Ajax-loader

'esszé' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Németh László - Két ​nemzedék
Az ​én katedrámon a Nyugat-nemzedék elődeiig követtem irodalmunk történetét. Ez a kötet Ady fölléptétől 1944-ig kíséri - írja könyve előszavában Németh László. A Nyugat-nemzedék felléptemkor félig-meddig elhelyezkedett már az irodalomtörténet távlatában, az arcképsorozat csak ezt az elhelyezkedést siettette. A második rész arra lehet példa, mint keresi, szólítja a másféle atmoszféra igényével eltelt kritikus a kimaradtakban s az erdélyi irodalom akkor feltűnt alakjaiban várakozásai hőseit; a Nemzedék születik pedig, hogy izgalmas felismerésekben mint talál reájuk, s mint állítja össze 1931 táján első seregszemléjüket. A kötet második fele olvadtabb állapotban mutatja a napi bírálatot; az áttekintés, az irodalomtörténet-alkotás igénye azonban már 1928-ban, majd 1932-ben a Tanú-ban, kétszer is megpróbál a műfajok áttekintésével a művek özönében szilárdabb gerincet emelni. Amikor pedig a Tanú által kiváltott viharok, indulatok lehetetlenné teszik, hogy kedves műfajomat az első hét-nyolc év szenvedélyes tárgyilagosságával folytassam, a megszokott öröm még mindig új s új ürügyet talál friss művek elemzésére, egy induló folyóirat számára Pörje Sándor álnéven készítek kritikákat; az a Felhőkakukkvár - a színházi világ amelynek kártékony csőreit mint drámaíró ismertem meg, 1940-től színházi kritikusként dob egy elhasználatlan terepre; 1943-ban pedig A kritikus búcsúja c. ciklusban nézek végig a csakhamar örökre otthagyott mezőn."

Kolozsvári Grandpierre Emil - Eretnek ​esszék
Eretnek ​esszék! A cím magyarázatra szorul. Az irodalmi élet egészségének föltétele, hogy megbontsuk azt a sok megmerevedett értékelést, amit irodalomtörténészek, kritikusok úgy adnak kézrők kézre, hogy az ujjlenyomatuk sem látszik meg rajta. Vigyázat! - metafora, tehát nem szóról szóra értendő." Ezek a "neveletlen" esszék, cikkek és kritikák mind arról tanúskodnak, hogy szerzőjük képtelen némán tudomásul venni a képtelenségeket: akár rosszul rendezett színdarabbal, akár üres, dagályos műelemzésekkel, alaptalanul támadt s egyre csak kerekedő legendákkal, vagy nyelvünket pusztító szódivatokkal találkozik. Tekintélye csak az igazi, "megfogható" értékeknek van előtte, más autoritást még csak hallgatólagosan sem ismer el.

Jason Epstein - A ​könyvkiadás múltja, jelene és jövője
A ​szerző Jason Epstein, a legendás amerikai szerkesztő, a Doubleday, a Random House és más vállalkozások munkatársa, aki többek között Norman Mailer, Vladimir Nabokov, E. L. Doctorow műveit segítette világra, az első szerkesztő, akit az amerikai irodalomért tett szolgálatáért Nemzeti Könyvdíjjal tüntettek ki. A műfaj: előadásnak, esszének álcázott szerelmi vallomás a „szakmához”; történelmi alapozású elemzése a könyvkiadás múltjának és jelenének egy új technológiai forradalom hajnalán, sőt délelőttjén; óvatosan bizakodó himnusz a KÖNYV jövőjéről. Jason Epstein eszmefuttatása a könyvipar egészének a helyzetével és lehetőségeivel foglalkozik: az új technológia mellett a kis- és nagykereskedelem, a reklám, a marketing, az új tulajdonosi struktúrák, no és persze az író, a szerkesztő, az ügynök, a vásárló és olvasó közönség „szerepének” módosulása is érdeklődési körébe tartozik. S mindenek mellett ott van Epstein személyes „könyves” sorsa, azé a vidéki fiatalemberé, aki csak pár hónapra képzelte el magát egy New York-i könyvkiadóban, s aztán több mint ötven évre prolongálta szerkesztői tevékenységét. Ez az okos, szellemes, színes esszé kultúrtörténeti kalandregény és varázslatos kézikönyv egyszerre.

Illyés Gyula - Kháron ​ladikján
A ​magyar irodalom legbölcsebb, legderűsebb esszéregénye a megöregedésről és a meghalásról. Egy életmű betetőzése is egyben, meg az életét is. Ajánlás helyett két rövid idézettel kínáljuk a könyvet: "Jól közeledni tehát végnapjainkhoz udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely gorteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás." "Minden filozófia - s minden költői lobogó - következetesen a halál, a biztos vesztés ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel."

Almási Miklós - Az ​értelem kalandjai
Az ​emberek a múlt eseményeiben jelenük igazolását, kételyeik oldását keresik - a filozófusok a jövő ígéretét, a majdani megváltás reményét. Akár démonikus, akár ésszerű, akár angyalian naiv sakkjátszma számukra ez a történelem - múltba forduló tekintetüket az utópisztikus remény öntudatlan motívuma vezérli, miközben tudatosan csak a história tanulságait akarják levonni. A történelemfilozófia, amit tegnap még avult disciplinának véltünk, ezért támad fel manapság nyílt vagy álruhás formában: az utópia iránti nosztalgia élteti. S ezért tűnnek fel - más és más fénytörésben - korábbi művelői is. ez a könyv e múltba vetített jövőkeresés négy, félig-meddig abszurd képviselőjével ennek a múltkisajátításnak lehetséges útjait próbálja kitapintgatni: Montaigne-t idézve a kételkedő, de felnőtt ész életvitel-teremtő hatalmát és a történelem túlerejének sejtelmét, Machiavellivel a hatalom ésszerűségének paradoxonait és jövőt idéző antropológiai látomásait. Hegellel az utópia iránti leplezett sóvárgás szólal meg a történelemnek kiszolgáltatott ember ironikus sajnálatával elegyítve, míg Sade márki írásaiból a cinikusan felszabadított gonoszság negatív jövendölése vigyorog ránk. De mindenütt ugyanaz a dilemma izgatja ezeket a gondolkodókat: ki az erősebb - a történelem mindenütt: mi kell a megváltáshoz - démonikus ész, emberi morál, cselekvő hatalom -, mert e képességek egymást gáncsolják, s mindegyiküket a történelem.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Móra Ferenc - Szegedi ​tulipános láda
Köszönöm ​Szegednek, hogy engem fiául fogadott - mondotta Móra Ferenc őt ünneplő barátainak. Nos, a hála sok változatát kimutatta Szeged iránt. Köszönetének foglalata ez a kötet is: Szeged múltjára, társadalmára, kiemelkedő alakjaira, művelődési intézményeire vonatkozó cikkeinek gyűjteménye. Móra Ferenc pályája során Szegedről írni sohasem szűnt meg - valósággal ontotta a Szeged legelemibb érdekeit szolgáló cikkeket. E kötetének írásai elsősorban helytörténeti érdekűek. De nincs olyan téma, amiről Móra Ferenc ne tudott volna írni. Egyéniségének fénye, varázsa átvilágítja az egykori eseményeket, és ebben a fényben közelebbinek látjuk az öregek arcát, alakjukat, viselkedésüket, a történeti hősöket leszállítja talpazatukról: élő egyéniségük erejét érezzük. Az író gazdag, színes képzelete az a híd, mely visszavezet a "régi Szeged" letűnt világába.

Deák Tamás - Káprázat ​és figyelem
A ​Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket, Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény - miként az élet - inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményekből fakató megismerést, mely bár kevesebbet, de másként és közvetlenebbül szól a művekről. Számomra a fontos olvasmányok önéletrajzi cselekmények voltak, mindaz tehát, amit írtam róluk: legföljebb irodalom. A nézeteim sem oly kérlelhetetlenek, mint a tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így - óhatatlanul - önmagamról is. (Deák Tamás)

Covers_192900
Az ​el nem képzelt Amerika Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Az ​el nem képzelt Amerika
Angliában, ​az anyaországban már másfél évszázada virágzott az esszé, amikor e műfaj első tétova kísérletei az észak-amerikai gyarmatokon megszülettek. A XVIII. század utolsó negyedére önálló, öntörvényű polgári civilizációt kialakítani képes és életerős Egyesült Államoknak kellett létrejönnie ahhoz, hogy önálló nemzeti irodalom megszülethessen. Csak ekkor, a fiatal köztársaság élénk szellemi forrongásában, a XVIII. és XIX. század fordulóján jelentek meg az első olyan, mindmáig vonzó értékű írások, melyeket esszéknek nevezhetünk. Ez a rugalmasan változékony műfaj azóta az amerikai gondolkodás, önkifejezés eleven formája lett. Az esszé szépirodalmi értékrendű és szándékú kispróza. Spektruma széles: a szabályszerű tanulmánytól a tudományos témát tárgyaló rövidebb értekezésen át az el-elkalandozó, könnyed, impresszionisztikus csevegésig terjed. A két véglet között elfér az irodalmi kritika, az elmélkedés, az elmefuttatás, a reflexió, a jellemkép, az úti vázlat, az emlékezés vagy a hangulat-felidéző rajz a szabad természet világából. De az alapvető kritérium a hangvétel módja: a szubjektív közelítésmód, a közérthető formában megjelenő egyéni állásfoglalás. A vérbeli esszé műalkotás, művészi teljesítmény. Kötetünk, amelyet Országh László válogatott, az amerikai esszé valamennyi formáját méltó írással képviselteti a kezdetektől a második világháború időpontjáig fellépő nagy nemzedékig. E két határvonal között egy gazdag esszéirodalom képe bontakozik ki előttünk. De nemcsak ez. A különböző hangvételű, tárgyú és terjedelmű írások ahhoz is hozzásegítenek, hogy Amerikát jobban megismerjük, helyesebben azt a folyamatot, amelynek során Amerika küzdött önmaga megismeréséért és meghatározásáért, önmaga "elképzeléséért".

Miloš Mikeln - Sztálin, ​a zsarnok élete
Nem ​történészi művet tart a kezében az olvasó; a szlovén regényíró számára a történelem nem hűvös fővel, pártatlanul szemlélendő tárgy, hanem olyan események láncolata, melyeknek közelebbről vagy távolabbról valamennyien szenvedő részesei, vagyis tanúi - hiteles tanúi - voltunk. Szépíróként veszi tehát kezébe a tollat mégsem regényt ír azonban, hanem esszét. Ez a kötet mondhatni annak dokumentuma, hogyan birkózik egy közép-európai írástudó azzal a történelmi alakkal, akinek működése minden kortársunk közül a legnagyobb hatással volt az író - és persze valamennyiünk - életére. Ki is volt valójában Sztálin, s hogyan lett azzá emberré, akinek jelleme, személyisége, gondolatai és indulatai mindannyiunk életén nyomot hagytak? A közelmúltban elhunyt szovjet festőművész, Pjort Belov látnoki erejű képei is ugyanilyen kínlódó töprengések nyomán születtek: megszülettek: megdöbbentő jelképekben fogalmazza meg az iszonyatot, haragot és a gyászt, amit a zsarnok korára visszatekintő művész érez.

Malcolm Cowley - Az ​amerikai író természetrajza
Az ​1898-ban született Malcolm Cowley költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, amelyet az „elveszett nemzedék” elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingwaynek, Faulknernek és a többieknek – a róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusi magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai. Kötetünk „az elveszett nemzedék munkáiról és napjairól” szóló írások mellett tartalmazza a címadó – méltán világhírű, mert alapvető érvényű – irodalomszociológiai esszéjét is.

Malcolm Cowley - Nyolcvan ​év magasából
Malcolm ​Cowley (1898) Költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, melyet kritikusként és irodalomtörténészként az amerikai \elveszett nemzedék\ elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának a szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingway-nek, Faulknernek és a többieknek - róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusai magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai.

Mihail Gorbacsov - Átalakítás ​és új gondolkodás
Mihail ​Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára nyári szabadsága idején írott könyvében a haza és külföldi olvasók számára elemzi az átalakítás, az új gondolkodás, a hazájában zajló változások lényegét. Éles, kritikus szemlélettel tekinti át a Szovjetunió fejlődésének hetven esztendejét és a világhaladás igényeihez igazodva határozza meg a tennivalókat. Politikai esszé ez a könyv, amelyben nemcsak a konkrét történet és gazdasági tények izgalmasak, hanem Mihail Gorbacsov gondolkodásmódjának megismerése. Mintegy beavatja olvasóit a Szovjetunió politikai vezetésének döntési mechanizmusába. A könyv egyszerre jelent meg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Azóta több világnyelven ugyancsak napvilágot látott.

Kazimierz Brandys - Levelek ​Z. Asszonyhoz
A ​mai lengyel próza élvonalához tartozó író ezekben a levelekben, melyek mindegyike voltaképpen egy-egy kis esszé, új életet formáló társadalmunk problémáira keres feleletet. A belső monológszerű írásban (mert Z. asszony csak képzeletbeli személy) az író elkalandozik a legkülönbözőbb területekre - szót kerít amerikai filmekre, urbanisztikára, irodalomra, pedagógiára, és így tovább -, de sohasem felszínesen. Hangja könnyed ugyan, de mindenkor elmélyülten kutatja a jelenségek okát, elmélkedéseinek középpontjában morális-filozófiai kérdések állnak: hogyan éljünk, hol az igazság? A Levelek Z. asszonyhoz mintaképe az irodalmi publicisztikának, az írói felelősségérzetnek és a hivatástudatnak. Az eredeti három kötetes anyagból azokat a leveleket válogattuk ki, melyek a magyar olvasók számára is tanulságosak és érdekesek.

Márai Sándor - Amerika ​délibáb
Amikor ​Márai 1952 áprilisában megérkezik New Yorkba, nemcsak földrészt, hanem „életet” is cserél. Nápoly után New York több mint kihívás – valóságos környezet-, életforma- és civilizációváltás. Az „újságba író” Márai két évtizedes Amerika-képe alapjaiban változik meg az új élethelyzettel, amikor szembesül az Újvilág közönyével. A Márai Irodalmi bedekkersorozat legújabb darabja az író amerikai emigrációjának éveit, a New Yorkban és San Diegóban töltött negyven esztendőt mutatja be. A képes füves könyv írásaiból rakja ki az író Amerika-mozaikját: az ismert és kevéssé ismert szépirodalmi idézetek mellett számos, eddig nem közölt tárca- és levélrészlet, úti rajz és rádiós jegyzet mutatja be az ötvenes évek és a hidegháborús időszak Amerikáját, illetve Márai viszonyulását annak kultúrájához, eszményéhez és világképéhez. Mi dolga a világ e szegletében egy emigráns írónak, egyáltalán, mit tehet az európai író, aki Amerikában él? Évekig hallgatásba burkolózik, másfél évtized után pedig visszatér Európába, hogy aztán újra Amerikában, a nyugati parti San Diegóban telepedjen le – ezúttal végleg. Az út- és honkeresés viszontagságainak különleges lenyomata az Amerika délibáb, amelyben a szépíró, közíró és publicista Márai tematikus sorait olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében. A sorozat korábbi darabjai: Budán lakni világnézet; Régi Kassa, álom; Itália életérzés.

Czakó Gábor - Mi ​a helyzet?
A ​Nagy Kísérlet nyulai vagyunk. A kor, amelyben élünk, leleplezte, hogy az ember hite megingott abban, hogy létének szellemi alapjai volnának. Következésképpen ilyen célokat nem tűzhet sem személyes, sem társadalmi törekvései elé. Marad a matéria, a gazdaság, azt kell rendbetenni - mondják a hatalmas kísérletvezetők New Yorktól Tokión át Moszkváig - mellesleg ők is nyulak, ha nem is tudnak róla... És ha a gazdaság rendben lesz, akkor az emberiség gondjai megoldódnak. Márpedig úgy lesz, mert a fejődés nyílegyenes. Ebből az eszméből lenyűgöző tudományos-technikai forradalom bontakozott ki, szédületes társadalmi változások a népességrobbanástól a bürokratikus és a piaci gazdaságrendszerekig, vagyis a különböző jelzőjű szocializmusokig és kapitalizmusokig, világháborúk, demokráciák és rémállamok, génsebészet, közoktatás és tömegtájékoztatás. Egyszóval a Gazdaságkor. Czakó Gábor esszékönyvében eszmetörténetileg új megállapításokat tesz a folyamatok és mai állapotok boncolása kapcsán. Stílusa egyszerre derűs, éles és ironikus, amikor áttekinti a kor művészetét, államát, emberfogalmát, nyelvét, valóságképét, eszméit. Eredeti nézőpontjaiból föltárul, mennyire hasonlít mindaz, ami eddig olyannyira különbözni látszott. És kiderül a helyzet is, amin jottányit sem változtat, ha nem veszünk tudomást róla.

Szabó Magda - A ​csekei monológ
Az ​író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó. Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajótörésben mentőcsolnak, a béke ritka óráiban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltárására is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténészek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdonképpen, mert e mostani írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a negyedik esszékötetem, s a valaha tanult szabályokat sem sértettem: csak úgy állítottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy alkotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam különös gonddal a sztereotíppá mitizált iskolai anyagot, hátha más írói arckép fordul korunk felé, mint amikor Jókai fantazmagóriának gyanított látomásai még nem tudták cáfolni a támadóit, pedig a műanyag és az űrutazás, sőt Habsburg Ottó nemzetünk iránt számtalanszor igazolt szimpátiája éppúgy ott van a Jövő század regényében, ahogy a soha figyelemre nem méltatott kisregényekben a diadalmas nőmozgalom. A második esszékötetet útja nyílegyenesen vitt el a Vörösmarty-monográfiáig, A lepke logikájá-ig, s talán a negyediket, A csekei monológ-ot se volt felesleges megírnom, mert az első világháború irodalmunkon belüli értékelésével szomorú adósságben vagyunk, nem árt újra kézbe venni, mit írtak a kortárs írók 1914-ről.

Gyergyai Albert - Késői ​tallózás
A ​XX. századi magyar esszé great old man-jének új tanulmányai változatlan intellektuális szenvedéllyel folytatják a magyar, de főképpen a világirodalom, az egyetemes, humanista kultúra értékeinek közvetítését a szélesebb olvasóközönséghez, éppúgy, mint fél századon át, korábbi tanulmányaiban. 1962-ben a "Klasszikusok", 1965-ben a "Kortársak" nyitott ablakot a világirodalom legjelentősebb életműveire, s 1968-ban "A Nyugat árnyékában" a század magyar irodalmát megteremtő mozgalmat idézte fel. E gyűjtemény közvetlenül azokhoz csatlakozik, s akár Sévignéről, akár a G. Kellerről, Baudelaire-ről, Gide-ről, Colette-ről írt tanulmányt tekintjük, újabb és újabb bizonyságát látjuk annak, hogy világirodalmi stúdiumainkhoz immár nélkülözhetetlenek Gyergyai Albert útmutató szavai. A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, Georges Sandról, Moliere-ről, Rousseau-ról, Superville-ről például, de a kötet e fejezete legfőképpen Gyergyai Albertről rajzol portrét, az ő ízléséről, személyes vonzalmairól, emelkedett műelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplő versmagyarázatai a lírikus intuíció adámányával egészítenek ki.

Gyergyai Albert - Védelem ​az esszé ügyében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Ancsel Éva - Polémia ​a történelemmel
A ​tanulmány egy olyan 20. századi gondolkodó látásmódját és útkeresését követi nyomon, aki magáévá tette a történelmi materializmus alapvető elveit, de megtorpant a társadalmi progresszió problémái, az egyenlőtlen fejlődés következményei előtt. Walter Benjamint így egyszerre jellemezte határozott baloldali elkötelezettsége és egyfajta eszmei hontalanság. Benjamin mindenekelőtt a két világháború közötti nyugat-európai kapitalizmus értékpusztító folyamatait elemezte. A polgári civilizáció, elsősorban a fasizmus által veszélyeztetett érték-tradíciók védelmezője volt. Ezért is lett történelemfilozófiájának egyik központi gondolata a múlt értelmezése. A róla szóló esszé nem esztétikai-irodalmi nézeteinek reprodukcióját tekinti elsődleges feladatának - bár ez is helyet kap benne -, hanem történelemfilozófiai gondolataira koncentrál. A baloldali elkötelezettség és az eszmei hontalanság nem egyedül Walter Benjamin életútjának dilemmája, s nem is múlt csupán. Az esszé tárgya tehát a ma gondolkodó-cselekvő baloldali ember útkeresése. S a benjamini gondolat a múlt értelmezéséről, újraértelmezéséről éppen ilyen megkerülhetetlen kötelessége és nehézsége a ma történelemalkotó emberének.

Sebestyén György - A ​Lét háza
Az ​évtizedek óta Ausztriában élő Sebestyén György műfordítóként és irodalomszervezőként évtizedek óta irodalmunk tevékeny terjesztője. Krúdy Gyula, Illyés Gyula művei pl. az ő fordítása révén jutottak el a német nyelvterületre. A burgenlandi Pannonia c. folyóirattal pedig olyan lapot hívott életre, amely a Duna menti kis népek kulturális és szellemi közeledését tekinti céljának. A Lét háza c. kötetében az 1960 és 1984 között német nyelven írt esszéivel, rövid reflexióival először mutatkozik be Magyarországon. A válogatás első része az osztrák szellem megjelenési formáit mutatja be, a második rész néhány általános kulturtörténeti tanulmányt tartalmaz. A szerző végül a magyar irodalommal, többek közt Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Németh László, Illyés Gyula és Örkény István munkásságával foglalkozik.

Csoóri Sándor - Nomád ​napló
Felkavaró, ​jó írásmû a Nomád Napló. Azzá teszi Csoóri erkölcsi igényessége, kényes gondolati tisztessége, a leírt szavak mögött érzõdõ felelõssége s a hegyi patakok tisztaságát idézõ nyelvezete. Egyik lírai jegyzetének adta ezt a címet: Találkozásaim az anyanyelvvel. Ha õt olvassuk, mi is ezt érezzük.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Spira György - Négy ​magyar sors
Spira ​György 1959-ben írott Széchenyi-esszéjében arra tett kísérletet, hogy egy ellentmondásokban bővelkedő életet a maga ellentmondásosságában jelenítsen meg. Hasonlóan járt e azután Petőfi, Kossuth és Batthyány alakjának megidézésekor is. Az eredmény pedig olyan portrécsokor lett, amely az egyes írások főszereplőjének erényeit és gyengéit egyaránt szemünk elé tárja, úgy, hogy hű képet adjon hősei ellentéteiről - anélkül azonban, hogy akár az egyiket akár a másikat valamiféle prekoncepció alapján előnyben részesítse ellenfele, vitapartnere rovására. Végül is: igaz emberséggel, tiszta magyarsággal mind a négyen egy modern Magyarország alapjainak a lerakásáért vívott harcban égették el magukat.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Rigó ​és apostol
Az ​alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Carl Gustav Jung - Föld ​és lélek
Jung, ​századunk első felének híres svájci pszichológusa Freud barátja és követője volt, majd maga is elindított egy új mélylélektani irányzatot. "Föld és lélek" című esszéjében röviden összefoglalja legfontosabb gondolatait. Képet ad a lélek tudatos és tudadattalan összetevőiről, a történelem folyamán feledésbe merült ősi, kollektív tudattartalmakról. Bemutatja a női és férfi lelkialkat eltéréseit, az ellentétes nemről bennünk élő "imagót". Érdekes példákat idézve megvizsgálja, milyen determináció érvényesül a környezet (a föld) és az egyének, illetve a népek lelkialkata között.

Nádas Péter - Az ​égi és a földi szerelemről
"Ezt ​a könyvet az alkalom szülte, mint a tolvajt. A Fidesz Akadémia szervezői, Csörgő Tünde és Víg Mónika arra kértek, hogy tartsak előadást a "nemi szerepek és a nemek princípiumai" témaköréről. A felkérést örömmel elfogadtam, hiszen olyan témáról beszélhettem, mely immár évtizedek óta foglalkoztat. Az előadást ezerkilencszáznyolcvankilenc szeptember huszonhatodikán megtartottam. Az élénk fogadtatás, és tudományos műfajokban jártasabb barátaim határozott elutasítása arra ösztönzött, hogy gondolataimat bővebben kifejtsem. A bővebb kifejtés érdekében se szerettem volna olyan területekre tévedni, ahol műfajomnak nincsen kompetenciája, vagy olyan módszerekhez folyamodni, amelyek távol állnak eddigi gyakorlatomtól. Vállalkozásom kockázatosságával természetesen tisztában voltam és tisztában vagyok. Nem végeztem önálló kutatásokat, nem kívántam és nem is kívánhattam tudományos igényű munkát írni; hangosan gondolkodom, s ez a saját műfajom szabályai szerint bocsánatos bűn." Nádas Péter

Kollekciók