Ajax-loader

'lélektani' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mary Higgins Clark - Ne ​felejts!
Cape ​Cod patinás amerikai fürdőhely az Atlanti-óceán partján. Itt bérli ki nyárra a titokzatos mondákkal övezett "Ne felejts!" házat Adam Nichols, sikeres fiatal New York-i ügyvéd, és felesége, Menley, az egyre ismertebb gyerekkönyvíró. Életüket szörnyű tragédia árnyékolja be: két esztendeje egy autóbalesetben elveszítették kétéves kisfiukat, és a haláláért Menley azóta is magát vádolja. Egyetlen vigaszuk pár hónapos kislányuk, Hannah, akit Menley beteges aggodalommal vesz körül. A napsugarasan induló nyár egére egyre több felhő kúszik - a legendás múltú házban mind több és több titokzatos esemény keseríti életüket. Feltámad a múlt - kísért egy háromszáz éves tragédia emléke. A szomszédságban is zajlanak az események: Scott Coveyt, aki nemrég tengeri balesetben vesztette el fiatal feleségét, szárnyára kapja a pletyka, és hamarosan a média is csatlakozik: hátha Vivian nem is véletlenül veszett az óceánba?... Scott védelmét Adam vállalja el, aki eddig minden ügyét sikerrel zárta. Egy másik szomszéd, a Cape helytörténetének tudós kutatója, Phoebe Sprague professzorasszony, súlyos Alzheimer-kórban szenved. Emlékezetének foszlányaiba kapaszkodva kétségbeesetten próbál Menley tudtára adni valamit a titokzatos "Ne felejts!" házról. Adam egykori iskolatársa, Elaine, a sikeres üzletasszony, leendő mostohalányát ajánlja bébiszitternek Nicholsékhoz, és hamarosan a tizennyolc éves Amy is részese lesz a "Ne felejts!" ház körüli egyre bonyolódó eseményeknek. Mary Higgins Clark, a lélektani "thriller" varázsosan ügyes kezű művelője mesterien szövi össze a cselekmény szálait. És ebben a regényében nemcsak izgalmas történettel örvendezteti meg az olvasót - hiteles képet is ad Amerikának erről a nagy múltú, érdekes történelmi hátterű, gyönyörű üdülőhelyéről, a "Cape"-ről.

Müller Péter - Szeretetkönyv
Hetvenedik ​születésnapján élete egyik legjelentősebb könyvével jelentkezik a magyar spirituális irodalom mestere. A szeretetről ír. Műve őszinte önvallomás. Gazdag tanítás de ugyanakkor társkeresés is. Az olvasó szeretét keresi. Azt mondja: "A szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Csak együtt." Szól a szerelemről, a barátságról, a női és a férfisorsról. A párkapcsolatról, a szexualitásról és a magányról, társunk elvesztéséről, a saját lelkünkkel való barátságról, az öregségről, a családról a gyermeki és az anyai szeretetről, korunk érzelmi zűrzavaráról s az elmúlhatatlan égi szeretetről. A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik. A jóskönyv élni segített. Ez a könyv továbblép. Szeretni segít.

Michal Choromanski - Féltékenység
Ez ​a regény először 1933-ban jelent meg Lengyelországban, s azonnal óriási sikert aratott - néhány év alatt számtalan világnyelvre lefordították. A háború után is számos kiadást ért meg, s azóta sem csökkent iránta az érdeklődés, hiszen témája ma is, mint mindig, rendkívül elevenen érint bennünket. A regényben készített filmet nemrégiben nálunk is láthatta a magyar közönség. A Féltékenység tulajdonképpen a férjnek, a feleségnek s az asszony szeretőjének klasszikus háromszögére épül. A cselekmény középpontjában az asszonynak, Rebekának alakja áll; a két férfi szerelme, féltékenysége, kételkedése, mindig másképpen ambivalens érzésvilága kettős reflektorként világítja meg ezt a csábító és titokzatos nőfigurát, lénye egy-egy részét mindig árnyékban hagyva. Mert kis is Rebeka tulajdonképpen? Mikor hazudik, mikor mond igazat, kit szeret, és kinek játssza meg a szerelmet? És mi a féltékenység? Mi ez a különös és mégis olyan gyakori gyötrelem, mely a bizonyosságban kételkedésre késztet, és vakon elhiszi a nyilvánvalóan hamisat? Ennek a bonyolult érzésnek nyújtja pontos kórképét Choromanski detektívregénynél izgalmasabb műve, melyet Sárközi György fordításában adunk most újra a magyar olvasóközönség kezébe.

Ernest Hemingway - Az ​öreg halász és a tenger
Irodalmi ​Nobel-díj, 1954 Pulitzer-díj, 1953 A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére. Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Sarah Perry - Az ​essexi kígyó
1893, ​London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét. Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.

Nathaniel Hawthorne - A ​skarlát betű
Még ​a legszigorúbb irodalmkritikusok is úgy tartják, hogy Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakja. 46 éves korában készült el az első, ám azonnal nagyhatású regénye, A skarlát betű. A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését.

Paula Hawkins - A ​lány a vonaton
Te ​nem ismered, de ő ismer téged Elképesztő lélektani thiller - a _Hátsó ablak_ találkozása a _Holtodiglan_nal. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. "Jess és Jason", így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton... Paula Hawkins első thillere azonnal a bestsellerlisták első helyezettje lett. Tizenkét nyelvre már lefordították, vitathatatlan, hogy 2015 meglepetését tartja kezében az olvasó.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Apák ​és fiúk
Bazarov ​a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

Pince_large
elérhető
2

Horváth Judit - Pince
Megláthatja-e ​valaki halála előtt a Kaszást? Családi babona vagy gyilkos misztifikáció végez a magányosan élő asszonnyal? Kinek áll érdekében a horoszkópok eltűntetése? Mit rejt a Csekey-ház pincéje? Képzelődik- e Rita asszony, vagy valóban egy titokzatos bűnügybe csöppent? Hol végződik a múlt, és hol kezdődik a jelen? Mi az indíték, és ki a gyilkos? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a regénybeli amatőr nyomozó, Rita, hogy az izgalmas és fordulatokban bővelkedő bűnügy nyitját megtalálja. Horváth Judit krimijében az események párhuzamos szálakon futnak, a jelen rejtvényeire a múltbeli eseményekben találunk magyarázatot. A kisvárosban zajló talányos, olykor borzongató bűnügyet sok ötlettel, hiteles és bonyolult életteliséggel jeleníti meg az író, és az olvasó számára mindivégig feszült, meglepetéseket tartogató, olvasmányos szórakozást ígér.

Simone de Beauvoir - A ​megtört asszony
"Olyan ​büszke voltam a házasságunkra: ideális házaspár. Bebizonyítottuk, hogy a szerelem lehet tartós, anélkül, hogy megkopna. Hányszor védelmeztem a teljes hűség elvét! Romokban a mintaszerű házaspár! Maradt egy férj, aki csalja a feleségét, és egy elhagyott asszony, akit félrevezetnek." (A megtört asszony) "Egymás mellett ültünk, a csillagok alatt, megérintett a ciprusfa keserű illata, kezünk összeért; egy percre megállt az idő. Aztán majd tovább folyik. És akkor? Fogok tudni még dolgozni, vagy sem? Megfakul-e Philippe iránt érzett haragom? Elfog-e majd újra a félelem az öregségtől? Ne nézzünk túl messzire! A távol a halál borzalmait jelenti és az elválást: műfogsorokat, isiászt, betegségeket, szellemi sterilitást, magányt egy idegen világban, amelyet már nem értünk, és amely nélkülünk forog tovább." (A szerénység kora) "Nem abba hal bele az ember, hogy megszületett, vagy hogy megöregedett. Mindig valamibe halunk bele... Minden ember halandó, de a halál minden egyes ember számára baleset, s méltatlan erőszak, még akkor is, ha szembenéz vele és vállalja." (Könnyű halál)

Thomas Harris - A ​vörös sárkány
Will ​Graham nyomozó egy halott család csendes, üres házában álldogál, és a gyilkos helyébe képzeli magát. Graham, aki FBI-kiképző-tiszt, a nyomokból fejti meg sorozatgyilkosa kinézetét, tudja, hogyan gondolkozik, és mit tett az áldozataival haláluk után. Már csak el kell kapnia. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, bele kell élnie magát a szerepébe; ráadásul együtt kell működnie egy veszélyes elmebeteggel, dr. Hannibal Lecterrel...

Sarah Crossan - Darázsfészek
Ana ​és Connor három éve szeretők. Szűk hotelszobákban, zsúfolt kávézókban, rövid üzenetekben és lopott hétvégéken egy olyan világot építenek maguknak, amelyben kettejükön kívül nincsen másnak hely, és amelyből esténként más-más családhoz térnek haza. Egy nap aztán megtörténik az elképzelhetetlen: Connort halálos baleset éri, és Ana egyedül találja magát a titkuk fogságában. Ráadásul a legrosszabb szerepben – hivatalból, hagyatéki ügyvédként pont neki kell vigaszt és megnyugvást nyújtania a gyászoló özvegynek. Hogyan veszíthetünk el valakit, akiről a világ azt sem tudta, hogy a miénk? Hogyan gyászolhatunk meg valamit, ha a fájdalmunkat nem beszélhetjük ki? Sarah Crossan regénye két egymás árnyékában létező házasság élveboncolása, egy volt szerető érzelemteli, ám kegyetlenül őszinte vallomása szerelemről, veszteségről, az elengedés és a megbocsátás útvesztőiről. Méltatások:"Istenem, lenyűgöző... Sarah zseniális író." – CECELIA AHERN "Sarah egy olyan írásmódot alkotott a regényeiben, ami egyedi, és csakis az övé." – JOHN BOYNE, A csíkos pizsamás fiú szerzője "Meggyőző, gyönyörűen megírt történet." – THE SUNDAY TIMES "Az időzítés királynője... Crossan az élet legsötétebb perceit is humorral és emberséggel tálalja; garantáltan nem fogja tudni letenni." – THE TIMES "Párkapcsolat, hivatás és anyaság egyaránt górcső alá kerül a »másik nő« megkapó portréjában." – DAILY MAIL "A házasságtörő viszony lírai beszámolója a szerző finom, egyedi stílusa miatt igazán megrázó és hatásos. Elvárom, hogy legalább annyi díjat hozzon az írónak, mint az ifjúsági regényei." – RED

Rejtő Jenő (P. Howard) - Menni ​vagy meghalni / Csontbrigád
- ​A jó katona - jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben -kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. - Az Bonaparte volt - szólt szigorúan Lothar. - Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara." Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, "nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.". "A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!" - A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.

Graham Greene - A ​félelem minisztériuma
Arthur ​Rowe bizonyos tekintetben gyilkos. Ő mindenesetre annak tekinti magát, hiába mentette fel a bíróság. Valójában az a bűne, ha ez bűn, hogy nem bírja elviselni a szenvedés látványát, és ezért végül is megmérgezte gyógyíthatatlan betegségében pokoli kínokat szenvedő feleségét. Magányos lelkifurdalásra kárhoztatva él a világháborús Londonban, amelyet naponta bombáznak a németek. Életének az ad váratlan fordulatot, hogy egy jótékony célú vásáron nyer egy tortát - mint utóbb kiderül, végzetes műhiba folytán. Kik követik el a hibát, és miért olyan fontos ez a torta, hogy akár Rowe élete árán is megpróbálnák visszaszerezni? Hogyan keveredik Rowe másodszor is gyilkosság gyanújába, ezúttal azonban olyan gyilkosságéba, amelyről tudja, hogy minden látszat ellenére nem ő követte el? Egyáltalán elkövette-e valaki? A spiritiszta szeánsz véres végkifejletéből a "föld alá" menekülő Arthur Rowe körül egyre több rejtély sűrűsödik. A szánalom megint lépre csalja: egy fáradt öregembernek akar segíteni, és kis híján az életével fizet érte. De ennél többet már igazán nem árulhatunk el, hiszen végtére is krimiről van szó. Graham Greene a "szórakoztató" művek kategóriájába sorolja ezt a regényét, de a "komolyaktól" való megkülönböztetés nagyon is viszonylagos, hiszen a legmélyebb vallási-etikai kérdéseket feszegető regényét is kalandos, fordulatos meseszövés jellemzi, másfelől a szórakoztatásnak minősített történet mélyén is a bűn-bűntudat-bűnhődés, illetve elkárhozás vagy üdvözülés kérdésköre húzódik meg.

Kodolányi János - Julianus ​barát
A _Julianus ​barát_ – mely most ötödik kiadásban jelenik meg – Kodolányi János egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. 1938-ban írta, abban az időben, amikor már Hitler bevonult Bécsbe, kirobbanóban volt a „szudéta-válság”, s lényegében Csehszlovákia tragédiája megkezdődött. A szomszédos ország tragikus sorsában Kodolányi intő példát látott, és írói eszközeivel figyelmeztetni akarta a közelgő veszedelemre mindazokat, akiknek drága volt Magyarország függetlensége, szabadsága, jövője. A regény a középkorban játszódik ugyan, de olyan politikai szituációban, amelyben a német-osztrák terjeszkedés ugyancsak veszélyeztette hazánkat, és így az írónak lehetősége nyílt arra, hogy a történelmi regény – a középkor eseményeinek keretében – a nácik elleni gyűlöletét kifejezze. Ugyanakkor az olvas nyomon követi a regény főhősének életútját, és szinte maga is részesévé válik mindannak a történésnek, amelynek során Julianus megvalósíthatja gyermekkora nagy álmát, s eljut a Ázsiában maradt magyarokhoz. Az ő sorsával, küzdelmeivel, kudarcaival és sikerével is példát akar mutatni az író: igazán széppé csak nemes célokért, a köz üdvéért, a népért vállalt áldozatok tehetik az ember életét. A középkor nagyszerű rajza, nyelvi erő, érdekes cselekményesség teszik teljessé a regény értékeit.

Popper Péter - Az ​önmagába térő ösvény
Érdemes-e ​végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyanoda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis, útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megérkezéskor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a pszichológus szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mit őrzött meg magában egyfajta kultúra levegőjéből? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában, ha nem akar hindut játszani, indiai jelmezt ölteni, mert éppen Indiában jött rá, hogy ő mennyire nyugati ember. S éppen, mert alázattal tekint a Távol-keletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellemi útját hazájában, az a Himalája hegyei között vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Sok ​regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. "A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye" - Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t - egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Bovaryn%c3%a9
elérhető
30

Gustave Flaubert - Bovaryné
"Emma ​Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek - hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle." _Henry James_

Margaret Atwood - A ​szolgálólány meséje
A ​regény - egy orwelli ihletésű disztópia - egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság - a jövő Amerikája? - szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat - sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ... A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat. A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből - a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével - szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Bartis
elérhető
143

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Antoine Leiris - Csak ​azért sem gyűlöllek titeket
Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért. Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket. Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg. Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Szurovecz Kitti - A ​sokszívű
Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni? A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet? Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen.

Tisza Kata - Magyar ​pszicho
A ​"magyar pszicho" a Pontban tárja föl leginkább magát. A Pont egy kocsma Pest dzsungelének kellős közepén, ahová mindenki azért tér be, hogy a zsúfoltságban és a testmelegben kiborítsa a vele egyívásúak elé a magával hozott nappali, a másutt-lét megpróbáltatásait. Itt van igazán "otthon" Klára, a fiatal kora ellenére is óriási sikereket arató festőnő, akinek belső monológjai és másokkal folytatott párbeszédei viszik előre a cselekményt. Az olvasót magával ragadja az események láncolata, no és persze a fiatal, hetyke és dacos írónő vonzereje.

D%c3%b6w_cs%c3%b3ti0087
elérhető
18

William Wharton - Madárka
Madárkát, ​a Philadelphia külvárosában élő kamasz fiút eleinte a galambok érdeklik, tőlük akarja ellesni a repülés tudományát. Amikor azonban barátjával, Allal fölmászik egy gáztartály tetejére, és onnan "lerepülve" kis híján halálra zúzza magát, apja elégeti a galambdúcot, és ezzel véget vet fia "galambkorszakának". Madárka ekkor a kanári életét kezdi tanulmányozni, s miközben Al érdeklődése a testedzés, a sport, a lányok felé fordul, ő kitart a madártenyésztés és nagy álma, a repülés mellett. Álma úgy lesz valósággá, hogy a valóság lesz álommá: Madárka oly bensőséges kapcsolatba került parányi védenceivel, hogy köztük találja meg a család védett melegét, sőt a szerelemnek, a beteljesülésnek, az utódok nemzésének és útra bocsátásának, a szabadságnak, a teljes életnek örömét, madárrá válik maga is. A valóság azonban nem kevésbé makacs,mint az álom. Madárka az emberi világban elmegyógyintézetbe kerül. Itt találkozik vele újra gyerekkori barátja, Al, a II. világháború európai hadszínteréről sebesülten hazatért "hős", aki harctéri élményeinek hatására újraértékeli magában az őrültség és az épelméjűség fogalmát, hogy a regény végén a madár-létét feladó s éppen ezzel megőrző Madárkával együtt repüljön ki a "kakukkfészekből".

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Img_0007
elérhető
20

Robert Merle - Madrapur
„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”

Robert Merle - Két ​nap az élet
Fülledt ​nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba... De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen... Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Khaled Hosseini - Papírsárkányok
Felejthetetlen ​és megható történet egy nem mindennapi barátságról, amely egy tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia közt szövődik a pusztulásra ítélt Afganisztán végnapjaiban. A közös élmények és kedves időtöltésük, a sárkányfutás már-már elszakíthatatlanul fűzi őket egymáshoz. Azonban egy szörnyű esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserben-hagyja a barátját, Haszant, és ezzel véget ér számukra a gondtalan gyermekkor. Amir a hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud szabadulni a bűntudattól. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az ország romjain végre jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat lelkiismerete terhétől.

Irvin D. Yalom - Ginny Elkin - Minden ​nappal közelebb
A ​Minden nappal közelebb nem csupán Irvin D. Yalom első írói próbálkozása, hanem az első olyan könyv is, amely páciens és terapeuta kettős reflexióit tárja a nyilvánosság elé. A páciens, Ginny Elkin, nyugtalan, fiatal és tehetséges író, akit a pszichiátria világa skizoidnak címkéz, akit mint érdekességet egymás közt adnak-vesznek a szakemberek. A terapeuta, dr. Irvin Yalom, sikeres pszichiáter, aki éppen írói hangját és stílusát keresi. Terápiás célból egyeznek meg abban, hogy naplót vezetnek minden egyes ülésről. Egymást követő feljegyzéseik egy letehetetlenül izgalmas, elgondolkodtató és felkavaró levélregénnyé állnak össze. De vajon ki a páciens és ki a terapeuta? Ki a nyugtalanabb és a türelmetlenebb? Ki segít többet a másiknak? Ki mennyit profitál a közös munkából? És vajon meghallják-e egymást? Vagy önmagukat? Jutnak-e végül bármire? Két olyan ember érdekfeszítő története ez a könyv, akik kölcsönösen feltárják egymásnak erényeiket és gyengeségeiket. Őszinték és bölcsek, hazugok és ostobák, életszerűek és valószerűtlenek. Pont, mint mi mindannyian.

Szabó Magda - Katalin ​utca
"A ​Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek – helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt – rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenbõl abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: õ milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élõk és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevû gyerekeivel és egy õrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövõdnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkeódik válságos pillanatokban, s miután a regény végére elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetõségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az elsõ világháború utáni környezetváltozások magát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívbõl reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élõk, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy idõre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetrõl, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemõt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."

Marguerite Duras - Oroszlánszáj
Valahol ​Franciaországban egy vonat tetején emberi testrészt találnak. Az ország túlsó csücskében egy másik vonat tetején egy másik emberi testrészt. Aztán megtalálják a harmadikat, a hetediket: kilenc vonaton kilenc emberi testrészt. És tulajdonképpen itt, ebben a detektívregény-alaphelyzetben, kezdődik ez a páratlanul izgalmas, modern eszközökkel elemző lélektani regény, nem is regény, inkább jegyzőkönyv, amely három magnetofonszalagra jegyzett beszélgetésből bontja ki a bűntény körülményeit, megrendítő, váratlan és szinte természetes indítékait, de a legnagyobb láttatóerővel a gyilkosság aktív és passzív szereplőinek egyéniségét. Duras nagy feszültségű "magánnyomozása" azoknak a tényezőknek a felderítésére irányul, amelyek a normálisnak tekintett emberi cselekedetektől eltérő cselekedetek kiválthatják.

Kollekciók