Ajax-loader

'önéletrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Barbara Frischmuth - A ​zárda
A ​zárda: katolikus leánynevelő intézet apácák irányítása alatt. Ilyen zárdáról szól ez a kisregény, növendékeiről, rendszabályairól, szelleméről, de nem valamilyen hagyományos történet keretében, hanem száműzve időt, bonyodalmat, alakokat, leltárszerűen sorra véve és montázsba szerkesztve helyszíneket, mozaikképeket, szövegeket, a zárdai nevelés céljaihoz igazított hitbéli tantételeket és erkölcsi intelmeket. A téma lehetséges hagyományos feldolgozásából mindössze egyvalami maradt: az első személyű elbeszélő, annak is csak a szemszöge, egy tévelygő női Törlessé - az ő ösztönös kételkedésének és ellenkezésének fénytörésében, helyenként az ő nyelvére átfogalmazódva következnek sorra a zárdai élet és szellem alapelemei. E furcsa áttételek, a ciklusos szerkesztésre emlékeztető montázstechnika szinte versszerűen bontja ki az intézményes manipuláció bírálatát. A zárda első műve az 1941-ben született osztrák írónőnek, aki a magyar irodalom kitűnő fordítójaként is ismerősünk.

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Karinthy Frigyes - Utazás ​a koponyám körül
A ​regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Mario Vargas Llosa - Julia ​néni és a tollnok
Az ​író új regényében egy írói becsvágyat melengető ifjú keresi helyét Limában, az ötvenes évek nagy múltú és elmaradott hivalgó és mégis nyomorúságos világvárosában, egy gazdag és népes úricsalád szeretve fojtogató vadonában, lap- és rádiószerkesztőségek bohém zűrzavarában, hazájában, a sorsválasztás vagy -vállalás válságos pillanatából egyszerre nyílik kilátásunk egy komoly-vidám, hősies-botrányos, de nemcsak férfivá hanem íróvá is érlelő nagy szerelem felé és a tömegfogyasztásra termelő irodalmi giccs groteszk - alkotáslélektanilag és művészetszociológiailag egyaránt érdekfeszítő - kalandja felé. Ennek az arányosan építkező, kellemes könyvnek - amely valóságos eseményeket vegyít zseniális stílusparódiákkal - különös zamatot ad, hogy nemcsak a környezet- és társadalomrajza hiteles, hanem hőse is, mert az ifjú maga a tizennyolc éves Vargas Llosa.

Pintér Zsolt - Hogyan ​csináljunk karriert?
Az ​eredetileg 1996-ban megjelent hiánypótló mű a HVG átütő erejű sikerkönyvének bizonyult, lévén máig is az álláskeresés, állásváltoztatás vagy pályaválasztás előtt állók számára az első és egyetlen átfogó gyakorlatorientált hazai kézikönyv. A szerző az egyik legismertebb fejvadász és karrierszakértő, aki 1989-ben feleségével Kelet-Európában elsőként alapított fejvadász céget. A könyvet a HVG kétszer adta ki és mintegy másfél év alatt valamennyi példány elfogyott! 1998 óta rengetegen keresték, másolták, idézték. Több főiskolán és egyetemen épül rá teljes oktatási tematika. A vezetési/menedzsment tanszékek oktatói csupán "Karrierbiblia"-ként emlegetik. Közben lefordították és kiadták, illetve kiadás alatt áll a legtöbb kelet-európai nyelven is. A legújabb kiadás 2003 decemberében jelent meg a Horton Books kiadásában. Az elméleti tudnivalókon és hasznos tanácsokon túl a vaskos könyv temérdek praktikus információt is tartalmaz, a több nyelven készült önéletrajz mintáktól, munkaszerződéseken keresztül az egyes szakmákra jellemző jövedelmekig.

Shirin Ebadi - Szabadnak ​születtem
Dr. ​Shirin Ebadi, iráni emberi jogi ügyvéd és aktivista érzelmileg felkavaró könyvében elmeséli, hogyan küzdött hosszú időn át az országon belüli reformokért. Miközben a szerző fáradhatatlanul harcolt Iránban a demokráciáért, a törvény előtti egyenlőségért és a szólásszabadságért, világszerte milliókat inspirált a munkájával. Saját hazájában életét pokollá tették az állandó megfigyelések, megfélemlítések és az erőszak. A Szabadnak születtem megrázó történeteken keresztül meséli el, hogyan kényszerítették az iráni hatóságok a szerzőt önkéntes száműzetésbe. Nővérét és lányát őrizetbe vették, férjét belekeverték egy kémkedési ügybe. Nobel-békedíját - melyet első muszlim nőként kapott - hatóságilag elkobozták, teheráni irodáját pedig lerohanták, majd bezáratták. Végül hamis adóügyi vádakkal távollétében minden vagyonától megfosztották. A könyv rávilágít a mai Irán hétköznapjaira, és Ebadi személyes, - a hivatásáért és családjáért vívott - küzdelmére. A Szabadnak születtem bizonyosságot ad arról, hogy töretlen töretlen kitartással és bátorsággal, soha nem múló hittel a legszélsőségesebb helyzetekben is célt érhetünk.

Kopácsi Sándor - Életfogytiglan
Kopácsi ​Sándornak, az 1956-os forradalmi Nemzetőrség helyettes parancsnokának, Budapest rendőrfőkapitányának önéletrajza végre magyar kiadásban is megjelenik. A könyv eredetileg a Méray Tibor szerkesztette franciaországi Irodalmi Újság sorozatban jelent meg először. Ezt megelőzően már 1975-ben francia, azután egy sor más idegen nyelvű kiadás látott napvilágot. Ez év májusában az angol olvasóközönség is kézbe vehette. Igen jó sajtóvisszhangja volt. Graham Greene ezt írta róla: Figyelemre méltó beszámoló Magyarország 1956-os szovjet lerohanásáról. Egy teljesen új képet kaptam a megszállás körülményeiről, az azt követő eseményekről és a benne szerepet játszó személyekről.

Luther Márton - Luther ​megmondja
Luther ​2014-ben megjelent – magyar nyelven az eddigi legbővebb kiadású – _Asztali beszélgetései_nek gyűjteményéből válogattunk össze egy zsebkönyvnyi gondolatot ebben a kis kötetben. A reformátor szavai elgondolkodtatnak, jókedvre derítenek, mélyíthetik hitünket és lelki életünket, bátoríthatnak az élet nehézségei közepette. Vigyük magunkkal, és lapozzuk fel, ha elcsendesedésre, vigasztalásra vagy éppen egy kiadós hahotára van szükségünk. Mindez elfér a zsebünkben e könyv formájában, de a _Luther megmondja_ Facebook-oldalon akár a telefonunk segítségével is magunkhoz vehetjük az evangélium örömhírét – lutheri humorral fűszerezve.

Vida Gábor - Egy ​dadogás története
,,Szülőföldet ​akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik." - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. ,,Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?" - teszi fel a kérdést a regény lapjain. Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Carrie Fisher - A ​hercegnő naplója
A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a _Csillagok háborújá_nak forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. _A hercegnő naplója_ ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Zemlényi Zoltán - Kitiltottak
Hírnévről ​ábrándozott, mint minden tizenéves: kenu olimpiai bajnok szeretett volna lenni, vagy bálványozott rock-dobos, netán rajzművész... Aztán 1985. március 7-én egyetlen szemvillanás alatt minden álom szertefoszlott: Zemlényi Zoltán, a budapesti Szinyei Gimnázium első osztályos tanulója piros lámpánál lépett a zebrára és egy Trabant elütötte. Egy teljes hónapig feküdt kómában, s szinte orvosi csodának számított, hogy végülis egyáltalán életben maradt. De - megnyomorodottan: sem beszélni, sem járni nem volt képes, s mivel nem tudta emberi módon tanújelét adni annak, hogy a koponyasérülés ellenére értelme sértetlen maradt, környzete - úgy érezte - teljesen hülyének nézi... Ez ellen tiltakozva, szellemi épségét bizonyítandó kezdett görcsben álló kézzel, alig mozduló egyetlen ujjal naplót gépelni. E napló sajátos jeladás, egyszersmind tiltakozás is volt - az egyedüli remény a teljes reménytelenségben. S a korábbi kamaszálmok íme így teljesültek: a napló - a Hoppárézimi - 1987 egyik kiemelkedő könyvsikere lett, a kötetből tv-film készült, s Zemlényi Zoltán e különös, torokszorító és mégis mulatságos könyvéért Ifjúsági Díjat kapott. Nevét szárnyára vette a hír. A Hoppárézimi megjelenését levelek százai követték; az olvasók sokasága őszinte kíváncsisággal érdeklődött: mi van most ZZ-vel, tud- e már beszélni, járni hogyan vívja magányos küzdelmét a hátrányos megkülönböztetések ellen? A ma már 19 éves Zemlényi Zoltán ezekre a kérdésekre is választ ad új könyvében, amiben azonban sokkal többről is beszél a maga fésületlen-kamaszos stílusában: emberi kapcsolatokról, furcsa szerelmekről, a más-ságot nehezen tűrő környezetről; s elvezeti az olvasót egy sajátos, kevéssé ismert világba, a kitiltottak, a mozgássérültek intézetébe - a rockiraktárba.

Zemlényi Zoltán - Törj ​át az üvegfalon!
Zemlényi ​Zoltán neve ma már nem cseng ismeretlenül. Irodalomkedvelők, tévénézők, újságolvasók, színházlátogatók, diákok és még sorolhatnám, ki mindenki tudja, tudhatja, ki ő. Tizenöt évesen - sikeres tinédzserként - ütötte el egy autó. Hosszú kóma, majd még hosszabb lábadozási folyamat következett ezután; mozgásképtelenné, némává vált, ugyanakkor szelleme ép maradt. Két, előzőleg már napvilágot látott könyve - Hoppárézimi, Kitiltottak - sajátos szóleleményein keresztül a társadalomba való visszailleszkedésről szól; különös, egyszerre nevettető és könnycsalogató mondataival. Élete új szakaszba lépett, s ezzel együtt megszületett harmadik könyve is, a Törj át az üvegfalon!, mely mintegy kiteljesedése az előző kettőnek. Elgondolkodtató életszilánkok rejtőznek sorai között, ugyanakkor könnyed, tőle megszokottan szellemes, pozitív szemléletmódjával láttatja rohanó világunkat.

Mittelholcz Dóra - Tündérmese ​kis szépséghibával
Ez ​a könyv nem egy tipikus történet a rákról, nem megható, szívbe markoló vagy lírai. Ez a könyv egy 33 éves lány igaz története, aki immár negyedik éve küzd a méhnyakrákkal. Egy valódi, hús-vér ember vallomása az élet olyan kérdéseiről, amikről nem szoktunk beszélni. Szükségletekről, szexről, szenvedésről és vidám pillanatokról, feladásról és talpra állásról. Arról, hogyan lehet akár két sztómával is teljes életet élni, hogy miért fontos a testünk ismerete és az önvizsgálat, vagy hogy mivel segítheti és mivel nehezítheti a környezet egy rákos beteg életét. Dóra csatája még tart, de egy dolog már eldőlt: ő élni akar, és ezért bármit hajlandó megtenni. Mittelholcz Dóra több mint egy évtizedes újságírói múltja már bizonyította írói kvalitásait, a könyv műfajával azonban korábban nem próbálkozott. Barátai unszolására vállalta, hogy papírra veti küzdelmét a méhnyakrákkal. Célja ezúttal is ugyanaz, mint újságíróként: az emberek tájékoztatása és motiválása, csak most nem a mások példáján, hanem a saját személyes történetén keresztül. Vannak pillanatok az életben, amikor az ember kénytelen elgondolkozni, hogy mit is jelent valójában erősnek lenni. Vajon akkor vagyok erős, ha vállalok megint egy nagyműtétet, amiről egyelőre semmit sem tudunk, de benne van a pakliban, hogy utána már tényleg csonka leszek? Fogalmam sincs, hogy azt fel tudnám-e dolgozni valaha. Arról nem is beszélve, hogy újra hihetetlen szenvedéseknek tenném ki magamat és a családomat is, akiknek megint rámenne az összes szabadsága, hónapokig megint nem élhetnék a saját életüket... Vagy akkor vagyok erős, ha inkább megkímélek mindenkit, és azt mondom: köszönöm, ezt már nem kérem? Emelt fővel elfogadom, hogy nekem ennyi adatott meg, az utolsó pillanatig megpróbálok boldogan élni, és nekik is szép pillanatokat szerezni...

Gárdonyi Géza - Tükörképeim
A ​kötet írásai Gárdonyi Géza szellemi arcképét rajzolják az olvasó elé. Minden egyes ciklus közvetlenül vagy közvetve az író egyéniségéről vall: jelzi sokágú érdeklődését, megvilágítja életszemléletét s világnézetét. A Gyermekkori emlékeim mozaikkockáiból a Ziegler család változatos életének képe alakul ki, a Tanítók miatyánkja ciklus írásaiban a fiatal, radikális újságírónak a pedagógusok érdekében folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelmét kísérhetjük nyomon. Gárdonyi szorongató dokumentumok seregével bizonyítja be a korabeli közoktatás ügyének kétségbeejtő elmaradottságát s gondatlanságát. A Parlamentünk jeles figurái ciklusból a századvégi politikusok portréit ismerhetjük meg, a Mécsek és csillagok írásai nyomán pedig az író világnézetének érdekes kettőssége tárul fel a személyes vallomás és öngyötrő gondolkodás lázában. A Zarándoklás ciklusban különböző utazásaira követjük az írót, majd másféle kirándulásokra visz: a természet apró titkainak kifürkészésére. Egyszerű, kedves, de érzékletes pontosságú természetrajzi leírásai frissességükből semmit sem veszítettek az idők folyamán. Meglepetést és örömöt szerez a "Tükörképeim" az író alapos ismerőinek is, mert az írások jó részét a kötet szerkesztői korabeli újságok és folyóiratok lapjairól gyűjtötték össze, hogy hosszúidőre az olvasók hozzáférhető közkincsévé tegyék.

Bura
elérhető
213

Sylvia Plath - Az ​üvegbura
"Furcsa, ​fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Királyhegyi Pál - Első ​kétszáz évem
Amikor ​megkérdeztük Királyhegyi Pált, miért adta humoros önéletírásának az Első kétszáz évem címet, így válaszolt: "Ha igaz, hogy a háborús évek duplán számítanak, még le is tagadok a koromból, ha azt mondom, hogy 200 éves vagyok, hiszen már a főnököm volt I. Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Szálasi., a nemzetvezető, sőt Hitler is, mert Auschwitzban is dolgoztam, mint egyszerű deportált, márpedig köztudomású, hogy ott elég lassan múlt az idő - már ameddig élt az ember." Vannak, akik szerint Királyhegyi a fehér asztalnál sokkal mulatságosabb, mint írásaiban, ahol humora továbbszalad olykor a kelleténél. Ezek sohasem olvastak Királyhegyit.

9780_0
elérhető
169

Szabó Győző - Toxikoma
Nem ​akarod, hogy drogos legyen a fiad? Függő a lányod? Vagy te magad szeretnéd tudni, megéri-e tisztának maradni? Szabó Győző felkavaró őszinteséggel meséli el, mennyire kalandos az út a pokolba - visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Hány embert veszített el az ismert színész, mire megtalálta önmagát és az édes életet? Ezt a könyvet el fogod olvasni! "Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó." - Hajós András "A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." - Grecsó Krisztián "Te, Győző, nagyon hálás vagyok neked! Azért is, hogy ott voltam veled az osztályon, meg azért is, hogy most ezt a pár sort én írhatom a könyvedben. Ja, meg az életnek!" - Dr. Csernus Imre

Mezei András - Az ​író álnevei
Az ​író itt egybegyűjtött írásai, külső és belső történéseiket tekintve, érdekes és hű képet adnak a közelmúlt évtizedeiről, ugyanakkor a vallomás, a lírai kibeszélés melege sugárzik belőlük. A különböző áttételekben megjelenő élményeket a fasizmus, a háború és a felszabadulás realizálja, erős társadalmi, politikai töltés hatja át. Ha látszólag nem is magáról beszél az író, ha álneveket használ is, nem tagadhatja meg alapvetően lírai beállítottságát, amely azonban képes a kort is magába fogadni, s nem csupán szemlélő vagy szenvedő alanyként, hanem alakító és formáló erőként is.

Fekete István - Ballagó ​idő
"Közel ​jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló." Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.

Tatay Sándor - Lődörgések ​kora
Önéletírásának ​első kötetében Tatay Sándor ifjúkorának mozgalmas, kalandokban, élményekben bővelkedő éveit idézi. Jókedvűen, öniróniával és némi nosztalgiával, az önigazolást, az önmagát hőssé avató magyarázkodást elkerülve mesél "lődörgéseiről": változatos színhelyeken változatos foglalkozásokról, érdekes találkozásokról, sokféle barátról, ismerősről. Kalandozásainak főbb állomásai: a szarvasi gimnáziumi évek után a soproni teológia, ahol a kollégisták első számú szórakoztatója és viccmestere, regényíró és könyvkiadó, utcalányok megmentője és a szépséges Kanizsai lányok odaadó rajongója. A teológusból - merész váltással - az országutak vándora lesz. Bécsben filmgyári statiszta és kávéházi törzstag, buzgó könyvtárlátogató és áldozatkész hősszerelmes. Kőszegen hónapokig sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató. A vele és körülötte történt események szórakoztató, mulatságos elbeszélése során felidézi a színhelyeket is: a bakonytamási otthon, a parókia hangulatát, a soproni teológia hétkoznapjait, a bécsi kávéházak világát. Emlékezetes portrékban örökíti meg akkori életének szereplőit: tanáriat, szüleit, barátait és alkalmi ismerőseit, teológus kollégáit és pécsi íróbarátait: Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és a Pécsre látogató Berda Józsefet.

Malala Juszufzai - Christina Lamb - Én ​vagyok Malala
A ​lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib katona. Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért. Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett. Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt. Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek. Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik emberszámba. Ez a könyv megmutatja, hogy egyetlen ember is elég ahhoz, hogy jobbá tegye a világot. Malala Juszufzai akkor került a figyelem középpontjába, amikor a BBC urdu nyelvű honlapján naplót kezdett írni az életéről a tálib megszállás idején. A Gul Makai álnéven közölt írásaiban gyakran beszél arról, családja mennyit küzd azért, hogy a Szvát-völgyben a Malalához hasonló korú lányok tanulhassanak. 2012 októberében egy tálib katona megtámadta a lányt: közvetlen közelről lőtte fejbe. Malala azonban a csodával határos módon felépült, és tovább folytatja a lányok tanuláshoz való jogáért vívott harcát. Malala bátorságát és állhatatosságát 2011-ben Pakisztánban a Nemzeti Ifjúsági Békedíjjal tüntették ki, majd ugyanebben az évben a Nemzetközi Gyermek Békedíjra is jelölték. Ő lett 2013-ban minden idők legfiatalabb Nobel-békedíj várományosa. Egy éven belül kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, másodjára azén a lapszámén, amelyben a Világ 100 Legbefolyásosabb Embere listáját közölték. Ugyancsak a befutók közt szerepelt Az Év Embere-díj várományosai közt 2012-ben. A Malala Alapítvány segítségével amelynek Angelina Jolie az egyik szóvivője, aki 200.000 dollárral támgatta az alapítvány működését Malala továbbra is a lányok tanuláshoz való jogáért folytatott küzdelem élharcosa. Ez a nonprofit szervezet a közösségi szinten megszervezett oktatást és világszerte az oktatásügyért küzdők támogatását tűzte ki céljául. A könyv társszerzője, Christina Lamb a világ egyik legismertebb külügyi tudósítója, aki 1987 óta tudósít Pakisztánról és Afganisztánról. Oxfordban és a Harvardon végezte tanulmányait, öt könyv szerzője, öt alkalommal nyerte el az Év Brit Külügyi Tudósítója-díjat, valamint neki ítélték a Prix Bayeux-t, a haditudósítóknak járó legrangosabb európai díjat is. 2007-ben részt vett Karacsiban Benazír Bhuttó kampánykörútján, ahol több tucat ember lett öngyilkos bombamerénylők áldozata. Jelenleg a Sunday Timesnak dolgozik, férjével és fiával London és Portugália között ingázik.

1743469_10152215925313050_492258521_n
elérhető
76

Charles Bukowski - Nők
Az ​1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

Arnold Schwarzenegger - Emlékmás
A ​világhírű színész, üzletember és politikus őszinte vallomása! Az életrajz, amire rajongók milliói vártak! Az Ausztriában (Thal, 1947) született Arnold Schwarzenegger huszonegy éves korában költözött Los Angelesbe. Tíz év múlva már dúsgazdag üzletember volt, húsz évvel később világhírű mozisztár, 2003-ban pedig Kalifornia állam kormányzójává választották. Az Emlékmás az amerikai álom megvalósulásának története, végigköveti, hogyan csinált Schwarzenegger egy kis Venice Beach-i testépítő klubból nemzetközi iparágat, hogyan keltette életre korunk legemlékezetesebb mozihőseit, és hogyan vált belőle a közelmúlt egyik legmeghatározóbb politikusa.

Illyés Gyula - Hunok ​Párisban
A ​mű életrajzi gyökere: a magyar Tanácsköztársaság leverése után Illyés Gyula bölcsészhallgatóként részt vett egy illegálisan működő forradalmi csoport munkájában, s a letartóztatási elől külföldre kellett menekülnie. 1922 áprilisában érkezett Párizsba ahonnan csak 1926-ban térhetett haza. Ezt az öt párizsi esztendőt ábrázolta az elmúlt ifjúságnak szóló nosztalgiával és tündéri iróniával átszőtt non-fiction regényében, amelynek kezdősorait - másfél évtizeddel később - akkoriban vetette papírra, a második világháború idején, amikor Párizs már elesett, amikor "Szegény francia föld akárcsak egy kopott Szövet léptünk alól lassacskán elfogyott"

Makszim Gorkij - Inasévek ​/ Az én egyetemeim
"Okos ​szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja át igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű" író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a forradalom előtti proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a proletársors valódi mélységeiről, s ezt a megrázó vallomást a forradalmi változtatás sürgető igénye ihlette. Ebben különbözött a hagyományostól, s rendkívüli hatása is éppen ebben a lényeges különbségben rejlik.

Passuth László - Barlangképek
Passuth ​László kora ifjúsága éveit Kolozsvárott töltötte, a nyugtalan vérkeringésű, lázas életritmusú és mégis sűrű történelmi levegőjű század eleji városban, ahol a múlt megismerésének és megértésének igénye magától értetődően ébredt fel a művészet és a filozófia iránt érdeklődő fiatalemberben. Később, a külföldi utazások és tartózkodások idején (két évig élt Milánóban) ez az igény csak fokozódott, szenvedéllyé erősödött, és a sokrétű ismeretanyag epikus megfogalmazásának szándékával párosult. Önéletrajzának kötetei: Kutatóárok, Rézkor, Gyilokjáró, Barlangképek.

Ishmael Beah - Gyerekkatona ​voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
A ​mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre teszik a gyerekkatonák számát. Ishmael Beah egy volt közülük. Megélte a poklot, és túl is élte azt. Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finomlelkületű Ishmael rájött, hogy kepes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet. Ez a különleges és megigéző beszámoló egy őszinte irodalmi alkotás, amely immár a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el.

Joy Adamson - A ​fürkésző szellem
Joy ​Adamsont már húsz évvel ezelőtt, 1962-ben barátságunkba fogadtuk, amikor először jelent meg magyar nyelven az "Oroszlánhűség". Az elragadó beszámoló, amely csaknem résztvevőként avatja be az olvasót az árva oroszlánkölyök, Elza, felnevelésének a korábbi hiedelmek szerint reménytelennek tűnő vállalkozásában, és az azt követő kötetek, az "Elza és kölykei", a "Pettyes szfinx" világra szóló sikert arattak. Elza, a kölyök, Pippa és társaik hosszabb-rövidebb ideig együtt éltek Joy Adamsonnal, így történeteikből megismerhettük a szerző életének egy-egy szakaszát, és annak helyszínét, Kenya sokrétű, színes világát is. De mi vihette a bécsi fiatalasszonyt Kelet-Afrikába? Honnan az az elkötelezettség, amely végül élete egyetlen céljául tűzte ki, hogy megóvja a Földünkön egyre kisebb területre összeszoruló természetes világot? Joy Adamson önéletrajzi kötete most a gyermekkortól kezdve meséli el a nagyobb ívű történetet.

Covers_90254
elérhető
2

Antal Imre - Pami
Hittem ​a Jézuskában. 1945 karácsonyán a fenyőfa alatt egy levelet találtam, nekem címezve. Kinyitottam. Nagyon az apáméhoz hasonló kézírással arról értesített a Jézuska, hogy ő többé nem jön el hozzám, mivel én már tízéves nagyfiú lettem. De azért továbbra is higgyek benne. Csak ezután ne úgy hívjam, hogy Jézuska, hanem így: szeretet. Sokszor kényszerül az ember olyan utakra, amit humor és szeretet nélkül képtelen lenne túlélni. Antal Imre

Dénes Zsófia - Szivárvány ​Pesttől Párizsig
A ​94 esztendős Dénes Zsófia élményekben-eseményekben és jelentős és érdekes találkozásokban oly páratlanul gazdag életének hatvan esztendőnyi távolságát fogja át ez a kötet. Memoár, remekbe sikerült portrék sorozata és színes-ízes útibeszámoló egyben. Dénes Zsófia már az 1910-es évek elején a Világ tudósítója Párizsban, tanúja a nagy művészeti forradalmaknak, Párizs forrongó, erjedő művészeti életének. Találkozik neves művészeivel és minden szépre és újra fogékony szemmel és lélekkel issza magába és raktározza el e találkozások élményeit. Megismerkedik Brandessel és Andersennel, hallja Carusót, Giglit és Saljapint, látja Nizsinszkijt és Sarah Bernhardtot éppúgy, mint a párizsi revük fényes csillagát Polaire Etoile-ot vagy a másik híres revüsztrát Dolly Jennyt. De ismeri Freudot is; Ferenczi, Freud kongeniális munkatársa a nagybátyja, és Goddeck, a már akkor európai hírű pszichoanalitikus a Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba kényszerült írónő lelki támasza, a hazátlanság és kilátástalanság keserveinek elviselésében. És ezek az emberek mind-mind felvonulnak a könyv lapjain, a maguk igazi mivoltában, Dénes Zsófia írói karaktere feltétlen őszinteség, mély emberség és az emberséggel átitatott szépség iránti páratlan érzékenység jellemzi. Ahogy ő maga vall erről: "Amit papírra verettem, sohasem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem. Embereket láttam - művészeket, tudósokat és írókat - és megfestettem külső és belső képmásukat. Egészen benne éltem koromban, minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit feljegyeztem, az egyben korrajz." Mint ahogyan nemcsak útibeszámoló, hanem maradandó irodalmi és művészeti élmény kötetének második része, amelyben a 60-as években tett két franciaországi utazásának eseményeit és találkozásait eleveníti fel. A közel fél évszázaddal ezelőtt felfedezett dolgokkal és emberekkel való újratalálkozásról ad benne számot és a számadással együtt mérleget is csinál: mi változott itthon, és mi ott, művészek és művek mai értékelésében és hatásában.

Joni Eareckson - Joni ​- Egy lépéssel tovább
Amikor ​a tizenhét éves csinos, életvidám Joni Eareckson 1967-ben nyakcsigolya-törést szenvedett, senki sem gondolta, hogy néhány év múlva milliók figyelnek fel rá. Orvosilag vagy lélektanilag nem tartották őt a mozgássérültek között "különös eset"-nek. Osztozott azok sorsában, akik minden emberi próbálkozás és beavatkozás ellenére bénák maradtak, akiknek át kellett élniök a szenvedély mélységeit, el egészen az öngyilkosság gondolatáig. Az olvasóra nem annyira a Joni részéről megnyilvánuló kezdeményező készség, sőt nem is aktív előadói és lelkigondozói tevékenysége vagy művészi teljesíményei hatnak a meglepetés erejével (Szájával mozgatott ecsettel fest), mondanivalója a leginkább figyelemreméltó. Tehetetlenségében átélte, hogy számára Isten erőforrás, aki még a nyomorúság közepette is boldoggá teheti az embert. Hogy ez mi módon lehetséges, arról első kötetében számol be. E boldog élmény állandósulhat, sőt elmélyülhet. Ennek "miként"-jét Joni ebben a könyvében írja le. Nem valami újdonsült hithős, hanem egy érett keresztyén személyiség megnyilatkozásaival találkozunk, aki nem csapja be önmagát és másokat olcsó, kegyes szólamokkal. Világszerte sok kétségbeesett, szenvedő ember találta már meg Joni bizonyságtétele által az Istenben való örömhöz és békességhez vezető utat - ők a könyv legjobb méltatói. "Joni első kötete szíven talált, a második az életedet változtatja meg." - Ezekkel a szavakkal ajánlja Joni egyik kritikusa ezt a könyvet, egészséges és beteg olvasónak egyaránt.

Hunya István - Emelt ​fővel
Hunya ​István 1894. október 1-én Endrődön született. Szüleivel, testvéreivel élte a kubikoscsaládok nyomorúságos életét. Már nyolcéves korában kondás a szarvasi határban, mert arra a kevés keresetre is szükség volt, amit a gazdák a gyermekmunkáért fizettek. A négy elemit is csak úgy tudta elvégezni, hogy októbertől áprilisig - amíg az állatokat nem lehetett a mezőre kihajtani - járta az iskolát. A kondásgyerek sorból kinőve béresnek szegődött. Alig volt húszéves, amikor menetszázadba sorolva őt is elindították a második világháború poklába. A pusztítást ösztönösen gyűlölte, de a lelkén bilinccsel, igaz akaratában korlátozva ő is rohamra indult a csukaszürke sereggel. Sorsán változtatni csak egyféleképpen tudott, hátat fordított az "Isten kegyelméből uralkodó császárnak" és a fogságba menekült. De 1917-ben önként fogott fegyvert és az orosz nincstelenek forradalmáért a Vörös Gárdában harcolt. 1918-ban végre itthon. Az elsők között lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaságot a Vörös Hadseregben védte. Az intervenció túlereje megdöntötte az első magyar munkáshatalmat, és utat nyitott a fehérterror példátlan kegyetlenségű tombolásának. Magyarországon soha olyan mély dermedtségből nem indult a munkásmozgalom, mint 1920 elején. E kötet az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot fogja át. Szerzője a cselekvően átélő hitelességével tárja az érdeklődők elé az agrárproletárok sorsát, küzdelmeiket az egyenlőtlen harcban, töretlen helytállásaikat a mégoly durva erőszakkal szemben. Hunya István többszöri letartóztatás, négyévi börtön után és egy újabb letartóztatás elől 1932-ben az ország elhagyására kényszerült. Maga mögött hagyta a mérhetetlenül sok szenvedést és megaláztatást, de gyötrő fájdalommal gondolt hátrahagyott szeretteire, harcostársaira. A Szovjetunió - mint oly sok más forradalmárnak - biztonságot és otthont nyújtott. Tapasztalatait, egyre bővülő tudását a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állítva, a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Élményeit, gondolatait papírra vetve Moszkvában jelentek meg első írásai: novellák, színdarabok, majd regénye, a Kubikosok. Moszkva szeretetét hűséggel viszonozta, akkor sem hagyta el, amikor a német csapatok peremvonala a város határán húzódott. A Népfelkelők osztagában részt vett Moszkva védelmében. Magyarország felszabadítása a hazatérés örömét is jelentette. Szervezte a mezőgazdasági munkások szövetségét, főszerkesztője volt a Dózsa Népe című lapnak... De a sokrétű munka, a tisztségek felsorolása helyett, hivatásának a legegyszerűbb jellemzése; mindig (napjainkban is) azon fáradozott, hogy a hazai termőföld kétkezi munkásainak élete szebbé, gondtalanabbá váljon.

Kollekciók