Ajax-loader

'kolumbia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

José Eustasio Rivera - Örvény
A ​modern latin-amerikai próza egyik legnagyobb hatású művelője, a kolumbiai Eustasio Rivera iskolát teremtett az amerikai kontinensen regényével, az Örvény-nyel. A megejtő szépségű síkság és a hátborzongató érzékletességgel megfestett, emberfaló őserdő epikus arányú ábrázolása szerencsésen ötvöződik kaucsukgyűjtő rabszolgák életének döbbenetes epizódjaival. Bűzös kigőzölgésű mocsarak, sebes sodrású, zuhatagos folyók, millió ág-bogú, indaszövevények ölelésébe font buja növényzet közt járják végzetes útjukat a regény hősei; léptüket villogó szemek kísérik: a sűrűben megbúvó vadállatok, s a kegyetlenségben rajtuk is túltevő, vérszomjas "kiskirályok", "gumi-milliomosok" tekintete. A megszállottságig fokozódó szenvedélyek, szerelem, féltékenység, vérbosszú, nyereségvágy hajtja-űzi őket, megfordulnak indián tanyákon és kaucsukgyűjtők nyomorúságos szállásain, s ott gyűrűzik körülöttük az őserdő iszonyatos örvénye. Sordó áradású, költői ihletésű képsorok, izgalmas kalandok, apokaliptikus víziók teszik végig lebilincselővé Rivera sok kiadást megért, több nyelvre lefordított klasszikus alkotását.

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. "Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld - mondta a húgom. - De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe." Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.

Mustó Péter SJ - Remény ​és kétség között Bogotá utcáin
„Első ​dél-amerikai felfedezőutam után nem szerettem volna még egyszer csak turistaként visszatérni az úgynevezett harmadik világba. Kapcsolat csak akkor jön létre, ha nem csak nézelődök, fényképezek, információkat gyűjtök. Csak akkor teljesedik ki az életem, ha teljesen belemerülök az új környezet életébe. Akkor persze az élet határait, más oldalait, fonákságait is megismerem. ___1979-ben tehát visszatértem Dél-Amerikába, Kolumbia fővárosába, Bogotába, azzal a szándékkal, hogy ott hosszabb időt töltök. Először az utcagyerekek világával ismerkedtem. Valójában mindig a felszabadító istenkép élt bennem. ___A rossznak nemcsak a következményeit szerettem volna gyógyítgatni, hanem az igazságtalan, embertelen társadalmat is megváltoztatni, együtt küzdeni olyan közösségekkel, ahol minden emberben Isten képmását látják és tisztelik.” _Mustó Péter SJ_

Gabriel García Márquez - A ​pátriárka alkonya
"Tudom, ​mi adta az ötletet, hogy egyszer megírom egy diktátor történetét. Caracasban történt, 1958 elején, amikor Pérez Jiménez megbukott. Pérez Jiménez akkor már nem volt ott. A kormányzó junta egy mirafloresi villa szalonjában tartott ülést, és az előszobában ott voltunk valamennyien, az összes caracasi újságíró, hajnali négy óra volt: ott töltöttük az egész éjszakát, hogy megtudjuk az ország további sorsát, amely akkor dőlt el, abban a szobában. Egyszer csak, az éjszaka folyamán első ízben, kinyílt az ajtó, és kijött egy katonatiszt, tábori egyenruhában, sáros csizmában, hátrálva, géppisztolyát a szoba felé szegezve, ahol Larrazábal és a többiek éppen eldöntötték Venezuela sorsát, és elhaladt köztünk, újságírók között, hátrálva, abban a csizmában, lement a szőnyeggel borított lépcsőn, beült egy autóban, és elhajtott. Nem tudom, ki volt az a katonatiszt, csak annyit tudok, hogy Santo Domingóba emigrált. De ott, abban a pillanatban, nem is tudom, hogyan, megsejtettem, hogy mi a hatalom. Hogy ez az ember, aki elment egy hajszálnyi kontaktushiba miatt nem kapta meg a hatalmat, és hogy ha meglett volna a kontaktus, akkor ennek az embernek és az egész országnak a sorsa is másképp alakul. Hát akkor mi az a szikra, amely hatalmat gerjeszt? Mi a hatalom? Rejtély! Könyvem diktátora azt mondja róla, hogy olyan, mint "egy tündöklő szombat". " (Gabriel García Márquez)

Bear Grylls - Istenek ​aranya
Bear ​Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életbenmaradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep! Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait...

Losonczy Anna - A ​szentek és az erdő
Losonczy ​Anna Belgiumban élő magyar etnológus, aki hosszú ideig tartózkodott Kolumbia csendes-óceáni síkságain. Itt, a világ egyik legcsapadékosabb vidékén, a folyók és a mangróvemocsarak mentén élnek azoknak az afrikai rabszolgáknak a leszármazottai, akiket a 16. századtól kezdve hurcoltak be ide a kereskedők. A területet az őshonos emberá indiánokkal osztják meg, akiket vadembereknek tartanak - e kifejezésben a megvetés és a csodákat egyszerre van jelen. Az indiánok a föld természetadta urai, akik művelésre "átengedték" az irtásokat, a feketék viszont úgy gondolják, a föld azé, aki megműveli... Ünnepek során találkozik ugyan a két csoport, de nem olvad össze egy közösségbe. Nyelvi érintkezésükben a legegyszerűbbre szűkített spanyol nyelvet használják, a cselekvésekre alkalmazott főnévi igenevek az elkerülhetetlen kommunikáció személytelenségét hangsúlyozzák. Losonczy Anna élethű leírásában megismerkedhetünk az itt egymás mellett élő kultúrák mindennapjaival - a környezethez és az aranyhoz való viszonyukkal, szentjeikkel és rítusaikkal, gyógyítóikkal és sámánjaikkal, hiedelmeikkel és mitológiájukkal - s a keresztény kultúra meghatározó jelenlétével is. E közösségek antropológiai vizsgálatának következtetései a mai Közép-Európának is tesznek fel aktuális kérdéseket.

Gabriel García Márquez - A ​szerelemről és más démonokról
„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (...) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

Nicolás Gómez Dávila - További ​széljegyzetek egy rejtett szöveghez
Lassacskán ​bekövetkezik, amitől az arisztokratikus visszavonultságban élő bogotái remete, Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) alighanem a legjobban rettegett: kanonizált szerzővé válik. Amióta a kilencvenes években néhány európai értelmiségi felhívta rá az európai olvasók figyelmét, alig ismerünk latin-amerikai gondolkodót, akinek életműve ilyen élénk érdeklődést keltene, mint az övé. Bár életében csak barátai és családtagjai számára tette elérhetővé írásait, később olyan csodálókat szerzett, mint Ernst Jünger, Álvaro Mutis vagy Heiner Müller. Szenvedélyes korszerűtlenségét életével hitelesítette: franciaországi tanulóéveit és egy európai utazást leszámítva szinte egész életét Bogotá melletti villájában, pontosabban harmincezer kötetes magánkönyvtárában töltötte. El reaccionario auténtico című esszéjének köszönhetően többen a XX. század egyik legjelentősebb politikai teológusának, a Joseph de Maistre és Juan Donoso Cortés nevével fémjelzett ultramontán hagyomány utolsó képviselőjének tekintik, noha saját meghatározása szerint a reakciós "nem visszafordulni akar, hanem más úton járni". Gondolatainak feszültsége abból ered, hogy hierarchikus világképe, katolicizmusa és antidemokratizmusa ellenére is az individuumba, illetve a tagadás gesztusába vetette minden reményét. Szellemi partizánharcként felfogott sajátos, mély hitében gyökerező szkepticizmusa minden ideológiától távol tartotta - nem meglepő hát, hogy a politikai szerepvállalástól konzekvensen elzárkózott. Gómez Dávila - mint a modernitás több hajótöröttje - minden filozófiai rendszeralkotást szócséplésnek, a csupán megsejthető, ám kifejezhetetlen "rejtett szöveg" meghamisításának ítélt, így már első kötetei, a Notas és a Textos is csak rövid esszéket, feljegyzéseket tartalmaztak. Mivel a civilizáció lényegét a klasszikusokkal folytatott párbeszédben látta, és szakadatlanul kerete az egyedül tisztességes, vagyis a hallgatáshoz legközelebb eső megszólalási formát, végül kizárólag "széljegyzeteket" írt. Aforizmáinak 1977 és 1992 között publikált öt kötetével - melyeknek utolsó darabját tartja kezében az olvasó - az európai hagyomány "közhelyeinek" kívánt méltó nyughelyet biztosítani. George Steiner - aki ugyancsak jól ismeri Gómez Dávila írásait - "püthagoraszi műfajnak" nevezte ezt a töredékekből építkező, egyszerre áttetszően világos és enigmatikus írásmódot, amelyet mindenkor a vulgaritás elleni küzdelem hív életre, és amely így mindig a száműzöttek, a rosszkor születettek, egyszóval a nagy legyőzöttek sajátja.

German Castro Caycedo - Lelkemet ​az ördögre hagyom
A ​kötet szerzője a kitűnő kolumbiai újságíró German Castro Caycedo munkássága az írott sajtóban és a televízióban országa határain túl is figyelmet keltett. Figyelme korunk társadalmának legégetőbb gondjaira irányul: regényeiben nyomon követhető ennek hiteles tanúsága. A Lelkemet az ördögre hagyom a tényfeltáró újságírás korszerű, pergő ritmusú dokumentumregénye. Lapjain megelevenedik a Yarí folyó természeti szépsége és kegyetlen vadonja, emberek kétségbeesett küzdelme a túlélésért az őserdő könyörtelenségével szemben. Derűs kalandok, a főszereplő kétségei és tanúvallomásai - mind-mind a kitűnő akcióregények velejárói. Ám ez a kötet ennél mélyrehatóbb értékeket is rejt.

Kéri András - El ​Dorado népe / A felhők lakói
Kevesen ​lehetnek, akik még nem hallottak El Doradoról, az arany, a kincs, a gazdagság hazájáról, arról az áhított világról, amit a spanyolok, és más nemzetek fiai, oly sokáig hiába kerestek. Számos legenda keringett róla. Bejárták érte a Guayanák világát, Venezuelát, Kolumbiát, Ecuadort, míg végre ráakadtak arra a tóra, ahonnan e legenda elterjedt. El Dorado a jólét szimbólumává vált. Ha nem lett volna El Dorado legendája, bizonyára a hódítás is lassabban és kevésbé vadul zajlott volna le. De tudjuk-e, kik is lakták e vidéket? Róluk alig esik szó, pedig ők, a csibcsák egyik törzsét alkotó muiszkák hozták létre a maják, az aztékok és az inkák után Amerika negyedik legfejlettebb bennszülött kultúráját.

Gabriel García Márquez - Az ​ezredes úrnak nincs, aki írjon
Az ​időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet is megjelent.A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak.

Laura Restrepo - Leopárd ​a napon
Kolumbia. ​A drogmaffiák. Erőddé átalakított kastélyok, hadsereggé szervezett "katonák". Kaszinók, luxusprostituáltak, dollármilliárdok, és szentségként tisztelt ősi szabályok. Tűz, vér, és sötétben lobogó szerelmek. Mani Monsalve és Nando Barragán. Két drogbáró, unokatestvérek és gyilkoló ellenségek. Bosszú és vérbosszú, és a vérbosszú vérbosszúja, és így tovább, amíg a vérből telik még. A háttérben egy este, egy nő és évszázadok szokásai, babonái, hagyományai. Laura Restrepo Latin-Amerika egyik legfénylőbb irodaImi csillaga, elnyerte a legnevesebb spanyol irodalmi díjat, és többek közt olyan szerzők ajánlását, mint Gabriel García Márquez ("...Laura Restrepo igazi olvasmányélményt nyújt") és Isabell Allende ("...megtanít bennünket arra, hogyan láthatunk a dolgok felszíne mögé, és hogyan ölelhetjük át a valóságot minden érzékünkkel"). A Keresztapa, ahogy García Márquez írta volna...

Germán Guzmán Campos - Camilo ​Torres, a forradalmár pap
Camilo ​Torres, a partizánként hősi halált halt kolumbiai pap neve szimbólummá vált a katolikus keresztények részvételének a latin-amerikai kontinens forradalmi átalakulásának folyamatában és nevét Európában is jelentős tömegek megismerték. Úgyszólván nem is olvasható beszámoló Latin-Amerika helyzetéről általában, vagy katolikus mozgalmáról különösen, amelyben Torres szerepét így vagy úgy ne említenék meg. Harcostársának, Germán Guzmán Camposnak e róla írt életrajzában megismerhetjük Torres életútját, elsősorban azonban ideológiai fejlődését és politikai elkötelezettségének formáit. (A szerző öt éven keresztül Camilo Torres közvetlen környezetében élt.) Egyúttal bepillantunk a politikai és társadalmi problémák mélyére is. E könyvet különösen érdekessé teszi egy sor eddig ismeretlen dokumentum közzététele, amelyekből szinte modellként ismerhetjük meg a latin-amerikai szerkezeti változásokat és az egyház új irányzataival kapcsolatos problémákat. Camilo, bár ismerte az alapvető marxista tanításokat, nem volt marxista. Nála - akárcsak Guzmánnál - háttérbe szorul, vagy ha nem, igen sajátságos az osztályszemlélet. A forradalom okainak vizsgálatánál túlságosan egyszerűsít: kizárólag a nyomorral magyarázza. Nem mondhatjuk, hogy mindez mit sem von le forradalmi tevékenységének értékéből, ám őszinte forradalmi szándékai vitathatatlanok. Az olvasó, aki gondosan olvassa e könyvet, végül is megérti, hogy nem Camilo Torres, a forradalmár pap személye vált szimbólummá, a forradalmi harc ösztönzőjévé, hanem az a cél, amely felé tudatosan törekedett, s amerre törvényszerűen vitte őt az osztályharc logikája. Camilo Torres és Guzmán Campos akarva, akaratlanul azt bizonyítják, hogy a tőkés társadalom valamennyi szintjén, minden egyes intézményében osztályharc folyik, s ez alól nem kivétel az egyház sem.

Roberto Saviano - ZéróZéróZéró
Az ​olasz Roberto Saviano elmúlt években írt könyvei az oknyomozó újságírás csúcsteljesítményei. Első könyve, a nápolyi camorra világát bemutató Gomorra ötvenhárom országban összesen hat és fél millió példányban kelt el. Legújabb kötete ismét veszélyes és megosztó témát vesz elő: a nemzetközi kokainkereskedelem útját követi végig a termelőktől a fogyasztókig.

Dan Schmidt - Haláltábor ​Kolumbiában
Ők ​négyen olyan csatákat vívnak meg, amelyekre a világon senki más nem hajlandó, de nem is képes. Túszok? Eltűnt személyek? Gyilkosságok? Terrorista bandák? Semmiség! Bármit az igazságért! Jelszavuk: Üss először, üss keményen, üss utoljára" „Hirtelen csapunk le, mint a ragadozómadár az áldozatára. Mi vagyunk a sólymok, a Gonosz - a nyúl.” Haláltábor Kolumbiában Vic Gabriel a földi pokolba vezeti három társát. A cél: megsemmisíteni a drogmaffiát és a milliárdos értékű kokainlerakatot a legvadabb dél-amerikai őserdő kellős közepén. Ám a dzsungel mérges kígyókkal, ragadozókkal és állig fegyverezett gengszterekkel teli, El Diablo, a Sátán nem adja egykönnyen gyilkos birodalmát…

Nicolás Gómez Dávila - A ​modernitás remetéje, Nicolás Gómez Dávila
Az ​Andok fennsíkján elterülő Santafé de Bogotá ideális hely egy száműzöttnek. A falusi bevándorlók nyomorúságos kunyhói és a vigasztalan betonsilók többnyire esőfelhőkbe burkolóznak. Itt élt évtizedekig a modern világ legkérlelhetetlenebb szellemi ostorozója, a mindenhonnan kitaszított reakció önkéntes remetéje. NICOLÁS GÓMEZ DÁVILA száz évvel ezelőtt, 1913. május 18-án született Kolumbia fővárosában, és ugyanitt halt meg egy nappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt, 1994. május 17-én. Földbirtokos család fia volt, nagy vagyont örökölt, szabadon alakíthatta életét. Párizsi tanulóévei után, huszonhárom évesen tért vissza a Bogotá peremén álló szülői házba. Hátralevő életének legnagyobb részét harmincezer kötetes házi könyvtárában töltötte. Egész életében rendületlenül írt - de csak önmagának. "Nem akarok műveket hátrahagyni. Azok, amelyeket egyedül szeetnék, végtelenül távol vannak kezeimtől. Egy kis kötetet azonban mégis, hogy hébe-hóba felüsse valaki. Egy halvány árnyékot, amely megragad néhány embert. Igen! Egy összetéveszthetetlen és tiszta hangot, hogy felcsendüljön az időkön át."

Angela Becerra - A ​megtagadott szerelmekről
A ​Fiamma dei Fiori és Martín Amador között lévő szerelmi történetet a tenger hullámaihoz lehet hasonlítani. Korbácsol, üt, simogat, nyaldos, jön és megy a felfedezett érzelmek egy hullámzásában, ami elmeríti az olvasót az ellentmondásos érzelmek örvényében. A szerelem és a közöny, a folytonosság és a passzió, a lelkiség és az engedetlenség résztvevői Fiamma dei Fiori életének, egy kitartó és igaz nőének, élete legteljesebb... és legüresebb pillanataiban. Egy gyönyörű szerelmi történet, mely egy kikötői városban játszódik, ahol úgy néz ki, hogy az idő végigkíséri a pár nyugtalanságát. Az élet rezgéseinek kicsordulása, a keresés, az idealizmus, a lehetséges és lehetetlen álmok, örömök és magányok, addig, míg elérjük azt, mit mindannyian kívánunk: megtalálni önmagunkat.

Gabriel García Márquez - Egy ​hajótörött története
Egy ​hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették...

Nuria Amat - A ​kokainkirálynő
A ​Kolumbiában élő fiatal katalán nő, Rat és a kábítószermaffia elől menekülő újságíró, Wilson Cervantes szerelmének történetére épül a regény. Az ország legeldugottabb szegletében játszódik, ahol mindenki a kokainültetvékenyből kénytelen tengetni életét, és ahol egyszer csak Rat is rádöbben, hogy a mostoha vidéken, az őserdő mélyén háború zajlik. Csakhogy ekkor már késő: Rat maga is kénytelen testközelből megtapasztalni az erőszakot, a kegyetlenséget. A márquezi hangulatú regény hol a líraiság, hol a rettenet nyelvén szólal meg. Kolumbia csendes-óceáni partvidékén járunk, ahol a gerillák emberei és a kábítószer-kereskedők teljhatalmú urak, ám ahol még elevenen él az európai ember számára oly titokzatos ősi kultúra.

Diego Viga - A ​mangófa árnyékában
Diego ​Viga (írói álnév) 1907-ben született Bécsben. Az orvosi diploma megszerzése után kutatómunkával foglalkozott 1938-ig, amikor Kolumbiába emigrált. Szinte egész Dél-Amerikát bejárta, munkát vállalt az ültetvényeken, fakitermelőnek szerződött az őserdőbe. Ma ismét visszatért az orvostudományhoz, Ecuadorban él, egyetemi tanár. Ebben a regényében holtan találják Vicente Crespót, a vidék gazdag földesurát. Meglepetésekben bővelkedő, izgalmas nyomozás során tárul fel előttünk egy kolumbiai falu igazi arca.

Rosso José Serrano Cadena - Sakk-matt
Miután ​1993 végén, hosszú, polgárháborúnak is beillő küzdelem után a kolumbiai rendőrség felszámolta a medellini drogkartellt, és lelőtte Pablo Escobart, a kartell szökésben lévő, hírhedt főnökét, a kolumbiai kormány elhatározta, hogy a medellininél jóval nagyobb és a politikába is beépült cali kartell t, a világ legnagyobb kábítószer-maffiáját is felszámolja. A feladatot Rosso José Serrano Cadena tábornokra, a kolumbiai Országos Rendőrség ebből a célból kinevezett vezetőjére bízták. A cali kartell főnökei, Gilberto Rodríguez Orejuela és Miguel Rodríguez Orejuela nem Pablo Escobar vérengző módszereivel, hanem jóval körmönfontabban és láthatatlanabbul végezték tevékenységüket. A váltogatott rejtekhelyeken megbújó, fellelhetetlen maffiavezérek és társaik ellen hosszú és kitartó hadjárat indult, de nem fegyverekkel, hanem a felderítés legmodernebb eszközeivel. A tábornok hadjárata és az ezt követő Évezred Hadművelet végül sikerrel zárult, a Rodríguez Orejuela fivérek és más maffiavezérek börtönbe kerültek. Rosso José Serrano Cadena tábornok, aki ezekért a sikeres akciókért az Egyesült Államokban megkapta A világ első rendőre című kitüntetést, ebben a könyvben írja le Santiago Gamboa kolumbiai író közreműködésével a drogmaffia elleni küzdelem izgalmas történetét, amely méltó kiegészítése Gabriel García Márquez Egy emberrablás története című, Pablo Escobarról szóló dokumentumkönyvének. Nem véletlen, hogy éppen García Márquez beszélte őt rá arra, hogy írja meg a visszaemlékezéseit: Tábornok úr, ezt meg kell írnia, mert ez Kolumbia történelméhez tartozik, és ön tud a legtöbbet mondani róla. A könyvben leírt események nemcsak Kolumbia történelméhez tartoznak, hanem sajnos bennünket is érintenek, azok közt az országok közt, ahová a drogmaffia-hálózat szálai elnyúltak, és ahol azóta újabb hálózatok újabb szálai terjednek szét. Rosso José Serrano Cadena tábornok jelenleg Kolumbia ausztriai és még kilenc más közép-európai országban, köztük hazánkban is akkreditált nagykövete, valamint Kolumbia bécsi ENSZ-missziójának vezetője.

Juan Gabriel Vásquez - Informátorok
A ​Kolumbiában játszódó regény már vagy tucatnyi országban megjelent, a kritikusok a legnagyobb elragadtatással írnak róla. Végre a magyar olvasók is megismerhetik e kiváló latin-amerikai író különleges, titokzatos, árnyakkal és rejtelmekkel teli művét! A hazánkban is közkedvelt Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa így dicséri: …a latin-amerikai irodalom egyik legeredetibb új hangja. Az Informátorok rendkívüli erejű történet, egyszerre tanúsítja Vásquez képzeletének gazdagságát és prózájának eleganciáját, finomságát. Vásquez egy történelmi dokumentum hitelességével és egy thriller ritmusával, briliáns és felejthetetlen eszközökkel mutatja be, milyen mély sebeket képes ejteni a félelem és a gyanú, az árulás és a magamentés a baráti és a rokoni kapcsolatokban. Az Informátorok magával ragadó és bonyolult szövésű regény, amely még akkor is kérdéseket vet fel az olvasóban, amikor az már rég elolvasta a könyv utolsó lapját is… (Johnnie Craig, The Irish Post, Dublin)

Mark Bowden - A ​drogbáró halála
Pablo ​Escobar, a kolumbiai Medellín város drogmaffiájának főnöke nem lett hosszú életű a földön. Pedig már 1989-ben a világ leghatalmasabb maffiózójának számított: az USA-ba bekerülő kokainmennyiség 50%-a fölött rendelkezett. A kolumbiai kormány sokáig nem tudta, mit is kezdjen vele. Erőszakos likvidálására nem vállalkozott (nem is tudta volna végrehajtani),így hát alkut kötöttek Escobar föladta magát, és hónapokat töltött az általa építtetett luxusbörtönben, és onnan irányította tovább a kábítószer-kereskedelmet és ellenfeleinek likvidálását. Amikor a kormányzat tétova kísérletet tett arra, hogy valóban kivonja a forgalomból, és igazi állami börtönbe zárja, megszökött. Szökése véget vetett a drogkereskedők közti fegyverszünetnek De ekkor már a kormányzat is elszánta magát a döntő lépésre, és az USA nyomására és segítségével valóságos hadműveletet indított Pablo kézre kerítésére, illetve akkor már inkább meggyilkolására. A történet, melyet a legnagyobb krimiszerző, az élet írt, Pablo Escobar likvidálásával végződik. De addig is megtudjuk, mit engedhetett meg magának Kolumbiában egy félelem- és gáncs nélküli lovag, aki mellesleg az ország nemzeti jövedelmének a felét “állította elő”, meddig és milyen mértékben hunyt szemet efölött a kormányzat, és - érdekeit sértve érezvén - milyen módon avatkozott bele mindebbe a világ zsandárja, az Amerikai Egyesült Államok.

Juan Gabriel Vásquez - Informers
When ​Gabriel Santoro publishes his first book, a biography of a Jewish family friend who fled Germany for Colombia shortly before World War Two, it never occurs to him that his father will write a devastating review in a national newspaper. Why does he attack him so viciously? Do the pages of his book unwittingly hide some dangerous secret? As Gabriel sets out to discover what lies behind his father's anger, he finds himself undertaking an examination of the guilt and complicity at the heart of Colombian society, as one treacherous act perpetrated in those dark days returns with a vengeance half a century later.

Germán Arciniegas - Eldorádó ​lovagja
Eldorádó ​- ahol egy talpig aranyporral borított király szertartásos fürdőben mossa le magáról sápadtan csillogó porruháját, de még a gyerekek is aranyröggel játszadoznak -, a mesés új világi aranyország vérgőzös spanyol hódítók, balkezes német kalandorok képzeletét csigázta a XVI. század óta. Még a miénket, szelíd kései olvasókét is. Talán ezért bilincsel úgy le bennünket a kolumbiai Arciniegas egy regényes életű spanyol író-katona-felfedezőnek, Jiménez de Quesadának, Kolumbia meghódítójának drámai és fordulatos, olykor keserű-humoros sorsával. Az álmodozó Quesada - bár kora keménykezű fiának igyekezett mutatkozni - nem volt vérszomjas, mint Pizarro, sem taktikus, mint Cortés, hanem legalább annyira a toll és az "igazság" megszállottja, mint kardé. Arniniegas arra is kísérletet tesz, hogy kimutassa: ez a hevülékeny és peches vitéz, aki úgy kirítt korából, és szakadatlanul szélmalomharcot vívott, talán... talán egy távoli rokona, Cervantes halhatatlan hősének, Don Quijoténak mintaképe volt.

Fen Montaigne - Stanley Williams - A ​Galeras kitörése
1993-ban ​Stanley Williams a kolumbiai Galeras vulkán tetején tartózkodott társaival, amikor az váratlanul kitört. Hat kutató meghalt, Williams súlyosan megsebesült. Az első kézből származó, izgalmas beszámoló a Galeras kitöréséről azonban csak a keretét szolgáltatja ennek a könyvnek, amely alapvető mű a vulkánokról, fizikai és kulturális hatásaikról és az életüket kockáztató vulkánkutatókról. E tudósok nem öncélúan keresik a veszélyt: A vulkánok megismerése milliók életét menthetik meg, hiszen a vulkánok világszerte ötszázmillió embert fenyegetnek például Tokióban, Mexikóvárosban vagy Nápolyban.

Virginia Vallejo - Szerettem ​Pablót, gyűlöltem Escobart
Bensőséges ​portré a gyönyörű kolumbiai tévébemondónő, Virginia Vallejo és a hírhedt ,,Kokainkirály", Pablo Escobar kapcsolatáról, amely hamarosan Penelope Cruz és Javier Bardem főszereplésével a mozikban is látható. 2006 júliusában a DEA, az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal repülőgépe kimenekítette Virginia Vallejót Kolumbiából. Veszélyben forgott az élete, miután koronatanúja lett két, az ország 20. századi történelmét meghatározó bűncselekménynek: egy elnökjelölt meggyilkolásának és az Igazságügyi Palotában lezajlott túszdrámának. 1983-ban Virginia Vallejo, a szépségéről is híres médiaszereplő, akinek kegyeiért milliomosok versengnek, megismeri Pablo Escobart. Négy évig tartó románcuk egy olyan világba enged bepillantást, amelyet a kábítószer, a korrupció, erőszakos hatalmi harcok és páratlan gazdagság ural. A borzalom és a szégyen krónikájába torkolló szenvedélyes szerelmi történet korunk egyik legsötétebb bűnöző elméjének fejlődéstörténete is egyben. A legendás drogbáró elképesztő kegyetlenséggel építi birodalmát, amelyet nemcsak az illegális üzleti világhoz fűznek erős szálak, de természetesen a politikához is.

Semsey Viktória - Spanyolország ​és Latin-Amerika 19-20. századi rövid története
Dacára ​a spanyol polgárháború (1936-1939) hatalmas visszhangjának, illetve a latin-amerikai régió utóbbi évtizedekben tapasztalható fejlődésének, Spanyolország és Latin-Amerika 19-20. századi története az európai történeti tudat peremén helyezkedik el. A kötet a maga szerény eszközeivel igyekszik hozzásegíteni a magyar olvasót, hogy a spanyol ajkú térség közelmúltját jobban megismerhesse. A tisztánlátást segítő történelmi távlat hiánya, a szubkontinens és a volt gyarmattartó Spanyolország 19. században meglazuló kapcsolatai, valamint a megszülető nemzetállamok sokfélesége miatt a címben megadott téma szintetizálása komoly kihívást jelent. A szerző nem törekedett a rendkívül sokrétű téma teljes, részletes, tudományos feldolgozására, inkább a tárgykör alapjait vázolta egy-egy fontosabb problémakör kiemelésével. Munkáját elsősorban az érdeklődőknek és a diákoknak szánja.

Kevin Raub - Alex Egerton - Mike Power - Colombia
"Like ​a portrait of South America in miniature, Colombia's soaring Andean peaks, translucent Caribbean waters and enthralling Amazon jungle sustain a friendly fusion of cultural, archaeological, and salsa-fueled adventures." _Kevin Raub_, Lonely Planet writer

Melba Escobar - A ​szépség háza
Üdvözöljük ​A szépség házában! Ma Karen fog gondoskodni önről. Kapcsolja ki a telefonját. Lazítson, engedje el magát. Bármit mond is, Karen itt lesz, és meghallgatja önt. Minden hölgyet meghallgat, aki itt megfordul. Karen mindig diszkrét. És ön tud titkot tartani? Karen kozmetikus, aki a jobb megélhetés reményében költözik a kolumbiai fővárosba. Miután munkát kap A szépség házában, nemcsak arcmasszázzsal és szőrtelenítéssel foglalkozik, hanem rájön arra is, miért halt meg az egyik vendége. Az intim beszélgetések és vallomások során Karen akaratlanul is a szépülni vágyók bizalmasává válik: egy pszichoanalitikusé, egy kongresszusi képviselő feleségéé, egy híres televíziós műsorvezető nőé és egy vigasztalhatatlan anyáé is, aki az igazságot keresi egy olyan országban, ahol az igazság pénzért vehető. Amikor egy tizenéves lány érkezik a szalonba iskolai egyenruhában, és alkoholtól bűzlik, Karen hallgat. És akkor sem szól semmit, amikor a lány meghal. A szalonban felbukkanók nem különösebben rokonszenvesek, az életük sem irigylésre méltó: a férfiak egoisták és nőgyűlölők, a nők pedig maguk is elfogadják az alávetettséget és a bántalmazást. Egy erőszak és korrupció uralta országban lehet a történeteknek boldog végkifejlete?

Roberto Saviano - ZeroZeroZero ​(olasz)
"Scrivere ​di cocaina è come farne uso. Vuoi sempre più notizie, più informazioni, e quelle che trovi sono succulente, non ne puoi più fare a meno. Sei addicted. Anche quando sono riconducibili a uno schema generale che hai già capito, queste storie affascinano per i loro particolari. E ti si ficcano in testa, finché un'altra - incredibile, ma vera - prende il posto della precedente. Davanti vedi l'asticella dell'assuefazione che non fa che alzarsi e preghi di non andare mai in crisi di astinenza. Per questo continuo a raccoglierne fino alla nausea, più di quanto sarebbe necessario, senza riuscire a fermarmi. Sono fiammate che divampano accecanti. Assordanti pugni nello stomaco. Ma perché questo rumore lo sento solo io? Più scendo nei gironi imbiancati dalla coca, e più mi accorgo che la gente non sa. C'è un fiume che scorre sotto le grandi città, un fiume che nasce in Sudamerica, passa dall'Africa e si dirama ovunque. Uomini e donne passeggiano per via del Corso e per i boulevard parigini, si ritrovano a Times Square e camminano a testa bassa lungo i viali londinesi. Non sentono niente? Come fanno a sopportare tutto questo rumore?" (Roberto Saviano)

Kollekciók