'groteszk' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Bohumil Hrabal - Őfelsége ​pincére voltam
„És ​a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom..." - elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. „Jól figyeljenek arra, amit mondok" - figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva - ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürreálistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg. Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és korántsem mellékesen erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára természetesen tűrhetetlen volt a modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Thomas Mann - Tonio ​Kröger / Halál Velencében / Mario és a varázsló
Thomas ​Mann immár halhatatlan három kisregényét jelenteti meg kiadónk ezúttal egy kötetben. Mindhárom mű korunk lelki zűrzavarát elemzi klaszsikus módszerekkel, "goethei stílusba szorítva" - mint Babits Mihály írja. A _Tonio Kröger_ (1903) az író egyik legvonzóbb fiatalkori alkotása, témája a művész és a polgár konfliktusa, a művészlét gyötrelmei és kínjai, de szépsége is. Thomas Mann 1911 májusában két hetet töltött Velencében, ekkor fogalmazódott meg a _Halál Velencében_ (1912) ötlete: hogyan sodorja a tragikus, elháríthatatlan végzet az öregedő Gustav Aschenbach írót szégyene és halála beteljesedéséig. A _Mario és a varázsló_ 1930-ban jelent meg, s ennek a műnek is személyes élmény az alapja: a Mann család az 1920-as évek végén, az olasz fasizmus uralomra jutásának idején Olaszországban nyaralt. Akkori rossz közérzetük leírásával kezdődik a történet, majd a bosszúságok anekdotikus részletei után fokozatosan lesz egyre drámaibb az elbeszélés légköre, s emelkedik meredeken a drámai csúcsig, mikor Mario, a megszégyenített pincér, két revolverlövéssel leteríti Cipollát, a hipnotizőrt. A kortársak s az utókor a fasiszta demagógia lélektanának és természetrajzának azóta is utolérhetetlen zsenialitással megírt elemzését látják a _Mario_-ban.

Uj Péter - Ömbizalompunpa
Ömbizalompunpa: ​a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven. Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
"A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok" - írja Mikszáth Kálmánról Kosztolányi Dezső. A Beszterce ostroma föhőse is ilyen tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudta, s nem is akarta eldönteni. ,,Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tud- ja... Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr«, ahogy magát a leveleiben aláírta. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek." Igy elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is. Jellemvonásaiban sokszor különb ő, mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beleilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta. A regény sok különös, jellemző figurája között üde szinfolt a két szép fiatal, Apolka és Miloszláv szerelme.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Lewis Carroll - Alice ​Csodaországban
Ennek ​a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta - immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként - szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba - amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Kurt Vonnegut - Macskabölcső
"Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz" - így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent, nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük - tehetnénk hozzá. A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltó szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére. A sziget államformája a totális diktatúra, vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító bokononizmus. A vallás gyakorlására a hívek talpainak összeérintésével kerülhet sor, de az egyéb hittételekkel is részletesen megismerkedhetünk. A szuperjég pusztító erejének Bokonon próféta teremtő tanaival is szembesülnie kell. E találkozás "naplója" a különös, egyszerre mulatságos és megrendítő történet, amely Vonnegut írásművészetének teljes gazdagságával bilincseli le az Olvasót.

Örkény István - Egyperces ​novellák
"A ​mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!" Örkény István

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Rejtő Jenő (P. Howard) - Az ​ellopott futár
"- ​Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)" Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Richard Brautigan - Görögdinnye ​édes levében
"Szeretkezés ​után a tigrisekről beszélgettünk. Pauline kezdte. Melege testével hozzám simult, és a tigrisekről akart beszélgetni. Azt mondta, hogy Öreg Chuck álma juttatta eszébe őket. - Hogy lehet, hogy értették a nyelvünket? - kérdezte. - Senki se tudja - mondtam. - De értették. Charley azt mondja, lehet, hogy valamikor réges-rég mi is tigrisek voltunk, csak megváltoztunk, ők meg nem. Nem tudom. Mindenesetre érdekes gondolat. - Sosem hallottam a hangjukat - mondta Pauline.- Kislány koromban volt még belőlük néhány, öreg tigrisek, de nemigen merészkedtek elő a hegyekből. Nagyon öregek voltak, veszélytelennek, és folyton vadásztak rájuk. - Hatéves voltam, amikor az utolsót megölték. Emlékszem, a vadászok lehozták KIThaLÁLomba. Százával tódultak oda az emberek. A vadászok azt mondták, hogy aznap ölték meg, fent a hegyekben, és hogy ez volt az utolsó tigris. - KIThALÁLomba hozták a tigrist, és mindenki odagyűlt. Fát raktak a testre, aztán jól átitatták cukrozott pisztrángolajjal." Játékos, ironikus, olykor groteszkbe hajló prózájával a kortárs amerikai prózában eredeti, friss hangot képvisel a hazájában rendkívül népszerű Richard Brautigan. Görögdinnye édes levében című kisregényét pályája elején, 1968-ban írta.

Clemens J. Setz - Szerelem ​a Mahlstadti Gyermek idején
Egy ​szép napon csak úgy megjelenik a nagy Gyermek. Tekintetét alázatosan a földre süti, bőrét hegek borítják. A város lakói napközben köréje gyűlnek, koncerteket és felolvasásokat tartanak. Éjjel pedig verik: ököllel, bottal és lánccal ütlegelik a soha meg nem száradó agyagból készült szobrot: a Mahlstadti Gyermek-et. A szobrász ugyanis rájuk hagyta a befejezést: azt a feladatot kapták, hogy a szobrot a gyermek általánosan tökéletesnek érzett formájába hozzák. A városlakókat kezdetben művészi hevület hajtja, később saját dühük zarándokaként térnek vissza, és ütlegelés közben mindinkább elveszítik önuralmukat - sőt majdnem az eszüket is. Ezzel a kötetével a Lipcsei Könyvvásár tavalyi díját nyerte el az alig harmincéves szerző, a kortárs osztrák irodalom vadonatúj zsenije, akinek a kritika egyöntetűen nagy jövőt jósol. Setz minden elbeszéléséből kivillan valami - hol csak groteszk, hol egyenesen hátborzongató - képtelenség. Egy különösen fertőző nyavalya, egy önként ketrecbe vonuló hitves, rituális mérleg az udvaron, botrány a halottaskamrában, hulla a szőnyeg alatt. Az osztrák Gemütlichkeit rendezett idilljébe burkolt apokalipszisnek nagyon is megvan a hagyománya a gyerekként elrabolt Natascha Kampusch vagy a vérfertőző apaszörny, Josef Fritzl - és persze Thomas Bernhard - hazájában. Mégis nehéz megcímkézni, mit is csinál voltaképpen, és mivel nyűgözi le az olvasót Clemens J. Setz. Egy bizonyos: magával ragadó könyvet írt.

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Ignacy Karpowicz - Csoda
„Rómeó ​meghal, Júlia életben marad. Miért is ne lehetne ez egy csodálatos szerelem kezdete? Történnek néha csodák. Ha nem az életben, akkor a halál után.” Ignacy Karpowicz A csoda a könyv első lapjain megtörténik: egy fiatal fiú autóbaleset áldozata lesz, a teste azonban stabilan tartja az ideális 36.7-et. A ki nem hűlő holttest katalizálja az eseményeket és furcsa hatással lesz egész környezetére. A harmincas éveiben járó doktornő belészeret, az egykori barátnő átértékeli szexuális orientációját, és így tovább – a csoda a családtagokkal, barátnőkkel, orvosokkal esik meg, akik mind kilépnek önmagukból, zavaros és érthetetlen helyzetekbe keverednek, de legalább szánandó és nagyon is érthető életük végre kilép a megszokott pályájáról. Az abszurd ötletből kibomló történetet a szerző az Égiek és földiekben megkedvelt szatirikus látásmódjában tárja elénk. „Nehéz határ volt ez. Az élet és a halál, az egészés az elem, a test és a hőmérséklet között. Olyan határ volt, amelyet nem lehetett egyszerűen átlépni. Döntést követelt.”

Esterházy Péter - Pápai ​vizeken ne kalózkodj!
A ​nagy sikert aratott Fancsikó és Pinta szerzője új novellás kötetében túllép a gyermekkor-kamaszkor problematikán, és megőrizve friss és eredeti látásmódját, "szélesebb vizekre hajózik". Történeteinek egyik része egy étterem, majd egy elegáns szálloda személyzete körében játszódik, pincérek és vendégek sajátos kapcsolata, egy furcsa, de nagyon is ismerős világ elevenedik meg lapjain, amelyben az emberi kapcsolatok természete a helytől, foglalkozástól némiképp elszakadva általánosabban is kirajzolódik. Esterházy az emberek és a dolgok helyét keresi, látszatoktól és szerepektől lecsupaszított lényegét akarja megragadni. E keresés útja számtalan felületi rétegen át vezet, így egy-egy állomáson a látszatok természetrajza is elénk tárul. A cél azonban - ahogy Miklóska, a pincér fogalmazza meg - mindig az "... hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem..." És ez egyúttal művészi hitvallás is. Mert az írások látszólag könnyed, sokszor megnevettető történeteiben, ötleteiben, villanásaiban, írói "kiszólásaiban" művészet és élet, esetlegesség és megformált véglegesség ellentmondása is benne rejlik. A Hallgatás, Kihallgatás, Gatás - a Spionnovella - pedig mintegy összefoglalása ezeknek az alapkérdéseknek, csattanós, mulatságos szatíra s a művészet és a művész rendkívül mélyen átlátott felelősségének találó és erőteljes megfogalmazása. Ez a célkitűzés nehéz feladat elé állítja az írót: olyan művészet teremtésére kötelezi, amelyik önmagában hordozza igazolását és bizonyosságát. Ugyanakkor túl kell mutatnia önmagán, hiszen elsőrendűen fontos, hogy igazi szükség legyen rá. Mert végső soron "arra való, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen, ennyi és nem több..."

Karinthy Frigyes - Nevető ​Dekameron
Karinthy ​Frigyes nagy a nagy dolgokban és nagy a kicsinyekben. Apró humoreszkjeiben együtt van tehetségének minden jellegzetes vonása. Groteszk ötleteivel meg tud kacagtatni úgy, hogy a rekeszizmunk is megfájdul belé... de ha egy percig elgondolkozunk azon, ami megkacagtatott, az emberi lélek félelmes mélységeire döbbenünk rá. Karinthy, amikor a mulattató szerepére vállalkozik, pillanatra sem feledkezik meg arról a keserű bölcsességről, amely Shakespeare tragikus udvari bolondjait jellemzi.

Edgar Allan Poe - Az ​elveszett lélegzet
Korunk ​legerőteljesebb írója azt ábrázolja, miként férkőzik az értelembe az abszurd, és miként irányítja iszonyatos logikával.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Dr. ​Csibráky szerelmei
"Csibráky ​története a cselekvés drámájának egyik változata.... a csibrákyzmus magva a tapasztalatok szerzésére való képtelenség" - vallja Kolozsvári Grandpierre Emil, aki e művében is a "beteg valóságérzék" sajátosan magyar problémájával foglalkozik. Groteszk humorral, szatirikus éllel, a karikaturisták tömörségével mutatja be különös hősét, aki magán-és közéletben pikáns szerelmi kalandjai közt vagy hivatali munkája során egyaránt képtelen rátalálni a helyes magatartásra, összekeveri a tényeket vágyaival, álmaival, s emiatt nevetséges, képtelen helyzetekbe sodródik szüntelen... "Közel ötven év alatt kevés olyan olvasóval találkoztam, aki Csibrákyról ne szenvedéllyel nyilatkozott volna" - írja könyve előszavában az író. "Némelyek undorodva ócsárolták, mások lelkendezve magasztalták... Azt a következtetést mindenképpen levontam, hogy van benne valami, ami indulatokat kelt..." Egy sajnos ma is elterjedt életforma kegyetlen szatírája az a regény. Ezért sérti máig sokak érzékenységét.

Nyirő Gy. Gábor - Énéste ​- Ablaktörő kalapácsok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anatole France - Jelenkori ​történet
Anatole ​France A pingvinek szigetében az egész francia történelem és ha úgy akarjuk, az emberiség történelmének karikaturáját rajzolja meg. Ennek mintha egyenes folytatása lenne a Jelenkori történet négy részből álló ciklusa. Jelenkori történet, amelyben a századvég francia társadalmáról akart körképet rajzolni egy okos, de félszeg vidéki tanár, Bergeret úr magánkalandjaival rajzol társadalmi torzképet.

Edgar Allan Poe - A ​vörös halál álarca
Edgar ​Allan Poe 1809 - 1849 Költő, író, az amerikai irodalom klasszikusa, a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású elbeszélője, "A holló" című, magyarra is többször lefordított költemény szerzője. Novellái között megtalálhatjuk a fantasztikus irodalom, a detektívtörténet, a lélektani rémtörténet szinte minden alaptípusát. Kötetünk ezekből az írásaiból ad válogatást.

Friedrich Dürrenmatt - A ​fizikusok
Dürrenmatt ​- Beckett-tel ellentétben - a hagyományos dramaturgiára építi abszurd játékait, hogy "őrült" komédiát, úgynevezett paradox színházat kanyarítson belőlük, amilyen a bolondokházában játszódó Fizikusok is, amely a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a "józanok" az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára legyenek. Dürrenmatt ebben a drámában az atomkor tudósainak emberfeletti felelősségéről szól, azonban a zseniális dramaturgiai ötlet helyenként háttérbe szorítja a valódi konfliktust, a fizikusok erkölcsi felelősségének problémáját.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​revizor
"Revizor ​érkezett!" A vidéki orosz kisvárosban fejvesztett kapkodás kezdődik: mindenáron meg kell nyerni az inkognitóban érkezett revizor tetszését. Küldöttséget menesztenek hozzá, ünnepséget rendeznek tiszteletére, a polgármester még a leányát is feleségül adná hozzá. Ám ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri őket a hír... Gogol kitűnő felépítésű, sziporkázóan szellemes vígjátékban állítja pellengérre a cári Oroszország hivatalnoki karát, megvesztegethető bürokráciáját. A világirodalom egyik legmulatságosabb vígjátékát a magyar olvasóközönség színpadról is jól ismeri.

Bruno Schulz - Fahajas ​boltok
"Hát ​nem itthon vagyunk, ismerős, meghitt terepen? Schulz tudta, amit mindenki tud (tud és elfelejt), de akkor, túlzón szólva, csupán Gombrowicz és Kafka tudott, hogy 'bármi megtörténhet'. Nem, ezt most rosszul mondom, ezt minden nagy író tudja, sőt azt hiszem, ebben áll a nagysága, ebben a mindenben, a képlékeny Ovidiustól a szigorú Flaubert-ig." /Esterházy Péter/ "... minden évben elolvasom a lengyel Bruno Schulz Fahajas boltok című könyvét." /Bohumil Hrabal/ "Az 1942-ben a drohobicsi gettóban meggyilkolt galíciai zsidó, az aprótermetű rajztanár és fölülmúlhatatlan művész, Bruno Schulz csupán kötetnyi irodalmi művet hagyott maga után, mely annyira eredeti, hogy egyetlen olvasat sem birkózhat meg egyedül vele, és elég jelentős ahhoz, hogy írója világirodalmi rangját biztosítsa" - írja Schulzról Karl-Markus Gauss. Most közreadott Schulz-kötetünk - mely magyarul mindezidáig a legteljesebb kiadás Schulz életművéből - eme eredetiség megtapasztalását teszi hozzáférhetővé Schulz műveinek legutóbbi 1969-es kiadása után.Kötetünk kiegészül a Schulz-Witkacy, Schulz-Gombrowicz levelezés néhány részletével, és ízelítőt ad e sajátos világú képzőművész grafikáiból. Jelenkor Kiadó.

Franz Kafka - Die ​Verwandlung
Als ​Gregor Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheuren Ungeziefer verwandelt. Er lag auf seinem panzerartig harten Rücken und sah, wenn er den Kopf ein wenig hob, seinen gewölbten, braunen, von bogenförmigen Versteifungen geteilten Bauch, auf dessen Höhe sich die Bettdecke, zum gänzlichen Niedergleiten bereit, kaum noch erhalten konnte. Seine vielen, im Vergleich zu seinem sonstigen Umfang kläglich dünnen Beine flimmerten ihm hilflos vor den Augen. »Was ist mit mir geschehen?« dachte er. Es war kein Traum. Sein Zimmer, ein richtiges, nur etwas zu kleines Menschenzimmer, lag ruhig zwischen den vier wohlbekannten Wänden. Über dem Tisch, auf dem eine auseinandergepackte Musterkollektion von Tuchwaren ausgebreitet war – Samsa war Reisender –, hing das Bild, das er vor kurzem aus einer illustrierten Zeitschrift ausgeschnitten und in einem hübschen, vergoldeten Rahmen untergebracht hatte. Es stellte eine Dame dar, die, mit einem Pelzhut und einer Pelzboa versehen, aufrecht dasaß und einen schweren Pelzmuff, in dem ihr ganzer Unterarm verschwunden war, dem Beschauer entgegenhob.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy / Fél hét / Félelem és reszketés Nagyhályogon
Cserna-Szabó ​András Fél négy című első könyve 1998-ban, a Fél hét című második kötete 2001-ben, a Félelem és reszketés Nagyhályogon című novellaciklusa 2003-ban jelent meg. A szerző első három könyve - melyet nemcsak a címek első három betűjének azonossága, de közös atmoszférájuk is egybefűz - először jelenik meg egyetlen kötetben.

Franz Kafka - Grosser ​Lärm
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Franz Kafka - Der ​Heizer
Als ​der sechzehnjährige Karl Roßmann, der von seinen armen Eltern nach Amerika geschickt worden war, weil ihn ein Dienstmädchen verführt und ein Kind von ihm bekommen hatte, in dem schon langsam gewordenen Schiff in den Hafen von New York einfuhr, erblickte er die schon längst beobachtete Statue der Freiheitsgöttin wie in einem plötzlich stärker gewordenen Sonnenlicht. Ihr Arm mit dem Schwert ragte wie neuerdings empor und um ihre Gestalt wehten die freien Lüfte. »So hoch!« sagte er sich und wurde, wie er so gar nicht an das Weggehen dachte, von der immer mehr anschwellenden Menge der Gepäckträger, die an ihm vorüberzogen, allmählich bis an das Bordgeländer geschoben.

Örkény István - Niagara ​Nagykávéház
Örkény ​István új életműsorozatának ötödik és hatodik kötete az író novellisztikáját fogja át, előkészített meglepetésként: a korábban közreadott népszerű kisregények és egypercesek mögé nézve az olvasó izgalmas felfedezőútra indulhat a legjellemzőbb motívumok, témák forrásától, a korai groteszktől, a háború előtti kor lázas, fiatal tempójától a fenyegetettség, majd pusztulás krónikáin át a szenvedés, a túlélés traumáinak szédületéig. Örkény írásainak hősei mintha mind folyvást macskajátékot játszanának, a sors hol euforikus, hol kegyetlen, hol védekező szerepeiben mutatkoznak. „Éljünk kalandosan, éljünk veszélyesen!” – kiáltja egyikük valamelyik huszadik századi szilveszter napján. Szó, ami szó, ez a fogadalom beteljesült. Örkény legelső kötetének címét kölcsön véve a _Tengertánc_ (_Novellák I._) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjti egybe a termést, majd a _Niagara Nagykávéház_ (_Novellák II._) folytatja a sort az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig.

Szilágyi Zsófia Emma - Szonja
Szonja, ​a fővárosba költözött alföldi lány az apjának mesél az életéről. Ami nem olyan egyszerű, ugyanis egyéves volt, amikor a férfi elhagyta a családját, és csak annyit tud róla, hogy szerette a Rolling Stonest. Hogyan lehet a legintimebb titkainkat is megosztani egy olyan szülővel, akit hiába szeretnénk közel tudni magunkhoz, teljesen idegen nekünk? Hogyan próbálhatjuk megismerni önmagunkat egy ismeretlen emberen keresztül, ha az ráadásul úgysem válaszol semmire, akár kérleljük, akár szidjuk? Miközben a Stones zenéjétől kísérve Szonja rajongva habzsolja a szépséges Budapestet, és egyik balszerencsés szerelmi kalandból a másikba evickél, mégis mesél, őszintén és szókimondóan: csalódásokról és örömökről, bizarr élményekről és sorsfordító találkozásokról, de még arról is, hogy a szexuális élete finoman szólva sem problémamentes. „I can’t get no satisfaction…” Ám egy talpraesett fiatal nőnek semmi sem lehetetlen, főleg ha van egy őrangyala, aki időnként átsegíti az effajta gondokon… Szilágyi Zsófia Emma regénye kínzó hiányokkal – elsősorban az apa és a szerelem hiányával – vet számot, és teszi mindezt játékosan és szórakoztatóan. A Szonja izgalmas ötletek magával ragadó áradata, ahol a privát szorongások a mindennapok kollektív abszurdjával keverednek, és a legválságosabb pillanatokat is áthatja a boldogság akarása és az (ön)ironikus humor.