Ajax-loader

'groteszk' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Andrej Kurkov - A ​halál és a pingvin
Viktor ​önjelölt íróként, egy királypingvin társaságában tengeti napjait a maffiaháborúktól zajos Kijevben, mikor szokatlan állásajánlatot kap a helyi lap főszerkesztőjétől. Magas fizetség fejében írja meg még élő kijevi elöljárók és hírességek nekrológját. A fiatalember lelkesen körmöli a könnyfakasztó gyászjelentéseket, mígnem egy napon nyomtatásban nem látja egyik kis "remekművét", amelynek alanyát gyanús körülmények között baleset érte. Ahogy múlnak a hónapok, és szaporodnak a megrendelt halálhírek, Viktor lassan ráeszmél, hogy írásai egy alvilági játszma fontos eszközei, amelyben neki hálátlan szerepet szántak. Alkalmi családjával - a szívbeteg Misa pingvinnel, egy barátjától megörökölt kislánnyal és annak bájos nevelőnőjével - menekülni kényszerül a maffia tagjai elől, akik újabb és újabb meglepő szívességeket kérnek tőle... Az ukrán író fanyar humorú, fordulatokban gazdag műve eddig számos országban hódította meg a nagyközönséget, míg a kritikusok Kurkovot egyöntetűen a bulgakovi hagyomány folytatójának tartják.

824884_5
elérhető
27

Franz Kafka - A ​per
"Valaki ​megrágalmazhatta Josef K.-t" - ezzel a valóságos szállóigévé vált mondattal kezdődik Kafka regénye, amely immár a huszadik század nagy klasszikusai közé tartozik. És így végződik: "... torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szivébe döfte, s kétszer megforgatta a kést." Az állítólagos rágalmazást követő letartóztatás és az ítélet végrehajtása között játszódik le a per, amelynek során végig nem derül ki, hogy milyen bűnt követett el az áldozat, és miért kell végül meghalnia. Nem is derülhet ki, mert a polgári jogrend ellen valóban nem vétett Josef K., bűne mitikus bűn, bűnhődését nem valamiféle feszíni igazságosság, hanem a személyben érvényesülő szükségszerűség rendeli el. Josef K. tudomást szerez a per során a "Törvény" létéről, a törvényről, amelynek alapján bűnösnek ítéltetik, és amely alighanem egy társadalmi rend legfőbb törvénye, de megismerni e törvényt már nem áll módjában, ködös, megfoghatatlan élményként rögződik benne. Mítoszt teremt ebben a művében Kafka: képbe sűríti, megdöbbentő erejű, irracionális képbe azt, amit felismert, de a megismerés egzakt, racionális eszközeivel megközelíteni nem tudott. Legjellemzőbb képe maga a bíróság. Benne vannak ebben a képben a legfőbb modell, a monarchia despotikus, korrupt, vaskalapos államgépezetének vonásai, de ez a bíróság mégis több és más, mint az: rosszabb minden erőszakszervnél, mert nincs szüksége erőszakra: szabadlábon ítéli halára az áldozatot. Josef K. fejet hajt a pokoli szükségszerűség előtt. Tehetetlenül áll a "világrenddé avatott hazugság" előtt, akár az író maga, aki lidércnyomásos látomásaiban megjárván kora poklát, szintén áldozatul esett ennek a vilgárendnek. Pusztulásra ítélte hagyatékát is, e pokoljárás riasztó dokumentumát, az utókor azonban fölfedezte benne a katartikus hatású művészi erőt - és ez avatja ma klasszikus, megrendítő olvasmánnyá mindenekelőtt főművét, A Per-t.

Thomas Mann - Mario ​és a varázsló
Furcsa, ​torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.

Zabhegyez%c5%91
elérhető
280

J. D. Salinger - Zabhegyező
A ​regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Örkény István - Tóték ​/ Macskajáték
"A ​történelem sokféleképpen ismétli önmagát - írta Örkény István Tóték című drámájának bemutatása alkalmából. - Ha egy népet beletörődni tanít meg a sors, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább - és maga zúdítja le a sziklát a völgybe. Igaz, a percet nem jól választotta meg: lázadása már hiábavaló, elkésett, esztelen. De ebben is miért ő a hibás? Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk..." E kötetben közölt másik drámájának a Macskajáték-nak főhőse özvegy Orbán Béláné. "Megvan benne minden, amire az ember képes - írja Örkény róla -, egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőt, kiégett város füstölgő falai fölött."

Jáchym Topol - Az ​Ördög műhelye
Jáchym ​Topol legújabb regényében ismét (Közép- és Kelet-) Európa 20. századi történelmi és társadalmi traumái körül bonyolódik a történet. Az események két helyszínen játszódnak: a csehországi Terezínben és a Minszkhez közeli Hatinyban, a nácik vezette népirtás egykori emlékhelyein − jelezve, hogy minden szörnyűségnél lehet még szörnyűbb. A holokauszt és a háborús terror túlélő áldozatai, illetve azok leszármazottai mindennel és mindenkivel szembeszállva próbálják „táplálni” a világ emlékezetét. Céljuk az emberiség elleni bűntettek múzeumának létrehozása. Az Ördög műhelye azonban az emberben lakozó gonosz termékévé válik...

Örkény István - Glória ​/ Macskajáték / Tóték
A ​kötet három kisregényt tartalmaz: a _Glóriá_-t, a _Macskajáték_-ot és a _Tóték_-at. A címek egymásutánja nemcsak a keletkezési időrendet jelzi, hanem azt a folyamatot is, mely az örkényi groteszket egyre tökéletesebbé érlelte. Egyik nyilatkozatában az író mind a három kisregényt az egypercesek alapképletére vezette vissza, s mind a hármat nagyobb arányú groteszknek nevezte. S a közös nevezőt, a látásmód és a hangvétel rokonságát nem is hehéz fölfedezni bennük. Az első kisregény a felszabadult, ironikus játékosság és az emberszeretet fegyelmének sajátos kettősségével kelt összetett hatást. Amíg a mű hőse, Soror Glória az apácarend feloszlatása után rá nem hangolódik az evilági életre, amíg rokonszenves, de komikusan életidegen merevsége föl nem oldódik, amíg valamennyire is meg nem találja helyét az emberek között, tehát egészen a regény végéig, szorongva és együttérezve mulathatunk a félreértések, tétova kísérletek, groteszk kalandok és váratlan helyzetek sorozatán A Macskajáték két idősebb leánytestvér szívszorítóan mulatságos története. Az egyik nyugatra költözött dúsgazdag fiához, minden földi jónak részese, de béna, mozgásképtelen; a másik itthon maradt, társbérletben lakik, szerelmében boldog, majd boldogtalan, indulatos és akaratos asszony. Levelezésükből, feledékenységükből, hazudozásaikból, álmodozásaikból, múltszépítő mámoraikból izgalmasan és hitelesen rajzolódik ki egy testvérpár életútja. A Macskajáték ironikus villódzású rajz és megrendítő elégia az öregkorról. Egyidejűleg mutatja be az öregedés groteszk tragikumát, az életkedv hatalmát s a legyőzhetetlen szeretetvágyat. A harmadik kisregény, a Tóték, melynek színpadi változatát a világ számtalan színházában játszották vagy játsszák, az abszurd történetbe vetített társadalom- és világszemlélet kivételes eredménye. Remekmű. A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik, múlhatatlan művészi érvényű tiltakozás az embert megszégyenítő, megalázó zsarnokság és ostobaság ellen.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Kafka
elérhető
38

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Örkény István - Egyperces ​novellák
"Az ​Egyperces Novellák - írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint - egész regények, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem azért mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Adná az Úr. E rövidségen túl mit illik róluk még eszünkbe tartanunk? Azt hogy nincs műfajuk. A népmesétől a városi folklórig (egész a pesti viccekig), az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig mindent el lehet mondani "egypercesen" is. Csak az a kérdés, hogy így megrövidítve, a közlést jelzéssé sűrítve valóban többet s megrázóbbat árulnak el a világról, mint amennyit több szóval lehetne mondani. Írójuk erre törekedett. Máskülünben az Egyperces Novella erősen emlékeztet több perces társaira, hiszen neki is van címe, van eleje, közepe, befejezése, és még sok egyebe, ami egy írásműnek kell. Abban viszont erősen eltér tőle, hogy a legtöbbször nincs cselekménye, vagy a cselekménynek, ha van, nincs színlelve, szereplőinek sokszor se arcuk, se nevük, s csak eltéve van jellemük, egyéniségük. E hiányok pótlását az író rábízza olvasóira, ami ugyan a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel. Az író véleménye szerint ezek az írásművek voltaképpen matematikai egyenletek. Az egyik oldalon a közlés minimuma áll, az író részéről, a másikon a képzelet maximuma, az olvasó részéről. Más szóval: e novellák egypercesek ugyan, de kétszemélyesek. Létezésük - mint mindannyiunké - csak lehetőség: várva várják az olvasót, hogy e könyv lapjairól föltámasztva, tevékeny és hasznos életet élhessenek." (Örkény István)

Lewis Carroll - Alice ​Csodaországban
Ennek ​a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta - immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként - szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba - amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Tadeusz Różewicz - A ​mi kis stabilizációnk
A ​lengyel Tadeusz Rózewicz nevét érdemes megtanulni - korunk egyik nagy drámaírója ő, és mint a már ismert Mrozek vagy a cseh Havel, az "elidegenedett" életet, a kisszerűséget, a közömbösséget és sekélyességet leplezi le abban az öt színművében, amelyet e kötetben közreadunk. Ehhez a lényegi mondanivalóhoz a szerző új formát teremtett, feltalált egy bizonyos drámaépítési módszert, a collage-t: látszólag össze nem függő jeleneteket rak egymás mellé, de éppen ily módon juttatja érvényre mondanivalóját. Fromai újításai annyira szokatlanok, hogy egy kiritikusa "az öngyilkosságig vitt merészséget" emlegeti. E nem hagyományos "komédiákban" szerencsésen találkozik a karikatúrával, groteszkkel és lírával átszőtt tartalom és a formai újítás, mintegy fokozva a hatást - az olvasó rádöbben a szerző igazságaira, de egyben élvezi is szellemes, mulattató jeleneteit.

Csoda
elérhető
16

Ignacy Karpowicz - Csoda
„Rómeó ​meghal, Júlia életben marad. Miért is ne lehetne ez egy csodálatos szerelem kezdete? Történnek néha csodák. Ha nem az életben, akkor a halál után.” Ignacy Karpowicz A csoda a könyv első lapjain megtörténik: egy fiatal fiú autóbaleset áldozata lesz, a teste azonban stabilan tartja az ideális 36.7-et. A ki nem hűlő holttest katalizálja az eseményeket és furcsa hatással lesz egész környezetére. A harmincas éveiben járó doktornő belészeret, az egykori barátnő átértékeli szexuális orientációját, és így tovább – a csoda a családtagokkal, barátnőkkel, orvosokkal esik meg, akik mind kilépnek önmagukból, zavaros és érthetetlen helyzetekbe keverednek, de legalább szánandó és nagyon is érthető életük végre kilép a megszokott pályájáról. Az abszurd ötletből kibomló történetet a szerző az Égiek és földiekben megkedvelt szatirikus látásmódjában tárja elénk. „Nehéz határ volt ez. Az élet és a halál, az egészés az elem, a test és a hőmérséklet között. Olyan határ volt, amelyet nem lehetett egyszerűen átlépni. Döntést követelt.”

Mándy Iván - Álom ​a színházról
Az ​Író színdarabja bemutatására készül. S eközben nyomasztó, különös álmok gyötrik. Szorong, hogy el találja mulasztani a bemutatót. Hogy nem lesz közönség. Hogy egyáltalán előadás sem lesz...S mialatt a rendezővel együtt helyszíneket keres, szereplők után futkos, különös kalandokban lesz része. Álombeli kalandokban persze.Néger nagyapót játszik egy eszpresszóbeli, furcsa színielőadáson, s a játék szívszorítóan komollyá változik...Zsókával, a meghalt színésznővel indul süteményt és tejszínhabot vásárolni, és megismerkedik egy bigott főpincérrel...Versenyt úszik valami nagy, titokzatos vízben Bélával, darabja rendezőjével; Süddeutsches Theater meghívását várja; megkéri Dragonics Teréz kezét; jegyet vált a halottak színházába; hátán cipeli a nagy Liszauert, az Árusok Terének veteránját...De mindig, mindenhova későn érkezik.

Efrájim Kishon - Veszett ​ernyő nyele
A ​Zürichben élő világhírű humorista, noha Ludas Matyi-beli rövid pályafutása után több mint harminc évet töltött Izraelben, ma is a hamisítatlan pesti humort műveli. Akár a mindennapi élet, a családi lét, a hivatali ügyintézés, a bevásárlás a hétköznapok ezernyi apró furcsaságát, groteszkségét tűzi tolla hegyére a szerző, akár az izraeli társadalmi szokások képtelenségeit, nevetséges ellentmondásait figurázza ki írásaiban ott villódzik az az elegáns könnyedség, az a gonoszkodó, de sohasem gonosz csúfondárosság, amely a pestinek nevezett zsidó humor sajátja. Kötetünk nyolcvanhat kis története, karcolata ebből a jellegzetes humorból ad színvonalas, szórakoztató ízelítőt.

Rejtő Jenő (P. Howard) - Az ​ellopott futár
"- ​Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)" Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Richard Brautigan - Görögdinnye ​édes levében
"Szeretkezés ​után a tigrisekről beszélgettünk. Pauline kezdte. Melege testével hozzám simult, és a tigrisekről akart beszélgetni. Azt mondta, hogy Öreg Chuck álma juttatta eszébe őket. - Hogy lehet, hogy értették a nyelvünket? - kérdezte. - Senki se tudja - mondtam. - De értették. Charley azt mondja, lehet, hogy valamikor réges-rég mi is tigrisek voltunk, csak megváltoztunk, ők meg nem. Nem tudom. Mindenesetre érdekes gondolat. - Sosem hallottam a hangjukat - mondta Pauline.- Kislány koromban volt még belőlük néhány, öreg tigrisek, de nemigen merészkedtek elő a hegyekből. Nagyon öregek voltak, veszélytelennek, és folyton vadásztak rájuk. - Hatéves voltam, amikor az utolsót megölték. Emlékszem, a vadászok lehozták KIThaLÁLomba. Százával tódultak oda az emberek. A vadászok azt mondták, hogy aznap ölték meg, fent a hegyekben, és hogy ez volt az utolsó tigris. - KIThALÁLomba hozták a tigrist, és mindenki odagyűlt. Fát raktak a testre, aztán jól átitatták cukrozott pisztrángolajjal." Játékos, ironikus, olykor groteszkbe hajló prózájával a kortárs amerikai prózában eredeti, friss hangot képvisel a hazájában rendkívül népszerű Richard Brautigan. Görögdinnye édes levében című kisregényét pályája elején, 1968-ban írta.

Déry Tibor - A ​kéthangú kiáltás
Déri ​Tibor négy ifjúkori regényét gyűjti egybe ez a kötet. A kéthangú kiáltás a Déry-életmű első szakaszának jellegzetes alkotása: lázas, zaklatott, expresszionista iheltésű hangjával, a fantasztikus elemek alkalmazásával az első világháborút követő évek hangulatát, a háborúban megcsömörlött és meghasonlott ember életérzését fejezi ki. Az Országúton az anarchikus társadalomellenesség regénye: a főhős, aki első személyében mondja el csavargásainak történetét, nem találja helyét a világban, egyéni lázadásban keresi a feloldódást a magány szorongató gyötrelmeiből. Dérynek ezt a regényét a szürrealista költészet formai vívmányainak mesteri áthasonítás jellemzi. A Pesti felhőjáték (mely először Az átutazó címmel jelent meg) groteszk szerelmi történet, egy különös, életidegen, de minden érzelmi és gondolati behatásra kivételesen fogékony pesti fiatalember tragikomikus kalandjainak és reménytelen magányának megkapó regénye. A Szemtől szembe - amelyet Déry már A befejezetlen mondat ujjgyakorlatának nevez - témájában és hangjában egyaránt sítlusváltozást jelez: az 1932-es berlini munkásfelkelés eposza, s egyszersmind kísérlet egy új, korszerű realista regényforma és ábrázolásmód kialakítására.

Karinthy Frigyes - Nevető ​Dekameron
Karinthy ​Frigyes nagy a nagy dolgokban és nagy a kicsinyekben. Apró humoreszkjeiben együtt van tehetségének minden jellegzetes vonása. Groteszk ötleteivel meg tud kacagtatni úgy, hogy a rekeszizmunk is megfájdul belé... de ha egy percig elgondolkozunk azon, ami megkacagtatott, az emberi lélek félelmes mélységeire döbbenünk rá. Karinthy, amikor a mulattató szerepére vállalkozik, pillanatra sem feledkezik meg arról a keserű bölcsességről, amely Shakespeare tragikus udvari bolondjait jellemzi.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Dr. ​Csibráky szerelmei
"Csibráky ​története a cselekvés drámájának egyik változata.... a csibrákyzmus magva a tapasztalatok szerzésére való képtelenség" - vallja Kolozsvári Grandpierre Emil, aki e művében is a "beteg valóságérzék" sajátosan magyar problémájával foglalkozik. Groteszk humorral, szatirikus éllel, a karikaturisták tömörségével mutatja be különös hősét, aki magán-és közéletben pikáns szerelmi kalandjai közt vagy hivatali munkája során egyaránt képtelen rátalálni a helyes magatartásra, összekeveri a tényeket vágyaival, álmaival, s emiatt nevetséges, képtelen helyzetekbe sodródik szüntelen... "Közel ötven év alatt kevés olyan olvasóval találkoztam, aki Csibrákyról ne szenvedéllyel nyilatkozott volna" - írja könyve előszavában az író. "Némelyek undorodva ócsárolták, mások lelkendezve magasztalták... Azt a következtetést mindenképpen levontam, hogy van benne valami, ami indulatokat kelt..." Egy sajnos ma is elterjedt életforma kegyetlen szatírája az a regény. Ezért sérti máig sokak érzékenységét.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Nyirő Gy. Gábor - Énéste ​- Ablaktörő kalapácsok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​revizor
"Revizor ​érkezett!" A vidéki orosz kisvárosban fejvesztett kapkodás kezdődik: mindenáron meg kell nyerni az inkognitóban érkezett revizor tetszését. Küldöttséget menesztenek hozzá, ünnepséget rendeznek tiszteletére, a polgármester még a leányát is feleségül adná hozzá. Ám ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri őket a hír... Gogol kitűnő felépítésű, sziporkázóan szellemes vígjátékban állítja pellengérre a cári Oroszország hivatalnoki karát, megvesztegethető bürokráciáját. A világirodalom egyik legmulatságosabb vígjátékát a magyar olvasóközönség színpadról is jól ismeri.

Anatole France - Jelenkori ​történet
Anatole ​France A pingvinek szigetében az egész francia történelem és ha úgy akarjuk, az emberiség történelmének karikaturáját rajzolja meg. Ennek mintha egyenes folytatása lenne a Jelenkori történet négy részből álló ciklusa. Jelenkori történet, amelyben a századvég francia társadalmáról akart körképet rajzolni egy okos, de félszeg vidéki tanár, Bergeret úr magánkalandjaival rajzol társadalmi torzképet.

Stanisław Ignacy Witkiewicz - Drámák
Witkiewiczet ​nemcsak a lengyelek tekintik az abszurd dráma úttörőjének, hanem nyugat-európai méltatói is: a húszas években alkotta meg azt a sajátos dramaturgiát, mely Ionesco és Beckett színpadán a negyvenes és ötvenes években vált végleg szalonképessé. Witkiewicz a maga színpadán gondolatokat, érzéseket, emberi kapcsolatokat mutat be, csupasz lényegére vetkőztet mindent: szerelmet, gyermeki és szülői szeretetet, barátságot, becsvágyat, jóságot, gonoszságot. Helyzet-alaptípust és ember-alaptípust variál darabjaiban, miközben elmossa a határokat a valóság és a látomás között, az idő határai pedig szétfolynak, és a színpadon egyszerre van jelen a ma és a régmúlt, olykor még a jövő is. A képtelen párbeszédek, a még képtelenebb helyzetek, a groteszkül komikus jelenetek egymásutánja olyan, mint egy nyomasztó álom gyorsan változó képeinek filmszerű sorozata. Párbeszédei nemcsak fordulatosak, csillogóan szellemesek, hanem elgondolkodtatók is. Drámái ezért olyan izgalmasak, de egyben ellenállhatatlanul mulatságosak is.

Simon Zoltán - A ​groteszktől a groteszkig
Pályájának ​sajátosságát Örkény abban látta, hogy egy hosszú, "teljes hittel és őszinteséggel" vállalt alkotói periódus után visszatért ahhoz az "egy kicsit játékos, évődő, csipkelődő groteszk hanghoz", amit huszonnégy évesen megütött. Mint arra már könyvének címe is utal: Simon Zoltán ezt a különös pályaívet követi nyomon, és arra törekszik, hogy feltárja ezeket az életrajzi mozzanatokat, koreszméket és irodalmi irányzatokat, amelyek Örkény alkotói magatartását formálták, témaválasztását, kifejezésmódját befolyásolták. Jóllehet talán a ma uralkodó irodalomszemlélet felől nézve egy ilyen - döntően a művön kívüli tényekből kiinduló - vizsgálódás nem tűnik korszerűnek, úgy véljük: vannak olyan különleges alkotói pályák, amelyeknek irodalomtörténeti helye és jelentősége csak a korviszonyok ismeretében határozható meg. Simon Zoltán úgy látja: ilyen alkotói pálya az Örkény Istváné is, és monográfiájában ennek bizonyítására törekszik - szerintünk eredményesen.

Eörsi István - Lonci ​narancssárgában
Eörsi ​István írja: "Feltétlenül szükséges-e, hogy kötetről kötetre a műfajok öröklött rekeszibe osszák szét magukat a szerzők? Csakugyan igaz, hogy bőrük mögött több önálló, egymást csak felületesen ismerő személynek adnak szállást: például egy versköltőnek, egy prózaköltőnek, egy drámaköltőnek, egy műfordítónak, egy esszéistának, egy humoristának és egy publicistának? Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy megpróbálkozzam valami másfajta felosztással is. Mi volna, ha egy időszak írói termékeit nem műfajok, hanem témák, tartalmak, hangulatok szerint rendszerezném? Ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozna-e meg a különféle műfajokban? Áttörné-e ez az egység az öröklött rekeszeket? És nem ártana-e ez az áttörés nekik? Egyebek közt ezekre a kérdésekre keres választ ez a könyv. Egyelőre még csak tétova kísérlet: nincs benne dráma, sem esszé, sem műfordítás; regény sincs benne, már csak azért sem, mert ilyet még nem írtam. De a prózai és verses szövegek váltakozása - úgy érzem - mégis szokatlan próba elé állít: kellőképpen azonos vagyok-e önmagammal? Annyira szeretném, ha az olvasó e kérdés hallatán bólintana, hogy szinte azt se bánnám, ha nem törődne műfaji különbésegekkel: egyszerűen csak szövegeket olvasna, bizalmatlanul és fogékonyan."

Edgar Allan Poe - A ​vörös halál álarca
Edgar ​Allan Poe 1809 - 1849 Költő, író, az amerikai irodalom klasszikusa, a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású elbeszélője, "A holló" című, magyarra is többször lefordított költemény szerzője. Novellái között megtalálhatjuk a fantasztikus irodalom, a detektívtörténet, a lélektani rémtörténet szinte minden alaptípusát. Kötetünk ezekből az írásaiból ad válogatást.

Komlós János - Csak ​az első száz év nehéz
Irodalmunk ​az új erkölcs problémáival vívódik. Komlós János kötete is az új erkölcs kialakulását gátló jelenségekkel - a felelőtlenséggel, gyávasággal, tespedéssel, lélektelenséggel, a kispolgári magatartás különféle megnyilvánulásaival veszi fel a harcot. E könyvében a kulturális élet visszásságai mellett a közgondolkozás, a mai társadalmi együttélés, a szocialista életforma problémái is előtérbe kerültek. Ezeket kívánja formálni - alakító világnézeti szenvedéllyel - karcolataiban az író. Új művei - akárcsak az eddigiek - bővelkednek szellemes, fanyar iróniában, a groteszk, a komikum művészi eszközeiben. Karcolatainak, vidám jeleneteinek sorozatát ezúttal a Tíz perc az nagy idő... című némafilmburleszk vezeti be. Újabb történelmünk elmúlt ötven esztendejét világítja benne át Komlós János a némafilm jelképes módon sűrítő, szatírikus képi elemeivel.

Barry Yourgrau - Egy ​ember kiugrik a repülőből
Előfordult ​veled valaha, hogy be akartál sétálni egy Dalí metszetbe? Vagy belépni egy tündérmesébe? Nyisd ki ezt a könyvet, és meg fogsz lepődni - mintha valaki hirtelen kirántaná lábad alól a valóság talaját. Barry Yourgrau ezzel a könyvvel dobbantott, méghozzá akkorát, hogy egyből fölkerült vele az irodalom dobogójára. Akár a nemrég megjelent Szexegypercesek-ben, ebben a művében is abszurd, szürreális álmaival bombázza olvasóit. Mintha Dalí és Bunuel híres filmjébe, az Andalúziai kutyá-ba csöppennénk be vele, jóllehet ő nagynevű elődeinél talán kissé könnyedebben, játékosabban bánik ezekkel az álmokkal, hol nagy, piros orrú bohócként, hol a reánk váró, utolsó jégkorszak egyetlen megmaradt korcsolyázójaként, hol pedig a nők tehetetlen játékszereként. Ezekben az álmokban minden megtörténhet: az ember beköltözik egy tehénbe, rajtakapja a feleségét egy mókussal, hóemberré változott apját hűti éveken át, sőt, ha olyan kedve támad, kiugrik a repülőből...

Kollekciók