Ajax-loader

'velence' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus
Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a _Candide_-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: _műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben_. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is _az én kertem_, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét.

Susanna Clarke - A ​Hollókirály
1806-ot ​írunk. Anglia minden erejét lefoglalja a Napóleonnal vívott háború, a gyakorlati mágia pedig már évszázadok óta feledésbe merült a szigetországban. De az egykoron oly nagyszerű varázslás történelmét kutató tudósok egy napon hirtelen felfedezik, hogy mégis van egy varázsló, aki a gyakorlatban igenis használja a mágiát: a Hurtfew apátságban, a világtól elvonultan élő Mr. Norrell. Amikor felkérik, hogy mutassa be tudását, Mr. Norrell varázslatot bocsát a Yorki katedrálisra, mire a szobrok beszélni és énekelni kezdenek. A hír villámgyorsan eljut Anglia utolsó szegletébe is. A mágus pletykáktól övezve Londonba utazik, ahol feltámaszt egy gyönyörű, halott fiatalasszonyt, majd a kormány kérésére beavatkozik a háborúba: szellemhajói halálra rémítik a franciákat. Norrell azonban nem sokáig lesz egyeduralkodó mágus, mert felbukkan a briliáns, fiatal varázsló, Jonathan Strange. A jóképű és vakmerő Strange tökéletes ellentéte az óvatos és körülményes Norrellnek, aki ennek ellenére tanítványául fogadja őt. Strange is bekapcsolódik a franciák ellen vívott háborúba: Wellington Portugáliában harcoló csapatait segíti természetfeletti erejével. Strange-nek azonban nemcsak a hatalma, hanem az ambíciója is megnő. Mániákusan foglalkozni kezd az angol mágia megteremtőjével, a tizenkettedik század ködébe veszett Hollókirállyal. Strange a király keresése közben egyre veszélyesebb és vakmerőbb varázslatokba kezd, és így nemcsak Norrell-lel való barátságát sodorja veszélybe, hanem mindent, ami fontos számára. Susanna Clarke elegáns, szellemes és a legapróbb részletekig kidolgozott első regénye olyan utazásra viszi az olvasót, amit soha nem fog elfelejteni.

Andrea di Robilant - Szerelem ​Velencében
Andrea ​Memmo az egyik legősibb patrícius család sarja a hanyatlásnak induló Velencei Köztársaságban. Huszonnégy évesen beleszeret a tizenhat éves Giustiniana Wynne-be, egy velencei anya és egy angol apa intelligens és gyönyörű lányába. A közöttük tátongó társadalmi szakadék miatt lehetetlen összeházasodniuk. Giustiniana anyja úgy ítéli meg, hogy a viszony aláássa lánya házasodási esélyeit, ezért eltiltja egymástól a szerelmeseket. Ezzel azonban csak olajat önt a tűzre: kezdetét veszi Giustiniana és Andrea szenvedélyes és titkos kapcsolata.

Ernest Hemingway - A ​folyón át a fák közé
Hemingway ​1950-ben megjelent regényének címe az amerikai polgárháború tábornokának, Stonewall Jacksonnak utolsó szavait idézi - és ez a furcsa, kései könyv maga is búcsú, leltár, végső összegzés. Hőse, Richard Cantwell ezredes Hemingway korábbi hőseinek öregedő mása. Emlékek, álmok, a jelenvaló, két háború hadszínterei keverednek a párbeszédekben és belső monológokban, miközben az ezredes autón Velencébe utazik, hogy találkozzék szerelmével, aztán csónakon, vadvizeken, kacsavadászatra indul. Mi változott a világban, mi maradt meg az embernek - erre keres választ a főhős, aki még egyszer végigtekint élete tájain, mígnem szimbolikus útjai végén fölmagasodik a halál. A búcsú azonban Hemingwaynél itt sem beletörődés: két évvel e regény után írta meg az Az öreg halász és a tengert.

Szerb Antal - VII. ​Olivér
Egy ​király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - mi a személyiség? - játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet.

Fajth_tibor_velence
elérhető
4

Fajth Tibor - Velence
Velence, ​az Velence, amellyel nem lehet betelni. Nem lehet megunni, mert nem lehet megismerni, jártunk legyen ott egyszer, kétszer vagy akár százszor is. Könyvek ezrei kísérelték meg az idők folyamán, hogy teljes százszínűségében mutassák be a pompázatos Velencét: a csatornák és riók, templomok és palazzók, a hajdani dogék, nobilik és kurtizánok világát; hogy megjelenítsék a szép ívű hidak, a kéklő Adria, az iszapos vizű lagunatájak minden báját, szépségét, érdekességét. S hogy a Panoráma városkalauzainak sorában az elsők között jelenteti meg a Velence-kötetet, ennek oka az a - talán túlzott - remény, hogy - megkísérelve a lehetetlent - a teljesség igényével számot tartó Velence-könyvet adjon a városba újra meg újra elzarándokoló magyar utasok kezébe.

Passuth László - Lagúnák
Az ​Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne. Passuth László ilyenféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik személyében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá. Morosini figurája példázza ötletesen és szépen ezt a haldoklási folyamatot, éppen azokban a gesztusokban, melyek Ceciliával kapcsolatosak.

Passuth László - A ​mantuai herceg muzsikusa
A ​szerző új regényét Tiziano halálával kezdi: Itáliában elhalványodik a képzőművészet sokszázados ragyogása s a múzsák az új művészet - a zene felé fordulnak. a cinqeucento utolsó évtizedeiben tűnik fel Claudio Monteverdi, Itália máig is legnagyobb komponistáinak egyike, az opera teremtő géniusza: fiatalon Mantuába kerül, ahol egy könnyűvérű, de elevenszellemű herceg (aki oly ismert szerepet kapott a Rigolettóban) ösztönzi arra,hogy kiemelkedjék a liturgikus zeneszerzők, madrigálisták szinte névtelen seregéből s kiformálja a "dramma per musica"-t - a mai operát. A kicsiny, de tündöklő mantuai udvarnak Tasso, Monteverdi és Rubens örök alakjai adnak mély történelmi értéket. Az Orfeo komponistája e könnyelmű, de művészetkedvelő udvar forgatagából súlyos egyéni tragédiák során át kerül Velencébe, hogy ott élete alkonyán megírhassa e város "örök farsangjában" utolsó monumentális főművét, az Incoronazione di Poppeá-t. E kevéssé ismert, késő-reneszánsz és korabarokk határvonalán álló kort teremtette újra e nagy komponista sorsának tükrében a szerző új, hatalmas történelmi regénye.

Sarah Dunant - A ​kurtizán és a törpe
Bujaság ​és intrika a reneszánsz Velencében Velence, XVI. század: a város fénykorát éli, egyszerre gazdag és szegény, vallásos és haszonleső, gyönyörű és romlott. A kurtizán Fiammetta, és segítőtársa, a törpe Bucino Róma 1527-es kifosztása után menekül ide, gyomrukba(!) rejtve vagyonuk maradékát. Minden bátorságukat és ravaszságukat latba vetve lassan a velencei társadalom elismert figuráivá válnak. Tökéletes párost alkotnak ők ketten: az élésnyelvű törpe és a gyermekkorától mások kényeztetésére nevelt, vibráló személyiségű úrnő; a kor divatos meghatározása szerint egy "őszinte kurtizán". Ám ahogy szerencsecsillaguk emelkedik, úgy sokasodnak a szövetségükre veszélyt jelentő viharfelhők is. A legnagyobb kihívást egy fiatal, rokkant nő jelenti, aki lassan a szívükbe lopja magát, de közben a biztos pusztulás felé sodorja őket... A kurtizán és a törpe: lebilincselő történet a gyönyör bűneiről és a bűn gyönyöreiről.

Cehennem
elérhető
208

Dan Brown - Inferno
A ​történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel...

Joss Stirling - Lélektársak ​- Crystal
Még ​több kaland, még több szerelem - a Lélektársak-trilógia befejező része végre magyarul is! Crystal Brook a család fekete bárányának számított; senki sem vette észre, hogy neki is savant képességei vannak. Eddig... Mikor nővérével, Diamonddal Denverbe utaznak, egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös és lehengerlő Benedict testvérekkel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan jegygyűrű csillog az ujján. Crystalt azonban nemcsak, hogy nem hatja meg a fiúk sármja, de úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben. Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két család. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni szeretteiket és megfejteni egy rég elfeledett titkot.

Bogomil Rajnov - Nincs ​jobb a rossz időnél
A ​színhely: Velence. Az esemény: két gyilkosság néhány órán belül. Az ügy szemtanúja: egy soknevű úr, akire az jellemző, hogy nem fordul a rendőrséghez. Az úr gondolatai: "Már a két gyilkosság előtt is az volt a benyomásom, hogy a rám bízott feladat nem könnyű. Csak egyelőre nem értem, miért ilyen fontos. A regényekben olvasható butaságokkal ellentétben a hírszerző szervek közötti összecsapásokban nem potyognak a hullák, mint az őszi legyek. Itt is, mint mindenütt, a gyilkosság az utolsó adu, amelyet csak különleges esetekben játszanak ki. Ljubo halála azt jelenti, hogy azok, akik eltették láb alól, mindenáron meg akarták akadályozni, hogy valamilyen, számukra kínos dolgot megtudjon. Különben megelégedtek volna azzal, hogy egy-két kopót eresztenek a nyomába, s egy kissé megismerkedtek volna az életrajzával. Ők azonban Contit is habozás nélkül likvidálták. Bepakolták a Buickba, hogy a segítségével felismerhessék Ljubót, azután hazakísérték, és a megszokott, otthoni környezetében feladták rá az utolsó kenetet. Elintézték a vevőt, azután az eladót, és ezzel egy csapásra szétszakították a szálakat. Ha Morandit is likvidálták volna, az egész kombináció visszavonhatatlanul kútba esik. De ha elhatározták, hogy kijátszák a végső adut, miért nem likvidálták Morandit is?"

Erdődy János - A ​fenséges köztársaság nevében
Három ​főszereplője van Erdődy János új regényének: egy ember, egy testület és egy állam. A szerző, csaknem harminc eddig megjelent történelmi tárgyú könyv írója, most ismét a viharos múltú Velencei Köztársaság történetének egyik izgalmas szakaszáról beszél olvasóinak, ezúttal a 14. század derekán történt eseményekről. A három főszereplő közül a személy: Marcantonio Boni velencei közhivatalnok. A testület: a Tízek Tanácsa, amely ebben ez időben alakult meg válságos körülmények következtében, és ettől fogva négyszáz évig, az állam megszűnéséig, a legnagyobb, olykor egyetlen igazi hatalom volt Velencében. A harmadik főszereplő pedig: maga a Köztársaság, színes, szenvedélyes és vad életének ebben az időszakában, amikor éppen világhatalommá kezdett növekedni az apró szigeteken épült kicsiny városállam, Márk evangelista címerállatának, a velencei lobogó Szárnyas Oroszlánjának jegyében. Egyi előző velencei tárgyú könyvének címlapján a szerző "szép és kegyetlen" városnak nevezte Velencét. A szépség és könyörtelenség világát rajzolja ez a könyv is, amelyet most tart kezében az olvasó. Európa csodája Velence, és élete folytonos kíméletlen harc volt, tengereken, csatatéren és hivatali szobák homályos zugaiban. Az utolsó nagy, nyílt polgárháborúval, a Tiepolo-összeesküvéssel kezdődik a történet. És a továbbiakban: intrikák, orgyilkosságok, bírói ítélettel lefejezett államfő, külső háborúk és belső hatalmi harcok - mindig és minden állandóan változik Velencében. Emberek jelennek meg, cselekednek a könyv lapjain, és eltűnnek: de egyvalaki szemünk előtt marad: Marcantonio Boni, az örök velencei polgár. Aki még tulajdon fiát is feláldozza a Köztársaságért, és a maga életét is teljes egészében az államnak adja. Példája azoknak az embereknek, akik - olykor talán kicsinyes és szennyes eszközökkel is - ezerháromszáz esztendőn át fenntartották és naggyá tették a Velencei Köztársaságot.

Babits Mihály - A ​gólyakalifa
Tábory ​Elemér, a regény hőse kettős életet él. Ha "fekete Álma" nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is, "Sonntagskind" lehetne, a szerencse gyermeke, akinek kedvez a sorsa, s akiben a képesség is megvan a boldogulásra és a létezés örömeinek teljes átélésére. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. A folyton megújuló álomkényszer megalázó sorsot rajzoltat a képzelettel, nyomasztóan, kínzóan teljeset, amely csak asszociációkkal kötődik a másikhoz, s mely sokkal több emberé, mint a másik. Tábory Elemér álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, s aki a kegyetlenkedésekre maga is brutalitással felel, azután pedig napidíjas pesti írnokként tengődik - nélkülözések, félelmek, szorongások között - egészen az öngyilkosságig. A gólyakalifa a személyiség-megoszlás modern, világirodalmi rangú regénye, s egyben izgalmasan szép vallomás is az emberi elkötelezettségről, a szenvedélyre való belső készenlétről. "Mintha életem, s talán minden költő életének szimbóluma volna - írja Babits Mihály -, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban."

Jeanette Winterson - A ​szenvedély
A ​napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan - akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen - hártya van a lábujjai között. Henri nagy "történelmi" rajongásával szemben ott áll Villanelle "privát" szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

Darvasi László - A ​könnymutatványosok legendája
Öt ​könnymutatványos járja ponyvás szekéren a törökök dúlta Kelet-Európa tájait. Sírásművészeknek is nevezhetjük őket. Az egyikük égő mézet sír, a másik tükördarabkákat, a harmadik vért, a negyedik apró fekete köveket... Megjelenésük és eltűnésük kapcsolja össze a tucatnyi főszereplő sorsát, akiket a Buda bevételétől annak visszafoglalásáig eltelő bő egy évszázadon át követhetünk nyomon.

Erdődy János - Szép ​és kegyetlen Velence
A ​nagy múltú köztársaság - Velence - mozgalmas életébe világít be Erdődy János újabb történelmi regénye is. Nemcsak tárgyilagos-pontos keresztmetszetét adja a tizenhatodik és tizenhetedik század szövevényes politikai küzdelmeinek, de a középkor végső válságának okai is érzékletesen sejteti. Többek közt azokat a diplomáciai manővereket jeleníti meg, melyek révén Velence tekintélyes hatalommá nőtt Európában, a pápai befolyás ellenében és másféle terjeszkedésekkel szemben. A belső ellentmondások terhe azonban megingatja államrendszerének tartópilléreit az eretnekségek és ellenreformációk időszakában. A koreszmék két jellemző képviselőjének (a papnövendékből lett állami tisztviselőnek és az egyházi teológus atyának) a sorsa a lélek zavaraira utal. Az eredeti hivatás és a váratlan, különleges megbízás ellentéte hovatovább az Eszme alapjait is kikezdő, kegyetlen áldozatot kíván: a régi barát és fegyvertárs, Foscarini szenátor személyében.

Christopher Moore - A ​velencei sárkány
Egy ​zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában... A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll. Tarsoly ezúttal idegen földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér, azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek. Christopher Moore a _Bolond_ után folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Fenekestül. A velencei kalmárt és az Othellót ötvözve fergeteges regényt rittyentett kapzsiságról, bosszúról, árulásról és egy félelmetes, fatális, ám feminin tengeri szörnyről.

Veadandp0301
elérhető
0

Ács Margit - Beavatás
A ​Beavatás három magyar fiatal - a Fráter fivérek s az idősebbik felesége, Laura - három velencei napjának a regénye. A hetvenes évek statisztikáiban nálunk is tömeges gyakorisággal előforduló, minden tekintetben szokványos olaszországi turistaút első, "kötelező" állomásán a két testvér, az építész Károly és a tolmácskodó, szabadúszó Ambrus először éli meg, amit századok óta átél minden világjáró hazánkfia, amikor idegen környezetben, más nyelv, más szokások, másfajta erkölcs és gondolkodás, másmilyen élet másmilyen lehetőségeink a tükrében és röntgensugárzásban szembesül önmagának és annak a közösségnek a gondjaival, amelyhez tartozik. De a Fráterek e súlyos és keserves élménynek a szédületében egy másik mitikus élménynek: a testvérkapcsolatnak éppen a különleges helyzet és élmény ingerére kibomló drámáját is megéli, amit - sorsát meghatározó következményekkel - ösztöneiben és idegzetében Laura is követni kénytelen. A Beavatás - az illúziókkal, a hamis tudat fátylaival elkendőzött, rideg valóság feltárulása. Kíméletlen megvilágosodás: az intellektuális és az erkölcsi-érzelmi önámítás gátjainak tragikus eredményű áttörése. Ambrus cinikus-link életvitelének felhámja mögül előtűnik a rossz útra tévedt belső emberi szabadságharc kilátástalansága, Károly igavonó kötelességtudása, erkölcsi idealizmusa mögül az igazi megismerésre és az igazi cselekvésre való restség.

Pelle János - Casanova, ​avagy a 18. század egy kalandor szemével
"Anyám ​1725.április másodikán, húsvét napján hozott világra Velencében. Előző nap erősen vágyott a rákra. Nagyon szerette a rákot. A Giacomo Girolamo névre kereszteltek. Nyolc és fél éves koromig hülye voltam. Három-havi orrvérzés után Páduába küldtek, ahol kigyógyultam a hülyeségből, s hozzáfogtam a tanuláshoz, tizenhat éves koromban doktor lettem, papi ruhát öltöttem, s Rómába mentem szerencsét próbálni. Gazdám, Acquaviva bíboros francia nyelvmesterem lánya miatt elbocsátott." Saját szavai szerint ekkor kezdődött Giacomo Casanova kalandorélete és szerelmi pályafutása. A furfangos velencei úgy él emlékeinkben, mint valami késői Don Juan, de aztán kiderül, hogy Casanova szabályos anti-Don Juan volt; olcsó szerelmeit megvásárolta, hódításai: színész- és kalandornők, kocsmatündérek és gáláns apácák; emberünk csakis "biztosra" ment, mert a kudarcot nem tudta elviselni. A szerelmi kalandok - s a könyv értékét ez adja meg igazán - csupán pikáns körítései a Fény századának, ahogy a franciák nevezik a felvilágosodást; de a fény csak derengett egy kegyetlen, törvénytelen és vaksötét világban. S mi lehetett más a kitörés útja, mint zsoldosnak állni - vagy szélhámosságból él? Szegény Casanova!

Bernáth Aurél - Gólyáról, ​Helgáról, halálról
Ez ​a szokatlan, egyszerre iróniát és lírát sugárzó című kötet a modern magyar piktúra nagy mesterének önéletrajzi ihletésű novelláit gyűjti egybe; különböző időpontokban keletkezett írásokat, egy szépírónak is igen jelentékeny művész életének és környezetének színekben, érzelmekben és gondolatokban egyaránt gazdag megörökítéseit.

Willi Meinck - Marco ​Polo kalandos ifjúsága
Velencében, ​a nyüzsgő itáliai kereskedővárosban a gazdag patríciuscsaládból származó Marco szüntelenül a messzi ismeretlen világok után vágyakozva kémleli a tengert, s várja haza régóta eltűntnek hitt édesapját. Édesanyja közben belehal a magány okozta fájdalmába. Egyetlen rokona, nagyravágyó, pénzéhes nagybátyja, a gonosz Pietro Bocco meg akarja kaparintani unokaöccse vagyonát és orgyilkost bérel...

Nemere István - Keresd ​meg álmomat
A ​csodálatosan szép olaszországi Velencében játszódik a szerelmes-kalandos regény. Egy magyar pár utazik elő-nászútra a szerelmesek és lagúnák városába, ám ugyanakkor érkezik meg még két örmény is, akik az odalátogató török államelnök ellen terveznek merényletet. A magyarok ismerik az egyik örményt, találkoznak is vele a merénylet előtt - és után...

André Corin - Meghívás ​méregpohárra
A ​szerző már korábban megjelent bűnügyi regényéből ismert hőse - Anne Cordier -, a gátlásos, kicsit kétbalkezes, de kedvesen csetlő-botló fiatal lány újabb gyilkossági históriába keveredik. Mr. és Mrs. Ridgeway amerikai milliomos házaspár estélyén, ahol írók, rendezők, színészek vannak jelen, egyszer csak Anne lábára potyog egy hulla. A klasszikus krimi szabályai szerint mindenki gyanús, de végül természetesen megoldódik a rejtély.

Johann Wolfgang Goethe - Venetianische ​Epigramme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

R. Kelényi Angelika - Az ​örökség
Lorenzo ​Mariani és Fabricius Flóra utazása véget ért, nyugodt boldogságban élnek Velencében, a Mariani palotában. Ez a nyugalom azonban egy idő után unalmassá válik a férfi számára, és keresi az alkalmat, hogy újabb kalandra indulhasson. Amikor kiderül, hogy Flóra nagyszülei meghaltak, kapva kap az alkalmon, hogy utánajárjon felesége örökségének...

Donna Leon - Ha ​nincs kegyelem
Az ​ősz első hűvös fuvallata már végigsöpört Velence utcái és lagúnái fölött, de még tartja magát a nyár. Legalábbis ami a bűnözőket illeti, akik nem tértek vissza szabadságukról, gondolja Brunetti felügyelő, és az uborkaszezon tétlenségéből akkor sem billen ki, amikor feleségének egyik tanítványa szokatlan kérdéssel keresi fel. A fiatal lány azt akarja megtudni, kaphat-e kegyelmet halott nagyapja, akit valaha elítéltek egy bűnügyben. A felügyelő nem tud mit kezdeni az esettel, mígnem egy nap Claudia gyilkosság áldozata nem lesz. A nyomok évtizedekkel korábbra, a második világháború idejére vezetnek vissza, és Brunetti rég eltemetett titkokba botlik. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy a lánynak látszólag nincs családja. Egyetlen élő "rokona" egy idős osztrák hölgy, a nagyapa egykori szeretője, aki barátságtalan, szűkös lakásában feltűnően értékes műgyűjteményt őrizget. Miután az idős asszonyt is holtan találják, sürgetővé válik, hogy Brunetti mélyebbre ásson a nácikkal való kollaboránsok és az olasz zsidók vagyonát elkobzók rejtegetett múltjában. Keserű tapasztalat, hogy kevesen segítenek feltárni a nyomasztó titkokat. Donna Leon nem csak a szövevényes bűnügy szálait göngyölíti fel, hanem arra is figyelmeztet, milyen kockázatos, ha egy közösség nem néz szembe a múltjával.

Pados Judit - Velencei ​mesék
Mindenki ​ismeri Velencét, és senki sem ismeri Velencét. Én sem. De gyerekkorom óta vonz, mint a mágnes. Ha olyan szerencsés vagyok, hogy ott lehetek, tágra nyílt szemekkel iszom a látványt. Ha csak a képzeletem szárnyán utazhatok, lehunyt szemekkel élem meg a mesét, amiben az apró valós részletek békésen simulnak össze a fantázia szüleményeivel. Ha nem tudhatom a város megannyi titkát, akkor elképzelem. Henry James azt írta 1882-ben: „Közismert, hogy erről a tárgyról (Velencéről) nem lehet többet mondani... Igen szomorú volna az a nap,amikor valami újat kellene mondani... Nem vagyok benne biztos, nem arcátlanság-e azt színlelni, hogy bármit is hozzátehetünk.” Nos, én éppen ezt az arcátlanságot szándékozom elkövetni, és vállalom minden sorát. Vállalom, hogy a mesék Velencéjét merjem megmutatni, az én meséimét. Gyertek velem a mesék Velencéjébe! Kedvcsinálónak néhány olvasói vélemény: „Nagyon felkavaró és egyben gyönyörű is.” (Andrea) „Nagyon jól áll neked Velence! Az írásaidból mindig teljesen más hang szól hozzánk ilyenkor, elvarázsolt / elvarázsoló.” (Vera) „Be kell vallanom kellemesen csalódtam. Persze tudom, hogy jól írsz, de azért ez új és más.” (Reni) „Ez a rövid történet (A velencei sál) annyira megfogott, hogy muszáj megköszönnöm. A mai "érzelemmentes" világban nagyon fel tudják dobni az embert a történeteid. Irigylem a színes fantáziádat és hogy ilyen csodálatosan tudod megfogalmazni a gondolataidat.” (Kató) „Egy gyönyörű történet esszenciája, mint mikor a kiürült pálinkásüvegből kihalászod az aszalt barackot. „ (Cica) „Köszönöm! Pocsékul indult ez a nap, de ez az írás megmelengette a lelkemet!” ( Soma) „Megint nem csalódtam! Más témát és helyszínt választottál, mint eddig, teljesen új tőled, és mégis Te vagy minden sorában. „ (Gabi) „Mint egy bonbonos dobozban, minden történettel egy új íz lepett meg.” (Gréta) „Ne mondd, hogy ez mese! Nem hiszem. Ennek pontosan így kellett történnie!” (Nóra)

Bánki Éva - Telihold ​Velencében
Velence, ​ez a túlzsúfolt ékszerdoboz, ahova sokan vágyakoznak, a világ egyik legellentmondásosabb városa. De mennyit láthat valóságos jelenéből és a múltjából az, aki csupán néhány nap alatt járja be a nevezetességeit? Megadathat-e egy átlagos közép-kelet-európai író számára, hogy akár hosszú hónapokig élhessen ebben a luxustól csillogó városban? Bánki Éva Velence iránti szenvedélyes érdeklődésének, no meg egy ösztöndíjas lehetőségnek köszönhetően kislányával együtt hosszú hónapokat töltött el a városban. Útirajzából érzékletes képet kap az olvasó Velence hétköznapi életéről és a turisták számára láthatatlan lakosairól is egy felnőtt nő meg egy kislány szemével. A jelenkori Velence díszletei mögött megpillanthatjuk a középkori Velencét, a könyörtelen kalmárköztársaságot és az alkonyi fényben tündöklő, XVIII-XIX. századi várost. Megismerjük Magyarország és Velence közös történelmének fordulópontjait, és eltöprengünk azon, mi lehetett a titka az oly sebezhetőnek látszó, mégis hihetetlenül stabil Köztársaságnak. A Telihold Velencében egyszerre személyes hangú úti beszámoló és szerteágazó kultúrtörténeti kalandozás. "A nap csak a mi érkezésünk örömére sütött ki. Február van, minden kő, minden fadarab, minden csempe hideget lehel. Sehol sincs meleg, se a múzeumokban, se a könyvtárakban, se a ferences patronatóban, ahova szülinapozni járok a gyerekkel. Effie néni lakásában csak kora reggel és késő este működik a távfűtés. Természetesen hálózsákban alszunk. Hideget lehelnek az újságok, a könyvek, a poharak, a törülközők, lúdbőrözve lépek ki reggelente a folyosóra."

Philippa Gregory - Sötét ​vizeken
Mindenki ​vágyik valamire: szeretetre, gazdagságra, családi otthonra. De hogyan lesz ebből a vágyból pusztító erejű, elvakult megszállottság? És mire képes az ember, hogy megszerezze, amit akar? London, 1670. Két váratlan látogató érkezik a Temze partján álló, szegényes raktárépülethez - nem ismerik egymást, és nem sejtik, hogy ez a találkozás örökre megváltoztatja az életüket. James Avery, a gazdag nemesúr egykori szeretőjét keresi, akit több mint húsz éve elhagyott. Most azonban mindenét felajánlaná a nőnek: a vagyonát, a nemesi címét és a király kegyét. Meg van győződve ugyanis arról, hogy egyedül az egykori szerető, Alinor adhatja meg számára azt, amire vágyik - egy fiút, aki az örököse lehet. A másik látogató egy gyönyörű, Velencéből érkezett özvegyasszony, aki gyászhírrel érkezik. Livia azt állítja, a férje - Alinor fia - meghalt, belefulladt a Velencei-lagúna sötét vizébe. Az itáliai özvegy hamarosan elbűvöli az anyósa családját, és egy gyors meggazdagodással járó üzlet ígéretével kecsegteti őket. Van azonban valami a viselkedésében és az általa előadott történetben, ami felkelti Alinor gyanúját. De vajon hogyan tudná kideríteni az igazságot? A füvesasszonyban megismert szereplők története folytatódik Philippa Gregory új regényében. A polgárháború utáni Londonban és Velence aranytól ragyogó utcáin játszódó történet erős, önálló nőket mutat be, akik mindenre készek, hogy boldoguljanak egy férfiak uralta világban.

Louis D. Shepperd - A ​velencei idegen
"A ​történet főhőse egy középkorú férfi, aki egy Velencébe tartó vonaton ébred. Félig öntudatlan állapotában rá kell döbbennie, hogy semmire sem emlékszik. Azt sem tudja, ki is ő valójában. Ugyanakkor egy másik idegen is érkezik a lagúnák városába, aki viszont tökéletesen tisztában van, jövetele céljával. Kettejük útja keresztezi egymást Hogy ki is az idegen, és miért jött Velencébe? Természetesen a történet végére, minden fátyol fellebben előlünk, ebben a fordulatos, izgalmas, akciókkal és némi romantikával átszőtt krimiben."

Kollekciók