Ajax-loader

'2. világháború' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


V. Vlagyimirov - L. Szuszlov - Az ​Abwehr ügynöke
Hosszú ​évek, sőt évtizedek is eltelnek, amíg a láthatatlan front, a hírszerzés egy-egy hőse előlép a névtelenség homályából. Rájuk, hírszerzőkre is illenek Julius Fučik szavai: "Egy napon ama múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni, névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és reményeik." Ha most elővennénk hősünknek a szovjet elhárításnál levő személyi lapját, ezt olvashatnánk rajta: Mokij Gyemjanovics Karascsenko, csekista főhadnagy. A háború első napjaiban német fogságba esett. Az Abwehr beszervezte hírszerzőjének. Amikor első ízben átdobták a fronton, jelentkezett a szovjet elhárításnál, értékes adatokat vitt magával. Előléptették századossá és feladattal visszaküldték a németekhez. Megbízatása kiváló teljesítéséért két magas kitüntetést kapott. A németeknél lévő személyi lapján pedig ezt találnánk: Nyikulij Nyikolaj Konsztantyinovics, a Vörös Hadsereg egykori századosa, az Abwehr egyik legügyesebb, leghasználhatóbb ügynöke. Feladatai kiváló teljesítéséért megkapta a "Bronzérem kardokkal" kitüntetést. A szerzők a tényekhez szigorúan ragaszkodva írták meg a ma is élő Karascsenko tetteinek krónikáját, amely izgalmasságban, fordulatoságban felveszi a versenyt a fantázia szülte kémregényekkel.

Richard B. Pape - Menekülés
Dick ​Pape, a királyi légierő altisztje, olyan kalandolaz élt meg, amelyke címszavakban is szívszorítóak: tűzvihar Berlin fölött, bujkálás holland ellenállók házaiban, Gestapo, a Stalag Luft kegyetlen tábora, halálbánya, lengyel hómezők - szökés nyugatnak, keletnek, délnek és északnak. A vörös hajú angol (becenevén Ginger) egyszemélyes csatát vívott a Harmadik birodalommal. Egyetlen cél lebegett a szeme elött: Visszatérni Angliába.

Molnár Zoltán - Egy ​vöröskatona emlékei
Az ​író írja könyvéről: Ezek nem kitalált kalandok. Az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy amikor Molnár Bálint hosszú évtizedek múltán hazalátogathatott szülőföldjére, végighallgathattam és lejegyezhettem azt, aminek az elmesélésére ideje volt. Akkor azt mondták nekem: ebből az anyagból nagy regényt írhatok. Talán igaz, írhattam volna. Azért nem tettem, mert úgy éreztem, hogy a szűkszavú, vázlatos, meztelen előadás is többet ér, ha megőrzöm a pontosságát, ha egyetlen szót sem teszek hozzá. Mert így ez a szöveg dokumentum hitelességű. Azt hiszem, így őrzi meg legjobban nemcsak a történést, a kalandokat, hanem egy akkori magyar katona gondolkodását, eszejárását is.

Kuvahara Jaszuo - Gordon T. Allred - Kamikaze
A ​könyv szerzője 16 évesen Japán vitorlázóbajnoka, kiválasztott és kiképzett kamikazepilóta. Gyermekemberként túlélője a hirosimai atomtámadásnak. Öngyilkos bevetésének kitűzött dátuma: 1945. augusztus 8., a Nagaszakira mért atomcsapás napja.

Robert Merle - Két ​nap az élet
Fülledt ​nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba... De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen... Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

Eric Lambert - Dicsőségre ​ítélve
Tudták, ​hogy a biztos halálba küldik őket. Az Afrika-Korps délen a szövetséges erőket szorongatja. Hogy harcvonalukat kiegyenesítsék, a szövetségesek színlelt manőverre készülnek északon. A cél: elhitetni a németekkel, hogy nehézpáncélosok felvonultatásával készülnek támadni, holott csupán egyetlen zászlóaljat irányítanak a területre. Amennyiben a németek bedőlnek a blöffnek és átcsoportosítják erőiket északra, ennek a csapatnyi embernek kell felvennie a harcot egy egész német páncéloshadtest ellen. A feladatra a Tobrukot megjárt ausztrálokat, a „harcos ötvenötösöket”, Numerella szülötteinek alakulatát jelölik ki. Nem elég, hogy a csalétek szerepét osztják rájuk, nekik maguknak kell kiszivárogtatniuk a hírt. Így Arnold (Corpus) Christy és Doc Home, a két „szabadságos katona” Kairóba indul és gondoskodik róla, hogy a mindenütt jelen lévő német besúgók fülébe is eljusson: a szövetségesek átfogó támadást készítenek elő. És 1942 szeptemberének egyik csípős hajnalán a támadás valóban meg is indul…

Vera Inber - Leningrád ​ostroma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erich Maria Remarque - Éjszaka ​Lisszabonban
1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.

Nemeskürty István - Requiem ​egy hadseregért
Fasiszta ​kormány fasiszta hadseregéről van szó, rablóhadjáratban részt vevőről. Talán győzelmet kívántunk volna neki? Nem, nem erről van szó! Nem a 2. magyar hadseregről, mint fasiszta katonai szervezetről, hanem az abba kényszerített, cinikusan halálba hajszolt _emberekről_ van szó. Mikor a magyarok déli szárnyához csatlakozó olasz hadsereg nem érkezett haza a Don mellől, mert ott pusztult, Olaszországban forradalmi nyugtalanság kezdődött, sztrájkok, tömegtiltakozások terjedtek el futótűzként, mintegy az 1943. nyári Mussolini-ellenes megmozdulás előjeleként. El akarták számoltatni a fasiszta kormányt: hová lettek a katonáik? Azóta - szovjet-orosz koprodukcióban! - két film is készült már erről a hadseregről, ennek sorsáról és tragédiájának politikai jelentőségéről. Nálunk akkor döbbenetes közönnyel tért napirendre az ország a katasztrófa felett. Persze hogy hírzárlat volt, persze hogy kemény volt a cenzúra és erős a politikai terror: de mégis. A mohácsinál nagyobb méretű verség huszonnégy óra alatt gyászba boríthatott volna egy országot. Nem ez történt. De a doni katasztrófa is egyik előkészítő mozzanatává vált az új Magyarország építésének. Ezek a jeltelen sírban nyugvó halott katonák is mártírjai a nép Magyarországának, Keresztury Dezső szép versének szavaival: _Áldozatunk nem a gaz jogcíme:_ _[jóra parancs._

V. M. Berezskov - Tolmács ​voltam Teheránban
Kisebb-nagyobb ​mértékben minden embert érdekel a történelem, különösen pedig az elmúlt idők kulisszatitkai. Ilyen csemege Berezskovnak, az 1943. évi teheráni konferencián részt vevő szovjet küldöttség tolmácsának a könyve. Berezskov naplószerűen rögzíti élményeit. Leírja utazását Teheránba a harcoló Szovjetunió területén át, megérkezését, első benyomásait. Képet ad az 1943. évi Teheránról, a konferencia előzményeiről, résztvevőiről. Néhány vonással portrét rajzol Sztálinról, Churchillről és Rooseveltről, valamint kísérőikről. Különösen érdekessé teszi leírását, hogy a hivatalos üléseken elhangzott beszédek hű rögzítésén kívül állandóan figyelemmel kíséri a mellékesebb mozzanatokat, emberi megnyilvánulásokat, apróbb incidenseket – mindez emberközelbe hozza a világtörténelmi jelentőségű találkozót.

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Alekszandr Naszibov - "Labirintus-akció"
Kémek, ​ellenkémek, az Abwehr és a Gestapo viszályai, fondorlatai színezik ezt a lélegzetelállítóan izgalmas kalandregényt, egy kegyetlenségében abszurd történet keretében. A Rejtekhely az Elbán írója újabb hallatlanul izgalmas regénnyel lepte meg az olvasót. A regény korunk legnagyobb történelmi bűntényéből meríti anyagát. Betekintést enged a náci hadigépezet háborús készülődéseibe, a beígért csodafegyver kikísérletezésébe, abba az áldozatos küzdelembe, melyet a német kommunisták, antifasiszta ellenállók, hadifoglyok s a regény főhőse, Karcov, a fasiszták diverziós gépezetének egy titkos barlangjába bekerült szovjet hajóorvos folytattak annak érdekében, hogy a nácik terveit meghiúsítsák.

Alistair MacLean - Navarone ​ágyúi
"Navarone! ​Vagyis ezért vagyok itt ma éjjel - gondolta Mallory. Navarone... fenyegető, bevehetetlen acélerődítmény a török partok előtt, amelyet megerősített német helyőrség véd... ...Jensen lassan, kifejezéstelen hangon ismételte a szavakat... -Navarone ágyúi... Nem közönséges ágyúk. A katonáink mindennél jobban gyűlölik őket. És rettegnek tőlük. Iszonyatos fegyver: a lövedéke rendkívül lassú és átkozottul pontos..." Ezek ellen az ágyúk ellen veszi fel a harcot az angol hadsereg egy különleges osztaga Keith Mallory százados vezetésével. Az ő izgalmakban bővelkedő akciójukról szól ez a fordulatos, második világháborús regény.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Adomb
elérhető
3

Ray Rigby - A ​domb
Színhely: ​a brit hadsereg katonai büntetõtábora egy észak-afrikai sivatag kellõs közepén. Idõ: a második világháború, az olaszországi partraszállás napjai. A tábor gyakorlóterén Wilson fõtörzsõrmester kõbõl és homokból dombot építtet a foglyokkal. A domb jelkép: a megaláztatás, az emberi akarat és egyéniség megtörésének szimbóluma. A tűző napon agyonhajszolt exkatonák sorsa: rabszolga módra tűrni az embertelen büntetést, kezes báránnyá, a parancsszóra gépiesen ugró bábuvá válni - vagy önnön értékük tudatában szembeszállni a "rendszerrel" életük kockáztatása árán is. A domb már áll, amikor újabb különítmény érkezik: McGrath, a skót fenegyerek, Bartlett, az örök lógós, Bokumbo, a csupa szív, csupa derű fekete és a rejtélyes múltú hajdani törzsőrmester: Roberts. S velük együtt lép szolgálatba - s éppen melléjük osztják be - az új smasszer: Williams is. Ennek az öt embernek tragikus sorsát eleveníti meg Rau Rigby regénye. A nagy dráma: a katonában, a fogolyban csak lélektelen eszközt látó "rendszer" és az egyénisége, önértéke védelmében fellázadó ember konfliktusát megrendítő erővel formálja emlékezetessé az amerikai író. A könyvből készült angol film hazánkban is rendkívüli feltűnést keltett és nagy sikert aratott.

Dobozy Imre - A ​tizedes meg a többiek
A ​címadó regény, A tizedes meg a többiek, legújabbkori történelmünk kezdetén, 1944-45 fordulóján játszódik. Főszereplője a minden hájjal megkent, talpraesett tizedes, aki mindenképpen ki akarna térni az idő sodra elől, a szorító "hová tartozol?" kérdés elől. De hiába ismeri olyan jól a dörgést, hiába bújna ha kell, az egérlyukba is, az idő kérlelhetetlenül utoléri. Aki látta a regény filmváltozatát, jóleső meglepetéssel tapasztalhatja majd a regény olvastán, hogy a mű nemcsak emlékeit eleveníti fel, de többet, mást, újat is ad hozzá. A másik kisregény, a Kedd, szerda, csütörtök voltaképpen arról szól - szigorú realizmussal - hogy azoknak a gondolkodó, kockázatot is vállaló magyaroknak, akik küzdeni akartak a haza felszabadításáért, nem is volt olyan könnyű és egyszerű megküzdeni a külső-belső akadályokkal, buktatókkal s rálelni társaikra, eljutni a zászló alá.

Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

George Millar - A ​nagy lokátorháború
A ​radarháborúnak ez a szinte regényes leírása két szálon fut; brit kommandó készül fel, hogy partra szálljon a Csatorna túlsó partján, Bruneval falu mellett, és megszerezze a németek Würzburg fedőnevű lokátorának egyes alkatrészeit. A szerző, a másik szálat követve, vissza-visszatekint: hogyan végezték kísérleteiket a harmincas években szinte párhuzamosan a brit és a német tudósok a rádiólokátor kifejlesztésén; a brit katonai hírszerzés milyen információkat szerzett a sorsdöntő "oslói jelentés", sőt egy kínai tudós is látott valami furcsa készüléket Berlinben. Vannak nem mérhető mennyiségek. Így azután nem tudjuk megmondani, milyen és mekkora szerepe volt a brit radarnak a második világháború történetében, de az angliai csatát mindenképpen döntően befolyásolta.

L. A. Bezimenszkij - Hitler ​halála
"Ivan ​Csurakov katona bemászott a melletünk levő bombatölcsérbe, ami mindenféle összeégett papirossal volt teleszórva... - Alezredes elvtárs, innen lábak állnak ki! Elkezdtünk ásni, és két holttestet húztunk ki a tölcsérből. Az egyik férfié volt, a másik nőé, mind a kettő alaposan összeégett állapotban..." Így beszél Klimenko ezredes, a 3. csapásmérő hadsereg 79. lövészhadtestének kémelhárító parancsnoka Hitler és Eva Braun holttestének felfedezéséről. ez 1945. május 4-én Berlinben, a birodalmi kancellária kertjében történt. A könyv félig krimi, félig memoárkötet. Hitlernek és közvetlen környezetének utolsó napjait, öngyilkosságukat, majd tetemeik megtalálását, felboncolását és azonosítását mondja el. Az író, Bezimenszkij, 1945 tavaszán maga is ott volt Berlinben. Szemtanúként szól hát, és szemtanúkat szólaltat meg: szovjet hadvezéreket, felderítőket, újságírókat, filmeseket, kórboncnokokat, stb. A dokumentumok erejébel adja elő a történteket, s egyben sok hamis régi és újabb keletű legendát oszlat el.

Theodor Plievier - Sztálingrád
"A ​leszállópályát még nem ülte meg az esti köd, két Junkers jelentkezett, szállítógépek, vadászvédelem nélkül is megérkeztek a repülőtér fölé, néhány kört írtak le, áttörték a felhőrongyokat és leszálltak. A szanitécek munkához láttak, vagy negyven sebesültet hordtak ki, és ez, mint minden leszállásnál, jeladás volt: százával botladoztak, ahogy csak bírtak rögtön a sátrakból a repülőtérre a sebesültek. Az első gép megállt, bár a légcsavarok tovább forogtak. A kabinajtó kinyílt és a kirakodás megkezdődött. A második gép alatt is felporzott már a hó. Harmincnyolcan figyelték ezt feszülten hordágyon fekvők - a mellükön fémlapon a nevük -, s az egyikük Steiger százados volt. Térdig levágták a lábát. A szilánkot még nem lehetett a karjából eltávolítani. Fejsérülése veszélytelennek bizonyult. Remélhette, hogy eljut egy hazai kórházba, onnan meg Bopfingenbe, és ha műlábbal is, de birtokába veheti kis birodalmát, a füsttől fekete kürtőt, a fújtatót, az üllőt, a satut, a pörölyöket és a fúrókat... Azután, amit átélt, olyan boldogság, hogy fel se tudta fogni. A hómezőn a légcsavaros, két hatalmas szárnyú madár, amely majd visszaszáll vele a csodás, egyszerű, természetes életbe, olyan volt, mint egy látomás. Nem hitte. És csakugyan látomás volt. A légvédelmi üteg már napokkal előbb megkapta a parancsot, hogy szükség esetén lőjön bele a tömegbe. A csövek vízszintesre voltak állítva, de az üteg nem tüzelt. A havon százával tolongott a takaróba, sátorlapba burkolózott ember, rongyokba bugyolált lábak csoszogtak. De mások gyorsabbak voltak a sántikáló sebesülteknél, lobogó szemű, tátott szájjal ziháló, ordító alakok törtek át rajtuk, gázolták le őket, a legázoltak már nem ordítottak, arcra buktak a hóban, aztán egy zsák bab, egy zsák csokoládé, kétszersült maradt le, pálinkás ballon zúzódott szilánkokra, kolonclábú testek vergődtek halomba, lettek lépcsővé a kabinajtó előtt, a mesebeli madár belsejébe. Magasodó lépcső, amelynek a tetején az erősek, a győztesek meggörnyedve másztak be a gépbe, az ordítozásba belesüketült őrök csapkodtak hátra puskatussal, törtek maguknak utat, dobták el a fegyvert, préselődtek be a gépbe, amelyben csak húsz embernek lett volna hely, és amelyből a magával hozott élelmet se maradt idő teljesen kirakni. A pilótának nem volt más választása - már ereszkedett a köd lefelé- : befurakodott a helyére, felpörgette a légcsavarokat. A hó porzott, a motorok dörögtek, a visszazuhanók felüvöltöttek. a kabinajtó még nyitva, karok, lábak az ajtóban: a túlterhelt gép kétszer zökkent vissza a földre, aztán nehézkesen fölszállt. Mögötte a másik. Ez átgördült a visszazuhantakon és a sebesülteken. Többen meghaltak, köztük Steiger. Ő nem rögtön: még fölemelte a fejét, még látta ellebegni a nagy madarat, lehullani róla a sötét emberfürtöket, látta a havon maradtakat is..."

2473441_5
elérhető
1

Curzio Malaparte - Kaputt
Felelőtlen ​kalandor vagy rokonszenves fenegyerek, megkeseredett, kiábrándult nihilista vagy az emberi szellem és tisztaság, a jóba, a jövőbe vetett hit szenvedélyes védelmezője és hirdetője? Nehéz megfejteni Malaparte titkát, aki a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben, aki szemmel láthatóan jól érezte magát a felső tízezer züllött világában, de látta és számba vette történelmi és emberi bűneit, aki az időtlen humanizmus nevében mond ítéletet a fasizmus véres erőszakáról, s nem tudja feltárni igazi mozgatóit, de megsejti s utolsó könyvében forró szavakkal hirdeti egy újfajta emberség, a szocializmus hatalmát. A Kaputt ellentmondásosságában is páratlan erejű leleplezés, izgalmas dokumentuma egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.

Polcz Alaine - Asszony ​a fronton
Aztán ​elindultam egyedül. Bekötöttem a fejemet, és elmentem a kommandaturára. Ott már nagyon sokan ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. "Átmentek rajta az oroszok" - mondta az anyja. - Nem érettem meg. - "Biciklivel?" - kérdeztem. Az asszony dühös lett: "Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nőkkel?" Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nőnek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lőttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét. Egyszerre föltárult az az iszonyat, ami körülöttünk van.

Alexander Werth - Oroszország ​nagy háborúja
Werth ​haditudósítóként szinte az elejétől a végéig végigkísérte az orosz front eseményeit. Moszkva, Leningrád, Sztálingrád, s számtalan más helyszín és azok lakosai, a harcok főszereplõi és közkatonái szerepelnek könyvében, mely három részből áll. Az elsőben a katonai, a másodikban a diplomáciai események kaptak helyet, míg a harmadik egy riportgyűjtemény.

John Harris - Félárú ​hadművelet
1942 ​végén járunk, a németek győzelmet győzelemre halmoznak, előrenyomulásuk töretlen. Az észak-afrikai hadszíntéren Rommel egységei már Alexandriáig jutottak. A végveszélybe került brit és amerikai csapatokhoz új főparancsnok érkezik: Montgomery tábornok. A győzelem érdekében mindenre elszánt parancsnok arra készül, hogy egy nagyszabású, általános támadással visszaszorítsa, majd kiűzze a németeket a kontinensről. Feszült készülődés kezdődik, mikor Hockold, a fiatal hírszerzőtiszt tudomást szerez arról, hogy el-Káb kikötőjébe jelentős mennyiségű német üzemagyag és lőszerszállítmány érkezik. Ha az utánpótlás eljut a harcoló egységekhez, Montgomerynek esélye sincs a győzelemre "Legfőbb cél a szállítmány megszerzése vagy megsemmisítése. Nem számít, hány ember életébe kerül." Kirstie, a körüludvarolt szép segédszolgálatos lány szenved a parancsnokság könyörtelen döntése miatt, hiszen a hírszerzőtiszt az első igazi férfi az életében. Hockoldot ez nem akadályozhatja a parancs végrehajtásában. Kidolgozza a kommandóakció tervét, összeállítja a csapatát. A társaság vegyes: mindnyájan önként jelentkeztek, vállalva az életveszélyt - mondhatni, csak ez közös bennük, a merészség, az elszántság. Kemény kiképzés után az igazi bajtársi közösséggé kovácsolódott kis csapat elindul, hogy hősei vagy hősi halottai legyenek a mindkét oldalon áldozatokat követelő küzdelemnek. A félárú hadművelet nem csak szórakoztató akcióregényként, hanem az időszak hadtörténetét bemutató dokumentumként is kiváló. Az élvezetesen előadott kommandótörténet mellett megismerhetjük az észak-afrikai harctereket, a szövetséges és német csapatok mindennapjait, a háború egyik sorsdöntő csatáját, az el-Alameini ütközetet.

Erich Maria Remarque - Szerelem ​és halál órája
A ​Szerelem és halál órája, a talán legtöbbször megjelent műve Remarque-nak, 1952/53-ban íródott, a háború utáni Németország hihetetlenül friss élményeiből táplálkozva. Ugyan a szerző maga nem vett részt a második világháborúban, sőt ellene tiltakozva hagyta el Németországot már a hitleri hatalomátvételkor, és Marlene Dietrichhel együtt a legaktívabb antifasiszta németek voltak. Mégis ugyanaz az élmény, ami a Nyugaton a helyzet változatlan című regényét tette halhatatlanná, íratta meg a már jóval érettebb íróval ezt a regényt: a fájdalom a sok értelmetlenül elpusztult fiatal élet miatt - és a szolidaritás a tehetetlen, kiszolgáltatott, itt a halál órájában már szinte pőrére vetkőzött emberrel. Akinek a szerelemre is csak kurta órája van, mert meghalni rendelte őt az emberi butaság - nem a történelem.

Covers_511922
elérhető
18

Radnóti Miklós - Napló
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Herman Wouk - Végső ​győzelem
Már ​tart a második világháború, és egy amerikai család férfitagjait a földgolyó különböző részeire sodornak az események: az amerikai hadsereg parancsnokságain szolgálnak, egy harcoló tengeralattjáró tisztjeként, egy hadihajó parancsnokaként, vagy diplomataként látjuk viszont őket. A regény több szálon fut, s a szereplők élete végigkíséri a második világháború összes lényeges eseményét: a férfiak ott vannak minden nagyobb győzelemben vagy vereségben, megjárják a náci koncentrációs táborokat, a nők az amerikai kontinensen, vagy az európai hadszíntéren hányódva élik át a nehéz éveket. Lebilincselő könyv, mindvégig leköti az olvasó figyelmét, s egyre újabb és újabb izgalmakat ígérve 1942 végétől a második világháború befejezéséig, az atombombák ledobásáig követi a szereplők életét.

Sebastian Barry - A ​tartalékos tiszt
Az ​ír Jack McNulty afféle átlagos ember, egyszerre kisszerű és hősi lélek, aki megannyi elképesztő esemény szemtanúja volt életében, mégis tudja, hogy nem sokat ér az emberek szemében. Katonaként, mérnökként, ENSZ-megfigyelőként egyre csak járta és járta a világot, és mindvégig egy gyerekkori ábránd űzte-hajtotta: hogy egy napon jobb, értékesebb emberré lehessen. Most pedig képtelen hazatérni. Ghána fővárosában, Accrában rostokol, és úgy érzi, nem tud anélkül továbblépni vagy akárcsak lélegezni, hogy számot ne vetne önmagával, múltjával, jelenével és jövőjével. Noha úgy tűnt, a varázslatos, egyszersmind megfoghatatlan Mai Kirwannel való frigyre lépésekor révbe ér az élete, a különös és felkavaró házasság, a megannyi közös és személyes tragédia - a bor, a mámor és a második világháború árnyékában - azonban mindkettejüket, az álmaikat, a vágyaikat és a lehetőségeiket is elemészti. Sebastian Barry (Egy eltitkolt élet; Messze, messze) legújabb regénye a huszadik század Írországába, illetve a második világégés utáni Afrikába kalauzolja el az olvasót, miközben érzékeny portrét rajzol egy olyan férfiról, aki saját démonaival, elveszített szerelmével harcol, hogy még egyszer, utoljára megtapasztalhassa a szabadságot.

Anna Seghers - A ​hetedik kereszt
A ​hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.

Eric Lambert - Dicsőségre ​ítélve / A zöld árnyak szigete
A ​lány a bejárat előtt, az árnyékban várta. Kozeta magas volt, egyenes és szép, ahogy mellette ment. Nem beszélt. Christy szinte hitvestársának érezte magát. A hotelben a lány elhaladt a portásnő mellett, anélkül hogy ránézett volna, és királyi tartásban ment föl a lépcsőn. A szobában Christy becsukta az ajtót, megfordult, s látta, hogy a lány őt nézi. Nehéz volt olvasni a vonásain, de tekintete tiszteletet sugárzott. Szinte dacosan nyitotta ki ruhája elejét. Lassan vált szenvedélyessé, de aztán egyszerre olyan lett, mintha Christy valami rejtett forrást érintett volna. Rekedten mondott valamit a saját nyelvén, és erősen viszonozta ölelését. A csúcsponton mély kiáltást hallatott és ismét görög szavakat hadart. Néhány perc múlva Christy, miközben ott feküdt mellette, és hallgatta mély, csendes lélegzését, megfogta a vállát és azt mondta: - Ide hallgass, jövő hónap negyedikén El-Alameinnél az én zászlóaljam, az ötvenötösök, megtámadja a németeket. Az első két németnél, akit lelövök, azt fogom mondani: Kozeta fivéreiért. Ígérem. A léány hozzáfordult, gyöngéden megcsókolta, és azt suttogta: - És a harmadikat, Kozetáért... A kitûnõ ausztráliai író két világsikerû háborús regénye egy kötetben.

Nemere István - Kémvadászok ​- Szöktetés a Gestapotól
A ​második világháború rendkívül izgalmas eseményeit hónapról hónapra követhetik figyelemmel az olvasók. Kate és Harry, a csinos fiatal lány és James Bond-szerű fivére minden történetben együtt küzdenek a szövetségesek oldalán. A testvérpár Máltán született, a brit titkosszolgálatnak dolgozik, és mivel gyermekkorukat Berlinben töltötték, olykor tökéletes németté válhatnak. A feladat: a német kémeket kell „levadászniok” bárhol a világban is bukkannak fel. Így hát Kate és Harry ott vannak a semleges Svájcban, kémekkel küzdenek Portugáliában, ellátogatnak Észak-Afrikában, hogy legközelebb olasz földön, vagy éppen az ellenség főhadiszállásán, Berlinben bukkanjanak fel. Lecsapnak az ellenségre a norvég fjordokban éppen úgy, mint a Szahara sivatagi homokján… Nem félnek és majdnem minden csapdából kicsúsznak. Pedig legtöbbször magukra vannak utalva, mélyen a frontok mögött tevékenykednek, ahová a rejtélyes Főnök keze sem ér el. Rögtönöznek, ha kell, és az életüket kockáztatják minden percben. Kate és Harry egy pillanatig sem kételkedik a szövetségesek győzedelmében. Pedig a háború vége még nagyon messze van. Addig számtalan kaland vár rájuk és egyszer talán mérhetetlen szerencséjük is elhagyja őket…?

Szabó Pál - Isten ​malmai
"Írjunk ​hát megint faluregényt - emlékezik vissza az Isten malmai születésére az író, nagy lélegzetvétellel. És ha nem is trilógiát, mint a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, de legyen benne a felszabadulás után kezdődő új történelem, az emberi lélek legmélyét felrázó, serkentő szele! De mint az épületet hogy alapozzák, ennek is legyen meg az alapja, a legmesszebb látható, tudható történelmileg. Fehéren fekete, hogy honnan, de az is csillanjon már fel, hogy hova. Egy könyvet tehát, egy könyvet, regényt, ami nemcsak cselekvésében nyúlik vissza a történelembe, hanem emberi s közösségi formálódásaiban is összetartozandó mindazzal, ami volt s van. Hiszen a tegnapi emberek akarják megszilárdítani a mát és megkezdeni a holnapot."

Kollekciók