Ajax-loader

'útleírás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Woynárovich Elekné - Nepál ​- Az Élő Istennő országa
Nepál ​alkotmányos királyság Közép-Ázsiában, területe mintegy 140 ezer négyzetkilométer, lakossága 10 millió körül jár. A világ e távoli és igen elmaradott gazdasági viszonyok közt élő országában szerzőnk és családja közel öt évet élt és dolgozott. Férje a FAO szakértőjeként az ország vízgazdálkodása és halállományának növelése érdekében munkálkodott, halastavakat létesített és telepített be, gyerekei pedig hosszú ideig ott jártak iskolába. A szerző, aki művészettörténész és rajztanár, megismerte és most közreadja a nepáli képző- és iparművészetről szerzett ismereteit, de sokrétűen bemutatja e rokonszenves nép történetét és jelenét, nehéz természeti viszonyok között végzett szorgalmas munkáját, vallását és ünnepeit. A Woynárovich család járt Nepál jelentősebb településein; élt Katmanduban, sokszor megfordult Pátanban, Badgáonban, a Himalája hegyei közt és a Mahábhárat Lékh 2800 kanyart leíró szerpentinútjain, eljutott a kínai határra, Kodariba és Darzsilingba, megmászta a Phulcsokot és utazott elefántháton, megismerkedett a magar törzzsel (akik nem rokonai a magyaroknak), részt vett a király temetésén és hivatalos volt hindu esküvőre, beszélgetett zarándokokkal és gurukkal, utazott terepjárón és kis repülőgépen, átkelt hidakon és gázlókon. Nem mindennapi élményeik most szavakban, fényképeken és rajzokon elevenednek meg.

Norman Carr - Elefántok ​völgye
A ​luangwa völgye Zambia északkeleti határának közelében fekszik, és a vadállatok olyan bőségben élnek itt, mint szinte sehol másutt a földön. Olyan vidék, ahol egymással teljesen ellentétes éghajlatok találhatók (amit egyébként ragyogóan szemléltetnek a könyvben látható fényképek), olyan hely, ahol megtalálható a buja növényzet, a vályoggá égett sár és a lombjuk,it vesztett, kiszáradt fák. Itt a Természet az úr, az ember pedig betolakodó. Norman Carr úgy ismeri a Luangwa völgyét, mint senki más, hiszen ezen a vidéken él és dolgozik már közel negyven éve, kezdetben mint „hivatásos elefántvadász", az utóbbi időben pedig mint kíváncsi külföldiek látogatásainak szervezője. Lelke együtt él a vadonnal, barátságban az oroszlánokkal, páviánokkal, zebrákkal és bivalyokkal. De itt vesztette el három társát is, akiknek életét - feladatuk teljesítése közben - vadállatok oltották ki. A könyv első része a völgyet mint ökológiai egységet mutatja be az olvasónak. Ezután a szerző végigvezeti az olvasót az év egyes hónapjain, bemutatva az időjárás változásait és az állatok viselkedésének azt a sokféleségét, ahogyan azok a növényzet évszakos változásaihoz alkalmazkodtak. Végül, képzeletben az olvasót elvezeti egy gyalogos szafárira, amelyre a könyv első része már fel is készítette. Az Elefántok völgyében Norman Carr olyan mély erővel képes a Luangwa völgye iránt érzett érzelmeit átadni, ahogyan azt senki más nem tudná megtenni. Könyve az olvasónak szóló meghívás, hogy csatlakozzon hozzá a vadonban, és vele élje át mindazt, mit jelent a világ egyik lenyűgöző természetvédelmi területén élni és dolgozni.

Germanus Gyula - Allah ​Akbar!
Germanus ​Gyula 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten, s Allah Akbar! című könyvében számolt be útjáról. Ebben a méltán sikeres munkájában Germanus Gyula tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli arábiai utazásainak, mekkai zarándoklásának fordulatos történetét, olykor humoros, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit, egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet minden napjainak titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról, lelkiségéről. Könyve - melynek első kiadása 1936-ban jelent meg - mit sem veszített aktualitásából, leírásai, megállapításai és analízisei ma is időszerűek. Fontos olvasmány mindazok számára, akiket Kelet őszinte, igaz ismertetése érdekel.

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

742943_5
elérhető
74

Kicune - Az ​ágyas
A ​középkori Japánban, miután apja hatalmi intrikák áldozatává vált, egy kamaszlány hosszú útra indul. A Császárvárosba tart, és sejti, ha útja véget ér, semmi jó sem várhat rá. Egy "tiszteletre méltó" hölgy házába kerül, ahol valóra válnak rémálmai. A megaláztatásban csak a régi mesék és versek nyújtanak neki vigaszt. Ezekből meríti a túléléshez szükséges erőt és az ötletet, hogyan változtassa meg életét - hogyan nyerje vissza szabadságát. A sorsába bele nem nyugvó lány izgalmas történetét eredeti kínai, japán és indiai romantikus és erotikus mesék, versek teszik még élvezetesebbé és színesebbé.

N. N. Mikluho-Makláj - Pápuák ​között
Mikluho ​Makláj az orosz külügyminisztérium tisztviselőjeként látogatott el a cári birodalom terjeszkedésének célpontjaira a mai Indonézia területén, hogy információkat szerezzen az ott élő népekről. A borneói bennszülöttek (pápuák) közt antropológusként sikerült kialakítania a kutatásaihoz nélkülözhetetlen „bizalmas” résztvevői és megfigyelői atmoszférát. A mai Maklájparton végzett antropológiai és kultúrakutatásai révén igazolta, hogy a pápuák is emberek. Például megállapította, hogy fejükön hajzat, nem pedig szőrzet található – ez akkoriban tudományos vita kérdése volt! Feltételezte, hogy minden ember eredete közös, azaz nincsenek különböző fajok az emberiségen belül. A könyv olvasmányos formában tárja elénk az európai tudós küzdelmes hétköznapjait a pápuák világában, ugyanakkor hiteles antropológiai dokumentum is. A könyv bemutat néhányat a szerző kutatások során készített rajzaiból is.

Covers_179707
elérhető
198

Jack Kerouac - Úton
Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Covers_42429
elérhető
15

Széchenyi Zsigmond - Năhar
India ​- az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek Indiája, a Taj Mahal, márványpaloták és dzsungelek Indiája - ide visz el legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Năhar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagyúr, Năhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. És nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt, chitalt. S két vadászat közt meglesi India életének egy-egy pompázó vagy szomorú pillanatát, hátra-hátra tekint a történelembe, hogy megértse és megértesse ezt a könnyeden, éles vonalakkal rajzolt izgalmas és bonyolult jelent.

G. Hajnóczy Rózsa - Bengáli ​tűz
Germanus ​Gyula, a világhírű keletkutató feleségével, Hajnóczy Rózsával a híres költő, Rabindranáth Tagore meghívására kerültek Indiába. A kötet az ott eltöltött izgalmas évekről szól. Regényes útirajz, kalandos beszámoló a távoli Kelet legszínesebb országáról, Indiáról. A Bengáli tűz a szórakoztató irodalom s az ismeretterjesztő útleírás szerencsés ötvözete. Mintegy húsz év után újra, nem sokkal a sikeres angol nyelvű kiadás után kerül a magyar olvasóhoz. Könyvünkben számos, eddig hozzáférhetetlen eredeti Germanus-fotó is szerepel.

Balázs Dénes - Ausztrália, ​Új-Zéland, Óceánia
Ausztrália ​földjét 16-18000 kilométer választja el hazánktól. A kontinens-ország akkora, mint Európa négyötöd része, nagyságához képest azonban igen kevés lakosa van. A népességnek több mint háromnegyede városokban él, a szárazföld belső része jobbára lakatlan. Évezredes építészeti alkotásokkal nem büszkélkedhet, hiszen őslakói kőkorszaki színvonalon éltek, amikor a XVIII. század végén megjelentek az első európai fegyenctelepesek. Annál több viszont a természeti látnivaló, a sokféle rezervátum és maga a különleges növényzetű és állatvilágú táj. A szerző - miután részletesen ismertette az óriási ország föld- és természetrajzát, történelmét, népességét, a gazdasági helyzetet és kulturális életet - Sydneyből elindulva, az óramutató járásával megegyező irányban vezet végig a szövetségi államok során, Tasmániával és Norfolk szigetével fejezve be a sort. Utunk lényegében véve a kontinens szegélyén halad, de a fantasztikus tájak és természeti látnivalók kedvéért többször is kirándulást teszünk az outbackbe, a lakatlan belső területekre. Ezután a Föld egyik legszebb országának tartott Új-Zéland következik. A könyv írója szintén részletesen foglalkozik az ország föld- és természetrajzával, történelmével, népességével és kultúrájával, majd Aucklandből indulva ismerteti a két sziget városait és érdekes tájait. A múzeumokban megcsodálhatjuk a régi maori kultúra emlékeit, majd a gejzírek és iszapvulkánok földjéről sűrű őserdőkön át a japán Fudzsi-szannal vetekedő szépségű Mt. Egmont-ra mehetünk a déli szigeten pedig csodálatos nemzeti parkok során át juthatunk el az új-zélandi Déli Alpok gleccservilágába és a fjordok vidékére. A kötetünk Óceániával foglalkozó harmadik része a legrövidebb. Az író a Csendes-óceán több ezer szigetéből csak azt az egynéhány szigetcsoportot választotta ki, amely idegenforgalmi szempontból jelentős hely, és éppen ezért be is kapcsolták a nemzetközi közlekedéshálózat vérkeringésébe. Fidzsi, Tonga, Szamoa, a Társaság-szigetek és Marquises szerepelnek a könyvben - a nemzetközi turizmus fontos központjának, Hawaiinak ismertetése ugyanis az USA nagyútikönyvben jelent meg. A kötetet 96 oldalas fényképmelléklet, valamint 40 város- és tájtérkép egészíti ki.

Alvah Bessie - Újra ​Spanyolország
"...De ​a háborúnak nincs vége, és a Madridban meghaltak nem hajlandók sírjukban nyugodni. Ugyanazok az emberek ők, akik az utcákon tüntetnek Spanyolország minden városában ezekben a napokban. Azok a diákok, munkások, sőt lelkészek, akik egykor majd visszakövetelik országukat. Nem bűnbánóak, nem vezekelnek: még nem váltotta meg őket a harminchat év kemény munka."

Yves Gandon - Az ​éden nyomában
Yves ​Gandon, ismert francia regényíró, esszéíró, költő és kritikus, a francia Pen Club elnöke, több franci irodalmi díj kitüntetettje. fáradhatatlan utazó, aki bejárta majdnem az egész világot. Létezi-e földi paradicsom - ezt kutatja 1961-ben tett utazása során. Először a Közel-Keletre, Isztambulba jutott el, majd a kisázsiai városok régi civilizációjának nyomait kutatja, meglátogatja Teheránt. Az után India és Burma sajátos, nekünk európaiaknak még mindig titokzatos életviszonyait tárja az olvasó elé. Innen Indonéziába utazik, bejárja Jáva szigetét és a csodaszép Balit. Útja Polinéziába is elvezet, s Ausztrálián keresztül utazik az Egyesült Államokba. San Francisco, Los Angeles, Hollywood, majd Mexikó útjának további állomásai, innen utazik el New Yorkba s a Rockefeller-Center tornyából szemléli a világ legnagyobb városának nyüzsgését. Egy kulturált francia szemével fedezi fel az európai olvasó számára mindazt, ami távoli világrészeken érdekes: a természet szépségeit, régi korok műkincseit, különböző népek néprajzi jellegzetességeit. Gandon úgy írja le élményeit, hogy az olvasó szinte maga előtt látja a festői tájakat, a tárgyak körvonalait, színeit, az emberek arcát. A különböző helyeket más-más szemszögből vizsgálja, így írása változatos, mindvégig lebilincselő olvasmány.

Miroslav Zikmund - Jiří Hanzelka - Ezerkétéjszaka
...itt ​fekszik előttünk az Ezeregyéjszaka országa, az olvasó majd megtudja, hogyan tettünk szert arra az egy ráadásra.

William Somerset Maugham - Egy ​távoli gyarmaton
William ​Somerset Maughamot - a legnépszerűbb angol elbeszélők egyikét - jól ismerik a magyar olvasók, hiszen a legutóbbi évtizedben is több elbeszéléskötete jelent meg magyarul. Maugham beutazta egész Amerikát, Európát, a Közel- és Távol-Keletet, a Csendes-óceáni szigetvilágot, s élményeiről, megfigyeléseiről több kötetnyi egzotikus tárgyú elbeszélést írt. Ezekből - főleg a Malájföldön játszódóakból -gyűjtöttünk össze tizenhét novellát. Az elbeszélések főszereplői angol gyarmati tisztviselők, ültetvényesek. Elsősorban az ő életük - nem annyira a bennszülötteké - érdekli az írót. Többnyire tragikus sorsú emberek, akik számkivetetteknek érzik magukat a trópusokon és szívesen kitárulkoznak az idegen utazó előtt. "Gyakran megesett már velem - írja Maugham egyik novellájában -, hogy valaki a dzsungelbeli magányos őrhelyén vagy egy nyüzsgő kínai város közepén egy magában álló rideg, fényes házban olyan történeteket mondott el magáról, amit még bizonyára soha egy teremtett léleknek se mesélt el. Hisz én csak amolyan futó ismerős voltam, akit addig sose látott, s többé nem is fog látni, vándor, aki egy pillanatra felbukkant egyhangú életében, s akinek valamilyen mohó vágy ösztönzésére feltárta a szívét. Ilyen módon néha egyetlen éjszaka folyamán (egy-két szódásüveg és egy flaska whisky mellett, midőn az ellenséges, kifürkészhetetlen világ kívül esik az acetilénlámpa körén), többet tudtam meg egy emberről, mintha tíz éve ismertem volna. Annak, akit érdekel az emberi lélek, épp az efféle vallomás az utazgatás egyik nagy gyönyörűsége."

Ipper Pál - Újvilági ​utazások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Harry Sichrovsky - India ​felszárítja könnyeit
Ismert ​nevű osztrák újságíró hosszú éveket töltött Indiában s nemrégiben Bécsből ismét Indiába utazott, hogy a gyarmatból szabad állammá lett Indiát lássa. Régi barátai és az ország új urai szeretettel fogadták, és Sichrovsky megérdemli ezt a szeretetet, mert megértéssel, elmélyülten, körültekintően figyeli ennek a hatalmas országnak az átalakulását és az igazságot kereső krónikás nyíltságával mondja el, mit látni ma a világ népességre második államában. Szerzőnk nemcsak a gazdag turisták szokásos útjait járja, nemcsak a világhírű látványosságokat tekinti meg. Elzarándokol a híres templomokba, de megtekinti az új építkezéseket is, megfordul csodálatos palotákban, de a bajadérok falujában és a rablók birodalmában is. Meglátogatja Nehrut és Ke-ralát, megfordul az indiai mozikban, megfordul Goá-ban és Nepalban, részt vesz a mulatságos holi-ünnepen, és veszélyes kígyókalandot él át egy falusi kunyhóban.

Arne Falk-Ronne - Dr. ​Csörgőkígyó
Tizenkét ​évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez? Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.

Haroun Tazieff - Víz ​és tűz
A ​Calypso francia kutatóhajón számos igen neves tudós vállalkozott arra, hogy külön hajószemélyzet nélkül, mindegyik a maga tudományágának megfelelő kutatásokat végezzen a Vörös-tengeren. Tazieff, e könyv szerzője, őt elsősorban a korall-szigetek létrejötte foglalkoztatta. A könyv második része a közép-afrikai vulkánok világába vezet, ahova a szerző néhány társával izgalmas kalandokon át jut el. A szerző humanista érzésű, haladó szellemű tudós, aki mély rokonszenvvel és együttérzéssel ír a bennszülöttek sorsáról is.

Louise Jilek-Aall - Hívd ​Mamadoktort!
"Hívd ​mamadoktort!" - hangzik a könyv címe, de a lapokon kiderül, hogy Mamadoktor, Mama Mganga, ahogy Tanzániában nevezik Louise Jilek-Aallt, hívás nélkül is ott terem, ahol úgy érzi, szükség van rá. A norvég származású, ma Kanadában élő orvosnő eredetileg kutatómunkáját végezni indult Kelet-Afrikába, de a kórházaktól távol eső, kis falvakban a legkülönbözőbb gyakorlati, szakorvosi feladatok hárultak rá, a foghúzástól kedve járványos betegségek fejezeteiben megismerhetjük azt a küzdelmes utat is, amely az epilepsziás betegek törzsi hagyományokkal ellentétes kezelésének elfogadtatásához és az ilyen betegségben szenvedők társadalmi kirekesztettségének enyhítéséhez vezetett. Louise Jilek-Aall a kifafa-betegek gyógyításához egy zürcihi kórház vezetője, Landolt professzor támogatását is megnyeri, Afrikából történő végleges távozása után pedig Kanadából szervezi meg gyógyszerellátásukat. A szerzőnő nem hallgatja el a kudarcokat, a lelkiismeret-furdalással végződő sikertelen napok gyötrelmeit sem. A gyermekcipőben járó egészségügyi ellátás heroikus küzdelmet kíván tőle, az élet nagy beleélő képességét, sok türelmet és megértést követelő feladatok elé állítja. Könyvében egy, a szó nemes értelmében vett humanista szermélyiség harca tárul fel előttünk a sokszor rosszul táplált, legyengült betegek életének megmentéséért.

Koncsek László - Bibliai ​földeken
A ​bibliai földekről, Izraelről szól ez a könyv, erről az egyedülállóan érdekes országról, ahol a napfény keveredik az árnyékkal, ahol a sok évezredes múlt omladozó emlékei között egy új élet bontakozik ki felfokozott reményekkel és várakozásokkal, és ahol sok belső feszültség, ellentét és konfliktus is dúlja a népet. A szerző érzékletesen írja le a megkapóan szép judeai és galileai tájakat, Jeruzsálemet, a megosztott várost, a Holt-tenger dermedt világát, vén arab városok ezeregyéjszakai romantikáját, a tengerpart párájában buján tenyésző ültetvényeket. Megemlékezik a sivatag homokja alá temetett évezredes kultúrákról, bibliai emlékekről, zsidók, filiszteusok, kanaániták, arabok és keresztesek titkait rejtegető öreg romokról s a máról, a homokon és kövön új országot építők erőfeszítéseiről, eredményeiről.

Hugo A. Bernatzik - Gari ​Gari
-Megadatott ​nekem, hogy tizenegy különféle törzset látogassak meg, 10 ezer méter filmet és 1400 fényképet készítve utamról. Köztük három olyan törzsrõl is, amelyeknek az életét még soha nem örökítették meg. Szokásaikról, kultúrájukról még senki sem hallott... Bernatzik expedíciója abban a történelmi pillanatban indult el a Nílus bölcsõje felé, amikor a fekete földrész utolsó érintetlen területeihez érkezett a civilizáció.

Hans Schomburgk - Sátrak ​Afrikában
Hans ​Schomburgk, a híres német Afrika-kutató oroszlánvadász nevét jól ismeri a magyar olvasóközönség A vadon érverése c., az utóbbi években több kiadást megért könyvéből. A Sátrak Afrikában a szerző tizedik, 1956-os afrikai útjáról szól, amelynek folyamán Fokvárosból Ugandán keresztül Mombasáig járta be a Fekete-földrészt. Schomburgk első ízben hatvan évvel ezelőtt, 1896-ban, tizenhét éves korában járt Afrikában. Ebben a könyvében nemcsak legújabb expedíciójának történetét mondja el a híres nagyvad-vadász, hanem visszaemlékezések formájában régi expedícióinak legérdekesebb eseményeiről is beszámol. Összehasonlítja a hatvan, ötven, illetve harminc év előtti Afrikát a maival. Így ez a könyv útirajz is, meg bizonyos fokig önéletrajz is: Afrika néprajzának, állatainak, tájainak kutatásában eltöltött gazdag, kalandos élettörténet. Emellett a könyv élményszerű és sok tekintetben eredeti módon nyújt bepillantást Dél- és Kelet-Afrika múltjába, jelenébe, fejlődésébe. A szerző elviszi az olvasót a rezervátumukban élő afrikai őslakók közé, akik sok régi szokásukat megőrizték, a környező világtól azonban nem függetleníthetik magukat. Hozzájuk is betör a modern élet, amit Schomburgk bizonyos rezignációval vesz tudomásul. És csaknem ugyanez a helyzet a védett területen élő állatok világában is. A vadon élő elefántok, oroszlánok, orrszarvúak száma erősen megritkult. De még így is csodálatos, varázslatos világ ez, a vadállatok utolsó menedéke. Schomburgk, aki szívesen vezeti magát öreg afrikainak, olyan vonzóan, olyan szeretettel ír az afrikai emberekről, tájakról, nagyvadakról, hogy az olvasó szinte maga előtt látja ezt a hajdan egzotikus és ma mindinkább modernizálódó vidéket.

Kalmár György - A ​Niger partján
Az ​olvasónak fogalma sincsen arról, milyen kevesen múlt, hogy ez a könyv megszületett. Tíz percen. Ha azon az estén tíz perccel későbben érkezünk a Ghana-Togo határra, s az orrunk előtt ráteszik a sorompóra lakatot, nem jutunk át aznap. Ha nem jutunk át aznap, csak jóval későbben érkezünk a dahomeyi lagunákhoz. Ha későbben érkezünk a lagunákhoz, nem tudunk a vízen átmenni, mert így is az én kocsim volt az utolsó, amely átevickélt. Ha nem éviekél át, vissza kell fordulni, nem jutunk él Nigériába. S akkor nem írhatnám meg ezt az úti beszámolót.

Hans Schomburgk - A ​vadon érverése
A ​világhírű német Afrika-kutató és természettudós könyve megismerteti az olvasót a "fekete kontinens" belsejével, a trópus embereinek életével, jellegzetes társadalmi motívumaival, a dzsungelek és szavannák növény- és állatvilágával. Schomburgk nem csak kiváló ismerője ennek a számunkra ismeretlen világnak, hanem nagyszerű írókészséggel is rendelkezik. Olyan plasztikusan, annyira érzékletesen ábrázolja az őserdő életét, hogy az valósággal megelevenedik a szemünk előtt. Nem egyszerűen tényeket közöl - élő, hiteles atmoszférát tud teremteni. A könyv fejezetei közül különösen kiemelkedik a majomtörténet, mely a szerző élmény-, és ismeretgazdagsága mellett elsősorban az állatok iránti mélységes megértését, szeretetét tanúsítja. Schomburgk megbecsüléssel, barátian bánik a bennszülöttekkel, ezért szeretik és tisztelik őt. Igen érdekesen írja le az egyes törzsek jellegzetes szokásait. A könyvet Schomburgk eredeti fényképfelvételei díszítik.

Hegedűs Hubert - Dunán-tengeren
Hegedűs ​Hubert hajóstiszt neve nem ismeretlen már a széles olvasóközönség körében. Matrózéveim c. műve nagy példányszámban, második kiadásban 1965-ben jelent meg kiadónknál. Ez a kötet a Matrózéveim folytatása. Az olvasó a könyvet olvasva hosszú utat tesz meg folyón és tengeren. De nem csak a többszöri utazás élményeivel ismerkedik meg, hanem matrózszemmel, tenger észszemmel láttatja Magyarország történetét már a második világháború alatt és az azt követő új korszakot. A szerző szórakoztató epizódok, kalandos történetek, karakterisztikus tengerészfigurák bemutatása során ismerteti a magyar folyami és tengeri hajózásnak számunkra, „szárazföldi" emberek számára, teljesen ismeretlen életét. De nem csak a hajós élettel ismerkedünk meg, hanem a sokszorosan meglátogatott távoli kikötők életével, az idegen népeknek hajós szemmel megfigyelt szokásaival. Végigolvasva a könyvet, egy előttünk ismeretlen világ tárul fel. — A kötetet részben a szerző saját felvételei illusztrálják.

Artur Heye - A ​nyugat peremén
Arthur ​Heye nevét a _Világjárók_ sorozat olvasói már ismerik és megszerették a _Három világrész csavargója_ c. nagysikerű könyvéből. - _A Nyugat peremén_ Alaszka majdnem lakatlan vadonaiba viszi el az olvasót, ahol Heye feleségével él mintegy másfél évig a húszas évek végén. Alaszka jeges tundrái és lávát árasztó tűzhányói közt sok viszontagságot él meg a házaspár. A vad nyugati földterület halászainak, vadászainak, favágóinak életét élik, így közvetlen élmények alapján - nagyon hitelesen - számol be a magányosságuk következtében többnyire különccé vált emberekről. Már a _Három világrész csavargójá_-ból is kitűnik, hogy Heye vonzódik a társadalom peremére szorult egyénekhez és kitűnően - kicsit belülről is - ír róluk. Ezt a képességét a szerző jelen könyvében is megvillantatja, és előző könyvéből ismert aranyos derűje, kedves, emberséges humora sem hagyja el. Ami pedig a kalandokat illeti - ez a könyv is, elejétől végig, csupa kaland, amint az Heyétől várható.

Szőllősy Klára - Kiklász-kalandozások
„Már ​megint egy könyv Görögországról?!" — sóhajt fel a nyájas olvasó, mikor ezt a kötetet a kezébe veszi. Valóban — mit mondhatok én, mit mondhat akárki még újat, érdemeset erről az ezerszer leírt, tanulmányozott, megénekelt földdarabról? Mi újat mondhat valaki a szerelemről? — válaszolok kérdéssel a kérdésre. Ki illetékes abban, hogy újat mondjon róla? Az, aki érzi, aki átéli. Nos, ugyanez vonatkozik a görög földre, múltjára, jelenére, ízeire, szagaira, köveire, nyelvére, embereire, szellemi és anyagi valóságára. Mindenki „illetékes", aki megismerte, átélte, s akiből — éppoly ellenállhatatlanul, mint húszéves ifjúból a szerelmes vers — kitör a dicsérő szó; aki szükségét érzi, hogy élményeit, bármily kicsinyek és szubjektívek legyenek is, megossza másokkal, minél többekkel... Velem is ez történt. Elmentem — régi vágyam beteljesüléseképpen — Görögországba. Vakációzni mentem, tervtelenül, ellazult akarással. Csupa befogadás lettem, csak éltem, figyeltem, és ha megkérdeztek, szándékozom-e majd otthon „íróilag kiaknázni" ottani élményeimet, határozott és jóhiszemű ,,nem"-mel válaszoltam. Hazaérvén azonban — magam sem tudom, mi történt velem: nem tehettem egyebet, le kellett ülnöm a géphez, kikívánkozott belőlem, amivel csordultig voltam — Görögország. A magam örömére, megkönnyebbülésére és okulására írtam ezt a beszámolót, f.s ha olvasóim közül az, aki már járt Görögországban, egyszer-egyszer rábólint: „Igen, ezt én is így láttam, így éreztem" és az, aki nem járt ott, kedvet kap, hogy odamenjen, tulajdon szemével ellenőrizze élményeimet, — nem dolgoztam hiába.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Az ​ismeretlen szomszéd
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és az ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv. Ők maguk úti beszámolónál nevezik művüket, amelyben "szóval mondják el, amit ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani.

Hans Leuenberger - A ​kolibri irányában...
A ​déli irány azték neve huitzilopochtli, jelentése: "Kolibri balra". Az aztékok ugyanis napnyugat felé pillantottak, ha tájékozódni akartak, s a nyugati iránytól balra volt Dél, a Napisten birodalma, a Nap egyik megtestesülési formája pedig a kolibri. Az amerikai népvándorlás során az aztékok Dél felé nyomultak, a Kolibri irányában, és megvetették lábukat Mexikóban, az " Ígéret földjén" egészen az európaiak megérkezéséig. Már évezredekkel az aztékok előtt húzódtak Mexikó felé indián közösségek és kiépítették ott a maguk sajátos kultúráját. Mexikó földjében ki tudja mióta szunnyadnak ezeknek az indián ősidőknek meghökkentő emlékei: hatalmas piramisok, óriásira méretezett emberfejek és istenszobrok. Alkotóiknak, az olmekoknak, mayáknak, aztékoknak késői leszármazottai mit sem árulnak el a hajdani nagyságból : " a füstölgő hegyekben" és az áthatolhatatlan őserdőkben élik a maguk egyszerű életét. De a múlt emlékei megtermékenyítően hatnak a modern építészetre, festészetre, plasztikára - mintegy tovább élnek bennük. Az indián és a spanyol gyarmati elemek dinamikus egységgé ötvöződnek és sajátos fényt adnak Mexikónak. E kötet lapjain a mai Mexikó és a tragikus múlt egyaránt megelevenedik az olvasó előtt. Hans Leuenberger 1909-ben született Bernben, évtizedek óta járja a világot. Autójával beutazta Ázsiát, Afrikát, majd Mexikót, két évig az Egyesült Államokban volt újságíró. Nemcsak vezető nyugati lapok tudósítója és hírügynökségek munkatársa, de irodalmi működést is fejt ki: számos filmforgatókönyvet írt és 12 útleírása jelent meg.

Tim Severin - A ​Brendan-expedíció
A ​szerző: Tim Severin, ír történész… Szent Brendon: ír püspök; a Navigatio című középkori krónika tanúsága szerint bőrből készült csónakon Írországból indulva átkelt az Atlanti-óceánon Amerikába. Útközben hatalmas vízi szörnyekkel csapott össze, madaraktól és juhoktól hemzsegő szigeteken kötött ki, kristályoszlopot látott a vízből kiemelkedni, égő salakot okádó hegyek mellett hajózott el, sűrű ködön vágott keresztül, majd partot ért, ahol dúsan termő gyümölcsfák sorakoztak szélesen hömpölygő folyó partján… Amit a szerző bizonyítani akar: Szent Brendan szerzetes társaival megtehette ezt az utat, átkelhetett bőrhajóján az atlanti vizeken… A bizonyítás módja: Tim Severin a középkori leírások alapján bőrből hajót épít, és néhány társával átkel az óceánon… A könyv: az 1500 évvel ezelőtt épített curragh-hajók rekonstrukciójával kezdődő nyomozási történet, hajózási és archeológiai tanulmány, de mindenekelőtt izgalmas útibeszámoló arról, hogy Tim Severin nemcsak követte Szent Brendant - lehetséges útvonalán -, hanem analógiát is keresett a Navigatióban leírt földrajzi jelenségekre (Juhok Szigete - Feröer-szigetek; a tüzes salakot okádó hegyek, a Kovácsok Szigeté - Izland; a vízből kiemelkedő kristályoszlopok - jéghegyek stb.). Tim Severin izgalmas expedíció keretében mutatja be a fölfedező utazások egyik érdekes középkori epizódját.

Kollekciók