Ajax-loader

'osztrák' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Stefan Zweig - Rotterdami ​Erasmus diadala és tragédiája
Zweig ​regényeire lassan ráülepszik a por, de Erasmusról írott könyve feledhetetlen marad mindenkinek, aki elolvasta. A kora fölé emelkedő személyiségnek Holbein arcképeivel vetekedő megelevenítése, a sorsán uralkodni tudó szellem fejlődéstörténetének bámulatosan eleven és izgalmas elbeszélése - háttérben az európai történelemnek a legdúltabbak, legfeszültebbek közé sorolandó évtizedeivel - időtálló remekmű.

Rainer Maria Rilke - Auguste ​Rodin
A ​dolgozó test éppen úgy tárulkozott ki előtte, mint korábban a szerelmes test. Az élet új kinyilatkoztatása ez. Ám ez az alkotó annyira a maga dolgai közt él, annyira a saját művei mélységében, hogy kinyilatkoztatásokat nem is képes felfogni másként, mint saját művészete egyszerű eszközeivel. Új élet, ez az ő számára végső fokon: csak új felületek, új mozdulatok. Így vált egyszerűvé körülötte minden. Többé már nem tévedhet. Rodinnak ez a fejlődése útmutatás ebben a tanácstalan korban minden művészetnek. Egyszer majd felismerik, mi tette olyan naggyá ezt a nagy művészt: az, hogy munkás volt, s nem vágyott másra, csak arra, hogy minden erejével behatolhasson szerszáma közönséges és kemény munkájának titkaiba. Ebben volt némi lemondás is az életről, de éppen ezzel a türelemmel nyerte el az életet: mert vésőjéhez odasereglett a világ.

E. H. Gombrich - A ​művészet története
A ​művészet története egyike a legismertebb és legnépszerűbb művészetről szóló könyveknek. Első ízben 1950-ben jelent meg angolul. Ötven év óta páratlan sikerű bevezetésnek bizonyult a művészet történetébe a legkorábbi barlangfestményektől kezdve, napjaink legújabb kísérleti irányzataival bezáróan. A tudós művét azoknak a felnőtteknek és fiataloknak szánta, akik "szeretnének eligazodni a művészet ismeretlen és elbűvölő tájain", akik most fedezik fel maguknak a művészet világát. Gombrich könyvében mindvégig betartja azt az ígéretét, hogy a tudálékos szakzsargont mellőzve, nevek és lexikális adatok túlzsúfolása nélkül igazítja el olvasóit a művészeti korszakok és stílusok világában.

Thomas Brezina - Milli ​és Robin
A ​salzburgi állatorvos, dr. Mohaváry tizennégy éves lánya, Penny, úgy érzi összecsapnak a hullámok a feje fölött. Mivel édesanyja elutazott, csakhamar összeomlik a háztartás, édesapja pedig egy újság rágalmazásainak esik áldozatául. Emellett két kutya, egy tibeti Ihasa apso és egy berni pásztor várnak tőle segítséget. A kutyák élete a tét. Penny szeretne úrrá lenni a helyzeten. De hogyan? Kezdetét veszi egy fordulatos nyár, melyre örökké emlékezni fog...

Marlene Streeruwitz - Nachwelt
"Mit ​diesem Buch ist etwas Neues entstanden, auf das wir schon lange gewartet haben." Die Zeit Eigentlich hätte es eine Liebesreise werden sollen. Die Recherche für die Biographie über Anna Mahler hätte Margarethe nebenbei gemacht. Aber dann kommt er nicht mit, und Margarethe fährt allein nach Los Angeles. "Flüchten Sie, so lange Sie noch können", raten ihr drei alte Damen in der Shopping Mall, aber zu spät: Zehn atemlose Tage haben schon begonnen. Margarethe interviewt Anna Mahlers Ehemänner, Freunde und Schüler, viele von ihnen wie Anna selbst Emigranten der Nazizeit. Aber Margarethe muss lernen, dass es ihr unmöglich ist, diese vielen Erzählungen in eine "wahre" Geschichte zu verwandeln. Sie selbst lebt in der Nachwelt, aber die Vergangenheit ragt in ihre Gegenwart. Die Reise wird zur doppelten Suche nach Wahrheit, nach der fremden von damals und der eigenen von heute. In der Kulisse von Los Angeles gerät Margarethe zwischen zwei Zeiten und zwei Sprachen. Fremd und allein mit Sehnsucht, Liebe, Enttäuschung und der Wucht der Erinnerung muss sie zusehen, wie die Zerstörungen von damals weiterwirken. Auch an ihr.

Christine Nöstlinger - Gréti ​szerelmes
Egy ​görögországi nyaralás váratlan lehetősége, és Gréti életében minden a feje tetejére áll. Flórián megsértődik, s szakít, Hinzel pedig úgy eltűnik bánatával, mintha a föld nyelte volna el. Gréti tehát két szék között a pad alá esik, ám ebben a helyzetben válik világossá számára, hogy az érte versengő két fiú közül kihez áll közelebb, kinek a társaságára vágyik mindennél jobban...

Thomas Bernhard - A ​menthetetlen
A ​menthetetlen Thomas Bernhard egyik legszebb könyve, ha egyáltalán a "szép" jelzőt bármiféle kapcsolatba lehet hozni az osztrák irodalom e rendkívül jelentős alakjával. Hogy mennyire jelentős, az nem volt kétséges életében sem, de most, rövid idővel korai, de mégis sorsszerű halála után úgy érezhetjük, hogy még sok, nagyon sok mondanivalója lett volna e szörnyűséges világról: az ő saját, lehangolónak, nyomasztónak látott Ausztriájáról s általában véve az ember esendőségéről s esendőségében groteszkül komikus voltáról. A menthetetlen e roppant keserű, e roppant ironikus életművön belül mintha valami fénysugarat csillantana fel mégis: a forma szépsége és kiegyensúlyozottsága behatol a regény mélyebb rétegeibe is, és elnézőbbé, megbocsátóbbá teszi a szerzőt szereplőivel szemben. Mert a regény három figurája, Glenn Gould (századunk valóban élt zseniális zongoraművésze), Wertheimer és maga az elbeszélő, művészek, akik a tökélyt keresik, s ez Bernhard szemében bocsánatos bűn. Közülük csak Glenn Gould az, aki meg is találja a tökélyt. Wertheimer és az elbeszélő tönkremennek a keresésben, elpusztítják önmagukat, menthetetlenné válnak. Tragédiájukat azonban belengi a bachi variációk és fúgák zeneisége Thomas Bernhardnak a zeneművek szigorú szabályai szerint megírt irodalmi művében.

Daniel Kehlmann - A ​világ fölmérése
Két ​öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.

Christine Nöstlinger - Suzi ​már csak ilyen
Suzi, ​Ali és Alexander az általános negyedik osztálya után együtt szeretne tovább tanulni, de a szülők másként döntenek. Elkezdődik a tanév, ám Suzi nem adja fel: csak azért is egy osztályba fog járni barátaival! Sikerül-e a terve? Veszik-e az adást a felnőttek, és kitartanak-e mellette a társai?

Thomas Bernhard - Egy ​okkal több
Thomas ​Bernhard önéletrajzi regény - sorozatának második kötete az Egy okkal több (a tavaly megjelent Egy gyerek megindul folytatása). A világhírű osztrák író ezúttal a kamaszkora bugyraiba enged betekintést, műve azokról az évekről szól, melyeket Salzburgban töltött. E gyönyörű város, amelyet annyira szeretnek az utazók, az ő számára csupán a mérhetetlen emberi szenvedés színtere volt. Bernhard jellegzetes, sodró stílusát, fanyar látásmódját és parázs indulatait ezúttal Ember Mária ültette át magyarra.

Daniel Glattauer - A ​hetedik hullám
A ​Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

Thomas Brezina - Mennyit ​ér egy kutyaélet?
Alighogy ​Penny anyukája elutazik, a Moosburger családban kitör a káosz. A család férfitagjai egyhangúlag Pennyre osztanák a házvezetőnő szerepét, de ő hallani sem akar róla, és haladéktalanul sztrájkba lép. Köszöni, de nem kér a macsókból. Mindennek tetejébe Penny apja ellen rágalomhadjárat indul egy újságban, és két kutya is életveszélybe kerül. Mindannyian Penny segítségére szorulnak!

Wolf Haas - Jöjj, ​édes halál
A ​harmadik Brenner-regényben az egykori rendőr megunja a bizonytalan magánnyomozói vándoréletet, és az író is unja a vidéki színtereket, így aztán főhősét az osztrák fővárosban telepíti le. És már nem is nyomozó, hanem sofőr a Keresztes Mentősöknél. Keresete kedvező, szolgálati lakása ideális, ám nem Brenner lenne, ha nem futna bele morbid kalandokba..

Ludwig Wittgenstein - Észrevételek
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Örvendetesen gyarapszik a magyar nyelven is olvasható Wittgenstein-kötetek száma, ezúttal a hagyatékban maradt feljegyzéseket tartalmazó kötet látott napvilágot. ; Az eredeti kiadást gondozó G. H. von Wright előszava utal a válogatás szempontjaira. A hagyatékban maradt feljegyzések egy része nem tartozik közvetlenül a filozófiai művekhez: "E följegyzések részben életrajzi tartalmúak, részben a filozófiai tevékenység természetéről szólnak, más részük megint általános kérdéseket érint, mint pl. a művészet vagy a vallás." A válogató és összeállító a vegyes feljegyzéseket nem tárgyuk szerint csoportosította, hanem kronologikus rendben tette közzé: a legkorábbi 1914-es, a legutolsó 1951-es keltezésű. Az összeállító csupán a személyes jellegű feljegyzéseket hagyta ki a kötetből. A nem életrajzi jellegű feljegyzések között azonban nem tett különbséget a szerkesztő, ugyanannak a gondolatnak az ismételt megfogalmazásai is bekerültek a válogatása. Az előszó szerint azok, akik nem ismerik Wittgenstein filozófiai munkásságát, nem fogják helyesen érteni a közölt feljegyzéseket. A feljegyzések között ugyanis számos hagyományos aforizmát találunk, amelyek értelmezése önmagukban rejlik. Persze nem árt, ha az olvasó ismeri például Wittgenstein nyelvre vonatkozó vizsgálódásait. ; A feljegyzések egyik csoportja zenei tárgyú: Mendelssohn neve igen gyakran fölbukkan. Különösen izgalmasak az etikai tárgyú feljegyzések, amelyek szintén nem feltételezik az olvasótól az alapos Wittgenstein-ismeretet. Például egy 1937-ből származó rövid feljegyzés - "Ha áldozatot hozol, és hivalkodsz vele, az áldozatokkal együtt átkozott leszel". Ehhez hasonló a következő, nagyon egyszerű, 1940-es megállapítás: "Arra törekedj, hogy szeressenek, anélkül, hogy csodálnának." Ugyanígy érdekes a Szent Pál leveleivel kapcsolatos okfejtés. Wittgenstein serint az evangéliumokban minden szerényebb, alázatosabb. "Ott kunyhók állnak: Paulusnál templom és egyház. Ott minden ember egyenlő; Paulusnál már valami hierarchiaszerű látható; méltóság, hivatalok." Külön csoportot alkotnak az önreflexiós bejegyzések, melyekben Wittgenstein saját munkáját értelmezi. "Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak" - olvassuk az 1948-as jegyzetek között. S az egész életmű jellegének tömör foglalataként értelmezhető a következő, 1947-es feljegyzés: "Ahol mások továbbmennek, ott állok meg én." Ehhez kapcsolódik szorosan a jóval korábbi megállapítása, hogy a filozófus munkája legfőként önmagán, a saját felfogásán végzett munka: hogy miként látja a dolgokat, s hogy mit kíván tőlük. "Mennyi vesződségembe kerül, hogy lássam, ami a szemem előtt hever! - írja 1940-ben, s ez a mondat is mottója lehetne az életműnek. A könyv a filozófiai érdeklődésű olvasóknak ajánlható.

Stefan Zweig - Novellák
Stefan ​Zweig művei mindig felborzolták az irodalomkritikusok kedélyeit. Illik őt bírálni, műveinek halhatatlanságán elmélkedni. Ám minden kritikánál többet mond az a népszerűség, amely fél évszázaddal halála után sem csökken. Kötetünk elbeszélései – a _Sakknovella,_ az _Ámok,_ az _Égő titok_ és az _Érzések zűrzavara_ – a lélek rezdüléseit, annak legmélyén izzó szenvedélyeket, a tudatalattinak az ember életében játszott szerepét vizsgálja freudi mélységgel.

Peter Waterhouse - Háború ​és világ
Peter ​Waterhouse osztrák író a kérdések, azaz a lehetőségek könyvét írta meg - milyen lehetőségeket nyit meg egy gyerek számára az angol titkosszolgálat ügynökeként dolgozó apa hallgatagsága, az a korai tapasztalat, hogy nincsenek otthon mesék és történetek; hogy csak érzéki tapasztalatok vannak, és ismeretlen vagy ismerős nevek. A (Háború és világ) az utóbbi évtizedek legizgalmasabb kérdése a (világ)-ról, amely csak velünk szólalhat meg.

Rodica Doehnert - Hotel ​Sacher
A ​19. századi végi Bécsben pezseg az élet, virágzik a kultúra. Az Operaházzal átellenben a legendás Hotel Sacher is fénykorát éli, pompás termeiben nyüzsögnek a vendégek. Az ambiciózus özvegyasszony, Anna Sacher irányítása alatt szobalányok, inasok és pincérek hada lesi az előkelőségek és hírességek minden kívánságát. Martha és Maximilian Aderhold Berlinből érkezett, hogy tehetséges írókat fedezzenek fel újonnan alapított könyvkiadójuk számára, míg az elbűvölő Traunstein herceg és hercegné éppen a mézesheteiket töltik Bécsben. A hotel halljában szivarfüstbe burkolózó tekintélyes férfiak kötnek üzleti és politikai alkukat, mások kalandot keresve titkos légyottra sietnek. Eközben rejtélyes bűnügy borzolja a kedélyeket: Marie Stadler, a szálloda konyháján dolgozó gyereklány, nyomtalanul eltűnt. Hogyan fonódik össze a csillogó pompában és a sötét sikátorokban élők sorsa? S mi történt a kis Marie-val? Rodica Doehnert regénye bepillantást nyújt a Hotel Sacher ragyogó kulisszái mögé, és megeleveníti az Osztrák-Magyar Monarchia aranykorának végnapjait. Rodica Doehnert (1960) román származású német író, forgatókönyvíró, rendező. Hotel Sacher című regényéből 2017-ben Sacher Szálló címmel osztrák-német koprodukcióban filmsorozat is készült.

Lene Mayer-Skumanz - Ne ​hagyd magad, Florian!
Nagyon ​nehéz dolog gyereknek lenni, aki mindig mást szeretne csinálni, mint ami kötelező. Mennyivel izgalmasabb állatkákat készíteni rágógumiból vagy kerámiát formálni, mint matekot tanulni. Így aztán nem csoda, ha kitör a háború Florian és a felnőttek között. Mert: rosszul tanul, az idejét mással tölti, mint amit elvárnak tőle. Állandó rendetlenség van körülötte - amit a testvérei és a szülei nehezen tűrnek. Ekkor jön a megtorlás: ha nem tanul, nem kerámiázhat. Bizony kétségbeesik Florian, mert fogalma sincs, hogy mászik ki ebből a zűrzavaros helyzetből. És ekkor derül ki, hogy az igazi barátság átsegíti Floriant ezen a nehéz korszakon.

Christine Nöstlinger - Lilli ​nagy dobása
Lilli ​valójában csak azért javítja ki titokban a bukásra álló Ármin csapnivaló dolgozatát, hogy borsot törjön a matektanárnő orra alá. Még csak nem is sejti, hogy miféle lavinát indít el ezzel! Nem elég, hogy neki kell korrepetálnia matekból ezt a lehetetlen alakot, a végén még nyaralni is együtt mennek: Lilli, Marlen és Ármin családja közös útra indul Szardíniára. A két barátnő enyhén szólva vegyes érzésekkel tekint az utazás elé. Hamarosan azonban kiderül, hogy mindketten alaposan alábecsülték a fiú képességeit...

Thomas Brezina - Elvarázsolni ​a tanár urat? - Nem gond!
Lizi ​utálja a matekot! Ráadásul új tanár érkezik a suliba, és persze hogy Lizit szúrja ki elsőként. Le is kapja a tíz körméről, és azzal tartja sakkban, hogy ha nem tanul, megbuktatja. Igen ám, csakhogy nem kicsi a tét: ettől Lizi korzikai nyaralása függ! Ennek ellenére képtelen nekidurálni magát a matektanulásnak. Úgy dönt, hogy varázslással könnyíti meg a dolgát. Talál is egy megfelelő mágikus igét, ám hiába, a dolog bizony balul sül el. Az igazi varázslat csak ekkor kezdődik! Vajon mi lesz ebből az egészből?

Ingeborg Bachmann - Szimultán
Az ​1945 utáni osztrák irodalom legkiemelkedőbb alakja a tragikus körülmények között, 1973-ban fiatalon elhunyt Ingeborg Bachmann. Hírnevét elsősorban verseivel szerezte, de prózája sem marad el költészete mögött. Novelláiban kétféle embertípust ábrázol: az osztrák tartományok kisvárosaiban megöregedett, békés, de egyhangú életet élőket, a presszókat, a mindig ugyanarról társalgókat, akik csak úgy árasztják önmagukból az unalmat. A másik típus az, amelyik úgy véli, hogy minél hamarabb ki kell lépni ebből az életből, úgy, mint a Szimután hősnője teszi. Kilépni azonban csak egy irányba lehet: a nagyvárosba, Bécsbe, vagy valahova küldföldre, ahol azonban ezek az emberek gyökértelenné válnak, és belerokkannak hontalanságukba, idegenségükbe. Sem a legendás Trotta-nemzetség sarja, sem Elisabeth, a Három út a tóhoz c. elbeszélés főszereplője, sem Robert, az öccse nem lel hazát a "nagyvilágban". Sikereket érnek el, betörtek szakmájuk élvonalába - éppen mint maga Bachmann is, aki hosszú évekig élt Rómában, a halál is itt érte -, mégis egész életükben magukon hordozzák az idegenség bélyegét.

Thomas Brezina - Árulás ​a lóversenypályán
Pennynek ​sikerül az értékes versenylovat egy súlyos autóbalesetből sértetlenül kimentenie, Köszönetképpen meghívják a lóversenypályára. Penny hamar fölfedezi ennek a csillogó világnak az árnyoldalait: a fogadások és gátlástalan csalások szövevényében a lovak érdekei nem számítanak.

Daniel Glattauer - Örökké ​tiéd
„Te ​vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.” A harmincas éveinek közepén járó, egyedülálló Judith a szupermarketben ismerkedik meg Hannesszal, aki a tömegben a sarkára lép. Nem sokkal később a férfi felbukkan az elegáns kis lámpaüzletben, amelyet Judith a gyakornoklány, Bianca segítségével vezet. Hannes nőtlen építész, a legszebb férfikorban van – nem csupán minden anyós álma, de Judith barátait is teljesen lenyűgözi. Judithnak kezdetben nagyon jólesik, hogy a céltudatos férfi a tenyerén hordozza, lesi minden kívánságát. Ám Hannes szűnni nem akaró törődése idővel egyre nyomasztóbbá válik. Judith úgy érzi, a férfi fokozatosan kisajátítja, ellenőrzése alá vonja. Hiába próbál szakítani vele, Hannes még az álmaiba is beférkőzik. S amikor fölébred, a férfi máris készen áll, hogy valami jót tegyen vele… „Thrillerbe forduló szerelmi történet. Humoros, fordulatos, lélegzetelállító.” Die Presse

Thomas Bernhard - Fagy
Thomas ​Bernhard 1963-ban megírt regényében már a kiforrott igazi prózaíróra ismerhetünk. Hősnek aligha nevezhető központi figurája Strauch, a festő, akinek orvos bátyja egy növendékét bízza meg, hogy készítsen feljegyzéseket a zárkózott, egy hegyi falu fogadójában visszavonultan élő festőről. E kétszemélyes regényben a másodhősnek csak az a szerep jut, hogy lejegyezze Strauch zaklatott, ám rendkívül szuggesztív óriásmonológját.

Gustav Meyrink - Walpurgis-éj
Meyrink ​könyve a május elsejét megelőző éjszaka, a „boszorkányok éjszakája” szimbolikáját fejti ki regényes formában. A történet nagyon pontosan jeleníti meg azt az erőt – és egyben lehetőséget –, amely az év bizonyos időszakaiban sokkal könnyebben válik aktuális eseményekké, mint egyébkor. Ezek az időszakok az évszakkezdetek és az évszakközepek. Azt mondják, ilyenkor „a különböző létsíkok közötti átjárás” könnyebb. Megtudhatjuk – bár csak utalások révén –, hogy egy titokzatos erő hogyan válik életeseményekké az egyének világában, és hogyan válik felforgató eseményekké a társadalom világában. Ha valaki figyel, észreveszi azt az okkult hátteret is, amely az ún. munkásmozgalom ünnepében kifejeződik, és amelyet a legkevésbé sem a „munkásmozgalom” választott a maga számára, hiszen csak egy rejtélyes sugallatnak engedelmeskedett.

Thomas Bernhard - Irtás
Joana ​öngyilkos lett. Nem bírta tovább. A férfi Grábenen sétál, amikor összetalálkozik Auersbergerékkel, akik elmondják, Joana öngyilkos lett, s ha már ez megtörtént, elhívnák a férfit egy afféle művészvacsorára. Olyanra, mint régen volt, csak most Joana nem lesz ott. A férfi hányszoris megbánja, hogy odakeveredett a Grábenre, és pont találkozott Auersbergerékkel..., este mégis ott ül a fülesfotelban. Ez a művészvacsora arról is szól, hogy Joana miért nincsen itt, miért nem lehet itt. Írók és majdnemírók, festők és majdnemfestők, zenészek és majdnemzenészek locsognak óraszám egymással, de természetesen csak magukról és magukért. Mentegetik mindazt a nyomorúságos és hazug életet, amit élnek, amit a férfi nagyon is jól lát onnét a fülesfotelból. Látja, amint hazudnak egymásnak, látja, amint hazudnak maguknak és hazudnak Joana emlékének is. Locsognak, és a burgszínészt várják, mert egy művészvacsora igazán a burgszínésszel az, ami. A férfi látja, onnét a fülesfotelból, amint megérkezik a burgszínész, az a beképzelt majom. A férfi időnként beszél valakivel, kedvetlenül, de nem veszi le szemét a társaságról. Thomas Bernhard az Irtásban elkeserítő jelképet rajzol egy bécsi értelmiségi művésztársaságról. De minden sötét tónusa ellenére az Irtás - mivel remekmű - szinte észrevétlen kényszeríti saját kontextusába az olvasót, hogy aztán vele együtt feszegethesse a felvetődő kérdéseket, mindenekelőtt, hogy milyen közegben, milyen módon lehetne élnünk.

Robert Musil - Törless ​iskolaévei
Robert ​Musil Thomas Mann kortársa, de ellentétben a Buddenbrook ház fiatalon híressé lett szerzőjével, csak későn, tulajdonképpen csak halála után került be az irodalmi köztudatba. Ma már a század legjelentősebb prózaírói közt tartják számon. Bemutatását első regényével, az 1906-ban megjelent Törless iskolaiévei-vel kezdjük. A Törless iskolaévei nemcsak formában hozott új és korszakot indító elemeket - előrevetítve az expresszionista stílust - , a huszadik századi bonyolultabb lélektan irodalmi felhasználásának is egyik kiváló korai példája. Musil mesterien rajzolja meg a rideg intézeti légkört, ahol a nevelői munka csupán a tanítást és az elkövetett hibák megtorlását jelenti, ahol az önmagukkal és a külvilággal vívódó kamaszok magukra utalva élik át életüknek talán legnehezebb korszakát. Megmutatja, milyen kitűnő táptalaj az ilyen környezet az erőszakosak, a kegyetlenek, a mások megalázásában gyönyörködők számára, és - Törless alakjával - hitet tesz a maga humanista szemléletéről: Törless szembefordul erőszakos, kegyetlen társaival, és fellázad a terror szelleme ellen.

Thomas Bernhard - Beton
A ​regény főhőse és egyben az elbeszélő, mint Bernhardnál annyiszor, tudós zeneértő, aki ezúttal Felix Mendelssohn-Bartholdyról, a 19. századi német zeneszerzőről készül írni, mégpedig élete főművét akarja megalkotni. Évtizedes kutatómunka áll mögötte, kedvenc zeneszerzőjéről mindent tud, s már csak az első mondat leírása van hátra, hogy aztán megszülessék a fejében voltaképpen már kész mű. Minden előkészület sikerül, a tudós gyűlölt nővére távozik a szülői házból, január 27-én hajnali négy órakor azonban a mű helyett egy nagyívű, átkozódó monológ veszi kezdetét Bernhard megszokott, nyílt, könyörtelenül szókimondó stílusában, fröcskölő retorikájával. Először nővére, a gyűlöletes, gyakorlatias, luxoriózusan életművész kerül terítékre, majd önnönmaga, a kudarcaival, tehetetlenségeivel, rigolyáival, morbus boecknevű tüdőbetegségével; és a falu ahol él, Bécs ahol élt, meg az egész osztrák társadalom. A gyűlöletáradás, metsző radikalizmus és önnönmaga elől a főszereplő tudós, váratlan ötletétől vezérelve, voltaképpen nővére instrukcióinak megfelelően, Palma de Mallorcára menekül. Fellélegzés, megkönnyebbülés helyett azonban egy régebbi palmai emlék tör rá kedvenc üdülőhelyén, és belép a regénybe egy új figura, mely kimozdítja a prózát a megszokott paraméterek közül. Ez az a nőalak, Anna, az Igenből ismert "perzsa nő" párja, akire nem alkalmazhatja az elbeszélő a határozott, gyökeres és kíméletlen ítélkezés technikáját. A boldogtalan, öngyilkos fiatal nő emléke kibillenti a tudóst megszokott gondolati kerékvágásából, és ráébreszti valamire - bizonyos megválthatatlanságra -, amitől hatalmas szorongás vesz rajta erőt. Ebből fakadtak azok a "jegyzetek", amelyeket Beton címmel olvashatunk. Voltaképpen egy rendkívül koherens, világos, egyenes vonalú regény, melyet a vége felé feltűnő gyászruhás nőalak ment meg a modorosság csapdájából, és emel át a józan, kritikai ész határain belülre. A regényt társadalom- és politikakritikája miatt (mely a kancellárt sem kímélte) megjelenésének idején a szűklátókörűség és az avatatlanság vádja érte. Bernhard valóban megtagadta a díszpolgári író szerepét, és makacsul kitartott az elfogadott mentalitások és értelmiségi játékszabályok tagadása mellett. Az olvasó csodálhatja következetes, tiszta logikájú észjárását és szenvedélyét, mellyel a szellemi ember útját töri.

Karl Bruckner - Szadako ​élni akar
1945. ​augusztus 6-án reggel nyolc óra tizenöt perckor az amerikai atombomba felrobbant Hirosima fölött. Ez a dátum az emberiség mementójává vált. És az emlék azóta is, a fegyverkezés ijesztő hajszájában még inkább nyomasztó és figyelmeztető teherként nehezedik ránk. Karl Bruckner, a neves osztrák író olvasmányos és tanulságos regényében Szadako Szaszaki hirosimai kislány tragikus élettörténetével ismertet meg bennünket.

László Varvasovszky - Honki ​Árnyországban
Honki ​kisfiú - hétéves lehet -, nadrágzsebe tele mindenféle gyerekkinccsel, és egy remek barátja is van. A barát, Paul, édesanyjának is jó barátja. (Felesleges felhívni rá a figyelmet, hogy egy Paulhoz fogható barát s maga egy ilyen nagyszerű barátság ténye a világ legszebb és legnemesebb adományainak egyike.) Ők ketten, Honki és Paul remekül értik egymást, ha együtt vannak, nincs vége a mókának, kacagásnak. A festékesdobozt is Paul ajándékozta Honkinak. Ezúttal egy árnyszínházat barkácsolnak közösen. A darab címe, amelyet Paul mutat be: A Lángfogú sárkány megszökteti Gundi hercegnőt. A színdarab elején Gundi hercegnő Szeppllel, az elefánttal tollaslabdázik. Ám nem sokáig, s közben már Honki is ott terem az árnyszínház színpadán, a szereplők között. Elkezdődik hát az üldözés vad hajszája, egyre mélyebben és mélyebben nyomulnak be Árnyországba, és persze a mesébe is, mely azt meséli el: miért fekete minden az Árnyak országában, legalábbis addig, amíg mindannyiukat: Gundit, Lángfogút, Szepplt, Árnyország királyát, Lancelot lovagot, apródját, Nyúlszívű Richárdot és sorra a többieket is tarkára, színesre nem festi Honki. Hanem ezután egyszeriben és sürgősen csak haza kell mennie Honkinak...

Gilles Néret - Gustav ​Klimt
Egy ​izgalmas élet és egy csodálatos életmű legfontosabb állomásait tartalmazza az album. "Aki jobban meg akar ismerni, az szemlélje figyelmesen a képeimet." Gustav Klimt

Stefan Zweig - Arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók