Ajax-loader

'útleírás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Molnár Gábor - Jaguárországban
A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

Molnár Gábor - Kalandok ​a brazíliai őserdőben
Molnár ​Gábor 1908-ban született Budapesten. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben - robbanás következtében - mindkét szemére megvakult. Hazajövetele után - 1933-tól kezdve haláláig, 1980-ig - gazdag tapasztalatait érzékletes útleírásokban és regényekben dolgozta fel. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940), Az óriáskígyók földjén (1955), Jaguárországban (1960), Pálmakunyhó az őserdőben (1963), Ahol az ösvény véget ér (1964), Egymillió hős országa (1966), Holdárnyékban az őserdő (1967), A dzsungel doktora (1967), Horgászom az Amazonason (1968), Bíborviskó (1969), Molnár Gábor, Hegyi Margit: Négy hágó sziklavadonában (1970), Gyémántmosók (1972), Makk és jaguár (1972), Éjbe zuhant évek (1973), Én kedves Amazóniám (1975), A csendes halál démona (1977), A Bakonytól Amazóniáig (1978). Molnár Gábor első, nagy sikerű útleírását tartja kezében az olvasó. Az 1940-ben megjelent, azóta több kiadást megért műben arról a fiatalemberről ír, ötven évvel ezelőtti önmagáról, aki 1930-ban végre beteljesültnek érezheti gyermekkori álmait: két társával elindul az ősvadonba. S a kezdeti nehézségek nem tántorítják el tervétől. Ismerkedés is ez az utazás a fiatal vadász és utazó számára. Az őserdő teljes gazdagsága tárul ki előtte, napjai tele vannak életveszélyes kalandokkal: krokodilok, mérges kígyók, a vadon világának sok ragadozója kerül útjába - izgalmas, érdekfeszítő találkozások ezek -, s ő halált megvető bátorsággal győzi le ellenfeleit, megöli őket, vagy élve fogja el, hogy gyarapítsa egyre gazdagodó gyűjteményét. Szépségekkel, izgalmakkal teli, kalandos utazásáról élvezetesen, szórakoztatóan számol be a lélegzetelállító fordulatokban bővelkedő útleírásban.

Molnár Gábor - A ​Bakonytól Amazóniáig
Gyermek- ​és ijfúkorának emlékeit idézi fel új regényében Molnár Gábor. Főként azokat az élményeket, melyek kifejlesztették és megerősítették benne a természet szeretetét, az utazást, az idegen földrészek, egzotikus tájak utáni vágyakozást. Városi gyerek létére megadatott neki az a lehetőség, hogy nagyszüleinél, a bakonyi nyaralások idején közelebbről is megismerkedjék a természettel. Barangolások az erdőben, a hegyekben, az erdei patakok és vízmosások környékén, gombaszedés, növénygyűjtés és izgalmas vadászatok között telnek el vakációi. Pajtásai mellett bányász nagyapja is avatott kalauza ebben a vilában. Ő ismerteti meg az erdők titkaival, a növények és állatok életével; olyan tudnivalókkal, amelyek felnőtt korában - az őserdei életében - is hasznára válnak majd. A budapesti és a bakonyi élmények nem mindig vidám élményeit: tizenkét éves, amikor a Gyermekvédő Liga jóvoltából vendéggyerek egy kis svájci faluban. Az önéletrajzi regény második részében a pápai Mezőgazdasági Akadémián eltöltött évekről, azokról a hónapokról számol be, amikor mezőgazdasági gyakornokként dolgozott két dunántúli nagybirtokon.

Sugár András - A ​távolságot, mint üveggolyót...
Angolától ​Angliáig, Szingapurtól San Clementéig... Sugár András, a Magyar Televízió Rózsa Ferenc-díjas főmunkatársa talán a legtöbbet utazó magyar újságíró. Könyvében a hatvanas és hetvenes évek gyorsan alakuló, ezerarcú világáról nyújt élvezetes képet, s közben választ ad a nézők, olvasók azon kérdéseire is: hogyan lesz valakiből utazó tudósító, milyen módszerrel, milyen taktikával szerzi, szervezi meg interjúit? Makariosztól Fideg Castróig korunk történelmének számos nagy alakjáról ad portrét, mesél el megkapó emberi történeteket. Számtalan izgalmas, veszélyes és humoros kalandjával ismerkedhet meg az olvasó. Robbanás, vágás, keverés - egy tévériport állomásai, s máris csomagolni kell, hív a következő regényes ország... Sugár András történeteit megnyerő önirónia lengi át, mintha maga is csodálkozna azon, hogy ennyi nagy esemény középpontjába került. A legfiatalabb olvasóktól, a holnap utazó tudósítóitól kezdve a világot járt vagy "karosszékben utazó" legidősebbekig mindenki megtalálja Sugár András könyvében a maga érdeklődésének megfelelő olvasmányt, megkapja "A távolságot, mint üveggolyót..."

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Img2407
elérhető
3

Thor Heyerdahl - Tigris
Kurt ​Waldheim főtitkárnak Egyesült Nemzetek Szervezete A Tigris nádhajó soknemzetiségű legénysége a mai napon befejezte kísérleti útját. Hálásan köszönjük főtitkár úr hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt való hajózásunkhoz, és büszkén jelentjük: az expedíció kettős feladatát, teljes megelégedésünkre, végrehajtottuk. Utunk a múltba vezetett, hogy tanulmányozzuk az ősi sumer elvek alapján épült hajó tulajdonságait. Utunk emellett a jövőbe is vezetett, hogy bebizonyítsuk, nincs olyan szűk hely, ahol a közös túlélésünkön fáradozó emberek nem élhetnének békésen egymás mellett. Tizenegyen vagyunk, s különböző politikai rendszerű országokból érkeztünk. Együtt hajóztunk egy hajlékony nádból és kötelekből álló kicsiny tutajhajón, s több mint hatezer kilométernyi utat tettünk meg az Iraki Köztársaságból a Bahreini Sejkségen, az Ománi Szultánságon és a Pakisztáni Köztársaságon át az afrikai Dzsibutiig... Bebizonyítottuk, hogy az ősi mezopotámiai, indus-völgyi és egyiptomi népek az ötezer évvel ezelőtt rendelkezésükre álló primitív hajók közvetítette kapcsolatok segítségével alapíthatták meg az emberiség legkorábbi civilizációit... A mai napon, tiltakozásul az 1978-as világ embertelensége ellen, elégetjük büszke hajónkat, amely vitorláival és kötélzetével együtt még mindig a legjobb állapotban van... Bolygónk nagyobb, mint azok a nádkötegek, amelyek átvittek bennünket a tengereken, de elég kicsi ahhoz, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegessék, ha nem vesszük tudomásul, milyen sürgetően szükséges az értelmes együttműködés, hogy megmentsük magunkat és közös civilizációnkat a süllyedő hajó sorsától.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Nagy Károly - Hej, ​Balkán!
A ​külföldi, aki manapság Bulgáriába látogat, sétál Szófia utcáin, bebarangolja Plovdivot, elmegy a Rilai-kolostorba és a tengerpart híres üdülőhelyeire, észreveszi a gyáróriásokat, a szépen megművelt földeket – egy korszerű európai országról, egy hagyományait és vendégeit szerető népről szerez benyomásokat. Nagy Károly az MTI és a Népszabadság tudósítójaként nyolc évig élt Bulgáriában. Könyve nem szokványos útirajz, több annál: történelem, néprajz, művészettörténet es az újságíró élményeinek ötvözete. Az újságíróé, akinek minden sorából Bulgária szeretete és alapos ismerete sugárzik. „Objektivitásra törekszem. De azért senki ne hagyja becsapni magát. Hiszen azt írom meg, amit én tudok, amit én érdekesnek ítélek. A könyvemben megszólaló emberek az én ismerőseim, s azt mondják el, amit az én emlékezetem őrzött meg az emlékeket ritkító évek során. A tenger es az idő élménye is az enyém, ahogy rádöbbentem ikertestvér mivoltukra, amikor Szozopol szikláinak magasából néztem alá. A tenger végtelenje nem a tér, hanem az idő végtelenségének igézetét nyújtja; a gyors múlásában is örökké tartó időét. Szorongató és gyönyörű, hogy ugyanazt látom, amit két és félezer éve a Milétoszból jött Anaximandrosz, a városalapító látott… és évszázadok múlva Periklész, amikor a peloponnészoszi háborúban Apollónia szövetségét kereste… és újabb évszázadok múlva Pál, a keresztényüldözőből lett ékes beszédű apostol Thesszalonikébe igyekezvén… és újabb évszázadok múlva az Ázsiából érkezett bolgár honfoglalók… és újabb évszázadok múlva a hódító törökök… És most az én gyermekeim építenek homokvárat a hullámverte parton, önfeledten és komolyan, mintha örökké tartana a perc…”

Balázs Dénes - A ​Zambézitől délre
A ​szerző földrajzi tanulmányútjainak során már csaknem az egész világot bebarangolta. Tarsolyából még egy kontinensdarab hiányzott.: Afrika déli része, a Zambézi-folyón túli terület. Balázs Dénes ismét vállára vette sok vihart látott hátizsákját, és megérkezett Dél-Afrikába. A szerző utazása idején bomlott fel a portugál gyarmatbirodalom, Angolában még harcok dúltak, és Afrika déli részének fehér kisebbségi kormányai kétségbeesett lépéseket tettek uralmuk védelmére. Az effajta háborús légkör nem kedvez a természetben való búvárkodásnak, a szerzőnek mégis sikerült bejárnia nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság legszebb tájait, hanem Lesotho hegyvidékét, Botswanában az Okavango mocsárvilágát és a Kalahári homokpusztáit. Namíbiában a különleges állatairól és növényeiről híres Namib-sivatagot, s utazását Rhodesiában a csodálatos Viktória-zuhatagnál fejezte be. A szerző az utazásnak majd mindenfajta olcsó lehetőségét kitapasztalta, ez alkalommal gyakorta "tehervonatstoppal" is közlekedett. A Zambézin túli térség várhatóan még hosszú ideig Afrika nyílt sebe marad, az emberi jogaikért harcoló őslakók küzdőtere. A szerzőt könyvének megírásakor az a cél vezette, hogy részletesen földrajzi hátteret, történelmi és néprajzi ismereteket nyújtson a térségben zajló politikai csatározások jobb megértéséhez. A "Világjárók" sorozat új kötete tehát nem egyszerűen kalandos útleírás, hanem egyben Afrika déli részének földrajzi kalauza is.

Germanus Gyula - Allah ​Akbar!
Germanus ​Gyula 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten, s Allah Akbar! című könyvében számolt be útjáról. Ebben a méltán sikeres munkájában Germanus Gyula tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli arábiai utazásainak, mekkai zarándoklásának fordulatos történetét, olykor humoros, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit, egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet minden napjainak titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról, lelkiségéről. Könyve - melynek első kiadása 1936-ban jelent meg - mit sem veszített aktualitásából, leírásai, megállapításai és analízisei ma is időszerűek. Fontos olvasmány mindazok számára, akiket Kelet őszinte, igaz ismertetése érdekel.

Georges Blond - Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai
Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai - írja a szerző. Ez szokatlan cím nem is olyan különleges, mert kalandok sorozata játszódott le ezen a hatalmas víztükrön az ókortól napjainkig. Gondoljunk csak a vikingekre, Kolumbuszra és Magellánra, a kalózokra és a hajótörésekre, a Hoorn-fok viharos térségeire, de kaland az is, milyen kincseket adott az emberiségnek az Atlanti-óceán az olajtól a heringig és a tőkehalig, s milyen áldozatokat kívánt ezek megszerzése az óceán vízéből. Georges Blond, a francia népszerűsítő irodalom reprezentánsának irása olvastán izgalmas események résztvevőivé válik az olvasó. Megtudjuk, mit érezhetett a Titanic parancsnoka, amikor jéghegynek ütközött a hajója, vagy azt, milyen ember volt Francis Drake, I. Erzsébet angol királynő kalóza. Olvashatunk a hajók fejlődéséről a klipperektől a rabszolgaszállító hajókon át a gőzhajókig s a Kék Szalagért vívott versenyekről. Emléket állít a szerző az óceán első átrepülőinek, magányos hajósainak és hajótöröttjeinek is. Georges Blond rendkívül izgalmas könyve érdekfeszítő olvasmány. Művelődéstörténet és kaland, természettudományos leírás, technika és történelem keveredik lapjain.

Boldizsár Iván - Szépecske ​haza
Európával ​és az Európán túli nagyvilággal is gyakran találkozva és ismerkedve, az író mindig az újjászületés érzésével tér haza, s mint mondja, ilyenkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra meg újra útnak induljon a hazán belül is. Ezekről a hazai utazásokról írott beszámolóit (ő naplónak nevezi) veszi itt kézbe az olvasó. A beszámolók nemcsak a magyar tájak rajzát, a falvak, városok képét, műemlékeket, történelmi múltunk emlékjeleit, mai alkotásaink rajzát adják, de az író gondolatait, érzéseit is tolmácsolják. Nem akármilyen szerep, amit az író vállal, tudniillik, hogy vezetőként vigye végig olvasóit az országon.

Bogdan Szczygieł - A ​titokzatos Niger
Varázslók, ​tabuk, fétisek, maszkok, a közoktatás helyzete, harc a malária és a bilharziasis ellen. Utazás a szomjúság földjén, a Tanezrouft sivatagban. Cementgyár, zöldellő kertek a néhány éve még napégette sztepp helyén. A tuareg kasztrendszer. Hogyan lehet egy törzsfő száját megvizsgálni? Aranyásók. A leölt elefánt eltűnése. Hauszák, buzuk, mosszik. Niamey, a főváros alapításáról szóló legendák - mindezt megismerhetjük Bogdan Szczygiel könyvéből. A szerző lengyel radiológus orvos, egyben szenvedélyes riporter. Niger fővárosában, Niameyben dolgozik, és egy mozgó orvosi csoport (OMNES) karavánjaival járja az országot. Utazásai során érdekes emberekkel ismerkedik meg. Könyvében így szóhoz jut a lengyel származású francia pilóta, a niameyi kórházban dolgozó varázsló, a Land-Rover sofőrje, geológusok, orvosok, kereskedők, nigeriek és európaiak. Találkozásai alkalmat adnak arra, hogy az országot ne csak mint átutazó szemlélje, hanem problémáiba is bepillantást nyerjen. Bogdan Szczygiel beszámolója érdekes életkép a sok nehézséggel küzdő, de rohamosan fejlődő országról, Nigerről.

Covers_42429
elérhető
15

Széchenyi Zsigmond - Năhar
India ​- az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek Indiája, a Taj Mahal, márványpaloták és dzsungelek Indiája - ide visz el legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Năhar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagyúr, Năhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. És nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt, chitalt. S két vadászat közt meglesi India életének egy-egy pompázó vagy szomorú pillanatát, hátra-hátra tekint a történelembe, hogy megértse és megértesse ezt a könnyeden, éles vonalakkal rajzolt izgalmas és bonyolult jelent.

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clask, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja közben halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húgy éven át járta három kontinens pusztaságait, miután egyetemi képesítés nyert a University of Californián, és két évig bankhivatalnokodott. Három hónapot töltött Borneoban, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrában, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Alain Bombard - Önkéntes ​hajótörött
Alain ​Bombard francia biológus és orvos a II. világháború után sokáig tanulmányozta a deportáltak, hadifoglyok, a hiányosan táplált népek állapotát, majd a figyelme a hajótöröttek életben maradásának problémája felé fordult. Tudományos elméletet dolgozott ki, hogyan lehet hosszú napokat túlélni a tengeren élelem és ivóvíz nélkül. Elméletének igazolására – s hogy emberéletek ezreit menthesse meg ezzel a jövőben – saját magán végezte el a tesztet 1952-ben.

Molnár Gábor - Barátom, ​a vadon
Ahol ​Négyen a vadonban című könyvében abbahagyta, ott folytatja új útleírásában az észak-brazíliai kis patakon megtett vadász- és gyűjtőút történetét a népszerű szerző. Viszontlátjuk elmaradhatatlan bennszülött vadásztársait, Juant, Abiliót és Klementinót, és a korábbiakhoz hasonlóan számos vad elejtésének és megnyúzásának, és sokféle élő állat elfogásának vagyunk tanúi. A kötetet egyíves, gondosan válogatott fényképanyag illusztrálja.

Woynárovich Elekné - Nepál ​- Az Élő Istennő országa
Nepál ​alkotmányos királyság Közép-Ázsiában, területe mintegy 140 ezer négyzetkilométer, lakossága 10 millió körül jár. A világ e távoli és igen elmaradott gazdasági viszonyok közt élő országában szerzőnk és családja közel öt évet élt és dolgozott. Férje a FAO szakértőjeként az ország vízgazdálkodása és halállományának növelése érdekében munkálkodott, halastavakat létesített és telepített be, gyerekei pedig hosszú ideig ott jártak iskolába. A szerző, aki művészettörténész és rajztanár, megismerte és most közreadja a nepáli képző- és iparművészetről szerzett ismereteit, de sokrétűen bemutatja e rokonszenves nép történetét és jelenét, nehéz természeti viszonyok között végzett szorgalmas munkáját, vallását és ünnepeit. A Woynárovich család járt Nepál jelentősebb településein; élt Katmanduban, sokszor megfordult Pátanban, Badgáonban, a Himalája hegyei közt és a Mahábhárat Lékh 2800 kanyart leíró szerpentinútjain, eljutott a kínai határra, Kodariba és Darzsilingba, megmászta a Phulcsokot és utazott elefántháton, megismerkedett a magar törzzsel (akik nem rokonai a magyaroknak), részt vett a király temetésén és hivatalos volt hindu esküvőre, beszélgetett zarándokokkal és gurukkal, utazott terepjárón és kis repülőgépen, átkelt hidakon és gázlókon. Nem mindennapi élményeik most szavakban, fényképeken és rajzokon elevenednek meg.

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

N. N. Mikluho-Makláj - Pápuák ​között
Mikluho ​Makláj az orosz külügyminisztérium tisztviselőjeként látogatott el a cári birodalom terjeszkedésének célpontjaira a mai Indonézia területén, hogy információkat szerezzen az ott élő népekről. A borneói bennszülöttek (pápuák) közt antropológusként sikerült kialakítania a kutatásaihoz nélkülözhetetlen „bizalmas” résztvevői és megfigyelői atmoszférát. A mai Maklájparton végzett antropológiai és kultúrakutatásai révén igazolta, hogy a pápuák is emberek. Például megállapította, hogy fejükön hajzat, nem pedig szőrzet található – ez akkoriban tudományos vita kérdése volt! Feltételezte, hogy minden ember eredete közös, azaz nincsenek különböző fajok az emberiségen belül. A könyv olvasmányos formában tárja elénk az európai tudós küzdelmes hétköznapjait a pápuák világában, ugyanakkor hiteles antropológiai dokumentum is. A könyv bemutat néhányat a szerző kutatások során készített rajzaiból is.

Balázs Dénes - Ausztrália, ​Új-Zéland, Óceánia
Ausztrália ​földjét 16-18000 kilométer választja el hazánktól. A kontinens-ország akkora, mint Európa négyötöd része, nagyságához képest azonban igen kevés lakosa van. A népességnek több mint háromnegyede városokban él, a szárazföld belső része jobbára lakatlan. Évezredes építészeti alkotásokkal nem büszkélkedhet, hiszen őslakói kőkorszaki színvonalon éltek, amikor a XVIII. század végén megjelentek az első európai fegyenctelepesek. Annál több viszont a természeti látnivaló, a sokféle rezervátum és maga a különleges növényzetű és állatvilágú táj. A szerző - miután részletesen ismertette az óriási ország föld- és természetrajzát, történelmét, népességét, a gazdasági helyzetet és kulturális életet - Sydneyből elindulva, az óramutató járásával megegyező irányban vezet végig a szövetségi államok során, Tasmániával és Norfolk szigetével fejezve be a sort. Utunk lényegében véve a kontinens szegélyén halad, de a fantasztikus tájak és természeti látnivalók kedvéért többször is kirándulást teszünk az outbackbe, a lakatlan belső területekre. Ezután a Föld egyik legszebb országának tartott Új-Zéland következik. A könyv írója szintén részletesen foglalkozik az ország föld- és természetrajzával, történelmével, népességével és kultúrájával, majd Aucklandből indulva ismerteti a két sziget városait és érdekes tájait. A múzeumokban megcsodálhatjuk a régi maori kultúra emlékeit, majd a gejzírek és iszapvulkánok földjéről sűrű őserdőkön át a japán Fudzsi-szannal vetekedő szépségű Mt. Egmont-ra mehetünk a déli szigeten pedig csodálatos nemzeti parkok során át juthatunk el az új-zélandi Déli Alpok gleccservilágába és a fjordok vidékére. A kötetünk Óceániával foglalkozó harmadik része a legrövidebb. Az író a Csendes-óceán több ezer szigetéből csak azt az egynéhány szigetcsoportot választotta ki, amely idegenforgalmi szempontból jelentős hely, és éppen ezért be is kapcsolták a nemzetközi közlekedéshálózat vérkeringésébe. Fidzsi, Tonga, Szamoa, a Társaság-szigetek és Marquises szerepelnek a könyvben - a nemzetközi turizmus fontos központjának, Hawaiinak ismertetése ugyanis az USA nagyútikönyvben jelent meg. A kötetet 96 oldalas fényképmelléklet, valamint 40 város- és tájtérkép egészíti ki.

Alvah Bessie - Újra ​Spanyolország
"...De ​a háborúnak nincs vége, és a Madridban meghaltak nem hajlandók sírjukban nyugodni. Ugyanazok az emberek ők, akik az utcákon tüntetnek Spanyolország minden városában ezekben a napokban. Azok a diákok, munkások, sőt lelkészek, akik egykor majd visszakövetelik országukat. Nem bűnbánóak, nem vezekelnek: még nem váltotta meg őket a harminchat év kemény munka."

Yves Gandon - Az ​éden nyomában
Yves ​Gandon, ismert francia regényíró, esszéíró, költő és kritikus, a francia Pen Club elnöke, több franci irodalmi díj kitüntetettje. fáradhatatlan utazó, aki bejárta majdnem az egész világot. Létezi-e földi paradicsom - ezt kutatja 1961-ben tett utazása során. Először a Közel-Keletre, Isztambulba jutott el, majd a kisázsiai városok régi civilizációjának nyomait kutatja, meglátogatja Teheránt. Az után India és Burma sajátos, nekünk európaiaknak még mindig titokzatos életviszonyait tárja az olvasó elé. Innen Indonéziába utazik, bejárja Jáva szigetét és a csodaszép Balit. Útja Polinéziába is elvezet, s Ausztrálián keresztül utazik az Egyesült Államokba. San Francisco, Los Angeles, Hollywood, majd Mexikó útjának további állomásai, innen utazik el New Yorkba s a Rockefeller-Center tornyából szemléli a világ legnagyobb városának nyüzsgését. Egy kulturált francia szemével fedezi fel az európai olvasó számára mindazt, ami távoli világrészeken érdekes: a természet szépségeit, régi korok műkincseit, különböző népek néprajzi jellegzetességeit. Gandon úgy írja le élményeit, hogy az olvasó szinte maga előtt látja a festői tájakat, a tárgyak körvonalait, színeit, az emberek arcát. A különböző helyeket más-más szemszögből vizsgálja, így írása változatos, mindvégig lebilincselő olvasmány.

William Somerset Maugham - Egy ​távoli gyarmaton
William ​Somerset Maughamot - a legnépszerűbb angol elbeszélők egyikét - jól ismerik a magyar olvasók, hiszen a legutóbbi évtizedben is több elbeszéléskötete jelent meg magyarul. Maugham beutazta egész Amerikát, Európát, a Közel- és Távol-Keletet, a Csendes-óceáni szigetvilágot, s élményeiről, megfigyeléseiről több kötetnyi egzotikus tárgyú elbeszélést írt. Ezekből - főleg a Malájföldön játszódóakból -gyűjtöttünk össze tizenhét novellát. Az elbeszélések főszereplői angol gyarmati tisztviselők, ültetvényesek. Elsősorban az ő életük - nem annyira a bennszülötteké - érdekli az írót. Többnyire tragikus sorsú emberek, akik számkivetetteknek érzik magukat a trópusokon és szívesen kitárulkoznak az idegen utazó előtt. "Gyakran megesett már velem - írja Maugham egyik novellájában -, hogy valaki a dzsungelbeli magányos őrhelyén vagy egy nyüzsgő kínai város közepén egy magában álló rideg, fényes házban olyan történeteket mondott el magáról, amit még bizonyára soha egy teremtett léleknek se mesélt el. Hisz én csak amolyan futó ismerős voltam, akit addig sose látott, s többé nem is fog látni, vándor, aki egy pillanatra felbukkant egyhangú életében, s akinek valamilyen mohó vágy ösztönzésére feltárta a szívét. Ilyen módon néha egyetlen éjszaka folyamán (egy-két szódásüveg és egy flaska whisky mellett, midőn az ellenséges, kifürkészhetetlen világ kívül esik az acetilénlámpa körén), többet tudtam meg egy emberről, mintha tíz éve ismertem volna. Annak, akit érdekel az emberi lélek, épp az efféle vallomás az utazgatás egyik nagy gyönyörűsége."

Ipper Pál - Újvilági ​utazások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Harry Sichrovsky - India ​felszárítja könnyeit
Ismert ​nevű osztrák újságíró hosszú éveket töltött Indiában s nemrégiben Bécsből ismét Indiába utazott, hogy a gyarmatból szabad állammá lett Indiát lássa. Régi barátai és az ország új urai szeretettel fogadták, és Sichrovsky megérdemli ezt a szeretetet, mert megértéssel, elmélyülten, körültekintően figyeli ennek a hatalmas országnak az átalakulását és az igazságot kereső krónikás nyíltságával mondja el, mit látni ma a világ népességre második államában. Szerzőnk nemcsak a gazdag turisták szokásos útjait járja, nemcsak a világhírű látványosságokat tekinti meg. Elzarándokol a híres templomokba, de megtekinti az új építkezéseket is, megfordul csodálatos palotákban, de a bajadérok falujában és a rablók birodalmában is. Meglátogatja Nehrut és Ke-ralát, megfordul az indiai mozikban, megfordul Goá-ban és Nepalban, részt vesz a mulatságos holi-ünnepen, és veszélyes kígyókalandot él át egy falusi kunyhóban.

Arne Falk-Ronne - Dr. ​Csörgőkígyó
Tizenkét ​évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez? Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.

Haroun Tazieff - Víz ​és tűz
A ​Calypso francia kutatóhajón számos igen neves tudós vállalkozott arra, hogy külön hajószemélyzet nélkül, mindegyik a maga tudományágának megfelelő kutatásokat végezzen a Vörös-tengeren. Tazieff, e könyv szerzője, őt elsősorban a korall-szigetek létrejötte foglalkoztatta. A könyv második része a közép-afrikai vulkánok világába vezet, ahova a szerző néhány társával izgalmas kalandokon át jut el. A szerző humanista érzésű, haladó szellemű tudós, aki mély rokonszenvvel és együttérzéssel ír a bennszülöttek sorsáról is.

Louise Jilek-Aall - Hívd ​Mamadoktort!
"Hívd ​mamadoktort!" - hangzik a könyv címe, de a lapokon kiderül, hogy Mamadoktor, Mama Mganga, ahogy Tanzániában nevezik Louise Jilek-Aallt, hívás nélkül is ott terem, ahol úgy érzi, szükség van rá. A norvég származású, ma Kanadában élő orvosnő eredetileg kutatómunkáját végezni indult Kelet-Afrikába, de a kórházaktól távol eső, kis falvakban a legkülönbözőbb gyakorlati, szakorvosi feladatok hárultak rá, a foghúzástól kedve járványos betegségek fejezeteiben megismerhetjük azt a küzdelmes utat is, amely az epilepsziás betegek törzsi hagyományokkal ellentétes kezelésének elfogadtatásához és az ilyen betegségben szenvedők társadalmi kirekesztettségének enyhítéséhez vezetett. Louise Jilek-Aall a kifafa-betegek gyógyításához egy zürcihi kórház vezetője, Landolt professzor támogatását is megnyeri, Afrikából történő végleges távozása után pedig Kanadából szervezi meg gyógyszerellátásukat. A szerzőnő nem hallgatja el a kudarcokat, a lelkiismeret-furdalással végződő sikertelen napok gyötrelmeit sem. A gyermekcipőben járó egészségügyi ellátás heroikus küzdelmet kíván tőle, az élet nagy beleélő képességét, sok türelmet és megértést követelő feladatok elé állítja. Könyvében egy, a szó nemes értelmében vett humanista szermélyiség harca tárul fel előttünk a sokszor rosszul táplált, legyengült betegek életének megmentéséért.

Koncsek László - Bibliai ​földeken
A ​bibliai földekről, Izraelről szól a könyv, erről az egyedülállóan érdekes országról, ahol a sok évezredes múlt omladozó emlékei között egy új élet bontakozik ki felfokozott reményekkel és várakozásokkal, de sok belső feszültség, ellentét és konfliktus is dúlja népét. A szerző érzékletesen írja le a megkapóan szép judeai és galileai tájakat, Jeruzsálemet, a megosztott várost, a Holt-tenger dermedt világát, vén arab városok ezeregyéjszakai romantikáját, a tengerpart párájában buján tenyésző ültetvényeket. Megemlékezik a sivatag homokja alá temetett évezredes kultúrákról, bibliai emlékekről, zsidók, filiszteusok, kanaániták, arabok és keresztesek titkait rejtegető öreg romokról, s a máról, a homokon és kövön új országot építők erőfeszítéseiről, eredményeiről. Koncsek éles szemmel figyeli a modern élet lüktető ritmusát, nem feledkezik meg az új városokról, üzemekről, kibucokról, a daruerdővel koszorúzott nagyforgalmú kikötőkről, a sivatagról, mészköves hegységektől elhódított termőföldekről, újratelepített erdőkről, az öntözőcsatornák kilométereiről, tervekről és álmokról, jó szándékú lelkesedésről és életörömről. Izrael megragadóan szép arca mellett szól egy születőben levő ország vajúdásairól is. A könyv megmutatja a világ minden részéből összeverődött bevándorlók társadalmat feszítő problémáit, a mély ellentmondásokat, bizonytalanságokat, egy országot, amely a maga sajátos eredeténél fogva a világon páratlan gondokkal küzd. Ír a szerző a bevándorlók közötti szakadékokról, a haladást és fejlődést gátló rituális törvények szigorúságairól. Nagyon érdekesen elemzi a bevándorlók által importált nyugati szemlélet orientalizmussal vívott harcát. Bevándorolt magyarokkal is találkozik Koncsek László, akikben az új hazába illeszkedés szándéka és a honvágy idegeket nyűvő kettősséget teremt. Egy utazás tengernyi élményeinek, találkozásoknak, történeteknek, meghitt beszélgetéseknek, emberi sorsoknak, pionír hőstetteknek, a Földközi-tenger napsütésében fürdő szép tájak látványának, bibliai legendákat szülő és az emberiség évezredek messzeségébe vesző történelmet idéző emlékeknek mozaikjaiból állította össze a szerző ezt az útleírást, amely képet ad a napfény és az árnyék, a remények és a konfliktusok országáról - Izraelről.

Hugo A. Bernatzik - Gari ​Gari
-Megadatott ​nekem, hogy tizenegy különféle törzset látogassak meg, 10 ezer méter filmet és 1400 fényképet készítve utamról. Köztük három olyan törzsrõl is, amelyeknek az életét még soha nem örökítették meg. Szokásaikról, kultúrájukról még senki sem hallott... Bernatzik expedíciója abban a történelmi pillanatban indult el a Nílus bölcsõje felé, amikor a fekete földrész utolsó érintetlen területeihez érkezett a civilizáció.

Kollekciók