'állami telepítés' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Vadkerty Katalin - A ​belső telepítések és a lakosságcsere
"A ​második világháború idején a Csehszlovák Köztársaság háború utáni megújulását előkészítő cseh és szlovák politikusok a nemzetállam megteremtésében látták az ország megmaradásának legfőbb garanciáját. Ezért megtervezték az "idegenek", vagyis a cseh országrészekben élő több mint hárommillió német és a több mint hatszázezres őshonos szlovákiai magyar kiűzését. A magyar lakosság eltávolítására kidolgozták az ún. magyartalanítási tervet, nem tagadva, hogy ennek megvalósítása során a fasiszta szlovák állam zsidókkal szembeni politikáját kívánják folytatni. Az "idegeneket" vagyonuk nélkül, csupán kézipoggyásszal akarták kitoloncolni, hogy ezáltal is minél nagyobb vagyont tudjanak átadni a helyükre betelepülő új szlovák, illetve szláv tulajdonosoknak. A magyarok a háború utáni Szlovákia zsidósága -- állapították meg, nem titkolva, hogy a szláv nemzeti öntudat felkorbácsolása csupán eszközként szolgált ahhoz, hogy minél nagyobb vagyont vehessenek el a magyaroktól. A "gazdag dél jól felszerelt gazdaságait" még a nagyhatalmak döntése előtt szerették volna átadni az új tulajdonosoknak. A szlovák politikai vezetés -- pártállásra való tekintet nélkül -- a csehszlovákiai németekkel kapcsolatban megfogalmazott kollektív bűnösség elvét önkényesen -- a győztes nagyhatalmak beleegyezése nélkül -- a magyarokra is kiterjesztette, s már 1945 tavaszán megkezdte a magyarok vagyonának elkobzását és szlovákoknak történő kiosztását. Ezzel egy időben kidolgozta a belső, észak--déli irányú kolonizáció tervét, melynek keretében a vagyonukból kiűzött magyarok helyébe szlovák családokat telepítettek be. Mindezt a külföld felé belső migrációnak, munkaerő-vándorlásnak tüntették fel. A győztes nagyhatalmak 1945 második felében és 1946-ban egy új, békében élő Európa megteremtésén fáradoztak, s a szlovákiai magyarok nemzeti, erkölcsi és anyagi kisemmizését csak részben tudatosították. Többször figyelmeztették ugyan a cseh és szlovák politikusokat arra, hogy "a magyarok nem németek", ám a csehszlovák belpolitika a saját magyarellenességét az általuk "humánusnak" és "igazságosnak" deklarált lakosságcserével és további kitelepítések engedélyezésével fedezte. A Szovjetunió támogatásával rákényszerítették a magyar kormányra a paritásos lakosságcserét, ezt a szerződéses diktátumot, amely során a csehszlovák fél eltávolíthatta az országból a legvagyonosabb magyar családokat, s megbonthatta az ősi magyar települési és társadalmi szerkezetet." Vadkerty Katalin

Szabó A. Ferenc - Demográfiai ​problémák biztonságpolitikai vonatkozásai egykor és ma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tóth Ágnes - Telepítések ​Magyarországon 1945-1948 között
Mindenki ​előtt ismeretes, immár következményeivel együtt, hogy a nemzetiségi konfliktusok elvi és gyakorlati rendezése a Duna-medencében élő népek közös, mai napig megoldásra váró problémája. E régió népei és kormányai hosszú ideig minderről nem vettek tudomást, és időről-időre - kül- és belpolitikai meghatározottságokra hivatkozva - elmulasztották a valóságos megoldási alternatívák kidolgozását. A különböző országokban élő, eltérő létszámú nemzeti kisebbség helyzetének egységes jogi normák szerinti rendezésére a II. világháború után ismét kedvező alkalom kínálkozott. A harcok befejeztével ugyanis a közép-európai államok társadalmainak, politikai, kormányzati felelősséget vállaló elitjeinek, az országok újjáépítése, az új demokratikus rend kialakítása mellett, az évtizedes történelmi örökségként jelentkező kisebbségi problémák megoldására is lehetősége nyílt.

Simon Attila - Telepesek ​és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között
Mostanra, ​mikor ennek a könyvnek az utolsó sorait írom, már számos dél-szlovákiai kolóniát bejártam régi telepes házak, emlékek után kutatva. Elmentem arra a négy gömöri telepre is, amely szülőfalumtól csak néhány kilométerre található, de ahol egész gyerekkoromban egyszer sem jártam. Sőt, mire ez a könyv megjelenik, már új helyen lakom, s otthonom - az élet furcsa fintoraként - az egyik csallóközi telepen, Balázsfa-Kolónián található. A morva telepesek egykori jelenlétére azonban egy-két átépített, de alapjaiban még a kolonisták otthonaira épülő házon kívül más már nem nagyon emlékeztet. A kolóniáról - a helyiek ma is így nevezik a falunak ezt a részét - nemcsak az ide érkező morva telepesek örökösei vesztek ki, de nyelvük is. A könyv az ő történetüket is őrzi.

A. Sajti Enikő - Székely ​telepítés és nemzetiségpolitika a Bácskában - 1941
A ​XVIII. század második felének nagy erdélyi kivándorlási hullámát a történetírás a székely határőrség szervezéséhez és a hírhedt mádéfalvi veszedelemhez köti. A székely határőrség nagy lendülettel megindított szervezésének nem várt következményei már 1762-ben megmutatkoztak. Például a Radna-völgyi román jobbágyok, mivel ígéretet kaptak a katonai hatóságoktól, hogy megszabadulnak Beszterce város földesurasága alól, tömegesen tódultak a toborzó zászlók alá. Hasonló jelenség játszódott le a Mezőségben is, de legjobban Csíkszéken mérgesedett el a helyzet. 1762 májusában már úgy hírlett, hogy "egyik székely a másikra támad, mindegyik male contentus; a nemesekre, kik kevesen vannak, irigykednek, fenyegetik őket, tisztektől nem függnek". Őszre a rend teljesen felborult, a nép mindenütt megtagadta az engedelmességet. Itt is, ott is megüzenték a földesuraknak: "...vélük nincs semmi dolgunk, mert már katonavilág van." Fokozta a nyugtalanságot, hogy a "vérontások, prédálások, pusztítások, minden rendnek felforgatása" Gyergyó, Udvarhely és Háromszék népére is kezdett átterjedni. A toborzásra Erdély lakói - társadalmi helyzetüktől függően - kétféleképpen reagáltak: a székely és román jobbágyok, valamint a szegény szabadok egyes rétegei jobbágykötelezettségeiktől, illetve a közszolgáltatásoktók a határőrségbe történő belépéssel igyekeztek megmenekülni. Az ún. nonconscriptusok - akiknek zömét a jómódú nemeseken kívül szabad és nem szabad szegények alkották - vagy nem tudtak, vagy nem akartak katonának állni. E rétegek terhei a toborzás miatt jelentősen növekedtek, ezért a kivándorlásban kerestek menekülést, amely elsősorban a közeli Moldvába irányult. Ennek a folyamatnak adott új lökést a mádéfalvi vérengzés. Úgy hírlett, Moldvában a vajda "nem kergeti az adóért őket".