'erdélyi' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Balogh Edgár - Acéltükör ​mélye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méhes György - Gina
Méhes ​György a tőle már megszokott emberismerettel és érzékenységgel mesél a kolozsvári polgárság "hősi korszakáról", a hatalom és pénz befolyásáról, és a megismételhetetlen élet értékéről. A Kolozsvári milliomosok szerzője ezúttal "női szemmel", egy fiatal lány sorsán keresztül tárja elénk a múlt század erdélyi világának képét, ahol a család jó hírneve, vagy egy "megfelelő parti" többet ér az igaz érzelmeknél, és ahol egy fiatal lány, Gina, mégis szembeszáll a sorssal, és tűzön-vízen át kitart szerelme mellett. A Méhes-sorozat újabb regénye is tanúbizonyság arra, hogy a Nagy Mesélő "kiismerte már az emberi világot, már amennyire az a lélegzetvételnyien rövid élet alatt lehetséges".

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Wass Albert - A ​funtineli boszorkány
Erdély, ​havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.

Wass Albert - Wass ​Albert minden verse
A ​kibővített, gyűjteményes kötet hű tükre Wass Albert lírai életművének: a tehetségét felvillantó korai verseskötetek után a debreceni tanulóévek újonnan előkerült versciklusa mutatja fel az érdeklődő lírikus szülőföldért és emberiségért aggódó költészetének értékeit, majd az emigrációban kiadott nagyhatású versesköteteit a föllelt publikációk és a posztumusz kéziratok egészítik ki. Az Új székely ballada, a Búcsú Európától és a Tölgyfa az idegen földön címen összeállított ciklusok egy-egy önálló fejezetei az írófejedelem életének, aki vershagyatékának tanúsága szerint soha nem akasztotta fel a "parti fűzekre" a hárfát, bár sokan örültek volna elnémulásának, elnémításának. Wass Albert egy 1955-ös írásával szólva: "Mert elhivatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet, még barlangok mélyébe se, televíziók izzó lámpái elé se, vadnyugati ostobaságok gyártása mögé se. Ha igazán író az író és Isten gondolata feszíti belülről: a gondolat könyvvé lesz előbb-utóbb."

Méhes György - Kolozsvári ​milliomosok
A ​Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó és más meseregények alkotója ezúttal a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg, regényes formában. A Nagy Mesélő magyarokról, románokról, zsidókról és németekről ír nem a nemzeti, hanem az emberi vonásokat tartva szem előtt. Olyan békebeli történet ez mégha háborús időkről szól is amelyben a mesék a valóságban folytatódnak. Az erdélyi polgárság tündöklését és bukását bemutató Kolozsvári milliomosokat sokan a Méhes életmű rejtett kincsének tartják. Talán e kiadás hozzájárul, hogy ez a nagyszerű és ma is érvényes történet az őt megillető helyre kerüljön.

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Tamási Áron - Bölcső ​és bagoly
A ​három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete. Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya "szenvedő s mégis derűs tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca", de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés megszépíti a valóságot, mégis teljes világot rajzol az író, melynek a tisztesség, a szabadságszeretet, a szorgalom és a kövek alól is virágot hajtó remény az alapja. Tamási művészetében az idealizáló-szimbolizáló művek után a Bölcső és bagoly fordulatot jelent a realizmus irányában. A székely valóság sokoldalúan hű rajzával, a gyermekkori élményekhez hozzáadva a felnőtt tapasztalatát, magával ragadó társadalmi regényt teremtett, amely lírával átszőtt önvallomás és vallomás is egyben. A szülőföld és a gyermekkor napfényes-árnyékos világában a szerző művészetének rejtett forrásaira bukkanhatunk. Nyelvi fordulataiból, stílusából elénk tárul a székely nép észjárása, lelkisége; összegezve kapjuk mindazt, amit a népköltészettől és az útra bocsátó közösségtől kapott.

Tamási Áron - Ábel ​Amerikában
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Szentiváni Mihály - Gyaloglat ​Erdélyben
Egy ​olyan útinaplót foghat most kezébe az olvasó, melyről már jó száz esztendővel ezelőtt ezt írta Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyvében: Szentiváni Mihálynak "...többek közt van Erdélyben tett utazásainak egy igen élénkben tartott leírása, mely az akkori viszonyokat tüzetesen tárgyalja, az azon korban szerepelteket jellemzően ismerteti, s különben is igen szépen van írva, elannyira, hogy annak kiadása csak nyeremény lenne irodalmunkra nézve".

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​rosta
A ​rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári magyar család széthullásának, tönkremenetelének története - e folyamat külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet kap a remény. A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.

Ismeretlen szerző - A ​100 legjobb erdélyi jó falat
Ajánlom ​e könyvet mindazoknak, akik szívesen bekukkantanak más népek háza tájékára, akik szívesen kísérleteznek szokatlan ízekkel, módszerekkel, nyersanyagokkal. Az erdélyi konyha ízei oly változatosak, mint maga a táj, amelyben született -- a táj, ahol szeszélyesen váltja egymást a pisztrángos hegyi patak és a hömpölygő dús folyó, a szőke alföld és a büszke fenyvesek, a gyümölcsillatú dombok és a zergejárta havasok. A Kárpátok ölelésében együtt él itt magyar, román, sváb, szász, örmény és zsidó, mindenki a legjobb tudásával és saját fortélyaival járulva hozzá e világhírű ínyenc konyha fogásaihoz.

Wass Albert - Átoksori ​kísértetek
"Mert ​nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép." Az Átoksori kísértetek Amerikában született főhőse - nagyapjához megtérve - húsz évet tölt Erdélyben. 1936-1956 között. Az archaikus élet ifjúkori emlékei... és megszállások, megaláztatások, börtön, forradalmi remények, félájult emigrálás.... Fájdalmak, kiábrándultság, helytállás, a remény fel nem adása jellemzi Wass Albert különböző idősíkokat felidéző regényét. Turcsány Péter

Méhes György - Emmi
Az ​egyedül élő öregasszonyról, Emmi néniről már senki sem tudja, hogy hajdanában álomélet várt rá. Szépsége mellett gyönyörű hanggal áldatott meg, Európa operaszínpadjai, délceg vőlegény, siker és boldogság ígérkezett, míg el nem jött a végzetes nap. A mindent elsöprő szerelem áldozatául esett Orsolya és a pénz ördögi világában fuldokló Gina után Emmi a harmadik erdélyi grácia, akinek története olyannyira fájdalmas, akár egy görög tragédia. Érzelmes, ugyanakkor kegyetlen ez a regény, ragyogó ötvözete lélekrajznak és kalandnak.

Passuth László - Négy ​szél Erdélyben
Báthory ​István portréja nyolc éven keresztül köszöntötte a fejedelem által alapított kolozsvári főgimnázium lépcsőin felfelé igyekvő ifjú Passuthot. A fejedelem arcáról - úgy hírlett - le lehet olvasni a sors erélyeit. "Láttad-e ma Báthoryt?" - kérdezgették egymást az iskola diákjai, valójában tanáraik aznapi hangulata iránt érdeklődve. A Négy szél Erdélyben című regény tehát nemcsak a jelentőségében Báthory Gáborhoz és Bethlen Gáborhoz mérhető fejedelmet örökíti meg, hanem Passuth ifjúkorának egyik emblematikus figuráját is. Báthory kora, a XVI. század - mintegy az iskolásévekhez hasonlóan - a nagy válságok és merész kezdeményezések időszaka. Mindaz, ami egy évszázaddal később, Bethlen Gábor uralkodásának idején megvalósult, valójában már ekkor elkezdődött. Erdély viszonylagos önállóságát sem a Habsburg-ház, sem a törökök nem fenyegették, és ha rövid időre is, de megszilárdult a központi hatalom. Mindennek persze ára volt: le kellett verni a Békes-féle lázadást, meg kellett törni a rendek hatalmát, nem lehetett visszaadni a székelyeknek a János Zsigmond által elvett jogokat. Az eseményeket a szerző hiteles dokumentumok alapján, egy történész felkészültségével mondja el, mégsem száraz történelemkönyvet, hanem izgalmas regényt ír, amelyben a megelevenített alakoknak sorsa, emberi arca, önálló gondolatvilága van.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Dragomán György - A ​pusztítás könyve
Bűn. ​Felelősség. Fegyverek. Szerelem. Halál. Egy regény, amelyet nem lehet letenni. Egy lendülettel kell végigolvasni, odaadó figyelemmel: a főhőshöz hasonlóan az olvasónak sem szabad eltévednie a jelek és döntési helyzetek útvesztőjében. A könyv világa, a halálosan csendes, titokzatos erdő és a város, ahol már csak tárgyi emlékeiben él a múlt, nyomasztóan ismerős: szinte a bőrünkön érezzük, hogy ez a hely és ez az idő itt van, egészen közel. A fokozatosan kibontakozó, egyre izgalmasabb, sötétebb és barbárabb történet, amely formailag akár kriminek is olvasható, arra keres választ, hogy miként terebélyesedhet az egyéni sorstragédia történelmi végzetté. "_A pusztítás könyve_ szigorú következetességgel megírt mű, egy meglepően kiforrott tehetségű, fiatal prózaíró első regénye." Závada Pál

Halász Zoltán - 350 ​világhírű recept
Hazánkban ​beszerezhető hozzávalókból elkészíthető fogások a világ minden tájáról: olasz, francia, spanyol, portugál, angol, belga, holland, német, svájci, osztrák, cseh, szlovák, erdélyi, norvég, svéd, dán, finn, jugoszláv, albán, bolgár, görög, török, orosz, kínai és indiai ételek. A könyvben a magyar konyha legjobb fogásai is megtalálhatók.

Bocsák Miklós - Futballsztár ​Erdélyből
Két ​magyar nemzetiségű labdarúgó akad a sporttörténelemben, aki Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert. Puskás Ferenc - a spanyol Real Madrid mezében, és Bölöni László, a román Steaua Bukarest játékosaként. Két magyar nemzetiségű labdarúgó érte el a százszoros válogatottságot: Bozsik József, Magyarországon, és megint csak Bölöni László Romániában. Bölönit először csak fejezetnek szántam egy sportsztárokról szóló kiadványba. 1987. március 26-i keltezéssel levelet juttatott el hozzám. „...Kétszeresen megtisztelve érzem magam, hogy rám is gondoltál. Biztos vagyok benne, hogy elfoglalt ember vagy és nem hiányolsz egy romániai kirándulást, de azt hiszem, ez lenne a legjobb, a számomra legmegnyugtatóbb megoldás. Talán össze lehetne hozni és esetleg összekapcsolni az én századik mérkőzésemmel. Jelenleg a 98. előtt állok és még ebben a szezonban lesz két mérkőzés. A századikat Marosvásárhelyre szeretném vinni..." Levelének további részéből egyértelművé vált: úgy érzi, többet ér ő egy fejezetnél. Igazat is adtam neki. A sors úgy hozta, hogy ő előbb jött Budapestre, mint én rászántam volna magam az utazásra. 1987 őszén a Bajnokcsapatok Európa Kupájában éppen az MTK-VM kapta ellenfeléül a Steaua Bukarestet. A 4-0-ás előnnyel érkező román játékosokat a Flamenco Hotelben szállásolták el. A legnépszerűbb sztár természetesen Bölöni volt. Itt, a hotelben találkoztunk, és rögtön a tárgyra tértem: - Van érdeklődés egy rólad szóló könyv iránt. Úgy gondolom, belefoghatnánk. - Ahogy hazamegyek, érdeklődöm a legilletékesebb helyeken,...

Vári Attila - Casanova, ​A zongora árverése és más történetek
Vári ​Attila első (és sikeres) novelláskötete, A véges nap, 1967-ben jelent meg a Forrás-sorozatban. Akárcsak az ott közölt írásokban, ebben az öt év után közreadott könyvben is Vári "oldott anyaggal" dolgozik; az elbeszélések egy részének medrét, folyását egyaránt az emlékezés határozza meg – egyfajta világlátás "életrajzi" igazolását fedezhetjük fel ezekben a vallomásokban –, máskor valós elemekből rak össze groteszk-fantasztikus történeteket, hogy legreálisabb emberi gondjainkat, igazságainkat keresse és villantsa fel ezeknek az elemeknek az új viszonyában; s bár Vári nem moralista, valamiféle (akár történelmi) tanulság mindig kiérződik, ha nem is fogalmazódik meg. A "sárkányölő" gyermekeket, a munkát és szerelmet próbálgató kamaszokat, de a toronyba gondolkodni bezárkózott harangozót s a népmesei motívumokból összeszőtt jegenye-embereket már-már fanatikus igazság- és tisztaságvágy űzi, hajtja; az eszményihez méretkezik "hős" és író egyaránt. És Casanova, a kényszerűségből kitalált lovag is egykori reális mintája fölé tud nőni a keresésben. Várinak ebben a novella-láncban sikerült gondolati prózává nemesítenie a "széphistóriákat". Mert Vári Attila számol az olvasmányosság igényével, s hogy ezt sikerül kielégítenie anélkül, hogy lentebb szállítaná a mércét, az javarészt sziporkázó fantáziájának, szép, tiszta magyar nyelvének is köszönhető.

Pomogáts Béla - Jelenidő ​az erdélyi magyar irodalomban
Tartalom Bevezetés Hagyományok ​és előzmények A felszabadulás után Nemzetiségi önismeret A számvetés költészete Az idős költőnemzedék) Az emlékezés jegyében (Az idős elbeszélő nemzedék) A költészet szabadságharca (Derékhad költői) Valóság és példázat A derékhad írói A Forrás költői A Forrás elbeszélői Az Echnox írói köre Játék és történelem (A drámairodalom fejlődése) Magunk keresése (Szociográfia és útirajz) Kitekintés Írói kislexikon Jegyzetek Irodalom

Lőrincz György - Áldozatok
Az ​Áldozatok: mai társadalmi korrajz. Talán nincs is Erdélyben olyan magyar család, amelyet ne foglalkoztatna vagy ne érintene a benne megfogalmazódó problematika. A főszereplője Tonk Márton, lakatos egy székely kisvárosban. Az 1990-es évek elején válik munkanélkülivé. Magyarországra megy, a hírhedtté vált Moszkva térre, hogy munkát vállaljon. Sikerül munkát találnia, de megtapasztalja mindazt, amiről otthon hallott: hol „leoláhozzák”, hol pedig arról faggatják, hogy miképpen tud olyan jól magyarul. Sorsa végül tragédiába fullad.

Ismeretlen szerző - Erdélyi ​magyar olvasókönyv
Erdélyről, ​az erdélyi magyarság történelmi múltjáról és nehéz jelenéről szólnak ennek a könyvnek az írásai. Képet adnak az erdélyi táj regényes szépségéről, a havasok és vadvizek lenyűgöző világáról, és felidézik a szinte mindig mostoha történelmi sorsot élő erdélyi ember küzdelmeit, tapasztalatait és törekvéseit. "Erdélyi magyar olvasókönyv" a kötet címe, s valóban olvasókönyvnek szánjuk, olyan olvasmányok: versek, elbeszélések, emlékezések és tanulmányok gyűjteményének, amely bevezetést kínál az erdélyi történelem és élet ismeretébe, emlékeztet a múlt és a jelen eseményeire, nagy egyéniségeire.

Bánffy Miklós - Fortéjos ​Deák Boldizsár Memoriáléja
„Az ​apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója – az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában” – írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ „másik arcát”? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Kabai Nagy Lajos Márton - II. ​Rákóczi fejedelem kalandos élete
A ​regény szerzője művelt tanárember, aki szívesen és színesen mesél. Tudja, hogy legfontosabb a jól megírt történet, és annak korrajzi kerete. A Rákóczi 300. évfordulójára megjelenő olvasmányos, izgalmas, történelmi, család- és kalandregény a fejedelem és környezete sorsát követi végig - a rodostói száműzetésig, a halálát követő eseményekig. A szerző mindig a történelmi tényekből indul ki, nyelvezete korhű, de nem nehézkes, a tényeket viszont gazdag fantáziával színezi ki. A csaták, a hétköznapok, a szerelmi szálak, a főúri világ, a török világ, a diplomáciai trükkök - minden megelevenedik a regény lapjain. A gimnazistáktól kezdve minden korosztály nagy élvezettel olvashatja az egyértelmű, izgalmas epikai szálra felfűzött, a kor szokásait, hangulatát felidéző cselekmény dús regényt.

Csiki László - Magánháború
Egység ​és széthullás furcsa szövevénye ez a kötet, olyan mozaik, amely gondosan össze van állítva a szeletkékből, hogy fölmutattassa az összképet: a széthulló egészet. Az írások ideje sem határolható be egészen pontosan, hogy e században vagyunk, az bizonyos, s valahol a gyermekkor kisvárosát megelevenítő novellákban földereng valamilyen „aranykor", de ennek sem a milyensége hangsúlyos, hanem az, hogy már nincs, a hiánya. Csiki László írásai ezért - időtlenségükkel is - jelencentrikusak: mindig érzékeltetik a belső otthontalanságot, a hiányérzetet, a „lenyesett szárnyakat". Szereplői legtöbbször stilizált környezetben jelennek meg, a történet sokszor csonka, töredékes. Legjellemzőbb ez „portrésorozatára" - még a figurák egyénítésére sem törekszik, hanem a léthelyzet és a közérzet azonosságát hangsúlyozza. Szinte minden alakja megnyomorodott, félresiklott életű ember, de mind maguk, mind az író valami szomorú fölénnyel próbálnak mosolyogni a helyzet „cifra nyomorúságán", önmaga így vall történetgyűjteményéről: „Kegyetlen dolog az emlékezés. Mert nem tudok igazán emlékezni, csak magamra. A magam ritmusához, életéhez mérem egy hely, egy közösség törvényszerűen lassúbb - történelmi - életét, s csak azt, ha tudom, mivé lettem általa, ők csak segítség és anyag. Az sem mentségem, hogy szeretem őket."

Mózes Attila - Árvízkor ​a folyók megkeresik régi medrüket
Ennek ​a sovány, szőke, izgatott intellektusú, fiatalon maradt embernek huszonhat éves korában, 1978-ban jelent meg az első novelláskötete (Átmenetek). Akkor éppen falusi franciatanár volt az elrománosodott Székelyhidason, és már eléggé neves, haragos magyar író. Mire ottani élményeiből megírta Egyidejűségek című regényét (1980), az Utunk című hetilap kritikai rovatához honosult, Kolozsváron. A marosvásárhelyi kültelkek után amolyan örök, évszakról évszakra élő-forduló falut mutatott, meglehetősen ijesztő mítoszokkal és erkölcsökkel. Díjazták! Kiadott azóta négy kötetet, írt két másikat. Az egyik ez az Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket; másiknak a címe sem jelent meg már. Mózes Attilának látszólag "szakmai életrajza" van csupán. Az is eléggé változatos. Író lett, úgy él, úgy sem veszélytelenül. Gyerekkort talál ki magának, kalandokat, és mintha túlságosan korán kezdett volna emlékezni rájuk. Szerintem muszájból. Történt elég visszarettentő, -szorító esemény vele, körülötte, közben és azóta. Egyre sűrűbben halnak meg hősei, a barátai. A kaland szellemi, a fenyegetettség valóságos. Ez az ő realizmusa. Írásaiban az is kiderül rendre, hogy a színhelyek felcserélhetők, az életek is szinte. Másutt, a Közép-Kelet-Európának nevezett térségben hasonló veszélyek leselkednek, másokra. Hősei tudják, hogy ők egyfajta mesebeli elcserélt gyerekek, és helyzetük, életük annál fájdalmasabb, hogy tudva viselik. Mózes Attila tudatossága, sőt intellektualitása eszerint: sorsszerű. De mint ilyen, festői. Fantasztikussá váló alakokban jelenik meg, költői álruhákban, megölhető, esendő emberi formákat ölt. Mintha a gondolat elszegényesedését, eltiprását és elhalását sugallná. "És még sok mindenről kéne beszélni, de vagy nem hagyják, vagy nem tudok" - írja A Gonosz színeváltozásai című könyvében (1985). a Megváltás címet viselő elbeszélése végén. Jó címek ezek, egymást kiegészítve is ellentétesek, ugyanakkor reménykedők, éppen ezért jellemzőek. Korra, helyre, íróra. Vagy korra, helyre írójuk ellenében. És viszont. (Csiki László)

Tamási Áron - Czímeresek
Tamási ​Áron Czímeresek című regénye 1918-1919-ben játszódik. Kolozsvár a haláltáncát járja. Ellepi egy különös tömeg, a világháború törmeléke: a háború petéiből kikelt valutabetyárok, a púderes arcú világfiak, az embersáskák sokasága. Mi lesz Erdély sorsa? Meg lehet-e teremteni önállóságát? Megkezdődik a román betörés... Tamási Áron regényes korrajzában a történelmi, társadalmi hátteret, a kor atmoszféráját idézi fel. Pamfletszerűen, karikírozva az erdélyi magyar arisztokrácia-a "czímeresek"- világát, hamis illúzióit. Az író 1931-ben saját kiadásban jelentette meg a regényt, amely akkor hatalmas vihart kavart. A Czímeresek több, mint három évtizedes szünet után került ismét az olvasó kezébe.

Maderspach Viktor - Havasi ​vadászataim
Maderspach ​Viktor a magyar vadászat történetének "rendíthetetlen fenegyereke", nemcsak medvevadászatok hőse, hanem apróbb vadak szenvedélyes vadásza, aki számtalan hőstettével bizonyította magyarságát és hazájához való hűségét is. Az I. világháborúban a fronton harcolt, az erdélyi román betörés idején gerillacsapatot vezetett a Retyezátban. Az államfordulat után Romániában maradt, de - mivel részt vett egy magyar tiszti összeesküvésben - 1921-ben menekülnie kellett. Magyarországon mérnökként dolgozott, illetve írásaiból élt. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. A sors különös és kegyetlen szeszélye folytán akkor lett egy ostoba baleset áldozata - teherautója felborult, és az itt szerzett sérülésbe halt bele -, amikor felcsillant számára a remény, hogy újra birtokába veheti kényszerűségből elhagyott vadászterületeit.

Molnár H. Lajos - Volt ​egyszer egy udvar
"Molnár ​H. Lajos riporter, szépíró, középkorú és marosvásárhelyi, illetve szolnoki. Minden jelzője fontos. Éppen azt írja meg emlékezésében: hogy az ember, bármely ember egyszer csak fontossá válhat saját maga számára, noha nem felejti, sőt felidézi az összes többieket, akik közé született, és saját távoli, ifjúkori, tékozló, naiv, bár nem ártatlan lényét. Hivatásából fakadóan Molnár H. Lajos embereket faggatott, most pedig saját magával teszi ezt. Gyerekkorát vetíti ki: a börtönfallal szomszédos udvart, mely lehet, hogy maga a kerítés mögé zárt világ, mostohákkal, kis zsarnokságokkal a totális közepet-te, és ahova ő boldogan vagy csalódottan mindig visszatér. Ma lehet, hogy csak az álmaiban talál utat oda, ahova kényszer lökte vagy a szeretet vonta régen. Ettől szép a történet. Attól, hogy visszarévedve sem hazudik, szépítve legalább, hanem ragaszkodik a valósághoz, amelyből menekült, s amelyet több könyvébe beleírt."

Kozma Szilárd - A ​mágia működésének az asztrológiai titka
Csíkszeredában ​(Erdély - Románia) születtem és a kényszer - alapszakmám építőmérnök, de a rendszerváltás után újságíró voltam, majd asztrológusi - metafizikusi képzettséget szereztem a Bukaresti Elta nevű szabadegyetemen. 1981-ben megjelent az első verseskötetem a Kritérion kiadó forrás sorozatában, majd azt követően még két verskötetet publikáltam. (A csodák völgye, és A vízöntő küszöbén). Azt követően próza műveket, úgy mint három metafizikai - asztrológiai tanulmánykötet és a beavatási regény-trilógiámnak (A táltos bolond) az első könyvét. (A Skorpió aranya - Status kiadó, Csíkszereda 2009.) Öt gyermekes családapa vagyok és 3 danos karate-mester. Bár írtam még egy verskötetet és a regény-trilógiám harmadik könyvét is most írom, első sorban metafizikai - asztrológiai tanulmány-szerzőnek tartom magam, és nem szépírónak, mivel a 24 éves gyakorló asztrológusi, tehát sorsfigyelői tapasztalatom alapján minden fikció veszélyesnek bizonyult.

Damó Csaba - Damó Levente - Anyám ​és mondásai
Édesanyám ​lövétei székely asszony, de mi már Kolozsváron születtünk és nevelkedtünk. Habár a székely akcentust levetkőzte, gyerekkorunkat végigkísérte a sok ízes székely szólás-mondás, közmondás, amiken rendszeresen jókat derültünk. Az is előfordult, hogy egyáltalán nem értettük őket, úgyhogy ilyenkor meg kellett kérdezni, mit jelent. Néhány évvel ezelőtt öcsémnek az az ötlete támadt, hogy össze kéne gyűjteni ezeket a mondásokat, és kiadni könyv formájában. Nos, ez megtörtént, ezt tartja kezében a kedves olvasó. Ez a könyv nem egy szöveggyűjtemény. Az anyag ömlesztve, mindenféle rendszerezés nélkül lett papírra vetve. A szólások, mondások alapvetően három kategóriába tartoznak: olyanok, melyek édesanyám szülőhelyének közvetlen környezetéből származnak, ezeket nagy valószínűséggel csak a lövéteiek ismerik, aztán vannak a teljes székelység körében elterjedt mondások, és végül azok, amelyeket Kolozsváron, Magyarországon, vagy éppen egy-egy filmben hallott, jegyzett meg és használt sajátos módján. Amint a cím is utal rá, a mondások mellett édesanyám is szerves része e alkotásnak, általa lehet bemutatni az anyagot úgy, ahogy mi ezt megéltük. Ezért némely szó úgy lesz leírva, ahogy azt ő használta. Az átlag magyar ember számára érthetetlen szavakat megmagyarázzuk.