Ajax-loader

'drámai költemény' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Henrik Ibsen - Brand
A ​norvég Henrik Ibsent (1828-1906) a modern dráma atyjaként tartja számon az irodalom- és színháztörténet. Gazdag, hatalmas életműve töretlenül ível a romantikus verses színműtől az utolsó szimbolikus drámákig. Legnépszerűbbek azonban azok a művei, amelyekben kora szociális és erkölcsi problémáit vitte színpadra a francia hagyományból átvett naturalisztikus daramaturgia szellemében: "A népgyűlölő", a "Kísértetek", "A vadkacsa", a Rosmersholm" és elsősorban a "Nóra". Ez az 1879-ben keletkezett színdarab a bemutató idején hatalmas botrányt okozott: Ibsen kiállása a nők jogai mellett szokatlan kihívásnak számított annak idején. Változatlan népszerűségének ma már nem ez az elsőrendű oka, hanem a szereplő személyek mesteri rajza, a drámai szerkezet lenyűgöző szépsége, az okos érzelmesség. S az a nemes írói indulat, megfontolt pátosz, amely az emberi egyéniség szabad kibontakozásáért kiált.

Vörösmarty Mihály - Vörösmarty-Album
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lord George Gordon Noël Byron - Byron ​válogatott művei I-II.
Ez ​a két kötet először ad magyarul teljes képet Byron sokfelé ágazó, változatos életművéről. Azonkívül, hogy egybegyűjti a régebbi Byron-fordítások legszebbjeit és új fordításban mutatja be a költő két leghíresebb drámáját, a Manfred-ot és a Káin-t, számos olyan művet tartalmaz, mely még sohasem jelent meg magyarul, például, keleti tárgyú elbeszélő költeményt: A gyaur-t, az Ég és Föld című misztériumjátékot, a politikai és irodalmi szatírák legjavát és Byron lírájának jó néhány darabját. A második kötetben főműve, a Don Juan jelenik meg újra. Byron válogatott műveiben a romantikus költészet kedvelői bőségesen találnak élvezetes olvasnivalót, az irodalomtörténeti érdeklődésű olvasók pedig föllelhetik Puskin Anyegin-jétől Arany László művéig, A délibábok hősé-ig oly sok későbbi remekmű ihlető példáit.

Vörösmarty Mihály - Vörösmarty ​Mihály munkái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ungvárnémeti Tóth László - Nárcisz ​vagy a’ gyilkos önn-szeretet
Szellemes ​és lenyűgöző filológiai apparátussal megírt tanulmányában a fiatal Kerényi Károly cáfolja először a Nárcisz „autentikus" klasszikai eredetét, s inkább a késő barokk operai párhuzamokban vagy a pásztorjáték műfaji hagyományaiban jelöli meg Ungvárnémeti drámájának előzményeit. De Kerényi sem jár el másképpen, mint a cáfolni vágyott közhelyes recepció, hiszen Kerényi az antikvitást egy másik lehetséges korszak-kontextussal lecserélve igyekszik a dráma kánoni helyzetét legitimálni. Így tesz utóbb a recepciónak az az iránya is amely a 18. század végi műfaji-dramaturgiai párhuzamokat említi, Szentjóby Szabó László Pántlikáját vagy Révai Miklós Az áldozat című játékát (ez utóbbiból jön például a felvonások „nyílás" elnevezése). Kevés olyan értelmezése van a Nárcisznak, amely közvetlenül az 1816-os irodalomtörténeti kontextusból indulna ki. Ungvárnémeti művének anakronisztikus műként való megítélése, a Nárcisz olvasásalakzatainak a megjelenés irodalomtörténeti előidejébe való visszahelyezése egyértelműen azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a magyar koraromantika esztétikai közegéről, olvasásmódjairól tudunk meg keveset. Így azt az irodalmi mechanizmust sem értjük meg, amely a kánon szélére vagy az alteritásba szorított egy olyan drámát, amely kétségkívül nem bővelkedett a magyar színműirodalom később elfogadottá vált drámaköltői eszközeiben, de olyan fontos művészetelméleti problémák felvetésére adott (volna) lehetőséget a 19. század magyar irodalomtörténete számára, amely az európai „romantikák" mindegyikében jelen van, s ami éppen ezért a magyar romantika-értésből nagyon is hiányzik. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül sem a műfaji párhuzamokat, sem Ungvárnémeti pályakezdésének vagy „patakias" iskolai műveltségének, irodalmi nevelődésének és ízlésének irodalomtörténeti tényeit, ez azonban nem jelenheti azt, hogy az 1816-ban kiadott művet - amelyet éveken át javítgatott, s amelyen Ungvárnémeti szavával a „reszelő" is dolgozott eleget - csak a 18. századi irodalmi ízlés szerint ítéljük meg.

Ntozake Shange - For ​Colored Girls Who Have Considered Suicide When the Rainbow Is Enuf
From ​its inception in California in 1974 to its highly acclaimed critical success at Joseph Papp's Public Theater and on Broadway, the Obie Award-winning for colored girls who have considered suicide/when the rainbow is enuf has excited, inspired, and transformed audiences all over the country.

Imre Madách - İnsanın ​trajedisi
Taşralı ​bir Macar soylusu l859 yılının l7 şubatında eline tüy kalemini alıp, insanın ve insanlığın varlığının anlamını, savaşımları, acıları, başarıları ve yenilgileriyle tüm tarihinin anlamını, amacını, ta yaradılıştan başlayarak sisli ufuklarda kaybolan uzak geleceğe değin başından sonuna kadar düşünerek, akıllara durgunluk verecek bir tempoyla, bir yıldan biraz fazla bir süre içinde, tam onyedi tüy kalemi eskiterek bu manzum dramı yazdı. 1860 yılının 26 martında macar edebiyatının en tanınmış ve aynı zamanda en tartışmalı yapıtlarından biri, "İnsanın Trajedisi" doğdu. Bu yapıtı kimileri anlamsız, saçma bulur; kimileri önemi açısından Goethe ve Dante'nin büyük manzum dramlarına benzetir; kimilerine göre ise her iki görüşte de bir ölçüde gerçek payı vardır. Dramın mekânı dünyamız, hatta bütün kâinattır. Konusu insanlığın tarihi. Zamanı ise geçmiş ve gelecek. Dramın başında, "Büyük eser bitti, tamam ; dönüyor çarklar dinleniyor yaradan" sözleriyle yaradılışın sona erdiğini duyuran Rab, övgüler düzen meleklerinin şenliklerini seyrediyor. Bu havaya katılmayan tek biri var, o da İblis. Rabbın zıddı, inkârın ruhu olan şeytan, Tanrının eserinin mükemmellikten ne kadar uzak olduğunu kanıtlamak için, kendi payına düşenin, kendi hakkının, ışığa karşı gölgenin de var olması hakkının ona verilmesini ister ve Adem ile Havvayı aldatmakta kullanacağı bir karış toprakla cennetin yasaklanmış iki ağacını Tanrıdan alır. Madách "İnsanın Trajedisi" ni bitirirken, sonuç çıkarmayı da ihmal etmiyor. Son sahnede Tanrının, insanın mücadelesinin anlamını anlatan sözlerini sonuç olarak yorumlayabiliriz. Ama okuyucunun çıkaracağı sonuç gene de yazarınkinden farklı olabilir. Kaldı ki, Trajedi'nin son sahnesinin yorumu, yapıtın doğuşunun üstünden geçen 130 yılı aşkın bir süredir yazılmış yüzlerce, binlerce sayfalık yorumların ancak bir tanesidir.

Kollekciók