóindulatú kívülálló talán nem is akar a maszk mögé pillantani. Krzysztof Varga ennél sokkal mélyebbre lát: egészen az abszurd magyar történelmi tudat káoszáig.

Aldous Huxley - Divatok ​a szerelemben
Albous ​Huxley magyarországi hírnevét a _Szép új világ_ alapozta meg, de jó néhány más regénye is nagy népszerűségre tett szert, nem annyira a figurák és a cselekmény, mint inkább a könyveket átható szellemesség, sőt szellem jóvoltából. E hatalmas műveltség birtokában méltán magabiztos szellem sugárzik Huxley esszéiből is. Érdeklődése rendkívül sokirányú: a képzőművészetben és a zenében éppoly otthonos, mint az irodalomban és filozófiában. Többnyire valamilyen izgalmas probléma vonzza egy-egy életműben: a misztikus élmény kifejezhetőségének kérdése EL Grecónál, a késői művek sajátos természete Goya öregkori rézmetszetei kapcsán. Gesualdóról írott nagy tanulmánya jóval megelőzi a reneszánsz kori zene mai reneszánszát. Spinoza és Pascal filozófiájával szemben a maga epikureus-humanista, életimádó krédóját fogalmazza meg. Lebilincselően értekezik olyan szociológiai jelenségekről is, mint a kényelem vagy szerelemben uralkodó divatok. A kötet egészéből nyomatékosan kitetszik: hogy Huxley korántsem afféle kulturális ínyenc vagy frivol gúnyolódó, hanem nagyon is szenvedélyes moralista, az emberi értékek, az egyéniség és szabadság elszánt védelmezője.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Válogatott ​esszék 1979-2016
Spiró ​György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget. Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.

Kecskeméthy Aurél - Gróf ​Széchenyi István utolsó évei és halála
Kecskeméthy ​Aurél (1827-1877), egy helytartótanácsi kishivatalnok fia, Budán és Vácott végezte tanulmányait, a pesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten működött mint ügyvédgyakornok. A Fiatal Magyarország köréhez laza kapcsolatok fűzték, Petőfi és Jókai is barátai közé tartozott. "Nagyon szép gyerek volt, vidám, könnyűvérű fiú - emlékezik rá Jókai -, elmés gúnyora nem kímélt senkit, még saját magát sem. Nagy szenvedéseken át vezette őt világába az élet, s ezek tanították meg tagadni mindent és kikacagni mindent." A szabadságharc küzdelmeiben alig vett részt, a bukás után nem fenyegette kényszerbe sorozás, börtön. 1850-ben kezdte el hírlapírói pályáját, a hivatalos Magyar Hírlap-nál, majd a bécsi belügyminisztérium sajtóosztályának cenzora lett; később is az osztrák kormányt támogató lapok munkatársa, szerkesztője volt. A kiegyezés körül csatlakozott a Deák-párthoz, annak konzervatív szárnyához tartozott. Kákay Aranyos álnéven szellemes, nagyhatású országgyűlési "árny- és fényképek"-et írt, majd igen érdekes beszámolót 1876-os észak-amerikai útjáról, az amerikai politikai, társadalmi, gazdasági viszonyokról. Kecskeméthy Aurél 1857-ben barátja, Török János közvetítésével kapcsolatba került Széchenyi Istvánnal, sűrűn eljárt hozzá Döblingbe, tájékoztatta a világ eseményeiről, a külföldi sajtó cikkeiről. Ezért gyanússá is vált az osztrák rendőrség szemében, 1859-ben házkutatást tartottak nála, felfüggesztették cenzori állásából. Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála című munkája, amely 1866-ban jelent meg, a riport, emlékirat, lélekraju, esszé kitűnő ötvözete, pontos és anyaggazdag beszámoló Széchenyi István utolsó éveiről, az öngyilkosságát előkészítő eseményekről, árnyalt, érzékletes portré és korrajz.

Lángh Júlia - Macskák ​és férfiak
Hármaskönyvet ​tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré-sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. Minden csupa meglepetés: az időskori szerelem heves és felkavaró, mintha csak egy csitri élné át, a korábbi kapcsolatok izgalmasak, szomorúak, szürreálisak vagy kacagtatók - mikor milyenek. Egy biztos: aki megírta őket, igyekezett minél tökéletesebben megismerni a másik nemet, és átélni az élet minden fontos pillanatát. A férfiakéval párhuzamos és rejtett kapcsolatban álló macskatörténetek pedig igazolják a cicagazdák ismert igazságát: tulajdonképpen a macska tartja az embert, és még véletlenül sem fordítva. Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de - legalább is szerzőnk szerint - nem biztos, hogy érdemes.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Gyurkovics Tibor - Üdv ​a tolvajnak
"... ​nyomorult férfiaink boldogok. Minek ide technika, huszadik század, egyenjogúság? Nőtársaink - átesve a modern civilizáció egyenjogúsítási parlament-gyermekbetegségein - uralkodnak. Halkan, gyerekestől, szexuálisan vagy intellektuálisan, önfeláldozóan vagy magyarosan, kivirulva vagy klimaxosan, anyagiasan vagy platonikusan, csúnyán vagy szépen uralkodnak örökkön-örökké. Na, nem mondom, hogy ámen. - Mit tart a legveszedelmesebbnek nő és férfi közt? - Nézze, kettőt. Az egyik, ha tudják egymásról, hány szereplőjük van. - És a másik? - Ha nem tudják."

Mihail Gorbacsov - Átalakítás ​és új gondolkodás
Mihail ​Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára nyári szabadsága idején írott könyvében a haza és külföldi olvasók számára elemzi az átalakítás, az új gondolkodás, a hazájában zajló változások lényegét. Éles, kritikus szemlélettel tekinti át a Szovjetunió fejlődésének hetven esztendejét és a világhaladás igényeihez igazodva határozza meg a tennivalókat. Politikai esszé ez a könyv, amelyben nemcsak a konkrét történet és gazdasági tények izgalmasak, hanem Mihail Gorbacsov gondolkodásmódjának megismerése. Mintegy beavatja olvasóit a Szovjetunió politikai vezetésének döntési mechanizmusába. A könyv egyszerre jelent meg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Azóta több világnyelven ugyancsak napvilágot látott.

Márai Sándor - Amerika ​délibáb
Amikor ​Márai 1952 áprilisában megérkezik New Yorkba, nemcsak földrészt, hanem „életet” is cserél. Nápoly után New York több mint kihívás – valóságos környezet-, életforma- és civilizációváltás. Az „újságba író” Márai két évtizedes Amerika-képe alapjaiban változik meg az új élethelyzettel, amikor szembesül az Újvilág közönyével. A Márai Irodalmi bedekkersorozat legújabb darabja az író amerikai emigrációjának éveit, a New Yorkban és San Diegóban töltött negyven esztendőt mutatja be. A képes füves könyv írásaiból rakja ki az író Amerika-mozaikját: az ismert és kevéssé ismert szépirodalmi idézetek mellett számos, eddig nem közölt tárca- és levélrészlet, úti rajz és rádiós jegyzet mutatja be az ötvenes évek és a hidegháborús időszak Amerikáját, illetve Márai viszonyulását annak kultúrájához, eszményéhez és világképéhez. Mi dolga a világ e szegletében egy emigráns írónak, egyáltalán, mit tehet az európai író, aki Amerikában él? Évekig hallgatásba burkolózik, másfél évtized után pedig visszatér Európába, hogy aztán újra Amerikában, a nyugati parti San Diegóban telepedjen le – ezúttal végleg. Az út- és honkeresés viszontagságainak különleges lenyomata az Amerika délibáb, amelyben a szépíró, közíró és publicista Márai tematikus sorait olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében. A sorozat korábbi darabjai: Budán lakni világnézet; Régi Kassa, álom; Itália életérzés.

Szabó Magda - A ​csekei monológ
Az ​író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó. Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajótörésben mentőcsolnak, a béke ritka óráiban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltárására is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténészek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdonképpen, mert e mostani írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a negyedik esszékötetem, s a valaha tanult szabályokat sem sértettem: csak úgy állítottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy alkotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam különös gonddal a sztereotíppá mitizált iskolai anyagot, hátha más írói arckép fordul korunk felé, mint amikor Jókai fantazmagóriának gyanított látomásai még nem tudták cáfolni a támadóit, pedig a műanyag és az űrutazás, sőt Habsburg Ottó nemzetünk iránt számtalanszor igazolt szimpátiája éppúgy ott van a Jövő század regényében, ahogy a soha figyelemre nem méltatott kisregényekben a diadalmas nőmozgalom. A második esszékötetet útja nyílegyenesen vitt el a Vörösmarty-monográfiáig, A lepke logikájá-ig, s talán a negyediket, A csekei monológ-ot se volt felesleges megírnom, mert az első világháború irodalmunkon belüli értékelésével szomorú adósságben vagyunk, nem árt újra kézbe venni, mit írtak a kortárs írók 1914-ről.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Nádas Péter - Az ​égi és a földi szerelemről
"Ezt ​a könyvet az alkalom szülte, mint a tolvajt. A Fidesz Akadémia szervezői, Csörgő Tünde és Víg Mónika arra kértek, hogy tartsak előadást a "nemi szerepek és a nemek princípiumai" témaköréről. A felkérést örömmel elfogadtam, hiszen olyan témáról beszélhettem, mely immár évtizedek óta foglalkoztat. Az előadást ezerkilencszáznyolcvankilenc szeptember huszonhatodikán megtartottam. Az élénk fogadtatás, és tudományos műfajokban jártasabb barátaim határozott elutasítása arra ösztönzött, hogy gondolataimat bővebben kifejtsem. A bővebb kifejtés érdekében se szerettem volna olyan területekre tévedni, ahol műfajomnak nincsen kompetenciája, vagy olyan módszerekhez folyamodni, amelyek távol állnak eddigi gyakorlatomtól. Vállalkozásom kockázatosságával természetesen tisztában voltam és tisztában vagyok. Nem végeztem önálló kutatásokat, nem kívántam és nem is kívánhattam tudományos igényű munkát írni; hangosan gondolkodom, s ez a saját műfajom szabályai szerint bocsánatos bűn." Nádas Péter

Kollekciók