Ajax-loader

'egzisztencializmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Albert Camus - Közöny ​/ A bukás
"Hinni ​akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet." (Albert Camus)

Viktor E. Frankl - ...mégis ​mondj igent az életre!
Világszerte ​olvasók egész generációi számára nyújtott megrázó élményt Viktor Frankl pszichiáter klasszikus memoárja, amelyben a náci haláltáborokban zajló mindennapi életről számol be. Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942-45 között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét. A szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet. Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos célokat, és azok felé haladni - Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve. Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak - a logoterápia módszere ebben segít. Viktor E. Frankl 1997-ben, kilencvenkét évesen hunyt el. Könyvét azóta több mind harminc nyelvre fordították le, gondolatai olvasók tízmillióihoz jutottak el. Visszaemlékezését az amerikai kongresszusi könyvtár már évtizedekkel ezelőtt beválogatta a tíz legnagyobb hatású könyv közé.

Paul Auster - New ​York trilógia
Paul ​Auster (1947-) amerikai regényíró, esszéista, költő és műfordító a 80-as évek közepén vált szélesebb körben ismertté kísérleti detektívregény-sorozatával, a New York trilógiával. Ennek első darabja, az Üvegváros egy Quinn nevű, álnéven publikáló író története, akit felbérelnek, hogy kövesse Stillmannt, a börtönből szabadult filozófust, hátha az meg akarja ölni a fiát. Ahogy Quinn elmélyed az ügyben, egy olyan labirintusba téved, amelyben a szereplők kiléte egyre zavarosabb lesz, s már-már szétválaszthatatlan, mi tény és mi fikció. A Kísértetek című második regény a detektívtörténet lecsupaszított váza. "Az ügy eléggé egyszerűnek látszik. White kívánsága, hogy szemmel tartson egy Black nevezetű egyént, amíg csak szükségesnek mutatkozik. Míg Brownak dolgozott, Blue elég sok hasonló jellegű munkát végzett, és úgy tűnik ez az ügy sem lesz másmilyen, talán még könnyebb is az átlagnál"- így kezdődik a történet, amelyben végül csak arra a kérdésre kapunk választ, hogy ki kicsoda és miben sántikál, arra azonban nem, hogy mit is jelent ez az egész. "Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő- írja Auster.- Ilyen a világ: vakon tapogatózunk, lépésben, szavanként botorkálunk előre. Keserves a tudás, s gyakorta bizony nagy árat kell fizetnünk érte." A bezárt szoba főszereplőjének egyes szám első személyű története a hasonmás-téma variációja. A narrátor egy eltűnt és halottnak hitt író, Fanshawe kéziratának birtokába jut, amelynek publikálása valóságos irodalmi szenzáció. Oly mértékben azonosul ezzel az íróval, hogy még a feleségét is elveszi, holott tudja - egyedül ő tudja -, hogy Fanshawe valójában él. Ez a nyomozás, melynek során irodalmi alakok kopírozódnak egymásra, az önazonosság-keresés parabolájaként olvasható, s mint ilyen, nemcsak a trilógiát zárja le, hanem továbbmutat a későbbi - magyarul ugyancsak egytől egyig megjelent - Auster-regények felé.

William Golding - A ​Legyek Ura
"Született ​optimista vagyok - írja Golding - de a fogyatékos logika ... pesszimistát formál belőlem." Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével - a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: "Ember voltunk abban áll - írja -, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan." _A legyek ura_ voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a "hős gyarmatosító brit szellem"-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült - de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját - a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

Peter Lauster - Az ​Én megerősítése
"A ​legtöbb ember csupán másolat, nem eredeti példány." Elhiszi Ön, kedves olvasónk, ezt a mondatot? Nem mond ellent a mi Kosztolányink gyönyörű sorának: "... ilyen az ember, egyedüli példány..."? Ugye, nem? Pedig miközben "a társadalom leghasznosabb tagjai" akarunk lenni, akik mások számára "jól működnek", saját lelkünk gondozása, belső világunk és állapotunk lemarad rólunk. És így leszünk önálló, lelkileg érett, felnőtt emberek helyett másoknak kiszolgáltatott, gyermeteg felnőttek. Peter Lausternek, akinek neve ismerősen cseng mindazoknak, akiket érdekel a gyakorlati pszichológia, negyedik könyvét adjuk most oda Önnek. A neves pszichológus ahhoz akar hozzásegíteni bennünket, hogy önálló, autentikus személyiséggé válhassunk, mintegy "másodszor is megszülessünk." A második születés nem azonos a pubertással, nem is "második pubertás" az életút felén, hanem a tulajdonképpeni önmagunkká válás. A lelki élet ebben kulcsszerepet játszik. Csak a megbízható, az önállóságát felfogó ember születik újjá és érdemli ki azt a lehetőséget, hogy boldog, szabad és intenzív életet éljen. Az élet számos nagy feladata: a szerelem, a társas kapcsolat, a kreativitás, a betegség, a kudarc, de a siker is új megvilágításba kerül a könyvben.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Søren Kierkegaard - Søren ​Kierkegaard írásaiból
A ​dán író és filozófus életműve valamennyi 20. századi egzisztenciál-filozófia ősforrása. Ateista gondolkodók: Heidegger és Sartre, vallásos-egzisztencialisták: Jaspers és Gabriel Marcell gondolataik kiindulópontjának egyaránt Kierkegaard-ot tekintették. Nemcsak a filozófiát forradalmasította - mint vallásos bölcselő új utakra terelte a modern protestáns teológiát is. Közvetett és késői hatása leginkább a szépirodalomban érezhető: a skandináv irodalom modern alkotásai csak e tragikus filozófia ismeretében értelmezhetőek. Áttételes filozófiai inspirációja azonban az egész huszadik századi polgári irodalomban (elsősorban a francia egzisztencialista prózában és drámában) megfigyelhető. Műveinek - önálló kötetben megjelenő - válogatása az életmű hat legfontosabb írásából közöl részleteket. A kiadvány bevezető tanulnánya szinte nélkülözhetetlen a szövegek megértéséhez, értelmezéséhez. A kierkegaardi gondolatrendszerről rajzol képet, elhelyezi a filozófia történet egészében, valamint marxista bírálattal kísérve elemzi és magyarázza e tragikus életszemléletet, filozófiai alapfogalmait: a szorongást, az esztétikai-etikai-vallási életstádiumokat, a paradoxon alapvető szerepét, a szubjektívitás értelmét. Kimutatja, hogy szubjektív idealizmusa mellett a dán gondolkodó számos értékes felismeréshez jutott, - s bizonyítja, hogy a "paradox Kereszténység" tulajdonképpen a teológia önmegsemmisítése: az abszurd isten bizonyíthatatlansága, érthetetlensége Kierkegaard kiindulópontja - tulajdonképpen a feuerbachi ateizmussal rokon. Kierkegaard a Hegel-ellenes polémia részeseként írta első jelentősebb dolgozatát Az irónia fogalmáról, - itt Szokratész és általában az értelmi szkepszis abszolut érvényességét, történelmi szerepét bizonyítja. A Vagy-vagy című többrészes tanulmányt - a kötet legterjedelmesebb részét - joggal tartják a dán irodalom egyik klasszikus alkotásának is. A szerző tragikus szerelmének - egy felbontott jegyesség egész életét végigkísérő élményének - áttételes bemutatása a Csábító naplója, a mű leginkább irodalmias része. A későbbiekben a két első életstádium: az esztétikai az etikai közötti alapvető különbséget elemzi. A későbbi művekben Félelem és rettegés, a szorongás és démoniság fogalmait magyarázza, ezeken át jut el a személyiség a vallási életstádiumhoz. Kierkegaard filozófiájának betetőzése és összefoglalása a Lezáró tudománytalan utóirat. Központi gondolatát a híres alaptétel sűríti: "A szubjektivitás az igazság, a szubjektivitás a valóság". A tanulmányokat alapos bevezetők jegyzéke kíséri, a sokszor homályos, irodalmi, történelmi, bibliai allegóriák mögé rejtőző mondanivalót segítik megérteni. (forrás:http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1085)

Hamvas Béla - Szellem ​és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér ​és más pszichoterápiás történetek
Ebben ​a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett. "Akarom! Akarom!" hallatszik végig ezekben a történetekben. Az egyik páciens halott lányát akarta vissza; egy másik erősködött, hogy - halálra ítélve a nyirokráktól - joga van a gátlástalan szexualitásra; a harmadik örökre fiatal akart maradni, nem tudván lemondani harmincöt évvel fiatalabb barátjáról. A szerző - a Stanford Egyetem orvosprofesszora - szerint a pszichoterápia elsődleges anyaga mindig az ilyen létező, az egyén törekvéseinek és az élet kíméletlen tényeinek könyörtelen disszonanciájából eredő fájdalom, legyen annak eredete tudott vagy tudattalan. A hátterükben pedig ott magasodnak a lét nagy problémái: a hiányzó szabadság sorsunk akaratlagos alakítására, a mindannyiunk és szeretteink számára elkerülhetetlen halál, a magányosság, és végül: életünk világos értelmének hiánya. Bármennyire kegyetlennek tűnjenek is ezek a helyzetek, tartalmazzák a remény és a megváltás magvait. Ez a tíz pszichoterápiás történet remélhetőleg bizonyítja, hogy szembe lehet nézni a lét igazságaival, sőt! - hasznosítani lehet hatalmukat az egyéni változás és gyarapodás szolgálatában. És ennek a folyamatnak első meghatározó lépése - akár a terápiában, akár azon kívül -, hogy az érintett felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. A többi lépés?...ez talán kiderül Yalom doktor könyvéből.

Hevesi András - Párizsi ​eső
A ​Párizsi eső a magány regénye. A francia fővárosba érkező magyar egyetemista a szellem világa, a fény városa helyett a mindennapok ütött-kopott Párizsával szembesül: a prostituáltakkal, kétes egzisztenciákkal, kisiklott életekkel. "Olyan mérhetetlenül egyedül voltam, hogy kínomban megkettőztem magamat: ketten lettünk a magányommal" - fogalmazza meg alapvető létélményét az egyetemista. Urauskas, a litván emigráns felébreszti a hősben megbúvó szörnyeteget, amely elől nincs menekvés, s amelyet még a Mela (a valóságban Stépha, a fiatal Simone de Beauvoir barátnője) iránt fellobbant szerelme sem tud legyőzni. Az emberben lakozó ösztönök, vad szenvedélyek döbbenetes rajza ez a regény. "Egyedül vagyok a tébolyommal, és magamra maradok a bölcsességemmel... Be vagyok zárva saját magamba, azért dörömbölök olyan kétségbeesetten a falaimon" - olvassuk a regényben, amely leginkább Proust, Huxley, Gide és Cocteau műveinek életérzésével mutat rokonságot.

K%c3%b6peczi_b%c3%a9la_-_az_egzisztencializmus
Az ​egzisztencializmus Ismeretlen szerző
10

Ismeretlen szerző - Az ​egzisztencializmus
A ​modern polgári filozófia és irodalom irányzatai között fontos helyet foglal el az egzisztencializmus, melyet Köpeczi Béla tanulmánya és szövegválogatása ismertet meg az olvasóval. A bevezető ideológiai igényességgel és pontossággal tisztázza az egzisztencializmus filozófiai és esztétikai problémáit, a szemelvények pedig Kierkegaard, Jaspers, Heidegger, Sartre és Camus műveiből vett részletekkel világítják meg más-más nézőpontból e jelentős irányzat különböző oldalait. Az egzisztencializmust tárgyaló antológiákkal szemben a kötetnek az az újdonsága és fő érdeme, hogy következetesen érvényesíti a filozófiai és esztétikai szempontot, egyiket a másikkal világítva meg.

Jean-Paul Sartre - Az ​Undor
A ​közelmúltban elhunyt világhírű író és filozófus 1938-ban írott, első szépirodalmi alkotása kétségtelenül a francia egzisztencializmus egyik legjelentősebb regénye. Filozófiai regény, mely úgy követi e műfaj évszázadok óta kikristályosodott francia hagyományait, hogy közben túl is lép annak önmagára erőszakolt korlátain. Nyelvi leleményeivel, metaforikus tömörségével, szellemiségében, atmoszferikusan jeleníti meg a huszadik századi ember egzisztencialista élményét. Hősében, a francia irodalomtörténet sokat emlegetett Antoine Roquentinjében, Sartre az elidegenedett személyiség már-már biológiailag elemzett portréját rajzolja föl, akinek undor-élménye behálózza, belepi minden emberi megnyilvánulását, tetteit és gondolatait. A kisvárosi lét szürkesége, a kihűlt vagy meg sem születettt emberi kapcsolatok teremtette űr megfoghatóvá teszi a sartre-i létfelfogás irracionális élményét. De nemcsak erről szól ez a könyv: A szinte szociológiai pontossággal megjelenített Bouville, a második világháború előtti utolsó békeévekben, magányosan lézengő polgáraival, álmaikba belefáradt, eltorzult lelkű figuráival e sartre-i lét- és undor-élményt konkretizálja és hitelesíti - rendkívül olvasmányosan. Írói telitalálat, hogy az undor leküzdésének egyetlen reménye csak egy giccses dallamfoszlányban csillan föl, amelyben az író a bármilyen alkotó munka személyiségmentő értékét sejteti.

Edmundo Desnoes - Havannában ​egyedül
A ​'Minden rendben' fiatal kubai szerzőjének új művében egy társadalmi változások sodrába került értelmiségi keresi helyét a világban, vagy inkább önmagát. Tétova önvizsgálatból, családjának, a hasonszőrű barátoknak, a kis látszatlázadásoknak apró emlékmozaikjaiból, a céltalan csatangolásból és suta szerelmi kalandokból egy meddő és válaszútra került élet képe áll össze. Ebben a filmre kívánkozó, meg is filmesített, és csak látszólag trópusi történetben - amelyben több valóságos személy, még Hemingwaynek az Antillákon oly otthonos, de nekünk kissé szokatlan, szinte tiszteletlenül megfogalmazott alakja is felbukkan - Desnoes hősének függőben a sorsa, és vívódása közben kibontakozik a régi és új Kuba ellentmondásokkal átszőtt társadalma.

Irvin D. Yalom - A ​Schopenhauer-terápia
Julius ​Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Oliver Sacks - Fél ​lábbal a földön
Egy ​középkorú amerikai férfi a norvég hegyekben egy magányos gyalogtúra közben elesik és az egyik lába súlyosan megsérül. Mindenkitől elhagyatottan esélye sincs a menekülésre: a halál karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ám az utolsó pillanatban megtalálják, és a közeli kórházban „szakszerű ellátásban” részesítik. Ő azonban sejti, hogy valami mégsincs rendjén. Noha megvan lába, úgy érzi, mintha az nem lenne az övé. A férfi, Oliver Sacks, nemcsak gyakorló ideggyógyász, hanem író is, bizarr neurológiai „ esetek” lejegyzője, aki ezúttal saját könyv­e, sors­könyv­e kényszerű főszereplőjévé, a vele történtek hű krónikásává válik. Egy kivételes intelligenciájú és íráskészségű szakember örökíti meg tehát utolsó(nak vélt) órái megrázó élményét, így az idő és az emlékek különös összesűrűsödését, lába abszurd „elvesztésének”, majd „előkerülésének” megtapasztalását. Sacks páratlan megjelenítő erővel, helyenként mély öniróniával idézi fel a betegszereppel járó kínzó kiszolgáltatottságot, a világérzékelés radikális megváltozása miatti lelki megpróbáltatásokat, s a láb „megtalálásának” eufóriáját. Mivel az átéltek pusztán szakmai magyarázatát nem találja kielégítőnek, irodalmi idézetekkel, filozófiatörténeti kitekintéssel keres párhuzamokat helyzetére, s próbálja értelmezni életének sorsfordító eseményét, mely „egy lélek utazása az alvilágba s onnan vissza: spirituális dráma - neurológiai alapon”.

Milan Kundera - Halhatatlanság
Milan ​Kunderának ez a regénye egyetlen mozdulatból születik, egy nő hanyag gesztusából az úszástanára felé - ez teremti meg az új mű főhősét a történetben tevékeny szerepet játszó, s történetesen Kundera nevet viselő író agyában. Miként Flaubert Emmája vagy Tolsztoj Annája, Kundera Agnese is olyan varázzsal bír, amely meghatározhatatlan vágyódást ébreszt. Ő az ihlető forrása a műnek, a képzelet gesztusának, amelyben megtestesül és kifejeződik Kundera eszménye a regényről (és a regény céljáról): a létezés nagy témáinak vizsgálata. A Halhatatlanság hét fejezete négy mai szereplő - Agnes; a férje, Paul; a húga, Laura és a szomorú hedonista, Rubens - kapcsolatait ábrázolja, s ezzel párhuzamosan meleg iróniával festi le az öregkorba hajló Goethe és a fiatal Bettina von Arnim különös viszonyát. Ezeken az alakokon keresztül Kundera a modern életről és a nyugati társadalomról mond erőteljes, mélyreható véleményt, ám a regény igazi témája - miként Kunderánál mindannyiszor - máshol van: egzisztenciális és metafizikai szinten. A szentimentalizmus kultusza, szerepe életünkben és a Nyugat történelmében, a konfliktus a személyiség és önnön képe között - ezek a mű fő pillérei: egy felejthetetlen jelenetben Hemingwayt látjuk a túlvilágon, amint Goethével vitatja meg a halhatatlanság okozta mély bánatot, az ember tehetelenségét a róla kialakult képpel szemben, amely fölött nincs hatalma.

Szerb Antal - VII. ​Olivér
Egy ​király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - mi a személyiség? - játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet.

William Golding - A ​vétkes visszanéz
A ​Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserbenhagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggondolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette. Megrendítő költői allegória a szabad akaratról, amely most a Golding Művei sorozat záródarabjaként csaknem 30 év múltán jelenik meg ismét. A magyar szöveget az eredetivel egybevetette Osztovits Levente.

André Malraux - Az ​ember sorsa
Malraux ​világhírű és egyben kétségtelenül legjobb regénye 1933-ban íródott, tehát alig néhány évvel a kínai forradalom sanghaji epizódja után, melynek történései elevenednek meg a könyv lapjain. Az a két hónap (1927 márciusa és áprilisa), amikor a hatalomra jutó forradalmi erőket elárulja Csang Kaj-sek, szakítva addigi kommunista szövetségeseivel, és könyörtelenül leszámolva a felkelés internacionalista és kínai vezéreivel. Malraux könyve természetesen nem dokumentumregény, bár az eseményeket szinte naplószerűen követi. Mert a kitűnő francia írót elsősorban a forradalmárok különféle típusainak "akciómotivációja" foglalkoztatja, az a pszichológiai mélyréteg, mely tetteiket, esetleges megtorpanásukat magyarázza. Az ellentábor figuráit is nagy plaszticitással jeleníti meg, miközben szemléletesen boncolgatja a regény központi kérdését: a forradalmi cselekvés és az egyéni sors olykor feloldhatatlan morális dichotómiáját.

Milan Kundera - A ​regény művészete
"A ​regény állandó, hűséges kísérője az embernek a modern idők kezdete óta. A "megismerés szenvedélye" (amit Husserl az európai szellem leglényegesebb vonásának tekint) ekkor uralkodott el rajta, hogy megvizsgálja az ember konkrét életét, és megóvja >>a lét feledésé<>életvilágra<, a regény regénye, amely sok-sok szellemi izgalmat, felfedezést, kalandot kínál az olvasónak.

Nagy Géza - Az ​egyedi egyetemes (Jean-Paul Sartre)
Ez ​a kötet egy filozófus és művész - Jean-Paul Sartre - pályáját követi nyomon, egyes szépirodalmi műveit, valamint a magyar olvasó előtt nagyrészt ismeretlen gazdag cikk- és interjúanyagot elemezve.

Milan Kundera - Elárult ​testamentumok
A ​világhírű, hajdanán cseh, ma már francia író műve valóságos stílusbravúr. Kundera irodalmi esszét ír - regényformában. Az egyes tanulmányokat, a virtuális regény kilenc fejezetét a bennük újra és újra felbukkanó, egymás útját keresztező hősök kötik össze. Sztravinszkij és Kafka, különös barátaik társaságában, Ansermet és Brod, Hemingway és életrajzírója, Janáček és cseh honfitársai, Rabelais és szellemi örökösei. A letűnt századok és a modern kor nagy regényírói és muzsikusai. Ám a kötet legfőbb, valódi hőse maga a regény művészete: a gargantuai szellem, a humor, amelyből született, rejtélyes rokonsága a zenével, három idősíkon zajló története, a harmadik s eddig utolsó kor (a modern regény) esztétikája, egzisztencialista bölcsessége. E "bölcsesség" fényében veszi szemügyre, elemzi Kundera korunk és kultúránk nagy helyzeteit és konfliktusait a század művészete, Céline és Majakovszkij művészete ellen indított morális pereket, a múló, eltűnő-eltűnt időt, amely bizonytalanná teszi az "én", a ma és a tegnap énjének önazonosságát, az emlékezést, mint a felejtés egy formáját, a szemérmet, mint az egyénre épülő korszak alapfogalmát, a napjainkban szokássá és szabállyá váló indiszkréciót, amely az individualizmus alkonyát vetíti előre, a halál akarásának misztikus erejét, a ránk hagyott és megtagadott szellemi testamentumokat, Európa, a művészet és a művészek elárult testamentumait.

Irvin D. Yalom - Robert L. Brent - Szólok ​a rendőrnek
„Összejátszottunk ​a tartós hallgatásban.” A magyar szívsebész felidézi barátjának, a pszichiáter dr. Yalomnak háborús múltja gyötrelmeit. Brent úgy élte túl a vészkorszakot, hogy kereszténynek hazudta magát. Hallgatással és vezekléssel töltött hosszú évtizedek után, egy veszedelmes esemény azonban felszínre tépi a régmúlt emlékeit. A két orvos együtt próbálja meg értelmezni a szörnyűséges múlt törmelékeit, amelyek ott kísértenek Brent álmaiban. Miközben a novellában Yalom legfontosabb témái sorakoznak fel – az emlékek, a félelem, a szeretet, a gyógyulás –, az író vet egy pillantást a tulajdon életére is. „Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek, lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem. Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja, aztán eltörli a sötét emlékeket.”

Irvin D. Yalom - Terápiás ​hazugságok
A ​szerző eddigi írásaihoz képest végtelenül (ön)ironikus hangvételű regény a pszichiáterek becsaphatóságát mutatja be, vagyis azt, hogy a pszichiáterek valójában egyáltalán nem jó emberismerők. Igen könnyen át lehet verni őket, ami elsősorban jól fejlett nárcizmusuknak köszönhető. A regény mindkét főhőse pszichoterapeuta. A fiatalabb, idealista Ernest új módszerrel kísérletezik: mi történik, ha nyílt és őszinte a pácienssel, a terápiás munkában egyenrangú félként vesz részt, nem tagadja le saját érzéseit. Az idősebb Marshal viszont a végletekig konzervatív, szigorúan a tankönyvekben leírt szabályokhoz tartja magát. Mindketten olyan páciensekkel akadnak össze, akik kezdettől fogva becsapják őket, amit ők persze az utolsó percig nem vesznek észre. Mindkettőjüket a leggyengébb pontjuk viszi bajba: Ernest nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy egy nő páciense mérhetetlenül vonzó férfinak találja; Marshal pedig önnön becsvágya és anyagi mohósága áldozata lesz. A tekervényes történet végére persze mindenki jobban lesz kicsit.

Jean-Paul Sartre - Módszer, ​történelem, egyén
Jean-Paul ​Sartre szépirodalmi munkássága és közéleti tevékenysége jól ismert hazánkban, filozófiai műveiből azonban eddig csak ízelítőt kapott a magyar olvasó. Válogatásunk, amely ezt a hiányt kívánja pótolni, igyekszik képet adni a francia író-filozófus ellentmondásos eszmei életpályájáról. A kötetet Köpeczi Béla értékelő tanulmánya vezeti be.

Irvin D. Yalom - A ​magyar macska átka
„Hat ​lebilincselő mese életről és halálról egy virtuóz terapeuta tollából.” – Kirkus Irvin D. Yalom az emberi lélek feltárásának mestere, a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, akinek hitvallása, hogy a terapeutának a pácienssel együtt kell fejlődnie és változnia, fenekestül felfordítja elképzeléseinket a páciens–terapeuta viszonyról. Ezúttal hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történetet írt, melyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak. Miközben Yalom betekintést enged a terapeuta szívének és elméjének legmélyebb bugyraiba, arra hívja fel a figyelmet, hogy törékeny és egyedi kapcsolataink végtelen lehetőségek tárházai, megváltozni, önmagunkat jobban megismerni és megérteni pedig soha nem késő.

Søren Kierkegaard - Mozart ​Don Juanja
Attól ​a pillanattól kezdve, hogy lelkem első ízben ámult el s hajolt meg alázatos csodálattal Mozart muzsikájának hallatán, gyakorta kedves és üdítő foglalatosságként tűnődöm azon: hogy az a derűs görög világszemlélet, amely azért nevezi kozmosz-nak a világot, mert olyan, mint valami jól elrendezett egész, mint holmi ízléses, áttetsző ékszer az őt éltető és átható szellem számára, hogy ez a derűs szemlélet miképpen ismétlődhet meg a dolgok rendjében, az eszmék világában, miként lesz itt megint irányító bölcsességgé és csodálatra méltóvá főleg abban, ahogy összekapcsolja az összetartozót, Axelt Valborggal, Homéroszt a trójai háborúval, Raffaellót a katolicizmussal, Mozartot Don Juannal. Van olyan szánalmas hitetlenség, amely látszólag sok mindenre gyógyírt ád. Szerinte az effajta összefüggés véletlen, és nem lát benne mást, csupán az élet játékában működő különböző erők valóban szerencsés egybeesését.

Márkus György - Tordai Zádor - Irányzatok ​a mai polgári filozófiában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Friedrich Nietzsche - Im-ígyen ​szóla Zarathustra
Az ​Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik. A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.

Dékány András - Gabriel ​Marcel
Gabriel ​Marcel életműve - a fiatalabb kortárs, Jean-Paul Sartre életművéhez hasonlóan - elválaszthatatlan a francia egzisztencializmustól. Marcel nemcsak az egzisztencializmus ún. vallásos ágának legkiemelkedőbb képviselője, hanem éppenséggel az egész irányzat tulajdonképpeni megalapítója is Franciaországban. Könyvemben ez utóbbi körülményre kívántam rávilágítani, a Franciaországban megjelent első egzisztencialista műtől, a Metafizikai naplótól kezdve sorra áttekintvén Marcel jelentősebb filozófiai alkotásait. A könyv írása közben - csakúgy, mint e sorozat több más szerzője is - gyakran kértem és kaptam tanácsot az egzisztencializmus egyik legjobb magyarországi ismerőjétől, Suki Bélától. Fájdalmas tény, hogy szerény munkámat már csak emlékének ajánlhatom.

Covers_97974
elérhető
7

Margaret Drabble - Malomkő
Rosamund ​Stacey szép is, okos is, népszerű is, a körülményei sem rosszak - szüleinek kényelmes, elegáns lakásában él egyedül London egy előkelő negyedében, és még lakbért sem kell fizetnie -, tehát minden oka megvolna rá, hogy az élet elkényeztetett gyermekének tekintse magát. Csak éppen... csak éppen melegebb érzelemre képtelen. Igazában még soha senkit mélyen nem szeretett. Családjával való kapcsolatát a méltányosság és az udvariasság jellemzi, barátai jobbára csak jópajtások, és azért jár egyidejűleg két férfival, hogy mindegyikük azt higgye róla: a másiknak a szeretője, s így ne kényszerüljön intimebb kapcsolatra. Rosamund Stacey maga sem akarja elhinni, amikor egy szép napon kiderül, hogy gyereket vár. Egyetlen futó "félrelépésének" következményétől hasztalan igyekszik szabadulni - megadja hát magát sorsának, világra hozza gyermekét, és ezzel egy csapásra belekerül a felelősség- és kötelességvállalás egészen másfajta sűrűjébe, mint amilyet hűvös életében valaha is tapasztalt. És - életében először - megismeri az igazi szeretetet.

Irvin D. Yalom - Egzisztenciális ​pszichoterápia
Végre ​megérkezett Magyarországra - Freud pszichoanalízise és Adler individuálpszichológiája után - a harmadik bécsi nagy pszichoterápiás irányzat, a Viktor Frankl alapította egzisztencia-analízis modern változata, a Stanford Egyetem pszichiátria professzora, Irvin D. Yalom tolmácsolásában. Rollo May írja a könyvről: "Azt hiszem, ez a kitűnő könyv nemcsak a pszichoterápiát gyakorlók és a tanulmányozók, hanem minden klinikus számára alapművé válik. Sőt, hiba lenne csak szakmabelieknek ajánlani - mindenki, akit érdekel az, hogyan "működik" az ember, hasznos segítőt talál magának ebben a könyvben. Annyira olvasmányos, hogy alig tudtam letenni..." Az amerikai pszichoterápia másik nagy alakja, Jerome D. Frank a következőképpen méltatta: "Ez a rendkívül figyelemre méltó összefoglalás a pszichoterápiát az emberi létezés legfontosabb alapkérdéseinek vetületében tárja fel. Yalom professzor hatalmas klinikai tapasztalata, melyet érzékeny, széles látókörű gondolkodással értékel és integrál, kiváló teljesítményt eredményezett. Stílusa elegáns, világos és szellemes... A kötet nélkülözhetetlen valamennyi, napi gyakorlatot folytató segítő foglalkozásúnak... és különösen gazdagító olvasmány mindenkinek, akit érdekelnek az emberi élet szélesebb vonatkozásai."

Kollekciók