Ajax-loader

'groteszk' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


E. T. A. Hoffmann - Az ​arany virágcserép / Scuderi kisasszony
A ​német romantika mindmáig nagy hatású elbeszélőjének varázslatosan szép fantasztikus kisregényében "Az arany virágcserépben" Anselmus, a félszeg diák a mindennapi életnél nemesebb és szebb közegben, a mesevilágban oldódik fel. Munkaadójának, Lindhorstnak és három lányának fantasztikus története a sejtelmes mesék forrásvidékén játszódik. Szalamandrák, kígyók vagy emberek ők? - kérdezheti az olvasó. Ki tudja ezt - a káprázatos kolorittal égő világ a lényeges, amelyben izzó szirmú virágok, pazar tollú madarak, zenélő szökőkutak és egyéb földöntúli csodák alkotják a környezetet. Anselmus megérti a madarak beszédét, övé lesz az arany virágcserép és Serpentina is. Ez a felhőtlen öröm és boldogságérzet a mese végén nem más mint a kötészetben, általában véve a szép emberi tettekben, alkotásokban, rejlő boldogság. A Scuderi kisasszony története reális időben és környezetben a Napkirály uralkodása idején játszódik Párizsban, középpontjában egy nemes lelkű idős irónővel. Madeleine Scuderivel és egy borzongató bűnügyi történettel. Fordulatos meseszövés, lebilincselő olvasmányosság és hajlékony stílus jellemzi a kisregényt.

Lewis Carroll - Alice ​Csodaországban
Ennek ​a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta - immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként - szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba - amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Mikszáth Kálmán - A ​tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma
Mikszáth ​Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett.

Sztaniszlav Sztratiev - Velúrzakó
Mi ​történik ha, amíg nyaraltunk, antik fürdő romjait tárják fel lakásunk padlata alatt? Természetesen hajsza indul az egyedülálló lelet birtokáért a különböző társadalmi szervek között, hírnévre vágyó tudósok kelnek birokra műemléksíberekkel, tévériporterek kapnak össze a frissen kinevezett úszómesterrel, az események lavinája megállíthatatlan. Egy valamire nincs mód: lakni a lakásban. Pedig Sztratiev Római fürdő című darabjának hőse éppen ezt szeretne. S jaj annak is, aki túlságosan bolyhos zakóját némi hányattatás után egy birkatenyésztő szövetkezetben nyíratja le. A munkát el kell számolni, s a Hivatal azontúl egy darab birka tulajdonosaként tartja számon a Velúrzakó szerencsétlen hősét. A következmények beláthatatlanok. Groteszkebbnél groteszkebb ötletek, pompásan pergő cselekmény jellemzik mindkét, ellenállhatatlanul mulatságos darabot, azt bizonyítva, hogy Sztratiev egyike a kortársi drámairodalom legbravúrosabb művelőinek. Sztaniszlav Sztratiev, az 1941-ben született kitűnő bolgár író neve nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: 1979-ben Vadkacsa a fák között című szatirikus regénye aratott megérdemelt sikert.

Bartis
elérhető
142

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Franz Kafka - Az ​átváltozás
"Kafka ​elbeszélései rejtélyes, elemezhetetlen példabeszédek. Mágikus erejű, álomszerű metafora kibontása valamennyi. Hátborzongatóan képtelen lények és helyzetek jelennek meg bennük, de a hűvös, pedáns leírás a hétköznapi valószerűség látszatába öltözteti őket. A hétköznapi valóság elemei viszont kísértetiesen baljós színezetet öltenek. Mindezt ma már közkeletű szóval "kafkai"-nak szoktuk nevezni. Kafkától életében elbeszéléseinek csak egy része jelent meg nyomtatásban. A többi hagyatékban maradt, köztük számos töredékesen. Tele van novellakezdeményekkel Kafka naplója is. Ez a kötet Kafka elbeszéléseinek legjavát közli, a legjellegzetesebb és legmaradandóbb műveket. Az elbeszélések előző, teljes magyar kiadásától eltérően nem különíti el a Kafka életében megjelent és a hagyatékban fennmaradt novellákat. hanem nagyjából keletkezésük sorrendjében, ugyanakkor a Kafka által kiadott kötetek egységét is tiszteletben tartva válogat belőlük"

Macskabolcso
elérhető
123

Kurt Vonnegut - Macskabölcső
"Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz" - így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent, nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük - tehetnénk hozzá. A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltó szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére. A sziget államformája a totális diktatúra, vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító bokononizmus. A vallás gyakorlására a hívek talpainak összeérintésével kerülhet sor, de az egyéb hittételekkel is részletesen megismerkedhetünk. A szuperjég pusztító erejének Bokonon próféta teremtő tanaival is szembesülnie kell. E találkozás "naplója" a különös, egyszerre mulatságos és megrendítő történet, amely Vonnegut írásművészetének teljes gazdagságával bilincseli le az Olvasót.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
"A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok" - írja Mikszáth Kálmánról Kosztolányi Dezső. A Beszterce ostroma föhőse is ilyen tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudta, s nem is akarta eldönteni. ,,Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tud- ja... Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr«, ahogy magát a leveleiben aláírta. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek." Igy elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is. Jellemvonásaiban sokszor különb ő, mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beleilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta. A regény sok különös, jellemző figurája között üde szinfolt a két szép fiatal, Apolka és Miloszláv szerelme.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Örkény István - Egyperces ​novellák
"A ​mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!" Örkény István

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Rejtő Jenő (P. Howard) - Az ​ellopott futár
"- ​Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)" Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Richard Brautigan - Görögdinnye ​édes levében
"Szeretkezés ​után a tigrisekről beszélgettünk. Pauline kezdte. Melege testével hozzám simult, és a tigrisekről akart beszélgetni. Azt mondta, hogy Öreg Chuck álma juttatta eszébe őket. - Hogy lehet, hogy értették a nyelvünket? - kérdezte. - Senki se tudja - mondtam. - De értették. Charley azt mondja, lehet, hogy valamikor réges-rég mi is tigrisek voltunk, csak megváltoztunk, ők meg nem. Nem tudom. Mindenesetre érdekes gondolat. - Sosem hallottam a hangjukat - mondta Pauline.- Kislány koromban volt még belőlük néhány, öreg tigrisek, de nemigen merészkedtek elő a hegyekből. Nagyon öregek voltak, veszélytelennek, és folyton vadásztak rájuk. - Hatéves voltam, amikor az utolsót megölték. Emlékszem, a vadászok lehozták KIThaLÁLomba. Százával tódultak oda az emberek. A vadászok azt mondták, hogy aznap ölték meg, fent a hegyekben, és hogy ez volt az utolsó tigris. - KIThALÁLomba hozták a tigrist, és mindenki odagyűlt. Fát raktak a testre, aztán jól átitatták cukrozott pisztrángolajjal." Játékos, ironikus, olykor groteszkbe hajló prózájával a kortárs amerikai prózában eredeti, friss hangot képvisel a hazájában rendkívül népszerű Richard Brautigan. Görögdinnye édes levében című kisregényét pályája elején, 1968-ban írta.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Clemens J. Setz - Szerelem ​a Mahlstadti Gyermek idején
Egy ​szép napon csak úgy megjelenik a nagy Gyermek. Tekintetét alázatosan a földre süti, bőrét hegek borítják. A város lakói napközben köréje gyűlnek, koncerteket és felolvasásokat tartanak. Éjjel pedig verik: ököllel, bottal és lánccal ütlegelik a soha meg nem száradó agyagból készült szobrot: a Mahlstadti Gyermek-et. A szobrász ugyanis rájuk hagyta a befejezést: azt a feladatot kapták, hogy a szobrot a gyermek általánosan tökéletesnek érzett formájába hozzák. A városlakókat kezdetben művészi hevület hajtja, később saját dühük zarándokaként térnek vissza, és ütlegelés közben mindinkább elveszítik önuralmukat - sőt majdnem az eszüket is. Ezzel a kötetével a Lipcsei Könyvvásár tavalyi díját nyerte el az alig harmincéves szerző, a kortárs osztrák irodalom vadonatúj zsenije, akinek a kritika egyöntetűen nagy jövőt jósol. Setz minden elbeszéléséből kivillan valami - hol csak groteszk, hol egyenesen hátborzongató - képtelenség. Egy különösen fertőző nyavalya, egy önként ketrecbe vonuló hitves, rituális mérleg az udvaron, botrány a halottaskamrában, hulla a szőnyeg alatt. Az osztrák Gemütlichkeit rendezett idilljébe burkolt apokalipszisnek nagyon is megvan a hagyománya a gyerekként elrabolt Natascha Kampusch vagy a vérfertőző apaszörny, Josef Fritzl - és persze Thomas Bernhard - hazájában. Mégis nehéz megcímkézni, mit is csinál voltaképpen, és mivel nyűgözi le az olvasót Clemens J. Setz. Egy bizonyos: magával ragadó könyvet írt.

Kafka
elérhető
41

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Csoda
elérhető
16

Ignacy Karpowicz - Csoda
„Rómeó ​meghal, Júlia életben marad. Miért is ne lehetne ez egy csodálatos szerelem kezdete? Történnek néha csodák. Ha nem az életben, akkor a halál után.” Ignacy Karpowicz A csoda a könyv első lapjain megtörténik: egy fiatal fiú autóbaleset áldozata lesz, a teste azonban stabilan tartja az ideális 36.7-et. A ki nem hűlő holttest katalizálja az eseményeket és furcsa hatással lesz egész környezetére. A harmincas éveiben járó doktornő belészeret, az egykori barátnő átértékeli szexuális orientációját, és így tovább – a csoda a családtagokkal, barátnőkkel, orvosokkal esik meg, akik mind kilépnek önmagukból, zavaros és érthetetlen helyzetekbe keverednek, de legalább szánandó és nagyon is érthető életük végre kilép a megszokott pályájáról. Az abszurd ötletből kibomló történetet a szerző az Égiek és földiekben megkedvelt szatirikus látásmódjában tárja elénk. „Nehéz határ volt ez. Az élet és a halál, az egészés az elem, a test és a hőmérséklet között. Olyan határ volt, amelyet nem lehetett egyszerűen átlépni. Döntést követelt.”

Mándy Iván - Álom ​a színházról
Az ​Író színdarabja bemutatására készül. S eközben nyomasztó, különös álmok gyötrik. Szorong, hogy el találja mulasztani a bemutatót. Hogy nem lesz közönség. Hogy egyáltalán előadás sem lesz...S mialatt a rendezővel együtt helyszíneket keres, szereplők után futkos, különös kalandokban lesz része. Álombeli kalandokban persze.Néger nagyapót játszik egy eszpresszóbeli, furcsa színielőadáson, s a játék szívszorítóan komollyá változik...Zsókával, a meghalt színésznővel indul süteményt és tejszínhabot vásárolni, és megismerkedik egy bigott főpincérrel...Versenyt úszik valami nagy, titokzatos vízben Bélával, darabja rendezőjével; Süddeutsches Theater meghívását várja; megkéri Dragonics Teréz kezét; jegyet vált a halottak színházába; hátán cipeli a nagy Liszauert, az Árusok Terének veteránját...De mindig, mindenhova későn érkezik.

Esterházy Péter - Pápai ​vizeken ne kalózkodj!
A ​nagy sikert aratott Fancsikó és Pinta szerzője új novellás kötetében túllép a gyermekkor-kamaszkor problematikán, és megőrizve friss és eredeti látásmódját, "szélesebb vizekre hajózik". Történeteinek egyik része egy étterem, majd egy elegáns szálloda személyzete körében játszódik, pincérek és vendégek sajátos kapcsolata, egy furcsa, de nagyon is ismerős világ elevenedik meg lapjain, amelyben az emberi kapcsolatok természete a helytől, foglalkozástól némiképp elszakadva általánosabban is kirajzolódik. Esterházy az emberek és a dolgok helyét keresi, látszatoktól és szerepektől lecsupaszított lényegét akarja megragadni. E keresés útja számtalan felületi rétegen át vezet, így egy-egy állomáson a látszatok természetrajza is elénk tárul. A cél azonban - ahogy Miklóska, a pincér fogalmazza meg - mindig az "... hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem..." És ez egyúttal művészi hitvallás is. Mert az írások látszólag könnyed, sokszor megnevettető történeteiben, ötleteiben, villanásaiban, írói "kiszólásaiban" művészet és élet, esetlegesség és megformált véglegesség ellentmondása is benne rejlik. A Hallgatás, Kihallgatás, Gatás - a Spionnovella - pedig mintegy összefoglalása ezeknek az alapkérdéseknek, csattanós, mulatságos szatíra s a művészet és a művész rendkívül mélyen átlátott felelősségének találó és erőteljes megfogalmazása. Ez a célkitűzés nehéz feladat elé állítja az írót: olyan művészet teremtésére kötelezi, amelyik önmagában hordozza igazolását és bizonyosságát. Ugyanakkor túl kell mutatnia önmagán, hiszen elsőrendűen fontos, hogy igazi szükség legyen rá. Mert végső soron "arra való, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen, ennyi és nem több..."

Karinthy Frigyes - Nevető ​Dekameron
Karinthy ​Frigyes nagy a nagy dolgokban és nagy a kicsinyekben. Apró humoreszkjeiben együtt van tehetségének minden jellegzetes vonása. Groteszk ötleteivel meg tud kacagtatni úgy, hogy a rekeszizmunk is megfájdul belé... de ha egy percig elgondolkozunk azon, ami megkacagtatott, az emberi lélek félelmes mélységeire döbbenünk rá. Karinthy, amikor a mulattató szerepére vállalkozik, pillanatra sem feledkezik meg arról a keserű bölcsességről, amely Shakespeare tragikus udvari bolondjait jellemzi.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Dr. ​Csibráky szerelmei
"Csibráky ​története a cselekvés drámájának egyik változata.... a csibrákyzmus magva a tapasztalatok szerzésére való képtelenség" - vallja Kolozsvári Grandpierre Emil, aki e művében is a "beteg valóságérzék" sajátosan magyar problémájával foglalkozik. Groteszk humorral, szatirikus éllel, a karikaturisták tömörségével mutatja be különös hősét, aki magán-és közéletben pikáns szerelmi kalandjai közt vagy hivatali munkája során egyaránt képtelen rátalálni a helyes magatartásra, összekeveri a tényeket vágyaival, álmaival, s emiatt nevetséges, képtelen helyzetekbe sodródik szüntelen... "Közel ötven év alatt kevés olyan olvasóval találkoztam, aki Csibrákyról ne szenvedéllyel nyilatkozott volna" - írja könyve előszavában az író. "Némelyek undorodva ócsárolták, mások lelkendezve magasztalták... Azt a következtetést mindenképpen levontam, hogy van benne valami, ami indulatokat kelt..." Egy sajnos ma is elterjedt életforma kegyetlen szatírája az a regény. Ezért sérti máig sokak érzékenységét.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Nyirő Gy. Gábor - Énéste ​- Ablaktörő kalapácsok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anatole France - Jelenkori ​történet
Anatole ​France A pingvinek szigetében az egész francia történelem és ha úgy akarjuk, az emberiség történelmének karikaturáját rajzolja meg. Ennek mintha egyenes folytatása lenne a Jelenkori történet négy részből álló ciklusa. Jelenkori történet, amelyben a századvég francia társadalmáról akart körképet rajzolni egy okos, de félszeg vidéki tanár, Bergeret úr magánkalandjaival rajzol társadalmi torzképet.

Stanisław Ignacy Witkiewicz - Drámák
Witkiewiczet ​nemcsak a lengyelek tekintik az abszurd dráma úttörőjének, hanem nyugat-európai méltatói is: a húszas években alkotta meg azt a sajátos dramaturgiát, mely Ionesco és Beckett színpadán a negyvenes és ötvenes években vált végleg szalonképessé. Witkiewicz a maga színpadán gondolatokat, érzéseket, emberi kapcsolatokat mutat be, csupasz lényegére vetkőztet mindent: szerelmet, gyermeki és szülői szeretetet, barátságot, becsvágyat, jóságot, gonoszságot. Helyzet-alaptípust és ember-alaptípust variál darabjaiban, miközben elmossa a határokat a valóság és a látomás között, az idő határai pedig szétfolynak, és a színpadon egyszerre van jelen a ma és a régmúlt, olykor még a jövő is. A képtelen párbeszédek, a még képtelenebb helyzetek, a groteszkül komikus jelenetek egymásutánja olyan, mint egy nyomasztó álom gyorsan változó képeinek filmszerű sorozata. Párbeszédei nemcsak fordulatosak, csillogóan szellemesek, hanem elgondolkodtatók is. Drámái ezért olyan izgalmasak, de egyben ellenállhatatlanul mulatságosak is.

Eörsi István - Lonci ​narancssárgában
Eörsi ​István írja: "Feltétlenül szükséges-e, hogy kötetről kötetre a műfajok öröklött rekeszibe osszák szét magukat a szerzők? Csakugyan igaz, hogy bőrük mögött több önálló, egymást csak felületesen ismerő személynek adnak szállást: például egy versköltőnek, egy prózaköltőnek, egy drámaköltőnek, egy műfordítónak, egy esszéistának, egy humoristának és egy publicistának? Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy megpróbálkozzam valami másfajta felosztással is. Mi volna, ha egy időszak írói termékeit nem műfajok, hanem témák, tartalmak, hangulatok szerint rendszerezném? Ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozna-e meg a különféle műfajokban? Áttörné-e ez az egység az öröklött rekeszeket? És nem ártana-e ez az áttörés nekik? Egyebek közt ezekre a kérdésekre keres választ ez a könyv. Egyelőre még csak tétova kísérlet: nincs benne dráma, sem esszé, sem műfordítás; regény sincs benne, már csak azért sem, mert ilyet még nem írtam. De a prózai és verses szövegek váltakozása - úgy érzem - mégis szokatlan próba elé állít: kellőképpen azonos vagyok-e önmagammal? Annyira szeretném, ha az olvasó e kérdés hallatán bólintana, hogy szinte azt se bánnám, ha nem törődne műfaji különbésegekkel: egyszerűen csak szövegeket olvasna, bizalmatlanul és fogékonyan."

Edgar Allan Poe - A ​vörös halál álarca
Edgar ​Allan Poe 1809 - 1849 Költő, író, az amerikai irodalom klasszikusa, a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású elbeszélője, "A holló" című, magyarra is többször lefordított költemény szerzője. Novellái között megtalálhatjuk a fantasztikus irodalom, a detektívtörténet, a lélektani rémtörténet szinte minden alaptípusát. Kötetünk ezekből az írásaiból ad válogatást.

Komlós János - Csak ​az első száz év nehéz
Irodalmunk ​az új erkölcs problémáival vívódik. Komlós János kötete is az új erkölcs kialakulását gátló jelenségekkel - a felelőtlenséggel, gyávasággal, tespedéssel, lélektelenséggel, a kispolgári magatartás különféle megnyilvánulásaival veszi fel a harcot. E könyvében a kulturális élet visszásságai mellett a közgondolkozás, a mai társadalmi együttélés, a szocialista életforma problémái is előtérbe kerültek. Ezeket kívánja formálni - alakító világnézeti szenvedéllyel - karcolataiban az író. Új művei - akárcsak az eddigiek - bővelkednek szellemes, fanyar iróniában, a groteszk, a komikum művészi eszközeiben. Karcolatainak, vidám jeleneteinek sorozatát ezúttal a Tíz perc az nagy idő... című némafilmburleszk vezeti be. Újabb történelmünk elmúlt ötven esztendejét világítja benne át Komlós János a némafilm jelképes módon sűrítő, szatírikus képi elemeivel.

Gabrielle Wittkop - A ​nekrofil
Ha ​létezik könyv, ami megosztja olvasóit, és a legszélsőségesebb véleményeket váltja, provokálja ki, A nekrofil kétségkívül ezek közé tartozik. Hőse, Lucien, a mindig fekete ruhát viselő párizsi régiségkereskedő egyaránt kedveli a nőket és a férfiakat, feltéve hogy megfelelnek egyetlen követelménynek: ne legyenek immár az élők sorában. Magányos szenvedélye a messzi gyermekkorban gyökerezik. Anyja halálával megrázó körülményeit, a gyász színei és díszletei, az a bizonyos szövőlepke illat, amit halottak párállanak maguktól, egy életre erre a magányos szenvedélyre ítélik. Mígnem… Lucien váratlanul szerelmes lesz. Az Ő kedvesei azonban, a természet elrendelése folytán csupán rövid időt tölthetnek nála. És akkor Lucien felveszi a reménytelen küzdelmet a halál ellen, a semmi ellen, amibe mindenki áttűnik egyszer. Ezzel a szép és reménytelen harccal emelkedik ki a példátlan naplóregény a szokványos rémtörténetek sorából, és válik a szerelem, a magány, a sors ellen vívott küzdelem költeményévé.

Friedrich Dürrenmatt - A ​fizikusok
Dürrenmatt ​- Beckett-tel ellentétben - a hagyományos dramaturgiára építi abszurd játékait, hogy "őrült" komédiát, úgynevezett paradox színházat kanyarítson belőlük, amilyen a bolondokházában játszódó Fizikusok is, amely a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a "józanok" az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára legyenek. Dürrenmatt ebben a drámában az atomkor tudósainak emberfeletti felelősségéről szól, azonban a zseniális dramaturgiai ötlet helyenként háttérbe szorítja a valódi konfliktust, a fizikusok erkölcsi felelősségének problémáját.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​revizor
"Revizor ​érkezett!" A vidéki orosz kisvárosban fejvesztett kapkodás kezdődik: mindenáron meg kell nyerni az inkognitóban érkezett revizor tetszését. Küldöttséget menesztenek hozzá, ünnepséget rendeznek tiszteletére, a polgármester még a leányát is feleségül adná hozzá. Ám ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri őket a hír... Gogol kitűnő felépítésű, sziporkázóan szellemes vígjátékban állítja pellengérre a cári Oroszország hivatalnoki karát, megvesztegethető bürokráciáját. A világirodalom egyik legmulatságosabb vígjátékát a magyar olvasóközönség színpadról is jól ismeri.

Friedrich Dürrenmatt - A ​nagy Romulus
A ​történelem groteszk ábrázolása végre a nagy lendülettel induló fiatal írót egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt az 1950-ben – huszonkilenc éves korában – írt A Nagy Romulus című „történelmietlen” tragikomédia. A „Nagy Romulus” jelentéktelen, mégis emlékezetes történelmi alak, Romulus Augustulus, az utolsó nyugatrómai császár. A már teljesen legyengült birodalom utolsó uralkodója valójában gyerekember volt, az uralkodás teendőihez nem is érthetett. A népvándorlás diadalmas barbár vezére, Odoaker ellenállás nélkül szállta meg Itáliát, bevonult Rómába, megszűntnek nyilvánította a császárságot és a kiskorú császárt megfosztotta trónjától. De megkímélte életét, sőt egy kellemes vidéki villát bocsátott rendelkezésére, és életfogytig járó jövedelmet biztosított számára. Sokkal későbbi kifejezéssel nyugalomba küldte. Példátlan történelmi példa. – Ez a témája Dürrenmatt komédiájának. Itt azonban Romulus Augustulus idősebb férfi, akit a biztos vég tudatában nem érdekel már az uralkodás, sokkal inkább kedveli a tyúktenyésztést, magát bölcsen ostobának tetteti. A nép pedig már megelégelte az egész ókort, követelik, hogy jöjjön a változás, jöjjön a középkor. Mulatságos célzás az időszakolás régóta közismert korszakváltási dátumára, amely szerint a Nyugatrómai Birodalom bukásával múlt el az ókor, és kezdődött a középkor. A fordulat pillanatait ábrázolja, illetve jelképezi az egész komédia. A császár mindenbe beletörődve várja a diadalmas germán vezér bevonulását. Háta mögött saját mellszobrával ül a trónon, amikor Odoaker belép. A rómaiak főleg azt tudják a germánokról, hogy ők találták fel a nadrágot. A belépő Odoakertől Romulus Augustulus mindenekelőtt azt kérdi, hogy a lábszárait fedő ruhadarab a híres nadrág-e. A győztes vezér meglepve válaszolja, hogy igen, mire a császár azonnal igen praktikusnak találja és már javasolja is, hogy tömegesen gyártani kellene, bizonnyal jó üzlet lenne. Ezzel a beszélgetés azonnal magánügyekre tér. A hódító megtudja, hogy a meghódolt, méghozzá békésen meghódolt császárt leginkább a tyúktenyésztés érdekli. Ez azért lepi meg, mert otthon ő maga is tyúkokat tenyészt. Még kíváncsi is lesz a tenyészetre, és csak úgy mellékesen közli, hogy a legyőzött többé már nem császár, de aggódnia nem kell, biztosítja a békés megélhetését. Ennek tulajdonképpen örül is a trónfosztott császár: nem kell többet törődnie a kényelmetlen uralkodással. Fel is áll a trónról, hóna alá veszi saját szobrát és megnyugodva távozik. – Paródiája ez a nagy korszakváltásoknak, a történelmi alakok magánkedvteléseinek, az iskolai történelemkönyvek anyagának, és szatírája magának a szatirikus ábrázolásoknak. Ez már igazi Dürrenmatt-játék és valódi siker. Az öreg hölgy látogatása című darab Dürrenmatt drámaírói művészetének csúcspontja. Az elszegényedett szülővárosába visszatérő öreg milliárdosnő, aki pénze mindenhatóságának tudatában megvásárolhatja ifjúkori csábítójának halálát a városka tisztes polgáraitól, valóságos megtestesítője a pénz gonosz hatalmának, amely kérlelhetetlenül rombol szét minden erkölcsi gátlást, megfontolást. A háború utáni kisváros, Güllen valahol Nyugat-Európában van. A város kisemberei bűntárssá, cinkossá válnak és a náci tömeghisztéria tipikus jelenségei észlelhetők rajtuk, az öreg hölgy alakjában pedig az amerikai monopoltőkés magatartás és életfelfogás szimbolizálódik.A jegyzeteket Falcsik Mária állította össze.

Kollekciók