Ajax-loader

'Franz Kafka-díj' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


N%c3%a1das_p%c3%a9ter_-_n%c3%a9z%c5%91t%c3%a9r
elérhető
3

Nádas Péter - Nézőtér
"És ​ugyanígy, ha műtárgyat nézek vagy könyvet olvasok. Nem érdekel, hogy a festő két ecsetvonás között aludt-e vagy szeretkezett, semmi közöm hozzá, hogy két frámai mondat között az író a gyomrát fájlalte-e vagy ásított. Ezek magányos dolgok, egyedül kell csinálni, a befogadásuk is elyen. A színház viszont nemcsak szerepet játszó színész testi adottságait és intim képességeit kalkulálja be, hanem azt is, hogy ezeknek az adottságoknak és képességeknek a megnyilvánulását több száz különböző mindenféleségű, de az intimitásra egyként érzékeny ember fogja figyelni, egyetlen sötét burokba zárva. A színház az egyetlen igazán közösségi művészet. A rituális összelélegeztetés művészete."

Milan Kundera - Az ​élet máshol van
Az ​élet máshol van című könyvében, ebben a mozgalmas, hol barokkosan zsúfolt, hol szürrealisztikusan látomásos s mégis realisztikus, széles ívű társadalmi és emberi tablót felrajzoló nagyregényében, ebben a sajátságos töltetű és hangulatú negatív Bildungsromanban a kelet -közép-európai társadalmak genezisét és fejlődését elemzi. A főhős a belső és külső hazugságok, hamisságok, valótlan értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődő Jaromil, az önjelölt költő, akinek már a világra jöttét sem kívánta senki, és akinek tartalmatlan, hazug élete és szükségszerű halála egy boldogtalan generáció életútját példázza. Annak a nemzedéknek az életútját, amely a kisszerűség, a csúfság, az ostobaság győzelemrevitelével, az értékek sárba tiprásával, való világ feje tetejére állításával írta be magát szégyenszemre az emberiség történelmébe. A regényt a szerző még Csehszolvákiában vetette papírra, de csak emigrálása után jelent meg - először franciául.

139379321
elérhető
77

John Banville - A ​tenger
Max ​Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival. John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai - s nem utolsósorban finom öniróniája - teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.

John Banville - Kepler
Hisz ​nékem nem kell semmi a világon, Csak az éj és tündöklő csillaga, Csak a szférák titkos harmóniája... - mentegetőzik Az ember tragédiájá-ban Kepler, a világ egyik legnagyobb matematikusa és csillagásza. De hiába: a társadalmi változásokkal, hatalmi torzsalkodásokkal, intrikákkal vajúdó világ őt sem hagyja békén. Hol a vallása miatt kényszerül menekülésre, hol a családi élet apró és nagyobb gondjai sújtják, hol császári udvarokban kell kedvelt bohócként hajlongania, hol a harmincéves háború elhagyatott, véres országútjain látjuk kóborolni. Esendő ember: egyszer az anyagi javakkal mit sem törődő bogaras csillagászként áll elénk, másszor fogadott lányával pörlekedik némi forintokon. De legelsősorban is: nagy tudós, nagy felfedező, mai tudományunk és világképünk alapjainak egyik lerakója. John Banville lebilincselő életrajzi regénye ezt a komplex embert és ragyogó, mozgalmas, kegyetlen korát mutatja be a huszadik századi olvasónak.

Philip Roth - Akárki
Egy ​temetés képeivel kezdődik a regény - az elhunyt "Akárki" a halála előtt magányosan éldegélt és festegetett: voltak, akik szerették, de nem sokan, fiai közömbösen hajítanak rögöt a sírjába, volt felesége béna karral állja végig a szertartást, a testvére szép beszédet mond... S a halálról, a halál állandó közelségéről szól az egész élet, amely ebben a kis zsidó temetőben ért véget. Már az idilli gyerekkor is: hősünk egy ékszerész fia, ügyes keze van, tehetséges képzőművész - de már ekkor, gyerekként meglegyinti a halál, amikor megműtik (és mellette talán meghal egy kisfiú, de az is lehet, hogy csak ő képzeli így), és a csodás tengerparti nyaralásokat is megzavarja időnként a még homályos, de bénító félelem a test elmúlásától. "Akárki" egy reklámügynökség grafikusa lesz, a maga módján sikeres ember - csak éppen ő is elköveti azokat a hibákat, amelyek megkeserítik az életet. Első feleségét elhagyja egy új szerelem miatt - s ezt a fiai sohasem bocsátják meg neki. Aztán a másodikat is elhagyja (aki pedig tökéletes társa lehetne öreg éveire), amikor szerelmes lesz egy huszonnégy éves dán modellbe, akivel végre egészen különleges, felszabadító szexuális élményeket él át" S aztán öregkorára egyedül marad - nincs már más, csak a romló test börtönébe zárt ember szenvedése. Ebben a megrendítően szikár, keserű könyvben nem létezik semmiféle vigasz, hősünk a vallást gyermekes ostobaságnak tartja, és semmiféle magánpótszert sem talál ki helyette. A halál közeledtével sem a lélek halhatatlanságának esélye izgatja, hanem hosszasan elbeszélget a sírásóval: tudni akarja, pontosan hova kerül a teste. És semmilyen vigaszt nem nyújt Roth az olvasónak sem - talán csak közvetetten, talán csak annyival, hogy ennyi az értelme ennek a teljesen átlagos és szomorú életnek: hogy történet - könyv lett belőle. Nagyon szomorú és nagyon szép könyv.

Margaret Atwood - Guvat ​és Gazella
Egy ​férfi, aki valamikor Jimmy volt, most Hóembernek nevezi magát, és egy fán él nem messze a tengerparttól, óvakodva a kigykányoktól, a görmenyektől és a világot ellepő egyéb különös állatoktól. Egyetlen feladata, hogy vigyázzon a guvatkák csapatára, ezekre a tiszta lelkű, egyszerű gondolkodású, tökéletes emberekre, akik az ő menthetetlen faját felváltották a földön. Nem tudja, maradt-e még életben valaki az egykori emberiségből a nagy járvány után, s fejében minduntalan azok az események zakatolnak, amelyek elvezettek idáig: ehhez a pusztuló – vagy épp most megújuló – világhoz. És egyfolytában egy nő hangja kísérti: Gazelláé, aki a szeretője volt, de nemcsak az övé, hanem legjobb barátjáé, a zseniális Guvaté is, aki a guvatkákat létrehozta… Margaret Atwood áradó fantáziával képzeli el a közeljövőt, amikor a kiváltságos kevesek a tudományos városaikban kedvükre alakítgatják az emberek és állatok génjeit, s közben a többség kaotikus plebsztelepeken éli egyre nyomorúságosabb életét… Margaret Atwood kanadai írónő ötvennél több regény, verses- és esszékötet szerzője; műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Számos jelentős díjat nyert el, A vak bérgyilkos-ért megkapta a Booker-díjat 2000-ben. Magyarul megjelent művei: Fellélegzés (Surfacing; 1984); A vak bérgyilkos (The Blind Assassin; 2003); A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale; 2006); Pénelopeia (The Penelopiad; 2007).

Murakami Haruki - Sötétedés ​után
Leszáll ​az éj Tokióra. A sötétedés beálltával pedig új törvények uralkodnak. Új dimenziók tárulnak föl: a tükrök még azután is megőrzik a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen továbbálltak; a televízió képernyője egymásra nyíló világok határmezsgyéje lesz, olykor az átjárás is lehetséges. De jaj annak, akit az idegen világ foglyul ejt! Ahogy történik a regénybeli testvérpárral, Erivel és Marival. A szépséges nővér képtelen felébredni Csipkerózsika-álmából, míg húga bűntudattól gyötörten retteg az elalvástól. Az éjszaka árnyai pedig egyre csak sokasodnak körülöttük, és a neonreklámok villódzásától, a cigarettafüsttől és kávéillattól terhes levegő torokszorító érzetétől kísérve, úgy tűnik, mintha soha nem jönne virradat. Egy be nem álló szájú dzsessz-zenész, egy szexhotel vezetője, egy kínai prostituált vagy egy éjszaka túlórázó rendszergazda lép elő a sötétből - részvételükkel a félig szendergő metropolisz szórakozónegyede misztikus bűnesetek terepévé válik. A regény legtitokzatosabb szereplője azonban maga az elbeszélő.

Nádas Péter - Egy ​családregény vége
Az ​indázó bokroktól, fáktól takart óriási kert mélyén áll a ház. Áll öregen és örökös jelenben. Otthonszaga, meseillata van. Mesélnek a gyerekek, mesél csudás legendákat a savanyúcukrot szopogató nagymama - igaz történeteket, bajról és szerencsés megmenekülésekről a süket, ordító, szörtyögve alvó nagypapa -, s elmondja az ősi mítoszok homályából előlépő Simon család eredetének és lombosodásának jelképes töténetét is. A jelenidő rideg fénye, kegyetlen csendje áttör a mesék meleg, áramló poézisén. Az ötvenes években vagyunk. Az egymásra rétegzett, a jelen pillanatiba csomósodott történeteknek egy tíz év körüli kisfiú a főszereplője. Megfogalmazatlanul is világos a példázatok tanulsága: a bűnöket és bűnhődéseket újrakezdésnek, feloldozásnak kell követnie. A fiatal író érett, jelentős művet írt: történetének erős sodrása, sűrű ritmusa van. Minden mondata feszült, minden részlete izgalmas. Szuggesztív, olvasmányos és fontos könyve az Egy családregény vége.

Milan Kundera - Azonosság
"...ki ​álmodott? Ki álmodta ezt a történetet? Ki képzelte el? Melyikük? Mind a ketten? Egyik a másikának? És melyik pillanatban változott át valóságos életük álnok fantáziává? Mikor a vonat lement a La Manche csatorna alá? Vagy korábban? Aznap reggel, mikor Chantal bejelentette Jean-Marcnak, hogy Londonba utazik? Vagy még korábban? Mikor a grafológus irodájában belebotlott a normandiai városka kávéházának pincérébe? Vagy még annál is korábban? Mikor Jean-Marc az első levelet küldte neki? De küldte-e igazából ezeket a leveleket? Vagy csak képzeletben írta meg? Pontosan melyik az a pillanat, mikor a realitás irrealitásba, a valóság álmodozásba fordul? Hol a határ? Hol a határ?" A XXI. század küszöbén a párizsi illetőségű, konszolidált pár életének intim momentumait sem hagyják érintetlenül a nagy sorskérdések, életükbe beszüremkedik az apokaliptikus előérzet, a szorongás, a kiábrándultság. Vajon mi riasztóbb, hogy az ember javíthatatlan, vagy hogy ki tud bújni a bőréből, a továbbélés zálogaképpen? A Magyarországon igen közkedvelt szerzőnek ez a "kamaradarab"-ja a Lassúság után a második mű abból a regényciklusból, amelyet Kundera franciául írt.

Margaret Atwood - Testamentumok
A ​Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá - szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye - három gileadi nő elbeszélésére alapozva - tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe... A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: "A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv."

Nádas Péter - Az ​égi és a földi szerelemről
"Ezt ​a könyvet az alkalom szülte, mint a tolvajt. A Fidesz Akadémia szervezői, Csörgő Tünde és Víg Mónika arra kértek, hogy tartsak előadást a "nemi szerepek és a nemek princípiumai" témaköréről. A felkérést örömmel elfogadtam, hiszen olyan témáról beszélhettem, mely immár évtizedek óta foglalkoztat. Az előadást ezerkilencszáznyolcvankilenc szeptember huszonhatodikán megtartottam. Az élénk fogadtatás, és tudományos műfajokban jártasabb barátaim határozott elutasítása arra ösztönzött, hogy gondolataimat bővebben kifejtsem. A bővebb kifejtés érdekében se szerettem volna olyan területekre tévedni, ahol műfajomnak nincsen kompetenciája, vagy olyan módszerekhez folyamodni, amelyek távol állnak eddigi gyakorlatomtól. Vállalkozásom kockázatosságával természetesen tisztában voltam és tisztában vagyok. Nem végeztem önálló kutatásokat, nem kívántam és nem is kívánhattam tudományos igényű munkát írni; hangosan gondolkodom, s ez a saját műfajom szabályai szerint bocsánatos bűn." Nádas Péter

Margaret Atwood - A ​szolgálólány meséje
A ​regény - egy orwelli ihletésű disztópia - egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság - a jövő Amerikája? - szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat - sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ... A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat. A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből - a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével - szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Philip Roth - Leláncolt ​Zuckerman
Philip ​Roth 1979 és 1985 között három regényt (A szellem árnyékában, A megszabadított Zuckerman, Anatómialecke) és egy kisregényt (A prágai orgia) szentelt legismertebb prózai alteregójának, Nathan Zuckerman amerikai zsidó írónak. A ma már egyetlen kötetként számon tartott történet lényegét tekintve egy hányatott alkotói útkeresés nagyszabású krónikája, az elismerésre törő művészi akarat, valamint a fikció nyersanyagául szolgáló valóság kisebb-nagyobb körei (a főszereplőt övező politikai hatalom, zsidó közösség, család vagy éppenséggel tulajdon teste) közötti összetett viszonyok izgalmas és elgondolkodtató feltérképezése. A Helikon Kiadó Philip Roth-életműsorozatát útjára indító Zuckerman - Trilógia és epilógus sötét humorral és finom öniróniával árnyalt vallomás az írói hivatás (vagy ha úgy tetszik: hitvallás) állandó dilemmáiról és változó lehetőségeiről.

Kej
elérhető
36

Elfriede Jelinek - Kéj
A ​Nobel-díjas írónő antipornográfiának tekinti regényét, amelyben "minden a nyelvben történik és nem a tartalomban. Az alaphelyzet nem ritkaság, csak a végletekig kiélezett." Jelinek elképesztő, vad nyerseséggel írja le, hogy a gazdag papírgyárosnak két egymással szerves összefüggésben lévő dolog a lételeme, a hatalom és a szex, de a sorrend akár fordított is lehetne. Ennek a férfinak valamilyen módon mindenki a rabszolgája: a munkásai, a neje, de még a gyereke is. A könyv csupa gúny, csupa kemény bírálat, széteső (szétesett?) világunkról, fogyasztói társadalmunkról, elsekélyesedett emberi (emberi?) kapcsolatainkról. A mondatok tele vannak érzékiséggel, amit Tandori Dezső páratlanul leleményes átültetése kitűnően visszaad. Higgye el, kedves Olvasó, mire Ön a tizedik oldalra ér, kétsége sem lesz afelől, hogy a szereplők összes cselekedete, az autóvezetéstől a mosogatásig, merő KÉJ.

Margaret Atwood - Alias ​Grace
A ​regény alapján készült sorozat november 3-tól a Netflix műsorán. A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik... Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.

Milan Kundera - Nevetséges ​szerelmek
A ​kötet az író 75. születésnapja alkalmából jelenik meg újra."Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott és az "Én, a búbánatos Isten" címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen; kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését – könnyedén, élvezettel. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró), ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott.”A Nevetséges szerelmek című elbeszélésciklus további írásai 1958 és 1963 között születnek és jelennek meg – folytatásban, összesen három füzetben. 1970 elején a három füzetet egy kötetben is kiadják Ezt a kiadást dolgozza át, komponálja újra a szerző az ugyancsak 1970-es francia, majd az 1991-es cseh kiadás számára. Most e legutolsó, az író által véglegesnek és hitelesnek tekintett változatot veheti kézbe a magyar olvasó.

Peter Handke - A ​kapus félelme tizenegyesnél
A ​tizenegyes ítéletvégrehajtás, az igazság pillanata. "A kapusnak körülbelül annyi esélye van, mintha szalmaszállal próbálna kinyitni egy kaput." Josef Bloch szerelőt, egykori ismert futballkapust egy nap elbocsátják az állásából, és ő szembe találja magát az igazság e pillanatával: a világ leplezetlenül megmutatkozó értelmetlenségével. _Az igaz érzés órája_ szintén az igazság pillanata, az a pillanat, amikor Gregor Keuschnig párizsi osztrák sajtóreferens ráeszmél, hogy képtelen tovább élni azt az életet, amely olyan, mint egy minden rubrikájával valaminek az automatikus "leélésére" kötelező határidőnapló. Ebben a "pillanatban", amely a kisregény cselekményében két nap Keuschnig életéből, a sajtóreferens sugallatnyi időre az igaz érzésre, az élet titkait gyermeki módra meghódító, romlatlan érzékelésre is rátalál. _A rövid levél és a hosszú búcsú_ első személyű főhőse - Blochnál és Keuschnignál is leplezetlenebbül az író személyes énje - egy egyesült államokbeli utazás során szabadul meg görcsös beidegződéseitől, lelki ballasztjaitól. Ebben a volt énjétől vett hosszú búcsújában ösztönzőleg hat rá az amerikai táj és az amerikai hagyomány nyitottsága. _A balkezes asszony_ Mariannéja is átéli a maga igaz érzésének az óráját, és hatására egyik napról a másikra a maga lábára áll. És bár minden elszántsága ellenére mintha ő sem rendelkezne már az élet élésének csorbítatlan képességével, bár a valóság egyelőre értelmetlennek és ellenségesnek látszik az emancipált nő szemszögéből is, a személyiség épségének perspektívája itt is felsejlik. Handke líraian személyes fogantatású hősei mind a világ érzékelésének, átélésének modern zavaraiban szenvednek. Bel- és külvilág határmezsgyéjén játszódó történetük egyszerre költői erejű és pszichológiai hitelű látlelete állapotuknak. A hatvanas évek második felében "közönséggyalázó" darabokkal egy csapásra hírhedtté vált Handke ezekben a hetvenes évek első felében írt, higgadtabb, tisztultabb prózai remekeléseiben a mindannyiunkat körülvevő mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet, hogy a dolgok újra azt jelentsék: amik, s ne fenyegető ábrái legyenek csupán egy embertől elidegenedett jelrendszernek.

Philip Roth - A ​szellem árnyékában
Egy ​"egyáltalán nem irodalmi környezetből származó" fiatal írójelölt szellemi apakeresésre indul: meglátogatja vidéken élő híres, öreg kollégáját. A huszonhárom éves Nathan Zuckerman önző, kíméletlen és becsvágyó, feltett szándéka, hogy mindent, ami az útjába kerül, felhasznál jövendő pályáján. Az öreg E. I. Lonoff, a vidék "legeredetibb elbeszélője Melville és Hawthorne óta", sokban hasonlíthatott hozzá fiatal korában - most azonban már csak önző és kíméletlen, de nem vágyik semmire. Illetve valamire mégis: arra, hogy hagyják őt békén, ne hozzanak változást az életébe. Mint írók megértik egymást, méltók egymáshoz. Mint emberek és férfiak, a titokzatos Amy Bellette-tel való kapcsolatukban különböznek leginkább, akit Zuckerman Anne Franknak képzel el, s aki szerelmes Lonoffba. Zuckerman szeretné feleségül venni, Lonoff szeretne megszabadulni tőle. A befejezés - akárcsak az egész mű - ironikusan jelképes: Lonoff felesége és Amy kirohan a hóesésbe, Lonoff a felesége után ered, Zuckerman lázasan jegyezget, majd bizonyára Amy után szalad, hiszen Lonoff is és minden író csak így cselekedett volna fiatal korában. Nathan Zuckerman "íróvá avatásának" szertartása befejeződött.

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Nádas Péter - Emlékiratok ​könyve
Új ​kiadásban jelenik meg Nádas Péter egyik legjelentősebb műve, az Emlékiratok könyve. Az először 1986-ban napvilágot látott, többszólamú regény fülszövegében írja a szerző: "Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy - Isten ne adja! - bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben - ha más tekintetben nem is - kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani." "Ezidáig is azért hallgattam minderről, azért nem beszéltem minderről soha, senkinek, hogy ne válhasson kalandos elbeszéléssé, ne legyen mese abból, ami nem mese, ne szelídíthessem fabulává szavakkal; elevenen kellett inkább eltemetni az emlékezet kriptájában, és egyedül ott van jó és háborítatlan helye."

Milan Kundera - A ​regény művészete
"A ​regény állandó, hűséges kísérője az embernek a modern idők kezdete óta. A "megismerés szenvedélye" (amit Husserl az európai szellem leglényegesebb vonásának tekint) ekkor uralkodott el rajta, hogy megvizsgálja az ember konkrét életét, és megóvja >>a lét feledésé<>életvilágra<, a regény regénye, amely sok-sok szellemi izgalmat, felfedezést, kalandot kínál az olvasónak.

Philip Roth - Amerikai ​pasztorál
Hogyan ​válhatott az amerikai álom egy csapásra rémálommá? Ezzel a kérdéssel kényszerül szembenézni az Amerikai pasztorál főszereplője, a gimnáziumi sztársportolóból sikeres üzletemberré lett Seymour Levov, a Svéd, aki egykori szépségkirálynő felesége oldalán éli mintaszerű, gondtalan életét, mígnem 1968-ban rebellis kamasz gyermekük, Merry felrobbantja a helyi vegyesboltot. A gyilkos merénylet összezúzza a Lvov család idilli látszatvilágát, és a lányát elkeseredetten kereső Svédnek már nincs hová menekülnie a valóság tébolya elől. Philip Roth nagyszabású Amerikai trilógiájának 1997-ben megjelent nyitánya különleges helyet foglal el ebben az egyedülálló írói életműben. A szerző ezen regényében rajzolódik ki talán legélesebben az Egyesült Államok (generációs, kulturális, etnikai és számos más ellentétekkel terhelt) politikai-társadalmi horizontja; a vietnámi háború elleni mozgalmak és a hozzájuk kapcsolódó belföldi terrorcselekmények ugyanúgy felbukkannak benne, mint a véres 1967-es newarki lázongások, vagy a Nixon elnök bukásához vezetett Watergate-botrány. Az Amerikai pasztorál elgondolkodtató, őszinte számvetés egy össznemzeti illúzió elvesztéséről és a radikális eszmék jelentette veszélyekről - napjainkban is aktuális figyelmeztetés a rend és biztonság ábrándja mögött, a (nem csak az amerikai) társadalom mélyén időzített bombaként ketyegő, robbanásra kész feszültségekről. Philip Roth Amerikai pasztorál című könyvével 1997-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regényből 2016-ban filmes feldolgozás készült, Ewan McGregor, Jennifer Connelly és Dakota Fanning szereplésével

Ivan Klíma - Szerelmes ​nappalok és éjszakák
A ​Szerelmes nappalok és éjszakák több mint két évtized elbeszélés- és novellatermésébõl válogat. Ivan Klíma monotematikus szerzõ: szinte minden írásának központi témája a szerelem. A végzetes, emésztõ és önemésztõ szerelem, amely mindig más és más alakot öltve jelenik meg, robban bele a hõsök életébe, fenekestül felforgatva mindennapjaikat, feje tetejére állítva gondolkodásukat, értékrendjüket, lerombolva önmagukról és a világról alkotott képüket. Írásaiban, amelyekbõl nem hiányoznak a fájdalmasan groteszk, a fekete humort idézõ vagy éppen hátborzongatóan sejtelmes, már-már krimi- vagy thrillerszerû elemek sem, férfi és nõ örök és mégis mindig új kapcsolatát, könnyes-véres-verejtékes párviadalát elemzi, boncolgatja, szedi ízekre, mintegy mikroszkóp alatt figyelve azt. Klíma mestere a szuggesztív lélekábrázolásnak, minden hatásvadászat nélkül, a témából adódó buktatókat, érzelgõsséget, melodramatikus fordulatokat elkerülve érzékletes szûkszavúsággal és tárgyilagossággal tárja fel az embert örök idõk óta foglalkoztató nagy rejtélyt, amit jobb híján szerelemnek nevezünk.

%c3%89vk%c3%b6nyv
elérhető
18

Nádas Péter - Évkönyv
"Ami ​nem történik meg, bár elvileg megtörténhetne, nem föltétlenül úgy jelentkezik, mint valamilyen lehetséges történés hiánya, hiszen következményeiben épp olyan végleges, végzetes vagy erős lehet, mint mindaz, ami megtörténik. Ha nem így lenne, akkor nem foglalkoztatna ez a kérdés. Másfelől, ha valami nem történik meg velünk, akkor a történés hiánya történik meg. Vagy fordítva is gondolkodhatunk a dolog felől: amikor úgy érezzük, hogy most pedig valami egészen kivételes történik velünk, csak éppen nem értjük, hogy miért, miért éppen most, miért nem mással, miért éppen velem, akkor tán olyan történések hatása alatt állunk, amelynek se szereplőit, se az őket mozgató erőket nem ismerjük, holott ezek az idegen erők bennünk éreztetik hatásukat, tehát megtörténnek."

N%c3%a1das_p%c3%a9ter_minotaurus
elérhető
16

Nádas Péter - Minotaurus
A ​szerző húszéves sem volt, amikor megírta A Biblia című elbeszélését, ami néhány évvel később az Új Írásban jelent meg, és kijelölte Nádas Péter helyét a fiatal magyar próza élvonalában. Kérlelhetetlen tisztánlátása, szókimondása hiába tette kellemetlen személlyé a hatalom birtokosai szemében, sorra megjelenő elbeszéléseinek színvonala miatt sem elhallgatni, sem elhallgattatni nem lehetett többé. Összes elbeszélésének az életműkiadásban most közreadott kötete az 1997-ben megjelenthez képest három további írást tartalmaz: az eredetileg a Talált cetli című kötetben közölt Hazug, csalót, továbbá a korábban a Vonulás kötetében megjelentetett két filmnovellát.

Nádas Péter - Párhuzamos ​olvasókönyv
A ​Párhuzamos történetek függelékeként megjelenő olvasókönyvben a regény írása közben felmerülő kérdésekkel kapcsolatos levelek, a regénybeli események hitelességét megalapozó dokumentumok és a regényhez felhasznált irodalom részletes listája mellett a regény megjelenése után készült két terjedelmes interjút, továbbá Radics Viktória és Markója Csilla egy-egy esszéjét találja az olvasó. A könyvet Nádas Péter saját fotói, a háromkötetes nagyregényben ábrázolt történelmi korszakot és helyszíneket jellemző, vagy megírása közben a szerzőt inspiráló archív fényképfelvételek illusztrálják

Margaret Atwood - A ​vak bérgyilkos
Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, "veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás" kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első világháború előtt felemelkedett gyáros dinasztia hanyatlását állítja elénk. Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye. A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot a regényen belül egy harsány színekkel felvázolt fantasztikus történet, amelyet titkos szerelmi találkáik alkalmával szövöget tovább egy azonosítatlan, gazdag fiatalasszony, és szeretője, a törvény elől bujkáló, ponyvaírásból élő szocialista agitátor; és alighanem kettejük története alkotja a harmadik regényt, a Laurának tulajdonított A vak bérgyilkost. A gyanús mozzanatok ellenére csak a regény közepe táján kezdjük sejteni, hogy semmi nem az, aminek látszik, mert a történetek és személyek egészen másként kapcsolódnak egymáshoz, mint hittük. Margaret Atwood regényíró, költő és drámaíró 1939-ben született a kanadai Ottawában. Számos kitüntetés és díj birtokosa, harmincnyolcadik könyvét, A vak bérgyilkost 2000-ben Booker Prize díjjal jutalmazták.

Nádas Péter - Arbor ​mundi
Az ​esszéíró Nádas Péter kulcsfogalma a reflektivitás. Megragad egy tárgyat, elhelyezi történetileg, társadalmi és eszmei vonatkozásrendszerbe illeszti, meghatározza a saját viszonyát hozzá, alaposan elemzi, és lefejti, letisztítja a "rárakódásokat". Ennek a munkának nem is feltétlenül a "tiszta szemlélet" elérése a célja, hanem a "rárakódások" természetének vizsgálata. Azaz a reflektálás művelete. Az emberi minőség kritériumának tartja, az animálistól elválasztó képességnek és lehetőségnek, amelynek a fiziológiain túl pszichológiai és kulturális szintjét is megkülönbözteti: az egyik az egyént, a másik a kulturális közösséget jellemzi. Gondolatmenete és érvelése izgalmas következtetésekhez vezet, legyen írásának tárgya egy-egy irodalmi vagy képzőművészeti alkotás, fotográfia, netán egy egész életmű vagy történeti korszak. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Nádas Péter esszéisztikája a kollektív önismeretet célozza. Nem okoskodni akar, sem elveket vagy szabályokat számonkérni, sőt állításokat sem tesz arról, mi jó vagy helyes, és véletlenül sem moralizál. Csupán reflexióra szólít fel, s kínál hozzá módszertant, témát, kiindulópontokat, megközelítéseket. Gondolkodik. Szemlélődik. Elemez. - Görözdi Judit "Ha a figyelem semleges, ha éppen semmit nem akarunk, még csak nézni sem, akkor önkéntelenül, ösztönösen követjük a fény és az árnyék útjait. A másodperc töredék idejében mérjük fel a tér legsötétebb és legvilágosabb foltjait. Viszonylatként fogjuk fel a térben elhelyezkedő tónusbeli különbségeket. Tónusok vezetnek a tárgyi perspektívák rengetegében a legsötétebb és a legvilágosabb között. Felületek, amelyek a fényforrás fényét tükrözik, szórják, eltakarják, különböző mélységű és különböző minőségű árnyak tömegét vetik. Olykor tónuskülönbségek végletei között hányódunk, ilyenkor a legsötétebb és a legvilágosabb kettőssége irányít. Tényleg a szempillantás töredéke, ennyi elég, az észrevételt szorosan követi a felismerés, s a felismerés pillanatában kész a kép."

Nádas Péter - Világló ​részletek
„Egyszer ​egy többnapos pilisi kiránduláson, amikor sehol nem volt se vége, se hossza az útnak, csak mentünk és mentünk valahol Dömörkapu és Pilisszentkereszt között az erdőkben, nem lehetett felfogni ésszel, hogy minek megyünk, hová ereszkedünk, hová kapaszkodunk ezeken a hegyeken, és miért nem visznek, mért olyan csöndesek, hogy nekünk gyerekeknek már kiabálni se legyen szabad, majd ha tisztásra, mezőre érünk, ott kiengedheted a hangodat, mert az a bevett szokás, hogy az ember az erdőben nem ordibál, nem zavarja a madarakat és a vadakat, és már jó messzire a menedékháztól, ahol egy nagy, jéghideg hálóteremben az egész társasággal, felnőttekkel, gyerekekkel nagy hangoskodások közepette eltöltöttük az éjszakát, arra is megtanítottak, hogy soha nem fázom, soha nincs melegem, soha nem vagyok szomjas, soha nem vagyok éhes, soha nem vagyok fáradt, soha nem vagyok álmos, és főleg nem unatkozom, ezt most jól jegyezzem meg magamnak. És azonnal megjegyeztem.” „Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Margaret Atwood - Macskaszem
Elaine ​Risley, az ellentmondásos megítélésű festőnő saját életmű-kiállítására tér vissza fiatalsága színhelyére, Torontóba. A városba érve megrohanják az emlékek, eszébe jutnak gyerekkori játszótársai, akikkel együtt fedezték fel a barátság titokzatos világát, megismerve a vágyakozást, a kegyetlenséget és az árulást. Elaine-nek szembe kell néznie múltjával, és művészként és nőként is számot kell vetnie önmagával. Ám ehhez legelőször is meg kell szabadulnia az őt kísértő emlékektől... A Macskaszem a kanadai író pályájának egyik mérföldköve, melyet 1989-ben Booker-díjra is jelöltek. Most először olvasható magyarul.

Nádas Péter - Az ​élet sója
Hogyan ​fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.

Margaret Atwood - Az ​ehető nő
Marian ​nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik, a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond. Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy érzi, Peter őt magát is felfalja... Margaret Atwood első, 1969-ben megjelent regényét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

Kollekciók