Ajax-loader

'visszaemlékezés' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


B. Molnár Edith - A ​fényt követve
"Azonossá ​teszem magam a magyar forradalommal és annak hőseivel, akik az utcán, vagy a megtorlás által haltak hősi halált. Hálával és köszönettel adózom azért, amit az ő rendíthetetlen kiállásuk és megrendíthetetlen becsületük állított elénk. Bocsánatot kérek mindenki nevében a nép haragja által embertelenül megalázott ávós-tisztek leszármazottjaitól, és úgy érzem, nekik is szembesülniük kell az igazsággal, hogy megkönnyebbüljenek saját múltjuk súlyától. Toleranciára kések fel minden magyart az összefogás érdekében a nemzetért, mert csakis egyetemes magyar kultúra létezik - határok nélkül." Részlet az Előszóból - B. Molnár Edith

Alvah Bessie - Újra ​Spanyolország
"...De ​a háborúnak nincs vége, és a Madridban meghaltak nem hajlandók sírjukban nyugodni. Ugyanazok az emberek ők, akik az utcákon tüntetnek Spanyolország minden városában ezekben a napokban. Azok a diákok, munkások, sőt lelkészek, akik egykor majd visszakövetelik országukat. Nem bűnbánóak, nem vezekelnek: még nem váltotta meg őket a harminchat év kemény munka."

Egressy Zoltán - Lila ​csík, fehér csík
"Melyik ​az a fa Zalacsánynál, megtalálnád? Tudod, ki találta ki azt, hogy Táncolj, Törő? Mikor hallottad meg először? Milyen volt először belépni 74-ben az újpesti öltözőbe? Ezeket nem kérdezem meg többek között, nézek magam elé, próbálom értelmezni a szituációt, nincs igazán mit mondanom egy halk, kócosra sikerült hellón kívül, sms-t írok a valakimnek, jöjjön, ha tud, itt ül velem, aki után szaladt egyszer, a magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma, a tragédiák mögötti öröm és az öröm mögötti fájdalmak leghitelesebb megszemélyesítője, ilyesmit nem írok le persze, szükségtelen és felesleges, a bánat szívdobbantó ereje e nélkül is működteti a kivételes pillanatokat, jó adag üresség van bennem, sőt némi furcsa csalódottság, amolyan vereségféle, nem úsztam meg, mégis egymás mellé kerültünk, mennyire nem akartam pedig, igaz, főként régebben volt jelentősége, most már majdnem mindegy, gyerekkoromban féltettem magam a csalódástól, ma már nem történhet semmi baj, itt ül mellettem a hajszálon múlás, a félig üres telepohár, sok régi önsajnálatom katalizátora."

Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Heinrich Böll - Biliárd ​fél tízkor
Heinrich ​Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület, melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit, miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.

Françoise Sagan - Örök ​emlékül
Sagan, ​a hazájában mindmáig népszerű bestseller szerző, akit mi a "Jóreggelt búbánat" és a "Kushadó kutya" c. regényeiből ismerhettük meg, Magyarországon emlékei legjavát nyújtva át ezúttal olvasóinak. Szárnyaló fantáziával, üdén csapongva kutatja fel azokat a mozzanatokat amelyek ha nem is a legtanulságosabbak, mindenesetre igen szórakoztatóak: így képes az autósztrádán száguldó sportkocsiból egy stílusbravúrral Orson Welles-hez, Sartre-hoz vendégségbe invitálni, és nőiességét egy pillanatra sem feledve, némi öngúnnyal "elcsacsogni" írói kudarcait és persze fényes sikereit.

Kittenberger Kálmán - Vadászkalandok ​Afrikában
A ​híres utazó ezekben az írásokban élményszerűen meséli el vadászkalandjait, az őserdő legkülönbözőbb állatfajtáinak elejtési módjait, az ezzel járó veszélyt, izgalmat. Az európai ember számára érdekes világ tárul az olvasó elé ezekből a színesen, lebilincselően megírt visszaemlékezésekből, olyannyira, hogy olvasás közben szinte ott érezzük magunkat az ember nem járta vadonban vagy Abesszínia, Szudán és Uganda regényes tájain. A népszerűen megírt könyv feledhetetlen olvasmány. A kötetet Szőnyi Gyula illusztrációi díszitik.

Mindszenty József - Emlékirataim
Egy ​könyv, mely ebben a formában először kerül az olvasók elé. Egy könyv, melynek rövidített változata először Kanadában jelent meg 1974-ben. Majd 1989-ben itthon - a csonka kiadás. Egy könyv egy kivételes sorsról, egy kivételes emberről, akinek neve egybeforrt a világháborút követő évtizedek kusza politikájával. Egy könyv, mely megmutatja a diktatúra ördögi arcát. Egy könyv a hősi ellenállásról. Mindszenty József emblematikus sorsa huszadik századi kálváriajárás. Az ellenállás íve a kommün és a Kádár-korszak között húzódik, közelnézetben: Tanácsköztársaság, nyilas terror, Rákosi-diktatúra, 1956, Kádár-rendszer. Majd következik az emigráció, de a politikai szálak már a legkorábbi időktől átvezetnek az országhatáron és a kontinensen. Mindszenty meghurcolása, perbe fogása, bebörtönzése évtizedekig tabutéma volt Magyarországon, írásai, beszédei indexre kerültek, nevének kiejtése is kivívta az egykori hatalom haragját. A rendszerváltozást követően ügyében perújítási nyomozást rendeltek el, újratemetésére 1991-ben került sor, a rehabilitálási eljárást csak 2012-ben zárták le. Mi is történt akkor valójában az évtizedek alatt? A válaszokat az Emlékirataim adja meg. ,,Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfi és papi önérzet tilt. Amiről beszámoltam, azt nem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcsét bármilyen tekintetben learassam. Csak azért adtam közre, hogy a világ lássa, mi a bolsevizmus az emberi sorsban, és milyen az emberi sors a bolsevizmusban. Nem emeli az embert, de örvényeket nyit és szakaszt a számára. Elmondtam, hogy a magyar egyház fejének keresztjével is felhívjam balsorsú magyar népem szenvedéseire, de a saját maga szüntelen, küszöbön álló veszedelmére is a nagyvilág figyelmét" - írja Mindszenty a kötet előszavában. Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, bíboros. Pehm József néven született a Vas vármegyei Csehmindszenten. 1915-ben Szombathelyen szentelték pappá. 1917-től Zalaegerszegen volt gimnáziumi hittantanár. Az 1918-19-es forradalmak idején politikai okokból letartóztatták, majd a Tanácsköztársaság alatt internálták. 1919 októberétől ismét Zalaegerszegen volt plébános, 1924-től címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lett. 1944. március 15-én szentelték püspökké, és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. Mentette a meggyőződésük vagy származásuk miatt üldözötteket, szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, ezért 1944 őszén a nyilasok elhurcolták Sopronkőhidára. 1945-ben, szabadulását követően visszatért Veszprémbe. 1945 őszén esztergomi érsekké szentelték, majd a következő évben bíborossá. Szemben állt a kommunista politikával, ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez. Nyilvánosan emelt szót az 1947. évi választási csalások, az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakították, Felsőpeténybe vitték, ahol házi őrizetbe került. Az 1956-os forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt. Kiszabadítását követően, 1956. október 31-én katonákból és felkelőkből álló népes csoport kísérte Rétságról Budapestre. November 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez. Másnap a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott. 1957. március 9-én bejelentették, hogy ítélete hatályban van, majd 1962-ben - távollétében - 1956-os szerepéért is elítélték. 1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget. 1973-ban a pápa tisztségéből való lemondásra szólította föl. Utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el. 1994 márciusában kezdődött boldoggá avatásának folyamata.

Covers_2214
elérhető
80

Marcel Proust - Swann
Jellegzetes ​alakjai, Swann a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Francoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai, és rabszolgái, Bergotte, az író, Berma a nagy színésznő és még mások oly eleven típusok, hogy már bevonultak a Rastignacok, a Goriot-k, a Sorelek, a Bovarynék társaságába. A mai olvasót talán a századvégi francia társadalom prousti ábrázolása köti le elsősorban, az író aprólékosan elemző, megjelenítő módszere, amely a tájak, a tárgyak, az emberek pontos és árnyalatos rögzítésében, az élet valóságának sajátos érzékletességével tárja fel egy letűnt korszak arisztokratáinak semmittevő, hívsággal teli, önző és üres életét, és mint Rembrandt fényárnya az alakokat és tárgyakat - mindent a mesélés, az emlékezés, a költészet légkörébe burkol.

René Belbenoit - Száraz ​guillotine
Az ​érdekes önéletírás hőse végigjárta a hirhedt francia börtönszigetek poklát, akárcsak évtizedekkel később jelentkező sorstársa, Charriére, a "Pillangó". A fegyenc írót bemutató előszó szerzője William La Varre, a Royal Geographical Society tagja, ismerteti a párizsi születésű Belbenoit életútját, amely a hányatott gyermekkor és az első világháború harcterei után, egy homályos bűntény miatt elítélve, alig huszonegy éves korában a civilizált világ legszörnyűbb fegyenctelepére vezetett, hogy ott töltse hátralévő életét. Az alacsony termetű fiatalember azonban nem hagyta el magát. Tizenöt év pokoli szenvedése és négy meghiusult szökési kísérlet után ötödszörre sikerült öt társával eljutnia az angol fennhatóság alatti Trinidad-szigetre. Minden holmija egy vászonzsákba burkolt csomag volt, amely rabságának leírását tartalmazta. Hosszú volt még az út az Egyesült Államokba, de a törékeny szervezetű franciának sikerült odáig elvergődnie, és kiadót talált munkájának megjelentetésére. Könyve a társadalomból és a civilizációból való száműzetésével kezdődik, s hiteles krónikája Francia-Guayana szörnyűséges állapotának, a szabadult, de a szigeten kényszerlakásra ítélt volt foglyok, a liéré-k jogfosztott életének. Beszámol a szigeten dívó elképesztően embertelen büntetési módokról, a tébolyról és az iszonyú halálnemekről. A könyvnek az izgalmas kalandok elbeszélésén túl bizonyos ismeretterjesztő értéke is van. Érdekessége még, hogy első kiadását Bálint György, a verseket Radnóti Miklós fordította.

Márai Sándor - A ​gyertyák csonkig égnek
Két ​régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül.

Sebes Gusztáv - Örömök ​és csalódások
A ​labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült. Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."

Kiharu Nakamura - Kiharu, ​a Gésa
Kiharu, ​a gésa elmeséli életét a művészet és a prostitúció között, harcát az előitéletekkel szemben. Reggelente a fiatal Kiharu gésa iskolába megy, esténként fényes partikat látogat meg selyemkimonóban és ünnepélyes Shimada-frizurával. Évekig tanulja a gésák mesterségét, a táncművészet ősrégi tradícióját, a teaceremóniát, az illem elsajátítását, a társalgás művészetét. Ám a vágyak ennél többre sarkallják. Csakhamar páratlan és híres gésa válik belőle, megismerkedik számos világhírességgel, köztük: Charlie Chaplinnel, Jean Cocteau-val, William Randolf Hearts- sel is. A könyv választ ad arra, hogy mind Japánban, mind a világ más országaiban miért tekintik prostituáltaknak a gésákat, akikkel a kapcsolat szégyennek számit. "A fiam még manapság is ezt mondja: Ha megtudják, hogy az anyám gésa, az árt a jövőmnek. A könyvet az előitéletek leküzdésére irtam meg a velem egykorú gésáknak, a nálam fiatalabbaknak és a világnak akartam elmondani, hogy KIK is valójában a GÉSÁK." Kiharu gazdag életéről filmet is készitettek Japánban, ami dijat kapott és az ebből készült darabot nagy sikerrel játszották a szinházakban is. A könyvet a világon több millió példányban adták el.

Tahar Ben Jelloun - Anyámról
"Élete ​utolsó hónapjaiban akadozó emlékezete visszatérítette anyámat a gyermekkorba. Hirtelen újra kislány volt, majd fiatal, házas asszony, beszélt hozzám, bizalmasan, megidézte az élőket és a holtakat. A gyermeki szeretet erős és szenvedélyes, gyakran kimondatlan gondolatok és szemérmesség övezi. Múltjáról mesélve, anyám megszabadult oly gyakran boldogtalan életétől. Napokon keresztül hallgattam, követtem félrebeszéléseit, szenvedtem és persze megismertem őt. Az "Anyámról" című könyvet azon emlékfoszlányok alapján írtam, amiket ő hagyományozott rám. Ezek segítségével megismerhettem a harmincas, negyvenes években, a fési óvárosban folytatott életét, elképzeltem a ritka öröm pillanatait, megértettem frusztrációinak az okát. Minden alkalommal átéltem érzelmeit és még a hallgatásaiból is sokat tanultam, a magam nyelvére formáltam ezeket. Az "Anyámról" igazi regény, hiszen egy olyan életutat mutat be, amiről semmit, vagy szinte semmit nem tudtam." (A szerző)

Sans_titre_1
elérhető
2

Paul Kuusberg - Esőcseppek
"Andreas ​Jallak megpróbált visszaemlékezni, mikor hallgatta utoljára az esőcseppek kopogását az ablakon, de nem jutott eszébe." Egy szívinfarktus következtében tétlenségre kárhoztatva, teszi mérlegre saját és egész nemzedéke életét, és töpreng: "Hogyan tovább?" Mi marad egy embernek ötvenéves korában, ha látszólag minden vonalon kudarcot vall? Andreas Jallak arról győz meg, hogy nagyon sok. De erről győz meg nemcsak az ő, hanem az idős észt író példája is, akinek élete sok rokon vonást mutat hőse életével.

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Megyery Sári - Játékszerelem
"A ​közelmúltban elhunyt Megyery Sári, aki az Én is voltam jávorfácska című 1979-ben megjelent önéletírásával méltán aratott nagy sikert, ebben az utolsó művében lazán összekapcsolódó emlékeiben és kedvenceiről - főleg írókról - rajzolt portréiban is a saját, élményekben gazdag, harmonikus és végtelenül sokoldalú életéről mesél. Ez a mindig megújhodásra kész, változtatni, a tudástól újabb és újabb területeket elhódítani akaró és tudó asszony - túl a nyolcvanon is - csodálatra méltó nyitottságával, mély és egyszerre bájosan naiv emberismeretével, megejtő derűjével valóságos természeti tünemény. Vigasz minden olvasónak a hanyatlás, az öregedés szorongató érzésére;" A kötet a színésznő-írónő portré műfajába tartozó írásaiból válogat. Az Emlékek franciaországi élményeit tartalmazza: De Gaulle bevonult Párizsba, Ignotus Pálnak iránta érzett szerelmének dokumentumairól számol be. Olvashatunk még A halászó macska utcája írójáról, Földes Jolánról, Shakespeare szülőföldjéről, egy párizsi vécés néni nagy bajáról , Körmendi Ferencről, Simone de Beauvoir-ról és Illyés Gyuláról is. A Portrék című második részben külföldi írók és más hírességek életét mutatja be.

Királyhegyi Pál - Első ​kétszáz évem
Amikor ​megkérdeztük Királyhegyi Pált, miért adta humoros önéletírásának az Első kétszáz évem címet, így válaszolt: "Ha igaz, hogy a háborús évek duplán számítanak, még le is tagadok a koromból, ha azt mondom, hogy 200 éves vagyok, hiszen már a főnököm volt I. Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Szálasi., a nemzetvezető, sőt Hitler is, mert Auschwitzban is dolgoztam, mint egyszerű deportált, márpedig köztudomású, hogy ott elég lassan múlt az idő - már ameddig élt az ember." Vannak, akik szerint Királyhegyi a fehér asztalnál sokkal mulatságosabb, mint írásaiban, ahol humora továbbszalad olykor a kelleténél. Ezek sohasem olvastak Királyhegyit.

V. M. Berezskov - Teherántól ​Potsdamig
Az ​olvasó régóta ismeri és kedveli Berezskov könyveit. Ez a kötete – amit most a történelem iránt érdeklődők figyelmébe ajánlunk – a második világháború 1943-tól 1945-ig terjedő időszakáról szól, amikor a szerző a teheráni konferencia befejezése után a Külügyi Népbiztosság munkatársaként az amerikai referaturán dolgozott. Teherán után folytak a jaltai, majd a potsdami konferencia előkészületei. Gyakoriak voltak a külföldi nagykövetek vagy más magas rangú személyek látogatásai, amelyeken Berezskov a szovjet kormányfő és a külügyminiszter tolmácsaként működött. A szerző ebben a szolgálatban rendkívül értékes megfigyelést gyűjtött és sokféle információval szolgál. Máig hatóan izgalmas könyvben a lengyel kérdés tárgyalásainak ismertetése. A szovjet kormányfő többször kifejtette, hogy Lengyelország kérdése nemcsak becsületbeli ügy, hanem biztonsági kérdés is. "Nemcsak arról van szó – mondta a szovjet kormányfő –, hogy Lengyelország határos országunkkal. A történelem folyamán Lengyelország mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszországra támadó ellenség átvonul."

11222642_861626610540973_3258190262438834030_n
elérhető
18

Hatala Csenge - Hírzárlat
„Itt ​az ideje, hogy valaki összeszedje már végre az igazságot” – egykori túszként fogvatartott lány. Több mint 40 évvel ezelőtt egy olyan esemény zavarta meg Magyarország rendjét, ami addig példa nélküli volt, és amiről ez idáig annak minden résztvevője hallgatott. 1973. január 7-ének éjszakáján egy határ menti kisvárosban, Balassagyarmaton egy tinédzser testvérpár, András és László, a párttitkár apjuktól ellopott fegyverekkel rótták az utcákat, hogy a városi lánykollégium lakóinak túszul ejtésével megvalósítsák nyugatra történő szökésüket. Azt tervezték, hogy a lányok szabadon engedéséért a hatóságoktól repülőgépet, nagy mennyiségű valutát és szabad elvonulást követelnek. A csaknem egy hétig tartó tettük szégyenfoltot hagyott a kommunista rendszeren, amelynek „enyhítésére” a hatóságok már az első napokban hírzárlatot rendeltek el. A kudarcba fulladt tárgyalások, s a mindkét oldalról érezhető kilátástalanság egyre jobban fokozta a feszültséget, amelynek végére öt nap után a mesterlövészek tettek pontot, az ablakhoz közeledő idősebbik fiú lelövésével. A történet azonban itt nem ért véget. A szereplők hallgatásba burkolóztak, hagyva legendákat és számtalan kérdést az események iránt érdeklődőknek. Többek között ezeket is: Mi volt a testvérek motivációja a túszejtésre? Miért nem adták fel akciójukat, amikor még lett volna rá lehetőségük? Mi történt valójában odabent a szobában? Mi nem történt? Hogyan tervezgettek a fiúk, és hogyan a hatóságok? Hogyan reagáltak a szobában, amikor lelőtték Andrást? Hogyan szabadultak ki a lányok? Ki és hol hibázott? Terroristák, elmebetegek vagy eltévedt tinédzserek voltak a fiúk? Kit és miért ítéltek el az eseményekért? Mennyire volt súlyos az ítélet? Hogyan élte meg a börtönéveket, és hogyan tekint a szabadulás utáni évtizedeire László? Mi történt András földi maradványaival? Hogyan emlékezik, és miképpen tekint vissza negyven év távlatából az egykori túszok többsége, a túszejtő, valamint a hatóságok egyes tagjai? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ Hatala Csenge a Hírzárlat című hamarosan megjelenő könyvében, amely a témában először a hiteles dokumentumokon és a szereplők visszaemlékezésein alapul.

Arthur Golden - Egy ​gésa emlékiratai
Elbűvölő, ​lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Gál György Sándor - Atlantisz ​harangjai
Atlantisz, ​az elsüllyedt világrész: az író gyermekkora, fiatalkora és férfikora. S mintha roppant víztömegek alól koldulnának föl ennek a tengermélyi birodalomnak a harangjai, zengene a híradás, az első személyben írott vallomás évszázadunk első feléről, 1907-től 1945-ig. Vagyishogy voltaképpen a múlt század utolsó negyedétől napjainkig, hiszen a jó visszaemlékezés szól még a nagyapák nemzedékéről is, újra meg újra beszél a jelenről, és ezekhez viszonyítja a köztes időt. A szerző emlékezete kimeríthetetlenül gazdag, elbeszélő művészete pedig varázslatos: csak azt írja, amit ő maga meg a rokonsága megélt, ebből azonban kikerekedik a magyar történelem egyik sorsdöntő időszaka, sok minden, amiről a mai fiatalabb nemzedékek ilyen fokon és ilyen formában nem tudhatnak. Minden sora érdekes, nemcsak az akkori magyar könyvkiadásról és zenei életről festett körkép, hanem a történelmi eseményekről, az első világháborúról, 1919-ről, a Horthy-korszakról és a második világháborúról adott élménybeszámoló is.

George Sava - A ​gyógyító kés
George ​Sava kétkötetes életregénye, a "Gyógyító kés" és folytatása az "Egy sebész útja", az önéletrajzi irodalomnak ez a világszerte nagysikerű alkotása, olyan életsorsba nyújt betekintést, melynek fordulatait a legkalandozóbb képzelet sem tudta volna így kitervelni. Valóban nem hétköznapi dolog a lángoló Oroszországból rongyosan, egy fillér nélkül elindulva, éhezésen és megaláztatásokon, országok és városok, foglalkozások és kalandok útvesztőjén át elérkezni az orvosi hírnév, a nemzetközi tudományos megbecsülés csúcspontjáig. A romantikus múltú regényhősből az angol orvostársadalom egyik leghírnevesebb tagja lett. George Sava befutott, sikeres orvostudós lett, az az ember, aki pincér volt és fűtő, aki mint hajdani kollégái, a reneszánsz kor olthatatlan szenvedélyektől megszállott orvosai, tilalmak és büntetések ellenére, éjjel, titokban, a hullakamrába lopakodva ismerkedett meg a bonctan alapjaival, és aki ütközőkön, vasúti kocsik tetején, potyautasként utazott Szófiából Párizsba, hogy továbbtanulhasson és a rendkívüli akaraterővel, megszállottsággal és tehetséggel megáldott emberek szívósságával Európa egyik legnagyobb sebészévé váljon.

Franz Fühmann - Huszonkét ​nap, vagy az élet útjának fele
A ​kitűnő német író a magyar Pen Club meghívására huszonkét napot töltött hazánkban. Megismerkedik mindazzal, amit meg szoktunk mutatni a hozzánk látogató külföldieknek, és azzal is, amit nem; gyönyörködik a Gellérthegy, a Duna-part panorámájában, bejárja Pest félreeső, zegzugos utcáit, kisvendéglőkben üldögél, elragadtatva szemléli a Nagycsarnok őszi, színpompás bőségét, remekül mulat a Lukács-fürdőben, ellátogat a Dunakanyarba, nem leplezi tréfás bosszankodását apró-cseprő visszásságaink felett. Könyve mégsem puszta útinapló csupán, mert itt-tartózkodásának jelen idejét, a huszonkét nap cselekménysorát át- meg átszövik a visszaemlékezés szálai. Az író töprengései, egy-egy kérdést újra meg újra körbejáró gondolatai visszanyúlnak élete régebbi eseményeihez, gyerekkorához, a háborúhoz, a hadifogság időszakához, ahhoz a döntő fordulathoz, mely a fasiszta neveltetésű fiatalemberből önmagával szembenéző, régi énjével keményen leszámoló férfit teremtett. Fühmann nemcsak jelenünkkel ismerkedik, nemcsak élő íróinkkal, lírikusainkkal beszélget eleven irodalmi problémákról, ismerkedik történelmünkkel, nyelvünk múltjával is, fordítja klasszikus költőinket: mély rokonszenvvel, belülről fakadó kíváncsisággal közelít hozzánk. Naplója, mely lapról lapra, spontán feljegyzésekből szemünk láttára kerekedik műalkotássá, ritka élményt nyújt; nagyon okos, nagyon mulatságos olvasmány.

Bisztray Ádám - Elfelejtett ​tél, farkasokkal
A ​képek, kicsi fejezetek ugrálnak, de az emlékezet is szeszélyes, jóllehet csak látszólag, mert törvényszerűbb ennél, hogy a gyerekkor idilli kronológiáját - akár a természet, az évszakok és tájak örök rendjét - az éjféli repülőzúgás felkavarja. Az erdélyi világ földet és embert, flórát és faunát testvériségbe foglaló egysége változó ritmust kíván, én máig fekete-fehér jelenésnek látom, de a szivárvány ígéretét sem tagadhatom. Talán ezért kedves nekem ez az írás, melynek igazi műfaját nem tudhatom.

Varnus1
elérhető
10

Varnus Xaver - Folytatás
"Isten ​majd megbocsájt: az a mestersége" címmel vékonyka kis kötet látott napvilágot 1996-ban, amelynek írója Xaver Varnus, a legendás orgona- és életművész volt. Szerzőjének páratlan sikert hozott a könyv - két esztendő alatt tizenkét kiadást, harmincnyolcezer eladott példányt ért meg, és hatalmas viharokat kavart: irodalmárok és pedagógusok, püspökök és politikusok, újságírók és gimnazisták vitatkoztak róla lázasan és nem kevés szenvedéllyel, hiszen a végtelenül prűd és jócskán kékharisnya magyar társadalom addig soha ki nem mondott problémáit vetette fel. Molnár Gál Péter, a Népszabadság rettegett kritikusa így nyilatkozott róla: "Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit a muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabados és tiszta nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabeliek." Az első könyv - a másodikhoz hasonlóan - egy ezredvégi, radikálisan liberális humanista feljegyzéseinek gyűjteménye, amelyben éppen úgy szó esik az irodalomról és a művészetekről, mint a homoszexualitásról, avagy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb átkáról, az úrhatnám katolikus főpapságról. Az első könyv kéziratának elolvasása után a "magyar Voltaire", Faludy György ezt írta Xaver Varnusnak: "Ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám!"

Falk Miksa - Gróf ​Széchenyi István utolsó évei és halála
Az ​akkor már újságírói hírnevének zenitjén álló Falk Széchenyivel 1859 októberében került - az utóbbi kezdeményezésére - kapcsolatba, s ettől fogva hetente többször is ellátogatott hozzá Döblingbe. A pszichózisától föltisztuló Széchenyi élete utolsó három-négy évében minden energiáját az önkényuralom elleni küzdelem szolgálatába állította. 1859-60 folyamán (amikor a nemzetközi helyzet alakulása, Ausztria fokozódó európai elszigetelődése a birodalom belső reformjának lehetőségét is elérhető közelségbe hozta) aktivitása valósággal lázas méretűvé vált. 1859 végén és 1860 elején a döblingi gyógyintézetben egyfajta illegális ellenzéki sajtóközpont jött létre, ahonnét a Bach-rendszer ellen agitáló röpiratok és újságcikkek egész sora indult el útjára. Annak a fegyvertársi gárdának, amelyet Széchenyi az abszolutizmusellenes gerillaharc céljára maga köré toborzott, Falk az egyik legtevékenyebb tagja volt. Nemcsak információi és összeköttetései jöttek kapóra Széchenyinek; tanácsait és észrevételeit is gyakran figyelembe vette. E személyes kapcsolat ténye nyilván közrejátszott abban, hogy az Oesterreichische Revue című folyóirat szerkesztője 1866-ban egy Széchenyiről 300 lapnyi munka (amelynek eredeti német szövege egyedül az említett folyóiratban látott napvilágot) volt az első terjedelmesebb Szécheny-életrajz. A mű legértékesebb része a döblingi évekről szóló zárófejezet, amely - minthogy az előzményektől függetlenül önállóan is megállja helyét - a Kor- és jellemrajzok (Bp. 1903) című és Falk visszaemlékező jellegű írásait tartalmazó gyűjteményes kötetbe is bekerült. Ez a rész jelentős hányadában első kézből származó értesüléseken alapul (Falk - vérbeli újságíró módjára - néhány, Széchenyivel folytatott beszélgetésről nyomban azok lezajlása után följegyzést készített magának), de helyet kaptak benne a családtagoktól és kortársaktól származó értékes közlések is. Falk nem ismerhette Széchenyi döblingi tevékenységének valamennyi részletét (így a döblingi időszak leghatalmasabb alkotásának, a később Nagy Magyar Szatíra néven ismeretessé vált, s a császári titkos levéltár mélyéről csak az 1920-as években előkerült monumentális pamfletnek még a létezéséről sem volt tudomása), az elbeszélésből kirajzolódó összkép azonban lényeges vonásaiban helytálló. A szöveget élénkítő frappáns, anekdotikus mozzanatok jó néhány későbbi, szépirodalmi jellegű Széchenyi-ábrázolás invenciózusan hasznosított alkotóelemeivé váltak. Az 1866-ban írt életrajz 1868-ban magyarul is megjelent, Áldor Imre és Vértesi Arnold fordításában, Gróf Széchenyi István és kora címmel. A Kor- és jellemrajzok című gyűjtemény innen vette át a Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála címet viselő zárófejezetet.

Jurij Trifonov - Máglyafény
...Sokáig ​haboztam: közöljem-e vagy sem ebben a műben nagyanyám Sztálinról szóló visszaemlékezéseit. Időszerűtlennek tűnhetnek. Végül azonban, átgondolva a dolgot, úgy döntöttem, hogy közölnöm kell, hiszen alapelvem, hogy csak az igazságot írjam, bármilyen kegyetlen és furcsa legyen is...

Ishmael Beah - Gyerekkatona ​voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
A ​mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre teszik a gyerekkatonák számát. Ishmael Beah egy volt közülük. Megélte a poklot, és túl is élte azt. Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finomlelkületű Ishmael rájött, hogy kepes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet. Ez a különleges és megigéző beszámoló egy őszinte irodalmi alkotás, amely immár a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el.

Covers_211230
elérhető
2

Gérard de Nerval - Sylvie
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gábor Ferencné - Utazás ​a múltba
Mi ​történt abban a kis híján évszázadnyi időben és két világrésznyi térben, amelynek emlékeit a cár lengyel-litván származású alattvalójának és egy francia-svájci polgár lányának gyermeke ma Budapesten idézi fel? Hogyan került Jelena Monusko Pétervárról a Fehér-tenger partjára, a múlt század végi vad és gyönyörű Szibéria kis falujából az 1905-ös forradalom naivul klasszikus helyzeteibe, a svájci egyetemről a furcsa börtönbe, Lenin előadásáról Madame Curie intézetébe, a világháborús Franciaországból az őszirózsás forradalom kellős közepébe? Hogy lett belőle Gábor Ferencné és magyar állampolgár mintegy hatvan évvel ezelőtt? A szerző úgy mondja el, hogy a "nagy idők" csak a maga és a környezete sorsán áramlanak be történetébe, csak arról beszél, amit a tulajdon szemével látott: igazából egy jószemű és tehetséges kislány és egy szabad szellemű és bátor nagylány lírai önéletrajzát írja meg.

Vathy Zsuzsa - Itthon ​vagyok
Egyszer ​csak észreveszed, hogy kezd elhagyni a gyerekkorod. Távolodik tőled szüleid arca, elmosódnak a közös emlékek, és a világ, amelyben minden tárgy olyan fontos volt - egyszerűen megsemmisül. Akkor kapkodva keresgélsz, próbálod összeszedni, ami még elérhető, a helyén van vagy egyáltalán létezik. Gyerekkoromban mindig azt hallottam, a világot értelmünkkel kell felfogni, a dolgokat eszünkkel és tapasztalatunkkal megérteni. Kamaszlényem úgy tiltakozott ez ellen, hogy regényhősöket, valaha élt történelmi személyeket választott magának ideálul, amíg ezek a hősök kiszorítottak az életemből mindenki, és szinte újra kellett megszületnem, hogy a valóságos, élő emberek is elférjenek a szívemben. Már tudom, hogy a kettő, a képzeletbeli és a valóságos ugyanaz. Szüleink, a mások szülei, az ismerősök az elmúlt negyven-ötven évet, és azok is, akik nem -, valamennyien hősök. Igazi hősök vagy igazi gonosztevők. Az ő életük már befejezett tény, legenda és történelem és nemsokára a miénk is az lesz.

Kollekciók