Ajax-loader

'esszé' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Arthur Koestler - Sötétség ​délben
A ​Sötétség délben 1940-ben látott először napvilágot, s a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett. Arthur Koestler fiatalon a kommunista mozgalom vehemens elkötelezettje, a "hitehagyás" friss sebének fájdalmával, ugyanakkor éles logikával és az írói képzelet szenvedélyével írta meg ezt a regényt, amelyben a 30-as évek nagy szovjet pereinek emberi kérdéseit kívánta bonckés alá venni. Kulcsregényt írt ugyan, abban az értelemben, hogy a regény olvasója számára világos: a cselekmény a sztálini önkényuralom világában játszódik és hőse, Rubasov sokban hasonlít a koncepciós jogi procedúrák fővádlottjaira (Buharinra, Radekre és másokra), de a regény problematikája túlmutat a publicisztikus aktualitáson, a felületesen felfogott "politikai botrányon". Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik gárda vezető alakjaihoz tartozó, a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is hűen szolgáló, jelentős funkcionárius, egyik napról a másikra egy börtöncellában találja magát. Vádlói hajdani elvbarátai, s a három kihallgatáson keresztül folyó lelki procedúra tétje: Rubasov belátja-e, hogy az ügy a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatkén való önfeláldozást várja tőle. A regényíró meggyőző lélekrajzzal, a mozgalom első évtizedei hatalmi mechanizmusának tényszerű ismeretével, és természetesen a modellszerű események tanúságának megfelelően igennel válaszol erre a kérdésre, írói erényeit azonban abban csillogtatja meg, hogy mindezt képes hitelesen, emberi dimenziói szerint ábrázolni. A sztálini korszak napvilágra kerülő dokumentumai mellett a "tárgyi valóság", a "kulcsregény"-jelleg el is veszti jelentőségét - a modern társadalmi üdvtan abszurd logikájának éles kritikai analízise teremti meg a regény atmoszféráját, és ez biztosítja emberábrázolásának erőteljes hatását is. A regény olvasása revelatív élmény, nem a "perek", hanem a század politikai drámáinak egyik kulcsregénye.

Aldous Huxley - Visszatérés ​a szép új világhoz
Vissza, ​de nem a jövőbe, hanem a se nem tetszetős se nem fiatalos huszadik-huszonegyedik századba. Hogy a szerző negyedszázaddal korábbi jóslatainak némelyike 1959-re, a Visszatérés megírásának korára valóra vált, vagy jó úton haladt - és persze halad ma is - a megvalósulás felé, az inkább aggodalomra, mint bizakodásra ad és adott okot.

Sütő András - Rigó ​és apostol
Az ​alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Deák Tamás - Káprázat ​és figyelem
A ​Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket, Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény - miként az élet - inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményekből fakató megismerést, mely bár kevesebbet, de másként és közvetlenebbül szól a művekről. Számomra a fontos olvasmányok önéletrajzi cselekmények voltak, mindaz tehát, amit írtam róluk: legföljebb irodalom. A nézeteim sem oly kérlelhetetlenek, mint a tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így - óhatatlanul - önmagamról is. (Deák Tamás)

Kőrössi P. József - Naplóromok
Réz ​Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Eretnek ​esszék
Eretnek ​esszék! A cím magyarázatra szorul. Az irodalmi élet egészségének föltétele, hogy megbontsuk azt a sok megmerevedett értékelést, amit irodalomtörténészek, kritikusok úgy adnak kézrők kézre, hogy az ujjlenyomatuk sem látszik meg rajta. Vigyázat! - metafora, tehát nem szóról szóra értendő." Ezek a "neveletlen" esszék, cikkek és kritikák mind arról tanúskodnak, hogy szerzőjük képtelen némán tudomásul venni a képtelenségeket: akár rosszul rendezett színdarabbal, akár üres, dagályos műelemzésekkel, alaptalanul támadt s egyre csak kerekedő legendákkal, vagy nyelvünket pusztító szódivatokkal találkozik. Tekintélye csak az igazi, "megfogható" értékeknek van előtte, más autoritást még csak hallgatólagosan sem ismer el.

Malcolm Cowley - Nyolcvan ​év magasából
Malcolm ​Cowley (1898) Költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, melyet kritikusként és irodalomtörténészként az amerikai \elveszett nemzedék\ elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának a szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingway-nek, Faulknernek és a többieknek - róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusai magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai.

Candace Bushnell - Szex ​és New York
"Isten ​hozott az elveszített ártatlanság korában!... Első az önvédelem és a jó üzlet. Ámor meg elhúzhat a jó büdös francba." - Íme New York, Manhattan, a felső tízezer, a kulturális elit világa. A kivételezettek nemegyszer botrányos szexuális szokásairól most egy kívülálló rántja le falrengető humorral a leplet. A Candace Bushnell, angol újságírónő által írt, szellemes és brutálisan őszinte kötet bemutatja azt a manhattani réteget, akik csapatostul lepik el a partikat, bárokat, klubokat. A különböző történetekben a szerző saját élményeit, tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Carrie, az ifjú írónő folyton rosszkor és rossz helyen keresi a szerelmet. Mr. Big, az iparmágnás egyik értelmetlen partnerkapcsolatból sodródik céltalanul a másikba. Samantha Jones, a negyvenes éveit taposó filmproducer a nők azon nemzedékéről mesél, akik egyetlen dolgot tanultak meg nagyon jól az életben: a szépség és a fiatalság múlandó. A "modellezők" csakis és kizárólag fotogén "dilis csajokkal" hajlandóak randevúzni és ágyba bújni. No meg a "biciklis bölcsészek", akik már jócskán benne járnak a korban, s közlekedési eszközükön kívül csak a hátizsákjukhoz ragaszkondnak nagyon.

Kamarás István - Varga Csaba - A ​szerelemről - komolyan
Ősi ​témáról, kétneműnek születő emberek egymás iránt fellobbanó szenvedélyéről szólnak e kötet írásai. Filozófiai, szociológiai, lélektani vagy irodalmi-esszéírói megformálásban olyan személyiségek mondanak véleményt a szerelemélmény mai helyzetéről, mint Ancsel Éva, Buda Béla, H. Sas Judit, Mérei Ferenc, Miskolczi Miklós, Nyíri Tamás, Radnóti Sándor vagy Szilágyi Ákos. Létezhet-e szerelem a modern világban? Mi az individualitás és a szolidaritás részaránya a modern szerelemben? Hányszor lehetünk szerelmesek életünkben? Mi a tiszta erotika, és mi a házasság viszonya a szerelmi élményhez? Milyen szerelemképük van a faluközösségben élő embereknek, s milyen a mai városi fiataloknak? Az egymással is vitázó írások nagyon sok elgondolkodtató érvet és bizonyságot fogalmaznak meg a szerelemélmény mai problematikusságáról, és kikezdhetetlen jövőjéről.

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Nemeskürty István - Önfia ​vágta sebét
A ​kötet Nemeskürty három történelmi esszéjét tartalmazza. A Krónika Dózsa György tetteiről című ismeretterjesztő munka a források nyújtotta lehetőségekkel gondosan gazdálkodva mutatja be a parasztforradalomhoz vezető közállapotokat és a korszak politikai tényezőinek portréját. Ez történt Mohács után című munkájában Nemeskürty ráirányítja a figyelmet a mohácsi csatavesztéstől János király haláláig terjedő, történetíróilag alig feldolgozott korszak problémáira. A 16. század első fele Nemeskürty-féle krónikájának harmadik tagja az Elfelejtett évtized. Ebben a korszakban (1542-1552) Fráter György, az önálló erdélyi állam megalapítója tesz kisérletet a három részre szakadt ország egységének a helyreállítására. A terv megbukik, Ferdinánd meggyilkolja György barátot, majd az egyes várak hős védelme ellenére, huszonhat évvel Mohács után elkezdődik a török hódoltság kora.

Száraz György - Egy ​előítélet nyomában
_Száraz ​György_ (1930-1987) vallomásos történelmi nagyesszéje ma is éppen olyan eleven, mint első megjelenésekor volt. Az elmúlt két évtizedben, a demokrácia esztendeiben rengeteg könyv, cikk és tanulmány látott napvilágot a magyar-zsidó közös múlt témakörében. Ezek közt találunk jó, rossz és közepes szakmunkákat, unalmas és érdekfeszítő dokumentumköteteteket, tudományos és áltudományos műveket vagy éppen szélsőséges nézeteket megformázó füzeteket. Száraz György írásának nagyságát az is mutatja, hogy az elmúlt évek során semmit sem fakult, ebből a szabad világban született, hatalmas anyagból is kimagaslik emberségével, tiszta logikájával. ___ _"Minden esetben nehezemre esett leírni: »mi és ők«, »itt és ott«. De hát muszáj volt: e nélkül képtelen lettem volna megértetni magam. Csakis azért használtam ezt a viszolyogtató ellentétpárt, hogy kimondva megsemmisítsem. Primitív néphit és modern pszichoterápia: ki kell mondani a démon nevét, beszélni kell a neurózis okairól, hogy megtörjön a rontás, oldódjék a görcs."_

Aldous Huxley - Divatok ​a szerelemben
Albous ​Huxley magyarországi hírnevét a _Szép új világ_ alapozta meg, de jó néhány más regénye is nagy népszerűségre tett szert, nem annyira a figurák és a cselekmény, mint inkább a könyveket átható szellemesség, sőt szellem jóvoltából. E hatalmas műveltség birtokában méltán magabiztos szellem sugárzik Huxley esszéiből is. Érdeklődése rendkívül sokirányú: a képzőművészetben és a zenében éppoly otthonos, mint az irodalomban és filozófiában. Többnyire valamilyen izgalmas probléma vonzza egy-egy életműben: a misztikus élmény kifejezhetőségének kérdése EL Grecónál, a késői művek sajátos természete Goya öregkori rézmetszetei kapcsán. Gesualdóról írott nagy tanulmánya jóval megelőzi a reneszánsz kori zene mai reneszánszát. Spinoza és Pascal filozófiájával szemben a maga epikureus-humanista, életimádó krédóját fogalmazza meg. Lebilincselően értekezik olyan szociológiai jelenségekről is, mint a kényelem vagy szerelemben uralkodó divatok. A kötet egészéből nyomatékosan kitetszik: hogy Huxley korántsem afféle kulturális ínyenc vagy frivol gúnyolódó, hanem nagyon is szenvedélyes moralista, az emberi értékek, az egyéniség és szabadság elszánt védelmezője.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Spiró György - Válogatott ​esszék 1979-2016
Spiró ​György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget. Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.

Kertész Imre - A ​száműzött nyelv
A ​száműzött nyelv Kertész Imre előadásainak, esszéinek gyűjteménye."Egy ismerősöm nemrégiben megjegyezte, hogy mást mondok az esszéimben, mint a regényeimben, s bevallom, ismerősömnek ez az észrevétele annyira meghökkentett, hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből. Őszintén szólva valószínűleg sohasem írtam volna meg itt következő tanulmányaimat, ha fel nem kérnek rá. És sohasem kértek volna fel rá, ha össze nem omlik Európa másik nagy totalitárius birodalma, amelyet a szocialista melléknévvel illettek. Ez volt a hely ahol magam is éltem, az élet, amely teljes valóságában megismertette velem az illegálisnak nyilvánított normális létezés állapotát... Az itt következő írásokat különben nem tekintem szabályszerű esszéknek. Műfajukat egyszer inkább a ťmegközelitésekŤ szóval jellemeztem, ha ilyen műfaj valójában, persze, nem is ismeretes. Részint azt akartam így kifejezni, hogy egyik írás sem meríti ki teljesen a tárgyát, legföljebb megközeliteni tudja; másrészt pedig, hogy ugyanazt akarják megközeliteni, csupán más oldalról, amit az elbeszélői szövegeim is: a megközelithetetlent." (K.I.)

Kecskeméthy Aurél - Gróf ​Széchenyi István utolsó évei és halála
Kecskeméthy ​Aurél (1827-1877), egy helytartótanácsi kishivatalnok fia, Budán és Vácott végezte tanulmányait, a pesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten működött mint ügyvédgyakornok. A Fiatal Magyarország köréhez laza kapcsolatok fűzték, Petőfi és Jókai is barátai közé tartozott. "Nagyon szép gyerek volt, vidám, könnyűvérű fiú - emlékezik rá Jókai -, elmés gúnyora nem kímélt senkit, még saját magát sem. Nagy szenvedéseken át vezette őt világába az élet, s ezek tanították meg tagadni mindent és kikacagni mindent." A szabadságharc küzdelmeiben alig vett részt, a bukás után nem fenyegette kényszerbe sorozás, börtön. 1850-ben kezdte el hírlapírói pályáját, a hivatalos Magyar Hírlap-nál, majd a bécsi belügyminisztérium sajtóosztályának cenzora lett; később is az osztrák kormányt támogató lapok munkatársa, szerkesztője volt. A kiegyezés körül csatlakozott a Deák-párthoz, annak konzervatív szárnyához tartozott. Kákay Aranyos álnéven szellemes, nagyhatású országgyűlési "árny- és fényképek"-et írt, majd igen érdekes beszámolót 1876-os észak-amerikai útjáról, az amerikai politikai, társadalmi, gazdasági viszonyokról. Kecskeméthy Aurél 1857-ben barátja, Török János közvetítésével kapcsolatba került Széchenyi Istvánnal, sűrűn eljárt hozzá Döblingbe, tájékoztatta a világ eseményeiről, a külföldi sajtó cikkeiről. Ezért gyanússá is vált az osztrák rendőrség szemében, 1859-ben házkutatást tartottak nála, felfüggesztették cenzori állásából. Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála című munkája, amely 1866-ban jelent meg, a riport, emlékirat, lélekraju, esszé kitűnő ötvözete, pontos és anyaggazdag beszámoló Széchenyi István utolsó éveiről, az öngyilkosságát előkészítő eseményekről, árnyalt, érzékletes portré és korrajz.

Lángh Júlia - Macskák ​és férfiak
Hármaskönyvet ​tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré-sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. Minden csupa meglepetés: az időskori szerelem heves és felkavaró, mintha csak egy csitri élné át, a korábbi kapcsolatok izgalmasak, szomorúak, szürreálisak vagy kacagtatók - mikor milyenek. Egy biztos: aki megírta őket, igyekezett minél tökéletesebben megismerni a másik nemet, és átélni az élet minden fontos pillanatát. A férfiakéval párhuzamos és rejtett kapcsolatban álló macskatörténetek pedig igazolják a cicagazdák ismert igazságát: tulajdonképpen a macska tartja az embert, és még véletlenül sem fordítva. Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de - legalább is szerzőnk szerint - nem biztos, hogy érdemes.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Covers_192900
Az ​el nem képzelt Amerika Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Az ​el nem képzelt Amerika
Angliában, ​az anyaországban már másfél évszázada virágzott az esszé, amikor e műfaj első tétova kísérletei az észak-amerikai gyarmatokon megszülettek. A XVIII. század utolsó negyedére önálló, öntörvényű polgári civilizációt kialakítani képes és életerős Egyesült Államoknak kellett létrejönnie ahhoz, hogy önálló nemzeti irodalom megszülethessen. Csak ekkor, a fiatal köztársaság élénk szellemi forrongásában, a XVIII. és XIX. század fordulóján jelentek meg az első olyan, mindmáig vonzó értékű írások, melyeket esszéknek nevezhetünk. Ez a rugalmasan változékony műfaj azóta az amerikai gondolkodás, önkifejezés eleven formája lett. Az esszé szépirodalmi értékrendű és szándékú kispróza. Spektruma széles: a szabályszerű tanulmánytól a tudományos témát tárgyaló rövidebb értekezésen át az el-elkalandozó, könnyed, impresszionisztikus csevegésig terjed. A két véglet között elfér az irodalmi kritika, az elmélkedés, az elmefuttatás, a reflexió, a jellemkép, az úti vázlat, az emlékezés vagy a hangulat-felidéző rajz a szabad természet világából. De az alapvető kritérium a hangvétel módja: a szubjektív közelítésmód, a közérthető formában megjelenő egyéni állásfoglalás. A vérbeli esszé műalkotás, művészi teljesítmény. Kötetünk, amelyet Országh László válogatott, az amerikai esszé valamennyi formáját méltó írással képviselteti a kezdetektől a második világháború időpontjáig fellépő nagy nemzedékig. E két határvonal között egy gazdag esszéirodalom képe bontakozik ki előttünk. De nemcsak ez. A különböző hangvételű, tárgyú és terjedelmű írások ahhoz is hozzásegítenek, hogy Amerikát jobban megismerjük, helyesebben azt a folyamatot, amelynek során Amerika küzdött önmaga megismeréséért és meghatározásáért, önmaga "elképzeléséért".

Mihail Gorbacsov - Átalakítás ​és új gondolkodás
Mihail ​Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára nyári szabadsága idején írott könyvében a haza és külföldi olvasók számára elemzi az átalakítás, az új gondolkodás, a hazájában zajló változások lényegét. Éles, kritikus szemlélettel tekinti át a Szovjetunió fejlődésének hetven esztendejét és a világhaladás igényeihez igazodva határozza meg a tennivalókat. Politikai esszé ez a könyv, amelyben nemcsak a konkrét történet és gazdasági tények izgalmasak, hanem Mihail Gorbacsov gondolkodásmódjának megismerése. Mintegy beavatja olvasóit a Szovjetunió politikai vezetésének döntési mechanizmusába. A könyv egyszerre jelent meg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Azóta több világnyelven ugyancsak napvilágot látott.

Kazimierz Brandys - Levelek ​Z. Asszonyhoz
A ​mai lengyel próza élvonalához tartozó író ezekben a levelekben, melyek mindegyike voltaképpen egy-egy kis esszé, új életet formáló társadalmunk problémáira keres feleletet. A belső monológszerű írásban (mert Z. asszony csak képzeletbeli személy) az író elkalandozik a legkülönbözőbb területekre - szót kerít amerikai filmekre, urbanisztikára, irodalomra, pedagógiára, és így tovább -, de sohasem felszínesen. Hangja könnyed ugyan, de mindenkor elmélyülten kutatja a jelenségek okát, elmélkedéseinek középpontjában morális-filozófiai kérdések állnak: hogyan éljünk, hol az igazság? A Levelek Z. asszonyhoz mintaképe az irodalmi publicisztikának, az írói felelősségérzetnek és a hivatástudatnak. Az eredeti három kötetes anyagból azokat a leveleket válogattuk ki, melyek a magyar olvasók számára is tanulságosak és érdekesek.

Márai Sándor - Amerika ​délibáb
Amikor ​Márai 1952 áprilisában megérkezik New Yorkba, nemcsak földrészt, hanem „életet” is cserél. Nápoly után New York több mint kihívás – valóságos környezet-, életforma- és civilizációváltás. Az „újságba író” Márai két évtizedes Amerika-képe alapjaiban változik meg az új élethelyzettel, amikor szembesül az Újvilág közönyével. A Márai Irodalmi bedekkersorozat legújabb darabja az író amerikai emigrációjának éveit, a New Yorkban és San Diegóban töltött negyven esztendőt mutatja be. A képes füves könyv írásaiból rakja ki az író Amerika-mozaikját: az ismert és kevéssé ismert szépirodalmi idézetek mellett számos, eddig nem közölt tárca- és levélrészlet, úti rajz és rádiós jegyzet mutatja be az ötvenes évek és a hidegháborús időszak Amerikáját, illetve Márai viszonyulását annak kultúrájához, eszményéhez és világképéhez. Mi dolga a világ e szegletében egy emigráns írónak, egyáltalán, mit tehet az európai író, aki Amerikában él? Évekig hallgatásba burkolózik, másfél évtized után pedig visszatér Európába, hogy aztán újra Amerikában, a nyugati parti San Diegóban telepedjen le – ezúttal végleg. Az út- és honkeresés viszontagságainak különleges lenyomata az Amerika délibáb, amelyben a szépíró, közíró és publicista Márai tematikus sorait olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében. A sorozat korábbi darabjai: Budán lakni világnézet; Régi Kassa, álom; Itália életérzés.

Szabó Magda - A ​csekei monológ
Az ​író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó. Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajótörésben mentőcsolnak, a béke ritka óráiban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltárására is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténészek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdonképpen, mert e mostani írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a negyedik esszékötetem, s a valaha tanult szabályokat sem sértettem: csak úgy állítottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy alkotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam különös gonddal a sztereotíppá mitizált iskolai anyagot, hátha más írói arckép fordul korunk felé, mint amikor Jókai fantazmagóriának gyanított látomásai még nem tudták cáfolni a támadóit, pedig a műanyag és az űrutazás, sőt Habsburg Ottó nemzetünk iránt számtalanszor igazolt szimpátiája éppúgy ott van a Jövő század regényében, ahogy a soha figyelemre nem méltatott kisregényekben a diadalmas nőmozgalom. A második esszékötetet útja nyílegyenesen vitt el a Vörösmarty-monográfiáig, A lepke logikájá-ig, s talán a negyediket, A csekei monológ-ot se volt felesleges megírnom, mert az első világháború irodalmunkon belüli értékelésével szomorú adósságben vagyunk, nem árt újra kézbe venni, mit írtak a kortárs írók 1914-ről.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Nádas Péter - Az ​égi és a földi szerelemről
"Ezt ​a könyvet az alkalom szülte, mint a tolvajt. A Fidesz Akadémia szervezői, Csörgő Tünde és Víg Mónika arra kértek, hogy tartsak előadást a "nemi szerepek és a nemek princípiumai" témaköréről. A felkérést örömmel elfogadtam, hiszen olyan témáról beszélhettem, mely immár évtizedek óta foglalkoztat. Az előadást ezerkilencszáznyolcvankilenc szeptember huszonhatodikán megtartottam. Az élénk fogadtatás, és tudományos műfajokban jártasabb barátaim határozott elutasítása arra ösztönzött, hogy gondolataimat bővebben kifejtsem. A bővebb kifejtés érdekében se szerettem volna olyan területekre tévedni, ahol műfajomnak nincsen kompetenciája, vagy olyan módszerekhez folyamodni, amelyek távol állnak eddigi gyakorlatomtól. Vállalkozásom kockázatosságával természetesen tisztában voltam és tisztában vagyok. Nem végeztem önálló kutatásokat, nem kívántam és nem is kívánhattam tudományos igényű munkát írni; hangosan gondolkodom, s ez a saját műfajom szabályai szerint bocsánatos bűn." Nádas Péter

Kornis Mihály - Sóhajok ​hídja
Mint ​azt a cím is jelezni látszik, valamiféle átmenetet jelent ez a könyv Kornis Mihály pályáján: a nagy sikerű Napkönyv és a készülő "második Napkönyv" közötti alkotói szakasz mutatkozik meg benne. A kötet első ciklusában - pár novellisztikus írás mellett - a címadó szöveg e készülő mű érlelődése során született lírai meditációk sorozata. A második része tartalmazza az író közelmúltban írott esszéit, köztük a blaszfémikusnak ható, vitákat kiváltó Mándy című darabot. Kornis eredeti képzettsége szerint rendező: filmrendezőkről, színészekről, nagy képi élményekről szóló (eredetileg jobbára a Filmvilágban megjelent) szubjektív hevülettel átjárt eszmefuttatásai - amelyek itt a harmadik ciklusban kaptak helyet - remek kritikai készségről tanúskodnak. A kötet záródarabjai között kapott helyet a Kádár című drámaszöveg. Ez a Beszélőben megjelent (de itt némileg módosított) dokumentumdarab azt a beszédszöveget dolgozza fel lábjegyzetszerű kommentárok kíséretében, amelyet az MSZMP főtitkára mondott el a KB emlékezetes ülésén.

Bertók László - Dongó ​a szobában
Tizennégy ​évnyi meditáció és morfondírozás az életről, a dolgokról. A gondolat hol röppen, hol a sárban velünk gyalogol. Egy ember ballag a világban, nem érzi magát a közepén, sem a legszélén. Ballag, nézdegél oly korban, midőn talán már a horizont is csak délibáb. Bertók László mindig prózát ír, amikor valamit "ki akar beszélni" rendszerint nagyon személyes s ugyanakkor nagyon általános, mindannyiunkat érintő tartalmakat. És minél inkább megmerítkezik a prózában, annál egyértelműbb, hogy akit olvasunk: a költő.

Kollekciók