Ajax-loader

'metafizikai tradicionalitás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Eugen Herrigel - A ​zen-út
Nem ​véletlenül inspirált oly sok embert Eugen Herrigel ezen világhírű munkája -A zen és az íjászat művészete című műve mellett-, a keleti gondolkozás megismerésére, hiszen személyes tapasztalatait összefoglaló könyve egyszerre tanúskodik filozófiai műveltségről és a keleti gondolkozás ismeretéről. Herrigel volt azon első nyugatiak egyike, aki közvetlenül megismerkedhetett és elmélyedhetett a zen-buddhizmusban, miközben a 20-as években - heidelbergi tanító évei után - a Tokiói Császári Sendai Egyetemen filozófiát oktatott. A zen misztikáját állította vizsgálódásainak középpontjába, azon utat, amely e szellemiség sajátos megérinthetetlenségén keresztül vezet el a buddhizmus lényegéhez. Céltudatos keresése során azonban hamarosan meg kellett tanulnia: nem is olyan egyszerű a zen megértése, mivel a zennek sem doktrínája, sem dogmája nincsen. S talán épp ezért választotta könyve egyik vezérgondolatává a következő sorokat: a szó önmagában véve kevesebb, mint a gondolat, a gondolat pedig kevesebb, mint a tapasztalás.

Hamvas Béla - Scientia ​sacra
"Hamvas ​Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény "jó hír", az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti... Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy "mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok."

Rudolf Otto - A ​szent
Rudolf ​Otto (1869-1937) német teológus főműve nemcsak a vallástörténészek és teológusok számára megkerülhetetlen jelentőségű alkotás, hanem mindazok számára is, akik meg akarják érteni az érthetetlent és a kifejezhetetlent, mely ellenállhatatlan erővel rémít és vonz bennünket. Ez a rettentő és lenyűgöző titok a "szent", az "egészen más", melynek Rudolf Otto, elkerülendő a racionális és morális (félre)értelmezéseket, a numinózus elnevezést adta, hogy így jelezze a vallásos tapasztalatnak ezt a legbenső, értelemfölötti és helyettesíthetetlen alapját. Otto munkája és gondolatai számos vitát inspiráltak, kategóriáit vallásfenomenológusok, teológusok, antropológusok és szociológusok vették át és fejlesztették tovább. Az eredetileg 1917-ben megjelent munka magyar nyelvű kiadása sokkal több, mint tisztelgés egy klasszikus előtt: életünk alapélményére fordítja figyelmünket.

Frithjof Schuon - A ​vallások transzcendens egysége
A ​különböző vallások mélyén rejtező vélt vagy valós hasonlóságot, netán egységet sajátos szemszögből vizsgáló kötet borítólapján kifejező ábrát láthatunk: A köralakban elrendezett nagy világvallásokat - iszlám, hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, zsidó vallás, kereszténység - képviselő szimbólumokat elhatároló vonalak középen egy pontba futnak össze. A címlapkép beszédes a metafizikai gondolkodásra hajlamos szerző törekvését illetően. Shuon alaptézise szerint ugyanis a vallások lényegüknél fogva (ezoterikusan) hasonlóak, míg formájukra nézve (exoterikusan) eltérnek egymástól. Ez okból vizsgálódásaiban nem az egyes vallások történelmi manifesztációjában megnyilvánuló különbözőségeket veszi alapul, hanem inkább azok generikus lényegét, vagy ahogy a címben is áll transzcendens egységét. Huston Smith, aki szerint az ezoterikus-exoterikus megkülönböztetés a kulcs a könyvhöz, hosszú előszavában megkísérli a szerző nézeteinek tisztázását, spekulatív gondolati logikájának megértését próbálja meg közelebb hozni az olvasóhoz. Igen érdekesek a szerző keleti és nyugati kultúra találkozásáról írott megállapításai is (A művészetben alkalmazott formákról). A kilenc fejezetből álló kötet a végén kiegészítő jegyzetekkel van ellátva.

René Guénon - Beavatás ​és spirituális megvalósítás
René ​Guénon (1886–1951) az egyetemességében vett spirituális és metafizikai Tradíció restaurációjának, valamint a világnézetfeletti tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja, életművével valódi és univerzális távlatokat nyitott meg a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára. 28 kötetes életműve fundamentum a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon a Primordiális Tradíció centrális ezotériájától a különböző partikuláris – vallási és más – alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet, egyszersmind az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést tesz lehetővé a szellemi és vallási praxis legmélyebb szintjeibe. A jelen mű a korábban megjelent Megjegyzések a beavatásról társkötete és szerves kiegészítője, a Szerző témában írt cikkeinek gyűjteménye. A Megjegyzések definiálta a beavatás és a beavatás átadására képes szervezetek mibenlétét. A Beavatás és spirituális megvalósítás számos további nélkülözhetetlen részlettel szolgál: többek között a beavatás elérésének lehetséges külső és benső akadályairól, a beavatás és a tradicionális exoterizmus kapcsolatáról, a valódi spirituális mester jelentőségéről és szerepéről, valamint a spirituális megvalósítás fokozatairól. A kötetet a beavatás nem konvencionális elérésének lehetőségét vizsgáló függelék egészíti ki. Mindezek révén az olvasó valódi pozitív és jól definiált fogalmat alkothat a beavatásról, ugyanakkor támpontokat kaphat a beavatás legkülönfélébb jelenkori hamisítványainak és paródiáinak a felismeréséhez és leleplezéséhez is.

Julius Evola - Frithjof Schuon - Zen ​- A szamurájok vallása
A ​kötet szerzői, Julius Evola (1898-1974) és Frithjof Schuon (1907-), a tradicionális létszemlélet - mások mellett - legkiválóbb mesterei a távol-keleti buddhizmus, a Zen mélységeibe engednek bepillantani. A "szamurájok vallásaként" is ismeretes Zen az ezoterikus buddhizmus egyik legjelentősebb vonulata, amelybe bizonyos taoista elemek (kiváltképp a Lao-Ce féle "Üresség" tana), illetve a kínai lélek egyes jellemzői (elsősorban a természetszeretet) is szervesen beépültek. Maga a "Zen" szó a szanszkrit Dhyana és a páli Jhana kifejezések kínai-japán megfelelőjének rövidítése - tulajdonképpen az "Üresség" jegyében kiteljesedő meditációt jelöli. Az itt szereplő tanulmányok a szemléletmód és a téma azonosságának szempontja alapján, különböző művekből kerültek összeválogatásra.

Al-'Arabi ad-Darqawi - Az ​emlékezés rózsakertje
Kevés ​olyan könyve van az iszlám misztikának, a szúfizmusnak, amely annyira jól mutatná be, mit jelent a szúfizmus a gyakorlatban, mint Al-Arabí ad-Darqáwí munkája. Darqáwí (1743-1823), aki az általa alapított renddel hosszú időre új lendületet adott az észak-afrikai muszlim spiritualitásnak, könyve révén egyedülálló bepillantást enged a szúfik belső életébe, feladataiba, küzdelmeibe, a mester és a tanítvány közötti kapcsolat rejtelmeibe, valamint azokba a spirituális gyakorlatokba, amelyek segítségével a mester rendkívül hatékonyan képes tanítványát a végső cél felé vezetni. A kötetet egy másfél száz oldalas bevezető tanulmány teszi teljessé, mely nemcsak a szerző spirituális elméletének és gyakorlatának elmélyült vizsgálatát nyújtja, hanem - a legfontosabb szúfi rendek bemutatása révén - átfogó képet fest az iszlám misztikájának egészéről is.

Ananda Kentish Coomaraswamy - Hinduizmus ​és buddhizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Németh Norbert - A ​buddhizmus eszméi
Koroktól ​és hovatartozástól függetlenül az embert mindig is foglalkoztatták létezésének alapkérdései. A halál és halhatatlanság, az élet és halál, a mulandóság és öröklét perspektívái ma éppúgy kihívást jelentenek, akkor is, ha ezekkel a nyugati ember csak kivételes helyzetekben szembesül. A keleti bölcsesség egyik kincsestára, a buddhizmus olyan eszméket őrzött meg a jelenkor számára, amelyek világunk "tudós értetlenségének" eloszlatásával képesek létezésünk mélyebb forrását feltárni. Nem újabb elméleteket, elvont teóriákat kíván adni, hanem minden körülmény között megőrzendő tudást, minden korlátoltságot és és kötöttséget felszabadító erőt. A jelen kötet a buddhizmus fő területeit és iskoláit veszi szemügyre, ahogyan kezdetektől fogva napjainkig kialakították önálló tanrendszerüket. A keleti eszmék színes és érdekfeszítő világának bemutatásával a könyv egy több, mint 2000 éves hagyomány elevenségét tárja elénk. Az eszmék életre keltése és a mindennapi életbe való átültetése már az olvasó feladata, a kötet e folyamathoz és benső átalakuláshoz kíván támpontokat adni. A sok esetben egzotikusnak és távolinak tűnő tanításokba a mai embernek is megragadható szemléletmódok segítségével vezet be, és a kifejtést a tibeti mester Csögyal Namkhai Norbu könyvéből vett részlet fordításával teszi teljessé.

Julius Evola - A ​szexus metafizikája
Aki ​a Kámaszutra vagy az Illatos kert nyakatekert gyönyörtechnikáihoz hasonló lajstromot, esetleg enyhén boszorkányos, mégis szigorúan hagyománytisztelő erotikus továbbképzést remél, természetesen csalódni fog Julius Evola szexuális metafizikájában. De csalódni fog az is, aki pusztán a metafizikai rendszerek kristályos-légies szerkezetében vagy a vallástörténészi látnokiság, szintézisalkotás erejében gyönyörködne. Dilettantizmus és óvatos vajákosság? Szerelemfilozófiák, mitológiák, szem nem látta mágikus szövegek törmelékeiből összeeszkábált álfilozófia? Ultrakonzervatív javaslatok az emberiség „züllött” szexualitásának megreformálására, amelyek nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják az európai kultúra fölött időközben elröppent néhány ezer év új antropológiai, lélektani, szellemi gondjait? Vagy félreérthető, de hősies kísérlet elmélet és gyakorlat: a szerelem, a szeretkezés istenekhez közelítő szertartásainak, mágikus tudásának és a mindennapi élet profán szexualitásának összehangolására?Nem könnyű eldönteni, nem könnyű méltányosnak lenni: a kötet gyanús turmixát adja az emberen túli érzékiség hagyományainak, szabadságigényének és gyakorlatainak. (Amelyet a csapnivaló fordítás csak még zavarosabbá tesz.) Legalábbis vitatkozásra ingerel Giulio (Julius) Cesare Evola báró harcias tradicionalizmusa és válságelmélete: bennük az androgün szellemi egység visszaállításának vágya alig kordában tartható, fáradt aranykor-nosztalgiává oldódik. Elutasítjuk a parázna női érzékiséget istenítő, sztriptízkultúrába torkolló „modern” világot, hirdeti, mert a női elem csöndes fölénye a szent Erósz bukásához vezetett. A nő vámpír, aki elszívja a férfi metafizikus életminőségét, s legfeljebb eszköz lehet – ha kellően uraljuk – a természetfeletti megvilágosodás eksztázisában. Evola ennek szellemében mellesleg megalkotja a nő (és a férfi) elképesztően vaskalapos, schopenhaueri–weiningeri nyomdokokon „haladó”, mitologikus nemi karakterológiáját is.A szexus metafizikája felületesen enciklopédikus mű: kénye-kedve szerint válogat az erotika és szerelem szertartásaiból; ugyanakkor csöndesen áthatja a nőuralomtól való félelem. Érzékiséggel elérhető természetfeletti paradicsomától pedig, amelyet a rideg, ésszerű és gyakorlatias elvontság, az antihumanizmus és a tengernyi poros fóliáns szagát árasztó levegő eszménye ural, mindenkit őrizzenek az istenek.

René Guénon - A ​modern világ válsága / A kereszt szimbolikája
"Néhány ​évvel ezelőtt, az Orient et Occident megírása idején úgy gondoltuk, hogy a könyvben tárgyalt problémákat illetően minden, legalábbis az idő tájt esedékes részletről szóltunk. Jóllehet az azóta egymást egyre nagyobb ütemben követő események nem teszik szükségessé egyetlen leírt szavunk megváltoztatását sem, kedvező alkalmat nyújtanak bizonyos kiegészítő magyarázatokra, és azoknak a gondolatmeneteknek a kibontására, amelyek hangsúlyozását az előző alkalommal nem éreztük elengedhetetlennek. E magyarázatok annál elkerülhetetlenebbekké válnak, minél agresszívebb módon látjuk manapság megerősödni azt a felforgatást, amely ellen minduntalan fellépni kívánunk. Ez okból gondosan távol maradva mindenféle vitától, célszerűnek látjuk a dolgok valódi perspektívájukban történő újbóli bemutatását. Vannak ugyanis bizonyos - gyakran kifejezetten elemi szintű - szempontok, amelyek jószerivel annyira idegenek kortársaink döntő többségétől, hogy általános megértetésükhöz újból és újból vissza kell térni rájuk, különböző aspektusaikból mutatva be őket, és ahogy a körülmények engedik bővebben megmagyarázva azokat a pontokat, amelyek előre nem mindig látható módon, nehézségeket okozhatnak."

Titus Burckhardt - Szakrális ​szimbólumok
Titus ​Burckhardt esszékötete a szimbólumok világával foglalkozik, melyben az egyes tanulmányok nem csupán tartalmi összefüggésben állnak egymással, hanem a létezés értelmét is próbálják megvilágítani. A mítoszok soha nem a történés szintjén érthetők igazán, hiszen nem is annyira a történésük fontos, hanem a mögöttük rejlő emberi létállapotok. Így derül fény például a sakkjáték és az alkímia jelképeinek időtlen értelmére. - A szellemi kalandokra vágyók bizonyosan szeretni fogják

Erdei Zoltán - Antispiritualitás ​és modern "ezotéria"
A ​jelenkor legfőbb jellemzői - az általános szellemi elsötétedés és alászállás,a benső erőirányulások szélsőséges kifelé fordulása,a hajlandóságok ismeretének hiánya,az ellenhierarchikus folyamatok kialakulása - együttesen tesziklehetővé a modern"ezoretikus" ál- és ellenszellemi irányzatok egyre tömegesebb megjelenését,amelyek a hitelestradicionális szellemiséggel ellentétben a létrontás szélsőséges megnyilvánulásai. Jelentéktelen kivételtől eltekintve mindannak, amit a modern spiritualizmus és takar, semmi köze a valódi tradicionális metafizikai szellemiséghez: annak kiforgatott és torz változatai. A hiteles tanításoknak legfeljebb kifejezéseit, külső formáját használják névlegesen és felületesen, amivel álságosságuk csak tovább fokozódik. Az "új világrend" és "new age" jegyében fogant legkülönfélébb "új valási mozgalmak", irányzatok vagy "szekták" komoly veszélyeket hordoznak az azokban elmerülőknek. A fokozódó elsötétedés miatt - és mert a modern irányzatok képviselői egyre gátlástalanabbul képviselik szemléletüket - az álspirituális irányzatokkal kapcsolatos érdemi tájékozódás és az ezekkel szembeni küzdelem egyre aktuálisabbá válik. A jelen mű egy valódi tradicionális szemlélet fényében tárja fel és leplezi le az álezoterizmus megtévesztő hazugságait.

Hubert de Mirleau - Fatalitás-e ​a demokrácia?
Kétségkívül ​korunk legmeghatározóbb politikai eszméje a demokrácia. Lépten-nyomon erre hivatkoznak még az egymással szemben álló felek is, olyannyira, hogy a közoktatásnak és a médiának köszönhetően az emberek más alternatívát nem is tudnak elképzelni: vagy önkényuralom, vagy demokrácia. De mi is az a demokrácia? Hol és hogyan született? Hová vezeti a népeket, amelyeket varázsa megbabonázott? Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a szerző könyvében, amelynek olvasása tökéletesen nyitott, előítéletmentes szellemiséget igényel.

Covers_223103
Arkhé ​II. Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Arkhé ​II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hamvas Béla - Az ​ősök nagy csarnoka I-IV.
"Az ​ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, 'földműves korszakában', majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a "nagy archaikus egységek" köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag..." (Dúl Antal)

Edward Bulwer-Lytton - Leila, ​avagy a félhold bukása
Lord ​Edward Bulwer-Lytton arisztokrata származású angol regényíró, költő. Mint politikus és államférfi, mint az angol gyarmatügyek vezetője Viktória királynő hatalma fénykorában, széles látókörre, gazdag emberi tapasztalatokra és nagy társadalmi befolyásra tett szert. De ifjú kora óta az irodalom volt a legfőbb szenvedélye. Érdekfeszítő, nemes felfogást, mély életfilozófiát tükröző, finom lélektani elemzést tanúsító regényei meghódították hazáját és az egész világot. Legelterjedtebb, legtöbbet olvasott alkotásai: a magyarul is több kiadást megért Pompeji utolsó napjai (Európa Könyvkiadó, 1987) és a Wagner-opera alapjául szolgáló Rienzi, avagy az utolsó római tribun. De egyik sem nemesebb, gyönyörködtetőbb mint Leila, melyet most új kiadásban vehet kezébe az olvasó. ___ Az arab és a spanyol hatalom, a mór és a keresztény kultúra összecsapását, a zsidó nép tragikus vergődését látjuk a két ellenfél között. Almámen, a sötét lelkű mágus, Torquemada, a szent inkvizíció megszervezője, Leila, a mágus leánya, akinek igéző szépsége előtt meghódol a mór vezér és Don Juan, a spanyol trón örököse egyaránt - a hatalmas színjáték szereplői. Megrázó és kedves jelenetek elevenítik meg a történelem egyik nagy, jelentőségteljes korszakát.

Ananda Kentish Coomaraswamy - Idő ​és örökkévalóság
Kivételes ​mélységű és intenzitású munkát tartalmaz ez a könyv. Páratlanul átfogó ismeretanyagának és egyedülálló nyelvkészségének birtokában (mely utóbbi lehetővé tette számára, hogy mindig minden forrást eredetiben olvasson) Coomaraswamy - "akiben együtt van Kelet és Nyugat" (Marco Pallis) - mesteri szintézisét adja védikus, buddhista, görög, iszlám és keresztény kontextusok tükrében az Idő és az Örökkévalóság témájának, biztos kézzel ragadva meg és az evidencia erejével láttatva a "közös alapot, melyen a tradíciók nyugszanak". Az idő és az Időtlen (a létesülés és a Lét, az exsistentia és az essentia) tradicionális koncepciójának mélyreható tárgyalása közben ugyanakkor olyan - közkeletű formájukban a visszájukra fordított és a legtöbbször kimondottan antispirituális tartalmak kifejezésére kisajátított - fogalmak is elnyerik eredeti metafizikai értelmüket és egyszersmind kontemplabilitásukat, mint a "szabadság", a "kauzalitás", az "atomicitás", az "evolúció" vagy éppen a "reinkarnáció". Coomaraswamy műve onnan szól és oda emel, "ahonnan minden idő csak jelen": értő áttanulmányozása felbecsülhetetlen értékű támpontokat fog adni mindenkinek, aki az életét az Életfeletti megvalósításának a jegyében kívánja élni.

Covers_171841
Arkhé ​I. Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Arkhé ​I.
A ​rendszertelen időközökben megjelenő Arkhé a tradicionális iskola legelső saját folyóirata. A folyóiratnak csupán három száma jelent meg, viszont első számának volt egy új, átdolgozott kiadása is. Noha az eredeti első szám kiadójaként a Hyperion, az átdolgozott első szám kiadójaként a Perennis Kiadó, a második szám kiadójaként pedig az Editio Arkhé van feltüntetve, ezek valójában mind a nyíregyházi Kötet Kiadót takarják, mely ilyen módon mind a négy szám kiadójának tekinthető. A folyóirat szerkesztői László András és Szongott Rudolf, felelős szerkesztője Szongott Rudolf volt. A felelős szerkesztőnek és a felelős kiadónak, Szabó Attilának az érdeme, hogy – a kezdeti gyermekbetegségek után – egy klasszikus szépségű folyóirat született, melynek a belívjeit bordázott, vízjeles chamois papírra nyomták. Az első és a második szám tipográfusa Szosznyák Vince, a harmadik és az első, átdolgozott szám tipográfusa pedig Illés Gábor volt. Mindegyik szám tematikus szám: az első a „Mi a »tradíció«", a második a „Tér, idő, öröklét”, a harmadik pedig a „Játék és művészet” témáját járta körül. A folyóirat a tradíció politikai aspektusát mellőzve annak metafizikai és kultúrtörténeti vonatkozásaira összpontosította figyelmét, és többek között olyan fontos tanulmányokat jelentetett meg, mint Ananda K. Coomaraswamytól „A védánta és a nyugati hagyomány”, René Guénontól „A Középpont ideája az antik tradícióban”, Julius Evolától „A tér civilizációja és az idő civilizációja” vagy László Andrástól a „Tér – Idő – Szubsztancia”.

Jean Robin - Az ​UFO-jelenség, avagy a nagy paródia
Az ​azonosítatlan repülő tárgyakról szólva C. G. Jung nyomán sokan "modern mítoszt" emlegetnek. Ez a rendkívüli jelenség - prófétáival, mártírjaival és dogmáival - valóban hordozza egy új vallás minden vonását. Ám azok számára, akik a jelenséget elfogulatlanul vizsgálták, az UFO-k - nem csupán pszichikailag - objektív realitása nem kétséges. Állandóan növekvő népszerűségük, valamint a hivatalos szervek részéről megnyilvánuló "összejátszás" miatt felmerül a kérdés valódi természetüket és céljukat illetően. A René Guénon által megfogalmazott tradicionális doktrínák fényében, a szerző kérlelhetetlen szigorral boncolja a "tömegmanipuláció" XX. században megjelent leggigászibb tervét. Ennek az új értelmezésnek az a szándéka, hogy tudatosítsa ama veszély fenyegető közelségét, amelyet az UFO-jelenség, mint a neospiritualizmus és New Age apokaliptikus betetőződése képvisel.

Matgioi (Albert de Pouvourville) - Taoista ​út
A ​kis kötet szerzője francia katonatisztként szolgált Indokínában, itt szerezte a kínai taoizmusról meglehetősen hézagos ismereteit, amelyeket azután - saját kútfőből - alaposan meg is fejelt. Könyvecskéjében arról ad számot: mit tekint ő taoista útnak, hogyan képzeli el a taoista tant, vallást, filozófiát, valamint miképp látná helyesnek e tan átültetését a nyugati ember gyakorlatába. - Magánhasználatra való kiadvány

René Guénon - Metafizikai ​írások I.
"Előadásom ​témája a keleti metafizika; helyesebb lett volna talán egyszerűen metafizikát mondanom, jelző nélkül, mert a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden esetlegességen kívül és túl van, és sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem egyetemes. Kizárólag azok a külső formák lehetnek keletiek vagy nyugatiak, amelyekkel ezt az ismertetés szükségletei, a kifejezhetetlen kifejezése céljából látjuk el; ezek sokfélesége alatt azonban mindenütt és mindig azonos lényeget találunk, legalább is mindenütt ott, ahol valódi metafizikáról van szó, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az igazság egy."

René Guénon - Metafizikai ​írások II.
"...Guénon ​csak azok számára a jelenkor legelhatározóbb és egyetlen lehetséges szellemi lépése, akik tíz-húsz-harminc évi munka után az újkori ember egész tudományos és filozófiai törekvésében csalódtak és azt kiábrándultan félretették. Ilyen ember ma természetszerűen kevés van. Guénon szellemi lépése, következményeiben elhatározó gondolata végtelenül egyszerű: a hagyomány."

Titus Burckhardt - Kristályparadicsom
"Ahhoz, ​hogy egy civilizációt megérthessünk, mindenekelőtt szeretnünk kell, ezt pedig csak a benne foglalt változatlan és egyetemes értékeknek köszönhetően lehet elérni. Ezek az értékek alapvetően valamennyi autentikus kultúrában egybe szoktak esni, vagyis mindazokban a kultúrákban, amelyek nemcsak a fizikai jólétet szolgálják, hanem az örökkévalóban lehorgonyzott teljes emberrel törődnek. Ilyen értékek nélkül az életnek nincs értelme." - E kultúrák körébe tartozott a móroké, amely több, mint nyolc évszázadon át virágzott Hispániában, s amely a keresztény Európa kultúráját is jelentősen befolyásolta. Titus Burckhardt átfogó képet nyújt e számunkra külsőségeiben szokatlan és érdekes, lényegi tartalmaiban - mivel változatlan és egyetemes értékeken alapulnak - mégsem ismeretlen kultúráról. A könyv a Córdobai Kalifátus felvirágzása és a Granadai Királyság bukása közötti időszakot íveli át. Bemutatja a különböző vallási közösségek békés együttélését; a kalifátus politikai felépítését; a városok jellegzetességeit; a híres épületeket a córdobai Nagy Mecsettől az Alhambráig; a hétköznapi életet; az orvoslás és a csillagászat alapjait; az arab nyelv és költészet szabályait; a lovagi szerelem szellemi hátterét; a keresztények és mohamedánok közötti "sakkjátékot", és a sakk szimbolizmusát; a görög filozófia szintézisét; a misztika szerepét és jelentőségét.

René Guénon - A ​mennyiség uralma és az idők jelei
René ​Guénon (1886–1951) az egyetemességében vett spirituális és metafizikai Tradíció restaurációjának, valamint a világnézetfeletti tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja, életművével valódi és univerzális távlatokat nyitott meg a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára. 28 kötetes életműve fundamentum a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon a primordiális Tradíció centrális ezotériájától a különböző partikuláris – vallási és más – alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet, egyszersmind az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést tesz lehetővé a szellemi és vallási praxis legmélyebb szintjeibe. A szerző történelembölcseleti főműve, A mennyiség uralma és az idők jelei átfogó és mélyreható képet ad a modern civilizációról, amelynek legmeghatározóbb vonása a mennyiség uralma a szellemi értelemben vett minőség fölött. Guénon műve azoknak az örökérvényű tradicionális igazságoknak a fényében foglalkozik a történelem valódi mozgatóerőivel, amelyeknek az egész modern világ a maga összes eszméjével és intézményével a lehető legvégletesebb ellenképe. Diagnózisa szerint a modern világ egy hanyatló és felbomló világ, amelyen felismerhetők mindazok a tünetek, amelyek a „sötét kor” végső fázisának ismérvei. A világról, az időről, a történelem valódi mozgatóerőiről komolyabb művet valószínűleg nem írtak eddig. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkozna, a könyv felvázolja a modern világra és emberre váró jövő lényegi vonásait is: az integrális materializmustól egészen a legfélelmetesebb lehetőségig: a „fordított spiritualitásig”. A jelen kötet a mű második, javított kiadása. (A mű első kiadása A Hagyomány és a Transzcendencia Iskolája által 1993-ban történt. Ehhez képest a jelenlegi második kiadás jelentős módosulásokat tartalmaz. Az első kiadás csak angolból volt fordítva, a mostani két nyelvből: angolból és az eredeti franciából. Megvalósult egy általános fordítási és nyelvi korrekció, valamint tartalmi pontosítások is történtek több konkrét vonatkozásban; a latin nyelvű szentenciák immáron magyarul is olvashatók; és nem utolsó sorban az esztétikailag és könyvészetileg minőségibb kivitel is jelentős változásnak számít.)

Julius Evola - A ​Grál Misztériuma és a Ghibellin Birodalmi idea
A ​miénket közvetlenül megelőző korban a Grállal kapcsolatos hagyományok főként kétféle érdeklődést ébresztettek. Mindenekelőtt a krisztianizált vonásokkal jelentősen átfestett, az irodalmi és a spiritualista, a romantikus és a misztikus között ingadozó érdeklődést kell megemlíteni. Erre a legenda forrásaival való közvetlen, tényleges kapcsolat helyett az gyakorolt befolyást, amit – erősen eltorzított és önkényes értelmezésben – Richard Wagner Parsifaljának zenei pátosza tett a belőle ismertté. Másodsorban akadémikus tanulmányok hosszú sora született a Grálról, amelyekben a források keresésének kritikai, analitikus és összehasonlító rideg mechanizmusa, a szövegek vizsgálata, az időrendi adatok és tapasztalati hatások bizonyítása játszik főszerepet; ez annak a módszernek a sajátja, amelyet manapság „tudományosnak” szokás nevezni. Mindkét vizsgálati forma teljesen képtelen a Grál lényegének megragadására. A Grálnak semmi köze nincs se egyesek misztikus kalandozásaihoz, se mások tudós boncolgatásaihoz. A Grál élő jelentést hordoz, olyan „misztériumot”, amely – állíthatjuk – mind a mai napig nagyrészt ismeretlen. Csak a legigazibb és legmélyebb jelentése szerint lehet megérteni, egyrészt egy olyan tanítás nézőpontját felvéve, amely képes megragadni az őseredeti szimbólumok és mítoszok mögött rejlő valóságot, másrészt a történelem metafizikai felfogását magunkévá téve. Jelen tanulmány a Grál – eredeti forrásai alapján vizsgált – legendájának értelmezéséhez ilyen nézőpontból kiindulva akar hozzájárulni.

Adolphe Tanquerey - A ​tökéletes élet
Az ​aszkétika és a misztika a tökéletes keresztény életről tárgyal. Az isteni jóság a természetes életen kívül, amelynek a lelkünk a forrása, természetfölötti élettel is megajándékozhat bennünket, amely a kegyelemből fakad. A kegyelem pedig nem egyéb, mint részesedés magának az Istennek életéből. És mivel ezt az életet Jésus Krisztus végtelen érdeméért nyertük, mivel továbbá ennek az életnek Jézus Krisztus a tökéletes mintaképe, méltán keresztény, azaz krisztusi életnek nevezzük. Minden véges életnek tökéletesednie kell. Ez a tökéletesedés azzal történik, hogy az élő mind közelebb jut végső céljához. A teljes tökéletességet akkor érjük el, ha célunkhoz jutottunk. az emberi élet célja a mennyország, ott istent színről-színre fogjuk látni és boldogító tiszta szeretettel szeretni, ott kifejlődik majd a mi életünk a maga teljes szépségében.Valóban, a mennyországban istenhez hasonlók leszünk? "hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt ugy, amit van" . A földön csak viszonylagos tökéletességet érhetünk el, ha mind bensőségesebbé tesszük Istennel való egyesülésünket és így készülünk elő boldogító szinelátásáról. Erről a viszonylatos tökéletességről fogunk tárgyalni. Előbb beszélni fogunk a keresztény élet lényegéről, annak tökéletességéről, a tökéletes életre való törekvés kötelezettségéről, a tökéletesedés eszközeiről, majd sorban leírjuk azt a három utat, a megtisztulás, a megvilágosodás, az egyesülés útját, amelyeket végig kell járni minden léleknek, amely nemes odaadással törekszik a szomjúhozott tökéletesség felé.

Frithjof Schuon - Szufizmus
„Van ​'esetleges' iszlám, ahogyan van 'abszolút' iszlám. Hogy elkülönítsük a másodikat bizonyos vitatható elemektől, melyek az Üzenetnek csupán az emberei öltözékéhez tartoznak, és nem az Üzenethez magához, kénytelenek vagyunk bemutatni az elsőt is, különösen mivel az ezoterizmus forog kockán; nyilvánvaló azonban, hogy az 'abszolút' iszlám a fontos számunkra…” _Schuon felülmúlhatatlan – és hozzáteszem, utolérhetetlen – író a vallások összehasonlító tanulmányozása terén._ (Martin Lings) _E könyvben a témában elérhető minden más munkánál világosabban tárhatja fel az ember a különbséget a szufizmus üzenetének valódi lényegét adó kvintesszenciális szufizmus és az iszlám exteriorizáltabb formái között. Egyetlen más mű sem hárítja el ilyen sikeresen az autentikus szúfi tradíció megértése előtt tornyosuló legnagyobb és legjelentősebb akadályokat a nyugati olvasó számára._ (Seyyed Hossein Nasr)

Leo Schaya - Az ​egység szúfi tanítása
Jelen ​mű az iszlám ezotéria, a szúfizmus és legfőbb tanítása, az isteni Egység ismertetése az egyik legnagyobb iszlám költő és misztikus Ibn Arabi Értekezés az Egységről című írása alapján. Az isteni Egység (Tauhíd) állítása az iszlám létének egyetlen értelme, és minden igazi vallás lényegi követelménye, bárhogy is jusson kifejeződésre. A Korán megerősíti a judaizmus és a kereszténység ortodoxiáját a tiszta és eredeti monoteizmushoz való ragaszkodás által. Az iszlám világunk utolsó nagy vallásos kinyilatkoztatása, az Egyben találkozó szellemi áramlatok végső kikristályosodása.

Julius Evola - A ​hatalom yogája
Úr ​az, aki önmaga felett uralkodik. Ez a jóga révén érhető el. A kulcsszó a sakti, a "nőnemű" erő és hatalom, amely mindenkinek a testében ott szunnyad, és amit fel kell ébreszteni, majd átvenni felette az uralmat. Nem a hatalmat, mert ő maga a hatalom. Ki veszi át az uralmat? Siva.

Magiai_iii_highres
22

Ismeretlen szerző - Bevezetés ​a mágiába I-III.
A ​háromkötetes tanulmánygyűjtemény 1928 és 1930 között az önmagát kezdetben "Ur"-, majd "Krur"-csoportként megnevező beavatási közösség tagjainak különálló, mégis egy határozott háttérlogikát követő írásaiból tevődik össze. A csoport tagjai szerzői neveken írtak, vezetője Julius Evola volt, aki - mint az a harmadik kötet végén, a szerzői nevek azonosításából kiderül - egyben a legtöbb tanulmányt írta. A könyvek érdekessége és erőssége a gyakorlati, "mágikus" hangsúly, olyan írásokkal, amelyek az önmagukat spirituálisan átalakítani kívánó egyének számára különösen érdekesek lehetnek - mindazokat a veszélyeket is figyelembe véve, amelyeket az ilyen gyakorlatok természetüknél fogva magukban hordozhatnak. A gyakorlati vonalat számos "elméleti" tanulmány egészíti ki, amelyek elmélyítik az archaikus ember számára nyilvánvaló, és egyben a spirituális emelkedés alapjául szolgáló világképet. Mindezek aláhúzásául pedig számos eredeti szöveg fordítása szolgál a szellemiség olyan területeiről, mint a buddhizmus, a Mithrasz-misztériumok, a nyugati és keleti alkímia, a tantrizmus, a taoizmus.

Julius Evola - Pogány ​imperializmus
A ​Szerző 1928-ban Itáliában és 1933-ban Németországban megjelent könyve, amelyet idős korában "harci pamfletnek" nevezett. A mű azokra az erőkre mutat rá, amelyek az organikus és egészséges Európa szervezetét aláásták, és megrajzolja azokat az ideákat, amelyek figyelembe vételével a széteső és hanyatló Európa helyreállítható. A helyreállítás alapjaként a kereszténység előtti tradíciók - jelen esetben a római tradíció - birodalmi ideáját jelöli meg, amelyet nem csak a politikum szférájában, hanem az élet minden területén érvényesíteni kell. Innen a "pogány imperializmus" mint cím, amelyet az életművére visszatekintő Evola "római tradicionalitásként" pontosított.

Kollekciók