Ajax-loader

'realizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Anna ​Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

Bolesław Prus - A ​fáraó
A ​nagy lengyel realista írónak ez a műve az ókori Egyiptomba visz bennünket. Várakozással ismerkedünk meg a regény hősével, a fiatal fáraóval, és egyre növekvő érdeklődéssel követjük útját. Nagyra törő uralkodó ő: országát hatalmassá akarja tenni, és segíteni az elnyomott, kiszolgáltatott parasztság sorsán. De tervei végrehajtásában megakadályozza a főpapság, mely a világi hatalmat is kezébe akarja ragadni, és a fáraót bábként rángatni. A fáraó és a főpapság között összetűzésre kerül sor. A fiatal fáraó elpusztul a küzdelemben, de eszméi annyira élőek és erősek, hogy éppen ellenfelei kénytelenek azokat megvalósítani. A mű nemcsak színes, lebilincselő olvasmány, hanem tanulságos korrajz is. A szerző mesteri kézzel eleveníti fel a társadalmi hátteret, megmutatja az egymással szemben álló rétegeket, megismertet bennünket az ország mindennapi életével, kultúrájával, vallásával.

Bovaryn%c3%a9
elérhető
29

Gustave Flaubert - Bovaryné
Flaubert ​első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi. Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia.

Móricz Zsigmond - Válogatott ​elbeszélések
Az ​iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek "lent" és a "fent" világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

William Makepeace Thackeray - Hiúság ​vására
A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett. Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Louis Aragon - A ​bázeli harangok
Aragon ​nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.

Jane Austen - Értelem ​és érzelem
A ​romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e? Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.” Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

%c3%89mile_zola_-_germinal
elérhető
19

Émile Zola - Germinal
"A ​poklot akarom látni mérnök úr." - Zola híres mondata akkor hangzott el, amikor bejárta a bányák legdurvább, életveszélyes aknáit is. A Germinalhoz gyűjtött anyagot. Nem hagyta, hogy a legjobb állapotban lévő fejtőhelyeket mutassák neki a mérnökök. A Germinal Zola legkiemelkedőbb regénye. Egy francia bányászkolónia tragédiáját írja le. Szervesen beilleszkedik a második császárság zülléséről írt regényfolyamba, melyben valamennyi társadalmi réteg megkapja a magáét. Olvasmányos és izgalmas történet, melynek fő eszköze a művészi erő és energia. Ez a regény egyfajta mérföldkő. A Germinal után már soha nem lehet úgy elkezdeni egy könyvet, ahogy az elkezdődik.

Charles Dickens - Nehéz ​idők
"Láttam, ​amennyit ebből szem egyáltalán elviselhet, és elhatároztam, hogy az erőmtől telhető legsúlyosabb csapást e szerencsétlen teremtmények érdekében tartogatom." - Tizenhat évvel a Nehéz idők megírása előtt látogat el Dickens a közép-angliai és észak-walesi iparvidékre, s idézett levelében ad számot az ipari forradalom nyomában járó nyomorról és tulajdon felháborodásáról. A Nehéz idők elolvasása után úgy látjuk, hogy ezzel a regénnyel valóban akkorát ütött a század közepének angol tőkés társadalmán, amekkora csak az ő hatalmas erejéből telt.

Kemény Zsigmond - A ​rajongók
A ​rajongók-ban történelmünk egyik küzdelmekkel teljes korszakát eleveníti meg alkotó képzelete: a regény I. Rákóczi György idejében jászódik. a mozgalmas események három góc köré csoportosulnak. az egyik: a háborús párt küzdelme Kassai István hadviselést ellenző politikájával: a másik: Kassai kísérlete a szombatos szekta s a szektához szító ellensége, Pécsi Simon tönkretételére; a cselekmény harmadik szálát egy szombatos pap tragikus sorsa bontakoztatja ki. Szőke István esendőségével és érzékeny idegrendszerével az író legmegindítóbb hősei közé tartozik. Kassai szökött jobbágya, így a kancellárnak módja van megzsarolni, kémkedésre kényszeríti saját felekezet ellen: elzülleszteni azonban nem tudja: Szőke végül is mindent elkövet egykori társai megmentésére. Kemény Zsigmond A rajongók-ban is kivételes biztonsággal formálja meg nőalakjait: a bölcs, emberszerető Lorántffy Zsuzsanna és Szőke István önfeláldozó felesége mellett megrajzolja az élnivágyó, büszke s felületes sikerekkel soha meg nem elégedő Pécsi Deborah alakját is. Deborah és Kassai Elemér Rómeó és Júlia utódai: boldog, szinte idilli szerelmüket a két család ellenségeskedése dúlja fel.

Jókai Mór - Az ​arany ember
A ​regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a "szegény" török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. "Alabástrom szobor" felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.

Thomas Hardy - Egy ​tiszta nő
Az ​angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja "szégyenletes" múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.

Móricz Zsigmond - Úri ​muri
Szakhmáry ​Zoltán, a tehetséges fiatal földbirtokos több száz hold földön gazdálkodik a Kiskunságon. Nem éri be az elmaradott földművelői módszerekkel, modernizálni akar. Mindezt azonban úgy, hogy közben saját társadalmi osztályához is ragaszkodik, ő dzsentriként akar mintagazdaságot létrehozni. A lehetetlent kísérti, mint egyébként minden dolgában. Ezt tetézi magánéleti konfliktusa: szeretik a nők, és ő is odavan a szerelemért, de afféle "egyasszonyos ember", mondta róla maga Móricz. Olyan ember, akinek egyszerre csak egy nő fér meg a vágyaiban: bárhogy rajong is a feleségéért, ha mégis beleszeret valaki másba, akkor már csak érte, a szeretőjéért fog megveszekedni, élni és halni. Regény és dráma "ikerköteteinknek" az Úri muri a negyedik darabja. A sorozatban eddig a Rokonok, a Légy jó mindhalálig és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül jelent meg.

Gobseck
elérhető
5

Honoré de Balzac - Gobseck
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jane Austen - Büszkeség ​és balítélet
Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit... Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Honoré de Balzac - Goriot ​apó
Balzac ​maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.

Móricz Zsigmond - Árvácska
Móricz ​1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- " a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel". A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet "csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait".

Heinrich Böll - Csoportkép ​hölggyel
A ​hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten. Neve, alakja nyugatnémet hazájában már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a híres nőalakok névsorába. Nem dáma, a képen látható alakok többsége szerint csak egy lecsúszott nő, a múltja zavaros, a jelene kétes. Kommunistagyanús személy. Negyvennyolc éves, de még fiatalos. Rajnai eredet, a nem-rajnai vérmérsékletű németek többsége szerint érzéki, felelőtlen, préda. Városában és városa peremén élte meg a nácizmust, a háborút, ott élte meg a folytatását, azt éli máig - 1969-et írunk - ; a képen látható jól öltözött urak és hölgyek körén kívül éli, a rosszabbul öltözöttek igen szűk körében. A jól öltözött volt nácik és volt nem-nácik, volt és mai etablírozottak, jóléti tőkések, magánzó kívülállók, akik a hölgy sorsát nyomozó írónak (az ő öltözete igen hanyag) rendre elmondják, amit tudnak, általában szemére vetik Leninek, hogy saját maga közösítette ki magát a szolid társadalomból. Az iskolában rosszul tanult, pályát nem választott, férjhez ment, de talán kétszer se hált daliás férjével, és mint hadiözvegy ma se gyászolta. Amikor a nagypolgár-gazdagságból kibillent - hadigazdag apjának a hadigazdálkodást váratlanul és érthetetlenül megcsúfoló üzelmei miatt -, még a számára megmentett családi házat se bírta megtartani, elherdálta: nevetségesen kis lakbéreket szedett, külföldi vendégmunkás lakóitól szinte semennyit se szed, még ma sem. Fizikai munkára kényszerült, majdnem három évtizede koszorúkat köt egy temetői kertészetben. Összeállt viszont, még 1944-ben, egy szovjet hadifogollyal, akitől törvénytelen fia született; a háborús pokol utolsó napjaiban egy temetői kriptában szülte meg a fiút, elbújva a világ meg a hatalom elől. És azóta? Semmi ambíció, kétes ismerősök, kommunisták, rajnai szeparatisták, félprostituált barátnő, egy öreg cseléd, egy félbolond zenekritikus, eszménynek egy régen meghalt apáca, aki zsidónak született, s amíg tehette, a testi ösztönök szépségére tanította növendékeit, új ismerősnek egy (igen hanyagul öltözött) író, új szeretőnek egy török vendégmunkás, egy szemétfuvarozó török, aki Leni Gruyten második gyermekének lesz az apja.

Charles Dickens - Twist ​Olivér
Dickens ​egyik leghíresebb regényének gyerekhőse, a kis Olivér árvaházban nevelkedik, ahonnan megszökik, és egy tolvajbanda veszi védőszárnyai alá. Rengeteg viszontagság és hányattatás után végre örökbefogadja egy jószívű család, és véget vet a kisfiú testi és lelki szenvedéseinek. A regényből már számos film, sőt musical is készült, ám egyik sem pótolhatja az igazi olvasmányélményt, az érzelmektől fűtött író tárgyilagos leírását London XIX. század eleji dologházairól, a kisemmizettek és vámszedőik életéről.

Charles Dickens - Dombey ​és fia
A ​Dombey és Fia cég kis- és nagykereskedelmi, valamint kiviteli ügyletei 1846-48-ig jelent meg, húsz, havonta közölt folytatásban "Phiz" (Hablot K. Browne) rézkarcaival. Az angolt irodalomtörténet erre a regényére teszi Dickens "sötét korszakának" kezdetét, ami közérthetőbben az író társadalom-szemléleti tudatosodását jelenti. Előző regényeinek egy-egy alakja legfeljebb önmagára jellemező: csak a jók vagy rosszak, egyetlen furcsa tulajdonság hordozói, akikre a Dickensről szóló karinthyáda legjobban ráillik. Az első nagy lépést a Dombeyvel teszi Dickens a tipikus világa felé: a jó és rossz áldot-egyszerű erkölcsi rendjét tudatosan alkalmazza a társadalom bonyolult rendjében. Eredetinél eredetibb figurákat önt a dickensi bőségszaru: Chickné, Tox kisasszony, Susan Nipper, Cuttle kapitány, Mac Stingerné, Pipchinné, Blimberék és Toots életünk örök útitársaivá lesznek.

Stendhal - Vörös ​és fekete
Életében ​kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a - korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Tolsztoj ​két (külön-külön is sok ágú) szálból szőtte hatalmas regényét. Az egyik Rosztov gróf, Bolkonszkij herceg és több más család öregjeinek és fiataljainak regénye, mely híven tükrözi az orosz nemesség életét I. Sándor cár korában. A regény másik szála az 1812-es napóleoni hadjárat leglényegesebb cselekményeinek története. Bemutatja azt az igazságos védelmi háborút, amelyet az orosz nép, hallatlan szenvedések közepette, diadalmasan vívott meg a betolakodók ellen. Valóságos eposz ez, melynek hőse maga a nép. A regény ezernyi epizódjában rengeteg ember jelenik meg előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit elevenné s feledhetetlenné teszi. Mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a csodás regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.

Móricz Zsigmond - Pillangó
Pillangó. ​A szép és csapodár szerető jelképe - meg a reménytelen szerelemé Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika elemi erővel fellobbanó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló szerelmének története a szerző meghatározása szerint "idill". Móricz könnyű kézzel, napok alatt írta meg a korántsem idilli helyzetet, amelyben két felfogás áll szöges ellentétben egymással: a nagy alföldi mezőváros peremén boldogulni megtanult öregeké, és a fiataloké. Jóska és Zsuzsika szülei a már kialkudott, érvényes szokáshoz kötődnek, ők akarják megszabni a "ki kivel házasodjék" törvényét, melynek alapja az anyagi biztonság. Minden eszközzel próbálják megakadályozni a fiatalok egybekelését. Jóska és Zsuzsika a szív, a szerelem jogán a lehetséges, a vágyott világ fölépítésére törekednek. A boldogságért azonban nemcsak szüleikkel, hanem egymással, egymásért is meg kell küzdeniük.

Jókai Mór - A ​kiskirályok
"A ​kiskirályok a megye urai, a régi dinasztiák regénye. A Tanussy-család tagjai köré a többé-kevésbé jelentékeny szereplők hosszú sora, a régi világ legkülönbözőbb elemei és alakjai sorakoznak - írja a regényről Acsády Ignác. Mágnások, kortesek, táblabírák, katonák, a hazai és bécsi magyar előkelő körök mindenféle egyéniségei, komoly emberek és szédelgők, szép leányok és kacér asszonyok lépnek elénk s tarkítják a színpadot, melyen az élénk jelenetek gyors változatban, humoros és tragikus fordulatokkal gyorsan követik egymást. Némi pikáns mellékízt ad a regénynek az is, hogy alakjaiban sokan olyan emberekre vélnek ismerhetni, kik valóban éltek, s úgy pusztultak el, mint Jókai királyai. Tuhutum vármegye rajza némileg hasonlít Szabolcs megyééhez, s a Tanussyak történetében sok olyan van, mint állítólag ma is meglevő ottani híres nemesi család körében történt."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Palotai Boris - Pokróc ​az ablakon
Tehetség ​és siker nem mindig jár párban, de Palotai Boris a szerencsés alkatú írók közé tartozik, akik mellé jóformán első pillanattól odaszegődik a siker, hogy többé el se hagyja. Első novelláira, amelyek a két világhánorú között jelentek meg csehszlovákiai magyar lapokban, nem kisebb kritikus figyelt fel, mint Fábry Zoltán, a szlovákiai magyar irodalom megvesztegethetetlenül igazságos, szeretetteljesen szigorú mentora. "Instruktor kisasszony" című novellájával díjat nyert a Nyugat novellapályázatán, "Péter" című regényével elvitte a pálmát az Athenaeum országos ifjúsági regénypályázatán; s eleddig kétszer kapott József Attila-díjat. Számos regényét, elbeszélését filmre vitték; ezek közül a "Nappali sötétség" a locarnói filmfesztiválon a zsüri különdíját kapta, "Nő a barakkban" című televíziódrámája pedig a monte-carlói fesztivál nagydíját. És utoljára, de nem utolsósorban: nagy, népes és hűséges olvasótábora van, regényei rendesen két vagy több kiadást érnek meg, s ott szerepelnek a legnagyobb példányszámú sorozatok programján. Legújabb, kilencedik elbeszéléskötete, a "Pokróc az ablakon", amelynek címadó elbeszéléséből tv-játék is készült, huszonegy novellát gyűjt egybe, az utóbbi két-három év termésének legjavát.

Ernest Hemingway - Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak.

Martin Andersen Nexö - Ditte, ​az ember lánya
Hetedik ​kiadásban kapja kézhez a magyar olvasó Martin Andersen Nexö világhírű regényét, amely korábban Szürke fény címmel jelent meg magyar nyelven. Egy nő élete elevenedik meg a regény lapjain, a keserű gyermekkortól, szerelmeken, csalódásokon, nyomorúságon és pillanatnyi örömökön, másokért való harcokon keresztül a korai halálig. A háttérben kirajzolódik a századforduló Dániájának falusi és városi élete, a szenvedők és lázadók, a bűnözők és a tisztes nyomorban tűrők viszontagságos sorsa. A nagy regények közé tartozik e könyv: izgalmas, megrendítő olvasmány, megkönnyeztet és felháborít, néha mosolyt csal az olvasó ajkára, de mindenképpen elgondolkoztatja, indulatokat vált ki belőle. Ha a szerző irodalmi rokonságát keressük, Zola nevét említhetnők, de hangvétele líraibb, inkább, vagy elsősorban a szívhez, az érzelmekhez szól: néha mintha a mi Gelléri Andor Endrénk „tündéri realizmusa” sugározna a regény lapjairól.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Émile Zola - A ​Patkányfogó
A ​regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó "Patkányfogó"-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Geraise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise - a regény főhőse - szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják. A Patkányfogó "ijesztő körkép, mely magában hordja erkölcsi tanulságát" - írja Zola. A legsötétebb színekben festi meg a munkások s a munkássorból kitörni akaró Gervaise életét: komor környezet, siralmas odúk, kapualjakból kifolyó bűzös szennyvíz, butító munka, csavargás, iszákosság, elaljasító nyomor, torz jellemek, tragikus sorsú félemberek - ez A Patkányfogó világa, ahová csak véletlenül téved be egy-egy vidító napsugár, hogy utána annál sivárabbnak hasson a mindent elborító reménytelenség...

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók
Az ​Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik szála, a vidéken nyomdászkodó David Séchard sorsa példázza, hogy nincs menekülés: nemcsak Párizsban ilyen az élet, a valaha patriarchális vidéken sem különb. A kiteljesedett realizmus egyik főműve ez a regény, ugyanakkor - feszített cselekményvezetése, gazdag alakrajzai miatt - népszerű, mindenkinek ajánlható olvasmány is.

Henry Fielding - Tom ​Jones I-II.
Az ​olvasót Fielding regényeinek szolid angol vonásai ragadják meg: oly kiadósak, oly férfiasak, mint a roastbeef, az életnek szélesen, vígan hömpölygő folyamát tárják elénk, a szép századot, a jó étvágyú embereket, a nyugodt, diadalmas angol életkedvet. A valóság nagy lélegzetű, vidám és tárgyilagos ábrázolása, amie Defoe-nál még mintegy fogás és véletlen csak, itt már biztos és magával ragadó művészetté izmosul. Fielding az istenáldotta nagy elbeszélők közé tartozik, Dickens és Thackeray, Tolsztoj és Thomas Mann ősei közé.

Kollekciók