Ajax-loader

'verses regény' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


William Shakespeare - Hamlet
Az ​angol klasszikus, Shakespeare zseniális drámájáról nehéz lenne újat mondani. Nem is kell megpróbálni. Hiszen évszázadok múltán oly naprakészek mondatai, találóak szereplői, hogy az ember újra és újra rácsodálkozik, "csak az idő halad", "mi nem változunk". Mi, az emberiség, felcímkézve a hiúság, gyarlóság, öntörvényűség, haszonlesés, erkölcstelenség, vagy a pajzánság határtalan jelzőivel. Az előadás középpontjában a család áll. Az az anya, és fiú, aki különböző módon gyászol, üdvözöl egy új világot, rendszert, ami gyarlóbb, és kuszább lett, mint az előző. A főhős vívódik az általa vélt igazság és a valóság között. Nyomozásba kezd apja halálával kapcsolatosan, a Szellem megjelenésnek köszönhetően. Azt gondolnánk, hogy egy háborodott elme szüleménye mindez, ám a jó barát Horatio éppúgy részese a múlt feltűnésének, mint maga Hamlet. Az igazságnak súlyos következményei vannak, ha azt korábban megmásítani szándékoztak néhányan. Így történik ez ebben a drámában is. Tragédiák sorozata, gyilkosságok sora figyelmeztet arra, ha az ember bármely rendszere - egyéni, családi, társadalmi, - megbomlik, nem tudja kézben tartani sorsát, bukik vétkes és ártatlan egyaránt.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Anyegin
A ​verses regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a "felesleges ember", aki kora társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű - polifonikus kompozíciója révén - egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.

Arany László - A ​délibábok hőse
Arany ​János fia, Petőfi versének "Arany Lacija" 1871-ben egy pályázatra írta és küldte be névtelenül A délibábok hősét, a magyar verses regény műfajának klasszikus remekét. Műve hősének, Hűbele Balázsnak, Juhász Ferenc szép kifejezésével "a hitek halottjának" sorsában Arany László a múlt század hatvanas éveiben felserdült nemzedékek tragédiáját jelenítette meg; elsősorban a szalmaláng lelkesedést, s annak törvényszerű kudarcát: hogy mivé lesz a forradalmi eszmék délibábja abban a korban, amely már nem forradalmi: "A haza dolga: gordius-kötés, / De kard nem oldja meg, csak küszködés." S miközben a költő illúziótlanul szemléli az oblomovizmus magyar válfajának, az "akaratlanság vers-regényének" hősét, akinek tettvágya hamar alábbhagy, illetőleg folyton más és más irányba fordul, mély részvéttel is ábrázolja alakját és sorsát. Senki olyan eleven teljességgel nem fejezte ki a kiegyezés utáni idők magyarjának belső ellentmondásait, lemondó beletörődés és lázadó dac közötti ingadozásait, mint ebben a művében Arany László.

Térey János - A ​Legkisebb Jégkorszak
Befagy ​a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen. 2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata- jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor? A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

Csokonai Vitéz Mihály - Dorottya, ​vagyis a dámák diadalma a farsangon
Csokonai ​a "fársángi" háborúzás történetével eposzi kellékek fölhasználásával, ártatlan tréfálkozás mezébe bújtatott maró gúnnyal figurázza ki a szerelemre vágyó vénkisasszonyt, Dorottyát. A karnevál, a jelmezes fölvonulás, a farsangolás falusi, kisvárosi rítusainak beépítése a vígeposzba friss ötletekben és humorban gazdag művé avatja a Dorottyá-t.

Lord George Gordon Noël Byron - Don ​Juan
Byron ​fő művének tekinthető a befejezetlenül maradt, 16 énekből álló Don Juan. Az epika műneméhez is sorolható, de az eseménysorozatot meg-megszakítják a lírai meditációk, a szatirikus társadalombíráló megjegyzések, s átszövik a személyes célzások. Byron ezzel az alkotásával a romantikus verses regény műfaját teremtette meg, s hosszú időre elindította Európában ennek az új műfajnak a divatját. A Don Juan szatirikus korrajz, de valamennyi - még ezután következő - kor számára készült, annyi benne az életigazság.

Gergely Edit - A ​boszorkánymester
Boszorkányok ​márpedig vannak. Mindenek felett röpködnek, el-elsurrannak az ősi tűzhely mellől, ahelyett hogy Hesztiához hűen őriznék a lángját. Kiismerhetetlenek, be- és megfoghatatlanok, kisiklanak a keretek közül. A gyergyói havasok lábától, egy archaikus nyelvi világból röpít Budapest szlengtereibe Gergely Edit versregénye. Szerelemben is határokat hág át, akárcsak az irodalmi műnemekben. Nincs le- és kiszállás, érzelmek feszülnek, nyelvi világok keresztezik egymást, és tartják boszorkányröpülésben olvasójukat. Dánél Móna

Varró Dániel - Túl ​a Maszat-hegyen
A ​Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül… A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Jevgenyij ​Anyegin
A ​szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: "Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha." Szépirodalmi munkáit minden eddiginél bővebb válogatásban közreadó sorozatunk első kötetében Puskin "klasszikus" verses regényének, a Jevgenyij Anyegin-nek két teljes fordítását (Áprily Lajosét és Galgóczy Árpádét) és két megejtően szép fordítástöredékét (Vas Istvánét és Weöres Sándorét) veheti kézbe az olvasó: Áprily nőiesen kecses, költői Anyegin-jét, a puskini regényforma szigorúságát megjeleníteni képes, rideg-lélekelemző Galgóczy-Anyegin-t, Vas István félbemaradt dandy-eposzát és az Anyegin-strófába beleszerelmesedő Weöres önfeledt játékait.

Weöres Sándor - Psyché
Irodalmunk ​egyik legkülönösebb vállalkozása, bámulatba ejtő bravúrja ez a mű: egy a múlt század elejére képzelt, viharos életű, soha nem létezett költőnő tarka-barka egyéniségének, elragadó gazdagságú oeuvre-jének, az aprólékosságig pontos biográfiájának példátlan "rekonstrukciója". Mi vezette Weörest a Psyché megalkotásában? Éppen nem az a kegyes hamisító szándék, mint Macphersont vagy Thalyt, akik a szegényesen pislákoló "régi dicsőség" fényét próbálták növelni - a maguk korában fölöttébb sikeresen. Nem is holmi öncélú virtuózkodás. Többrétű feladat izgathatta. Az például, hogy egy régi költőnő ürügyén, annak bőrébe bújva, kitombolhassa olyan hajlamait, szándékait, amikre a mai költői felfogás, ízlés korlátlanul szabadnak hangoztatott, valójában akárhányszor öncsonkító, szigorú illemszabályrendszere nem ad módot. Weöres itt kedvére ábrázolhat, leírhat, figurákat teremthet és mozgathat, történeteket kerekíthet, dúskálhat halottnak ítélt versformákban, élhet egy ódon, dús zamatú nyelvvel, játszhat egy groteszkül elavult írásformával, beilleszthet azóta kikísérletezett fogásokat a patinás miliőbe, a fiktívet bizarr és merész módon egybejátszhatja a történelmi nevekkel, helyzetekkel és - mintegy mellékesen - olyan sok oldalról színesen elegánsan fölrajzolja az egész korszakok, hogy történelmi kézikönyvekből sem ismerhetnénk meg különbül. Remek ötle, hogy (az egykorú szokásokkal egyezőleg) Psyché fiktív versei közé applikálja Weöres az általa régóta nagyrabecsült Ungvárnémeti Tóth László hiteles verseinek egy egész ciklusát. (Psyché pompás élet- és jellemrajzot is "közöl' Ungvárnémetiről - olyan szabadon bánva figurával, tényekkel, ahogy a történelmi regényekben eddig is tették ugyan az írók, de lírai emlékezésnek álcázott "tanulmányban" eddig hasonlót nem találhattunk.

Béroul - Marie de France - Thomas - Trisztán ​és Izolda
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Térey János - Paulus
"...innen ​bizonyos értelemben nincs visszaút: a Paulust követően Térey már nem csinálhatja ugyanazt, mint eddig, egy ilyen feszítő ambíciókkal teli, összegző mű után a költői pálya belső súlypontjai óhatatlanul átrendeződnek..." Keresztesi József

Pavol Országh Hviezdoslav - Az ​erdőőr felesége
Azt ​hihetnénk, sőt valószínűleg úgy is van, hogy az ember világegyetemébe minden úgynevezett szellemi érték, tapasztalat, az emberi intellektus minden gyümölcse beletartozik. Azt gondolhatnánk, a szellemi tapasztalatok átültetése egyik közösség talajából a másikéba nem okozhat különösebb gondot, hiszen e tapasztalatok között nincsenek minőségbeli különbségek. Tekintet nélkül a különböző tapasztalatokra, az egyén mikro- és a közösség makrovilágára, annak történelmére, sorsára, érdekeire - egyvalami közös bennünk: emberek vagyunk. Mi több, egy szocializmust építő társadalom tagjai, a huszadik század legkomolyabb kísérletének a résztvevői: az emberi kapcsolatokat az ököljog és a dzsungel törvényeinek a mellőzésével kívánjuk rendezni. Ez közel hoz egymáshoz bennünket, de kötelez is. Egyebek mellett arra, hogy nemzeti közösségeink szellemi tapasztalatait hangsúlyozottabban és rendszeresebben cseréljük ki. Az ilyen értékfelkínálás - az elmondottaktól és a kedvező feltételektől függetlenül, és főleg ha két nemzet irodalma között történik - sohasem zavartalan, sohasem feszültségmentes. A feszültséget az a várakozás okozza, amellyel az átadott mű fogadtatása elé nézünk.

Szálinger Balázs - A ​százegyedik év
Szálinger ​Balázs fiatal költő pályája elejétől törekszik a verstörténeti hagyományok megőrzésére, sőt megújítására, különösen a verses epika területén. Első ilyen könyve egy vígeposz volt: a Zalai Passió. Ez a humorral átszőtt kötete még 2000-ben jelent meg Erdélyben, mellyel a szerző a Bródy Sándor-díjat és a Magyar Rádió Petőfi-díját is elnyerte, de nagy sikere ellenére mára hozzáférhetetlen a hazai olvasóközönség számára. Majd következett az istenek és emberek harcáról szóló eposz, A sík, ez a monumentális történelmi látomás, mely többek közt Vörösmarty Mihály A Rom és Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásaival mutat rokonságot. A százegyedik év a szerző új verses regénye, mely 2007-ben játszódik Budapest egyik kerületében, de történései megeshetnének bárhol Magyarországon: egy tehetséges fiatal újságíró, majd szóvivő, egy Hahóthy nevű életének egy évét meséli el a felemelkedéstől a bukásig. A százegyedik év című kötet egybegyűjti mindhárom művet, hogy megjelenésükkel az olvasó szemtanújává váljon a magyar epikus költészet megújulásának.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Anyegin ​/ Válogatott írások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sota Rusztaveli - A ​tigrisbőrös lovag
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

44_h%c3%adres_eposz
44 ​híres eposz Ismeretlen szerző
6

Ismeretlen szerző - 44 ​híres eposz
A ​közkedvelt 111 híres külföldi, a 66 híres magyar regény, a 77 híres dráma, az 55 híres opera, a 88 híres világirodalmi, a 99 híres magyar vers, a 22 híres beszéd és a 33 híres bölcseleti mű után új kiadásban ismét itt a világirodalom 44 híres eposzának, verses regényének és elbeszélő költeményének bő kivonata és rövid méltatása, köztük olyanoké is, melyek magyarul hozzáférhetetlenek. A Gilgames-eposz, a Mahábhárta, a Rámájana, az Edda, a Nibelung-ének, a Roland-ének, az Ének Igor hadáról, a Cid-ének éppúgy szerepel benne, mint például Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, Firdauszítól a Királyok Könyve, Dante Isteni Színjátéka, Tasso Megszabadított Jeruzsáleme, Heine Atta Trollja, Goethe Rókafija, Hermann és Dorotheája, Puskin Anyeginje, Wolfram von Eschenbach Parszifálja, Milton elveszett paradicsoma, Longfellow-tól a Hiawatha, stb.Olyan neves irodalmárok adták fallukat a kötet megírásához, mint Acél Zsuzsa, Bakcsi György, Balassa Anna, Berkes Erzsébet, Dani Tivadar, Dániel Anna, Dornbach Mária, Halász Előd, Hárs Ernő, Hurtony Zsuzsa, Kartal Zsuzsa, Kovács Miklós, N. Horváth Béla; Péter Ágnes, Simon Gyula, Stark Ferenc, Szathmáry Éva, Szentmihályi Szabó Péter, Szepessy Tibor, Tedeschi Mária, Tótfalusi István, Vasy Géza, Zoltai Dénes.

Adam Mickiewicz - Pan ​Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában
A ​XIX. százdai lengyel irodalom klasszikus remekét, a "lengyel Iliász"-t, Mickiewicz emigrációban írta. Távol hazájától tehát s távol az 1830-as tragikus felkeléstől, melynek leverése mélységesen kétségbe ejti. Ekkor, a gyász, a fájdalom napjaiban érik meg benne a gondolat, hogy megírja a lengyelek nagy nemzeti eposzát, megörökítse a régi szép idők mindennapjait, mindazt, ami már visszahozhatatlan: mert az a világ, melyben az ifjú Tadeus bűbájos szerelemi históriája zajlik, immár az emlékezetben él csupán. Gyermekkorának nosztalgikus fényében ragyognak a szülőföld tájai, a háborítatlan ősvadonok, a csendet kürtszóval fölverő medvevadászat, a kisnemesi falvak sajátos embertípusai, a lakomák, az összecsapások, szablyák suhanása, mordályok füstje, szerelem és hazaszeretet kitörései - a nemzeti viseletek, a jellemek, melyek egyképp viselik magukon az európai romantika s a lengyel-litván vonások jegyeit. Eposzt írt Mickiewicz? Verses regényt? A kettő keverékéből csinált valami újat? Egy bizonyos: tapintható gyönyörűséggel és szerető iróniába mártott tollal ábrázol, minden során, minden leírásán, legyen az a bozótos erdőé, nemesi udvarházé, felejthetetlen naplementéké, táncoké, az "eposzi" harcoké: mindenen ott érezni a megjelenítés örömét, művészi gyönyörűségét. Az örömet és élvezetet, aminek talán fő része van benne, hogy valóban sikerült remekművet alkotnia, mely elsősorban abban homéroszi, hogy végtelenül természetes. A _Pan Tadeus_-t, mely Sebők Éva fordításában 1957-ben először jelent meg magyarul, most Rónay György fordításában adjuk közre.

Werner Heiduczek - Parszifál
Wolfram ​von Eschenbach a XIII. század első éveiben írta verses lovagregényét, a Parszifált, amikor az elvilágiasodott lovagi kultúra lerázta az egyházi befolyást. Az evilági hősiességet, tettrekészséget többre értékelték ekkoriban a vallásos buzgalomnál. A régi múltból származó mondaanyag, Artur király kerekasztalának és a Grál lovagjainak története a középkori költő kezében a hűbéri társadalom ellentmondásait tükröző költeménnyé lett. Werner Heiduczek átdolgozása, félretéve a későbbi forrásokat, ezt a művet teszi elevenné, tölti meg új élettel. A régi idők emberei, a lovagvilág hősei hirtelen meglepően közel kerülnek hozzánk, olyan közelről látjuk életüket, mintha kortársaink lennének.

Adam Mickiewicz - Pan ​Tadeusz
A ​XIX. századi lengyel irodalom klasszikus remekét, a „lengyel Iliász”-t, Mickiewicz emigrációban írta. Távol hazájától tehát, s távol az 1830-as tragikus felkeléstől, melynek leverése mélységesen kétségbe ejti. Ekkor, a gyász, a fájdalom napjaiban érik meg benne a gondolat, hogy megírja a lengyelek nagy nemzeti eposzát, megörökítse a régi szép idők mindennapjait, mindazt, ami már visszahozhatatlan: mert az a világ, melyben az ifjú Tadeus bűbájos szerelmi históriája zajlik, immár az emlékezetben él csupán. Gyermekkorának nosztalgikus fényében ragyognak a szülőföld tájai, a háborítatlan ősvadonok, a csendet kürtszóval fölverő medvevadászat, a kisnemesi falvak sajátos embertípusai, a lakomák, az összecsapások, szablyák suhanása, mordályok füstje, szerelem és hazaszeretet kitörései – a nemzeti viseletek, a jellemek, melyek egyképp viselik magukon az európai romantika s a lengyel-litván vonások jegyeit. Eposzt írt Mickiewicz? Verses regényt? A kettő keverékéből csinált valami újat? Egy bizonyos: tapintható gyönyörűséggel és szerethető iróniába mártott tollal ábrázol, minden során, minden leírásán, legyen az bozótos erdőé, nemesi udvarházé, felejthetetlen naplementéké, táncoké, „eposzi harcoké”: mindenen ott érezni a megjelenítés örömét, művészi gyönyörűségét. Az örömet és élvezetet, aminek talán fő része van benne, hogy valóban sikerült remekművet alkotnia, mely elsősorban abban homéroszi, hogy végtelenül természetes. A Pan Tadeus-t, mely Sebők Éva fordításában 1957-ben először jelent meg magyarul, most Rónay György fordításában adjuk közre.

226189
elérhető
28

Térey János - Protokoll
Mátrai ​Ágoston protokollfőnök a Külügyminisztériumban. Az állam lakája, szürke eminenciás. Korunk hőse, aki ugyanakkor közeli rokona a XIX. század ,,fölösleges embereinek". Jó családból származik, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkezik és hiperérzékeny. Elég ennyi a boldogsághoz? Minden nő álma vajon milyen nőt álmodik magának? Legyen Blanka, a saját unokanővére? Legyen a világklasszis teniszezőnő? Vagy Fruzsina, az országház kifürkészhetetlen gyorsírója? És hogyan éli hétköznapjait egy minisztériumi középvezető? Mit kezd a felelősséggel, a zárt életével, a szorongásaival? Térey János verses regénye a mai Budapest középrétegének apró részletekig cizellált lát- és kórképét adja, betekintést engedve a művészvilág kulisszái mögé is. A válság Európájában fölcsillanó életöröm érzéki rajzával a szerző eddigi életművének fontos állomása ez a majdnem-megváltástörténet, amelyben visszaköszönnek az Asztalizene szereplői közül is néhányan.

Thomas - Trisztán ​és Izolda
Tisztán ​és Izolda nevének hallatán mindenkinek az örök szerelem jut eszébe. A legenda kortalan voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 12. században írott verses feldolgozásai máig is népszerű olvasmányok.

J. R. R. Tolkien - The ​Adventures of Tom Bombadil
A ​volume of songs, rhymes and poems from "The Red Book". They tell of Tom's encounters with Goldberry, with Old Man Willow, who tries to trap Tom inside his trunk, with the Badger-folk, and with the ghostly Barrow-wight, as well as with a princess, trolls, dwarves and legendary beasts.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Költemények ​/ Jevgenyij Anyegin
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Puskin Sándor - Anyégin ​Eugén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Két ​magyar Anyegin
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

J. R. R. Tolkien - Bombadil ​Toma kalandjai
Ki ​nem emlékezne a vénséges vén, mégis örökifjú Bombadil Tomára? Először A Gyűrűk Ura oldalain csendültek fel az Öregerdő legtitokzatosabb lakójának dalai. Azóta már Magyarországon is nemzedékek arcára csalt mosolyt Toma mindig vidám természete. Nem is csoda, hogy oly sokszor ihlette meg a hobbitok költészetét, így aztán a Nyugatvégi Piros Könyv - amelyet Bilbó és barátai vetettek papírra, és amelynek szemelvényeiből ez a kötet készült - többször is említést tesz róla. Persze nemcsak róla szól ez a kis gyűjtemény, találkozhatunk benne kóbor lovaggal és tündérrel csakúgy, mint az Olifánttal és a holdbéli emberrel. Rajta hát! Kalandra fel! Járjuk be együtt újra Tokien meséinek világát!

Alisir Nevái - Ferhád ​és Sirin
Alisír ​Nevái (1441-1501) a klasszikus török költészet legnagyobb alakja, a keleti reneszánsz századában írta halhatatlan műveit. Közép-Ázsia költője volt, e hatalmas térség kultúrájának középpontjában, ahol irániak és törökök, arabok és indiaiak, kínaiak és görögök éltek együtt. Nevái ó-üzbég (csagatáj) nyelven alkotott, munkásságával elősegítette, hogy az üzbégek önálló nemzetté váljanak a török nyelvű népek kiterjedt családjában. Legszebb elbeszélő költeménye, a Ferhád és Sirin, a legyőzhetetlen szerelem csodálatosan költői emléke. Az ősi és sajátosan keleti témát számos nagy költő dolgozta fel a perzsa költészetben is, a legegyénibb s legmaradandóbb módon azonban Nevái formázta meg a két szerelmes, Ferhád és Sirin híres történetét. Kötetünket Alisír Nevái műveihez készített XV-XVI. századi miniatúrák színes másolatai díszítik.

Szilágyi Ákos - Gyönyörök ​kertje
Vajon ​milyen élvezeteket rejthet a Gyönyörök kertje, a túlvilági boldogság birodalma? S miképpen veti oda a sors az embert? Milyen a földi lét visszája, s milyen a világ onnan nézve? Mit kaphat cserébe a túlvilági utazó, az én, a test, a tudat, az ész elvesztéséért? A kancsalrímekbe szedett, négysoros versszakokból építkező édes-bús verses regény, amelynek címe Bosch híres képének látomását idézi, létezésünk kényszerű irányát követi, az utat a vég felé. Ám az egyéni befejezések le- és eljátszásánál többről van szó. A második évezredforduló az Utolsó ítélet réme felé fordítja korunk emberének figyelmét. És aki kiáltozna, hogy ez a vég nem az enyém, hisz bennem még bőven zubog a vér, azt majd valaki beárulja: Uram, ez elkerülné, ami mindnyájunké. Végig kacagtató könyv ez, de csak aki a végén tart, kacaghat önhitten az utolsó oldalon. Irónia, vicc, szójáték, üde nevetés, ám cinkosan mégis csak az utolsó állomáson kacsinthatunk össze. A visszájára fordult világnak visszájára fordult a vége is. Túlvilági utazásunk színtere nem a pokol, hanem az édenkert, ahol a pokollakók is angyalok, szentek, üdvözültek. Korunk történelmének és a Bibliának ismert motívumaira bukkanhatunk e komikus, groteszk Utolsó ítélet abszurd történéseiben.

Csomós Róbert - Csirip
Csomós ​Róbert a tőle megszokott humorral szemléli a világot, a maga egyszerű stílusával jeleníti meg a történelem visszásságait ebben a regényében is.

Orbán Ottó - Helyzetünk ​az óceánon
"Csodagyereknek ​elég mindennapi voltam. Nem sugárzott belőlem a mozarti báj; ha sugárzott valami is, az ostrom. Éltem - és ez volt a csoda. Három bombát kapott a házunk - mindhárom belefulladt. >>Jenkidudl kipitap<< két bombázás közt a gangon, az SS-ek feje fölött fütyültem az amerikai rádió hívójelét - nem volt hallásuk, nem lőttek agyon (anyám szétpofozta a fejem a lakásban). A környéken minden ház égett - a miénk nem. Csodák, csodák, csodák. A felnőtt társadalom mindemellett a költőt becsülte bennem. A Rádióba is elvittek; magnó még nem volt, lemezre vették a szavalatom. Az érzékeny szerkesztőnő kikelt magából: >>ez a kis, idegbeteg pávián!<< Grandpierre Emil tengerkék szemével úgy bámult, mint egy számolni tudó verebet. De titkomat nem tudta egyikük sem: tökmaggal volt teli mind a két zsebem. Ez volt a Költő Jutalma, a Tökmag Kéje - fizetség az árvaságért, pofonokért, páviánért, rádiónyilatkozatért. Az Árnyas úton tökmaggal a számban szuszogva másztam az intézet felé. A Szegény Árva: rágtam és röfögtem. E sanda képrejtvény jelentését persze nem fejthettem meg ott, a helyszínen. Máskor és más helyen pattant szét ez a buborék is. De bármikor és bárhol történt: mint parttól a hajó, elvált bennem a könny a nevetéstől; én voltam a növekvő messzeség és én, aki kétfelől integettem. Gyilkos humortól hasadt meg, mint napfénytől a rög, a benső pásztorjáték nyájas színtere, és nyílt meg szemem előtt a vér tükrös szakadéka, ahol versben bomlik el a lelki hasadóanyag."

Hajnal Mária - Cseppek ​és csillagok
"Nem ​gondolnám, hogy író lennék. Csak egy nő, aki rendszerbe szedte az élményeit, és mérleget készített" - vallja Hajnal Mária, e kötet szerzője. A sorait olvasván mégis úgy érezzük, helyettünk ír, gondolatai a mi töprengéseinknek adnak új irányt. Megtanít minket arra is, hogy nem maga a cél a fontos, hiszen annak csak az addig megtett út ad értelmet, amelyen "cseppek" és "csillagok", bánatok és örömök, sikerek és kudarcok között kell egyensúlyoznunk. Írásának egyéni ízt kölcsönöz roma identitásélménye, amelynek köszönhetően tanulságos módon oszlatja el a sorstársaival kapcsolatosan rögzült homályt: "Nagyon komoly zavar van az emberek fejében rólunk. [...]Mindig mindenkinek van egy osztálytársa, egy szomszédja, egy barátja, egy munkatársa..., aki roma volt, s ők bőszen hangoztatják, hogy a fehérek között is vannak szemét emberek, az ő ismerősük viszont szorgalmas volt, és tiszta. Elképzelésük nincs, mennyire sablonosak és bántók és szánalmasak ezek a szavak." Kliséktől mentes, megragadóan őszinte könyvében Hajnal Mária nemcsak minket késztet arra, hogy mérleget vonjunk - ő is ezt teszi. Mit is kívánhatnánk? Talán, hogy értő olvasók kísérjék figyelemmel rögös útját...

Kollekciók