Ajax-loader

'nobel-díj' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Anatole France - Bonnard ​Szilveszter vétke / A fehér kövön
Múlt ​századi klasszikus? Ízig-vérig huszadik századi szellem? Ez is, az is. Örököse Voltaire termékeny kétkedésének és szatirikus hajlamainak is, ha szelídebb is a csúfolódásban. S örököse a nagy klasszikusok pontos, tiszta stílusának, elemző ábrázolásmódjának. S az értelem fényébe emel ő is mindent. De múltszázadiasan pallérozott embersége, már-már ódivatúan óriási műveltsége modern érzékenységgel, kiábrándultsággal párosul. Sokan magasztalták, sokan támadták. Proust Bergotte alakjában formálta meg _Az eltűnt idő nyomában_ című regényében csodált-szeretett mesterét. A _Bonnard Szilveszter vétke_ egy megindítóan tiszta érzelem története, de története a tiszta érzés támasztotta bonyodalmaknak is. Mert aki egy árva leányt meg akar menteni, kihívja maga ellen a rosszindulatot, összeütközésbe kerül a törvénnyel. _A fehér kövön_ másfajta regény. Utópia az ember lehetőségeiről, az emberiség ésszerű jövőjéről. Szép, szellemes, ma is időszerű könyv. Olyan történet, amelyet nemes gondolkodás heve világít át. A _Bonnard Szilveszter vétké_-t Rónay György, _A fehér kövön_-t Lakits Pál fordította.

Miguel Ángel Asturias - A ​Kincses úrfi
Valóság ​és képzelet szüntelen kölcsönhatásának költői játáka. A valóság maga gerjeszti a képzeletet: az izzó trópusi levegő, a fényvisszaverődés, a hegyek-völgyek rejtelmei, a felhők és a lombok alakzatai. Elég egy ódon kúria egyetlen falmaradványa, egy "kölyökfolyosó", hogy egy különösen érzékeny gyermeklélekben a képzettársítások egész bonyolult rendszerét hozza létre. Az olvasó belefeledkezik ebbe az álom-valóság játékba, elringatózik azon a végtelen tengeren, ahol a Kincses úrfi meg Bernardo ifjúúr és Joper ifjúúr a furcsa, süket plébánossal kergetik a kísérteties kalózhajót.

H%c3%b3
elérhető
76

Orhan Pamuk - Hó
"Minden ​élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, édesanyja temetésére hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Karsz városában zajló különös eseményekről. saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzések.Ka felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Határvárosi Hírlap szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalmi és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe az egyházi reformok híveivel. Ka épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Pamuk Béke-díjjal jutalmazott író.

Orhan Pamuk - A ​piros hajú nő
A ​Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá. A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Az 1980-as években Isztambul peremén Mahmut mester, az ősi módszerekkel dolgozó kútásó és inasa, Cem "úrfi" küzdenek, hogy vizet fakasszanak a kemény talajból. Esténként egy titokzatos nő régi meséket és történeteket mesél egy városszéli sátorszínházban. A fiú fülig beleszeret a nőbe, ám mestere nem nézi jó szemmel szenvedélyét... Orhan Pamuk legújabb regénye, A piros hajú nő egyszerre krimiszerűen realista szöveg, egy harminc évvel korábban elkövetett bűn feltárása, ugyanakkor a civilizációk irodalmi alapjainak vizsgálata. Nyugat és Kelet egy-egy fontos mítosza: Szophoklész Oidipusz királya, valamint Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története bukkan fel újra és újra a szereplők életében, az olvasó pedig felteheti magának a kérdést, hogy miképpen hatnak a régi szövegek a mindennapi életünkre.

Juliet
elérhető
5

Alice Munro - Juliet
Alice ​Munróról azt tartják, hogy az emberi szív minden rezdülésének hangot tud adni. Az Esély, Hamarosan, Csend című történetekben, melyekből Pedro Almodóvar Julieta címen rendezett filmet, ismét rácsodálkozhatunk virtuozitására. A három történetből az bontakozik ki, hogy néhány találkozás - flörtölés egy idősebb férfival a vonaton; később fiatal anyaként látogatás a szülői házba; még később a kapcsolatkeresés elidegenedett felnőtt lányával - hogyan alakítja Juliet, a klasszika-filológia-tanár sorsát. Mint minden Munro-karakter, Juliet is melegséget, méltóságot és reményt sugároz, még az árulás és a veszteség legfájdalmasabb pillanataiban is. Alice Munro elbeszélésében Juliet utazása éppoly különleges, meglepő és rendkívüli, mint az élet maga.

Alice Munro - Nyílt ​titkok
Ebben ​a meglepetésekkel teli nyolc történetben Alice Munro, a novella műfajának élő klasszikusa lélegzetelállítóan biztos kézzel örökíti meg azokat a pillanatokat, amikor valaki lerázza magáról a konvenciókat, a múltat, a végzetet. A Nyílt titkok megszállottan levelező, rejtélyes és nyughatatlan hősnői minduntalan azzal szembesülnek, milyen megsemmisítő erővel lobbanhat fel újra meg újra a régi szerelem. Alice Munro a tőle megszokott humorral, bölcsességgel és szomorúsággal mesél az élet furcsaságairól: eltűnt iskolás lányokról, a kanadai határvidékre kiközvetített árvaházi menyasszonyról, egy magányosan élő, különc nőről, aki egy felülmúlhatatlanul furcsa vacsoravendégség során egy Ausztráliából érkezett, gazdag, egzotikus kérőre tesz szert, holott ez egyáltalán nem állt szándékában. Ki gondolná, hogy egy, a Balkánon fogságba esett nő romantikus története milyen felszabadító hatással lehet egy másik nőre, aki a férje és a szeretője elől menekül napjaink Kanadájában? Vagy hogy milyen elfojtott traumák vezethetnek egy fiatal házaspár vandalizmusához? Alice Munro szokatlan sorsú szereplői különös helyet foglalnak el maguknak az olvasó emlékezetében, ugyanolyan nehéz őket száműzni onnan, mint a gyerekkorból ismerős hóbortos, arccsipkedő rokonokat.

William Faulkner - Fiam, ​Absolon!
A ​név, amely a múlt század végi amerikai Délen nevelkedett fiatalember emlékezetén, képzeletén és lelkiismeretén végigvisszhangzik: a Thomas Sutpené. Azé az emberé, aki puszta kézzel uradalmat hasít ki a vadonból, házat épít, dinasztiát alapít; aki átküzdi magát nélkülözésen, társadalmi előítéleten és polgárháborún, egészen a végső és teljes bukásig: gazdagsága odavész, családja szétzüllik, gyermekei egymást pusztítják, maga erőszakos halállal dicstelen véget ér. A történet: tündöklés és nyomorúság; fölívelés és lehanyatlás: klasszikus tragédia. Jellegzetesen déli történet: a fajgyűlöletben gyökerező "különleges intézmény" átkos következményeinek elrettentő példája. De jellegzetesen amerikai történet is: a "korlátlan lehetőség" illúziójára épült nagyszabású válallkozás paradox példázata. Megmutatja, hogy mire képes - és mire nem - önerejéből, önmagát maradéktalanul megvalósítva (és megsemmisítve) az ember. Közönséges emberi történet tehát? A halált, az embertelenséget bontja ki az egyéni sors és a nemzeti hagyomány fájdalmasan eleven anyagából. Mi történt Sutpen Százán; mit tett Thomas Sutpen: Az olvasó is éppúgy találgathatja, mint a négy elbeszélő akármelyike; akár úgy is, mint egyikük, az a megszállott déli fiatalember: A hang és a téboly ismerői számára oly emlékezetes Quentin Compson. Mit tudhat az öngyilkosjelölt Quentin a mások életéről; mit tudhat az európai olvasó az amerikai Délről: csak kérdezgetni tudunk. Kérdéseinkre négyen felelgetnek; ugyanazt mondják, de nem ugyanúgy. Hallomásból és emlékezetből, merész fantáziával és konok szenvedéllyel idézik, toldozzák-foldozzák a mesét; s így teremtenek, visszamenőleg és maradandó érvénnyel, mítoszt - abból, ami krónikának már rég bevégeztetett. Ők, az elbeszélők az elbeszélés igazi hősei, mert a nagy történet, végső soron: egy nagy regény keletkezéstörténete, amelyben elválaszthatatlanul egy az alkotó, a befogadó és a szereplő, a fikció és a valóság. Megosztva és együttvéve valamennyien részesei az egy és oszthatatlan emberi "igazságnak". "Az ember egymaga - mondta regényét magyarázva a szerző - sohasem tud szembenézni az igazsággal. Az igazság vakít. Belenézünk, de csak egy változatot látunk belőle..." Faulkner "igazságát" nem annyira a látvány sejteti, mint inkább a hang: az Elbeszélés Hangja. A hang az emberiség történetének legmélyéről hallatszik - mint az Atreidák meséjének görög tengermoraja... mint a bibliai Dávid király sírása: "... Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam!..."

Orhan Pamuk - Fekete ​könyv
Rüya ​eltűnt. Galip, az isztambuli ügyvéd magánnyomozásba kezd, hogy felkutassa feleségét. Vajon a szépséges nő Celâlnál bujkál, akinek hírnevét Galip irigyli? Ha így van, miért nincs senki Celâl lakásában? Galip egy hirtelen ötlettől vezérelve magára ölti Celâl személyazonosságát, viseli a ruháit, fogadja a telefonjait, sőt még fanyar cikkeit is hamisítja, de ha a titokra fény derül, az végzetes következményekkel jár... A Fekete könyv a közel-keleti és a muszlim kultúra elképesztő gazdagságú szőttese, amelyet eláraszt Isztambul fénye és pompája, miközben a lélektani utazás a lélek egyre sötétebb bugyraiba visz minket. A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője, akinek munkásságát Gabriel García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő író számos sikerkönyvet tudhat magáénak, hogy csak a Hó, a Fehér vár vagy A nevem Piros című regényeket említsük. A szerző életműsorozatának újabb fontos állomása a Fekete könyv.

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Heinrich Böll - Biliárd ​fél tízkor
Heinrich ​Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület, melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit, miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.

Shirin Ebadi - Szabadnak ​születtem
Dr. ​Shirin Ebadi, iráni emberi jogi ügyvéd és aktivista érzelmileg felkavaró könyvében elmeséli, hogyan küzdött hosszú időn át az országon belüli reformokért. Miközben a szerző fáradhatatlanul harcolt Iránban a demokráciáért, a törvény előtti egyenlőségért és a szólásszabadságért, világszerte milliókat inspirált a munkájával. Saját hazájában életét pokollá tették az állandó megfigyelések, megfélemlítések és az erőszak. A Szabadnak születtem megrázó történeteken keresztül meséli el, hogyan kényszerítették az iráni hatóságok a szerzőt önkéntes száműzetésbe. Nővérét és lányát őrizetbe vették, férjét belekeverték egy kémkedési ügybe. Nobel-békedíját - melyet első muszlim nőként kapott - hatóságilag elkobozták, teheráni irodáját pedig lerohanták, majd bezáratták. Végül hamis adóügyi vádakkal távollétében minden vagyonától megfosztották. A könyv rávilágít a mai Irán hétköznapjaira, és Ebadi személyes, - a hivatásáért és családjáért vívott - küzdelmére. A Szabadnak születtem bizonyosságot ad arról, hogy töretlen töretlen kitartással és bátorsággal, soha nem múló hittel a legszélsőségesebb helyzetekben is célt érhetünk.

Alekszandr Szolzsenyicin - Rákosztály
1955 ​márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a „közemberek” közé, és az az elve, hogy „mindenki bűnös, ha megvakarjuk”) és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása után most még a rákkal is meg kell küzdenie. A rákosok kórtermében a szovjet társadalom jellegzetes képviselői fekszenek: egyesek, a hatalom kiszolgálói félnek a lassanként beinduló változásoktól, a személyi kultusz leleplezésétől, mások reménykednek, hogy igazi olvadás kezdődik, s az ország testéről visszahúzódik a rákos burjánzás: a táborok, a sztálinizmus, az embertelen diktatúra. S közben csodás gyógyulásról álmodoznak – talán az orosz népi gyógyászat, a nyírfagomba segíthet, ha a „hivatalos” orvosoktól már nincs mit várni. A Rákosztály sok szempontból önéletrajzi mű. Maga Szolzsenyicin 1953-ban szabadult a lágerbõl, s utána Kazahsztánban jelöltek ki neki kényszerlakhelyet. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot diagnosztizáltak szervezetében. Élet és halál között lebegett, de legyőzte a betegséget, s úgy érezte, azért maradt életben, hogy beszámoljon a lágerlakó milliók szenvedéséről. A Rákosztály-beli Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: küzdelmét a súlyos betegséggel, s küzdelmét azért, hogy a lágerben töltött évek után értelmet találjon életének. 1968-ban a The Times irodalmi melléklete jelentette meg először a Rákosztály néhány részletét, amely Oroszországban (mint ahogy nálunk, Magyarországon is) csak a kommunista rendszer összeomlása után jelenhetett meg.

Rabindranath Tagore - Szerelmi ​ajándék
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

George Bernard Shaw - Szent ​Johanna
1429. ​A százéves háború javában tart, bár a szembenálló felek harci kedve megkopott, összecsapás helyett inkább fosztogatnak, foglyokat ejtenek, akiket váltságdíj fejében szabadon engedhetnek. De megjelenik egy lány, Jeanne D'Arc, és minden megváltozik. Pedig nem mond sokkal többet annál, mint hogy támadni kell, menni előre és hinni a győzelemben - mert vele van Isten. És valóban mintha csoda történne: felszabadul Orléans, a francia csapatok szinte akadálytalanul haladnak. Jeanne megkoronázza a trónörököst. De ezután szinte egyedül marad. Sorban pártolnak el tőle azok, akik sokat köszönhetnek neki. A francia nemességnek terhére van, hiszen csorbult hatalmuk Jeanne megjelenése óta. Az újdonsült király örül, hogy van legalább egy kis országrész, amin uralkodhat, ezért abba akarja hagyni a háborút. És talán az is eszébe jut, hogy ha Jeanne koronázta királlyá, akkor meg is foszthatja a tróntól. Az egyház fél befolyása elvesztésétől. Jeanne azt mondja, hogy Isten angyalokon és szenteken keresztül szól hozzá - márpedig a közvetítő szerepét az egyház szeretné magának megtartani. A francia katonákon és népen kívül leginkább az angol katonák hisznek abban, hogy Jeanne-t égi erő segíti. Az angol hadvezetés könnyen szót ért a franciákkal: egyszerűen megveszik tőlük a lányt. Pedig a francia királyi udvar és főpapság tudja: ha Jeanne az angolok kezébe kerül, halott. Jeanne D'Arc 1431-ben, máglyán halt meg. Nem feladatunk eldönteni, mik voltak és honnan jöttek a hangok, amelyeket Jeanne hallott. Egyszerű falusi lány volt, akit a hite tett különlegessé. Nőnek született, de ő nem fogadta el azt a sorsot, amit a társadalom és az írott, íratlan, de ember alkotta szabályok diktáltak neki. Hitt a saját erejében, és abban, hogy cselekednie kell. Kínhalált kellett halnia - az arc nélküli hatalom erre ítélte.

Kertész Imre - Az ​angol lobogó
Az ​angol lobogó Kertész négy rövidprózai művét tartalmazza. A címadó, 1956-ban játszódó elbeszélés mellett olvasható az 1977-ben kiadott, majd 1988-ban átdolgozott Nyomkereső; a szintén 1977-ben megjelent Detektívtörténet, mely egy képzeletbeli, dél-amerikai diktatúrában játszódó negatív utópia, valamint az 1991-es, naplószerű Jegyzőkönyv.

Heinrich Böll - Gondviselő ​ostromzár
Védeni ​kell az öreg Fritz Tolm sajtófejedelmet. Valamilyen - mindegy, milyen - csúcsegyesülés elnökévé választották, ezentúl tehát gondot kell viselni az életére. Őr, rendőr, titkosrendőr, géppisztoly, URH, helikopter, páncélautó kell, fegyvergyűrű, nyomozóháló, áttörhetetlen ostromzár. Védelem az öregúrnak, a családjának, őrizet feddhetetlen családtagjainak, szakadatlan ellenőrzés a feddhetőknek - mert, bizony, többszörösen sebezhető ez az új elnök, ez a félproletár-sorból fölkapaszkodott sajtófejedelem, ez a véletlen közéleti nagyság és nagyhatalom, ez a voltaképpen csak félbemaradt művészettörténész: igencsak vörösök ennek a fiai, kommunista asszonnyal él együtt az egyik, környezetvédőbalos a másik, egy gonddal neveltetett istápoltja bujkáló terrorista valahol, volt menye azzal a terroristával bujkál és merényletre készül. Csak az a lánya feddhetetlen az öregúrnak, aki egy áruháztulajdonos nagymenő felesége, aki úrlovas, aki színes magazinok gyakori címlapfotó-témája. Ostromzár kell e köré a család köré, képtelenségig áttörhetetlen, magánéletet és szabadságot megszüntető, a rendőrállam szuperszervezete - nem is a család köré, hanem a fönnálló rend, az uralom, az érdekszövetség védelmére. Aztán teherbe esik a feddhetetlen úrlovasdáma, férje hosszú távolléte idején, nem tudni, kitől. Áttörhetetlen az ostromzár! Aztán az ostromgyűrűbe zárt vagy beszorult ismerősök sorsa fordul másfelé, mint a rend kívánná. Aztán valahonnan, talán a Közel-Keletről elindul egy merénylő a rajnai táj felé, egy robbanóanyaggal töltött kerékpár közeledik. És minden széthull, nagyságok törnek meg, titkosrendőrök futkosnak eszüket vesztve, lángokban a sajtófejedelmi kastély, és harmadnapra oda az elnök elnöksége, mert Tolm nem az egyik - öngyilkos - közéleti nagyság temetésére megy el, hanem az általa is elítélt terroristáéra, s ott derűsen azt mondja: "szocializmusnak kell következnie, győznie kell". Példátlan kritikai vihart támasztott hazájában a Nobel-díjas Böll 1979 nyarán megjelent új regénye. Szentimentális giccslektűrtől riasztó politikai krimiig mindennek nevezték, és csak a legkíméletesebb kritikusok szánakoztak azon, hogy milyen "fáradt, kétségbeesett", nézetei micsoda hullámvölgyében vergődő író ez az író, milyen íróiatlan író is, hiszen föltűnően sűrűn él olyan elhasznált jelzőkkel, mint "kedves", mint "cinikus", dohog olyan szavakat használva, mint "pornófranc"... A kérdés csak az, hogy milyen világ milyen társadalmához milyen nyelven, hangon lehet, kell szólni. Akit támadtak azzal, hogy "Praeceptor Germaniae"-nak véli magát, és támadnak azzal, hogy lompos ruhás, plebejusbeszédű "kölni-bohóc", most kétségtelenül az utóbbi hangján támad. Várak, fellegvárak, a szabadság nevében képtelen erőszakot művelők ellen. Gúnyolódik, csúfolkodik, csapkod és odavág. Vár- és fellegvárlakók nehezen tűrik ezt.

John Steinbeck - Érik ​a gyümölcs
Ennek ​a regénynek nincs hőse. Százezer gazda-családról szól, emberekről, akiket a gép öntudatlan kegyetlensége tett földönfutóvá. Egy családra vetíti a fényt, de úgy, hogy százezer hasonló családot érzünk körülötte. Szeretnünk kell őket úgy, ahogy vannak, semmi emberi vonás sem hiányzik belőlük - a legszebb vonások sem. A nyomorúság, a szenvedés kovácsolta össze őket. Nyersen beszélnek, néha nem is beszélnek - de segítenek egymáson. A világ legrózsaszínűbb "happy end"-je sem vigasztalóbb és fölemelőbb, mint ennek a regénynek az utolsó fejezete. Pedig hőseinek nyomorúsága nem is lehetne már nagyobb. De ezek a nyomorult szegény emberek még mindig találnak maguknál elesettebb embert és tudnak segíteni rajta... Lehet-e ennél többet, szebbet, jobbat elmondani az emberről?

William Faulkner - Az ​öreg
A ​rendkívüli erejű történet a Mississippi 1927. évi sokáig emlékezetes áradásra épül. A cím is erre utal; partjának lakói a legendás folyamot emlegetik az "Öreg" néven, s az "Öreg" a nagy amerikai írónak megjelenítő erőben, művészi értékben egyik legnagyobb alkotása. Különleges körülmények közé helyezi hősét, a fegyencet.. Rozoga csónakon felveszi a harcot az elemekkel, a tomboló árvízzel: kimenti a vajúdó asszonyt, biztonságba helyezi, hogy megszülje gyermekét. Megküzd árral, kígyókkal, aligátorokkal - de tehetetlen az emberi önzéssel, előítéletekkel, az ostoba bürokráciával szemben. Vállrándítással veszi tudomásul, hogy újabb tíz évet nyomnak rá, mit is tehetnének - ha már egyszer holttá nyilvánították, s ezt írja elő a formula. A kisregény mozgalmas, tömör - kevés a történet, de az annyira művészi és letisztult, hogy valósággal mitológia, s a hősök örökké élők: a NŐ, a FÉRFI, a FOLYÓ.

Kertész Imre - Kaddis ​a meg nem született gyermekért
A ​gyermek: a jövő. A meg nem született gyermek: a jövőtlenség bevallása. Mert a történelem démonikus személytelenségét mindig az egyes ember élete, szenvedései teszik szembetűnővé. És lehet sors a sorsvesztés, és lehet jövő a jövő elveszítése. A regény egy végletes, halálos pontosságra törő tudat ön- és történelemanalízise. Egy ember beszél arról, mi történhet azzal, akivel megtörtént a század botránya. De vallomása oly mély, hogy megértjük, ami vele történt, bármely totalitárius államban bármikor megeshet. (Temesi László)

John Steinbeck - Csatangolások ​Charleyval
Az ​író beül strapabíró bárkájába - egy kajüttel fölszerelt teherautóba -, maga mellé ülteti jól megtermett öreg francia uszkárját, Charleyt, és otthonhagyva nevét, hírét, személyazonosságát, ismeretlen kiváncsiskodóként nekivág Amerika országútjainak. Keresztül-kasul szeli az Államokat, ezt a "monstrum országot" - jár Maine-ben és Kaliforniában, Michiganben, Chicagóban, Illinoisban, Wisconsinban, Montanában, Texasban, San Franciscóban, ismerős és ismeretlen helyeken. Hallgatózik és megfigyel, szóba elegyedik kamionsofőrökkel és farmerekkel, fehérrel és feketével, vándorszínésszel és dúsgazdag földbirtokossal, a lakókocsikban élők szektájával és néha uszkárjának elmélkedik a magányos, hosszú úton. Minden útszakasz, minden beszélgetés s minden megfigyelés mögött egy kérdés áll, s az egész könyv erre próbál választ adni: milyenek az amerikaiak ma?

Roger Martin du Gard - Amit ​még el kellett mondani...
Epilóg ​a Thibault-családhoz - a Nobel-dijas szerző élete főmüvének befejező kötete... Egy csodálatos, megrázó szimfónia záróakkordja, amelyben felzendül, zokog, mélázik, üvölt, szeret, gyülöl és sorsa ellen lázad az egész emberi élet, viharos korunk embereinek élete. Mint Márai Sándor irta erről a könyvről: "Szédül az ember, ha utánanéz e hömpölygő áradásnak, melyet regényiró éppen olyan kevéssé tud befejezni, mint az államférfi és a politikus... Isten veled, kis Thibault, igazi hős és regényhős egyszerre, valahol Amiens előtt - a regény megint kiárad az életbe!" Ime, ez a bucsu a Thibault család-tól!

Luigi Pirandello - Mattia ​Pascal két élete / Elbeszélések
Mattia ​Pascal egy vidéki község könyvtárosa egy napon úgy dönt, otthagyja állását, feleségét, eddigi szánalmas gyötrelmes életét, és Monte Carlóban szerencsét próbál kevéske pénzével. A szűz kéz szerencséjével rengeteg pénzt nyer, majd amikor már épp azon töri a fejét, milyen házat vesz majd szülőföldjén, egy újságcikkből megtudja: otthon úgy hiszik öngyilkos lett, és a megtalált holttestet vele azonosították. Kezdetben megdöbben a hír hallatán, majd megkönnyebbülten határozza el, nem megy vissza régi életébe. Vajon mit kezd hirtelen jött vagyonával, szabadságával, az új élet lehetőségével? Erre a kérdésre keresi a válasz Pirandello fergeteges humorral, a részletesen elénk tárt olasz vidéki kisember visszaemlékezésein keresztül bemutatva.

Ernest Hemingway - Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak.

Władisław Stanisław Reymont - Parasztok
A ​nagy sikerű Nobel-díjasok Könyvtára sorozat harmadik kötete a lengyel realista szerző világhírű regénye. A homéroszi terjedelmű, ám irodalmi értékét tekintve sem kisebb népi regény átfogja és bemutatja a paraszti életforma teljességét: sok egyéb mellett a hétköznapokat, az ünnepeket, a szerelmet, a szenvedélyt, a munkát, a kicsinyes komiszságot és a népi misztikát. A falusi élet kerete az élet örök rendje: az évszakok váltakozása, melyet a szerző a természeti jelenségek csodálatos költőiségű nyelven az olvasó elé tárt képeivel jelenít meg. Reymont falujának világa önmagában teljes és zárt, lakói a Móricz műveiből ismerős alakokat idézik fel a magyar olvasó irodalmi emlékezetében. Szerb Antal szavaival a regényt "utolérhetetlen egyetemessége teszi nemzetek fölötti, közös irodalmi értékké".

William Golding - A ​torony / A piramis
A ​világhírű angol író két regénye két teljesen más világba vezet el. A torony (1964) egy középkori templomépítés körül örvénylő, emberi életek egész sorát követelő drámát elevenít meg. Stilbury dékánja látomást lát, s mert magát Isten választottjának hiszi, vasakarattal fog hozzá látomása valóra váltásához, az égbe fúródó torony fölépítéséhez. Agyafúrt őrülettel, eszelős konoksággal tör lehetetlen célja felé, átgázol mindenkin, akit szeret, szétzilálja maga körül a közösség életét. A tornyot a pokol ellenében is fölépíti: megküzd elemekkel és emberekkel, de mire a torony áll, elveszített mindent... E tragikus, démoni példázattal mintegy ironikus ellentétben áll A piramis (1967) három epizódja, amely egy angol kisvárosi fiatalember fejlődésének és szerelmi kijózanodásának három állomásáról mesél. Az első személyben elmondott történetben a főhős kamaszkori szexuális megszállottságából ábrándul ki a kisváros szexbombájával lezajló groteszk kalandja révén; a másodikban az "eszményi" szerelemről hull le a szépítő fátyol egy bohózati elemekkel megrajzolt, amatőr színielőadás keretében. A harmadik tragikus epizód: a vénkisasszony zongoratanárnő tragédiájának, magányosságának, megőrülésének és halálának a históriáját beszéli el.. A két különböző hangulatú regényt egyaránt áthatja Golding írástudói felelőssége: az emberi alapértékek modern válságának okait- jelenségeit kutatja fehéren izzó szenvedéllyel.

William Faulkner - Zsiványok
Faulkner ​utolsó művét tartja kezében az olvasó. Mintha csak pihenni, megkönnyebbülni akart volna az amerikai Dél s az emberiség jövőjét-útját nem sok optimizmussal szemlélő nagy író: a gátlástalan Snopesokról szóló trilógia harmadik darabja, a Kastély (1959) után végtelenül derűs regényt alkotott, amely egyben életművének egyik csúcsa lett. A Zsiványok-ban tehetségének azt az oldalát csillogtatja meg, amelyről többnyire elfeledkezünk, noha számos könyvében felfedezhető, igaz, sötétebb árnyékok közé szorulva: a humorérzékét. Hisz mi lehetne annál kacagtatóbb, mint amikor a nagyapa, Lucius Priest részletesen elmeséli (feltehetően tizenegy éves) unokájának, miképp kötötte el ő tizenegy éves korában, a század elején a maga nagyapjának automobilját, a legelsőt Jeffersonban, két "zsiványtársával", a néger kocsis Ned William McCaslin Jefferson Mississippivel és a félvér indián istállómester-helyettessel, egyben önjelölt sofőrrel, Boon Hogganbeckkel, hogy nekivágjanak a világnak, s árkon-bokron-iszaptengeren át meg se álljanak - egészen a szomszéd állam fővárosáig, Memphisig, ahol másnp - ráadásul egy nyilvánosházban! - arra ébrednek: nincs már automobiljuk, van viszont helyette egy öszvértermészetű versenylovuk? S ez még a kalandoknak csak a kezdete. A régi és az új világ mezsgyéjén kóborolnak a Zsiványok hősei. A rabszolgaság számukra már csak egzotikus emlék (igaz, a memphisi Beale utcában már készülőben az új: a gettó), a 20. század technikai korszaka még egzotikus ismeretlenség. A nagyapa elbeszélésére figyelő, azon nevelkedő, emberséget-tisztességet abból tanuló unoka pedig talán 1950-ben született. Ő a faulkneri életmű legifjabb, legmaibb "szereplője": kortársunk, aki velünk együtt hallgatja a történelem számunkra is érvényes meséjét.

Anatole France - Thaisz ​/ A vörös liliom
Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. A Thaisz-ban érzéki színekkel kelti életre a legendás hírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és a fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Thaisz pedig, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunka ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó "előkelő" társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.

Henryk Sienkiewicz - Kereszteslovagok
A ​Kereszteslovagok még Sienkiewicz rendkívül közkedvelt történelmi regényei közül is kiemelkedik népszerűségével. Ez a nagyméretű tabló a legteljesebben tükrözi az író romantikus szemléletét. A regény lapjain az évszázados német-lengyel háborúk egyik jelentős epizódja elevenedik meg: Jagello Ulászló, a harcias, ifjú király állt a felkelt lengyel-litván hadak élére, hogy elégtételt vegyen minden kegyetlenkedésért, melyet a Német Lovagrend követett el a szláv lakosságon. A szereplőkkel együtt járjuk be a középkori lengyel-német ellentétek vad történeti tájait. A harc, mely a sok méltánytalanság, csalás, árulás következményeként hatalmas összecsapásba torkollik, életre-halálra szól. De megtalálható ebben a regényben a lovagregények minden kedvelt mozzanata: szerelem az első látásra, leányrablás, a hű szerelmes kitartó küzdelme imádottjért. Sienkiewicz a történeti források alalpján alkotta meg ezt a művet, de a Kereszteslovagok gazdag cselekménye, pompás, hús-vér alakjainak sora mégis elsősorban az írói képzelet szülötte. Mese ez a javából, de oly igézően előadva, hogy a "legmodernebb" olvasó sem szabadulhat varázsa alól, ha már egyszer belefogott az olvasásba.

Roger Martin du Gard - A ​Thibault család
A ​Thibault család-ban, a XX. század Háború és béké-jében nyomon követhetjük egy apa és két fia élettörténetét; az apáét, akinek belső harcait és elfojtott érzelmeit csak halála után ismerjük meg ; Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet, szerelmet ; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét, aki már gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét, és aki mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy rajzolódik lassan a háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszményi forradalmár, a maguk véges életén túl az emberi szenvedéssel birkóznak: az egyik a társadalmon belül és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi lehetőség végső határáig.

William Golding - A ​vétkes visszanéz
A ​Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserbenhagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggondolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette. Megrendítő költői allegória a szabad akaratról, amely most a Golding Művei sorozat záródarabjaként csaknem 30 év múltán jelenik meg ismét. A magyar szöveget az eredetivel egybevetette Osztovits Levente.

Covers_12015
elérhető
3

Sinclair Lewis - Arrowsmith
Kevés ​író klasszikus már életében is. Ilyen író volt Sinclair Lewis. szerte a világon olvasók milliói az ő regényein keresztül ismerték meg a két világháború közötti Amerikát. Még kevesebb az olyan író, akinek klasszikus alkotásai egyúttal "best-seller"-ek is. Példa erre az Arrowsmith. Harminckét éve írta meg Sinclair Lewis ezt az első orvos-regényt, ő tette "divatossá" ezt a témát. Azóta száz meg száz regény jelent meg az orvosok életéről és munkájáról, de egyik sem közelítette meg az Arrowsmith mély demokratizmusát, emberiességét, becsületességét. Martin Arrowsmith alakja a 30-as évek haladó magyar olvasóinak is egyik eszményképe lett és ma sem veszített semmit nagyságából.

Kollekciók