'regényes életrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Philippa Gregory - A ​másik Boleyn lány
A ​romantikus történelmi szerelmes regényeiről ismert szerző első magyar nyelven megjelenő regénye VIII. Henrik udvarába kalauzolja el az olvasókat. A fiatal király erőtől, tettvágytól duzzadó férfi, ám asszonya, Aragóniai Katalin nem tud életképes fiúnak életet adni. Henrik türelmetlenül áhítja a fiú örököst, s mivel Katalin nem képes eme vágyát beteljesíteni, figyelme a fiatal udvarhölgyek felé fordul. A helyzetet kihasználva, a Boleyn család mindent elkövet, hogy Henrik szeme a már férjezett Maryn (a kevéssé ismert másik Boleyn lányon, Anna húgán) akadjon meg. Mary végül is szerelmes lesz Henrikbe, az erős, hatalmas férfit látja Anglia legnagyobb emberében, a királyban. S bár vígan lovagolnak, vadásznak, táncolnak s szeretkeznek, Mary úgy érzi, becsapta és ő maga is megalázta szeretett királynéját, Katalint. Ez a lelkiismeret-furdalás aztán örökre ott marad szívében. Időközben az addig a francia udvarban nevelkedő Anna is hazatér. Mindenben segíti testvérét, de már nem testvéri szeretetből, hanem abból a meggyőződésből, hogy a családnak segít a legtöbbet, ha Henrik ágyasát istápolja. Mary először egy leány- majd egy fiúgyermekkel ajándékozza meg a királyt. Henrik boldog: lám, tud ő fiút nemzeni, hiszen nem rajta múlik. Mary azonban fáradt, kimerült, már nem is kívánja a királyt mint férfit: Henrik teste már nem fiatalosan ruganyos, és szeretőjére telepedve meglehetősen súlyos. Mary szeretőből anyává lett, valóságos anyatigrissé, akinek mindennél és mindenkinél fontosabb két királyi porontya. Elérkezett hát Anna ideje. Hihetetlen ambícióval és önbizalommal tör előre, célja nem kisebb, mint a király soron következő szeretőjévé, s majdan királynővé válni. Maryvel szembeszegülve harcol a király kegyeiért. És mint ahogy arról már történelemórán is értesültünk, a Boleyn és Howard családok leánykája valóban királyné lesz. Izgalmas, sok feszültséggel és félelemmel teli a történetben ez az időszak, a történetet sok-sok mellékszál teszi még érdekesebbé és színesebbé. A számos nyelven megjelent és nagy sikert aratott regényből előbb a BBC készített rendkívül népszerű televíziós sorozatot, majd Hollywood is lecsapott rá: neves sztárokkal készül a mozifilm, melyet idén karácsony előtt mutatnak be.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Kertész Erzsébet - Szonya ​professzor
Szerelem ​vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? - ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni "négy fal között" nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig - mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül - e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.

Láng György - A ​Tamás-templom karnagya
"Minden ​korok, minden földek legnagyobb muzsikusa", Johann Sebastian Bach életének, örömeinek, bánatainak, sorsának hallatlanul élvezetes, izgalmas regénye.

Bereményi Géza - Magyar ​Copperfield
Bereményi ​Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a szerző gyermek- és ifjúkorával foglalkozik. A második világháború után eszmélő gyereket nagyszülei és a Teleki téri piac nevelik. 1956-ban tízévesen éli át a forradalom fordulatait, hogy kamaszkori lázadása és ifjúkori indulása egybeessen a Kádár-rendszer megszilárdulásával. Bereményi önéletírásában sorra veszi és ragyogó portrékban örökíti meg élete első huszonöt évének meghatározó figuráit és találkozásait. A szellemes anekdotákban bővelkedő regény a 20. századi magyar történelem krónikája emberközelből, és egy érzékeny művész vallomása.

Passuth László - A ​mantuai herceg muzsikusa
A ​szerző új regényét Tiziano halálával kezdi: Itáliában elhalványodik a képzőművészet sokszázados ragyogása s a múzsák az új művészet - a zene felé fordulnak. a cinqeucento utolsó évtizedeiben tűnik fel Claudio Monteverdi, Itália máig is legnagyobb komponistáinak egyike, az opera teremtő géniusza: fiatalon Mantuába kerül, ahol egy könnyűvérű, de elevenszellemű herceg (aki oly ismert szerepet kapott a Rigolettóban) ösztönzi arra,hogy kiemelkedjék a liturgikus zeneszerzők, madrigálisták szinte névtelen seregéből s kiformálja a "dramma per musica"-t - a mai operát. A kicsiny, de tündöklő mantuai udvarnak Tasso, Monteverdi és Rubens örök alakjai adnak mély történelmi értéket. Az Orfeo komponistája e könnyelmű, de művészetkedvelő udvar forgatagából súlyos egyéni tragédiák során át kerül Velencébe, hogy ott élete alkonyán megírhassa e város "örök farsangjában" utolsó monumentális főművét, az Incoronazione di Poppeá-t. E kevéssé ismert, késő-reneszánsz és korabarokk határvonalán álló kort teremtette újra e nagy komponista sorsának tükrében a szerző új, hatalmas történelmi regénye.

John Mortimer - Will ​Shakespeare
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dallos Sándor - Aranyecset
Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Felix Timmermans - Pieter ​Bruegel szenvedélyes élete
"Kok ​négy nappal azután, hogy megismerkedett Pieterrel, szerződést kötött vele. Ebben Pieter kötelezte magát, hogy csak Koknak dolgozik, meghatározott összeget kap minden rajzért, amelyet átad az antwerpeni mecénásnak, aki metszeteket csináltat belőlük. Közben Pieter fölkereste hajdani emsterét, hogy elújságolja neki a jó hírt, s megkérdezze, nincs-e ellenvetése a szerződés ellen. Coecke azt tanácsolta neki, fogadja el, s hozzátette: - Annál is inkább, mert ha makacsul ragaszkodsz ehhez a festészethez, sosem éred el a mesteri címed! S újból dicsőíteni kezdte az olümposzi isteneket és klasszikus szépséget, amelyet egyetlen művész sem hanyagolhat el. -Mester - válaszolta Pieter - , én már csak paraszt maradok mindörökre!" Ez a párbeszéd az alig huszonegy éves Pieter Bruegel és felfedezője, a hírneves antwerpeni udvari festő, Coecke mester között hangzott el, s a művészeti vitához a hátteret az inkvizíció máglyái, az eretnekek jajveszékelése, a spanyolok által megszállt Németalföld nyomora, s a hódítók ellen lázadó "Koldusok" egyre sűrűbben fellobbanó véres felkelései szolgáltatták. Felix Timmermans, a neves flamand műtörténész és költő könyvén átüt a világ egyik legnagyobb festőjének, Pieter Bruegelnek lenyűgöző egyénisége, szerény, tiszta, nagyon emberi életmódja és művészi véleménye koráról, korának nagy kérdéseiről és az emberiségről.

Gabriel García Márquez - A ​tábornok útvesztője
1830 ​ősze táján, egy kis gőzhajón, mely a Magdalena folyón lefelé igyekszik, Santa Marta felé, Simón Bolívar képzeletben újra átéli a hajdani csaták dicső napjait és a hajdani szerelmek viharos éjszakáit. Az élet lassan elszáll belőle, s életével együtt egy nagy utópiának is vége. De ő, a „Felszabadító” máig is a kontinens egységének és függetlenségének jelképe. Törvényszerű volt, hogy Latin-Amerika legnagyobb írója előbb-utóbb szembesüljön Latin-Amerika történelmének legnagyobb alakjával, és faggatni kezdje. Ő, a nagy mítoszteremtő most visszafelé teszi meg az utat: a mítoszokból bontja ki az egykori embert, és úgy állítja elénk a maga esendőségében, megható illúziók között, hogy elhisszük neki: Simón Bolívar csakis ilyen lehetett. Mindent elhiszünk neki.

Székely Júlia - A ​halhatatlan kedves
Az ​élményszerű közvetlenséggel megírt regény alapkérdése: ki lehetett a címzettje annak a soha el nem küldött lángolóan szerelmes levélnek, melyet Beethoven halála után találtak meg iratai között. A regény kerete: egy fiatal muzsikus, közvetlenül Beethoven halála után, végiglátogatja azt a hat asszonyt, akiről feltételezhető, hogy a nagy zeneszerzőnek eszményi társai voltak. Bettina von Arnim, Amalie Sebald, Rachel Levin, Giulietta Guicciardi, Brunczvik Teréz és Jozefin - a hat asszony alakja gazdagon festett, eleven korrajz hátteréből bontakozik ki

Kántor Zsuzsa - Ballada ​egy márványtábláról
Braun ​Évának, a mártírhalált halt kommunista hősnek a fényképe tekint ránk erről a könyvről. Pedig ez a regény nem életrajz, nem dokumentumregény. És balladának is szokatlan ballada. Kántor Zsuzsa, aki kortársa volt Braun Évának, és annak idején találkozott is vele, a modern regényírás múltat, jelent és jövőt egyszerre láttató teljesebb idősíkjában támasztja fel alakját. Beleállítja egy fénytörésbe, amely ki is rajzolja, meg is nőtteti, anélkül hogy idealizálná vagy meghamisítaná. Az olvasó elsősorban regényt olvas itt, művet egy hősi, tragikus életről, a sorsunkká érő közelmúltból, amely egész a jelenig ér.

Lissák György - Az ​aranykígyó
A ​mű leginkább történelmi regénynek nevezhető, mely a dokumentumregény, az irodalmi forgatókönyv és az esszé eszközeit is fölmutatja. Hangvétele olykor a riportéhoz közeli, olykor drámaivá forrósul. A szerző a történész alaposságával és a szépíró ihletettségével nyúl Fráfer György ellentmondásos alakjának megformálásához. A tényszerű és egyben szubjektív megvilágítás fényénél reneszánsz hősre ismerünk. Híven idézi a kort műveltség-, ízlés- és diplomáciatörténeti vonatkozásaival együtt. Párbeszédekbe és leírásokba szőtt utalásai, de mértékletes archaizálása is a kép pontosságát szolgálják. A regény Fráter György utolsó napjainak fölidézésével, az 1551. december 13-ától, Luca napjától 17-ig történt eseményekkel kezdődik. A krónika lapjain kibomlik a pályája csúcsára érkező barát történelmet formáló figurája, a diplomata, a pap és katona, aki hetvenévesen kész a pápai méltóság meghódítására, hogy a keresztény Európát a török ellen szervezze. És megelevenedik a kor egyik jellemző politikai gyilkossága: Castaldo és Pallavicini nemcsak a bíborosi jelvényeket viszik el Alvincra, hanem a bérgyilkos tőröket is. A történelemből jól ismert szituáció, a levéllel foglalkozó Fráter György felkoncolása drámaian, emberi, társadalmi és politikai indítékoktól motiváltan jelenik meg. Majd ezután - ahogy a fejezetcím is jelzi -, da capo al fine játszódik le kezdettől a végéig hősünk élete, sorsa. - A mű kettős feladatot teljesít: érdeklődésre számíthat olvasmányosságával, tárgyi gazdagságával mind a 16-18 éves tanulóifjúság, mind a történelmi érdeklődésű felnőtt olvasók körében.

Székely Júlia - Chopin ​Párizsban
Chopin ​regényt írni: nem könnyű feladat. A téma, a zeneszerző életútjára rakódott szentimentalizmus, a művek érzelgős tolmácsolása nem ritkán vitte a giccs közelébe a "zongora poétájáról" írt regényeket, filmeket. Székely Júlia, a zongoraművész-írónő ettől a ballaszttól akarja megszabadítani Chopin alakját. A szerző ennek érdekében alkalmazza a modern regény egyes szerkesztési fogásait, a tér- és időjátékot, a szinte zenei formát. Ezért szólaltatja meg Chopin kortársait - zenészeket és festőket, írókat és költőket -, történelmi és fiktív személyeket. "A zongora Rafaelje" - mondta Heine a nagy lengyel mesterről. Székely Júlia regényének célja is az, hogy Chopin alakja rafaeli tisztaságban, klasszikus egyszerűségben kerüljön az olvasó és a zenebarát elé.

Valerian Tornius - Wolfgang ​Amadeus
A ​zenetörténet egyik legkimagaslóbb alakjának eleven hangú, megkapóan közvetlen stílusú életregénye Mozart sokszínű személyiségét, az embert állítja a középpontba - ezt a kirobbanó tettvággyal és szeretetéhséggel megáldott vagy megvert lángelméjű zeneköltőt, akinek lelkében a szüntelenül áradó melódiák hátterében ugyanúgy végletesen ellentétes vonások feszültek egymásnak, mint életében. Egyszerre volt odaadó és könyörtelen, emelkedett és frivol, szenvedélyes és megfontolt, éppúgy vágyott otthonra, biztonságra, mint az utazás, a kaland szabadságára, és mindeközben páratlanul gazdag zenei képzeletéhez szinte egész életében a pénzszűke társult. A regény szerzője korabeli dokumentumok és Mozart két mecénásának - részben képzelt - írásai alapján frissen és színesen írja le a csodagyerekként feltűnt, majd hamarosan már jelentős szimfonikus műveket alkotó, az opera műfaját pedig egyenesen megújító zeneszerző tragikusan rövid pályáját, melynek során királyok, hercegek, miniszterek, akadémikusok hódoltak a fiatal zeneszerző tehetsége előtt, mígnem a Requiem írása közben elérkezett a ma már legendásan titokzatos vég.

Michelle Moran - Madame ​Tussaud
Ki ​ne hallott volna Madame Tussaud-ról, akinek világhírű londoni panoptikumában manapság turisták milliói fordulnak meg? És ki hallott már Marie Grosholtzról, a svájci származású, ambiciózus fiatal nőről, aki az 1700-as évek végén Párizsban élt? Pedig a két személy egy és ugyanaz. A tehetséges Marie nagybátyjától tanulja meg a viaszszobor-készítés minden titkát. A család panoptikumot tart fenn Párizsban, és a népszerű intézménybe csak úgy özönlenek a látogatók, hiszen ez nem afféle múzeum: itt mindig az aktuális események főszereplőit láthatják viszont, viaszból megformázva. Eseményekben pedig ez idő tájt nincs hiány. Franciaországot éhínség sújtja, a királyi családot mind hevesebb gyűlölet övezi, és rövidesen kitör a forradalom. Marie-nak, aki nem csupán a királyi családdal áll közvetlen kapcsolatban, de a forradalmi vezetők többségét, köztük Robespierre-t, Marat-t, Desmoulins-t, Lafayette-et is jól ismeri, ügyesen kell lavíroznia a napról napra változó politikai helyzetben. Fejek hullanak, tombol a terror, az emberi élet mit sem ér. A véres leszámolások közepette Marie is megalkuvásokra kényszerül, ám eljön a perc, amikor szembeszáll a kegyetlen hatalommal és csak a szerencsén múlik, hogy ez a döntése nem a guillotine alá juttatja, hanem végül is a híres Madame Tussaud-vá teszi. Michelle Moran fiatal kaliforniai író történelmi regények szerzőjeként vált népszerűvé, történetei számos nyelven olvashatók.

Déry Tibor - Kyvagiokén
Ki ​vagyok én? – kérdi a nyolcvankét esztendős Déry Tibor új regé­nyének címében. De hiszen ezt kérdezte mindig is, ifjúkori naturalista novelláiban és szürrealista-expresszionista-dadaista verseiben csak­úgy, mint A befejezetlen mondatban, az Ítélet nincs-ben, a Kedves bópeer…!-ben. A Kyvagiokénben Déry Tibor életének legfontosabb epizódjait villantja fel, örvénylő forgatagban, sodró lendülettel; emlékei ezúttal az irónia, a szatíra fénytörésében jelennek meg, hogy a kaleidoszkóp arabeszkjei mind jobban kirajzolják egykori és mai ismerőseinek alakját, a városokat, tájakat, ahol élt, élményeit és képzelgéseit, a va­lóságot és az álmokat, kiváltképp pedig mindenkori hősét: önmagát. Az író hol tündérien játékos, hol fogcsikorgatón keserű humora, akasz­tófahumora emeli ki az egyéni sors esetlegességei mögött megbúvó mélyebb tartalmakat: Déry Tibor megszenvedett, ellentmondásokból kialakult és ma is termékeny, ellentmondásokkal gazdag filozófiáját. A Gyilkos és én, e kötet másik nagyszerű írása, mintegy rímel a Kyvagiokén-re: a németországi kéjgyilkosság rémtörténete csak al­kalom és ürügy arra, hogy az író, mintegy behelyettesítve magát a gyilkos személyébe, az ember mindenkori agressziójának természet­raját adja, s túl azon művész és társadalom kapcsolatát, viszonyát fogalmazza meg.

Zsigray Julianna - Tékozló ​élet
A ​magyar szabadságharc hegedűse, később pedig két világrész ünnepelt művésze volt Reményi Ede. Kalandos, a szó igazi értelmében romantikus pályafutása egy miskolci kis házból, a legszerényebb körülmények közül indult el és a 19. század művészi és politikai életének szédítő magasságait érintve végül is egy amerikai mulatóhelyen ért véget. A szenvedélyes és könnyelmű, adakozóan jószívű s ugyanakkor önző művész ellentmondásokkal teli és emberileg rokonszenves alakját rajzolta meg új regényében Zsigray Julianna. A könyv egyben a század széles perspektívájú képét nyújtja, melynek egyik emlékezetes művészalakja Reményi Ede volt.

Hilary Mantel - Farkasbőrben
A ​Nagy-Britanniában tavaly boltokba került terjedelmes történelmi regény hamar közönségkedvenc lett, és majd másfél évig őrizte helyét az eladási listák élmezőnyében az éppen aktuális kommersz bestsellerek között. Ez azért különösen érdekes, mert a Farkasbőrben voltaképpen kitűnő szépirodalmi munka, noha az is igaz, hogy egyszersmind az olvasók számos csoportjának ízlését kiszolgálja: egyforma élvezettel olvashatják a szerelmes regények, a történelmi művek és a kifinomult irodalmi alkotások rajongói. A Farkasbőrben VIII. Henrik Tudor király udvarában játszódik. Az 1520-as évek második felében Angliát komoly veszély fenyegeti: ha Henrik fiúörökös nélkül hal meg, az országban a Rózsák háborúját idéző véres hatalmi vetélkedés kezdődhet. A király minden befolyását latba vetve igyekszik elérni, hogy a pápa kimondja Aragóniai Katalinnal majd két évtizede kötött házassága semmisségét. Ha Kelement sikerül erre rábírnia, akkor elvehetné új szerelmét, Boleyn Annát, akitől fiúgyermeket remél. A pápa és szinte az egész keresztény Európa ellenzi Henrik válási tervét. A bonyolult diplomáciai manőverezések közepette az udvarban is izgalmas hatalmi harcok folynak a király kegyéért versengő nemes urak - és nem mellesleg: udvarhölgyek - között. A vagyonért és hatalomért majdhogynem bármire képes főuraknak szövevényes intrikával sikerül elérniük, hogy Henrik talán legnagyobb hatalmú bizalmasa, Wolsey bíboros kegyvesztetté váljék. Távozásával kisebb hatalmi űr támad az udvarban. Ekkor lép elő a háttérből a bíboros pártfogoltja és bizalmi embere, Thomas Cromwell. Az alacsony sorból származó Cromwell igazi politikai géniusz: kora összes korlátját áttörve hág egyre magasabbra a társadalmi ranglétrán, és válik végül a király jobbkezévé, nélkülözhetetlen tanácsosává. Rendkívül éles elméjének, ravaszságának és rengeteg tapasztalatának köszönhetően páratlan ügyességgel küzdi fel magát a hatalom csúcsának tövébe. Nem fél szembeszállni sem a parlamenttel, sem a pápával, és kész akár arra is, hogy az országot saját akarata és Henrik vágyai szerint radikálisan átformálja. A Farkasbőrben az ő felemelkedésének krónikája.

Jennifer Chiaverini - Mrs. ​Lincoln varrónője
Elizabeth ​Keckley rabszolgasorba születik, ahonnan kitartó szorgalma és tehetsége révén sikerül kivásárolnia magát. Ezután nemcsak hogy a washingtoni elit legfelkapottabb varrónője lesz, hanem egyenesen a First Lady, Mary Lincoln nőiruha-készítője, öltöztetője és - egy idő után - a leghűségesebb barátja. Történik mindez az amerikai polgárháború, a rabszolgaság eltörléséért folyó legádázabb harcok idején, amikor egy ilyen barátság, amely figyelmen kívül hagyja a kor által olyannyira előítéletesen kezelt faji és társadalmi különbségeket, több mint valószínűtlennek tetszik. A varrónő még akkor is jóban-rosszban kitart Mary Lincoln mellett, amikor az elnök halála után az immáron egyesült amerikai nép a szeszélyes és megosztó egykori First Lady ellen fordul. A regény egyrészt valós visszaemlékezésen alapuló, hiteles történelmi beszámoló a kor sodró politikai történéseiről, a polgárháborúról, a rabszolga-felszabadításról és az azt követő zűrzavaros időszakról, másrészt egy bátor és kivételes nő története, aki a sorscsapások ellenére magasra küzdi magát, ahonnan befolyását felhasználva az elnyomottak megsegítéséért harcol. Jennifer Chiaverininek, a New York Times bestsellerszerzőjének első magyar nyelven megjelenő műve, a Mrs. Lincoln varrónője lebilincselő regény. Megkapó stílusban kelti életre a történelmet, és fedi fel azokat a múlt híres eseményei mögött megbúvó, hatalmas emberi gesztusokat és önzetlen tetteket, amelyekről mind ez idáig csak elvétve olvashattunk.

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a _Negyven prédikátor_, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Barát Endre - Boszorkánytánc
Százharminchét ​éve halt meg Niccoló Paganini, minden idők legcsodálatosabb hegedűművésze. Kortársai "az ördög hegedűsének", a "genovai varázslónak" nevezték. Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül. Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett. Halálhírét a zenei világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba ejtette Európa hangversenylátogató közönségét. Barát Endre drámai megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak. A megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele.

Keszi Imre - A ​végtelen dallam
"A ​nagy romantikus század zenéjének egyik kiemelkedő alkotója, Richard Wagner - démoni erejű komponista, sokféle ellentmondó emberi tulajdonságból szőtt sokszínű, gazdag egyéniség volt. Művészete, filozófiája, jelleme még ma is heves viták középpontjában áll. Vonzó és taszító, világokat építő és romboló egyéniség, akiről hívei és ellenségei egyaránt úgy vélekednek, hogy - nagy volt. A túlfeszített és túlhajtott egyéniségek korszakának ezt a hatalmas képviselőjét, egyéniségét, zenéjét, halhatatlan műveit jellemzi Keszi Imre regénye. Az író a zeneművészet mélységes értésével közelít témájához s eredeti módon, egy német muzsikus feljegyzéseinek és Wagnerrel folytatott beszélgetéseinek formájában, visszaemlékezésszerűen követi nyomon Wagner küzdelmekben, balsikerekben és dicsőségben oly gazdag életét. Egyben szinte kulcsot ad az olvasó kezébe a mester zenéjének, zenedrámai koncepcióinak megértéséhez."

Erdődy János - Háromkirályok ​szolgája
A ​barokk Európa zenei életének három óriása, Jean-Baptiste Lully, Henry Purcell és Antonio Vivaldi vonzáskörében él és dolgozik Erdődy János új regényének főszereplője, Vettore Zorzi. Velencei származású hegedűkészítő és muzsikus, a cremonai Amati-műhelyben tanult. Inasévei után nekivág a világnak. A Napkirály, XIV. Lajos fényes Párizsába utazik, ahol a szellemi élet két fejedelme Moliére és Lully. Lully éppen akkor nyitja meg az első párizsi Operaházat, szerződteti színházához a velencei fiatalembert; Zorzi tanúja és részese a francia opera születésének. Bejut az Évszázad Asszonyának, Ninon de Lenclos-nak meghitt körébe - szerelmi és politikai kalandok között bontakozik ki művészi pályájának első szakasza. Innen a sors átdobja Londonba, ahol a "gavallér-király", II. Károly udvari hegedűse lesz. Baráti és munkatársi viszonyban van Henry Purcellel - majd a nagy angol zeneszerző halála után, már öregedő fejjel, hazautazik Velencébe. Visszavonultan dolgozik hangszerműhelyének falai közt, és már azt hiszi, hogy élete lezárult, hogy a zene két királyának szolgálatában átélt esztendők szépsége csak emlék. De a vénülő mester otthon, szülővárosában találkozik a harmadik nagy alkotóval: Antonio Vivaldi mellé szegődik. Vivaldi a harmadik "király", akinek híve, barátja és segítője Vettore Zorzi, a "háromkirályok szolgája". Már aggastyánkorban van, de Vivaldit is túléli. S a kilencvenedik évén is túljutott Vettore Zorzi megtalálja végre a választ az egész életét betöltő kérdésre: mit jelent mesterré válni? Saját sorsa és a három nagy élet tanulsága adja a feleletet az örök kérdésre. A "Háromkirályok szolgája" egy életerős és gazdag, csillogó és vad európai korszak körképe, és a három nagy művész portrojában három különböző alkotó-típus jelenik meg. S a fények és árnyékok, kalandok és vívódások, bukások és sikerek között formálódik egy ember, aki mások mellett és másokért dolgozik, de mégis megmarad egyéniségnek - mert nagyokat szolgálva, nem személyeket szolgál, hanem a művészetet.

Huszka Jenőné Arányi Mária - Szellő ​szárnyán...
Huszka ​Jenő még középiskolás sem volt, amikor már hegedűversennyel szerepelt az árvízkárt szenvedett Szeged megsegítésére rendezett koncerten. Hangszeres szólistaként tanult a Zeneakadémián is és lett Párizs egyik legnépszerűbb zenekarának koncertmestere. Szülei kérésére azonban - amúgy "mellékesen" - jogot is végzett. A szerencsés véletlen már első jogászéveiben olyan munkatárssal ajándékozta meg, Martos Ferenccel, aki szenvedélyesen foglalkozott operettlibrettókkal és könnyűműfajú versszövegekkel. Az ő ösztökélésére kezdett el Huszka Jenő komponálgatni, s mindjárt első, egész estét betöltő műve színpadot kapott és sikert aratott. Kritikusai már indulásakor főképp azért dicsérték, mert művével végre magyar operett került azokra a deszkákra, amelyeken eddig csak bécsi, párizsi, londoni stílusú daljátékok uralkodtak. E műfaj művelése maradt mindvégig Huszka Jenő életcélja, ezt bizonyítja a Gül babától és a Lili bárónőtől a pályazáró Szép Juhásznéig és a Szabadság, szerelemig minden alkotása, amelyeknek a világ minden táján tízezrek tapsoltak. A száz évvel ezelőtt Huszka Jenő sikerekben gazdag, színes pályafutására, megkapóan tiszta emberségű életére özvegy, Arányi Mária emlékszik.

Gál György Sándor - Kánkán
A ​Kánkán kikötővárosok matrózkocsmáiból indult el diadalútjára. Először Marseille-t és Toulont vette be rohammal, aztán a fővárost: Párizst. Kánkán zengett a báltermekben és a kültelki mulatságokon, a főurak palotáiban és a kispolgár szerény szalonjában. Végül megjelent a színpadon is, rikoltozva, egy bacchanália vad bakugrásaival rémisztgetve és gyönyörködtetve a publikumot. Offenbach Orfeuszában nyeri el végső "udvarképes" formáját. S e pillanattól kezdve a Kánkán több, mint holmi szilaj, fékevesztett tánc. Különös jelképe a Második Császárságnak, az aranyborjú körül örvénylő körtáncnak, e különös birodalomnak, melynek falait, alighogy felemelték, máris a korrupció, a kegyetlen önkényuralom és a pénz titkos erői repesztették szét. III. Napóleon Párizsa fölött ott zúg hát a Kánkán. Magával sodró, őrjöngő, extatikus tánc. Ritmusába a Danse Macabre feszültsége. Egy birodalom zenéje ez, mely táncolva, rikoltozva, pezsgős poharat emelve a magasba indul el Sedan, az összeomlás felé. A Kánkán regénye nemcsak Offenbach életét mondja el, hanem egy egész történelmi korszakét is.

Ambrózy Ágoston - Borostyán
A ​szerző Schubert lelkivilágának, emberi és művészi portréjának legjellemzőbb vonását, a magányosságot állította a regény középpontjába. A cselekmény kiinduló pontja az a magányos délután, amikor a zeneköltő agyában a h-moll szimfónia első vázlatai megfogannak. Innen tér vissza az író Schubert gyermekkorára, arra a sok méltatlanul elszenvedett bántalomra, a szigorú apától és a hűtlen szerelmestől rázúdúló csapásokra, amelyek Schubertet oly magányossá, az emberek közt idegenné tették. Majd a felnőtt kor, a baráti társaság, a Magyarországon eltöltött idő kerül sorra. Minden cselekménysor mögött ott él és lélegzik a múlt század eleji Bécs, a császárváros minden örömével és vigasságával, bánatával. A regény befejezéseként pedig a hű barát, Josef Spaun írja le levél formájában Schubert utolsó napjait. Ambrózy regénye nemcsak érdekességénél és olvasmányosságánál fogva értéke a zenei szépirodalomnak, hanem azért is, mert stílusában, mondatainak zengésében és képeinek finom pasztelszíneiben vissza tudta adni a schuberti muzsika hangulatát

Melania G. Mazzucco - Az ​építésznő
Plautilla ​kislány kora óta különös betegséggel küzd: a legváratlanabb helyzetekben álomba merül. Ez félénkké és visszahúzódóvá teszi. Napjai azzal telnek, hogy különc apja szeszélyeinek igyekszik megfelelni, aki matrackészítő létére fest, zenél, komédiákat és verseket is ír - a kritikusok kedvelt céltáblája, az udvar pedig tudomást sem vesz róla. Azt szeretné, ha legalább a lányából elismert művész válna, ezért festészetre kezdi tanítani. Azonban bármilyen keményen dolgozik is, Plautilla alacsony származású nőként nem juthat előre a barokk Róma művészvilágában, melyet Bernini és Pietro da Cortona ural. Furcsa barátja, a gátlástalan Elpidio Benedetti apát segítségével végül messzebbre jut, mint amiről apja valaha is álmodni mert: nőként a világon először megtervez és felépít egy villát Róma lankáin. A kor teljes társadalmát átfogó nagyregényben pápák és udvaroncok, művészek és műértők, mesteremberek és koldusok kavarognak Plautilla Bricci körül, akinek élete tele van lemondással és küzdelmekkel, ám nem nélkülözi a tikos élvezeteket és meglepő fordulatokat sem. Melania Mazzucco nem csupán egy eddig szinte teljes feledésbe merült, rendkívüli történelmi személyiség nagyívű portréját festi meg, de az Örök Városét is az ellentmondásoktól fűtött, egyszerre bigott és kicsapongó 17. században. "Erre a képzeletre van szükségünk, hogy hús-vér figurákká lehessenek azok, akiket egyszerűen azért nem illetett meg az ábrázolás joga, mert nők voltak." Corriere della Sera "Mindent megtettem, hogy határozott legyek, de ne erőszakos; udvarias, de ne gyenge. Már megtanultam, hogy a nőket a külsejük alapján ítélik meg. A ruha, a cipő, a frizura, a járás, minden kifogásolható, és minden számít. Talán a kis fátyol alatt túl frivol a toll a kalapomon, túl piros az arcom, túl erős az illatszer, amit használok. Férfiruhát kellett volna felvennem, ahogy Krisztina királynő szokta, csizmát húzni, vállig érő hajat hordani, és büszkélkedni ősz hajszálaimmal - egyszóval meg kellett volna tagadnom magam. De akkor is anomáliának számítottam volna."

Jekkel Gabriella - Csendes ​gyilkos
Szofi ​egy teljesen átlagos 10 éves kislány a nyolcvanas évek közepén. Barátnőivel a felnőtté válás titkait szeretné megfejteni és arra vár, hogy végre ő is átléphessen a felnőttéválás küszöbén. Amikor azonban ez bekövetkezik a korábban elképzelt dolgok helyett fájdalom, fertőtlentő illat, orvosi kezelések és megalázás vár rá. Szofi élete gyökeresen megváltozik az első menstruációval, de senki nem tudja megmondani mi a baja. Csak azt érzi más, mint a többiek, ezért pedig minden álmát elveszti, amiben kisgyerekként hitt. A történet egy életút, amit kezdetben egy kislány, majd később a felnőtt nő szemszögéből láthatunk. A küzdelmet, egy ismeretlen betegséggel szemben. Amiről csupán évekkel később derül ki, hogy a 21. Század egyik legtitokzatosabb betegsége az endometriózis, mely a nőket támadja meg és mind a testet, mind pedig a lelket felemészti azzal, hogy a súlyosságától függően meddőséget okoz. Szofi életét átszövi a betegségtudat. Kezdetben csak a barátait veszti el, később azonban a társait is emiatt. Amit azonban még gyerekként nem érzett, de felnőttként a legfontosabb dolog lett számára, hogy Anya lehessen. A könyv megmutatja, milyen szenvedésen mehet át egy nő azért, hogy egyszer a kezében tarthassa a gyermekét.

Marie Benedict - Victoria Christopher Murray - Belle, ​a könyvtár királynője
Belle ​da Costa Greene kivételes műveltséggel és hibátlan ízléssel megáldott fiatal nő, aki egy nap hihetetlen lehetőséget kap az élettől. A félelmetes hírű bankár, J. P. Morgan magánkönyvtárost keres, valakit, aki segíthet neki az egyedülálló kéziratok és a ritka műkincsek beszerzésében. Belle elnyeri az állást, és rátermettségével, szakmai tudásával kivívja munkaadója megbecsülését. A lány előtt csakhamar minden ajtó kitárul, és otthonosan mozog New York legelőkelőbb szalonjaiban éppúgy, mint a műkincspiacon, egy olyan világban, ahol korábban kizárólag férfiak voltak képesek érvényesülni. A sikernek azonban komoly ára van. Belle ugyanis súlyos titkot őriz: a valódi neve Belle Marion Greener, a lánya annak a Richard Greenernek, aki a Harvard első színes bőrű hallgatójaként, majd elszánt feketejogi aktivistaként szerzett hírnevet. Ahhoz, hogy megtartsa állását és a legfelsőbb körökben kivívott pozícióját, Belle-nek súlyos áldozatot kell hoznia. El kell távolodnia a családjától, meg kell tagadnia a gyökereit, és még a hozzá legközelebb állókat sem fogadhatja bizalmába. Megéri azonban ilyen terhet cipelni azért, hogy teljesüljenek az álmai? A Belle, a könyvtár királynője egy különleges személyiség története, aki egy olyan világ megkerülhetetlen alakjává vált, amelyik, ha tisztában lett volna valódi kilétével, sosem ismerte volna el a képességeit.

Láng Zsolt - Bolyai
,,Amikor ​megszülettél, azt gondoltam, te fogod a régi és az új világot összekötni, te leszel a híd a sötét szakadék fölött. Még most is ebben a reményben gondolok rád. Tudom, hogy feladataid vannak, ne tedd tönkre magad..." A fenti sorokat Bolyai Farkas írja fiának, a szintén matematikus Bolyai Jánosnak. Az ifjabb Bolyai a regény címszereplője, a tizenkilencedik századi zseni, a matematika Mozartja, a zene Einsteinje, mert nemcsak a nemeuklideszi matematika megalkotása fűződik a nevéhez, hanem zeneelméleti munkáiban is korszakos felfedezéseket tett, melyeket a korabeli tudományos körök hitetlenkedve fogadtak. Miközben kibontakozik előttünk egy bonyolult apa-fiú kapcsolat, s tanúi lehetünk egy meg nem értett gondolkodó mindennapi tépelődéseinek, aközben a történet másik szálán épp az ő rendkívüli életét és kéziratos hagyatékát tanulmányozza napjainkban Láng Zsolt regényének író hőse, aki ösztöndíjasként egy svájci kolostorban tölti napjait. A történet fonalát 12 683 jegyzetpapír zűrzavaros kupaca vezeti - hol részesei vagyunk keletkezésüknek, hol kiderül róluk, hogy szerzőjük halála után évtizedeken keresztül gondatlanul hányódtak, bizonyos lapjai gyújtósként végezték, egyik-másikkal ablakot is pucoltak. Időben és térben váltakozó fejezetek között két férfi élete tárul fel előttünk, míg az egyik révbe ér, a másik ,,a reménytelenség lavináját húzta, vonta, robbantotta, idézte, rántotta magára". ,,Mióta feljegyzéseit, levélvázlatait, leveleit, töredékes írásait olvasom, meg vagyok győződve, hogy Bolyai mindent látott, ami körülötte zajlott, de semmiről nem beszélt. Sokan érzéketlennek látták. Mások bolondnak. Nagyjából harminc év alatt született meg az ominózus, egymás mellé felstócolt két papírhalom. 1833-ban tért haza Marosvásárhelyre, és 1860-ban halt meg, olyan mellőzöttségben, amelynek máig érződik a hidege. Persze a mellőzöttséget részben ő akarta."

Keresztury Tibor - Hűlt ​helyem
Keresztury ​Tibor új regénye letaglózó önéletrajzi visszatekintés. A testi-lelki megpróbáltatásokon és a különböző kórtermeken keresztül jutunk el a születés pillanatáig és a gyerekkor moccanatlan, valamint az ifjúkor mozgalmas időszakán át a keserű jelenig. A fejezetekben az elbeszélő kíméletlen őszinteséggel vall függőségeiről, betegségeiről, gyógyulásairól és mostani állapotáról. Közben - mint szellemek vagy kísértetek - meglátogatják őt a valós személyekből, rokonokból összegyúrt, egykoron megalkotott figurái, majd a végén maga indul el Szindbádként, hogy találkozzon velük. A Kereszturyra jellemző erős atmoszférateremtés és önirónia, valamint a groteszk véres valósága itt erősebb, mint valaha. Ahogy írja: "Én a halállal elvileg tegező viszonyban vagyok: hogy mást ne mondjak, a szülészetről a pathológiára vittek haza az ideihez képest felhőtlenül boldog hatvankettes békeévben a szüleim, ki sem kellett lépniük a debreceni klinika kapuján."