Ajax-loader

'művészet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Marcel Brion - Rembrandt ​élete
Marcel ​Brion, a neves francia művészettörténész-író és akadémikus könyve monográfia, regény és tanulmány együttvéve. Ragaszkodik a tényekhez, és alkalmazkodik az adatokhoz, ugyanakkor behatóan és érzékletesen elemzi az egyes műveket, felhasználva az elbeszélés nyújtotta lehetőségeket is, elsősorban az érzelmi és lélektani motívumok kibontásánál. Az elegáns, árnyalt és igen kifejező stílusú műben Rembrandt élete és művészi munkássága tökéletesen összefonódik. Az élettörténetben benne vannak a művek, a művekben az élettörténet; egyik sem érthető meg a másik nélkül. Ez az ábrázolásmód rendkívüli közelségbe hozza az olvasóhoz Rembrandtot és korát, amelynek a szerző kiváló értője. A könyv gazdag kor- és művészettörténeti ismereteket nyújt, amelyek segítségével más festőkhoz is közelebb férkőzhetünk.

Henri Perruchot - Renoir ​élete
Pierre-Auguste ​Renoir (1841-1919) az örök nyár festője. Derűs természet volt, semmi sem tudta megtörni az életbe vetett bizalmát. Renoir a művészettörténet egyik legizgalmasabb korszakában élt, az impresszionizmust megteremtő művészekhez tartozott. A regényben nyomon követhetjük életének fordulatait, tanúi lehetünk művészete - a fényben feloldódó formák és színek - kibontakozásának.

Catherine Millet - Barátom, ​Vasarely
Denise ​René 1939 karácsonyán a háború sújtotta Párizsban ismerte meg Victor Vasarelyt, az azóta legendássá vált Flore kávéház elsötétített ablakai mögött. A nő akkor még egy átmenetileg zárva tartó ruhaszalon tulajdonosa volt, Vasarely pedig sikeres reklámgrafikus. Egyikük sem sejtette, hogy találkozásukból világra szóló kaland lesz egyszer: a geometrikus absztrakció és annak máig működő fellegvára, a Denise René Galéria sikertörténete, mely a viszontagságos indulás után milliókkal ismerteti majd meg Vasarely és alkotótársai radikálisan új vizuális szemléletét. Franciaország egyik legkiválóbb művészettörténésze, a szépíróként is ismert Catherine Millet 2001-ben adta közre beszélgetéseit ezzel a különleges asszonnyal művészetről, szerelmekről, barátokról, a műkereskedelem és a közízlés változásainak kulisszatitkairól. A beszélgetéseket Passuth Krisztina, Sárkány József és Imre Györgyi tanulmányai kísérik, Vasarely magyarországi fogadtatásáról és a magyar Vasarely-gyűjteményekről.

Csók István - Emlékezéseim
"...Csók ​mindig önmagát adta - néha zseniális rögtönzéssel, festői remekléssel, néha fáradtan, önmagát ismétlően. De mindig megmaradt az, aminek született, a természetet, az embereket, a művészeket szerető tiszta embernek. Emlékezéseit is az avatja művészi értékűvé, hogy minden során átsugárzik emberi tisztessége, őszintesége. Ezért több ez az írás, mint fontos művészettörténeti dokumentum; őszinte önvallomás, egy tiszta ember életútjának ízes rögzítése, bölcs önvizsgálata."

Barabás Miklós - Barabás ​Miklós önéletrajza
Barabás ​Miklós (1810-1898), a biedermeier első jelentős hazai művészének Önéletrajza kettős értékű. A művész saját kezével írt és többször is gondosan átnézett mű hiteles élettörténetét adja a XIX. század nagy festő-krónikásának, benne a művész őszinte vallomást tesz egyéni küzdelmeiről, tanulmányairól és sikereiről, művészi és művészetpedagógiai szerepléséről, a kor művészeti életéről, művész kortársaihoz fűződő kapcsolatairól, de ennél is értékesebbé teszik életírását a szemtanúk közvetlenségével hitelesen felidézett, becses kortörténeti adatok, amelyek közvetítésével megelevenedik a század hétköznapi élete a maga küzdelmeivel vagy beteljesüléseivel.

Beke László - Műalkotások ​elemzése
A ​szerzőnek - saját tapasztalataira és számos nagy művész, tudós vagy pedagógus meggyőződésére támaszkodva - az a véleménye, hogy a művészet különös tulajdonságai miatt "nem megtanítható". Rengeteg ismeret és készség átadható és elsajátítható ugyan a művészettel kapcsolatban, elméletben és gyakorlatban egyaránt - csupa olyasmi, "amit minden művelt emberneknek illik tudnia" -, de éppen a legfontosabbhoz, ahhoz a bizonyos "kimondhatatlanhoz", amelynek megragadására minden művész és minden műértő törekszik, kizárólag személyes utak vezetnek. Ahány ember, annyiféle. Emiatt mondhatjuk: könyvünk ugyan sok olyan ismeretet tartalmaz, amit meg lehet tanulni és számon is lehet kérni, mégsem ez a lényeg. És megfordítva: az a célunk, hogy mindenkit a lényeg megismerése felé segítsünk, noha a végeredményt nem mindig tartjuk számonkérhetőnek.

Kovács András Bálint - Metropolis, ​Párizs
"Az ​új hullámnak nem volt esztétikai programja: egyszerűen kísérlet volt arra, hogy újra megtalálja azt a függetlenséget, amit a film 1924 körül veszített el, röviddel a hangosfilm megjelenése előtt, amikor a filmek elkezdtek sokba kerülni." Francois Truffaut "Az új hullámot egy már nem létező filmművészet feletti sajnálkozással és az iránta érzett nosztalgiával is meg lehet határozni." Jean-Luc Godard

Bernáth Aurél - A ​Múzsa udvarában
Bernáth ​Aurél nagy sikerű és méltán népszerű önéletírásának, a Kor és pályának negyedik kötete néhány érzékletes és remek magyar művészportré, többek között Berény Róbert, Pátzay Pál, Szőnyi István és Ferenczy Béni alakjának megidézése mellett elsősorban a szerző eddig kiadatlan művészetelméleti jellegű írásait tartalmazza. Azokat az írásokat, amelyeknek témakörét - Bernáth mester megfogalmazása szerint - kora művészetének reményei vagy megrezdülései inspirálták. Ez a megrendülés szinte kényszerítő erővel fordította a XX. század festőit, köztük Bernáth Aurélt is, a művészet elméleti kérdései felé, hogy a válságok sorozatából kiutat keressenek, hogy a festészet jövőjéről, életbe vágó kérdéseiről kifejtsék nézeteiket, kritikáikat és reményeiket. "Szolgáljon itt vallomásként - írja új könyve előszavában Bernáth Aurél -, hogy művészetelméleti munkásságom életem legnagyobb terhe volt, de egyben kikerülhetetlen kötelessége is." Majd így fejezi be vallomását: "Tehát, amikor a művészetelméleti kérdéseknek búcsút mondok...nem arra gondolok, hogy a helyzetelemzésekben hol volt igazam, vagy hol hibáztam, hanem a megmaradt szenvedélyes érdeklődésem azt a fiatal generációt kíséri figyelemmel, amelyikben feltámadt, vagy sikerült feltámasztanom a belső hitet a munkához."

Pázmány Ágnes - Permay Éva - Látás ​és ábrázolás
Tankönyvünk ​megjelenése óta szívesen használt és kedvelt taneszköze a középiskolásoknak. Mind a folyamatos vizuális nevelésben alkalmazva, mind az érettségizőknek nélkülözhetetlen tudnivalókat tartalmaz jól rendszerezetten és szemléletes képanyaggal illusztrálva. A látás fiziológiájával indítva a látás nevelését, a fényről és a szemről, a színlátásról, a térbeli látásról, állandóságról és mozgásról, valamint az optikai csalódásokról is szól. Fontos fejezete a látás és gondolkodás, az ábrázolás és alkotás összefüggéseinek vizsgálata. Foglalkozik téri, formai, színbeli jelenségekkel és vizuális problémákkal, sorra veszi az elemi formákat, a kompozíciós problémákat, valamint az ábrázolási rendszereket. Szó esik nemcsak a síkábrázolásról, de a szobrászatról, az iparművészeti technikákról, az írásról mint vizuális jelről, a nyomtatásról, valamint korszerűen az új médiáról, mely jelen van a vizuális művészetekben is. Kislexikon zárja a tankönyvet. Különösen ajánlott a hagyományosan képző gimnáziumokban, de jól használható a hatosztályos gimnáziumokban is.

Peter Watson - Kettős ​(kép)ügynök
1979. ​februárjában, egy hűvös estén, Firenzében Peter Watson, a londoni Sunday Times munkatársa belelapoz egy "TITKOS" jelzésű vaskos dossziéba, amely a műkincslopás nemzetközi alvilágának gyanúsítottjairól tartalmaz adatokat. Vendéglátójával, Rodolfo Sivieróval, a dosszié tulajdonosával hamarosan meg is egyeznek: mivel a műkincslopással foglalkozó rendőri szervek java része maga is korrupt, csak olyan személy eredhet a festmény nyomába, aki nincs kapcsolatban velük. Peter Watson vállalkozik a feladatra: eltűnik mint közismert újságíró, álnevet vesz fel, küllemét is megváltoztatja, s mint A. John Blake, rejtélyes műkereskedő bukkan fel előbb a londoni, majd a nemzetközi színtéren. S ezzel kezdetét veszi egy páratlanul izgalmas "igaz történet": a kettős életet élő, később állandó életveszélyben forgó Watson-Blake egyre mélyebbre merül a műkincslopás- és csempészet szervezett alvilágába... A Kettős (kép) ügynök korunk oly sajnálatosan ismerős világjelenségéről tudósít hitelesen, bármely bűnügyi regénynél izgalmasabban. Nem véletlen, hogy a nyugati könyvpiacnak máig egyik legynagyobb slágere.

Massimiliano Parente - Hitler ​után a második legnagyobb művész
Massimiliano ​Parente 1970-ben született Grossetóban, jelenleg Rómában él. Poposabb, mint Andy Warhol, excentrikusabb, mint Salvador Dalí, zseniálisabb, mint Marcel Duchamp - Max Fontana, aki a kritikusok szerint ,,a világ legnagyobb festője", véletlenül lett sikeres negyvenévesen, éppen azon a napon, amikor eldöntötte, hogy eldobja életét, mert csődtömegnek érzi magát. Akkor átalakul: zöld Hitler-frizurát, náci sapkát, Nike cipőt visel. Megközelíthetetlen, akár egy rocksztár, szeszélyes, mint egy hollywoodi díva, kellemetlen és provokatív, pusztán mert úgy tartja kedve, és odáig megy, hogy festői példaképeként Adolf Hitlert jelöli meg. Ám van egy gyengéd oldala is: a kis Martina, az élettársa, aki siketnéma, és jelnyelvvel kommunikál.

Henri Perruchot - Manet ​élete
„Ismeretes, ​hogy milyen hatást váltanak ki Édouard Ma-net munkái a Szalonban. Egyszerűen fölperzselik a falat, amelyre fölakasztották őket! És körülöttük ott díszelegnek a divatos művész-cukrászok édességei, a kandiscukor fák és a kalácstészta házak ... Édouard Manet-nak már ki van jelölve a helye a Louvre-ban, akárcsak Courbet-nak, akárcsak minden szenvedélyes és hajhatatlan temperamentumú művésznek ... Lehet, hogy e magasztaló sorok íróját éppúgy ki fogják nevetni, mint ahogy kinevették a festőt. Az idő mindkettőnkért bosszút áll majd. Mert van egy örök igazság, s ez az alapja kritikusi működésemnek: kizárólag az igazi temperamentumok élik túl a múló korszakokat, és ők uralkodnak rajtuk. Lehetetlen – értik? lehetetlen –, hogy Édouard Manet előbb-utóbb ne győzzön, és el ne tiporja az őt környező satnya és középszerű festőcskéket." (Zola, 1865)

Irving Stone - The ​Agony and the Ecstasy
Irving ​Stone's powerful and passionate biographical novel of Michelangelo. His time: the turbulent Renaissance, the years of poisoning princes, warring popes, the all-powerful Medici family, the fanatic monk Savonarola. His loves: the frail and lovely daughter of Lorenzo de Medici; the ardent mistress of Marco Aldovrandi; and his last love - his greatest love - the beautiful, unhappy Vittoria Colonna. His genius: a God-driven fury from which he wrested the greatest art the world has ever known. Michelangelo Buonarotti, creator of David, painter of the Sistine ceiling, architect of the dome of St Peter's, lives once more in the tempestuous, powerful pages of Irving Stone's marvellous book.

Gál György Sándor - Operák ​könyve II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Flavio Conti - Dióhéjban ​a görög művészetről
Ma ​már közhelynek számít, hogy az európai kultúra bölcsője az ókori Görögország. A görögök ragyogó templomaikkal, csodálatos arányú szobraikkal vagy pompás festésű vázáikkal a művészet oly magas fokára jutottak, amely a későbbi korszakokban is mércét jelentett az alkotók számára és amely egyedülálló élménye az emberiségnek mindmáig. Napjainkban is milliók zarándokolnak el Görögországba, hogy megcsodálják az athéni Akropolisz romjait, a Delphoi kocsihajtók szobrát és több más ókori emléket. Kötetünk e nagyszerű időszak legjellegzetesebb alkotásairól, azok stílusjegyeiről rajzol szemléletes képet. Színes fotók és rajzok segítségével vázolja az archaikus és klasszikus kor művészetének főbb vonásait, alapismereteket nyújtva az érdeklődők számára.

Gral
A ​grál Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - A ​grál
Ennek ​az atlasznak célja, hogy számba vegye azokat a történelmi kulturális színtereket, amelyekben megszületett és elterjedt időben és térben a Grál legendája. Az első két rész a múltbeli tudnivalókat vonultatja fel. Bemutatják, hogyan keletkezett a középkori képzelet egyik legmélyebb és legélőbb archetípusa a keresztény prédikáció és a kelták mitológiai, szellemi hagyományának ötvözéséből. A következő két rész időbeli metszetét adja a Grál művészeti és irodalmi hagyományainak, melyek már kezdetüktől fogva egybefonódtak bizonyos lovagi eszmékkel. Ezek az eszmék már nem szerves részei a történelemnek, túl fennköltté váltak, de varázsukat máig sem veszítették el.

Felix Timmermans - Pieter ​Bruegel szenvedélyes élete
"Kok ​négy nappal azután, hogy megismerkedett Pieterrel, szerződést kötött vele. Ebben Pieter kötelezte magát, hogy csak Koknak dolgozik, meghatározott összeget kap minden rajzért, amelyet átad az antwerpeni mecénásnak, aki metszeteket csináltat belőlük. Közben Pieter fölkereste hajdani emsterét, hogy elújságolja neki a jó hírt, s megkérdezze, nincs-e ellenvetése a szerződés ellen. Coecke azt tanácsolta neki, fogadja el, s hozzátette: - Annál is inkább, mert ha makacsul ragaszkodsz ehhez a festészethez, sosem éred el a mesteri címed! S újból dicsőíteni kezdte az olümposzi isteneket és klasszikus szépséget, amelyet egyetlen művész sem hanyagolhat el. -Mester - válaszolta Pieter - , én már csak paraszt maradok mindörökre!" Ez a párbeszéd az alig huszonegy éves Pieter Bruegel és felfedezője, a hírneves antwerpeni udvari festő, Coecke mester között hangzott el, s a művészeti vitához a hátteret az inkvizíció máglyái, az eretnekek jajveszékelése, a spanyolok által megszállt Németalföld nyomora, s a hódítók ellen lázadó "Koldusok" egyre sűrűbben fellobbanó véres felkelései szolgáltatták. Felix Timmermans, a neves flamand műtörténész és költő könyvén átüt a világ egyik legnagyobb festőjének, Pieter Bruegelnek lenyűgöző egyénisége, szerény, tiszta, nagyon emberi életmódja és művészi véleménye koráról, korának nagy kérdéseiről és az emberiségről.

Fenákel Judit - Lili ​utazásai / Dokumentumok U. M.-ről / Az elhallgatás
"Már ​majd tíz éve épült az én képzeletbeli városom, amikor Lili - a három kisregény közül a megírás sorrendjében az első történet hőse - utazgatni kezdett benne és saját addigvolt életében - mondja e könyv írásairól Fenákel Judit. - A város, amelynek a Várkony nevet adtam, évről évre új lakókkal gyarapodott, terein középületek emelkedtek, folyója partján gesztenyefák nőttek, lett színháza, múzeuma, napilapja, temploma és könyvtára, cukrászdájában gazdát cseréltek a helyi pletykák, fő és mellékutcáin köszöntötték egymást az ismerősök, szerelmek szövődtek és karrierek alakultak bennük, szóval kezdett úgy viselkedni, mint egy valóságos élő város, amelyben a születéstől a halálig minden megtörténhet. Megtörténhet például, hogy Lili a kényszerű megvilágosodás ritka pillanatában bejárva életének majdnem négy évtizedét, minden korábbi döntését hibásnak találja, mert ezek a döntések a kötelességteljesítés erkölcsi parancsára hallgatva egyre távolabb kergették a boldogság lehetőségétől. Megtörténhet, hogy a város fölneveli a maga különcét, Uhrin Mátyást, a Dokumentumok U. M.-ről című kisregény hősét, akinek másságát se méltányolni, se elviselni nem képes, s aki a huszadik század ismeretlen festőjeként vonul be Várkony történetébe. Végül megtörténhet, hogy Forgács Júlia, Az elhallgatás főszereplője mindazon konfliktusok és félreértések elől, amelyekkel már regénybeli elődjei, Lili és U. M. se tudtak megbirkózni, a neurózis súlyos magányába menekül. A közös szülővárosból háromféle sors jelenik meg ebben a kötetben, és háromféle regénytechnika kelti életre a szereplőket. Lilit az emlékképek döbbentik rá tévedéseire, Uhrin Mátyást magnószalagra mondott vallomásokból, levelekből, jegyzőkönyvekből és más fiktív dokumentumokból ismerheti meg az olvasó, Forgács Júlia menekülését pedig az asszociáció szeszélyes játékai nyomán kialakult mozaikszerű szerkezet próbálja megértetni. "Az elmúlt húsz évben az itt összegyűjtötteken kívül más regények is megteremtek képzeletbeli városom talaján, ebben a válogatásban azonban - a hősök hasonló világa és szellemi-lelki közössége miatt - ez a három történet kapott helyet."

Alexander von Gleichen-Russwurm - A ​barokk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zombori Attila - Képes ​könyv
Zombori ​Attila Képes könyve a 20. század legnagyobb szabású magyarországi műkincsrablásának történetét mutatja be. 1983-ban a Szépművészeti Múzeumból elraboltak hét festményt, melyek összértéke akkori áron 1 milliárd 436 millió forint volt. A modern történelem során először követett el Magyarországon szervezett bűnözői csoport ilyen jellegű bűncselekményt.

Szőnyi György Endre - Új ​föld, új ég
"Az ​egyes kultúrkorszakokat tárgyaló könyvek legtöbbször csak a kiváló alkotókat, legkiemelkedőbb személyeket tárgyalják, s ezek szellemi színvonalával azonosítják az egész kort. Ez azonban félrevezető módszer. Azt gondolhatnánk, hogy például a reneszánsz asztronómiára Kopernikusz nézetei a jellemzők, csak azért, mert Kopernikusz ebben az időben alkotta meg rendszerét" - fejtegeti a könyv előszavában a történész szerző, s az olvasó meggyőződhet arról, hogy ennek a forradalmian új történelmi korszaknak a komplex elemzése, áttekintése mennyire megingatja a bennünk kialakult, sémákra épülő, olykor iskolásan leegyszerűsített reneszánszképet, s a számos új összefüggés alapján hogyan gazdagodhat történelmi látásmódunk. Ebben segítenek a könyv érdekes illusztrációi is.

Ikebana
elérhető
4

Ivaki Tosiko - Ikebana
Amikor ​elhatároztuk férjemmel, hogy Magyarországra jövünk tanulni és dolgozni, először a magyar történelem legjelentősebb fejezeteit kezdtük tanulmányozni, mert ebből ismerhettük meg legjobban e nép nemzeti szokásait, tulajdonságait, érzés- és gondolatvilágát. Örömmel fedeztem fel, hogy Magyarországon is, akárcsak Japánban, ősidők óta sajátos jelentése van a virágoknak, fáknak, cserjéknek. Olvastam, hogy a szerelem színe égőpiros, tehát egy szál szegfű vagy rózsa többet árul el színével annak, aki kapja, mint egy levélbeli vallomás; hogy a legények házasodási hajlamát a kalapjuk mellé tűzött rozmaring jelentette, a fehér liliom a tisztaság, szűziesség jelképe, és felsorolhatnék még sok példát. Ezeknek mind megtalálhatók a japán megfelelői is. A magyar népdalok (amelyekkel zenetudó férjem ismertetett meg) a virágnyelv egész kötetét hordozzák. Éppen ezért biztosan megértésre találnak gondolataim az ikebana művészetről. Az ikebana számomra hivatás. Egy-egy ikebanába foglalt virág friss jelentése ismét ráébreszti a mai embert arra, hogy együtt él a földön ember, állat, növény, és az együttélésnek mindig megvolt, ma is megvan az új tartalma. Nálunk Japánban ez nem mai felismerés, hanem hagyomány. Napjaink ugyanolyan foglaltak, kötöttek, mint bárhol a világon, de mégis áldozunk perceinkből és elhelyezzük a virágot, a növényt, az ágat a vázába, s csöndesen eltűnődünk megtalált jelentésén. A természettudományok és a civilizáció rohamos fejlődése következtében a huszadik század embere hajlamos arra, hogy szem elől tévessze a természet és ember szoros kapcsolatát. Az ikebana – művészet lényege pedig éppen az, hogy ezt a kapcsolatot naponta újjáélessze. Az ikebana az ember és a természet együttélésének jelképe. Az ember egyéniségén és képzeletén átszűrt kompozíció a saját önálló életét éli újra, vagyis az ember és a természet összhangjának tükre. Az ikebana-művészetben tehát mind az alkotó, mind pedig a néző részese lehet egy önálló világ hatásainak. Ivaki Tosiko

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​XVIII. század művészete
Igen ​értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.

Szabó Katalin - Ferenczy ​Béni
Múlt ​és jelen kultúrájának értékei kevés magyar művész munkásságában forrottak össze olyan harmonikus egységgé, mint a közelmúltban elhunyt Ferenczy Béni alkotásaiban. Amikor a kötet munkáit elkezdtük, még ő maga támogatott bennünket. Ferenczy Béni művészete a hazai hagyományokon nőtt naggyá, magába olvasztotta a görög és a reneszánsz szobrászat tanulságait, sikerrel gyümölcsöztetve a modern irányzatok eredményeiből is mindazt, amit alkalmasnak tartott egyéni stílusának továbbfejlesztésére. Ferenczy Béni métán tartozott itthon is, határainkon túl is a legismertebb magyar művészek közé. A művészet kiskönyvtára sorozatban megjelenő kötet, Szabó Katalin művészettörténész tanulmányával és a művész alkotásainak reprodukcióival, most a szélesebb közönséggel kívánja megismertetni életútját és alkotásainak java részét.

Lyka Károly - Vándorlásaim ​a művészet körül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tom Felleghy - Háromezer ​kilométer spagetti
"1956 ​novemberében, éppen születésnapom reggelén hagytam el Budapestet, majd Magyarországot. Elhagytam, eltávoztam, azaz disszidáltam. Kifejezésekben mindig gazdag volt a magyar nyelv..." Ezekkel a szavakkal indul Tom Felleghy, alias Fellegi Tamás Háromezer kilométer spagetti című könyve, aki fiatalon, az Operettszínház kezdő színészeként, szívében illúziókkal, zsebében a British Council ösztöndíj - idehaza akkor még beválthatatlan - "bonbonjával", kezében kis szatyorral indult el világot látni. Húsz évről szól ez a könyv. A nehéz kezdetről, az illúziók elvesztéséről, a kálváriáról, amíg a Cinecittába bejutott. Az élményekről, amikor már világsztárok partnereként dolgozhatott.

Sági Jutka - Ruszkai Edit - Az ​igazi nevünk - Zanzibar
Kedves ​Olvasó! Reméljük, már nagyon vártad ezt a könyvet, de az is lehet, hogy csak a kezedbe akadt véletlenül és most azt gondolod: Tíz éves a Zanzibár? Na, bumm! Tucatjával jelennek meg zenekarok, aztán a fele a süllyesztőben végzi egy-két év alatt. Pedig a tíz évet már kevesen élik meg színpadon, s ha ők megélték, hátha tudnak mesélni valamit a kívülről oly csillogónak tűnő zenészéletről is. A Zanzibar a semmiből indult, nem volt mögöttük 'hátszél', nem voltak milliók a zsebükben, sőt, néha még egy pizzára sem futotta ötüknek. Ki tudja, mi volt az első impulzus, ami miatt rockzenészek akartak lenni, és lettek - bár a szakma pop-rocknak is titulálta őket. Olvashatsz az általuk talált és teremtett életforma sikereiről, harcairól olyan őszinte megnyilatkozásban, amilyet csak a legközelebbi barátok hallhattak rajtuk kívül. Ma már nevetve mesélik el, hogyan csillapították éhségüket melegvízzel, miközben olyan dalok születtek éppen, mint a 'Szólj már' és társai. Megküzdöttek az alkohol vagy drogok csábításaival, a negatív kritikákkal, gyakran egymással és önmagukkal is. A Zanzibar történetét közeli barátok írták le hitelesen. Olyan barátok, akik ott voltak az első nagy álmok megszületésénél, akik ugyan hitetlenkedve, de drukkolva bólogattak, amikor először felcsendült a 'Nem vagyok tökéletes' egy kis ceglédi klubban. Ez egy őszinte könyv igaz történetekkel, eddig soha nem látott fotókkal és őszinte reményekkel, hogy bár az új hegy ott előttük innen nézve eléggé magasnak tűnik, mégis folytatódni fog a sikersztori! ...És remény arra is Kedves Olvasó, hogy Te, aki most még az út előtt állsz, vagy éppen felnőtt fejjel a gazdasági válság ormótlan hegygerincével küzdesz, a könyv végére jutva úgy érzed: nyertél néhány óra kellemes pihenést. Nyújtózkodva felállsz, és beteszel a lejátszóba egy Zanzibar CD-t...

Sven Delblanc - Heréltek ​/ Kirándulások
Sven ​Delblanc két kisregényét korántsem csak a szerző azonossága állítja egymás mellé. Fantasztikus történelmi elbeszélés mindkettő: a Heréltek a XVIII. századi Firenzében játszódik, bukott vagy már bukásra ítélt uralkodók és herélt operaénekesek között egy kísértetidéző éjszakánk; A Kirándulások-ban egy mai svéd fiatalember indul különös időutazásra a múltba, titokzatos mód köddé vált barátnője nyomába. Mégsem történelmi regény egyik mű sem a szó eredeti értelmében, hiszen - s épp ebben rejlik Sven Delblanc írói ereje, aki méltán számít ma már a modern svéd irodalom kimagasló és világszerte ismert alakjának - voltaképp erkölcsi parabola mindkettő, egy nagy művész vallomása a művészet hatalmáról és lehetőségeiről.

Bradányi Iván - Barbra ​Streisand
Barbra ​Streisand századunk egyik legizgalmasabb színészegyénisége. Életét teljesen maga irányítja és ez az élet tele van ellentmondásokkal. Ez a könyv Barbra Streisandot mutatja be. Fekete-fehér fotókkal illusztrált könyv.

1477042
elérhető
10

Daniel Kehlmann - Tyll
Ha ​Shakespeare ma élne, és regényt írna, az éppolyan volna, mint a Tyll. Tyll Ulenspiegel, a halhatatlan tréfacsináló a harmincéves háború zűrzavaros időszakában és időszakából teremt karneváli mulatságot. A szórakozott molnárt boszorkányperbe fogják, a fia, Tyll ezután fogadott nővérével útra kel: vásári mutatványosként végigjárja a háború dúlta Európát, mint udvari bolond pedig még a Téli király palotájába is eljut. Vagy mindez csupán a képzelet műve? Az olvasó csak kapkodja a fejét a kalandok végeláthatatlan tükörjátékában, ahol elmosódik a határ fantázia és realitás között, mígnem átveszi az irányítást a mese áradása. Daniel Kehlmann, a kortárs európai irodalom egyik legjelentősebb szerzője eddigi fő művében elképesztő lendülettel hirdeti, hogy bár az ember meghalhat, az életöröm halhatatlan.

Ismeretlen szerző - Zeneművészeti ​kisszótár 1. - Huszonegy szócikk és egy ráadás
Nem ​lexikon, de igazában nem is szótár ez - nem arra való, hogy valaminek utánanézzünk, hanem arra, hogy olvassuk, élvezzük - és közben okosodjunk. Például a tekintetben, hogy mire való a zongorán a pedál, hány fajtája van, és hogyan kell élni vele. A tudást első kézből kapjuk: Alfred Brendeltől, korunk egyik vezető zongoraművészétől, aki mellesleg kitűnő író is. Sok ilyen ismerős dologgal találkozhatunk itt, zenerajongók, amelyekről talán még soha nem gondolkodtunk el alaposabban, pedig érdemes: például, hogy mióta éneklik ki a tenoristák a magas cét, és ez hogyan forradalmasította az egész operaműfajt; hogy mióta szokás tapssal megköszönni a zenei élményt, és hogyan változik a tetszésnyilvánítás módja; hogy mit jelentenek a rejtélyes KV, Hob, BWV vagy D betűk és a hozzájuk tartozó számok. Elmemozdító fejtegetést olvashatunk a pódiumon viselt frakkról és a zenekar ülésrendjéről, vagy beljebb hatolva magába a zenébe arról, hogy miért nyitott új fejezetet a zene történetében a híres "Trisztán-akkord"; hogyan fejeződik ki a zenében a sötétség; mit kell tudni a cadenzáról; mit jelent az, hogy "riff"; és egyáltalán, hogyan lehetne meghatározni azt, hogy mi a zene. A néhány oldalnyi szövegek tehát szabadon, a zene legtágabban értelmezett területéről vett témákat dolgoznak fel szórakoztatóan, a laikust és a zeneértőt egyaránt meglepve, olykor provokálva. A szellemes, könnyed, ugyanakkor valamennyi szerző esetében hatalmas háttértudást megmozgató írások eredetileg a Frankfurter Allgemeine Zeitung tárcarovatában jelentek meg, szerzőik neves publicisták, zenetudósok, zeneszerzők, előadóművészek, költők. A sorozat címe - Zeneművészeti kisszótár - eleve sugallta a kötetbe gyűjtést. Eddig két kötet jelent meg németül, és várható a harmadik is.

Supka Magdolna - Kohán ​György
Akit ​manapság, korunk életveszélyes bűvészinasi fejetlensége közepette, személyes létgondok és félelmek ellenére is le tud kötni a művészetek valamelyike a kikapcsolódásnál mélyebben és tartósabban, azt természetesnek találja, hogy maga a művész sem hagy fel az alkotással. Az ilyen műbarát méltán tekint megilletődve a valóban inspirált, jelentős művek alkotóira, s egyszerűen nem hiszi el, hogy eszményképül valaha azok a jelmondatbéli Múzsák állíttattak, kik "fegyverzajban hallgatni" szoktak. Ebben két okból is kételkedik: egyfelől, mert a mi nemtőink maguk tüzelték a poétát daliás időkben, hogy "fegyvert s vitézt énekeljen", másfelől meg azért, mert a Ciceró-féle latin szövegben sem a "múzsák" szerepelnek, hanem helyettük a "törvények", a "leges" szó olvasható, s így már érthető, hogy ezek, mint a higgadt mérlegelés s a rendfenntartás kezesei, nem kívánnak beleszólni a fontolatlan harci hévbe. A lényeg amúgy is az, hogy a múzsák, az idézet általános használatában, a háborítatlanságot igénylő művészetek nevében kérnek szót időről időre, jelezve, hogy minden korban újra él az igény a szuggesztív, igaz és belsőséges hangra, s az meg is teremti szószólóját, a benső sugallatból születő művészetet.

Kollekciók