Ajax-loader

'kisregény' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Duro Zrakić - Mindenki ​szeret, csak apám nem
"A ​haladásnak nincs semmi értelme mindaddig, amíg a világon vannak boldogtalan gyermekek." (Einstein) Minden történelmi időszak talál kibúvót, amellyel igyekszik eltakarni a gonosztetteit. A mi korunk egy nagyon vonzó leplet talált, amelynek a neve: haladás. E lepel alá rejtettük a válást és annak áldozatát: az ártatlan gyereket. Túl sokat kiabálunk, panaszkodunk a gyerekekre, a mai fiatalságra. Nem úgy cselekszünk-e, mint az a lopó, aki azt kiáltja: "Fogjátok meg a tolvajt!" A Szentírás is a fiatalok sorsát igazolja: "Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle" (Jer 31,29). Ebben a kisregényben a gyermekek segélykiáltását halljuk. Érintsenek meg vallomásaik!

Fehér Klára - Perben, ​haragban
Két ​izgalmas, mai tárgyú kisregényt foglal magába a kötet. Az egyik, a címadó, egy hosszadalmas pörösködés története. A fiatal hős ártatlanul kerül a vádlottak padjára. Nem ismeri a bonyolult bírósági eljárást, tanácstalanul tántorog a jogszabályok útvesztőiben. Rosszindulatú ellenfelei dörzsölt fickók: a tanúk vallomásai ellentmondóak... úgy látszik, még a menyasszonya is elfordul tőle... Tárgyalás tárgyalást követ. Vajon kiderül-e az igazság? A másik regény is ízig-vérig mai témájú. Egy idős budapesti tisztviselő újsághírből értesül róla, hogy Japánban olyan csodálatos orvosságot fedeztek fel, ami talán meggyógyíthatja halálosan beteg feleségét. Minden értékét pénzzé teszi, hogy a magyar turistacsoporttal kijuthasson a tokiói olimpiára. Ott semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja azt az orvost, aki az állítólagos gyógyszert felfedezte. Végül is, hosszas kalandok után, megszerzi a "csodaorvosságot". Boldogan tér haza. - De csodák nincsenek, csak csodálatos emberek vannak...

Mario Soldati - Mi ​az igazság a Motta-ügyben?
Motta, ​a félszeg és gátlásos milánói ügyvéd nyomtalanul eltűnik egy tengerparti üdülőhelyen. Utoljára egy lánnyal látták. Belefulladt a tengerbe? Cápák áldozata lett? Vagy öngyilkosságot követett el? A rendőrség nem bukkan nyomára, de az olvasó megtudja, hogy az ügyvéd különös, boldog, új életet kezdett a tenger mélyén, szerelmes és féltékeny sellők között... A torinói születésű, hatvannégy éves Mario Soldati szellemes, ironikusan groteszk kisregénye a nemi kielégítetlenség, a torz érzelmek és vágyak furcsa-fülledt levegőjében bolyongó Motta ügyvéd sorsában a nő-férfi kapcsolat válságának jellegzetesen olasz változatát ábrázolja. Jól pergő, színes, mulatságos mesébe rejti szatirikus társadalombírálatát, úgy, hogy az első sorától az utolsóig szórakoztató, élvezetes olvasmányt nyújt.

Szakonyi Károly - Francia ​tanya
"...Amélie ​Étienne segítségével egy jókora dézsát cipelt be a kamrából; a tűzhely mellé állították, és megtöltötték fürdővízzel. Mme Bertin mutatta Swetznek, hogy vetkőzzön le, és guggoljon a dézsába. Swetz zavartan pislogott, de a két nő felgyűrt ruhaujjal ott várakozott a fürdővíznél, lerúgta hát bakancsát, kibújt a trikójából. E néhány művelet olyannyira kifárasztotta, hogy meg kellett kapaszkodnia... remegő lábikrái láttán érte kaptak, könnyedén felemelték, és beültették a meleg vízbe..." - Swetzet, a francia fogságban sínylődő magyar fiatalembert könyörületes asszonyi kezek életre dédelgetik, s egy Nancy melletti tanyán, annyi kegyetlen, embertelen élmény után végre megismerheti a szeretetet és a szerelmet. Sorsa mégsem a boldogság lesz. Miért? Roszul választott? Volt-e egyáltalán választása? A címadó kisregényben, miként a kötet novelláiban is, megsérült embersorsok, kapcsolatok reális és groteszk rajzát tárja elénk az író. Hősei szenvedéllyel keresik az utat egymáshoz. De amint szembekerülnek, tehetetlenül állnak, egyikük sem meri, tudja kimondani, milyen nagy szüksége van a másikra. Rossz szavakat használnak, elvétik a hangsúlyt - s végül is elfordulnak. De nem akarnak belenyugodni a magányba. Úgy vélik: csupán kishitűek, s újra és újra kinyújtják tétova kezüket egymás felé. Az író új könyvében az egymással és a körülményekkel megütköző, a vereséget elismerni nem akaró, de a helyzetüket mégis megsejtő emberek sokféle történetével felébreszti érzékenységünket sorsunk átélésére.

Valéry Larbaud - Boldog ​szerelmesek
Valéry ​Larbaud-t, ezt a kényes ízlésű, magányos "világpolgárt" századunk első negyedének írói közt tartja számon a francia irodalomtörténet: 1957-ig élt, de jelentős műveit 1923-ig mind megírta, azután több mint húsz esztendeig, mint egyik legközelebbi szellemi rokona, Szint-John Perse is, csak a fordításnak élt - megtehette, hogy csak kedvenceit és példaképeit fordítsa, Whitmant, Butlert, Joyce-ot. A Fermina Marquez-en kívül - amelynek oly nagy sikere volt Magyarországon - talán Boldog szerelmesek című, három kisregényt tartalmazó kötete a legszebb, legfontosabb műve. A művelt, gazdag, gyémánt-stílusú költő-prózaíró sokat utazott - három kisregénye tulajdonképpen három különböző útiélmény: csakhogy a külvilág hatásainak belső, érzelmi képe vetül az olvasó elé, az elsődleges és másodlagos - irodalmi - élmények szálai nemes és tetszetős szövetté szövődnek. Larbaud rendkívül érzékeny volt - túlfinomultan érzékeny - mindarra a szépségre, amit a világ a nyitott szemmel járónak nyújthat, a "Szépség, te legszebb gondom" - ez a Malherbesor, amelyet a kötet egyik kisregénye címéül választott - igen pontosan jellemzi a fiatal Larbaud és a világ kapcsolatát. Gyerekkor címen összegyűjtött novellái bizonyos értelemben legkorábbi művei: alapötleteik valóban a szerző gyerekkorából származnak, olyan is akad köztük, amelyet legelőször hétéves korában szeretett volna megírni Larbaud. Önéletrajzi ihletésük még szembetűnőbb, mint a három kisregényé.

Németh László - Kocsik ​szeptemberben
​Jó Péter, a dunántúli parasztfiú, tanulni szeretne. Édesapjának más tervei vannak vele, így igazi krízisregénybe csöppen az olvasó. A kisfiúban zajló harc, a fejlődés és az indulatok leírása igazi Németh László-i mestermű. Körkép a két világháború közötti Magyarországról, a társadalom néhány akkor jelentős rétegéről. A folytatás az Utolsó kísérlet című regényben található ezzel a fejezettel együtt.

Anne Cathrine Bomann - Agathe
Franciaország, ​1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin. Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől... A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.

Covers_48704
elérhető
2

Bíró László - Szezon
Török ​Ferenc Szezon című filmje alapján ihletődött ez a kisregény. Filmregény: szeretné elolvastatni magát mindazokkal, akik kipróbálnának egy kevésbé passzív, újszerű mozizást, a könyv fölötti filmnézést. Az utószezonban, nyár végén, ősz elején is felfrissítő, élvezetes élmény lesz kézbefogni a Szezont. Nincs más dolgunk csak mély lélegzetet venni, és belecsobbanni egy hűsítően fanyar és szikrázóan pimasz olvasmányba, ahol ténfergő huszonéves fiúk és csajok próbálják nyári pincérmunkákból fedezni lealkudott igényeiket, örömeiket, megkeresni egymásban magukat, igazodni és kitörni egy véresen gagyi és büszkén primitív világból, a sznob, susitréninges, fogpiszkálós vendéglátósok, diszkósok uralta balatoni kiskirályságból, aztán hazamenekülni az otthoni otthontalanságba, és kunyizni egy kis pénzt a mutertől...

Dobozy Imre - A ​tizedes meg a többiek
A ​címadó regény, A tizedes meg a többiek, legújabbkori történelmünk kezdetén, 1944-45 fordulóján játszódik. Főszereplője a minden hájjal megkent, talpraesett tizedes, aki mindenképpen ki akarna térni az idő sodra elől, a szorító "hová tartozol?" kérdés elől. De hiába ismeri olyan jól a dörgést, hiába bújna ha kell, az egérlyukba is, az idő kérlelhetetlenül utoléri. Aki látta a regény filmváltozatát, jóleső meglepetéssel tapasztalhatja majd a regény olvastán, hogy a mű nemcsak emlékeit eleveníti fel, de többet, mást, újat is ad hozzá. A másik kisregény, a Kedd, szerda, csütörtök voltaképpen arról szól - szigorú realizmussal - hogy azoknak a gondolkodó, kockázatot is vállaló magyaroknak, akik küzdeni akartak a haza felszabadításáért, nem is volt olyan könnyű és egyszerű megküzdeni a külső-belső akadályokkal, buktatókkal s rálelni társaikra, eljutni a zászló alá.

Móra Ferenc - Hannibál ​feltámasztása
"Feleségemnek ​archimandrita vagy mi a mándruc volt a nagybátyja, akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy azzal verték agyon a bolsik, isten nyugtassa szegényt" - írta Móra Ferenc 1924-ben a Hannibál feltámasztása című regénye kéziratában. A mondat második fele A Magyar Nemzetben - ahol a kisregény 1949 végén először jelent meg - meglehetősen átalakult: "...akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy elég volt hordani neki." De nem csak ezt a mondatott cenzúrázták. Az egész regényt durván meghamisították. Ceruzás zárójelbe került minden - s így ki is maradt -, ami a rezsimnek kínos volt (első sorban a Szovjetunióban uralkodó állapotokra tett ironikus megjegyzések), s bekerült jó néhány nem Mórától származó mondat, ami a proletárdiktatúrát s annak eszméjét igyekezett jó színben feltüntetni. Ez eredeti kézirat megszámlálhatatlan helyen tér el a nyomtatásban megjelenttől, amely aztán alapja lett a további kötet-megjelenésnek. Van, ahol a cenzor még ahhoz is vette magának a bátorságot, hogy saját ízlése szerint stilizálja Mórát. A hiteles szövegből egyértelműen kitűnik, hogy Móra Ferenc elutasít mindenféle diktatúrát és terrort, s az irónia halálos fegyverével le is számolt velük, legyen a színük akár vörös, akár fehér.A kézirat sorsa maga is igazi kelet-európai regény. 1924-ben Feleky Géza, a Világ főszerkesztője tíz évre "elvesztette" a Horthy-rendszert kipellengérező, vitriolos stílusú művet. Aztán Roóz Rezsőhöz került, akit üldözőbe vettek a nyilasok. Majd megjelent a megcsonkított-átalakított szöveg a Magyar Nemzetbe, s az eredeti "kutyanyelvek" ismét fél évszázadot illegalitásban töltöttek egy barna borítékban. 80 esztendőt várt szegény Hannibál, hogy megálmodója születésének 125. évfordulóján feltámadhasson, hogy végre csonkítatlanul megjelenhessen.

Csingiz Ajtmatov - A ​versenyló halála
Híres ​versenyló volt valaha Gülszári, a ménes büszkesége. Most már öreg ő is, mint a gazdája, és utolsó erejét megfeszítve, kínlódva húzza a szekeret... S míg lova küszködik, meg-megáll, aztán már jártányi ereje sem marad, és várja a halált, a gazdája, Tanabaj előtt lepereg az életük. Milyen büszke, szabad, erőtől és szépségesen vad ösztönöktől duzzadó jószág volt valaha Gülszári! Hogy szerette a ménest, hogy ficánkolt, hogy tette a szépet a kancáknak. De „az állat értelmetlen lény, állandóan tartani kell tőle, hogy bosszút forral”. Gülszárit elveszik gazdájától, az istálló rabságába kényszerítik, de ő újra és újra megszökik, még akkor is, amikor lábát megvasalják: szabadság, tér, száguldás és szeretet nélkül nem tud élni. Majd kiherélik, s végül kiölnek belőle mindent, hogy ne ismerjen mást, csak a nyerget és az utat. Mint ahogy gazdájából, Tanabajból is kiölik a hitet, amellyel a legnehezebb feladatokat is vállalta a kolhozban, miután végigharcolta a háborút: a ménes gondozását, aztán egy juhnyáj minden gondját-baját... És fel-felréved előtte a fiatalkora is, amikor még a kommunizmushoz vezető utolsó harc lázában élt, s nem riadt vissza attól sem, hogy a féltestvérét kuláknak bélyegezze. Kemény ember volt egykor Tanabaj, de most már megtört vénség, aki csak emlékezni tud... A világhírű kirgiz író 1966-ban megjelent regénye maradandó alkotás: Gülszári haldokló testében a gazemberek uralma alatt élő, hitét, illúzióit vesztő s talán saját bűneire is ráébredő ember riadt szíve dobog.

Tihanyi János - Acélszikrák
E ​kötet katonákról, forradalmárokról, életüket feláldozni kész emberekről íródott. Legtöbbjük névtelen hős. Nem törekedtek nyilvánosságra; amit tettek, természetes cselekedetnek, kötelességnek érezték. Elvhűségük, bátorságuk, tetteik révén hősökké, példaképpé magasztosultak az utókor számára. Fiatalon vállalták a küzdelmet egy jobb, igazságosabb társadalomért. Sokan közülük távoli népek fiaival együtt indultak rohamra, internacionalistához méltóan, mások magyar földön harcoltak a fasizmus ellen, segítették az ellenállást. A könyv huszonöt elbeszélést és egy kisregényt tartalmaz, melyek mind megjelentek már különböző lapokban.

Déry Tibor - Vidám ​temetés
Az ​ötvenes évek történelmi eseményeinek emléke olyan kisregények, novellák megírására késztette Déry Tibort, amelyek nem csupán ezeknek az eseményeknek embertelen, törvénytelen, szorongató világát örökítették meg, hanem fölmutatják az emberi tartalékot, amely biztosítékot jelent az író hősei - és az olvasók - számára is, hogy az erőszak testet-lelket pusztító újjászületése ellenére mégis léteznek tartós kapcsolatok, sérülés nélküli érzelmek, emberség, tisztesség, tisztaság hangját hallató hősök. Törvénytelenség, embertelenség és tisztán megőrzött érzelmek egymással feleselve viszik előre a kötetünkben közölt öt kisregény és novella történetét. Az 1955 és 1962 között született Déry-írásokat ez a tartalmat is kifejező szerkesztési elv kapcsolja össze. Az ártatlanul bebörtönzött hősök és a szabadulásukat otthon váró társaik; a játékból ketrecbe zárt kisgyerek és a kiszabadításáért szót emelő fiú; a haláltusa utolsó óráiban számvetést készítő haldokló és a halált leső környezet olyan ellentéteket szembesít, amelyekből a történetek záróakkordjaként mindenkor a tiszta emberség hangja csendül ki.

Dékány Kálmán - Út ​nem vezet ki a világból
A ​Magyar és a Barta család valamikor igen jó barátságban élt egymással. Magyar bácsi kis menyemnek szólította Barta Marit, Barta bácsi kis vőmnek Magyar Imrust. És a gyerekek hűségesek is maradtak egymáshoz: azt tervezgetik, hogy férj - feleség lesznek. A szülők barátsága azonban csorbát szenvedett: Magyar András az első tsz - szervezés idején nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe, amelynek a barátja, Barta Sándor volt az elnöke. És Barta - szinte dacból - hagyta, hogy Magyar Andrást, volt katonacimboráját kuláklistára tegyék, pedig neki sem volt több földje, mint a többi parasztnak. Azóta sok év telt el, és most a gyerekek látják kárát a két régi jó barát haragjának, Magyar András konokságának, Barta Sándor vétkének, hogy hiúságból cserbenhagyta, elárulta a barátját... Út nem vezet ki a világból, az embernek szembe kell nézni a világgal, amelyben él, szembe kell néznie önmagával, és itt kell gyógyulást keresnie a maga és más bajára - ez a tanulsága Dékány Kálmán rendkívül izgalmas, ízig-vérig mai kisregényének.

Ladislav Fuks - Utazás ​az ígéret földjére / Hang a sötétből
1938 ​egy reggelén rozoga motoros komp indul el Bécsből, horogkeresztes zászlaja alatt néhány családdal, egy operaénekesnővel és egy rabbival, hogy vagyonuk hátrahagyása fejében eljuthassanak a Fekete-tengerig, s onnan majd ki-ki a maga remélt ígéret földjére. Különös utazásuk az indulás derűs, reményt keltő perceitől döbbenetes, végig félelmetes modern balladává lesz a rendkívüli helyzeteket amúgy is oly erőteljesen megjeleníteni tudó Fuks tolla alatt. A kötet másik írásában a történet fantasztikus kerete csak arra szolgál, hogy az előbbi írás mondanivalóját, az ember ember által való megalázásának ott csak áttételesen ábrázolt kérdéskörét teljes mélységében és közvetlenül tárgyalhassa. Valójában egyetlen hatalmas dialógus ez az írás az üldözött, és annak erkölcsi jóba vetett hitéért cserébe minden földi jót kínáló titokzatos idegen között. Egy világ végét idéző háború, egy elpusztult város romjai és lángjai a háttér kettőjük párbeszédéhez, mely a formailag mindig újat kereső Fuks újabb bravúrja, noha szerény alcíme szerint csak "Tanúságtétel Arjeh lény győzelméről." Azt a meg nem alkuvó humanizmust, amelyet Fuks oly magas irodalmi szinten képvisel, a magyar olvasók már megismerhették a Mundstock úr, a Változatok sötét húrra és A hullaégető című műveiből. A kötet két írása e korábbi műveinek kiteljesítéseként is felfogható.

Patrick Modiano - A ​Kis Bizsu
Thérèse, ​a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Mág Bertalan - Éjszakai ​kirándulás
Régebben, ​amikor kettesben voltunk, az édesapám behívott a hálóba, kissé félrehúzta a ruhásszekrényt, és a hátsó falán az odaragasztott ív papíron arra a vonalra mutatott, ami a rajzon lefelé haladt. Akkoriban nem is nagyon figyeltem oda, azt hittem, bolondozik, kicsit többet ivott a kelleténél, mert valami olyasmit mondott, hogyha netán történne vele valami, és Andor bátyám nem térne vissza, tudjam, hol keressük, ami nekünk jár. Közben az arca kivörösödött, a lélegzete elakadt. Belehanyatlott a fotelba, félrehajtotta a fejét. Nagyon megijedtem, kiszaladtam egy pohár vízért. Megitattam, orvost akartam hívni, de ő intett, hogy ne. Kis idő múlva hozzátette, hogy már jobban érzi magát... És akkor egy különös megjegyzést tett. Azt állította, hogy már több ízben is életveszélyesen megfenyegették.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Cynthia Parker - Nem ​mind arany...
Sindy ​már dolgozó nő, de a fiúk terén igencsak tapasztalatlan. Szeretne önálló életet élni, ám szülei nem engedik, mert szerintük még túlságosan gyerek. A lány lázadozik, nehezen fogadja el a felnőttek világát, s amikor végre sikerül meghódítania főnökének jóképű fiát, Alexet, szinte mindenki ellene fordul. Végveszélybe kerül barátsága gyermekkori pajtásával is, Keith egyre lehetetelenebbül viselkedik, és ő nem érti az okát. Aztán mélypontra süllyed, szülei házassága is megromlik, s ő szeretné visszaszerezni legalább a fiú barátságát, de Keith egyszerűen visszautasítja...

Vámos Miklós - Tiszta ​tűz
_I. ​(első fül)_ Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg. Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát. Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi. A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval. _II. (hátsó fül)_ Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan. Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Adolfo Bioy Casares - Italo Calvino - Morel ​találmánya / Láthatatlan városok
Morel ​találmánya Morel olyan gépezetet talál fel, amely valósághűen reprodukálja a térben az ember életének egy bizonyos időbeli metszetét. Ebben az értelemben tehát az ember küzdelme a halhatatlanságért végre győzelemre vezetett. Csakhogy... Aki vállalja ezt a halhatatlanságot, szörnyű ára fizet: le kell mondania a valóságos - bár mulandó - életről. Láthatatlan városok Italo Calvinót aligha kell a magyar olvasóknak bemutatni, de bizonyára meglepetést kelt, hogy sokan a nemesi rangra emelt sci-fi egyik legkiválóbb olasz képviselőjének tartják. Ez a könyve Marco Polo és Kublai kán párbeszéde. A nagy világutazó feltárja a zsarnok uralkodó - és az olvasó - előtt világunk tarka sokféleségét, hihetetlen változatosságát, szívet dobogtató fantasztikumait, s csupán a párbeszéd végén derül ki a világot járt utazó tréfája: mindvégig egyetlen városról - a szülővárosáról beszélt.

Jean-Paul Sartre - Egy ​vezér gyermekkora / A fal / A szavak
A ​nemrég elhunyt világhírű francia író három rövidebb írását gyűjti egybe ez a kötet. Az első, a címadó, egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. - A második történet, A fal, a spanyol polgárháborúban játszódik: egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakáját. lidércnyomásos elmélkedéseiben visszatükröződő életét ábrázolja. - A szavak-ban, ebben az emlékiratnak szánt nagyszerű önvallomásban Sartre a tulajdon gyermekkoráról, gyermekélményeiről, különös, bolondos és rokonszenves családjáról s a tulajdon íróvá válásának kezdeményeiről vall csillogó egyszerűséggel, megindító és megdöbbentő nyíltsággal.

Kertész Imre - A ​nyomkereső
Sorstalanság ​című regénye után Kertész Imre két új kisregényével jelentkezik. Művei most is arról tanúskodnak, hogy a szerzőt a nagy történelmi konfliktusok, az egyén és a történelem összeütközése foglalkoztatja. Címadó kisregényének, A nyomkereső-nek egy negyvenes éveiben járó férfi a hőse. Súlyos egyéni és kolletktív emlékek hordozója, a "küldött" történelmi bűncselekmények színterén ejti meg vizsgálatát. A kimondatlan - és immár kimondhatatlan - szorongató erejére és feszültségére hagyatkozva a regényben mítosz és valóság, konkrétumok és látomások elegyednek. A környezet, a cselekmény azonban mégsem elvont: a regény hőse olyan kalandokba és kapcsolatokba sodródik, amelyek - az ő egyéni törekvésein: a "nyomkeresésen" túl - a közösségi történelmi tudat állapotát tükrözik egy, még traumatikusan sajgó, ám a felületen mégiscsak gyógyultnak tetsző történelmi sérüléssel szemközt. Másik kisregénye, a Detektívtörténet egy képzelt dél-amerikai államba viszi az olvasót. Kertész Imre ebben a regényben - a bűnügyi történetek pergő izgalmával - az újfasizmus természetének és mechanizmusának elemzésére vállalkozik. Az eseményeket Martens, egy hóhérrá vált detektív szemszögéből látjuk. Elbeszélése azt a dermesztő folyamatot ábrázolja, amint egy bűnös testület - nyilvánvaló törvénytelenség elkövetésével - tagjait "elkötelezi", bűntársi cinkosságba kényszeríti, hogy azután az államon belüli korlátlan hatalomra törjön. Bár a két kisregény egymástól merőben eltérő írói technikával készült - ami a szerző sokoldalú formakészségéről tanúskodik -, a két művet mégis szoros gondolati egység fogja össze. Az egyikben az erőszak múltja, a másikban az erőszak jelene a mai ember történelmi morálját, túlélési lehetőségeit és boldogság-erkölcsét vizsgálja és teszi próbára.

Móricz Zsigmond - Nem ​élhetek muzsikaszó nélkül / A szerelmes levél
A ​Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t 1914-ben írta Móricz Zsigmond. A történet a múlt század nyolcvanas éveiben zajlik, mikorra a "történelmi osztályok" lába alatt már megindult a talaj.. "olyan furcsa, olyan keserves, olyan tragikus itt az egész hangulat - írja Móricz Zsigmond a kisregényben - úgy érzik az emberek a nagy felfordulást. A levegő tele van, a váltók úgy úsznak a levegőben, mint ősszel az ökörnyál" A regény a felszínén bájos, idill, a mélyén nehéz küzdelem. Pólika nem csak duzzogó asszonyka, Balázs nem csak afféle szilaj, de melegszívű fenelegény. Kettőjük között valójában az egyenlőségért – a családi uralomért? – folyik a harc: ki kit tör be? Szerelmi párbaj folyik a Szerelmes levél című elbeszélésben is. Aranka és Samu a mézeshetek után először mozdul ki otthonról, farsangolni. A külvilág nyers érintése fölkelti közöttük az első ellentétet, a tengernyi örömbe belekerül az első cseppnyi üröm. Samu már egy lépéssel "előbbre" tart mint Balázs, az ő talpa alól már kicsúszott az ősi föld, ő már vármegyei hivatalnok. De férji felsőbbrendűségéért még síkra száll. S itt is Arankának kell engedni, lenyelni a mérget, hogy "használjon vele." Az egyenjogúság még évtizedekig várat magára.

Veijo Meri - Manilakötél ​/ Tükörbe rajzolt nő
A ​frontról döcög hazafelé a vonat, szabadságos katonák ülnek rajta. Egyesek kártyáznak, mások háborús élményeik elbeszélésével szórakoztatják egymást. Köztük ül Joose Keppilä közlegény, de ő nem vesz részt semmiben. Még bajtársai előtt is titkolja, mi az oka kellemetlen közérzetének: vadonatúj, szép hosszú kötelet visel testére csavarva. A front mögött találta, s hogy valami haszna is legyen a háborúból, így akarja hazacsempészni, elkél otthon a ház körül. Ez aztán komikus és veszélyes helyzetekbe sodorja, melyek a legváratlanabb módon oldódnak meg. Kötetünk címadó kisregényének szereplői abszurd világban, groteszk szituációkban mozognak, s a történet egésze azt sugallja, hogy a háború az ember legértelmetlenebb, leganakronisztikusabb cselekedete. A Tükörbe rajzolt nő hőse, Eino, a fiatal taxisofőr, vidéki fuvart kap: utasait, a már pityókás írót és az ugyancsak nem éppen józan mérnököt egy magányosan élő festőművészhez viszi. Különös kaland kezdődik, egy hosszú éjszaka, mely szeszélyes és váratlan fordulatokat tartogat a négy különböző emberből álló, véletlenül összeverődött társaság számára. A Manilakötél huszonöt nyelven jelent meg, szerte a világon: filmet is készítettek belőle. A tükörbe rajzolt nő 1963-ban Sillanpää-díjat kapott.

Ernest Hemingway - Az ​öreg halász és a tenger / Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak. A könyvben megtalálható művek: - Az öreg halász és a tenger - Indián tábor - Bérgyilkosok - Ötven rongy - Wyomingi bor - Francis Macomber rövid boldogsága - A Kilimandzsáró hava - Aki nem adja meg magát

J. D. Salinger - Franny ​és Zooey
Salinger, ​aki 1951-ben megjelent első, és azóta is egyetlen regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában. Ilyenkor harap a banánhal, kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja, amely utoljára több mint tíz éve jelent meg magyarul.

Móricz Zsigmond - Kisregények ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sarkadi Imre - Pokolraszállás
Kötetünk ​Sarkadi Imre legjobb novellái és szatirikus írásai mellett a méltán népszerű Viharban című kisregényt is tartalmazza. (Kőműves Kelemen, Memento, A nyeremény, Viharban) Elektra Kiadóház, 1997.

Moldova György - Az ​ördög lapot kér
Sok ​időm nem volt töprengeni, hirtelen előrántottam a browningomat, belelőttem a plafonba és elkiáltottam magam: - Senki se mozduljon! Kezeket fel! Előzőleg sokáig gyakoroltam a szöveget, hogy az emberek ne gondoljanak külföldinek. Átugrottam az elválasztó üvegpalánkon és egy zsákba söpörtem a pénzt. Nem találtam ötszázforintosokat, csak százforintos kötegeket, így is összejött 130 ezer forint. Miközben előrehajolva dolgoztam, hátulról valaki fejbe vágott, de olyan erővel, hogy azonnal elöntött a vér. Visszafordultam; egy postásfiú állt előttem kólásüveggel a kezében, ráfogtam a pisztolyt: - Gyere ide!

Charles Lorre - Ki ​nevet a végén?
A ​szép, hosszú, selyemharisnyás, nagyon formás láb most toppantott egyet, és a kellemesen csengő hang türelmetlenül szólalt meg: - Azonnal fordítsa vissza a parthoz a hajót, mert különben... - Keresztüllő! Ezt már tudom! - Igen, keresztüllövöm! - Lőjön keresztül — felelte egyszerűen Bobby. - Mit csináljak? - Mondom, lőjön keresztül! - Hogyhogy lőjem keresztül? - Hát nézze! A revolvert megfelelő irányban tartja. Csövét pont a mellem közepének szegezi. Mi sem egyszerűbb, mint hogy elhúzza a ravaszt, és én a következő pillanatban véremben fetrengek a fedélzeten. - Kérem, én nem vagyok kíváncsi ezekre a részletekre! - Bocsánat! Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy elszántam magam a legvégsőkre és a halálra.

Déry Tibor - Képzelt ​riport egy amerikai popfesztiválról
"De ​voltunk néhányan, talán hatvanan-nyolcvanan a háromszázezerből, akik elhatároztuk, hogy eltakarítjuk az égig bűzlő szemetet; addig nem megyünk haza, amíg be nem gyógyítjuk a föld sebeit, ahogy egyikünk mondta."

Kollekciók