Ajax-loader

'útleírás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Bertha Bulcsu - A ​fejedelem sírja felett
Vannak ​írók, akik "beleszólnak". Pontot tesznek egy vers végére, befejeznek egy novellát, s fölnéznek, körültekintenek a világban. S amit tapasztalnak - leírják. Nos, Bertha Bulcsu is ilyenfajta író. Észrevételeket, mondhatni "széljegyzeteket" fűz az élethez. Mindannyiunk életéhez: jelenségekhez, amelyekről néha meghökkenve kérdezzük: csakugyan a szocialista világ szülöttei? Másutt fordítva: felnyitja szemünket a jóra és a szépre. Ezek a "beleszólásai" rendeződnek egymás mellé ebben a kötetben. Azonkívül útirajzai és művészportréi. A könyv tartalma igen gazdag, s a kötet mégis egyetlen egységes mű benyomását teszi. Mintha írója egyaránt otthon volna Óbudán és Mongólia határán, Zalaszentgróton és Udinéban. A magatartás és a szemlélet egysége teszi egységesség ezt a változatos tematikájú könyvet. És persze a stílus, a meditatív, mérlegelő előadásmód.

Fehér Klára - Nemes László - Gésák, ​pagodák, titkok
Az ​ismert újságíró-író házaspár az 1964. évi tokiói olimpia idején túristaként járt Japánban. Az úton és az ott töltött néhány hét során szerzett benyomásaik, tapasztalataik alapján írták könyvüket, amely az útinapló és riportázs keveréke. Tokión kívül jártak néhány nagyvárosban - Osaka, Hirosima és Kyoto jelzik útjukat - kiránduló és idegenforgalmi nevezetességű helyeken, igyekeztek minél többet meglátni a magyar közönség által - akkoriban jószerivel csak könyvekből - ismert keleti világból. Ami könyvükben eltér a szokványos útirajzoktól, az elsősorban a mindennapi élet megfigyelése. Áruházak, iskolák, mulatók, vendéglők, üzemek, színházak, mozik, japán otthonok látogatása, az emberekkel való közvetlen érintkezés teszi színessé, sokrétűvé a képet.

Gál Zsuzsanna - Feleség ​voltam New Yorkban
Mit ​tegyen az újságírónő, ha „csak" feleség lehet abban a városban, amelyet mi itt Európában szinte Észak-Amerika jelképének, az amerikai életforma megtestesítőjének tekintünk? Úgy él, mint sok millió asszony, s miközben ellátja a háztartást, bevásárol, főz, mos és takarít (természetesen mindezt amerikai módra), bőségesen marad ideje arra, hogy felfedezze New Yorkot. Jár-kel a belváros utcarengetegében, drága és olcsó áruházakban, üldögél a strandon, utazik a subway-n, megnézi a „világ legnagyobb" világkiállítását, és emeleti ülésről a Metropolitan opera előadását, felkutatja az ingyenkönyvtárat, s megkeresi, hol szórakoznak New York „dühöngő fiataljai", „rácsodálkozik" a technika ezernyi apró és nagy vívmányára. De arról is ír, ami a sok nagyszerűségből pótolhatatlanul hiányzik: a dollárhajszában elveszett emberségről, s arról, hogy az amerikai átlagpolgár általában jól él ugyan, de nem szépen. S az első hónapok után nőttön nő a honvágy, a napfényes oldalak mellett felbukkannak és sűrűsödnek az árnyékos zugok.

Germanus Gyula - Allah ​Akbar!
Germanus ​Gyula 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten, s Allah Akbar! című könyvében számolt be útjáról. Ebben a méltán sikeres munkájában Germanus Gyula tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli arábiai utazásainak, mekkai zarándoklásának fordulatos történetét, olykor humoros, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit, egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet minden napjainak titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról, lelkiségéről. Könyve - melynek első kiadása 1936-ban jelent meg - mit sem veszített aktualitásából, leírásai, megállapításai és analízisei ma is időszerűek. Fontos olvasmány mindazok számára, akiket Kelet őszinte, igaz ismertetése érdekel.

Lucjan Wolanowski - Posta ​Soha-soha földre
A ​hazánkban is ismert L. Wolanowski útibeszámolója sok nyelven, számos kiadásban jelent meg. A világjáró író műveltségének, gazdag élményanyagának, riporteri kíváncsiságának, valamint kitűnő humorának tudható be, hogy könyve rendkívül szórakoztató. A szerző keresztül-kasul bejárta a világrész nagyságú ausztrál földet; nemcsak maga a természeti táj jelenik meg művében, sehol másutt nem található különösségeivel, hanem a sokféle elemből összetett társadalom is. E tarka matériát a szerző lebilincselő formában adagolja: rövid, frappáns, kerek részekből állnak össze az egyes fejezetek. Együtt éljük át a szerzővel a Nagy Kalandot a földgolyó túlfelén. Ott vándorlunk mi is Kimberley úttalan útjain és a milliós metropolisok aszfaltdzsungelében. Részt veszünk bálnavadászaton és utazunk a Korall-tenger apró szigetein szétszórt világítótornyokat ellátó hajón. Tanúi vagyunk a Repülő-doktor szolgálat drámai mentőakciójának, és szállítjuk a postát ama irdatlan térségekbe, melynek neve: Soha-soha föld. A vállalkozó kedvű utazó autóbusszal, terepjáróval, lökhajtásos óriásgéppel és kisrepülővel vág neki a messzeségnek. Könyvében a természeti csapások (vízhiány, ciklonok) bemutatása csakúgy helyt kap, mint az ausztrál nép nemzetté formálódása, az oktatásügy, a hétköznapi élet, az ünnepek, a szórakozások, a szokások ismertetése. Wolanowskinak mindenről van érdekes közölnivalója. Olvashatunk postarablásokról és szélhámosokról, óriáslepkékről és kengurukról, apró pingvinekről és a nyulak "hét csapás"-áról, gyöngyhalászatról, a himnusz történetéről, a nemzeti sportszámba menő lóversenyekről, a fekete bőrű "nyomkövetők" bámulatos tevékenységéről, vagy a sivatagi homokvakságról. E könyv lapjain éles és érdekes kép bontakozik ki előttünk: a távoli és tágas, mai Ausztrália.

Klaus Polkehn - Úton ​Algériában
Algéria ​hatalmas ország, területének túlnyomó részét a Szahara végtelen homoksivataga teszi ki, ahol csak az oázisokban van élet, ám a hófödte Atlasz-hegység és a Földközi-tenger partja közt elterülő vidék a történelem előtti idők óta otthont nyújtott az embernek. A tenger partján, ott, ahol egykor a rómaiak hadigályái horgonyoztak, ma olajkikötő épül egy több mint 1000 kilométer hosszú olajvezeték végállomásán, ahova a Szahara mélyéből érkezik az ország fekete kincse. A kabil hegyifalvak lakói évszázadokon át vívták kemény harcukat a természettel, de ma már ezen a vidéken is könnyebb az élet. A kanyargós szerpentinutakon kocogó szamarak hátán gázpalackot visznek haza az éjfekete szemű, mindig vidám gyerekek, algériai földgázt, amit az egyre növekvő ipar is hasznosít. A szerző NDK-beli újságíró, Algéria történelmének, kultúrájának és jelenének jó ismerője. Többször járt ott a függetlenség kivívása óta. Megszólaltat többek közt egy felelős politikai vezetőt, egy országos hírű színművészt, beszélget munkásokkal, egyszerű birkapásztorokkal, s leírja a híres dzselfai karnevál, "a kos ünnepe" forgatagát.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Emberek ​a grániton
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos könyve két nagy skandináviai országról, Svédországról és Finnországról szól, ahol is a szerzők az elmúlt években-évtizedekben többször is jártak: vendégként, rokonként, turistaként. A nagy és kis városok, a tenger, a sok-sokezer tó, a száguldó folyók és az északi gránit birodalmában nyitott szemmel járva most megbízható iránytűként adják át sokszor egzotikusnak tetsző tapasztalataikat annak az olvasónak, aki az északi államok népeire, életére, életszemléletére kíváncsi. A szerzők igen sokfelé jártak, sok barátot szereztek. E mű, amely a felkeresett városok és országok bemutatására, a táj színes leírására, a két ország történetének, kultúrájának megismertetésére tesz kísérletet, elsősorban az ott élő népek mai életvitelének, életérzésének és társadalmi tudatának ábrázolását helyezi előtérbe. A szerzők legfőbb figyelmüket az emberre irányítják, ennek során nagynevű és nem közéleti emberek portréit rajzolják meg: így megismerünk jeles írót, karmestert, néprajztudóst, festőművészt, közgazdászt, kis- és középparasztokat, háziasszonyokat, orvosokat, pedagógusokat, egyetemi hallgatókat, teológusokat, mérnököket stb. A svédországi és finnországi hétköznapok és ünnepnapok megismertetése során az olvasó bizonyára többet tud majd a svéd és finn ifjúságról, a paraszti munkáról, a svéd képzőművészetről, a finn tóvidék mökki-jeiről, halairól és madarairól, orvosairól és papjairól, életerős asszonyairól, s tájékozódhat arról is, hogy milyen az élet a 68. szélességi fok vidékén, Lappiában.

John Smith - John ​Smith kapitány utazásai és cselekedetei 1580-1631
A ​legszórakoztatóbb és legkevésbé szavahihető utazó kétségkívül John Smith kapitány volt. Smith kapitány azok közé tartozik, akiknek neve az észak-amerikai irodalom történetének kezdetét jelöli. Kalandos életének második felében Smith az igazi kalandokban való aktív részvételét felváltotta e kalandok leírásának passzívabb, de sokkalta jövedelmezőbb tevékenységével. Ekkoriban vetette papírra azt a munkáját The True Travells, Adventures and Observations of Captain John Smith (Igaz beszámoló John Smith kapitány utazásairól, kalandjairól és megfigyeléseiről, 1630) , amelyben érdekesen ír Magyarországról. Az egyes szám harmadik személyben íródott könyv névtelen történészének elmondása szerint John Smith kapitány 1601-ben érkezett Magyarországra, ahol csatlakozott Duc de Mercoeur (akit Duke of Mercuryként, vagyis Higanyként emleget) seregébe, ez a francia nemesember ugyanis a törökök ellen harcolt hazánkban. Smith kapitány több magyar város ostrománál is kitüntette magát az általa feltalált katonai fényjelek sikeres alkalmazásával. Kalandjainak legérdekesebb fejezete azonban Erdélyhez kapcsolódik, ahol felajánlotta szolgálatait Báthory Zsigmond fejedelemnek. A Székely Mózes (könyvünk Moyses Zachelnek mondja) vezette erdélyi sereg régóta Regall várát ostromolta. A törökök, akik már nagyon unták az ostromot, végül is kiüzentek az erdélyi csapatok parancsnokának, hogy a hölgyek örömére, akik ugyancsak vágyakoztak már valamilyen úri szórakozásra, Turbasa úr párviadalra hívja ki bármelyik kapitányt, akire egy század vezényletét rábízták, s aki merészel vele megvívni életre-halálra.

Utazasokaregieuban
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Utazások ​a régi Európában
Peregrinációs ​levelek, útleírások és útinaplók (1580-1709)

Pécsváradi Gábor - Jeruzsálemi ​utazás
Pécsváradi ​Gábor úti beszámolójának, itinerariumának megvoltak az ókori és középkori előzményei. A hazai útleírás-hagyomány István király koráig vezethető vissza. Az országon áthaladó Jeruzsálemig vezető zarándokutakról vannak adataink. Pécsváradi Gábor útleírását páratlanul fontos és értékes dokumentumként kell olvasnunk. Négy fő részre tagolt műve a négy égtáj felé elindulva járja be Jeruzsálemből - a föld középpontjából - a környéket. Olyan pontosak leírásai, hogy ha ma útra kelnénk, könyvével a kezünkben mindenre rátalálhatnánk.

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Baracs Dénes - Tanuld ​meg újra Kínát!
Leteszem ​a tollat: hát ennyi. Ez volt a visszatérés tíz év után. Ennyi a hajdani pekingi tudósító új élményeinek krónikája. Ennyi - hogyhogy ennyi? Egyfajta tömör epilógusra készültem korábbi kínai tárgyú könyveimhez, gyors képre a változásokról. Csakhogy most kitűnt: tíz évvel ezelőtt ködben tapogatóztam, csak azt érzékelhettem, amit nem borított el a retorika fehér párája. Most a köd eloszlott: láttam Kínát. Ezúttal kettős tükörbe tekinthettem: összehasonlíthattam a jelent a közelmúlttal, ahogy én éltem át, és tapasztalataimat kiegészíthetem azzal, amit Kínában tártak fel "a kulturális forradalom hosszan tartó, súlyos hibájáról". Csodálkoztam, elképedtem, kérdeztem és kutattam - és mindent feljegyeztem. Ezért eltt ennyi a beszámoló. Napló és felfedezés, töprengés és kaland. A tragédia krónikája, de a gyógyulásé is. - Tanult meg újra Kínát - mondta pekingi kollégám. Megpróbáltam...

Bernáth Zsigmond - Hogy ​él, Jensen úr?
Bernáth ​Zsigmond szívesen jár Európa északi vidékein. Egy nyár Finnországban c. kötetét már ismerhetik az olvasók, ebben a kötetében Dániáról, a dán emberekről, tájakról tudósít. Könyvében az élet, azt lehet mondani, szinte minden területére kitér. Olvashatunk szabad szerelemről és családtervezésről, építkezésről és üzletről, kiárusításról és reklámról, politikáról és kultúráról, de mindenekelőtt az emberekről. Hétköznapjaikról és örömeikről, a hygérőI, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az élet ne csak szürke, hanem minél örömtelibb legyen. Bernáth Zsigmond szereti az északi embereket, Dániát, és visszavágyik élményei színterére. „Ha a dán csak úgy általában köszön el valakitől, s nem fontos vagy közömbös számára a viszontlátás, azt mondja: Far ve/ - Jó utat. Ha viszont érzékeltetni akarja, hogy számít a viszontlátásra, pá gensyn-nel búcsúzik. Most, hogy a Rcrdby és Puttgarden között közlekedő komphajóról utolsó pillantást vetek a ködös októberi levegőben eltűnő dán partok felé, én is úgy búcsúzom: Pá gensyn! Viszontlátásra! Ha csak a szakállas Nielsre, Káthi asszonyra, Ágéra, Petersenre, Sven Óléra, a barátaimra gondolok, máris megmelegszik a szívem. Szívesen innék velük újra valahol egy csésze dán kávét, és tudakolnám véleményüket az örök nagy dán témákról, az adókról, az árakról, és főleg az újabb hygékrőI, a dán lélek örömeiről. És megcsodálnám újra a dán parkok üdeségét, a májusi ég sajátos, északias szürkés kékségét, a hangafüves, homokos partokat ostromló habos hullámokat, a tarka halászhajókat és a kecses vitorlásokat. - Pá gensyn! Viszontlátásra, dán tájak, dán barátok..."

Alina Centkiewicz - Czeslaw Centkiewicz - A ​Sarkcsillag nem vezérelte őket
A ​Centkiewicz házaspár a könyörtelen Északi-sark felfedezői után ebben a könyvében a Déli-sark meghódítóinak állít emléket. Dumont d\'Urville, Borchgrevink, Shackleton és Scott alakját rajzolják meg. A porték \lépcsőzetesen\ emelkednek fölfelé, mindegyik hős egy lépcsővel közelebb kerül a Sarkhoz. Dumont d\'Urville még csak kikötött az Antarktiszon, de ezért a kikötésért csaknem az életével fizetett. Borchgrevink volt az első, aki társaival ott telelt. Shackleton már a Sarkot ostromolta. Ő a legendás Boss, aki drámai körülmények között az addigi legnagyobb utat tette meg a Hatodik földrészen. S végül Scott, akinek legfőbb és egyetlen életcélja, megszállott álma a Déli-sark meghódítása volt, s akit végül ezen az úton megelőzött Amundsen. A portrékból kirajzolódik a négy hős sziklaszilárd, férfias és vonzó jelleme, az a törhetetlen makacsság és szívósság, amellyel önmagukkal és a könyörtelen természettel harcolva törekedtek céljuk eléréséért. A Centkiewicz házaspár érdekfeszítően írja le azt a mérhetetlen szenvedést, amellyel a Sark meghódítóinak meg kellett küzdeniök. Regénybe illően izgalmas, a hősök egész életét felvonultató cselekményes fejezetek és naplórészletek teszik hallatlanul olvasmányossá a könyvet.

Sugár András - Gép ​indul!
Világjárók ​sorozat

Paul Theroux - A ​vén patagóniai expressz
Mert ​miről is szól Theroux könyve? Az író beszáll a Bostonból induló vicinálisba, és gyakorlatilag a dél-amerikai kontinens legdélibb csücskén, Patagóniában száll ki belőle. És mi történik közben? Mindazok, akikről Stevenson fenti sorai szólnak, beszállnak a vonatba, és Theroux útitársai, riportalanyai, beszélgető partnerei lesznek. Az író közben ki-kipillant az ablakon. Időnként kiszáll a vonatból, és így a közbeeső városok lakói is "útitársai" lesznek. Így születnek érdekes portrék a Panama-csatorna, az Övezet kispolgári amerikai lakóiról, a futballrajongókról, a limai kolduló gyerekekről, Borgesről, a világhírű vak íróról... Ez a fantasztikus színes szőttes csodálatos tarkasággal terül az olvasó elé: éles zsánerképek, változatos táj, izgalmas találkozások, a szerző együttérzése a szegényekkel, a diktatúrák mélységes megvetése, leleplezése, humor és líra, irodalmi elmélyültség és vernei kalandok - mindez együtt a Vén Patagóniai Expressz.

Bar%c3%bcske__heinz_-_gr%c3%b6nland_-_a_f%c3%b6ld_legnagyobb_szigete
elérhető
2

Heinz Barüske - Grönland
Távoli, ​sarki tájként él képzeletünkben ez a jégtakaró borította hatalmas sziget: jegesmedvék,fókák, sarki expedíciók, bálnavadászok, eszkimók és jégkunyhók világa. Barüske riportkönyve amai Grönlandot mutatja be, amely a sarkkutatók hősi ideje óta modern ipari állammá fejlődött, s a lökhajtásos repülőgépek korában földrajzi helyzete miatt is fontos szerepet tölt be a Távol-Kelet meg az USA felé irányuló légiforgalomban, a jégjelző és a meteorológiai előrejelző szolgálatban.Eszkimók már csak a sziget északi részén élnek igen kis számban. Az európai gyarmatosítókkal,bálnavadászokkal, hajósokkal való háromszáz éves érintkezés következtében új nép keletkezett. A grönlandi külső vonásai, hagyományai, életmódja és kultúrája tekintetében igazi keverék nép, a régi időkből csupán a nyelvét őrizte meg. Már csak elvétve vadásznak jegesmedvére, kiskajakokban fókára, mint régen, főfoglalkozásuk a halászat modern halászhajókkal meg a juhtenyésztés és a hal- és húsfeldolgozás korszerű gyárakban. Már rég nem jégkunyhókban,hanem központi fűtéses, emeletes bérházakban él a 37000 grönlandi többsége, és főleg repülőgépen meg helikopteren közlekedik, mivel utakat nem építenek. A mintegy 60 fotóvalillusztrált útirajz összefoglaló képet ad Grönland természeti viszonyairól, történelmi fejlődéséről,néprajzáról és társadalmi helyzetéről.

Pásztor Ferenc - Kreutzer Dezső - Egy ​expedíció naplója két hangra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kisgyörgy Éva - Világutazók ​kézikönyve
Évek ​óta csak álmodozol egy különleges utazásról, de eddig féltél belevágni? Mindig volt valamilyen kifogásod, amiért nem mertél útra kelni? Legyen az belföldi hosszú hétvége vagy egy teljes hónap a világ másik felén, ez a könyv a gondolat megszületésétől egészen az út végéig a segítségedre lesz. Most nem egy szokványos útikönyvet tartasz a kezedben, hanem egy olyan világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteményét, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot. Kisgyörgy Éva - a travellina blog szerzője - olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg veled, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő tudja, mit vigyél magaddal (és főleg, mit ne), hol találd meg a legjobb repülőjegyet, miként bérelj autót és hogyan kerüld el a veszélyeket. Az egyéni utazás megszervezése olyan bonyolult, mint egy hadiüzem, de ma már nem olyan titkos! Ez a gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudd kihozni az idődből és a pénzedből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon. Neked is sikerülhet!

Kutasi Kovács Lajos - Zöld ​pokol - vörös sivatag
A ​"Pokol" területe több mint ötmillió négyzetkilométer, s ha az óriás Brazília térképére fektetjük e zölt infernó mappáját, kétharmadrészt eltakarja. Növény- és állatvilága mérhetetlenül gazdag, érdekes kérdés, vajon élnek-e Amazóniában eddig ismeretlen emlősök, vizeiben ismeretlen halfajok, ha őskori óriáshüllők nem is, mint Conan Doyle egyik, brazil tárgyú sci-fi kisregényében. Elpusztítani a "Poklot"? Az emberhangyák ezt is megpróbálták, bár ez a roppant dzsungel egyúttal a Föld "természetes tüdeje". Az utolsó kőkori embercsoportok is itt húzódnak meg: apró indián törzsek. Kiirtják-e őket is - a sudár trópusi fákkal együtt? Az Amazóniát is megjárt szerző nem csupán élményeiről számol be a könyv lapjain, hanem érinti Brazília ismeretlen történetét is. A jövő országa lenne ez a gigász? S a jövő pokla-e Amazónia? Igen, ha elpusztul, s a helyén rőt sivatag születik.

Fehér Klára - Nemes László - Mecsetek, ​basák, efendik
A ​magyar turistának rendszerint kevés a pénze és kevés az ideje. Esetleg csak egy napja van Athénban, Jerevánban, Coventryben. Keresztülszalad a Louvre termein - éppen csak egy felvételt csinálhat a Ponte Vecchióról... Érdemes-e így utazni? Lehet-e látni valamit egy nap alatt? És hogyan kell felkészülni a turistaútra úgy, hogy a néhány órás kirándulásból egész életre szóló, feledhetetlen emlék maradjon? Olvasóink ismerik már Fehér Klára és Nemes László útikönyveit, a Gésák, pagodák, titkokat és az Irokézek és felhőkarcolókat. Új útikönyvük az egynapos törökországi utazás vidám titkait meséli el. Egyetlen napjuk volt Isztambulban - de jártak a Topkapi Szerájban, a Kék Mecsetben, az Aya Szófiában, bebarangolták a Nagy Bazárt, megnézték a Jedikulét, csavarogtak sikátorokban és modern bulvárokon, hajóztak a Boszporuszon, mulatságos kalandjaik voltak, láttak hastáncosnőt, és majdnem felszálltak az üszküdári kompra... fényképeztek, gyalogoltak, taxiztak, és közmondást ettek ebédre... Száz vidám turistaélményt és ezer jó tanácsot találhatnak Olvasóink ebben a könyvben.

Moldova György - Ki ​ölte meg a Holt-tengert?
Persze ​a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában - azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta - a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: - Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja során halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három földrész pusztaságait, miután végzett a Kaliforniai Egyetemen, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneón, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrán, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Woynárovich Elekné - Nepál ​- Az Élő Istennő országa
Nepál ​alkotmányos királyság Közép-Ázsiában, területe mintegy 140 ezer négyzetkilométer, lakossága 10 millió körül jár. A világ e távoli és igen elmaradott gazdasági viszonyok közt élő országában szerzőnk és családja közel öt évet élt és dolgozott. Férje a FAO szakértőjeként az ország vízgazdálkodása és halállományának növelése érdekében munkálkodott, halastavakat létesített és telepített be, gyerekei pedig hosszú ideig ott jártak iskolába. A szerző, aki művészettörténész és rajztanár, megismerte és most közreadja a nepáli képző- és iparművészetről szerzett ismereteit, de sokrétűen bemutatja e rokonszenves nép történetét és jelenét, nehéz természeti viszonyok között végzett szorgalmas munkáját, vallását és ünnepeit. A Woynárovich család járt Nepál jelentősebb településein; élt Katmanduban, sokszor megfordult Pátanban, Badgáonban, a Himalája hegyei közt és a Mahábhárat Lékh 2800 kanyart leíró szerpentinútjain, eljutott a kínai határra, Kodariba és Darzsilingba, megmászta a Phulcsokot és utazott elefántháton, megismerkedett a magar törzzsel (akik nem rokonai a magyaroknak), részt vett a király temetésén és hivatalos volt hindu esküvőre, beszélgetett zarándokokkal és gurukkal, utazott terepjárón és kis repülőgépen, átkelt hidakon és gázlókon. Nem mindennapi élményeik most szavakban, fényképeken és rajzokon elevenednek meg.

Aczél Jolán - Lábamon ​Anatólia pora
Az ​ezerarcú Törökországot egy könyvben teljesen bemutatni nem lehet, nem is a célom. Csupán néhány dolgot szeretnék leírni, amit utazásaim során tapasztaltam, ami megragadott, ami tetszett és ami nem tetszett. Nem tagadom, szeretnék kedvet ébreszteni másokban is Törökország megismerésére. A törökök minket testvérként szeretnek. Mi pedig? Egyre több magyar jár Törökországban, egyre többen mondják el tapasztalataikat a vendégszeretetről... mégis még mindig mennyi idegenkedéssel, tévhittel és félreértéssel találkozhatunk, ha a törökökről van szó.

Boldizsár Iván - New ​York percről percre
Az ​amerikai Ford-alapítvány vendégeként négy hónapot töltött az Egyesült Államokban Boldizsár Iván. Azzal a szándékkal telepedett meg egy New York-i szállodában, hogy úgy éljen, mintha ottani lakos lenne. „Ez a merész szándék elsősorban az életmódra, a mindennapok ritmusára vonatkozik. Igyekeztem az amerikaiak stílusát átvenni, megpróbáltam belülről látni őket. Ugyanakkor minél többet akartam megismerni éppen az életformából, a gondolkozásból, az emberi élet viszonyaiból, társadalmuk működéséről, művészetükről és művészeik, íróik helyzetéről. Minél többet akartam látni városaikból, városi tájaikból, hegyeikből, óceánjaikból és országútjaikból. . ." A napló hangulatát, stílusát egy kitűnő ötlettel határozta meg: utazása elején vett egy zsebmagnót, és segítségével azon melegében rögzítette élményeit. Mintha mi is részesei lettünk volna beszélgetéseinek fehérekkel és feketékkel, U Thanttal és taxisofőrökkel. Részt veszünk vitáiban diákokkal és tanáraikkal az „amerikai álomról" és a fiatalok lázongásairól, a generációs válságról, a tüntetésekről, a gazdagságról és az önbíráskodásról, irodalomról és művészetről; az erőszakról, háborúról és békéről. Az íróval együtt töltünk egy napot a fekete Harlemben és a portoricóiak gettójában, de meg vagyunk híva milliomosokhoz is. Az olvasó valóban percről percre éli át New Yorkot. Útinapló ez, amit anekdoták, valóságos novellák, drámai párbeszédek, leírások és szellemes, Boldizsár Ivánra jellemző elmélkedések tesznek emlékezetes olvasmánnyá.

Georges Blond - Egy ​francia házaspár Amerikában
Az ​ismert újság- és regényíró feleségével néhány évvel ezelőtt 13 ezer km-es utat tett meg az Egyesült Államokban és Kanadában. A legjobb körülmények közt utazott ahhoz, hogy mindent nyíltan elmondhasson a látottakról és hallottakról. Egyrészt azért, mert a saját költségén, elkötelezettség nélkül utazott, másrészt pedig mert előítéletektől mentesen, egy bölcs és szellemes francia éles szemével figyelte az eléje táruló világot. Néhány szerencsés találkozás is segítette, hogy más turistáknál mélyebben megértse az american way of life-ot, ennek a végtelenül gazdag, ellentétektől szabdalt hatalmas és az európai számára mindig kissé idegenszerű országnak az életét. Látta a Bowery alkoholistáit, beszélgetett New York-i intellektuellekkel, iowai kvéker farmerekkel, hivatalnokokkal, orvosokkal, munkásokkal, újságírókkal, a Reader's Digest szerkesztőivel, tengerésztisztekkel és együtt ebédelt Walt Disneyvel. A szép fényképekkel és érzékletes leírásokkal elénk varázsolja a New York-i felhőkarcolók építésművészeti szépségét és a San Francisco-i tengerpart elbűvölő alkonyi hangulatát. Elkalauzol Hollywood furcsa életébe és érzékelteti a kaliforniai új ipari létesítmények gigantikus nagyságát. Virgíniai útja során röpke bepillantást nyerünk az amerikai dél édes-bús világába, később pedig egy harlemi néger reszketőszekta istentiszteletére látogat el velünk. Blond könyvéből objektív, sematizmustól és üres lelkendezéstől egyaránt mentes képet kapunk erről a hatalmas, tarka és nagyok sokrétű országról.

Eva Gerlach - Háremből ​a nagyvilágba
Eva ​Gerlach 1957-től 1959-ig élt Jemenben, és ez alatt a három esztendő alatt alkalma volt megismerkedni az ország életével, társadalmi viszonyaival. A szerzőt mindenekelőtt a nők helyzete érdekelte: bepillantott a háremekben élő hercegnők és egyszerű asszonyok életébe, megismerte az előkelő városi nők sorsát és a szegény asszonyok nyomorúságos hétköznapjait. Bár a jemeni nőkkel folytatott beszélgetései - az arab nők helyzetének megfelelően - csak a gyerekek, a ruhák és semmitmondó apróságok körül folytak, mégis közel hozzák a tőlünk térben és felfogásban oly távoli országot. De Eva Gerlach azt is kitűnően érzékelteti, hogy a nap mint nap változó világ hogyan alakítja át lassan még a jóformán középkori dermedtségben élő Jement is. - Színesen örökíti meg a szerzőnő a jemeni népszokásokat, az ottani sajátos ünnepeket. - A Világjárók többi kötetéhez hasonlóan ezt az érdekes és színes riportkönyvet is gazdag illusztrációs anyag díszíti.

Bernard Lelong - Jean-Luc Lancrey-Javal - Mágikus ​Kordillerák
Vajon ​melyikük akadt egy napon a Párizsi Néprajzi Múzeum könyvtárának polcain Rouma belga néprajztudós Bolívia és Peru aymara és kecsua népességeivel foglalkozó könyvére? Bemard volt, vagy Jean-Luc? De hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy e mű néhány oldala egy olyan közösségi társadalmi szervezettel foglalkozott, amelynek eredete elveszett az idők mélyében, és amelyet az inka fejedelmek egész uralkodásuk ideje alatt tiszteletben tartottak. Jöttek a conquistadorok. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy szétrombolják ezt a spanyol intézményekkel ellentétben álló társadalmi szervezetet, de minden erőlködésük hiábavaló maradt. Majd fellángolt a szabadságharc: az Andok szelein nevek szárnyaltak az argentin pampákig. Az Altiplano, Dél-Amerika teteje San Martín, Simón Bolívar nevétől visszhangzik. Mindkét táborban hősök küzdenek. Az ifjú Sucre tábornok megnyeri az ayacuchói csatát, ámde a "dicső Rodil" még tartja magát Lima kikötőjében, Callaóban. Végül mégis legyőzik: ekkor hajóra száll, a háború dicsőségétől s a halhatatlan címtől övezve: "A dicső Rodil, őfelsége a katolikus király utolsó ellenálló alattvalója Nyugat-Indiában." Megszületnek a dél-amerikai köztársaságok. De a múltat nem lehet eltörölni; az indián közösségek továbbra is ősi életüket élik.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Az ​ismeretlen szomszéd
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és az ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv. Ők maguk úti beszámolónál nevezik művüket, amelyben "szóval mondják el, amit ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani.

Ipper Pál - Újvilági ​utazások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Kollekciók