Ajax-loader

'szürrealizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Voyti Attila - Trilégia
A ​három napló sajátos, álomszerű világban játszódik több idősíkban, többszörös identitású szereplőkkel. Olajszőkítők, kocsmatöltelékek, politikusok, meghasonlott költők, bukdácsoló angyalok valamint egymástól elszakított szerelmesek sodródnak álruhát öltött istenekkel és sátánfigurákkal a végkifejlet felé. A szürreálisan kavargó és különböző műfaji elemeket ötvöző szöveg, a frivol, esetenként obszcén illetve az éterien finom jelenetek és stílusbeli megoldások keveredése teszi igazán egyedülállóvá a könyvet. A szerző egzaltált, szaggatott, elhallgató kifejezésmódja pedig rákényszeríti az olvasót arra, hogy maga írja tovább a művet a saját fejében, lelkében.

Mario Vargas Llosa - A ​város és a kutyák
Egy ​limai katonaiskolában gyilkosság történik. Egy korlátoltságában is emberséges hadnagy fényt akar deríteni az igazságra, de fölöttesei féltik az iskola jó hírét és saját karrierjüket. Amíg az ügy kapcsán összecsap tisztesség és megalkuvás, a világhírű perui író regényében filmszerű pontossággal bontakozik ki a kadétok élete - lelki-testi-anyagi drámája -, és ez a kis, zárt kör a maga kegyetlen vadontörvényeivel már előrevetíti a felnőttek társadalmának fondorlattal leplezett szilajságát, fennkölt hazugságát. Érezzük, hogy ez a lidérces álom már a való világ főpróbája, még játék, de már véres-halálos játék, s ez után a főpróba után a fennálló társadalom démoni erőinek csak még iszonyúbb előadása következhet. Vargas Llosa szinte klasszikus katarzisélményben részesíti hőseit, de a lenyűgözött olvasó - a szerzővel együtt - mégis gondolkodóba esik: vajon van-e olyan katarzis, amely a gyávaság és az elszánt erőszak poklának ilyen mélységes bugyraiból is megválthatja ennek az ordaséletre gyürkőző kisvilágnak hitvány kisáldozatait és szánandó-kárhozott kisgazembereit?

Boris Vian - Tajtékos ​napok
A ​Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? - kérdezte Chick. - És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? - érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. - Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. - Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."

Aimee Bender - A ​citromtorta különös szomorúsága
Kilencedik ​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá. Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

James Lord - Picasso ​és Dora
James ​Lord, az 1922-ben született amerikai szerző - aki az Egy Giacometti-portré című könyvével mutatkozott be hazánkban a Picasso és Dora cím ellenére maga is megvallja könyve előszavában, hogy voltaképpen önéletrajzot ír, s jóllehet nem elsősorban vallani akar, de mégiscsak vallani kénytelen! E hiteles, a szerző évtizedekig vezetett naplójára épülő regényes önéletírásnak azonban három igazi főszereplője van: ő maga, James, illetve Picasso és Dora. E három közül persze kiordít a Picasso név, a 20. század egyik legnagyobb, legsokoldalúbb, leghatásosabb és legsikeresebb képzőművészének közismert neve. De hogy jön ide Dora és James? Csak nem valami szerelmi háromszögről van szó?! De igenis! Csakhogy ez a világ legfurább háromszöge. James ugyanis kamasz korától fogva és mindvégig eltökélten homoszexuális, aki teljesen fesztelenül vallja és éli ezt a beállítottságát. Dora pedig Picasso megunt és "dobott", de alighanem leghíresebb és legreprezentatívabb szeretője, akiről maradandó művek tucatjait készítette a mester. A francia nyelvet már Amerikában megtanuló, a második világháború végén katonai elhárító tisztként Párizsban szolgálatot teljesítő James egyszer csak Picasso díványán találja magát, mert testileg is vonzódik a zseniális művészhez. Meg is orrol a mesterre, hogy az szexuálisan nem közeledik hozzá, jóllehet némelyek tudnak ilyesfajta fiatalkori kiruccanásairól. Ezért aztán szinte monumentálissá válik James plátói szerelme az elhagyott szerető kínos szerepében vergődő Dora iránt, akit férfiként meg se környékez, jóllehet együtt is élnek egy Picassótól kapott vidéki kúriában, miközben James sűrűn váltogatja a maga homoszexuális partnereit. Dora talán azért tesz lakatot saját nőiességére, mert azt hiszi, hogy így egyszer majd visszafogadja őt Picasso, aki persze újabb és újabb nőket boldogít. Mindhármukat mégis összetartja a művészet igézete: Picasso esetében a zseniális művészeté, Dora esetében a középszerű festegetésé, James esetében pedig az irodalmi ambícióké.

Orhan Pamuk - A ​fehér vár
"Doppio ​vára magas hegy tetején állt, fellobogózott tornyain a kihunyó alkonypír derengett, egyébként fehér volt; patyolatfehér és gyönyörű. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy ilyen szépséges és elérhetetlen dolgot csak álmában láthat az ember..." A fehér vár, egy török fogságba került velencei aranyifjú misztikus története, aki Konstantinápolyban egy befolyásos úr szolgálatába áll, és szabadsága fejében házitanítóként teszi hasznossá magát. Az udvari intrikák kereszttüzében álló nagyúr – aki a fiú legnagyobb megrökönyödésére önmaga kiköpött mása – hadigép tervezésére készül, miközben hatalmas hadjárat indul az elérhetetlenségbe vesző Fehér vár elfoglalásáért… A hanyatlóban lévő oszmán birodalom, tűzijátékok és pestisjárvány, filozofikus merengések és féktelen mulatságok, tudósok és csillagjósok fantasztikus kavalkádja vonul fel Pamuk első, nagyobb áttörést hozó regényében, amely kapcsán a mágikus realista hagyományok keleti csillagaként ünnepelték. Az idén Nobel-díjjal jutalmazott Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője. A mindössze 54 éves író munkásságát García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és legnevesebb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben „Európa és az iszlám Törökország egymásra talál”. A fehér vár, Az új élet és a Hó című regényeit már magyarul is olvashatjuk.

Franz Kafka - A ​per
"Valaki ​megrágalmazhatta Josef K.-t" - ezzel a valóságos szállóigévé vált mondattal kezdődik Kafka regénye, amely immár a huszadik század nagy klasszikusai közé tartozik. És így végződik: "... torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szivébe döfte, s kétszer megforgatta a kést." Az állítólagos rágalmazást követő letartóztatás és az ítélet végrehajtása között játszódik le a per, amelynek során végig nem derül ki, hogy milyen bűnt követett el az áldozat, és miért kell végül meghalnia. Nem is derülhet ki, mert a polgári jogrend ellen valóban nem vétett Josef K., bűne mitikus bűn, bűnhődését nem valamiféle feszíni igazságosság, hanem a személyben érvényesülő szükségszerűség rendeli el. Josef K. tudomást szerez a per során a "Törvény" létéről, a törvényről, amelynek alapján bűnösnek ítéltetik, és amely alighanem egy társadalmi rend legfőbb törvénye, de megismerni e törvényt már nem áll módjában, ködös, megfoghatatlan élményként rögződik benne. Mítoszt teremt ebben a művében Kafka: képbe sűríti, megdöbbentő erejű, irracionális képbe azt, amit felismert, de a megismerés egzakt, racionális eszközeivel megközelíteni nem tudott. Legjellemzőbb képe maga a bíróság. Benne vannak ebben a képben a legfőbb modell, a monarchia despotikus, korrupt, vaskalapos államgépezetének vonásai, de ez a bíróság mégis több és más, mint az: rosszabb minden erőszakszervnél, mert nincs szüksége erőszakra: szabadlábon ítéli halára az áldozatot. Josef K. fejet hajt a pokoli szükségszerűség előtt. Tehetetlenül áll a "világrenddé avatott hazugság" előtt, akár az író maga, aki lidércnyomásos látomásaiban megjárván kora poklát, szintén áldozatul esett ennek a vilgárendnek. Pusztulásra ítélte hagyatékát is, e pokoljárás riasztó dokumentumát, az utókor azonban fölfedezte benne a katartikus hatású művészi erőt - és ez avatja ma klasszikus, megrendítő olvasmánnyá mindenekelőtt főművét, A Per-t.

Stanisław Lem - Solaris
A ​nálunk igen népszerű író, a tudományos-fantasztikus irodalom világszerte ismert művelője, ebben a sok nyelven sikert aratott regényében ugyancsak érdekes lélektani, tudományos és filozófiai problémák boncolgatásával köti össze az izgalmas cselekményt. Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük... A tudósok fantasztikus élményeinek tükrében a mai ember lelkivilágát, gondolkodását, a világmindenség meg nem értett jelenségeire való reakcióját mutatja be a szerző.

Jorge Luis Borges - Körkörös ​romok
Borges ​különös és egyedülálló író. Világa is különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal, tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni, mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké: történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes morzsát.

Jerzy Kosinski - A ​festett madár
Valahol ​Kelet-Európában 1939 őszén, a második világháború első heteiben egy kisfiút egy távoli falu rejtekébe küldenek a szülei. A nevelőanya hamarosan meghal, a sötét hajú, kreol bőrű fiú - akit a babonás hiedelmek között élő és a náciktól meg a szovjetektől egyaránt rettegő falusi emberek zsidónak vagy cigánynak néznek - az elkövetkező négy esztendőben faluról falura kóborolva az emberi kegyetlenség számtalan formájának lesz elszenvedője vagy tanúja. Kosinki hol nyers realizmussal, hol borzongató és a borzalmakat mintegy tagadó költői szépséggel írja le az egyre sorjázó bestiális kínzásokat, s ahogy a könyv egyre szürreálisabb módon tobzódik a kegyetlenségben, azt érezzük, ez a történet mitikus jelentőségűvé nő, olyan írói látomássá, amely - a XX. század és kiváltképp a második világháború tapasztalatainak birtokában - az ember lecsupaszított énjét kutatja a történelem tomboló embertelenségében.

Miguel Ángel Asturias - A ​Kincses úrfi
Valóság ​és képzelet szüntelen kölcsönhatásának költői játáka. A valóság maga gerjeszti a képzeletet: az izzó trópusi levegő, a fényvisszaverődés, a hegyek-völgyek rejtelmei, a felhők és a lombok alakzatai. Elég egy ódon kúria egyetlen falmaradványa, egy "kölyökfolyosó", hogy egy különösen érzékeny gyermeklélekben a képzettársítások egész bonyolult rendszerét hozza létre. Az olvasó belefeledkezik ebbe az álom-valóság játékba, elringatózik azon a végtelen tengeren, ahol a Kincses úrfi meg Bernardo ifjúúr és Joper ifjúúr a furcsa, süket plébánossal kergetik a kísérteties kalózhajót.

Kafka
elérhető
41

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Vera Panova - Hány ​óra van?
Nyolc ​évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány. Az Útitársak, a Messzi utca, a Ha majd visszatérsz című művek után e hagyatékból előkerült kisregény nemcsak az írónő portréját árnyalja, hanem a negyvenes évek szovjet irodalmáról kialakított elképzeléseinket is.

Benyák Zoltán - A ​nagy illúzió
Tom ​Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. De az életének ezzel még koránt sincs vége. A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere... Szerelem és halál. A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Raymond Queneau - Ikárosz ​repül
Ikárosz ​egy finom, fanyar és divatos századvégi író regényhőse. A naiv fiatalember egy óvatlan pillanatban megszökik az őrizetlen kéziratból, és sápatag papír-életét valódival cseréli fel. Legelőször is megízleli az abszintot egy üzletszerű kéjelgésből élő, de később pályát változtató, kitűnő jellemű hölgy társaságában. Azután új sorsa szeszélye végigsodorja a korabeli Párizs díszletei közt: lát bicikliző divathölgyeket térdnadrágban, harminc kilométeres szédítő sebességgel száguldó automobilokat, irodalmi szalonokat, divatosan életunt dendi-írókkal vagy regénygyárosokkal. Bele is illeszkedik szépen a technicizálódó szecessziós Párizs életébe, de pályája mégis úgy végződik, ahogy írója elgondolta - ha ugyan igazat mond. A francia közönségnek ez a bámulatosan sokoldalú kedvence - hiszen lexikoncikket éppúgy tudott írni, mint burleszket - gyermeteg örömmel hancúrozik egyik utolsó regényének szófacsarásai, fortélyos szellemességei, vidám ötletei, gyöngéd csúfolódásai, finom árnyalatai közt.

Nicole Krauss - A ​szerelem története
"Egy ​nap megkerülte a házat, és a szemembe nézett. A héten mindennap láttalak idekint, és mindenki tudja, hogy egész nap engem nézel az iskolában, úgyhogy ha van valami, amit el akarsz mondani, miért nem mondod meg egyszerűen a szemembe ahelyett, hogy itt leselkednél, mint egy bűnöző? Átgondoltam a lehetőségeimet. Vagy elmenekülök, és többet nem megyek iskolába se, talán még az országból is elmegyek potyautasként egy Ausztráliába tartó hajón. Vagy egy életem, egy halálom, vallomást teszek. A válasz egyértelmű volt: megyek Ausztráliába. Már ki is nyitottam a számat, hogy örökre elköszönjek. Csakhogy. Ehelyett azt mondtam: Azt akarom kérdezni, hogy leszel- e a feleségem? Az arca semmit nem árult el. De mégis. A szemében ugyanaz a fény gyulladt, mint amikor kivette a hegedűt a tokjából. Eltelt egy lassú perc. Vadul meredtünk egymásra. Majd gondolkozom, mondta végül, és visszamasírozott a házba. Hallottam, ahogy bevágódik az ajtó. Aztán egy pillanat múlva az E dalra tanított anyám első taktusait, Dvoráktól. Úgyhogy ha nem is mondott igent, ettől fogva tudtam, hogy van remény. "

Jordan Radicskov - Kecskeszakáll
Magyarul ​is sok írása látott napvilágot a folyóiratok hasábjain 1969-ben Kecskeszakáll címen elbeszélésgyűjteménye. Radicskov elbeszéléseiben szüntelenül kavarog, egymásba olvad a jó a rossz, a való és valószerűtlen, az álomvilág és a realitás, a komikus és a tragikus, ám nem a művészi realizmus oldódik fel az álomvilágban, hanem a szürreálizmus mozzanatai oldódnak fel sajátos ábrázolásmódjában. Írásai merészek, talán leginkább a dél-amerikai "mágikus realisták" - García Marquez, Jorge Luis Borges, Corztázar - elbeszélésihez hasonlítanak, bár mélyen a bolgár valóságban gyökereznek, mert Radicskov minden ízében eredeti bolgár író.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Mário de Andrade - Makunaíma
Szokatlan ​művet kap kezébe a magyar olvasó, egy színes, csodákkal teli, egzotikus mesét, melynek hőse, Makunaíma, a tapanyumas-indiánok utolsó sarja vándorútra indul a brazil őserdőből, hogy megkeresse elveszett talizmánját. Szertelen jókedve, csillapíthatatlan szerelmi étvágya furcsábbnál furcsább kalandokba sodorja az út során, míg végül eljut Sao Paulo kőrengetegébe, a Gépek városába, ahol Esunak, a négerek ördögének túlvilágról érkező segítségével legyőzi Venceslau Pietro Pietrát, a venezuelai óriást. A modern mese, mely Brazíliát, ezt a földrésznyi országot varázsolja elénk, egy francia példákon nevelkedett szürrealista költő boldog hazatalálása szülőföldjének "bennszülött" kultúrájába, az indián mítoszok fantasztikus világába. Ebben a világban minden megtörténhet: nincs, ami gátat vetne a trópusi növényzet bujaságával tenyésző fantáziának.

Babits Mihály - A ​gólyakalifa / Kártyavár
A ​közös kötetbe foglalt két regény sokféle rétegét, értékét mutatja meg Babits Mihály gazdag prózai életművének. A gólyakalifa főhősét, Tábory Elemért - önvallomásainak tanúsága szerint - ismétlődően jelentkező kínzó álmai egy különös, kettős életbe szorítják. Ebben a tudathasadásos állapotban a valóság és a képzelet, a nappal és az éjszaka határai fokozatosan elmosódnak, az álmok egyre követelőbben fonódnak rá a hétköznapok reális világára, nyomasztó hatalmukkal hovatovább az ébrenlét minden óráját beárnyékolva. Családjának büszkesége, Tábory Elemér hol egy kitűnő képességű, gazdag jövőjű úrifiú életét éli, hol egy meggyötört asztalosinasét, hol pedig egy szánnivalóan elnyomott kis írnokét. A két réteg, a reális és az irreális megszámlálhatatlanul sok hiteles ténnyel és történéssel veszi birtokába a fiatalember tudatát, minden váltással újabb és újabb gyötrő szorongásokat támasztva benne, egészen az öngyilkosságig. Ez a halál azonban éppoly rejtélyes és titokzatos, mint az az út, amelyet lezár: Tábory Elemért holtan fedezik fel a szobájában, lőtt sebbel a homlokán, a fegyvert azonban, amelynek lövedéke kioltotta az életét, senki sem tudja megtalálni. A regény, mely a Nyugat 1913-as évfolyamában látott először napvilágot, a freudi mélylélektan alaptételeire épül, de a kor súlyos társadalmi problémái is visszhangoznak benne. ; A másik regényben, a Kártyavárban Babits egy Budapest környéki, gyorsan iparosodó, félig falu, félig város jellegű település életének két napjáról nyújt kaleidoszkópszerű képet. Főszereplője a messzi vidékről frissen ide helyezett járásbíró, aki azonban nem alakítója, csupán rezonőr szemlélője a számára hol ijesztő, hol ámulatba ejtő forgatagnak. Újgazdagok és lecsúszott egzisztenciák, a helyi politika befolyásolásának lehetőségétől megmárosodott iparosok és kereskedők, polgári módit utánzó parasztok, a tisztességest maguk közül kivető, korrupt köztisztviselők, nyomorúságban tengődő bérmunkások, legkülönbözőbb rendű vagányok és bűnözők galériája a regény; cselekménye a hatalom megszerzéséért-megtartásáért folytatott küzdelem krónikája. Kezdetben az ábrázolás hitelessége már-már a riportokéra emlékeztet (Babits újpesti tanárként szerzett élményeit használta föl a részletekhez), de később a tónus fokozatosan átalakul, s végül a mű zárlata, egy temetői látomás szinte a középkori haláltáncok atmoszféráját idézi, bár van némi köze a német expresszionista prózastílushoz is. - Mindkét regény érdemes a felfedezésre vagy újraolvasásra, ezért a gazdag Jegyzetekkel és Névmutatóval kiegészített kötetre lehetőleg minél szélesebb körben tanácsos fölhívni a figyelmet.

Massimo Bontempelli - Kaland ​a panzióban
"Az ​olvasó, mielőtt kezébe veszi Bontempelli valamelyik művét, készüljön fel arra, hogy ismeretlen világba lép, egy különös fantázia teremtette különös világba, mely különössége, egyedülállósága ellenére is meglepő hasonlóságot mutat a való világgal. Bontempelli szerint a költő legfontosabb dolga mítoszokat teremteni... A mítoszban más történik ugyan, mint ami embertársainkkal a hétköznapok során megesik, de ugyanúgy történik minden... Bontempelli írásainak egyetlen tartalma, egyetlen igazi értelme a fantázia, melyben teremtek. S ez a fantázia klasszikus, a szó legnemesebb, legvégletesebb értelmében... Makacs lényegre törekvése éppúgy klasszikus, mint pontos, világos, minden líraiságtól mentes stílusa vagy gondolatai."

Franz Kafka - Die ​Verwandlung
Als ​Gregor Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheuren Ungeziefer verwandelt. Er lag auf seinem panzerartig harten Rücken und sah, wenn er den Kopf ein wenig hob, seinen gewölbten, braunen, von bogenförmigen Versteifungen geteilten Bauch, auf dessen Höhe sich die Bettdecke, zum gänzlichen Niedergleiten bereit, kaum noch erhalten konnte. Seine vielen, im Vergleich zu seinem sonstigen Umfang kläglich dünnen Beine flimmerten ihm hilflos vor den Augen. »Was ist mit mir geschehen?« dachte er. Es war kein Traum. Sein Zimmer, ein richtiges, nur etwas zu kleines Menschenzimmer, lag ruhig zwischen den vier wohlbekannten Wänden. Über dem Tisch, auf dem eine auseinandergepackte Musterkollektion von Tuchwaren ausgebreitet war – Samsa war Reisender –, hing das Bild, das er vor kurzem aus einer illustrierten Zeitschrift ausgeschnitten und in einem hübschen, vergoldeten Rahmen untergebracht hatte. Es stellte eine Dame dar, die, mit einem Pelzhut und einer Pelzboa versehen, aufrecht dasaß und einen schweren Pelzmuff, in dem ihr ganzer Unterarm verschwunden war, dem Beschauer entgegenhob.

Covers_164315
elérhető
5

José Pierre - Magritte
A ​belga René Magritte a szürrealizmus egyik legjelentősebb és egyben legtitokzatosabb alakja, pedig látszólag nincs benne semmi zavarbaejtő. Úgy élt, mint bármelyikünk, olykor még egyszerűbben. Kitartóan dolgozott, kerülte a feltűnést, egyetlen nőt szeretett egész életében, akihez mindvégig hűséges maradt. A keménykalapos, hivatalnok külső mögött azonban különös ember és művész áll. Magritte a valóság naturalista hűséggel megfestett részleteiből teremt valóságon túli világot. Képeinek álmatag, sokszor kifejezéstelen arcú vagy a nézőnek hátat fordító szereplői meghatározhatatlan nyugtalanságot és komorságot árasztanak. Olyan rejtvényeket adnak föl nekünk, amelyeknek nincs megfejtésük. Magritte megszállottan kutatta a hétköznapi tárgyak és jelenségek fantasztikus metamorfózisait, nyelv és kép kapcsolatát. Szóképeket, nyelvi fordulatokat festett meg, képcímei szándékosan kérdőjelezik meg az ábrázolást; egyik leghíresebb műve a pipa, amely alá ezt írta: "Ez nem pipa". Látszólagos naivitása mögött kifinomult szellem rejtőzik, s talán épp ezért választhatta egyik elődjéül a konceptuális művészet és merített oly sokat tőle a reklámok világa. José Pierre könyve minden eddigi magyar nyelven olvasható tanulmánynál részletesebben és teljesebben, számos képpel illusztrálva mutatja be Magritte sokoldalú művészetét - festményeit, szobrait, s ad ízelítőt kevéssé ismert irodalmi munkásságából.

Amatka
elérhető
11

Karin Tidbeck - Amatka
Vanját, ​a fiatal tájékoztatási asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy valami nincs rendben: Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység nyomait kutatja. Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden erejével igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel önmagát is bajba sodorja. Karin Tidbeck világában mindenki gyanús, senki nincs biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az írott és beszélt nyelv, vagy éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző és végtelenül eredeti mű, óda a szabadságról, a szeretetről és a művészi teremtőerőről. „Javaslom, hogy ragadj meg egy példányt!” – Ann Leckie „Született klasszikus.” – Jeff VanderMeer Szürreális bemutatkozó regény Margaret Atwood és Ursula K. Le Guin stílusában, egy olyan idegen világról, ahol a nyelv valóban élő és ható.

Clarice Lispector - Minden ​történet
Clarice ​Lispector összes novelláját tartja kezében az olvasó: azt a sok történetből összeálló nagy történetet, amely szerzőjüket igazi legendává tették. Lispector sokáig az ínyenc olvasók titkos világtippje volt, napjainkban megkerülhetetlen alkotóként fedezték fel újra. Kritikusai joggal hasonlítják az életmű jelentőségét Franz Kafka és Jorge Louis Borges munkáihoz. A hol szürrealista, hol patetikus, gyakran szarkasztikus humorú írások varázslatos módon beszélnek el nem mindennapi történeteket. Az írások főszereplői saját szexuális és művészei erejükre ráébredő kamaszok, unatkozó háziasszonyok, akik számára minden történet önmagát túlmutató eseménnyé válik, a mindennapokat végzetes választási lehetőségekként megélő emberek. A hol teljesen hétköznapi, hol természetfölötti látomásokat megjelenítő írásokban mégis megmutatkozik valami közös: az emberi lélek feltárulkozása.

Komor Zoltán - Tépő Donát - Mutánsfilé
A ​nem túl távoli jövőben egy mutánsokkal zsúfolt megapolisz repülőterén a szervcsempész épp beszállásra vár. Az utolsó meló: átjuttatni a testébe varrt extra szerveket a határon. Rutin feladatnak indul, ami végül káoszba fullad, és hősünknek hamarosan menekülnie kell. Mentőkocsivá alakított limuzinokon, buddhisták üzemeltette kocsmákon át mutánsok lakta lepratelepen keresztül vezet az út, egy titokzatos orvos társaságában, akinek fogak nőnek ki a szemhéjából, amik hangosan csattognak, valahányszor kacsint. Komor Zoltán és Tépő Donát rendhagyó sci-fi története bizarr, szürreális vízió a jövő egészségügyi ellátórendszeréről, egy, a kormány által megrendelt, bújtatott népirtásról és testbe ültetett pisztrángokról. A kötet további két bónusz történetet is tartalmaz.

Romain Puértolas - A ​kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Providence ​Dubois, a csinos párizsi postáskisasszony számára az élet olyan, mint a titkos atyai recept alapján készült majonéz: ha egyszerű hozzávalókat használunk, és kitartóan keverjük, garantált az eredmény. Providence-nek pedig kitartása és energiája is van bőven: mindig sietős a dolga, s fáradhatatlanul cikázik ide-oda a világban. Most éppen Marokkóba repülne örökbe fogadott, imádott kislányáért. Zahera súlyos beteg, Eiffel-torony nagyságú felhő növekszik a tüdejében, napokon, órákon múlhat az élete. Providence azt ígérte neki, hogy nála lesz, mielőtt felkel a hold. Ám egy izlandi vulkán épp ekkor tör ki, hogy hamufelhővel terítse be az eget, s így földhöz szögezze a repülőket. Ha a gépmadarak nem emelkedhetnek a levegőbe, akkor bizony Providence-nek kell repülnie. Látszólag emberfölötti teljesítmény, de Providence nem ismer lehetetlent: órákat vesz egy versailles-i kolostor tibeti szerzeteseitől, és már ott is áll az Orly reptéren egy szál bikiniben, hogy felszálljon. A szeretet ugyanis szárnyakat ad az embernek. Romain Puértolas hihetetlennél hihetetlenebb kalandokat és különös, de annál szerethetőbb figurákat felsorakoztató, egyszerre mulatságos és megrendítő modern tündérmeséje ékes bizonyítéka annak, hogy az emberi akaraterő és fantázia határtalan. Csak engedjük szabadjára őket, és akkor nincs lehetetlen!

Komor Zoltán - Tépő Donát - Nácik ​a dínók ellen
1944. ​június 6. Egy sereg német katona várakozik Normandiánál. Hamarosan csapatszállító hajók érkeznek a tenger felől és elszabadul a pokol: a partot ellepik a vérengző velociraptorok. Hősünk, a háborúba belefáradt katona társával, Klaus-al inkább menekülésre adja a fejét. A két dezertőr Caenig jut – közben szörnyűséges pteranodonok és egy t-rex is útjukat állja. Végül egy föld alatti szajha-bunkerben lelnek menedékre, a szadista, puskalábú matróna, Helga és négy angyali szőkeség társaságában. Nem is sejtik, hogy az igazi pokol, amihez képest még a dinoszaurusz-apokalipszis is vakáció, odalenn vár rájuk. Eközben Berlin felkészül a dínók offenzívájára: a kőolaj-milliárdos evolucionista vezér, Darwin próbálja menteni a menthetőt, ám a haditudósításokban megpillantott őshüllők merőben új, érzéki vágyakat ébresztenek a Führerben. Vér, mocsok, szex és háború! Mindez dinoszauruszokkal! A Bukás és a Kitty-szalon találkozása a Jurassic Park-kal!

Komor Zoltán - Tépő Donát - A ​migráns Krisztusok támadása
Valahol ​külföldön megzavarodik egy Krisztus-klóngyár, és elkezdi ontani magából az emberiség megváltóit. Az országot pillanatok alatt ellepik a nincstelen Jézusok. A kormány válságállapotot hirdet: hamarosan felállnak az első drótkerítések a határon. Hősünk élete kifordul: a megkeseredett határőr, akit gyerekkora óta kísért Jézus Krisztus méhlepénye, hamarosan egy, a migránsokat felfegyverező gerilla csapatban találja magát, amit egy titokzatos anarchista, az albínó vezet. Ám hamar kiderül, a migráns Krisztusok nem sokat tudnak kezdeni a kezükbe nyomott fegyverekkel. De aztán előkerülnek a harci drogok, ettől pedig elszabadul a pokol. A narkótól megveszett messiások kannibál zombihordái megindulnak a határvonalak irányába – aminek egyedül Szókratész, a dadogó, Krisztus-fétissel megáldott zászlós örül. Vér, akció és vízágyún-járás!

Kollekciók