Ajax-loader

'útleírás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Aczél Jolán - Lábamon ​Anatólia pora
Az ​ezerarcú Törökországot egy könyvben teljesen bemutatni nem lehet, nem is a célom. Csupán néhány dolgot szeretnék leírni, amit utazásaim során tapasztaltam, ami megragadott, ami tetszett és ami nem tetszett. Nem tagadom, szeretnék kedvet ébreszteni másokban is Törökország megismerésére. A törökök minket testvérként szeretnek. Mi pedig? Egyre több magyar jár Törökországban, egyre többen mondják el tapasztalataikat a vendégszeretetről... mégis még mindig mennyi idegenkedéssel, tévhittel és félreértéssel találkozhatunk, ha a törökökről van szó.

Reinhard Delau - Mecsetek ​és mandulafák
Líbia ​több mint két évig volt a szerző vendéglátója. Megismerkedett tengerpartjával, a tripoli és bengázi bazárokkal, a Szahara forró szeleivel és porszürke oázisaival. Része volt hangos estékben, amikor a városokon úrrá lett a csúcsforgalom zűrzavara, s a ramadán hónap csendjében, amikor az emberek az egész napi böjt után a naplementére vártak, hogy ételt és italt vehessenek magukhoz; járt a sivatagtól elhódított területeken, ahol érett búza ringott. De legfőbb élménye az volt, ahogyan az ország Mohamed próféta zöld zászlaja alatt és a forradalom vezetőjének, Moammer al-Kadhafinak irányításával nemzeti identitásáért harcol, és a jövőbe vezető útját keresi.

Klaus Polkehn - Úton ​Algériában
Algéria ​hatalmas ország, területének túlnyomó részét a Szahara végtelen homoksivataga teszi ki, ahol csak az oázisokban van élet, ám a hófödte Atlasz-hegység és a Földközi-tenger partja közt elterülő vidék a történelem előtti idők óta otthont nyújtott az embernek. A tenger partján, ott, ahol egykor a rómaiak hadigályái horgonyoztak, ma olajkikötő épül egy több mint 1000 kilométer hosszú olajvezeték végállomásán, ahova a Szahara mélyéből érkezik az ország fekete kincse. A kabil hegyifalvak lakói évszázadokon át vívták kemény harcukat a természettel, de ma már ezen a vidéken is könnyebb az élet. A kanyargós szerpentinutakon kocogó szamarak hátán gázpalackot visznek haza az éjfekete szemű, mindig vidám gyerekek, algériai földgázt, amit az egyre növekvő ipar is hasznosít. A szerző NDK-beli újságíró, Algéria történelmének, kultúrájának és jelenének jó ismerője. Többször járt ott a függetlenség kivívása óta. Megszólaltat többek közt egy felelős politikai vezetőt, egy országos hírű színművészt, beszélget munkásokkal, egyszerű birkapásztorokkal, s leírja a híres dzselfai karnevál, "a kos ünnepe" forgatagát.

Csapó György - Az ​arany teknősbéka földjén
Vietnamról, ​a csodálatosan szép hátsó-indiai országról szól. Csapó György, az ismert újságíró útikönyve. Írásmódját az élményszerűség, az utazásnak, a benyomásnak, a tapasztalatoknak filmszerűen pergő, gondolatokkal telített kifejezése jellemzi. - Nem törekedett arra, hogy teljes képet adjon a Vietnami Demokratikus Köztársaságról, de sok színnel árnyalt, eleven útirajzaiban, jellemző epizódok kapcsán ismerteti a vietnami nép tündérien szép legendáit, valóságos történelmét, a népszokásokat, beszámol az öltözködésről, házasságról, szerelemről, a dzsungel tájairól, az ország flórájáról, állatvilágáról és csodálatos tájairól. - A riportert elsősorban az emberek érdeklik. Meleg, emberi hangon ír a vietnami festőkkel, költőkkel, munkásokkal, orvosokkal, volt partizánokkal, gyerekekkel, egyszóval az újtípusú vietnami emberekkel való találkozásairól. Érdekesen írja le, milyen sajátos módszerrel küzdik le Észak-Vietnamban az évszázados gyarmati múlt örökségét, az analfabetizmust. Meggondolkoztató reflexióikat olvashatunk az "egzotikum", különösen a "keleti életforma" lényegéről, a mai vietnami művészet sajátos problémáiról, színházakról, festészetről, költészetről. - Általában a szubjektív élmény kapcsán szól minderről, lírai vagy humoros hangnemben, de mindenkor a valóságot ábrázolja. Kiváltképp érdekes a Dien Bien Phu-i látogatásáró szóló részlet. A békekötés óta a szerző az első újságíró, aki a világraszóló csata színhelyén járt, és sok, eddig ismeretlen, érdekes részletet mond el erről is. - A könyvet művészi fotók egészítik ki.

Boldizsár Iván - New ​York percről percre
Az ​amerikai Ford-alapítvány vendégeként négy hónapot töltött az Egyesült Államokban Boldizsár Iván. Azzal a szándékkal telepedett meg egy New York-i szállodában, hogy úgy éljen, mintha ottani lakos lenne. „Ez a merész szándék elsősorban az életmódra, a mindennapok ritmusára vonatkozik. Igyekeztem az amerikaiak stílusát átvenni, megpróbáltam belülről látni őket. Ugyanakkor minél többet akartam megismerni éppen az életformából, a gondolkozásból, az emberi élet viszonyaiból, társadalmuk működéséről, művészetükről és művészeik, íróik helyzetéről. Minél többet akartam látni városaikból, városi tájaikból, hegyeikből, óceánjaikból és országútjaikból. . ." A napló hangulatát, stílusát egy kitűnő ötlettel határozta meg: utazása elején vett egy zsebmagnót, és segítségével azon melegében rögzítette élményeit. Mintha mi is részesei lettünk volna beszélgetéseinek fehérekkel és feketékkel, U Thanttal és taxisofőrökkel. Részt veszünk vitáiban diákokkal és tanáraikkal az „amerikai álomról" és a fiatalok lázongásairól, a generációs válságról, a tüntetésekről, a gazdagságról és az önbíráskodásról, irodalomról és művészetről; az erőszakról, háborúról és békéről. Az íróval együtt töltünk egy napot a fekete Harlemben és a portoricóiak gettójában, de meg vagyunk híva milliomosokhoz is. Az olvasó valóban percről percre éli át New Yorkot. Útinapló ez, amit anekdoták, valóságos novellák, drámai párbeszédek, leírások és szellemes, Boldizsár Ivánra jellemző elmélkedések tesznek emlékezetes olvasmánnyá.

Móricz Virág - Mexikói ​szerelem
Guadalajara ​a másik féltekén található - az azték kultúra megannyi emlékével, igazán egzotikus környezettel, fantasztikusan gazdag piaccal. Ki hinné, hogy ebben a mexikói városkában is élnek magyarok? Bella - könyvünk hőse - pedig már ott is született: félig indián, félig magyar lány. Édesanyja orvostanhallgató korában hozzáment Párizsban egy indián származású történészhez, aki épp a guadalajarai egyetemen kapott állást. Gyermekük különleges kis teremtés, nem akar beletörődni a mexikói hagyományokba, már ami a nők korlátozott lehetőségeit illeti. Szabadabb életre vágyik. Hogy mi lesz vele? Vagy kihez megy majd végül feleségül? Mindezt elmeséli a lányt személyesen is jól ismerő Móricz Virág, akit mexikói útja során hozott vele össze a sors. És aki Bellát megismeri, az sok mindent megtud Mexikó jelenéről és múltjáról is, nemcsak végig izgulja, hanem útitársként is élvezi ezt a regényes útirajzot.

Georges Blond - Egy ​francia házaspár Amerikában
Az ​ismert újság- és regényíró feleségével néhány évvel ezelőtt 13 ezer km-es utat tett meg az Egyesült Államokban és Kanadában. A legjobb körülmények közt utazott ahhoz, hogy mindent nyíltan elmondhasson a látottakról és hallottakról. Egyrészt azért, mert a saját költségén, elkötelezettség nélkül utazott, másrészt pedig mert előítéletektől mentesen, egy bölcs és szellemes francia éles szemével figyelte az eléje táruló világot. Néhány szerencsés találkozás is segítette, hogy más turistáknál mélyebben megértse az american way of life-ot, ennek a végtelenül gazdag, ellentétektől szabdalt hatalmas és az európai számára mindig kissé idegenszerű országnak az életét. Látta a Bowery alkoholistáit, beszélgetett New York-i intellektuellekkel, iowai kvéker farmerekkel, hivatalnokokkal, orvosokkal, munkásokkal, újságírókkal, a Reader's Digest szerkesztőivel, tengerésztisztekkel és együtt ebédelt Walt Disneyvel. A szép fényképekkel és érzékletes leírásokkal elénk varázsolja a New York-i felhőkarcolók építésművészeti szépségét és a San Francisco-i tengerpart elbűvölő alkonyi hangulatát. Elkalauzol Hollywood furcsa életébe és érzékelteti a kaliforniai új ipari létesítmények gigantikus nagyságát. Virgíniai útja során röpke bepillantást nyerünk az amerikai dél édes-bús világába, később pedig egy harlemi néger reszketőszekta istentiszteletére látogat el velünk. Blond könyvéből objektív, sematizmustól és üres lelkendezéstől egyaránt mentes képet kapunk erről a hatalmas, tarka és nagyok sokrétű országról.

Eva Gerlach - Háremből ​a nagyvilágba
Eva ​Gerlach 1957-től 1959-ig élt Jemenben, és ez alatt a három esztendő alatt alkalma volt megismerkedni az ország életével, társadalmi viszonyaival. A szerzőt mindenekelőtt a nők helyzete érdekelte: bepillantott a háremekben élő hercegnők és egyszerű asszonyok életébe, megismerte az előkelő városi nők sorsát és a szegény asszonyok nyomorúságos hétköznapjait. Bár a jemeni nőkkel folytatott beszélgetései - az arab nők helyzetének megfelelően - csak a gyerekek, a ruhák és semmitmondó apróságok körül folytak, mégis közel hozzák a tőlünk térben és felfogásban oly távoli országot. De Eva Gerlach azt is kitűnően érzékelteti, hogy a nap mint nap változó világ hogyan alakítja át lassan még a jóformán középkori dermedtségben élő Jement is. - Színesen örökíti meg a szerzőnő a jemeni népszokásokat, az ottani sajátos ünnepeket. - A Világjárók többi kötetéhez hasonlóan ezt az érdekes és színes riportkönyvet is gazdag illusztrációs anyag díszíti.

Bernard Lelong - Jean-Luc Lancrey-Javal - Mágikus ​Kordillerák
Vajon ​melyikük akadt egy napon a párizsi Néprajzi Múzeum könyvtárának polcain Rouma belga néprajztudós Bolívia és Peru aymara és kecsue népességeivel foglalkozó könyvére? Bemard volt, vagy Jean-Luc? De hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy e mű néhány oldala egy olyan közösségi társadalmi szervezettel foglalkozott, amelynek eredete elveszett az idők mélyében, és amelyet az inka fejedelmek egész uralkodásuk ideje alatt tiszteletben tartottak. Jöttek a conquistadorok. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy szétrombolják ezt a spanyol intézményekkel ellentétben álló társadalmi szervezetet, de minden erőlködésük hiábavaló maradt. Majd fellángolt a szabadságharc: az Andok szelein nevek szárnyaltak az argentin pampákig. Az Altiplano, Dél-Amerika teteje San Martin, Simon Bolivár nevétől visszhangzik. Mindkét táborban hősök küzdenek. Az ifjú Sucre tábornok megnyeri az ayacuchói csatát, ámde a "dicső Rodil" még tartja magát Lima kikötőjében, Callaóban. Végül mégis legyőzik: ekkor hajóra száll, a háború dicsőségétől s a halhatatlan címtől övezve: "A dicső Rodil, őfelsége a katolikus király utolsó ellenálló alattvalója Nyugat-Indiában." Megszületnek a dél-amerikai köztársaságok. De a múltat nem lehet eltörölni; az indián közösségek továbbra is ősi életüket élik.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Az ​ismeretlen szomszéd
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és az ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv. Ők maguk úti beszámolónál nevezik művüket, amelyben "szóval mondják el, amit ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani.

Ipper Pál - Újvilági ​utazások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Henry Miller - Az ​amarusszioni kolosszus
Az ​erotikus szókimondás két híres regénye, a Ráktérítő és a Baktérítő Henry Miller tízéves önkéntes "száműzetésének" terméke, s ezekhez kapcsolódik Az amarusszioni kolosszus (Görögország szelleme) is, ez a rendhagyó útleírás, az évtizedet lezáró, Görögországban töltött gyönyörű esztendő krónikája. Sokrétű könyv, a feszültségekkel teli 1940-es esztendőben érdekesen rakódnak egymásra különböző rétegei: Európa belesodródott a háborúba, s az író szenvedélyes, szubjektív, lírai gondolatait történelemről, emberi sorsról, izgalmasan ellenpontozza a görög múlt idézése. Miller egyik útikalauza az angolszász irodalmi emigráció legendás alakja, Lawrence Durrel. Az író, az érintetlen természet mediterrán világában nem is akadhatna kellemesebb útitársra, mint a zseniális bohém Katszimbálisz, aki Miller szemében mítikus alak, valósággal egy "kolosszus" szellemi arányait ölti. Becsavarogja Athént, Epidauroszt, Mükénét, Delfit, Spártát, Kréta szigetét, egy "utolsó utáni" pillanatban, amikor még nem lepte el, nem tarolta le Görögországot a nagyüzemi idegenforgalom. Így aztán színes útikönyvnek is beillik Az amarusszioni kolosszus, de éppenséggel azt is mondhatjuk róla, hogy felér egy görögországi utazással.

Germanus Gyula - Allah ​Akbar!
Germanus ​Gyula 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten, s Allah Akbar! című könyvében számolt be útjáról. Ebben a méltán sikeres munkájában Germanus Gyula tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli arábiai utazásainak, mekkai zarándoklásának fordulatos történetét, olykor humoros, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit, egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet minden napjainak titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról, lelkiségéről. Könyve - melynek első kiadása 1936-ban jelent meg - mit sem veszített aktualitásából, leírásai, megállapításai és analízisei ma is időszerűek. Fontos olvasmány mindazok számára, akiket Kelet őszinte, igaz ismertetése érdekel.

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Balázs Dénes - Cikcakkban ​az Egyenlítőn
Az ​Útikalandok sorozatunk kötetei között Olvasóink megismerkedhettek a szerző Kölcsönautóval a Szaharában című érdekes útleírásával, amely egy merész, lengyel-magyar Afrika-expedíció útjának első szakaszáról számolt be. A két főre zsugorodott kutatógárda további afrikai útját, kalandjait mutatja be a Cikcakkban az egyenlítőn (Balázs Dénes Alaszkától a Tűzföldig megtett útjáról szóló színes beszámolóját két kötetben a Táncsics Kiadó 1972-ben jelenteti meg.) A szerző és társa, Csakó Árpád Afrika olyan vidékeit - Gabon, Kamerun, Szomália stb. -, tájait járta végig, ahol eddig még igen kevés magyar fordult meg - de magyar szerző még soha. A rendkívül érdekes, váratlan fordulatokban gazdag útleírásban az Afrika derekán élő népekről, szokásairól még külföldi szerzők tollából sem olvashattunk magyar nyelven. Balázs Dénes könyvét nemcsak az eredetiség, az alapos földrajzi, földtani, néprajzi, sőt társadalmi leírás teszi értékessé. A különösen értékes, ritka és szép, jellemző fényképfelvételek méltóképpen egészítik ki ezt a kimagaslóan érdekes és vonzó útleírást.

Fehér Klára - Nemes László - Hozzál ​nekem kengurut
A ​szerzőpár szenvedélyes világjáró - ám különös és váratlan szerencséjük nélkül aligha ismerhették volna meg ilyen alaposan Ausztráliát és nem utazhatták volna körbe a világot. A hazai közönség nem sokat tud Ausztráliáról - nem számítva a kengurukat és a koala-mackókat. Az ottani életet minden kis részletéig alaposan megfigyelve, a szerzők szóban és képben hű leírását adják a mai, igazi Ausztráliának. Jártak a rivalizáló nagyvárosokban, a Warragamba Parkban a vadállatok között, és átszelték a sivatagot. Föld körüli útja során a szerzőpár ellátogatott észak-amerikai barátaihoz, megláthatta Hawaii gyönyörű szigeteit, továbbá India mesés kincseit - de koldusgyerekei könyvét is... A könnyed humorral és mély emberszeretettel átszőtt kötetet a szerzők szép, kifejező fényképfelvételei színesítik.

Molnár Gábor - Jaguárországban
A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

Molnár Gábor - Kalandok ​a brazíliai őserdőben
Molnár ​Gábor 1908-ban született Budapesten. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben - robbanás következtében - mindkét szemére megvakult. Hazajövetele után - 1933-tól kezdve haláláig, 1980-ig - gazdag tapasztalatait érzékletes útleírásokban és regényekben dolgozta fel. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940), Az óriáskígyók földjén (1955), Jaguárországban (1960), Pálmakunyhó az őserdőben (1963), Ahol az ösvény véget ér (1964), Egymillió hős országa (1966), Holdárnyékban az őserdő (1967), A dzsungel doktora (1967), Horgászom az Amazonason (1968), Bíborviskó (1969), Molnár Gábor, Hegyi Margit: Négy hágó sziklavadonában (1970), Gyémántmosók (1972), Makk és jaguár (1972), Éjbe zuhant évek (1973), Én kedves Amazóniám (1975), A csendes halál démona (1977), A Bakonytól Amazóniáig (1978). Molnár Gábor első, nagy sikerű útleírását tartja kezében az olvasó. Az 1940-ben megjelent, azóta több kiadást megért műben arról a fiatalemberről ír, ötven évvel ezelőtti önmagáról, aki 1930-ban végre beteljesültnek érezheti gyermekkori álmait: két társával elindul az ősvadonba. S a kezdeti nehézségek nem tántorítják el tervétől. Ismerkedés is ez az utazás a fiatal vadász és utazó számára. Az őserdő teljes gazdagsága tárul ki előtte, napjai tele vannak életveszélyes kalandokkal: krokodilok, mérges kígyók, a vadon világának sok ragadozója kerül útjába - izgalmas, érdekfeszítő találkozások ezek -, s ő halált megvető bátorsággal győzi le ellenfeleit, megöli őket, vagy élve fogja el, hogy gyarapítsa egyre gazdagodó gyűjteményét. Szépségekkel, izgalmakkal teli, kalandos utazásáról élvezetesen, szórakoztatóan számol be a lélegzetelállító fordulatokban bővelkedő útleírásban.

Molnár Gábor - A ​Bakonytól Amazóniáig
Gyermek- ​és ijfúkorának emlékeit idézi fel új regényében Molnár Gábor. Főként azokat az élményeket, melyek kifejlesztették és megerősítették benne a természet szeretetét, az utazást, az idegen földrészek, egzotikus tájak utáni vágyakozást. Városi gyerek létére megadatott neki az a lehetőség, hogy nagyszüleinél, a bakonyi nyaralások idején közelebbről is megismerkedjék a természettel. Barangolások az erdőben, a hegyekben, az erdei patakok és vízmosások környékén, gombaszedés, növénygyűjtés és izgalmas vadászatok között telnek el vakációi. Pajtásai mellett bányász nagyapja is avatott kalauza ebben a vilában. Ő ismerteti meg az erdők titkaival, a növények és állatok életével; olyan tudnivalókkal, amelyek felnőtt korában - az őserdei életében - is hasznára válnak majd. A budapesti és a bakonyi élmények nem mindig vidám élményeit: tizenkét éves, amikor a Gyermekvédő Liga jóvoltából vendéggyerek egy kis svájci faluban. Az önéletrajzi regény második részében a pápai Mezőgazdasági Akadémián eltöltött évekről, azokról a hónapokról számol be, amikor mezőgazdasági gyakornokként dolgozott két dunántúli nagybirtokon.

Szemes Piroska - Ausztrália ​napfényben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sugár András - A ​távolságot, mint üveggolyót...
Angolától ​Angliáig, Szingapurtól San Clementéig... Sugár András, a Magyar Televízió Rózsa Ferenc-díjas főmunkatársa talán a legtöbbet utazó magyar újságíró. Könyvében a hatvanas és hetvenes évek gyorsan alakuló, ezerarcú világáról nyújt élvezetes képet, s közben választ ad a nézők, olvasók azon kérdéseire is: hogyan lesz valakiből utazó tudósító, milyen módszerrel, milyen taktikával szerzi, szervezi meg interjúit? Makariosztól Fideg Castróig korunk történelmének számos nagy alakjáról ad portrét, mesél el megkapó emberi történeteket. Számtalan izgalmas, veszélyes és humoros kalandjával ismerkedhet meg az olvasó. Robbanás, vágás, keverés - egy tévériport állomásai, s máris csomagolni kell, hív a következő regényes ország... Sugár András történeteit megnyerő önirónia lengi át, mintha maga is csodálkozna azon, hogy ennyi nagy esemény középpontjába került. A legfiatalabb olvasóktól, a holnap utazó tudósítóitól kezdve a világot járt vagy "karosszékben utazó" legidősebbekig mindenki megtalálja Sugár András könyvében a maga érdeklődésének megfelelő olvasmányt, megkapja "A távolságot, mint üveggolyót..."

832319_5
elérhető
150

Sándor Anikó - El ​Camino
Akik ​túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Img2407
elérhető
3

Thor Heyerdahl - Tigris
Kurt ​Waldheim főtitkárnak Egyesült Nemzetek Szervezete A Tigris nádhajó soknemzetiségű legénysége a mai napon befejezte kísérleti útját. Hálásan köszönjük főtitkár úr hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt való hajózásunkhoz, és büszkén jelentjük: az expedíció kettős feladatát, teljes megelégedésünkre, végrehajtottuk. Utunk a múltba vezetett, hogy tanulmányozzuk az ősi sumer elvek alapján épült hajó tulajdonságait. Utunk emellett a jövőbe is vezetett, hogy bebizonyítsuk, nincs olyan szűk hely, ahol a közös túlélésünkön fáradozó emberek nem élhetnének békésen egymás mellett. Tizenegyen vagyunk, s különböző politikai rendszerű országokból érkeztünk. Együtt hajóztunk egy hajlékony nádból és kötelekből álló kicsiny tutajhajón, s több mint hatezer kilométernyi utat tettünk meg az Iraki Köztársaságból a Bahreini Sejkségen, az Ománi Szultánságon és a Pakisztáni Köztársaságon át az afrikai Dzsibutiig... Bebizonyítottuk, hogy az ősi mezopotámiai, indus-völgyi és egyiptomi népek az ötezer évvel ezelőtt rendelkezésükre álló primitív hajók közvetítette kapcsolatok segítségével alapíthatták meg az emberiség legkorábbi civilizációit... A mai napon, tiltakozásul az 1978-as világ embertelensége ellen, elégetjük büszke hajónkat, amely vitorláival és kötélzetével együtt még mindig a legjobb állapotban van... Bolygónk nagyobb, mint azok a nádkötegek, amelyek átvittek bennünket a tengereken, de elég kicsi ahhoz, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegessék, ha nem vesszük tudomásul, milyen sürgetően szükséges az értelmes együttműködés, hogy megmentsük magunkat és közös civilizációnkat a süllyedő hajó sorsától.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Nagy Károly - Hej, ​Balkán!
A ​külföldi, aki manapság Bulgáriába látogat, sétál Szófia utcáin, bebarangolja Plovdivot, elmegy a Rilai-kolostorba és a tengerpart híres üdülőhelyeire, észreveszi a gyáróriásokat, a szépen megművelt földeket – egy korszerű európai országról, egy hagyományait és vendégeit szerető népről szerez benyomásokat. Nagy Károly az MTI és a Népszabadság tudósítójaként nyolc évig élt Bulgáriában. Könyve nem szokványos útirajz, több annál: történelem, néprajz, művészettörténet es az újságíró élményeinek ötvözete. Az újságíróé, akinek minden sorából Bulgária szeretete és alapos ismerete sugárzik. „Objektivitásra törekszem. De azért senki ne hagyja becsapni magát. Hiszen azt írom meg, amit én tudok, amit én érdekesnek ítélek. A könyvemben megszólaló emberek az én ismerőseim, s azt mondják el, amit az én emlékezetem őrzött meg az emlékeket ritkító évek során. A tenger es az idő élménye is az enyém, ahogy rádöbbentem ikertestvér mivoltukra, amikor Szozopol szikláinak magasából néztem alá. A tenger végtelenje nem a tér, hanem az idő végtelenségének igézetét nyújtja; a gyors múlásában is örökké tartó időét. Szorongató és gyönyörű, hogy ugyanazt látom, amit két és félezer éve a Milétoszból jött Anaximandrosz, a városalapító látott… és évszázadok múlva Periklész, amikor a peloponnészoszi háborúban Apollónia szövetségét kereste… és újabb évszázadok múlva Pál, a keresztényüldözőből lett ékes beszédű apostol Thesszalonikébe igyekezvén… és újabb évszázadok múlva az Ázsiából érkezett bolgár honfoglalók… és újabb évszázadok múlva a hódító törökök… És most az én gyermekeim építenek homokvárat a hullámverte parton, önfeledten és komolyan, mintha örökké tartana a perc…”

Balázs Dénes - A ​Zambézitől délre
A ​szerző földrajzi tanulmányútjainak során már csaknem az egész világot bebarangolta. Tarsolyából még egy kontinensdarab hiányzott.: Afrika déli része, a Zambézi-folyón túli terület. Balázs Dénes ismét vállára vette sok vihart látott hátizsákját, és megérkezett Dél-Afrikába. A szerző utazása idején bomlott fel a portugál gyarmatbirodalom, Angolában még harcok dúltak, és Afrika déli részének fehér kisebbségi kormányai kétségbeesett lépéseket tettek uralmuk védelmére. Az effajta háborús légkör nem kedvez a természetben való búvárkodásnak, a szerzőnek mégis sikerült bejárnia nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság legszebb tájait, hanem Lesotho hegyvidékét, Botswanában az Okavango mocsárvilágát és a Kalahári homokpusztáit. Namíbiában a különleges állatairól és növényeiről híres Namib-sivatagot, s utazását Rhodesiában a csodálatos Viktória-zuhatagnál fejezte be. A szerző az utazásnak majd mindenfajta olcsó lehetőségét kitapasztalta, ez alkalommal gyakorta "tehervonatstoppal" is közlekedett. A Zambézin túli térség várhatóan még hosszú ideig Afrika nyílt sebe marad, az emberi jogaikért harcoló őslakók küzdőtere. A szerzőt könyvének megírásakor az a cél vezette, hogy részletesen földrajzi hátteret, történelmi és néprajzi ismereteket nyújtson a térségben zajló politikai csatározások jobb megértéséhez. A "Világjárók" sorozat új kötete tehát nem egyszerűen kalandos útleírás, hanem egyben Afrika déli részének földrajzi kalauza is.

Georges Blond - Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai
Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai - írja a szerző. Ez szokatlan cím nem is olyan különleges, mert kalandok sorozata játszódott le ezen a hatalmas víztükrön az ókortól napjainkig. Gondoljunk csak a vikingekre, Kolumbuszra és Magellánra, a kalózokra és a hajótörésekre, a Hoorn-fok viharos térségeire, de kaland az is, milyen kincseket adott az emberiségnek az Atlanti-óceán az olajtól a heringig és a tőkehalig, s milyen áldozatokat kívánt ezek megszerzése az óceán vízéből. Georges Blond, a francia népszerűsítő irodalom reprezentánsának irása olvastán izgalmas események résztvevőivé válik az olvasó. Megtudjuk, mit érezhetett a Titanic parancsnoka, amikor jéghegynek ütközött a hajója, vagy azt, milyen ember volt Francis Drake, I. Erzsébet angol királynő kalóza. Olvashatunk a hajók fejlődéséről a klipperektől a rabszolgaszállító hajókon át a gőzhajókig s a Kék Szalagért vívott versenyekről. Emléket állít a szerző az óceán első átrepülőinek, magányos hajósainak és hajótöröttjeinek is. Georges Blond rendkívül izgalmas könyve érdekfeszítő olvasmány. Művelődéstörténet és kaland, természettudományos leírás, technika és történelem keveredik lapjain.

Boldizsár Iván - Szépecske ​haza
Európával ​és az Európán túli nagyvilággal is gyakran találkozva és ismerkedve, az író mindig az újjászületés érzésével tér haza, s mint mondja, ilyenkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra meg újra útnak induljon a hazán belül is. Ezekről a hazai utazásokról írott beszámolóit (ő naplónak nevezi) veszi itt kézbe az olvasó. A beszámolók nemcsak a magyar tájak rajzát, a falvak, városok képét, műemlékeket, történelmi múltunk emlékjeleit, mai alkotásaink rajzát adják, de az író gondolatait, érzéseit is tolmácsolják. Nem akármilyen szerep, amit az író vállal, tudniillik, hogy vezetőként vigye végig olvasóit az országon.

Tolvaly Ferenc - El ​Camino - Az út
Miféle ​útikönyv ez? S tényleg az-e? Hiszen csak egy XVI. századi térkép van benne, nincs benne jó vendéglők listája, s bizony fénykép sem. Mert csak egy bizonyos értelemben beszél a Spanyolország északi részén végighúzódó majd 800 kilométeres útról, amelyet több száz éve emberek milliói tesznek meg, hogy elérjenek a középkor óta az európai zarándokhelyek leghíresebbjéhez, Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. Tolvaly Ferenc főhőse a pénzfitogtató, pökhendi luxusszórakozások után, egy súlyos balesetből felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e gyalogszerrel megjárni a Santiago de Compostelába vezető utat és ott újra találkozni egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A Bibliát kevéssé ismerő, hitetlen ember számára ez a testi tortúra látomásos, egyben megvilágosító belső úttá válik. A gyerekkora után már majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerűbb világot visszatanuló férfi nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S mivel a középkor óta a Camino állomásait jelentő falucskák, kisvárosok képe szinte alig változott, számos legenda, történet elevenedik meg a napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt egy inkvizíciótól megcsömörlött XVI. századi pap leírásai nyomán, helyenként szürreális elegyet alkotva az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabjaival. Egyedül az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítően összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom, a nehézségek megértéséhez. Az író a valóságban is megtette ezt az utat, s filmesként is megörökítette. Amit azonban most olvasunk, az vérbeli regény, a megtalált nyugalomhoz és szabadsághoz vezető lelki útról, arról a titokról, amelytől a kor embere oly távol szakadt.

Bogdan Szczygieł - A ​titokzatos Niger
Varázslók, ​tabuk, fétisek, maszkok, a közoktatás helyzete, harc a malária és a bilharziasis ellen. Utazás a szomjúság földjén, a Tanezrouft sivatagban. Cementgyár, zöldellő kertek a néhány éve még napégette sztepp helyén. A tuareg kasztrendszer. Hogyan lehet egy törzsfő száját megvizsgálni? Aranyásók. A leölt elefánt eltűnése. Hauszák, buzuk, mosszik. Niamey, a főváros alapításáról szóló legendák - mindezt megismerhetjük Bogdan Szczygiel könyvéből. A szerző lengyel radiológus orvos, egyben szenvedélyes riporter. Niger fővárosában, Niameyben dolgozik, és egy mozgó orvosi csoport (OMNES) karavánjaival járja az országot. Utazásai során érdekes emberekkel ismerkedik meg. Könyvében így szóhoz jut a lengyel származású francia pilóta, a niameyi kórházban dolgozó varázsló, a Land-Rover sofőrje, geológusok, orvosok, kereskedők, nigeriek és európaiak. Találkozásai alkalmat adnak arra, hogy az országot ne csak mint átutazó szemlélje, hanem problémáiba is bepillantást nyerjen. Bogdan Szczygiel beszámolója érdekes életkép a sok nehézséggel küzdő, de rohamosan fejlődő országról, Nigerről.

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja során halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három földrész pusztaságait, miután végzett a Kaliforniai Egyetemen, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneón, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrán, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Kollekciók