Ajax-loader

'önéletrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Jimmy Carter - Teljes ​élet
Jimmy ​Carter Nobel-békedíjas politikus, Georgia állam kormányzója, 1977 és 1981 között az Amerikai Egyesült Államok 39., demokrata párti elnöke. Neki köszönhetjük, hogy a magyar koronázási ékszerek 1977-ben visszakerülhettek Magyarországra. Önéletrajzában nyílt őszinteséggel ír a gyermekkoráról, vidéki gyökereiről, a Mély Dél puritán és sokszor rasszista szemléletéről. Apja halála után elhagyta a haditengerészetet, hogy kézbe vegye a családi gazdaság irányítását. Könyvében részletesen mesél a családi kapcsolatairól: felesége, Rosalynn nemcsak a magánéletben, de Carter közéleti tevékenységében is hű társa. Mindketten a mai napig aktív szerepet játszanak a Habitat for Humanity nemzetközi lakásépítő mozgalomban. Carter volt az első, akit becenevén iktattak be a hivatalába. A kisemberek elnökének vallotta magát, sokat foglalkozott az emberi jogokkal, és mindent megtett azért, hogy Amerika erkölcsi súlyát visszaszerezze a vietnami sokk után. A Teljes élet egy rendkívüli ember gazdag és boldog életébe nyújt bepillantást, akinek a sikerek mellett az emberi kudarcokkal és a 20. század súlyos problémáival is meg kellett küzdenie. Az exelnök személyes hangvételű visszatekintését saját festményei és versei teszik különlegessé.

Szabó Magda - Daloljanak ​itt angyalok
A ​Daloljanak itt angyalok című kötetben Szabó Magda karácsonyi írásait gyűjtöttük össze. Esszéket, cikkeket, visszaemlékezéseket, novellákat és verseket, amelyek mindegyike tükrözi az írónő bensőséges kapcsolatát az ünneppel. Van köztük a saját gyermekkori karácsonyaira visszatekintő keserédes, vagy épp elmélyült emlékezés (Egy doboz fű Melindának; A vizibornyú), a csendes, önfeláldozó szeretet oltárára helyezett mécses (Nenő), a saját lelkiismeretébe tett utazás (Első levél Piroskának), elmélkedések a családi kötelékekben rejlő felelősségről (A családról; Mikor kapar a farkas), a harmadik rész pedig a karácsonyt, mint szentséget megéneklő írásoké.

Kovács Péter - Törmelék
Emlékirat ​a huszadik századból. A Törmelék a második világháborútól a nyolcvanas évekig öleli fel egy család történetét. Nagyvárad, Budapest és Székesfehérvár az elbeszélés állomásai. A nagyváradi életnek a háború vet véget, s kényszeríti a család tagjait Budapestre, s arra, hogy hatvanas évekig „egy csomóban” keressék a megélhetés módjait, viseljék a diktatúra mindennapjait, legyenek tanúi egy polgárcsalád csendes anyagi – de semmikor sem szellemi – romlásának. A meleg hangú, szépírói nyelven írt visszaemlékezés kiemelkedik a hasonló írások közül: Nemcsak megformálása teszi érdekessé, hanem az a tény, hogy az író a nagybátyja, Pilinszky János mellett, az ő fizikai és még inkább szellemi társaságában nőtt fel, hogy később Fehérváron élje felnőtt életét művészettörténészként. A Törmelék nagyobb részben a Pilinszky, kisebb részben a Kovács család története: figurák, történetek, helyszínek és mindezek háttereként a történelem, amelynek nap mint napi jelenlétére gyakran csak utólag döbben rá a visszaemlékező.

Momo Kapor - Tisztviselő-galaxis
"A ​tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az értekezleteken üldögélő tisztviselők úgy érzik, hasznos tagjai a társadalomnak, és ott szükség van rájuk. Az értekezlet jelenti létük hazug alibijét, s ha sokáig nem tartanak értekezletet, bűntudat gyötri őket, és úgy érzik, közeledik a vég. Ilyenkor a folyosókon fel-felhangzik az aggodalmaskodó mondat: »Gyerekek, régóta nem volt értekezlet!« - ezt pontosan úgy mondják, mint valaha azt, hogy »Régóta nem voltam már gyónni« vagy »Itt az ideje, hogy a fogorvoshoz menjek...« A Végtelen Sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodai életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra."

Michelle Obama - Így ​lettem
Az ​Egyesült Államok egykori first ladyjének személyes, átütő erejű és inspiráló önéletrajza Michelle Obama, jelentős ügyekkel fémjelzett és eredményes eddigi élete során korunk egyik ikonikus és lenyűgöző alakjává vált. Az Amerikai Egyesült Államok első afroamerikai first ladyjének nagy szerepe volt abban, hogy a Fehér Házban soha nem látott nyitottság és elfogadó közeg alakuljon ki. Ráadásul a nők erőteljes támogatójává vált szerte a világon. A családok egészségesebb és aktívabb életének szószólójaként hatalmas változásokat köszönhetünk neki. A férje mellett állt, miközben Barack Obama az ország történetének néhány leggyötrelmesebb pillanatában helytállt elnökként. Közben megtanított nekünk egy-két tánclépést, nagyot alakított a Carpool Karaokéban, és két lányát a könyörtelen rivaldafény ellenére józan szemlélettel nevelte. Mélyről jövő vallomásokban és magukkal ragadó történetekben bővelkedő önéletrajzi könyvében Michelle Obama bepillantást enged élete kulcsfontosságú pillanataiba – a Chicago déli részén töltött gyerekkorától vezetői pozícióba kerüléséig. Beszámol többek között arról is, hogyan sikerült egyensúlyt teremtenie karrierje és az anyaszerep között, és hogy milyen volt az élete a Fehér Házban. Kíméletlen őszinteséggel és szellemes éleslátással ír az élet minden területén megélt győzelmeiről és kudarcairól, egész történetét elénk tárja – saját szavaival és saját szemszögéből. A Becoming lapjain szeretetteljes, bölcs, de kendőzetlen szókimondásának köszönhetően egy mélyen érző, kiváló teljesítményeivel a várakozásokat folyton felülmúló nő története bontakozik ki előttünk, aki épp ezért másokat is arra ösztönöz majd, hogy azzá váljanak, akivé szeretnének.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​a holtak házából
1849-ben ​Dosztojevszkijt politikai összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélik, amit az utolsó pillanatban kihirdetett cári kegyelem katonai őrizetre változtat. "A holtak házából" az író csak tíz esztendő múlva, 1859-ben szabadul. A regény a személyes tapasztalat hitelével számol be a szibériai fegyenctelepek életéről. Mai szemmel olvasva a művet, nem annyira a benne leírt állapotok (a zsúfolt barakkok, az éjjel-nappal csörgő bilincsek, a káposztalevesben úszkáló csótányok) alig elviselhető nyomorúsága a legmegrázóbb, sokkal inkább annak az embernek a gyötrelme, aki számot ad minderről. Dosztojevszkij csak annyira távolítja el saját személyétől a feljegyzéseket, amennyire a kor irodalmi konvenciói megkövetelik: rövid szerzői előszóban közli, hogy a kéziratot egy Szibériában elhunyt nemesember hagyatékában találta, akit gyilkosság miatt kényszermunkára ítéltek. Maguknak a feljegyzéseknek főhőse viszont nem elsősorban abban különbözik a többiektől, hogy nemesember - más nemesek is vannak a fegyenctelepen -, hanem abban, hogy komolyan vesz bizonyos erkölcsi normákat, amelyeknek pedig itt semmi jelentőségük nincs. A telepen mindent az életben maradás szigorú racionalitása hat át, és ez szinte elképzelhetetlen úgy, hogy az ember ne váljék embergyűlölővé. Ez a tétje a feljegyzéseket papírra vető főhős belső küzdelmének, ez teszi hitelessé tíz éven át nem lankadó kíváncsi figyelmét a többiek iránt, amivel a visszataszító vonások mellett felfedezi az értékeset is, az őrök kijátszásában megnyilatkozó népi furfang megannyi változatát, vagy az emberi méltóságért érzett örök sóvárgás szüntelen - és sokszor torz formákban kiütköző - jelenlétét. Dosztojevszkij művének kivételes jelentősége többek közt éppen abban van, hogy főhőse pontosan látja-ábrázolja a fegyenctelep valamennyi figuráját, mégsem veszíti el a megértés és együttérzés képességét.

Piper Kerman - Orange ​Is the New Black
With ​a career, a boyfriend, and a loving family, Piper Kerman barely resembles the reckless young woman who delivered a suitcase of drug money ten years before. But that past has caught up with her. Convicted and sentenced to fifteen months at the infamous federal correctional facility in Danbury, Connecticut, the well-heeled Smith College alumna is now inmate #11187–424—one of the millions of people who disappear “down the rabbit hole” of the American penal system. From her first strip search to her final release, Kerman learns to navigate this strange world with its strictly enforced codes of behavior and arbitrary rules. She meets women from all walks of life, who surprise her with small tokens of generosity, hard words of wisdom, and simple acts of acceptance. Heartbreaking, hilarious, and at times enraging, Kerman’s story offers a rare look into the lives of women in prison—why it is we lock so many away and what happens to them when they’re there.

Pálóczi Horváth Ádám - Felfedezett ​titok
A ​titok, melynek felfedezését e könyv címe ígéri, a szabadkőműveseké. A szabadkőművesség jellege, történeti szerepe koronkét változó, 18. század végi felvirágzása idején egyértelműen pozitív, haladó szerepet töltött be. A testvériséget emlegette a kiváltságok és kiáltó ellentétek világában. A türelmet és világos gondolkozást a vallási fanatizmussal és az egyházi hatalommal szemben. Elvileg az eredendő egyenlőséget a ténylegesen oly eltérő pozíciójú emberek között. Egy körbe hozta a nemest és nem nemest, aki - bár csak itt és csak elvileg - a másikkal egyenrangú félként állt szemben. Méghozzá a kiválasztottak, az elit összetartozásának tudatában, a misztikus ceremóniák és névtelenség biztonságos, feszélyezettséget oldó s egyben rejtélyesen vonzó légkörében.

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona - Becsület ​és kötelesség 1-2.
Gróf ​Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora javarészét azonban Szlovákiában töltötte, hiszen Trianon a felvidéki családi birtokot is elszakította az anyaországtól. Életének döntő fordulata 1940 áprilisában következett be, amikor férjhez ment Horthy Miklós kormányzó fiához, Istvánhoz, akkor a MÁVAG vezérigazgatójához. Ezzel a "vidéki grófkisasszony" - valóságosan és jelképesen is - áttette székhelyét a budai várba, és akarva-akaratlan történelmi szereplővé - személyiséggé, cselekvő tanúvá lépett elő. 1942 augusztusában Horthy István kormányzóhelyettes tragikus repülőszerencsétlenség áldozata lett, s ettől fogva a fiatal özvegy a kormányzó bizalmasaként, szerényen a háttérben maradva egyre fontosabb szerepet játszott: józansága, példás lelki ereje és kivételes érzékenysége nagy hatással volt mindenkire, akivel kapcsolatba került. A háborúba sodródott Magyarország egyre riasztóbb és szinte reménytelennek tetsző helyzetében világos fővel és kitartással mindent megtett a nagyobb tragédia elkerülésének érdekében. A sikertelen 1944. októberi kiugrási kísérlet után azonban az ország és a Horthy család sorsa is megpecsételődött. E könyv utolsó lapjain az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben búcsúzunk Horthy Istvánnétól, a kormányzóval és feleségével együtt, miután Magyarországról védőőrizetnek álcázott akció keretében a németek elhurcolták őket. Az emlékezések első kötetében talán az egyik leghitelesebb tanú szólal meg a XX. századi magyar történelem egyik döntő szakaszának eseményeiről. Horthy István kormányzóhelyettes özvegye sok döntő momentum és helyzet szemlélője és aktív szereplője volt. Mindaz, amiről most beszél, egy őszinte, tiszteletre méltó személyiség vallomása, s egyben rendkívül fontos adalék bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához.

Manal Al-Sharif - Merj ​vezetni!
Manal ​Al-Sharif Mekkában nőtt fel egy taxisofőr lányaként, rendszeres testi és lelki fenyítéseknek kitéve. Kamaszként vallási fanatikus volt: puritán módon élt, a társadalmi elvárásoknak megfelelően leleplezte nővére titkos beszélgetéseit egy ismeretlen férfival, öccse popzenei kazettáit elégette a sütőben, mert azok a szaúdi kultúrában tiltottnak minősülnek. Édesanyja elszántan küzdött azért, hogy lánya tanulhasson, és ennek hatására Manal értékrendje fokozatosan átalakult. A húszas éveiben már információbiztonsági szakértőként dolgozott, naponta került hátrányos helyzetbe női mivolta miatt: nem bérelhetett lakást férfi gyám nélkül, gyakran könnyűvérűnek bélyegezték, és bár volt saját autója, nem vezethette. Manal mozgalmat indított Women2Drive néven, hogy a nők is szabadon vezethessenek, és ezáltal függetlenségre tegyenek szert. Bátor tettéért bebörtönözték, kezdeményezésével mégis jelentős eredményeket ért el. A _Merj vezetni!_ egy nőjogi harcos bensőséges vallomása, betekintést nyújt a szaúdi nők megaláztatásokkal teli mindennapjaiba, és azokról a küzdelmekről szól, amelyekkel akkor szembesülünk, ha kezünkbe merjük ragadni saját sorsunk irányítását.

Colette Rossant - Sárgabarackok ​a Níluson
Kairó, ​1937. A Franciaországban született, ötéves Colette Rossant megérkezik apja egyiptomi-zsidó családjához, s aztán élete és a történelem úgy alakul, hogy ott is marad, egészen a II. világháború végéig. Nagyszülei házában vidám, pezsgő az élet, a kislány minden tekintetben otthonra lel. Különösen a konyha varázslatos világa vonzza, Ahmed, a szakács bizalmába és szeretetébe fogadja, de Abdullah, Ahmed fia, és Ajsa, a kis szolgálólány is jó barátja lesz. Finomabbnál finomabb egyiptomi étkek egész sorával köt ismeretséget, s most, visszaemlékezéseinek megírása során, eredeti receptek tucatjaival ajándékozza meg az olvasót. Nem mellékesen a régi, azóta teljesen eltűnt Kairóba is meginvitál minket, emberekkel, sorsokkal ismerkedhetünk, azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassunk róluk, miközben alig várjuk, hogy rohanhassunk a konyhába, sült halat kuszbarija mártással, grillezett csirkét sült banánnal vagy angyalhajat dióval és mazsolával készíteni.

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Philippe Pozzo di Borgo - Életrevalók
„Soha ​nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.” Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű Életrevalók című filmet inspirálta. 1993-ban a Pommery Pezsgőgyár ügyvezető igazgatója, Philippe Pozzo di Borgo nyaktól lefelé megbénult egy siklóernyős balesetben. 42 éves volt. Két nagy múltú francia család örököseként szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzéseivel - mindörökre. Abdel bevándorló, Philippe ápolója és „ördögi őrizője”, immár tíz éve. Ez a könyv az ő történetük.

James Herriot - Ő ​is Isten állatkája
James ​Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években "született" és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi "kiküldetéseiről" is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven.

Grecsó Krisztián - Harminc ​év napsütés
Vajon ​a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés - az író első tárcanovella-gyűjteménye - olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Nick Vujicic - Élet ​korlátok nélkül
Nick ​Vujicic , aki hosszú utat tett meg érzelmileg az öngyilkosság kétségbeesett gondolatától, míg mára odáig jutott, hogy motivációs szónokként iskolákban, kórházakban, árvaházakban, templomokban, gyülekezetek előtt és börtönökben ő maga hirdeti, hogy egy súlyosan fogyatékos ember is képes teljes életet élni… ha akar. Már gyermekként rákényszerült, hogy kellemetlen kérdéseket tegyen fel magának a jövőjéről. Írása vigaszt és inspirációt nyújt mind a hozzá hasonló megpróbáltatásokkal küzdő, mind a látszólag egészséges, ám gyakran kétségek között őrlődő ember számára. Saját példáján keresztül mutat utat a korlátaid ledöntéséhez; üzenetei megérintenek, mert hitelesek. Szenvedélyesen mesél belső küzdelméről, melynek során végül megtanulta elfogadni önmagát és a megváltoztathatatlant, s elmondja, hogyan találta meg az erőt és a bátorságot, hogy változtasson a sorsán. Nick zenél, úszik, szörfözik, és elvégzi az összes olyan hétköznapi cselekvést, ami számodra talán magától értetődő, de neki a lehetetlennel kellett szembeszállnia, hogy képes legyen megtenni azokat. Hagyd, hogy neked is megmutassa, hogyan indulhatsz el egy gyümölcsöző, korlátok nélküli élet felé.

P. H. Fawcett - A ​Mato Grosso titka
Fawcett ​meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizáció, egy Elveszett város létezésében. Ezt a várost írásaiban a legendás "Z" városának nevezte. Feltételezéseit korábbi portugál levéltári adatokra, és egy Raposo nevű portugál utazó 1753-as beszámolójára alapozta. A legendás várost Brazíliába, a Mato Grosso térségébe helyezte. 1925-ben fiával Jack Fawcett-tel és annak barátjával Raleigh Rimmell-lel indult el a város megkeresésére. Az volt a terve, hogy a korábbi expedíciójának végső pontjáig kísérőkkel utazik, majd onnan mindösszesen hárman indulnak tovább. Utolsó levelét 1925. május 29-én írta. Ebben a levélben beszámolt arról, hogy ő és fia jól van, azonban Raleigh-nak gennyes fekélyek vannak a lábán, beteg és lesoványodott, ezért kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. Ezek voltak az utolsó hírek az expedícióról; a résztvevők további sorsa mind a mai napi ismeretlen. Fawcett másik fia, Brian több alkalommal is kutatta apja nyomdokait az őserdőben, de kutatásai nem szolgáltak megbízható értesülésekkel. A legvalószínűbb, hogy vagy ellenséges indián törzsek ölték meg őket, vagy a megpróbáltatások során vesztették életüket.

Zemlényi Zoltán - Hoppárézimi!
"...1985. ​március 7-én a Lenin krt. és a November 7. tér kereszteződésében piros jelzésnél kezdte meg átahaladását az úttesten, minek következtében a TH 13-31 frsz-ú személygépkocsi elütötte. A baleset következtében Zemlényi Zoltán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, a személygépkocsiban anyagi kár keletkezett." Nyolc napon túl? A baleset előtti Zemlényi Zoltán fizikai és szellemi feltámadásának bizonyítéka az egy ujjal gépelt Napló, igazolása annak, hogy az 1985. március 7-ig kenubajnok, dobos és szépségkirály Z. Z. végtére is azonos a baleset utáni önmagával. Ezért az azonosságért az idén 17 éves fiúnak keményen kell harcolnia. E keserves, mégis felemelő küzdelem döbbenetes tükre a kötet.

Johann Wolfgang Goethe - Önéletrajzi ​írások
Goethe ​műveinek ez a kötete válogatást tartalmaz Goethe önéletrajzi írásaiból, kivéve legfőbb önéletrajzi művet, a _Költészet és valóság_-ot, amely külön kötetben jelent meg. Ezeknek az írásoknak a műfaja többnyire az útinaplóéhoz, az útibeszámolóéhoz áll közel. Goethe tervezte ugyan a _Költészet és valóság_ folytatását, tehát életének olyan leírását és megvallását, amilyennel önéletírásában 1775-ig Weimarba költözéséig beszéli el pályája alakulását, de ez végül is nem valósult meg, csupán kezdeményei készültek el. Ilyen kezdemények nagyrészt a kötetünkben szereplő írások, amelyek végül is a _Költészet és valóság_ el nem készült, vagy ha úgy tetszik: töredékes folytatásához mindenekelőtt Goethe utazásairól szolgáltatnak váltakozó kidolgozottsági fokú fejezeteket. Legismertebb, legklasszikusabb darabjuk az _Utazás Itáliában_. Nem marad el mögötte érdekesség, művelődéstörténeti dokumentumérték terén a _Franciaországi hadjárat_, amelynek kis híján teljes szövege most jelenik meg először magyarul. Svájci és németországi utazásokról szóló, hol novellisztikusan lekerekített, hol elmélkedően értekező tudósítások, legendás találkozásokra (Napoleon, Schiller) emlékező vázlatok avatják a kötet írásait ama bizonyos "egyetemes gyónás" kisebb-nagyobb megszakításokkal egymásra következő töredékeivé, aminek Goethe élete minden megnyilatkozását tekintette.

Sylvia Plath - Az ​üvegbura
"Furcsa, ​fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Elizabeth Gilbert - Eat, ​Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek
Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Hosszú Katinka - A ​magyar Iron Lady
"Amióta ​először, 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ- és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyami, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigközvetíteni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt aminek valaha tanúja lehettem. Azt gondoljátok, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik. 2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyeket, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelónában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól. Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek."

Tara Westover - A ​tanult lány
Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is. A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.

Kurt Vonnegut - Virágvasárnap
A ​második világháború annyira rettenetes volt, hogy Adolf Hitler öngyilkos lett miatta." Rajongóinak milliói szerte a bolygón idén ünneplik a Mester, Kurt Vonnegut 80. születésnapját. A Virágvasárnap különös önéletrajzi gyűjtemény. Egy bölcs gondolkodó meghökkentő, önvizsgálatra késztető tételeit és kételyeit ismerhetjük meg belőle Istenről, családról, az univerzumról, vagy éppen a pontos vessző átkairól. „Grand-slam: ez a cél - írja Vonnegut a kötet be­vezetőjében. - A többit meglátjuk." * „Nincs kizárva - véli a szerző -, hogy a mi bolygónk az Édenkert. Ha ez így volna, most is benne élünk. Az is lehet, hogy az a sok tudás megrontott ben­nünket és javában csúszunk-mászunk a kijárat felé... Az ember oly remekül ért a lakatos munkákhoz. Valahogy belülről zárjuk magunkra ezt a kaput/'

Sigmund Freud - Önéletrajzi ​írások
Ötven ​évvel ezelőtt, 1939-ben halt meg Sigmund Freud. E kötettel emlékének kívánunk tisztelegni. Az önéletírás Freud egyik sajátos műfaja volt. Élete és a pszichoanalitikus mozgalom története egybefonódott, ezért minden önéletrajzi reflexió alapvető fontosságú a mozgalom története szempontjából, s minden történeti adalék egyben életrajzi mozzanat is. Freud önéletrajzi, illetve mozgalomtörténeti írásai a pszichoanalízis keletkezéstörténetének és e gondolkodásmód tudományos szerkezetének megismerése szempontjából egyaránt elsődleges források.

Thomas de Quincey - Egy ​angol ópiumevő vallomásai / Suspiria de Profundis
Az ​angol esszéista műveiben a szubjektiv idő- és a tudatfolyam ábrázolására, valamint a próza poetizálására tett kísérleteivel a XX. századi regényírást előzte meg. Az 1785. augusztus 15-én Manchesterben született költő a kábítószer rabjaként leírta hogyan szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a "paradicsomi" látomások az ópium hatására. Az Egy angol ópiumevő vallomásai nagy hatással volt kortársaira is.

Barack Obama - Dreams ​from My Father
The ​son of a black African father and a white American mother, Obama was only 2 years old when his father walked out on the family. Many years later, Obama receives a phone call from Nairobi: his father is dead. This news inspires an emotional odyssey for Obama, determined to learn truth of his father's life and reconcile his divided inheritance.

Edith Piaf - Életem
Meghalok, ​és annyi mindent mondanak majd rólam, hogy már senki nem tudhatja, ki is voltam valójában. Azt gondolják, ennek nincs olyan nagy jelentősége? Igaz. Mégis bánt ez a gondolat. Éppen ezért, amíg még tudok, beszélni akarok magamról. Vállalva akár a botrányt is. Kórházi ágyban fekszem, és diktálom emlékeimet, amelyek seregestől árasztanak el, ostromolnak, hálóznak be, borítanak el. A múltam nem rendeződik bölcsen körém. Arcok, testek lökdösődnek, mondván: "Én, én elsőnek!" Vannak boldog pillanatok, de aztán jön a többi, jóval számosabb. De még bármi megtörténhet velem az utolsó számadás napjáig. Jól tudom, hogy ott fenn, kérlelhetetlenül ismételem majd magamnak, mint egyik dalomban: "Nem,nem bánok semmit sem."

Elizabeth Wurtzel - Prozac-ország
Elizabeth ​Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta ezt a könyvet a depressziójának történetéről, s ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a "depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy "rock-and-roll könyvet" akart írni: vadul, teljesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A "regény" végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír - a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is "meggyógyították", de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az "igazi" depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást - mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő - két könyvet publikált a Prozac-ország óta.

Déry Tibor - Ítélet ​nincs
Emlékirat? ​Vallomás? Önéletrajz? Regény? Esszé? Az Ítélet nincs - Déry Tibor nagy sikerű műve - valamennyi egyszerre. Déry, visszatekintve gazdag, izgalmas életére és művére, egyszersmind remek portrékat rajzol, melyekből egyszerre bontakozik ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétika kérdéseinek rajza.

Michael Seed - Noel Botham - Senki ​fia
„Legelső ​emlékem az, hogy édesanyámmal meg akarunk szökni. Nem a nyomor elől, hanem a rettegés, a gyűlölet és az erőszak elől. Az ember elől, aki vert és kínzott mindkettőnket, aki az apám volt. Még csak négyéves voltam, így aztán nem tudtam se megvédeni magamat, se visszaütni. Apám szerint semmirekellő, rossz fiú és haszontalan kölyök voltam, aki csak feleslegesen foglalja a helyet. Gyakran mondogatta, hogy a senki fia vagyok. Én elhittem. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, rossz és ostoba vagyok, a családunk pedig teljesen hétköznapi." Michael Seed gyermekkora mindennapos megpróbáltatások sorából állt. Éheznie kellett, megkínozták, ötévesen az apja szexrabszolgája lett, és az édesanyja rettenetes öngyilkossága után folyamatosan durva bánásmódnak volt kitéve az iskolában is. A nagyszülei, akik védelmet és szeretetet nyújthattak volna számára, csak tetézték a gondjait szívtelen és számító kegyetlenségükkel, ő pedig éveken át öngyilkos akart lenni. Annak ellenére, hogy az élete ilyen borzalmasan kezdődött, Michael nem adta meg magát, és hihetetlen rugalmasságról és eltökéltségről téve tanúbizonyságot sikeres és befolyásos emberré vált. Egy életen át tartó hallgatás után most már el tudja mesélni a történetét, amely legyen bármilyen megrendítő, ékes bizonyítéka az emberi bátorságnak és annak a figyelemre méltó képességnek, hogy végül győzedelmeskedni tudott az ellopott gyermekkor borzalmai felett. Michael Seed, a ferences rend szerzetes papja három egyetemi diplomát és két doktori címet szerzett. A sztárok papjának is nevezik, hiszen a Parlament ismert alakja. Rendszeresen megfordul a Downing Streeten is, mivel az utóbbi hat miniszterelnökkel baráti kapcsolatot ápol. Egyaránt otthonosan mozog a Vatikánban, London belvárosában, a Buckingham-palotában és a showbusiness világában.

Igor Markevitch - Befejezett ​jelen
"... ​életem hitvallása lett, hit elsősorban a zenében, hit a művészet etikusságában, hit az emberben" - ez volt ars poeticája a főúri ukrán családból született, gyerekkorától Svájcban élő nagy muzsikusnak. Párizsban tanult, ott kapcsolatba került a húszas-harmincas évek művészvilágának leghíresebb figuráival. Fiatal volt, tehetséges - szerették. Barátjának mondhatta Szergej Gyagilevet és Coco Chanelt, Stravinskyt és Cocteau-t. Nizsinszkij lányát, Kyrát vette feleségül - itt Budapesten: a menyasszony nagyszülei, Márkus Emília és férje rendezték az esküvőt. De ismert olyan érdekes személyeket is, mint Liszt Ferenc unokája, Gravina grófné, azaz Blandine von Bülow. Többszörösen kár, hogy a karmesternek, embernek, írónak egyaránt kiváló Igor Markevitch életrajzának csak ez az első része, a "Múlt" készült el: véget ér a második világháború kitörésével. A "Jelen" megírásában halála megakadályozta.

Kollekciók