Ajax-loader

'önéletrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Joni Eareckson - Joni ​- Egy lépéssel tovább
Amikor ​a tizenhét éves csinos, életvidám Joni Eareckson 1967-ben nyakcsigolya-törést szenvedett, senki sem gondolta, hogy néhány év múlva milliók figyelnek fel rá. Orvosilag vagy lélektanilag nem tartották őt a mozgássérültek között "különös eset"-nek. Osztozott azok sorsában, akik minden emberi próbálkozás és beavatkozás ellenére bénák maradtak, akiknek át kellett élniök a szenvedély mélységeit, el egészen az öngyilkosság gondolatáig. Az olvasóra nem annyira a Joni részéről megnyilvánuló kezdeményező készség, sőt nem is aktív előadói és lelkigondozói tevékenysége vagy művészi teljesíményei hatnak a meglepetés erejével (Szájával mozgatott ecsettel fest), mondanivalója a leginkább figyelemreméltó. Tehetetlenségében átélte, hogy számára Isten erőforrás, aki még a nyomorúság közepette is boldoggá teheti az embert. Hogy ez mi módon lehetséges, arról első kötetében számol be. E boldog élmény állandósulhat, sőt elmélyülhet. Ennek "miként"-jét Joni ebben a könyvében írja le. Nem valami újdonsült hithős, hanem egy érett keresztyén személyiség megnyilatkozásaival találkozunk, aki nem csapja be önmagát és másokat olcsó, kegyes szólamokkal. Világszerte sok kétségbeesett, szenvedő ember találta már meg Joni bizonyságtétele által az Istenben való örömhöz és békességhez vezető utat - ők a könyv legjobb méltatói. "Joni első kötete szíven talált, a második az életedet változtatja meg." - Ezekkel a szavakkal ajánlja Joni egyik kritikusa ezt a könyvet, egészséges és beteg olvasónak egyaránt.

Hunya István - Emelt ​fővel
Hunya ​István 1894. október 1-én Endrődön született. Szüleivel, testvéreivel élte a kubikoscsaládok nyomorúságos életét. Már nyolcéves korában kondás a szarvasi határban, mert arra a kevés keresetre is szükség volt, amit a gazdák a gyermekmunkáért fizettek. A négy elemit is csak úgy tudta elvégezni, hogy októbertől áprilisig - amíg az állatokat nem lehetett a mezőre kihajtani - járta az iskolát. A kondásgyerek sorból kinőve béresnek szegődött. Alig volt húszéves, amikor menetszázadba sorolva őt is elindították a második világháború poklába. A pusztítást ösztönösen gyűlölte, de a lelkén bilinccsel, igaz akaratában korlátozva ő is rohamra indult a csukaszürke sereggel. Sorsán változtatni csak egyféleképpen tudott, hátat fordított az "Isten kegyelméből uralkodó császárnak" és a fogságba menekült. De 1917-ben önként fogott fegyvert és az orosz nincstelenek forradalmáért a Vörös Gárdában harcolt. 1918-ban végre itthon. Az elsők között lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaságot a Vörös Hadseregben védte. Az intervenció túlereje megdöntötte az első magyar munkáshatalmat, és utat nyitott a fehérterror példátlan kegyetlenségű tombolásának. Magyarországon soha olyan mély dermedtségből nem indult a munkásmozgalom, mint 1920 elején. E kötet az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot fogja át. Szerzője a cselekvően átélő hitelességével tárja az érdeklődők elé az agrárproletárok sorsát, küzdelmeiket az egyenlőtlen harcban, töretlen helytállásaikat a mégoly durva erőszakkal szemben. Hunya István többszöri letartóztatás, négyévi börtön után és egy újabb letartóztatás elől 1932-ben az ország elhagyására kényszerült. Maga mögött hagyta a mérhetetlenül sok szenvedést és megaláztatást, de gyötrő fájdalommal gondolt hátrahagyott szeretteire, harcostársaira. A Szovjetunió - mint oly sok más forradalmárnak - biztonságot és otthont nyújtott. Tapasztalatait, egyre bővülő tudását a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állítva, a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Élményeit, gondolatait papírra vetve Moszkvában jelentek meg első írásai: novellák, színdarabok, majd regénye, a Kubikosok. Moszkva szeretetét hűséggel viszonozta, akkor sem hagyta el, amikor a német csapatok peremvonala a város határán húzódott. A Népfelkelők osztagában részt vett Moszkva védelmében. Magyarország felszabadítása a hazatérés örömét is jelentette. Szervezte a mezőgazdasági munkások szövetségét, főszerkesztője volt a Dózsa Népe című lapnak... De a sokrétű munka, a tisztségek felsorolása helyett, hivatásának a legegyszerűbb jellemzése; mindig (napjainkban is) azon fáradozott, hogy a hazai termőföld kétkezi munkásainak élete szebbé, gondtalanabbá váljon.

John Irving - The ​Imaginary Girlfriend
From ​a novelist known for the complexity of his novels - they are also long - comes an autobiography of compelling simplicity; it is also short. Dedicated to the memory of two wrestling coaches and two writer friends, The Imaginary Girlfriend is a lucid portrait of the writers and wrestlers who played a mentor role in John Irving's development as a novelist, a wrestler and a wrestling coach. Moreover, this candid memoir portrays a father's dedication to his children: Irving coached his sons Colin and Brendan to New England championship titles - a championship that, as a competitor, he himself was denied. John Irving began writing and wrestling when he was fourteen. He competed as a wrestler for twenty years, he was certified as a referee for twenty-four and he coached the sport until he was forty-seven. His thirty-three years in wrestling are three times those he spent as a student and a teacher of Creative Writing; yet his concise autobiography details the interrelationship of the disciplines of writing and wrestling - from the days when Irving was a beginner at both pursuits until his fourth wrestling-related surgery at the age of fifty-three. The Imaginary Girlfriend is both a work of the utmost literary accomplishment and a paradigm for living

Tardy Lajos - Szaggatott ​krónika
Tardy ​önéletrajzi visszaemlékezéseinek sorát 1947-tel kezdi, de azért összefoglalóan beszámol arról is, hogy a nagy hadifogolytáborban több ezer fogoly közül az egyetlen volt, aki jól tudott oroszul, ennek köszönhetően a szovjet vezetés egy idő után parancsnokként a tábor élére állította. A továbbiakban elbeszéli életének azt a szakaszát, amelyet Hegymenetként ítélt meg, hiszen hazaérkezése után rövid időn belül ő szervezte meg az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodát, s lett a nemzetközileg is példásnak elismert intézmény igazgatója. Bemutatja az OFFI munkatársait, beszámol munkájukról, s közben feleleveníti az ötvenes évek Budapestjét. Tudományos karrierje felfelé ível, magánélete boldog, s ekkor csap le derült égből a villám: 1955-ben lakásáról viszi el az Államvédelmi Hatóság. A vád ellene súlyos: az OFFI-ban osztályidegen elemek dolgoznak, az igazgató párttagokat nem vett fel az intézménybe, anyagi és erkölcsi természetű visszaéléseket követett el. Tardy részletesen felidézi a börtönbeli vallatást, elítéltetését. Magávalragadó az a szívósság, ahogy felmentéséért, majd szabadonbocsátása után rehabilitációjáért küzdött, s érdekes, ahogy volt ellenfeleivel évtizedekkel a történtek után rekonstruálja az egész ügyet. Az emlékező nem szégyelli a fizikai munkát, de fokozatosan újra értelmiségivé válik: ügyvédként tevékenykedik, de könyvszeretete könyvtárba vezérli. Éveket tölt el az Országos Széchenyi Könyvtárban, a könyvtáros generáció derűsen olvassa azt a részt, ahol bemutatja a hatvanas évek Nemzeti Könyvtárának sajátos légkörét, portrékat rajzol munkatársairól. A memoár utolsó részeiben könyveinek születését beszéli el. Az izgalmas önéletírás nemcsak markáns portré, hanem hitelesen idézi fel egy több évtizedes korszak atmoszféráját. Legeza Ilona könyvismertetője

Moldova György - Régi ​nóta
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Piper Kerman - Orange ​Is the New Black - Túlélni a női börtönt
Piper ​Kerman szép karrierrel büszkélkedhet, tartós kapcsolatban él, szeretetteli családi légkör veszi körül. Az égvilágon semmi sem emlékeztet benne arra a vakmerő, fiatal lányra, akire annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt egy bőröndnyi drogpénz csempészését bízták. De a múltja nem ereszti. A jól szituált nő, zsebében egy híres magánegyetem diplomájával most csak a 11187424-es számú fogvatartott a connecticuti Danbury szövetségi börtönében. 15 hónapra ítélték, és most egyike annak a több millió embernek, akiket az Egyesült Államok büntetés-végrehajtási rendszere magába szippant. Az első meztelen motozástól a szabadulásig Kerman megtanul alkalmazkodni e furcsa világ szigorú viselkedésmintáihoz és légből kapott szabályrendszeréhez. A társadalom minden közegéből akadnak itt nők. Apró figyelmességekkel, szikár bölcsességekkel és az elfogadottság élményével ajándékozzák meg Kermant. Szívszorító, vicces, olykor felháborító Kerman története, melynek során bepillanthat az olvasó egy női börtön mindennapjaiba. Megtudhatjuk, milyen dolgokért kerül annyi nő hűvösre, és mi történik velük odabenn. ,,Elbűvölő! E felejthetetlen könyv valódi mondanivalója - a nők közti kapcsolatok és az olyan erős érzelmek, amelyeket a börtönrácsok sem szakíthatnak szét." (People magazin) ,,Imádtam ezt a könyvet! Duzzad a humortól, a heves érzelmektől, és van benne megváltás. És amire nem számítottam, hogy Piper Kerman memoárját áthatja a szeretet, az együttérzés és igen: a tisztelet azok iránt a nők iránt, akikkel találkozott, amíg a börtönben volt. Örök élményem marad!" (Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzője) ,,Képtelenség letenni ezt a könyvet! Hogy miért? Mert az olvasó is lehetne Kerman helyében. Vagy a legjobb barátja. Vagy a lánya." (Los Angeles Times) ,,Szívfacsaró... A memoár kilép megszokott, énközpontú műfaji keretei közül, és fény derül arra, hogy az emberi lény mindig képes új oldalról bemutatkozni." (USA Today) ,,Lenyűgöző és megrázó valóságélmény, amelyben Kerman és olvasói osztozhatnak." (Newsweek.com)

Bálint Tibor - Zokogó ​majom
A ​Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik. Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása. Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején. Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek. Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé. (Bálint Tibor)

Balogh Edgár - Hét ​próba / Szolgálatban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dobozy Imre - Hatalom ​nélkül
Az ​író vallomása: "Nem restellem kimondani (regények, drámák, filmek, novellák sora után), hogy csupán az írás kedvéért sose ültem asztalomhoz. Ez persze nem erény. Nem is vétek. Alkat dolga: épp ezért értelmetlen pályatársainkat arról faggatni, ki mikor, miért, hogyan ír. Ami engem illet, mindig vonzott a cselekvés. A beavatkozás. (Vagy következménye.) Épp ezért mindig, vagy többnyire, igyekeztem ott lábatlankodni, ahol valami történt, vagy eldőlt. Leginkább foglalkoztatott, hogy az emberi összeütközések végeérhetetlen vonulásában ki, miért kerekedett felül, s ki, miért maradt alul. Az ilyenkor munkáló tényezőket bajos volna fölleltározni. Hadd nevezzek meg egyet közülük, szerintem a legfontosabbat: a tartást. Új regényem nem önéletírás. Bár olyan sorsokat kísérek el az útralelésig, a bukásig, az engesztelhetetlenségig vagy a szerencsés idomulásig, melyek alakulását nem a szemlélő, hanem a résztvevő figyelmével vizsgálhattam: mégis, e sorsok összetettsége s nem krónikás eseménytartalma érdekelt. Mintegy megfejtést keresve arra a mindig izgalmas kérdésre, hogy mi történik az emberrel, s mi történik általa."

Kolozsvári Grandpierre Emil - Táguló ​múlt
Úgy ​látszik, Kolozsvári Grandpierre Emil gyerekkori és ifjúkori élményanyaga kimeríthetetlen, hiszen oly nagyszerű önéletrajzok, mint a _Tegnap_, a _Szabadság_ vagy _Az utolsó hullám_ után is tud újat, meglepően eredetit nyújtani ezekben a kisregényekben is. A _Táguló múlt_ egy erős karakterű, roppant indulatú dédanya, néhány tizenkilencedik századi, jókaisan romantikus ős, _A család hívó szava_ pedig egy kalandos sorsú, sokat próbált nagybácsi élettörténete. Különös, rendkívüli, de korszakot jellemző regényhősök, történetileg hiteles atmoszférában. A harmadik kisregény, _A könyvtár_ kifejezetten önéletrajz, s az önéletrajzból is az eszmélkedő fiatalember filozófiai, világnézeti útkeresését elemzi. Akár családi krónikát, akár életrajzot ír Grandpierre, mindig a kívülálló regényíró távolságtartásával szemléli rokonai alakjait vagy önmagát, és a sorsuk vagy saját sorsa is csak addig foglalkoztatja, amíg alkalmasak arra, hogy regénycselekménnyé, hogy alakjai regényhősökké váljanak. És bármiről is ír, világháborúról, a kistisztviselő-réteg beteges cselekvésképtelenségéről, az álszemérmes, hazug polgárerkölcsről vagy egyes filozófusok nagyképűségéről, mindig ironikus, szellemes, lényegbelátó elemzés jellemzi.

Polcz Alaine - Asszony ​a fronton
Aztán ​elindultam egyedül. Bekötöttem a fejemet, és elmentem a kommandaturára. Ott már nagyon sokan ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. "Átmentek rajta az oroszok" - mondta az anyja. - Nem érettem meg. - "Biciklivel?" - kérdeztem. Az asszony dühös lett: "Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nőkkel?" Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nőnek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lőttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét. Egyszerre föltárult az az iszonyat, ami körülöttünk van.

Gulisio Tímea - Baszorkányok
Leginkább ​leszbikus kalandjaim. Útkeresés egy erdőben, ahol csak eltévedni lehet. Egy lány, egy szemüveges eminenske vagyok, a tanárok kedvence – nem csak a szokásos módon. Épphogy csak kinőttem a tündérmesék világából, már a boszorkány karjaiba vágytam. Megkaptam, amit akartam, kemény legénynek és sikeres vadásznak érezhetem magam. Én keveset változtam, a boszorkány rengeteg képben jelent meg előttem – és egyiket se hagytam parlagon heverni. Leginkább a nagyikat nem. Egyre mélyebbre süllyedek a ráncaikban és néha még élvezem is. Dokinénik, tanárnénik, művészek és egyháziak - csupa finom falat a Piroska-Farkasnak. Olyan mese ez, aminek van tanulsága, a főszereplő, azaz az író le is szűrte, mégis folytatja a történetet. „A hetven éves, de kilencvennek kinéző dokinéni minden képzeletemet felülmúlta. Pipavékony lábain botorkált járókeretével, minden koppanása a szuvas padlón egy szívdobbanásomnak felelt meg. Már maga a ház is felizgatott múlt századi hideg dohosságával, a tömérdek könyvvel, az emberi koponyákkal a polcokon. Egy barátommal látogattuk meg, ő szabályosan megijedt tőle, csontos, ráncos arcától, tussal festett bumeráng alakú szemöldökétől. Szerinted boszorkány? – kérdezte, mire én: Igen, de jó boszorkány.”

Jókai Mór - A ​tengerszemű hölgy
Egy ​nő, akinek szeme tengerszem, a csodát jelenti a szemébe pillantó férfi számára. A csoda pedig birtokolhatatlan. Erzsike szédelgők, csábítók, kerítők prédája lesz, férfiaké, akiket nem érint a csoda. Utolsó férjét megöli, és a márianosztrai fogházban fejezi be életét. Mi történik egyetlen méltó hódolójával? Az ő sorsa nem tragikus. Humora sosem hagyja cserben, szenvedélyesen érdekli a történelem és a politika, leköti az írás. Egyébként Jókai Mórnak hívják. Jókai önéletrajzi ihletésű, öregkori remekét nyújtjuk át az olvasónak.

Rockwell Kent - Kalandom, ​az élet
"A ​legzordabb tájon is otthont teremtő, vándorlásokban, utazásokban és alkotó munkában oly gazdag életének és egyéniségének megnyerően őszinte, gyöngéd humorral átszőtt summája ez az önéletrajz."

Covers_57665
elérhető
1

Passuth László - Rézkor
Az ​az évtized (1923-1933), melyet a Rézkor-ban próbálok felidézni, sokrétű, nehéz kor. Elejét még a háborúvég perzseli; merényletekkel, inflációval. A vége már nagy-európai korszak, hazai neobarokkunk tükröződésében, sajátos konszolidációval s ugyanakkor frankperrel, pusztító gazdasági válságszelekkel, melyek megérlelik a bankzárlatot. Egy Kolozsvárról a nagyvilágba sodródott fiú jegyváltása volt a latin civilizációval az Olaszországban töltött két esztendő. Amikor visszakerültem Budapestre, magammal hoztam vágyakozásomat a nagyvilág után. Ha lehetett, minden évben, kora őszi szelekben keltem útra, állomásaim: Párizs, majd London, újból Itália, spanyol partok, Provence, skandináv városok, az utolsó weimari éveit élő Berlin. Mindig vissza-visszatérek, pedig Párizsban szeretnék maradni. Tíz év hazai - s világtörténelmében tévelyeg az az ember, akiről írok: problematikusan fejlődő, tragikus kettősségének tudatában él - prózai kenyérkereset s vágyaknál alig készebb irodalmi kísérletek között. Kérem az olvasót fogadja megértéssel a Rézkor-t, melynek minden sorát akkori érzésvilágom, felfogásom, elképzelésem szerint igyekeztem megírni, nem a maival; az anakronizmus is egyfajta krónikaírói hazugság.

Luzsicza Lajos - Ifjúságom, ​Érsekújvár!
Luzsicza ​Lajos Munkácsy-díjas festőművész; irodalmi önéletírásában gyermek- és ifjúkoráról - egészen a hadifogságból való szabadulásáig -, családjáról, a szinte szerelemmel szeretett Nyitra-parti tájról s természetesen Érsekújvárról, erről a negyedszázad alatt háromszor is gazdát cserélő egykori parasztvárosról beszél. Tisztelettel szól az "újvári" emberekről, kik - ha rajtuk múlt - példát mutattak emberségből, felekezeti és nemzetiségi türelemből a legnehezebb időkben is. Előttük - s a család öregjei előtt - tiszteleg ez a történelmi ismereteinket is gazdagító könyv.

Kiss Gergő - Életem ​a játék
Amikor ​sportolói karrieremről gondolkodom, folyton arra a következtetésre jutok: elég lett volna egyetlen perc, egyetlen szavazat, egyetlen méter, egyetlen igen vagy nem, egyetlen apró gól, és minden másként alakul. Szerénytelenség nélkül állíthatom, rajtam sosem múlt a siker: mióta világossá vált számomra, hogy lehorgonyzom a vízilabda mellett, minden edzésen a maximumot nyújtottam, az olimpiai bajnoki cím érdekében bele akartam dögleni a vízbe. Kiss Gergely eredményeit hosszasan lehetne sorolni. Pályafutása során többször is beírta magát a sporttörténelembe: háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, Világliga- és Euroliga- győztes. Ám kevesen tudják, hogy a hihetetlen sikerekig hosszú és fáradtságos út vezetett, számos buktatóval, áldozattal, küzdelemmel, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Eddig csak kevesen ismerték a „vizes Dream Team” sikerének titkait. Miben különbözött ez a válogatott a korábbi időszak nemzeti csapataitól? Mit jelent egy sportolónak az olimpiai részvétel, egy győzelem vagy egy vereség? Milyen jövő várhat a vízilabdasportra Magyarországon? A balkezes óriás önéletrajza végigköveti pályája és magánélete főbb állomásait, valamint bemutatja a magyar vízilabdasport egyik legmeghatározóbb korszakát. A könyvben Kiss Gergely emlékeit barátai, családtagjai, sportolótársai és más szakmabeliek egészítik ki. Többek közt megszólal Kásás Tamás, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Gergely István, Kemény Dénes, Carlo Silipo, Tony Azevedo, Für Anikó, Gesztesi Károly és Simon Kornél is.

Farkasházy Tivadar - Hét ​és fél
Farkasházy ​Tivadar. Matematikus, humorista, hivatásos civil. Kiváló határőr, a sör magyarországi nagykövete. Újlipótváros, Angyalföld, Vizafogó díszpolgára. Főbb művei nincsenek, ez a nyolcadik kötete, bár még van a Hetedikből. Több mint száz nyelven nem beszél. 27 évig a Rádiókabaré szerkesztője. 13 évig a Hócipő főszerkesztője. 11 évig a Naptévé kérdezője. 10 évig az MTK öregfiúk csatára. 9 évig a Szárszói Találkozó rendezője. 8 évig a Népszabadság törpéje. 6 évig sportcikkek szerzője. 5 évig főiskolák tanára. 4 évig a Demokratikus Charta szóvivője. 3 évig a Heti Hetes jobbszélsője. 2 évig a Mikroszkóp Színpad dramaturgja. 1évig a Megengedett sebesség vezetője. Jelenleg tehát 99 éves.

Kodolányi János - Süllyedő ​világ
1940-ben ​jelent meg először a Süllyedő világ, Kodolányi János életrajzi regénye. A húszas évek drámai novellái, a harmincas évek nagyszabású történelmi regényei után saját gyerekkorába és ifjúságába nyúl vissza. A századforduló és az első világháború magyar életében keresi az előzményeket és az okokat, amelyek őt és kortársait a harmincas-negyvenes évek eseményeihez elvezették. Megrázó erővel eleveníti meg családja, gyerekkori környezete indulatoktól és szenvedélyektől terhes légkörét, azokat a rendkívüli alakokat, akik ifjúsága élményeit meghatározták, s egyéniségének kibontakozását befolyásolták. Az önéletrajz nehéz korban született. "Ezekben az apokaliptikus időkben - írja Kodolányi - rajtam is keresztülsivított nemegyszer a pusztulás vihara, az én álmaim is nyomasztóak voltak, éjszakáim gyötrelmesek, nappalaim pedig ellentétes erők vonzásának-taszításának szédületében teltek el." Évtizedek múltán vette csak ismét kézbe ezt a művét, és az első kiadás szövegéből néhány részletet kihagyott. Kiiktatta őket mint életművébe "oda nem tartozókat". És így rendelkezett: "A halálom után netán elkövetkező kiadásba felvételüket megtiltom, és csak azt a helyes, igaz és hiteles szöveget jelentem ki autentikusnak, amit ebben a kiadásban vesz kézbe az olvasó... Dixi et salvavi animam meam. És így lesz ez a kis írás is végrendeletté." Önéletrajzi regényciklusának ez az első és önálló fejezete ma már történelem, korhű dokumentum. De csodálatos lélektani regény is, őszinte, könyörtelen, kegyetlen önelemzés, amire csak a legnagyobbak képesek.

Ernst Toller - Német ​voltam én is...
Szinte ​tiltja a szemérem, hogy Ernst Toller emlékezéseit briliáns könyvnek nevezzük, habozunk leírni a közhellyé koptatott szót: remekmű. Pedig Ernst Toller a weimari Németország nagy nemzedékének óriása volt, neve Brechté és a Mann-fivéreké mellett bukkant fel. Verseit szavalókórusok mennydörögték "jelzett" díszletek előtt. Ifjú férfiarc tekint ránk a régi fotográfiáról. S nehéz elhinnünk, hogy ez a szép és tehetséges férfi nyolcvan esztendős aggastyán lenne. És életműve? Amint csepp a tengert, ez a kis kötet tükrözi zsenijét. Szubjektív írás, témája alig elmondható, hiszen egybefonódik a század történelmével. A gyermeki eszmélés évei valahol a porosz ligetek alján, ahol német a lengyelre, luteránus a pápistára acsarkodik, az ifjúság érzelmekben gazdag, forrongó világa, azok "a régi szép békeidők", a többi pedig ismét csak "közhely": az első világháború harcmezői, a pusztulás, a vérrel gyúrt agyag a lövészárkokban... Toller memoárjai egy ponton kevéssé ismert és kavargó események világába röpítenek: forrong a "hazai front" német földön, tiltakozik az értelem, sokféleképpen, humanista párbeszédek formájában is, de kinn az utcán, a müncheni macskaköveken már menetel a sápadt tömeg. A Bajor Tanácsköztársaság, az üldöztetés, a börtönévek. Borzalmakhoz szokott századunk ezeket is közhelynek érzi. Ernst Toller azonban nem csupán hivatásos forradalmár, hanem hivatásos író. Szemünk láttára válik elevenné az akkori német világ - s a színes-véres valóság elfedi előlünk a szó-múmiákat, a szürke közhelyeket...

Eugène-François Vidocq - Vidocq
Vidocq ​változatos és kalandokban bővelkedő élete során volt katona és dezertőr, tengerész és kalóz, vándorkomédiás és betörő, huszár és zugüzér, katonatiszt és szökevény. Megjárta Brest és Toulogne fegyenctelepeit, mígnem szembefordult az alvilággal és mint a korszerű titkos rendőrség megalapítója, annak ostora lett. Emlékiratai, melyek száz év után, most kerülnek először a magyar olvasó kezébe, hiteles képet rajzolnak a forradalomról a Bourbon-restauráción keresztül a második francia császárság zűrzavaros évtizedeiről.

Tóth István - 23 ​év Kanadában
Az ​idősebb olvasók, de a fiatalabbak is - különösen azok, akik vidéken nőttek fel - még jól emlékezhetnek rá, milyen nimbuszuk volt a húszas-harmincas években az "amerikásoknak". Azokra a kevesekre gondolunk, akiknek az új világban sikerült összekuporgatniuk egy kis pénzt, s azután itthon földet, házat vettek, Milyen is volt a valóságban ezeknek a kivándorlóknak, legalábbis nagy többségüknek a sorsa? Tóth István csaknem negyedszázadot élt Kanadában. Műve önéletírás, amelyben bemutatja a magyar föld koldusainak a felszabadulás előtti sorsát. Megeleveníti szerző gyermekkorát, körülötte azt a világot, amely a parasztgyermeket a korai napszámba, éhezésbe, szellemi sötétségbe, családi tragédiákba hajszolta. A szerző édesapja is háromszor járt Amerikában - negyedszer öreg korára való tekintettel már Hamburgból visszaküldték -, mégsem tudott annyit előteremteni, hogy idehaza a családjának a legszűkösebb megélhetésre elég lett volna. Tóth István, a fiú is megunta az itthoni örökös nyomorgást, s elindult szerencsét próbálni "az ígéret földjére". Majdnem egyharmad életét élte le odakinn kemény munkában. Sok mindennel próbálkozott. Dolgozott farmon, bányában, volt vasúti pályamunkás, gyári munkás, nyomdász stb. odakint ismerte meg a munkásmozgalmat, tagja lett a Kanadai Kommunista Pártnak. S hosszú évek hányattatásai után itthon, a felszabadult Magyarországon találta meg a sokat keresett jobb életet. Tóth István élettörténetében a meztelen valóságában tárul az olvasó elé a kivándorlók küzdelmes, kiábrándító sorsa. A mű élethűségével tanulságos, emlékeztető, élményszámba menő olvasmány.

822733_5
elérhető
48

Andre Agassi - Open
A ​teniszvilág felháborodással fogadta az önéletrajzi művet, amelyben Agassi karrierjének legsötétebb eseményeiről, többek között droghasználatáról és azzal kapcsolatos hazugságáról is beszámolt. A sporttörténelem egyik legkedveltebb sportolója és az egyik legtehetségesebb ember, aki teniszpályára lépett. De kevesen tudják, hogy Andre Agassi kora gyermekkora óta gyűlölte a teniszt. Még a bölcsőben biztatgatták, hogy csapjon az ütővel, később arra kényszerítették, hogy általános iskolás korában több száz labdát üssön el naponta, Agassi rosszul viselte az állandó nyomást, bár tehetséges volt, ez a belső konfliktus rányomja bélyegét az egész életére. Gyönyörű, felejthetetlen önéletrajzában Agassi elmondja élettörténetét, amelyet folyamatos konfliktusok kereteznek, egy olyan élettörténetet, amely az önpusztítás és a maximalizmus között egyensúlyozik.

Móra Ferenc - Daru ​utcától a Móra Ferenc utcáig
A ​könyvet maga a szerző állította össze. Önéletrajzi írásait közli egy kötetben, melyekből gyakran visszaköszön szülőfaluja, tanítói, diák- és gyermektársai alakja, és leggyakrabban: az édesanya arcképe. Csalódásait és örömeit megörökítő életképeiben az élőbeszéd elevenségével ható szép magyar nyelvben gyönyörködhetünk .

Gertrude Stein - Alice ​B. Toklas önéletrajza
Több ​kritikus "az amerikai irodalom legjobb memoárjának" nevezte az Alice B. Toklas önéletrajzát. Joggal. Gertrude Stein látszólag vidékiesen naív, ámuldozó-rajongó, de valójában nagyon is éles szemű és éles nyelvű vénkisasszony-társalkodónője köpenyébe bújva meséli el saját életét, és fest szellemes és színes képet a század eleji Párizsról, pezsgő, forrongó művészeti életéről, mozgalmairól, a kettős közvetítés adta iróniával fűszerezett, elbűvölően fecsegő stílusban. Gertrude Stein a XX. századi amerikai irodalom számottevő alakja, de a maradandóságot mégsem merész, olykor egészen a nyelvi értelmetlenség határára jutó formai kísérletezései, hanem a sajátos steini "szerep", mecénás-irodalombaráti tevékenység biztosították számára. 1903-ban telepedett le fivérével Párizsban, ahol a Rue de Fleurus 27. szám alatti műteremlakása hamarosan a párizsi művészi élet egyik fő központja lett, olyan fiatal, akkor még ismeretlen művészek találkozóhelye, mint Picasso, Matisse, Derain, Braque, Juan Gris. Gertrude, mindenfajta modernizmus fanatikus híve, képeik első vásárlója, művészetük lelkes propagálója, mint ahogyan másfél évtizeddel későbben köréje gyűlnek a háborútól megcsömörlött és kiábrándult amerikai írónemzedék legjelesebbjei, Hemingway, Ezra Pound, Sherwood Anderson, Fitzgerald és a többiek. Ő adja nekik az azóta irodalomtörténeti jelentőségűvé lett "lost generation" - elveszett nemzedék - nevet, ő segíti őket, hogy útjukra leljenek. És ők - a kubisták és fauve-ok, Picasso és Matisse, meg a jazzkorszak eszeveszetten tobzódó, bikaviadalokon és lázas szeretkezésekben feledést kereső fiataljai, Hemingway és társai - ennek a páratlanul eredeti önéletírásnak igazi főszereplői, a steini életmű beteljesítői.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Az ​utolsó hullám / Hullámtörők / Béklyók és barátok
A ​Hármaskönyv az író három nagy sikerű önéletrajzi regényét: Az utolsó hullám-ot, a Hullámtörők-et és a Béklyók és barátok-at foglalja egybe. A trilógia nem csupán egy emberi és írói tapasztalatokban gazdag, fordulatos életpálya - mely a tízes évek Kolozsvárjától napjaink Budapestjéig ível - mindvégig szellemes, plasztikus "élménybeszámolója", hanem századunk magyar társadalmának látványos és nagyszabású körképe is. Hiszen ezek a látszólag nagyon is személyes sorsot, életutat vizsgáló írások valójában sohasem csak egyedi élményeket tükröznek, hanem a két háború közötti polgárság életformáját ábrázolják és elemzik, a "beteg valóságérzék"-ből fakadó, az öncsalásokra, "talmi alibikre", képmutatásra berendezkedő, cselekvésképtelen vagy irreálisan cselekvő "középosztály" anakronisztikus voltára mutatnak rá. Ebből az osztályból, amelynek tagjai sem magánéletükben, szerelmeikben, sem a közügyekbe nem képesek őszintén mérlegelni és felelősségteljesen, józanul dönteni, az írónak önmegvalósítása érdekében ki kellett szakadnia, s tudatos művészi szándék eredménye, hogy jellemének fejlődésrajza e letűnt korszak hiteles és szigorú kritikájává válik. Az önéletrajzi ciklus harmadik darabja, a Béklyók és barátok már a felszabadulás utáni időkbe kalauzol el. A front és a hadifogság poklát megjáró író úgy érzi, a szervezés, az építés lehetőségével "eljött az ő ideje", ám a hamarosan kibontakozó személyi kultusz egyre nyomasztóbb légkörében alkotói szándékai mindinkább meghiúsulnak. Mikor e korszak torzult irodalmi és közéletéről mulattató, olykor már-már abszurdnak tűnő szatírát ír - éppúgy, mint korábbi műveiben -, az értelmes emberi élet ügyének szolgálata vezeti. Az utolsó hullám, a Hullámtörők, a Béklyók és barátok első ízben jelenik meg együtt, s egymásmellettiségükben bontakozik ki igazán, hogy e regények századunk magyar társadalmának "emberi színjátékát" mekkora megjelenítő erővel rajzolják meg.

Martin Pistorius - Néma ​üvöltés
A ​12 éves Martint egy ritka és kíméletlen betegség támadta meg. Először elvesztette a hangját, később kómás állapotba került, majd kerekesszékbe kényszerült. Az orvosok tanácstalanok voltak. Martin aggódó szüleivel közölték, hogy egy gyógyíthatatlan degeneratív betegség következtében a kisfiú értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra. Egy súlyosan beteg gyermekekkel foglalkozó intézménybe utalták, miközben Martin látszólag fel sem fogta mi történik vele. Nem beszélt, még csak nem is pislogott. Amit azonban senki nem sejtett, hogy a mozgásképtelen test börtönében egy érző és gondolkodó fiú lakott, élve eltemetve... Martin szülei az orvosok ítélete ellenére sem adták fel a küzdelmet. Mindent feláldoztak, hogy újra mosolyogni lássák az egykor eleven és tehetséges gyermeküket. És a csoda megtörtént. Tíz évvel később Martin teste lassan ,,felébredt" hibernált állapotából, és ami még meglepőbb, kiderült, hogy a fiuk értelmes, gondolkodó felnőtt lett. Gyermek és férfi egyszerre, két lélek egy testben, aki nem emlékezett a betegsége előtti időkre, de a számítógép segítségével újra megtanult beszélni. Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült és sikeres vállalkozást indított. Mert élni jó, és a csodák megtörténnek, ha hiszünk bennük! A _Néma üvöltés_ végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

Covers_150017
elérhető
9

Lev Trockij - Életem
"Trockij ​cselekvő részese volt a totális államba torkolló szovjet rendszer megszületésének, kezdeményezője a koncentrációs táborok létrehozásának, az orosz egyház üldözésének s a politikai ellenzék elrettentésére rendezett első kirakatpereknek. Az éremnek azonban van másik oldala is: később ő lett Sztálin és a sztálini pártbürokrácia egyik legkeményebb kritikusa. Nem véletlen, hogy ő volt Sztálin szemében az első számú közellenség. A szovjet-orosz forradalmár szinte egész életét száműzetésben élte le."

Bartalis János - Az, ​aki én voltam
Bartalis ​János a romániai magyar irodalom ma már mindenki által ismert "nagy öregje". A világ, melyet felidéz önéletrajza első kötetében egyrészt az első világháború előtti ún. "békeidő", amelyben azonban ott tornyosul a Monarchia minden belső ellentmondása, főleg a dolgozó ember számára fájdalmas igazságtalansága. Bartalis János belülről látja ezt a világot s mutatja meg esztelen tobzódását a háború idején.

Pavel Minarik - A ​felderítő visszatér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szántó Piroska - Bálám ​szamara
Hogy ​volnék én író, mikor hatvanhat éves koromban jelent meg először írásom? Addig csak éktelen hosszú leveleket írtam a testvéremnek, ha éppen nem beszélhettem vele mindennap, meg meséltem a barátainknak. Sajnos, elég tarka volt az életem, volt mivel szórakoztatni az embereket, szerettem, hogy az a sok minden, ami történt, most már múlt, néha történelem is, mindenesetre lezárult, tudom a végét. Az biztos, hogy mindent, amit átéltem, úgy néztem közben, hogy no, mi lesz ebből, mi lesz ennek a kalandnak a folytatása? Felvesznek a főiskolára, vagy nem, feleségül vesz a szerelmem vagy elhagy, agyonvág-e egy bomba, lelőnek vagy megmenekülök, lekéssük a repülőgépet, mert nem jön a busz? Mi az, meghalok infarktusban? Festő vagyok, kiállításom van? Velem történik ez? Aztán micsoda ízléstelenség, ha egy író felesége írni kezd, mi vagyok én, "írogatni" akarok? Mikor festeni sokkal jobb! És mennyivel gyorsabban megy, mint az írás, és sokkal egészségesebb is, az ember nemcsak ül, ül és cigarettázik, hanem hegyen-völgyön kóborol, bámészkodik, memorizálja egy rózsa belső mozgását, vagy nézi a macskáját, ahogy bekomponálja magát egy szék alá, esetleg egy útszéli feszületet vagy tulajdon csontvázának a szerkezetét. Persze az is szöget üthetett volna a fejembe, hogy mennyi festő ír, Gauguintől Egryig, Bernáthtól Kondorig - kitéve magát annak az, úgy látszik kifogyhatatlan közhelyszellemességnek, hogy: jobb író, mint festő, vagy fordítva. Kell, hogy valami köze legyen a két műfajnak egymáshoz, Thackeray rajzolt, Jókai festett, Nagy László festett. Csak egy baj van: az írók tudnak az írásról beszélni, de a festők közül csak kevesen a festészről, s ha mégis, hát annyira rejtjelesen, komplikáltan, mintha nem is a tulajdon mesterségünkről beszélnénk. Én eddig ezt meg sem mertem próbálni, tudtam, hogy erre képtelen vagyok. Most próbálom először, ezt is álcázva, besuszterolva a "megtörtént esetek"' mellé. Hátha az Úr angyalát megláthatja a szamár is, s ha van mersze Bálámnak, fejbe vághat érte.

Passuth László - Kutatóárok
Az ​író vallomása: "Onnan kezdem önéletrajzom történetét, amikor - tizennégy éves korom küszöbén - kitör az első világháború. Ettől kezdve annak az évtizednek feltérképezése, melyet ebben a könyvben megkíséreltem, csak úgy volt lehetséges, ha egy felnövő fiú külső és belső életét egybe tudom kapcsolni azokkal a világtörténeti eseményekkel - sorsfordulatokkal, háborúval -, melyeknek tanúja voltam s különös módon néha kissé szereplője is. Ahhoz, hogy fel tudjam idézni saját fiatalságomat, az idők objektív tanúságán (egykori újságokon, naplótöredékeken, verseimen) kívül elsősorban saját emlékvilágomra támaszkodhattam. Igyekeztem ezeket az emlékeket kiemelni a feledés mélyrétegeiből, úgyhogy azokhoz semmiféle anakronizmus ne tapadjon: úgy elevenedjenek meg, hogy visszaidézzék egy század eleji sors fejlődésének őszinte változatait. Ha nem kaptam volna sok-sok impulzust az olvasóktól, akik szívesen fogadták jórészt történelmi regényeimet, soha nem mertem volna formába önteni s közreadni egykori emlékvilágomat. Most is félve s kissé bizonytalanul teszem le a Kutatóárkot az olvasó asztalára."

Kollekciók