'útleírás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Gerald Durrell - Aranydenevérek, ​rózsaszín galambok
Gerald ​Durrell e könyvében két expedícióját írja le az elbűvölő Mauritius szigetére és a környező szigetvilágba, ahol néhány, már csak itt élő veszélyeztetett állatfajt akar begyűjteni. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Társaság ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segíti a kihalófélben levő fajok fogságban való továbbtenyésztését. A társaság szimbóluma a dodó, az a nagy termetű, repülni nem tudó galamb, amely egykor Mauritiuson élt, de még a XVII-XVIII. században kiirtották. A könyv címében is szereplő aranydenevéreken és rózsaszín galambokon kívül itt még néhány olyan állatfaj él, amely a mauritiusi szigetvilágon kívül sehol sem fordul elő. A szerző vérbeli angol humorral és igaz gyengédséggel ír a mauritiusi állatvilágról: humora ugyanakkor nem kíméli a helyi hivatalok bürokratáit, de saját tévedéseit sem. Zsoldos Vera grafikusművész a szerző vérbő humorát saját jókedvét is visszatükröző rajzaival egészíti ki.

Hevesi Lajos - Jelky ​András kalandjai
Aki ​Baján jár, ne felejtse el megnézni Jelky András szobrát. Világjáró, nagy lendületű lépése van ott bronzba öntve. A szobor tekintete bizakodó és messzire néző - olyan amilyen a valóságban is lehetett.. Előtte is, utána is sokan járták a világot, hírneves utazók fedeztek föl népeket és földeket - Jelky András bajai szabólegény kalandos életének históriája azonban újból és újból lázba hozza az olvasókat. Igaz nem akármilyen szabólegény volt ő: nemcsak varrótűt, hanem hogyha kellett a kardot is derekasan forgatta. Ki is vágta magát minden helyzetből. S bármilyen messzire bármilyen különös tájakra sodorta is a sorsa, hazáját sohasem felejtette. Öregkorában tért haza élményekben gazdagon - híre a mesék világjáró királyfiainak népszerűségével vetekszik.

Tolvaly Ferenc - El ​Camino - Az út
A ​Spanyolország északi részén végighúzódó, majd' 800 kilométeres zarándokutat emberek milliói teszik meg a középkor óta, hogy elérjenek az európai zarándokhelyek leghíresebbikéhez Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. Tolvaly Ferenc főhőse a pénzfitogtató, pökhendi luxusszórakozások után, egy súlyos balesetből felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e gyalogszerrel megjárni a Szent Jakab-utat, hogy ott újra találkozzék egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A bibliát kevéssé ismerő, hitetlen ember számára ez a testi próba látomásos, egyben megvilágosító belső úttá válik. A gyerekkora után már majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerűbb világot visszatanuló férfi nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S mivel a Camino állomásait jelentő falvacskák, kisvárosok képe szinte alig változott a középkor óta, számos legenda, történet elevenedik meg. A napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt egy inkvizíciótól megcsömörlött, XVI. századi pap leírásai is életre kelnek, helyenként szürreális elegyet alkotva az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabjaival. Egyedül az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítően összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom, a nehézségek megértéséhez. Az író a valóságban is végigjárta ezt az utat, s filmesként is megörökítette. Regénye lelki utat nyit a benső békéhez és szabadsághoz.

Sándor Anikó - El ​Camino
Akik ​túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Fehér Klára - Nemes László - Irokézek ​és felhőkarcolók
Amikor ​japáni útikönyvünket, a "Gésák, pagodák, titkok"-at befejeztük, megálltunk az íróasztalunkat ékesítő hatalmas földgömb előtt és vágyódva nézegettük a kék óceánokat és a zöldes-barna kontinenseket. Vajon utazhatunk-e még valaha? És hová, Mi vona igazán izgalmas? Ha hiszik, ha nem, ebben a pillanatban csengetett a postás, és levelet hozott Gizi nénitől, Kanadából. A levélben meghívást.

Bertha Bulcsu - A ​fejedelem sírja felett
Vannak ​írók, akik "beleszólnak". Pontot tesznek egy vers végére, befejeznek egy novellát, s fölnéznek, körültekintenek a világban. S amit tapasztalnak - leírják. Nos, Bertha Bulcsu is ilyenfajta író. Észrevételeket, mondhatni "széljegyzeteket" fűz az élethez. Mindannyiunk életéhez: jelenségekhez, amelyekről néha meghökkenve kérdezzük: csakugyan a szocialista világ szülöttei? Másutt fordítva: felnyitja szemünket a jóra és a szépre. Ezek a "beleszólásai" rendeződnek egymás mellé ebben a kötetben. Azonkívül útirajzai és művészportréi. A könyv tartalma igen gazdag, s a kötet mégis egyetlen egységes mű benyomását teszi. Mintha írója egyaránt otthon volna Óbudán és Mongólia határán, Zalaszentgróton és Udinéban. A magatartás és a szemlélet egysége teszi egységesség ezt a változatos tematikájú könyvet. És persze a stílus, a meditatív, mérlegelő előadásmód.

Fehér Klára - Nemes László - Gésák, ​pagodák, titkok
Az ​ismert újságíró-író házaspár az 1964. évi tokiói olimpia idején túristaként járt Japánban. Az úton és az ott töltött néhány hét során szerzett benyomásaik, tapasztalataik alapján írták könyvüket, amely az útinapló és riportázs keveréke. Tokión kívül jártak néhány nagyvárosban - Osaka, Hirosima és Kyoto jelzik útjukat - kiránduló és idegenforgalmi nevezetességű helyeken, igyekeztek minél többet meglátni a magyar közönség által - akkoriban jószerivel csak könyvekből - ismert keleti világból. Ami könyvükben eltér a szokványos útirajzoktól, az elsősorban a mindennapi élet megfigyelése. Áruházak, iskolák, mulatók, vendéglők, üzemek, színházak, mozik, japán otthonok látogatása, az emberekkel való közvetlen érintkezés teszi színessé, sokrétűvé a képet.

Germanus Gyula - Allah ​Akbar!
Germanus ​Gyula 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten, s Allah Akbar! című könyvében számolt be útjáról. Ebben a méltán sikeres munkájában Germanus Gyula tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli arábiai utazásainak, mekkai zarándoklásának fordulatos történetét, olykor humoros, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit, egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet minden napjainak titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról, lelkiségéről. Könyve - melynek első kiadása 1936-ban jelent meg - mit sem veszített aktualitásából, leírásai, megállapításai és analízisei ma is időszerűek. Fontos olvasmány mindazok számára, akiket Kelet őszinte, igaz ismertetése érdekel.

Lucjan Wolanowski - Posta ​Soha-soha földre
A ​hazánkban is ismert L. Wolanowski útibeszámolója sok nyelven, számos kiadásban jelent meg. A világjáró író műveltségének, gazdag élményanyagának, riporteri kíváncsiságának, valamint kitűnő humorának tudható be, hogy könyve rendkívül szórakoztató. A szerző keresztül-kasul bejárta a világrész nagyságú ausztrál földet; nemcsak maga a természeti táj jelenik meg művében, sehol másutt nem található különösségeivel, hanem a sokféle elemből összetett társadalom is. E tarka matériát a szerző lebilincselő formában adagolja: rövid, frappáns, kerek részekből állnak össze az egyes fejezetek. Együtt éljük át a szerzővel a Nagy Kalandot a földgolyó túlfelén. Ott vándorlunk mi is Kimberley úttalan útjain és a milliós metropolisok aszfaltdzsungelében. Részt veszünk bálnavadászaton és utazunk a Korall-tenger apró szigetein szétszórt világítótornyokat ellátó hajón. Tanúi vagyunk a Repülő-doktor szolgálat drámai mentőakciójának, és szállítjuk a postát ama irdatlan térségekbe, melynek neve: Soha-soha föld. A vállalkozó kedvű utazó autóbusszal, terepjáróval, lökhajtásos óriásgéppel és kisrepülővel vág neki a messzeségnek. Könyvében a természeti csapások (vízhiány, ciklonok) bemutatása csakúgy helyt kap, mint az ausztrál nép nemzetté formálódása, az oktatásügy, a hétköznapi élet, az ünnepek, a szórakozások, a szokások ismertetése. Wolanowskinak mindenről van érdekes közölnivalója. Olvashatunk postarablásokról és szélhámosokról, óriáslepkékről és kengurukról, apró pingvinekről és a nyulak "hét csapás"-áról, gyöngyhalászatról, a himnusz történetéről, a nemzeti sportszámba menő lóversenyekről, a fekete bőrű "nyomkövetők" bámulatos tevékenységéről, vagy a sivatagi homokvakságról. E könyv lapjain éles és érdekes kép bontakozik ki előttünk: a távoli és tágas, mai Ausztrália.

Klaus Polkehn - Úton ​Algériában
Algéria ​hatalmas ország, területének túlnyomó részét a Szahara végtelen homoksivataga teszi ki, ahol csak az oázisokban van élet, ám a hófödte Atlasz-hegység és a Földközi-tenger partja közt elterülő vidék a történelem előtti idők óta otthont nyújtott az embernek. A tenger partján, ott, ahol egykor a rómaiak hadigályái horgonyoztak, ma olajkikötő épül egy több mint 1000 kilométer hosszú olajvezeték végállomásán, ahova a Szahara mélyéből érkezik az ország fekete kincse. A kabil hegyifalvak lakói évszázadokon át vívták kemény harcukat a természettel, de ma már ezen a vidéken is könnyebb az élet. A kanyargós szerpentinutakon kocogó szamarak hátán gázpalackot visznek haza az éjfekete szemű, mindig vidám gyerekek, algériai földgázt, amit az egyre növekvő ipar is hasznosít. A szerző NDK-beli újságíró, Algéria történelmének, kultúrájának és jelenének jó ismerője. Többször járt ott a függetlenség kivívása óta. Megszólaltat többek közt egy felelős politikai vezetőt, egy országos hírű színművészt, beszélget munkásokkal, egyszerű birkapásztorokkal, s leírja a híres dzselfai karnevál, "a kos ünnepe" forgatagát.

Pécsváradi Gábor - Jeruzsálemi ​utazás
Pécsváradi ​Gábor úti beszámolójának, itinerariumának megvoltak az ókori és középkori előzményei. A hazai útleírás-hagyomány István király koráig vezethető vissza. Az országon áthaladó Jeruzsálemig vezető zarándokutakról vannak adataink. Pécsváradi Gábor útleírását páratlanul fontos és értékes dokumentumként kell olvasnunk. Négy fő részre tagolt műve a négy égtáj felé elindulva járja be Jeruzsálemből - a föld középpontjából - a környéket. Olyan pontosak leírásai, hogy ha ma útra kelnénk, könyvével a kezünkben mindenre rátalálhatnánk.

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Baracs Dénes - Tanuld ​meg újra Kínát!
Leteszem ​a tollat: hát ennyi. Ez volt a visszatérés tíz év után. Ennyi a hajdani pekingi tudósító új élményeinek krónikája. Ennyi - hogyhogy ennyi? Egyfajta tömör epilógusra készültem korábbi kínai tárgyú könyveimhez, gyors képre a változásokról. Csakhogy most kitűnt: tíz évvel ezelőtt ködben tapogatóztam, csak azt érzékelhettem, amit nem borított el a retorika fehér párája. Most a köd eloszlott: láttam Kínát. Ezúttal kettős tükörbe tekinthettem: összehasonlíthattam a jelent a közelmúlttal, ahogy én éltem át, és tapasztalataimat kiegészíthetem azzal, amit Kínában tártak fel "a kulturális forradalom hosszan tartó, súlyos hibájáról". Csodálkoztam, elképedtem, kérdeztem és kutattam - és mindent feljegyeztem. Ezért eltt ennyi a beszámoló. Napló és felfedezés, töprengés és kaland. A tragédia krónikája, de a gyógyulásé is. - Tanult meg újra Kínát - mondta pekingi kollégám. Megpróbáltam...

Sugár András - Gép ​indul!
Világjárók ​sorozat

Heinz Barüske - Grönland
Távoli, ​sarki tájként él képzeletünkben ez a jégtakaró borította hatalmas sziget: jegesmedvék,fókák, sarki expedíciók, bálnavadászok, eszkimók és jégkunyhók világa. Barüske riportkönyve amai Grönlandot mutatja be, amely a sarkkutatók hősi ideje óta modern ipari állammá fejlődött, s a lökhajtásos repülőgépek korában földrajzi helyzete miatt is fontos szerepet tölt be a Távol-Kelet meg az USA felé irányuló légiforgalomban, a jégjelző és a meteorológiai előrejelző szolgálatban.Eszkimók már csak a sziget északi részén élnek igen kis számban. Az európai gyarmatosítókkal,bálnavadászokkal, hajósokkal való háromszáz éves érintkezés következtében új nép keletkezett. A grönlandi külső vonásai, hagyományai, életmódja és kultúrája tekintetében igazi keverék nép, a régi időkből csupán a nyelvét őrizte meg. Már csak elvétve vadásznak jegesmedvére, kiskajakokban fókára, mint régen, főfoglalkozásuk a halászat modern halászhajókkal meg a juhtenyésztés és a hal- és húsfeldolgozás korszerű gyárakban. Már rég nem jégkunyhókban,hanem központi fűtéses, emeletes bérházakban él a 37000 grönlandi többsége, és főleg repülőgépen meg helikopteren közlekedik, mivel utakat nem építenek. A mintegy 60 fotóvalillusztrált útirajz összefoglaló képet ad Grönland természeti viszonyairól, történelmi fejlődéséről,néprajzáról és társadalmi helyzetéről.

Pásztor Ferenc - Kreutzer Dezső - Egy ​expedíció naplója két hangra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kisgyörgy Éva - Világutazók ​kézikönyve
Évek ​óta csak álmodozol egy különleges utazásról, de eddig féltél belevágni? Mindig volt valamilyen kifogásod, amiért nem mertél útra kelni? Legyen az belföldi hosszú hétvége vagy egy teljes hónap a világ másik felén, ez a könyv a gondolat megszületésétől egészen az út végéig a segítségedre lesz. Most nem egy szokványos útikönyvet tartasz a kezedben, hanem egy olyan világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteményét, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot. Kisgyörgy Éva - a travellina blog szerzője - olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg veled, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő tudja, mit vigyél magaddal (és főleg, mit ne), hol találd meg a legjobb repülőjegyet, miként bérelj autót és hogyan kerüld el a veszélyeket. Az egyéni utazás megszervezése olyan bonyolult, mint egy hadiüzem, de ma már nem olyan titkos! Ez a gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudd kihozni az idődből és a pénzedből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon. Neked is sikerülhet!

Fehér Klára - Nemes László - Mecsetek, ​basák, efendik
A ​magyar turistának rendszerint kevés a pénze és kevés az ideje. Esetleg csak egy napja van Athénban, Jerevánban, Coventryben. Keresztülszalad a Louvre termein - éppen csak egy felvételt csinálhat a Ponte Vecchióról... Érdemes-e így utazni? Lehet-e látni valamit egy nap alatt? És hogyan kell felkészülni a turistaútra úgy, hogy a néhány órás kirándulásból egész életre szóló, feledhetetlen emlék maradjon? Olvasóink ismerik már Fehér Klára és Nemes László útikönyveit, a Gésák, pagodák, titkokat és az Irokézek és felhőkarcolókat. Új útikönyvük az egynapos törökországi utazás vidám titkait meséli el. Egyetlen napjuk volt Isztambulban - de jártak a Topkapi Szerájban, a Kék Mecsetben, az Aya Szófiában, bebarangolták a Nagy Bazárt, megnézték a Jedikulét, csavarogtak sikátorokban és modern bulvárokon, hajóztak a Boszporuszon, mulatságos kalandjaik voltak, láttak hastáncosnőt, és majdnem felszálltak az üszküdári kompra... fényképeztek, gyalogoltak, taxiztak, és közmondást ettek ebédre... Száz vidám turistaélményt és ezer jó tanácsot találhatnak Olvasóink ebben a könyvben.

Moldova György - Ki ​ölte meg a Holt-tengert?
Persze ​a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában - azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta - a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: - Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja során halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három földrész pusztaságait, miután végzett a Kaliforniai Egyetemen, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneón, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrán, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Woynárovich Elekné - Nepál ​- Az Élő Istennő országa
Nepál ​alkotmányos királyság Közép-Ázsiában, területe mintegy 140 ezer négyzetkilométer, lakossága 10 millió körül jár. A világ e távoli és igen elmaradott gazdasági viszonyok közt élő országában szerzőnk és családja közel öt évet élt és dolgozott. Férje a FAO szakértőjeként az ország vízgazdálkodása és halállományának növelése érdekében munkálkodott, halastavakat létesített és telepített be, gyerekei pedig hosszú ideig ott jártak iskolába. A szerző, aki művészettörténész és rajztanár, megismerte és most közreadja a nepáli képző- és iparművészetről szerzett ismereteit, de sokrétűen bemutatja e rokonszenves nép történetét és jelenét, nehéz természeti viszonyok között végzett szorgalmas munkáját, vallását és ünnepeit. A Woynárovich család járt Nepál jelentősebb településein; élt Katmanduban, sokszor megfordult Pátanban, Badgáonban, a Himalája hegyei közt és a Mahábhárat Lékh 2800 kanyart leíró szerpentinútjain, eljutott a kínai határra, Kodariba és Darzsilingba, megmászta a Phulcsokot és utazott elefántháton, megismerkedett a magar törzzsel (akik nem rokonai a magyaroknak), részt vett a király temetésén és hivatalos volt hindu esküvőre, beszélgetett zarándokokkal és gurukkal, utazott terepjárón és kis repülőgépen, átkelt hidakon és gázlókon. Nem mindennapi élményeik most szavakban, fényképeken és rajzokon elevenednek meg.

Boldizsár Iván - New ​York percről percre
Az ​amerikai Ford-alapítvány vendégeként négy hónapot töltött az Egyesült Államokban Boldizsár Iván. Azzal a szándékkal telepedett meg egy New York-i szállodában, hogy úgy éljen, mintha ottani lakos lenne. „Ez a merész szándék elsősorban az életmódra, a mindennapok ritmusára vonatkozik. Igyekeztem az amerikaiak stílusát átvenni, megpróbáltam belülről látni őket. Ugyanakkor minél többet akartam megismerni éppen az életformából, a gondolkozásból, az emberi élet viszonyaiból, társadalmuk működéséről, művészetükről és művészeik, íróik helyzetéről. Minél többet akartam látni városaikból, városi tájaikból, hegyeikből, óceánjaikból és országútjaikból. . ." A napló hangulatát, stílusát egy kitűnő ötlettel határozta meg: utazása elején vett egy zsebmagnót, és segítségével azon melegében rögzítette élményeit. Mintha mi is részesei lettünk volna beszélgetéseinek fehérekkel és feketékkel, U Thanttal és taxisofőrökkel. Részt veszünk vitáiban diákokkal és tanáraikkal az „amerikai álomról" és a fiatalok lázongásairól, a generációs válságról, a tüntetésekről, a gazdagságról és az önbíráskodásról, irodalomról és művészetről; az erőszakról, háborúról és békéről. Az íróval együtt töltünk egy napot a fekete Harlemben és a portoricóiak gettójában, de meg vagyunk híva milliomosokhoz is. Az olvasó valóban percről percre éli át New Yorkot. Útinapló ez, amit anekdoták, valóságos novellák, drámai párbeszédek, leírások és szellemes, Boldizsár Ivánra jellemző elmélkedések tesznek emlékezetes olvasmánnyá.

Georges Blond - Egy ​francia házaspár Amerikában
Az ​ismert újság- és regényíró feleségével néhány évvel ezelőtt 13 ezer km-es utat tett meg az Egyesült Államokban és Kanadában. A legjobb körülmények közt utazott ahhoz, hogy mindent nyíltan elmondhasson a látottakról és hallottakról. Egyrészt azért, mert a saját költségén, elkötelezettség nélkül utazott, másrészt pedig mert előítéletektől mentesen, egy bölcs és szellemes francia éles szemével figyelte az eléje táruló világot. Néhány szerencsés találkozás is segítette, hogy más turistáknál mélyebben megértse az american way of life-ot, ennek a végtelenül gazdag, ellentétektől szabdalt hatalmas és az európai számára mindig kissé idegenszerű országnak az életét. Látta a Bowery alkoholistáit, beszélgetett New York-i intellektuellekkel, iowai kvéker farmerekkel, hivatalnokokkal, orvosokkal, munkásokkal, újságírókkal, a Reader's Digest szerkesztőivel, tengerésztisztekkel és együtt ebédelt Walt Disneyvel. A szép fényképekkel és érzékletes leírásokkal elénk varázsolja a New York-i felhőkarcolók építésművészeti szépségét és a San Francisco-i tengerpart elbűvölő alkonyi hangulatát. Elkalauzol Hollywood furcsa életébe és érzékelteti a kaliforniai új ipari létesítmények gigantikus nagyságát. Virgíniai útja során röpke bepillantást nyerünk az amerikai dél édes-bús világába, később pedig egy harlemi néger reszketőszekta istentiszteletére látogat el velünk. Blond könyvéből objektív, sematizmustól és üres lelkendezéstől egyaránt mentes képet kapunk erről a hatalmas, tarka és nagyok sokrétű országról.

Eva Gerlach - Háremből ​a nagyvilágba
Eva ​Gerlach 1957-től 1959-ig élt Jemenben, és ez alatt a három esztendő alatt alkalma volt megismerkedni az ország életével, társadalmi viszonyaival. A szerzőt mindenekelőtt a nők helyzete érdekelte: bepillantott a háremekben élő hercegnők és egyszerű asszonyok életébe, megismerte az előkelő városi nők sorsát és a szegény asszonyok nyomorúságos hétköznapjait. Bár a jemeni nőkkel folytatott beszélgetései - az arab nők helyzetének megfelelően - csak a gyerekek, a ruhák és semmitmondó apróságok körül folytak, mégis közel hozzák a tőlünk térben és felfogásban oly távoli országot. De Eva Gerlach azt is kitűnően érzékelteti, hogy a nap mint nap változó világ hogyan alakítja át lassan még a jóformán középkori dermedtségben élő Jement is. - Színesen örökíti meg a szerzőnő a jemeni népszokásokat, az ottani sajátos ünnepeket. - A Világjárók többi kötetéhez hasonlóan ezt az érdekes és színes riportkönyvet is gazdag illusztrációs anyag díszíti.

Bernard Lelong - Jean-Luc Lancrey-Javal - Mágikus ​Kordillerák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Udvary Gyöngyvér - Vincze Lajos - Az ​ismeretlen szomszéd
Udvary ​Gyöngyvér és Vincze Lajos műve nehezen sorolható a megszokott útleírások rendjébe. Már csak azért sem, mert a toll és az ecset együttes revelációjában újszerű műfaj jelentkezése ez a könyv. Ők maguk úti beszámolónál nevezik művüket, amelyben "szóval mondják el, amit ecsettel nem lehet, és ecsettel, amit a szó nem képes elmondani.

Ipper Pál - Újvilági ​utazások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Henry Miller - Az ​amarusszioni kolosszus
Az ​erotikus szókimondás két híres regénye, a Ráktérítő és a Baktérítő Henry Miller tízéves önkéntes "száműzetésének" terméke, s ezekhez kapcsolódik Az amarusszioni kolosszus (Görögország szelleme) is, ez a rendhagyó útleírás, az évtizedet lezáró, Görögországban töltött gyönyörű esztendő krónikája. Sokrétű könyv, a feszültségekkel teli 1940-es esztendőben érdekesen rakódnak egymásra különböző rétegei: Európa belesodródott a háborúba, s az író szenvedélyes, szubjektív, lírai gondolatait történelemről, emberi sorsról, izgalmasan ellenpontozza a görög múlt idézése. Miller egyik útikalauza az angolszász irodalmi emigráció legendás alakja, Lawrence Durrel. Az író, az érintetlen természet mediterrán világában nem is akadhatna kellemesebb útitársra, mint a zseniális bohém Katszimbálisz, aki Miller szemében mítikus alak, valósággal egy "kolosszus" szellemi arányait ölti. Becsavarogja Athént, Epidauroszt, Mükénét, Delfit, Spártát, Kréta szigetét, egy "utolsó utáni" pillanatban, amikor még nem lepte el, nem tarolta le Görögországot a nagyüzemi idegenforgalom. Így aztán színes útikönyvnek is beillik Az amarusszioni kolosszus, de éppenséggel azt is mondhatjuk róla, hogy felér egy görögországi utazással.

Szemes Piroska - Ausztrália ​napfényben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sugár András - A ​távolságot, mint üveggolyót...
Angolától ​Angliáig, Szingapurtól San Clementéig... Sugár András, a Magyar Televízió Rózsa Ferenc-díjas főmunkatársa talán a legtöbbet utazó magyar újságíró. Könyvében a hatvanas és hetvenes évek gyorsan alakuló, ezerarcú világáról nyújt élvezetes képet, s közben választ ad a nézők, olvasók azon kérdéseire is: hogyan lesz valakiből utazó tudósító, milyen módszerrel, milyen taktikával szerzi, szervezi meg interjúit? Makariosztól Fideg Castróig korunk történelmének számos nagy alakjáról ad portrét, mesél el megkapó emberi történeteket. Számtalan izgalmas, veszélyes és humoros kalandjával ismerkedhet meg az olvasó. Robbanás, vágás, keverés - egy tévériport állomásai, s máris csomagolni kell, hív a következő regényes ország... Sugár András történeteit megnyerő önirónia lengi át, mintha maga is csodálkozna azon, hogy ennyi nagy esemény középpontjába került. A legfiatalabb olvasóktól, a holnap utazó tudósítóitól kezdve a világot járt vagy "karosszékben utazó" legidősebbekig mindenki megtalálja Sugár András könyvében a maga érdeklődésének megfelelő olvasmányt, megkapja "A távolságot, mint üveggolyót..."

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.